R2-D2 írásai 1.0

.





A módszer (A Grönholm-módszer)




„ Engem bármikor meg tudnak dugni, ha úgy akarják, de maga? A seggét fogja odatartani nekik???”

Újfent bebizonyosodott, mennyire nem mindegy, hogy egy adott stílusú mozik közül melyiket látod először. Melyiknek jut az első varázslat mérhetetlen izgalma, melyiknél keresed először az állad a földön. Ebből következően hiába van a témában egy korábbi alkotás - ami esetleg akár még műfajteremtő is lehet -, szinte törvényszerűen el fog bukni az összehasonlításban. Mert az egyenletből az újszerűséget kivéve rohamosan csökkenhet a fogyasztói érték…

Nos, nincs ez másképp az A módszerrel sem. Alapban imádom ezt a fajta filmet, amikor is kis közösség zárt helyen történő viselkedését boncolgatják, esetleg versenyhelyzet elé állítva őket, e tekintetben pedig az általam látott legjobb, leghatásosabb film az Exam lett. Szorosan követi aztán a The Philosophers, majd a német Kísérlet – a "Grönholmnak" pedig egészen a feléig megvolt minden esélye a második helyre, azonban ott, akkor történt valami, amit nem tudok hova tenni, rendesen kizökkentett a filmélményből, nem is tudok másra gondolni, mint hogy szimpla provokációnak tették bele a filmbe. Azt most külön nem méltatnám, milyen nagyszerű ötlet is a hét pályázót egy szobába zárni felvételi elbeszélgetés céljából, s arra kényszeríteni őket, hogy gyakorlatilag nyírják ki egymást, ezt megtette már korábban Niwrok helyettem. (ezúton is, köszi, hogy felhívta figyelmemet e filmre). Én inkább arra a társadalmi-gazdasági környezetre világítanék rá, ami nem kicsit folyásolja majd be filmünk eseményeit: 2005-ben, még a világválság előtt járunk, Madridban, ahol is egy IMF/Világbank/multik elleni tüntetés zajlik e felvételi háttereként. Meglehetősen fontos, ugyanis rögtön felvetődik a kérdés: a jelentkezők mennyire tudják magukat függetleníteni a beszűrődő zajoktól? Mennyire tudnak egy multi cég jövedelmező állásában azonosulni a pénzügyi világ ellen egyre inkább gerjedő feszültséggel??? Kizárhatják-e érzelmeiket, kikapcsolhatják-e a külvilágot, s ha nem, meddig bírják ezt titokban tartani??? Bennem ezek a kérdések az első percektől kezdődően motoszkáltak – s nem kis megelégedésemre az egyik pályázónál közvetve elő is kerül a téma…

De ne rohanjunk ennyire előre… mert gyakorlatilag minden feladat, minden kieső ember drámája iszonyat jóra sikeredett. A legelső feladatot ugyanakkor nem nagyon tudom hova tenni – hacsak oda nem, hogy a kis csapat akkor még nem vállalta döntésének súlyát, így az következmények nélkül maradt. Érdekes lett volna, ha mondjuk, szimplán unszimpátiából kiszavaznak valakit – akkor is elfordult volna-e a monitor… szóval a feladatok. Minden egyes kiesést eszméletlen jó dialógusok előznek meg, igazi verbális pengeváltások: mindezek közül is kiemelkedik Ana és Carlos szócsatája. A nyitó idézet csak egy mondat ebből, számomra egyértelműen ez a jelenetsor lett az egész film csúcspontja. Ott már egyébként maga a téma is kellemes borzongással töltött el, hisz ez az atomtámadásos-bunkeres szituáció volt a The Philosophers alapja is. Mosolyogva néztem a választott szerepeket - s milyen érdekes, Niwrok – itt is az irodalom került előtérbe, de a gyerekek kihordását önként vállaló nő erkölcsi korlátai is elgondolkodtattak. Az a tíz perc egyszerűen zseniális lett.

Kár, hogy innen lefelé vezetett az út. A szünet érezhetően megtörte a lendületet, a mosdóbeli eseményeket egyszerűen nem is értettem, s nem csak az ingcseréről van szó, hanem Fernando magánakciójáról is. Most komolyan, az mi volt??? Feszültség levezetése??? A terembe visszatérve a beépített ember vs. versenyző csata jól sikerült, viszont utána a labdás az borzasztóan idióta lett. Még ha érteni is vélem célját, akkor is. Az is zavart kicsit, hogy teljesen kiszámítható módon jutottunk el a finálé záró párosához, az ő párharcukban ugyanakkor volt egy pillanat, mikor feltehették volna a filmre koronát. A legvégén, a liftajtóban… én speciel jobban örültem volna, ha a versenyző máshogy dönt és ezt az egész multinacionális, pénz centrikus céget és munkakört hátuk mögött hagyva nyakukba veszik a várost és elmennek Afrikába… Nem vagyok maradéktalanul elégedett a Módszer egészével, de az tény, hogy a mai filmes kínáltban még mindig kiemelkedő alkotás (9 éves kora ellenére is). Egy remek, feszültségekkel terhelt alapszitu, egészen kiváló dialógusok, viszonylag ismeretlen, de nagyszerűen játszó spanyol színészek egy kamaradarabban, ami talán icipicit megijedt saját árnyéktól. A hozzá fűzött reményeimet ez által csak 80%-ban váltotta be – az meg legyen az én bajom, hogy nem ezt láttam először az összes ilyen film közül. Talán akkor, 2005-ben a hiányzó 20 % is becsúszhatott volna, pláne ha a mosdós résznél én is kimegyek a mosdóba.



80%


.

R2-D2 írta:

A módszer (A Grönholm-módszer)

A hozzá fűzött reményeimet ez által csak 80%-ban váltotta be – az meg legyen az én bajom, hogy nem ezt láttam először az összes ilyen film közül. Talán akkor, 2005-ben a hiányzó 20 % is becsúszhatott volna, pláne ha a mosdós résznél én is kimegyek a mosdóba.

80%

Akkor ez sem volt egy rossz tipp , remek!

A film csúcs- és mélypontjában is abszolút egyetértünk ! A mosdós jelenet nálam simán elvitt egy pontot, legutóbb nézve legalábbis biztosan...

Spoiler:

Az ingcsere ehhez képest tényleg lényegtelen, az csak azért érdekes, mert nem értem, hogy fizikailag hogyan történt, hogy ki melyik mosdóban van közben .

A labdás nem vagyok benne biztos, hogy nem valami valós módszer a yuppie-humánosoknál, hogy ezzel is teszteljék, hogyan reagálnak váratlan helyzetekre és kérdésekre a jelentkezők. Talán azért sikerült idiótára, mert annak a szinkronja borzasztó (Ana jelenete viszont azzal üt igazán, azért javasoltam inkább azt), a magyarítás (a kiegészítő felirat) hiánya kiöli belőle a lényeget (vagy talán mindenkinek tudnia kéne angolul és franciául is?!)...

Spoiler:

Az meg nekem sem volt annyira szimpi, hogy tényleg nem sok kérdést hagy a film arra, hogy ki lesz az utolsó kettő, de halványan látni véltem egy fontossági sorrendet, hogy az egyes szereplők miért akkor esnek ki, amikor.

Spoiler:

Azt hiszem, már meséltem, de azért is volt mellbevágó nekem ez az egész munkaerő-piaci csatározás, mert egyszer beszélgettem egy nővel, aki elmondta, hogy rettenetesen szégyelli magát, mert felmerült benne, hogy a következő állásinterjún csak két gyereket fog bevallani a három helyett, mert úgy gondolja, így nagyobb eséllyel indulna. És nem tudtam neki azt mondani, hogy nem így lenne... de azért próbáltam rábeszélni, hogy ne menjen bele ilyen hazugság-körbe, mert ez úgysem olyan dolog, amit túl hosszan lehetne titkolni, őt meg felőrölné a szégyen és a lebukás réme...
.

Niwrok írta:

A módszer (A Grönholm-módszer)

Spoiler:

Az ingcsere ehhez képest tényleg lényegtelen, az csak azért érdekes, mert nem értem, hogy fizikailag hogyan történt, hogy ki melyik mosdóban van közben .

... a magyarítás (a kiegészítő felirat) hiánya kiöli belőle a lényeget (vagy talán mindenkinek tudnia kéne angolul és franciául is?!)...

Az meg nekem sem volt annyira szimpi, hogy tényleg nem sok kérdést hagy a film arra, hogy ki lesz az utolsó kettő, de halványan látni véltem egy fontossági sorrendet, hogy az egyes szereplők miért akkor esnek ki, amikor.

Spoiler:

Nagyjából mindenben egyetértek veled...

Spoiler:

.





Műkincsvadászok




Na, erről aztán bőven lehet olvasni a neten… Sokáig azon is gondolkodtam írjak-e róla egyáltalán, ugyanis ritka módon csak ismételni tudom a nagy többség véleményét: rég láttam ennyire unalmas, érdektelen, lélek nélküli mozit, rég láttam ekkora kihagyott ziccert.

Pedig az alapötlet még rendben is van: a megtörtént események alapján íródott könyv (és forgatókönyv) szerint egy maroknyi, művészethez közelálló emberekből verbuválódott csoport a háború vége felé hajszát indít a gaz nácik által főleg magángyűjteményekből elrabolt műkincsek után. Az, hogy ezen műkincsek nagy része természetesen zsidó magángyűjteményekből származik, szerencsére egyáltalán nincs túllihegve, mint ahogy önmagában az egész háború embertelen gonoszsága sem. A németek ugyan a megszokott sztrereotípiákkal rendelkeznek, mégis üdítő színfolt volt ellensúlyozásukra a szovjet „műgyűjtő” osztag feltűnése, no meg az a mondat, mikor is az egyik műkincsvadász megjegyzi, hogy „Úgy látszik, a németek jobban vigyáztak rá, mint némely eredeti tulajdonos”.  Szóval a felütés kimondottan ígéretes, a kis csapat összeszedése egész jól sikerült: bizony, e képsorokban Clooney megidézte az Ocean’s eleven toborzását.

Ekkor még bizakodva vártam egy jófajta, humorral megpakolt kalandfilmet, netán egy izgalmas heist-mozit, de aztán ahogy haladtunk előre a történetben és Európában, úgy vált köddé az egész. Az ígéretes karakterek teljesen beleszürkültek a filmbe, sokszor azt sem tudtam, ki kicsoda, mit és miért csinál. Még a nevüket sem tudja megjegyezni a néző, a remek színészek által megjelenített figuráknak semmi karizmájuk nincs. Tulajdonképp senkihez nem tudunk kötődni, egyetlen egy emlékezetes esemény, dráma, poén nincs az egész moziban, ami alapján utána bármikor is lehetne hivatkozni rá: így az ad-hoc módon feltűnő két dráma is totál súlytalanná válik. Nem is tudom, a forgatókönyv alapján mit akartak a történettel: vígjátéknak is, drámának is, kalandfilmnek is iszonyat gyenge, egyedül korrajznak áll meg a saját lábán. Sokszor túlságosan elmélkedős, moralizálós, merengős az egész, talán két feszült pillanat van az egész filmben: az egyik a kereszttűz, a másik meg az akna.

Néha olyan volt az egész, mint mikor az úttörőtáborban sztorizgatnak a pajtások valami megfoghatatlan történeteket, láthatatlan hősökkel és szájbarágósan komoly tanulságokkal. Mert a műkincsek elpusztítása = a múlt elpusztítása, mint központi mondanivaló nem is egyszer hangzik el a filmben, egy nagy, homályos védőhálót borítva a mozira. Csak közben a jelenetek között semmi kohézió nincs, ugrálunk össze-vissza, cél nélkül a kis csapat egyes párjai között, teljesen amatőr módon egymás mellé vágott szcénák sokaságán át. Azt a mai napig nem tudom, James ( Damon) karaktere mi a francot keresett a francia parasztházban, meg a traktoron, no de azt sem értem, mi szükség volt arra a jelentere, mikor Frank (Clooney) megáll a dzsippel, megkérdezni, hol van a német kisváros. Ez például egy snitt, aminek ott, dramaturgiailag az égvilágon semmi szerepe nem volt… s hány ilyen van még benne… A figurák csak ugrálnak a helyszíneken és az időben, iszonyat káosz az egész: ugyanakkor nem bántóan az. Nem állítom, hogy nézhetetlen, nem idegesített föl, nem volt benne hajmeresztő ökörség – szimplán dögunalom lett a mozi. Álmosítóan az lett.

Azt hittem, a fináléra egy picit összekapják magukat, de miután kiderült, hol keressék a sok festményt és szobrot, s el is jutnak odáig, már minden izgalom elszállt. A katarzis teljesen elmaradt, s elégedetten nyugtáztam, hogy az amerikai (mert miért is ne) csodacsapat igazságot szolgáltatott az európai kulturális örökségnek. Egyedül a két hordónyi pici arany golyócskák látványa és azok eredete birizgálták meg az ingerküszöbömet – de mivel erre semmi időt nem fordítottak, gyorsan el is felejtettem. Mert itt üt vissza az, hogy még megdöbbenni (de nevetni) sem tudtam abban a mérhetetlen apátiában, amit a műkincsvadászat okozott. Valahol egyébként ebben a színészek is ludasak: az, hogy Clooney-n és Damonon nem igazán tudok röhögni, az rendben van, no de Murray és Goodman személyében azért volt két potenciális humorforrás is a castingban. Ennek ellenére a legtöbbet az apró termetű Bob Balabanon lehetett mosolyogni. Cate Blanchett meg, mint francia kollaboráns… a fene sem tudja. Igazából a motivációiból nem sok jött át, túl hideg és kimért volt ahhoz, hogy színt vigyen a moziba.

Nem állítom, hogy megbántam, hogy megnéztem (másfélszer, mert első nap bealudtam rajta), de ez elé még véletlenül sem ülök le még egyszer.


50%



.

R2-D2 írta:

Műkincsvadászok

50%

Szinte csak semleges/negatív kritikákat olvastam róla mindenhol a neten, nem bánom már, hogy moziban kihagytam (mert szemeztem vele). Max. a színészgárda miatt filóztam el rajta, de maga a téma hihetetlen módon nem vonz, úgyhogy szerintem ez nálam marad a not interested kategóriában.

Weide írta:

Szinte csak semleges/negatív kritikákat olvastam róla mindenhol a neten, nem bánom már, hogy moziban kihagytam (mert szemeztem vele). Max. a színészgárda miatt filóztam el rajta, de maga a téma hihetetlen módon nem vonz, úgyhogy szerintem ez nálam marad a not interested kategóriában.

Minden igaz, amit írnak róla. Pedig nekem általában különvéleményem van, de ezúttal maxi egyetértek.   

R2-D2 írta:

Műkincsvadászok

Nem állítom, hogy megbántam, hogy megnéztem (másfélszer, mert első nap bealudtam rajta), de ez elé még véletlenül sem ülök le még egyszer.
50%

Moziban kihagytam, és ha nem írsz róla, eszembe sem jut, hogy létezik ilyen film... pedig az előzetese még tetszett, de kb. minden fontosat el is mondott a filmről.
.

Niwrok írta:

... pedig az előzetese még tetszett, de kb. minden fontosat el is mondott a filmről.
.

Elég azt megnézni, tényleg...

Egy dolog amin kicsit megborzongtam:

Spoiler:

.




Halálos ítélet




Tényleg ez a címe… pedig a film elején mást mondanak…

Nem nagy titok, hogy ez a mozi is Niwrok kolléga ajánlója után került látókörömbe. Talán Kevin Bacon személye miatt valamikor sort kerítettem volna rá, de eleve kicsi volt az esélye, mert abszolút nem hallottam a filmről. Olyat meg azért nem csinálok (még), hogy egy kedvelt színész komplett életrajzát végigkövessem (rendezővel sokkal inkább előfordul ez) – aztán lehet, hogy egyszer erre is sor kerül majd. Mindazonáltal semmiképp nem akarom a felelősséget az ajánlóra tolni, de messze nem hatott rám úgy a mozi, ahogy azt esetleg előzetesen vártam. Kivételesen sokkal inkább az imdb 6.9-es átlaga tükrözi az értékelésemet – hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga.

A Halálos ítélet egy bosszúfilm. Elsősorban az. Az első harmada alapján pedig egészen kiváló bosszúfilm lehetne: a családi videók, amivel kezdődik, remek érzelmi kötődést adnak a Hume család egyes tagjaihoz, hogy aztán a szükségszerűen bekövetkező tragédia megfelelő erejű gyomrost vigyen be a kedves nézőnek. Kivételesen egy életszerű, hiteles eseménysort láttam, simán elhittem, hogy a rosszkor rossz helyen szituban előfordulhat ez. Aztán ezt a hitelességet csak tovább fokozták az apa, Nick (Bacon) reakciói, viselkedése: az események ismeretében kb. én is hasonlóan reagálnék. Tök jók voltak a gyász fázisai, nem volt túllihegve az egész, Nickkel való együttérzésünk így teljesen megalapozott - olyannyira, hogy miután közölnék velem, milyen büntetésre számíthat a gyilkos, el is gondolkodtam rajta, hogy én is hasonlót tennék: a bíróságon is és utána is. Ez a rész nekem iszonyat tetszett, az apai énemre gyakorolt hatása miatt a mozi csúcsra járatta magát nálam…

Hogy aztán innen mélyrepülésbe kezdjen: innentől számomra totál kifordult az egész az önmaga által felállított hitelességből, úgy, hogy néha szinte rossz volt nézni. Záporoztak a kérdések a fejemben, ami elsősorban a forgatókönyv nagyvonalúsága miatt keletkeztek: az addig rendben van, hogy a kb. negyed órás futkozós-üldözős jelenet iszonyat pörgős, de már előtte felvetődött bennem, hogy hol a francban van a rendőrség. Miért hagyják – holott a néger csaj sejti -, hogy Nick a saját útját járja?? Ez egyébként a továbbiakban csak erősödik, a kórházas jelenettel még nincs vége, a korona az egészen meg a finálé rövid dialógusa… komolyan, az a legfontosabb egy meglőtt nyakú embernél, többszörös gyilkosnál, hogy mi a helyzet a kórházban??? No meg még korábban annyi jó tanáccsal ellátni, hogy csak az éjszakát élje túl??? Anyám… ennyire töketlen rendőrséget én rég láttam… Mindenki vígan önbíráskodhat, a banda kvázi a yard tudtával randalírozik, mert úgy néz ki, hogy félnek tőlük. Lehet, hogy van ilyen a valóságban, nem kétlem, de náluk egy Nick féle átlagembernek nem sok babér terem…

S elérkeztem a másik nagyon fájó ponthoz: Nickhez. Ahogy az elején az átlagembert megtestesítve átlagos reakciókat produkálva totál hitelessé teszi a filmet a karaktere, a parkolóházas bunyó után egyre hiteltelenebbé válik személyisége. Már az a verekedés sem volt semmi, ennyi fejbeverés, törött orr és egyéb sérülés után a valóságban nincs ekkora küzdelem – úgy, hogy közben a többiek meg szanaszét bóklásznak az épületben. Itt még csak csóváltam a fejem, de kezdett felrémleni bizonyos Szállító és Halálos iramban stílus – Nickről pedig, aki eddig egy szolid igazgató volt, kiderült, hogy tökös legény. Túl tökös. De ez még csak a kezdet. A fegyverbeszerzése a kereskedőtől komikus (maga a szitu az), hogy aztán használati útmutatóból kiképezve magát Ramboként teljesítsen. Ehhh… Arról meg csak halkan beszélek, nem is elsősorban Nickhez kötődik, de milyen idióta volt a lakásos „kivégzés”… hát b+, a végső golyó a fejbe hol marad????   Ha nem hitette volna el már az elején velem azt, hogy ez egy hiteles bosszúfilm lesz, biztosan nem fanyalgok ennyit. Az apa-fiú kapcsolat, a balszerencse, az önbíráskodás édes íze bódító mámorba ringatott – aminek vége egy ostoba jelenetek miatt megrázó ébredés lett…


Ami viszont mindenképp hatalmas pozitívum, ami szinte egy szinttel feljebb tolta a mozit a létrán, az a zseniális kamerahasználat és a Wan-ra jellemző hangulatos (félig horroros) helyszínválasztás. A legelső snittek egyikében konkrétan már leesett az állam, sőt vissza is pörgettem: ahogy a VHS felvétel 4:3-as arányáról a karakter mozgását követve kitágul a kép 16:9-re az egyszerűen zseniális. A parkolóházas jelenet kamera beállítás szempontjából szintén az, de talán a lépcsőházas-verekedős kamerahasználat tetszett legjobban. Jó volt a diliház, mint főhadiszállás és a leszámolás helyszíne, s jók voltak a rosszfiúk színészei és karakterei is. Kicsit neonácis klisét ugyan hordoztak, de összességében elhittem róluk, hogy ilyen állatok. John Goodman figurája pedig egyszerre volt ijesztő és komikus egyben, Nickhez való viszonyán először értetlenkedtem, aztán megvilágosodtam aztán meglepődtem a dörrenésen. Ugyanakkor azt a tekintélyt nem éreztem benne, amit egy keresztapa-figurának kellett volna hoznia…

Összességében az egész egyáltalán nem volt azért kellemetlen élmény, Bacont továbbra is bírom (ezek után egyre biztosabb, hogy újranézem a Flatlinerst), s ez nem változott ez után sem. Wan-nal sincs különösebb bajom, a mozijaival sem, de a Halálos ítélet ezúttal nem talált be. Majd másik, máskor.



70%


.

R2-D2 írta:

Halálos ítélet

Arról meg csak halkan beszélek, nem is elsősorban Nickhez kötődik, de milyen idióta volt a lakásos „kivégzés”… hát b+, a végső golyó a fejbe hol marad????

Nem nézted meg rendesen a fényképet... Én inkább az furcsálltam, hogy le akarják lőni.

A többire meg nem nagyon van mit írni; ha így láttad, ez van. Igen, talán inkább viselkedtek a zsaruk kellékként, a nyomozónő meg morális szócsőként, mint rendfenntartóként, és talán adja magát, hogy egy puhány igazgató teljesen esélytelen legyen egy ilyen banda ellen. De...

Spoiler:

Inkább arról beszéljünk, hogy mit szóltál a jelenethez a padon .
.

Niwrok írta:

Halálos ítélet

Ajaj, ebből két dolog is van, amit elsőre nem értek...   

"Nem nézted meg rendesen a fényképet... Én inkább az furcsálltam, hogy le akarják lőni."

"Inkább arról beszéljünk, hogy mit szóltál a jelenethez a padon "

Milyen fényképet és milyen padon?  

Amúgy meg értem érveidet, a gondolatmeneted Nick szerencséjére építed. Én ez esetben kritikusabb vagyok, ami nálad még belefér a mázliba, nálam már hiteltelen. De ez legyen legnagyobb bajunk.  

R2-D2 írta:

Halálos ítélet
Ajaj, ebből két dolog is van, amit elsőre nem értek...   Milyen fényképet és milyen padon?  

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Halálos ítélet

Spoiler:

Aha!!! A fénykép nem rémlett, a padra viszont jól tippeltem...

Spoiler:

R2-D2 írta:

Halálos ítélet

Spoiler:

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Halálos ítélet

Spoiler:

.

Oké, megadom magam.   

S mivel csak ismételni tudnám magam, maradjunk annyiban: köszi az ajánlást, nem volt rossz, de most nem ütött akkorát az egész, mint nálad. Még van pár cím, talán majd azok.