R2-D2 írásai 1.0

.





Trónok harca S3




Miután vélhetően senki nem a harmadik évaddal kezdi a Vastrónért vívott csata történéseit, így a bevezetőt gyakorlatilag át is ugorhatjuk. Mert volt már itt sok-sok nagyszabású TV sorozat, de egyre inkább úgy érzem, a Trónok harca monumentalitásához lassan nem érhet föl semmi…

Gigászi az egész, úgy, ahogy van. Egy hatalmas birodalom története, ami a rengeteg szereplő sorsán keresztül formálódik, a királyságok konfliktusai, plusz a külső veszélyek néha 10!!! történetszálban  mesélik el ezt az óriási sztorit. Meglepő módon ugyanakkor ez az egész nem igényli azt a hatalmas látványt, amit mondjuk egy mai elvárásokkal készülő hasonló tematikájú mozi kívánna, egy-egy jól elhelyezett gyilkosság, intrika, mondat sokkal itt többet ér, mint egy várostrom – ezek hatására pedig a Trónok harca az utóbbi idők legjobb TV sorozatainak egyike lett, személyes listámban mondjuk a TOP5 be jutott…

No de térjünk a harmadik évadra: az első két rész gyakorlatilag arra kellett és arra szolgált, hogy az ember felvegye a ritmust. Hogy ismét belemerüljön ebbe a világba, hogy ismét képbe kerüljön a rengeteg karakterrel. Bármennyire is unalmasnak és lassúnak tűnik az évad indítása – bár a maga nemében kétségkívül izgalmas jelenetek tarkítják -, szóval bármit is érez az ember, nem szabad abbahagyni. Mert kb. a harmadik epizódtól, mikor is Jaime Lannister kerül a középpontba, onnantól egy őrületes évadot látunk. A történetvezetés olyannyira szerteágazó, hogy csak kapkodjuk a fejünket, a drámai eseményeknek olyan súlya van, hogy szinte agyonnyomnak, az izgalmas részek pedig hideg verejtéket okoznak. Zseniális az egész, úgy, ahogy van, még az sem zavaró (más sorozatokkal ellentétben), hogy néha némely történetszál háttérbe szorul. Mert amit kapunk helyette, az bőven kárpótol mindenért, legyen az akár az eunoch Lord Varys és Lord Balish szóbeli pengeváltása, vagy egy szitává nyilazott szolgálólány látványa a királyi hálószobában…

A helyszíneket tekintve személyes kedvencem továbbra is dél,  Daenerys és sárkányai történetszála. Egyszerűen ez a karakter – Emilia Clarke megformálásában – lassan az egész sorozat legjobb, legszimpatikusabb alakja lesz, a kis csaj, amit művel, az elképesztő. Ráadásul, ha így folytatják, nem is marad más, akit szeretni lehet… Észak, a maga jeges ridegségével annyira nem jött be, de Havas John újkeletű barátnője, Ygritte miatt, no meg vadak mászása miatt különös figyelmet érdemel. Jó néhány drámai fordulattal megspékelve, a történetszál végén aztán tátott szájjal bámulunk az ellovagló jóemberre, nyílvesszőkkel a hátában – személy szerint nagyon nem szerettem ezt a lezárást… De ez hol van attól, ami Rob Stark szálban történik… Komolyan, mikor annak az epizódnak vége volt, köpni-nyelni nem tudtam. Ordítani tudtam volna, s ha valami módon be tudtam volna lépni a történetbe, tuti elvágtam volna én is néhány ember torkát. Ehhez képest Királyvár, a Lannisterek udvara már szinte barátságos, a vérfertőzésből született elmebeteg király pedig már majdnem szimpatikus is lett – míg nem az írók gondoskodtak a vele szembeni utálat újabb forrásáról…

Apropó, utálat. A harmadik évad után, már nem is igazán tudom, kit utáljak jobban. Tywinn Lannistert, az öreget, aki a családi hírnév megőrzése miatt a háttérből összehozta a sorozat legnagyobb mészárlását??? Joffreyt, a bolond királyt, aki az egyik leggonoszabb figura, akit valaha láttam vásznon? Stannis Baratheont, aki a korona iránti vágy következtében saját családját is lemészárolná??? Walder Feryt, az őrült hadúrt, aki azt a szégyenletes eseményt levezényelte? Sir Boltont, aki amellett, hogy elengedte a Lannister herceget Királyvárba, fizikailag is az utolsó tőrdöfést adta??? A vörös papnőt, aki a Fény Urának engedelmeskedve gátlástalanul gázol át mindenkin? Nem tudom... A gyűlölet tárgya és személye ebben a sorozatban széles skáláról választható, s ilyen eddig még nem is volt talán…

S még két dolog. Ahogy írtam már az S2-nél is, meglepően jól keveredik a fantasy a középkorral, teljesen hihetőek és jól beillesztettek akár a zombik, akár a sárkányok, akár a vargok, akár a Fény Ura.  Furcsa ezt így leírni, de nélkülük kevesebb is lenne az egész. A jövőbe tekintve viszont az Északról jövő fenyegetés a Holtak Seregével talán még a Makulátlanok seregénél is veszélyesebbnek tűnik, úgyhogy talán hamarosan a Vastrónon pöffeszkedő szőke hercegnek is ellátja valaki a baját.
A másik dolog, ami már az S2-nél is említhető lett volna, az a színészi gárda: bámulatos társaság, rengeteg nagyszerű korábbi karakterszínész jutalomjátéka, szinte nem győzi kapkodni a fejét az ember, hogy melyik újonnan feltűnő szereplőt hol látta már. Zseniális a casting is, az utóbbi idők egyik leglenyűgözőbb sorozatában.

Amúgy most először fordult elő velem, hogy itthon is megjelenő sorozatot a hazai DVD megjelenés előtt megnézek, de nem bírtam várni jövő tavaszig, míg ez kijön. De qrvára nem bántam meg, hogy megtettem. Inkább csak az zavar, hogy most egy évig megint semmi Trónok harca…


100%





.

R2-D2 írta:

Trónok harca S3

Na ugye, hogy nem mindig igaz, hogy "a nemszeretem karakterek nemszeretem filmet eredményeznek  "!

Eddig csak félve olvasgattam bele a Trónok harcáról szóló írásaidat, kerülni igyekezve a SPOILER-gyanús bekezdéseket. Hogyne lennék rá kíváncsi, főleg úgy, hogy a környezetemből talán csak a házmester macskája nem ajánlotta eddig! Amint valaha is utolérem magam, rögtön ez kerül sorra, de előtte még biztosan bezombulok, aztán Elveszek, a köztes időben Törtetni kéne, főleg, hogy annak már a felénél járok... Talán a tavasz, ami neked oly távoli időpont volt, nekem éppen jó lesz, hogy "közelegjen a tél" .



.

Niwrok írta:

Na ugye, hogy nem mindig igaz, hogy "a nemszeretem karakterek nemszeretem filmet eredményeznek  "!

Eddig csak félve olvasgattam bele a Trónok harcáról szóló írásaidat, kerülni igyekezve a SPOLIER-gyanús bekezdéseket. Hogyne lennék rá kíváncsi, főleg úgy, hogy a környezetemből talán csak a házmester macskája nem ajánlotta eddig! Amint valaha is utolérem magam, rögtön ez kerül sorra, de előtte még biztosan bezombulok, aztán Elveszek, a köztes időben Törtetni kéne, főleg, hogy annak már a felénél járok... Talán a tavasz, ami neked oly távoli időpont volt, nekem éppen jó lesz, hogy "közelegjen a tél" .

.

Wow, ezek aztán szép tervek!!!

Nyugodtan olvashatod a GoT írásokat, egyrészt próbálok tényleg spoilermentes lenni - inkább csak felcsigázó jelleggel emelek ki néhány eseményt -, másrészt meg mire odaérsz, hogy elkezded nézni, úgyis elfelejted, miket írtam és miről.

No, a Walking Deadre és a Lostra különösen kíváncsi vagyok. Előbbi szerintem csont nélkül bejön, utóbbiban nem vagyok olyan biztos. Abban az S5 viszont minden idők legjobb évada - az összes sorozat közül.

R2-D2 írta:

No, a Walking Deadre és a Lostra különösen kíváncsi vagyok. Előbbi szerintem csont nélkül bejön, utóbbiban nem vagyok olyan biztos. Abban az S5 viszont minden idők legjobb évada - az összes sorozat közül.

Mondjuk azt nem mondtam, melyik tavaszra fog ez összejönni:) ...

A Lostból már láttam másfél évadot, úgyhogy nagyjából tudom, hogy arra kell számítanom, mint a FlashForwardnál: az epizódok jelentős részében szálanként fogom kitépni a hajam a logikátlanságoktól és az időhúzástól, cserébe a maradék részeken lelkendezve fogok szórakozni:) .

Niwrok írta:

A Lostból már láttam másfél évadot ...

Nocsak. És hol van az írás róla???

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

A Lostból már láttam másfél évadot ...

Nocsak. És hol van az írás róla???

Elég döcögősen haladtam vele, nem is nyűgözött le igazán (hogy azt a k*rva bunkert fél évad körbeásni, az meg egyenesen kikészített), így nem éreztem kedvet írni róla... Talán majd most, a második lendülettel:) ....

Niwrok írta:

Elég döcögősen haladtam vele, nem is nyűgözött le igazán (hogy azt a k*rva bunkert fél évad körbeásni, az meg egyenesen kikészített), így nem éreztem kedvet írni róla... Talán majd most, a második lendülettel:) ....

Az ötödikig juss el, az lenyűgöző.

.




Vadászat



„Misi bácsi szakköre elmarad”

Nos, ha van hazánkban, akinek ez a mozi személyes élményt jelenthet, akkor az a pécsi rajztanár. Egyúttal ezzel a néhány gondolattal remélem adtam némi útmutatást is a filmhez, ugyanis jómagam az égvilágon semmit nem tudtam róla, valahol teljesen másra számítottam – és bizony egy ponton pont e tudatlanság majdnem félbe is hagytam az egészet…

Szerencsére nem tettem, mert végül is egy iszonyat erős drámát láttam, ami bizonyos szemszögből méltán kapott annnyi jelölést és díjat Európában, aminek jelenetei fotelbe döngölnek, s ami film után egyszerűen nem érzed jól magad. S az, hogy ez a mozi mégsem aratott nálam osztataln sikert, az talán pont ennek köszönhető. Ugyanis erős drámaisága mellett borzasztóan kényelmetlen a film. Már a témaválasztása önmagában az, aztán a főszereplő viselkedése és topasága, majd a finálé utolsó percei is. Néztem, néztem, leakadtam, de végig azt éreztem, hogy a szánalom és gyűlölet, a tehetetlenség és a harag dolgozik bennem egy kimondottan lassú dramaturgiájú moziban, ahol az északi nyelv inkább zavaró tényező volt, mint autentikus beleélési eszköz. Az események ugyanis nem helyhez kötöttek.

Eleve nehezen indul a mozi, Lucas (Mads Mikkelsen), mint óvóbácsi jellemének bemutatása és az egész sztori megágyazása számomra kicsit unalmas lett. A kakiló kiskölöktől Klaráig és a konfliktus kialakulásásig eljutni hosszú volt, azt a mélységet, amit esetleg a későbbi történet indokolt, mégsem kaptuk meg (mármint hogy Lucas miért is reagálja le az egézset úgy, ahogy). A „bomba” robbanása nagyon jó, ám de kétlem, hogy ezt szakember ilyen egyszerűen annyiban hagyná… még akkor is, ha ugyebár a film egyik alap tézise: „ A gyerekek soha nem hazudnak” (ááá, nem…)
A drámai hatás mindazonáltal működik, s a mozi is itt kezdett élni számomra. Az a kirekesztés, megaláztatás, amit utána Lucasnak el kellett viselnie, az nagyon durva és megrázó volt. A szerencsétlen flótás – kissé hihetetlen, de zseniális karakter – kanossza járása az egyik legjobb „szenvedéstörténet”, amit láttam. Igazából ezt talán csak Adrian Brody tudta volna jobban eljátszani, de Mikkelsen is szenzációs. Szinte kéjes élmény volt, mikor visszaütött, s nagy megelégedéssel töltött el a rendőrségi ügy végeredménye is.

Ugyanakkor a finálé előtt értetlenül állok. Nem is csak az időbeni ugrás zavart, hanem az a hirtelen jött béke – amit a napfényben álló alak ugyan árnyal, de valójában nem kérdőjelez meg. Csak azt érték el vele, hogy az egész lóg a levegőben… kissé hatásvadász módon. A Vadászat így nem csak a nyögvenyelős indítása, hanem a bosszantó fináléja miatt sem jött be maradéktalanul: ugyanakkor az is tény, hogy a játékidő nagy részében látott, az emberi természetet, kis falusi közösséget bemutató kép zseniális lett. Kellett hozzá egy kiváló színészi gárda, egy remek fényképezés – no meg egy iszonyat kényelmetlen és gusztustalan téma. Ha picit feszesebb lett volna a forgatókönyv, esetleg kevesebb  életszerűtlen cselekedet van a moziban, akkor egy örök érvényű alkotás lehetne. Így is súlyos darab, de akit zavar, hogy nem érzi jól magát egy film nézése közben, annak csak 80 %.

Mint nekem.




.

.





Boszorkányvadászok




Pont múltkor elmélkedtem róla, mennyire nem értem saját magam sem, nevezetesen mi alapján válik egy teljesen nyilvánvalóan ökörség fogyaszthatóvá vagy nézhetetlenné számomra… A Boszorkányvadászok meglepő módon az előbbi kategóriában landolt, pedig a hasonlóan kifordított mesevilág már képen törölt párszor – no meg a nézés körülményei sem voltak ideálisak. Egy szó, mint száz: ugyan senki ne rohanjon írásom után megvenni ezt a filmet, de aki egy könnyed nyári szórakoztatásra vágyik, nyugodtan megnézheti.

Ugyebár ez egy továbbgondolt Jancsi és Juliska mese – divatosabb szóhasználattal rebootolt történet. Ott kezdődik, ahol az origi mesének vége lett, a mézeskalács házban (e tekintetben az új Robin Hoodhoz tudom hasonlítani, ami szintén egy klasszikus történet kibővítése/átértelmezése lett), ahol is az ifjú testvérpár tűzbe dobja a banyát. Kimondottan jó lett ez a rész, olyan gyerekesen darkos, a csodás, színes mesebeli képek elhagyásával és a bunyóval pedig földhöz ragadottabb. Felütésnek kiváló, valahol megadja az egész mozi hangulatát, nagyjából megmutatja, mire is lehet számítani tőle. Nekem tetszett, szerintem igazából itt sok minden eldől a későbbi események befogadásával kapcsoltban – ugyanis később a film konzekvensen hozza azt a szintet, amit a nyitányban ígért…

Sokan a Van Helsinghez hasonlítják, nekem inkább a Grimm ugrott be. No persze arról le kell hámozni Gilliam szürreális látásmódját, de az egész hangulat, a környezet, a háttértabló arra emlékeztet. A testvérpár „felnőtt” korában – a gyerekkori trauma feldolgozásaként, egyfajta Odaát módon - boszikra vadászik, s bármilyen sablonos és klisékre épülő módon terelgeti a forgatókönyv Jánost és Juliskát, az egész valahogy iszonyat szórakoztató. Jók az akciójelenetek, jó a környezet, jók a néha elsütött poénok (a troll vs bíró az nagyon tetszett) és az érintőlegesen meglebegtetett szerelmi szálak sem voltak fájdalmasak. Sőt, még egy pici kis csavar is belefér, amin ha nem is esett le az állam, kedvesen megmosolyogtatott. Ha nem tudnám, mi is ennek a sztorinak az eleje, pontosabban a világirodalmi kötődése, talán még jobban tetszene: egy nagyszerű mese/fantasynak gondolnám, ahol a söprűn röpködő banyák és a varázslatok semmivel nem fájdalmasabbak egy bizonyos szemüveges varázslótanonc kalandjainál. Ugyanakkor az eredeti sztori továbbírásával nem érzem kiheréltnek az egészet, nem úgy, mint némely más hasonló filmnél, a hollywoodi szórakoztatás átsegített az egyszerű történeten, a suta jeleneteken, a gyakorlatilag sérülésbiztos – a’ la Tom és Jerry – főhősökön.

A mozi legeslegnagyobb hibája ugyanakkor az számomra, hogy igazából nem tudom hova tenni: az egy meztelen női feneket, meg a néha arcunkba robbanó emberi testrészeket leszámítva egy családi mozinak kellene lennie, de vagy a készítők nem tudták eldönteni mit is akarnak, vagy csak szimplán tágítják a családi mozi határait, de így eléggé felemás lett: talán egyértelműbb látásmóddal és képi világgal szélesebb közönsége lehetne. A színészek nagyon renden vannak – én bírom Rennert, inkább János legyen, mint Cross -, Jane az X-menből kellemes meglepetés, a szőke csaj feneke kiváló, Gemma Artertont meg ugyebár nem kell magyarázni… Sőt, feltűnik az a Peter Stormare is, akit a Szökés óta különösen kedvelek és zseniális karakterszínész.

Meglepetésemre tehát működik az egész, én jól éreztem magam rajta. A mai problémákkal teli világban meg ez már elég is.



.

.




Lincoln




„Abraham Lincoln (Hodgenville mellett, Kentucky, 1809. február 12. – Washington, 1865. április 15.) 1861-től 1865-ig az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke, az első republikánus elnök. Elnöksége idejére esett a 13. alkotmány kiegészítés és az 1863-as Emancipációs kiáltvány. A polgárháborúban Északot győzelemre vezette és törvényileg eltörölte a rabszolgaságot. Hat nappal azután, hogy a déliek katonai főparancsnoka, Robert Edward Lee letette a fegyvert, Lincolnnal egy merénylő golyója végzett. Ez volt az első eset, hogy amerikai elnök merénylet áldozatává vált.” (Wikipédia)

Spielberg is megcsinálta. Megint megcsinálta. Egy újabb mesterművet alkotott, ráadásul úgy, hogy eddig talán ez a film áll legtávolabb stílusától és korábbi alkotásaitól. Zseniális mozit hozott össze, egy patriotista filmet, ami ezúttal nem csöpög a pátosztól, ami az egyik legnagyobb amerikai elnök életének utolsó négy hónapjába kalauzol el, egy olyan esemény apropóján, amiről – bár nem vagyok hülye töriből – vajmi keveset hallottam én is. Sokakkal egyetemben én is azt hittem, ez egy életrajzi film lesz, úgy is ültem neki, hogy aztán tulajdonképp elégedettséggel vegyes megdöbbenéssel vegyem tudomásul, hogy csupán Lincoln életének talán legfontosabb eseményére koncentrál: a 13. alkotmánymódosítás elfogadására, illetve annak körülményeire…

Egy filmes írásban nem célszerű aktuálpolitikát beletenni, de kicsit kénytelen vagyok kitágítani a nézőpontokat, ha igazából meg akarom magyarázni, miért is tetszett a mozi. Engem lenyűgözött az a politikai metszet, ami az 1860-as évek közepét jellemezte, manapság sokkal jobban el tud varázsolni az ilyen korrupciós-árulós-hatalmi történet, mint egy látványorgia. A Róma és a Trónok harca politikai csatározásai után a Lincoln újfent magába szippantott e téren, a republikánusok és a demokraták akkori csatározásait látva, az akkori környezetben, életstílusban ez számomra lenyűgöző volt. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy ismét csak azt éreztem, amit már korábban többször is: a világ semmit nem változik, az öltözet és a technika mögött az emberi jellemek változatlanok. Ezt a mozit rá lehet húzni akár a mai magyar valóságra, akár a mai USA viszonyaira, akár az Európa Parlamentre. A politika ma is ugyanolyan mocskos és visszataszító, mint volt 150, 500 vagy 2000 évvel ezelőtt. A nevek és a pajeszok változnak ugyan, de az ideológiák és az emberi természet változatlan (épp ezért érett meg a pusztulásra – de ez már egy másik téma).
Az, hogy itt most konkrétan USA egyik legfontosabb eseményéről, a rabszolgatartásról szavaznak, az tulajdonképp lényegtelen. A szavazásig megtett út a lényeg, az addig történtek - ahogy fogalmazták a filmben: „Az ország legdemokratikusabb intézkedése súlyos korrupcióban született”. Sok mindent átértékel ez a gondolat, úgy egészében a demokráciáról, a hatalomról, mindenről. Annyit még ehhez az egész politikai kitérőhöz: Lincoln bizonyos szemszögből, retorikája és némely intézkedése miatt a mai világban diktátornak kiáltatnék ki, holott a nemzet érdekeit szem előtt tartva kormányzott csupán. Hatalmas szobrot kapott bélyeg helyett – el kellene tűnődni ma is néhány gondolkodónak, hogy hol vannak, ha vannak egyáltalán a demokráciának határai…

Muszáj volt ezt leírnom, mert számomra ezt jelenti a film. A mögöttes tartalmat, még ha talán az alkotók ezt nem is igazán így gondolták (ők talán valóban a rabszolgaság eltörlésének egyik sarokpontját akarták megjeleníteni). A tartalmat, ami csodálatosan van becsomagolva: a korrajz, a dramaturgia, a dialógusok és a színészek által. Spielberg saját bevallása szerint sem rendezett még ennyire akciószegény, csupán csak dialógusokra épülő filmet, amiből gyakorlatilag minden Spielberges stíluselem hiányzik. Hosszú snittek, amik az arckifejezésekre koncentrálnak, szűrés és szemcsésítés nélküli képek, gyakorlatilag minimális látvány. Kevés nagytotál, a film jó része a képviselőházban játszódik, a középpontban emberekkel: azok érzéseivel és indulataival. No meg persze magával az elnökkel, Lincolnnal. Közhelyes lehet, de zseniális a komplett szereplőgárda, Ab feleségétől kezdve a szenátorokon át a fiáig. A színészek névsora impozáns, a különféle bajuszok és pajeszok alatt ismert actorok brillíroznak – de azt hiszem, nem kérdés, hogy a csúcs maga Lincoln, illetve megformázója Daniel Day-Lewis. Teljesen megérdemelt az Oscar, amit ő nyújt, az a színészet magasiskolája. Gyakorlatilag felvette Lincoln személyiségét, valami borzongatóan átlényegült bele: minden perc, amit a vásznon tölt, élmény. S mivel nemrég néztem a New York bandáit, amiben szintén ő volt az egyik főszereplő, még jobban működött az áthallás a két film között: annak a filmnek a vége ugyan itt már nincs a történetben, de a hasonló kor és Lewis miatt kvázi annak folytatása is lehetne a Lincoln..

Sokan mondják, hogy unalmas és lassú. Szerintem roppant feszült, minden mondatnak súlya van, minden gondolat, tett, saját gondolatokat ébreszthet – viszont az tény, hogy hangulat kell hozzá. Eleve már a két és fél órás játékidő nem egyszerű, de érdemes belevágni, hisz aki egy icipicit is fogékony (márpedig bizonyos kor fölött az az ember) a hazai és nemzetközi politikai eseményekre, egy maradandó élménnyel lesz gazdagabb. Megismerheti az USA rövidke történelmének egyik legfontosabb dokumentumának születését, megismerheti az egyik legnagyobb amerikai elnököt egy parádés alakításban, s rácsodálkozhat arra, hogy a világ semmit sem változott. Maximum az elnökök már nem sétálnak egyedül színházba…




100%


.

.




Gonosz halott



Véres, hangos, felesleges… Kb. ennyi volt az első gondolatom a megtekintés után, no meg az, hogy úgy összességében mégis jó volt: a komikus, bosszantóan bárgyú és az ijesztő elemek keveredése végeredményben egy mai korhoz igazodó horrorfilmet eredményezett. Aminek legeslegnagyobb baja mégis csak az, hogy van, amihez viszonyítani kell/lehet: ha ez önálló darab lenne, s nem lenne ama bizonyos nagy múltú elődje, biztosan máshogy értékelné az ember - de vélhetően így is van már egy új generáció, akire az aktualizált Evil Dead fog éppoly megdöbbentően és sokkolóan hatni, mint a hajdani Erdő Szelleme rám hatott.

Rendesen hozzányúltak, de véleményem szerint ez nem ártott a filmnek. Az alkotók egyszerre próbáltak a múlt rajongóinak és a modern korosztálynak is megfelelni: így az indítás a pincében egyértelműen azoknak szól, akik már tudják, mivel állunk szemben, ugyanakkor az elvonókúra, a szerepek felcserélése viszont azoknak szólhat, akik új nézőként ülnek neki a kalandnak. Az események nagyjából követik a régi vonalat, az ikonikus pillanatok itt sem hiányozhatnak, de érezni az egészen a frissességet. A japános démonarcok hatásosabbak, az egész képi világ nekem speciel jobban tetszett, manapság a mocskot valahogy jobban megjelenítik – hála a CGI-nek, sőt, még a karakterek, mint elhalálozandó kellékek sem idegesítőek. Tulajdonképp a sorrend sem kitalálható, működik az egész, a rémisztgetés a megfelelő effektekkel, a démon által megszállt testek átalakulása hibátlan. Gusztustalanságban simán veri az eredetit, ugyanakkor azt a hatalmas promóciót, amit e film köré építettek, a mai napig nem értem. Egyszerűen képtelen voltam rajta igazán félni, vagy igazán megijedni: a mozi második felében leggyakoribb reakcióm inkább a mosoly volt…

Mert a tisztes emlékezés mellett a frissességet túlzásba vitték. Az Ördögűző-féle vérhányás egyszerűen röhejes, mint ahogy a fináléban a két karakter szerencsétlenkedése is a vérzivatarban az autó körül. A túlzott látvány és események fura sora a félelem helyett vidámságot váltott ki – amennyiben ez volt a szándék, akkor sikerült. Néhány jelenet inkább az Evil Dead 2-őt idézi meg, pedig egy Fűrész-féle csonkításos hangulat igazán jót tett volna a mozinak.. Amikor érzed a fájdalmat a képernyőn, nem pedig azon röhögsz, hogy az a kéz most hogy szakad le… Ehhh… Talán egyedül a kígyónyelv jelenet volt hatásos, de a többi erősen vígjáték jellegűre sikeredett. Így az év legdurvább mozijának beharangozott Evil Dead remake inkább lett egy jól sikerül horror-paródia, mint vérfagyasztó mozi. Pedig érzésem szerint nem így tervezték.

Míg maga a Szellem korábban egy kézzel ugyan nem fogható, de kellően veszedelmes szereplő volt, itt inkább csak másodhegedűs a véresőben. Kár érte, mert a mozi magában hordozta az ígéretes remake lehetőségét: működhetett volna, ha nem mentek volna minden áron rá a sokkolni szánt látványra. A hangulat, környezet nagyon rendben van, a színészek kellően be van szarva, mikor kell, s kellően rondák, mikor meg vannak szállva. A kevés ijesztgetés is működik, a parafaktor is rendben van a film elején – nagyjából az első vödör vér elpazarolásáig. Onnantól inkább komikum az egész…


A régi Evil dead rajongóinak nem merem ajánlani, pláne nem teljes áron, de az ifjak, akik most ismerkednek a műfajjal, illetve nem tudják, ki is az a Bruce Campbell, azok nyugodtan belevághatnak. Apropó: a stáblistát érdemes bennhagyni a lejátszóban, mert az eredeti film magnókazettája megy, valamint a legvégén egy régi arccal szembesülhetünk.



75%



.

.





Géppisztolyos prédikátor




Még ma sem tudom igazából eldönteni, hogy hova is tegyem ezt a mozit… egyrészről a témája (csak és kizárólag az afrikai vonal) miatt mindenképp becsülendő, torokszorítóan drámai film, míg a hitgyülis maszlaggal leöntött megtéréses témája miatt legszívesebben kidobnám a kukába … Napok óta egyre többet rágódok rajta, tetszik-e vagy sem. … de inkább nem. Vagy tán mégis?

A cím borzasztóan becsapó és hatásvadász, az alapján beülni rá/megnézni óriási hiba. A felütés viszont, az afrikai faluban a legjobb hasonló témájú mozik világába ránt be (akár Hotel Ruanda szinten), a brutalitással kevert dráma az elején rendesen felcsigázott. Hogy aztán utána Childers (Butler) karaktere totál leromboljon mindent. Számomra a teljes moziélményt, a moziban számára meg mindent maga körül. S itt jön az első és egyben legnagyobb problémám: mivelhogy ez egy életrajzi ihletésű filmnek lett beállítva, én ezt egyszerűen nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy van a Földön ekkora (az ekkorán van a hangsúly) balfék, totál drogos és alkoholista, motoros bűnöző – apropó: miért is van megint a motoros lét összekötve a bűnözéssel???? -, aki egy bizonyos esemény (őneki nem tökmindegy?) után anyuci unszolására megtalálja istent. Pontosabban az találja meg őt. Lószart mama…

Itt egyébként majdnem kikapcsoltam. Már Childers karakterénél mozgott a léc, utálom, ha egy főhős ennyire nemszeretem karakter, aki szándékosan arra játszik, hogy meggyűlöltesse magát velem. Annál csak azt utálom jobban, s találom hiteltelenebbnek, ha a rosszfiú különösebb ok nélkül jó útra tér, a hab a tortán meg az, ha egész oka a hit. Anyám... De oké, megtörtént. Amit Szudánban művel, az nagyon szép és jó, erős képek és jelenetek, valódi drámák – azonban ezek nagy része nem az újdonsült paphoz kapcsolódik. Childers tettei továbbra is bicskanyitogatóak – épeszű ember (épeszű moziban) ennyire nem éget fel mindent maga körül. Mondjuk, a médiából már ismerünk „sátáni megszállás” közben elkövetett gyilkosságokat, itt most „isteni megszállás” közben elkövetett család és egzisztencia lerombolást látunk. Akár igaz, akár nem, nekem az egész nem áll össze: amennyire propagandafilm az afrikai polgárháborúk véres következményeivel szemben (ami jó dolog), ugyanannyira propagandafilm a vallás mellett (ami meg nem teszik).

De az még mindig csak egy dolog, hogy nekem mi tetszik és mi nem. A film szerkezete, dramaturgiája a fenti példák miatt iszonyat hatásvadász. Az időbeni ugrások ugyanis azt eredményezték, hogy a Childres életéből kiemelt események lógnak a levegőben, megtörténnek ugyan, de nincs érzelmi motivációjuk. Valószínűleg az életben több hónap, esetleg év telt a két esemény között, ahol az ember megérlelte a döntését, személyisége fejlődik, míg eljut A pontból B pontba. A Prédikátorban viszont csak ugrálunk a főhős megmagyarázhatatlan tettei között, nem érezzük át döntései súlyát. Ez így hiteltelen, egy túlexponált élet-esszencia és úgy tűnik, mintha a való élet is ilyen lenne – pedig az sokkal simább mederben kellett, hogy folyjék…

Ami azonban vitán felül mindent vitt számomra, az az afrikai rész. Mindig is érdeklődéssel és szomorúsággal figyelem a hasonló témájú alkotásokat, s csak bízni tudok benne, hogy az ilyen mozik képesek megérinteni olyan embereket, csoportokat is, akik ténylegesen tehetnek valami az ügy érdekében. Ugyanakkor erősen elgondolkodtató az a tény is, hogy a jelenleg működő nemzetközi szervezetek mennyire is tehetetlenek egy hasonló szituban: a nemzetközi jog, meg holmi belső ügyek miatti töketlenkedések miatt milliók halnak meg és lesznek árvák. Ezt hozta az fene nagy demokrácia a világban… Persze könnyű itthonról, a biztonságos lakásból okosnak lenni, meg rácsodálkozni a Childers szerű fanatikusokra – ámde ha a világ igazán jól működne, akkor rájuk nem is lenne szükség. Akkor nem kellene filmet forgatni egy megtért drogosról, aki isteni sugallatra életét a fekete árváknak szenteli…

Most megint elbizonytalanodtam… tetszik, vagy nem?




.

R2-D2 írta:

Géppisztolyos prédikátor

.
Bár beszéltünk már róla, de azért még mindig vannak dolgok, amiket nem értek a véleményedben. Nem meggyőzés, csak kíváncsiság vagy észrevétel:) :


- Mi a "borzasztóan becsapó és hatásvadász" a címben? Mármint a hatásvadászt még talán érteném, bár az is inkább a film egyes elemeire igaz, de géppisztoly nincs benne vagy prédikálás:) ?

- Nem hiszem, hogy a motoros lét lenne összekötve a bűnözéssel, csak egyszerűen a film egy motoros bűnözőről szól. Egyébként meg ne becsüljük le a sztereotípiák gondolkodást könnyítő erejét; a bőrdzsekis bűnözők azért motoroznak általában, amiért a számítógépes játékokkal játszók is az anyjuk garázsában élő, képregényboltban vagy videotékában dolgozó, nőt csak jpeg formátumban látó nyomikként jelennek meg legtöbbször a filmeken:) .

- Lehet, hogy nem hiszed el, és nyilván van is, amit a drámai hatás kedvéért színeztek ki rajta, de Childers tényleg létezik. Már a lemezen levő extrák között is volt kisfilm, amiben a valós sztorit keresték a film mögött, de belinkeltem lentebb két videót arról, hogy Childers hogyan beszél magáról. Abból kiderül, hogy jól érezted, a meghasonulása és az Afrikába elmenetele között is vagy hat év telt el, és két évig tartott, amíg átpártolt Istenhez (és akkor is nagyjából azért, mert megunta, hogy a felesége nyaggatja a templomba menetel miatt:) ). Ez az ugrálások miatt tényleg elég zavaró, ha jól emlékszem, egyedül az utal az idő múlására, hogy a lánya hány éves; abból látszik, hogy a filmben is eltelt vagy tíz év az eleje és a vége között.

- Nekem "különösebb oknak" megtette a halállal és/vagy a többévnyi börtönnel szembenézés. A valódi fordulat nem egy autós késelés, hanem egy elfajuló kocsmai bunyó volt, de éppen mindkettő vezethet ugyanoda; egy sokkhoz, amikor rájön, hogy a filmbeli hajléktalan akár őt is halálra késelhette volna, vagy hogy csak a szerencséjén múlt, hogy egy szar ember megölése miatt nem kerül évekre sittre, hiszen amikor otthagyják a testet az út mellett, még bőven hihette, hogy halott, és hogy ő ölte meg. Erről is beszél például a kisfilmekben, hogy nem a halál ténye zavarta, hanem az értelmetlen halálé.

- Azért viszont nem gondolnám, hogy különösebben piedesztálra kéne emelni, mert rátalált Istenre, és nekem a filmből sem ez jött le, vagy hogy ő "jó" útra tért volna. Jó, persze, még mindig "jobb" gyerekgyilkosok gyilkosának lenni, mint heroinistának, bár ezt némelyik nézőben eltarthatott egy ideig "lejátszani". Ahogy mondani szokás, a függőségét a legritkább esetben teszi le az ember, legfeljebb átvált valami másra. Childers a filmben nekem végig egy drogos, csak az elején még a heroin juttatja a csúcsra, a vége felé meg Jézus szeretete ill. az Isten nevében végzett szolgálat bűnbocsánatot eredményező mámora, ahogy mások, a gyerekek megváltása juttatja őt egyre közelebb a saját megváltásához.

- Viszont ezért nem lepődtem meg a "felégetésen" sem; ez sem működik máshogy, mint a többi drog, vagyis egyre többet, egyre intenzívebben akar a függő belőle, akár csak azért is, hogy ugyanazt az élményt még egyszer átélje. Aki és ami pedig nem szolgálta a függőségét, azt rögtön személyes támadásnak vehette, már csak azért is, mert az erkölcsi fölényt is magáénak gondolta. Még talán a sznob parti miatti felháborodását meg is értik a nézők, na de csak azért végtelenül önzőnek és érzéketlennek beállítani a saját lányát, mert nem akarta a báli ruhájának árából is az afrikai árvák etetését finanszírozni... Persze, az is csak egy idióta amcsi magamutogató marhaság, amivel a tiniket hülyítik, de innen már tényleg csak az van "lejjebb", hogy lányom, ne vegyél magadnak a lyukas cipőd helyett másikat, amíg vannak a Földön olyanok, akiknek semmilyen cipőjük nincs... A szenvedélybetegség tankönyvi példája, és igen, kb. innentől lehet kérdés az "épeszűség" is...

- Aztán hogy vallási propaganda lenne... csak annyira, amennyire be kell látnunk, hogy a vallás, az egyházak által megteremtett egyetemes közösség jelenleg a leghatékonyabb, sőt, szinte az egyetlen eszköz arra, hogy nyugati világban élők kilássanak a saját seggükből... pontosabban a szűkebb/tágabb érdekközösségükből, át a "határaikon"... Vagy véletlen lenne, hogy azok az önkéntes szervezetek, amik a maguk tehetetlensége, "töketlenkedése" mellett legalább nem szarnak bele az egészbe, ami ott van, általában valamelyik egyházhoz kötődnek? Na persze nem hinném, hogy puszta szívjóságból, hiszen az egyház, főleg a katolikus szépen végigasszisztálta a "civilizáló" misszionáriuskodás keretében a komplett gyarmatosítást/meghódítást/kizsákmányolást, mind a mai napig tűrésre és a sorsuk iránti alázatra "programozva" az ott élőket egy "majdani", akár csak a túlvilágon eljövő szebb élet reményében, hogy aztán a tagjaik önkéntes áldozatvállalása és munkája által még meg is dicsőülhessenek, mint a segélyszállítmányok biztosítói...


Nekem a legnagyobb kérdőjelem, ami egy kicsit negatív irányba vitte a filmet, hogy magamutogatónak érzem a helyzetet. "Nézd, itt vagyok én, szegény afrikai árváknak segítek!". Jó, de miért pont nekik? Persze, ott lehet látványos eredményeket elérni meg kitűnni a tömegből, de ha Amerikában nem is annyira rossz a helyzet, mint Afrikában, ott már nincs tennivaló? Szerintem már az egy hatalmas lépés lenne, ha az emberek egy jelentős része legalább azon a közösségen megpróbálna segíteni, javítani, amelyiknek a tagja, legyen az a szűkebb vagy tágabb családja, egy lakótömb, egy város, vagy az országa/nemzete, kinek-kinek igénye szerint, és tegye ezt csak a feleslegesnek érzett/bizonyuló idejével és pénzével. Akár én is... Csak a kihívás vagy bármilyen belső indíttatás miatt benyúlni a szar legaljára, és annak sziszifuszi korrigálásába kezdeni... minden elismerésem ellenére azért itt is bennem lenne, hogy ez nem csak a jószándékról szól, még ha Childers el is mondhatja magáról, hogy hány életet mentett meg, én meg bezzeg egyet sem... de hát nem is véletlenül tartanak sokan cinikusnak:) .






.

Tudom, hogy Childers valós személy, megnéztem az extrát én is... Talán leginkább az események túl tömény megjelenítésével volt bajom, de akkor néhány mondatban megválaszollak:

- A Géppisztolyos prédikátor első értelmezésben számomra egy (afrikai) háborús mozit jelent, ahol egy pap, mondjuk közösségét védve fegyvert fog. Ezzel szemben Childers csupán önjelölt pap volt, s lényegesen kevesebb harc volt benn, mint amit a cím sugallt.
- Mint tudod, magam is motorozok, és sokszor zavar ez a sztereotípia bőrdzsekisekkel szemben...
- A hippi megkéselése, annak esetleges halála az ő akkori állapotában szinte teljesen normális volt, számomra túl nagy váltás volt a lelkiismeretfurdalás.
- De talán legeslegnagyobb ellenérzés mégiscsak a komplett vallási vonallal volt. Ez a Vidám Vasárnapos ugrabugra alapban nevetséges, jómagam pedig olyannyira vallás- és egyházellenes lettem az évek alatt, hogy idegesített valaki, aki 180 fokos fordulatot vett "Isten" szavára. Egyszerűen képtelen vagyok befogadni, hogy ilyen létezik.
- Inkább tartom az egészet Childers álszent menekülésének a múltja elől: a drogos hasonlatod viszont jó példa. Childers így viszont csak egy szimpla bolond lett számomra, aki képes otthagyni mindenkit egy reménytelen helyzet megoldásáért. Hol az ENSZ, hol a WHO, hol vannak a nemzetközi szervezetek????
- Ebből kifolyóan a Prédikátor csupán egy propagadamozi lett számomra, egy élvezetes, néha megdöbbentő és szórakoztató propagandamozi.

R2-D2 írta:

Hol az ENSZ, hol a WHO, hol vannak a nemzetközi szervezetek????

Csak a filmek világában maradva: az ENSZ "lehetőségeit" már "szépen" bemutatta a Hotel Ruanda (és egyébként a Senkiföldje, bár a helyszíne nem Afrika, hanem Szerbia), a WHO-ét az Elszánt diplomata, a nemzetközi szervezeteket meg úgy cuzammen a Darwin rémálma.

.