Niwrok írásai 1.0

.
Hustlers - Pawn Shop Chronicles / Eszement zaci

Ahogy azt gyakran emlegetem, bármennyire is közutálatnak örvendő író-rendező az USÁ-ban (na jó, meg is tett érte mindent), nekem Wayne Kramer az egyik kedvencem, a Szabadság határai és mostanra kicsit lemaradva tőle a Halálos hajsza örök favoritok, de a Cooler is kellemes élményként maradt meg. Egyedül az az egy filmje nem jött be igazán, amit nem rendezett, csak írt (Egy gyilkos agya), mert ugyan érdekes keveréke lehetett volna a Tíz kicsi négernek és a Végső állomásnak, de én untam. Majd' öt év után jött újabb filmmel, amit ezúttal nem írt, csak rendezett, és naná, hogy kíváncsi voltam rá!

A Pawn Shop Chronicles (PSC) három különálló, de bizonyos pontokon egymással érintkező történetből áll, amiket keretként fog össze egy zaci, ahol két ötven körüli faszi egész álló nap osztja egymásnak az észt. A három történet három zaciba kerülő vagy onnan kivett tárgyhoz kötődik, ahol is a "Shotgun" pár szétszívott agyú barom kalandjairól szól, akik egy rablásra készülnek, a "Gyűrű"-ben egy frissen házasodott fickó keresi a rég eltűnt és halottnak hitt feleségét, a "Medál" pedig egy Elvis-imitátor lecsúszásának és felemelkedésének története, akinek egy váratlan találkozás és egy istenhátamögötti falunap hozza el a fordulópontot. Mindebből az jött le, hogy ha nem tudnám, hogy nem Kramer írta, biztos lennék benne, hogy a Szabadság határait követő vádak és ellenérzések hatására úgy döntött, ha durva, a polkorrektséget hírből sem ismerő filmet nem lehet csinálni az USA etnikai, vallási és társadalmi problémájának szeméttelepéről, anélkül, hogy szakmailag ki ne nyírná magát, akkor majd csinál egy sok szimbólummal és hivatkozással átszőtt szatírát, és kiröhögi az egészet. Én legalábbis ezt láttam abban, ahogy rögtön az elején a két zacis arról vitatkozik, hogy vajon rasszista vagy inkább praktikussági, ésszerűségi okai vannak annak, ha az ember már nem akarja a boltja előtt látni tavasszal a néger mikulás-kertitörpét.

Ez az abszurd humor csak néha vált át morbid humorba, főleg a film első egyharmadában. Nekem a legjobban ez a szakasz tetszett, egyfelől azért, mert itt mutatta be a film Antont, a zacist, akit egy mozifilmben méltatlanul keveset szereplő színész, Vincent D'Onofrio alakít, de úgy dadogva és motyogva, hogy már attól mosolyogni kezdtem. Ezen felül a három sztoriból Raw Dog és Randy, a két délvidéki redneck suttyó paraszt hallucinációkkal és filozofálásokkal szegélyezett, speedtől túlpörgetett ámokfutása volt szerintem a legjobb, már csak azért is, mert ez idézte meg leginkább, amiért rajongója lettem Kramernek. A legjobb pillanatokat Raw Dog, azaz Paul Walker okozta, imádtam az átvedlését a kényszervakarózó, koszos drogossá, rajta láttam a legjobban, hogy élvezi a szerepét (naná, producere is volt a filmnek, ő kérte fel Kramert), ráadásul az övé a film legjobb monológja (a "Miért is vagyunk mi rasszisták?" témájú), és ő volt az, aki miatt az egyik jelenetben úgy felröhögtem, hogy folyt a könnyem.

Erre tényleg csak az kattintson, aki nem akarja látni a filmet :

A film "maradéka" ugyan elszórakoztatott, és érdekes volt, de azért nem maradandóan. A második történet amolyan Meghökkentő mesék, ahogy a romantikus-aggódós, itt-ott verekedős feleségkereső kb. a felénél átvált valami groteszkbe, amilyeneket leginkább távol-keletiektől láttam eddig; a fordulópontig leginkább uncsi (nem önmagában, csak Raw Dogékhoz képest), utána pedig valami egészen elborult húsz perc következik. Még ennél is kevésbé találtam a helyem a harmadik fejezetben, amiben leginkább kiteljesedik az a szimbólumrendszer, ami Kramer szerint az egész filmet átjárja, azaz Jó és Gonosz, Menny és Pokol örök küzdelme a válaszútra tévedő lelkekért... Némelyik fricska, utalás vagy jelkép egészen jól működik, amíg ezek külön-külön vannak (nekem például tetszett a szcientológiának beszóló, "Jézus legalább nem írta meg a Háború a Földönt!" autómatrica, vagy amikor az egyik kocsma a Kharon utca 666 alatt található), és bár kicsit hosszú, de utólag ötletes volt az egész vallásháborút két szomszédos fodrászat rivalizálására leképezni, de a végén az Elvis-imitátor Randy fellépése már olyan szinten dúskál ezekben, hogy szinte agyonnyomják a filmet.

Mindezen kívül még megemlíteném a filmzenét, ami kb. a luisianai bluestól a death metalig terjed, és az átvezetőkben időnként felbukkanó vicces képregényes stílust, de... szóval ez most annyira nem jött be teljesen. De, ahogy mondani szoktam, minden rendezőnek kell, hogy legyen legrosszabb filmje. Kramertől nekem a Pawn Shop az, de figyelembe véve a 9/10-es első harmadot még így is...

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Hustlers - Pawn Shop Chronicles / Eszement zaci

7,5/10
.

Behunyt szemmel töröltem az írást, nehogy meglássam a spoilert...

Életemben nem hallottam e moziról (sem), avagy: már megint mit nézel?

De a rasszizmus, vallási háború, death metal... csupa hívó szó. Úgyhogy valamikor megnézem majd. Igyekszem mihamarabb - tudod, a kisebb időeltolódás miatt.

.
The Philosophers


Nagy rajongója vagyok a zárt terekben játszódó pszichológiai drámáknak, és Artu volt kedves mindent megtenni az előzetestől az ajánlón át a film biztosításáig azért, hogy még véletlenül se kerüljön ki a látóteremből ez a film.

Már elsőre is baromira jól hangzott a film alapötlete az egész filozofikus gondolatkísérlettel arról, hogy mik lehetnek a szelekciós szempontok, ha az erőforrások elosztásáról vagy egyáltalán a túlélésről van szó. Ebben az esetben ennek a kerete egy osztályterem, végzős filozófus hallgatókkal és a tanárukkal, ahol elhangzik a felhívás a kísérletre, hogy "Játsszunk apokalipszisost!", és a diákok máris különböző foglalkozásokat testesítenek meg, és el kell dönteniük, hogyan választják ki maguk közül azokat (kb. a felét a csoport eredeti létszámának), akiknek egy bunker védelmében lehetőségük lesz túlélni az atomháború okozta hőt és sugárzást arra az egy évre, amire a felszín ismét lakhatóvá válik. Kiket és miért lehet és kell kizárni, kik és miért jelenthetnek kockázati tényezőt és a közösség ezt meddig hajlandó tolerálni, milyen tulajdonságok és képességek elengedhetetlenek vagy nélkülözhetőek, és hogy magának a túlélésnek, a fennmaradásnak is hányféle értelmezése lehet. Nagyon tetszett, hogy az író/rendező John Huddles ráhangolódás- és bemelegítésképpen adott pár kisebb gyakorlatot, köztük egy olyat is, aminek egy bonyolultabb, többtényezős változatára ne tudok nem nehéz szívvel gondolni (ez volt a villamosos...), és miután mindenki előkészült, és kiosztásra kerültek a szerepek, vártam, hogy akkor jönnek majd az izgalmas szócsaták arról, hogy kinek miért is kell védelmet kapnia... és vártam... és vártam...

Sajnos ugyanis a film nem igazán akart gondolatkísérlet lenni, mert esély sem volt a valódi vitára. A feltételrendszer, amit a film teremt, túl didaktikus, a kiosztott foglalkozások némelyike pedig egyszerűen annak az egyszerű tételnek a sulykolása, hogy bizonyos foglalkozásokat pusztán a modern civilizációs kényelem tart "életben", de amúgy semmilyen olyan kompetenciát nem adnak, ami magán a foglalkozáson kívül bármiben is hasznos lenne. Csalódás volt, hogy szerettem volna együtt játszani a filmmel, de erre szinte semmilyen lehetőség nem volt, amikor a fagylaltkészítő és az orvos, a befektetési tanácsadó és az ács között kellett választani, főleg, hogy a vesztesek egyszerűen tudomásul vették a túlélés rideg logikáját, nem volt érvelés, vita, érzelmek és pánik. A zavaró tényezők túl pillanatnyiak voltak (a költő), a kegyetlenség túl szenvtelen, az élet a bunkerban túl unott, a "mindent vagy semmit" kockázata és hatása pedig annyira súlytalan lett az irreális közöny miatt, hogy komolyan kezdtem hiányolni a Divided-et, legalábbis azt, ahogy a tehetetlenség és a céltalanság nyomán eluralkodó tébolyt megpróbálta belevinni egy hasonló helyzetbe. Hiába volt valóban pazar a díszletül megalkotott minimalista, de mégis az egyéves tartózkodás során felmerült igényeket maximálisan kiszolgáló bunker, és hiába volt izgalmas egy ilyen ötletet más környezetben megvalósulni látni, mint az USA (Indonézia egyedi hangulati elemei sokat dobtak a film különlegességén, még ha csak digitális kellékek is voltak a gombafelhők előtt), és a színészek is hiába jelenítették meg azt a kevés személyiséget, amit kellék-létük mellett a két főszereplőn kívül a forgatókönyv rájuk kiosztott, ezek mind csak szépségtapaszok voltak a tartalom hiányán.

Már éppen temettem volna a filmet, amikor a tanár kihirdette a pótvizsga-"kört", ami tényleg sok mindent pótolt... már ami az első gyenge pontjait illeti. Az új tényezőkkel legalább a lehetősége megvolt, hogy valódi mérlegelés történjen az egyes szereplőket illetően (hiszen senki sem pusztán a foglalkozás, amit űz), előkerült a túlélésnek az általánosságban legfontosabbnak gondolt szempontja, és sikerült váratlan egyéni, a "külvilágból" beszivárgó tulajdonságokkal még egy kicsit színesíteni a szituációt. Egy kis hazugság itt, egy kis titok ott, egy kis szemérmesség amott, és lám, az emberi tényezőket, vágyakat és korlátokat figyelembe vevő kísérlet máris új vágányon zötyög, ami végül megérkezik a legnagyobb kérdéshez: egy ember a csoport vagy akár a faj túlélése érdekében milyen áldozatokat hozhat meg ahhoz, hogy még mindig embernek nevezhesse magát? Ha úgy veszem, hogy ez a szakasz a főfogás, amit minden korábbi esemény csak előkészített, akkor -azon túl, hogy felvezetésnek 40 perc talán egy kicsit túl hosszú- összességében nagyon pozitív véleménnyel lettem volna a filmről...

...ha nincs a harmadik szakasz. Bár ez a rész is hoz magával érdekes fordulatokat, és egy valóban egyedi látásmódot képes a nézők elé tárni, ami még egy kérdéssel tovább bővíti/tágítja a "játék" univerzumát, sajnos eközben akkorát dobbant a filozófia témaköréből a film a spiritualitásba és a carpe diem életfelfogásba, amit minden sajátossága és elgondolkodtatósága ellenére sem találtam szimpatikusnak, amivel még egy gondolatkísérlet erejéig sem tudtam azonosulni. Az én életfelfogásomtól, személyiségemtől idegen ez, és nem biztos, hogy ez jó így nekem, sőt!, de a 3/B-kimenetel "piros lámpás negyedének" látképével -amit már tényleg csak gúnyolásnak tudtam venni- végképp nem tudtam mit kezdeni, ahogy a tényezők gyarapodásával egyenes arányban növekvő értelmetlenségekkel sem (mondjuk hogy miért kerül be három is a "fontos ízlés-különbségűek"-ből a bunkerbe), és ahogy a "költő" leleplezésének lényegtelenségével sem. A kapott és köszönettel, bár rossz szájízzel fogadott "tükör" mellett ez a szakasz már sokkal inkább egy párviadal, két, alapvetően eltérő felfogás ütköztetése... a maga győztesével.

Ami pedig a kerettörténetet illeti: nagy kár, hogy az érdekes gondolatkísérlet mellett az első valóban fontos kérdés a film közepénél hangzik el, és még nagyobb kár, hogy az egyetlen lehetséges és értelmes választ a film csak a végén hajlandó elárulni. Túl későn...

Így a Philosophers csak egy tehetséges és érdekes gondolatokkal rendelkező, de még kissé gyakorlatlan és ügyetlen bűvész trükkjére hasonlít, ahol a látványelemek, a túl sok tükör és füst miatt könnyű szem elől téveszteni a lényeget: a felelősséget, ha az emberek kapcsán egyáltalán beszélhetünk ilyenről...

Ki akar filózni ezen?


7,5/10
.

Niwrok írta:

.
The Philosophers

Nagy rajongója vagyok a zárt terekben játszódó pszichológiai drámáknak, és Artu volt kedves mindent megtenni az előzetestől az ajánlón át a film biztosításáig azért, hogy még véletlenül se kerüljön ki a látóteremből ez a film. .

Nagyon szívesen, ez azt hiszem, kölcsönös. Mindazonáltal kicsit sajnálom, hogy a varázslat ez esetben nem működött úgy, ahogy szerettem volna - képzeletben kezet foghatsz az egyik "filmes" barátommal, akinek ugyanez a véleménye, mint a tiéd. Lehet, túlságosan is felfokoztam a várakozásaitokat???   

Niwrok írta:

.
... Kiket és miért lehet és kell kizárni, kik és miért jelenthetnek kockázati tényezőt és a közösség ezt meddig hajlandó tolerálni, milyen tulajdonságok és képességek elengedhetetlenek vagy nélkülözhetőek, és hogy magának a túlélésnek, a fennmaradásnak is hányféle értelmezése lehet.

Nekem ez már önmagában elég volt az üdvösséghez... ahogy írásomban is említettem, a feltett kérdések néha jobbak, mint a rájuk adott válaszok, itt önmagában már a megfeleződő csoport, már az első, váratlan lövés megdöbbentett. Az meg, hogy miért annyira egyértelműen a fekete-fehér választásokat kínálták föl, azt tudjuk be a nagyközönség vélhető IQ-jának: egyértelmű, hogy ez a film a képregény- és akcióhősökön felnőtt nézőknek túl intelligens, míg a hozzánk hasonlóak sokkal többet várhattak tőle...

Niwrok írta:

.
Hiába volt valóban pazar a díszletül megalkotott minimalista, de mégis az egyéves tartózkodás során felmerült igényeket maximálisan kiszolgáló bunker, és hiába volt izgalmas egy ilyen ötletet más környezetben megvalósulni látni, mint az USA (Indonézia egyedi hangulati elemei sokat dobtak a film különlegességén, még ha csak digitális kellékek is voltak a gombafelhők előtt), és a színészek is hiába jelenítették meg azt a kevés személyiséget, amit kellék-létük mellett a két főszereplőn kívül a forgatókönyv rájuk kiosztott, ezek mind csak szépségtapaszok voltak a tartalom hiányán..

Nekem még így is elég volt a történet, engem feszült várakozással töltött el az egy év - ráadásul, az elő rész fináléja mellbe is vágott. Hisz egész addig nem tudhattam, igaz-e, amit a tanár mondott...

Niwrok írta:

.
Már éppen temettem volna a filmet, amikor a tanár kihirdette a pótvizsga-"kört", ami tényleg sok mindent pótolt...

Ebben nincs vita, szerintem is zseniális a középső szakasz. Ahogy csavartak egyet a tulajdonságokon, amilyen további kérdéseket ez felvetett... elképesztő. Nekem már az első szakasz is bejött - ez meg... egyszerűen csodás volt.

Niwrok írta:

.
...sajnos eközben akkorát dobbant a filozófia témaköréből a film a spiritualitásba és a carpe diem életfelfogásba, amit minden sajátossága és elgondolkodtatósága ellenére sem találtam szimpatikusnak, amivel még egy gondolatkísérlet erejéig sem tudtam azonosulni.

Engem ez ott fogott meg, ahogy bejutottak. A vizuális memóriával. Elégedetten csettintettem. Ugyanakkor totál igaz, amit írsz, tőlem ugyanakkor egyáltalán nem áll távol a spiritualitás, de főleg nem a carpe diem... Talán csak a túlzott pozitív gondolkodáson, az egy év múlva kinyíló ajtó utáni állapotokon akadtam fönn kissé, de még ez is elment. Pláne azzal a drámai éllel, ami a távozó csoporttal történt..

Niwrok írta:

.
Ami pedig a kerettörténetet illeti: nagy kár, hogy az érdekes gondolatkísérlet mellett az első valóban fontos kérdés a film közepénél hangzik el, és még nagyobb kár, hogy az egyetlen lehetséges és értelmes választ a film csak a végén hajlandó elárulni. Túl későn....

Ezt most így két hónap távlatából nem egészen értem...   Az biztos, hogy én nem tudtam hova tenni a szerelmi viszonyt az egész film tükrében, e tekintetben a "valóság" viszonyai jobban zavartak, mint a fikció...

Niwrok írta:

.
Így a Philosophers csak egy tehetséges és érdekes gondolatokkal rendelkező, de még kissé gyakorlatlan és ügyetlen bűvész trükkjére hasonlít, ahol a látványelemek, a túl sok tükör és füst miatt könnyű szem elől téveszteni a lényeget: a felelősséget, ha az emberek kapcsán egyáltalán beszélhetünk ilyenről...

.

Avagy egy film,a mi értő kezekben még jobb is lehetett volna. Ez nem vitás, de én örülök az ilyen kincseknek, az idióta filmek tömegében. Godzilla után ne mondd, hogy ez nem volt felüdülés...  

R2-D2 írta:

The Philosophers

Engem ez ott fogott meg, ahogy bejutottak. A vizuális memóriával. Elégedetten csettintettem. Ugyanakkor totál igaz, amit írsz, tőlem ugyanakkor egyáltalán nem áll távol a spiritualitás, de főleg nem a carpe diem... Talán csak a túlzott pozitív gondolkodáson, az egy év múlva kinyíló ajtó utáni állapotokon akadtam fönn kissé, de még ez is elment. Pláne azzal a drámai éllel, ami a távozó csoporttal történt..

A bejutás, az igen, az ügyes "trükk" volt. Az viszont igazából meglep, hogy a harmadik fordulóról ilyen jó véleménnyel vagy.

Spoiler:

A fő különbség meg ezek szerint az, hogy te a harmadik kör távozó csoportjával történtekben a drámai élt láttad, én meg azt, hogy milyen nevetséges az egész, és mekkora mélypontja ez az amúgy remek filmnek.

Spoiler:

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Ami pedig a kerettörténetet illeti: nagy kár, hogy az érdekes gondolatkísérlet mellett az első valóban fontos kérdés a film közepénél hangzik el, és még nagyobb kár, hogy az egyetlen lehetséges és értelmes választ a film csak a végén hajlandó elárulni. Túl későn....

Ezt most így két hónap távlatából nem egészen értem...   Az biztos, hogy én nem tudtam hova tenni a szerelmi viszonyt az egész film tükrében, e tekintetben a "valóság" viszonyai jobban zavartak, mint a fikció...

Spoiler:

.

The Philosophers

Niwrok írta:

A bejutás, az igen, az ügyes "trükk" volt. Az viszont igazából meglep, hogy a harmadik fordulóról ilyen jó véleménnyel vagy.

Spoiler:

No. Ilyen mélységig nem gondoltam bele az egészbe, inkább ösztönös volt az egész, de ha már ilyen szépen összeszedted a gondolataimat, köszönöm.

A hegytetőről végignézett emberiség pusztulásának víziójában számomra benn van az is, hogy utána végzek magammal. Én speciel egyáltalán nem biztos, hogy túl akarnék élni egy ilyen katasztrófát: viszont ha már beválogattak a final tenbe, tény, hogy élni akarnék benn. Mivel motorozni, hullámvasutazni, stb... nem lehet, az adott lehetőségeket kihasználva élni. Mondjuk a dugás az pont ilyen lenne, inni meg drogozni nem muszáj, de az egész beleszarok, úgyis megdöglünk filozófia bejön. Mindig is bejött. Ennek tükrében különösen furcsa volt az idilli világ az ajtó nyílása után.

Az egész feltevésem, az érzésem ugyanis arra alapult, hogy az atom által elpusztult világban én nem akarnék élni - erre tessék, nyoma sincs pusztulásnak. Akkor meg nem volt jobb végigszórakozni az egy évet, mint feszülten készülni a nagy visszatérésre és újjáépítésre??

Niwrok írta:

A fő különbség meg ezek szerint az, hogy te a harmadik kör távozó csoportjával történtekben a drámai élt láttad, én meg azt, hogy milyen nevetséges az egész, és mekkora mélypontja ez az amúgy remek filmnek.

Spoiler:

Nem, ez nekem sem jött be, értelmetlen és szürreális (bár kipróbálnám) - én arra gondoltam,

Spoiler:

Niwrok írta:

.

Spoiler:

.

Köszi, ez jó magyarázat, de nekem nézés közben ez, így egyáltalán nem jutott eszembe. Viszont tetszik ez a lázadó, együtt nyomják meg a detonátor gombját a sráccal, ha mindenki beledöglik "elméletben", akkor is - gondolkodás.

Túl sok különbség nincs ám köztünk, ez esetben most Te ástál kicsit mélyebbre. Nem vagyok benn biztos, hogy egy ennyire noname filmnek kellene  a tökéletes megoldásokkal operálni a felvetett kérdésekre - bár az is igaz, ha már felveti őket, tegye azt meg. Továbbra is úgy gondolom, a nagy hollywoodi filmtermésből messze kiemelkedik: az X-men új részének saját világán belüli idiótaságain vagy a Godzilla agyatlanságain jómagam sokkal többet mérgelődtem, mint a Filozófusok esetlen megoldásain.

Ez pedig akkor is egy jó film!   

R2-D2 írta:

The Philosophers

... No. Ilyen mélységig nem gondoltam bele az egészbe, inkább ösztönös volt az egész, de ha már ilyen szépen összeszedted a gondolataimat, köszönöm.
Túl sok különbség nincs ám köztünk, ez esetben most Te ástál kicsit mélyebbre.

Csak próbáltam stílszerű lenni . Végülis csak Filozófusok a film címe, nem ?
Meg persze attól, hogy a film közben "kipattannak" a kis gondolat-rügyek, attól azok csak az utólagos átgondoláskor, például íráskor borulnak "virágba"...

R2-D2 írta:

A hegytetőről végignézett emberiség pusztulásának víziójában számomra benn van az is, hogy utána végzek magammal. Én speciel egyáltalán nem biztos, hogy túl akarnék élni egy ilyen katasztrófát.

Valami hasonló miatt írtam, hogy nehéz szívvel néztem végig a villamosos "feladványt".

Jó pár évvel ezelőtt volt nálunk egy házibuli, és annak a merengős-filozófálós időszakában előkerült az ún. Batman-dilemma, az itteni villamosos testvére, ahol az a kérdés, hogy ha két embert látnál fuldokolni a tengerben, a saját gyereked és a tudóst, aki a világon egyedüliként ismeri a rák ellenszerét, és ezzel milliók gyógyulásának záloga, akkor melyiket mentenéd meg, ha csak az egyikre lenne időd. Persze azóta "rájöttem", hogy a kérdést akár úgy is fel lehetne tenni, hogy "pszichopata szeretnék inkább lenni vagy szociopata?", de akkor a fáradtsághoz mért lelkesedéssel vetettük bele magunkat a gondolatkísérletbe, és a többség elhelyezte magát egyik vagy másik oldalra, különböző érvek mentén. Volt viszont két ember, akik azt mondták, hogy nem mentenének meg senkit, hanem azonnal öngyilkosok lennének. Azt mondták, azért, mert egyik döntésüknek a súlyát sem tudnák elviselni, és amikor mi, többiek próbáltuk "enyhíteni" a dolgot azzal, hogy de hát mentsék meg valamelyiket, aztán még mindig "ráérnek" megölni magukat, arra is az volt a válasz, hogy ők nem mentenének meg senkit, így ahelyett, hogy legalább egyvalaki túlélte volna, az ő verziójukban mindenki (mindhárom érintett) meghalt.

Félelmetes és riasztó volt ez a gondolatmenet, és azóta még inkább úgy gondolom, hogy ha már minden mindegy, ha már a legapróbb esély és lehetőség sincs a dolgok pozitív változ(tat)ására, akkor persze, az ember pattogtasson egy kis kukoricát, és nézze lelkesen a showt, akár "bummal", akár "nyüszítéssel" ér véget ez az egész... Na de azért csak ott van, hogy addig mindenki a lehetőségeihez, beállítottságához, személyiségéhez mérten tegyen annak legalább a lassítása, mérséklése érdekében, nem? Hogy ez mennyire várható el, hogy mekkora ebben az egyén felelőssége, arról meg beszéltünk a harmadik kör kapcsán.

R2-D2 írta:

Az egész feltevésem, az érzésem ugyanis arra alapult, hogy az atom által elpusztult világban én nem akarnék élni - erre tessék, nyoma sincs pusztulásnak. Akkor meg nem volt jobb végigszórakozni az egy évet, mint feszülten készülni a nagy visszatérésre és újjáépítésre??

Ez viszont sántít egy kicsit, azért, amit a kódnál leírtál.

Spoiler:

Azt hiszem írtam már róla, de az egyik kedvenc írómnak, Ray Bradburynek van egy novellája, Hímzés címmel, és abban egy tornácon hímezgető asszonyok azzal a dilemmával szembesülnek, hogy mi a nagyobb ciki egy nukleáris kataklizma kockázatának árnyékában: ha bekövetkezik a katasztrófa, és ők feleslegesen pucolták meg a borsót, vagy ha elmarad, és akkor nem lesz borsó vacsorára... A borsópucolás persze abszurd és morbid kérdés egyszerre egy ilyen helyzetben, de mégis annyira hétköznapian emberi, nem?

R2-D2 írta:

Nem, ez nekem sem jött be, értelmetlen és szürreális (bár kipróbálnám) - én arra gondoltam,

Spoiler:

Aha, akkor itt beszéltünk el egymás mellett, a busz ugyanis a második kör .

R2-D2 írta:

.
Nem vagyok benn biztos, hogy egy ennyire noname filmnek kellene  a tökéletes megoldásokkal operálni a felvetett kérdésekre - bár az is igaz, ha már felveti őket, tegye azt meg.
Ez pedig akkor is egy jó film!   

Igen, valahol itt van a bunker eltemetve . Hogy ez egy jó film, az eddig sem volt kérdéses, és ahogy lenni szokott, ahogy írtam róla, egyre jobb lett, hiszen sok új gondolatnak, érzésnek szolgált táptalajul... csak azt mondtam, hogy legközelebb az író-rendező "kiköhöghetne" egy kevésbé csálé trükköt is magából ...
.

The Philosophers

Niwrok írta:

Jó pár évvel ezelőtt volt nálunk egy házibuli ... ahol az a kérdés, hogy ha két embert látnál fuldokolni a tengerben, a saját gyereked és a tudóst, aki a világon egyedüliként ismeri a rák ellenszerét, és ezzel milliók gyógyulásának záloga, akkor melyiket mentenéd meg, ha csak az egyikre lenne időd

... viszont két ember, akik azt mondták, hogy nem mentenének meg senkit, hanem azonnal öngyilkosok lennének. Azt mondták, azért, mert egyik döntésüknek a súlyát sem tudnák elviselni, és amikor mi, többiek próbáltuk "enyhíteni" a dolgot azzal, hogy de hát mentsék meg valamelyiket, aztán még mindig "ráérnek" megölni magukat, arra is az volt a válasz, hogy ők nem mentenének meg senkit, így ahelyett, hogy legalább egyvalaki túlélte volna, az ő verziójukban mindenki (mindhárom érintett) meghalt.

Félelmetes és riasztó volt ez a gondolatmenet....

Ez jó "gondolatkísérlet", valóban, bár kissé csalóka. Nem tudom, ebben az esetben ki tudnád-e zárni a szülő-gyerek viszony hihetetlen erős kötődését. Inkább úgy mondom, hogy az egészen egyáltalán azok gondolkodnának el, akiknek nincs gyerekük...

Niwrok írta:

Ez viszont sántít egy kicsit, azért, amit a kódnál leírtál.

Spoiler:

Azt hiszem írtam már róla, de az egyik kedvenc írómnak, Ray Bradburynek van egy novellája, Hímzés címmel, és abban egy tornácon hímezgető asszonyok azzal a dilemmával szembesülnek, hogy mi a nagyobb ciki egy nukleáris kataklizma kockázatának árnyékában: ha bekövetkezik a katasztrófa, és ők feleslegesen pucolták meg a borsót, vagy ha elmarad, és akkor nem lesz borsó vacsorára... A borsópucolás persze abszurd és morbid kérdés egyszerre egy ilyen helyzetben, de mégis annyira hétköznapian emberi, nem?

Ezt jókor írod, zöldborsókrémleves ma a menü...

Nem tudom, nekem az egész harmadik körnek a hangulata már más volt. Ahogy a kiválasztás megtörtént, ahogy a társaság bement, volt a levegőben valalami könnyedebb, lazább jellege. Korántsem az a kiélezett, túléljük és újjáépítjük a világot szitu volt, hanem az egész bevonulásban benne volt az a hangulat, ami később ki is alakult benn.

Niwrok írta:

Igen, valahol itt van a bunker eltemetve . Hogy ez egy jó film, az eddig sem volt kérdéses, és ahogy lenni szokott, ahogy írtam róla, egyre jobb lett, hiszen sok új gondolatnak, érzésnek szolgált táptalajul... csak azt mondtam, hogy legközelebb az író-rendező "kiköhöghetne" egy kevésbé csálé trükköt is magából ...
.

Ebben egyetértek. Icipici odafigyeléssel még jobb lehetett volna. A lényeg az, hogy nem bántad(bántuk) meg, hogy láttuk.

R2-D2 írta:

The Philosophers

Ja, tényleg, még egy kérdés:

Spoiler:

.

R2-D2 írta:

The Philosophers
Ez jó "gondolatkísérlet", valóban, bár kissé csalóka. Nem tudom, ebben az esetben ki tudnád-e zárni a szülő-gyerek viszony hihetetlen erős kötődését. Inkább úgy mondom, hogy az egészen egyáltalán azok gondolkodnának el, akiknek nincs gyerekük...

Természetesen gyakorló szülők esetében másféle preferenciák is belépnek a rendszerbe, és a tisztán elméleti fejtegetés kilép a filozófiából, de ettől még bőven nem kell kizárni a szülő-gyerek viszonyt, sőt, a kérdés és a döntés súlya ettől még ugyanúgy élhet... Ezért is volt kb. az az én válaszom, hogy "Remélem, hogy lenne bátorságom a saját gyerekemet megmenteni.".

R2-D2 írta:

Ezt jókor írod, zöldborsókrémleves ma a menü...

Kis esélyt látok ma egy nukleáris katasztrófára, úgyhogy valószínűleg nem volt felesleges megfőzni .
.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

The Philosophers

Ja, tényleg, még egy kérdés:

Spoiler:

.

Nem értettem én sem. Sőt, már arra sem emlékszem, hogy pókerezett volna...

Spoiler:

R2-D2 írta:

The Philosophers

Nem értettem én sem. Sőt, már arra sem emlékszem, hogy pókerezett volna...

Spoiler:

Maradok egyelőre a saját verziómnál, az erődemonstrációnál, mert...

Spoiler:

.

R2-D2 írta:

Spoiler:

Spoiler:

.