Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Niwrok írásai 3.0

Go down 
3 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Nagykarácsony   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptySzer. Dec. 08, 2021 10:29 pm

.
Nagykarácsony

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Nagyka10


A budapesti tűzoltóként dolgozó Arnold (Ötvös András) igazán sikeresnek mondhatja magát a munkában és a szerelemben is. Mind a kollégái, mind a főnökei folyamatosan elismeréssel nyilatkoznak a bátorságáról, otthon pedig annyira szoros lett a kapcsolatuk a tévés riporter barátnőjével, Zsófival (Rujder Vivien), hogy a srác a tűzoltó-módinak megfelelően daruskocsiról tervezi megkérni a kezét. Csakhogy ezekről a magaslatokról Arnold most egyszerre látszik a mélybe zuhanni, amikor a gyűrűvel a kezében a harmadik emeleti ablakban meglátja, hogy a lakásukban Zsófi éppen túl mélyen belemerül egy "interjúba" a városban mindenhol reklámozott tűzoltós akciófilm főszereplőjével, Szabó-Kimmel Tamással (Szabó-Kimmel Tamás alakításában), és Arnold a meglepetéstől kibillenve a kosárból egy halom karácsonyfán landol. Az eset és az esés mellékhatásaként ráadásul kitör rajta a tériszony, már egy sámlin is pánikrohamot kapva, amit csak súlyosbít, hogy ilyenkor megelevenednek benne a látottak, például Tamás önelégült arca. Ebben a helyzetben persze nem maradhatna az állományban, de a parancsnok (Csuja Imre) afféle mentő ötletként felajánlja Arnoldnak, hogy legyen tűzoltósági ellenőr egy karácsonyi vásárban, a sok mécses, tűzijáték és tűzveszélyes karácsonyfaizzó között. Arnold más választás híján elfogadja az ajánlatot, és bár a keserűsége nem igazán illik a vásári forgataghoz, hamarosan beszélgetni kezdenek Eszterrel (Zsigmond Emőke), aki egy kisiskolás csoport tanítónénijeként egy betlehemes játékot próbál a gyerekekkel a vásár színpadán begyakorolni.

Nem csak azzal hívta fel magára a figyelmem a Nagykarácsony, hogy így az adventi időszakban amúgy is szezonja van ezeknek (legalábbis Hollywoodban), hanem azzal is, hogy az előzetese kifejezetten ígéretes volt. Úgy látszott belőle, hogy sikerül belőle megteremteni a karácsonyi romantikus vígjátékok hagyományát (mert itthon az egyetlen film, ami így hirtelen eszembe jut az év végi időszakról, az a BÚÉK, aminek viszont csak hangulati eleme a szilveszter, nem szerves része), és ezen kívül is tetszett a stílusa annak a pár percnek, benne az egész tűzoltós miliővel és közösséggel, meg a kicsit feketének ható humorával. Plusz volt egy pár külön kötődése is hozzám, egyrészt a tűzoltó barátaim okán, másrészt meg mert a film-a-filmben "Csak kétszer égsz" remek poén volt, felhozva bennem a Törtetők sorozat emlékét a saját alteregóját játszó színésszel.

Némi csalódással vettem azonban tudomásul hogy a film ellövi az előzetes szinte minden lényeges jelenetét az első 15 percben, és utána a jelenetek nagy része beszorul a karácsonyi vásárba, aminek mindössze pár bódé meg ott lézengő a díszlete, a sztorija meg még annyi sem. Tudnak működni ezek a több szálon futó, csak érintőlegesen találkozó emberekről szóló mozik (mint az Igazából szerelem), de itt ezek száma nagyjából három (az Arnold-Eszter-Zsófi háromszög, az előadásra készülő gyerekek, és a kedves könyvkiadós hölgynek esetlenül udvarló árus), amiknél jóval több kéne, hogy kitöltse ezt a két órát, és az az igazán bosszantó benne, hogy meg is lett volna hozzá az alapanyag, meg mert Arnold sztorija a sallangok nélkül nagyon jó (egyszerre vicces és drámai például a jelenet a létrákkal, az egész Szabó-Kimmeles kivetítéses dolog, meg az óriáskerekes jelenet is), tehát nem a kreativitás hiányzott. Még néhány mézeskalács- meg forraltbor-árust vagy a többi tűzoltót bevonva, egy kicsit velük is foglalkozva, hozzájuk is kitalálva egy-egy mellékszálat simán meg lehetett volna tölteni élettel ezt a teret, és akkor talán a karácsonyi "Gyerekszáj" is nagyobbat üthetett volna, nem csak az jött volna le belőle, hogy aranyos gyerekekkel mindent jobban el lehet adni.

A karácsonyi hangulat persze sok hibát elfed, és el tudom egyébként hinni, hogy ennek a forgatásába is beleszólt a járványhelyzet, hogy a távolságtartás miatt ilyen szellős a film, nem egyszer kifejezett unalomba fordulva, de van, amit ezzel sem lehet magyarázni, egészen pontosan két jelenet. Az egyik a menetrend szerint érkező műkonfliktusoké, amikor az addig lassan andalgó történetszálak hirtelen átmennek egy mexikói baromfiudvar kellemetlen rikácsolásába. Az árus és az anyuka úgy vágják egymáshoz a válogatott sértéseket, mintha legalábbis negyven évnyi boldogtalan házasságban keseredtek volna meg, közben az előadáson fellépő gyerekek szüleiből kibújik a feltűnési viszketegséges ősparaszt, és még Arnold is csak azért teszi meg azt, amit semmi oka megtenni, hogy az ő kapcsolatuk is veszélybe kerülhessen Eszterrel. Kell egy karácsonyi filmbe is konfliktus, de ezekről látszik, hogy stopperrel mérték ki, hogy az "Alapfokú dramaturgia" könyv szerint hányadik percben kell ezeknek bekövetkezniük, és közben meg annyira idegenek a film többi 98%-ának hangulatától, hogy határozottan kellemetlen volt ez így végignézni. A másik ilyen meg a sztárfellépő műsora, amivel az egész film egyik tartóoszlopát sikerült elég irritáló módon kirúgni. Végig arról szól ugyanis a film, hogy ezek a gyerekek mennyire butácskák és megszeppentek, hogy a betlehemes műsor szövegeit és jeleneteit is egy héten át kell gyakorolniuk, Eszter még külön ki is hangsúlyozza ezt... és akkor ezek a gyerekek hirtelen elkezdenek vérprofi színitanodásként viselkedve előadni egy olyan musical-betétet, amit a forgatókönyv szerint egyetlen percig nem gyakoroltak! Lehet mondani, hogy a grumpy boomernek semmi nem tetszik, és nem elégszik meg vele, hogy milyen szépen énekelnek a gyerekek, de pont a gyerekek miatt teszem ezt szóvá, akiknek így teljesen skizoid lett a karaktere. Amúgy is volt egy olyan érzésem a film közben, hogy az előzetes szándékosan lett becsapós, de így a végére, hogy az egész filmmel is át akartak verni, azon picit felhúztam magam.

A sokadik hasonló vígjáték után a magyar filmek egyre jobban emlékeztetnek a magyar fociválogatott átlagos teljesítményére, ahol az elején még talán van ötlet és kraft, csak aztán egyre inkább szétesik a taktika, és a végére általában teljesen kifullad a csapat... jelen esetben meg a cselekmény. A gegek többségében működtek a Nagykarácsonyban, de innen is látszik, hogy milyen nagy szüksége lenne a nemzeti filmgyártásnak egy pár olyan forgatókönyvíróra, akik azokat össze is tudják kötni egy átgondolt, következetes, és lehetőleg értelmes ívvel.


7/10
.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 3.0   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptySzer. Dec. 08, 2021 11:55 pm

Niwrok írta:
.
Nagykarácsony

A sokadik hasonló vígjáték után a magyar filmek egyre jobban emlékeztetnek a magyar fociválogatott átlagos teljesítményére, ahol az elején még talán van ötlet és kraft, csak aztán egyre inkább szétesik a taktika, és a végére általában teljesen kifullad a csapat... jelen esetben meg a cselekmény. A gegek többségében működtek a Nagykarácsonyban, de innen is látszik, hogy milyen nagy szüksége lenne a nemzeti filmgyártásnak egy pár olyan forgatókönyvíróra, akik azokat össze is tudják kötni egy átgondolt, következetes, és lehetőleg értelmes ívvel.


7/10
.

taps taps taps

Nagyszerű írás, köszi! Még az is lehet, megnézem valamikor... úgy Karácsony táján... Laughing

.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: A martfűi rém / Strangled (S)   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptySzomb. Dec. 18, 2021 12:14 pm

.
A martfűi rém / Strangled (S)

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 14713710


"Ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok! Világos?!"

1957-ben a martfűi bíróság halálra, majd másodfokon életfogytig tartó fegyházra ítél egy fiatal férfit egy, az ottani cipőgyárban dolgozó nő meggyilkolása és hullagyalázás miatt. A védelem ugyan nem egy gyanús, az eset túl gyors befejezését eredményező körülményre hívja fel a bíróság figyelmét, de ezzel akkor már nagyon senki sem akart foglalkozni, főleg nem egy beismerő vallomás birtokában, még ha abban is akadnak ellentmondások. Hét évvel később azonban valaki elkezdi sorra bántalmazni és gyilkolni a környékbeli, leginkább a cipőgyárban dolgozó nőket, de a helyi rendőrség a rendelkezésre álló emberanyaggal nem igazán képes eredményeket elérni a nyomozásban, és mindössze egy fiatal ügyésznek jut eszébe, hogy az esetek között kapcsolatot keressen, így bukkanva rá a korábbi aktákra. Csak hát egy ilyen régen elásott üggyel túl sok, túl magas pozícióban levő embernek lehetne a tyúkszemére lépni, ha elkezdené valaki bolygatni.

Ismerős lehet a szöveg, öt éve hasonló bevezetővel írtam az A martfűi rémről, amikor bemutatták a mozikban. Hogy most kiemelten foglalkozok vele, az nem csak azért van, mert régóta esedékes volt az újranézése, hanem azért is, mert mostanra kis átalakuláson ment keresztül a film, egészen pontosan egy négy részes minisorozatként(!) bukkant fel a Netflixen. Nem ez az első eset, hogy nemzetközi forgalmazásba véve a filmet kijavítják azokat a technikai hibákat, amik miatt a magyar filmekre kisebb lenne a kereslet, mint lehetne (az amúgy még a DVD-n is vödörhangú Kojot is rendes keveréssel került fel az oldalukra, amiért azóta is hálás vagyok), de ekkora változtatást még nem láttam máshol. Ez ugyanis nem egyszerű újravágást jelent, hanem komoly bővítést is, úgy 40 percet hozzátéve az alapanyaghoz. Sok mindent, szinte a teljes filmet elfelejtettem azóta, de nagy vonalakban megvolt még a sztori és a hangulat, azok brutalitása, meg az, hogy a mozis változattal kapcsolatban a legmeghatározóbb élményem a hiányérzet volt. Lehet, hogy az én gondolkodásom is megváltozott az öt év alatt, lehet, hogy csak elkerülte pár dolog akkor a figyelmem, vagy ezek tényleg most kerültek bele a filmbe (nem vállalkoznék egy összehasonlító elemzésre), de az biztos, hogy többször is felkaptam olyan dolgokra a fejem, amiket múltkor szóvá tettem, hogy benne kéne lenniük.

Először is így már politikailag, korrajzban jobban el tudtam helyezni a filmet. Most is furcsának tűnt, hogy főleg mert több hivatalos intézményben járunk, hogy sehol egy címer, egy vörös csillag vagy egy fénykép Brezsnyev elvtársról (de, talán kettőt ki lehet szúrni a képernyő sarkában egy pillanatra), ahogy a gyárépületek is csupasznak hatnak az "Éljen május elseje!" feliratok nélkül, így kellékekből még mindig jobban szerettem volna többet. Viszont sokkal jobban éreztetve van a Párt jelenléte, az, ahogy az embereket keresztbe-kasul beszervezik és felhasználják a nyomozás, vagy éppen a kényes igazság napvilágra kerülésének akadályozása érdekében, amitől például Rita és Bóta kapcsolata máris kevésbé esetlen lett. Ugyanez a hangulati elem segített jobban megérteni, hogy miért is nem lép ki nagyon a film Martfűről, miért nincsenek hírek, újságok, miért nem beszélnek erről az emberek; hát azért, mert a sorozatgyilkosnál csak egy kicsivel félnek jobban az államhatalomtól és a hatóságoktól, és onnantól, hogy elhangzott a "teljes hírzárlat" kifejezés, máris jobban elfogadtam ezt az egész bezárkózást.

A másik dolog az emberek, a szereplők személyiségének és kapcsolatainak gazdagabb bemutatása. Na persze itt nem a gyilkoséra gondolok, hiszen az ő perverzióit és módszereit eddig is "kellő" részletezettséggel mutatták be; ennél többet talán csak Paul Spector kéjgyilkosságának bemutatásából láttam a The Fall sorozatban, és így is több volt, mint elég. Mindenki más viszont elég elnagyolt karakter volt, akiknek mind nagy szükségük volt legalább arra az egy-két plusz jelenetre, amit most kapnak. Sokkal jobban ki lett bontva például Réti kapcsolata a fiához és a családjához, nem is akkor, amikor még bent van a börtönben, hanem utána, amikor már elvileg szabad lehetne, de ő is tudja, hogy a titkolózások és az előítéletek miatt sosem lehet már igazán az. Nem emlékeztem sem arra a jelenetre, amikor Bognár bemegy hozzá beszélőre (és gúnyolódik a balekon), sem arra, amikor az ügyész beszél Rétinek a vallomása tragikus következményeiről, de mindkettő sarokköve lett az új változatnak. Ugyanígy színesítették Rita karakterét azzal, hogy milyen kitartóan hisz az öccse ártatlanságában még akkor is, amikor már mindenki lemondott róla, még az öccse maga is, de kapott új jellemvonásokat az alkesz rendőrhadnagy Bóta és a fiatal ügyész Szirmai is. Nem csak amiatt volt ennek jelentősége, ahogy előbbit az állandó falakba ütközés felőrli és az alkoholizmusba kergeti, vagy hogy a búvárkodás nem csak afféle felesleges csicsa lett, hanem beszédes szimbóluma a kockázatvállalásnak és az alámerülésnek (nem csak ha vízről, hanem ha az elvtársak ügyeiről is van szó), hanem amiatt is, hogy végre van a filmnek egy rendesebb krimi hangulata is, kis túlzással akár a magyar Q-ügyosztálynak is mondhatnám Wink .    

A kiegészített Martfűi rémnek még mindig vannak furcsaságai és hiányosságai, de az biztos, hogy jelentős előrelépés a minisorozat, úgy, hogy az eddigi előnyei (pl.: a színészek és a jelmezek) megmaradtak. Kerekebb, mélyebb lett így a sztori, úgyhogy szerintem ti is adjatok neki (még) egy esélyt.


8,5/10
.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Pókember: Nincs hazaút / Spiderman - No Way Home   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptyVas. Dec. 26, 2021 9:40 am

.
Pókember: Nincs hazaút / Spiderman - No Way Home

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Spider10


Peter Parker annak ellenére, hogy a Bosszúállók oszlopos tagja lett fiatal kora ellenére, nem szeretett volna mást, mint hogy sikerüljön egyensúlyba hoznia a szuperhősködést és a magánéletét... de ezt Mysterio utolsó trükkje teljesen keresztbe húzta. Csak egy olyan egomán csilliárdosnál, mint Tony Stark volt, nem lesz következménye, hogy felfedték a kilétét, hogy a fél világ a nyomában lohol, ki kamerákkal, ki képletesen vasvillával, főleg ha egy olyan ember fűti ellene a tüzet, mint a Hírharsonás J.J. Jameson. Peter önmagában talán elfogadná, hogy ezentúl laposkúszásban kell még a plafonon is másznia, de hogy a botrány a barátait és a családtagjait is magával rántja, azt már nem tudja tétlenül nézni. "Kicsit" őrült megoldásként Doktor Strange-hez fordul megoldásként, aki "kicsit" őrült módon hajlandó is alkalmazni az egyik bűbáját, és ha Peter nem lenne egy szeleburdi tini, talán még sikerülne is a tervük. Így viszont a multiverzum bolygatásának következményeként olyan ellenfelekkel kell megküzdenie Pókembernek, akikkel még sosem találkozott, mégis nagyon jól ismerik Pókembert... csak éppen nem ezt a Pókembert.

Bármennyire izgalmas ötlet is a multiverzumoké, ami ennek a Marvel-ciklusnak meghatározó eleme lett, az eddigi filmek (a sorozatokhoz egyelőre még nem volt szerencsém, noha a Vandavision és a Loki is jól hangzik) és a Nincs hazaút alapján két bajom is volt velük. Az egyik, hogy a Marvel hajlamos elbagatellizálni ezeket a lehetőségeket (máig nem tudom nekik elfelejteni a "pitty"-et...), és amúgy is annyira a humor meg az üres poénkodás lett az elsődleges (mert annak sem a létével van bajom (dehogy kell egy képregénymozinak depisnek lennie!), hanem a színvonalával), hogy most már kifejezetten zavart, hogy Doktor Strange csapata egyszerre akart ősi tanok szigorú letéteményeseinek és egy böfögőversenyt rendező fiúkolesz tagjainak látszani. A másik, hogy hatalmas bravúr volt egy így összehozni, de nem a multiverzumokkal zsonglőrködő varázslót meg a jószándékkal kikövezett utat láttam mindenki személyes poklába, hanem inkább jogászokat és üzletembereket, akik a pénzért, nagyon sok pénzért hajlandóak voltak tárgyalóasztalhoz ülni. Ez a sztori nem a félresikerült bűbájjal vagy akár Mysterioval kezdődött, hanem a 80-as évekkel, amikor a Marvel a fennmaradása érdekében kiárusította a szuperhősei filmjogait, és a legfontosabb szereplő sem Doktor Strange volt benne, hanem a Disney, ami lett annyira domináns szereplő a médiapiacon, hogy bárkit behódolásra vagy alkura tudott kényszeríteni, még a Sony-t is. Azt a Sony-t amelyik alig három éve is úgy csinált Venom filmet, hogy abban a Pókember szót nem volt szabad (vagy nem voltak hajlandóak) kiejteni... Erre a szerződéses csiki-csukira épül a film, teszi egyáltalán lehetővé, és nem a multiverzum.

De az biztos, hogy ilyen háttérrel a fejemben is majdnem mindig működött, amit láttam és kaptam... és ha a Bosszúállók Végjátéknál kiemeltem, hogy 10 év filmtermését milyen baromi nehéz lehetett úgy összefésülni és lezárni, akkor nem lehet kevésbé megsüvegelni ugyanezt 20 évnyi Pókemberrel és Marvellel sem. És most gyorsan szánnék is egyetlen mondatot arra, hogy a vágóasztalra borított Pókember-filmtekercsek közé szánt ragasztóanyag ezzel a bűbájjal meg a kockával milyen rettenetesen béna és gagyi, nem is csak amolyan átlagosan unalmas és közhelyes, hanem kifejezetten sárbuta... mert ez a film nem ezért készült el. Azért készült el, hogy legyen benne nyolcszáz utalás, az első, 2002-es Pókember-mozitól kezdve az "Irány a Pókverzum!"-on át a Tom Holland nevével és a Bosszúállókkal fémjelzett mozikig, és hogy a rajongóknak essen le az álluk a mélygarázsig, hogy ki mindenkit tudtak visszaédesgetni (vagy felvásárolni), hogy a korábbi karaktere bőrébe bújjon, és hányféleképpen tudják megidézni a korábbi jeleneteket. Le is esik. Én viszont a magam részéről annak örültem a legjobban (és ami egyben a leginkább felerősítette a fent leírt "jogászkodást", hiszen ennek nincs közvetlen köze Pókemberhez), az az volt, hogy a Disney a Netflixes vonalat is hajlandónak látszik felvenni, ami az egyik legjobb hír, amit a mozis világban mostanában hallottam (külön csillaggal azért, amelyik szereplővel megcsinálták a kameót).

Ami a külsőségeit illeti, azzal ritkán van gond a Marvel háza táján. Az akciók legtöbbször látványosak, a tükörvilágban játszódó különösen, de van egy pár gyengébb is, például a felüljárón zajló bunyó egy idő után már monoton lett, ahogy a tágas, több szintes tér ellenére is be lett szorítva pár autónyi helyre. A CGI-ből nem is ez volt a kiugró, hanem a színészek időnkénti digitális fiatalítása, amely technológia kétségtelenül sokat fejlődött az elmúlt években, de még mindig úgy láttam, hogy néha "lötyögnek" az arcok. Észrevettem, de nem volt akkora bajom vele, hogy meg sem próbálták kiegyensúlyozni a szereplőket, még a felbukkanó gonosztevőket sem, olyannyira, hogy a négyből ketten viszik a műsoridő 90%-át, míg a másik kettőt animáción kívül talán öt másodpercre látjuk... de persze itt is van a rajongóknak rangsora, meg a színészi kvalitások sem egyformák, ez is belejátszhatott. És hogy mégse csak egy fikával intézzem el a sztorit: a szereplők közötti "szoros" kapcsolat egyértelműen a film javára válik (bármilyen alja módon is érik azt el...), legalább szántak időt a belső és az egymás közötti kétségeikre, a traumáikra, és terápiás jelleggel próbáltak nekik egyszerre megnyugvást és elégtételt is adni azért, mert a kalandjaiknak úgy lett vége, ahogy.

A Nincs hazaút tökéletesen hozza egy osztálytalálkozó hangulatát, azok könnyesen nosztalgiázós, kínosan ciki és harsány röhögésbe forduló pillanatait éppúgy, mint az esetlen párbeszédeket és a tétova találgatásokat, hogy kivel mi történt az eltelt években, vagy a már kissé alkoholgőzös lelkizéseket. Egy rajongóknak készült különkiadás, de annak az egyik legjobb.


8/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Az unoka   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptyPént. Jan. 21, 2022 10:10 pm

.
Az unoka

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Unoka10


Amikor a nyugdíjasként élő Rácz Kálmán (Jordán Tamás) egyik este felveszi a csörgő telefont, arra számít, hogy csak az ideiglenesen nála élő unokája, Rudi (Blahó Gergely) hívja fel azzal, hogy megint túlóráznia kell, ezért nem ért haza vacsorára. Ehelyett a vonal túloldalán egy rendőrszázados jelentkezik be azzal, hogy Rudi balesetet okozott, és hogy az anyagi kár és az okozott sérülések miatt komoly büntetésre számíthat... hacsak a nagypapa nem tud egy méltányos kártérítést felajánlani, és átadni a hamarosan érkező nyomozó kollégájának. Rudi -aki tényleg túlórázott- percekkel később már arra ér haza, hogy a csalók nem csak a pénzétől fosztották meg, de az állandóan hordott, családi örökségnek számító órájától is. Nem csak a pénz miatt, hanem az óra jelentette veszteség, a számára tehetetlennek és tétlennek tűnő rendőrség miatt, és a nagyapja megrendült egészségét látva Rudi úgy dönt, hogy amit lehet, helyrehoz az öreg hibájából. Ehhez először is meg kell találnia azokat, akik becsapták, bármibe is kerül.

Deák Kristóf filmje talán nem meglepő módon leginkább azzal vonzza be a nézőit a moziba, hogy egy olyan aktuális problémát dolgoz fel, mint az "unokázós" csalások. Az időseknek ez a fajta lehúzása annyira megszaporodott mostanában, hogy pár éve még a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács is készített figyelemfelhívó humoros kisfilmeket. Mintha ahhoz a kampányhoz készült volna, Rudi és a nagyapja története egy kiváló illusztrációja mindannak, ami egy ilyen eset során lejátszódik, kezdve az aggodalomtól és a félelemtől, bemutatva, hogy milyen manipulációs technikákat alkalmaznak a csalók, hogy még ha van is bizalmatlanság és bizonytalanság, azt minél inkább elaltassák ("zseniális" például a trükk az átvételi elismervénnyel), egészen addig, hogy milyen utóhatásai lehetnek ennek, ahol az önhibáztatás és a bűntudat hangulatváltozáshoz vagy akár egészségügyi problémákhoz is vezethet. Bár a cím behatárolja a témát, nekem a dráma részéből hiányzott a többi családtag, mert Rudiról és a szüleiről is el lehetett volna többet is mondani... utóbbiaknak például talán két jelenete van, ami az eset horderejéhez és a következményeihez, a nagypapa kórházba kerüléséhez képest talán sovány.

A film azonban szerencsére több lett, mint egy Családi kör, több okból is, és én nagyon bírtam ezeket a finom kiegészítéseket. Az egyik ilyen volt az unokázásnak és a telemarketingnek a hallgatólagos párhuzamba állítása Rudi munkahelyén keresztül. Ezek is legalább olyan ismertek, mint az unokázás, és csak azért számít(hat)anak legálisnak ahhoz képest az ilyen utaztatós meg beszervezős ügynökségek, mert nem százezreket meg milliókat énekelnek ki az idősek zsebéből, hanem "csak" tízezreket, mindenféle kétes használhatóságú holmira, befektetésekre és biztosításokra, vagy akár egy csodamosószerre rábeszélve őket. A másik csoportba tartoztak azok a finom képi eszközök, amik szavak nélkül tudják akár átfordítani egy film hangulatát vagy egy szereplő jellemét (a legemlékezetesebb ilyen az a hanyag mozdulat volt, ahogy a "másik" srác kidobta a nagymamájától kapott levest). Harmadszor sokat tettek a filmhez azok az erkölcsi dilemmák, amikkel Rudi szembesült a nyomozása során, és különösen az, ahogy a forgatókönyv egy olyan helyzetbe viszi bele a meggondolatlansága vagy éppen a közömbössége miatt, amilyenbe ők vannak, és ami miatt kvázi unokázós csalóvá kell válnia ahhoz, hogy a másik csalókkal sikerüljön kapcsolatba lépnie. Negyedszer rövid, de annál emlékezetesebb volt a verekedős jelenet, amit a magyar filmekhez képest ritka kreatívan sikerült összerakni és dinamikusan eljátszani. Végül pedig kiemelném, ahogy a film említés szintjén behozza a történelmi traumákat, amikből kimondatlanul és feldolgozatlanul olyan sokat magukban cipelnek az idősek, de akár az utánuk következő generációk is.

Amiért esetleg az eddig említett pozitívumok mellett sem fogja a film megtalálni a közönségét, az a sokszor abszurdba hajló humora szerintem, amit az áldozatokból verbuválódott nyugdíjasklub testesít meg leginkább, és abból is az, ami a film vége felé történik. Mondom ezt azért, mert számomra sajnos ennek a filmnek sem ott van vége, ahol kéne, hanem úgy nagyjából 20 perccel utána, bármennyire is fontos a megnyugvás miatt az elégtétel egy ilyen film végére. Ebből is látszik, hogy nem a jelenlétükkel vagy a stílusukkal van baj, sőt, nagyon is jó, hogy velük olyan témákat is behoznak, amik általában az öregedéssel függnek össze, az egyre nehezebben kezelhető fájdalmakkal vagy az elmagányosodással, és nekem éppen hogy szimpatikus volt az, hogy a film merte dühösnek megmutatni a kifosztott időseket, és merte nagyon lazán kimondatni velük, gondolatban hogyan élvezkednek a csalók válogatott és véres megbüntetésén... ha már többet magukban nem is tehetnek.

Nem csak a témája miatt lett így érdekes az Unoka, de nekem a stílusa is hellyel-közzel bejött. Még a komikumnak is találtam helyet benne, mert bár egy-két alkalommal túl lett tolva, jól oldja azt a feszültséget, amikor az embernek ökölbe szorul a keze az egyre sürgetőbb telefonálót hallgatva, miközben a nagypapi minden dugihelyét felforgatja az utolsó kis pénzecskéje után is.


8,5/10
.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: TOP 10 2021   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptyCsüt. Jan. 27, 2022 9:58 pm

.

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Less-t10

Tizenöt év után nagyjából most éreztem először azt, hogy nem tudok listát állítani. Annyira kevés filmet láttam idén, és azok közül is olyan keveset éreztem maradandónak, hogy fel tudjak idézni belőlük bármit a megtekintése után akár egy héttel, hogy semmi kedvem nem volt egy rakás képregényfilmet listára tenni, csak hogy kitölthessem az üres helyeket. De ez a listázást mindig is úgy vettem, mint egy remek alkalmat egy év visszatekintésére, és ahogy néztem a nevezhető filmeket, kiderült, hogy láttam annyi jót, amivel már elégedett tudok lenni. Csak már többet elfelejtettem, de ez inkább a kor miatt van, nem a tőlük kapott élmény okán.


* * * * TOP 10 * * * *

1. Mátrix: Feltámadások - /The Matrix Resurrections/ (2021)
A Mátrix 4. része úgy lett nekem az év filmje, hogy az első hármat ugyan láttam, elismerem azok helyét a popkultban, de különösebben nem szerettem őket. Viszont ha már zsinórban jönnek a nosztalgiamozik, rebootolva az 1990-es és a 2000-es éveket, akkor azok legalább legyenek olyanok, mint az új Mátrix. Ami nem csak a régi jelenetek felidézésében, a régi karakterek felsorolásában, vagy akár a bennük rejlő dráma felszínre hozásában jeleskedik (mert akkor itt lehetne a Pókember - Nincs hazaút is a listán), hanem van egy épkézláb története is, és egyben tudomásul veszi, hogy eltelt azóta húsz év. A Mátrix: Feltámadások annyival több, mint egy sima osztálytalálkozó, hogy továbbgondolja önmagát, hogy a jelen technológiai és társadalmi kihívásaira ugyanúgy reflektál, ahogy tette az elődje is, csak kár, hogy közben a gyorsan unalmassá váló, monoton akciójeleneteit is ugyanannyira erőlteti, mint akkor.

2. Végtelen útvesztő 2. – Bajnokok csatája - /Escape Room: Tournament of Champions/ (2021)
A szabadulószobás filmeket amúgy is szeretem (ahogy magukat a szabadulószobákat is), csak nagyon nehéz olyat találni közülük, ami megüti legalább a közepes szintet, mert a stábok általában úgy vannak vele, a műfaj önmagában eladja a filmet. Adam Robitel mozija már elsőre is kitűnt ebből a körből a képtelenül összefűzött szobáival, a látvánnyal és a hangulattal, valamint a szereplők múltját is magába szövő csapdákkal. A második részben sajnos utóbbiból kevesebb van, az állandóan ketyegő idővel és a szobák trükkjeivel viszont nagyobb élmény volt, mint elődje, köszönhetően a folyamatos nyomkeresésnek.

3. Egy igazán dühös ember - /Wrath of Man/ (2021)
Valahol nekem ironikus, hogy Guy Ritchie azzal a filmjével került nálam legelőrébb az eddigi pályafutása során, ami a legkevésbé "Guy Ritchie"-s az összes filmje közül. A szereplőit összekötő kusza kapcsolati hálókat eddig is kedveltem, de a hozzájuk kapcsolódó ripacskodást, akár idétlenkedést nem mindig bírtam. Itt a poénkodás szinte teljesen kimaradt, minimális a pojácák száma, és ugyanolyan összetett viszonyok és emberi drámák segítségével forgatott egy kőkemény bosszúfilmet, ami több rétegben is a profizmusra épít, úgy, hogy közben még egy jófajta heist-mozi is.

4. Encanto - /Encanto/ (2021)
A Disney-féle habos-babos musicalek már ritkán tudnak meghatni, de valahogy dél-amerikai kultúrkörben játszódó animációs filmeknek (ld. Az élet könyve, Coco) általában sikerül (meg a kelet-ázsiaiaknak is, de az más tészta). Ezeknél a családi kapcsolatok, a hagyományokhoz alkalmazkodás vagy éppen a velük való szembehelyezkedés az alap, ami a rajzos technikától függetlenül is hálás téma, és az sem baj, ha a dalokban egy kicsit több a kreativitás, mint egy egynyári popslágerben. A Madrigal-család története is ezért tetszett ennyire, és az csak a körítés, hogy a családtagok mindegyike rendelkezik valamilyen mágikus hatalommal, köszönhetően a família alapkövét jelentő gyertyának, és a főszereplő Mirabel éppen attól különleges köztük, hogy nem különleges semmiben.

5. A nomádok földje - /Nomadland/ (2020)
Kétségtelen, hogy depressziós és lassú, de a világszerte elnéptelenedő falvak, kisvárosok utolsó lakóival, az új otthonuk teremtésének nehézségével a háttérben nem is nagyon lehet más. Nekem legalábbis sokkal inkább ez volt benne a téma, mint hogy most aztán nagyon izgalmas lenyomatát láttam volna a szabadságukért minden mást háttérbe szorító utazóknak, akik inkább alkalmi munkáktól más alkalmi munkákig vándorolnak, és egy lepukkant furgonban alszanak, csak hogy a világ békén hagyja őket. Bár fikciós film, tetszett, hogy a sok önéletrajzi elem miatt félig dokumentumfilmnek hatott, ami kevés filmnél hatásosabban mutatja be, ahogy a híres Vadnyugat még mindig milyen kitartóan áll ellent a XXI. századnak.

6. Oxigén - /Oxygène/ (2021)
Ez is alapjaiban egy szabadulószobás mozi, megfejelve két másik hangulatfokozó kellékkel: az amnéziával és a minimális szereplőszámmal. Az egy high-tech ládában, emlékek nélkül ébredő Liznek ugyanis csak a csúcsmodern koporsójába szerelt mesterséges intelligencia, MILO van a segítségére abban, hogy rájöhessen, ki is ő egyáltalán, miért van ott, ahol, és hogyan is lehetne kijutni onnan. A bizonytalanságból eredő feszültséget csak fokozza, hogy a zárt kamrában a levegő egyre fogy, így Liznek azelőtt kéne a válaszokon keresztül megoldást találnia a szabadulás problémájára, mielőtt megfulladna, ami így is elég jó, de külön tetszett benne, hogy a sztori egyik szála miatt mindez nagyon aktuális is lett.

7. A bűnös - /The Guilty/ (2021)
Csak egy remake, és nem is azért szerepel a listámon, mert remake-ként annyira erős lenne, Jake Gyllenhaal ide vagy oda. De ahogy a Teljesen idegenek esetében is volt, amit ilyen-olyan formában négyszer(!) tettem éves listára, az eredeti dán film, a Den skyldige is olyan erős önmagában, hogy akárhányszor feldolgozhatják, nagyon el kéne rontani valamit, hogy ne legyen elég jó egy megemlékezésre. Kevés film van, ami ennyire erős atmoszférát tudna teremteni pusztán azáltal, amit csak hallunk, hiszen alig mozdul el a kamera egy segélyvonali operátor mellől (ebben a változatban többet is, mint kéne, mert erőlteti az erdőtüzes keretsztorit), így csak a lelki szemeink előtt jelenik meg az, milyen messzire vezetnek, milyen indulatokat hoznak felszínre annak az esetnek a szálai, amikor egy ijedt nő hívja fel a 911-et.

8. Senki - /Nobody/ (2021)
Ennek a filmnek az értékelését gyorsan rövidre is zárhatnám azzal a kifejezéssel, hogy a Senki alapvetően "egy kertvárosi John Wick", ami köszönhető a közös forgatókönyvírónak. Sok is a visszatérő motívum, azt az egyet leszámítva, hogy a főszereplő itt nem visszavonult bérgyilkos, hanem visszavonult titkosügynök. Két dolog miatt volt kellemesebb, mint egy sima akciófilm, mégpedig a verekedések koreográfiája miatt, és hogy a címszereplőt Bob Odenkirk alakítja remekül.

9. King's Man - A kezdetek - /The King's Man/ (2021)
A Kingsmanek őrülten elegáns stílusát sikerrel mentette át ez az epizód is az első világháborúba, amit ugyan néha nehéz megemészteni, de azért jókat lehet rajta vigyorogni. Az ellenfelek itt is eléggé zakkantak, különösen a balettozó Raszputyin, és a Kingsman alapítása körüli események is elég izgalmasak és fordulatosak, de a film egy ponton kiszakadt a saját stílusából, és noha az a szakasz, a lövészárkos is remekül lett leforgatva, ide egyszerűen nem illett, nekem inkább a Fegyvertelen katonát idézte.

10. Post Mortem (2020)
Mondhatnám, hogy már csak azért szívesen megemlékeznék róla, mert egy magyar kísértetes horrorfilmről van szó, de ezzel lekicsinyelném a stáb munkáját. Az egyik oldalon nekem nagyon bejött ez a világháborús háttér, ami a spanyolnáthával most szintén aktuális, és még a népi folklór is jól illeszkedik bele, másrészről meg sokáig szépen működik a feszültségkeltés és a beijesztések is, ahogy a fagyott föld miatt egyre több holttest bukkan fel a filmben, mindegyik a saját történetével. Egyedül a végével nem voltam annyira kibékülve; szerintem túl szürreális lett, feleslegesen.

* * * * * * * * * * * *

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Ne nézz fel! / Don't Look Up!   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptyVas. Jan. 30, 2022 9:36 am

.
Ne nézz fel! / Don't Look Up!

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Dlu10


"A nehéz idők erős embereket formálnak. Az erős emberek jó időket hoznak el. A jó idők gyenge embereket formálnak. A gyenge emberek nehéz időket hoznak el."

R2-D2 írta:

Nem is tudom, mit akartak ezzel a filmmel mondani… Szerződtettek egy halom remek (és drága) színészt, aztán forgattak egy stíluskavalkádot, amiből egyik összetevő sem tud a többi fölé emelkedni, így a végeredmény egy langyos középszer lett. Van benn humor, erős társadalom és technológia kritika, katasztrófafilm feeling – de az összkép… nos az nem működik. Ugye, Caprio és Lawrence felfedezik, hogy egy üstökös 6 hónap múlva elpusztítja a Földet, elmennek Meryl Streep elnökhöz, aki egy ripacs sültbolond. Közben van egy Zuckenberg alterego, Ryalance, aki amúgy a Ready Player One-ből jött, s aki szintén sültbolond. Először lehülyézik a felfedezőket, aztán mikor a választási kampány vesztésre áll, felkarolják őket, hogy felküldjék Ron Perlmant, aki szintén bolond, hogy Armageddont játsszon. De közben meggondolják magukat, hogy mégse … és jön a világvége.

Mindent nem írok le, legyen benn meglepetés, részleteiben tetszett, néha jó a (fekete) humor, jó a kritika, parádés a színészgárda – kár, hogy a két és fél óra sem elég, hogy igazán kerek egésszé váljon a film.

65%


Ezzel a filmmel azt akarták mondani, hogy az emberek hülyébbek, mint a fing. És nem így szelektíven, hogy te meg te meg te hülye vagy, hanem globálisan, aztán majd akit érdekel ennyire, az szétszálazza, hogy akkor ki az elkényelmesedett, idióta hülyegyerek, ki az önérzetes csőlátású, és ki az, akinek minden mindegy, csak legyen a tévében este valami izgalmas, a hűtőben meg fasírt.

Mentségére legyen mondva a Ne nézz fel!-nek, hogy az író-rendező-producer Adam McKay nagyjából teljes munkássága erről szól, legalábbis a Nagy dobás és az Alelnök biztosan. Mindkét filmnek, és ennek is nagyjából az a vezérfonala, hogy minél több és nagyobb mozis sztárt felkérve mondassa el McKay a gazdasági válságról, az amerikai politikai életről, jelen esetben pedig az emberiséget fenyegető katasztrófákról a gondolatait, kiélezve az eseményekben érintett emberekre... akikről a konklúziója általában az, hogy a saját önzésük, kapzsiságuk, gyávaságuk, félelmeik és vágyaik miatt döbbenetesen és tragikomikusan hülyék. Az A nagy dobásnak és Az alelnöknek persze volt annyi korlátja, hogy múltbeli eseményről szólt, így még ha fel is hívták a figyelmet a hülyeségben mindig ott levő fenyegetésre és életveszélyre (ld. Darwin-Díj), és arra, hogy ezek bármikor újra megtörténhetnek, tompította az élét, hogy már megtörténtek, változtatni azokon közvetlenül már nem lehet. Ezért lehetett talán téma a Földet telibe trafálni készülő aszteroida, mint egy jövőbeli katasztrófa réme, és mindehhez remek alapot szolgáltatott, hogy aktuálisan benne vagyunk egy "kisebb" veszélyhelyzetben. Így a film fele már attól elkészülhetett, hogy az írók sorra vették, mi történt az elmúlt években, ki mit nyilatkozott vagy tett, ki hogyan reagált, aztán mindezt össze kellett gyúrni kicsit, a "vírus" szót meg kicserélni "aszteroidá"-ra. Mert hát oké, a vírus olyan pici, hogy nem látni, és könnyű nem hinni benne, de egy aszteroida az elég nagy ahhoz, hogy azt higgyük, annál azért csak elég nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy van és hogy veszélyes. Gondolnánk... remélnénk...

Hogy ezt a hülyeséget még jobban érzékeltesse, McKay-nek kellenek hozzá a sztárok, akiknek annyi a dolguk, hogy minél nagyobb számban bevonzzák a nézőket a moziba vagy a képernyő elé, és hogy utána minél szájbarágósabban bemutassa azokon keresztül a hülyeséget, hogy mondjuk Anthony Bourdain meg Selena Gomez magyarázza el egy konyhapult vagy egy pókerasztal mellett, hogy rúdtáncosként öt házzal spekulálni az ingatlanpiacon ön- és közveszélyes ostobaság. Mindezt olyan stílusban, hogy azon a nézőknek jobb esetben fel kellene háborodniuk, rosszabb esetben sírniuk kéne, de semmiképpen sem nevetniük. Pedig nevetnek... McKay pedig talán minden alkalommal azon döbbent meg, hogy még így sem látnak túl az emberek a saját hülyeségükön, és úgy próbálkozik még nyilvánvalóbban felhívni a nézők figyelmét a saját hülyeségükre, hogy még szájbarágósabb lesz, és még híresebb meg több lesz a sztár. Ennek kapcsán lehet találgatni, hogy Orlean elnök alakjában milyen arányban mixelték össze Hillary Clintont, Trumpot meg Bident, vagy hogy a BASH techóriás vezetője Steve Jobsra, Mark Zuckerbergre vagy Elon Muskra hasonlít-e jobban, de ők mind csak eszközök. Kellékek ebben a filmben, ahol ugyan ott van, hogy az író görbe tükröt mutat a politikának, a gazdaságnak, a technológiának, a tömeg- és közösségi médiának, és mindezeken keresztül az embereknek zusammen... de kellemetlen volt látnom, hogy ez a tükör nem is olyan görbe. Abban a világban, ahol a celebnek mondott percemberek egy bulvárlapnak exkluzív interjút adva szólítják fel az olvasókat, hogy ne foglalkozzanak annyit az ő magánéletükkel, ahol egyszerre lehet sikeres politikai üzenet a kommunistázás és a csirkeaprólék hatósági árassá tétele, és ahol David Attenborough klímaváltozással kapcsolatos filmjénél azon háborodnak fel emberek, hogy abban a klímaváltozás következtében pusztuló cuki állatok pusztulása látható (ez csak az elmúlt egy hét termése), ott sajnos nem tudom nem elhinni, hogy például egy "Nézz fel!"-"Ne nézz fel!" üzenetekre redukált politikai kampány ne történhetne meg, ahol még az is a megosztottságot erősítheti, az is ideológiai állásfoglalássá válik, hogy valaki felnéz-e az égre.

A technikai részleteket tekintve is jobb élmény volt ez a film, mint a másik említett kettő, és lehet, hogy csak azért, mert már tudom, mivel jár, ha a főcímben megjelenik Adam McKay neve. Akkor már annyira nem lep meg a kicsit epizodikus sztori vagy a rövid, eléggé értelmetlennek látszó montázsok, és most legalább nem szólt ki senki a képernyőből, hogy az elmúlt öt percet felejtsem el a filmből, mert nem is úgy történt. A színészekkel eddig sem volt baj, hiszen ha más nem, Christian Bale ott volt, és persze az olyan nevek, mint DiCaprio vagy Meryl Streep garanciák a minőségre, közülük mégis leginkább Cate Blanchettet emelném ki, mert alig ismertem fel a szétszolizott-szétsminket, platinaszőke paróka keretezte arcban, és az ő szerepe volt a leginkább groteszk.

Ezek eredőjeként most abban bízhatott McKay, hogy ha Ariana Grande énekli el egy szirupos popdalban, hogy az emberek kibaszott ostobák, vagy ha Leonardo DiCaprio üvölti fröcsögő nyállal és őrjöngve a kamerába, hogy ki fogunk halni a gecibe, mint a dínók, akkor majd talán megmozdul valami. Fáj ezt mondanom, de szerintem feleslegesen... Kétszer írtam le eddig, hogy baromira zavar Adam McKay filmjeiben, hogy mennyire ostobának tartja a saját nézőit, akiknek nem lehet értelmesen elmagyarázni semmit, mert csak akkor jut el az agyukig valami, ha leviszik azt egy hároméves gyerek szintjére, amit aztán egy celeb elgügyög. Harmadszorra nem írom le, és nem azért, mert Adam McKay kezeli érettebbként az embereket (sőt!), hanem mert már én nem tudok felháborodni ezen... csak kínomban nevetni.


9/10
.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 3.0   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptyVas. Jan. 30, 2022 1:33 pm

Niwrok írta:
.
Ne nézz fel! / Don't Look Up!


Ezzel a filmmel azt akarták mondani, hogy az emberek hülyébbek, mint a fing. És nem így szelektíven, hogy te meg te meg te hülye vagy, hanem globálisan, aztán majd akit érdekel ennyire, az szétszálazza, hogy akkor ki az elkényelmesedett, idióta hülyegyerek, ki az önérzetes csőlátású, és ki az, akinek minden mindegy, csak legyen a tévében este valami izgalmas, a hűtőben meg fasírt.

9/10
.


Ezzel maxi egyet tudok érteni... egyetért

Amúgy magam sem értem, miért nem jött be nekem a film, a témája, a fentebb idézett mondat pontosan azt kellett volna eredményeznie, hogy bejöjjön, de ezúttal talán pont nem voltam olyan passzban, hogy befogadjam ezt a stílus, módszert, amit a rendező használt...

... valahogy úgy vagyok vele, hogy nélküle is tudom, és nélküle is látom minden nap. Smile

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 3.0   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptyPént. Feb. 11, 2022 7:20 pm

Niwrok írta:
.
Post Mortem


A sztorival, a kísértetek lassan épülő terrorjával, vagy akár Tomás és Anna nyomozásával így nem volt problémám, kifejezetten jó fordulatok, jelenetek is akadtak köztük (például a gramofonos)... de hogy mindezt látványban is mellé tudják tenni, ahhoz már komoly kompromisszumok kellettek a stáb, és nem mellesleg a néző részéről is. Egyszerűen egy magyar filmre nem lehet, és nem is feltétlenül érdemes a szűk piac miatt annyi pénzt költeni, mint amerikai társaikra, és az, hogy az egyébként toronymagas büdzsével rendelkező Kincsem 10 millió dollárja is esetleg egy kis költségvetésű hollywoodi dráma költségvetése, néhány esetben meg egy jobban fizetett sztár gázsijának negyede, az mindig is korlátot fog jelenteni, főleg, ha egy film tobzódni akar, cselekménye miatt tobzódnia kell a díszletekben és a trükkfelvételekben. Itt még a háború vagy a vásár képei hagyján, később pedig a belső terek egészen korhűre sikerültek, mert elég szűk teret jelentettek, de amikor Tomás megérkezett Annáék falujába, és mindegyik ház vakítóan fehér volt, mint a kerítés mellé lapátolt műhó, az elég feltűnő volt, hogy itt bizony egy skanzenben járunk (mellesleg a szentendreiben). Hasonlóan nehezen vette be bizonyos emberek gyomra (a nézőtér éretlenebb, felkészületlenebb része többet kacarászott a filmen, mint amennyire ijedezett), hogy a túlvilági lelkeket nem maszkmester és penge CGI fogja itt félelmetessé varázsolni (mondjuk szerintem Lacika elég durvára sikerült), hanem mindössze fekete köd fog gomolyogni emberi formában... pedig szerintem ezek éppen elég misztikusak voltak a sztorihoz mérve, és parásak, ahogy árnyéktól árnyékig osontak. Az éjszakába hatoló sikolyok, a becsapódó ajtók és az eldőlő létrák jól is működtek, a fészeres virrasztás nagyon jó volt, de ahogy a film egyre többször használta a szereplők dróton rángatását, és ahogy volt egy pár felesleges CGI (pl.: a kémény torzulása), úgy fáradt el kicsit a Post Mortem, a fináléban kifutva egy zavaros túlvilági bolyongásra. Nekem az volt a film egyetlen negatívuma.

A film mögé tett munkával Bergendy Péter és csapata el tudta érni, hogy ne csak azért legyen emlékezetes a Post Mortem, mert hogy egy magyar horrorfilm kuriózumnak számít. Azzal meg, hogy egy járvány utóéletéről szól, száz évet átölelve még aktuális is lett.


8/10
.

Szinte mindenben egyetértek, nekem kifejezetten kellemes meglepetés volt... egészen a vége mínusz tíz percig...

Ami addig történt, az - ismerve a hazai korlátokat - szinte tökéletes volt (bár az első, háborús jeleneten jót mosolyogtam, hányszor használták föl ugyanazt a robbanást), hangulatában, látványában teljesen megállja a helyét a piacon. Szépen felépített borzongás, jó kis jump scare-ek: eleve, ez a halottas fényképezés van annyira morbid és borzongató, hogy működik. Minden halottas, bonctermes film működik. Tök jó volt, ahogy Thomas "felfedezi" ezt a világot, ahogy "felveszi harcot" a kísértetekkel. Minden működött, kíváncsian vártam, mi sül ki ebből... de aztán a vége totális káosz lett. A legnagyobb baj talán az, hogy egyszerűen nem is értettem, mi miért van, mit is akarnak a kísértetek és ehhez mi köze van Thomasnak. A földbe eltűnő ház (Poltergeist?), meg az egész víz alatti őrület a végére meg már totál filmidegen volt, a szép lassú, rejtelmes és sejtelmes, minimalista történetet rendesen hazavágta.

Azt meg megint csak halkan jegyzem meg, hogy jó lenne már, ha egy magyar filmet magyarul lehetne élvezni: teljesen el van cseszve megint a hangkeverés, a dialógusok halkak, a zene és az effektek üvöltenek - plusz még a színészek megint csak motyognak beszéd helyett... lehet, pont ezért (is) maradtam le a film lényegét meghatározó magyarázatról. Kár, hogy nem volt hozzá felirat.

75%


.

Niwrok likes this post

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Halál a Níluson / Death on the Nile   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptyPént. Feb. 18, 2022 9:22 pm

.
Halál a Níluson / Death on the Nile

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Dotn10


Nagyon nehéz lesz ezt a filmet önmagában véleményeznem. Nem csak azért, mert az évek, évtizedek alatt elég határozott elképzelés alakult ki bennem arról, hogy egy Agatha Christie regény adaptációjában milyen arányban kell legyen a dráma és a nyomozás (egyre inkább előbbi irányába tolódva), vagy mert ennek a sztorinak is láttam még két feldolgozását (a regényt ezesetben pont nem olvastam), hanem azért is, mert a járvány és mindenféle pletykák miatt vagy másfél évet halogatták a bemutatót (eredetileg 2020. októberében lett volna), ami addig fokozta bennem a várakozást, hogy úgy éreztem, nem tud olyan rossz lenni, hogy ne legyen jó véleményem róla pusztán attól, hogy végre megnézhetem. Hogy ha csak egy pörgőrúgásos Andrényi grófnyival lesz jobb a Gyilkosság az Orient Expresszennél, akkor már elégedetten fogok felállni a végén.

Hát, nagyjából annyival is lett jobb... Csak a történet lett ugyanis más, a köntös szinte teljesen ugyanaz, mint a 2017-es filmnél. Ugyanúgy megkapjuk Kenneth Brannagh összes színpadias manírját, a díszletnek ható belső tereket, a gyakran ripacs szereplőket, és annyi CGI-t és túlszínezést (csak most az agyonkékezés helyett minden vakítóan sárga), hogy a piramisok is eltörpülnek mellettük. Pedig mindegyik kategóriában látszik, hogy vannak pozitívumok, amik feldobják a filmet, de aztán mindig jött két-három másik jelenet, ami lelombozott. Nekem például tetszett a gőzhajó kialakítása és a rengeteg üveg (olyan hatása van az egésznek, mint egy kristályokból épület kaleidoszkópnak), de néha teljesen értelmetlen helyre is került belőlük üveg, mint a hajólapátok mellé. Kültéren folyamatosan ott voltak a giccses, rikító képek a Nílus környezetéről, amik egy rajzfilmben is bajosan állnál meg a helyüket, hogy aztán az asszuáni sziklatemplom megint kellemes látványelem legyen. A színészekre dettó jellemző ez a kettősség, akik között vannak egészen jó alakítások is, de inkább csak mellékszerepekben (Anette Benningé például, de pozitív példa volt az eddig leginkább csak Shuriként megismert Letitia Wright is), mert a főszereplők pont nem sikerültek elég acélosra. Armie Hammer Simonja abszolút jellegtelen, a táncos és a veszekedős jeleneteken kívül egy ruhafogas is lehetne a helyén, és hiába bírom a fickót, itt nagyon kellett volna valaki más ahhoz, hogy meg tudja jeleníteni azt a szenvedélyes, de mégis visszahúzódó jellemet, amire az egész történet épül. Gal Gadot és Emma Mackey pedig tökéletes kontraszt, de nem pont úgy, ahogy lenniük kéne: előbbi butácska naívára vette a törtető és kissé rideg Linett szerepét a párbeszédekben, ellenben amikor csak pózolnia kell, akkor remek, míg riválisa jól hozza azt a mindent felemésztő szerelmet a dinamikusabb jelenetekben, ami Jacqueline sajátja, hogy aztán a film második felére szinte teljesen eltűnjön, és néha úgy kukucskáljon csak a kép szélén, mint amikor a ló benéz az ablakon.

Ami határozott előrelépés, hogy a múltkori érzelmileg túlfűtött bosszú gyengécske bemutatása után az ennek a történetnek a középpontjában álló szerelem (és sokféle szerelem) láthatóan közelebb állt a forgatókönyvíróhoz és a rendezőhöz egyaránt. Nem csak a gyilkosság résztvevőire vonatkozik ez, akik olyan sokszögekbe bonyolódnak (érdekes volt például a doktor efféle átírása, Linnet korábbi udvarlójaként), hogy Mary Wesmacott is megirigyelné, hanem hogy minden mellékszereplő vonatkozásában szerepe lesz a másik (és ugye 2022-ben nem lehet meglepetés egy hollywoodi moziban, hogy az azonos) nem iránt vonzalomnak, és még Poirot esetében is bővebb kifejtést kap, hogy ki az a titokzatos Catherine, akit már a múltkor is emlegetett. Sőt, egy váratlan fordulattal sikerült még a történet ismerőit is meglepni azzal, hogy ez utóbbit továbbgondolták, a nyomozót személyesen is érintetté téve az ügyben.

A nyomozós része a Halál a Nílusonnak viszont továbbra is mérsékelt élvezetet hordoz. Még ha egyre inkább el is fogadom, hogy Christie-nél ez a kevésbé hangsúlyos, és bármennyire is szeretem a 20-25 perces fejtegetéseket a filmek végén, én is tudom, hogy az már túlzás... de itt aztán pont bőséggel lett volna kellék, amiket hosszan lehetett volna sorolni a fináléban, és nem csak összecsapni egy hadarós három perces monológban. Ez különösen azért fájó pont, mert egyébként van a két órán túl hizlalt filmben egy első világháborús bevezető (ami valamiért egy eszes földművesnek akarja beállítani Poirot, nem annak a nyugalmazott rendőrnyomozónak, aminek az írója kitalálta), egy rettentő hosszúra nyújtott táncjelenet a blues-kocsmában (ami még úgy is szükségtelenül terjengős, hogy annak a táncnak kell szavak nélkül érzékeltetnie Linnet és Jackie személyiségének különbségét), és hogy az első gyilkosságig bő egy óra eltelik a filmből, amitől a bevezető unalmasan hosszú lett, tele öncélú vágóképekkel... így persze, hogy kapkodni kellett a végén... Ezen tovább rontott az is, hogy a nyomok, bizonyítékok, körülmények csak kényszerből felmondott dolgok, nem különösen szerves részei a történetnek, ami talán Simon esetében volt a leginkább szembeszökő, akinél lényegi dolog, hogy a sérülése miatt képtelen lábra állni (még el is mondják, hogy súlyos szilánkos törés), ehhez képest semmi sín nincs a combján, csak egy olyan vékony fásli, ami kb. annyi használhat lábtörés esetén, mint egy hajgumi.

Bármennyire is úgy éreztem, Kenneth Brannagh jobban érti Agatha Christie munkásságát és konkrét regényét, mint legutóbb, még mindig a külsőségeken keresztül akarja azt elsődlegesen megmutatni, és hiába érzi már jobban a gyilkosság motivációját jelentő drámát, a detektívesdit még mindig felesleges sallangnak tartja. De elégedett voltam.


7,5/10
.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Uncharted   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptyVas. Feb. 27, 2022 7:54 pm

.
Uncharted

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Share12


Az árvaházban nevelkedő, tizenéves Nathan Drake-et és a bátyját, Samet régóta érdeklik az elrejtett kincsek, köszönhetően annak -ahogy ők mondják- hogy a kalózkodás a vérükben van Francis Drake leszármazottaiként. Nem is véletlen, hogy a tolvajlást választották szakmájukként, ábrándosan gondolva arra, hogy egyszer akár egy olyan nagy fogást is megcsíphetnek, mint amilyen mondjuk Magellán elveszett aranyai lehetnek. Évekkel később, amikor Nathan már Arsené Lupint megszégyenítő ügyességgel és pimaszsággal szabadítja meg a nőket az ékszereiktől, Sammel pedig régóta csak levélben tartják a kapcsolatot, erre fel is csillan a remény, amikor a srácot felkeresi a kincsvadász Victor Sullivan, és felajánlja, hogy társuljon be hozzá a kutatásba felderíteni, milyen titkokat is rejt Magellán Föld körüli útja. Ehhez azonban először is szükségük lenne egy ékkövekkel kirakott aranykeresztre, ami a leírások szerint kulcsként működik, és amit egy évszázados múltra visszatekintő, dúsgazdag spanyol család orra elől kellene elhappolniuk.

Az Unchartedet -mint videojáték-adaptációt, sok más társához hasonlóan- elsősorban azért ítélem meg máshogy, mert az alapul szolgáló játékról, világról is vannak élményeim. Az Unchartedről például elég sok, mert az első három részével játszottam is, és bár annak akcióorientáltabb játékmenete kevésbé jött be, mint a hasonló műfajban készült Tomb Raider sorozaté, de mint interaktív kalandfilm a sok felfedezendő romvárossal és titokkal általában kellemes szórakozás volt (bár azt egy életre megfogadtam utána, hogy én akciójátékot többet az életben nem irányítok kontrollerrel). A Playstation egyik húzócímének számító Uncharted talán ezért is került viszonylag hamar a filmstúdiók, producerek látókörébe (2008-tól érkeztek az első hírek, pedig a játék első része is csak 2007-es), de ahogy az ekkora rajongótáborral, és azok masszív elvárásaival rendelkező feldolgozásoknál lenni szokott, a stábok patikamérlegen méricskélik ki a hozzávalókat a maximális üzleti haszon reményében, ami viszont azzal jár, hogy a fejlesztés hosszú évekre elhúzódik, aztán ahogy a "jó" kompromisszumoknál lenni szokott, a végén senki sem igazán boldog.

Látva a filmet és a körülötte felbukkanó véleményeket azt hiszem megint ezzel a helyzettel állunk szemben. Annak érdekében, hogy ne érezze úgy magát az egyszeri filmnéző, hogy belecsöppenve a sztori közepébe kimaradt valamiből, ezért a film rebootként működik, a főszereplő Nathan Drake fiatalkorától indítva, ahogy fent leírtam. Mellette pedig bekerültek a játékból olyan emblematikus jelenetek rögtön az elején, mint repülő kinyílt rakteréből lógó ládákon/teherautókon zajló küzdelem (aminél én mondjuk a második rész vonatos mászását jobban bírtam, de ez is éppen elég látványos), így tehát a rajongók is megkaphatták a kedvükre való csemegét. Eddig még lehetne jó, de voltak olyan elemek is, amik vagy túlzóak lettek, idegennek hatottak ebben a környezetben, vagy éppen gyengécskén sikerültek. Mostanra nem sok emlékem van már Sullyról, de ott úgy maradt meg, mint afféle mentor vagy pótapa Nathan számára, az itt ábrázolt kapzsi seggfej viszont a poénkodások ellenére sem hasonlított rá, de legtöbbször még szimpatikusnak sem sikerült lennie, de ez akár az összecsiszolódásuk kezdete is lehet, ha lesznek még folytatások. Másodszor Tom Holland is kicsit furcsa volt a szerepben, mert Nathan a játékban is tudott gyerekes és ügyetlenkedő lenni, de Holland láthatóan még nem igazán vetkőzte le Pókemberének tinis vonásait, amit viszont már nem éreztem ideillőnek. Ennek a kettőnek a folyományaként lett a film legbénább jelenete nálam az árveréses, ahol a csilláron lógó Drake egyszerűen kínos.

Ami pedig a kincsvadászatot és a mindenféle nyomokat, ereklyéket illeti, van belőlük, de azért nincs itt szó egy új A nemzet aranyáról, amivel a film megtekintése előtt több helyen is találkoztam hivatkozási alapként. Az akció itt is domináns, ahogy az Uncharted sorozatban általában, és vannak jobbak köztük, meg rosszak is, ahogy írtam, meg némelyiknek több köze van a Halálos iramban stílusához, mint az Unchartedhez (ld. a végső leszámolást a "repülő" gályákkal), de az összhatás megítélésénél az sem tett jót, hogy a riválisok és a "szint végi bossok" inkább karikatúrák, mint hús-vér ellenfelek. Nekem itt is a kaland működött jobban, és van is egy elég szép és hosszú egybefüggő mászkálós rész Barcelonában, ahol Sully-nak és Drake-nek párhuzamosan kell feladatokat megoldania. Csakhogy egyfelől ugyanaz a két kereszt minden titkoknak a nyitja, másrészt belefutott ez a terv is annak a képtelenségébe, hogy ilyet, ilyen 400 év után is kifogástalan állapotban levő gépezetekkel nem rakott volna össze tizenhat tengerész, főleg nem titokban. Ezért bármennyire is ez a szakasz jött be a legjobban, leginkább azt a remek hangulati elemet emelném ki ebből, ahogy az ősi romokat és a modern dolgokat összehozták, érzékeltetve, ahogy az ilyen történelmi városokba beékelődik a XX., XXI. század és vele a turizmus, amit az egész műfajban egy bátor és újszerű gondolatnak tartok, és amit szívesen viszontlátnék játékokban is.

Bármennyire is jó Tom Holland és Mark Wahlberg között a "kémia", kettejük karaktere és a kívánatosnál rövidebbre vágott kincskeresés miatt inkább lett ez egy buddy-movie, mint kalandfilm. Úgyhogy maradok továbbra is inkább a Tomb Raidernél, a mozivásznon is.


7,5/10
.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 3.0   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptyHétf. Feb. 28, 2022 6:41 pm

Niwrok írta:
.
Uncharted


Az Unchartedet -mint videojáték-adaptációt, sok más társához hasonlóan- elsősorban azért ítélem meg máshogy, mert az alapul szolgáló játékról, világról is vannak élményeim.

Látva a filmet és a körülötte felbukkanó véleményeket azt hiszem megint ezzel a helyzettel állunk szemben. Annak érdekében, hogy ne érezze úgy magát az egyszeri filmnéző, hogy belecsöppenve a sztori közepébe kimaradt valamiből, ezért a film rebootként működik, a főszereplő Nathan Drake fiatalkorától indítva, ahogy fent leírtam. Mellette pedig bekerültek a játékból olyan emblematikus jelenetek rögtön az elején, mint repülő kinyílt rakteréből lógó ládákon/teherautókon zajló küzdelem (aminél én mondjuk a második rész vonatos mászását jobban bírtam, de ez is éppen elég látványos), így tehát a rajongók is megkaphatták a kedvükre való csemegét.

Ami pedig a kincsvadászatot és a mindenféle nyomokat, ereklyéket illeti, van belőlük, de azért nincs itt szó egy új A nemzet aranyáról, amivel a film megtekintése előtt több helyen is találkoztam hivatkozási alapként.
Bármennyire is jó Tom Holland és Mark Wahlberg között a "kémia", kettejük karaktere és a kívánatosnál rövidebbre vágott kincskeresés miatt inkább lett ez egy buddy-movie, mint kalandfilm. Úgyhogy maradok továbbra is inkább a Tomb Raidernél, a mozivásznon is.


7,5/10
.


Hááát, miután én semmit nem tudtam én erről az egészről, képes voltam egy szimpla kincskeresős kalandfilmként tekinteni rá... így pedig kifejezetten élveztem az egészet. Semmi elvárásom nem volt ( na jó, talán az, hogy annyira ne legyenek túlzó akciók - ez nem jött be maradéktalanul), így nem is csalódtam: számomra ez egy tökéletes két órás szórakozás és kaland volt.

A kincskeresés látványos és ötletes, a humor nagyszerű, a karakterek jók: én nem éreztem karikatúrának őket. Persze, néha fogtam a fejemet - de ezt megtehetem majd' minden ilyen stílusú mozinál - az említett barcelonai kutatásnál, meg a helikopterrel megemelt hajókon mindenképp. Az, hogy Sully meg a néger csaj összebalhézik a pizzériában, s annak semmi hatósági következménye nincs, az kifejezetten zavart, de úgy összességében működött nálam a mozi. De hát már csak ilyen vagyok, én a Red Notice-t is bírtam, pedig azt is mindenki fikázza.

Simán

80%


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: A kamerák előtt / Insiders S1   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptyHétf. Ápr. 04, 2022 9:39 pm

.
A kamerák előtt / Insiders S1

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 840_5610


A valóságshow-k két évtized óta kirobbanthatatlan elemei a tévék műsorstruktúrájának, már bőven eltávolodva a régi, beköltözős típustól, mindenféle műfajban és stílusban készülve. Egy dolog van egyre kevesebb ezekben a műsorokban: valóság. A játékosok (és a nézők is) legtöbbször pontosan tudják, mire neveznek be, könnyen lehet, hogy ezeken nőttek fel, így a céltudatosság veszi át a spontán reakciók helyét, míg a konfliktusokat az egymás mellett élés súrlódásai helyett sokszor a showrunnerek tervezik meg és idézik elő. Ritka az, már célként is, hogy egy valóságshow meglepetést próbáljon okozni a puszta vegetatív szórakoztatás helyett, vagy hogy kicsit kísérletezzen, például hogy a közösségi média arctalanságának görbe tükröt mutatva versenyeztesse a résztvevőit (The Circle) vagy hogy egy csöcsös-segges tengerparti randishow helyett az önfejlesztést helyezze előtérbe (Too Hot to Handle).

Hasonló próbálkozás eredménye a spanyol Insiders is, azzal a kitétellel, hogy nekem, aki nem folyamatában nézte ezt az egészet, hanem egyben, már ismert, hogy nem igazi valóságshowról van szó, hanem egy valóságshowról szóló sorozatról. A műsor titkos házigazdája Najwa Nimri (az állapotos Alícia a Nagy pénzrablásból), aki a nézők felé narrálja az eseményeket, de a játékosok maguk sokáig nem találkoznak vele, csak a "segédeivel". A műsor pedig arról szól, hogy az abban résztvevőkkel elhitetik (mindenféle trükkök és félig kész díszletek segítségével), hogy ez még nem maga a műsor, hanem csak egy előválogató, amiben jelölteket keresnek a műsorra. Mindehhez felvázolnak mindenféle személyiségjegyek alapján (empátia, konfliktuskezelés, dominancia, társas kapcsolatok, stb.) egy skálát, hogy az előzetes kutatások szerint erre a játékra a jelentkezők közül egy ilyen típusú embert akarnak kiválasztani, és ezzel esélyt adni nekik a tényleges műsorban a 100.000 eurós fődíj megnyerésére. Csakhogy ahogy a műsor nem létezik (illetve a műsor maga a válogató), ugyanúgy nem létezik a titokzatos szoftver sem, és a tökéletes jelölt jellemvázlata is csak a szervezők manipulációja.

Ez volt az, amiért valamennyire tetszett az Insiders, hogy egy valóságshow helyett sokkal inkább hasonlított egy könnyedebb stanfordi börtönkísérletre, egy pszichológiai tesztre. Azzal a "sablonnal" legalább olyan jól lehet manipulálni a résztvevőket, mint annak idején a hierarchiát képviselő titulusokkal. Lehet akárki akármilyen "vitákba belemenős" vagy "érzékeny", ha a műsor irányítói a grafikonnal azt sugallják, hogy a jelöltséghez (és a rakás pénzhez) még ennél is több konfrontációval vagy picsogással lehet eljutni, akkor azt a résztvevők -még ha némi értetlenséggel is, de- meg fogják csinálni, amíg veszekedésektől és zokogástól nem lesz hangos a "villa". Ehhez már csak adalék, hogy persze alapból is különbözőek a személyiségek, meg gyorsan kialakulnak az érzelmi és érdekszövetségek, tehát alapból is lehetnének viták, ahogy egy valóságshowban mindig is vannak, de ezzel a manipulációs technikával a legtöbb játékos kesztyűbáb lett a pénzért, ami akkor megy át igazán abszurdba, amikor a szervezők kő-papír-ollóval döntik el, hogy egy-egy szereplőnek milyen személyiség-értékeket mondjanak a következő elemzésen. Ehhez jött még Najwa stílusa, amivel szinte ugyanazt a karaktert hozza, mint volt a Nagy pénzrablásban... és ezzel nagyjából vége is van a pozitívumoknak.

Mert ugyan az alapja jó, és lehetett volna ez egy izgalmas műsor arról, hogy hogyan változik meg emberek jelleme a pénz ígéretének hatására, főleg ha el vannak zárva minden külső információtól, de leginkább rendezési-szerkesztési hibákkal sikerült ezt jócskán elrontani. Először is a jellemváltozásokat úgy lehet jobban értékelni és értelmezni, ha ismerjük az alapot, hogy ki milyen eredetileg, de ehhez a felvezető két-három rész nagyon kevés. Még akkor is, amikor olyan tesztek elé állítják a játékosokat, hogy képesek lennének-e a műsorba bekerülésért lelőni egy nyulat, kevés a viszonyítási alap, hiába vágnak be snitteket arról, hogy ki mit mondott előzetesen arról, hogy mit vállalna be. A másik problémát ezek az állandó bevágások jelentik, amikkel össze-vissza ugrálunk az időben, akár a műsor eleji interjúkra visszautalásként, akár jócskán a jövőbe tekintve, hogy egyes résztvevők mennyire ki lesznek akadva, vagy felvillantva, hogy ki hogyan változik. Így viszont, hogy mindez nem folyamatában zajlik, a forgatókönyv előre elspoilerez dolgokat, amivel a jelen súlytalanabb lesz (minek figyeljünk arra, ami történik, ha tudjuk, hogy később hogyan fog megváltozni?), és még a valóságshow-hangulat is repül a kukába, ha ezek miatt nincs idő együtt élni a szereplőkkel.

El kellett volna dönteni, hogy az Insiders reality akar lenni, vagy egy reality sorozatváltozata, így ugyanis egyik sem lett. Egyik irányba a pocsék dramaturgia akadályozza, és hogy az állandó manipulációk mellett jelentőségét veszi minden (ha akármi megtörténhet, semminek nincs tétje), a másik irányba meg az, hogy félig-meddig a nézőket is manipulálják, mert a szabályokat menet közben írják... és csak szeretném hinni, hogy a meglepetés kedvéért. Egyesek várják a folytatást, hogy hogyan alakul a kiválasztott ember sorsa, de ez az "évad" nem csinált hozzá kedvet még nekem sem.


5,5/10
.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 3.0   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptyCsüt. Ápr. 07, 2022 12:20 am

Niwrok írta:
.
Halál a Níluson / Death on the Nile


A nyomozós része a Halál a Nílusonnak viszont továbbra is mérsékelt élvezetet hordoz. Még ha egyre inkább el is fogadom, hogy Christie-nél ez a kevésbé hangsúlyos, és bármennyire is szeretem a 20-25 perces fejtegetéseket a filmek végén, én is tudom, hogy az már túlzás... de itt aztán pont bőséggel lett volna kellék, amiket hosszan lehetett volna sorolni a fináléban, és nem csak összecsapni egy hadarós három perces monológban. Ez különösen azért fájó pont, mert egyébként van a két órán túl hizlalt filmben egy első világháborús bevezető (ami valamiért egy eszes földművesnek akarja beállítani Poirot, nem annak a nyugalmazott rendőrnyomozónak, aminek az írója kitalálta), egy rettentő hosszúra nyújtott táncjelenet a blues-kocsmában (ami még úgy is szükségtelenül terjengős, hogy annak a táncnak kell szavak nélkül érzékeltetnie Linnet és Jackie személyiségének különbségét), és hogy az első gyilkosságig bő egy óra eltelik a filmből, amitől a bevezető unalmasan hosszú lett, tele öncélú vágóképekkel... így persze, hogy kapkodni kellett a végén... Ezen tovább rontott az is, hogy a nyomok, bizonyítékok, körülmények csak kényszerből felmondott dolgok, nem különösen szerves részei a történetnek, ami talán Simon esetében volt a leginkább szembeszökő, akinél lényegi dolog, hogy a sérülése miatt képtelen lábra állni (még el is mondják, hogy súlyos szilánkos törés), ehhez képest semmi sín nincs a combján, csak egy olyan vékony fásli, ami kb. annyi használhat lábtörés esetén, mint egy hajgumi.



7,5/10
.

egyetért

Szinte szóról szóra egyetértek veled... az első órája kínszenvedés volt (amúgy nekem bejött Egyiptom), a film vége meg rettenetesen kapkodó. Én is bírom az ilyen magyarázós nyomozásos történetet - lásd még L.L Lawrence - de itt csak passogtam, úgy jöttek a magyarázatok, mint a nyúl a bűvész kalapjából.

A lényeg, hogy nekem ez egy egyszer nézős Poirot film lett, akárcsak elődje - s vélhetően ahogy utódja is lesz...


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Szuperhősök / Supereroi   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 EmptyKedd Ápr. 26, 2022 9:33 pm

.
Szuperhősök / Supereroi

Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Super10

A művészlélek, elsődlegesen az életéből merített rövid képregények rajzolásából élő Anna, és a sokkal földhözragadtabb, fizikatanárként dolgozó Marco csak a véletlennek köszönhetően húzódik be ugyanabba a kapualjba az eső elől, mégis ez lesz egy életre szóló kapcsolatuknak a kiindulópontja. Elsőre nehezen találják meg a közös hangot, hiszen teljesen más az életritmusuk, a jövőről vagy egyáltalán az életről szóló elképzelésük, de bármilyen akadályt gördít is eléjük a sors, legyen az a munka, egy régebbi szerelem vagy valamilyen betegség, ők mégis megtalálják a kiutat a kapcsolatukkal együtt járó csapdákból és nehézségekből. Látva a körülöttük élők problémáit, Anna úgy érzi, hogy ha ennyi kihívással együtt is ki tudnak tartani egymás mellett, az már szinte természetfeletti, valamiféle szupererő...

Nem kérdéses, hogy erre a filmre Paolo Genovese neve miatt ültem be, hiszem a már számtalan formában látott Teljesen idegenek (amiből egyébként még most is készülnek feldolgozások, legutóbb az arab és a norvég változat került moziba) és a kiváló fekete humorral felvértezett A hely folyamatosan figyelt rendezővé tették. Mondjuk annyiban más a Szuperhősök, hogy bármennyire is ezt sugallja a cím, ebben semmiféle misztikum nincs (de legalábbis nem hívják fel rá külön a figyelmet), "csak" egy sima romantikus történetről van szó (ezt figyelembe véve talán nem a legszerencsésebb a cím, a Marvel és a DC dömping mellett szerintem nem egy embert eltántorít egy "szuperhősös" film...). Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs benne Genovese eddig is többször kitárgyalt zsenijéből, hiszen azzal, hogy a sztori csaknem húsz évet ölelt fel, és ezt -hogy a párhuzamos motívumokat jobban be tudja mutatni- két szálon meséli el, egy nagyjából tíz éves eltolódással, rengeteg olyan jópofa, izgalmas jelenet van benne, vagy egy-egy fordulat, váratlanul felbukkanó kirakós, aminek a hátterét vagy előzményét csak később ismeri meg a néző. Így szuperereje leginkább a nézőnek van, aki ebben a bő két órában egyszerre látja a múltat, a jelent és a jövőt ebben a kapcsolatban.

A korábbi filmekhez hasonlóan nagyon erős a drámája a Szuperhősöknek, és legalább ilyen jók a párbeszédek is. Az, hogy a szereplők a folyamatos beszélgetésen keresztül nyílnak meg, és hogy a film ekkora időtávval dolgozik, mindez együtt egy ritka és emlékezetes filmes vállalkozásra emlékeztetett: a Before-trilógiára. Csak éppen nem 9-9 éves ugrásokkal látunk rá egy kapcsolat pillanatfelvételeire, hanem végig is követjük a változások folyamatát, olyan kitérőkkel együtt, amikor Marco és Anna nincsenek is együtt, mert a férfi sokkal több elkötelezettséget, állandóságot vár el a nőtől, mint amit az akkor meg tud adni. Ehhez sokat hozzátesz a páros körül élő emberek életének alakulása, akik egyszerre tükrei, ellenpontjai és befolyásolói is lesznek Anna és Marco kapcsolatának, mint Marco bátyja és Anna barátnője, de a lényeg mégiscsak a két főszereplő lenne... és számomra itt bicsaklott meg először a film nekem. Amíg ugyanis Marconak sok monológja van, és nagyon szép filozófiai mélységet kap az óráin elhangzottak keretében az, hogy hogyan próbálja részben racionalizálni, részben pedig tagadni azt a szerelmet és szenvedélyt, ami kettejük között van (a végén pedig szinte székbe döngölő az önvallomása), Anna nekem a folyamatos képregényes utalásokkal, és hogy többször -szerintem ennyiszer szükségtelenül- visszatérünk a szerkesztőségbe, nekem egy felszínesebb karakter benyomását keltette. Ehhez a felemás élményhez, hogy nincsenek jól kiegyensúlyozva a karakterek (hogy a vége teljesen átbillenjen, és Anna legyen a történtek egyedüli alakítója), az is hozzátett, hogy a magyar fordító a képregények lefordításához már lusta volt, és bármennyire felismerhető, hogy melyik jelenetre utalnak velük, Anna gondolataiba, érzéseibe, konfliktusaiba legtöbbször ezek nyújtanak betekintést... azaz nyújtanának, ha tudnék olaszul...

Ez a képregényes dolog a vizuális részhez is hozzátett volna kicsit. Az egy dolog, hogy a folyton változó idősíkokhoz a szereplők egy-egy külső jegye szolgál támpontul, hogy éppen "mikor" járunk, ahogy az is, hogy a múlt általában sárgásabb árnyalatú, míg a jelen kékes, de nagyjából ennyi a képi hatás, ami a szép fényképezés mellett jobban feltűnt. Ha már ennyire hangsúlyos a képregény, és közben jó lett volna kicsit jobban Anna fejébe látni, nekem hiányzott, hogy nincs több "szövegbuborék", főleg, hogy egyetlen egyszer van egy, ott és akkor, amikor már különösebben semmi jelentősége és szerepe.

Genovese korábbi munkáihoz képest a Szuperhősök visszavett a titkokból és rejtélyekből, de ez nem önmagában volt baj, hanem abban, hogy a helyüket nem mindig sikerült kitölteni. Drámában viszont ugyanolyan erős ez a film is.


8/10
.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 3.0   Niwrok írásai 3.0 - Page 13 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 3.0
Vissza az elejére 
13 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next
 Similar topics
-
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Niwrok írásai filmek 2021-

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: