Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
+7
Gyulus
Dylan83
andrew1975
téglagyári megálló
mesterjani
Mr. White
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 29 ... 54, 55, 56 ... 60 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: A megmentők szövetsége    R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptySzomb. Ápr. 25, 2020 6:03 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 FSJeK3D




A megmentők szövetsége / Союз спасения




Gondolom, velem együtt ti sem nagyon merültetek el nagyon Oroszország történelmében, s nektek sem mond sokat I. Miklós orosz cár neve, illetve a dekabristák lázadása. Végül is, jogos: az embernek van jobb dolga is, mint minden ország, nemzet minden egyes fontos, vagy fontosnak vélt történelmi eseményét ismerni – mégis, mi itt a Filmfórumon úgy vagyunk vele, hogy ha szembe jön valami ritkább, különlegesebb mozi egy-egy ismeretlenebb témában, nem hagyjuk ki, hogy kicsit elmélyedjünk benne. Ha meg ráadásul valami nem a nagy és dicső Amerika eseményeire és személyiségeire koncentrál, fokozott érdeklődésre tarthat számot (legalábbis nálam) – az orosz nem fantasy filmekkel pedig eddig sem volt bajom, így fokozott érdeklődéssel és figyelemmel vágtam bele az A megmentők szövetségébe. Az oroszok (szovjetek) mindig is tudtak történelmi filmeket csinálni – jó, régebben a propaganda agyonnyomta ezeket – tehát nem tűnt olyan nagy kockázatnak az egész, a 2 óra 10 perces játékidő ellenére sem… az, hogy némileg felemás érzéseim vannak a mozi után, az pedig nem magának a sztorinak köszönhető. Sokkal inkább a dramaturgiának, illetve az oly sokszor előkerülő „hibának”, hogy az egyforma uniformisban, egyformán kinéző, ismeretlen arcok között elveszik a néző…

Elég messziről indítjuk a sztorit, a film első jelenete Párizsban játszódik, Napoleon hazatér a csúfos kudarccal végződött oroszországi hadjáratáról, s találkozik a filmünk főszereplőjével - anno annak gyerekkorában. A film innentől kb. 12 év történetét eleveníti fel, egy lassan kibontakozó lázadás történetét, aminek célja a cárság megdöntése volt, s aminek csúcspontja az 1825 december elejei véres összecsapás a szentpétervári Szenátus téren. Ha valaki akar, rendkívül mélyreható és jó összefoglalót talál a vosztok blogon, viszont én azt javaslom, ne nagyon olvassátok el a film megnézése előtt – picit elvesz az események ismerete abból az élményből, ami a siker bizonytalanságából fakad. A mozi első fele, kétharmada felkészülés erre az eseményre, s mint olyan, a kort nem ismerő, és azért nem túlságosan rajongó nézők szemében bizony nem kevés álmosító percet tartogat. Értem én, hogy fel kellett helyezni a bábokat a sakktáblára, hogy kellett politikai és érzelmi motivációt adni a szemben álló felek tetteinek igazolásához, de szerintem ez az egész, ilyen mennyiségben egyszerűen nem működik. Adva van egy Birodalom, amit I. Sándor cár vezet, s aki tudja bár, hogy összeesküvőkkel van tele az általa felügyelt és irányított hadsereg, mégsem nagyon tesz ezen összeesküvések felszámolásáért semmit. A film tételesen végigvezet bennünket a Megmentők Szövetségének megalakulásán, elképesztően hiteles és nagyszabású korrajzon keresztül bemutatja azt a tucat embert, aki részt vesz ebben – viszont mindezt rettentően érdektelenül teszi. Hiányzik belőle az az általam sokat szidott, ámde működőképes hollywoodi érzelmi manipuláció, amik révén közel lehet kerülni az egyes szereplőkhöz, amik révén meg lehet különböztetni egymástól őket…

… mert sajnos az A megmentők szövetsége elsősorban pont ezen vérzett el nálam. Az van, hogy ugyan bámulatos a korrajz, az összes díszlet, jelmez, kosztüm, viszont a sok egyenruha, a sok egyforma arc (mind pajesszal) azt eredményezte, hogy gyakran fogalmam sem volt, ki kicsoda és mit is akar. Néhány kivételtől eltekintve nem tudtam, ki melyik oldalon áll, ráadásul az sem könnyítette meg a dolgomat, hogy maga a Szövetség sem volt teljesen egységes. A Dél (Kijev) és az Észak (Szentpétervár) két különböző álláspontot képviselt, szóval, az elvileg egy oldalon álló sorstársak sem mindig ugyanazt a megoldást, ugyanúgy akarták… azt leszámítva, hogy I. Sándort meg kell ölni és egy liberálisabb, felvilágosultabb Oroszországot kell építeni. Egyéként ennek a szakasznak a legjobb jelenete talán az, mikor elképzelik ezt a bizonyos merényletet, az kicsit felkavarja az unalmas állóvizet, amiben az ember egy idő után belefullad. Nem véletlenül nem írtam egyébként sem neveket, sem színészeket eddig, ugyanis senki nem hagyott bennem maradandó nyomot, még az elvileg filmet indító, Déli Szövetséget (talán) vezető karakter sem.

Aztán 1825. december 1-jén meghalt I. Sándor. Fia, Miklós eleve csak hosszas habozás után fogadta el a trónt, aminek hírére a filmben órán, valóságban 12 éven át szervezkedő dekabristák fellázadtak ellene, és az önkényuralom ellen. A trónutódlás körül kialakult bonyodalmak jó alkalmat kínáltak arra, hogy megpróbálják magukhoz ragadni a hatalmat, s már rögtön a cár halálának hírére, Miklós uralkodásának kezdete után pár órával felkelést robbantottak ki. Elfoglalták a Szenátus teret, alkotmányt követeltek, és azt akarták, hogy Konsztantyin, Miklós testvére legyen az uralkodó. Az A megmentők szövetsége itt lépett egy olyan szintet nálam, ami miatt tulajdonképp ez az írás is megszületett: nagyon rég láttam ennyire hiteles, és érdekes „háborús” jelenetsort, ami itt, a Szenátus téren történik. A részletekbe, az események végkimenetelébe nem mennék bele, hisz kell egy kis izgalom is az ámulat mellé, legyen elég annyi, hogy az orosz alkotók bámulatosan megcsinálták a lázadás napját. Már elve, ahogy felvonultatják a seregeket, ki, honnan, milyen parancsnokság alaól jön, ahogy azok felállnak egymással szemben, ahogy a gyalogosokat próbálják harcra buzdítani a Kosztanytyin! illetve a Miklós! (pont, mint az István, a királyban) felkiáltásokkal, már az is tetszett, de aztán ami jön majd, az brutális és szó szerint húsbavágó. A mai néző, aki a háborús filmeket többnyire szemérmes kamerák szűrőjén keresztül nézi, rácsodálkozhat, milyen is az, amikor egy tömött sorba, katonai oszlopba berobban egy ágyúgolyó. Ami szó szerint folyosót váj a katonák között, akiknek viszont rezzenéstelen arccal és szinte mozdulatlanul kell nézniük a mellettük álló bajtársuk halálát. Sosem értettem, de mindig is lenyűgözött a már más filmekből is megismert korabeli hadviselés, amiben a seregek masíroznak a golyózápor felé, s amikben azért volt döntő szerepe a sereg létszámának, mert aki később fogyott el, annak jón esélye volt győzni. No de mi van, ha eleve kevesebben vagytok?? Akkor milyen esélyetek van? Lehet-e motiválni a kiskatonát egy halálos rohamara?? Vagy hogy továbbra is mereven álljon az ágyúgolyó elé???

Eszméletlen jó a mozi utolsó harmada. Bármelyik nagy költségvetésű produkció megirigyelhetné azt a részletgazdagságot, hitelességet és látványt, amit itt kapunk. Először is december van és hideg – és lám, a katonák láthatóan fáznak, piros az arcuk és látszik a leheletük!!! És bazzeg én ennek tudok örülni!! Mint ahogy az ezt érzékeltető, hideget és hitelességet fokozó olyan jeleneteknek is, mint mikor a méterekre befagyott folyó közepén autónyi léket vágnak, és azt viszik el szállítóeszközön… végre egy mozi, amiben el is hiszem, hogy hideg van (egyébként szerintem az oroszok tényleg hidegben forgathattak   Laughing  ). De ha már hitelesség: mikor a déli csapatok elindulnak a nem várt haláleset és az igazából meg nem szervezett puccs miatt Pétervárra, van egy kijelentés, hogy egy hónap, míg odaérnek gyalog… ja, ez nem a Trónok harca. Itt egy hónap a segítség, egy hónap alatt azonban minden megváltozhat, pláne, ha az utat a cár erői lezárják – egy remek, második frontvonal (szó szerint is) megnyitása érdekében. S ha már frontvonal és harc. Kérem, ahogy korábban is írtam: amit itt a lövések és robbanások következtében látunk, azt eddig nagyon kevés film vállalta be (pl. Rambo IV): a lövések, az ágyúgolyó pusztítása, az egész mészárlás brutálisan élethű. Van persze némi morális tartalom is a hullák látványa mögött, kezdve a honfitársra lőni nem akaró kiskatonáktól egészen Miklós cárig, de az egész Szenátus téri események számomra az orosz télben süvítő nehézfegyver lövedékek látványa miatt marad meg. Párosulva rettentő jó korrajzzal, Pétervár korabeli CGI látványával, a részletgazdag kosztümparádéval, no meg a mozgalom szándékaival, annak vezetőinek bizonytalanságával az A megmentők szövetségének utolsó harmada maradandó filmélményt nyújt.

Aztán lehet még elmélkedni a cárság, az elnyomás mibenlétének lélektanáról, a nyugati eszmék előretöréséről (hisz minden arra vezethető vissza, hogy az orosz tisztek és katonák jártak Párizsban és sok mindent láttak is ott), a keménykezűség szükségességéről vagy szükségtelenségéről, a ki lő először – és ezáltal ki kezdte – örök kérdéséről, de ezekre esetemben már nem jutott energia. Biztosan van olyan, aki az egész mozit tudja ezek szemszögéből nézni, vélhetően ez is volt a célja, nálam azonban a döcögős és érdektelen kezdet után a „csatatér” eseményei mindent felülírtak: egyszerűen lélegzetelállító és világszínvonalú volt az utolsó fél, háromnegyed óra. Sajnos azonban addig el is kellett jutni, ezért lett csak annyi az értékelés, amennyi.





70%





.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptyVas. Ápr. 26, 2020 9:13 am

R2-D2 írta:

A megmentők szövetsége / Союз спасения

Kérem, ahogy korábban is írtam: amit itt a lövések és robbanások következtében látunk, azt eddig nagyon kevés film vállalta be (pl. Rambo IV): a lövések, az ágyúgolyó pusztítása, az egész mészárlás brutálisan élethű. Van persze némi morális tartalom is a hullák látványa mögött, kezdve a honfitársra lőni nem akaró kiskatonáktól egészen Miklós cárig, de az egész Szenátus téri események számomra az orosz télben süvítő nehézfegyver lövedékek látványa miatt marad meg. Párosulva rettentő jó korrajzzal, Pétervár korabeli CGI látványával, a részletgazdag kosztümparádéval, no meg a mozgalom szándékaival, annak vezetőinek bizonytalanságával az A megmentők szövetségének utolsó harmada maradandó filmélményt nyújt. Aztán lehet még elmélkedni a cárság, az elnyomás mibenlétének lélektanáról, a nyugati eszmék előretöréséről (hisz minden arra vezethető vissza, hogy az orosz tisztek és katonák jártak Párizsban és sok mindent láttak is ott), a keménykezűség szükségességéről vagy szükségtelenségéről, a ki lő először – és ezáltal ki kezdte – örök kérdéséről, de ezekre esetemben már nem jutott energia. Biztosan van olyan, aki az egész mozit tudja ezek szemszögéből nézni, vélhetően ez is volt a célja, nálam azonban a döcögős és érdektelen kezdet után a „csatatér” eseményei mindent felülírtak: egyszerűen lélegzetelállító és világszínvonalú volt az utolsó fél, háromnegyed óra. Sajnos azonban addig el is kellett jutni, ezért lett csak annyi az értékelés, amennyi.

70%


Érdekesen hangzik, a korszak és a terület sem tipikus filmes téma. Ha már úgysem fogom valószínűleg soha elolvasni a Háború és békét, legalább filmen megnézhetném a témát, amiből részben született... de ahogy írtad, filmen is hasonló élmény lehet, mint amennyire a könyvvel szoktak riogatni, ha unalmas regényre akarnak példát...

Két okból is jót mosolyogtam azon, hogy most erről írtál. Az egyik, mint Oroszország témája, hogy az HBO csinált egy mini-minisorozatot Nagy Katalinról, ami ugyan más kor, de orosznak orosz. Már régóta szemezek vele, szerintem hamarosan sorra kerül.
A másikat elvileg délután olvashatod Smile .

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Tyler Rake: A kimenekítés   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptyHétf. Ápr. 27, 2020 5:40 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 KWdyxl8





Tyler Rake: A kimenekítés





Most, hogy a mozik zárva vannak, az embernek nem is nagyon van más választása, mint a net felé fordulni, ha újdonságot akar látni (aztán előbb-utóbb ez is megszűnik, ugye, tekintve, hogy nincsenek forgatások sem), és kész szerencse, hogy például a Netflix tarsolyában van még néhány befejezett alkotás. Az A kimenekítés (bocsi, ezt fogom itt használni, mert a magyar cím feleslegesen hosszú) is egy ilyen mozi, Thor legújabb filmje, ami ugyan biztosan jól nézett volna ki és jól is szólt volna nagyvásznon is, viszont egyúttal biztos nem lett volna ennyire ütős és hangulatos, ha nem erre a platformra készül. Az a bizonyos sokat emlegetett alkotói szabadság ezúttal rengeteget hozzátett a zsoldos kontra fél Banglades véres összecsapásához: igazi, vérbeli akciófilm, amiben tömegével hullanak az emberek, de a kamerának nem kell mindig szemérmesen elfordulnia egy-egy véresebb jelenet esetében. Sőt, két ominózus pillanatban olyan is van, amit talán a BB-ben láttam először – igaz, a másodikban explicite nincs meg a tetőről lezuhanó test látványa, de a tudat… a tudat az ott van.

Az akciófilmekkel eléggé ambivalens a viszonyom. Alapból szívesen nézem őket (pláne, ha valami bosszúhoz, vagy érzelmileg jól megalapozott motivációhoz kötődnek), gyerekkorom meghatározó filmélményeinek egy része is hozzájuk kötődik – de az utóbbi időben egyre nehezebben viselem el a fizika semmibe vételét, a túlságosan agyatlan és teljesen hiteltelen jelenetek tömegét. Nem akarok most példákat hozni, aki olvas minket, úgyis tudja, mikről beszélek, a lényeg, hogy ha találok olyan filmet, ami nagyjából a határokon belül mozog (és/vagy a lendülete miatt nincs időm fogni a fejem a hülyeségeken), annak már kifejezetten tudok örülni. Az A kimenekítés pedig ilyen: eszméletlenül pörgős, a helyszínek miatt iszonyat hangulatos, egyúttal véres és nagyjából hiteles alkotás – persze, a világon nincs olyan, hogy valaki ennyi rendőrt és katonát kinyír békeidőben bármely államban… úgy, hogy annak látszólag az égvilágon semmi következménye nincs. Meg… a mozi egyben azt is sugallja, hogy Dakkában, az események helyszínén a hatóság, az állam/kormányfő maga a drogbáró, akire ugyan úgy hivatkoznak, mint a bangladesi Escobar, de azért ez költői túlzásnak tűnik…

A film első képsorain amúgy jót mosolyogtam. Mumbaiban járunk, ahol pár tizenéves srácot követünk: az egyikük, Ovi (Rudhraksh Jaiswai) egy indiai drogbáró fia, s jó tinédzserhez méltóan csak nem tartja be a börtönben ülő apja által kitalált karanténszabályokat, kijátszva az ő felügyeletével megbízott biztonsági személyzetet, csak kiszökik bulizni. S hogy miért mosolyogtam? Nos, mert ugye a tavalyi év egyik legjobb mozijának, a Hotel Mumbainak helyszínére csöppentem – amúgy is terveztem újranézni azt a filmet, s tervezek egy hosszabb ajánlót is írni róla, de rögtön arra gondoltam, hogy most, melegében hamarosan meg is teszem ezt. Szóval, Ovi kilóg otthonról, s balszerencséjére el is sikerül raboltatni magát – itt jegyzem meg, hogy ennek a körülménye már alapból nem szokványos, hisz nagyon kevés film vállal be olyan fejlövést, ami itt szerepel. A fiút a rivális drogbáró, Amir raboltatja el – hogy pontosan miért, arról sajnos semmi nem derül ki, ez valóban a film egyik gyenge pontja – kimenekítésére pedig egy nemzetközi zsoldos csapatot bérel fel a börtönben ülő apa… pontosabban annak jobb keze, Saju (Randeep Hooda). Egy rövid, de hangulatos bevezető után ekkor kerül képbe főhősünk, Tyler (Chris Hemsworth), akire ugyan lehet azt mondani, hogy a legsablonosabb elemekből összerakott akcióhős (családi tragédia, stb…), de valahogy Hemsworth kisugárzása velem feledtetett minden ilyen negatív gondolatot. Hülyeség, de szimplán érzelmi szempontból közelítettem meg a dolgot: bírom a faszit és tök örültem, hogy most ő fogja játszani a legyőzhetetlen főhőst. Ja, mégsem legyőzhetetlen, tekintve, hogy a film eleve egy olyan képsorral indít, amiben Tyler súlyos sérülésekkel kínlódik egy hídon – ahova majd csak a fináléban fog elérni.

Egyébként ez a dramaturgia sem új keletű, volt már máshol is, hogy a nyitó képsorokhoz jutunk vissza a sztori folyamán – a kérdés csak az volt, hogy ez a nyitó képsor mennyire záró, van-e utána még valami, tudtak-e az írók úgy zsonglőrködni a kalandokkal, hogy marad még némi esély Tyler számára… nos, természetesen nem árulom el, igen, vagy nem, mindenesetre az A kimenekítés nézése közben egyre nagyobb súllyal nehezedik a nézőre, hogy bizony ennyi árulás és ekkora túlerő kapcsán Tyler nem tudja megoldani a feladatát. Az eleje még szinte sétagalopp: túszmentés, amatőr (hangsúlyozottan amatőr!!!) milícia kiiktatása, aztán egy őrült hajsza a gyerekkel, keresztül a városon. Azt majdnem minden írás megemlíti, milyen jó az a vágatlannak tűnő 12 perces akciójelenet, amiben Tyler próbál kijutni Dakkából, és én is csatlakozom a dicsérő szavakhoz: kevés ennyire hatásos, hiteles és izgalmas jelenetsort láttam eddig moziban. Jó, a ’71 kergetőzése az más szint, ott mindezt gyalog sikerült megvalósítani, itt meg kellett hozzá jó néhány rendőr- és egyéb autó, meg fegyver, de valóban bámulatosan feszült menekülést látunk, ami egy másodpercre nem enged a szorításból. És itt jön az, amit írtam: qrvára nem volt időm azon gondolkodni és azt számolni (később sem), Tyler hány zsarut öl meg, s mennyire hiteles is ez – egyszerűen olyan lendülete van a filmnek, hogy eszembe sem jutott. Ha meg mindehhez hozzáveszem, Dakka milyen remek helyszín mindehhez, hogy mennyire kiválóan építették bele a környezetet az utcai harcokba, a bunyóba, a menekülésbe, akkor meg azt kell írjam, már-már Bourne-i magasságokban járunk (csak több hullával). Amilyen bunyót és késpárbajt, ahogy Tyler és váratlan ellenfele az utcán lenyomnak – no, az tananyag lehetne az akciófilmekben: így beépíteni a környezetet a verekedésbe, az zseniális (s néha feszültségoldóan vicces is).

Az az eddigiek alapján tehát nem titok, hogy az A kimenekítés egy őrült rohanás Dakkából, egy őrült túlerővel szemben: bunyó, ölés, futás – lehet, hogy másnak egyértelmű és kiszámítható eseményekkel és végkifejlettel, de számomra nem volt minden esetben egyértelmű a küldetés sikere, túlélése minden karakternél (most sikerült ködösen fogalmaznom, remélem). Van néhány dolog, ami azonban ebben a véres hajszában külön is megragadt bennem: az egyik a már említett tetőn játszódó jelenet, s az ehhez kapcsolódó későbbi események. Ritkán nyírnak ki olyan karaktert, mint itt – másrészt meg csak eszembe jutott az Isten városa is a felfegyverzett gyerekcsapat láttán. Aztán itt van ugye Tyler: szerintem qrva jót tett a filmnek, hogy egyre több sebet kap, egyre nyúzottabb, ez által egyre inkább megkérdőjelezhető az akciójának sikere… így számomra ő messze több egy John Wicknél, akinél egy percig nem lehet elhinni, hogy veszíteni fog. Itt, látva a brutális túlerőt ( a tábornok a végén qrva jó és kegyetlen húzás volt, ahogy kiiktatása is), valahogy nem voltam benn biztos, hogy Tyler megbirkózik mindennel – és pont e tekintetben volt bátor, ámbár némileg érthetetlen húzás a második segítségkérése. A mozi második hibája számomra ugyanis, hogy pont az embert lesz harcos társa, akire legkevésbé lehet számítani – itt alapos magyarázathiányt érzek mindkét fél szempontjából motiváció terén. Oké, ott van Ovi, mint összekötő kapocs, de akkor is… ha valamire igaz a nagyvonalúság és a kidolgozatlan háttér, hát erre a csavarra fokozatosan. Mindegy, Tyler eljut a hídra (nulladik perc, ugye), mi pedig kapunk egy újabb brutális és lélegzetelállító akciójelenetsort, s kiderül végre, tényleg egyedül van-e, vagy már leadta a csomagot.

Említhetném még azt, mennyire profin meg van csinálva minden lövöldözős jelenet, mennyire jó a kamera használata (tényleg ott vagyunk sokszor Tyler nyakán), mennyire is jó, de nem túltolt a játékra hajazó nézőpont, mennyire jól esett menet közben megpihenni a szereplőkkel együtt legalább egy napra abban a házban, mennyire is tűréshatáron belül volt számomra majd’ minden csihi-puhi. Hogy milyen jól esett a legutolsó jelenet a WC-ben, amiben Khan kiasszony (szimpi a csaj) lezárja az ügyet és a filmet, hogy mennyire bírtam az egész környezetet, díszletet, hátteret, amiben Tyler az őrült akcióját véghezviszi, s hogy végre a szereplők saját anyanyelvükön beszélnek egy nemzetközi térfélen játszódó moziban. De legfőképp ki kell emeljem azt a Dolby Atmos hangot, amivel a Netflix piacra dobta a mozit: valami hihetetlen, ahogy szól az egész – pedig csak egy letöltött anyagot láttam (lemezre esély sincs, pedig az még jobb lehetne). Az egész film qrva jól össze van rakva, igazi, nagybetűs akciófilm, amiben ezúttal valóban kevesebb időt fordítottak a személyes háttér kidolgozására, mint azt amúgy lehetett volna, de a feszültség, a pörgés, meg egy remek Thor kárpótolt szinte mindenért. Soha rosszabb (akció) filmet!

Úgy néz ki, Mumbaihoz már csak ilyen kötődik…






80%





.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptyHétf. Ápr. 27, 2020 10:44 pm

R2-D2 írta:
.
Tyler Rake: A kimenekítés

Az az eddigiek alapján tehát nem titok, hogy az A kimenekítés egy őrült rohanás Dakkából, egy őrült túlerővel szemben: bunyó, ölés, futás – lehet, hogy másnak egyértelmű és kiszámítható eseményekkel és végkifejlettel, de számomra nem volt minden esetben egyértelmű a küldetés sikere, túlélése minden karakternél (most sikerült ködösen fogalmaznom, remélem). Van néhány dolog, ami azonban ebben a véres hajszában külön is megragadt bennem: az egyik a már említett tetőn játszódó jelenet, s az ehhez kapcsolódó későbbi események. Ritkán nyírnak ki olyan karaktert, mint itt – másrészt meg csak eszembe jutott az Isten városa is a felfegyverzett gyerekcsapat láttán.

Az egész film qrva jól össze van rakva, igazi, nagybetűs akciófilm, amiben ezúttal valóban kevesebb időt fordítottak a személyes háttér kidolgozására, mint azt amúgy lehetett volna, de a feszültség, a pörgés, meg egy remek Thor kárpótolt szinte mindenért. Soha rosszabb (akció) filmet!

80%


Örülök, hogy azt a két dolgot kipótoltad, amiről én is írtam volna a "második félben": Dakkáról és a gyerekekről Smile .

Nekem nagyon bejött a környezet hangulata, mert egyáltalán nem szeretnék térdig a szemétben járni ennyire zsúfolt utcákon, de a hangulatát kétségkívül visszaadta annak, milyen háromszor nagyobb népsűrűségben élni, mint a kínaiak.

A gyerekekkel meg döbbenet, miket művelnek, pedig egyébként jó eséllyel ott pont ekkora értéke van az életnek, és hogy az utcakölyköké nagyjából egy patkányé szintjén van. Az addig oké, hogy Tyler nem törte ki a nyakát egyiknek sem, de azért kiosztott nekik is éppen elég parasztlengőt, lábtörést meg agyrázkódást.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Sebek   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptySzer. Ápr. 29, 2020 4:56 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 At9H8vx





Sebek





Így jár, aki minden nap iszik… előbb utóbb csótányokat lát mindenhol…

Az első munkahelyemen volt egy kollégám, aki annyira az alkohol rabja volt (ugye, a vendéglátás árnyoldala, ld. még Sebek), hogy egyik délben, nyitás előtt a reggelire/ebédre kikészített rántott csirkecomb elkezdett a szeme előtt mozogni, s hiába mondtuk neki, hogy nincs ott semmi, a faszit a mentő vitte el hallucinációi miatt. Jó ideig nem is dolgozott, s azóta már a túlvilágon vedeli az olasz fröccsöt – nos, mindezt csak azért írtam le, mert történetünk főhőse az én szememben hasonló cipőben jár. Legalábbis én rögtön a saját korábbi élményemre asszociáltam vele kapcsolatban, csak esetünkben nem a csirkecombok kezdtek sétálni a borozós asztalon, hanem bogarak dugtak a whiskys üvegek mögött…

Ha valaki veszi a fáradtságot és kicsit elkezd kutakodni, mi a nézők (kritikusok) véleménye erről a filmről, tuti elmegy a kedve a megnézésétől – Niwrok rövidke írásán kívül gyakorlatilag nem találni pozitív értékelést róla a neten. Ha nincs ez a Filmfórum és a kolléga nem ajánlja privátban is annyira ezt a mozit, biztosan messzire elkerülöm – én ugyanis az átlagnál is nehezebben birkózom meg a mindenféle szürreális képekbe csomagolt jelenetekkel, azok mondanivalójával. Még így is féltem tőle, hogy teljesen összeomlik a film nálam, hogy az emlegetett bogarakkal majd nem tudok mit kezdeni (igazából nem is tudtam), de aztán az lett, hogy mire odáig eljutunk, hogy a lefolyóból tömegével jönnek elő a csótányok (?) és árasztják el a szoba falát, addigra már mindegy volt. Sőt, addigra már szerencsétlen pultosunktól nem is vártam mást, mint ezt: folyamatos delíriumban létezve miért is lenne olyan fura, ha az ember mozgó csirkecombot, vagy akár bogárinváziót lát?? Mindezek következtében a Sebek nekem egészen mást jelentett, mint a kritikusok többségének: horror helyett egy alkoholtól megborult elme útját a teljes őrületbe és hallucinációba. Nem is tudok erre igazából horrorként tekinteni, sokkal inkább egy A visszaút szerű alkoholista drámaként, amiben bizony nincs visszaút, hanem a megoldás egy seben keresztül elmerülni a hurok mélyén.

S ha már sebek… persze, nyilvánvalóan megint én ülök fordítva a lovon, de az egyértelmű – és hangsúlyos elsődleges – jelentése mellett a cím nekem egyidejűleg jelenti Will azon sebét, amit korábbi barátnőjének, Aliciának elvesztése okozott neki… s ha kicsit szokatlanul, innen közelítjük meg a dolgokat, sok mindennek más értelme lesz. Persze, nem állítom, hogy ez most egy tanmese az alkoholizmus negatív hatásairól, de ha már végignéztem, engedtessék már meg nekem, hogy megtaláljam benne a magam kis kapaszkodóit. Mert bizony a film a maga módján még tetszett is, messze nem hibátlan, meg nem is biztos, hogy erről akar szólni, de az őrültségek, amik itt történnek, sokkal hihetőbbek, ha azt egy bomló elme képzeletének tudjuk be. Rengeteg hülyeség van benn így is, meg azért nem is illik bele minden csont nélkül az én koncepciómba sem, meg persze, hogy azok a sarokpontok, amiket negatívumnak kiemelnek mások az írásaikban, valóban léteznek, de ezúttal én nem akarok belemenni a film értelmezhetetlenségébe – pláne úgy, hogy bevallottan én sem egészen értem, mi, miért és hogyan történik Willel.

Will (Armie Harmer) egy pultos a Rosie’s bárban. A nyitó képsorokon épp egy fiatal párral társalog, s közben minden egyes körben ő is lenyom egy felest. Aztán ahogy telik meg a bár, úgy válik egyre feszültebbé a helyzet, ami egy brutális bunyóban végződik. Ki kell emeljem, mennyire is mesteri a rendező feszültségteremtése csupán a zene által: mire a verekedésig elérünk, a film zenéje bekúszik a bőrünk alá és magunk is egyre izgatottabbak leszünk általa – mini kis katarzissal ér fel az egész kirobbanó balhé. Az meg külön dicséret, hogy teljesen életszagú az egész vendéglátós helyzet, ahogy Will dolgozik, ahogy azt kezeli – és… zseniális(an) bizarr az ötlet, miszerint aki meztelen, annak ingyen van a pia… először azt hittem, nem látok jól, de sajnos mégis. Szóval Will beszélget – mint kiderül később, exével – jön néhány fiatal, meg egy idősebb, balhésabb banda, akik majd összetörik a berendezést. A végén meg ott marad egy telefon, amit Will hazavisz, s belenéz – a galériájában meg meglehetősen brutális képeket talál halottakról és lefejezett emberekről. Ez kellene ugye legyen a mozi misztikus szála, de én már ekkor elhúztam a számat: már megint Amerika, már megint a pia: Will a ki tudja hányadik rövid után simán beül az autóba, s simán hazavezet – nem mellesleg, mintha egy kortyot nem ivott volna. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, úgy, ruhástól, cipőstől bebújik az asszony mellé, majd miután elutasítást kap, csak kivesz a hűtőből egy sört… apropó, valahol olvastam, a filmekben mindenki egy sört kér a pultostól, s soha, senki nem kérdez vissza, milyet. Tényleg, ez mekkora hülyeség…

A továbbiakban Will – minden bizonnyal a telefonon talált szörnyűségek hatására is - egyre mélyebbre merül saját hallucinációiba és az alkoholba. Persze, elsődleges szándék és nézőpont szerint egy gonosz erő szállja meg, ami valami rituális gyilkosságsorozathoz, meg majd egy feneketlen kútra hajazó, laptopon megjelenő hurokhoz kötődik, de én csak azt láttam, hogy Will nem bír kikecmeregni saját nyomorúságából, amit a korábbi csajával történő szakítása okozott neki. Alicia (Zazia Beetz) ugyanis törzsvendég a Rosie’s-ben, Will nap mint nap látja, és bizony nem tudja elengedni – először csak közös ivászat és drogozás (meg utána TERMÉSZETESEN autókázás), majd egy majdnem nemi erőszak következik kettejük kapcsolatában. Will pedig a láthatóan be nem gyógyult korábbi sebe mellé összeszed még párat, ami az újkeletű elutasítások okoznak neki – amikre ismét csak az a válasza, hogy seggrészegre issza magát. Olyannyira, hogy még munkahelye is veszélybe kerül, nem elég, hogy összebalhézik szinte mindenkivel, még az új párkapcsolatát is sikeresen lenullázhatja – a koncepcióm és a mozi egyébként itt bicsaklik meg kissé, a fura látomások és a hirtelen elhidegülés ugyan beleillik egy gyorsított alkoholizmus által okozott családi válságba, de egyre furább és nehezebben értelmezhető a telefon és a fiatalok szerepe. Nem egyértelmű ugyanis semmi, sem az, hogy Will látomásai közül mi a valóság és mi a hallucináció, sem az, hogy akkor most például Carrie (Dakota Jonhson) meredt képernyőbámulása, majd fürdése és a másnap reggeli hogyan illik bele a képbe…

Tény, hogy a Sebek egy idő után elveszti a saját fonalát – hacsak nem tartunk ki továbbra is a piálás okozta látomások mellett – és egyre nehezebbé, érthetetlenebbé válik. Sorolhatnám azokat a jeleneteket, amiket kritikaként felhoznak, s amiket még az én nézőpontomban is nehéz hova tenni, kezdve a bevillanó képekkel, aztán a telefon által közvetített gonosz megszállásával, majd befejezésként a bogárinvázóval a végén, de igazából felesleges. Egy beteg elme látomásaiban milyet értelmet is lehet várni, pláne úgy, hogy Will és az alkohol harcát egyre nyilvánvalóbban az alkohol nyeri – ezért is gondolom azt, hogy az utolsó csepp a pohárban (bocsi, az üvegből) az volt, mikor Ericnél beszél Aliciával telefonon. Számomra legalábbis tök lejött, hogy akkor engedte el az őrületet maga körül, akkor jöttek a bogarak is töménytelen mennyiségben – aztán az, hogy mindez mögé Will és a rendező milyen misztikus horror hátteret képzelt, az már csak másodlagos. Van, akinek csirkecomb, van, akinek sebben kinyíló dimenziókapu, telefonon keresztül megszálló gonosz, vagy mindegy…

Bármi más út, amin keresztül próbáljuk visszafejteni a Sebeket, szerintem zsákutca. Egy egyre inkább őrületbe hajazó, értelmezhetetlen katyvasz, logikátlan jelenetekkel és döntésekkel, kidolgozatlan karakterekkel és megmagyarázatlan látomásokkal. Ha én alapból nem kattannék rá az alkoholistákra, s az első perctől kezdve nem azt figyeltem volna, Will mennyit is iszik (miközben, utána) mennyit is vezet, és ennek ellenére miért is nem látszik rajta szinte soha, hogy részeg, lehet, én sem ezen az úton indultam volna el a kibogozásban. Mert Babak Anvari rendezése, képi világa ugyan lenyűgöző, de miután az égvilágon semmi támpontot nem ad a film megértéséhez, én ezt a megoldást találtam – hogy egyáltalán a legkisebb esélyem legyen feldolgozni azt, amit látok. Mert így talán nem véletlen, hogy a végén a kamerát ellepik a bogarak, jelképezve Will totális megőrülését – a kérdés csak az, hogy Anvari ezt egy gonosz szellem hatásának tulajdonította, vagy nekem van igazam, a gonosz alkohollal… viszont még így is roppant nehéz értékelni a filmet. Hangulata zseniális és maradandó, remek képek vannak benne, tulajdonképp a karakterei is jók – csak ne lenne olyan nehéz és érthetetlen. Meg megint ne vezetne mindenki seggrészegnek beállítva színjózanul autót… egyáltalán seggrészegen autót.





75%


Ui: Visszaolvasva, nyilván hülyeség, s nem is kötelező érvényű, amit én gondolok... de talán ad némi támpontot az amúgy támpont nélküli mozihoz...   peace




.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Wounds   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptySzer. Ápr. 29, 2020 6:03 pm

R2-D2 írta:

Sebek

Számomra legalábbis tök lejött, hogy akkor engedte el az őrületet maga körül, akkor jöttek a bogarak is töménytelen mennyiségben – aztán az, hogy mindez mögé Will és a rendező milyen misztikus horror hátteret képzelt, az már csak másodlagos. Van, akinek csirkecomb, van, akinek sebben kinyíló dimenziókapu, telefonon keresztül megszálló gonosz, vagy mindegy… Bármi más út, amin keresztül próbáljuk visszafejteni a Sebeket, szerintem zsákutca. Egy egyre inkább őrületbe hajazó, értelmezhetetlen katyvasz, logikátlan jelenetekkel és döntésekkel, kidolgozatlan karakterekkel és megmagyarázatlan látomásokkal. Ha én alapból nem kattannék rá az alkoholistákra, s az első perctől kezdve nem azt figyeltem volna, Will mennyit is iszik (miközben, utána) mennyit is vezet, és ennek ellenére miért is nem látszik rajta szinte soha, hogy részeg, lehet, én sem ezen az úton indultam volna el a kibogozásban. Mert Babak Anvari rendezése, képi világa ugyan lenyűgöző, de miután az égvilágon semmi támpontot nem ad a film megértéséhez, én ezt a megoldást találtam – hogy egyáltalán a legkisebb esélyem legyen feldolgozni azt, amit látok. Mert így talán nem véletlen, hogy a végén a kamerát ellepik a bogarak, jelképezve Will totális megőrülését – a kérdés csak az, hogy Anvari ezt egy gonosz szellem hatásának tulajdonította, vagy nekem van igazam, a gonosz alkohollal… viszont még így is roppant nehéz értékelni a filmet. Hangulata zseniális és maradandó, remek képek vannak benne, tulajdonképp a karakterei is jók – csak ne lenne olyan nehéz és érthetetlen.

75%

Ui: Visszaolvasva, nyilván hülyeség, s nem is kötelező érvényű, amit én gondolok... de talán ad némi támpontot az amúgy támpont nélküli mozihoz...   peace


Nem kell oda az az utóirat Smile ... Miért ne lehetne egy ennyire kaotikus, misztikus filmnek többféle értelmezése, és egyébként is, miért ne dönthetné el a néző, hogy ő magának hogyan akarja értelmezni, hogy számára mit jelent?!  peace  Nekem nem jutott eszembe ennyire hangsúlyosan az alkohol, de máris több lettem attól, hogy megtudtam, másnak igen. A hasonlóként indult annak idején a fórum, ha jól emlékszem  Very Happy ...

Én drámaként néztem (mint majdnem mindent), amiben még ez a rituálés dolog is csak kísérő volt, kifejezése annak, amit te is írtál, hogy Will mennyire nem tudja elengedni Aliciát, és hogy ez őrli fel napi szinten annyira, hogy már bármi áron szabadulna attól a kíntól, amit számára ez a beteljesületlen szerelem vagy vágy jelent. Hogy akár a lelkét is hagyná, hogy valami démonizé, valami nem evilági felzabálja, csak neki ne fájjon tovább. Úgy is működött Smile .

"Hangulata zseniális és maradandó, remek képek vannak benne, tulajdonképp a karakterei is jók" - és mégis leginkább ez a lényeg. Mert nem "jó" film abban az értelemben, hogy kellemes meg szórakoztató, hanem mert mesterien tudja előidézni azt, ami a célja volt: a nyugtalanságot. Például azért, hogy a néző feltegye magának a kérdést, hogy ő mit áldozna fel azért, hogy a legnagyobb hibáját visszacsinálhassa, vagy hogy megkapja, amire a legjobban vágyik...

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptySzer. Ápr. 29, 2020 6:54 pm

Niwrok írta:
R2-D2 írta:

Sebek


Ui: Visszaolvasva, nyilván hülyeség, s nem is kötelező érvényű, amit én gondolok... de talán ad némi támpontot az amúgy támpont nélküli mozihoz...   peace


Nem kell oda az az utóirat Smile ... Miért ne lehetne egy ennyire kaotikus, misztikus filmnek többféle értelmezése, és egyébként is, miért ne dönthetné el a néző, hogy ő magának hogyan akarja értelmezni, hogy számára mit jelent?!  peace  Nekem nem jutott eszembe ennyire hangsúlyosan az alkohol, de máris több lettem attól, hogy megtudtam, másnak igen. A hasonlóként indult annak idején a fórum, ha jól emlékszem  Very Happy ...

Hát mert én már csak ilyen kis udvarias vagyok...  Laughing

Idézet :


Én drámaként néztem (mint majdnem mindent), amiben még ez a rituálés dolog is csak kísérő volt, kifejezése annak, amit te is írtál, hogy Will mennyire nem tudja elengedni Aliciát, és hogy ez őrli fel napi szinten annyira, hogy már bármi áron szabadulna attól a kíntól, amit számára ez a beteljesületlen szerelem vagy vágy jelent. Hogy akár a lelkét is hagyná, hogy valami démonizé, valami nem evilági felzabálja, csak neki ne fájjon tovább. Úgy is működött Smile .


De azt tudod, hogy szerintem csak ketten vagyunk - akik írtak is róla -, akik (meg)találtak valamit Will lelki vívódásából a moziban? Szinte mindenki a Kör és hasonló misztikus történet kibontását és magyarázatát kereste... ha csak azt kutattuk volna mi is, semmit nem is találunk, ráadásul akkor tényleg nincs is vége/értelme a mozinak. Így viszont - akár az én, akár a Te nézőpontodból vizsgálva - a bogarak a kamerán teljesen egyértelműen jelzik az őrület elahatlamsodását, Will megadását... Smile


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Nyomtalanul   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptyCsüt. Ápr. 30, 2020 6:54 am

R2-D2 írta:

Nyomtalanul

A Nyomtalanulban van annyi különlegesség, hogy megálljon önállóan is saját lábán, csupán ha valaki nagyon sok sorozatot és/vagy filmet néz, annak tűnhet fel az egész: a másfél órás játékidőben látottak tökéletesek egy TV sorozat pilotjának, nagyvászonra már kevésbé valóak.

Egy teljesen korrekt, izgalmas, hiteles és fordulatos kis történetbe csöppenünk, ami önmagán kívül azonban semmi izgalmat nem hordoz. Ezt úgy értem, hogy rutinos nézők számára totál kiszámítható az egész, Carl nyomozása szép lineáris módon tárja fel a múltat, ezért mikor megmagyarázzák, mi, mikor és hogyan történt, csupán elégedett bólogatásra futja, megdöbbenés nélkül. Nem az a baj, ami történt, hanem inkább annak „snasszossága”.

A skandináv krimik hangulata viszont zseniálisan átjön, az egész filmről süt a depresszió. Nem tudom, ezt a színekkel, a színészekkel, a zenével érik-e el (vélhetően ezek kombinációival), de már rögtön az elején érezni, hogy nem USA-ban vagyunk.

75%


Igen, ez már rögtön abból látszik, hogy a pultos visszakérdez, ha valaki azt mondja, "Egy sört kérek." Very Happy .

Nem emlékeztem, hogy ez a rész még annyira nem jött be neked, mint talán a többi, de én is pontosan így fogalmaztam volna meg az élményt: ez egy sorozatpilot. Az az időszak, amikor a karakterek először találkozva még csak kóstolgatják egymást, ahogy elindul a lassú összecsiszolódás, amikor még csak felskiccelni sikerül a később fontossá váló jellemeket... és ami mellé kell valami ügy is, amit nyomozni lehet, de azért nem túlságosan. Bár Merete eltűnése izgalmas felütés, az egészet igazából csak a kitartás viszi előre, nincsenek benne olyan nagy megfejtések, bár ahhoz valóban kell Carl, hogy hajlandó legyen úgy hinni a tanúknak, úgy bízni egy szellemileg sérült fiú/férfi "vallomásában", mint senki előtte, de mert nem is próbálták, mert egyszerűbb, kényelmesebb volt rányomni, hogy öngyilkosság történt. És bár az jó, hogy sokáig tényleg nem tudni, hogy a Q-ügyosztály mibe nyúlt bele, hogy érdemes-e foglalkozniuk vele, és a hosszan érlelt bosszú is működőképes motiváció, valahogy az egész dolgot ezzel a nyomás-emelgetéssel nem értettem igazán, azon kívül, hogy a tettesnek ez volt otthon... Végül a skandináv hangulat is működik, de ehhez sokkal jobban hozzá vagyunk szokva, sokkal könnyebben felismerhető akkor, amikor már Hollywood (Hóember) vagy akár a magyarok (Valan) "skandináv" krimiket forgatnak, mint amikor a Nyomtalanul készült lassan egy évtizede.

A Döglött aktákat amúgy is nagyon szeretem, és én már megtehetem, hogy a Q-ügyosztályt minisorozatként nézzem, ne önálló filmekként. De ez pilotként működik tényleg csak igazán, és lehet, hogy egy órában jobban is működött volna...

7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Fácángyilkosok   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptyCsüt. Ápr. 30, 2020 9:19 pm

R2-D2 írta:
.
Fácángyilkosok

A Fácángyilkosok azonban a megnövelt játékidő és költségvetés ellenére sem emelkedik annyira ki az északi depresszióból, mint az szükséges és elégséges lenne, s bár számomra egyértelműen jobb, mint a dán rendőrök bemutatkozása, az igazi katartikus, letaglózó élményre bizony még várni kell. Aztán az is lehet, hogy az összes többi ilyen lesz: jóindulatúan állva hozzá a dolgokhoz, próbálom úgy felfogni az egészet, hogy a lassúság, a komor hangulat, az ebből eredeztethető depresszió, a néha tv epizód jelleg mind az alkotói koncepció és a franchise része.

A Fácángyilkosok innentől veri meg az előzményét… mégpedig két dolog miatt. Az egyik az, hogy Kimmie, a (lány)tanú képbe kerülésével egyértelműen két szálra szakad a cselekmény, a két idősík pedig egészen kiválóan egészíti ki egymást – viszont mégis két különálló, izgalmakkal megpakolt film váza sejlik fel általuk. Ahogy a múlt és jelen egymásba illeszkedik, ahogy egyre többet tudunk meg a brutális múltról és ahogy ez a jelenben egyre nagyobb pánikot okoz a tehetős elkövetőkben, az nekem kimondottan tetszett. A másik dolog, amiben a Fácángyilkosok a Nyomtalanul fölé nőtt, az Kimmie Lassen karaktere. Az első filmből hiányoltam egy igazán húzós, eredeti, esetleg sokkoló figurát, olyasmit, amiből pl. a svéd Tetovált lányban több is van, itt viszont az a különlegesen szerencsés helyzet állt elő, hogy a megtalált tanú rögtön két idősíkon is mozgatórugója az eseményeknek. Ezen a ponton amúgy a Fácángyilkosok jócskán kilép korábbi kereteiből. Kimmie, mint karakter totál uralja a képernyőt, simán mellékszereplővé teszi a két zsarut és titkárnőjüket. Nem is elsősorban tetteivel, hanem kisugárzásával, jellemével, színészi alakításával.

A második Q-kaland (különösen az elsőhöz viszonyítva) európai mércével kimondottan élvezetes lett. Fácán nélkül, mert az egy darab nincs benne...  Evil or Very Mad

80%


Nekem ez most kevésbé jött be... még a Nyomtalanulnál is. Biztosan azért is, mert a két óra nekem is túl sok volt, nem éreztem, hogy a téma kitöltené ezt a filmet, de még inkább azért, mert ez az unalmukban erőszakoskodó, a hatalmukra élvező újgazdag sznob zsúrpubik túl nagy parasztvakítás nekem. Értem én, hogy ettől lesz szenzációsnak beállítva a sztori, hogy a Q-ügyosztály néhány ilyen nagyvadnak megy neki, de nekem ettől egy fikarcnyit sem lett érdekesebb az ügy, sőt! És bár Rose kellemes karakter, a macskával együtt már túl zsúfolt az az irattár a pincében.

Kimmie elég jó karakter szerintem is, megvan az a kisugárzása, ami kiemeli a többiek közül, de őt is valahogy elég furán írták meg. Az egyik jelenetben még ő a halott gyerekének motyogó, félbolond hómlessz, aztán egy gyors fürdés, és máris átvedlik luxusprostivá, hogy aztán egy éles kanyarral ő legyen a bosszúálló fúria... Az biztos, hogy benne van a személyiségében a régi érzelmek maradéka, bármi történt is, ahogy a 20 év menekülés is, de igazán Carl tükrében lett érdekes karakter számomra. Hogy talán volt egy pillanat, amikor az alkesz, nihilista zsaru sorstársára akadt Kimmie-ben; olyanra, aki talán nem is az üldözői, hanem önmaga elől menekül, olyanra, aki megértené, és akit megértene. Ez a kapcsolat volt nekem meghatározó, de két órában, ennyi felesleges csicsával és lassú merengéssel együtt ez már túl kevés.

6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptyCsüt. Ápr. 30, 2020 11:04 pm

lol!

yeahyeahyeah

Juhé!

Lenyomod mind a négyet???

Nekem lineárisan emelkedett a színvonal, igaz, én talán évi bontásban néztem. Lehet, naponta kicsit túl sűrű, nem?

De örülök, hogy belevágtál, sajnos a Palackpostáról akkor nem volt időm írni, így esetleg azt megtehetnéd majd.  Wink


.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Aterrados   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptyPént. Május 01, 2020 6:28 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 7tyebvt





Aterrados





Az utóbbi immár 7 év tapasztalatából kiindulva, itt a Filmfórumon mindig izgalommal teli várakozással ülök (ülünk) le egy nem amerikai származású mozi elé, mert sokszor igazi kincseket találni a spanyol, német, vagy esetleg egyéb nyelvterületről származó filmek között… talán büszkék is lehetünk arra a színes kínálatra, amit itt az évek alatt ebben a témában felhalmoztunk. Ha csak Dél-Amerikánál maradunk, volt már itt ajánló Kolumbiából, Venezuelából, Chiléből – és nem feltétlenül került mind a Legjobb idegen nyelvű filmek Oscarja miatt a célkeresztbe. Egyszerűen arról van szó, hogy sokszor a kis költségvetés ellenére sokkal jobbak, izgalmasabbak, értelmesebbek és hatásosabbak azok a forgatókönyvek, amik nem az Álomgyár kötelékében születnek… Az Aterrados – ami amúgy egy újabb Netflixes produkció – ráadásul egyik közös kedvenc zsánerünk, a horrorfilmek közé tartozik, így talán még inkább kitüntetett figyelem övezte: Niwrok egy egy évvel ezelőtti ajánlója után én most merültem el a Buneos Airesi paranormális jelenségek másfél órájában. Legalábbis azt hittem sokáig, hogy abban… de erről később…

Az biztos, hogy már a kezdés sem a szokványos: itt nincs elfecsérelt idő holmi családi idill bemutatására, meg hogy valaki hall valamit, aztán sok idő múlva az a valami testet is ölt… itt az első képsorokban már hangok jönnek a lefolyóból, aztán már a hetedik percben olyan brutális és hatásos képsorok következnek a fürdőből, amik láttán minden horror rajongó megnyalhatja mind a tíz ujját. Egyébként én valami isteni sugallat folytán a fürdőből kiszűrődő monoton hangok hallatán rögtön a 2004-es Átokra asszociáltam, abban volt a felakasztott ember himbálózásának, és falhoz csapódásának hasonló hangja és üteme – de amit itt láttam, az még annál is hatásosabb volt. Szóval van egy házaspár, a fickót, Juant (Augustin Rittano) meg letartóztatják – majd legnagyobb meglepetésemre egy háromtagú bizottság közli vele, hogy ők maximálisan elhiszik a jóembernek azt, amit állít, amit látott. Sőt a történetbe kvázi flashbackként bekerül egy másik történet, Juan szomszédjának, Walternek (Demian Salomon) a sztorija, akinek először Juan a furcsa hangokat tulajdonította, s akinek a háza tulajdonképp az egész jelenség központja lesz: szegény srác hiába próbált orvoshoz fordulni látomásaival és problémáival, senki nem hitte el neki bizonyíték nélkül, hogy éjszaka egy fura, meztelen, emberforma lény garázdálkodik a szobájában. A Paranormal Activityben már láttunk ugyan hasonló megoldást a frászhozásra, de kérem, ez a figura, ezzel a kinézettel, amit Walterrel művel – nos, az szintén beszarás.

A történetbe ágyazott történet azonban csak egy keret egy úgynevezett belső maghoz, ami Walter sztorijához kötődik, abból indul ki – s ami talán a legsokkolóbb és leghangulatosabb az összes közül. Van ugyanis egy fura baleset (ami külön jó pont, hogy ezt Juan is megemlíti, az ő nézőpontjából is átélhetjük), egy kisfiú balszerencsés esete, ami már alapban is sokkoló és tragikus, de a java még csak ez után jön… harmadik színhelyként az utca túloldalán álló házban. A konyhán, székben ülő alak, annak mozdulatlansága, az egész esemény az egyik leghatásosabb horror jelenetsor, amit valaha láttam – jump scare elemek nélkül (milyen jó már, hogy várod az ijesztést, de nem jön) – bizony, igazak azok a néhány írásban megemlített jelzők, amik erről a képről szólnak. Eleve az, hogy valaki kimászik ugye a föld alól, roppant nyugtalanító, de ahogy ez, itt tálalva van, ahogy a volt boncmester képbe kerül, ahogy ő és a rendőrfőnök kezeli az egészet, az szerintem zseniális. Zseniális és egyben baromira ijesztő, ugyanis a film és a karakterek nyilvánvalóvá teszik, hogy ez majdnem egy hétköznapi dolog, és elültetik a nézőben azt a gyanakvást, bizonytalanságot, félelmet, ami a természetfölöttiben való hitből eredeztethető. Mert ha teljesen egyértelmű, hogy ez ugye van, akkor nem ránthatod meg a vállad, hogy hülyeség – az Odaát is erre épül, de ott a fiúkkal nagyobb bizodalommal nézünk szembe a túlvilággal.

Itt is jön a triumvirátus, aki ezt a célt hivatott betölteni, de hamar világos lesz, hogy a három öreg épp úgy a sötétben tapogatózik az eseményekkel kapcsolatban, mint mi – bármennyire is úgy tűnik első pillantásra, hogy ők a mozi Warren házaspárja, ez gyorsan bebizonyosodik, hogy nem így van. Itt érnek össze egyébként a történetekbe ágyazott történetek szálai, a korábbi flashbackek következményeiként a három guru beköltözik a három elátkozott házba… de szerepük még csak nem is hasonlít a Poltergeist vékony hangú öregasszonyának szerepére: ők ugyanolyan kiszolgáltatottak, mint a korábbi szereplők, ők is csupán kutatják, mivel is állnak szemben. Eleve, már ez is jó és hatásosabb, mint mikor egy „harcos” szakértő száll szembe a gonosszal: Rosentock (George L. Lewis), Albreck (Elvira Onetto) és Jano (Norberto Gonzalo) eleve olyan figurák, akiknek sikere kétséges, akik maguk is elismerik, hogy félnek, s akikért ugyanúgy lehet izgulni, mint egy mezei családfőért, vagy anyáért. Félelmük aztán nem is lesz alaptalan: én azzal is jól ellettem volna, ha csak simán szellemek irányították volna az eseményeket, de aztán meghökkenve vettem tudomásul, hogy az írók ezt talán túl sablonosnak gondolták. A naranccsal és a dimenziókapukkal olyat léptek, amivel sokadszor a moziban rendesen megleptek…

Persze, lehet erre azt mondani, hogy túl van bonyolítva az egész, de nekem speciel nagyon bejött, hogy ezúttal nem feltétlenül démoni erők vagdossák egyik faltól a másikig a karaktereket, hanem már-már inváziós sereggel állunk szemben. Erről amúgy már volt szó korábban, egy másik mozinál, hogy mostanában mindenféle kapukon keresztül mindenféle lények akarnak a világunkba betörni, de azt hiszem, ilyen megközelítésben még sehol sem szerepeltek: kicsit ugyan nehéz megfogni és megérteni az öreg Rosentock magyarázatát a nézőpontokkal kapcsolatban, mikor az ágy alatti lényt felfedi, de azt hiszem, ez pont jót tett a filmnek. Ha már a nézőnek nem adatik meg a siker, a katarzis és a happy end, hadd rágódjon már azon, hogy mi is az, ami másfél órán át nyugtalanította, amik miatt másfél órán keresztül borzasztó nyomasztó hangulatba került.

Mert azt feltétlenül el kell mondjam, hogy az Aterrados talán legnagyobb erénye (a sallangmentes, határozott és hatásos dramaturgia mellett) az elképesztő hangulat, amit teremt. Valahogy süt mindenről, hogy ez akár igazi is lehetne, a néző nem keres – mert nincs ideje keresni – rejtett hülyeségeket, hibákat, a hétköznapi szereplők hitelesek, akik maguk is sokkot, vagy infarktust kapnak attól, amit látnak, átélnek, akik tulajdonképp tök életszerűn reagálnak az eseményekre. Mert gondoljunk csak bele: ha van egy halott, aki kimászik a sírból, nem az a legjobb, hogy visszatesszük őt oda, betonnal leburkolva az egészet, ahelyett, hogy mindenféle vizsgálatba bonyolódnánk és hülyének néznének minket? Persze ehhez kell azért egy nyugdíjas boncmester is, aki nem igazán fél a halottaktól – no meg egy szerelmes rendőr, aki inkább meg akarja kímélni barátnőjét a dolgoktól… s ha már itt tartunk. A rendőr srác, Funes (Maximiliano Ghione) a legjobb példája mindannak, amit írtam, szerintem ő az a karakter, aki akár néző is lehetne az egészben, pontosabban ő pont az a karakter, aki a mi kivetülésünk lehet a moziban. Pláne azzal, amit a legvégén a dolgok megoldására kitalál… hát nem ez a leglogikusabb lépés???

Nekem nem volt bajom sem a színészekkel, sem a történetvezetéssel, nekem tök bejött ez a több helyen megszakított idővonal, amiben egyes eseményeket egy komplett történettel magyaráznak meg, kapcsolnak össze. Mindhárom kis mese a maga módján qrva jó, mindháromban van olyan jelenet, ami úgy beleég a retinába: Juanéknál a feleség, Walternél az ágy alatti fickó, Aliciánál meg ugye a gyerek. A finálé meg a három helyszínnel, a „paranormális nyugdíjasklubbal” („Három feladat, három kapitány, három hajó”) remek összefűzése az addig történteknek – és ismét egy szokványostól eltérő megoldással és zseniális hangulattal. Alapban is elég komor és nyomasztó végig a mozi, de ami a végjátékban jön, az zseniális e téren is: nem elég, hogy a már említett magyarázatot kapjuk (már amennyit kapunk), de a műfaj legjobb elemeit (sablonjait) felhasználva eszméletlen parás képsorokat mutatnak a fura fejű, piros szemű lényekkel – akiktől gyengébb idegzetűek tényleg ágyba vizelhetnek éjjel. A legutolsó jelenet meg… nos, az számomra a pont az i-n. Ahogy kvázi egy év múlva megismétlik Juan kihallgatását, csak most már más nézőpontból, ahogy az utolsó képsor az arcunkba robban, az egyszerűen zseniális…

Ha valaki szereti ezt a műfajt és kicsit tovább akar látni az amerikai tucathorroroknál, érdemes próbát tennie az Aterradossal – a spanyol nyelv miatt még inkább lehet kötni a többi, zseniális spanyol mozihoz. Ha nem is hibátlan film, de emlékezetes, az biztos.




80%






.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptyPént. Május 01, 2020 10:26 pm

R2-D2 írta:

Aterrados

Mert azt feltétlenül el kell mondjam, hogy az Aterrados talán legnagyobb erénye (a sallangmentes, határozott és hatásos dramaturgia mellett) az elképesztő hangulat, amit teremt. Valahogy süt mindenről, hogy ez akár igazi is lehetne, a néző nem keres – mert nincs ideje keresni – rejtett hülyeségeket, hibákat, a hétköznapi szereplők hitelesek, akik maguk is sokkot, vagy infarktust kapnak attól, amit látnak, átélnek, akik tulajdonképp tök életszerűn reagálnak az eseményekre.

Ha valaki szereti ezt a műfajt és kicsit tovább akar látni az amerikai tucathorroroknál, érdemes próbát tennie az Aterradossal – a spanyol nyelv miatt még inkább lehet kötni a többi, zseniális spanyol mozihoz. Ha nem is hibátlan film, de emlékezetes, az biztos.

80%


Köszi Smile . Nem tudom, lehet, hogy csak rossz passzban néztem, és azért találtam zavarosnak, vagy csak elvonta más a figyelmem, de jó, hogy neked ennyire bejött.
Szeretném újranézni, de még mindig be vagyok tőle szarva Nails affraid Wink .

.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: A 64-es betegnapló   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptyVas. Május 03, 2020 10:25 am

Niwrok írta:
R2-D2 írta:

A 64-es betegnapló

Ha valaki eddig nem kattant volna rá a dán író, Jussi Adler-Olsen krimijeire, azt hiszem, itt az idő, hogy megtegye: az eddig hétrészes regényfolyamának előző, harmadik megfilmesítése is már nagyon jó lett, de ez, ez az A 64-es betegnapló címet viselő feldolgozás azt hiszem, minden krimirajongó igényeit kielégíti. Minden megvan benn, amit egy igazán fordulatos, izgalmas, hollywoodi túlzásoktól mentes bűnügyi történet megkövetel, ugyanakkor nem vesztette el azt a vérbeli skandináv, enyhe depresszióba hajló, nyomasztó ízét és képi világát sem, ami tulajdonképp az első perctől szerves része és ismertetőjele a franchise-nak.

Egyre jobb ez az egész, a négy film pedig még nem olyan nagy lemaradás, hogy valaki ne tudná pótolni őket. A legelső talán kicsit nyögvenyelősnek, útkeresésnek tűnik, talán túl messziről és mélyről indul a megismerkedés, de aztán az érdemes kivárni az ilyen történeteket, mint ez: nem csak egy remekbe szabott, európai krimiként, hanem kapásból kettő, totál aktuáltársadalmi kérdéskör köré felépített, súlyos mondanivalóval rendelkező drámaként is megállja a helyét.

85%


A "valaki" felírta  peace .


A "valaki" pótolta Very Happy .

A tétet megint ügyesen sikerült emelni, hiszen a tetthely szenzációs a befalazott, elrendezett hullákkal, és a gyilkos elkapásánál sokkal nagyobb kihívás a Q-ügyosztály számára, hogy egy olyan bűntényt leplezzenek le, amivel egy köztiszteletben álló orvosról kéne lekapargatni a mázat. A sprogø-i intézetben történtek valóban egy külön drámát megérnének, és az is elég vad húzás, hogy ezzel a dán társadalmat is némi szembenézésre késztették, a múltjukkal és a jelenükkel egyaránt. Ez általánosságban is igaz az elmegyógyintézetek működésére, hiszen jó pénzért bárkit be lehetett egy ilyenbe dugni, és utána kezelésnek mondott válogatott kínzásoknak alávetni, ha a családnak vagy a közösségnek valamiért terhes lett a jelenléte (és nem is csak mert homoszexuális lett volna, mint a Black Sailsben, hanem mondjuk csak így akartak eltüntetni egy kellemetlen örököst).

Ebben a sokrétegű, mély történetben még olyanokkal sem volt problémám, hogy elég sok mindent előre ki tudtam találni, a "személycserét" illetően is (onnantól, hogy elhangzott, "süt a gyűlölet" a tetthelyből, és hogy a múltidézés addigra már bemutatta a szereplőket, gyanús volt, hogy kinek van itt a legerősebb motivációja a bosszúra), és a beépített emberre is nagy tétekben mertem volna fogadni (a hosszan mutogatott új szereplő mindig gyanús Smile ). Az viszont feltűnt, hogy már megint túl sok a véletlen egybeesés, és egyre inkább hiányolom az egész Q-ügyosztály alapvető lényegét, vagyis azt, hogy az aktákban találjanak lezáratlan ügyekre, ne mindig az ablakon essen be egy.

Az jó volt, hogy ezúttal Assad számára tették egy kicsit személyesebbé az ügyet, hogy az ő háttere is nagyobb szerepet kapott, mint pár rasszista beszólás. Carl viszont most picit csalódást jelentett, nem is azért, mert ne lett volna ugyanolyan nihilista tirpák, mint eddig, és nem is az vagyok, aki a látványosan előadott bunkóságok között ne érezné azt, hogy Carl mennyire fél elveszíteni bárkit, ezért inkább esélyt sem ad, hogy közel engedje őket magához. Viszont hogy mindig visszaesik a startmezőre, és a fejlődése csak egy-egy epizódra korlátozódik, az most már zavart. Sokszor negatívumként hoztuk fel a tévésorozatos hangulatot, de ez olyan dolog, amiért talán pont jobb lenne ez sorozatnak, hiszen ott meg lehetne hagyni az átívelő szálakat, jobban el lehetne merülni a jellemekben, mint hogy filmek sorozatában erre kevesebb az esély, mert azoknak önállóan is kell tudnia működni. Viszont mégsem működik, mert önállóan nézve a 64-es betegnaplót például ki sem derül, hogy mi lenne az a Q-ügyosztály, hogy miért vannak a pincében, és miért van ott egy macska...

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptyHétf. Május 04, 2020 7:20 am

R2-D2 írta:
.
Bloodshot

Szinte már sajnálom, hogy ez a film még a bezárások előtt eljutott a moziba, mert így boldog-boldogtalan, mindenhez értő és mindent jól lehúzni tudó kritikus meg tudta nézni (legálisan) – és jól el is tudja venni a kedvét mindenkinek attól, hogy esetleg belevágjon Vin Diesel újabb kalandjába. Csak azt nem értem, ha valaki ennyire profi és sok filmet néz, mit is várt egy olyan filmtől, ami egy képregény adaptáció (ez ugye alapból helyére teszi a dolgokat) és aminek nevezett úriember a főszereplője (pláne a FF és az XXX sorozat után)? A Bloodshot szerintem messze nem lett olyan rossz, mint azt állítják róla, sőt – leszámítva a már-már kötelezően idétlen akciójeleneteket, főleg a film végén – egész kellemes kikapcsolódást képes nyújtani, egy olyan sci-fi és hi-tech világot tár elénk, aminek majd’ minden részlete önmagában kiváló, s ami részletei messze túlmutatnak az akciófilm zsánerén.

70%


Annyira nem, Vin Diesel azért sokkal lejjebb is tudta tenni a lécet, mint ezt a film, de nekem ennyire nem jött be. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy én olyan előzetest láttam, amiben aztán tényleg az összes fordulatot ellőtték, az amnéziát meg a "visszapörgetést" is. Egy felturbózott Tökéletes katonaként a sztori még így is elment, az átlaghoz képest jobb. Az akció és a hozzá kötődő CGI sokkal jobban zavart, mert az első akciójelenetből semmit nem látni a sötét meg a liszt miatt (a tempóváltásokkal meg külön élvezhetetlen), a másodikat meg végig valami idióta hőkamerán keresztül nézzük, de ez csak addig volt gond, amíg el nem jött a liftes bunyó, mert az meg bűnronda.

6/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 EmptyHétf. Május 04, 2020 12:58 pm

Niwrok írta:

Nyomtalanul

A Döglött aktákat amúgy is nagyon szeretem, és én már megtehetem, hogy a Q-ügyosztályt minisorozatként nézzem, ne önálló filmekként. De ez pilotként működik tényleg cs..

7,5/10
.

Niwrok írta:

Fácángyilkosok

6,5/10



Niwrok írta:

Palackposta

... mert a Palackposta nem csak az eddigi részekből tetszett a legjobban, de önmagában thrillerként is sokkal jobb, mint amiket az utóbbi időkben néztem.


A Palackposta így nem csak egy feszült, tempós krimi lett, nem is csak dráma egy nyomozóról, aki nem mindig a legjobb módon akar kijönni a saját veszteségei jelentette gödörből (már amikor egyáltalán ki akar), hanem ezeken túl kicsit még személyesen is meg tudott fogni. Ezért annyi, amennyi, de krimiként is simán az átlag "jó" felett lenne.


9/10
.

Niwrok írta:

A 64-es betegnapló

A "valaki" pótolta Very Happy .

Sokszor negatívumként hoztuk fel a tévésorozatos hangulatot, de ez olyan dolog, amiért talán pont jobb lenne ez sorozatnak, hiszen ott meg lehetne hagyni az átívelő szálakat, jobban el lehetne merülni a jellemekben, mint hogy filmek sorozatában erre kevesebb az esély, mert azoknak önállóan is kell tudnia működni. Viszont mégsem működik, mert önállóan nézve a 64-es betegnaplót például ki sem derül, hogy mi lenne az a Q-ügyosztály, hogy miért vannak a pincében, és miért van ott egy macska...

8/10
.

Azért tök jó, hogy megnézted őket...  taps

Ez egyébként kicsit hasonlít arra, mint mikor valaki évente néz egy sorozatot, vagy egyben darálja: mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai. Esetünkben meg ráadásul hatványozottan igaz, hogy te kvázi négyrészes minisorozatot láttál, én meg négy (kezdetben TV) filmet.

De örülök, hogy tetszett, igaz, kicsit más súlypontokkal, de neked is bejött az egész. Nálam ugyan lineárisabb a fejlődés, neked kicsit talán hektikusabb a tetszési index, de jó ez így. Tényleg nagyon remélem, meglesz az utolsó három cím is.  ima

Carl meg... a végén már tök megszerettem. De hogy hogy lehet ennyire jó, antiszociális hőst írni...  Laughing


Niwrok írta:

R2-D2 írta:
Bloodshot

– egész kellemes kikapcsolódást képes nyújtani, egy olyan sci-fi és hi-tech világot tár elénk, aminek majd’ minden részlete önmagában kiváló, s ami részletei messze túlmutatnak az akciófilm zsánerén.

70%



Annyira nem, Vin Diesel azért sokkal lejjebb is tudta tenni a lécet, mint ezt a film, de nekem ennyire nem jött be. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy én olyan előzetest láttam, amiben aztán tényleg az összes fordulatot ellőtték, az amnéziát meg a "visszapörgetést" is. Egy felturbózott Tökéletes katonaként a sztori még így is elment, az átlaghoz képest jobb. Az akció és a hozzá kötődő CGI sokkal jobban zavart, mert az első akciójelenetből semmit nem látni a sötét meg a liszt miatt (a tempóváltásokkal meg külön élvezhetetlen), a másodikat meg végig valami idióta hőkamerán keresztül nézzük, de ez csak addig volt gond, amíg el nem jött a liftes bunyó, mert az meg bűnronda.

6/10
.

Igen, sajnos az sok mindent meghatároz. Nekem pont az tetszett a legjobban benn... mert én egyáltalán nem számítottam rá. Mindegy, én ezt a Bloodshotot Diesel jobb filmjei közé sorolom...

A liftes bunyó az viszont tényleg bűnronda. De azt hiszem, ezt írtam is. peace


.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 56 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
55 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 29 ... 54, 55, 56 ... 60 ... 66  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai
» Niwrok írásai 3.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: