Niwrok írásai 1.0

.
Az ölés aktusa / The Act of Killing


Joshua Oppenheimer majd' negyven évvel az 1965-ben lezajlott, többszázezer áldozattal járó indonéz katonai puccs után filmet szeretett volna csinálni az akkori eseményekről és azok utóhatásáról. A mészárlások túlélői és az áldozatok családtagjai azonban -vélhetően félve a megtorlástól- elutasították az interjúkon való részvételt, és azt mondogatták Oppenheimernek, kérdezze azokat, akik részt vettek a gyilkosságokban. Ennek a keresésnek az eredménye lett Anwar Congo és Herman Koto. Előbbi jegyüzérként és piti bűnözőként kezdte, majd tevékenyen részt vett a vallatásokban és kivégzésekben, azóta pedig tisztes öregkort ért meg, és az unokáit nevelgeti, utóbbi pedig annak a Pancasila Ifjak nevű félkatonai szervezetnek volt az egyik vezetője, melynek keretei között a gyilkosságok történtek, amelyet sokan intézményesített bűnszervezetnek tartanak, és amelyből sokan az indonéz parlament bársonyszékeiig vitték. Anwar és Herman is nagy filmkedvelők, így szívesen állnak a kamera elé, Oppenheimerrel együtt felkeresik a régi helyszíneket, beszélnek az ott történtekről, sőt, tetszelegve kedvenc színészeik bőrében és azok szerepeiben azt is elvállalják, hogy statiszták segítségével eljátsszák az akkori eseményeket, végül pedig hogy a saját érzéseiket, meglátásukat is a vászonra/képernyőre vitetik.

Elsőnek boncolgatnám egy kicsit a címet, mert az "ölés aktusa" sajnos elveszi az eredeti cím többrétegű jelentését. Az "act" egyszerre takar színészkedést, egy színházi jelenetet, jelent törvényt, jelent megjátszást, de jelent egyszerűen "cselekvést" is, egy dolgot, ami csak úgy megtörténik. Ráadásul az "aktus" szó pont egy olyan értelmezésre cseréli ezeket (elvégre azt a köznyelv leginkább a szexhez köti), amihez a filmnek csekély köze van. Illetve amennyiben a magyar címet úgy kell érteni, hogy "felbasz agyilag", mert két és fél órán keresztül csak az iszony és az abszurditás érzése hullámzik a fejedben a látottak hatására, akkor teljesen pontos.

Ami ugyanis közös ezekben az emberekben az indulásnál, az a bűntudat és a szégyenérzet teljes hiánya. Miért is tennék, hiszen az akkori kommunistaellenes hangulat, ami az emberölések ideológiai alapja volt, az a mai napig része az állami média műsorainak és az irányító hatalom kommunikációjának!? Így aztán Anwar és társai nem pusztán az utcán beszélhetik meg élményeiket, hanem akár talk-showkba is meghívják őket, ahol a csinos műsorvezető lány kedvesen érdeklődik afelől, hogy mi hogy történt. Anwarból pedig dőlnek a sztorik, akár csak autókázás közben nosztalgiázva egyik társával, hogy "Nézd, itt volt a kedvenc éttermünk, itt volt a mozi, ahova rengeteget jártunk, itt meg az az újságkiadó volt, aminek az irodáiban legalább száz embert megöltünk!". Aztán elviszi a stábot egy kis teraszra, ahol elmondja, itt jött rá arra, hogy machete vagy ütlegelés helyett mennyivel jobb dróttal megfojtani valakit; hogy az sokkal tisztább, alig kell takarítani utána, és nem bűzlik a vértől a hely. A garott amúgy visszatérő téma, Anwar többször is élvezettel mutatja be és magyarázza el kedvenc tudományát. Bár Anwar csak egy volt a halálbrigádból, egymagában is ezer ember megölését ismeri el, amiben még ha része is lehet a nagyotmondásnak, a kamerának és a "kommunisták" (ő is elmondja, semeddig nem tartott rásütni bárkire, aki az útjukban állt, hogy az) megfékezése miatt érzett büszkeségnek, ha tízzel osztom, akkor is sok. Ez az anekdotázás aztán átragad a film többi szereplőjére is, és esetenként tényleg csak a megrökönyödés marad, ahogy ezek a történetek teljesen abszurdnak ható érzelmeket váltottak ki mesélőből és hallgatóságból egyaránt, mondjuk amikor az egyik stábtag könnyes és ideges vihogással meséli el, milyen volt 12 évesen a mostohaapja véres holttestét behúzni az árokból a házukba, és elföldelni azt a hátsó kertben.

Anwar mellett a testes Herman afféle "goofy, idiot sidekick"-nek, dilis asszisztensnek, esetleg jóllakott napközisnek tűnik... elsőre... és másodikra is, de akkor már a szociopata fajtából. Esetlen, nagydarab fickó lévén próbálja mókásra venni a figurát, láthatóan nem is nagyon kell színészkednie, de ugyanakkor egy habzó szájú állattá válik, amikor a forgatásra érkező pancasilásokat kell felhergelni a következő jelenethez, ami pár falusi terrorizálását, majd a házaik felégetését foglalja magába. Ő az, akinek a mindennapjaiba is kis betekintést nyerünk, például ahogy a korrupciót zászlajára tűzve képviselőnek jelölteti magát, és már azt tervezgeti, hogyan fogja zsarolni és fenyegetni azokat a környékbeli árusokat és lakosokat az új hatalma birtokában (ismétlem, a kamera előtt!), akiktől amúgy is rendszeresen védelmi pénzt lejmol (dettó!). Rajta -és a politikai rendezvények képein- keresztül mutatkozik meg, hogy a Pancasila Ifjak az összes külsőség ellenére alig többek, mint az állam szabadon bevethető verőlegényei, magukat "free man"-nek, szabad embernek tartók, amely szabadság nagyjából azt jelenti, hogy tagjai -és főleg vezetői- szabadon megfélemlíthetnek és elnyomhatnak bárkit a saját jólétük érdekében; "Relax and Rolex", ahogy egyikük mondja. Emellett Herman úgy kíséri végig a filmet, mint valami öltöztetős Barbie, gyakorlatilag nincs olyan, amit Anwar vagy a film kedvéért ne vállalna be. Ahogy Anwar motívuma a drótos fojtogatás, Herman legalább annyiszor szerepel rikító színű, flitteres női ruhákban és sminkben, és bár nézőként szerettem volna elmosolyodni ezeknek a jeleneteknek a groteszkségén, de mindig visszatartott, hogy semmilyen ruha és rúzs nem tudta eltakarni a mögöttük levő erőszakosságot... és talán az évek alatt az idegeket felőrlő tébolyt.

Ahogy az is csak látszat, amit a szereplők mutatnak magukból. Oppenheimer filmje az emlékezésen, a beszélgetéseken és az illusztrációkon keresztül képkockáról képkockára, mondatról mondatra rombolja azokat a falakat, amiket a mészárlásban részt vevők önámításból, képmutatásból, cinizmusból és szelektív hazugságokból építettek saját tetteik borzalmai vagy megalkuvásuk köré. "Nahát, hogy nálunk az irodában is gyilkoltatok! Sosem hittem volna!", mondja az egykori újságíró, mire a többiek egyöntetűen azzal vágnak vissza: "A lófaszt nem tudtad! Ott csináltuk szinte az orrod előtt, a főnököd parancsára! Zengett az üvöltésektől a ház!". Persze a szereplők közül ez csak azoknak újdonság, akik a Pancasila és a propaganda bűvkörében tudtak maradni, vagy tudtak felejteni, ezért is volt az egyik legérdekesebb szereplő Adi Zulkadry, Anwar korábbi bajtársa. Ő már megtette a szembenézést, pontosan tudja magáról, hogy mennyire hamis, kegyetlen és álságos volt, amit csináltak... de pszichológus segítségével sikerült ezt feldolgoznia, és úgy döntött, úgy tesz a kellemetlen érzések és a bűntudat ellen, hogy helyettük egyszerűen jól érzi magát! Anwarnak viszont nincs ilyen "szerencséje", őt még mindig rémálmok kísértik, amiket a film-a-filmben részben le is forgattat a stábbal; hogy Oppenheimer tanácsára vagy csak segítségével, azt nehéz eldönteni. Ezek hol giccsesen szürreálisak (ld. az óriásponty szájából kijövő táncoslányokat a fenti képen), hol a hatalom, az erőszak eufóriája érződik rajtuk, hol az emlékek borzalmaitól vérmocskosak, és egyre jobban összekeverednek bennük a szerepek. A vallatókból, a gyilkosokból vallatottak, áldozatok lesznek, Anwarnak pedig az elején még csak visszanézni nehéz a saját jeleneteit, a vele készült interjúrészleteket, később már a színészkedés sem megy olyan könnyeden... Negyven évnyi "kísértés" után ez a legkevesebb...

Bármennyire is hosszúnak tűnik, amit írtam, még mindig csak a szereplők és a sokkoló és/vagy hidegrázós jelenetek vagy összefüggések töredékét mutattam be (egyáltalán nem beszéltem például a kacsákról). Emiatt a legvégéig alig enyhül a képek és a jelenetek erőteljessége. Bár néha "pihenőt" tart a film, de így legalább még a végére is tartogat mondanivalót, új nézőpontot Anwar vagy Herman gondolkodásáról és személyiségről! Csak azt tudom mondani, hogy ha valaki eljut a 142. percig (rendezői változat), a "Born Free"-ig, és még ott sem kezd szentségelni és/vagy nem kell visszanyelnie a képletes hányingert, az előtt innen a távolból is kalapot emelek, mert sokkal nagyobb a tűrőképessége, mint nekem.

Főleg mert az Act of Killing csak részben az indonéz mészárlások "eljátszása", még csak nem is tömeggyilkosok vagy a segítőik kibeszélő-showja. Inkább azt láttam benne, hogy a hatalom és az emberek (azok csoportja és egyedei is) hogyan korrumpálják, fertőzik, rontják meg egymást kölcsönösen. Hogy egyes emberek milyen szélsőséges tettekre ragadtathatják magukat, hogy ennek a hatalomnak haszonélvezői, de legalábbis "megbecsült" tagjai legyenek, miközben általában csak eszközei, kopóalkatrészei lesznek; míg azok, akik lehetőségeik, gyengeségeik vagy erkölcsi értékrendjük miatt nem akarnak a részei lenni a "fertőzésnek", hogyan néznek félre, hogyan válnak közömbössé, hogyan lapulnak meg, hogy legalább áldozattá ne váljanak, vagy hogyan menekülnek el, ha megtehetik. Hogy minél korruptabb egy hatalom, annál fontosabb a benne levőknek a látszat, ennek nyomában pedig a tájékozatlanság és a dezinformálás, legyen az a saját (kreált) előnyös tulajdonságaik bizonygatása vagy a folyamatos ellenségkép fenntartása... Na, ilyenekért szerintem nem kell nagyon messzire menni, de még túl sokat visszalapozni sem a naptárban... És amikor a látszat már nem elég, vagy a hatalom kevesli, esetleg veszélyben érzi önmagát, akkor még mindig "megjátszható az erőszak".


9,5/10
.

Niwrok írta:

.
Az ölés aktusa / The Act of Killing

9,5/10
.

Aztaqrva!!! Ezt honnan, hogyan????

Na, most nekiállok kutatni utána a neten.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Válaszcsapás / Strike Back S1

8,5/10

.

Hurrá!!!! Ennek kimondottan örülök. Szerintem is baromi jó, ezek után nézd csak meg az amerikai folytatását: nagyon más, de az is jó!!

Az első évad nekem baromira bejött, megnéztem a másodikat(ami úgymond 1. évad) arra azt mondom, hogy az is egész jó de aztán ami most megy az már nem tetszett! -> ez a 4. évad!
Az első amerikai évadban nagyon tetszett, hogy szerepelt Magyarország -> az utolsó 4 epizód volt ebből az utolsó 2 konkrétan nálunk is játszódik.

Válaszcsapás / Strike Back S4


- Are you from the British Intelligence?
- I'm not British, and he is certainly not intelligent!

Nem tudom, mi változott a háttérben, de az biztos, hogy ez az évad sokkal jobban tetszett az előzőnél.

Ehhez csak annyi kellett, hogy a sorozat visszatért oda, ahonnan elindult; lehet, hogy sekélyes, de Scottnak és Stonebridgenek egyszerűen jobban áll, ha csak dugnak, lövöldöznek és poénkodnak, mintha a karaktereiket mindenféle drámákkal próbálják mélyebbé tenni. Legutóbb átestek a ló túloldalára, mert az ilyen maguk elé meredős beszélgetések az élet nagy dolgairól a színészeknek sem állnak jól, és kilóg a lóláb, hogy csak azért kellettek, hogy átvezetők legyenek két lövöldözés között, vagy a következő akcióra való felkészülés alatt, ráadásul a legtöbb személyes szál Stonebridge-ben koncentrálódott. Ezúttal a stáb úgy döntött, hogy a két barom piszkálódása, az epilógusként használt ágyjelenetek és a kommandózások hátterét a szereplők rokoni kapcsolatai fogják adni. Némi éllel még azt is mondhatnám, hogy ez egy igazán "családcentrikus" rész. A Section 20 tagjainak (akik így végre nem csak beszélő díszletek) és ellenfeleiknek belső és egymás közötti konfliktusai is szinte mindenkinél a rokonokból erednek: egy bátty, egy fiú, egy szerető, egy feleség, és így tovább. Külön tetszett, hogy néha nem is tolják a néző arcába ezeket, csak egy kis fénykép emlékeztet rá, hogy aki meghalt, azt is hazavárta valaki.

Szóval a sorozat összetevőin nem módosítottak a készítők, csak finomhangolták azokat. Az egyes részek is csak enyhe hullámzást mutatnak a hangulat terén. A legjobb talán a két legakciódúsabb "felvonás" (a részek ugyanúgy párosával összefüggnek, mint eddig) rögtön az elején (Kolumbia és Bejrút), mindkettő pörgős és izgalmas, kevés üresjárattal, pedig ezek a részek még pluszban fel is futtatják az új szereplőket. A budapesti ehhez képest lassabb, még egy ráérős leszbi-szoftpornó is belefér, viszont legalább az egyik leglátványosabb jelenet (a követségi a végén) is itt zajlik le. A mélypont nálam a ruszkiknál jött el, ez a börtönös-laboros-hackeres vonal még a szokásosnál is "C" kategóriásabb volt, abból is a lejárt szavatosságú, klisés fajta, amit majdnem végig untam. A németországi meg olyan, amilyennek egy évadzárónak lennie kell, amiben szépen összefutnak a szálak, és amit fel lehet dobni pár érdekesebb díszlettel, gondolva itt a vonatos lövöldére.

A budapesti helyszín persze mindettől függetlenül kellemes élménnyel, és nem egy akaratlan poénnal szolgálhat nekünk önmagában is. A sorozat egyszer már "járt" Budapesen, amikor is Árpa Attila terrorelhárított, és már akkor is érdekes volt, hogy az ismerős látképek, épületek miként köszönnek vissza, miket használnak fel (most pl.: Ferihegy 1-et). A poénok közé tartoztak -legalábbis nálam- a magyar fülnek idegen csengésű mondatok a vagon lepakolásánál, a gyémántkereskedő ("Language, please!"  ) vagy a sajátos járműpark (a felújított Volga még csak-csak, na de hogy honnan ástak elő két ilyen Barkast  ?!). Ha az amcsiknak az az "authentic madjar", ami téved párszáz kilométert és pár évtizedet, legyen  ... A stábból is sokan magyarok, a színészek közül legtöbbet talán Kamarás Iván szerepel orosz (na ugye!) bérgyilkosként, jópofa volt Hajdú Steve felbukkanása is, de a kedvenc magyar cameo-mra várnom kellett a nyolcadik rész elejéig  . Persze aki figyel, az később is ráismerhet erre-arra, például az Aréna környékére, elcsíphet "Németországban" egy-egy "Kazincy utca" vagy "rendszer" feliratot, esetleg egy OTP-logot  .

Azért a már emlegetett ló másik oldala ezúttal sem maradt kihasználatlan. Mindig is volt egy kis rajzfilmes-videójátékos hangulata az egésznek, de most rögtön az elején sikerült ezt túlfejelni egy érzelmesen meghatónak szánt, de igazából csak giccsesen röhejes jelenettel. A klasszikus mondás szerint az opera az, amikor valakit leszúrnak, és az nem vérzik, hanem énekel; nos, a Strike Back meg az, ahol valakinek három méteres körben spriccel szét az agya egy puskagolyótól, és akkor az nem meghal, hanem csinál egy megtisztulási rituálét vagy mit! Tarkítja az összképet még pár figyelmetlenség meg mókás dolog, egyszer például egy ragaszkodó  papírcetlin sikerült felnevetnem (azon, amit Scott-tól vesznek el, és amit vélhetően két napig szorongatott, különben miért lenne akkor még a kezében?!), máskor meg a száguldó vonatot megállító műanyag hordók mosolyogtattak meg.

De ez egy jó évad, bőven az ajánlható szint fölött.

8/10

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Válaszcsapás / Strike Back S4

De ez egy jó évad, bőven az ajánlható szint fölött.

8/10

Spoiler:

.

WOW!!!!

Ezzel most megleptél. Egyrészt azzal,hogy mégiscsak idejekorán megnézted, másrészt meg azzal, hogy tetszett. Király!!

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Válaszcsapás / Strike Back S4

De ez egy jó évad, bőven az ajánlható szint fölött.

8/10
.

WOW!!!!

Ezzel most megleptél. Egyrészt azzal,hogy mégiscsak idejekorán megnézted, másrészt meg azzal, hogy tetszett. Király!!

Nem volt nekem semmi bajom a szériával, csak az előző évad sikerült túl lelketlenre és unalmasra. Megpróbálták Scottot háttérbe tolni Stonebridge lelkizésének javára, kompenzálandó, hogy az S2 meg Scott one-man-show-ja volt... hiba volt, és ebből az évadból látszott, hogy erre a stáb is rájött. Mostanra forrta ki magát a sorozat, mostanra lett egy jó kis buddy-movie.

A sorban meg egyszerűen azért vettem előre, mert az Act of Killing után pont egy ilyen agyradírra volt szükségem  .
.

.
Amerikai botrány / American Hustle


Ennél nagyobb hátrányból rég indult nálam film.

Bár nem vittem túlzásba most sem az előzetes kritikák olvasását, de szinte csak az jött szembe, hogy ez milyen egy túlértékelt film, sőt, egyenesen rossz. Ebben is csak a tavalyi tapasztalatomból kiérlelt előítéletem jogosságát láttam igazolni, mégpedig azt, hogy lám csak, David O. Russell megint elbaszta. Kapott baromi jó színészeket, és beleerőltette őket egy olyan helyzetbe és szerepbe, amiből képtelenség valami igazán jót kihozni, és megint hatásvadász lesz, közhelyes és giccses, a mindenféle díjazók meg loholnak a tavalyi Napos oldal után, és próbálnak úgy csinálni, mintha attól legitimálni tudnák a tavalyi döntésüket ("legjobb forgatókönyv" jelölés... nemhogy megáll, de már egy éve áll ettől az eszem!), hogy idén is körberajongják. Szintén nem tett jól a filmnek a Wall Street farkasának közelsége; túl friss az élmény, hogy milyen cefet idegesítő volt az utolsó egy óra vergődése (na és az a hajós jelenet, anyám!), és hogy megint egy rétestészta átverős sztorit nézzek, az annyira nem vonzott, hogy a lehető legutolsó alkalomra tudtam csak elvonszolni magam a helyi moziba. Meg egyébként is, egy "átverős sztori"?! Mi a búbánat van még, amit nem húztak le erről a ravaszdi rókáról?! Csak az elmúlt egy évből öt ilyet tudok mondani (Wall Street farkasa, Vakszerencse, Szemfényvesztők, 2 kaliber, Pain & Gain, de tavaly néztem újra a hasonszőrű Az informátort! is.), ahol piti svindlerek felkavarják az iszapot, csak közben nekiállnak baszakodni a nagy halakkal, aztán általában a sneci falja fel a cápát.

Ennél nagyobb hátrányt rég dolgozott le nálam film.

Mégpedig azzal, amivel szinte bármikor meg lehet engem fogni: lehet bármilyen középszerű a történet maga, ha abba érdekes karaktereket tesznek szép fokozatosan feltérképezhető motivációs hálóval és kapcsolatrendszerrel, és mindezt a színészek is tökéletesen élővé tudják tenni. Itt rögtön Irvine (Christian Bale) és Sydney (Amy Adams) első egymás szemébe nézése megadta ezt. Egy pillanatra szinte tapinthatóvá vált a kettejük között levő kötődés, az, amikor két tökéletesen összeillő ember találkozik, legyenek amúgy bármilyenek, bármennyire elcseszve, vagy bármennyire piti csalók. Ugyanez adta a varázsát a Napos oldalnak Pat-tel és Tiffany-val, de érdekesebb volt talán, amikor tavaly a Másnaposok 3.-on szinte az egész nézőtér visszataszítónak találta, ahogy Alan és Cassie enyelegni kezdtek, nekem meg az volt az egyetlen pozitív élményem abból a filmből (az epilógust leszámítva), hogy a két tirpák így egymásra talált. Irvine és Sydney csalóságuk és a kisembereket átverésük ellenére is szimpatikussá váltak, volt miért izgulni velük és értük... nem úgy, mint a Wall Street sekélybajnokainál, akik semmi mást nem akartak, mint jó bulikon jó nőket megdugni, miközben az orruk fehérlik a jófajta kokaintól.

Az események sodra pedig, ami a lebukásukkal és a beszervezésükkel indult, egyre csak hozta be a képbe az izgalmasabbnál izgalmasabb karaktereket és viszonyokat, amik gyakorlatilag hibátlanok voltak nekem. Imádtam az elismerés utáni vágytól a lehetőségekbe és a hatalomba belerészegedett FBI-ügynököt, aki minimális veszélyérzet nélkül akart egyre többet markolni, és ennek nyomán egyre vadabb átverésekbe és színjátékokba belerángatni a "beosztottjait". Imádtam a csapdába esett kis kanári figuráját, aki ugyan szökne, leginkább korábbi önmaga elől, de a férfi, akit szeret, jobban ragaszkodik az elveihez és másokhoz, mint hozzá. Imádtam a nagyszájú, passzív-agresszív feleség karakterét, aki a legválságosabb helyzetekben is meg tudja magyarázni, hogy bármit is tett, azt jó előre eltervezte, és úgy, ahogy az egyébként a legjobb. Imádtam a politikusoknak azt a ritka egyedét, akik úgy tűnik, tényleg a közössége érdekében cselekszik, és a korrupcióra pusztán ennek kényszerű velejárójaként tekint, a korruptak bizalmának zálogaként. Imádtam a legutolsó mellékszereplőt is, legyen az Richie főnöke (tényleg, mi lett a pecás sztori vége?  ), a főnökének a főnöke, Carmine felesége, bárki. És mindezeknek a tetejében imádtam ezt a pocakos, kopaszodó svindlert, akinek minden erejét összeszedve kell kezében tartania mindezeket a szálakat, kezdetben csak azért, hogy minél jobban jöjjenek ki egy veszni látszó helyzetből, később meg már azért, hogy legalább túléljék azt.

Spoiler:

A színészekről ennek nyomán már nem is beszélhetek máshogy, mint abszolút rajongással, hiszen mindezeket a figurákat ők keltették életre! A négy főszereplő amúgy is a toplistám élén vagy élmezőnyében van, Bale-t ráadásul évek óta nem láttam olyan filmben, ami igazi színészi kihívást jelentett volna neki (és itt nem arra gondolok, hogy hány kiló izmot kellett a denevérjelmez alá pakolnia, mert természetesen az is egyfajta kihívás), pedig már a Rikkancsok óta a látókörömben van kisebb-nagyobb megszakításokkal. Amy Adams nem sok lehetőséget kapott eddig, hogy a butácska, bár szerethető rom-kom figuráktól eltávolodjon, de a Kétely óta szerencsére egyre többet (bár én pont a Miss Pettigrew Delysiájaként kedveltem meg igazán), ahogy Bradley Coopernél is a Csúcshatás lehetett a fordulópont az idétlen szépfiúktól a drámaibb szerepek felé (az ő "karrierje" spec. a Gyagyák a gatyában c. opusszal indult az imdb szerint  ...). Jennifer Lawrence az új üdvöske az álomgyárban, a Hallgatás törvénye óta csak az igazi betörése volt kérdéses, szintén instant kedvenc. Emiatt a legkellemesebb meglepetést Jeremy Renner okozta, aki oké, hogy letett az asztalra egy Bombák földjént, na de azóta pont kezdett nálam a sok sablonos szerep miatt a szürkeségbe olvadni. Profi munka mind, rengeteg energia van a szerepeikben, és ha lehet hinni a pletykáknak, akkor ennek nagy része a színészek javaslatára épült bele a filmbe, néha impróként.

Ezek mellett az már csak technikai részletkérdésnek tűnik, hogy egyébként milyen jól eltalált a korrajz, vagy hogy mennyire jó hangulatot csinálnak és mennyire kifejezők időnként az aláfestő zenék. A történet lassúsága is csak addig kedvetlenített el, amíg rá nem éreztem, hogy ez csak annyi, mint egy szép fokozatosan hátrafeszített íj, aminél egyre félőbb, hogy el fog törni. Bár komédiaként hirdetik pár helyen, és tényleg vannak viccesebb részek, párbeszédek, de sokszor csak a hitetlenkedéstől nevettem fel, hogy mennyire élvezem ezt az egészet!

Úgyhogy Mr. David O. Russell... úgy veszem, hogy innentől kvittek vagyunk  !


9/10
.

Niwrok írta:

.
Amerikai botrány / American Hustle


9/10
.

No, végre valaki, aki értékeli ezt a filmet! A legjobb, amit idén láttam.

Niwrok írta:

.
Amerikai botrány / American Hustle

9/10
.

Örülök, hogy neked tetszett.

Írásodban pontosan benn van, nekem miért nem is jött be. Homlokegyenest máshogy jött le.

Niwrok írta:

.
Amerikai botrány / American Hustle

9/10

Köszi az igényes ajánlót, a számomra tetszetős színészgárda már alapból felkeltette az érdeklődésemet, de az ajánlód után most már végképp úgy érzem, ez a film megéri a mozijegy árát!   

R2-D2 írta:

Amerikai botrány / American Hustle

Örülök, hogy neked tetszett.

Írásodban pontosan benn van, nekem miért nem is jött be. Homlokegyenest máshogy jött le.

Mi is pontosan ? Ez most a "bolondokat a bolondokházába!", vagy a "rohadjon rá minden csalóra a műanyaglakat!" ? Tudhatnád már, hogy ezeket a sejtelmes félmondatokat ritkán hagyom kibontatlanul    ... Meg hát ha az utóbbi, akkor lehet, hogy jobb lenne elkerülnöd a Wall Street farkasát, mert az ottani jómadaraktól jó eséllyel fogod beleállítani a távirányítót a tévébe .
.

Niwrok írta:

Mi is pontosan  

Akkor gyorsan összeszedem, a te szavaiddal...

"középszerű a történet" - ez iszonyat zavart

"legyenek amúgy bármilyenek, bármennyire elcseszve, vagy bármennyire piti csalók" - igen, egyszerűen idegesítőek voltak, különösen sikerük: ne már, hogy több száz embertől több ezer dollárt beszednek, és gyakorlatilag évekig nincs következménye. Oké, hogy az FBI megtalálta őket, no de sehol addig egy feljelentés, házkutatás, esetleg egy monokli a szem alatt? Csak és kizárólag a tettenérés? Nem kicsit tűnt hatásvadásznak az egész.

" érdekes karaktereket " - nekem nem voltak azok...

"Imádtam az elismerés utáni vágytól a lehetőségekbe és a hatalomba belerészegedett FBI-ügynököt" - én sajnos nem, ez a faszi kimondottan idegesített

"piti svindlerek felkavarják az iszapot, csak közben nekiállnak baszakodni a nagy halakkal, aztán általában a sneci falja fel a cápát." - de azt hiszem, ez a lényeg.

A színészekkel semmi bajom, a karakterekkel annál inkább. Amúgy megint az egész nekem egy "Nagy Amerikai Szebenézés Önmagunkkal" típúsú filmnek tűnik - mi lenne Hollywooddal  ha lenne nekik egy Hagyójuk, Gyurcsányuk, Bajnaijuk, Orbánuk, Simicskájuk, Lázáruk????? Tv sorozat??

Niwrok írta:

jobb lenne elkerülnöd a Wall Street farkasát, mert az ottani jómadaraktól jó eséllyel fogod beleállítani a távirányítót a tévébe  .
.

Ezt viszont én is egyre inkább így gondolom. A kettő meg nem nézendő film mellé ez fel fog jönni harmadiknak.

R2-D2 írta:

- ...egyszerűen idegesítőek voltak, különösen sikerük: ne már, hogy több száz embertől több ezer dollárt beszednek, és gyakorlatilag évekig nincs következménye. Oké, hogy az FBI megtalálta őket, no de sehol addig egy feljelentés, házkutatás, esetleg egy monokli a szem alatt? Csak és kizárólag a tettenérés? Nem kicsit tűnt hatásvadásznak az egész.

- "Imádtam az elismerés utáni vágytól a lehetőségekbe és a hatalomba belerészegedett FBI-ügynököt" - én sajnos nem, ez a faszi kimondottan idegesített

- A színészekkel semmi bajom, a karakterekkel annál inkább. Amúgy megint az egész nekem egy "Nagy Amerikai Szebenézés Önmagunkkal" típúsú filmnek tűnik - mi lenne Hollywooddal  ha lenne nekik egy Hagyójuk, Gyurcsányuk, Bajnaijuk, Orbánuk, Simicskájuk, Lázáruk????? Tv sorozat??

- Úgy emlékszem, még rögtön az elején megemlítik, hogy általában olyan emberek voltak a célpontjaik, akiknél minimális volt a retorziók kockázata: börtönviseltek, bevándorlók, más simlisek, stb.. Ebből egyik sem fog a rendőrséghez rohangálni, és még az sem biztos, hogy egy monoklival felhívnák magukra a figyelmet. És ha még mindez nincs is, akkor is ott van sokaknál a lélektani korlát, hogy egy csaláshoz két ember kell, és egy lebuktatáshoz bizony be kell vallani, hogy hiszékenyek és/vagy mohók voltak, vagy csak szerettek volna egy kicsit jobban élni, mint ahogy azt a lehetőségeik engedték volna, és ennek érdekében kockáztattak.
A gazdasági bűncselekmények meg úgy olvastam, a szövetségi jog alá tartoznak, ezért kerül a képbe egyedüliként az FBI, akik ezek szerint gyakran éltek a "beetetés" módszerével. És hogy ők ilyen sokáig megúszták? Mert mindig vannak ritka kivételek (ahogy ezer brókerekből is csak egy lesz tőzsdeguru, míg a többiek esetenként kiugráltak a Wall Street ablakain), míg a többiek a sitten vagy egy csatornában rohadnak... és azért az innen is kiderült, hogy általában az utóbbi, mert az államnál már csak a maffia szokott kevésbé szemet hunyni a konkurenciának.

- Azért remélem az világos, hogy én sem úgy "imádtam" őket, hogy kellenének otthonra, és nem is a tevékenységüket  ?! Egyszerűen ma már baromi hálás tudok lenni azokért a filmes figurákét, akiknek legalább két jellemvonása van, a film teret enged ezek bemutatásának, és mindenki végig következetesen ezeknek megfelelően viselkedik, ezek mentén cselekszik, giccses pálfordulások és dagályos meghasonulások nélkül. Az összetettségük és a következetességük adta az "érdekük", nem más .

- Szerintem már rég túl vagyunk azon, hogy a filmipar sorozatokat építsen a manipulációkra vagy a korrupcióra. "Vallás, arisztokrácia, szex és rejtély", állítólag a tökéletes film négy összetevője, és ehhez jön még a "körömlakk", "pézsma egy leheletnyi romlottsággal". A léha romlottság sokaknak izgalmas, főleg ha az eseményeket egy fikarcnyira sem tudják a nézők a saját életükre vonatkoztatni... Biztos vagyok benne, hogy a mozikban ezért megállíthatatlan a Wall Street farkasa.
...és én abban sem kételkednék, hogy a felsorolt (és a fel nem sorolt) "urak" és "hölgyek" labdába sem rúghatnának amerikai kollégáik mellett  , úgyhogy Hollywoodnak bőven van miből csemegéznie nélkülük is.
.

Niwrok írta:

- Azért remélem az világos, hogy én sem úgy "imádtam" őket, hogy kellenének otthonra, és nem is a tevékenységüket  ?! Egyszerűen ma már baromi hálás tudok lenni azokért a filmes figurákét, akiknek legalább két jellemvonása van, a film teret enged ezek bemutatásának, és mindenki végig következetesen ezeknek megfelelően viselkedik, ezek mentén cselekszik, giccses pálfordulások és dagályos meghasonulások nélkül. Az összetettségük és a következetességük adta az "érdekük", nem más .

Bár még csak pár hete láttam, de már most nehéz érdemi érveket felhoznom: alig emlékszem rá, átfutott rajtam, mint egy romlott kaja. Amire emlékszem - és ami akkor borzasztóan zavart -, hogy sokkal több volt moziban, mint amit kihoztak belőle. Én leglábbis a felütés és a narráció után sokkal összetettebb átverős sztorit vártam. Ezzel szemben az egész tulajdonképp egy nagy esemény - a polgármester lebuktatásának - előkészítése.

Közben rengeteg engem irritáló esemény és karakter bukkant fel a vásznon. Tuti, hogy a nemszeretem karakter effektus itt is bejátszott, de pl az FBI-os faszitól hányingerem volt (Bradley Cooper itt sem lett kedvencem). A szőke picsa feleségétől néha szintén idegbajt kaptam, tényleg egyedül Bale figurája mentette meg nézhetővé számomra a mozit. A sok felesleges partizás, az egész lelkiismeretfurdalásos szál, a sok unalmas előkészítés nekem túl hosszú volt. ÉS. Ami a legfontosabb: miért is??? Hogy négy korrupt politikust elkapjanak??? Ugyan már. Ez az amerikai botrány??? - Erre írtam, hogy ez kismiska hozzánk képest.

Végig vártam, hogy valami izgalmas, jelentős történik, vártam, hogy a sok hazudozásnak valóban súlya legyen, vártam a végén a nagy élvezetet - olyan volt, mint egy nagy petting, ahol csak "meleg levegő" jön két és fél órás kínlódás után. Egyszerűen ami történt és amit elértek vele, az nekem kevés volt.

Az vitathatatlan tény, hogy Bale zseniális, a korrajz zseniális, De Niro jelenete meg talán az egész film legjobb része. De nekem ez önmagában kevés.


.

R2-D2 írta:

Ezzel szemben az egész tulajdonképp egy nagy esemény - a polgármester lebuktatásának - előkészítése.

Ezt akkor tényleg homlokegyenest máshogy láttuk  !

Spoiler:

Na, de mindegy is, éppen elég időt szántál egy olyan filmre, ami nem tetszett... és amit köszönök, mert így legalább egy kicsit beszélni tudtam egy filmről, ami nekem igen .
.