Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
+7
Gyulus
Dylan83
andrew1975
téglagyári megálló
mesterjani
Mr. White
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 24 ... 45, 46, 47 ... 56 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Black Mirror S5   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptySzer. Jún. 12, 2019 6:13 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 UT8lP6w




Black Mirror S5




Ahogy Niwrok kolléga pár napja megemlítette már, kis Fórumunk örök (és sajnos még mindig eléggé ismeretlen) favoritja a Black Mirror című utópisztikus antológia sorozat, amit szinte születésétől kezdve figyelemmel követünk, s ami eddig szinte hiba nélküli epizódokkal jelentkezett. Jómagam csupán a legutóbbi speciális, interaktív, Netflixen elérhető fejezetét nem láttam (még), és meg kell mondjam, ha kellene egy all time sorozatos örökranglistát írnom, a Black Mirror tuti dobogós lenne – annak ellenére, hogy jobban kedvelem a nagyívű, filmszerű történeteket. De ezek a kis egy-másfél órás szösszenetek, amik itt évadonként kijönnek, annyira zseniálisak, hogy nagy sikerfilmek tucatjait alázzák – mindenekelőtt remek forgatókönyveikkel. Nagy elvárásokkal ültem le hát az ötödik évad három epizódja elé, s bár olvastam itt-ott negatívabb hangokat, bíztam benne, hogy megtalálom mindhárom kis történetben azt a kapaszkodót, ami miatt tetszeni fog. És lásd, így is lett: ez által persze totál szubjektív az egész (melyik filmélmény nem az?), de én azt mondom, hogy nekem ez az évad is szinte hibátlan lett – azzal együtt persze, hogy valóban ez a legkevésbé blackmirroros az összes közül. Vagy… szimplán csak megértük azt, hogy az itt felskiccelt utópia már nem is utópia, sokkal inkább a szörnyű valóság.



S5E1 - Striking Vipers


Az első epizódban két régi barát több évnyi távollét után, egyikük szülinapján újból találkozik, a szülinapos pedig kap haverjától ajándékba egy új kütyüt, amivel a korábban közösen, konzolról nyomatott számítógépes játék új szintre emelkedik: annyira interaktív, hogy egészen elképesztő dolgokat tesz a srácokkal (jó, ekkor már férfiakkal). Persze, el lehet vitázni azon, hogy mennyire életszerűtlen egy játék ennyire megváltozni képessége, hogyan lehet egy megírt programmal ennyire eltérő dolgokat művelni – de azt gondolom, hogy ha már ez itt a Black Mirror, akkor ezt a kérdést felesleges túlgondolni. Sokkal fontosabb volt számomra ebben a fejezetben két másik dolog… az egyik önmagában a „felnőtté válás” problémája, az, hogy az ember mennyire el tud szakadni a gyerekkori játékaitól, tetteitől, ha családja van. Mennyire észrevétlen az a folyamat, ami közben szép lassan, a „magasabb cél” érdekében lemond szinte mindenről, s mikor szembesül ezzel, milyen súlyos felismerésekhez vezethet ez – talán ez, így, ilyen hangsúlyosan nincs is benn az epizódban, de lelki szemeimmel láttam tizenx évvel ezelőtti magamat, a kihagyott mozizásokat, az el-elmaradó motorozásokat társ (feleség) hiányában. Mert majd minden kezdő szülő átesik ezen, mikor is a gyerek, a család szinte mindent képes felülírni, hogy aztán utána az ember képes legyen felépíteni egy új, „magányos” életet. A másik dolog meg, az az „elhidegülés”, ami itt történik: természetesen ezt, így, ilyen formában nem éltem át, de van némi rálátásom arra, láttam, hallottam másoktól, milyen is az, mikor az ember máshol talál örömöt s a társát hanyagolja. Érdekes, pont a tegnapi Orville S2E2-ben volt egy történet, amiben az egyik karakter pornószimulációs függőségére ment rá majdnem a kapcsolata… Itt kicsit más a szitu, de a végeredmény ugyanaz: és bizony, ha nem olvasom, nem látom a poszterképet, eszembe sem jutott volna a Holdfény, mint viszonyítási pont. Szóval tetszett, mert át tudtam élni a „családi drámát”, tetszett, mert át tudtam élni a változást, amin átmennek a férfiak, s tetszett – mert tuti, kihasználnám – a módosult játék is: mennyire büntetlenül lehet élvezni az életet… csak oda kell figyelni arra, hogy másik helyen is helyt kell állni. Wink


S5E2 - Smithereens


Ezen még kevesebbet kell magyaráznom, miért tetszett: adva van egy jól megírt, feszült, izgalmas túsztörténet, amiben egy taxis elrabol egy fiatal gyakornokot, ám balszerencsés véletlenek folytán totál kilátástalan helyzetbe kerül. Rendőrök mindenhol, az esély a menekülésre nulla. Alapból tetszik, mikor egy ilyen helyzetbe kényszerítik a karaktert, alapból mindig izgalmas, mi ebből a kiút, alapból jók ezek s feszült thrillerek (El Desconocido, ugyebár)… de Smithereens megint csak két másik dolog miatt lett fontos számomra. Az egyik, hogy technológia- és közösségi oldal ellenes lelkemnek simogató volt minden egyes olyan jelenet, ami a Facebook (és okostelefon) függőségnek állít görbe tükröt: magam részérül rühellem ezt az egészet, azt az agyament tapifonozást, telefonnyomkodást, szelfizést, szenzációhajhászó hírfolyamot amit ma a világ használ. Ami olyan szinten elidegeníti az embereket egymástól, hogy lassan úgyis mindegy lesz az, ami a Striking Vipersben megtörténik, mert úgyse veszi észre senki. Igen, ez a rész a Facebookról szól, annak minden veszélyéről, az egész agyrémről, amit az elmúlt évtized hozott közösségépítés és kapcsolat leépítés terén… részben. A másik dolog, ami nekem bejött, az a nem is leplezett kritika, miszerint manapság a nagy netes hálózatok, oldalak többet tudnak már rólunk, mint a hatóság: nem kicsit volt megdöbbentő – bár inkább rádöbbentő – hogy a filmbeli cég mi mindent tudott Christopherről. Ide kapcsolható amúgy a Snowden is, meg az elmúlt évek sok-sok történése a megfigyelésekkel, lehallgatásokkal… durva, milyen világot élünk, durva, hogy a sok ostoba vigyorogva dugja a fejét, személyes adatait, titkait, személyiségét a gillotine alá. Szóval… thrillernek sem utolsó a Smithereens, de görbe tükörnek meg egyszerűen parádés – kár, hogy akit igazán érint, annak az agyáig nem jut el ez a kódolt vészkiáltás.


S5E3 - Rachel, Jack and Ashley Too


Ez meg megint egy érdekes darab. Adva van egy láthatóan csinált szupersztár, egy énekes picsa, aki a felszín alatt, a nagy átlaghoz hasonlóan súlyos depresszióban és önértékelési zavarban szenved – ámde menedzsere nem engedi kitörni a jól jövedelmező bizniszből. Van két lány – az anyjukat elvesztő, egymást okoló, apjukkal élő lánytestvérek viszonya külön megér egy dicséretet – akik kapcsolatba kerülnek a sztár által piacra dobott A.I babával, egyfajta mesterséges értelemmel, ám míg az egyik odavan érte, a másik átlát a szitán. Nagyszerű, ahogy az írók ebből az alaphelyzetből egy jó kis izgalmas thrillert faragnak, nagyon tetszett, ahogy Ashley Too teljes egészében öntudatra ébred (ugye, R2, azok a fránya rögzítőpöckök), nagyon jó, ahogy többé-kevésbé hiteles módon eljutunk a fináléig. De megint van két dolog, ami miatt emlékezetes lett számomra az egész (én a digitális Ashleyt nem tekintem akkora csodának, ahogy Niwrok is írta, megcsinálják ezt Whitney Houstonnal, de ha már saját zenémnél maradva, megcsinálták ezt Ronnie James Dioval is): az egyik az, hogy az igazi zene diadalmaskodik a műzene felett, a másik meg az a dolog, ahogy bemutatják a zeneipar működést. Utóbbihoz ismét csak van személyes élményem: ismerek egy társaságot, akik sok pénzt keresnek itthon haknival, de az énekes soha nem énekelt igazándiból, mint ahogy a hangszeres sem tud játszani „névadó” eszközén. Más írja a dalaikat, a felvételek meg stúdióban készülnek olyanra, ami lemezen kijön: utána a fellépéseken csak tátogni kell a megfelelő ütemre… és simán el tudom képzelni azt a szitut, amit ebben az epizódban felvázolnak. A kis baba pedig gondoskodik a BM utópiáról – s talán tényleg ez a legfantasztikusabb a három közül, mert ilyen kütyü nincs napjainkban – még.

S ha már itt tartunk: lehet, a Black Mirror S5 nem annyira futurisztikus, mint néhány korábbi társa, vagy csak simán a kor utolérte a képzeletet, de pont attól tud igazából ütős lenni, hogy szinte minden jelenete származhatna a valóságból. Legalábbis azok közösségi, szociális, társadalmi aspektusai: és lehet, néhány ember a neten pont azért írja, hogy megfáradt az egész, mert talán kellemetlen szembenéznie egy évadon belül többször önmagával. Szerintem szó sincs megfáradásról, igazán súlyos kis epizódok ezek, csak kicsit másak, mint az eddigiek – hisz talán sosem szólt ennyire rólunk az egész. Mert angol miniszterelnök sincs sok köztünk (pláne olyan, akinek meg kell dugnia egy disznót), kevés embert zárnak be egy házba, zsarolnak meg mindenféle dolgokkal… viszont azt a kibaszott telefont mindegyikünk nyomkodja…






85%




.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptySzer. Jún. 12, 2019 8:20 pm

R2-D2 írta:
.
Black Mirror S5

Nagy elvárásokkal ültem le hát az ötödik évad három epizódja elé, s bár olvastam itt-ott negatívabb hangokat, bíztam benne, hogy megtalálom mindhárom kis történetben azt a kapaszkodót, ami miatt tetszeni fog. És lásd, így is lett: ez által persze totál szubjektív az egész (melyik filmélmény nem az?), de én azt mondom, hogy nekem ez az évad is szinte hibátlan lett – azzal együtt persze, hogy valóban ez a legkevésbé blackmirroros az összes közül. Vagy… szimplán csak megértük azt, hogy az itt felskiccelt utópia már nem is utópia, sokkal inkább a szörnyű valóság.

85%


Örülök, hogy belefért a hosszabb írás, mert így azért jobban kiolvasható, hogy alapvetően nem láttuk máshogy; sem az átfogó véleményt arról, hogy a kor egyszerűen utolérte a sorozatot, így már nem tud annyira disztopikus lenni, ahogy a Smithereens és az Ashley Too minőségében, lényegében és mondanivalójában is egyetértünk. Úgy vagyok vele, hogy persze élveztem is ezeket a részeket, az élmény maga adott, de ha csak annyi haszna lesz a dolognak, hogy eggyel kevesebb idióta rakja el a kurva telefonját vezetés közben, vagy eggyel kevesebb hülye zuhan le egy szikláról, ahogy élete szelfijét próbálja megcsinálni (legnagyobb bánatára sikerrel...), mert látja, hogy milyen tragédiákhoz vezethet, hogyan nyomoríthatja meg emberek életét egy baleset vagy akár a bűntudat, akkor már érdemes volt.

A Striking Viperst viszont a családi dráma ellenére is (ami az írásomban is pluszpont volt azért) mélypont nálam. Egyfelől igen, azért, mert hülyeség, hogy egy verekedős program szimulálni tudja vagy akarja egy szexuális együttlét ingereit; ha maga a stimulációs technika adott, akkor nyilván nem a verekedős program az egyetlen, amelyik kihasználja, hanem bizonyára vannak pornószimulációk is... sőt, szerintem az lenne előbb, figyelembe véve, hogy az emberek sokasága szerint az internet kizárólag pornó megosztására való Smile . Csak hát akkor bizony be kellett volna ismerni itt bizonyos dolgokat maguknak meg egymásnak.... És ez a sokkal nagyobb hiba: amilyen hanyagul itt a homoszexualitás, pontosabban a homoszexuális kapcsolat kezelve lett. Mert legalább Karlban ott kellett lennie a vágynak, hogy ilyen módon közösüljön Danny-vel, ő kezdeményezett, de aztán utóbbi is belejön, végigdugják titokban az összes pályát... és ahogy utána megrántják a vállukat a csók után, ahogy megkönnyebbülnek, hogy "Ja, hát de jó, nem is vagyunk buzik, csak így virtuálisan kurvára kívánjuk egymást!", az olyan Torrente-mélység, hogy hányingerem lett tőle. Sok minden beleférhet egy kiüresedett házasság egyben tartásába, még akár a nyílt biszexuális kapcsolat is, évente egyszer, de ez a szemellenzős önmentegetés mindenben szembe megy azzal, amit a Black Mirror egyébként hirdetni szokott.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptySzer. Jún. 12, 2019 8:31 pm

Niwrok írta:

Black Mirror S5


A Striking Viperst viszont a családi dráma ellenére is (ami az írásomban is pluszpont volt azért) mélypont nálam. Egyfelől igen, azért, mert hülyeség, hogy egy verekedős program szimulálni tudja vagy akarja egy szexuális együttlét ingereit; ha maga a stimulációs technika adott, akkor nyilván nem a verekedős program az egyetlen, amelyik kihasználja, hanem bizonyára vannak pornószimulációk is... sőt, szerintem az lenne előbb, figyelembe véve, hogy az emberek sokasága szerint az internet kizárólag pornó megosztására való Smile . Csak hát akkor bizony be kellett volna ismerni itt bizonyos dolgokat maguknak meg egymásnak.... És ez a sokkal nagyobb hiba: amilyen hanyagul itt a homoszexualitás kezelve lett. Mert legalább Karlban ott kellett lennie a vágynak, hogy ilyen módon közösüljön Danny-vel, de aztán ő is belejön, és ahogy utána megrántják a vállukat a csók után, ahogy megkönnyebbülnek, hogy "Ja, hát de jó, nem is vagyunk buzik, csak így virtuálisan kurvára kívánjuk egymást!", az olyan Torrente-mélység, hogy hányingerem lett tőle. Sok minden beleférhet egy kiüresedett házasság egyben tartásába, még akár a nyílt biszexuális kapcsolat is, évente egyszer, de ez a szemellenzős önmentegetés mindenben szembe megy azzal, amit a Black Mirror egyébként hirdetni szokott.

.

"És ez a sokkal nagyobb hiba: amilyen hanyagul itt a homoszexualitás kezelve lett."

Nekem meg pont ez tetszett benne... itt is a különbség. Egyrészt kifejezetten örültem neki, hogy nem tolták túl, hogy nem erőltették a kötelező meleg vonalat, hogy a karakterek nem jöttek rá, hogy ők buzik, másrészt meg nekem tök belefért, hogy egy virtuális világban egy virtuális férfi megdug egy virtuális nőt. Akkor is, ha történetesen tudják egymásról, hogy ki kicsoda. Nehéz lehet megemészteni ugyan, de belefér. peace Amúgy persze, hülyeség, hogy egy verekedős programban ilyet lehet - pontosabban biztos mindenben lehet akkor már, de azt nem tudjuk meg, mert ők verekedős programmal játszottak.

Mintha pl. a Ready Player One-ban Artemis és Parzival egynemű lenne... Laughing


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Vice   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyCsüt. Jún. 13, 2019 11:04 pm

Niwrok írta:
R2-D2 írta:

Alelnök


Talán, ha nem láttam volna a Kártyavárat (no meg a 24-et), még rá is tudnék csodálkozni mindarra, ami itt történik a filmben, még el is tudnék szörnyülködni azon, milyen játszmák vannak az amerikai politikában, mennyire is fontos szerepe van a háttérben meghúzódó emberkéknek. De miután Francis Underwooddal töltöttem öt évadot, és már akkor is meg voltam róla győződve, hogy mindaz, amit ott láttam, akár igaz is lehetne, nem volt rám túl nagy hatással az Alelnök. Maximum megtudtam, hogy akár lehetett Cheney is (meg még más is) az egésznek az ihletője, csak a sorozatban polaritást váltottak – talán pont azért, hogy megmutassák, mennyire is oldal- és pártfüggetlen ez a dolog.

Ha ez elég indok az Akadémiának arra, hogy egy filmet nevezzen az Oscarra, az ő dolguk. Szerintem ennek sem volt semmi keresnivalója az idén a jelöltek között – egyedül Bale alakítása (inkább átalakulása) az, ami díjat érdemelt – volna.

70%


Ezt is meg fogom nézni, mert érdekel a sztori és a színészlista is impozáns.
Hogy ennyit írtál arról, hogy mennyire van eltúlozva, akkor néztem, hogy Adam McKay rendezte... majd próbálok ráhangolódni előtte, mert az a barom már az amúgy hasonlóan ígéretes Nagy dobást is szétcseszte a hülye stílusával meg az olcsó poénjaival.


És ezt is   Mad ...

Nekem a Kártyavár mellett is érdekes lett volna Cheney szervezkedése, az USA jogrendjének hülyére vétele, és az, hogy végre kaptam valami magyarázatot arra, hogy ki és hogyan is mozgatta a háttérben a szálakat egy olyan elnök mögött, akire rosszabb napjain legfeljebb egy mesekönyv felolvasását merték rábízni. Lett volna ez azért, mert a Kártyavár a valós alapjai mellett is egy fikció, ez meg ugyan gondosan össze lett vágva úgy, hogy tényleg Cheney tűnjön az elmúlt száz év legnagyobb seggfejének, aki a Fehér Ház környékén felbukkant, de a bevágásokkal és a tényekkel csak több köze van a valósághoz. Így maga a sztori tényleg pillanatfelvételekből áll, de összességében érdekes, az előadás meg nyilván remek, és nem csak Bale, hanem bárkit mondhatnék, sőt, igazából Rockwell még jobb is volt, mint Bale.

A film legnagyobb seggfeje azonban nekem még így sem Cheney, hanem Adam McKay, aki mindezt úgy gondolta előadni, mintha Cheney törtetése valami zenés bohózatért kiáltana! Van persze egy-két jobb hasonlat, szemléltetés, de az idő nagyobb részében olyan végtelenül hülyének tekinti a saját nézőit, akik csak éttermes, kávéscsészés illusztrációval meg papírmasé-Capitoliummal lennének csak képesek megérteni, hogy Cheney hogyan terjeszti ki a hatalmát, hogy néha egyenesen megsértve éreztem magam a szájbarágástól. mindehhez még jött az időnkénti össze-vissza vágás, amikor hitelen nem is tudni, hogy melyik korban vagyunk, vagy hogy most éppen a valóságot nézzük, vagy csak McKay valami újabb idióta látomását.

De persze ez is olyan, mint a Wall Street farkasa meg a Nagy dobás, hogy a nézők nevetnek rajta, közben meg szörnyülködniük kéne, hogy milyen hülyének tartja őket mindenki. Ez benne az igazi tragikomédia.

6/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Orville S2   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyVas. Jún. 23, 2019 2:04 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 HII5hsG




Orville S2




Annak ellenére, hogy az Orville első évada pár hete nem igazán nyerte el tetszésemet, nagy reményekkel és bizakodással ültem le a folytatás elé: részben, mert azt mondták, a második évad jobb, mint az első – ráadásul van epizódok fölött átívelő szál is – részben meg mert bíztam benne, hogy ismét sikerül olyan egyedi és jó történeteket kitalálni, mint a múltkori dimenziók között mozgó bolygó esete. A végeredmény azonban messze nem váltotta be reményeimet… ez az évad legjobb indulattal is maximum azonos értékű elődjével, sőt, idén sokkal több olyan epizód volt, amitől a falat kapartam, mint amitől leesett volna az állam. Ismét csak nem sikerült megkedvelnem az epizodikus sorozatokat, ismét zavart az egésznek a rettentően TV íze, és igen, ismét csak nem tudtam vígjátékként nézni a sorozatot (holott állítólag azt kellett volna tennem) – én minden percében a sci-fit kerestem, s nem idiótaságokon akartam röhögni…

A lényeg, hogy semmi nem változott. Van az USS Orville, mint Szövetségi űrhajó, röpköd a világűrben, minden egyes rész pedig egy felmerült probléma megoldásáról szól – idén kevesebb érdekes és izgalmas fantasztikus ötlettel, ámde annál több fárasztó dologgal. Mert mit is mondhatnék rögtön az első két epizódra, ami az általam legkevésbé kedvelt, irtó gáz és mű kinézetű karakter, Bortus körül bonyolódik (ahogy amúgy az epizódok többsége), és amikben egyik esetben az a fő vonal, hogy az illető évente csak egyszer vizel, ezért haza kell mennie a bolygóra, és ezen jeles eseményt a közeli hozzátartozóknak végig kell nézni. Vagy… rettentően fájt az amúgy buzi (miután ugye ők azok, akik csak férfiak lehetnek) moklán figura pornófüggősége, mikor is egy csillag/bolygó közelében rájön a kényszer, és állandóan a szimulátorban tölti az idejét más, hasonlóan mű és gáz kinézetű moklán között. Érteni vélem, hogy valahol van ennek társadalomkritikai mondanivalója, de ha mondjuk ezt nem ezzel a fröccsöntött műanyag fejű figurával teszik, talán még érdekes is lehetett volna – így viszont… anyám. A következő – számomra – mélypont az volt, mikor megváltak attól a karaktertől, akit az egészben a legjobban bírtam: az még talán jó és érdekes is volt, amit a xelayan faj adottságai köré találtak ki, tényleg ötletes az, hogy más gravitációs körülmények között hogy viselkedik egy test… de ha meg már így alakult, akkor a sorozat hátralevő részében is foglalkozhattak volna e témával. A megpróbáltatásoknak azonban még nem volt vége, azzal ugyanis végképp nem tudtam mit kezdeni, amiben egy (tudományos!!) tiszt romantikus viszonyba kerül a hajó mesterséges értemével, Isaaccal – még akkor sem, ha ennek majd később szerepe lesz, ha ez a kínos fejezet megalapoz később egy fordulatot.

A lényeg, hogy eltelt négy-öt rész, és nem találtam a helyemet ebben a világban. Kevés olyan történet volt, ami megütötte azt a szintet, amit én egy hasonló sci-fi sorozattól elvárok, az évad első felében egyedül az E5, a All the World Is Birthday Cake című epizód jött be maradéktalanul ( az E3, a Home is jó lett volna, más végkifejlettel), amiben is az első kapcsolatfelvétel keretében az Orville egy új bolygóra, a Regor 2-re látogat. Ebben ismét egy új, a Földihez hasonló, de egy érdekes külső hatástól eltérő fejlődési pályát bejáró civilizációt ismerhetünk meg – és ismét csak egy érdekes fricskát adva a (tév)hit, vallás által okozott , azokra épülő berendezkedésnek. Oké, a fináléja totál baromság és nem kicsit hiteltelen, de önmagában a koncepció, amiben bizonyos csillagöv alatt született lakosokat életük végéig táborba zárnak azért, mert vélhetően erőszakos hajlamúak – amit egyébként a társadalom, több ezer éves hagyomány alapján el is fogad – az nagyon jó, a felszín alatt pedig sok mindenről el lehet gondolkodni a témában…különösen, ha az ember valahogy beilleszti ezt az emberiség történetébe.

Aztán – ahogy egyébként előzetesen ígérte a baráti szó – a nyolcadik fejezettől kicsit változnak a dolgok. Elkezdődik egy globális háború a fajok között – kapásból egy dupla résszel, először és eddig egyedül az Orville folyamán – ami ugyan felvet jó néhány logikai és hitelességi kérdést, de legalább egy baszott jó űrcsatában végződik. Itt éreztem amúgy talán először, hogy az Orville végre egy igazi sci-fi, ami kilépett saját keretei körül, itt éreztem azt, hogy végre volt pénz, idő és energia valamit normálisan és látványosan megcsinálni. Jó ötlet és szintén egy középső ujj, hogy az emberiség (sőt, a biológiai létforma) mennyire önpusztító, és hogy meg kell tőle szabadítani a galaxist – külön poén volt a ’80-as évekbeli Gyökerek sorozatot hozni példának az elnyomásra – az már más kérdés, hogy az a faj, ami erre, itt, ezt hivatott megtenni, mennyire is életszerű választás e célra. Nekem legalábbis voltak bizonyos fenntartásaim azzal, hogy a korábban hozzájuk rendelt tudás, technológiai fölény birtokában hogy eshet meg néhány esemény ("mágikus véletlenek" – copyright by Niwrok), többek között a saját bolygójukon hogy bóklászhat el egy kisgyerek egy szellőzőrendszerben úgy, hogy felfedezhet egy több tízezer testből, csontból álló hullahegyet egy barlangban… de mindegy, a korábban látottakhoz képest kifejezetten jó volt az EP8 és EP9.

De a csemege még csak ezek után jött. Három rész mindenképp ki kell emeljek a soriból, ami miatt talán érdemes végigülni, s amik miatt az a fránya értékelés csak felkúszott a végére az első évad mellé. Természetesen valami módon mindegyiknek az időhöz van köze, az egyik az időkapszulás E11, Lasting Impressions, amiben az Orville legénysége kibont egy 2015-ben elásott időkapszulát (ne feledjük, a 25-ik században járunk), s annak tartalmát különféle módon dolgozza fel a személyzet. Ekkor nevettem először idén a sorozaton, mikor is a két moklán nikotinfüggő lesz a hajón, miután a kapszulában találnak egy cigit, majd azt a hajó „nyomtatójával” sokszorosítják és szívják agyba-főbe. De tök jó volt Gordon szerelme egy több száz éves nővel is, aki a hajó szimulátora életre kelt neki, majd a múltban járva (ami nem múlt, csak annak interaktív szimulációja) próbál kapcsolatot kiépíteni vele – miközben mindenki arról próbálja meggyőzni, hogy ez nem valóság. A másik két, nagyon jó rész az az utolsó kettő (de különösen az utolsó): az Orville egy fura anomáliába kerül, aminek következtében a hajó kirántja egyik karakterének 7 évvel fiatalabb kiadását a múltból, s hirtelen feltűnik a fedélzeten. Eleve tök jó, mit kezd a két azonos egyén saját magával, van-e joga az idősebbnek bármit megmondani a fiatalabbnak, vagy hogy önmagában az, hogy az idősebb már ott van, úgy, ott ahol, meghatározza-e a fiatalabb tettit. Ha az pl. változtat valamin, akkor nem kellene-e a másiknak is változnia??  Egyáltalán… ha mindenki itt van és így van itt, akkor nem az a logikus, hogy mindez már egyszer megtörtént, s ha megtörtént, hogy van az, hogy az idősebb változat nem emlékszik rá?? Nos, van megoldás, kicsit MIB ötlet, de működik…

… vagyis működne, ha működne, és erre épül az utolsó rész. Az qrva jó volt. Egyrészt ugye van egy alternatív idősíkunk, amiben senki nem az, mint korábban, a világ jórészt elpusztult, az USS Orville a Mariana árok mélyén van, csupán egy ember tudja, mi történhetne valójában, az, aki az előző részben főszereplő volt. Nagyon tetszett, hogy a hajó korábbi legénysége mennyire más egy más környezetben, de mégis mennyire ugyanaz jellemét tekintve, mennyire jól sikerült összehozni az idővel való kavarást a történetben. Ja, a legnagyobb örömömre pedig – miután ugye alternatív ez az idősík – feltűnik egy rég elveszett figura is: komolyan, tudom, hogy fura ennyi negatívum után ezt olvasni, de majdnem a könnyem kicsordult a 14-ik rész vendégszereplőjének feltűnésekor. Mikor mondták, hogy mennek egy régi ismertőshöz, totál másra tippeltem… és ez igaz akkor is, hogy ha a helyére beállt karaktert a végére ugyanúgy meg tudtam kedvelni: érdekes amúgy az ő sorsa is, tök jól le van vezetve, milyen is az, mikor egy kedvencet kell helyettesíteni valakinek valahol.

Összességében azt kell mondjam, hogy minden negatívum ellenére nem bántam meg ezt a két évados kalandot a USS Orville fedélzetén. Leginkább Bortus és a moklánok jelenléte zavart, nem tudok mit kezdeni a figurákkal, s nem tudtam viccként felfogni szerepeltetésüket. Továbbra is rém gagyi, hogy szinte minden létforma a galaxisban humanoid, csupán a maszkok tesznek különbséget a fajok között – ellentétben pl. a SW sokszínűségével – ami maszkok a krillek és a moklánok esetében ráadásul nagyon… khmmm… primitívek. Továbbra sem kedveltem meg a sorozat jellegét, stílusát, látványát, s hiába szoktam, szerettem meg a karakterek nagy részét, az egész sorozat mű jellegén nehezen lépek túl. Még szerencse, hogy sci-fi és hogy vannak benne jó történetek, különben menne a levesbe.




75%


.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyPént. Júl. 26, 2019 1:07 pm

R2-D2 írta:
.
Dark S1


Ez egyébként talán a Dark egyetlen értékelhető negatívuma: a máshol is kiemelt érthetetlenség. Például a mai napig nem tudom hova tenni a madarakat és a juhokat/disznókat, nem is próbálom, és bizony néha a nézőn képes eluralkodni a kétségbeesés, amikor úgy érzi, végleg elveszett szereplőkben és időkben – a vágások meg még csak felturbózzák ezt... de a Dark nem amerikai sorozat, bátran felvállalja azt, hogy kicsit értelmesebbnek tekinti nézőit, akik képesek megbirkózni a feladattal. S ugyan paradoxonokból sincs hiány – Mikkel esete mindenképp elgondolkodtató – de egyelőre ezt én nem éltem meg negatívumként… örültem, hogy azt nagyjából követni tudtam, hol vagyok. Mert bizony nagyjából tudtam követni, s szerintem ha én tudtam, másnak is sikerülni fog. Az biztos, hogy ezt érdemes megnézni, maradandó élményt képes nyújtani: hangulatával, karaktereivel, (ál)tudományos hivatkozásaival és mindenekelőtt az időben való kavarásával. Jó lesz ennek (is) nézni a második évadát.

90%


Jó lesz ennek (is) nézni a második évadát.


Az bazzeg... Elkezdtem nézni, de miután másfél év telt el az első etap óta, rájöttem, hogy ENNÉL a sorozatnál különösen fontos, ki kicsoda és miért az, aki... scratch

Szóval... az a helyzet, hogy - bár nem szoktam ilyet csinálni - kénytelen leszek (legalább pörgetve) újranézni az első évadot is. R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 3603792908


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptySzomb. Júl. 27, 2019 5:41 am

R2-D2 írta:
R2-D2 írta:
.
Dark S1


Ez egyébként talán a Dark egyetlen értékelhető negatívuma: a máshol is kiemelt érthetetlenség. Például a mai napig nem tudom hova tenni a madarakat és a juhokat/disznókat, nem is próbálom, és bizony néha a nézőn képes eluralkodni a kétségbeesés, amikor úgy érzi, végleg elveszett szereplőkben és időkben – a vágások meg még csak felturbózzák ezt... de a Dark nem amerikai sorozat, bátran felvállalja azt, hogy kicsit értelmesebbnek tekinti nézőit, akik képesek megbirkózni a feladattal. S ugyan paradoxonokból sincs hiány – Mikkel esete mindenképp elgondolkodtató – de egyelőre ezt én nem éltem meg negatívumként… örültem, hogy azt nagyjából követni tudtam, hol vagyok. Mert bizony nagyjából tudtam követni, s szerintem ha én tudtam, másnak is sikerülni fog. Az biztos, hogy ezt érdemes megnézni, maradandó élményt képes nyújtani: hangulatával, karaktereivel, (ál)tudományos hivatkozásaival és mindenekelőtt az időben való kavarásával. Jó lesz ennek (is) nézni a második évadát.

90%


Jó lesz ennek (is) nézni a második évadát.


Az bazzeg... Elkezdtem nézni, de miután másfél év telt el az első etap óta, rájöttem, hogy ENNÉL a sorozatnál különösen fontos, ki kicsoda és miért az, aki... scratch
Szóval... az a helyzet, hogy - bár nem szoktam ilyet csinálni - kénytelen leszek (legalább pörgetve) újranézni az első évadot is. R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 3603792908


Milyen jó akkor, hogy nem kezdtem még el nézni, így egyszerre nézhetem majd a két évadot Very Happy .

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptySzomb. Júl. 27, 2019 9:16 pm

Niwrok írta:

Dark S1

Milyen jó akkor, hogy nem kezdtem még el nézni, így egyszerre nézhetem majd a két évadot Very Happy .

.

Ez most így minden betűjében tökéletesen igaz.

Egyébként másodjára nézve is lenyűgöző, visszajönnek ugyan az emlékek, de még így is parádés az összetettsége.

.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Chappie   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyVas. Júl. 28, 2019 9:01 pm

R2-D2 írta:

Chappie

Ugyanis ebben a nyitányban feltűnnek azok a karakterek, akikkel később a 22-es sorsa összefonódik. Hát kérem: ennél idegesítőbb, irritálóbb, butább, gusztustalanabb, agyfelbaszósabb társaságot keresni sem lehetne. Most, mozi után kicsit utánanéztem kik is ezek: valami Blomkamp rajongó/barát dél-afrikai rapbanda tagjai, akiknek az egész színészetről halványlila fingjuk sincs. Ellenben olyan szinten ripacsok, olyan szinten „játsszák” az általuk képviselt életstílust, hogy az minden normális ember zsebében kinyitja a bicskát. Mami  faceplam  papi…  :fuck2:  .. bazmeg, én még ennyire pocsékul összerakott, idegesítő és buta eseménysort életemben nem láttam. A film minden egyes perce, amit a három jómadár a robottal tölt, kínszenvedés. A robot csípőjét dobálva tanul meg járni, gengszter dumát nyomat, rabolni nem hajlandó, mert az rossz. De dobócsillaggal elaltatja pl. a biztonsági őrt – mert azt mondták neki, hogy attól csak elalszik. Az egész lény olyan, mint egy két lábon járó óriásnyúl azokkal a nagy fülekkel, lélekben és észben pedig egy pelenkába fosó bébi és egy alsó tagozatos gyerek között van. Illetve egy napig, mert aztán olyan gyorsan tanul, hogy letölti a saját tudatát egy laptopra… miközben még mindig nem tud különbséget tenni a bűnözés egyes szekvenciái között…  R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 3603792908  

A végjáték meg… ehhh. Megint csak tisztára Robotzsaru. Látványos, oké, de drámai hatása nulla, szinte alig vártam már, hogy dögöljön meg mindenki a vásznon. Igen, a végére már Chappie is.

50%


Eddig hanyagoltam, mert az előzetese sem tűnt nagy számnak, és mindenki lehúzta... de most szembe jött, és megnéztem.

Ilyen az, amikor egy film jókor talál meg, mert alapvetően tetszett.
Vagy lehet, hogy csak elég szar filmet láttam, hogy ezt ne tartsam annyira annak Smile . Sokkal rosszabb alakításokat is láttam már, hivatásos színészektől is, sokkal idiótább karakterekkel is összehozott már a balsors, és sokkal nagyobb kreténségeket is megpróbáltak már lenyomni a torkomon azzal, hogy micsoda "májndfákk", gecc
hmmm ...

Ez legalább lelkesedéssel és szeretettel volt összerakva, plusz megvolt a tempója, ami még az elefántméretű lyukakon is továbbvitte a sztorit (mert hát a szuperbiztonságos robotgyár igencsak egy kib*szott átjáróház, na!). A két rapper meg azért nem zavart, mert ismerem ezt a típust, ezeket hívják "pozőr"-nek. És ezt a műmájer, ganxsta-madafaka vonalat pont jól hozta ez a két szerencsétlen, hiszen azok, így legfeljebb azon akadhattam volna fenn, amikor nekiállnak papás-mamásat játszani a robottal. De ott sem tettem, mert Chappie fejlődése, a tanulási-utánzási folyamata van a legjobban összerakva az egész filmben, és még ha gyerek is volt, legalább nem viselkedett kutyaként, mint tavaly a hasonlóan üresfejű Űrdongó. Mindezek mellé a "másolás" sem zavart, pont ilyen Robotzsaru-Rövidzárlat feldolgozásnak vártam a Chappie-t. A másik "másolás", na az már egy fokkal rágósabb falat volt, de utána meg legalább gyorsan vége lett a filmnek faceplam ....

Szóval így egyben jobban szórakoztatott, mint az Elysium, és mert az 79,99% volt annak idején, így akkor ez...

8/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyHétf. Júl. 29, 2019 12:33 pm

Niwrok írta:

Chappie

Eddig hanyagoltam, mert az előzetese sem tűnt nagy számnak, és mindenki lehúzta... de most szembe jött, és megnéztem.

Ilyen az, amikor egy film jókor talál meg, mert alapvetően tetszett.
Vagy lehet, hogy csak elég szar filmet láttam, hogy ezt ne tartsam annyira annak Smile . Sokkal rosszabb alakításokat is láttam már, hivatásos színészektől is, sokkal idiótább karakterekkel is összehozott már a balsors, és sokkal nagyobb kreténségeket is megpróbáltak már lenyomni a torkomon azzal, hogy micsoda "májndfákk", gecc
 hmmm ...

Ez legalább lelkesedéssel és szeretettel volt összerakva, plusz megvolt a tempója, ami még az elefántméretű lyukakon is továbbvitte a sztorit (mert hát a szuperbiztonságos robotgyár igencsak egy kib*szott átjáróház, na!). A két rapper meg azért nem zavart, mert ismerem ezt a típust, ezeket hívják "pozőr"-nek. És ezt a műmájer, ganxsta-madafaka vonalat pont jól hozta ez a két szerencsétlen, hiszen azok, így legfeljebb azon akadhattam volna fenn, amikor nekiállnak papás-mamásat játszani a robottal. De ott sem tettem, mert Chappie fejlődése, a tanulási-utánzási folyamata van a legjobban összerakva az egész filmben, és még ha gyerek is volt, legalább nem viselkedett kutyaként, mint tavaly a hasonlóan üresfejű Űrdongó. Mindezek mellé a "másolás" sem zavart, pont ilyen Robotzsaru-Rövidzárlat feldolgozásnak vártam a Chappie-t. A másik "másolás", na az már egy fokkal rágósabb falat volt, de utána meg legalább gyorsan vége lett a filmnek   faceplam ....

Szóval így egyben jobban szórakoztatott, mint az Elysium, és mert az 79,99% volt annak idején, így akkor ez...

8/10
.


Shocked

Nem is tudtam, hogy ez neked eddig kimaradt... scratch

Örülök, hogy találtál benne kapaszkodót, én azóta sem éreztem készetést arra, hogy újranézzem, nemhogy megvegyem. Emlékeim sem nagyon vannak már róla,simán elfelejtettem az egészet.

De sztem jobb is így - nem hiszem, hogy másodjára jobban be tudnám fogadni az idiótaságokat. Ha már egy Stranger Things is ki tudott akasztani...


.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Stranger Things S3   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyHétf. Júl. 29, 2019 1:44 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 HNjAIPp




Stranger Things S3





"A Stranger Things számomra nem lehetne ennyire jó, ha a színészei, hangulata mellett az első percétől az utolsóig nem lenne egy rettentően jól felépített, átgondolt, hiteles és izgalmas forgatókönyve. Amiben tényleg odafigyeltek mindenre, amiben az ember nem fogja a fejét, hogy hát ez most mi volt. Amiben gyakorlatilag nincsenek mellékvágányok, elfelejtett szereplők, idióta időhúzások."(S1)


"De talán majd jövőre… hisz a pók ott van Tótágasban, valaki meg majd csak kinyitja azt az ajtót megint…" (S2)


Roppant mérges vagyok… a két fentebb idézett kis szöveg a korábbi évadértékelésimből származik, amikor is még a Sranger Things egy lenyűgöző élmény volt számomra, mikor még el voltam ájulva a Duffer testvérek kreativitásától és forgatókönyvétől. Most viszont, miután végignéztem ezt az évadot, legszívesebben beleverném fejüket az asztal szélébe, egyszerűen nem értem, hogy az istenbe lehetett ennyire idióta és tipikusan hollywoodi leszarom történetet és hátteret írni az eddig remek és átgondolt sztori helyett. Mert, valljuk be őszintén – hiába volt borítékolható – az is kicsit gáz már, hogy klisészerűen megint ki akarja valaki nyitni azt a kaput, amit korábban bezártak, és amin át halálos veszély fenyeget mindenkit, de hogy ezt e történetben kik, hogyan és hol teszik… nos, az nálam kiverte a biztosítékot. És akkor már itt említem meg a például Niwrok kolléga által is írt kórházas nagyjelenetet, ami bármely filmnek és sorozatnak is rém ciki lenne, nem egy Stranger Thingsnek…

Az első percekben, mikor valakik megint kísérleteznek a kapu kinyitásával, még csak picit csóváltam a fejem: a fentebb említettek miatt nem igazán örültem neki, mert elég fa lenne, ha minden évadban az lenne a fő történeti szál, ha valaki kinyitja a kaput, Tiziék meg be akarják zárni. De túl rövid és esetlen volt a felütés, a fókusz meg elég hamar Hawkins kisváros gondatlan nyarára kerül, a hangulat, az egész „altatás” eddig sikeresen elterelte a figyelmemet az utóbbi idők legnagyobb blődségéről. Sőt, első nézésre a dátumok sem tűntek föl, csak most, utólag fura az egész: a második évad 1984 októberében játszódik, ez meg ugye 1985 nyarán. Na most. A film elején 1984 nyarán adnak utasítást arra, hogy nyissák ki azt a kaput, amit Tizi még be sem zárt… vagy ők már tudtak arról, amiről még a főszereplőink nem, vagy szimplán faszság az egész. Az azonban már nem az, hogy mindössze fél év alatt felhúznak Hawkinsban egy hiper-szuper plázát, ennyi idő alatt tönkre is megy minden kiskereskedő a városban. De még ez sem akkora baj, ám legyen – kinn vélhetően gyorsabban megy minden építkezés… no de hogy az istenbe lehet a pláza alá egy százméteres(!!!) mélységben lévő, több ezer négyzetméteres titkos katonai bázist létrehozni, úgy, hogy az építők nem is amerikaiak??? Mint a JW2-ben, itt is mindenki totál hülye és vak, itt is azt és akkor lehet ki-be cipelni az USA-ba, amit akar az ember? Teljes titokban egy csúcstechnológiás bázist felépíteni – azoknak, akik anno a legnagyobb ellenségnek számítottak??? Ember… ebbe belegondolt valami író?? Ja, nem, megint az van: bazzeg, hülye néző, ne foglalkozz semmivel, fogadd el, hogy ez ott van és kész (ld. még Wayward Pines).

Eszméletlenül felcseszett ez az egész. Néztem, néztem és egyre inkább elszomorodtam. Különösen a fináléhoz érve, amikor az addig szétszórt szálak és karakterek egy helyre fókuszálva, teljes és totális rádiócsendben (értsd: az ütközet előtt és alatt a más emberfia nem jár feléjük) felveszik a harcot azzal a valamivel… Ez is lehetne külön bekezdés, hogy ez most akkor mi és hogyan lett a Will testéből távozó démonködből egy materializálódó valami, de már komolyan nem akarok rá szavak vesztegetni. Elég legyen annyi, hogy néha kínos, néha vicces voltak a hozzá kapcsolódó jelenetek – a dramaturgia, ahogy és amikor veszélyt kellett stimulálni, meg pont a legrosszabb hollywoodi kliséhalmazt idézte. Gondolok pl. Bill autós jelenetére a plázánál, de az Elmenyúzó is hagyott időt rendesen a kis csapatank mindig, mikor össze kellett szedniük magukat. Amikor meg futott a kocsi után… anyám. Azt vártam, elcsúszik a kanyarban, vagy driftel, mint a démon a Dzsinnben…

A Tótágasról lószart se tudunk meg, az egész, korábban felépített misztikum egy csapásra eltűnt az idiótaság rovására. Hülyébbnél hülyébb ötletek és jelenetek – a csúcs amúgy Dustin és Suzy duettje – követik egymást, minden, ami eddig érdekessé és izgalmassá tette a Stranger Thingset, ment a kukába. De nekem még a karakterek sem úgy jöttek most át, mint korábban, engem inkább idegesített ez az erőltetett nyári tini élet bemutatása, minthogy tetszett volna. Természetesen az sem jött jól, hogy a gyerekek időközben két évet öregedtek, míg a történetben csak fél év telt el, de ettől függetlenül is túlságosan infantilis és sablonszerű lett a kor és a korszak problémáinak bemutatása. Néhány dolog ugyan tetszett, de most már a kis csapatért nem tudtam úgy rajongani, ahogy korábban: oké, hogy mi is megváltoztunk gyerekkorunkban, mikor jöttek a csajok, oké, hogy a korábbi galeri, baráti társaság szétrobbant miattuk, de itt ez számomra túlságosan erőltetetten (gyorsan) volt ábrázolva. Persze, így is sikerült néha mosolyt csalni az arcomra – különösen Tizi világgal való ismerkedése folytán – néhány jelent a maga nosztalgikus mivoltában meg is érintett… na, nem feltétlenül a fingásra gondolok (ami amúgy valóban hozzátartozik a korszellemhez). De valahogy a korábban bicikliző gyerekből autót vezető kisrácok elveszették bájukat (ismétlem, a történet szerint kb. másfél évvel vagyunk a S1 után!!!), az meg, hogy ebbe is bele kellet hozni a meleglobbi seggnyalását a leszbikus coming outtal… az feltetette a nemszeretemség i-jéra a pontot.

De nem voltam sokkal jobban a Byers anyu és Hopper rendőr egy évadon át tartó civódásával sem: egy idő után már túl sok volt, s ha ez nem lett volna elég, ezt még csodásan megfejelték a szerencsétlen túsz + tolmács szerepeltetésével. Jó, voltak kifejezetten jól működő poénok, néha valóban megnevettetek, meg azt is értem így, utólag, mire futott ki az egész kapcsolat szárnybontogatása, miért is voltak ennyit a képernyőn ők, párban, de nézés közben a kevesebb is több lett volna. Ahogy amúgy mindenből: kevesebb giccses strand, kisebb bázis, kisebb Elmenyúzó, kevesebb szerelmi veszekedés, kevesebb baromság (az honnan jött, hogy valaki, aki életében nem hallott egy nyelvet, visszafejt egy rádióüzenetet???) talán jobb lett volna, talán akkor nem dobott volna ki magából ez a évad.

Pedig esküszöm, próbáltam szeretni. Kétségbeesetten próbáltam kapaszkodni mindenbe, amibe tudtam: a nyolcvanas évekbe, a sok utalásba, az egész korrajzba, mindenbe. A fiúkba, Tizi képességébe, mindenbe, ami korábban bejött… de nem nagyon ment… és akkor jött a finálé fináléja, ami még a fentebb felsorolt negatív impulzusok ellenére is meg tudott hatni. Nincs kétség, a filmkészítők, a filmes eszközökkel (vágás, zene) még ennyi hülyeség után is tudnak hatni rám: a dráma működött, és simán megérintett a végjáték utáni szomorkás hangulat is. Ez – lehet giccsesnek mondani, de nekem nem volt az – egy kifejezetten jó és érzelmes lezárása a sztorinak, s bár én sem egészen értem, hogy fogják Kamcsatkát összekötni majd Hawkinssel  a negyedik évadban, de bízom benne, hogy a Duffer tesók kicsit sarokba dobják a Nagy Hollywoodi Hülyeségek Könyvét és saját kútfőből normális forgatókönyvet írnak.

Roppantul sajnálom az egészet, ez az évad számomra a Stranger Things univerzum szégyenfoltja lett – lehet, én vagyok hülye, hogy nem tudok átlépni néhány idiótaságon, de asszem az előző két fejezet túl magasra tette a lécet e tekintetben. Valahol mindig a szívem csücske marad a sorozat, de innentől már más lesz az elvárásom vele szemben. Én biztos nem ilyen irányba vittem volna el az egészet, sokkal jobban belementem volna magába Tótágasba, mi az, hogyan működik, miért is akarja az ott lévő átvenni az irányítást kis Földünkön – és egyáltalán hogyan lehetséges ez. De ezek után nagyon meglepődnék, ha valaha is válaszokat kapnánk ezekre a kérdésekre, úgy néz ki, maradunk a véres, trancsíros, eszetlen akció vonalnál, ahol nem számít, hogyan lehet az, amit látunk, csak a trendeknek megfelelő, pörgős, agyatlan történetet legyen. Mert tényleg látványos a tűzijátékkal megdobált mittudoménmilyen szörny vs gyerekek ütközete – de valljuk be őszintén, egy komplett idiótaság az is.

Az értékelés meg inkább az előző két évad iránt érzett erős kötődés ez évi utóhatását tükrözi.




60%




.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyHétf. Júl. 29, 2019 7:01 pm

R2-D2 írta:

Stranger Things S3

Roppantul sajnálom az egészet, ez az évad számomra a Stranger Things univerzum szégyenfoltja lett – lehet, én vagyok hülye, hogy nem tudok átlépni néhány idiótaságon, de asszem az előző két fejezet túl magasra tette a lécet e tekintetben. Valahol mindig a szívem csücske marad a sorozat, de innentől már más lesz az elvárásom vele szemben. Én biztos nem ilyen irányba vittem volna el az egészet, sokkal jobban belementem volna magába Tótágasba, mi az, hogyan működik, miért is akarja az ott lévő átvenni az irányítást kis Földünkön – és egyáltalán hogyan lehetséges ez. De ezek után nagyon meglepődnék, ha valaha is válaszokat kapnánk ezekre a kérdésekre, úgy néz ki, maradunk a véres, trancsíros, eszetlen akció vonalnál, ahol nem számít, hogyan lehet az, amit látunk, csak a trendeknek megfelelő, pörgős, agyatlan történetet legyen. Mert tényleg látványos a tűzijátékkal megdobált mittudoménmilyen szörny vs gyerekek ütközete – de valljuk be őszintén, egy komplett idiótaság az is.

60%


Van ilyen, most engem zavart kevésbé a hülyeség, pedig aztán volt benne dögivel...
Ettől még minden szavával egyetértek, mert ez az évad aligha méltó a Stranger Things névhez.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Dark S2   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyVas. Aug. 04, 2019 7:54 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 3jRKoYw




Dark S2





Felejtsetek el MINDENT, amit az időutazásról láttatok eddig… mindent. Hiába a Vissza a jövőbe, meg az összes többi, eddig jónak és szórakoztatónak tartott film/sorozat, amit ez a Dark nyújt (immár két évadon át), az felülmúlhatatlan. Ennyire zseniális, összetett és átgondolt történetet ebben a témában én még nem láttam, itt jön vissza a mindig is hangoztatott álláspontom: a jó történet alapja a jó forgatókönyv… nem olyan hollywoodiasan buta, mint mondjuk a Stranger Things S3, hanem olyan európaiasan átgondolt, mint ez. Amiben még arra is figyeltek, hogy az előző évad számomra leginkább furább kérdésére, miszerint hogy nem tűnt föl Hannahnak a gyerek Mikkel saját korában, még arra is kitértek…

Egy fontos javaslat a második évad előtt: ha tehetitek, feltétlenül nézzétek újra az első évadot a második előtt. Én magam még soha nem csináltam ilyet, de az S2E1 felénél, mikor teljesen elvesztem térben, időben és a karakterekben, megállítottam a történetet és előröl kezdtem az egészet. Egyszerűen muszáj volt, mert már a S1 sem volt egy piskóta összetettség terén, de ami itt zúdul ránk, az szinte felfoghatatlan. Mert nem elég, hogy az évadzáró cliffhanger után egy újabb idősík, nevezetesen 2052 jön képbe, hanem mindezek mellett, még egy 33 éves ciklust is visszaugrunk az időben, és 1953-hoz képest 1919/1920-ban kötünk ki. Így már 5 idősíkon zajlik majd az egész – csúsztatva minden ugye fél évvel, ami a történet közben eltelt időt jelzi – mindez pedig természetesen új karakterek bevonásával is együtt jár. Én magam kéjes vigyorral barangoltam a barlang és az átjáró építésének korában, s például mikor majd rájöttem, hogy szegény szereplőnknek onnan aztán nincs nagyon visszaút a jövőbe, szinte a jeges döbbenet futott végig rajtam.

Ugye, ott hagytuk abba, hogy Jonasnak nem sikerült helyrehoznia a dolgokat, sőt, fiatalabbik éne egy posztapokaliptikus világba kerül. Miután pedig jómagam alapból bírom az ilyen világképet, rettentően tetszett, amit 2052-ben láttam: hát még mikor rádöbbentem, ki is az a néma nő, aki vezeti a kolóniát. Nagyszerű volt felfedezni ezen idősík titkait is, és miután a Darkban minden mindennel összefügg, komoly megdöbbenést okozott, hogy a romok között talált fekete gomolygó „felhő” mikor és hogyan került oda – egyszerűen beszarás az alapos és előrelátó történetmesélés, hogy a korábban megmutatott, fontos, de első pillanatban érthetetlen dolgokra mindig van értelmes és logikus magyarázat… s ha már logika. Annak ellenére, hogy azért majdnem mindenhol dicsérik a sorozatot, főleg annak összetettségét, több helyen hivatkoznak a következetlenségekre és a paradoxonokra. Nos, én ezzel úgy vagyok – ahogy amúgy pl. az Odaátnál is – hogy számomra kialakult a Darknak a saját szabályrendszere, s ha azon belül maradnak a furcsaságok, azzal nekem semmi bajom nincs. A legjobb példa: itt nem az van, ami a Vissza a jövőbe egyik alapvetése, miszerint „A találkozás időparadoxont hoz létre, melynek következtében olyan láncreakció keletkezhet, amitől felborul az egész tér-idő kontinuum, és megsemmisül a világegyetem. Ez persze a legrosszabb eshetőség, szerencsés estben, csak a mi galaxisunk fog megsemmisülni”… nem. Itt a karakterek több példányban (életkorban) léteznek, utaznak az időn át, kommunikálnak saját magukkal, sőt, azzal, hogy találkoznak saját magukkal, egyúttal utasításokat is adnak saját maguknak. Ki azért, hogy elkerülje a belengetett apokalipszist, ki meg azért, hogy pontosan előidézze azt. Ez pedig egyszerűen zseniális: ahogy az előző évadban, itt is kénytelen voltam megállítani a filmet néha, és átgondolni, hogy akkor most ki, kihez, milyen korban beszél: a sorozat készítői ugyanis olyan nagyfiúnak néznek már minket, hogy azokat a bizonyos mankókat is elhagyták már, amikben egy-egy időugrás folytán kiírják a képernyőre, mely évben is járunk.

Soha nem volt ennyire jellemző és fontos a sorozat azon promóciós szövege, miszerint „Minden mindennel összefügg”. Sokáig gondolkodtam egyébként, mit és hogyan lehetne írni az évadról, de aztán rájöttem, hogy már önmagában a történet ismertetése lehetetlen… hiába írnám, hogy ki, hova és mikor utazik az időben, hogy Jonas idősebb énje mit csinál a fiatalabbal, hogy Ulrich, aki 2019-ből 1953-ba kerül, mit keres még 1986-ban is a történetben, hogy milyen érzés lehet egy gyereknek mondjuk a nagypapa korú énjével találkozni – úgyse értené senki. Ezt egyszerűen át kell élni, itt nem lehet hivatkozni karakterekre, fordulatokra, találkozásokra – itt az egész évad egy gigászi meglepetéshalmaz. Sokkal inkább kedvcsináló talán, ha kiemelek néhány, számomra fontos eseményt, jelenetet, elgondolkodtató – időutazással összefüggő – kapcsolatot, amik gyakorlatilag végigkísérik immár két évadon át a Darkot. Mikkel esete Jonassal és Hannahval ugyanis csak a jéghegy csúcsa – igaz, erre épül szinte minden itt, de ugyanolyan fontos például, Adam szerepe a sztoriban. Ő az, aki az első perctől kezdve mozgatja a szálakat – az ő bábja például Noah is – és amikor kiderül, ki is ő valójában, öregkorában hogy lehet 1920-ban valakinek az idősebb énje, az zseniális. Aztán itt van Hannah, aki alapból is egy kis geci volt mindig is, s mikor már az ember majdnem megkedveli – hisz szülőként nem lehet egyszerű találkozni felnőtt fiával a saját jelenében – hoz olyan döntéseket és utazik olyan korba, hogy az ember zsebében kinyílik a bicska: mekkora parasztság már ugyanis, hogy lehetősége lenne 66 évvel korábban megmentenie valakit, visszarántani a saját idejébe, de aztán az egész eddig felépített alattomos kis kígyó karaktere tökéletes kiteljesedése megakadályozza ezt. Vagy ugye az ősz hajú öregasszony esete, aki talán leginkább birtokában van minden tudásnak Adam mellett ebben a történetben, s aki pontosan, percre tisztában van halálának körülményeivel – mégis pontosan akkor s pontosan oda megy, ahol meg kell halnia: milyen fura, hogy utazgatva az időben egyszerűen olvasod a saját halálodat az újságban, mégis áldozatot hozol a cél érdekében…

Volt pár éve a Predestination című mozi, ami nem volt ugyan rossz, többször is láttam, de valahogy a Dark után a fasorban sincs ehhez képest. Az a bizonyos „előre elrendelés elve” még soha nem volt ennyire szignifikáns, mint itt, még soha nem feküdtek rá az írók arra, hogy minden pontosan akkor és úgy történjen, hogy minden sakkfigura pontosan úgy és akkor legyen ott, ahogy kell: a legjobb példa, mikor valaki azért megy előre az időben, hogy megakadályozzon valamit, de az meg sem történne, ha az illető nem hívná fel erre a figyelmet. Vagy mikor valaki meg akar menteni valakit, de pont ő okozza annak a valakinek a halálát azzal, hogy meg akarja menteni az illetőt… és ebből temérdek található az évadban. Mert azt el is felejtettem mondani, hogy az S2-ben már boldog-boldogtalan utazik az időben, részben az átjárón keresztül (milyen naivitás volt azt hinni, hogy az erőműnek ehhez bármi köze is van), részben meg egy olyan időgépen keresztül, ami nem is készülhetett volna el, ha a jövőből nem hozzák vissza a kész gépet, megmutatni a tervezőnek. Nekem annyira bejöttek ezek a kis apróságok, ezek a kis paradoxonok, hogy pont általuk lett a Dark minden idők legjobb időutazásos sorozata – de megkockáztatom azt, hogy talán minden idők legjobb sorozata is egyben. A legfőbb és legfontosabb párhuzam számomra természetesen továbbra is a 12 majom története, az volt ennyire zseniálisan megkavart, de az sokkal kevésbé volt elgondolkodtató – ez, annak ellenére, hogy az előző évad komor, sárga esőkabátos, őszi hangulatát nyárira cserélték, sokkal komorabb, komolyabb és nehezebb.

Órákat lehetne írni még mindenről, ami itt történik, a remek karakterekről, a remek castingról, amiben mindenkinek megtalálták a 3 idősíkon élő színészeit úgy, hogy hasonlítsanak is egymásra, a pazar korrajzokat – mind az öt idősíkon!!! – meg úgy egyáltalán a nagyszerű német színészi játékot. Azt is ki kell emeljem, hogy végre egy német területen játszódó moziban végre németül beszél mindenki, meg azt is, hogy túlzások nélkül, de elég sok popkult kiszólás tarkítja a sztorit, különös tekintettel ugye a Vissza a jövőbe mozis bemutatójára. A finálé fináléjának utolsó mondata meg, miszerint „Nem az a kérdés, hogy melyik korból, hanem hogy melyik világból” egy olyan kaput nyit ki a történet folytatásának szempontjából, hogy magam részéről tűkön ülve várom a záró évadot. Mert igaz, hogy veszélyes játék a párhuzamos világokkal játszani, de én ezek után egyáltalán nem féltem Baran bo Odar író/rendezőt: megoldja ő ezt (nem mellesleg ugye a szintén zseniális Who Am I című filmért is ő felel, sőt, ezek után tuti sort kerítek a Néma csöndre is tőle).

Ha még sokat gondolkodnék rajt (de nem fogok), akkor sem tudnék erre a nyolc epizódra kevesebbet adni, mint





100%




.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyVas. Aug. 04, 2019 9:26 pm

R2-D2 írta:
.
Dark S2

Felejtsetek el MINDENT, amit az időutazásról láttatok eddig… mindent. Hiába a Vissza a jövőbe, meg az összes többi, eddig jónak és szórakoztatónak tartott film/sorozat, amit ez a Dark nyújt (immár két évadon át), az felülmúlhatatlan. Ennyire zseniális, összetett és átgondolt történetet ebben a témában én még nem láttam, itt jön vissza a mindig is hangoztatott álláspontom: a jó történet alapja a jó forgatókönyv… nem olyan hollywoodiasan buta, mint mondjuk a Stranger Things S3, hanem olyan európaiasan átgondolt, mint ez. Amiben még arra is figyeltek, hogy az előző évad számomra leginkább furább kérdésére, miszerint hogy nem tűnt föl Hannahnak a gyerek Mikkel saját korában, még arra is kitértek…

Ha még sokat gondolkodnék rajt (de nem fogok), akkor sem tudnék erre a nyolc epizódra kevesebbet adni, mint

100%


Elhiszem, de nem olvasom el, hanem megnézem Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyPént. Aug. 09, 2019 2:24 pm

R2-D2 írta:

Tűzgyűrű: Lázadás

Kicsit lelketlen az egész, rengeteg, teljesen felesleges Transformers koppintással: a film nem egyszer hasonlít jobba arra a franchise-ra, mint a sajátjára. Aztán, itt van a humor: valahogy kevésbé éreztem azt a vidámságot, amit el lehetett várni tőle – és nem, nem azért, mert annyival darkosabb lenne a film. De mondjuk egy Ron Perlman féle figurával is kevesebb van, no meg ugye a tudós párosunk sem dolgozik együtt – sok, sok apró hiányból áll össze az az érzés, hogy a mozit inkább a hülyeség, mint a szórakoztatás uralja. Pedig – ahogy említettem volt – a történet még nagyjából rendben is van, legalábbis érdekesen elgondolkodtató. A folytatás meg adott, tekintve, hogy ki is jelentették: most mi megyünk hozzátok.

70%
.

Másodjára icipicit jobban tetszett az egész: két évadnyi Dark után kifejezetten üdítő volt egy ilyen agyatlan mozit nézni. Továbbra sem tartom szerencsésnek ezt a Transformers-Tűzgyűrű mixet, bár most mintha kevéssé zavart volna a Trafós beütése... mindegy, két órára, otthon, BD-ről, házimozin nézve (durván jó a hang) tökéletesen megfelelt.

S ha már lemezeztem, természetesen addig nem tettem végső helyére a filmet, míg át nem rágtam magam az extrákon: sok, 5 perces kisfilm, zömében PR anyag (nem sok érdemleges infóval a film készítéséről), azonban az megütötte a fülemet, amit a rendező mondott. Nevezetesen, hogy nagyobbat, látványosabbat akart csinálni, mint az első rész - ez pedig egy újabb fájó bizonyíték rá, Hollywood hogy tekint a franchise építésre. Nem tudom, mikor látják be (soha), hogy nem kell mindig, mindent folytatni, rebootolni, remakelni, s hogy néha a kevesebb a több.

Amúgy, ezúttal még élveztem is, de a pontszám nem változik. Smile


.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
46 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 24 ... 45, 46, 47 ... 56 ... 66  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai
» Niwrok írásai 3.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: