Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Niwrok írásai 3.0

Go down 
3 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11, 12, 13, 14  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Wonder Woman 1984   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptyHétf. Május 17, 2021 8:46 pm

.
Wonder Woman 1984

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 97045910


Amíg a Marvel mozifilmek a koronavírusos álmukat alusszák, és a már rég dobozban levő Fekete Özvegynek sem akarózik megmutatni a bájait, a DC és a Warner jó alkalmat láthattak arra, hogy "kanyarban előzzenek", és kicsit behozzanak valamit abból a lemaradásból, ami eddig az összes filmjükre rásütötte a bélyegét a Dawn of Justice óta. Erre a nemrég bemutatott SnyderCut valamennyire alkalmas is volt, sokat bepótolt abból, amit eddig kispóroltak a szuperhősök háttérsztorijaiból, és itt lett volna a következő alkalom is az új Wonder Womannel... lett volna...

Bő ötven év telt el azóta, hogy Diana hátrahagyta Temiszkírát, az amazonok rejtett szigetét, és az emberek világában próbálja megtalálni a helyét, természetesen régészként. Ez azonban egyáltalán nem megy könnyen, mert ennyi idő után sem tudta nemhogy elfelejteni, de elengedni sem Steve-et. Bár az ereje segítségével itt-ott besegít, titokzatos aranycsillogású őrangyalként állítva meg rablókat vagy akadályozva meg baleseteket, magányban és szomorúságban tölti ideje nagy részét, és nem telik el nap, hogy ne kívánná, bárcsak még mindig a szeretett férfivel lehetne. Ez a csoda nem is annyira elérhetetlenné válik, amikor egy félresikerült ékszerbolti rablás, egy nagyravágyó csaló és egy kisebbrendűségi komplexusos antropológus közreműködésének hála előkerül egy műkincs, ami a puszta korán túl attól válik igazán értékessé, hogy isteni eredete van. Ez a varázstárgy évezredek óta az emberek kívánságait váltja valóra... de nem véletlenül van annyi tanmese arról, hogy a vágyak nincsenek következmények nélkül.

A DC annyira azt kívánta, hogy sikerüljön egy Marvel filmet csinálniuk, hogy végre bejött... de sajnos nagyjából a Thor: Ragnarököt célozták meg vele. Nem akkora baj, hogy nem sötét és komor minden, ahogy a lelki sérült jelmezesekkel lenni szokott (nem véletlenül választotta a stáb a neonfényes 80-as éveket korszaknak), és főleg nem baj, hogy nincs annyira megszórva bugyuta viccekkel, de az volt az a film, ami a képregényfilmek közül talán leginkább rendelt alá mindent a céltalan látványnak. Már az elején, egymás után kaptam két olyan szakaszt (a temiszkírai akadályversenyt és az áruházi bunyót), amiből nagyjából semmi új nem derült ki, úgyhogy ilyen hosszan, 20 percen át unalmassá váltak, az utóbbi meg még elég gagyi és béna is (összehasonlítva mondjuk azzal a küzdelemmel, amit az Igazság Ligájában lehetett látni az emberrablókkal). És ez utána sem változott sokat, amitől tele a film túlnyújtott töltelékjelenetekkel, a romantikusnak szánt percekről (a tüzijátékosról) például a Szürke 50 árnyalata ugrott be hirtelen (nem jó ajánlólevél...), és a nosztalgiának sincs különösebb szerepe némi hidegháborús háttéren kívül, csak annyi, hogy az most népszerű, meg be lehet dobni egy csomó jópofa kelléket, meg újra lehet játszani az első rész világra rácsodálkozásait egy másik szereplővel.

Nagyjából hasonló volt a helyzet a karakterekkel is. Max Lord figurája egyetlen pillanatra volt érdekes, onnantól semmi másról nem szól a szerepe, mint hogy hányféle abszurd, kapzsi és hatalomvágyó kívánsága tud lenni az embereknek, és azok mennyire kifordítva tudnak valóra válni, ha az ember nem elég óvatos a pontos megfogalmazással. Sokkal többet ki lehetett és kellett volna hozni belőle, és ugyanígy lehetett volna többet foglalkozni Barbara Minerva karakterével, aki egyedül arra a tinivígjátékos klisére fekszik rá, hogy ha egy slampos csajról leveszik a szemüveget, kibontják a haját és leveszi a buggyos gatyáját, akkor rögtön olyan jó nő lesz belőle, hogy minden férfi megfordul utána. Diana pedig annyira el van foglalva a váratlanul felbukkanó szereplővel, annyira ki akarja élvezni annak minden percét, hogy még a körülötte összedőlő világgal is alig van ideje foglalkozni, és szinte csak akkor adnak neki szerepet, amikor Gal Gadotnak újra és újra meg kell mutatnia, hogy ő milyen szexin tud kivágott meg testre feszülő ruhákban sétálni. Komolyan, Wonder Woman annyira nem ér rá a saját filmjében, hogy annak a bizonyos ereklyének az eredetét, múltját sem vele fejtetik meg és mondatják el (világhíres történészként ugyebár...), hanem előrántanak a semmiből egy maja ősökkel rendelkező, rasta csávót, akinek mi más is lenne a polcán, mint egy hatalmas, ötszáz éves kódex, ami állítólagos családi örökségként minden titokra fényt derít.

Nem tudok jónak tartani egy filmet, ami két órában szuperhősökkel és romantikus mesevilággal turbózza fel a Minden6ó meg a Bájkeverő történetét az elszabadult kívánságokról, főleg ha mindez az üres, színes szappanbuborék csak egy húsz perces tanulságra fut ki. Tarthatom viszont jónak azt a húsz percet, mert abban van benne Diana, az tükrözi szinte egyedüliként a jellemét az egész filmben, az ártatlanságát, az érzékenységét és az igazság, az igazságosság iránt vágyát, amit még ez a kapzsi, cinikus vagy éppen sebzett, félelemmel és fájdalommal teli világ sem tudott megfakítani, kicsorbítani. Az a Wonder Woman az, akiről érdemes filmet forgatni. Talán egyszer majd az is elkészül...


6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 3.0   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptyKedd Május 18, 2021 1:20 am

Niwrok írta:
.
Wonder Woman 1984

Nem tudok jónak tartani egy filmet, ami két órában szuperhősökkel és romantikus mesevilággal turbózza fel a Minden6ó meg a Bájkeverő történetét az elszabadult kívánságokról, főleg ha mindez az üres, színes szappanbuborék csak egy húsz perces tanulságra fut ki. Tarthatom viszont jónak azt a húsz percet, mert abban van benne Diana, az tükrözi szinte egyedüliként a jellemét az egész filmben, az ártatlanságát, az érzékenységét és az igazság, az igazságosság iránt vágyát, amit még ez a kapzsi, cinikus vagy éppen sebzett, félelemmel és fájdalommal teli világ sem tudott megfakítani, kicsorbítani. Az a Wonder Woman az, akiről érdemes filmet forgatni. Talán egyszer majd az is elkészül...


6,5/10
.

Köszi az írást, szerencsére nem kell elgondolkodom rajta, hogy bármit is bepótoljak WW kalandjaiból (és úgy unblock a DC-ből). A Marvelt is épp csak sikerült elengednem a harmadik fázis végével... Laughing


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Vihar előtt / Serenity   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptySzomb. Május 22, 2021 4:09 pm

.
Vihar előtt / Serenity

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Image010


"Ha nem halat fognék egész nap, téged nyírnálak ki!"

Baker Dill egy kis karibi szigeten tengeti a napjait, abból próbálva megkeresni a napi betevőre, az esti piára és a következő napi üzemanyagra valót, hogy turistákat visz ki a jachtján sporthorgászatra, hogy legyen mivel nekik otthon dicsekedni a haverjaiknak. Ez egy szép bevételi forrás is lehetne, amiből a fickó akár a hajót terhelő kölcsönt is kifizethetné, ha Baker nem akarna egyfelől felejteni, másrészt afféle modern Ahab kapitányként nem lenne megszállottja egy bizonyos tonhalnak, egy gigantikus példánynak, ami Baker számára oly közel, mégis állandó elérhetetlenségben úszkál az óceánban. Így viszont, hogy tényleg legyen miből másnap is kihajózni, Bakernek szó szerint kurválkodnia kell a pénzért, a helyi kocsmát vezető Constance ugyanis szívesen honorálja pénzzel, ha Baker nála tölti az éjszakát. Ez a keserű körforgás, a napi rutin akkor látszik megtörni, amikor megjelenik a szigeten Karen, Baker középiskolai szerelme, akivel szerették egymást annyira, hogy abból szülessen egy fiú (a mostanra már tinédzser Patrick), de annyira nem, hogy Karen ne a pénzt válassza Baker helyett. Az elmúlt évtized és a "pénzes" Frankkel kötött házasság viszont a pokolnak bizonyult a nő számára, és most már ott tart, hogy Bakernek sírja el a bánatát, és könyörög neki, hogy szabadítsa meg Franktől, mondjuk egy véletlen tengeri balesetnek álcázva, amiért Karen akár fizetni is hajlandó lenne. De ha a pénzért nem, és érte magáért sem tenné meg, akkor tegye meg a fiáért, aki annyira zárkózott lett Frank mellett, hogy szinte az egész napját a szobájában tölti, ugyanazzal a számítógépes játékkal játszva órákig.

Akinek esetleg ismerős lehet innen a történet, hogy mintha már ezt olvasta volna tőlem, akkor az nem csak deja vu. Az sem véletlen, ha esetleg úgy emlékszik rá, hogy én ezt a filmet utáltam, mint a szart, és a BOTTOM-listát emlegettem vele kapcsolatban (sőt, mint "tonhalas mindfuck" oda is került). Még ma is megvan bennem az élmény, hogy a fantasztikusan fényképezett helyszínek és az egészen ütős színészgárda (Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Diane Lane, Jason Clarke és Djimon Hounsou) ellenére is mennyire bénának találtam ezt a langymeleg és ostobácska erotikus thrillernek induló sztorit, amiben a főhős kb. azért látszik üldözni egy halat, mert "Csak!", aminél már csak az volt rosszabb, ahogy folyamatosan jöttek az utalások arra (például a Bakerrel mindenáron beszélni igyekvő aktakukac képében), hogy minden egy kicsit máshogy van, és amikből, bármennyire is erőteljes lett a befejezés, összességében csak egy csalódásra futotta a végére.

Csakhogy a finálé miatt az elmúlt két évben sem ment ki a Vihar előtt a fejemből, és bár tudtam, hogy meglepetést már hiába várok tőle, éppen azért ígérkezett érdekesnek egy újranézés, hogy ha jobban tudok figyelni a "lényegre" akkor mit hoz ki belőlem. Nos, majdnem a legjobbat. Sokkal jobban tetszett, mint elsőre, leginkább azért, mert ezúttal kerek történet volt a két szál: az apa, akit megszállottá tett a fia elvesztése, és a fiú, aki szeretné visszakapni az apját, hogy kimentse a terrorból, amiben él, mielőtt valami rosszabb történik vele és az anyjával. Így az elején a karibi halászatos dolognak is jobban megvolt a helye a sztoriban (amiatt is, hogy Patrick kiskorában még az apjával együtt jártak pecázni), az ismétlődésen keresztül átélhetőbb lett a dráma, sőt, ezúttal talán pont a film másik fele untatott és zavart kicsit, amikor Baker, már szembesülve leendő tette súlyával, folyton merengeni, filozofálni kezd kísértésről és lehetőségről, és az, ahogy az utolsó képekkel kicsit túlmagyarázta az író (nagyjából ez a két botlás van Steven Knight forgatókönyvében, akinek "mellesleg" olyan filmeket köszönhetünk, mint a Locke, szóval ezek nálam tényleg csak "botlások"). De még ezt sem éreztem feleslegesnek, csak a háttér ismeretében furának, mert ebből és az arra a bizonyos halászatra felvezető eseményekből tök jól kirajzolódott az egész filmet meghatározó erkölcsi dilemma, és hogy egy kis "őrangyal" hogyan látszik újabb és újabb akadályokat gördíteni a főszereplő elé, hogy ne tegye meg, amit igazából meg akar tenni.

Nem ez az első film, ami nem jó hangulatban talál meg, vagy éppen a forgatókönyvi eszközök, trükkök visznek bele egy olyan lelkiállapotba (nem tagadom, olykor azért, mert személyesen megtalál a film), ami után már nincs az a mozi, amit jónak találnék. Ezért is szoktam az ennyire felemás filmeknek második esélyt adni, és szerencsére be szokott jönni, hogy amikor már nem ragadok le a fordulatoknál és a zavaró tanácstalanságnál, akkor jobban összeáll az egész. Nem egy ilyenből lett nagy kedvenc, akár meghatározó darab; a Vihar előtt most annak tűnik.


8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Rick és Morty S1-S4 / Rick and Morty S1-S4   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptyPént. Jún. 04, 2021 11:19 pm

.
Rick és Morty S1-S4 / Rick and Morty S1-S4

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Rick-m10


Általában ilyen sorozatok ritkán kerülnek sorra itt, de egyszer-egyszer szívesen színesítem a palettát velük, főleg, ha valami pluszt is kapok tőlük. Például úgy három éve írtam a Bojack Horseman című rajzfilmsorozatról, és azért arról az amúgy nem csekély számú felnőttesebb rajzfilmek közül, mert több volt, mint egy sima humanoid állatos tragikomédia, egészen kemény emberi problémák, drámák is erőkerültek benne a poénok mellett. Most valami hasonló élményt kaptam a Rick és Mortytól is.

Amikor a Smith-családhoz úgy költözik oda Rick, a nagypapa, hogy évekig nem igazán tartotta velük a kapcsolatot, még a lányával, Beth-szel sem, az alapból is fel tudná kavarni az apa, Jerry és a már bőven kamaszodó és az abba a korba éppcsak belépő Summer és Morty életét. Csakhogy a papi nem pecázással meg sakkozással ütötte el az időt a távolléte alatt, hanem azzal, hogy találmányaival több galaxis és alternatív idősík lényeire olyan mély benyomást tegyen, hogy vagy közellenségként vagy megmentőjükként tekintsenek rá... általában inkább az előbbi. Beth, Jerry és a gyerekek szörnyülködhetnének ezen, hogy gyakorlatilag fogalmuk sem lehet, hogy a következő pillanatban egy térkapun át belép a nappalijukba a Világrendőrség, vagy Rick őket (leginkább Morty-t) rángatja át egyen valami őrült és veszélyes kalandba, de mert úgysincs más választásuk, elkezdik ezt a maga természetességében kezelni, hogy ez része az életüknek, sőt, ha már így alakult, ki is használják a lehetőséget.

Természetesen itt hosszan felsorolhatnám, hogy milyen kalandokon megy át Rick és Morty, de nyilván a sorozat egyik vonzerejét éppen az adja, hogy ezeket a néző fedezze fel... vagy éppen ne fedezze fel, mert van olyan rész is, amikor Rick az unokájával csak felidézi, hogy milyen izgalmas volt a kiruccanásuk Atlantiszra. Meg az is benne van, hogy úgysem lehetne felsorolni mindent, ami a showgazda Justin Roiland és a stábja agyából kipattant, csak példaként említve, hogy milyen bizarr vidámparkok bújnak meg a világűrben, hogy milyen elven működik Rick röpkocsijának akkumulátora, vagy hogy miért is folytatódhat a második évad pontosan abban a pillanatban, ahol az első évad véget ért. Nem csak lényekben és helyszínekben hoznak állandó megújulást az epizódok (van olyan, ami csak gegek sorozatából áll, amikor Smithék a párhuzamos világok tévécsatornáit nézik), meg hogy persze ott vannak a kütyük is, hanem olykor technikában, látványvilágban is, aminek keretében itt láttam az egyik legviccesebb és leglátványosabb bemutatását annak, ahogy kis változások sorozatán keresztül az alternatív síkok elválnak egymástól, ami különösen akkor gond, ha ezeket a világ megmentése érdekében össze kéne hangolni.

De lehettek bármilyen izgalmasak, viccesek vagy éppen abszurdak a különöző meglátogatott világok vagy Rick találmányai, nekem azok a részek tetszettek jobban, ahol a család is téma, leginkább addig, amíg és amikor Jerry nagyobb szerepet kap a történetben. Nem új gondolat, hogy egy sci-fi igazán csak szimbólumként, a valóság leképezéseként látja el a funkcióját; hogy a kaland -mint egy jó mese- tanulsággal is szolgáljon a végén. Ezért jöttek be jobban azok a részek, amikor az idő- vagy térutazás, a sokféle különös szabály szerint létező lények és világok a szereplők személyiségének tükreivé válnak, hiszen mindegyiküknek megvan a saját nyavalyája. Ricknél a felesége elvesztése óta nem enyhülő magánya (még úgy sem, hogy körülötte vannak a többiek), Bethnél a szakmai önbecsülése (hogy csak lovakat gyógyít emberek helyett) és a házasságának hullámvölgyei, Summernél a tinédzser lét kihívásai, Mortynál az önbecsülés szinte teljes hiánya, Jerry-nél meg az hogy sem ő, sem más nem tud mit kezdeni az életével... mind olyan problémák, amik tök jó részek alapjait szolgáltatják, amik nálam az egész sorozat legjobbjai voltak, mint például amikor Beth és Jerry párterápiás hétvégére utaznak, aztán kicsit elszabadulnak az indulatok meg pár szörny. A kedvencem viszont messze az volt, amikor emlékparaziták lepik el Smithék házát, ami másoknak is annyira tetszett, hogy külön társasjáték is készült az alapötletéből. Kár, hogy ezekből a második évad után már nincs olyan sok, mert addigra jönnek a visszautalások meg a még több popkult kikacsintás, amik szintén tudnak jók lenni, csak máshogy.

Nekünk, akik esetleg Mikrobin meg Mézga Aladár és MZ/X kalandjain nőttünk fel, egy kis pluszt is jelenthet ez a sok különleges világ, amit főhőseink bejárnak. Csak itt mondjuk Mézga Aladár Máris szomszéddal indul minden este útnak... ahol utóbbi totál alkoholista, a világot meg beborítja az LSD.


8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Démonok között: Az ördög kényszerített / The Conjuring: The Devil Made Me Do It   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptyHétf. Jún. 14, 2021 11:02 pm

.
Démonok között: Az ördög kényszerített / The Conjuring: The Devil Made Me Do It

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Tctdmm10


"Amikor a bíróságon a tanúk esküt tesznek, azzal a bíróság elfogadja Isten létezését. Ideje, hogy elfogadják az Ördög létezését is."

Amikor James Wan úgy nyolc éve elkészítette a Démonok között első részét, talán még ő sem gondolta, hogy az okkultizmussal foglalkozó Warren-házaspár történeteire később egy egész filmes univerzum fog ráépülni. Nem mindig sikerültek ennek a darabjai jól (az első Annabelle például szerintem nagyon nem), de a visszatérő motívumok és kellékek, a hangulat és a médium Lorrane szerepében Vera Farmiga mindig szívesen látott elem volt a történetben, legyen akár csak olyan távoli a kapcsolat, mint az A gyászoló asszony átkában (The Curse of La Llorona). Ebben, az immáron kilencedik filmben -bár sorszám nélkül, de- megint visszatér a sorozat Warrenékhez és az ő egyik aktájukhoz.

A történet ott kezdődik, ahol az eddigieknek általában vége volt: Warrenék a nyolc éves David Glatzel testéből próbálják kiűzni a családot hetek óta terrorban tartó túlvilági lényt, és bár csaknem végzetes következmények árán, de úgy tűnik, sikerül megfékezni a démont. Csakhogy alig telik el pár nap, amikor kiderül, a kisfiúból ugyan eltávozott a gonosz, de csak azért, hogy új gazdatestet foglaljon el magának, és mielőtt Warrenék vagy a rendőrség bármit tehetnének, brutális gyilkosság borzolja fel a kisváros nyugalmát. Ismerve a hátteret, Warrenék mindenképpen szeretnék elérni, hogy ha felmentetni nem is tudják az emberölés elkövetőjét, a tárgyalásán a bíró és az esküdtek vegyék figyelembe a túlvilági befolyásolást, ami nélkül a gyilkosnak esze ágában sem lett volna ölni. Ehhez azonban a rendőröket és a jogrendszer képviselőit is meg kell győzniük a túlvilág létezéséről, lehetőleg kézzel fogható bizonyítékok segítségével, amiből hamarosan kettő is akad: egy bizarr totem Glatzelék házának pincéjében és egy hasonlóan elkövetett gyilkosság a közelmúltból.

Ahogy ebből a rövid leírásból is látszik, Az ördög kényszerített elég erős tárgyalótermi és krimi szálakkal rendelkezik, hiszen a nagy részét az teszi ki, hogy Ed és Lorraine -nem egyszer az asszony képességére támaszkodva- nyomoznak azután, hogy hogyan és miért került megszállás alá David gyakorlatilag percekkel azután, hogy a Glatzel család beköltözött az új házukba. A cselekménynek az adja a feszültségét, hogy két oldalról is szorítja hőseinket az idő, egyfelől a közelgő tárgyalás miatt, másrészt mert a démoni megszállás egyre jobban az őrületbe taszítja az új áldozatát, és félő, hogy öngyilkosságot fog megkísérelni, hogy végre megszabaduljon... vagy talán valami más okból is. Alapvetően érdekes volt a sztori, ahogy összerakták a kirakósokat, és ahogy pár visszaemlékezésből megismerve Warrenék múltját Ed és Lorraine kapcsolata is szerepet kap ebben (talán a legjobb jelenet az egész filmben, ahogy Ed arra panaszkodik a feleségének, hogy nincs nála a gyógyszere), de nekem egyetlen olyan dolog volt, ami igazán emlékezetessé tette, mégpedig az, ahogy több utalás is történik az egész Démonok között univerzum számomra legérdekesebb elemére, Warrenék széfjére. Továbbra is furcsállom, hogy még senki nem látott fantáziát abban, hogy egy sorozat keretében mutassa be az ottani tárgyak eredetét... de talán abból is lesz egyszer valami.

Az mondjuk már ebből is kiderülhetett, hogy Az ördög kényszerítetten igazából egy dolgot nem nagyon lehet: parázni. A bevezető ördögűzős jelenet öt perce nagyjából le is fedi az ijesztőbb jelenetek kb. harmadát, és sajnos azok is mind pár pillanatos jump scare-ek, amik egy pár perces felvezetés után le is csapják a jelenet hangulatát. Én éppen azért szeretem a Wan-féle horrorokat, mert ügyesen építik a feszültséget, és akár tíz percig is képesek azt fenntartani, és nem fulladnak ki egy csattanó után. Persze ettől még vannak itt is jobb jelenetek, az erdei vagy a patológián játszódó kifejezetten jók lettek, ahogy azt is sikerült elég közel hozni a nézőhöz, hogy milyen érzés lehet egy megszállást "belülről" megélni... de arányaiban szerintem kevés volt ezekből, mert hiszen ez mégiscsak egy horrorfilm kéne legyen. Az, hogy a nézőtéren gyakrabban hangzott fel kuncogás a felbukkanó lényekre, mint elfojtott hüledezés, nem éppen erről árulkodott. Már csak homályosan emlékszem rá, de aszerint ennél még a rendező Michael Chaves előző horrorja, a már említett La Llorona is jobban össze lett rakva.

Izgulni kétségtelenül lehet rajta, borzongani sajnos kevésbé: Az ördög kényszerített került talán a legmesszebb attól az egész sorozatból, amit a Démonok közöttel James Wan annak idején lefektetett. Ettől még nem rossz, csak mást vártam.


7,5/10
.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Hang nélkül 2. / A Quiet Place: Part 2   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptyHétf. Jún. 21, 2021 9:14 pm

.
Hang nélkül 2. / A Quiet Place: Part 2

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Aylynb10


Három éve a Hang nélkül elég kellemes meglepetés volt a szörnyfilmek között, nem csak azért, mert végig ugyanarra a pár szereplőre koncentrálva tette kulcskérdéssé a jellemeket, vagy mert egy olyan kihívás elé állította a karaktereket, ami abban a világban a maga természetességében is halálos veszélyt jelentett, hanem mert talán még sosem tudott senki ennyi fenyegetést kihozni a csendből. Ehhez mérten a szörnyek is remekül lettek eltalálva, hiszen a hosszú lábaikon hihető volt, hogy bárhova pillanatok alatt odaérnek, még ha esetlenül is mozognak a rengeteg emberi kacat között, a méteres karmaikkal nem volt kérdés, hogy bárkit egy suhintással szétkapnak, és az érzékenyebb részeiket kőkemény páncél védte, így még lőfegyverrel sem volt olyan egyszerű küzdeni ellenük.  

Amit a film és Krasinski továbbvitt az első részből, azok továbbra is jól működnek. Az például egy jó ötlet volt, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták, vagyis hogy szó szerint percek teljenek csak el a két film között. Így ügyesen viszi tovább a feszültséget a film, amit az előző megalapozott, de sajnos nem tudtam nem észrevenni, hogy az a kérdés, ami leginkább foglalkoztatta a nézőket, azaz hogy mi lesz a csecsemővel, szinte teljesen figyelmen kívül lett hagyva azzal, hogy ott a láda meg az oxigénpalack. Emellett elkészült az a bevezető, amit sokan talán hiányoltak a múltkor, vagyis hogy hogyan is indult ez az egész invázió; én mondjuk meglettem volna nélküle, de kétségtelenül jó kis adrenalinlöketet ad az amúgy a sok osonás meg suttogás miatt elég lassú, túl sok párbeszédet nem tartalmazó filmhez (az mondjuk már szerintem kicsit túlzás volt, hogy még pluszban belassítottak jeleneteket). Továbbra is kiváló hangulatot épít a film a csendből, és ahogy már írtam, a csend és a hangok tökéletes ritmusú váltogatásából (a hangkeverésért járó Oscar abszolút megérdemelt lenne... ahogy legutóbb is az lett volna), ez is a javára írandó. Meg az is jó, hogy egy kicsit többet és közelebbről látni a szörnyeket, egy kicsit több derül ki a viselkedésükről és a képességeiről, ami legutóbb a vaksötétben botorkálással elég korlátozott volt.

Nekem azonban jobban bejött az első rész koncepciója a túlélésre berendezkedett, elszigetelt családdal, akik még csak szomszédolni sem mernek átmenni, pedig tudják, hogy vannak még túlélők. Az, hogy Abbotték kénytelenek voltak hátrahagyni a lepusztult, nem elég biztonságos otthonukat, és ezzel kitágult a világ, és jött a többi ember, a film elkezdett arra hasonlítani, amire a legkevésbé kellett volna nálam: a The Walking Deadre... Hiába mutat be ugyanis remek helyszíneket a film (pl. a vonat), ha ezekben csak béna jump-scare-ekre futja (pl. a "mozdonyvezető"). Hiába vannak újabb emberek a palettán, ha a nagy részük semmi másra nem jó, mint hogy legyen végre kiket széttépni a szörnyeknek, mert a stúdiók szerint arra gerjed a nép, és ezt a családot már nincs nagyon tovább hova ritkítani. És a legnagyobb szívfájdalmam, hogy hiába próbálnak a múltkorihoz hasonló drámai helyzeteket és jellemfejlődéseket bemutatni, ha egyébként az oda vezető utat butaságok és ostobaságok kell szegélyezzék, csak azért, hogy miközben halad a fő sztoriszál a "titkos fegyverrel", azért valami más is történjen, hogy párhuzamosan lehessen izgulni a szereplőkért. Emiatt nem tudom továbbra sem szimpatikus szereplőnek találni a süketnéma Regant (ha te vagy a kulcsa egy problémának, mindenképpen egyedül vágj neki egy veszélyes útnak... picsa...), emiatt fogtam a fejem, amikor Marcus nekiállt a csarnokban kóricálni csak azért, hogy leverhessen valamit, és emiatt nem volt semmi értelme a "portyázóknak" és annak, ami másfél évig ott volt az orruk előtt, de nem kezdtek vele semmit.

Amikor egy filmből igazán csak az a jó, ami már az első részben is az volt, az általában azt jelenti, hogy nem volt az ötletben annyi, hogy folytatása is legyen. Az új rész nem nagyon tesz hozzá semmi olyat, amit ne lehetett volna tudni vagy kitalálni már az első rész alapján is.


7,5/10
.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Halálos iramban 9. / Fast & Furious 9   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptySzer. Jún. 30, 2021 6:53 am

.
Halálos iramban 9. / Fast & Furious 9

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 F9_110


"Az egész terv csupa szigszalag meg WD40!"

Vin Diesel csaknem két évtizede dédelgetett sorozatával megmutatta, hogy már sokkal inkább tör a Mission Impossible és a James Bond filmek babérjaira, mint amennyire száguldó sportkocsikat akar mutogatni... legutóbb éppen azzal, amikor ezeket a sportkocsikat egy világuralomra vágyó kiberterrorista vezette tengeralattjáró üldözte a sarkköri jégmezőkön. Van is ennek külön neve, a "Tripla X", és talán a sok eddigi képtelenséggel együtt is mostanra ért össze a két franchise a legjobban... kinek örömére, kinek bánatára.

Az még majdnem meglepő is, hogy a már tényleg a nevetségességig emlegetett Család mellett is csak mostanra jutott a készítők eszébe, hogy egy kicsit meséljenek Dom családjáról is, hogy felépítsenek neki egy hátteret a sittes múlton kívül, hiszen róla az első részek óta nem nagyon derült ki semmi, csak hogy van egy húga. A visszaemlékezések az apjáról és a Nascaros múlt jól megalapozták nem csak Jakob semmiből felbukkanását, de azt is, hogy Dom hogyan került ilyen közel az autókhoz, és hogy miért tartotta fontosnak felépíteni az új családot, amit óvhat, ha már az előzőt nem sikerült. A kettejük közötti rivalizálás, a félreértések és sérelmek szegélyezte versengés jól fűszerezte a titkosügynökös-szuperkémes vonalat, ami a sztori másik fele, egy szupermodern fegyverirányító rendszer után, amire egy kisebbrendűségi komplexusos német selyemfiú feni a fogát. Ezzel persze jöttek a minden eddigit felülmúló üldözések a világ minden táján, közép-amerikai dzsungelektől szűk angol utcácskákon át grúz lakótelepekig, egyben teljesítve azt a sokak által kimondott elvárást, hogy miután annyi minden történt itt már földön, vízen és levegőben, innen már tényleg nincs hova tovább, csak ha a Fast9 belép az űrprogramba Smile .

Ezzel a sok mindennel sajnos együtt járt egy másik is. Egyre inkább azt éreztem a film nézése közben, hogy az egész olyan, mint egy pontösszekötő játék, csak a számozás nélkül, így igazából senki nem tudja, hogy a végső rajznak mit is kéne kiadnia... de attól még kellenek vonalak. Vonalak aközött, hogy akkor ugye itt van az új családi szál, mert hát a Család az éppen annyira védjegye a sorozatnak, mint a nitrópalack, így legalább ötpercenként el kell mondani, hogy "Család!". Vonalak aközött, hogy vissza kell hozni egy csomó régi szereplőt (kivéve Hobbsot és Shawt, akik el voltak foglalva a saját filmjükkel), akár csak egy kameóra, mert a rajongók imádják az ilyeneket, és az sem gond, ha közben valamelyiküket a tizenpár éves halálból kell visszahozni, megint (Han rajta van a plakáton is, annyira nem spoiler), így összeöntve mindenfélét a sorozat húsz éves történelméből. Vonalakat aközött, hogy "sportkocsik" és "űrutazás", de mert Elon Musk már megmutatta, hogyan kell Föld körüli pályára állítani egy Teslát, csak a történetben kellett megtalálni a helyét. Vonalakat aközött, hogy hogyan ér össze a nosztalgia és a csúcstechnika, de ahol semmi sem számít, ott az sem probléma, ha el kell hinnie a nézőnek, egy tíz éve megalkotott csodafegyver ennyi ideig csak hentergett a világban, és addig még mindig csúcstechnika maradt. Vonalakat aközött, hogy azért persze kellenek picsarázó bombanők meg luxusautók is, és az sem baj, ha ezek már csak vágóképnek férnek bele három másodpercre, naná, hogy egy újabb kameó érdekében. Vonalakat aközött, hogy Roman és Tej már semmi másnak nincs a filmben, mint vicces feka mellékszereplőnek, de az állandó poénkodásuk és a megélt abszurd jeleneteik bőven túlviszik a filmet azon a határon, ami még beleférne akár csak a paródiába is.

A Fast9 kisgömböce meg csak dagad és hízik mindettől, egészen a két és fél órás műsoridőig, amiről már nem egyszer mondtam, hogy egyszerűen túl sok; ennyi ideig sem a feszültséget, sem az érdeklődést nem nagyon lehet fenntartani, ha hegyekben állnak a végére a roncsautók, akkor sem. Főleg úgy nem, hogy klasszikus autós üldözés csak három van (Helen Mirren pár perces beugrását, és ahogy közben elpusztít pár rendőrautót, nem sorolnám ide, mert túl rövid), és ezek között mintha egy végtelen és céltalan ugrálás lenne csak az egész mindenféle évek és országok között, hogy minden hozzávaló megjelenhessen, erőlködve próbálva az összefüggő sztori látszatát adni... A Fast9-ben már több a bunyó, mint amennyi az autópusztítás, és bármennyire is hatásos elsőre, majd jó poén az egész filmet végigkísérő hordozható elektromágnes, a végére már semmi másról nem szól a film, mint hogy Domék össze-vissza tekergetik a szabályzókat, mint kezdő fizikatanár egy iskolai kísérletben. A bunyó meg nekem már múltkor sem működött, túlságosan szét van vágva ahhoz, hogy igazán élvezni lehessen, és ha még mindez sötétben, félhomályban is játszódik, akkor semmi mást nem látni az egészből, mint elmosódott foltok villódzását a vásznon. Akkor azt mondtam, hogy a Fast-szériának még öt éve van, hogy Liam Neeson kerítésugrásához hasonló mélységbe ereszkedjen az akciófilmek között... ez most nagyjából még három évnek látszik, és ha igaz a hír, ezt a stáb is tudja, ezért a sorozatot lezáró 10. és 11. részt egyszerre fogják leforgatni. Ennyi talán még van benne, de több biztosan nem...

Lehetne a Fast & Furious 9 szemére vetni, hogy a fizika teljes figyelmen kívül hagyása után már a tér és az idő sem jelent semmiféle akadályt, de a fő probléma inkább az, hogy az egyre több nézői elvárás, az önparódiát erősítő, mániákus viháncolás és az állandó überelési kényszer együttes tömege agyonnyomja a filmet. Ezen biztosan javítani érdemes a fináléra, mert az első szó, ami eszembe jut a Fast9-ről nem az "izgalmas", a "pörgős" vagy a "család", de még csak nem is a "röhejes" vagy a "kínos", hanem az "unalmas".


6/10
.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 3.0   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptyPént. Júl. 02, 2021 12:48 am

Niwrok írta:
.
Hang nélkül 2. / A Quiet Place: Part 2


Nekem azonban jobban bejött az első rész koncepciója a túlélésre berendezkedett, elszigetelt családdal, akik még csak szomszédolni sem mernek átmenni, pedig tudják, hogy vannak még túlélők. Az, hogy Abbotték kénytelenek voltak hátrahagyni a lepusztult, nem elég biztonságos otthonukat, és ezzel kitágult a világ, és jött a többi ember, a film elkezdett arra hasonlítani, amire a legkevésbé kellett volna nálam: a The Walking Deadre... Hiába mutat be ugyanis remek helyszíneket a film (pl. a vonat), ha ezekben csak béna jump-scare-ekre futja (pl. a "mozdonyvezető"). Hiába vannak újabb emberek a palettán, ha a nagy részük semmi másra nem jó, mint hogy legyen végre kiket széttépni a szörnyeknek, mert a stúdiók szerint arra gerjed a nép, és ezt a családot már nincs nagyon tovább hova ritkítani. És a legnagyobb szívfájdalmam, hogy hiába próbálnak a múltkorihoz hasonló drámai helyzeteket és jellemfejlődéseket bemutatni, ha egyébként az oda vezető utat butaságok és ostobaságok kell szegélyezzék, csak azért, hogy miközben halad a fő sztoriszál a "titkos fegyverrel", azért valami más is történjen, hogy párhuzamosan lehessen izgulni a szereplőkért. Emiatt nem tudom továbbra sem szimpatikus szereplőnek találni a süketnéma Regant (ha te vagy a kulcsa egy problémának, mindenképpen egyedül vágj neki egy veszélyes útnak... picsa...), emiatt fogtam a fejem, amikor Marcus nekiállt a csarnokban kóricálni csak azért, hogy leverhessen valamit, és emiatt nem volt semmi értelme a "portyázóknak" és annak, ami másfél évig ott volt az orruk előtt, de nem kezdtek vele semmit.


7,5/10
.

Érdekes, nekem tök bejött az, hogy kitágult a világ...

Tulajdonképp minden negatív észrevételed jogos ( Regan útján én is csóváltam a fejem), viszont valahogy rohadtul működött az egész nálam. Alapból mindig is bírtam a TWD posztapokaliptikus képét, mindig örömmel néztem az elpusztult világ megjelenítésének kreativitását, így számomra külön jó pont volt, hogy itt is láttam ilyet. Mindehhez meg egy olyan - számomra - mesterien felépített és kezelt feszültség társult, amitől szinte az egész film alatt képes voltam izgulni. Persze ehhez nagyon nagy mértékben hozzátett mind a kép, mind a hang vágása... azt olvastam valahol, hogy ezt moziban kell látni. Nos, nem, nem kell. Csak kell hozzá egy jó házimozi.

Szerintem ez qrva jó lett, talán csak az újdonság varázsa hiányzott belőle - de cserébe meg kaptam egy Cillian Murphyt, aki 28 nappal, hónappal később ismét egy kihalt világban próbál túlélni. Very Happy


Nálam simán 85% peace


.

Niwrok likes this post

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Oxigén / Oxygène   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptyPént. Júl. 23, 2021 9:03 pm


Oxigén / Oxygène

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 O210


Nálam általában plusz elismerésre és kíváncsiságra ad okot az, ha egy film szűk térben játszódik kevés emberrel, mert ezekben egyfelől nagyon jól tud működni a pszichológiai dinamika, másrészt igazi kihívás ilyen helyzetben izgalmassá, érdekessé tenni a sztorit, hogy a látványra kevésbé lehet támaszkodni. Még ennél is nagyobb feladat az, amikor egy ember és egy mindössze koporsónyi tér áll rendelkezésre a cselekmény kibontásához, és bár lehet, hogy láttam már több ilyen filmet is, a legextrémebb szokott ilyenkor eszembe jutni, az Élve eltemetve (Buried) Ryan Reynoldsszal, ahol egy Irakban dolgozó amerikai teherautósofőr várta egy földbe ásott faládában, az egy szem mobiljába kapaszkodva, hogy megmentsék. Az Oxigén ennek a filmnek is lehetne akár a modernebb kiadása, és csak részben csökkenti a főszereplő magányát, hogy folyamatosan kommunikálni tud egy mesterséges intelligenciával.

A mindenféle diagnosztikai műszerekkel felszerelt ládában sokkszerűen ébredő nőnek erre óriási szüksége is van, ugyanis nem csak azt nem tudja, hogy hol van, vagy hogy miért lógnak mindenféle csövek és érzékelők a testéről és testéből, hanem kezdeti amnéziájában azt sem, hogy ő maga kicsoda. A kamra tartozéka azonban a nagyon készséges, de néha elég furcsán programozott M.I.L.O., akinek a segítségével Liz egyre több mindent tud meg saját magáról és a körülményekről... de csak akkor, ha tudja, hogy mit és hogyan kell kérdezni. Az például elég gyorsan kiderül, és némileg sürgetővé teszi a rejtélyek megfejtését, hogy a helyszín egy hibernációs kamra, amiben Liz egy meghibásodás miatt ébredt fel a mélyaltatásból, és ahol egy kiégett processzor miatt vészesen lecsökkent a tartályhoz rendelkezésre álló oxigén. Liznek egy bő órája van csak, hogy minél többet megtudjon, amivel akár a létfenntartó rendszert tudja tovább működtetni, akár a kapszulából sikerül kijutnia, és ebben éppen annyira áldás, mint átok az a néhány, egyre gyakrabban felvillanó emlékkép, amik éppúgy lehetnek a korábbi életének homályos lenyomatai, mint hallucinációk.

Az Oxigén egyik legkellemesebb vonása, hogy a puhatolózások, a tétova kérdésekre kapott válaszok ennyiféle képpé állhatnak össze. Több kapcsolódási pontja is van például filmmel a bevezető képsornak a labirintusban mászkáló patkánnyal, és ebből az átvitt értelmű az, hogy Liz is így keresi a "kiutat", összerakva valamilyen lehetőséget a rendelkezésre álló információkból, de egy új kérdés vagy egy előkerülő eszköz hatására az egész kifordul önmagából, és lehet majdnem mindent elölről kezdeni. Hogy azért ne legyen annyira klausztrofób az élmény (a kameraváltások és az optika miatt amúgy is kicsit tágasabbnak hat a doboz, mint kéne), M.I.L.O. egyik funkciója például az lesz, hogy a külvilággal lehetővé váljon a kommunikáció egy egyre romló telefonvonalon át, de Liz a másik oldalon levő személyekben is egyre inkább kénytelen kételkedni, hiszen ha minden percre szüksége lehet, akkor ritkán engedheti meg magának a bizalom luxusát. Mindezekből például a történet egy pontján úgy tűnik, mintha ez az egész egy hi-tech sztori lenne, építve fel a filmet thrillerként, máskor az orvosi megoldás lenne valószínűbb, amikor Liznek egy kórteremről lesznek emlékei, de pont az a legjobb benne, hogy ha a magyarázatok és az átkötések néha sántítanak is (utólag nem mindennek van értelme, ami korábban történt), a lendület viszi előre a cselekményt, és a fordulatok végén jó a finálé is. A néhány zavaró dolog közül nekem a legfeltűnőbb talán az a játék volt az oxigénnel, de annyira, hogy még Liz is "rákérdez", hogy miért fogy ez össze-vissza, amikor néha két perc alatt fogy öt százalékot, máskor meg minden oxigénmolekula fogyását kiemelik nagyjából... de feszültségi pontnak, egy kerge időzített bombának elment. A másik részben ebből következhet: az időtávok néha eléggé szétcsúsznak.

Hogy a film ennyire összeállt, az nagyjából három ember érdeme, akik a legtöbbet tettek/tehettek az Oxigénért. Az első kiemelt a rendező Alexandre Aja, aki nálam a Tükrökkel örökre beírta magát a filmes nagykönyvbe, máig az az egyik kedvenc és egyben top 10 legparásabbnak tartott mozim a horrorok között, de gyakorlatilag a Magasfeszültségen kívül bármit szívesen láttam tőle az elmúlt húsz évben, gagyi trancsírtól (Piranha) a felnőtt meséig (Szarvak). Ért a drámához, jó fantáziája van a vizuális feszültségkeltéshez (itt egy-egy patkányos haluzással meg azzal a "szűrővel" dobta meg rendesen az adrenalint), és hagyta, hogy a fogyó idő ellenére is legyenek nyugodtabb, érzelmesebb pillanatok, mint mondjuk amikor Liz az anyját hívja fel. A másik név Christie LeBlancé, akiben meg éppen az a furcsa, hogy ez az első filmje, ráadásul egy szinte hobbiként írt forgatókönyvvel, és ahogy néztem a neten, a legfrissebb információk róla 2017-esek, amikor az Oxigénről szóló hírek először felbukkantak Hollywoodban, akkor még annak kapcsán, hogy a főszerepre megnyerték Anne Hathawayt. Liz szerepét végül, több rendező- és színésznő-váltás után Mélanie Laurent kapta meg, ami aztán azzal is járt, hogy francia nyelven forgatták le; nekem bejött az alakítása, őt a Becstelen Brygantikból jegyeztem meg, és azóta is szívesen látom bármiben.

Persze a legérdekesebb az lenne, ha részletesen ki lehetne vesézni, hogy mi hogy jó vagy nem annyira jó a sztoriban, ahogy viszonyítási pontokból is van bőven (egy film például nagyon a nyelvem hegyén van, amire engem leginkább emlékeztet az Oxigén, főleg azért, mert annál "fényévekkel" jobb szerintem), de ha meglepetést is akarok hagyni, akkor elégnek kell lennie ennek. Az Oxigén néhány apróbb bakitól eltekintve jól viszi át a "bezárt szobás" thrillereket a XXI. századba, sőt, még annál is egy kicsit tovább, kellemes fordulatokkal tartja fent az érdeklődést és a feszültséget, ráadásul azzal, hogy 2016-os forgatókönyvként csak 2021-re lett belőle film, kapott egy olyan plusz réteget, amire az írója eredetileg nem is számíthatott.


8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Nomádok földje / Nomadland   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptyHétf. Aug. 09, 2021 7:29 pm

.
Nomádok földje / Nomadland

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Nom10


Ahhoz képest, hogy régebben itt a Fórumon is mekkora esemény volt az Oscar, aminek nem csak a legjobb film jelöltjei, de a legjobb idegen nyelvű filmjei közül is igyekeztünk minél többet megnézni, mostanra oda jutott a dolog nálam, hogy még az arany szobrocskát megkapó Nomádok földjére sem szántam rá az időt eddig. Megvannak ennek nyilván az okai, és hogy most nem csak megnéztem, de hosszabban írok is róla (ez már a tavalyi Élősködöknél sem jött össze...), annak leginkább az az oka, hogy úgy érzem, egy kicsit védelmembe kell vennem ezt a mozit. Mert nekem nem csak annyit adott, mint egy "teleszart vödör" Wink ...

R2-D2 írta:

Nomádok földje

Tény, hogy érezni a gyász terhét a nőn, meg értettem is picit a teljes magába fordulását és talán ez indokolná is a viselkedését, ugyanakkor meg mégsem tűnt annak a tipikus „hagyjon engem mindenki békén” stílusú személyiségnek – néha képes volt közösségi életet is élni. És ez a fura kettősség egyáltalán nem tett jót sem a filmnek, sem a karakternek: mintha az írók nem tudtak volna mit kezdeni a jelelmével, mintha picit tudathasadásos lenne. Nem is igazán jött át, mit akart a rendezőnő közvetíteni a karakterével, mi volt az egész mozinak a célja: számomra az egész csupán arról szólt, hogy néhány, magát nomádnak tartó ember vödörben szarik az autójában és használt, értéktelen cuccait csereberéli, majd továbbáll, másik parkolóban szarik… ez Oscart ér? [...] Lehet egy film lassú, lehet melankolikus, gyönyörűen fényképezett, különleges, számomra talán idegen és feldolgozhatatlan életérzést és csoportot bemutató alkotás, de történet nélkül az egész annyit ér, mint az a szar a vödörben. Komolyan, velem több dolog történik egy hónap alatt, mint ami Frennel ebben a moziban cirka egy év alatt, ha nekem kellene (persze, szigorúan kényszerből) így élni, előbb-utóbb megkérném a furgonomat, hajtson át rajtam… [...] És így sajnos nem tudok a filmből, a történetből egyetlen egy maradandó jelenetet említeni, ami miatt bárkinek is szívesen ajánlanám ezt az egészet – a művészfilmek általában inkább csak felhúznak, de ez nem nyújtott semmit, mint puszta közönyt.

40%


Azzal persze nehéz vitába szállni, hogy lassú, mint a fene. Nem is nagyon lehet más, ha egyszer kb. tényleg annyi a cselekmény, hogy Fren (Frances McDormand) alkalmi munkától alkalmi munkáig utazik az egyre jobban elhasználódó, kvázi lakókocsinak megcsinált furgonjával a hol szikkadt, hol havas prérin, és az emberekkel való kapcsolata szinte csak annyi, hogy hasonló életmódot folytató emberekkel találkozik, hogy egy tábortűz mellett meghallgatja az ő történeteiket, és elmondja nekik a sajátját. Az egyetlen szál, ami valamennyire ki is lóg ebből a filmből, az a Dave-vel (David Strathairn) szárba szökkenő barátság és románc, meg menet közben kiderül, hogy a nőnek azért van egy nővére, de tőle csaknem negyven éve eltávolodtak, fizikailag és érzelmileg is. Mindezt csak a pusztáról készült természeti képek szakítják meg, meg néha egy-egy bevágás Fren valamelyik munkahelyéről, karácsonyi dobozolásról az Amazonnál meg ilyenek. Nálam a kevés negatívum egyike volt, hogy ezekből a képeslapra való vágóképekből egyre inkább elegem lett, mert ezek aztán tényleg nem vitték előre a filmet, csak szépek voltak; nekem egy dráma sokkal inkább azt jelenti, amikor vannak beszélgetések és konfliktusok, mint az ilyen csendes előre bámulást, amivel manapság töltik ki a műsoridőt. Szóval vannak itt hibák, hogyne lennének...

Viszont azt hiszem, ez is azon filmek egyike, amik nem értelmezhetőek a készítés körülményei nélkül, és amiben meghatározó, hogy az U.S.Á.-ban forgatták le, és nem is nagyon készülhetett volna el máshol. Pár éve volt hasonló érzésem a Préri urai (Hell or High Water) kapcsán, mert azt is úgy élveztem a legjobban, ha egy modern westernként tekintettem rá, és adott neki egy plusz réteget, hogy mennyire (nem) változott az egész banditás, indiános, sheriffes közösség és hangulat az elmúlt másfél évszázadban arrafelé. A Nomadland is hasonló gyökerekből táplálkozott nálam, és azokat a távolságokat, az ebből eredő szabadságot és kalandvágyat, vagy azt az életfilozófiát, hogy az ember elsődlegesen magára számítson, nekünk nem könnyű még felfogni sem, akik Európa közepén arra építettük a kultúránkat ezer éven át, hogy próbáljunk megmaradni, hogy megvessük a lábunkat és megőrizzük a helyünket. Teljesen másfajta beállítottságot kíván, de náluk ez az alapvetés, a folklór része, és ehhez a Nomadland előtt csak egy dolog vitt közel, egy számítógépes játék, a Where the Water Tastes Like Wine. Annak pont ez volt a koncepciója, hogy a játékos bejárta az U.S.Á-t történeteket gyűjtve, és nagyon érdekes volt figyelni egyfelől az emberi oldalára ezeknek a sztoriknak, másrészt arra, hogy szájhagyomány útján terjedve, újra és újra kicsit máshogy elmesélve, kiszínezve hogyan változnak ezek a történetek.

Ebben pedig a Nomadland nemhogy művészfilm, hanem realista féldokumentumfilm, hiszen a két említett színészen meg gondolom a családjaikat játszó mellékszereplőkön kívül mindenki az, aki! A nomádok mind nomádok, és bár ezt csak utólag tudtam meg, amikor kicsit utánaolvastam a filmnek, de menet közben is feltűnő és gyanús volt, hogy "amatőröket" nézek. Ezzel a feltételezéssel együtt is meg tudott ütni egy-egy szokásuk, rituáléjuk vagy beszélgetésük, de így, hogy tudom, hogy sokszor tényleg a saját érzéseiket és kétségeiket mutatták meg a vásznon, hogy Bob Wells valódi könnyekkel siratja el a fiát, vagy ahogy Swankie-t meggyászolják (más társaikra gondolva, mert Swankie rákja pont a forgatókönyvben íródott meg), utólag valahogy még erőteljesebb az élmény. Fura, de ilyen vonatkozásban Frances McDormand sem elsődlegesen színészként, karakterként jelenik meg, hanem mint egyfajta természettudós, a préri Jane Godallja, akit ez a csoport befogadott maga közé, és kamerán keresztül engedték, hogy "természetes élőhelyükön" láthassa, megmutathassa a szokásaikat.

De Fren karaktere sem volt nekem elhanyagolható ebben a sztoriban, sokat megtestesítve azokból a kétségekből, veszteségekből és eszmeiségből, amiből a nomád-lét összeáll. Empire város hanyatlása, részleges elnéptelenedése ehhez csak egy plusz adalék volt, jól illett a többi közé, mert azért mégiscsak más, ha az ember úgy megy el erre-arra alkalmi munkákra, hogy utána van hova hazamennie, mint hogy nagyjából nincs, mert csak a huzatos házak maradtak a kihalt utcákon. De ez megint olyan dolog, hogy aktív középkorú, esetleg családos emberként, a mi nyugdíjrendszerünk tudatában aligha tudjuk beleélni magunkat annak a 60 körüli nőnek a helyébe, aki a férje halála miatti gyász mellett kénytelen szó szerint a nulláról újraépíteni, de legalábbis fenntartani az életét, állandóan vándorolni kényszerülve az egyetlen megélhetést biztosító alkalmi munkák miatt, mert a segély az éhenhaláshoz lenne elég... de van, akinek "ezt dobja a gép". Olyat, ahol a régi életének a puszta praktikum mellett legfeljebb egy doboz jut a furgonban (ezért is kaptak hangsúlyos szerepet a tányérok). Olyat, ahol ha nem is szakadt meg minden családi kötelék, a nővérével szinte idegenek egymás számára, legjobb esetben is vendégek egymás életében, és nem csak az van benne, hogy nem akar a testvéréék terhére lenni, de ahogy Fren szinte remegni kezd a gondolatra, hogy a régi szobájában aludjon, hozzátéve azt, hogy már 14 évesen elmenekült otthonról... könnyen elhiszem, hogy nincsenek békés emlékei a családi fészekről. A finálé ismeretében azt mondanám, ha nyitottnak fogadom el a befejezést, inkább a másik helyen tudja elképzelni a jövőjét.

Akármennyire is kínai rendezőnő (Chloé Zhao) csinálta, ez egy ízig-vérig az amerikai hagyományokból, életszemléletből épülő film, ezért nem biztos, hogy azon kívül megtalálja a helyét. És ugyanez igaz a drámájára is, ahol persze szeretjük a hollywoodi kliséket, de néha üdítő változatosság valami olyat látni, ami nem teljesen egy forgatókönyvíró agyából pattant ki, hanem "csak" az élet írta.


8,5/10
.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Végtelen útvesztő 2. - Bajnokok csatája / Escape Room: Tournament of Champions   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptyCsüt. Aug. 12, 2021 10:54 pm

.
Végtelen útvesztő 2. - Bajnokok csatája / Escape Room: Tournament of Champions

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 21562610


Noha elég gyakran lehetett szabadulószobás filmeket találni a kínálatban, ezek általában csak a közepestől a pocsékig tartó skálán voltak nálam, és igazán csak egy emelkedett ki közülük, a 2019-es Végtelen útvesztő. Mindezt tette úgy, hogy messze az volt a legabszurdabb, egyben a leglátványosabb "szobákkal" ellátva, és ahol a szereplőkkel együtt döbbentem meg azon, hogy egy kis "faházból" kilépve a sztori hirtelen egy havas hegycsúcson találta magát, egy befagyott tó mellett... legalábbis látszólag. Azután, hogy olvastam róla, hogy a 10 milliós gyártási költség nagyjából 1500%-ban megtérült, nem volt kérdés, hogy lesz folytatás, és ennek nagyon örültem.

Mivel közvetlen folytatásról van szó, a stáb előzékenyen csinált egy "az előző rész tartalmából" montázst a film elejére, így még azok is képben lehetnek arról, hogy miért szövetkezett Zoey és Ben ennek a Midas nevű cégnek a leleplezésére, akik nem látták az első részt vagy már nem annyira emlékeznek rá. Csakhogy elég gyorsan kiderült, ezt könnyebb eltervezni, mint végrehajtani, leginkább azért, mert mindkét túlélőben elég komoly traumákat hagyott a társaik halála, vagy egyáltalán a szobákban átélt élmények. Hiába áll rendelkezésükre egy teljesen tiszta nyom a Midas New York-i épületének helyéről, ha ennek elérése már ott megbicsaklik, hogy Zoey retteg a repüléstől... még ha ez éppen nem is a Midas sara. Amikor végül eljutnak oda, akkor is csak egy elhagyatott, mocskos épületet találnak, pont olyat, mint amilyeneket a Midas hátra szokott hagyni a "játékok" után, és már éppen távoznának, amikor egy csalinak szánt akció során a Midas behúzza őket az újabb játékba, ahol ezúttal olyan emberek lesznek a társaik, akik már túléltek egy ilyen próbát... de természetesen ők sem utóhatások nélkül.

Egy folytatás nem rendelkezhet annyira a meglepetés erejével, az ember a tapasztalatok alapján még a fordulatokra, a "tágas" helyszínekre is számít, de az alapok ettől még ugyanúgy működnek, sőt! A Bajnokok csatája simán új szintre emelte a szabadulószobás élményt azzal, hogy a szobák például többszörösen összetettek lettek. Bár annak is megvolt nálam a varázsa, hogy a szobák egy-egy szereplő múltjához kötődtek, és ezek a féltett titkok lettek a megoldás kulcsai, maga a játék itt jobban működött azzal, hogy több a nyom és a kulcs, és ezeket láncszerűen kell összefűzni, sorban újabb nyomokat nyitva meg, míg végül feltárul a lehetséges átjáró, általában egy másik szobába. A szereplőknek folyamatosan agyalniuk kell, utalásokat visszafejteni, új tárgyak funkcióját kitalálni, és ehhez a díszlet legalább olyan erős és ötletes, mint legutóbb, és annyival rögtön jobb is, hogy nincs olyan alibi-szoba, mint amilyen volt az "ujjlenyomatos"-drogos. Eddig is voltak olyan trükkök, amik simán elmentek volna bűvészmutatványnak, és bármennyire is éreztetik folyamatosan, hogy az illúziók ellenére ezek szobák, itt a Polaroidos volt az, amitől éppen annyira leesett az állam, mint amennyire semmi értelme.

Rejtvények megfejtésében és hangulatában így többet kaptam ettől a résztől, olyannyira, hogy egyszer-kétszer már soknak is éreztem; minden filmnek ez legyen a legnagyobb baja, de a tempó a folyamatos előrejutás kényszere és a minden szobában ott levő, borzasztóan szűk időkeretek miatt tényleg szédítő (valamilyen időzítő mindig ketyeg), és talán kétszer két perc van az egész moziban a felvezetést leszámítva, amikor a játékosok tudnak pár szót váltani arról, hogy egyáltalán ki kicsoda, és miért vannak pont ők itt egyáltalán. Így egyfelől elveszett kicsit a drámaisága az egésznek, néha csak egy mondat erejéig van szerepe a személyiségeknek (pedig a rénszarvasos feladvány nálam még mindig viszi a prímet), de talán ennyi feladat mellett a rejtvényfejtős énemnek az hiányzott a legjobban, hogy legyen esélyem egy kicsit együtt gondolkodni a szereplőkkel, hogy velük együtt fejthessek meg legalább néhány nyomot. Meg voltak olyan apróságok, amit szívesen láttam illetve hallottam volna viszont, például vártam arra, hogy most is lesz olyan "zenei" feladvány, mint volt az első részben a Downtown... mondjuk valamelyik visszaszámláló óra helyett.

Feladványokban többet kaptam a folytatással, míg karakterekben egy kicsit kevesebbet, de egy dolog változatlan maradt: a folytatást ugyanúgy várom. Adam Robitel és a stábja munkájára a múltkor még félve, csak az újranézéskor adtam magasabb pontot, de most nem futok efféle felesleges köröket.


8,5/10
.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 3.0   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptyCsüt. Aug. 19, 2021 2:29 pm

Niwrok írta:
.
Végtelen útvesztő 2. - Bajnokok csatája / Escape Room: Tournament of Champions


Rejtvények megfejtésében és hangulatában így többet kaptam ettől a résztől, olyannyira, hogy egyszer-kétszer már soknak is éreztem; minden filmnek ez legyen a legnagyobb baja, de a tempó a folyamatos előrejutás kényszere és a minden szobában ott levő, borzasztóan szűk időkeretek miatt tényleg szédítő (valamilyen időzítő mindig ketyeg), és talán kétszer két perc van az egész moziban a felvezetést leszámítva, amikor a játékosok tudnak pár szót váltani arról, hogy egyáltalán ki kicsoda, és miért vannak pont ők itt egyáltalán. Így egyfelől elveszett kicsit a drámaisága az egésznek, néha csak egy mondat erejéig van szerepe a személyiségeknek (pedig a rénszarvasos feladvány nálam még mindig viszi a prímet), de talán ennyi feladat mellett a rejtvényfejtős énemnek az hiányzott a legjobban, hogy legyen esélyem egy kicsit együtt gondolkodni a szereplőkkel, hogy velük együtt fejthessek meg legalább néhány nyomot. Meg voltak olyan apróságok, amit szívesen láttam illetve hallottam volna viszont, például vártam arra, hogy most is lesz olyan "zenei" feladvány, mint volt az első részben a Downtown... mondjuk valamelyik visszaszámláló óra helyett.


8,5/10
.

Ennél jobban én sem tudtam volna összefoglalni, mit is éreztem...

Tetszett az egész, de néha úgy éreztem, túl gyors és követhetetlen volt a kijutás feltételrendszere, tényleg nem volt idő semmin gondolkodni, mi, miért, miből következik. Olyan szinten pörgött a film - amúgy éles kontrasztban a kissé lassú felvezetéssel - hogy csak kapkodtam a fejemet, így az amúgy remek "szobák" alapos megismerését is mellőznöm kellett. A "Ha nem látod, nem történik meg" dolog tetszett, viszont akkor a homokozóban van még egy kártya a későbbiekre, valamint meg kéne néznem az első film végét még egyszer, hogy akkor a repülő hogy is lehet szoba.

De összességében qrva jó lett, jöhet a harmadik. Ja, és eljutottam moziba, ami a jelen állapotban egy abszolút pozitív élmény. Smile

.

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 3.0   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptyCsüt. Aug. 19, 2021 5:00 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
Végtelen útvesztő 2. - Bajnokok csatája / Escape Room: Tournament of Champions

Rejtvények megfejtésében és hangulatában így többet kaptam ettől a résztől, olyannyira, hogy egyszer-kétszer már soknak is éreztem; minden filmnek ez legyen a legnagyobb baja, de a tempó a folyamatos előrejutás kényszere és a minden szobában ott levő, borzasztóan szűk időkeretek miatt tényleg szédítő (valamilyen időzítő mindig ketyeg), és talán kétszer két perc van az egész moziban a felvezetést leszámítva, amikor a játékosok tudnak pár szót váltani arról, hogy egyáltalán ki kicsoda, és miért vannak pont ők itt egyáltalán.

8,5/10
.

...Valamint meg kéne néznem az első film végét még egyszer, hogy akkor a repülő hogy is lehet szoba....


Spoiler:

Majd biztos lesz egy világbajnokság is Smile .

.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: A terapeuta / In Treatment S4   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptyHétf. Aug. 23, 2021 8:57 pm

.
A terapeuta / In Treatment S4

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 18902410


Bármennyire is benne vagyunk másfél éve, még csak most kezdjük kapiskálni, hogy talán a COVID-dal összefüggésben kialakult járványhelyzet volt össztársadalmi szinten évtizedek óta a legmeghatározóbb dolog az életünkben. Sokan annyit voltak összezárva a családjukkal vagy éppen saját magukkal, mint soha előtte, sokan ennek hatására értékelték át, hogy mit tartanak fontosnak az életben, és változtatták meg a hozzáállásukat. Szigorúan csak a tévés-filmes világot tekintve is sok megoldást, helyzetet a kényszer szült, legyenek azok filmek halasztása vagy üzleti tervek teljes újragondolása, és hogy ne fulladjon be az egész teljesen, azt forgattak, amit tudtak. Valahol ennek a két halmaznak az eredőjében születhetett meg az a gondolat az HBO fejeseiben, hogy egy olyan sorozatot, és vele egy olyan formátumot támasztanak fel, ami tíz éve volt náluk utoljára műsoron. Ezért is ne keresse senki itt az előzményeket, a soft-reboot keretében csak a 4. évadot láttam... bár ez nem jelenti, hogy a korábbiakat esetleg nem fogom bepótolni.

A nálunk annak idején Terápia néven futó (egyébként izraeli alapokon nyugvó, több feldolgozást megélt) sorozat ugyanis a leginkább koronavírus-kompatibilis sorozat, szerintem mindkét fent vázolt okból. Ami annak idején csak egy érdekes ötlet volt arról, hogy napi sorozat készüljön egy pszichológusról és a hozzá érkező páciensekről, akik mindig a hét ugyanazon napján érkeznek rendelésre (általában hétfőtől csütörtökig), magukról mesélve, próbálva feltárni a viselkedésük vagy az érzéseik okait, hogy aztán a hetek lezárása, a péntek a terapeutáé legyen és az ő problémáié, hiszen ahogy már említettem, ebben is igaz, hogy a suszternek is lehet lyukas a cipője... szóval az most szinte az egyetlen eszköz lett, hogy ne kelljen teljesen leállni. Egyfelől a képernyőn levő szereplők maximális száma a három, és még ha ott a stáb is, akkor is legfeljebb monodrámát lehet forgatni ennél kevesebb karakterrel, és legtöbbször a távolságtartás sem gond, ha az idő jelentős részében egyikük a kanapén ül, a másik meg vele szemben egy széken. A másik, hogy a lelkizés egy ilyen időszakban szinte adja magát, sőt, bár említés szintjén megvan az évadban a koronavírus és a nyomában járó lelki tünetek, de csak mint időbeli elhelyezés, pedig simán el tudtam volna képzelni, hogy valamelyik szereplő arról kezd mesélni, hogy a karantén miatt mennyire depressziós lett és omlott össze az élete, és hogy ebből hogyan mászik ki...

Persze bármennyire is muszájból készült talán, az semmiben nem mentesíti attól, hogy önmagában is meg kell állnia a lábán, és nekem mind a Terápia nagy kedvelőjének ez csak azon múlik, hogy sikerül-e érdekes szereplőket bemutatni és feldolgozni ezekben a fél órás epizódokban. Ezzel most sem volt gond, a sokadik évad után is legfeljebb pár szereplőt tudnék mondani, akiknek a sorsa különösebben nem érdekelt, és nem bántam volna, ha az ő napjaik kimaradnak a sorozatból. Elsődleges szereplő ebben maga a szálakat összekötő pszichológus Brooke Taylor, akiben sok mindent felkavar a sikeres építészként nemrég elhunyt apja temetése és a gyász, leginkább azt, hogy 40+ nőként egyre jobban szeretne gyereket, akár olyan áron is, hogy megpróbálja megkeresni az örökbe adott fiát, akit még középiskolásként szült meg, kiegészítve az újraébredő alkoholizmusával. A hétfő a szociális munkásként, bentlakásos ápolóként dolgozó, huszonéves Eladioé, aki elsődlegesen azért kerül Brooke-hoz, hogy egy régebbi diagnózist vizsgáljanak felül, de az anyjával való viszonya is egyre többször kerül szóba, amitől elég érdekes lesz az anya-fia dinamika közte és Brooke között. A kedd a csalásért börtönbüntetésre ítélt, frissen próbaidőre kiengedett Coliné, aki egyszerre zúdítja Brooke-ra a szakmai élete kisiklását, a házassága tönkremenetelét, és azt, hogy mekkora seggfejnek tartja őt a világ... maga által is elismerten nem teljesen indok nélkül. Végül a csütörtök a tinédzser Lailáé, akit a nagymamája rángat el terápiára azért, hogy egy pszichológus szájából is hallhassa a főiskolára készülő lány, leszbikusnak lenni milyen kihívásokkal járhat. Alapvetően mindegyik szálon voltak nekem pozitívumok, volt nem egy kimagasló szócsata, és így, hogy az Eladio-Brooke tengely drámaibb, személyesebb történeteket mesélt el, míg a Colin-Laila páros könnyen élt általánosításokkal és kikacsintásokkal, szépen ki is egészítette egymást a négy karakter.

Merthogy ami ilyen mértékben kicsit váratlan volt, az az, hogy az évad mennyit foglalkozik társadalmi kérdésekkel. Önmagában a tágabb kontextus eddig sem volt ritka, a magyar sorozat is próbált reflektálni például a rendszerváltás körüli évekre és a kommunizmus-szocializmus hagyatékára. De itt Colin és Laila személyisége szinte teljesen feloldódik a BLM és a "woke culture" társadalmi és politikai hullámaiban, és lesz az ő pszichoanalízisük inkább egy véd- és vádbeszéd a kétségtelenül sok szélsőséges megnyilvánulással és jelszóval felvértezett mozgalmak irányába. Az első pár alkalommal még éreztem valamiféle egyensúlyra törekvést, ami az egész évad talán legérdekesebb vonása volt, vagyis hogy mindkét karakterben a bizonytalanságot és a helykeresést emelte ki, hogy az USA társadalmi légkörével nem tud mit kezdeni egyik korosztály sem. Nem találja a helyét benne az ötvenes fickó, aki négy év börtön után nem csak azt veszi sajnálattal és csalódottan tudomásul, hogy egy hülye picsának nem mondhatja, hogy hülye picsa, mert az már nem elfogadott (miközben attól még simán lehet egy idióta valaki, hogy nő... vagy meleg... vagy bármilyen kisebbségi csoport része), hanem azt is, hogy a puszta létezése bűnnek számít egyesek szemében. De ugyanígy csak fokozza az amúgy is érzelmileg elég intenzív és megterhelő korban levő tinédzserben is a bizonytalanságot a hirtelen rászakadó társadalmi felelősség, súlyosbítva a családban eredendően ott levő konfliktusokkal, hiszen ott van előtte a történelem és a teljes bolygó összes problémája és igazságtalansága. Ez egy érdekes párhuzam volt, csak kár, hogy az írók nem vitték tovább egy kicsit ezt a gondolatmenetet ahelyett, hogy archetípusokba gyömöszöljék ezt a két karaktert a gyors feloldozás és ítélkezés érdekében.

Nekem eddig is működött ez a koncepció, és ezután is fog, így a koronavírus eddigi kevés hozadékainak egyike, hogy Amerikában feltámasztották a Terápiát. Mondjuk jobban örültem volna, ha megmarad tisztán drámának, mint hogy politikai kiáltvány legyen belőle, de ínséges időkben az ember ne válogasson...


8/10
.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Új múlt / Reminiscence   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 EmptyPént. Aug. 27, 2021 6:57 pm

.
Új múlt / Reminiscence

Niwrok írásai 3.0 - Page 10 611df910


A közeli jövőben az, amivel korábban a tudósok, éghajlatkutatók próbálták jobb belátásra és önmérsékletre inteni az embereket, vagyis a szélsőséges időjárás és a tengerszint emelkedése, már a valóság. A part menti, alacsonyabban fekvő városokat, lehettek bármilyen nagyok, lassan elönti a tenger, és ha a gazdagabbak próbálnak is gátakkal védekezni a saját negyedeikben, azzal is csak időt nyernek. A jelen és a jövő kilátástalansága elől az emberek abban keresnek menedéket a szokásos alkohol és drogok mellett, amiben amúgy is szoktak, a múltban, a boldog emlékekben, a nosztalgiában, mindenki olyan módon, amit éppen meg tud fizetni. A volt elit katona Nick Bannister (Hugh Jackman) is ilyen helyzetben él Miamiban, ahol az éjszakai élet nem csak szórakozást szolgálja, hanem az enyhülést, az elviselhető hőmérsékletet a nappali forróság után, és ahol Nick egy régi bajtársával, Watts-szal (Thandie Newton) közös vállalkozásban üzemeltet egy gépet, amibe befeküdve az ügyfelek élénkebben élhetik újra az emlékeiket, régi szerelmeket vagy a családdal töltött boldog perceket (de persze a hasonló berendezéseket a rendőrség is előszeretettel alkalmazza a bűntények felderítésében)... néha meg olyan praktikus dolgokat, hogy hova is tették a dolgaikat. A rutinmunka azonban egy hosszú nyomozás kezdetét jelenti akkor, amikor a Mae-ként bemutatkozó nő (Rebecca Ferguson) keresi fel Nicket, hogy legyen segítségére a lakáskulcsa megtalálásában, a férfit pedig első pillantásra annyira megigézi a nő szépsége, hogy tudja, tűzön-vizen is hajlandó lenne átkelni, hogy vele lehessen.

Bár a leírásban annyira nem tudtam érzékeltetni, mert sokkal többet kellett volna írnom akkor, de az Új múlt legmeghatározóbb hangulati eleme a film noir. Hiába gyökerezik a műfaj a XX. század közepében, de sci-fik is sokszor élnek a kellékeivel (elég csak a Szárnyas fejvadászra vagy a Looperre gondolni), és nem csak mert a végzetes örvényként kavargó szerelem időtlen téma, hanem azért is, mert könnyű velük biztosra menni. A megkeseredett, hosszú kabátos nyomozó, a titokzatos "femme fatale", az alvilág füstös bárjai, és a háttérben meghúzódó, lehetőleg a felsőbb körökig érő összeesküvések sem sokkal kevésbé agyonhasznált elemek, mint a horrorfilmekben a sötétből kinyúló kéz, de ugyanannyira működnek is. Az Új múlt ezen túl azonban egy remek tükröt is tart a "neo noirral" az önismétlő nosztalgiának, csak kár, hogy néhány dolog szinte karikatúraszerű lett a nagy igyekezetben, Mae-ról például többször is nem az jutott eszembe, hogy ő lenne a nagy ő, hanem hogy milyen nevetséges, ahogy kvázi még a vécére is csak hosszú, csípőig felsliccelt, vörös estélyi ruhában képes kimenni.

Ami az újdonságot jelentené mindebben, a háttér az elárasztott világgal nagyjából ugyanilyen szempontok szerint teremti meg a saját illúzióit, de egyben hullik is darabjaira, ha a néző csak egy kicsit is próbálja félrehúzni az üvegszálas fátylat. Ahogy az emberek a mindennapok részeként kezelik, hogy bokáig a vízben járnak az utcán, közönnyel élve meg azt a félelmet is, hogy bármikor átszakadhat egy gát (megint...), elmosva mindent, ami az útjába kerül, az nagyon látványos, csak elég furcsa, hogy közben a nagy páratartalom és a hőség ellenére sem rohad, koszolódik és penészedik semmi (ez különösen a zeneiskolai bunyónál szembeötlő). Jó, ahogy kirakónként derülnek ki részletek ennek a világnak a történelméről és földrajzáról, de sokszor olyan érzése van az embernek, hogy ezek nem valós helyszínek, hanem csak különálló buborékok, élén mindennek a tenger közepén levő cölöpházzal, aminek úgy nagyjából semmi értelme azon kívül, hogy a sztori szerint kellett egy ilyen távoli, nehezen megközelíthető helyszín. Szépen kidolgozott minden díszlet, legyen az a Coconut Club, Nickék gépezete az egykorvolt bankban vagy Sylvianék palotájában a "babaház", de mert a film nagy része éjszaka játszódik, a félhomály miatt összemosódnak a részletek. Ami talán még a legjobban és leginkább következetesen ki volt dolgozva, az a gép által megelevenedő emlékek képei voltak, azoknak a sokféle technológiája és felhasználása (úgy különösen, hogy bennem is kellemes emlékeket idézett fel olyan Black Mirror epizódokból, mint a Grain vagy a San Junipero).

Aminek viszont mindezt össze kéne kötnie, vagyis a sztori, az elég gyenge lábakon áll... Az egy dolog, hogy a film nehezen tud egyensúlyozni a valóság és a hihető fikció között, de legalább ennyire nem sikerült megtalálni az arányokat a dráma, a románc és a krimi között sem. Előbbi szempontjából teljesen érthető, hogy Nick állandóan a Mae-vel töltött idő boldogságába menekül vissza, csak közben alig halad a nyomozás, és nem egyszer teljesen abszurd húzásokkal kell továbblökni azokat. Különösen erőltetett ez akkor, amikor a rendőrség "véletlenül" éppen annak a fickónak az ügyével kezd foglalkozni, akinek nagyjából évek óta kómában kell lennie, vagy ahogy egy rég elfeledett szereplőnek újra fel kell bukkannia, amitől a film a végére teljes időzavarba került nálam. Miközben egyébként az sem tesz jót az Új múltnak -bármilyen látványelemekkel van is felvértezve a körítés-, hogy a nagyon szövevényesnek látszó ügy a végére elég csalódást keltő lesz, amit csak a sallangokkal próbáltak érdekesebbé tenni, mint amilyen.

Hiába a környezetvédelmi tanmesébe és a szerelemről meg az életről szóló filozofálásba ágyazott nyomozós-romantikus ponyva tuti receptje, ha nem csak Miamit mossa el a dagály, hanem a szövegkönyvet is (a Mártixból az Orákulum kéri vissza a mondatait...), ahogy hiába vannak benne jó ötletek bőven, ha azok meg szétáznak a csaknem két órára nyúló játékidő esetenkénti unalmában.


6/10
.


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 30, 2021 7:57 pm-kor.

R2-D2 likes this post

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 3.0   Niwrok írásai 3.0 - Page 10 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 3.0
Vissza az elejére 
10 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 9, 10, 11, 12, 13, 14  Next
 Similar topics
-
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Niwrok írásai filmek 2021-

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: