R2-D2 írásai 1.0

R2-D2 írta:

A futurológiai kongrsszus

Ugyanakkor még mindig nem értem, mi köze van a megfizethetőségnek egy agyban kialakuló vágyálomhoz?

Miért, most nincs? Régóta az van, hogy minél több pénzed van, annál élénkebb, tisztább és hitelesebb a bódulat, az elmerülés. Van, akinek kannás bor meg egy kis szipu jut, a "szerencsésebbeknek" már akad egy kis szappanopera meg ál-reality a tévén, hogy a jelenlegi csúcson a finomított drogok legyenek, mint a kokain és a heroin.
Ha a Congress világára vetítem ezt, akkor ugyanúgy meg lehet ez a felosztás, hogy vibrálóbb, tartósabb "menekülés" csak a gazdagoknak adatik, akik mondjuk kiegészítőket, fejlesztéseket vásárolhatnak meg, amik különlegessé teszik őket a virtuális világon belül: többféle dologgá, alakká változhatnak.
.

Niwrok írta:

Boncasztal


Én fordítva láttam: tanulva a Taylor-Neveldine páros filmjeiből szerintem náluk a brutalitás, az abszurd, a megbotránkoztatás és a szoft vonaltól a halálpornóig a szex minden válfajának bemutatása maga a cél, amikhez látszatnak szoktak adni valami elborult történetet, esetleg társadalomkritikát vagy elmélkedni valót arról, hogy ölni milyen könnyű, az ember milyen kiszolgáltatott. Nálam ők két tősgyökeres perverz, akik így élik ki magukat .
A Boncasztal ebből a szempontból még a jobbak közül való, thrillernek nem rossz, a felemelkedés után bukás és a bosszú is megszokott része ennek a műfajnak... csak hát nem mindenkinek a gyomra veszi be, hogy ehhez a hátteret esetenként szétkaszabolt kurvák véres hullái adják.
.

A probléma és a nézőpont különbözősége a Taylor-Neveldine páros filmjeiből eredeztethető. Ha először nézek utána, ki írta a szkriptet, lehet bele se vágok ebbe a filmbe. Nagyon nem tetszenek a többi munkáik...

Ez még tényleg jobb darab volt. Hozzájuk képest sokkal jobb.   

Niwrok írta:

A futurológiai kongrsszus

Miért, most nincs? Régóta az van, hogy minél több pénzed van, annál élénkebb, tisztább és hitelesebb a bódulat, az elmerülés. Van, akinek kannás bor meg egy kis szipu jut, a "szerencsésebbeknek" már akad egy kis szappanopera meg ál-reality a tévén, hogy a jelenlegi csúcson a finomított drogok legyenek, mint a kokain és a heroin.
Ha a Congress világára vetítem ezt, akkor ugyanúgy meg lehet ez a felosztás, hogy vibrálóbb, tartósabb "menekülés" csak a gazdagoknak adatik, akik mondjuk kiegészítőket, fejlesztéseket vásárolhatnak meg, amik különlegessé teszik őket a virtuális világon belül: többféle dologgá, alakká változhatnak.
.

Ezt én is értem, de miért van az, hogy az ilyen képzelt világokban vannak csórók is? Konkrétan: ha én csóró vagyok és nincs pénzem minőségi élményre, miért jó az nekem, hogy a képzelt világban ugyanolyan csóró legyek? Minek???

Persze, mert a filmekbe kell ez is.


.

R2-D2 írta:

Ezt én is értem, de miért van az, hogy az ilyen képzelt világokban vannak csórók is? Konkrétan: ha én csóró vagyok és nincs pénzem minőségi élményre, miért jó az nekem, hogy a képzelt világban ugyanolyan csóró legyek? Minek???

Hogy más képzelt világokban miért vannak csórók, azt nem tudom. Itt talán azért, mert a valós világ csóróságánál még a képzelt világ csórósága is jobb .
.

R2-D2 írta:

Sanctum

Erről van szó! Én is mondtam mindig, hogy szerintem ez egy méltatlanul alulértékelt film, de nagyon örülök, hogy neked is tetszett. Fájó a hazai BD hiánya. Amúgy nekem a tankos jelenet az egyik kedvencem, az számomra azt a pillanatnyi nyugalmat és reménysugarat jelenti, ami kicsit enged fellélegezni a film fokozott tempója alatt, ahol minden egyes percben lélegzetvisszafojtva várod, vajon ki éli túl, és ki nem.

R2-D2 írta:

Sanctum

...ez az Avatar 2-3 főpróbája...

...csak 2D-ben.

Egy 4 évvel ezelőtt forgatott film aligha lehet az Avatar folytatások főpróbája, amikor is hónapról hónapra jönnek ki újabbnál újabb technikai fejlesztések. Ráadásul Cameron már 2005-ben forgatott 3D-t víz alatt, amikor visszament a Titanic roncsaihoz.
Avatar-vonatkozás itt annyi van, hogy a Sanctum ugyanolyan kamerákkal készült, mint az Avatar.
Meg is látszik rajta, simán dobogós a térhatás, "kifelé (is) nyúló" 3D-vel. Mikor a földalatti tóban úsznak, az alakok a nézőtér fölött kapálóznak - sosem feledhető nagy élmény!
Szóval kár, hogy csak 2D-ben, mert itt lenne még mit látni.
MM-ban lehetett kapni import BD3D-ben, ami sok filmről nem mondható el, valamennyire ez is jelzi a film nívóját.

téglagyári megálló írta:

Sanctum

Egy 4 évvel ezelőtt forgatott film aligha lehet az Avatar folytatások főpróbája  ...  Avatar-vonatkozás itt annyi van, hogy a Sanctum ugyanolyan kamerákkal készült, mint az Avatar.

Magam is hasonlóan gondolom, csupán a Sanctumot ért rengeteg negatív recenzió közül szemezgettem. Majdhogynem azt állítják, hogy ez is Cameron filmje.

téglagyári megálló írta:

Meg is látszik rajta, simán dobogós a térhatás, "kifelé (is) nyúló" 3D-vel. Mikor a földalatti tóban úsznak, az alakok a nézőtér fölött kapálóznak - sosem feledhető nagy élmény!
Szóval kár, hogy csak 2D-ben, mert itt lenne még mit látni.

Akkor ez azon kevés 3D filmek közé tartozna, ami miatt egyáltalán érdekelhet a formátum. Sajna, soha nem fogom így látni - még szerencse, hogy 3D nélkül is kiváló, ámde ezek szerint csonka élmény volt.

téglagyári megálló írta:

MM-ban lehetett kapni import BD3D-ben, ami sok filmről nem mondható el, valamennyire ez is jelzi a film nívóját.

Ez viszont totál hidegen hagyna, nem tervezek itthoni 3D-t.


.

R2-D2 írta:

téglagyári megálló írta:

Meg is látszik rajta, simán dobogós a térhatás, "kifelé (is) nyúló" 3D-vel. Mikor a földalatti tóban úsznak, az alakok a nézőtér fölött kapálóznak - sosem feledhető nagy élmény!
Szóval kár, hogy csak 2D-ben, mert itt lenne még mit látni.

Akkor ez azon kevés 3D filmek közé tartozna, ami miatt egyáltalán érdekelhet a formátum. Sajna, soha nem fogom így látni - még szerencse, hogy 3D nélkül is kiváló, ámde ezek szerint csonka élmény volt.

Nekem volt szerencsém még moziban látni, s bár nem úgy emlékszem rá, hogy eldobtam volna az agyam a 3D-jétől, de itt valóban a film javát szolgálta a technika, és nem a néző lehúzását. Kicsit tényleg úgy érezte az ember, hogy ő is benne van a filmben, hogy körülötte sűrűsödik a víz, körülötte omlik össze a barlang és ő maga is a szereplőkkel együtt küzd a túlélésért. Szerencsére a csodás fényképezés és víz alatti technikának köszönhetően ez egy kifejezetten remek 3D-s mozis élmény volt számomra, de pont ugyanannyira élvezetes a film, és ugyanolyan gyorsan beránt a maga is sötét atmoszférájába 2D-ben is.

Weide írta:

R2-D2 írta:

téglagyári megálló írta:

Meg is látszik rajta, simán dobogós a térhatás, "kifelé (is) nyúló" 3D-vel. Mikor a földalatti tóban úsznak, az alakok a nézőtér fölött kapálóznak - sosem feledhető nagy élmény!
Szóval kár, hogy csak 2D-ben, mert itt lenne még mit látni.

Akkor ez azon kevés 3D filmek közé tartozna, ami miatt egyáltalán érdekelhet a formátum. Sajna, soha nem fogom így látni - még szerencse, hogy 3D nélkül is kiváló, ámde ezek szerint csonka élmény volt.

Nekem volt szerencsém még moziban látni, s bár nem úgy emlékszem rá, hogy eldobtam volna az agyam a 3D-jétől, de itt valóban a film javát szolgálta a technika, és nem a néző lehúzását. Kicsit tényleg úgy érezte az ember, hogy ő is benne van a filmben, hogy körülötte sűrűsödik a víz, körülötte omlik össze a barlang és ő maga is a szereplőkkel együtt küzd a túlélésért. Szerencsére a csodás fényképezés és víz alatti technikának köszönhetően ez egy kifejezetten remek 3D-s mozis élmény volt számomra, de pont ugyanannyira élvezetes a film, és ugyanolyan gyorsan beránt a maga is sötét atmoszférájába 2D-ben is.

Pont ugyanakkora nem lehet, mert pont egy dimenzióval kevesebb.

R2-D2 írta:

téglagyári megálló írta:

Sanctum

Egy 4 évvel ezelőtt forgatott film aligha lehet az Avatar folytatások főpróbája  ...  Avatar-vonatkozás itt annyi van, hogy a Sanctum ugyanolyan kamerákkal készült, mint az Avatar.

Magam is hasonlóan gondolom, csupán a Sanctumot ért rengeteg negatív recenzió közül szemezgettem. Majdhogynem azt állítják, hogy ez is Cameron filmje.

téglagyári megálló írta:

Meg is látszik rajta, simán dobogós a térhatás, "kifelé (is) nyúló" 3D-vel. Mikor a földalatti tóban úsznak, az alakok a nézőtér fölött kapálóznak - sosem feledhető nagy élmény!
Szóval kár, hogy csak 2D-ben, mert itt lenne még mit látni.

Akkor ez azon kevés 3D filmek közé tartozna, ami miatt egyáltalán érdekelhet a formátum. Sajna, soha nem fogom így látni - még szerencse, hogy 3D nélkül is kiváló, ámde ezek szerint csonka élmény volt.

téglagyári megálló írta:

MM-ban lehetett kapni import BD3D-ben, ami sok filmről nem mondható el, valamennyire ez is jelzi a film nívóját.

Ez viszont totál hidegen hagyna, nem tervezek itthoni 3D-t.


.

Csonkább, de mivel jó az alapanyag, elmegy 2D-s filmnek is.
Nem is mondtam, hogy vegyél otthonra bármit, egy szuper moziélményt idéztem fel, meg hogy egy itthon ki nem adott remeket importált a multi, ami nem mindennapos, s ez a tény is a filmet dicséri.

.





13 sins




Most nézem csak, hogy igazából ez sem mozifilm, legalábbis nem a klasszikus értelemben az: South by Southwest (SXSW) filmfesztiválon feltűnt alkotást összesen csupán 45 amerikai vásznon mutatták be ez év tavaszán. Az 5 millás produkciós költség tükrében az elért 10 ezer dolláros bevétel viszont még akkor is kiábrándító, ha vélhetően a lemezmegjelenés azért dob majd rajta. Igazából az ilyeneket sose értettem: egy szerzői filmként kezelt, be nem mutatott, nem promotált filmbe minek beleölni ennyi pénzt, leszerződtetni Ron Perlmant, meg ki tudja még kit és mennyiért, hogy aztán még a moziba se jusson el – az ismeretlenség pedig nem épp egy bevételfokozó állapot…

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a kétségkívül vallási fennhangokat hordozó cím okos választás volt-e, s hogy mennyiben takarja a valóságot: a 13 próba ugyanis sokkal szerencsésebb és lényegretörőbb elnevezés lenne a mozira. Már csak azért is, mert aki valamiféle sprituális vallási gonoszos thrillert vár, pofára eshet: a film sokkal inkább emlékeztetett engem a Michael Douglas féle Játszmára és a nemrég látott The brass teapotra. A 13 sins tulajdonképp e kettő keveréke, mikor is a játékos áldozattá válik egy titkos szervezet irányítása alatt a vélt pénz reményében. Az alapul szolgáló mozi, a thai 13 Beloved eredeti thai címe, a 13:Game of death talán még rendben is van, talán ez még inkább közelít a valósághoz, egy bizarr játékhoz a pénz reményében önként!! csatlakozó polgár vesszőfutásához…

Érdekes, minden írás, kritika Elliot kálváriájával kezdődik, pedig maga a film nem azzal. És engem sokkal inkább az első percek megdöbbenése és sejtelmessége vett meg, mint utána a szerencsétlen flótás életszituációja. Sőt. A felütésben egy konferencián vagyunk, ahol is egy idősödő professzor beszéde következik. A disznó viccek után aztán az öreg teljesen váratlanul megcsonkítja a hozzá lépő ismerősét, aminek következtében közbelép egy biztonsági őr. Ez kb. csak az első 5 perc, de én totál ledöbbentem rajta – kiszámíthatatlansága, rejtélyessége kiváló ösztönzés volt a folytatáshoz. Elliot (Mark Webber – LOL, mint a F1-ben) átlagos szürke hivatalnok, átlag feletti problémákkal. Nem tudom, hogy az egy rassista vén fasz apa, egy fogyatékos testvér meg egy terhes néger feleség kombója kinek az agyából pattant ki, de így összemixelve bizarr koktél lett, az kétségtelen – Elliottnak ezzel a családi háttérrel, meg egy valag adóssággal kell nap, mint nap megküzdenie. Erre a problémahalmazra jön aztán a váratlan telefonhívás a gyors pénzkereseti formáról, aminek első két lépése a légy megölése és megevése.

A helyzet az, hogy szívbaj nélkül belevágnék én is. Simán megenném a legyet, látva az SMS-eket a banki utalásról, s simán belemennék a Játékba. Az már más kérdés hol is szállnék ki, de ismerve a filmet, ismerve Elliot összes tettét és motivációit, gyanítom, ezt én ugyanígy végigcsináltam volna. Érdekes, hogy az alkotók hogy is voltak képesek vigyázni arra, hogy a főhős tulajdonképp végig a Világos Oldalon járjon (legalábbis még annak a határán) – így, a Teáskannás film után újból el tudtam játszani a gondolattal, hogy én vagyok a szerencsés kiválasztott, aki önmaga határainak kiterjesztése által, de a határain belül maradva zsebeli be a titkos társaság pénzét. Úgy, hogy kvázi az egész játék az irányítók szempontjából totális kudarc lehet – az átváltozás kierőszakolása meggyőződésem szerint nálam sem működne.

A zseniális alapötlet ugyanakkor még nem lenne elég, hogy végig fenntartsa a feszültséget: kellettek hozzá azok a néha bizony abszurd és morbid feladatok, amik ezt az utat szegélyezik, no meg azok a csavarok, amik közül néhánynak rendesen sikerült meglepnie a végére. Sőt, a fényképeket nézegetve a játék sokkal nagyobb volumenű, mint az első blikkre tűnik, az egyik fényképen, mikor is egy szimpatikus ember integet egy kocsiból felnevettem: belegondoltam, milyen banális lenne, ha az egész egy játék feladata lett volna, a játékos vége pedig egy másik játékos újabb feladata. Továbbgondolva ezt az állapotot, mekkora fricska, ha a történelem összes ehhez hasonló eseménye egy kibaszott játék része, ahol a játékos messze nem saját szándéka szerint cselekszik. Önmagában ez a gondolatsor menet közben annyira megtetszett és elgondolkodtatott, hogy simán százalékokat javított a filmen. Ismét csak az is fontos, ami a film mögött lehet, s ez nagyon tetszett.  Természetesen Elliot útja a pokol felé magában is érdekes: hol van az az erkölcsi határ, amíg még el lehet menni egy normál ember számára, anélkül, hogy komoly kárt okozzon az emberekben? Te kedves néző, mit vállalnál be? A sokkoló motoros rész utáni finálé csavarjai nekem nagyon tetszettek. Majdhogynem az összes, de leginkább az a tény, hogy mire odajut Elliot, hogy ölje meg azt, akit kell, minden további nélkül meg lehet tenni. Ügyesen elérték ezt a készítők, ügyesen játszottak a karakterekkel és a nézőkkel, hogy szívbaj nélkül meg lehessen húzni a ravaszt – s hogy a főhős ennyi viszontagság után elérhesse célját.

Negatívumként túl sok mindent nem tudok felhozni. Talán Elliot képbe kerülése volt túl vontatott az elején, meg talán a menet közben látott események hitelessége kapcsán felmerülő fejcsóválás volt az, ami miatt rosszallásomat lehet kifejeznem. Ez utóbbi ugyan a végén értelmet nyer – nevezetesen mindent a háttérszervezet mozgat, így egy félbemaradt üldözés simán belefér -, de film közben kétségkívül zavaró volt. Ami viszont nem zavart – más ítészeket viszont igen -, a háttérszervezet titokzatossága, és az, hogy mi miért történik. Hát nem mindegy???

A valóságban ugyanez van. Nem?



80%




.

R2-D2 írta:

13 sins

Érdekes, hogy az alkotók hogy is voltak képesek vigyázni arra, hogy a főhős tulajdonképp végig a Világos Oldalon járjon (legalábbis még annak a határán) – így, a Teáskannás film után újból el tudtam játszani a gondolattal, hogy én vagyok a szerencsés kiválasztott, aki önmaga határainak kiterjesztése által, de a határain belül maradva zsebeli be a titkos társaság pénzét.

A sokkoló motoros rész utáni finálé csavarjai nekem nagyon tetszettek.

Negatívumként túl sok mindent nem tudok felhozni. Talán Elliot képbe kerülése volt túl vontatott az elején, meg talán a menet közben látott események hitelessége kapcsán felmerülő fejcsóválás volt az, ami miatt rosszallásomat lehet kifejeznem. Ez utóbbi ugyan a végén értelmet nyer – nevezetesen mindent a háttérszervezet mozgat, így egy félbemaradt üldözés simán belefér -, de film közben kétségkívül zavaró volt. Ami viszont nem zavart – más ítészeket viszont igen -, a háttérszervezet titokzatossága, és az, hogy mi miért történik. Hát nem mindegy???

A valóságban ugyanez van. Nem?

80%

Múltkor már említettem, hogy én az eredeti thai-t láttam, de akkor ez ezek szerint valamivel összetettebb (ott semmi utalás nem volt a háttérhatalomra és főleg nem további játékosokra... és ott nem nagyon volt szó a Világos Oldalon maradásról sem.

Spoiler:

.

Niwrok írta:

13 sins

Múltkor már említettem, hogy én az eredeti thai-t láttam, de akkor ez ezek szerint valamivel összetettebb (ott semmi utalás nem volt a háttérhatalomra és főleg nem további játékosokra... és ott nem nagyon volt szó a Világos Oldalon maradásról sem.

Spoiler:

.

A motoros jelenet kvázi ugyanaz itt is, csak itt még van rajta csavarva egy picit.

Egyébként pont a további játékosok és a globális világtörténelmet is megváltoztató játák az, ami miatt talán jobban tetszett, mint az átlag.   

R2-D2 írta:

Augusztus Oklahomában

Azt a kibebaszott mindenit, hát ez a film valami borzasztó. Borzasztóan jó! Nem elég, hogy jelenetről-jelentre eszkalálódik a feszültség, jönnek a váratlan fordulatok, a szereplők is ugyanígy értékelődnek át percről percre. Először azt hittem, nem lehet überelni az ebédes jelenetet. Ezek bazmeg überelték a kerti beszélgetéssel. Aztán a teraszossal. Aztán a füvezőssel. Aztán a reggelizőssel. A film elején kb. az összes karakter baromi irritáló volt, de időközben kibukott, hogy igazából az összes teljesen normális, teljesen normálisan látják a dolgokat, és igazából mindenki cipeli a saját terhét, ami úgymond fel is jogosítja arra, ahogyan másokkal viselkedik. Vagy ha fel nem is jogosítja, de mondjuk úgy, hogy érthetőek a cselekedetek. S a legdurvább az egészben, hogy a feszült, néha kifejezetten szomorú és megrázó helyzeteket mindig oldja egy kis apró poén. Persze nem az a hangosan röhögve fetrengős, de Julia R. meg Meryl S. olyan dumákat szállít, hogy az agyam eldobtam. Amúgy az összes színész valami hihetetlen remek ebben a kamaradarabban. Ráadásul ott vannak még azok a zenei, hangulati betétek, amik talán túl tökéletesek is. Mikor pl. megtudják a halálhírt, szól a bakelit, Meryl S. karaktere táncol, aztán elhalkul a zene, és beúszik valami idegesítő, nyomasztó zúgás a helyére, vagy mikor lélekfelszabadítóan feküdnek le a fűbe a szalmabálák közé, hogy egy pillanatnyi megnyugvást és világos pillanatot kapjanak. Hát ezek mind zseniális momentumok. Na szóval, ugye szépen lassan minden szennyes kiteregetődik, számomra minden karakter feloldozást nyer, hogy megszabadultak bűneiktől, titkaiktól... kicsit kezd lenyugodni az egész, de nem , mert képesek még egy utolsót csavarni rajta, az egész kibaszott történéseket visszavezetni a kiindulópontig, ami ráadásul eltörli nagyrészt az összes múltbeli hibák feloldozását. Áhh, 10/kibaszott10, de most el kell szívnom pár cigit meg vennem egy hideg fürdőt, mert durván gallyra tett ez a film.

- Eat your fucking fish!

Weide írta:

Augusztus Oklahomában

... Áhh, 10/kibaszott10, de most el kell szívnom pár cigit meg vennem egy hideg fürdőt, mert durván gallyra tett ez a film.

- Eat your fucking fish!

  

Mondtuk!!!

.





Sátáni játszma




„Megvolt a kétezer évük. Most mi következünk.”

Nagyjából ennyi maradt meg bennem – no meg Winona Ryder –  az 1998-ban forgatott, de csak 2000-ben bemutatott Sátáni játszmából, amit igazándiból már a múltkoti Gothika óta terveztem újranézni. Kíváncsi voltam, mennyit veszített akkori fényéből (nálam ugyanis meglehetően fényesen csillogott anno) a film, kiállta-e az idő próbáját, vagy a megváltozott ingerküszöb, illetve az azóta millió hasonló témájú alkotás miatt esetleg magam is a hulladékok közé sorolom, mint ahogy ezt újfent a neves kritikaoldalak teszik. Egyébként egyre röhejesebb értékítéletekbe botlok bele ezeken, és egyre kevésbé érzem szükségesnek bármiféle viszonyítási alapként használni őket – de ez nem tartozik szorosan a témához.

Egy ördögűzéssel indítunk: a diliházban elvégzett rituálé azonban nem egészen úgy sül el, ahogy azt a négyfős csapat tervezte: Maya Larkin (Winona Ryder) fiatal, világi lány, e csapat tagjaként pedig sokadszorra szembesül a Sátán és a Gonosz hatalmával a Földön. Sötét múltjából eredően van érzéke a túlvilági gonosz kutatásához – így szinte rögeszméjévé vált a Sátán eljövetele, illetve annak megakadályozása. Persze ahhoz először meg kellene találni a kiválasztott személyt – a bátor kislány ösztöneit követve el is jut a sikeres íróhoz, Peter Kelsonhoz (Ben Chaplin), akinek viszont fogalma sincs, milyen sors vár rá. A mozi – aminek egyébként sem az angol, sem a magyar címét nem igazán tudom értelmezni – ennek a próbálkozásnak a története, amiben Maya mindent megtesz, hogy megállítsa az apokalipszist. A dolog és a film pikantériája ugyanakkor az, hogy ebben pont a kiválasztottra kell legnagyobb mértékben támaszkodnia…

Katolikus thriller, ahogy egy barátom nevezi ezeket a mozikat. Jómagam horrorként egyáltalán nem tudok rá tekinteni, maga a film egy kimondottan nyomasztó hangulatú, lassú, hullámzó feszültséget produkáló vizuális remekmű lett, aminek a legnagyobb hibája valóban a forgatókönyv nagyvonalúsága. A felütés a diliházban zseniális, már maga a helyszín miatt jobb, mint egy átlagos ördögűzés. Szerencsére itt nincsenek kiforduló testrészek, zöld hányás, káromkodó kislány meg miegymás – csupán az őrület, a hangok, meg egy levegő után kapkodó áldozat. Ahogy a szcénának ott a folyosón vége van, az nekem iszonyat bejött. Aztán a Peter Kelsonos részekkel nem igazán vagyok kibékülve, valahogy úgy érzem, nem tudtak mit kezdeni magával a karakterrel és a kiválasztott figurájával. Számomra kissé hiteltelen ugyanis, hogy az egyre inkább nyilvánvaló sátáni hatalomátvétel ellen a kinézett gazdatest ilyen mértékben képes védekezni, valamint az őt védelmezők ezt egyáltalán hagyják. Én a magam részéről erősebbnek gondolnám a Sötétséget, minthogy egy szimpatikus kislány egy pici kis verekedéssel kinyírjon egy démont… A Kelsonos részek bizony nem egyszer unalmasak, a film egésze szempontjából talán kicsit értelmezhetetlenek is – de kétségkívül lassúak. Ezzel szemben Maya nyomozása, néhány látomása elképesztően jól sikerült, a totál sablonos jelek, utalások használata nem fárasztó – sőt, az XES kimondottan tetszett -, a WC-s és az éttermes epizód pedig kellően félelmetes is talán. A Sátáni játszma így számomra egyszemélyes mozi lett, Winona Ryder filmje, aki próbálja menteni a menthetőt, nehogy a Sátán emberi alakot ölthessen.

Ómen, Ördögűző, Az ördög ügyvédje és még sorolhatnám … túlságosan is sok utánérzése van ennek a mozinak. Ha csak a felhasznált elemeket, azok jellegét, egymás mellé pakolását nézem, az egész mozi egy ócska koppintásnak tűnhet. A film gyakorlatilag minden egyes percét láttuk már, amit nem láttunk, az idegesítően buta tud lenni, mégis valahol, valahogyan képes az elején magába szívni. Túl sokat nem is kell ezen gondolkodni, mi (illetve ki) is ennek az oka: egyértelműen Janus Kaminski az. Spielberg kedvenc operatőrének ez volt az első rendezése, de a képi világot olyan lenyűgözőre sikeredett megcsinálnia, hogy a mozi unalmasabb perceiben simán el lehet merülni a vizualitásban. Nem öncélú, nem művészieskedő – egyszerűen zseniális a kamera beállítása, a színek használata, minden. Az egész mozin érezni, hogy operatőr rendezte, a rossz nyelvek szerint Kaminski sokkal inkább foglakozott a képpel, mint a történettel. Ha ez nem is teljesen van így, valami alapja mindenképp van: viszont ez egyúttal azt is jelenti, hogy önmagában a képi világért érdemes lepörgetni a másfél órát. Bónuszként kapunk egy közepes (a 2000-es évek világvége divatját meglovagló) sátános thrillert, néhány dolgot újraértelmezve a témában, valamint két-három kifejezetten hangulatos horror jelenetet.

A tíz évvel ezelőtti varázslat kétségtelenül elmaradt, de összességében újrázva sem volt rossz. Jómagam imádom az összes ilyen sátános-vallásos mozit, úgyhogy kétségkívül elfogult is vagyok a témában. A Kinoweltes lemeznek továbbra is jó helye van a polcon.


75%




.