Niwrok írásai 1.0

.
A holnap határa / Edge of Tomorrow


Ha nem is az év legjobbja nálam az Edge of Tomorrow, de erősen TOP10-es! Pedig, ha nagyon akarom, nem csinál mást, mint újrahasznosít korábban már látott elemeket, akár a történet menetében, akár látványban, de nagyon ügyesen úgy elegyíti vagy variálja azokat, hogy igazán lebilincselővé váljon. Érdekes koncepció egy ismétlésekről szóló filmet kvázi "ismétlésekből" felépíteni, és ahogy Cage próbál változtatni, igazából ugyanazt teszi a stáb is.

Hatalmas előny, hogy a film rögtön az elején letudta a mélypontját nálam. Persze még jobb lett volna, ha nincs semmilyen mélypont, de ne legyek telhetetlen... Hiába értem, hogy nagyon mélyről akarták kezdeni Cage történetét, aki örökélet-kódot kap, hogy ha meghal, visszalépjen egy napot, és ezzel lehetőséget az idegen lényekkel való háború menetének megváltoztatására (kb. ennyi a sztori SPOILER! nélkül), de a bányászbéka-fosszília szintjét mégsem kellett volna megcélozni. Annyira irritálóan ostoba dolog felvezetés gyanánt Tom Cruise "Úristenúristenúristen!" grimaszba torzult arcát nézni, miközben a legótvarabb kiképzőtáboros sablonokat és közhelyeket puffogtatják el, ráadásul mindezt igazából úgy, hogy túl sok indokot nem is adnak rá. Vagy csak én pislogtam vagy néztem félre rosszkor, így lemaradtam róla, hogy Cage miért és kinek áll az útjában, hogy oda jut, ahova? Mert én annyira nem vettem észre, hogy őrnagyból melyik pillanatban lett átsorolva ágyútölteléknek... Ezen már alig rontottak a harmatosan gyenge, gyagyás poénok, a J-osztag "csámpás csodái" és a minimum hiteltelen újonckiképzés menete, ahol csak eszközpazarlás történik. De, mégis, egy dologban garantáltan nyert ez a film, és külön remélem, hogy semmi nem fogja megelőzni életem hátralevő részében: itt láttam életem legundorítóbb pucér férfiseggét!

A partraszállásnál jelentkeztek először pozitívumok, rögtön annak képeitől. A Normandia-újratöltve kifejezetten pofás lett, és később, ahogy maguk a lények is megmutatkoznak (szintén nem túl újak, csak jól összeválogatott elemekből építkeznek, mint a Mátrix és a nanobotok) már teljes sebességen pörög az akció, arat a halál. Azok, akik már a Transformersek idején is a csaták kaotikusságára panaszkodtak, epilepsziás rohamot fognak kapni, az tuti. Ez pedig kell is, hiszen csak apróságok változnak minden visszalépésnél, és máskülönben baromi unalmas lenne ugyanazt tizedszer megnézni, ha nem lennének más kameraállások, amik új eseményekre derítenek fényt. Ugyanígy derülnek ki újabb és újabb részletek az invázió menetéről, amit ugyan Brendan Gleeson szépen összefoglal az elején, de az, hogy maguk a lények micsodák, milyen fajtáik vannak, hogyan kell és lehet ellenük harcolni, és így tovább, az csak a "visszatöltések" során derül csak ki. Jók voltak a fordulatok, ahogy bizonyos szakaszokon a történet kilépett a korábbi keretből (hiszen egyetlen napnak is rengeteg leágazása lehet), ahogy más irányból próbálták megközelíteni a problémát. A szereplők nem túl mélyek, persze le kell tudni a kötelező romantikus szálat, még ha úgy is kell kezdeni minden napot, mint az 50 első randiban, de tudomásul kell venni, hogy itt kevésbé a karaktereken van a hangsúly, legfeljebb csak a bennük megtestesülő kétségeken, dilemmákon. És az első fél óra után a poénok is elmozdulnak a "bárgyú és ízléstelen"-kategóriából a "megmosolyogtató" felé, kb. pont annyira, amit egy szörnyinvázió árnyékában még jó néven veszek. Ami igazán megmosolyogtatott, az a kerekes-gördülős volt.

Maga az időutazás megvalósítása több szempontból is kiváló. Nem mentes a logikai bakiktól, de mindenképpen dícséretes, hogy nem elégedett meg az Idétlen időkig vagy a Forráskód technikájának szolgai másolásával (ezeknél a filmeknél volt az időhurok célja, hogy egy áhított célt a tapasztalatok gyűjtésével el lehessen érni).

Spoiler:

Nekem meg annál jobb mérce nem is kell, mint hogy előadás előtt vettem egy fél literes üdítőt, és csak a végén döbbentem rá, hogy még megvan a fele, miközben a legtöbb filmnél jó, ha fél óráig kitart az üveg. Lehet, hogy ezt csak egyszer tudta eljátszani, és az ismétléseknél már közel sem köt le ennyire, de most azt mondom, hogy a már földbe döngölt bevezetőn kívül, kategóriáján belül nem nagyon van gyenge pontja.

9/10
.

Niwrok írta:

.
A holnap határa / Edge of Tomorrow

Remek-remek, eleddig csak méltató kritikákat olvastam a filmről, a héten tervezem is megnézni. Ha minden összejön, lehet tolok egy dupla-mozi napot ezzel és a Demónával.

Niwrok írta:

De, mégis, egy dologban garantáltan nyert ez a film, és külön remélem, hogy semmi nem fogja megelőzni életem hátralevő részében: itt láttam életem legundorítóbb pucér férfiseggét!

Bocs, de ezt nem hagyhatom riposzt nélkül. A Torrente 4 ominózus zuhanyzós jelenete ilyen téren nálam vitte a legundorítóbb férfiánusz-totálba díját. Mondjuk azon legalább röhögni lehetett.

Weide írta:

A Torrente 4 ominózus zuhanyzós jelenete ilyen téren nálam vitte a legundorítóbb férfiánusz-totálba díját. Mondjuk azon legalább röhögni lehetett.

Kicsit más kategória, nem ad ilyen mély betekintést, de szerintem felkészülhetsz a trónfosztásra .
.

Niwrok írta:

Ha "kifogásokat" kell keresned, hogy nekem miért jött be, akkor már régen rossz .
.

Keresi a fene. :)Nem azt mondom, hogy nem jött be, az eleje kimondotan tetszett, viszont miután K.Bacon elégtételt vesz, onnantól bosszantó butaságok kezdenek sorakozni... Na de majd hamarosan elolvashatod.

Niwrok írta:

.
A holnap határa / Edge of Tomorrow
9/10
.

Na, de jó!!! Ebben viszont maxi egyetértünk. Végre újra egy film, amiről rögtön, frissében lehet értekezni. Akkor sorolom is kérdéseimet, hátha Te tudsz rá választ:

Spoiler:

Weide írta:

Remek-remek, eleddig csak méltató kritikákat olvastam a filmről, a héten tervezem is megnézni. Ha minden összejön, lehet tolok egy dupla-mozi napot ezzel és a Demónával.

Na ja, meg nem ártana egy dupla kritika is... Ha már a szakdolgozat megvan.  

R2-D2 írta:

Na ja, meg nem ártana egy dupla kritika is... Ha már a szakdolgozat megvan.  

A Holnap határáról nem fogok, mivel arról már van, de a beszélgetésbe majd bekapcsolódok. Demónáról szívesen rittyentek majd valamit, ha valaki nem előz be, vagy ha nem lesz olyan értékelhetetlenül rossz, mint az Óz reboot.

R2-D2 írta:

Na, de jó!!! Ebben viszont maxi egyetértünk. Végre újra egy film, amiről rögtön, frissében lehet értekezni. Akkor sorolom is kérdéseimet, hátha Te tudsz rá választ:

Spoiler:

Spoiler:

.

R2-D2 írta:

A holnap határa

Spoiler:

Amúgy meg nem a magyarázatok "viccek", hanem az egész bevezető és a rövid finálé, és qrvanagy szerencséje a filmnek, hogy a többi elszórakoztatott annyira, hogy amiatt nem aláztam le a vérbe. A Hadak útján "csak" ugyanennyi hibával simán elvérzett nálam.
.

Niwrok írta:

A holnap határa

Spoiler:

Amúgy meg nem a magyarázatok "viccek", hanem az egész bevezető és a rövid finálé, és qrvanagy szerencséje a filmnek, hogy a többi elszórakoztatott annyira, hogy amiatt nem aláztam le a vérbe. A Hadak útján "csak" ugyanennyi hibával simán elvérzett nálam.
.

Igen, a Hadak útjánt sosem értettem nálad... :)de hát nem is dolgom, hogy mindent megértsek...

Spoiler:

R2-D2 írta:

A holnap határa

Spoiler:

.

Hamarosan majd válaszolok, de most befejezem a Halálos ítélet írást (meg a Maiden koncertbeszámolót), mert már két napja írom őket...

Niwrok írta:

A holnap határa

Spoiler:

Eszembe jutott még egy apróság, ami talán befolyásolja a lehetőségeket:

Spoiler:

.

Niwrok írta:

A holnap határa

Eszembe jutott még egy apróság, ami talán befolyásolja a lehetőségeket:

Spoiler:

.

Ez logikusnak tűnik, legalábbis az öt év tekintetében. S hogy mikor hangzott el? Talán az elején, a híradó-bejátszásoknál, nem tudom, de biztosan hallottam.

Spoiler:

.
Zero Dark Thirty - A Bin Laden hajsza


Amikor nem pusztán valós, hanem közismert események alapján készítenek filmet, extra kihívást jelent, hogy a történet csattanója senki számára nem lehet meglepetés. Én viszont pont olyan vagyok, aki elsősorban a történetekért néz filmet, olvas könyvet, játszik, de az ilyeneknél legfeljebb a háttéresemények adnak újat, például az érintettek személyes történetei, az emberi sorsokról viszont van elég dráma, mint például a Bombák földjén, ha már Kathryn Bigelow a téma. Ahogy ott sikerült neki, itt sem volt kérdéses, hogy Bigelow remek, kimért, magával ragadó, és szerencsére a túlzott patriotizmust messze kerülő filmet csinált még erről a sok csapdát rejtő időszakról is. De pont ezekért volt az, hogy a moziban kihagytam ezt a filmet, és a szekrényemben is vagy egy évet töltött, mire a lejátszóba került. Hogy igazán kíváncsi legyek egy filmre, kell hozzá az újdonság varázsa, akár csak egy új gondolaté vagy egy látványos apróságé (a Bombák földjén például a lassított robbanás képeivel nyert meg)... de a Zero Dark Thirtynél nem éreztem ilyet, és ez a film alatt végig így is maradt, olyannyira, hogy csak három részletben tudtam végignézni.

Nem is csak a hossza miatt, mert a három rész között nagyjából ott tartottam a szüneteket, ahol amúgy is változik a történet stílusa, iránya, és ebből rögtön az első volt az, ami a legkevésbé tetszett. Azt hiszem, a legnagyobb problémám az volt vele, hogy miközben szépen felöleli nyolc év dolgait -természetesen kezve 9/11-gyel, az azt követő vallatásokat, a CIA titkos börtöneit és a hírhedtebb merényleteket-, ez az időtáv túl nagy ahhoz, hogy érdemben és mélységében foglalkozni lehessen azzal, amire mindezeket a stáb felfűzi, azaz Maya CIA-s pályafutására. Arra a Mayáéra, aki ugyan próbál keménységet erőltetni magára, amikor rögtön az első szaudi napján szembesül a CIA-s kínvallatások kegyetlenségével, hogy évekkel később ő maga is hasonló elszántsággal és kérlelhetetlenséggel csinálja ugyanazt. Nekem ebből hiányzott az átmenet egyikből a másikba, még ha az introba bevágott, mindössze a sötét képernyő gyásza alatt elhangzó, elcsukló beszélgetésfoszlányok az eltérített repülőkön, a lángoló épületekben rekedt emberektől, az idő haladására és a tétlenségre, de legalábbis eredménytelenségre figyelmeztető merényletek, és a monoton megalázottsággal, kiszolgáltatottsággal megtört foglyok mind-mind jó alapot adnak ehhez. Csak közben túl nagynak éreztem az ugrásokat az eseményekben. Emiatt még talán az a két jelenet fogott meg a legjobban, amikor Dan, a vallató panaszkodik a majmai miatt, meg ahogy az információk iránti vágyában túl nagyot kockáztató Jessica mosolyog, alig fél perccel az életét kioltó robbanás előtt. Úgy fél óra után már igencsak untam a semmitmondó arab nevek zaját nagyjából addig, amíg el nem hangzott Abu Ahmed neve.

A második etap végre már nem az információk felporszívózásáról szólt, hanem egyetlen személy, Bin Laden futára utáni nyomozásról, és ez meghozta azt a feszültséget, amit vártam, ami kell egy ilyen filmhez. Kifejezetten érdekes volt, ahogy egyetlen ember önkéntelen dezinformációja megakasztotta a felderítést, hogy aztán egy véletlen előkerült akta nyomán feléledjen a régen veszni látszó nyom. Tetszett, ahogy próbálták a családi kapcsolatokat kihasználni, hogy azokból hogyan szűkítették le a vizsgálat körét egy kb. tíz kilométer sugarú körre, hogy aztán helybéli őrszemekkel meg egy autós üldözéssel végre megkapják a jutalmukat: egy házat, ahol a futár lakik. Utána már "csak" fel kell deríteni, hogy Bin Laden ott lehet-e, és mert bizonyosság ebben nem szerezhető, így "csak" arról kellett meggyőzni a washingtoni bürokratákat, hogy nagyobb a valószínűsége és a jutalma annak, hogy Bin Laden ott van, mint az égés akkor, ha mégsincs ott. Tetszett, hogy nem csak a nyomokból lehetett olvasni, hanem a nyomok hiányából is, és ahogy a fizikusok az erőterek vizsgálatából fedeznek fel új bolygókat, akkor is, ha nem látják azokat, úgy a túlzott biztonsági intézkedések ténye önmagában is árulkodó lehet.

A vége így már maga a katonai akció, a végrehajtás. Sokat dobott a hangulaton a szinte real-time-ban zajló behatolás, ami ezzel még úgy is izgalmasra sikerült, hogy a végkifejlet adott volt: "Megvan a főnyeremény!". Ez a szakasz is működik, jó arcok a katonák, az akció hiteles, tetszett.

Bár Maya igazán csak a középső szakaszban főszereplő, ő köti össze az eseményeket, ahogy az első részben jókor van jó helyeken, a végén meg csinálja azt, amit egyedüliként tehet, izgalmában rágja a körmét, ahogy tíz évnyi munkáról, sok-sok ember áldozatáról derül ki igazából egyetlen másodperc alatt, hogy volt-e értelme, a kettő között meg próbálja életben tartani a figyelmet, amivel ez a nyom -a többi, hasonló nyomból- megkapja azt a pénzt és erőforrást, amivel a végére lehet járni. Jessica Chastain pedig kiválóan alakít mindhárom fázisban, ahogy Artu is írta, ez igazából az ő filmje, de a mellékszereplők is remekül alakítanak, ráadásul jó volt sok ismerős és kedvelt arcot látni köztük, leginkább mondjuk Mark Strongét, akinél azt mondtam, ha csak addig a két percig szerepel, amíg a céges tárgyalóban kiosztja a beosztottait, akkor is ő lesz az egyik legjobb szereplő. Az egyetlen, akiben nem sokat láttam az unottságon kívül, az Kyle Chandler volt, pedig sokadszor kapja meg ezt a kihelyezett műveleti főnök figurát; ha jól emlékszem, a Királyságban is valami hasonlót alakított.

Ami viszont hibátlan, az a környezet. Bigelow a Bombákkal már megmutatta, hogy poros afgán meg arab városokat milyen látványosan is lehet fényképezni, főleg, ha a belső tereket is bemutatja. Ha valamire emlékezni fogok a díszletek közül, az a telefonközpont lesz.

Na meg az utolsó jelenetre, ami valami Bigelow-jellegzetesség lehet: az utolsó képkockákon -szinte- mi más is lehetne, mint a már a Bombák földjénből jól ismert nézés; a "Hogyan tovább?"...

8/10
.

Niwrok írta:

.
Zero Dark Thirty - A Bin Laden hajsza

8/10
.

Jéééé... Csak most????

Meg voltam róla győződve, hogy ezt már láttad. Mindenestre az értékelésednek örülök, óriásieltérés nincs köztünk. Az a 10% semmi.