Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
+7
Gyulus
Dylan83
andrew1975
téglagyári megálló
mesterjani
Mr. White
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 23 ... 43, 44, 45 ... 55 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Love, Death + Robots S1   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptyHétf. Ápr. 22, 2019 2:01 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 YxLFKuj




Love, Death + Robots S1





Amerikában a 1977-től létezik egy Heavy Metal (?? scratch ) című képregényfüzet, ami különféle sci-fi novellákat dolgoz fel, amolyan felnőttes stílusban: állítólag vér és erotika is bőségesen található a történetekben, az viszont már legyen az én bajom, hogy magam részéről az animerotikát és a rajzvért sosem tekintettem valódi felnőttfilmes tartalomnak. A lényeg, hogy ez a képregényfolyam – és részben az abból készült, 1981-es mozifilm – inspirálta elsősorban a Deadpool rendezőjét, Tim Millert, valamint egyik nagy kedvencemet, David Finchert, hogy tető alá hozzanak a Netflix számára egy animációs antológiasorozatot… Love, Death + Robots címen. Elég jól összeszedték már ennek az egésznek a hátterét a neten, aki akar, olvasson utána – csak ne lepődjön meg, ha kicsit elveszik a kedvét a sorozattól: tulajdonképp megint pont azért ragadtam billentyűzetet, hogy megcáfoljam azon értékeléseket, miszerint a Love, Death + Robots részben, vagy egészben ne lenne jó… ugyanis nekem szinte kivétel nélkül mind a 18 epizód tetszett. Sőt… azt mondom, hogy ez, így, ilyen formában, ilyen történetekkel majdnem felér a zseniális Black Mirrorhoz is, a leggyengébb epizód is kenterbe ver jó néhány nagy hollywoodi produkciót.

A Love, Death + Robots egy 18 részből (epizódból) álló rajzfilm antológia sorozat, ami epizódokat különböző animációs stúdiók készítettek – köztük van a magyar Digic Pictures is!! – így minden rész stílusában, hangulatában eltér a másiktól. Persze, embere válogatja, nekem sem tetszett minden rajz, amit láttam a sorozat alatt – no de a történetek, a kis mesék önmagukért beszéltek. Ha valaki még emlékszik a Galaktika novelláskötetre, akkor kb. el tudja képzelni, miről beszélek: pont olyan, mintha azt olvastam volna közben – remek, különálló sztorik, de mindegyik más dizájnban megvalósítva. A kritikának felhozott hullámzó színvonal így maximum a megvalósítást illetheti – de ez meg olyan, hogy tuti, nekem pont azok nem tetszettek, amik másnak meg igen - ellenben a kis epizódok, a kis ötletes sztorik mind nagyon bejöttek, mindegyikben megtaláltam magamnak azt, amiért tudtam őket szeretni… mert hát hogy a fenébe ne nyűgözött volna le a hűtőszekrény fagyasztójában lezajlódó emberi civilizáció többszázszorosára felgyorsított miniatűr látványa, vagy épp az abszurd idő(hurokba) kerülő gyilkos/szemtanú párosa?

Niwrok kolléga pár napja már megemlítette – ez úton is köszi az ajánlót – hogy nem egyszerű írni egy ennyire sok tagból álló sorozatról. Egy Black Mirror, esetleg Sherlock esetében az egyes fejezeteket ugyanis még lehet külön is értékelni, esetünkben ez már keményebb dió: ha az ember végigmegy a 18 kisfilmen, biztos, mindegyiket bőven ki lehet elemezni tartalom és forma alapján, viszont az egy végeláthatatlan szöveg lenne… ráadásul pusztán az angol címek felsorolása, még csak hivatkozás szinte sem jelent első olvasatra semmit. Sokkal jobb szerintem, ha azt mondom, hogy van egy olyan szösszenet, amiben (Niwrok után szabadon) össszefonták a Gravitációt a 127 órával, nem?? Amiben mennyire ötletesen abszurd az irányítóközpont érdeklődése a végén, mikor segítő kezet kínálnak… Aztán… van egy rohadt jó kis történet, amiben farmerek védekeznek az erőtér kupolán áttörő idegen vérszomjas lényekkel szemben – kicsit Alienes módon. De nekem ugyanúgy bejött az a kisfilm is, amiben Hitler II. világháború előtti halála okán létrejött alternatív idővonalakat vették górcső alá – a maga morbid módján egyszerre tud vicces, ámde kicsit elgondolkodtató is lenni. Meg amúgy is… tessék mondani, miért szegény Adolf bácsit kell majd’ minden időutazós, alternatív idősíkos filmben megülni??? Aztán… sokakkal ellentétben nekem kifejezetten tetszett a világuralomra törő joghurt esete is, abban is sokkal több van a háttérben, mint ami a bugyutának tűnő sztoriból elsőre kilátszik…

Abszolút kedvencem azonban a már korábban említett hűtőszekrényes, illetve a gyilkosságos epizód. Előbbi ráadásul kevert készítési módú, ugyanis részben élőszereplős: egy fiatal pár jeget akar kivenni a hűtőből, de ott a civilizációnk történetét látják miniatürizálva, sokszoros sebességgel felgyorsítva – ókor, középkor, atombomba, minden… ja igen és a jövő… kicsit olyan Lucy-s volt, mikor ő ment vissza a székén az időben. Baromi jó, tele millió apró részlettel, ráadásul az első percekben nem tudtam eldönteni, hogy a két színész az most rajzolt-e, vagy nem – és ez pontosan a sorozat néhány másik epizódjára vet nagyon jó fényt. Például a máshol teljesen alulértékelt űrhajós sci-fi horrorosra, illetve a szintén nagyszerű, szovjet vonatkozású utolsó fejezetre: mindkettőben (de még a vérfarkasos átváltozósban is) zseniális a CGI – ahhoz képest meg mindenképp, amennyi időt és pénzt erre szántak a készítők. S akkor vissza a másik kedvencemhez: kicsit talán nehezebben rázódtam bele a gyilkosságos kisfilm képi világába (nekem a filmszerűbb CGI jobban bejön), de a hihetetlen lendülete magával ragadott, a legvégén meg leesetett az állam – és rögtön azon kezdtem gondolkodni, hogy akkor hol a hurok és megint mekkora új ötlet már ez a váltott nézőpont esete. Mert ugye, mindig az áldozat nézi magát, hogy utána gyilkosának gyilkosává válhasson – hát nem zseniális???

De a maga módján a Halálos iramban-t megidéző kiborgok által végrehajtott kamionrablás, vagy a kevésbé kedvelt látványú Drakulás film is tetszett, s a kínai mitológiás vadászos történet is tetszett. Ahogy írtam is az elején: mindegyikben találtam kapaszkodót… istenigazából talán három van, amivel első blikkre nem tudok mit kezdeni. Az egyik feltétlenül a medencetisztító robotból lett festőművész, illetve annak utolsó előadásának esete, a másik meg a sivatagban megjelenő halak szelleme… ez a két fejezet nekem túl elvont, kevésbé szórakoztató lett, mint a többi. A harmadik – no, az bizony a kakukktojás. A három robot története – ami Niwrok kollégának ha minden jól megy, pont nagyon tetszett –, akik a posztapokaliptikus, kihalt világban városnézésen járnak… ez a kisfilm egyszerre zseniális és végtelenül infantilis is nekem egyben. Valahogy a kettőssége kicsit megfeküdte a gyomromat, a szúrósan társadalom- és civilizációkritikus gondolatok keveredve a néha nagyon bárgyú és talán robotokhoz mérten vulgáris humorral elsőre egy fura mix lett. A legvégén meg a meglepetés… azon meg csak mosolyogtam, egyrészt, mert nekünk is van, pont itt fekszik mögöttem az ágyon, és belegondoltam, mi lenne, ha a rajzfilm megvalósulna, másrészt meg az jutott eszembe, mennyivel jobban állna a Földnek, ha nem Cézár faja uralkodna az emberiség után… ja, és nem hagyott békén a kérdés. Oké, hogy a három robot városnézésre jött, de honnan???

A Love, Death + Robots S1 egy egészen különleges utazás a sci-fi világába. Egy vérbeli novellagyűjtemény megrajzfilmesítése, a különböző írók tollát itt pedig a különböző képi világok turbózzák föl, teszik egyedibbé. A címet is értelmezték már többen, több helyen, magam részéről annyira nem is merültem bele a megfejtésébe – az biztos, hogy Love viszonylag kevés van benne (már ha magát a dugást és az erotikát nem vesszük szimplán szerelemnek), de a Death és a Robots bőven megállja a helyét. Mindenesetre ez a mix, így, ilyen stílusban egy nagyszerű filmélményt biztosít, amiben az animáció pont azt a túlzott erőszakot és pornográfiát tompítja a sorozatban, amitől esetleg túl sok és túl felnőttes lenne.

De mondom, ez lehet csak nekem jön le így, én egy rajzfilmet sem tudok igazán erőszakosnak vagy erotikusnak tekinteni.




85%




.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptyHétf. Ápr. 22, 2019 4:28 pm

R2-D2 írta:
.
Love, Death + Robots S1

Niwrok kolléga pár napja már megemlítette – ez úton is köszi az ajánlót – hogy nem egyszerű írni egy ennyire sok tagból álló sorozatról. Egy Black Mirror, esetleg Sherlock esetében az egyes fejezeteket ugyanis még lehet külön is értékelni, esetünkben ez már keményebb dió: ha az ember végigmegy a 18 kisfilmen, biztos, mindegyiket bőven ki lehet elemezni tartalom és forma alapján, viszont az egy végeláthatatlan szöveg lenne… ráadásul pusztán az angol címek felsorolása, még csak hivatkozás szinte sem jelent első olvasatra semmit. Sokkal jobb szerintem, ha azt mondom, hogy van egy olyan szösszenet, amiben (Niwrok után szabadon) össszefonták a Gravitációt a 127 órával, nem?? Amiben mennyire ötletesen abszurd az irányítóközpont érdeklődése a végén, mikor segítő kezet kínálnak…

A Love, Death + Robots S1 egy egészen különleges utazás a sci-fi világába. Egy vérbeli novellagyűjtemény megrajzfilmesítése, a különböző írók tollát itt pedig a különböző  képi világok turbózzák föl, teszik egyedibbé. A címet is értelmezték már többen, több helyen, magam részéről annyira nem is merültem bele a megfejtésébe – az biztos, hogy Love viszonylag kevés van benne (már ha magát a dugást és az erotikát nem vesszük szimplán szerelemnek), de a Death és a Robots bőven megállja a helyét. Mindenesetre ez a mix, így, ilyen stílusban egy nagyszerű filmélményt biztosít, amiben az animáció pont azt a túlzott erőszakot és pornográfiát tompítja a sorozatban, amitől esetleg túl sok és túl felnőttes lenne.

85%


Köszönöm, hogy megfogalmaztad, ami nekem nem ment Smile .

Valahogy nekem is azokat lenne könnyebb összeszedni, amik annyira nem jöttek be, talán azért, mert túlságosan leragadtam annál hogy szerelmet vagy halált vagy robotot várjak. Ezért például akciódúsak voltak, de a Drakulás és a szovjet démonos is inkább csak látványos meg pörgős volt, mint jó, azokon nem kellett sokat gondolkodni, nem kellett bennük a Black Mirrort keresni. Akkor már inváziósból jobban bejött a tanyás, ott azért volt egy kevés dráma is a hentelés mellé, a vége meg elég durva lett a kupolákkal. A halas nekem sem jött be, túl elvontnak találtam én is, és a Hitleres sem tetszett igazán, még ha a mindig újraértelmezett Holdraszállás jópofa is volt. Amire meg egyértelműen azt tudom mondani, hogy semmilyen szempontból nem tetszett, az a roncstelepes volt, az rajzban, sztoriban, hangulatban és mondanivalóban is legalulra került.

De a maradék 80% mind "jó" vagy "nagyon jó", szóval részemről jöhet az újabb adag.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: A gyászoló asszony átka   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptyVas. Ápr. 28, 2019 1:12 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 IrRblui




A gyászoló asszony átka




Nem tudom, mennyire ismeritek Lőrincz L. László életművét, de nekem erről a címről inkább simán egy újabb Leslie L. Lawrence regény történet jutna eszembe előbb, mintsem egy újabb, Démonok között Univerzumban játszódó horrorfilm… persze, ha az ember jár moziba, vagy otthon nézeget előzeteseket, tisztul a kép, s rögtön lejön, hogy James Wan egyik újabb gyermekéről van szó: de sajna csak egy újabb totál középszerű, úgymond töltelékfilmről a témában. Ami nem rossz, megvannak a jellegzetes és kötelező stíluselemei, de csupán szolgamód ismételgeti ugyanazon paneleket, amiket már milliószor láttunk. Akár máshol, akár ezen univerzumon belül…

Egyébként azzal csak most, utólag szembesültem, hogy ez a Gyászoló asszony mitológia nem is egy légből kapott (értsd: írói agyszülemény) sztori, hanem szerves része a mexikói folklórnak. A legenda szerint élt Mexikóban egy Maria nevű nő, aki bár szegény családból származott, szépségével hamar híres lett a környéken. Egy gazdag nemes, átutazóban a falujában, meglátva Maria szépségét, rögtön beleszeretett, majd nemes apja tiltakozása ellenére nőül vette a lányt. Házat épített Maria falujában, s két gyereket is nemzett neki. Azonban a férfi gyakran volt távol otthonától, szép lányok meg máshol is akadtak, így egy alkalommal új bigét vitt haza: Maria pedig megszégyenülten, haragtól és bánattól elvakultan úgy gondolta, jó ötlet lesz megbüntetni férjét azzal, hogy megöli közös gyermekeiket. A folyóba fojtotta őket, majd mikor rájött, mit tett, kétségbeesve keresni kezdte a fiúkat – azonban a víz már elsodorta a kis holttesteket. Napokkal később holtan találták őt is, lelke azonban nem nyert bebocsájtást a Mennyekbe, csak úgy nyerheti el az üdvösséget, hogy ha megtalálja a két fiát – élet és halál közti állapotban, szellemként járja a világot, és örökkévalóságig keresi a kis lelkeket. Ha meghallod sírását, jobb, ha menekülsz, sírása balszerencsét és akár halált is hozhat – az meg csak egy személyes megjegyzés, hogy nekem, aki alapból is bírom spanyol nyelv dallamosságát, tök tetszik a La Llorona elnevezés, a Síró asszony, vagy ahogy máshol nevezik, a Fehér ruhás asszony… ja, itt kell megjegyezzem, hogy a La Llorona mondakör még az Odaátban is feltűnik, nem is másban, mint annak legelső részében. Mekkora lett volna, ha itt is hasonló módon intézik el a szellemeket, mint odaát…

Mindet csak azért írtam le, mert engem bizony meglepett, hogy a film egy ilyen komoly háttérsztorival, legendával rendelkezik,  és biza’ mindig jó, ha valami fikciós történet mögött van fikarcnyi valóságalap (esetünkben ugye a folklór). Szóval… az A gyászoló asszony átka így, ilyen háttérrel akár önmagában is lehetne egy jó kis horror, de azzal, hogy beemelték Annabelle és a Warrenék világába, külön pikantériát kapott az egész: annak minden előnyével és elvárásaival együtt.  A megvalósítása már más kérdés, az bizony lehetett volna kicsit összeszedettebb is, de az ötlet az bizony nagyon jó: adva van egy mítosz, amitől a mexikói és dél-amerikai gyerekek a mai napig tartanak, hogy van egy síró, ijesztő fátylas nő, aki elrabolja és megöli a gyerekeket, keresve bennük sajátjai lelkét. A film egyébként 1673-ban indít, nagyjából két-három percben lepörög előttünk az ominózus tragédia – hogy aztán 1973-ban vegyük fel újból a fonalat, mikor is egy mexikói anyához a helyi gyermekvédelmi hatóság dolgozója, Anna (Linda Cardellini) kénytelen kimenni, miután az iskola jelezte, hogy az Alvarez gyerekek nem voltak suliban jó ideje. A csaj – aki amúgy amolyan nekem tetszően realista/ateista – nem érti, miért vannak a srácok elzárva egy sufniba és mitől is fél Patricia, az anyjuk, és így minden intés ellenére „kiszabadítja” onnan őket, majd gyerekotthonba küldi… anyjukat meg ugye letartozatják. A baj csak az, hogy minden fenyegetés, amiben ő nem hitt, igaznak bizonyult, a gyászoló asszony pedig egy idő után az ő gyermekeit szemeli ki magának. Tovább azonban nem írom, részben mert nem illik elmondani az egész történetet – részben meg sajnos a tapasztaltabb néző szinte percről percre meg tudja mondani, mi fog történni az alig másfél órás játékidőben. Némi meglepetést csupán az okozhat (nekem legalábbis az okozott), hogy feltűnik a filmben az a Perez atya (Tony Amendola), aki szerepelt az Annabelle-ben is, sőt, egy flashbackben maga a baba is megjelenik Perez kezében…

A nem túl bonyolult sztori talán még nem is lenne olyan óriási probléma, hisz az ember egy horrorfilmtől nem vár Mátrixi mélységeket, sokkal inkább hiányzott ebből a filmből az a hangulat, amitől a mozi székének mélyébe tudtam volna kucorogni. Sajnos ez viszont szinte teljes egészében így volt, engem az egész film alatt egyetlenegyszer nem fogott el az a félelem, ami elvárható lett volna, valahogy olyan kis családi rémisztgetős filmként emlékszem vissza tá így, pár nappal később. Pedig az a horror, amiben gyerekek vannak, az talán még hatványozottabban tud működni , csupán csak annyit kellett volna elérni, hogy velük együtt én is tudjak félni a fenyegetéstől… és hogy ne fogjam a fejemet egyre gyakrabban azokon a dramaturgiai hanyagságokon, amik sorban jöttek velem szemben a film alatt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ennyi filmmel a hátam mögött én már azt is nézem, hogy az adott szituáció mennyire életszerű és hiteles, mennyire hanyagolták el a normális viselkedést a hatás kedvéért. Mint például mikor elfelejtik felkapcsolni a villanyt a házban, mikor a szellemeket kergetik… vagy itt, mikor az autóban az ajtókat nyitogatja a gyászoló asszony. Kérdem én: mi tartotta vissza az öregasszonyt, hogy EGYSZERRE nyissa ki az összeset? Vagy mikor Anna ki akarja nyitni a bezárt gyerekek ajtaját, hova lett az anyjuk? Kávézott a konyhában?? Na meg a kislány, aki átnyúl az „akadályon”… hát nem lett volna egyszerűbb kilépni azért a qrva maciért? Sajnos az idő előrehaladtával egyre több ilyen jött velem szemben, s egyre nehezebben tudtam elmerülni abban a közegben, amit az alkotók félelmetesnek szántak. Pedig amúgy számomra a horrorfilm, mint zsáner mindig is a szellemekkel működött igazán, sem a zombis művek, sem pedig a gore jelenetekkel teletűzdelt mozik nem váltják ki belőlem azt a hatást, amit kellene.

Az A gyászoló asszonyt átka így azonban horrorszinten nem is áll másból, mint azokból a jump scare elemekből, amikkel nem spóroltak a készítők. Viszont annyira tipikus és unalomig ismételt jelenetek ezek is, hogy nagyon kevésszer hűlt meg ereimben a vér, tényleg talán egyszer-kétszer volt az, hogy megrándultam nézés közben. Nem mondom, hogy néha nem működnek ezek az ijesztgetések, de én kicsit többet várok manapság már egy JÓ horrortól… minimum parás hangulatot és/vagy jól átgondolt, misztikus történetet/hátteret, illetve a felvetett jelenetekre normális reakciókat adó szereplőket. Itt ez mind hiányos volt, egyes elemei időnként megvoltak, de jobb lett volna az egész összkép, ha átgondoltan vannak egybefűzve. Maga a La Llorona, mint mítosz, és mint címszereplő ugyanakkor mégis elviszi a hátán a mozit, van annyira érdekesés hatásos, hogy lekösse a néző figyelmét – kár, hogy az emlékeimbe mint kiaknázatlan lehetőség vonul be. Sokkal félelmetesebb filmet is lehetett volna ebből csinálni, a fátylas, gyerekeit kereső, másokét elrabló, majd megölő nő tragédiája és gonoszsága nagyobb lehetőségeket rejt – bár… az is igaz, hogy bármennyire is gonosznak kellett volna képzelnem La Lloronát, valahol ez a múltban gyökeredző tragédia ennek a gonoszságnak kétségkívül vett el az éléből.

Ahogy meg vége van… nos, az szerintem nem hogy röhejes és végképp teljesen ötlettelen, de valahogy ennek a mítosznak a földbe tiprása is egyben. Tudom nem kéne azon tnődnöm, hogy miért nem azt csinálták, mint anno a Winchester fiúk, mert már megkaptam, hogy ne mindig az Odaát világának törvényeit keressem minden horrorban, de azért az a kötelező összecsapás a végén a jó és rossz között minimum összecsapott, maximum rém gagyi lett. Kár érte, ugyanis ebben is sokkal több volt: már eleve az egyháztól elfordult sámán szereplése, maga a karakter sokkal többet ígért, de La Llorona figurája sem így volt felvezetve – mármint hogy ez lesz a vége, ami. A múlt terhe miatt pont az ő jelleme lehetett volna árnyaltabb, mintsem egy szimpla, egydimenziós visítós-ijesztgetős gonosz, ami bárhol máshol előfordul…

Ha nem lenne benn Annabelle, senkinek eszébe nem jutna ahhoz a világhoz kötni, így viszont kénytelenek vagyunk, ugye… de így meg, az egyre bővülő nagy egész részeként még jobban kijön, mennyivel is gyengébb a Démonok között két részénél. Nem nézhetetlen, nem élvezhetetlen, de gyengébb.





65%




.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptyVas. Ápr. 28, 2019 5:56 pm

R2-D2 írta:
.
A gyászoló asszony átka

Nem mondom, hogy néha nem működnek ezek az ijesztgetések, de én kicsit többet várok manapság már egy JÓ horrortól… minimum parás hangulatot és/vagy jól átgondolt, misztikus történetet/hátteret, illetve a felvetett jelenetekre normális reakciókat adó szereplőket. Itt ez mind hiányos volt, egyes elemei időnként megvoltak, de jobb lett volna az egész összkép, ha átgondoltan vannak egybefűzve. Maga a La Llorona, mint mítosz, és mint címszereplő ugyanakkor mégis elviszi a hátán a mozit, van annyira érdekesés hatásos, hogy lekösse a néző figyelmét – kár, hogy az emlékeimbe mint kiaknázatlan lehetőség vonul be. Sokkal félelmetesebb filmet is lehetett volna ebből csinálni, a fátylas, gyerekeit kereső, másokét elrabló, majd megölő nő tragédiája és gonoszsága nagyobb lehetőségeket rejt – bár… az is igaz, hogy bármennyire is gonosznak kellett volna képzelnem La Lloronát, valahol ez a múltban gyökeredző tragédia ennek a gonoszságnak kétségkívül vett el az éléből.

65%


Akkor legalább nem sajnálom annyira, hogy egyelőre nem tudom megnézni.

A mítoszos részét külön örülök, hogy leírtad, amiatt jól hangzik, de ahogy emlegetted a "fehér ruhás nő"-t, arról beugrott a "Fekete ruhás nő", a többi miatt meg sajnos annak második része.

.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Nyughatatlan özvegyek   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptyVas. Ápr. 28, 2019 7:05 pm

R2-D2 írta:
.
Nyughatatlan özvegyek

Ugyanakkor azt is érteni vélem, hogy van ennek az egésznek politikai és társadalomkritikai mondanivalója, a két oldal játszmái, múltja, környezete (különösen feketékkel kiegészítve) egyfajta tükör is lehet a politikának, de a Nyughatatlan özvegyekben túl sok játékidőt vesz el maguktól a nyughatatlan özvegyektől. Valahogy itt is úgy alakult, hogy a két zsáner keverése, egymásba fűzése nem sikerült, egyik kioltja a másikat – ha meg mindehhez hozzávesszük azt a meglepetést, amit beépítettek a moziba egy jókora káoszt kapunk a történet vonatkozásában. Nekem legalábbis eszembe jutott, ki hogy reagálná le Harry tettét, miért is nem kavart az nagyobb vihart a kis biliben…

Eh, mindegy is. Ennek a filmnek mindegy. Ez nem volt jó, túlnyomórészt unalmas és érdektelen, igazán mély lelki kötődés egyik karakterhez sincs – érdekes, a rendezőnek ezt a bravúrt már a 12 év rabszolgaságban is sikerült elkövetnie – sem dramaturgiailag, sem dinamikailag nincs jól összerakva az egész. A csavarra épülő heist mozi is sántít, a társadalomkritikus választási harc meg egy nagy üres lufi. Hiába a jó színészek, hiába a korrekt, és nagyjából hülyeségektől mentes háttér, a nagy összkép jó esetben is egy egyszer nézhető, egyáltalán nem maradandó alkotást mutat. Kár érte, a trailer alapján jobbnak tűnt.

65%


Nekem egy kicsit jobban bejött az írásod hangulata alapján, mint neked, nagyjából azért, amennyivel jobban el tudtam fogadni McQueen stílusát, amennyivel jobban lekötött egy-egy drámai pillanat, és amennyivel jobban örültem az ismerős arcoknak.

De ez mondjuk fél pontnál így együtt nem nagyon több, mert minél többet akart a film markolni, annál kevésbé tetszett nekem is. Foglalkozhat egy film egyszerre egy politikai kampánnyal, lehet dráma özvegyen maradt bankrablófeleségek életéről, lehet társadalomkritika, lehet heist-mozi... és lehet mindez egyszerre is. De akkor nagyon kell ügyelni az arányokra, mert aki heist-mozira készül (és a bevezető képsorok pörgése alapján miért készülne másra?), az könnyen kipöttyösödik az asszonyok semmibe meredő tekintetétől, a drámára éheseknek pedig könnyen veheti el az étvágyát a szétloccsanó agyak látványa. Valahol a tornaszertárban bujkáló rappereknél meg a fodrásznő-sofőr-bébiszitter-kommandósnál éreztem azt, hogy megszaladt az író tolla, és mélyrehatóan akar bemutatni olyan szálakat is (durván szétszabdalva a cselekményt), amik feleslegesen jelentéktelenek, és csak a műsoridőt nyújtják. Pedig amúgy mindennek megvan a helye és a maga érdekes vonása, a kizárólag csak a családi tradíciók miatt maradó, amúgy még a környéket is utáló politikusnak éppúgy, mint a kényszerhelyzetben levő asszonynak, aki alól minden szőnyeg kicsúszott, és semmije nincs (az az ajtós jelenet például kifejezetten remek lett).

Igazán mégis a "visszatérő" színészek miatt tetszett, nem is csak Jon Bernthal, Colin Farrell, Robert Duval, Viola Davis vagy Daniel "The Fades" Kaluuya miatt, hanem például Elizabeth Debicki és Jacki Weaver miatt. Remek páros, a történetük külön dráma, és nálam nem az volt a konklúziója, hogy Alice egy buta picsa (a fegyvervásárlásos trükkje például zseniális!), hanem hogy a lányt az anyja egész életében arra nevelte, hogy a szépségéből tud a legjobban megélni, és hogy nem is jó másra, így aztán nem is véletlen, hogy olyan kapcsolatai voltak csak, amikben tárgyként kezelték.

7/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptyVas. Ápr. 28, 2019 9:03 pm

Niwrok írta:

A gyászoló asszony átka

Akkor legalább nem sajnálom annyira, hogy egyelőre nem tudom megnézni.



Pedig neked "kötelességed" a Démonok Univerzum alaposabb ismerete miatt. Twisted Evil

Niwrok írta:

Nyughatatlan özvegyek

Nekem egy kicsit jobban bejött az írásod hangulata alapján, mint neked, nagyjából azért, amennyivel jobban el tudtam fogadni McQueen stílusát, amennyivel jobban lekötött egy-egy drámai pillanat, és amennyivel jobban örültem az ismerős arcoknak.

7/10
.

Igen, ez egy régóta meglévő különbség kettőnk között... amúgy a filmet nagyjából ugynaúgy láttuk. Sok volt egyszerre minden és nem sikerült jól összemixelni az összetevőket.


.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Bosszúállók: Végjáték   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptyHétf. Ápr. 29, 2019 5:21 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 RBbzB0R




Bosszúállók: Végjáték




És megcsinálták… mármint a Marvelék megcsinálták…


Aki több írásomat is olvasta már, az bizony emlékezhet rá, hogy az utóbbi időben mennyire elteltem én ezzel az egész Marvel Univerzummal. Egyre inkább zavart az egésznek az összetettsége, gyakori logikátlansága, néha idiotizmusa – az utóbbi két-három évben már arra sem vettem a fáradtságot, hogy elmenjek moziba az aktuális eseményre. Ha láttam is valamit, írni aztán végképp nem írtam róla, egyszerűen nem lépte át az ingerküszöbömet az utolsó pár film ahhoz, hogy billentyűzetet ragadjak – de azt hiszem, a legutolsó Marvel kapitány kivételével talán mindegyiket láttam (az AV4 után természetesen megnézem majd azt is). No, mindezek ismeretében tessék olvasni soraimat: a Végjáték olyat nyújtott számomra, amire nem voltam felkészülve. Hosszú-hosszú idő után az első MCU mozi, ami tetszett, de nemhogy tetszett, hanem egyszerűen lenyűgöző volt. Az AV1 óta nem éreztem magam ilyen jól Marvel filmen, ez részleteiben és összességében is egyszerűen zseniális lett – tele milliónyi apró dologgal, amit elmesélni is képtelenség… picit talán mintha a Ready Player One-t láttam volna közben.

Bizonyára találkoztatok már vele: rengeteg formában megkérik az alkotók a nézőket, hogy ne spoilerezzék szét a filmet – én ezt mondjuk kérés nélkül is megtettem volna – de valahol ezt tekinthetjük a hype részének is. Nem hiszem, hogy úgy istenigazából bárkit meglep, hogyan, milyen technológia felhasználásával találkoznak hőseink ismét majd Thanossal (beteljesítve ugye Dr. Strange jóslatát), illetve azon sem hiszem, hogy meg kéne bárkinek lepődnie, hogy néhány karakternek szomorú sorsa lesz. Mert míg az előző epizód végén egy percre nem lehetett elhinni, hogy hipp-hopp, nem látjuk őket többet, úgy itt is nagyjából logikus, hogy ki, hogyan és hol végzi a gigászi történet végén. Icipicit kell csak gondolkodni az egészen és simán ki lehet találni… de tudjátok mit, ne gondolkodjatok. Nincs értelme, még ha ki is találjátok, akkor sem vagytok sem előbbre, sem hátrébb – ez a mozi akkor is ugyanolyan élmény lesz. Mert ezúttal sem a végállomás a fontos, hanem az út, amin és ahogy oda eljutunk: egy feledhetetlen, három órás élményen keresztül.

A világ csendes, mióta a lilafejű óriás beváltotta ígéretét és csettintése után az élőlények fele eltűnt az éterben… hőseink, a maradék Bosszúállók, kiegészülve ugye Mordállyal a vesztes csata után összetörve nyalogatják sebeiket. A világűrben meg Vasember és Nebula, összezárva egy rohamosan fogyó oxigénű hajóban várja a véget (én egyébként nem is emlékeztem rá, ezek mit keresnek ott együtt)… totál depi minden. A Gonosz győzött, a Jó vesztett – fura  volt egy ilyen komor kezdés, de természetesen tökéletesen illett az eddigi eseményekhez: innen kellett önmagukat és a filmet is felépíteni, hogy ugyanaz a csata (na, jó nem pont ugyanaz) még egyszer megtörténhessen de most fordított eredménnyel. Nézőként persze tudjuk, hogy az 1:14 milliós fogadási esély tuti nyeremény, sőt más esetben akár lehetne is a film hibája, a kötelező happy end várás – azonban a Végáték zsenialitása pont abban rejlik, hogyan jutunk el oda, hogy mindenki ismét ott van a harcmezőn Thanos ellen. Ennek a mindenkinek van még egy másik vonatkozása, ami amúgy még kellemesebb volt számomra – de erről kicsit később…

Szóval. A mozi elején amúgy rögtön meg is tudják lepni a nézőt (arra gondoltam, mekkora poén lett volna egy film közbeni stáblista itt is) hogy még mélyebbről kelljen építkezni. Sőt, még időt is adnak szereplőinknek az önmarcangolásra, még főzik is őket kicsit saját keserűségükben – mígnem egy szerencsés véletlen (jó poén, és még talán hihető is) folytán ölükbe hullik a lehetőség arra, hogy újból csettinteni tudjanak… kvázi visszacsettinteni mindenkit az életbe. Itt jön a képbe az a heist mozis zsáner, amit több helyen olvastam a filmről, de megmondom őszintén, nekem ez lenne a legutolsó, ami eszembe jutna: sokkal inkább működik a mozi egy óriási, frenetikus nosztalgiabombaként, mint heist moziként. Sajnos ígéretemhez hűen nem árulhatok el semmi fontosat a cselekményről, hogy kik, hol járnak és mért – de amiket átélnek, amiket újra átélünk, az egyszerűen beszarás. Képzeljetek el egy 22 részes sorozatot, aminek fináléjában gyakorlatilag MINDENKI szerepel, aki az elmúlt 21 részben fontos volt… MINDENKI. És ezt úgy oldották meg, hogy egyszerre lett hiteles, logikus, rettentően szerethető, érzelmes és végtelenül vicces is… különös tekintettel ugye az asgardi villámistenre, Thorra. Nem találok szavakat arra, amit láttam, a legmerészebb álmaimat is felülmúlta mindaz, ahogy azt a talált technológiát használják – no meg amilyen körítést és magyarázatot hozzácsaptak.

Ugyanis van még valami, ami eddig nem volt (vagy legalábbis nem ily mértékben határozta meg eddig az MCU világát) és ami nekem iszonyat bejön: a popkult utalások tömeges jelenléte. Már mikor elkezdték az egész technológiával kapcsolatban fejtegetni a dolgokat, meg idézgetni filmeket, szerepeket, eseményeket, akkor már majd’ beszartam a gyönyörtől, de aztán ahogy sorra kerültek elő a többi kiszólások, úgy görbült egyre szélesebb mosolyra a szám – pláne, ha arra is gondoltam közben, milyen gyorsan tanul a Disney: ami qrvára működött a Deadpoolban, az miért is ne működhetne itt i?  Szóval... a sok földi retro zene (Űrlord, ugyebár) mellett már filmeket is emlegetnek a karakterek bőséggel, ez pedig csak növeli a szerethetőségi és szórakozás faktort. S ha már szórakozás. Az első Avengers (no meg az első GotG) tudta csupán ezt az élményt nyújtani – „Gyere Legolas, felviszlek” – amit itt átéltem, csak itt most volt hozzá plusz egy óra játékidő: annyira vicces és kedvesen aranyosan röhejes az egész, hogy már csak ezért érdemes megnézni…

Ráadásul azt is sikerült meglépniük, hogy úgy szerepel benn egy csomó régi karakter, fontos figura, hogy gyakorlatilag halottak – szinte várta már az ember, kivel mikor, és milyen körülmények között találkoznunk újra. És azért írom a ráadásult, mert ezt úgy sikerült megcsinálni, a mozi nagy része elsősorban a Kapitányról, Vasemberről, Natasháról és Bannerről szól, eleve ők vannak életben, és velük kapcsolatban (no meg Bartonról) kerülnek elő személyes vonatkozású, sorsukat befolyásoló szálak is. Sőt, Vasember esetében rögtön eszembe jutott egy párhuzam a 12 majom sorozat Ramse-jével kapcsolatban: megér-e 4 milliárd ember újbóli élete egy ember elvesztését?? Akit a legjobban szeretsz? Szinte vártam már ezt a feloldhatatlan dilemmát, de aztán egy qrva jó huszárvágással erre is megoldást találtak az írók a filmben. De nagyon bejött Rogers döntése, Barton bosszúhadjárata – mily logikus és racionálisan kegyetlen – mint ahogy az új Hulk karakter is. Minden dráma, minden döntés kegyetlen jó lett – és ha istenigazából belegondolok, eszméletlen szép, kerek és jó lezárás az, hogy pont az első Bosszúállók vannak e film középpontjában, pont velük kezdődött és velük végződik ez a gigászi vállalkozás. Tök jó, hogy mindenki megkapt a maga megnyugtató és kevésbé megnyugtató kis fináléját, menet közben talán nem is annyira szembetűnő – mert annyi helyen járunk – de igazából mindenki más csak statiszta eben a filmben mellettük. Ott van mindenki, baromi jó, hogy ott van, de csak pont annyit van ott, hogy a nézőnek újabb adrenalinfröccsöt adjon – ez a film a címe alapján szó szerint értendő. A Bosszúállók, az első Bosszúállók Végjátéka…

De aztán az a hasonlat is eszembe jutott itt az írás (és zenehallgatás közben), hogy az egészet lehet egy sikeres zenekar búcsúkoncertjéhez hasonlítani. A feltűnő karakterek lehetnek akár vendégzenészek, akár egy best of válogatás tagjai a zenekar setlistjéből, az előadás maga pedig egy elementáris erejű élmény,ahol minden jobban szól mint korábban, máskor, ahol az ember tényleg azokat a dalokat hallja, amit igazán kedvel. És ami úgy vonul be az emlékeibe, mint egy zenekar utolsó, legjobb koncertje… Nem tudom, lesz-e még kedvem egy újabb MCU fázishoz, lehet, hogy ezekkel a zenészekkel együtt én is kiszállok a buliból, majd meglátom. De az biztos, hogy talán még sosem voltam ilyen jó koncerten tőlük… de, talán az elsőn.

Ja, és még valami: tény, hogy hosszú a film, a három óra az azért csak három óra, de egy ilyen epikus lezáráshoz valóban kell ennyi játékidő. És ahhoz, hogy ez az epikus történet tényleg működjön, valóban ismerni kell az összes korábbi film történetét és karaktereit – valahogy úgy, ahogy a Ready Player One is akkor nyújtja a legtöbbet, ha minél több utalást értesz, amit a moziban elrejtenek. Ez a "hátránya” a Végjátéknak – de azt hiszem, ez egy kellemes hátrány: ha korábban volt is olyan film a 21-ből, ami nem jött be, itt még annak a karakterei is működnek. Ebben mindenből csak a jó szerepel.




90%




.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptyKedd Május 07, 2019 3:11 pm

R2-D2 írta:
.


Jurassic World: Bukott birodalom


Ez tényleg csak egy szórakoztatóipari termék lett, aminek nyereséget kell hoznia – s ami nyereség oltárán nem kellett sem túl okos, sem túl eredeti forgatókönyvet írni.

Így is lehet szeretni, de én most ezt annyira nem szeretem, mint a korábbiakat.

75%


Jottányit sem változott az értékítéletem az újranézéskor, ez egy szerethető, de butaságtól hemzsegő mozi lett. A láva, a teherautó, az egész árverés... faceplam

Arra viszont nem is emlékeztem - de jó poén - hogy a T-Rex és az állatok királya, az oroszlán szembenéz egymással, továbbá most feltűnt, hogy kétszer (háromszor?) is ráfókuszálnak Claire cipőjére... Laughing

A BD ugyanakkor parádés: az, hogy a kép hibátlan, az természetes, de a magyar DTS HD HR hang is annyira jó, hogy legalább akkora élmény hallgatni a filmet, mint nézni. Jó sok 2-5 perces kisfilm van hozzá extra gyanánt, amik meglepően informatívak, külön jó poén volt, amikor hullámvasúton küldték le Claire-t és a srácot - valódi rémületet idézve elő az arcukon a tengerbehuanós képsorokhoz.

Tényleg kíváncsi vagyok, be merik-e vállalni a dínók által elpusztított posztapokaliptikus Föld vízióját. hmmm


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptyKedd Május 07, 2019 11:17 pm

R2-D2 írta:

R2-D2 írta:

Jurassic World: Bukott birodalom

Ez tényleg csak egy szórakoztatóipari termék lett, aminek nyereséget kell hoznia – s ami nyereség oltárán nem kellett sem túl okos, sem túl eredeti forgatókönyvet írni.

75%


Tényleg kíváncsi vagyok, be merik-e vállalni a dínók által elpusztított posztapokaliptikus Föld vízióját. hmmm



Nagyon úgy tűnik, hogy nem hmmm ...

"Ötletem sincs, miért késztetné a dinoszauruszokat arra, hogy megtámadjanak egy várost. Nem tudnak csapatokba szerveződni. Most ott tart a dolog, hogy gyilkos ragadozókkal van tele a vadon az emberi települések körül, a világ minden részén. De nem alkotnak falkákat, hogy a városi emberekre vadásszanak. Engem egy olyan világ érdekel, ahol egy dinó bármikor kiszaladhat eléd az országúton, vagy megjelenhet sátrazás közben ételt keresve. Ahol összefutni a dinoszauruszokkal nem lehetetlen, de nem is valószínű - ahogyan most a medvékkel vagy a cápákkal."

Csendben képzeljük el az embereket, akik annyira ostobák, hogy kimennek táborozni egy olyan területre, ahol köztudottan dínók vannak... Sikerült? Nekem sem.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptySzer. Május 08, 2019 8:58 pm

Niwrok írta:


Nagyon úgy tűnik, hogy nem  hmmm ...

"Ötletem sincs, miért késztetné a dinoszauruszokat arra, hogy megtámadjanak egy várost. Nem tudnak csapatokba szerveződni. Most ott tart a dolog, hogy gyilkos ragadozókkal van tele a vadon az emberi települések körül, a világ minden részén. De nem alkotnak falkákat, hogy a városi emberekre vadásszanak. Engem egy olyan világ érdekel, ahol egy dinó bármikor kiszaladhat eléd az országúton, vagy megjelenhet sátrazás közben ételt keresve. Ahol összefutni a dinoszauruszokkal nem lehetetlen, de nem is valószínű - ahogyan most a medvékkel vagy a cápákkal."

Csendben képzeljük el az embereket, akik annyira ostobák, hogy kimennek táborozni egy olyan területre, ahol köztudottan dínók vannak... Sikerült? Nekem sem.

.

Sajnálom, bár vérmes reményeim nem voltak. Mindenesetre jól nézet volna ki a vásznon, az biztos...

Egyébként meg - továbbgondolva az elképzelhetetlent - az milyen is, hogy dínók élnek köztünk, és az ellen nem is akar senki semmit tenni? Ld. még Majmok bolygója?? Csendben képzeljük el a világot, amiben szabadon hagynak lófrálni egy T-Rexet vagy egy raptort (mint a medvét meg a cápát), mert ők a természet részei... sikerült? Evil or Very Mad

Azért megnézem. Wink

Más: Chris Prattet eddig is bírtam, de az utolsó extrában, a Pratt naplóban műveltek után még inkább. Irtó jó fej a pali. Laughing


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptyCsüt. Május 09, 2019 7:12 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:


Nagyon úgy tűnik, hogy nem  hmmm ...

"Ötletem sincs, miért késztetné a dinoszauruszokat arra, hogy megtámadjanak egy várost. Nem tudnak csapatokba szerveződni. Most ott tart a dolog, hogy gyilkos ragadozókkal van tele a vadon az emberi települések körül, a világ minden részén. De nem alkotnak falkákat, hogy a városi emberekre vadásszanak. Engem egy olyan világ érdekel, ahol egy dinó bármikor kiszaladhat eléd az országúton, vagy megjelenhet sátrazás közben ételt keresve. Ahol összefutni a dinoszauruszokkal nem lehetetlen, de nem is valószínű - ahogyan most a medvékkel vagy a cápákkal."

Csendben képzeljük el az embereket, akik annyira ostobák, hogy kimennek táborozni egy olyan területre, ahol köztudottan dínók vannak... Sikerült? Nekem sem.

.

Egyébként meg - továbbgondolva az elképzelhetetlent - az milyen is, hogy dínók élnek köztünk, és az ellen nem is akar senki semmit tenni? Ld. még Majmok bolygója?? Csendben képzeljük el a világot, amiben szabadon hagynak lófrálni egy T-Rexet vagy egy raptort (mint a medvét meg a cápát), mert ők a természet részei... sikerült? Evil or Very Mad


Pont erre gondoltam én is! "Szegény" majmokat kvázi szőnyegbombázták, de majd az óriásgyíkokat meg pont nem Rolling Eyes .
A cápás és a medvés példa sem állná a helyét, ha a medve lenne akkora, mint egy emeletes ház, vagy éppen csapatokban vadászna villámgyors mozgásával Smile .

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: A csempész   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptySzomb. Május 11, 2019 2:03 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 3Nx9o0f




A csempész




2011 októberében a michigani rendőrség a DEA koordinálásával kábítószer csempészés gyanújával letartóztatott egy Leo Sharp nevű jóembert – aki akkor 87 éves volt és már 11 éve szállította a kokaint a déli államokból Detroitba. A II világháborús veterán a Sinaola Kartell (ld. még Narcos: Mexico) „alkalmazásában” állt, és hihetetlen sikeres pályafutás volt mögötte: a tisztes, fehér öregúr, nulla priusszal ideális sofőr volt a drogkartell számára – hisz valljuk be őszintén, kinek jutna eszébe gyanakodni egy vén tatára? S ha már tata… Sharp beceneve pont az El Tata lett, a fenti gondolatmentből kiindulva pedig még azt is hihette az akkori hatóság, hogy ez csupán egy elterelő álnév, nem pedig a valóság. A History vs Hollywoodon megint jól összeszedték ennek a fickónak a történetét, párhuzamba állítva a mozival – ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa (a film után, persze), érdekes tényeket tudhat meg arról, mennyire változtatta meg Eastwood a valóságot a film kedvéért… jelzem, a fő csapásirány ugyan megmaradt, de a vén direktor mindent beletett, amitől ő lett Leo Sharp. Mert hát ki más is játszhatná el a 87 éves drogfutár történetét, mint a 88 éves Clint Eastwood?

A történet (ez amúgy nagyjából valós is) úgy kezdődik, hogy egy Earl Stone nevű öregember sikeres virágtermesztő, elismert és közkedvelt üzletember, szakértő. Amíg megy a biznisz, fürdik a dicsfényben, a munkája és mániája viszont a családja rovására megy: szép lassan el is hidegül tőle mindenki. Aztán… jön ez a fránya internet, s hirtelen a sikernek vége szakad, Earl pedig a csőd szélén találja magát. Totál hihetően és hitelesen – amolyan eastwoodosan realista módon, nem kevés szarkazmussal és iróniával – van bemutatva ez az egész állapot, ami odáig vezetett, hogy Earl papa egy véletlen folytán öreg pickupjával elvállal egy fuvart A pontból B pontba. Azon lehet persze elmélkedni, erre amúgy mennyi esély van a valós életben, de ha azt vesszük, hogy a Kartellnek pont kapóra jött egy priuszmentes, teljesen tiszta múltú öregember, akinek még csak parkolási bírsága sincs, de épp nagy szarban van, még hihető is a dolog. A tata kapva kap az alkalmon és elkezdődik élete nagy kalandja: a film pedig bőven a road moviek hangulatát is megidézve mutatja be csempészéseket, mikor, honnan és hogyan szállította Earl a kokót a kis furgonján. Tök tetszett az egész, viszonylag komótosan, de szerethetően levezényelt „bűnbe esés”, tök jó volt, hogy Earl talán csak az első alkalommal tűnt palimadárnak, utána pontosan tudta, mit csinál – és annak mi a kockázata. Kifejezetten hangulatos, ahogy Earl a saját kis világában élve, zenét hallgatva szeli Amerika útjait, fütyül a világra, miközben fütyüli/énekli a dalokat, amik a rádiójából szóltak.

Az is nagyon bejött, hogy a Tata kvázi Robin Hood módjára nem saját magára (jó, egy új autó azért kell, munkaeszköz gyanánt) költi a megkeresett dollár százezreket, sőt, a történet szerint néha a jótékonykodás viszi rossz útra – aztán persze az, amikor már 20 éves csajok kényeztetik a Kartell főhadiszállásán, az csak a jól megérdemelt jutalom számára. Teszi pedig mindezt a lehető leg esatwoodibb módon, a vén rendező minden rasszizmusát és egyházellenességét, mogorvaságát mélyen beleépítve a jellembe. Mert nem tehetek róla, nekem nem ment ki a fejemből, hogy az egész olyan, mintha a Gran Torino Kowalskija beült volna egy furgonba és elkezdett volna drogot szállítani – mindezt pedig úgy, hogy 87 évesen az égvilágon semmi veszítenivalója már nincs. Az egész filmről, Earl minden megnyilatkozásáról süt az az imádnivaló közöny, ami segíti őt ebben a melóban, tök jól átjött, hogy őt aztán qrvára nem érdekli, ha élete alkonyán már történik vele valami: az a lazaság, az a pimasz nemtörődömség, szemtelenség, az a halállal szembeni vállrándítás adja meg a karakter igazi élét. Hol érdekli már a Tatát – hol érdekli már az embert ennyi idősen –, hogy mit fog vele csinálni a Kartell, ha épp eltér a kijelölt útvonaltól, tervtől, időbeosztástól?? Meg ha valamikor lekapcsolja a hatóság? Remek (fekete) humort ad ez a filmnek, egyúttal az első perctől az utolsóig a vénember mellé képes állítani a nézőt… tényleg olyan robinhoodos módon.

Miután az első bekezdésben leírtak alapján tudni lehet, hova fut ki az egész, van egy nem kevésbé érdekes szála is a történetnek: nevezetesen a bűnüldöző szervek munkája, az a tipikus, ilyenkor elvárt macska-egér játék, miszerint mikor és hogyan sikerül elkapni a Tatát. Ha viszont valaki csupán egy bűnügyi thrillert vár, az bizony csalódhat, mert ez az egész csupán csak egy mellékíz a történetben: dramaturgiailag ugyan fontos, sőt, egészen kiváló feszültségű jelenetek épülnek így bele a sztoriba, de valahol nekem (és szerintem Eastwoodnak is) nem a legfontosabb volt a bűnözés-elkapás történetének kibontása, ez csupán egy keret a bácsi sorsa köré, egy háttér, ami előtt sokkal fontosabb, személyesebb és szívhez szólóbb események zajlanak. Talán az sem véletlen, hogy maga a hatóság (DEA, rendőrség) kicsit bénának is van ábrázolva, hisz nem egyszer van a filmben olyan jelenet, amikor az ügynökök, rendőrök orra előtt van a tettes és az áru – aztán mégsem kapják el. Sőt… ezt itt nem árulhatom el, mi is a szitu, de az egyik hatósági ember majdhogynem közeli empatikus viszonyt épít ki Earllel. Távolabbról nézve az A csempészt, simán elmegy egy átlagos, nem túl erőszakos és tulajdonképp – legalábbis a témában járatos nézőknek – egy nem túl sok újdonságot tartogató kartelles mozinak, nagy vonalakban a törvény és az üzlet mindkét oldalán állók bemutatására is van ideje és lehetősége… mégis, azt hiszem, ez a film is kicsit Eastwood mester öregkorának egy (újabb) lenyomata. Mikor élete vége felé (azért még remélem, jó sokáig köztünk lesz) az ember összegzi, mit ért el és milyen áron, mikor rájön, mit cseszett el az életben – s mikor mindent megtesz azért, hogy mindezt, vagy legalábbis ezek nagy részét rendbe hozza.

Igen, sok helyen olvashatjátok, hogy ez a mozi elsősorban a családról, annak fontosságáról szól – de ez is a lehető legeastwoodibb módon. Az öreg Earl ugyanis meló közben szembesül azzal, hogy mit vesztett el korábban, hogy ex felesége és lánya tizenx év óta nem beszél vele, egyedül unokája az, aki gondol rá és törődik vele. Adva van egy totál elbaszott családi állapot a mozi elején – a road movie pedig nem csak az USA államain kalauzol minket keresztül, hanem egyfajta csomagként eljutunk Earllal együtt oda, hogy ismét van esély a család egyesülésére. Ez most kicsit talán érdektelenül és nyálasan hangzik, de higgyétek el, nem az: meglehetősen keserédes, roppant nehéz és rengeteg megalkuvást és megbocsájtást kívánó eseménylánc és karakterdráma bontakozik ki a közel két órában. Nekem legalábbis nagyon bejött ez a szintén lassan és komótosan építkező egyesülés, a szeretet és megbocsájtás fontosságának ábrázolása. Külön tetszett, hogy Earl a végére gyakorlatilag az élete kockáztatásával is olyan döntést hoz, amivel változtathat elcseszett megítélésén – ha már a múltat ugye megváltoztatni nem lehet, legalább a jelen, a végnapok legyenek rendben. Mert ezek a „végnapok” nem csak szó szerint értendőek, hanem én simán beleláttam egy megöregedett ember számadását magával szemben – s bár nem néztem utána, de vélhetően azért Eastwoodnak nem kell ezt a kanosszajárást végigcsinálni a valóságban, ezzel a tanmeséjével – egy idős ember tanácsait megszívlelendő – nyomatékosan figyelmeztet minket, akiknek még talán nem késő, hogy a család bizony az első. Semmi munka, semmi siker, semennyi pénz nem ér annyit, hogy az ember a végén utálatban, magányosan menjen a föd alá…

Nekem nagyon kellemes meglepetés volt ez az A csempész: kicsit talán mást vártam én is – pörgősebbet, akciósabbat, drámaiabbat – de aztán az öreg rendező stílusára ráérezve egyre kéjesebben merültem el a sztoriban. Tetszett, ahogy baszott mindenre, ahogy packázott a kartellel, szurkoltam neki a csempészésekkor, a DEA-val szemben – da talán legfőképp, hogy sikerüljön neki békét találni a családjában. A korrajz, a háttér, az egész körítés vérprofi, a humor, a duma a legmélyebb mértékig eastwoodosan zseniális, s néhány igazán nagyágyú színész (Cooper, Fishbourne + a latinók) is segíti az öreg direktort ennek a történetnek a bemutatásában. Ami kicsit úgy is lejöhet az arra fogékonyabb nézőnek, mint egy idős bácsi tanítása arról, hogy mi a fontos az életben, és mi nem.




85%





.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptySzomb. Május 11, 2019 6:41 am

R2-D2 írta:

A csempész

Nekem nagyon kellemes meglepetés volt ez az A csempész: kicsit talán mást vártam én is – pörgősebbet, akciósabbat, drámaiabbat – de aztán az öreg rendező stílusára ráérezve egyre kéjesebben merültem el a sztoriban. Tetszett, ahogy baszott mindenre, ahogy packázott a kartellel, szurkoltam neki a csempészésekkor, a DEA-val szemben – da talán legfőképp, hogy sikerüljön neki békét találni a családjában. A korrajz, a háttér, az egész körítés vérprofi, a humor, a duma a legmélyebb mértékig eastwoodosan zseniális, s néhány igazán nagyágyú színész (Cooper, Fishbourne + a latinók) is segíti az öreg direktort ennek a történetnek a bemutatásában. Ami kicsit úgy is lejöhet az arra fogékonyabb nézőnek, mint egy idős bácsi tanítása arról, hogy mi a fontos az életben, és mi nem.

85%


Moziban kimaradt, de azért biztosan sorra fog kerülni, hiszen a "Tata" filmjeit általában megnézem Smile .

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Orville S1   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptyHétf. Május 20, 2019 8:29 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 WtYG0S3




Orville S1





Azt hiszem, kis Fórumunkon én vagyok az, aki talán jobban járatos a Sci-fi világában, akinek – kétségkívül hiányosabb ismeretei ellenére is – inkább „szakmai” kötelessége egy-egy témába vágó film, sorozat megnézése. Így hát nem is kérdés, hogy az Orville megtekintése és értékelése elsősorban az én „feladatom” lett – egyébként is csak jókat hallottam róla, gondoltam nem vállalok vele túl nagy kockázatot… meg amúgy is… mostanában, amilyen kevés időm van filmet, illetve sorozatot nézni, ideálisnak tűnt az éjjelente 1-2 epizód abszolválása. Nos, összegzésképp azt kell mondjam, hogy ugyan nem bántam meg, hogy belevágtam, nem érzem elvesztegetett időnek az esténként ráfordított másfél órákat (egy epizód kb. 45 perces), de úgy érzem, egyelőre ez (sem) lesz az én sorozatom.

A probléma egyik gyökere abban rejlik, hogy teljesen „kiszerettem” az epizodikus sorozatokból. Nem akarlak benneteket untatni a múlttal, de anno a Miami Vice osztrák adásian nőttem föl, s nagyon sokáig messze kerültem ezt a műfajt, mígnem jött az Az elit alakulat, ami visszarántott ebbe a világba – számomra azonban minden sorozat csak úgy működik igazán, ha egy nagy filmként tudom nézni, ha van egy, epizódokon átívelő, kohéziós történeti szál. Talán pont ezért engedtem el néhány sztorit, s talán épp ezért nem lettem soha Star Trek rajongó – s talán épp ezért ódzkodok még mindig az Alfa Holdbázis újrázásától. A másik, témához kapcsolódó dolog meg pont az előbbi félmondatban van: soha nem voltam igazán ST rajongó, soha nem érdekelt a ST sorozatok világa – hallomásból ismerem őket, de nagyon keveset láttam belőlük… no most, ez az Orville pedig vállaltan is egy Star Trek utánérzést közvetít. Ha valahogy meg kéne fogalmaznom, akkor ez annak a viccesebb, humorosabb, szórakoztatóbb formája, ami egyes eseményeiben, kalandjaiban talán még a „példakép” mellé is helyezhető, de sokkal kevésbé elvont és sokkal komolytalanabb annál. Ugyan jól oldották meg a humor és a sci-fi arányainak keverését, tényleg működik ez a elegy, de a műanyag mázat és a helyenként kifejezetten béna (és bénán kinéző) karaktereket, no meg az értelmezhetetlen túlkapásokkal nem igazán tudtam mit kezdeni.

Az Orville egy 2017-ben indult, amerikai tévésorozat (így, a szó valós értelmében), ami Seth McFarlane „gyermeke”, s aki maga is a főszereplője a sztorinak: ő játssza a USS Orville űrhajónak a kapitányi szerepét, valamikor a 25-ik században. Annyit  még én is tudok a fickóról, hogy igazából ő komikus, legalábbis inkább komikus szerepekben tűnt fel eddig – miatta szokás talán az Orvillet első blikkre vígjátéknak titulálni… az igazság ugyanakkor nem is állhat távolabb ettől a beskatulyázástól: ez nem egy komédia, csupán vicces elemekkel operáló, helyenként unalmas és érdektelen, de néha egészen kiváló epizódokkal operáló sorozat. A pilotban Ed Mercer kapitány (McFarlane) épp egy házasságtörés kellős közepébe csöppen, amiben egy kékfejű ipse is az érintett: a Retepsian nevű bolygóról származó Darullio nevű karakter – amellett, hogy kék bőrű idegen – közösülés közben kék trutyit lövell ki a homlokából… ami ugyan meglehetősen vicces látvány, de szerintem icipicit polgárpukkasztó is egyben. Egy évvel később és jó néhány nehéz nappal a háta mögött Mercert kinevezik az Orville űrhajó parancsnokának, amin a Galaxis minden szegletéből érkező legénység szolgál, van itt extra erős nő, kocsonyás-zselés karakter, valami iszonyatosan elbaszott (és rém gagyi, mű) kinézetű moklán idegen, egy ember formájú mesterséges intelligencia – no meg Mercer régi barátja Gordon (Scott Grimes) és váratlanul, első tiszt szerepében ex felesége, Kelly (Adrianne Palicki). Az első bajom egyébként már a sori legelején megvolt: annak ellenére, hogy CGI tekintetében kifejezetten jól teljesít a látvány, roppant nehezen szoktam meg a fröccsöntött műanyag hatását keltő maszkokat a karaktereken és úgy összességében az egész világnak a TV ízét. Nem éreztem azt, mint egy normál költségvetésű moziban, soriban, amikor a díszlet a történet része: itt néha szimplán egy berendezésnek tűnt, amit használnak. A mozgó űrhajó ablakában elsuhanó csillagok meg… anyám…

Szóval van a kis csapat, amiből nekem egyértelműen Alara (Halston Sage) lett a kedvencem, ő az a xelayan csaj, aki átlag feletti erővel rendelkezik, ugyanis szülőbolygóján nagyobb a gravitáció, mint máshol, ezért normál körülmények között természetfeletti ereje van (ld. még John Carter). Az elején, a mesterkélt csapatgyűlés után kissé nehezen kedveltem meg a legénységet, de aztán természetesen mindenkire jutott egy kis idő – legtöbb persze Mercerre és Kellyre, ha már ők a hajó parancsnokai. Néhány kritikával ellentétben nekem nem volt semmi bajom nem volt az ex házaspár kapcsolatának kibontásával, talán épp azért, mert ebbe tudtam kapaszkodni, mint epizódokon átívelő történeti szálba – sokkal inkább zavart néhány másik karakter másik sztorija. Mindenekelőtt a falat kapartam a moklán „homokos” pár gyerekmizériájától, vagy Yafitt, a kocsonyalény csajozási mániájától. De nem voltam különösebben elájulva a Krill című résztől sem – talán ott is pont a rettentően műnek tűnő maszkok miatt. Az évad eleje így nekem szimplán csak egy kevésbé izgalmas és érdekes eseménylánc volt, olyan semmilyen és érdektelen, amikben még nem is igazán kötődtem senkihez, csupán kötelességből néztem a részeket – Liam Neeson cameoja ugyanakkor mosolyt csalt az arcomra.

Aztán, valamikor a felénél történt valami: onnantól az egyes fejezetek egyre jobbak és érdekesebbek lettek, minta az írók összeszedték volna magukat. Amellett, hogy vérbeli sci-fit látunk, remek kis társadalom- és civilizációs kritikákkal megtűzdelt epizódokat kapunk: kiemelni igazából egyet sem akarok, mert majd mindegyik tetszett… leszámítva a rebootolt űrhajó és utasait (mármint hogy minden egyes rész úgy kezdődik, hogy megy az Orville valahova és egy problémába botlanak). Nagyon jó, hogy különféle bolygókra látogatnak (még ha többnyire humanoid életformákat tartalmaznak, akkor is), a like-dislike kitűző és az arra épített demokrácia borzongatóan fenyegetőre és valósra sikeredett. Rögtön a Black Mirror vonatkozó története jutott eszembe: manapság, a FB túltolt világában ez húsbavágóan érzékeny téma, manapság már nem feltétlenül az számít, mit, miért csinálsz, hanem inkább az, hogy erről hogy vélekedik a köz. Aztán – szerintem az évad legjobbja – a csillag körül, ámde dimenziók között keringő bolygó esete, amin másnak 11 nap alatt 700 év telik el, s amiben Kelly egy ártatlannak tűnő gyógyítás következtében évszázadokra isten lesz a bolygón, s amiben feltűnik egyik kedvenc színészem, a Szökés T-Bagje, Robert Knepper is. De ugyanúgy nagyon tetszett az az epizód is, amiben a jövőből jött műkincskereskedő próbálja megkaparintani az Orville-t, vagy – talán a második legjobb – a Firestorm című rész, amiben Alara kergeti saját démonait úgy, hogy közben az egész űrhajó legénysége eltűnik körülötte.

Lehet, ha jobban rá lennék izgulva a hasonló stílusú sorozatokra, még jobban tetszett volna az egész, de így, „fő szál” hiányában kicsit felemás érzéseim vannak. Részeiben és részleteiben zseniális az Orville, de nem szeretem, mikor egy kaland 45 percig tart, tulajdonképp tét nélküli mindegyik (hisz ez a sorozat kvintesszenciája, hogy mindig minden megoldódik egy fejezet alatt) és másnaptól újra, nyomok nélkül kezdődik minden előröl. Az Odaátot is azért tudom imádni, mert az egyes vadászatok mellett mindig van egy központi fenyegetettség, ami időszakosan jobban, vagy kevésbé jobban előtérbe kerül. Ez, itt most hiányzott, állítólag a második évadban már vannak több epizódos történetek, azok majd biztosan jobban bejönnek – de nekem ez akkor sem egy nagy egész, csupán részek egymás mellé illesztett halmaza. Ami ráadásul túlságosan TV ízű, a maszkok miatt olyan Star Trekesen gagyi és hiteltetelen: attól, hogy valakinek csúnya, ragyás feje van, egy percre sem hittem el, hogy nem ember…

Mindegy, arra azért mindenképp jó volt, hogy a második évadnak nekivágjak.




75%




.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 EmptyHétf. Május 20, 2019 10:13 pm

R2-D2 írta:
.
Orville S1

Nagyon jó, hogy különféle bolygókra látogatnak (még ha többnyire humanoid életformákat tartalmaznak, akkor is), a like-dislike kitűző és az arra épített demokrácia borzongatóan fenyegetőre és valósra sikeredett. Aztán – szerintem az évad legjobbja – a csillag körül, ámde dimenziók között keringő bolygó esete, amin másnak 11 nap alatt 700 év telik el, s amiben Kelly egy ártatlannak tűnő gyógyítás következtében évszázadokra isten lesz a bolygón, s amiben feltűnik egyik kedvenc színészem, a Szökés T-Bagje, Robert Knepper is. De ugyanúgy nagyon tetszett az az epizód is, amiben a jövőből jött műkincskereskedő próbálja megkaparintani az Orville-t, vagy – talán a második legjobb – a Firestorm című rész, amiben Alara kergeti saját démonait úgy, hogy közben az egész űrhajó legénysége eltűnik körülötte.

Lehet, ha jobban rá lennék izgulva a hasonló stílusú sorozatokra, még jobban tetszett volna az egész, de így, „fő szál” hiányában kicsit felemás érzéseim vannak. Részeiben és részleteiben zseniális az Orville, de nem szeretem, mikor egy kaland 45 percig tart, tulajdonképp tét nélküli mindegyik (hisz ez a sorozat kvintesszenciája, hogy mindig minden megoldódik egy fejezet alatt) és másnaptól újra, nyomok nélkül kezdődik minden elölről.

75%


Egyszer már találkoztam vele, de akkor is ez a két dolog tántorított el: az epizodikus sorozatokat én sem szeretem már annyira, és hogy az ST-ről én nagyjából semmit nem tudok, az utóbbi három mozin kívül.
Így az egyes mini-sztorikat olvasva jobb, érdekel, de van előtte más Smile .

.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 45 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
44 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 23 ... 43, 44, 45 ... 55 ... 66  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai
» Niwrok írásai 3.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: