Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
+7
Gyulus
Dylan83
andrew1975
téglagyári megálló
mesterjani
Mr. White
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 30 ... 57, 58, 59 ... 62 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: 13 okom volt S4   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptyPént. Jún. 12, 2020 1:56 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Ig9dwGw




13 okom volt S4





Komolyan, valami díjat kéne adni az alkotóknak… valami olyat, amit az életben nem felejtenek el. De nem jó értelemben: amit az utóbbi idők egyik legjobb sorozatának záró évadában műveltek, amit magával a sorozattal műveltek, az túlmegy minden határon. Így elcseszni valamit, az már művészet, ennyire egy szar évadot megírni és publikálni, az már nézők elleni bűntett. Szerintem még soha, egyetlen sorozatban nem csalódtam akkorát, mint ebben a szörnyűségben – három, nekem nagyon tetsző évad után ez derült égből villámcsapás lett. És még csak nem is azzal volt a bajom (elsősorban), hogy a történet nem egészen úgy alakult, ahogy én elképzeltem – sőt, ez még akár dicséretes is lehetne – hanem az, hogy ez a fejezet kb. semmiről sem szól, tele van totál értelmetlen és random jelenetekkel, mintha mindenki elfelejtette volna (az írókkal az élen), mit is csinált az elmúlt három évben…

Kezdjük a lényeggel: az USA egyik legelbaszottabb iskolája lehet ez a Liberty, ugyanis ha jól számolom, röpke három év alatt 5 diákja is meghalt – és erős túlzással élve, aki meg nem halt meg, abból buzi lett. Utóbbi hülyén hangzik ugyan, de ha megnézitek, rájöttök, hogy talán soha nem volt még ennyire erős sehol a meleg pc propaganda: itt úgy röpködnek a fiú csókok, mint a stukkerek a Bujtor filmekben. És most nem csak a homofób énem háborog, hanem sokkal inkább a dramaturgiai énem: itt olyan váratlanul lesznek szereplők buzik, olyan váratlanul csattannak el csókok, hogy csak kapkodtam a fejemet: legalább három olyan karakter is van, akinek eddigi életéből, eddigi tetteiből messze nem következett ez a coming outozás… amit persze a jól nevelt, elfogadó amerikai anyuci és apuci széles mosollyal üdvözöl. Semmi nincs megalapozva, megmagyarázva, kidolgozva, csak hopp, megtörténik… még szerencse, hogy komolyabb testi kapcsolatokat nem mutattak a fiúk között, nekem épp elég volt mondjuk a bálban csókolózó szerelmespár látványa. Az a bál… anyám…

De ne szaladjunk előre kvázi a fináléig – kezdjük ott, ahol az előző évad abbamaradt. Ugye, a kis baráti társaság a halott Monthyra kente Bruce megölését, az igazi tettes pedig apja hathatós támogatásával szépen elsétált a naplementébe. Minden szép és jó is lenne, ha ugye Monthy az előző évadban (Monthy, mint meleg, ugye??) nem épp azzal a Winstonnal hetyegett volna a gyilkosság éjszakáján, aki most szépen átiratkozott a Libertybe. Ez amúgy egy tök jó alap, remek lehetőség lett volna egy jó kis nyomozós, macska egér játékra – már ha elfogadjuk azt a nyilvánvaló őrültséget, hogy valaki, aki állítólag szeret valakit, nem a rendőrségre megy rögtön alibit igazolni kedvesének, hanem a gyilkosnak vélt társaság egyes tagjait próbálja megkörnyékezni az igazság kiderítése céljából. Szóval Winston, a meleg srác kvázi próbál beépülni a barátok közé, próbál mindenkiből valamit kiszedni, hogy ki ölhette meg Bruce-t, ha már ugye ő tudja, hogy Monthy nem lehetett. Ebben volt is lehetőség, csak sajnos az írók az elmúlt évben a harmadik és a negyedik évad közötti időben a korábban összetartó srácok/csajok közé jó nagy árkokat ástak, hogy a néző ne agyaljon annyit azon, miért is nem mondja el Ani mindenkinek, hogy Winston tudja, amit nem lehetne… ja, mert akkor nem tudnák megbuzultatni egyiküket meg, és egy csomó egyéb, izgalmasnak szánt jelenetet se lehetett volna ilyen agyament módon megírni. Fél évad eltelik, mire mindenki megtudja, mi is a szitu Winstonnal, fél évad időhúzás a semmiért. De ez még hagyján, más sorozatban is képesek nyilvánvaló dolgokat elodázni ennyi időn át – az meg még talán érdekes is lehetett volna, hogy kinél mire jut Winston… a baj az, hogy szerintem ennek kellett volna lennie az igazi, központi szálnak, ha már van egy gyilkosságunk korábbról, meg vannak sumákoló tettesek, jó kis krimit lehetett volna erre felhúzni…

De nem. Az S4 ez mellett kb. öt dologban is próbál egyszerre helyt állni, de mindegyik csődöt mond a maga módján. Kezdjük a nyitó jelenettel: egy olyan helyszínen, eseményen vagyunk, ami egy ideig minden epizód elején feltűnik (a Lost jutott róla eszembe), s aminek qrva nagy fontosságot kellene tulajdonítani – aztán egyszer csak hopp, nincs sehol többet ez a képsor. Elültetnek a nézőben valamit, hogy na, akkor ez most kicsoda, hogyan, mikor, miért, aztán hagyják az egészet a francba… az meg, amit ennek a nyitánynak a megoldására felhoznak, az meg egyszerűen borzalmas. Spoiler nélkül nem tudok erről írni, de aki, és legfőképp ahogy!!! abba a helyzetbe kerül, az a forgatókönyvírás megcsúfolása. Szerintem üveggel pörgették ki, vagy mittudomén… Az évad másik, talán fontosabb szála/lába, hogy Clay barátunk megbolondul. Eddig sem volt egyszerű a srác, de Bruce halála, a gyilkosság eltussolása betette nála a kaput, mi meg kénytelenek vagyunk nézni egy évadon keresztül egy depressziós tudathasadásos fiú vergődését – ugye, mindig azt mondom, hogy bolondokat a bolondokházába, nos, ez évben Clay is oda való. Vagy sokkal inkább az írók… ahogy a buzikat is mindenki elfogadja, itt Clay is bármit, bármikor megtehet, soha nincs semmi következménye… majd gondoljatok erre, mikor nézitek. Először senki nem látja rajta, hogy megőrült, aztán senki nem is foglakozik vele, meg senki nem is segít neki – leszámítva a pszichológusát, aki az egész S4 legjobb figurája lett számomra (Dan hadnagy a Forrest Gumpból). Egész egyszerűen rossz és idegesítő nézni azt az elmezavart, amit Clay (és az írók) produkálnak… kb. 9 részen keresztül… ja, és mindezt még jópofává és izgalmassá akarják tenni egy Harcosok klubja jellegű skrizoféniával… hát, nagyon nem jött be…

Mint ahogy a többi, magasröptű gondolat, aktuáltársadalmi reflektálás sem, ami eddig a sorozat húzóereje volt. Van itt minden: Black Mirrorra emlékeztető szülői gyerekellenőrzés – csak néztem, mi ez a hülyeség – iskolai lövöldözés témája (az tény, hogy az a rész izgalmas), diáklázadás utcai harccal, rendőri túlkapás (ez most véletlenül épp aktuális lett), erdei tábor baltás gyilkos szellemével, szerelmi háromszög, visszaeső drogozás, alkoholfüggőség – mindez pedig egy rózsaszín lufiba rejtve, ami nem más, mint a kedves diákok végzős báljának szükségessége. Komolyan, ha ennyi minden, így megtörténne itthon, a fél iskolát kirúgták volna, aztán nincs se bál, se érettségi… ha meg véletlenül tényleg meg lehet ezt, így, kinn csinálni, akkor magára vessen Amerika – de senki ne pofázzon a mi „poroszos” oktatásunk miatt. Eszméletlen idióta húzások tarkítják az egész évadot, teljesen ad-hoc minden, szinte kivétel nélkül mindenki tök hülyén viselkedik: Clay, Jess, Ani, Justin, Zach, Alex, Tony… talán még Tyler az, aki önmaga marad. Értem én, hogy talán az átélt trauma az oka, a bűntudat, hogy az írók arra akarják visszavezetni a személyiség torzulásokat (mindenkinél máshogy) – no de akkor tetszettek volna valami támpontot is adni ehhez. Mert ez így olyan, mint egy szanaszét rohangáló ménes, ami mellől megszökött a terelőkutya…

És még ekkora káoszba is bele tudtak szarni az írók olyan jeleneteket, mint mondjuk Zach és Clay autózása, vagy az azt közvetlenül megelőző ok… anyám. Annak a dugásnak az égvilágon semmi, de semmi jelentősége nincs és nem is lesz (hogy aztán kivel, az megint a varázskalap), mint ahogy az autózás végének sem. Puff, megtörténik, aztán már hetekkel később vagyunk… következmények nélkül!!! Mert ez egy ilyen ország és ez egy ilyen évad. A vége meg… az utolsó, másfél órás epizód egy kínszenvedés, ilyet eddig csak Peter Jacksontól láttam az A király visszatér végén: egy egy órás agónia, egy melankónikus szarság, egy szintén bűvészkalapból előrángatott esemény végére. Komolyan, jobb lett és hitelesebb lett volna, ha a nyulat húzzák elő… nekem qrvára nem jött be a finálé. Az sem tetszett, hogy ez az egész azzal történik, akivel, meg az sem, hogy akkor most az akta lekerül a pincébe: nem árulhatom ugyan el, mi lesz Winston nyomozásának vége, megtudja-e az igazat vagy sem, mint ahogy az is maradjon rejtély, hogy az igazi bűnösök megbűnhődnek-e, de nekem ez, így, ilyen végjátékban nem tetszett. Hiába a sok sikeres felvételi, a levegőbe repülő sapkák, a sok duma a szeretetről meg a barátságról, sőt Hannah feltűnése is – ez, így egy nagy nulla.

Nagyon gáz ez az egész, az íróknak sikerült minden korábbi nimbuszukat lerombolni nálam. Minden elveszett, ami miatt jó volt eddig, a karakterek totál hülyék, sokszor tök szürreális és követhetetlen az egész és az eredeti koncepció is eltűnt ( csak 10 epizód is van a 13 helyett): azt is megkérdőjelezem, hogy jogos-e az epizódok végén az öngyilkosságtól való óvás felirata… hacsak nem a nézőnek szól, aki a sorozat végére maga is menne Hannah Baker után…





50%




.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptyPént. Jún. 12, 2020 7:14 am

R2-D2 írta:
.
13 okom volt S4

Komolyan, valami díjat kéne adni az alkotóknak… valami olyat, amit az életben nem felejtenek el. De nem jó értelemben: amit az utóbbi idők egyik legjobb sorozatának záró évadában műveltek, amit magával a sorozattal műveltek, az túlmegy minden határon. Így elcseszni valamit, az már művészet, ennyire egy szar évadot megírni és publikálni, az már nézők elleni bűntett. Szerintem még soha, egyetlen sorozatban nem csalódtam akkorát, mint ebben a szörnyűségben – három, nekem nagyon tetsző évad után ez derült égből villámcsapás lett. És még csak nem is azzal volt a bajom (elsősorban), hogy a történet nem egészen úgy alakult, ahogy én elképzeltem – sőt, ez még akár dicséretes is lehetne – hanem az, hogy ez a fejezet kb. semmiről sem szól, tele van totál értelmetlen és random jelenetekkel, mintha mindenki elfelejtette volna (az írókkal az élen), mit is csinált az elmúlt három évben…

Nagyon gáz ez az egész, az íróknak sikerült minden korábbi nimbuszukat lerombolni nálam. Minden elveszett, ami miatt jó volt eddig, a karakterek totál hülyék, sokszor tök szürreális és követhetetlen az egész és az eredeti koncepció is eltűnt ( csak 10 epizód is van a 13 helyett): azt is megkérdőjelezem, hogy jogos-e az epizódok végén az öngyilkosságtól való óvás felirata… hacsak nem a nézőnek szól, aki a sorozat végére maga is menne Hannah Baker után…

50%


Arany szarkupac ezüst lófasz sújtással Smile ?

Nem olvastam el részleteiben, csak majd akkor, ha már lesz viszonyítási alapom... Aztán majd meglátom, megéri-e a külön írást, vagy csak reakció lesz belőle...

.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: Aki bújt   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptyKedd Jún. 16, 2020 11:15 pm

.
R2-D2 írta:

Aki bújt

Mindamellett, hogy szerintem veszettül szórakoztató lett az egész, azt mindenképp el kell mondjam, hogy ez, így, ilyen mixben még sehol nem szerepelt: okkultizmus, egy idióta család, egy őrült éjszakai hajsza, vicces és brutális halálok, vér, fekete humor egyszerre így még nem volt filmben.

Mert ugyan persze, hogy beteg volt a család, persze, hogy a kőgazdagok máshogy értékelik az életet és a személyeket, de ezek a szerencsétlenek számomra nem pszichopaták voltak, hanem valahol vagyonszerzésük áldozatai, akik számukra racionális döntést hozva, szimplán csak félelemből kergették végig szegény Grace-t az éjszakán. Néhol viccesen, néhol véresen, de működött az egész őrület, az áldozat meg majdnem végig tudott tényleg áldozat maradni… Ez nem a The Purge, amiben beteg hajlamú milliomosok szórakoznak büntetlenül áldozatukkal, itt a kényszer maga a betegség, a félelem a doboztól illetve a titokzatos La Bailtól a motiváció mindenre – nem pedig a gyilkolás puszta öröme (inkább kín, mint öröm).

80%


Ha így nem is, de engem nagyon erősen emlékeztetett a környezet a hangulat és a sztori a Bűbáj és kéjelgés-re Smile .

Nekem maga ez az embervadászat általában nem jön be, nem igazán érdekelnek az ilyen filmek, a bosszúfilmek sem nagyon, így ez a része annyira nem hatott meg a filmnek, noha érdekes volt a bújócska, hogy azért nem az egész a házban zajlott le. Az viszont, ahogy az egészet "ördögi" társasjátékokra építették fel, és amilyen szerepe volt ebben a családtagoknak, az nagyon is... a morbid humor meg már csak ráadás volt. Ez a sokszínű bagázs sokkal inkább lekötött, mint például a bénácska kergetőzés a mezőn, mert érdekes volt figyelni, ki hogyan reagál erre a "hagyományra", és tök jó volt, hogy a hisztis picsa, a balfék (azon nevettem a legjobbat, ahogy megnézte a youtube-on, hogyan kell használni a számszeríjat Smile ) és a mindenre elszánt családanya éppúgy része ennek, mint a nihilista alkesz meg az aranyásó szociopata. Teljesen egyetértek abban, hogy az egy remek húzás, hogy itt nem gyilkolni gyűlnek össze, ez nem kivégzés, csak nem kell behúzni a Fekete Pétert... csak olyan mélyen ivódott be a babona a családi legendák közé, hogy már nem tudják, de nem is mernek eltérni tőle, mert nincs második esélyük.

De a legjobban azon lepődtem meg, hogy ez a csaj nem Margot Robbie Smile ...

8/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: Better Call Saul S5   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptyHétf. Jún. 22, 2020 5:54 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 HvzmPdU




Better Call Saul S5





Azt hiszem, megint én ülök picit fordítva a lovon, ugyanis a nézők és a kritikusok „imádják” Saul kalandjainak ötödik felvonását, már-már a BB szintjére emelik az egészet – én viszont sokadszorra éreztem azt nézés közben, hogy ennek, így az égvilágon már megint semmi értelme és létjogosultsága nincsen. Most nem akarom ötödszörre is részletekbe menően kifejteni, mennyire rosszul öregednek a szereplői, hogy mennyire lassan és unalmasan építik fel a BB alapjait – a lényeg, hogy már megint inkább érdektelen volt figyelni az eseményeket, mintsem hogy az államat kerestem volna bármi miatt is a földön közben. Lehet – sőt biztos –, hogy maga a koncepció a hibás, egyszerűen nem működik ez az előzménysorozatos dolog: túl nagy időtávot próbálnak áthidalni túlságosan hosszan, s közben vesznek föl olyan karaktereket, akiket meg majd el kell tüntetniük a projekt végére… mert az anyasorozatban ugye ők nincsenek már benne. Ennek fényében számomra örvendetes hír, hogy állítólag a hatodik lesz az utolsó évad – kíváncsian várom az összefésülés eredményét… de ismerve más franchise-ok hasonló próbálkozásait, túl sok reményem nincs a tökéletes megoldásra.

Azt viszont most legalább már megtudtam, hol is járunk az időben. A wikipédia szerint 2004-ben, négy évvel azelőtt, hogy Saul találkozik Jessevel és Walterral. Szerencsére erre az infora csak most bukkantam rá, így menet közben nem kerestem viszonyítási pontokat a korrajzhoz, s különös szerencse, hogy nem számolgattam azt, hogy akkor most ki hány évesen játszik hány évest – próbáltam ezek nélkül kicsit elmerülni a sztoriban. A sztoriban, ami a szokásos flashforwarddal kezdődik, Saul a jövőben (tulajdonképp a mában) paranoiásként retteg szinte mindentől, s pánikszerűen menekül, mikor felismerik, de aztán abban a rövid introban meg úgy tűnik, mintha valamiért képes lesz szembenézni múltjával… gondolom, ezzel fognak kezdeni valamit, de előre jelzem, hogy a záró évadban erre nem lehet elég nettó öt perc, fekete-fehér képkocka. Mindegy, vissza a jelenbe (őőőő… múltba): pontosan ott folytatjuk, ahol előzőleg abbahagytuk. Saul Goodman immár törzskönyvezett ügyvéd, Jimmy ezzel a névváltoztatással akarja lezárni  Mc Gilles múltját, kapcsolatát bátyjával, a HHM-es harcát – s bár Kimnek ezzel fenntartásai is vannak, a makacssága legyőz minden akadályt. A korábban eladott, osztogatott eldobható mobilok által szerzett bűnözői vásárlókör jó alapot adhat az ügyfélköre bővítésére, ráadásul ez a lökött egy nyilvános performance keretében még 50% kedvezményt is biztosít a munkadíjából: az évad egyik legszórakoztatóbb szála az a két idióta bűnöző, akik a féláras kedvezmény miatt egy epizódon keresztül csinálnak mindent –hogy majd Saul a sittről úgyis olcsóbban kihozza őket…

Eddig is így volt, s most sincs másképp: az évad egyik szála a Jimmyből lett Saul történte, hogyan is lesz belőle a kartell ügyvédje, mennyire is tekinthető ez önkéntesnek és mennyi ebből a kényszer – vélhetően itt kellene némi drámai érzetről említést tenni az események kapcsán, de én ilyet nem igazán tudok mondani. Tulajdonképp a drámák már megtörténtek korábban, ezen évadban csupán lassan sodródik Saul a saját maga által keltett árral – különösebb meglepetés és izgalom nélkül. Amiért eddig is szerettem, az most is megvan: akadnak ebben a sztoriban is egészen jó pillanatok, nekem különösen tetszettek azok a leleményességek, amikkel Saul eléri céljait (amit az építkezés hátráltatásáért tesz, az zseniális), mert valahogy én mindig is kedveltem a törvényesség határán, néha azon túl járó figurákat. Önmagában Kim és Jimmy (bocsánat, Saul) viszonya is érdekes volt, érdekházasságuk, ahogy egymásra hatottak, ahogy formálták egymást, ahogy Kim néha maga is átlépte a határokat, ahogy és amiben támaszkodott Jimmyre, az kifejezetten érdekes és jó volt – ennek a csúcspontja meg ugye az lesz majd, amikor a „feleséged épp most mentette meg a seggedet”. Bár nézés közben ez a kapcsolat is kicsit lassúnak és érdektelennek tűnt, utólag végiggondolva volt eredménye és látszata az egésznek…

A BCS másik, központi figurája meg ugyebár Mike karaktere, aki majd Gus jobb keze lesz a Breaking Badben – no, itt most konkrétan megtudjuk, miért is… és a legnagyobb bajom nekem ezzel az egész szállal, meg tulajdonképp az évaddal szegény Jonathan Banks szerepe. Egyre kevésbé tűnik hitelesnek és reálisnak mindaz, amit ő kap és elvisel, szegényem túl gyorsan és túl látványosan öregszik a szerepéhez (eddig nem volt gond Gussal, de lassan ő is ebbe a kategóriába esik). Az öreg Salamanca ugye mindegy, a tolószékben nem feltűnő a dolog, sőt, a többi karakternél sem zavaró, de Mike-ra és Gusra szinte már rossz ránézni – Mike-ot például jól elintézik az évad közepén, s egyre hiteltelenebb látni mindazt, ahogy ő abból talpra áll és amit kibír. Maga a drogháború Gus/Mike és a Salamanca család között jó, érdekesek Gus üzleti áldozatvállalásai a nagyobb cél érdekében, jól kezelik Nacho karakterét is (szegény srácot nem irigyeltem, ahogy a két szervezet közé került), s tetszett az is, hogy egyre durvábbá válik minden… de itt is az volt az érzésem, hogy 10 részre elnyújtva ez bizony sok. Van például egy teljes epizód, amiben 7 millió dollár óvadékot kell keresztül cipelni a sivatagon – no, az engem a legyes fejezetre emlékeztetett a BB-ből. Amúgy is sokszor tűnt úgy, hogy tulajdonképp semmi nem történik, hogy az egész évad csupán egy nagy állóvíz, amibe néha Saul beledob egy-egy kavicsot, de az EP8 szerintem kifejezetten kínszenvedés… annak ellenére érzem úgy, hogy majd’ mindenki elalél a sétától.

De egyébként így vagyok az egész évaddal is. Jóformán semmit nem léptünk előre azon az úton, aminek végén Jesse és Walt majd beállít Jimmyhez (nagyon remélem, ezt a jelenetet nem hagyják ki a végéről), olyan tök fura minden. Jönnek új karakterek, akiknek ugye majd el kell tűnniük, de később meg sem említik őket – ez Kim tekintetében egyre furább – vannak egyre durvuló drogháborús ütközetek, vannak jó és jobb Saulos ügyek… de összességében ez az egész évad egy egy helyben toporgás. Nekem legalábbis így jött le – ezúttal nem igazán találtam benn olyan kapaszkodót, ami köthetné a BB-hez (na jó, Hank feltűnése picit talán ilyen). Igaz, már szinte mindenki tiszteletét tette, aki majd később feltűnik, s az is igaz, hogy az ottani állapotok kialakulásához idő kellett… de akkor is. Jimmy immár végleg Saul lett, Mike meg már végleg Gus embere – a lényeg megtörtént, a többi csak játék az idővel meg a mellékszereplőkkel. E tekintetben meg igazából mindegy is, hogy Saul mennyi bowling golyót dob Howard autójára, vagy hogy Lalo Salamancát (aki amúgy egy jó figura) sikerül-e likvidálni az évad végére és/vagy Kim mikor tűnik el Saul mellől… például mindkettőnek be kell következnie ahhoz, hogy gond nélkül átlépjünk a BB korába. A záró évadra nagyon össze kell kapniuk magukat az íróknak, ha minden szálat jól és hitelesen el karnak varrni, ha el akarják hitetni azt, hogy Albuquerque városában Gus Fring ül a drogbirodalom csúcsán, a Los Pollos Hermanos nevű helyi KFC irodájában.





70%



.

Niwrok likes this post

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: A vihar magja / Into the Storm   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptyHétf. Jún. 29, 2020 7:59 pm

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

A vihar magja

Mindent összeadva és kivonva talán majd még meg is veszem. Egyszer.

65%


A természeti katasztrófafilmek területe nekem majdnem teljes vakfolt, soha nem éreztem még, hogy nekem feltétlenül látnom kéne többet azokon kívül, mint amiket a tévében elkapok időnként.


És nagyjából pont ez lett az oka, hogy végül megnéztem Very Happy ... Csak éppen a Netflixen jött szembe...

Ahhoz képest, hogy nem az én műfajom, tényleg egészen jól szórakoztam rajta. A körítés persze szerintem is tele van szakállas klisékkel, a pár ismerős arcot leszámítva harmatgyenge a legtöbb színész, és nekem a CGI is néha gyengécskének tűnt (mondjuk én vagy öt évvel később néztem, mint te... főleg ahogy az épületek hullottak csaknem tökegyforma téglákra, ahogy a kamionok úgy pattogtak, mintha nem is lenne súlyuk, meg ahogy elrepült a műtehén, az volt gázos)... de egyébként a felvezetőt leszámítva van benne dinamika, így meg elment vele a másfél óra. A két tanyasi tahó meg jól feldobta a hangulatot, na ők még qrvajól hozták a karaktert Very Happy .

6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: Dark S3   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptyPént. Júl. 03, 2020 1:52 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 JTFli6Z




Dark S3





El nem tudom képzelni, hogy ezt az egészet az írókon kívül bárki is képes átlátni… egyszerűen képtelenség. Ami a Dark harmadik évadában ránk köszön, az valami brutális, megmondom őszintén, kb. a negyedik epizódra olyannyira elvesztettem a fonalat, hogy halványlila fingom nem volt róla, kivel, mikor, mi és miért történik – hiába állítottam meg a filmet, hiába próbáltam kibogozni a csomót, néha még azt sem tudtam, épp melyik univerzumban járunk. Adaméban, vagy Evaéban… És még soha nem tetszett ennyire film, sorozat úgy, hogy közben szinte semmit nem értek belőle, de még talán soha nem is engedtem el menet közben egy történetet sem azzal, hogy egyszerűen elvesztem térben és időben. Itt most ez történt: a fent nevezett okok következménye az lett, hogy egyszerűen néztem és élveztem minden percét, csodálkoztam és hüledeztem a jobbnál-jobb ötleteken, csavarokon és kapcsolatokon… és közben nem érdekelt már, mi miért is van úgy, ahogy van. Abban bíztam, hogy – tekintve ugye, ez nem Hollywood – majd csak megmagyarázzák, mit is láttam, csak van valami elképzelés arra, hogyan is létezhet egyszerre mondjuk négy Martha egy jelenetben, s legfőképp csak tudnak valami elfogadható lezárást adni ennek a pozitív őrületnek. Nos, tudtak…

Ugye, a második évad végén, 2020. június 27-én eljön az apokalipszis a Dark sorozatban (jé… pont ekkor jött ki a harmadik évad), amit Jonas nem tudott megakadályozni, sőt, elvesztette szerelmét, Marthát is – hogy aztán a lány egy fura kütyüvel a kezében megjelenjen nála, s az utolsó pillanatban magával vigye egy másik világba. Ez pedig engem már az első pillanatában lenyűgözött: arra gondoltam, hogy ezzel a Dark biztosan szintet fog lépni, hisz nem elég a több idősík, immár több, párhuzamos világ is bejön a képbe – nos, várakozásom maximálisan beigazolódott. Sőt. Nem elég ugyanis, hogy a Képmáshoz hasonló tükörvilágban is járunk (és itt a tükröt szó szerint kell érteni, tessék majd figyelni a részletekre!!!), de úgy járunk ott, hogy közben a korábbi 20-30 főszereplő gyakorlatilag megduplázódik (mert mindenki kicsit más is) és a korábbi időutazás kibővül a világok közti utazással is. A 33 éves ciklus sem dominál már annyira, itt a kiválasztottak oda és akkor utazhatnak, ahova, és amikor csak akarnak, totál összemosva a világok közti határokat és eseményeket. Lehetetlen mindent követni, ahogy azt írtam, néha azt sem tudni, melyik világban járunk – én megpróbáltam, nem sikerült. Egy hatalmas káosznak tűnik az egész, amiből nincs kiút, amiben a két fő ellenség folyamatos hazudozása mozgatja a dolgokat, s amiben az a bizonyos ciklus, hurok a szereplők minden igyekezete ellenére csak nem szakad meg. Sőt, minden pontosan úgy és akkor történik, ahogy és amikor már midig is megtörtént – mert a dolgokat mozgató két idős figura kvázi ellentétes célja csak ezt idézheti elő.

Anélkül, hogy túl sokat elárulnék a sztoriról (így most azt sem mondhatom el, ki az az Éva és miért is az), annyit elmondhatok, hogy az a bizonyos apokalipszis abban a tükörvilágban is bekövetkezik, ahonnan az új Martha érkezik, viszont ott elvileg épp az ő dolga lenne ezt megakadályozni. Nagyon tetszett az elején, hogy kvázi egy női Jonast csináltak belőle, ahol lakik, ahogy öltözik, az zseniális felvezetése az évadnak: a sárga esőkabát így válik egy ikonikus ruhadarabbá… utána is kellene néznem, lehet-e ilyet rendelni. Szóval Jonas ide kerül külsősként, és vele együtt mi is rácsodálkozunk arra, hogy – a Képmáshoz hasonlóan – mennyivel máshogy alakult a már megismert szereplők élete. Zseniális húzások a sztoriban: más férj és feleség, más lakás, volt, aki itt pap, de Adam világában nem volt az, van itt is néma, de nem az, akire számítasz, sőt, aki fogyatékos volt, az itt is az, de most máshogy. Annak ellenére, hogy „a dolgok itt is megtörténnek, lehet, hogy nem pont akkor és pont úgy, de megtörténnek” szinte minden eseményében zsigerien új és izgalmas a kis változtatások miatt minden – millió példát tudnék erre mondani, de a legszignifikánsabb mondjuk Ulrich esete Helgével. Aztán mennyi mindent rejt az a mondat, szituáció, élethelyzet, hogy „azt a nőt csalom veled, akivel megcsaltam a feleségemet”… bizony, a sakkbábuk ugyanazok, a játszma vége is ugyanaz, csak épp máshol állnak most a sakktáblán. Apropó, sakktábla: többször el is hangzik a sorozatban, hogy minden bábu a helyén van, vagy hogy azokat oda kell tenni (legdurvább ugye Jonas tette Siljával, amikor mondja neki és az anyjának, hogy rossz helyen és időben vagytok) de egyébként is, az egész nem más, mint Adam és Eva gigászi, világokon átívelő sakkjátszmája. Egy óriási mindfuck, egy bámulatosan átgondolt és részleteiben szenzációsan megtervezett mestermű… akkor is (vagy tán pont azért), mert teljesen képes összezavarni a nézőt.

De amikor már úgy érzi az ember, hogy mindennek vége, mikor egy epizódon belül megdöbbentő módon sorban halnak meg a szereplők, mikor azon gondolkodsz már, hogy akkor most hogyan tovább, jön egy karakter, minden titkok tudója, akire úgy igazából nem is nagyon figyeltünk eddig és szép lassan ő lesz az, aki fényt gyújt a sötétben. Nehezen írom le azt az érzést, amit akkor éreztem, mikor elkezdték megmagyarázni, ki mikor hogyan került oda, ahova, mikor kezdett összeállni a kép: szinte szétáradt bennem a megdöbbenéssel kevert öröm, hogy mindennek, amit eddig nem értettem, van oka és értelme. Az olyan gondolat, hogy mondjuk az, akit egyik világban fiatal korában megölnek, az létezhet-e egyáltalán idősebb korában bárhol, bármikor, rögtön tovaszáll, egyszerűen kéjes élvezettel szívtam magamba minden képkockáját a harmadik évadnak, mert olyan volt, mint mikor valaki megfogja a kezedet a sötétben és vezet ki a fény felé. Zseniális az egész, ahogy tényleg, minden, mindennel összefügg, ahogy ki van találva a két világ keletkezésének oka, ahogy az eredet nem az, mint azt Adam és Eva gondolja. Apropó, mekkora húzás a három, eddig ismeretlen ítéletvégrehajtó kiléte is, mint ahogy az is, hogyan és hol lehet helyrehozni ezt az egész elbaszott világot. Az mondjuk sosem volt kérdés számomra, hogy a helyrehozott világban Jonasnak nincs helye (mert ugye Mikkel nem megy vissza, hogy az apja legyen), de azon rendesen meglepődtem – és elgondolkodtam –, hogy lehet, Marthanak sincs… Számomra ez a végjáték, így megírva közel tökéletes: az igaz, hogy tényleg sokat sírnak benne a karakterek, de ha belegondolok, miken mennek keresztül és milyen döntéseket kell hozniuk, cseppet sem lehet ezen csodálkozni.

Oldalakat tudnék írni jelenetekről, amikből ha egy másik filmben akár csak egy is van, akkor az az év filmje lehetne, de kiemelnék ezek közül kettőt-hármat, ami nagyon megfogott/kiakasztott. Az volt talán eddig is az egészben a legdurvább, hogy valakinek a lánya egyben a saját anyja is, de most az, hogy hogy lehetett ez, egyáltalán, hogy az apja kicsoda, mikor (!!!) és hogyan születhetett meg, az minden képzeletet felülmúl. A másik Ulrich esete: mekkora szívás már, hogy tudatlanul visszamész a múltba, megkeresni a fiadat, megtalálod, majd életed hátralévő részét sitten és bolondokházában töltöd, mert azt, aki megmenthetne, megöli a saját, ugyanannyi idős anyja – az egyik világban… de a faszi a másik világban sem jár jobban, mert ott meg szembesülnie kell tettének következményével, ami következmény 33 ével későbbről érkezik. És akkor még nem is beszéltem a Dark azon alapvetéseiről, miszerint, ha létezik idősebb éned, akkor nem halhatsz meg (inverz Vissza a jövőbe), vagy ha visszamész a múltba, akkor a környezeted jövője egyben már a te múltad is, így azon nem tudsz változtatni. Meg amúgy is: minden a ciklusról szól, minden eleve el van rendelve, minden, mindennel összefügg, s ha te magad nem is kerülnél arra a helyre, ahova kerülnöd kell, mert mondjuk, nem akarsz, lehet, pont azzal kerülsz oda, hogy nem akarsz odakerülni… amíg valaki át nem vágja azt a bizonyos csomót, a végtelen jel központi találkozási pontját.

Ha bármi hibát is kellene keresnem a soriban, talán csak azt tudnám megemlíteni, hogy a legeslegvégén kicsit nagyobb perspektívát is megnéztem volna Windenből. Oké, jó az a vacsora, meg rengeteg rejtett ötlet és gondolat van önmagában abban az öt percben is, de én tök kíváncsi lettem volna részben egy nagytotálra a kisvárosról (van egyáltalán erőmű??) és esetleg egy montázsra a karakterekről, hogy az új szituban ki mit csinál. Egyáltalán… ki létezik azok közül, akikkel eltöltöttem 26 órát három évad alatt. És hogy jól gondolom-e azt, hogy ha ugye nincs ok az időgép megépítésére, tehát nem lesz abból meghasadt univerzum, akkor ugye atomerőműs baleset sincs? Tehát nem keletkezik az az anyag, ami miatt lehet időutazni és ami elhozza az apokalipszis??

Húúú, ez brutál jó volt. Egyébként is gondolkodtam rajta, hogy a harmadik előtt meg kéne néznem újból az első kettőt (ne tegyétek, semmit nem fog segíteni), de ezek után biztos, hogy valamikor majd egyben meg fogom nézni a három évadot…. milyen jó lesz, hogy tudni fogom, ki mit miért csinál…  yeah





100%



.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptyVas. Júl. 05, 2020 1:15 pm

R2-D2 írta:
.
Zombieland 2


Madison (Zoey Deutch), a hűtőkamrás csaj talán az egész film (és ezzel együtt a magyar szinkron) legnagyobb húzása: karakterébe mindent beépítettek a szőke plázacicákkal kapcsolatos sztereotípiák terén. Az a duma, az a szőkenős picsaság, az az egész jellem, amit ő képvisel részben igazi színfoltja a néha talán önismétlésbe hajló mozinak, részben pedig egy remek kritika, görbe tükör bizonyos társadalmi értékeknek és szereplőknek.

… és majdnem tökéletes is lenne, ha nem lenne tele ez a jelenet is, meg amúgy a film nagy része azzal a bizonyos hányással. Értem én, hogy a betegség, kvázi az egész fertőzés azzal kezdődik, de úgy gondolom, ennek premier plánban használata és mutatása csupán egy roppant ócska hollywoodi filmvígjáték klisé. Az csak egy dolog, hogy én köztudottan fóbiás vagyok, de azt gondolom, hogy egy jó vígjátéknak – s ennek is – önmagában el kellene tudnia adni magát mindenféle altesti és gusztustalan humor nélkül is. Magam részéről legalábbis jobban kedvelem azokat, amikben a vicces élethelyzeteken és poénokon lehet nevetni, s nem azon, ki mikor kit hányt nyakon – még ha ez egy fertőzés része is.

A finálé meg… zseniális. Egy óriási mészárlást megfejeltek egy olyan tömeges zombiirtással, hogy amihez hasonlót láttunk már ugyan más komoly és kevésbé komoly moziban, de itt valahogy hatványozottabban ütött az egész. Én legalábbis az utolsó pillanatig nem tudtam, mire megy ki a játék, rendesen megvezettek a kétségbeesett küzdelem látszólagos elbukásával – hogy aztán széles vigyorral nézzem, hova tűnik az egész zombisereg.

Nekem ez, így – mínusz ugye a sok rókázás – ilyen mixben nagyon tetszett, Madison karaktere és dumája meg szinte belém égett… még jó, hogy nem vagyok fiatal és ezt nem kel napi szinten elviselnem.

80%


Hát, ez még másodszorra is baszottut tetszett. Sőt, jobban, mint elsőre...

Sőt, az idézett zombiirtás is más megvilágításba került: elsőre nem is figyeltem rá, hogy mikor Harrelson indián őseiről beszél, megmutatja egy asztalon, hogyan vadásztak az ősök bölényre. Most, miután már tudtam a finálét, rögtön fel is tűnt a jelenet, ami fölött elsőre átsiklottam.

Madison meg... hát az még most is beszari volt. Az utóbbi idők legjobb vígjátékos húzása ilyen környezetbe betenni egy plázacicát.

Nem lenen ellenemre, ha lenne ennek egy harmadik része - talán kevesebb hányással.


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: Dark S3   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptySzomb. Júl. 11, 2020 12:12 am

R2-D2 írta:
.
Dark S3

El nem tudom képzelni, hogy ezt az egészet az írókon kívül bárki is képes átlátni… egyszerűen képtelenség. Ami a Dark harmadik évadában ránk köszön, az valami brutális, megmondom őszintén, kb. a negyedik epizódra olyannyira elvesztettem a fonalat, hogy halványlila fingom nem volt róla, kivel, mikor, mi és miért történik – hiába állítottam meg a filmet, hiába próbáltam kibogozni a csomót, néha még azt sem tudtam, épp melyik univerzumban járunk. Adaméban, vagy Evaéban… És még soha nem tetszett ennyire film, sorozat úgy, hogy közben szinte semmit nem értek belőle, de még talán soha nem is engedtem el menet közben egy történetet sem azzal, hogy egyszerűen elvesztem térben és időben. Itt most ez történt: a fent nevezett okok következménye az lett, hogy egyszerűen néztem és élveztem minden percét, csodálkoztam és hüledeztem a jobbnál-jobb ötleteken, csavarokon és kapcsolatokon… és közben nem érdekelt már, mi miért is van úgy, ahogy van. Abban bíztam, hogy – tekintve ugye, ez nem Hollywood – majd csak megmagyarázzák, mit is láttam, csak van valami elképzelés arra, hogyan is létezhet egyszerre mondjuk négy Martha egy jelenetben, s legfőképp csak tudnak valami elfogadható lezárást adni ennek a pozitív őrületnek. Nos, tudtak…

Húúú, ez brutál jó volt. Egyébként is gondolkodtam rajta, hogy a harmadik előtt meg kéne néznem újból az első kettőt (ne tegyétek, semmit nem fog segíteni), de ezek után biztos, hogy valamikor majd egyben meg fogom nézni a három évadot…. milyen jó lesz, hogy tudni fogom, ki mit miért csinál…  yeah

100%


Ezt én most sajnos nem tudtam ennyire élvezni...

Bár a Möbius-szalagként kezelt világok "A" meg "B" oldala, tényleg jókat nevettem a mindenben megjelenő "tükröződéseken", a bő 150 évnyi időtáv nagyon érdekes volt, az ebben rejlő kihívást (a szálak kézben tartását) is maximálisan elismerem, és még az "eredendő eseményre" való kifutás is tetszett... közben ez az évad mindent felerősített, amiket az eddigi évadokban hibának láttam. Nem esett jól, hogy nem pusztán el kéne fogadnom, hogy nem követhetem a láncot a sok ide-oda ugrálás miatt (a 7. rész szabad mozgása éppen azért nem tetszett, mert felrúgta azt a szabályt, hogy itt az eseményeknek 33 éves ciklusokban kell történnie, ami különösen akkor gáz, amikor Jonas és Claudia 33 évig mást sem csinál, csak a romos gépet kapcsolja be naponta egyszer), de az már egyenesen zavart, hogy nagyon nem is próbálják. Eddig tök jó volt, hogy a legtöbb dologban megjelent az emberi motiváció és gyarlóság, ami mozgásban tartotta ezt a "körforgást", és legalább ezek mentén lehetett haladni, most az emberi tényező háttérbe szorult, és a nagy sakkjátszmából csak annyi látszott, hogy időnként odakapcsolunk Adamra, aki újabb embert lök bele a gömbbe... mint amikor az ember főz, és gondosan adagolja a hozzávalókat. Még rosszabbul esett, és eddig is szóvá tettem, hogy rengeteg a semmibe révedő arcokról készült nagytotál, ami ebben a formájában csak időhúzás, és szintén írtam már róla, hogy a random felbukkanó öreg Claudia egyre jobban irritál... itt meg ő lett az egésznek a kulcsa. És úgy lett a legutáltabb karakter nálam, hogy a sejtelmes hóhér-triót az első perctől kezdve semmirevalónak, üres lufinak tartottam. Az már ezek között csak apróság, hogy a nagy megfejtések időnként csak lyukra futások, például hogy csaknem két évadig ment a találgatás, hogy Jonas hogy lesz "Adam", hogy hogyan ég meg a feje, erre egy vállrándítással el lett intézve, hogy "túl sokat utazott"...

Ettől még jó ez az évad is -kiemelve, hogy a megvalósítás továbbra is parádés-, de az előző kettő fényében "csak"...

Ja, meg rohadt jók a zenéi...



8/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptySzomb. Júl. 11, 2020 12:32 am

Niwrok írta:

Dark S3


Ezt én most sajnos nem tudtam ennyire élvezni...

Bár a Möbius-szalagként kezelt világok "A" meg "B" oldala, tényleg jókat nevettem a mindenben megjelenő "tükröződéseken", a bő 150 évnyi időtáv nagyon érdekes volt, az ebben rejlő kihívást (a szálak kézben tartását) is maximálisan elismerem, és még az "eredendő eseményre" való kifutás is tetszett... közben ez az évad mindent felerősített, amiket az eddigi évadokban hibának láttam. Nem esett jól, hogy nem pusztán el kéne fogadnom, hogy nem követhetem a láncot a sok ide-oda ugrálás miatt (a 7. rész szabad mozgása éppen azért nem tetszett, mert felrúgta azt a szabályt, hogy itt az eseményeknek 33 éves ciklusokban kell történnie, ami különösen akkor gáz, amikor Jonas és Claudia 33 évig mást sem csinál, csak a romos gépet kapcsolja be naponta egyszer), de az már egyenesen zavart, hogy nagyon nem is próbálják. Eddig tök jó volt, hogy a legtöbb dologban megjelent az emberi motiváció és gyarlóság, ami mozgásban tartotta ezt a "körforgást", és legalább ezek mentén lehetett haladni, most az emberi tényező háttérbe szorult, és a nagy sakkjátszmából csak annyi látszott, hogy időnként odakapcsolunk Adamra, aki újabb embert lök bele a gömbbe... mint amikor az ember főz, és gondosan adagolja a hozzávalókat. Még rosszabbul esett, és eddig is szóvá tettem, hogy rengeteg a semmibe révedő arcokról készült nagytotál, ami ebben a formájában csak időhúzás, és szintén írtam már róla, hogy a random felbukkanó öreg Claudia egyre jobban irritál... itt meg ő lett az egésznek a kulcsa. És úgy lett a legutáltabb karakter nálam, hogy a sejtelmes hóhér-triót az első perctől kezdve semmirevalónak, üres lufinak tartottam. Az már ezek között csak apróság, hogy a nagy megfejtések időnként csak lyukra futások, például hogy csaknem két évadig ment a találgatás, hogy Jonas hogy lesz "Adam", hogy hogyan ég meg a feje, erre egy vállrándítással el lett intézve, hogy "túl sokat utazott"...

Ettől még jó ez az évad is -kiemelve, hogy a megvalósítás továbbra is parádés-, de az előző kettő fényében "csak"...

8/10
.


Sad Sad Sad Sad


Tulajdonképp mindenben igazad van, de valahogy nekem most ezekkel sem volt bajom. Persze Adam fejére én kíváncsi lettem volna, meg sok minden egyébre is, de valahol most az ÉLMÉNY, a zseniálisan összerakott káosz teljesen magával ragadott...

Mert még mindig tud azon járni az agyam, hogy akkor Noah az Hannah unokája, akinek az anyja fogant valamikor 1960 körül, de Noah megszületett 1920 körül, majd gyereket csinált 2030 körül, ami gyerek nem mellesleg önmagának az anyja is... Dance  Szóval... igaz, amit írtál, minden hiba igaz, de most nem érdekel.  peace



Rendeltem is Darkos pólót... kettőt is. SoA már van, most lesz Darkos is. Smile[/quote]
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptySzomb. Júl. 11, 2020 12:35 am

R2-D2 írta:
Niwrok írta:

Dark S3

Ezt én most sajnos nem tudtam ennyire élvezni...

Ettől még jó ez az évad is -kiemelve, hogy a megvalósítás továbbra is parádés-, de az előző kettő fényében "csak"...

8/10
.


Sad Sad Sad Sad


Tulajdonképp mindenben igazad van, de valahogy nekem most ezekkel sem volt bajom. Persze Adam fejére én kíváncsi lettem volna, meg sok minden egyébre is, de valahol most az ÉLMÉNY, a zseniálisan összerakott káosz teljesen magával ragadott...

Mert még mindig tud azon járni az agyam, hogy akkor Noah az Hannah unokája, akinek az anyja fogant valamikor 1960 körül, de Noah megszületett 1920 körül, majd gyereket csinált 2030 körül, ami gyerek nem mellesleg önmagának az anyja is... Dance  Szóval... igaz, amit írtál, minden hiba igaz, de most nem érdekel.  peace


Azt kívánom, hogy csak ilyen 8-as "rossz" filmeket lássak a jövőben Smile .

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptySzomb. Júl. 11, 2020 12:37 am

Niwrok írta:

Dark S3

Azt kívánom, hogy csak ilyen 8-as "rossz" filmeket lássak a jövőben Smile .

.

Ez így van. De most - ahogy a Balázsnak is mondtam - igazán belevághatnál a 12 majom folytatásába... az sokkal könnyedebb, szórakoztatóbb, de legalább ennyire kalandos és illik a témába. Smile

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: A Greyhound csatahajó   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptyKedd Júl. 14, 2020 1:29 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 NoMdZcv



A Greyhound csatahajó




„Az atlanti csata a második világháború egyik ütközete volt, amely a konfliktus teljes időtartama alatt, 1939-től 1945-ig folyt az Atlanti-óceánon. Habár a harcokban részt vettek repülőgépek és a német felszíni hajók is, az atlanti csatát döntően a Kriegsmarine tengeralattjárói, illetve a nyugati szövetségesek hadi és kereskedelmi flottája vívta meg. A német hadvezetés elsődleges célja az volt, hogy a tengeralattjárók elvágják a Nagy-Britanniát a világgal összekötő tengeri útvonalakat, és a kereskedelmi hajók folyamatos pusztításával megfojtsák a súlyosan importfüggő brit gazdaságot, és kiéheztessék a társadalmat. A tengeri háború során a szövetségesek a kereskedelmi hajókat hajókaravánként indították el az USA-ból és védelmük érdekében melléjük rombolókat és korvetteket rendeltek, a németek pedig ún. farkasfalkákat állítottak össze a tengeralattjárókból, amelyek együttműködve támadták a lassú felszíni hajókat.” (Wiki)

Egy újabb szürke folt tűnt el nem is annyira hiányos történelmi ismereteim palettájáról: volt ugyan némi információm a témában, de eddig ilyen mélységben nem ismertem ezt az atlanti csatának nevezett mészárlást, amit ez a Greyhound című film bemutat. Annyit tudtam, hogy a németek meg akarták akadályozni az utánpótlást, de eddig bele sem gondoltam, hogy ennek mi is volt az ára: összesen legalább 85 ezer ember halt meg az ütközetek folyamán és több mint 3000 vízi jármű nyugszik az Atlanti óceán fenekén – egyszer érdekes lenne, ha eltűnne a víz, és meglátnánk ezt a gigászi roncstemetőt. E tekintetben pedig hiába nem lehet ráhúzni a Greyhoundra, hogy valós alapokon nyugszik, azt hiszem, Tom Hanksnak sikerült egy olyan történetet, forgatókönyvet írni egy könyv alapján, aminek nézése közben egyetlen egy percre nem jut eszébe az embernek, hogy nem a valóságot, kvázi a múltat látja. Olvastam, hogy hiányzik a filmből a karakterépítés, a szereplők hátterére szánt idő, az egész hollywoodi szirupos maszlag, ami máskor, máshol valóban esetleg fontos és hatásos összetevője egy produkciónak – én viszont azt mondom, ez a film így tökéletes, ahogy van. A másfél órás játékidő minden sallang nélkül mutatja be ennek a bizonyos atlanti csatának minden részletét, egy olyan konkrét, ámde kitalált sztoriba ágyazva, aminél valóságosabb talán az életben sem volt.

Ernest Krause (Tom Hanks) a haditengerészet tisztje, a pearl harbori katasztrófa után alig egy évvel épp első komoly útjára készül: az ő vezetésével – pontosan az ő védelme alatt – egy újabb utánpótlás konvoj indul az óceánra Nagy Britannia felé. Az első képkockákban még a kissé félszeg – amúgy tipikusan tomhankses – kapitány épp búcsúzik jegyesétől, majd alig pár perc múlva már a tengeren vagyunk… és innentől kezdve az elkövetkezendő 85 perc maga a nagybetűs tengeri háborús film. Egy olyan film, amiben valóban nincs gyakorlatilag egy perc megállás sem, aminek olyan feszes a tempója, olyan intenzív és pörgős a képi világa, hogy általuk az ember ott találja magát a Greyhound hadihajó fedélzetén, a dermesztő hidegben, a viharos tenger hajón átcsapó hullámai és a német tengeralattjárók ellenséges golyózápora közepette. Nehéz szavakba önteni azt az autentikus és hiteles, túlzásoktól mentes légkört, amit a filmben tapasztalunk – én legalábbis másfél órán át kinn voltam az óceánon és magam is együtt fáztam és harcoltam a személyzettel.

Az nem titok – elvégre ez a sztori alapja – hogy az amerikai légi támogatás megszűnését követően, az úgynevezett „veremben”, amikor a repülési hatótávolság miatt az amerikaiak már nem tudják védeni a hajókat, az angolok meg még nem, német farkasfalka várja Krause-ékat, aki minden tőle telhetőt próbál megtenni az először még csak egy, aztán később már hat tengeralattjáróval vívott harcban. Zseniális az a dramaturgia, ahogy a néző belesodródik az egyre durvább tengeri ütközetbe, ahogy átfordul a kapitány szerencséje, ahogy a kezdeti siker után feltűnnek az újabb U-Bootok és sorra szedik áldozataikat: rendes érzelmi hullámvasút, a siker utáni öröm nem tart sokáig, majd jön a vereség érzése, majd egy újabb fordulópont. Nekem legalábbis nagyon tetszett ez az intenzív történetmesélés (az egész mozi nagyjából 50 órát mutat be), az, hogy egy ilyen helyzetben mennyi minden múlik egy-egy jól meghozott, gyors döntésen – és hogy milyen nehéz döntéseket is kell meghozni a mindenkori vezetésnek. Mert, kedves néző, te kimentenél bizonytalan számú embert a vízből, kockáztatva ezzel másik bizonytalan számú ember halálát egy másik, elsüllyesztésre esélyes hajón??

Rengeteg remek pillanat van a filmben magával a csatával kapcsolatban, laikusként alig lehet követni a tengeri szakzsargont a fordulókkal meg a fokokkal. Nagyon jó, ahogy kiokosodunk a radarok, szonárok használatából, egyáltalán az egész akkori hadviselésből – az már más kérdés, hogy az ember megint csak elgondolkodhat azon, milyen értelmetlen és őrült dolog volt ez az egész világháború – és nagyon jó az, is, ahogy ez az egész képernyőre van álmodva. Jó eséllyel a mozi nagy része CGI, de szerencsére már ott tart a technika, hogy egyetlen másodpercre nem jutott eszembe, hogy nem a téli óceánon vagyok: a film látványa (és hangja!!!) beszarás. Kiváló a díszlet és a korrajz, látszik, hogy forgattak igazi, korabéli hajón is, mint ahogy a legénység viselkedése, egymáshoz és a kapitányhoz való viszonya is parádésan lett bemutatva: ezúttal nincsenek hollywoodi túlzások, mindenki katona, teszi a dolgát, nincsenek felesleges konfliktusok beleszőve a történetbe. Egy-egy rosszalló pillantás fejezi csupán csak ki az esetleges egyet nem értést, de hiába is várja a sablon mozikon szocializálódott néző a nézeteltérést, a farokméregetést a karakterek között, Tom Hanks forgatókönyve szinte kizárólag az ütközetre fókuszál… akció-reakció szintjén. És hiába is írják máshol, hogy nincs senki bemutatva – még maga a főszereplő sem – és hogy ettől gyengébb lenne a film… nekem ezúttal pont ez tetszett benn a legjobban. Itt nincsenek szigorúan vett hősök (még Krause sem az), itt csupán halál elől menekülő emberek vannak, akik kiképzésük legjavát felhasználva próbálják túlélni az ötven órát… persze Krausenak, mint főszereplőnek több hősiesség jut, de én egyáltalán nem éreztem azt, hogy ez az egész azért sikerült így, mert ő olyan zseniális stratéga lenne. Nem tudom ezt jobban megfogalmazni, de más filmekben az ilyen helyzetekben arra vannak kihegyezve a jelenetek, hogy a kapitány olyan döntéseket hoz, amire senki nem számít és ez által ő lesz az abszolút nyerő ember – itt Krause döntései inkább ösztönösek, mint tudatosak, és nem is biztos, hogy minden esetben hibátlanok. Hétköznapi hős itt mindenki egy őrült világban… külön örültem egyébként Charlie elsőtisztnek, pontosabban annak a Stephen Grahamnak, aki számomra az egyetlen igazi Al Capone a Gengszterkorzóból – ritkábban látom a fickót egész estés mozikban, mintsem szeretném.

Egy icipicit ebből az egészből nekem egyedül szakács szerepe lóg ki. Utólag ugyan értem, miért is kellett általa mindig megtörni a harci lendületet, utólag értem, miért is kellett azzal foglalkozni, hogy szerencsétlen kapitányt mindig etetni akarta – de nézés közben bizony nem tudtam hova tenni a húszpercenként behozott kaja látványát. Talán ez az, amibe kicsit bele tudok kötni, talán ez az egyetlen olyan eleme van a mozinak, ami nem illik bele az összképbe, talán ez az, amit amolyan hatásvadászosnak, hollywoodiasan sablonosnak éreztem: egyszerűen fura volt, környezet- és történetidegen a mesterien megkomponált ebédelő tálca látványa. Ki  fasz kajál, mikor német tengeralattjárók akarják szétlőni a seggünket?  De aztán persze ennek is van szerepe – hogy eléri-e a tervezett hatását, az már más kérdés, nekem például gondolkodnom kellett, hogy is hívták a fickót – pláne úgy, hogy adott ponton nem is szakácsnak hívták a feliratban, hanem élelmezésvezetőnek…

Ha valaki egy igazi, életszerű II világháborús filmet akar látni és ezúttal nem vágyik plusz fél óra karakterépítésre, ne hagyja ki ezt a mozit. Roppant intenzív és maradandó élmény, sok másik filmhez lehet kötni/viszonyítani, de ez olyan, mintha azokból minden felesleget kivágtak volna és jóformán csak az ütközetek maradnak. Tökéletes látvány, egy nagyszerű – ez nem is volt mondjuk kérdés – Tom Hankssel és egy újabb mini töriórával…mert cseppnyi kétségem nincs, hogy ez, egy ilyen átkelés anno így zajlott.





85%



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptyKedd Júl. 21, 2020 7:17 pm

R2-D2 írta:
.
Felelsz vagy mersz

Ami tény, hogy az elvesztett társak gyászolását teljesen mellőzi a film – de én erre már csak ilyen hollywoodi sablonként tekintek – meg az is tény, hogy az egész talán túlságosan is tinis, középiskolásoknak készített film lett. A sok közösségi médiára hivatkozás, az egész életérzés, a közeg, amiben játszódik egyáltalán nem az én világom, nekem ez – meg ezek szerint rengeteg írónak – valóban túlságosan gyermeteg és talán rózsaszín is. A töltelék szereplők valóban súlytalanok (de mondjatok egy horrort, amiben nem azok), a démonos szál is kicsit elnagyolt (legalábbis lehetett volna bővebb háttér is hozzá), meg az is tény, hogy van benn néhány valóban kétséges logikájú cselekedet és figura… de ezek összesen sem tudták azt az élményt csorbítani, amit a mozi nekem nyújtott. Frissnek, mainak éreztem, jó hangulata, szerethető figurái vannak, egyáltalán nem annyira idióta és idegesítő, ifjúsági thriller mivolta ellenére sem. Én ezt szerintem simán újra is tudnám nézni.

80%


Én valami rendezői változatot láttam ebből, ami nem tudom mennyivel több, de nagyjából ugyanezeket írtam volna le róla, csak mondjuk még a démonnal kapcsolatban sem volt hiányérzetem.

Kicsit gagyi, kicsit picsa, kicsit elnagyolt, de alapvetően jó kis horror, leginkább tényleg a Végső állomásra emlékeztetően. Van néhány egészen jó váltás (ahogy "Carter"-re kerül a sor, és komoly hangon elmondja, hogy kezdődik és miért kezdődik a játék, az remek), tetszett, ahogy az alkesz csajt próbálták menteni, jó, ahogy a végére már néha én sem tudtam azonnal követni Olivia gondolatmenetét, hogy lezárja a játékot, és jó a csavar, ahogy végül kiszabadul a szellem a palackból. Cserébe negatívumként az egyre bénább Vigyorex-mosolyt tudom említeni (abszolút jó poén, hogy olyan, mint egy pocsék Insta-filter Smile ), meg hogy a hullák úgy tűnnek el a filmből, hogy már szinte meg sem említik őket, de ennyi belefért...

7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: For All Mankind S1   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptyVas. Aug. 30, 2020 8:09 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Ic9KekT





For All Mankind S1




1969. július 20-án az Apollo 11 Holdkompja, a Sas, leszállt a Hold felszínén: az amerikai űrhajósok, Neil Armstrong és Buzz Aldrin pedig ezzel – hátrányból fordítva – kvázi megnyerte az űrversenyt a Szovjetunióval szemben. Ez ugye már történelem, kifejezetten jó mozgóképes anyagok dolgozták fel eddig is ezt a tényt, s azon ugyan lehet elmélkedni, hogyhogy nem jutottunk túl a Holdon az elmúlt 50 évben, de a NASA korszakos sikere elvitathatatlan (pláne, ha belegondolunk, akkor milyen technológia állt a rendelkezésre). Na de mi lett volna, ha anno nem a NASA ér elsőként a Holdra??? Ha a szovjetek megelőzik őket?? Ha az általunk ismert történelem csupán egy illúzió, egy Mátrix, és minden máshogy esik, esett meg???

Alapból is mindig érdekes egy alternatív történelem látványa, legyen az akár másik idősík, vagy dimenzió: a For All Mankind című sorozat arra a zseniális alapfeltevésre épít, hogy az első ember a Holdon bizony nem amerikai, hanem szovjet űrhajós volt. Mégpedig úgy, hogy az Apollo 10-nek a történet szerint ugyan reális esélye lett volna a leszállásra, de miután a NASA meg volt győződve űrkutatásbéli előnyéről, ezt még csak főpróbának tekintette, ezért ez elmaradt – csak a szarakodás közben azt eredményezte, hogy a szovjetek (végre egy sorozat, amiben szovjetek szerepelnek, nem oroszok) egy hónappal korábban beteszik lábukat a Holdra. Sőt, az amerikai közvélemény – és a NASA – legnagyobb megdöbbenésére hamarosan olyat látnak a felhúzott szkafander napellenző alatt, amire aztán végképp nem voltak felkészülve... Sorozatunk pedig ebből az alapkoncepcióból kiindulva egy bámulatos világot húz fel: az űrversenynek nincs vége, a következő szint egy holdbázis létrehozása, amit a NASA-nak mindenképp a szovjetek előtt kellene a Holdra telepítenie – hogy az épp aktuális elnök épp aktuális politikai, választási és marketing céljait kiszolgálva bebizonyítsa a világnak, hogy azért mégiscsak az USA az úr az űrben. Nos, a mellett, hogy az egész sorozat tulajdonképp ennek az űrbázisnak a felépítése körül forog – annak minden technikai (ne feledjük, még mindig csak a 70-es években járunk!!!) nehézségeivel együtt, a For All Mankind sokkal többre vállalkozik, mint egy szimpla sci-fi sorozatnak lenni. A kifejezetten jó, jól megcsinált, érdekes, hihető és többnyire tudományos űrkutatásos fő csapásirány amellett nem kevés időt szán olyan témákra, mint a háborús bűnösök helyzetére a 60-as években, a beteges államszintű paranoiára, vagy épp amik a mai korban különösen aktuálisak és divatosak: a melegek elfogadására és a nők helyzetére. A mostani BLM mozgalom még szerencsére nem szivárgott bele, de ki tudja, mit hoz a folytatás… de nekem mindenesetre a remek drámák, történelmi korrajz (FBI és a kommunizmusfóbia) és családi kör szerű hátterek mellett kicsit már így is sok volt a pc propaganda – sokkal inkább néztem volna az űrhajózáshoz köthető jeleneteket, mint mondjuk a kiképzések képeit, vagy magát a konkrét űrben játszódó eseményeket – beleértve az Apollo 25(!!) és 26(!!) kalandját is.

Annak ellenére, hogy gyakorlatilag mindent láttunk már, amit itt mutatnak, az egész sorozat az elejétől a végéig teljesen élvezhető és érdekes. Természetesen köszönhető ez az inverz helyzetnek is, amit itt kitaláltak, de ha kivonjuk az egyenletből a szovjeteket ( amúgy is, szinte kizárólag Amerikáról szól az egész, a szovjetek csak egyfajta katalizátorok), akkor is egy nagyszerű történet kerekedik ki belőle: a valós és fiktív karakterek okos egymásra építésével egy, az Az Apollo-programhoz hasonló felépítésű és mélységű történet tárul elénk. Nagyon tetszett, ahogy a valós eseményeket összefűzték a fikcióval, az Apollo 1 drámája ugyanúgy részese az eseményeknek, mint mondjuk Kennedy beszéde, a Watergate botrány, vagy a más említett Apollo 10 útja. Remek dramaturgiával válik szét egymástól, illetve gabalyodik egybe a történelem és a kitaláció, az amerikai űrkutatás olyan fájó hiányosságainak kiemelése pedig, mint a női űrhajósok mellőzése, kifejezetten érdekes színezetet ad az egésznek. Menet közben kicsit talán soknak és feleslegesnek tűnik az űrhajósfeleségek szerepe, de ez eddig minden hasonló témájú moziban kulcsszerepet kapott – itt sincs másképp, és megmondom őszintén, tényleg nélkülözhetetlen eleme a történetnek: hisz gondoljunk csak bele, egyszerre mekkora dicsőség és mekkora rettegés is az, hogy a férjed fenn van egy törékeny űrhajóban/holdbázison- és nem tudhatod, mikor jön a hír a tragédiáról…

Amúgy az egész sorozat főszereplője egy pilóta, Edward Baldwin (Joel Kinnaman), akit az ominózus, Holdra le nem szállt Apollo 10 parancsnokaként hatványozottan mellbe vág a szovjetek előzése. Nekem tök bejött a kissé öntörvényű, szabad szájú figura (vajon miért is ezek mindig a kedvenceim??), aki bizony képes beleszarni a NASA propaganda ventillátorába is – kivívva ezzel a kommunista paranoiától és az elnöki hatalomtól is rettegő, pozíciójukat féltő fejesek haragját. Hosszú utat tesz meg a fickó, míg a sorozat végére aztán oda jut, ahova – nem kevés magánéleti és baráti problémát felhalmozva közben. A másik kulcsszereplő Ed barátja, a házasságtörő Gordo (Michael Dorman), illetve az ő csinos kis felesége Tracy (Sarah Jones) – előbbi a mellőzött űrhajós, utóbbi pedig az űrhajósfeleségből pilótává váló csaj szerepében: mindkettő karakter és történet remek a maga nemében, az által pedig, hogy ők házaspár, egészen érdekes aspektusban is megismerhetjük kapcsolatukat. Aki még nagyon tetszett – ez kicsit olyan az A számolás joga szerű volt – a kis matekzseni, Margo (Wrenn Schmidt) figurája, rajta keresztül meg részben lubickolhatunk Houston háttérmunkájában, illetve elgondolkodhatunk azon, hol a határ a karrier és a magánélet között, egyáltalán ér-e bármi annyit, hogy csak annak éljünk. De persze egy tíz órás történetben, egy jó sorozatban még nagyon sok nagyszerű karakter szerepel, akikre idő hiányában nem lehet mind kitérni, így ezek a fentiek inkább csak egy szubjektív válogatás eredményei – a fura picit inkább az, hogy a hagyományoktól eltérően most nincs kifejezetten antagonista szereplőnk (sőt,a szovjetek sem azok), sokkal inkább lehet úgy érezni, hogy maga a hatalom, rendszer, az FBI ügynök képében a hidegháború, a kommunizmustól való beteges rettegés a sorozat „rossz fiúja”. Nem is igazán tudnék most senkit mondani, akit zsigerből lehetett utálni – még a náci mérnököt sem, aki köré sikeresen beemelték az akkori történelem egyik érdekes elemét, nevezetesen a Német birodalomból elmenekült, ámde korábban azt szolgáló tudósok érvényesülési útjait a világban.

Én azért elsősorban mégsem feltétlenül a fentebb említett, apróbb mellékzöngék („fűszerek az ételben”) miatt fogok jó szívvel emlékezni a For All Mankindra, és fogom várni a második évadot.  Sokkal inkább a miatt, amit már oly sokszor átéltem, s amik miatt a három orosz űrutazásos sci-fi is el tudott varázsolni: maga az űrkutatás témája, az egész közeg, légkör, amiben ezek a bátor fickók és nők véghezvitték életveszélyes tetteiket. E szempontból szerencsére tök földhözragadt az egész, tök jó volt nézni, ahogy fejlődik a világ, ahogy az akkori időkben lépésről lépésre halad az emberiség az ismeretlenbe. És e szempontból mindegy, hogy fikció, vagy valóság, amit látunk: itt a fikció is valóság, csupán egy másfajta valóság – ami akár így is lehetett volna, ha nem a Sas száll le anno… Technikailag ugyan néha elmosolyodtam, néha túlságosan makettszerű felvételeket láttam – megmondom őszintén, ennél mindhárom orosz sci-fi jobb látványú – de ennek ellenére kéjes örömmel merültem el ebben a képzelt világban. Ismerve a valódi történelmet, mosolyogtam, mikor valós események alkották a sztori hátterét, mikor feltűnt – akár említés szintjén is – egy-egy létező, híres figura: ez a For all Mankind a maga nemében ugyan komolyabbnak és hitelesebbnek tűnik, mint mondjuk a Mars - Utunk a vörös bolygóra című sorozat, de érdekességében, szórakoztatásában semmiben nem marad el attól. Jók a karakterei, jó a történetvezetése, kapcsolatai a valósággal, jók a drámái, s szerintem nagyjából tudományos szempontból is megállja a helyét. Icipicit talán a látványon kellett volna még csiszolni, de ez így is egy remek 10 órás utazás egy olyan világban – ami ugyan nem így alakult, de alakulhatott volna akár így is.




85%



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 EmptyHétf. Aug. 31, 2020 11:32 pm

R2-D2 írta:

For All Mankind S1

1969. július 20-án az Apollo 11 Holdkompja, a Sas, leszállt a Hold felszínén: az amerikai űrhajósok, Neil Armstrong és Buzz Aldrin pedig ezzel – hátrányból fordítva – kvázi megnyerte az űrversenyt a Szovjetunióval szemben. Ez ugye már történelem, kifejezetten jó mozgóképes anyagok dolgozták fel eddig is ezt a tényt, s azon ugyan lehet elmélkedni, hogyhogy nem jutottunk túl a Holdon az elmúlt 50 évben, de a NASA korszakos sikere elvitathatatlan (pláne, ha belegondolunk, akkor milyen technológia állt a rendelkezésre). Na de mi lett volna, ha anno nem a NASA ér elsőként a Holdra??? Ha a szovjetek megelőzik őket?? Ha az általunk ismert történelem csupán egy illúzió, egy Mátrix, és minden máshogy esik, esett meg???

85%


Érdekes alaphelyzet... Talán nem annyira mély a különbség, mint mondjuk volt az Ember a fellegvárban esetében, de isten ments, hogy bárki számára is az a feldolgozás legyen az etalon.

Majd kiderül, mennyire fér bele; az űrhajózás mindig is inkább a te asztalod volt Smile .

.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 58 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
58 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 30 ... 57, 58, 59 ... 62 ... 66  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 2.0
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 1.0
» Remo írásai

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: