R2-D2 írásai 1.0

Weide írta:

Nem beszélve arról, hogy Refn saját démonait, személyes kihívásait is beleépítette a történetbe és a szimbólumrengetegbe, de ez ugye már az a szint, amiről nem lehet objektíven nyilatkozni...

Bolondokat a bolondokházába!

Weide írta:

Na meg mindattól függetlenül, hogy én is elutasítom - személyes szinten - , a vallást és a hitet, attól még születhet erről a témáról érdekes és elgondolkodtató film...

Na látod, ez a nézőpontbeli különbségünk. Számomra nem.

R2-D2 írta:

Na látod, ez a nézőpontbeli különbségünk. Számomra nem.

Nem feltétlen célom, hogy meggyőzzelek a saját igazamról, de ez a fajta merev elutasítás szerintem nem feltétlen kedvező dolog, és nem csak a filmek világában.
Most a vallásnál, ideológiáknál maradva, attól még, mert engem hidegen hagy a téma, vagy akár megvetem az adott tárgykört, attól még az ezekkel foglalkozó filmekkel nem élből vagyok elutasító. Személy szerint mélyen megvetem a szélsőséges nacionalizmus jelenkori fajtáját, ahogy a szélsőséges liberalizmust is, mégis, az Amerikai história X egy remek film, ami konkrétan kimeríti a fent említett nézeteket, mégsem intézem el annyival, hogy ez egy barom film, mert alapból (számomra) barom témával foglalkozik.
Ugyanez áll a vallásos filmekre is. Azért, mert nem hiszek az exorcizmusban, mert csak egy idióta hókuszpókusznak tartom, attól még A rítus egy igenis érdekes és izgalmas film.

Weide írta:

Nem feltétlen célom, hogy meggyőzzelek a saját igazamról, de ez a fajta merev elutasítás szerintem nem feltétlen kedvező dolog, és nem csak a filmek világában.

Tudom. De ez már a korral is jár. Egyébként ugyanúgy elutasítom a zenét, politikát, bőrszínt, mindent. Pontosan olyan vagyok/leszek, mint a Gran Torino öregje. Ha lenne egy tornácom, kiülnék köpködni.

Weide írta:

... az Amerikai história X egy remek film, ami konkrétan kimeríti a fent említett nézeteket, mégsem intézem el annyival, hogy ez egy barom film, mert alapból (számomra) barom témával foglalkozik.

Ebben egyet értünk, de korántsem barom az a téma. Lényegesen életszerűbb, befogadhatóbb, hitelesebb, mint a megváltás.

Weide írta:

... attól még A rítus egy igenis érdekes és izgalmas film.

Ebben meg nem értünk egyet. Így kerek a világ!

Az ember elmegy családilag ebédelni, aztán arra jön haza, hogy nem bírtok magatokkal  ?! Annyifelé reagálnék, hogy inkább besűrítem az összeset ebbe az egy hozzászólásba, válogassatok  .

R2-D2 írta:

Hihetetlen, miért istenítik annyira ezt a színészt...

Én személy szerint a Maradj!-tól a Blue Valentine-ig rajongtam érte, mert bár előtte is voltak jó szerepei, alakításai, de az az öt filmje zsinórban, úgy tűnt, örök kedvenccé teszik. A Drive után viszont olyan lett, mint aki elfelejtett színjátszani, és még az Örült, dilis szerelem pojácájaként volt a legjobb, pedig azt a filmet rühellem. A Fenyves még hátravan, talán majd ott...

Weide írta:

Julian kezei pedig az erőszakot és a megbánást szimbolizálják. Az összes kirobbanó jelenet előtt mereven bámul az ökölbe szorított kezeire, vagy gondolj csak arra, mikor mossa a kezét a csapban, majd rátekint, és minden csupa vér.
Julian azzal, hogy felvágja az anyja méhét, és visszahelyezi bele a kezét, kvázi áttestálja a saját bűneit az anyjára, aki mondta is előtte, mielőtt megölték, hogy Julian a pusztai kezeivel ölte meg az apját. Persze ez lehet annak is a szimbóluma, hogy Julian végre kiszakadt az anyjából, már nem kötődik hozzá, végleg elhagyta a méhét. Amúgy ezt is felvetette neki az anyja, hogy el akarta őt vetetni. Én így értelmeztem, de persze mindenki azt lát bele, amit akar.

Spoiler:

Weide írta:

Na meg mindattól függetlenül, hogy én is elutasítom - személyes szinten - , a vallást és a hitet, attól még születhet erről a témáról érdekes és elgondolkodtató film...

Bizony, nekem például ilyen volt az Emberek és istenek!
Hogy van hit, amivel az emberek évezredek óta magyarázzák a természet és a környezetük számukra ismeretlen dolgait, és hogy van vallás, ami a tapasztalatokon nyugvó tudásnak és a hitnek területtől és kultúrától függően szimbólumokat és hagyományokat rendel, azzal nekem miért lenne bajom? Ha emberek egy csoportjának könnyebb úgy kevésbé önzőnek vagy erkölcsösebbnek lenniük, hogy odaképzelnek maguk fölé egy személyt, aki minden tettüket látja, és mint a felnőttek Mikulása, húzogatja nekik a strigulákat, oké. Ha afféle remény-placebóként van szükségük rá a küzdelmük folytatásához, tegyék.
Ha mindez intézményesül, aztán mindez hatalommá erjed, ami túlnő a tagok és főleg az irányítók személyes erkölcsi korlátain, majd az önellentmondások nyomán felüti a fejét a képmutatás, vagy beindul az "én istenem jobb isten"-farokméricskélés, és főleg, ha mindebből üzlet lesz... na, az egy más tészta.
.

Niwrok írta:

Az ember elmegy családilag ebédelni, aztán arra jön haza, hogy nem bírtok magatokkal  ?! Annyifelé reagálnék, hogy inkább besűrítem az összeset ebbe az egy hozzászólásba, válogassatok  .

.

Hehe. Ez volna a lényeg - a végén még működni is fog tán minden, ahogy kell...

.
Ez még lemaradt :

Niwrok írta:

.
Ez még lemaradt  :

?? Ez mi? Valami nyugtató?

Niwrok írta:

.
Ez még lemaradt  :

Ez az Őrület határán mekkora film. A csávónak(rendezőnek) a többi filmje is ilyen jó?

Mr. White írta:

Ez az Őrület határán mekkora film. A csávónak(rendezőnek) a többi filmje is ilyen jó?

Niwrok írta:

.
Ez még lemaradt  :

Jó, de nehéz.

Niwrok írta:

A kizsigerelős jelenetet is azt jelentette nekem, hogy Julian ezzel fejezi ki (a megszabadulás mellett), hogy az anyjának sosem lett volna szabad szülnie, mert semmit, ami egészséges, nem tudott átadni nekik, és csak két emberi roncsot nevelt.

Ez is egy remek gondolat, és meg is állja a helyét! Amúgy érdekes adalék, hogy Refn-nek semmi konkrét ötlete nem volt a jelenet kapcsán, Gosling-ot kérdezte meg, hogy ő mit tenne a karakter helyében, mikor rátalál az anyjára. Sírjon, mosolyogjon, nevessen? Gosling ötlete volt az, amit aztán végül a filmben is láthattunk...

Niwrok írta:

Hogy van hit, amivel az emberek évezredek óta magyarázzák a természet és a környezetük számukra ismeretlen dolgait, és hogy van vallás, ami a tapasztalatokon nyugvó tudásnak és a hitnek területtől és kultúrától függően szimbólumokat és hagyományokat rendel, azzal nekem miért lenne bajom? Ha emberek egy csoportjának könnyebb úgy kevésbé önzőnek vagy erkölcsösebbnek lenniük, hogy odaképzelnek maguk fölé egy személyt, aki minden tettüket látja, és mint a felnőttek Mikulása, húzogatja nekik a strigulákat, oké. Ha afféle remény-placebóként van szükségük rá a küzdelmük folytatásához, tegyék.
Ha mindez intézményesül, aztán mindez hatalommá erjed, ami túlnő a tagok és főleg az irányítók személyes erkölcsi korlátain, majd az önellentmondások nyomán felüti a fejét a képmutatás, vagy beindul az "én istenem jobb isten"-farokméricskélés, és főleg, ha mindebből üzlet lesz... na, az egy más tészta.

És ennél velősebb és szebben összefoglalt zárógondolat nem is kellhet!  

Weide írta:

... Refn-nek semmi konkrét ötlete nem volt a jelenet kapcsán, Gosling-ot kérdezte meg, hogy ő mit tenne a karakter helyében, mikor rátalál az anyjára. Sírjon, mosolyogjon, nevessen?

Egyiket sem tud, úgyhogy mindegy...   

Na, de tényleg befejeztem. Annak viszont örülök, hogy egy írásom, egy film közel két oldalnyi párbeszédet eredményezett.

R2-D2 írta:

V/H/S
Ugyan mindegyik epizódban volt valami értékelhető jelenet/ötlet, de míg odáig eljutunk, nagyrészt idétlenkedést kell néznünk, valóságnak beállított jeleneteket.

50%

Elintézhetném annyival is, hogy "dettó", csak nálam fordítva volt: egész nézhető lett volna majdnem mindegyik szakasz, ha egy-egy marhasággal nem vágták volna taccsra azokat... a "majdnem" az a keretsztorit, mert az menthetetlen .
Az első sztori idegesítően szarrá van effektezve, a másodikat a fogkefés jelenet teszi idétlenné, a befejezése meg egy "WTF?!", a harmadikban az effekt-predator írtja a hangulatot, a negyediknél a döntött kamera és a tőmondatos párbeszéd miatt a csavar alig érthető. A legjobb talán az ötödik, szorosan a nyomában a harmadikkal, de értelmét nem látom, hogy ezt a "kazettát" még egyszer a lejátszóba tegyem.
Az 50% stimmel.
.

Niwrok írta:

... de értelmét nem látom, hogy ezt a "kazettát" még egyszer a lejátszóba tegyem.
.

Nna, remélem, hamarosan már a másodikat kell betenned.

R2-D2 írta:

Mocsok

Nem nézhetetlen, kevesebb látomással, a fordulat nélkül jó kis társadalomkritika is lehetne: a film egyes elemei ugyanis rendesen visszaköszönnek a való életben. Tessék csak elmenni egy dizsibe, aztán valahogy belenézni a fiatalok mindennapjaiba…

60%

Mondjuk igen, elég erős lenyomata a valóságnak ez a film a maga szürreális világával együtt. És tény, minden munkahelyen megvannak az ilyen kis szemétkedések Az érzéseidet megértem a filmmel kapcsolatban. Általában úgy vagyok a filmekkel, hogy nem feltétlenül várom el mindig, hogy egy történetet meséljen el végig (mert ennek a filmnek a sztorija is kimerül két mondatban), inkább arra vagyok kíváncsi, hogy mit akar megmutatni? Mire akar rávezetni? És ennek a filmnek valahol pont ez a társadalomkritika volt az esszenciája, nem pedig a történet. A skizo dolog miatt nem tudtam haragudni igazából, bár bennem is felmerült, hogy most miért kell ez a végére? Talán ez is egyfajta önreflexió volt, hogy a legnagyobb homofób lesz a főbuzi az egész sztoriban. Illetve az öngyilkossággal kapcsolatban... igazából lett volna kiút, lett volna az a pillanat, amikor megfordulhat, de nem, inkább megtette, ezért is maradt meg a film utolsó mondata számomra, hogy "Ez ilyen!"
Mindenesetre szeretem az ilyen szürreális mozgóképeket is, el tudnak varázsolni, pont azért, mert általában többrétegű alkotások ezek, éppen ezért fogom az évek során többször is megnézni, hátha felfedezek benne valami újat, ami felett elsőre elsiklottam. Mert például egy sima történetelmesélős sztori kapcsán van, hogy bőven elég egyszer az életben és úgy sem fogom többször megnézni, hiába volt adott esetben jó film.


.

.





Hannibal S1



Baltimore környékére senki ne menjen!!! Valami megmagyarázhatatlan jelenség miatt tobzódnak ott a pszichopata tömeggyilkosok, mintha valami furcsa éves találkozót rendeznének… ebből kifolyólag a lakosság pedig nem más, mint vágóállat, mint préda az AVP mozifilmben…

Minimum vegyes érzelmekkel vagyok a Hannibal S1 után. Egyrészt borzasztóan jó volt, kedvenc dokim története, dr. Lecter korai éveinek megidézése kiválóan sikerült, rengeteg nagyon jó bűnesettel, egészen kiváló karakterekkel és színészekkel. Ugyanakkor néhány hajtépően idegesítő összetevő miatt mindig bennem volt a „fenébe is” érzés, soha nem tudtam magam átadni annak a jól ismert érzésnek, mikor is belemerülsz egy sorozatba/történetbe, mikor alig várod már, mi fog történni, mikor a jól elhelyezett cliffhangerek következtében szinte lerágod a körmöd… Nos, itt mindezekből erősen hiány van.

A sorozat maga évekkel a Vörös Sárkány története előtt játszódik – átültetve a mai korba. Ez egyáltalán nem zavart, ahogy Sherlocknak is jól állt a modern kor, itt sem volt másképp. Kvázi egy reboot az egész, állítólag terv szerint el fognak jutni a Bárányok történetéig is – már ha a közönség és a nézettség indokolja azt. Szóval dr. Lecter itt egy szimpla pszichológus, aki a sebészetet hagyta abba az új tudományágért. Mellékesen kiváló szakács és természetesen nagy zeneértő. Az első epizódokban azonban mégsem ő a főszereplő, hanem az a Will Graham, aki majd valamikor el fogja kapni őt. Will Graham, aki az FBI tágabb kötelékében álló, különleges képességekkel rendelkező ügynöke: képes egy tett helyszínén a rendelkezésre álló jelek alapján gondolatban a gyilkos bőrébe bújni, visszamenni az időben, újra játszani az eseményeket. A gyilkos személyét ugyan nem mondja meg, de az elkövetés módját igen – rendkívül hasznos segítséget nyújtva a nyomozásban. Nem kicsit sherlockos az egész, a laboros részek meg az NCIS-t idézik, de az összhang kiváló. Az évad első fele különféle ügyek megoldása, ahol Will segítségével előbb-utóbb elkapják a gyilkosokat. Az egyes esetek – a névhez hűen – szó szerint megdöbbentőek, vannak itt elásott tetemek, amiken gombát termesztenek, halottakból épített totemoszlop, elvágott torkon bőgőző gyilkos, belekből húrt készítő zenész, angyalként beállított, félig nyúzott áldozat. A leleményességre nem lehet panasz, az írók tényleg kitettek magukért. Aztán persze kiderül, hogy a szálak összefutnak, majdnem mindegyik Hannibál kezében végződik. Innentől pedig a kérdés csak az, erre ki jön rá először – illetve aki rájön, túléli-e…

Hannibal. Nem tudom máshoz hasonlítani, mint Palpatine-hoz. A SW Sith nagyura volt ennyire alattomos, ő kavarta ennyire jól a kártyákat, ő volt a végletekig kegyetlen, őt rejtette el ennyire a nagyközönség elől a Sötét oldal. Egyszerűen félelmetes az a karakter, ami itt Hannibalt jellemzi: minden esemény, minden ember gyakorlatilag az ő irányítása alatt áll – egészen Will feltűnéséig. Az a kimértség, az az elegancia (ami Anthony Hopkins játéka által jött be a köztudatba) zseniális, a gasztronómiai kitérők szenzációsak. Az évad első fele gyakorlatilag hibátlan, a dolog akkor kezd elromlani, mikor Will és Hannibal szorosabb kapcsolatba kerül. Nem is elsősorban a kapcsolat miatt, hanem az események töménysége, illetve mindenekelőtt Will miatt. Kb. a sorozat felétől kimondottan nehezen követhető, szürreális és hiteltelen utazáson vehetünk rész, ami közben egyre jobban csodálkozunk, hogy ez hogy történhetett, ezt miért is nem vették észre, s hogy ennyire hogyan lehet hülye mindenki…

Ugyanis ahogy szaporodnak a hullák és a sorozatgyilkosok, úgy válik komikussá a helyzet. Nem számoltam, de több tíz áldozatnak kellett lenni a környéken – közben senki, soha nem bukott le munka közben, senki nem hagyott hátra egy árulkodó nyomot, Hannibal is simán feltölti hűtőszekrényét emberi szervekkel, de közben soha, semmi nem zavarja meg. Mint mondtam, a lakosság olyan, mint egy vágóhíd: minden áldozat csak húsként szerepel – egy korlátlan vadászmezőn. Semmi rendkívüli intézkedés, semmi rendőrség, az FBI faarccal kivonul a helyszínre és kész. Nincsenek családtagok, a hullákat hónapokig őrzik a halottasházban (ha nem hónapokig, akkor még nagyobb gáz, mert akkor az összes hulla hetek alatt keletkezett), az egész időtényező, s a halottak mögötti érzelmi töltet sántít. No meg legalább négy sorozatgyilkos tevékenykedik – ha a gyerekeket nem számolom. De ez még mindig a kisebbik baj volt a számomra. A nagyobb David Lynch…

Pontosabban Will Graham. Egyszerűen kegyetlenül idegesített Will betegsége, a sok agyament tudathasadásos állapot. A sok alvajárás, amit azzal a rénszarvassal művelt, az meg a csúcs volt. Az évad második fele túlságosan mélyre megy Will agyában, az egésznek kimondottan Twin Peaks-es hangulata lett, amit meg szívből utálok. Érhetetlen, zavaros az egész, semmi más célt nem szolgál, mint hogy összezavarja a nézőt, meg a főszereplőt. Hogy ne lehessen egy évad alatt elkapni Hannibalt, hanem el lehessen húzni ezt 3-4 szezonon át. A karaktergyilkos történet, a Hannibal által felépített csapdákkal még tetszett is volna – ha közben nem állandóan azt hangoztatná, hogy Will a barátom.  Oké, hogy ilyenkor az egész a „Ha ezt csinálod a barátoddal, mit csinálsz az ellenségeddel?” kérdés köré fűzött elemi erejű kegyetlenség ábrázolására megy ki, de nekem túlságosan életszerűtlen lett. Senkinek nem tűnik fel semmi, Will meg ökör módjára megy a doki után. Ehhh… a sorozat, ahol a pszichiáternek is pszichiátere van, a végére elérte, hogy a nézőnek is legyen. (Bolondokat a bolondokházába!) Mindezt úgy, hogy időközben bizony bealvós, unalmas az egész, izgalomnak nyoma nincs, hisz tudjuk, hogy minden mögött Hannibal áll, az FBI meg mindjárt jön helyszínelni, Will meg mindjárt látja a rénszarvasát.

Összességében ugyanakkor azt mondom, mégis csak érdemes belevágni. Messze nem tartom olyan jónak, mint a nagy közönség, így nem is értem azt a hype-ot, amit mögé kerítettek. Mads Mikkelsen ugyankkor Hannibálként annyira kiváló, hogy egyszerűen látni kell, Hugh Dancy Willként nemkülönben. Laurence Fishbure az FBI górénak nagyon jó, az utóbbi idők B kategóriás szerepei után végre egy testhezálló főszerep. Az egyes esetek nagyon jók és brutálisak, a képi világ – leszámítva a szürreális Willt – nagyon jó. A finálé után kíváncsi vagyok a második évadra, de remélem, abban Hannibal már rács mögé kerül, s nem húzzák a végletekig az egészet.

Addig is 70%



.