Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
+7
Gyulus
Dylan83
andrew1975
téglagyári megálló
mesterjani
Mr. White
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 17 ... 30, 31, 32 ... 48 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: Képmás S1   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptySzer. Ápr. 11, 2018 8:12 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 MZ0yyia




Képmás S1





Kedves néző/olvasó! Mondd csak, mit tennél, ha egyik nap ablak nélküli, gyengén világított, kihallgató helyiségnek tűnő egy szobába kísérnének ügynök kinézetű emberkék, leültetnének egy székre és anélkül, hogy bármit mondanának neked, egyszer csak besétál hozzád… te magad??? Mondom: semmit, de semmit nem tudsz hogy lehet ez, nem hasonmás, nem elrejtett ikertesó, nem. Ez te vagy. Mondd csak, mit lépnél??

Van néhány sorozat, aminek egyszerűen annyira zseniális az alapötlete, hogy az ember szinte keresi az állát attól, amit valahol, valaki kitalált (esetünkben bizonyos Justin Mark) – ebben a dömpingben pedig az unalomig ismert és ismételt filmes sablonok között ritka kincs az, ami már a felállásával be tud szívni. Nekem legutóbb talán a 13 okom volt hasonló élmény – de elég csak a Flashforwardra is gondolni, ami szerintem az egyik legjobb félbehagyott történet lett a sorozatok között – ráadásul valahol az is közös mindben, hogy minőségükhöz képest sem a média, sem a közönség nem kapta föl őket annyira. Persze, nem könnyű egyszerre okos és szórakoztató sorozatot is csinálni, általában, ami kicsit lassabb, elgondolkodtatóbb, komorabb, arról hamar lemorzsolódnak a nézők… márpedig a mi Képmásunk minden, csak nem egy vidám Marvel világ. Ez az egész egy rettentő nyomasztó, hangulatában, képi világában a hidegháborút megidéző kémtörténet, amiben két szomszédos ország (esetünkben világ) próbál minél több ügynököt beküldeni a másikba, az egyetlen nyitva tartó határon (esetünkben átjárón ) keresztül.

No, nem húzom tovább az idegeiteket: 1987-ben, Berlinben valami kísérlet következtében a világ megduplázódott: a tudósok sem értik hogyan, de létrejött egy átjáró, ami átjáró másik oldalán a miénkkel totálisan megegyező Berlin (és az egész bolygó) jelent meg. Minden és mindenki ugyanaz, mint a mi oldalunkon (ugye, ez is csak nézőpont kérdése), mindenkinek megvan a párja, aki ugyanazokkal az emlékekkel rendelkezik, mint eredetije… legalábbis a másolat létrejöttének időpontjáig. Mikor sorozatunk kezdődik, már 30 év telt el az esemény óta, Berlinben járunk, s egy nagy, központi kormányzati épületben dolgozó néhány tucat embert leszámítva senki nem tud önnön kópiájának létezéséről. Még jó, hogy nem, én magam sem tudom, hogy reagálnék a másik magam másik életére – ugyanis a történet zsenialitása abban rejlik, hogy a két világ idő- és fejlődési vonala egyre inkább eltér a másikétól. Olyan, mint egy Y betű, aminek két szára egy pont után távolodik egymástól: a két világ a 30 év alatt teljesen más dolgokat élt meg és néhány dolgokban teljesen más irányba fejlődött. Az emberek ugyan ugyanazok, emlékeik, neveltetésük (már azoké, akik éltek ugye ’87 előtt), de például egyáltalán nem biztos, hogy kapcsolati hálójuk is úgy alakult. Sőt, semmi garancia, hogy a két világban egy házaspár ugyanúgy együtt is van, vagy hogy gyerekük is van. Az így keletkezett különbségek pedig csak mélyítik a spirált, hisz előbb-utóbb a máshol nem létező egyedek szaporulata totál más populációt hoz majd létre… ha meg mindehhez hozzávesszük azt, hogy a Másolat világban 1994-ben egy gigantikus influenza járvány söpört végig, s elpusztította a teljes lakosság 7%-át, akkor ez a kérdés, felvetés és annak következményei még komolyabbak.  Nem véletlenül írok ám ennyit erről az egészről – oldalakat tudnék – de engem annyira lenyűgözött ez a duplikált világ, annak minden kérdésével és következményeivel, a finoman és lassan csöpögtetett információival, hogy önmagában, egy mezei sci-fiként is egészen parádésnak gondolom a Képmást.

Pedig aztán nem is elsősorban sci-fi, csupán egy fiktív, alternatív jelenbe átültetett kémtörténet – no nem olyan idióta, James Bondos módon, de nem is az akciódús, Jason Bourne stílusban, hanem a régi, hagyományos, sötét és komor előadásban. Howard Silk (J.K.Simmons) egy szürke hivatalnok, aki a már említett kormányzati intézet Kapcsolatok osztályán dolgozik, feladata pedig egy üvegfallal ellátott fülkében információkat cserélni egy másik, valahonnan érkező hasonló szürke emberkével. Monoton, ingerszegény munka, ráadásul a hivatalos kommunikáción túl felmerülő mindennemű érintkezés tiltott – Howardnak, a kissé mulya, egyszerű, félénk kisembernek ez így is tökéletes. Munka után minden nap rohan be a kórházba, ahol felesége, Emily (Olivia Williams) fekszik kómában, hat hete ütötte el egy autó. Howard napjai a munkahely, a kórház és az otthon magánya között telnek unalmasan – mígnem egyik nap berobban az életébe Howard Silk (J.K.Simmons) a túloldalról. Nem véletlen írtam ezt így: a másik Howard ugyanis szöges ellentéte ennek a jóembernek, egy agresszív, magabiztos de nagyképű pöcs – aki látta a Whiplasht, annak itt írom, hogy kvázi a karmester jelent meg a szobában. Ráadásul képzett ügynök, egy úgynevezett Utazó, aki rendszeresen jár-kel a két oldal között, s aki azért jött, hogy egy túloldalról küldött bérgyilkost, egy Baldwin nevű lány megállítson. Ahogy tágul a kép, ahogy avatnak be minket az írók a szituáció rejtelmeibe, úgy lesz egyre érdekesebb a két világ kapcsolata, amiben a Kapcsolat mellett  a Diplomácia és a Stratégia osztályok játsszák a legfőbb szerepet – s amikben a hivatalos konzuli, képviselő utazgatások (szigorú határátléptetést és vízumkényszert követően!!!) mellett egyre nyilvánvalóbb az, hogy a két világ messze nem oszt meg minden információt egymással, sőt inkább néz gyanakvással egymásra. Most abba még ne is gondoljunk bele, hogy az adott világok adott emberi így tulajdonképp a hasonló pozícióban lévő saját magukra kellene, hogy gyanakodjanak… már csak azért sem, mert ezt az írók sem tolták túl. Tulajdonképp 3-4 figura dupla életét követjük csak 10 epizódon át, a többiek vagy meghaltak, vagy máshova sodorta őket az élet…

A sztori nagyjából annyi, hogy Howard 2 (így egyszerűbb) átjön ide, elkapni a bérgyilkost, de persze idegen ország „rendőreként” jóval kevesebb lehetősége van – ráadásul a kölcsönös bizalmatlanság elve alapján folyamatosan figyelik is. Howard 1 pedig a mulyaságával inkább akadály neki – aztán jön egy balszerencsés haláleset, Howard 2 pedig úgy dönt, hogy a legjobb, ha a lejáró vízumával a szerencsétlen Howard 1 menne haza, ő pedig itt maradna nyomozni tovább a bérgyilkos után. S ha már itt tartunk: Nadia/Baldwin (Sara Serraiocco) karaktere, illetve jelleme zseniális, ahogy a nő önmagához viszonyul, ahogy és amennyit ebből változik, az kiváló, ráadásul a millió kérdés közül egy újabbat is felvet… ha valaki leszbi az egyik életében, akkor szükségszerű, hogy az legyen a másikban is? Valamint: ha temetésed után valaki szembe jön veled, aki addig ágyasod volt, és nyilvánvalóan ISMER, azt hogy reagálod le???  Ez azonban csak egy rövid kitérő, egy kósza gondolat az amúgy is bőséges ötletbörzéből: a Képmás legeslegjobb húzása, az évad legzseniálisabb megoldása, mikor Howard 1átmegy a másik világba – totál szerencsétlen flótásként kellene neki helyt állni egy profi ügynök bőrében. Ez lesz az, ami meghatározza ezt a sorozatot, ami maga is erkölcsi és pszichés kérdések tömkelegét veti fel, s ami elhozza azt a minden mozgóképtől elvárt jellemfejlődéses elemet. Sok embernél, de különösen Howardéknál: a Képmás alapfelvetése ugyanis az, hogy hiába alakult életed elmúlt 30 éve totál máshogy, attól még végeredményben ugyanaz az ember vagy (vagy nem???)…az a bizonyos inga, ami két életben a két végletig kilengett, mikor és milyen áron jut középponti nyugovóra. Ez kicsit sejtelmes, de hát csak nem árulok el mindent előre.

Ahogy azt sem, milyen szenzációs kis meglepetések várnak ránk az évad folyamán. Kémtörténethez hűen itt nagyon kevesen mondanak igazat, ráadásul a szerepcsere eleve hordoz olyan lelepleződéseket és veszélyeket, amiket nem lehet elkerülni. Nagyon jól fel van építve az a konfliktus, ami az egész történet alapját adja, ami a háttérben az igazi szándék, az erre építő E7 a maga fleshbackével, illetve a következő epizód szörnyű tetteivel kiválóak. Clare (Nazadin Boniadi) története az egyik legjobb, amit manapság láttam, ráadásul az utolsó percig nem tudni, mi a játék és mi a valóság vele kapcsolatban. A finálé meg… nos, ilyet sem nagyon csinálnak, hogy gyakorlatilag felborítják a sakktáblát, most már nem csak az a kérdés marad, kiderül-e valaha , ki kém is ki nem, hanem alapban az is, hogy hogy jutnak most el emberek és információk egyik világból a másikba. Ha meg eljutnak, tuti nem ugyanazok lesznek, mint amikor kezdődött az évad… beszarás. Órákig tudnék még róla írni, annyi, de annyi finom rétege van, annyi, de annyi felvetett kérdéssel – részben kém vonalon, de a számomra talán érdekesebb párhuzamos világok vonalán is. Apropó, mekkora már az az állandó vágás, amiben ugyanazon kamera beállítással váltunk a két dimenzió között – s aminél fizikai megnyilvánulásai vannak az eltérő fejlettségnek. A Prince kaland meg… szavak nincsenek rá.

Ahogy olvastátok, nem igazán kerestem a hibákat benne, engem teljesen elvarázsolt a két világ és két Howard története. Több helyről hallottam, hogy a közepén leül egy kicsit, én még ezt a véleményt sem osztom: amikor nem pörög ezerrel a konspirációs szál, akkor van idő igazán elmerülni a részletekbe és elgondolkodni azon, hogy érdemes-e átmenni a másik oldalra, hogy lásd a másik te gyerekét, aki esetleg nem halt meg influenzában. J.K. Simmons elmondhatatlanul jól játssza mindkét énjét, az egész Képmás látványilag, hangulatilag, történetileg közel hibátlan.  Starz sorozatról lévén szó, van benn némi leszbiszex, de szerencsére nincs túltolva, mint ahogy az erőszak sem: van benn rendesen gyilkosság, de nincs explicit magamutogatás. Ha most mindenképp kell írjak valami rosszat is, akkor annyi lenne talán, hogy többször elvesztem abban elsőre, mikor, melyik világban vagyok. Más… komolyan nincs. Ja, de. Messze van a második évad.




90%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 18, 2019 6:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptySzer. Ápr. 11, 2018 9:55 pm

R2-D2 írta:
.
Képmás S1

Ahogy olvastátok, nem igazán kerestem a hibákat benne, engem teljesen elvarázsolt a két világ és két Howard története. Több helyről hallottam, hogy a közepén leül egy kicsit, én még ezt a véleményt sem osztom: amikor nem pörög ezerrel a konspirációs szál, akkor van idő igazán elmerülni a részletekbe és elgondolkodni azon, hogy érdemes-e átmenni a másik oldalra, hogy lásd a másik te gyerekét, aki esetleg nem halt meg influenzában. J.K. Simmons elmondhatatlanul jól játssza mindkét énjét, az egész Képmás látványilag, hangulatilag, történetileg közel hibátlan. Ha most mindenképp kell írjak valami rosszat is, akkor annyi lenne talán, hogy többször elvesztem abban elsőre, mikor, melyik világban vagyok. Más… komolyan nincs. Ja, de. Messze van a második évad.

90%


Beszéltük. Nézem Smile .

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptySzer. Ápr. 11, 2018 11:23 pm

Niwrok írta:

Képmás S1

Beszéltük. Nézem Smile .

.

Igen, igen. Meg a Darkot is meg a 13 okom voltot is. Wink
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptySzomb. Ápr. 14, 2018 1:30 pm

R2-D2 írta:

Amikor kialszik a fény

Aztán itt van rögtön David F. Sandberg rendező 2:42 perces rövidfilmje, az erdei Lights Out, aminek kvázi a kibővített változata ez a mozifilm - ami igazából a legjobb kedvcsináló lehet: emberek, ez az ötlet a villanykapcsolóval egyszerűen zseniális!!!

Azt is mindig leírja az ember, hogy persze, nem lesz ez az év horrorja (aztán a végén valamelyik csak az lesz), de most konkrétan tudok rá példát is: szerintem  az A fiú pl. jobb volt. Viszont, amikor már nem kell azon rágódnom egy sötétben feltűnő démonnál, hogy "Bazzeg kapcsoljátok fel a villanyt!!!", mert felkapcsolják (illetve próbálják), akkor már jó.

Ennél sokkal rosszabb horrorokba szoktam belefutni.


75%

.

Valahogy ez került sorra a polcról, időtartama miatt is, meg kíváncsi is voltam a cseh BD képére/hangjára... nos, utóbbiról csak annyit, hogy eszméletlen jó, olyan effektek, meg térhangzás van benn, hogy volt, mikor megállítottam a filmet, mert azt hittem, nálunk kopognak - éjjel egykor.

Maga a film most is tetszett, sőt annak ellenére, hogy tudtam, mi történik, még talán jobban is. Az ijesztegtés még másodszor is működött, egyszerűen zseniális ez a fény/árnyék ötlet. A maga hülyeségei persze megvannak, amikről anno beszéltünk is - de tényleg soha rosszabb horrort.

Ami még említésre érdemes, az a BD extratartalma: sajnos csak 13 percnyi törölt jelenet az egész, de az biztos, hogy sokkal jobb a moziba küldött lezárás, mint az alternatív finálé ezzel a fénycsapdával - ez olyaqn ócska lett volna. Viszont a mozis, a lövéssel, nos, az kemény és hatásos. Másodjára nekem ez megér 80% - ot, és már csak 48 film áll sorba újranézésre várva. faceplam


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 18, 2019 6:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptySzomb. Ápr. 14, 2018 9:55 pm

R2-D2 írta:

R2-D2 írta:

Amikor kialszik a fény

Aztán itt van rögtön David F. Sandberg rendező 2:42 perces rövidfilmje, az erdei Lights Out, aminek kvázi a kibővített változata ez a mozifilm - ami igazából a legjobb kedvcsináló lehet: emberek, ez az ötlet a villanykapcsolóval egyszerűen zseniális!!!

75%


Maga a film most is tetszett, sőt annak ellenére, hogy tudtam, mi történik, még talán jobban is. Az ijesztegtés még másodszor is működött, egyszerűen zseniális ez a fény/árnyék ötlet. A maga hülyeségei persze megvannak, amikről anno beszéltünk is - de tényleg soha rosszabb horrort.

Másodjára nekem ez megér 80% - ot, és már csak 48 film áll sorba újranézésre várva. faceplam


A Light Outot ugyan nem tervezem nagyon újranézni, de az Annabelle 2.-t igen. Most, hogy eszembe jutott, biztos vagyok benne, hogy az a film 80%-ban azért jött be, mert Sandberg csinálta. Ott is nagyon bírtam, ahogy fénnyel és sötéttel játszik.

48? Boldog ember  Smile ...

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: Orbiter 9   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptyVas. Ápr. 15, 2018 2:31 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Z8gAsXw




Orbiter 9





Egy fiatal lány rádöbben, hogy mindaz, amit eddig valóságnak hitt, csupán illúzió” – hirdeti a nagyon kevés infó, amit erről a moziról magyar nyelven fellelhető. Kivételesen azonban ez esetben ne bánkódjatok rajta, az a helyzet, hogy ennyi és csak ennyi tudás kell ahhoz, hogy a film képes legyen meglepetést okozni – s az icipicit talán középszerűsége ellenére is maradandó(bb) élményt nyújtani. Én legalábbis úgy voltam vele, hogy az elején kifejezetten untam az egészet, nem először láttam már ilyet, még mérgelődtem is, mi a francnak kell megint egy Hold kópiát látnom. Aztán… nem lennének a spanyolok spanyolok, ha nem csavartak volna a történeten – s rögtön sokkal érdekesebbé vált az egész… amikor meg még egyet csavartak, akkor meg már elégedetten csettintettem.

Az Orbiter 9 egy spanyol-kolumbiai mozi, egy sci-fi. Egy bizonyos Hatem Khraiche nevű jóember rendezte, akinek ugyan ez az első egész estés mozija, de kis Fórumunk aktív tagjainak és olvasóinak talán elég annyit mondanom róla, hogy ő (is) írta a La Cara Oculta című remekművet, és rögtön felkeltettem az érdeklődést. Aztán a másik – részben ehhez kapcsolódó – dolog, hogy két olyan spanyol színésznő is van a filmben, akit eddig jobbnál-jobb filmekben láthattunk, s akik talán nem véletlenül népszerűek itt a kis (kétfős) közösségünkben: Belén Runda, aki a Júlia szemei, az A hulla és az Árvaház című zseniális filmek színvonalát emelte jelenlétével és a még mindig fiatal Clara Lago, aki pl. legutóbb a vonaton is ott volt Liam Neeson mellett a Nincs kiszállásban, de főszereplője volt a La Cara Occultának is. Szóval, adva van egy kedvenc zsáner és egy sokak számára ismeretlen, de számomra kedves alkotógárda – őszintén szólva, valahol lelkem mélyén azt vártam, hogy egy újabb zseniális közeli spanyol mozival találkozok. Nos… nem lett egészen így, ez most csak egy átlagosan jó spanyol mozi, ami ugyan adott pillanatban nézhető, szerethető, de nem hagy az emberben olyan mély nyomot, mint mondjuk fentebb említett társai.

Helena (Clara Lago) egy fiatal lány, aki egyedül utazik egy űrhajóban a távoli Celeste bolygó felé. Pár éve meghibásodott az űrhajó oxigén ellátása, de akkora mázlija volt, hogy pont olyan helyen és időpontban, ahol még volt esély egy mérnököt utána küldeni, megjavítani a hibát. Azt feltétlenül fontos még elmondani, hogy az oxigén elvesztésével egyidőben a lány szülei önként lemondtak az életükről, hogy Helena élve tudjon maradni addig, míg a segítség meg nem érkezik. Igen, igen, egyrészt tök Hold-os a felütés, másrészt meg… nos, nekem már rögtön az elején feltűnt ennek az egész helyzetnek az abszurditása. Van egy lány, aki majd húsz éve van az űrhajóban és még húsz évig tart az útja, de simán dokkol hozzá egy mérnök??? Hogyan is van ez? Másrészt meg… a kolonizáció. Hogyan lehet egy fővel benépesíteni egy bolygót? Ha pedig nézőként is tök sántít az egész, miért is kell elhiggyem azt, hogy az űrhajósnőnek – akiről még az is kiderül, hogy tulajdonképp csak egy baba volt, aki a hajón nőtt föl – ezek közül semmi nem gyanús??? Azt nem mondom, hogy nem lepődtem azon, amilyen körülmények között Alex (AlexGonzalez), a mérnök érkezett és távozott, de miután a kisördög a helyezet lehetetlen mivoltával kapcsolatban végig ott ült a vállamon, kevésbé volt hatásos a felfedezés. És akkor ehhez tartozik a mozi egyik – számomra alapvető hibája: azzal, hogy egy fura és képtelen helyzetet teremtettek, az egész film eleje szinte kizárt magából, tök hülyeségnek gondoltam – aztán mikor meg kiderült, mi miért is van, hirtelen logikussá vált minden, csak akkor már késő volt. Akkorra már kialakult egyfajta bizalmatlanság az Orbiter 9 irányában és azt nagyon nagyon nehezen lehetett visszaszerezni…

Innentől viszont kicsit gondban vagyok az írás tekintetében. Ha most elárulom, mi ez az egész űrhajó, honnan, hova és miért tart, akkor lelövöm a poént. Ha most elárulom, hogy csak az utóbbi években melyik mozikban, sorozatokban láttam hasonló alapfelállást, azzal is túl sok mindent mondok… szóval roppant óvatosan kell fogalmaznom. A kezdő mondat azonban használható, de egy másik aspektusban, mert ugye nem lenne spanyol ez a mozi, ha nem tartalmazna még egy meglepő fordulatot:  amikor kiderül, hogy ki és mi ez a lány, és hogy még 9 másik űrhajó is arrafelé tart, azon meglepődtem. Rendesen. Ekkor egyébként icipicit stílust is vált a film, a kezdeti űrbeli sci-fi szálainak Földre helyezésével inkább megy át egy thrillerbe, némi akció beütéssel. S ha már itt tartunk: végre egy kommandós pár el tud kapni (részben) egy csapat civilt… még ha némi kergetőzés árán is. A thriller, a nyomozás, a dolgok kiderülése kifejezetten jó, s még tartogat némi személyes drámát is, holmi szülőkkel, akik úgy tűnik, megtagadták a gyereküket. Persze, semmi nem így van, ahogy írom, de nem mondhatom el, miről van szó… talán csak kedvcsinálónak annyit, hogy a klónozás, mint olyan, s annak minden erkölcsi aggálya felmerül a filmben témaként.

Ezek után érünk egy olyan fináléhoz, ami a maga módján tényleg meglepő, kifejezetten hatásos – és legkevésbé sem amerikai. Más filmek arra építették volna a történetet, hogy az átvert, megvilágosodott kisember szembeszáll a nagy korrupt és embereket semmibe vevő gonosz céggel/hatalommal – és győz… nos, itt ennek a győzelemnek (ha annak lehet egyáltalán nevezni) nagyon keserű utóíze van. Én legalábbis nem örülnék annak, hogy a megtörtént események, a megismert titkok után egy ilyen helyzetben találjam magam – akkor sem, ha ugye a szerelem rohadt nagy úr. Egyszerűen az, ott úgy, önként vállalva mindazt, ami azzal jár… nekem köszi, de nem. Még akkor sem, ha igazából tudom a valóságot, és nem a film kezdetekkori állapotokba jutunk vissza, s akkor sem feltétlenül, ha Helene túlélésének ez az egyetlen módja. Legalábbis nem tudom… Mindazonáltal az egész eseménylánc és a végjáték, jó sci-fihez méltóan több friss, ropogós kérdést is felvet. Először is ugye mindazoknak az erkölcsi hátterét, ahogy az Orbiter program, a 10 űrhajóval elindult, valóban ez lehet-e a megoldás, és ez a benn lévő szempontjából mennyire feldolgozható (már ha ugye megtudja). A másik, ami a filmben vetődött föl, hogy 20+20 év napfény nélküli, mesterséges körülmények között felnőtt ember fizikai elváltozásai miatt egyáltalán alkalmas-e a projekt arra, amire kitalálták: a válasz ugyan nincs benn a moziban, de én úgy értelmezem, hogy nem. Ha egy kolonizációra tulajdonképp genetikailag sérült egyedek érkeznek, akkor annak a programnak csúfos kudarc lehet csak a vége. Élőkkel mindenképp – úgy néz ki, az egyetlen út az Utazók, a Pandorum és a többi moziban használt alvós módszer.

Nem rossz film ez az Orbiter 9, aki kedveli a fantasztikus filmeket, annak pláne nem. Az, hogy spanyol, az egyszerre pozitívum és negatívum: történet szempontjából szokás szerint jobban összerakott, jók benn a meglepetések, az egészen érződik a törődés, nem csak az van, hogy hülye néző, ne kérdezz semmit. A technikára, látványra viszont azért nem ártott volna még mit költeni (szerintem ezért is került át a fő szál a Földre), néha európaiasan szegényes (fura ezt egy Valerian után írni, de ez van), olyan, mintha a szomszéd utcában lennénk. A legfurább érzésem azonban mégsem ez: sokkal inkább az, hogy végig úgy éreztem, hogy valahol ezt a filmet én már láttam. Mármint hogy hiányzik belőle az az igazi ütős spanyol vér, amit már elvárnék, ez egy roppant ügyes újrahasznosítása korábbi sci-fi elemeknek, filmeknek – de úgy, hogy mire meg kell lepődni és tudom társítani máshoz, addigra az információhiány picit abszurditásba fordítja az egészet. Sajnos nem tudom ezt spoiler mentesen jobban megfogalmazni, hisz ha megírom, mihez képest nézem, ellövöm az egyik poént a kettőből.

A színészek viszont jók, tök jó volt a spanyol nyelv – mint ahogy az is, hogy az amerikai érdekeltségű cég vezetése azért angolul beszélt Spanyolhonban is – és kifejezetten van íve, lendülete, dramaturgiája az egésznek. A kezdeti lassú, Hold-hangulat teljesen eltűnik (még ha leges leginkább mégis csak ahhoz lehet kötni végig), az egy ember bezártságára épülő monodrámából más lesz, ami jó: kicsit benn volt a pakliban akár az Utazók, akár a Hold is, de nem az lett. Szerencsére. Ugyanakkor, ahogy írtam is, ez most nem taglózott le engem annyira, részben mert már láttam hasonlókat a témában, részben meg mert egy icipicit többet várok már a spanyoloktól.




75%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 18, 2019 6:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptyHétf. Ápr. 16, 2018 10:28 pm

R2-D2 írta:
.
Orbiter 9

Egy fiatal lány rádöbben, hogy mindaz, amit eddig valóságnak hitt, csupán illúzió” – hirdeti a nagyon kevés infó, amit erről a moziról magyar nyelven fellelhető. Kivételesen azonban ez esetben ne bánkódjatok rajta, az a helyzet, hogy ennyi és csak ennyi tudás kell ahhoz, hogy a film képes legyen meglepetést okozni – s az icipicit talán középszerűsége ellenére is maradandó(bb) élményt nyújtani. Én legalábbis úgy voltam vele, hogy az elején kifejezetten untam az egészet, nem először láttam már ilyet, még mérgelődtem is, mi a francnak kell megint egy Hold kópiát látnom. Aztán… nem lennének a spanyolok spanyolok, ha nem csavartak volna a történeten – s rögtön sokkal érdekesebbé vált az egész… amikor meg még egyet csavartak, akkor meg már elégedetten csettintettem.

Innentől viszont kicsit gondban vagyok az írás tekintetében. Ha most elárulom, mi ez az egész űrhajó, honnan, hova és miért tart, akkor lelövöm a poént. Ha most elárulom, hogy csak az utóbbi években melyik mozikban, sorozatokban láttam hasonló alapfelállást, azzal is túl sok mindent mondok… szóval roppant óvatosan kell fogalmaznom.

75%


Tudtam erről a filmről... csak azt nem, hogy spanyol  Smile . Elsőre annyira nem hatott meg (én is elég rókabőrnek láttam), de így azért más a gyerek fekvése.
Leírtad, amit kellett... én meg majd elolvasom a dilemmázós rész utániakat, amikor megnéztem.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: 12 katona   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptyKedd Ápr. 17, 2018 12:38 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 T8SzBwl



12 katona




Azt talán nem kell mondanom senkinek, mi is történt New Yorkban, 2011. szeptember 11-én. Gondolom, arra is mindenki emlékszik, hogy az USA viszonylag hamar válaszcsapást mért Afganisztánra, az ott pár éve hatalmat szerző és a terrortámadással gyanúsított tálibokra. Azt viszont szerintem kevesen tudják – és is csak most szembesültem vele – hogy ennek az egész hadműveletnek mi volt az első lépése, s hogy azt kik és milyen módon hajtották végre. Az talán nem meglepő, hogy egy (több) különleges egység vett benne részt, akiket ledobtak az ellenséges vonalak mögé, akik kooperáltak az afgán hadurakkal a tálibok ellenében… de az azért szerintem mindenki számára az lehet, ha azt mondom, hogy a hi-tech USA hadsereg első szárazföldi afgán bevetését lóháton teljesítette.

A 12 katona ennek a megtörtént első akciónak állít emléket: az ún. Tőr Alakulat bevetését mutatja be, akik az üzbég Dostum tábornok támogatásával (hogy ki kit támogat, az is jó kérdés) a kulcsfontosságú Mazar-i Sharif város elfoglalására indulnak. Tudom, már kezd unalmasnak és kínosnak tűnni egy film elején, hogy Megtörtént események alapján – de ahogy most utólag olvasgatom a History vs Hollywood vonatkozó írását a filmről, meglepő módon rendkívül sok tényszerűség található a feldolgozásban… s hogy miért is fontos ezt az egészet elmesélni? Nos, természetesen, mert egy újabb amerikai hősökről szóló történet soha nem jön rosszul, másrészről viszont a válasz a mozi végén rejlik: az egész akció olyannyira titkos volt, hogy az azt végrehajtó katonák hazatérésük után gyakorlatilag semmi hivatalosan nagydobra vert elismerést nem kaptak – ez a mozi hivatott részben utólag biztosítani nekik. És teljesen jogosan: ha ez tényleg így volt, márpedig úgy néz ki, így volt, hogy lovon voltak kénytelenek harcolni tankokkal szemben, akkor maxi respekt jár érte. A dologhoz még annyi hozzátartozik, hogy az egész egy bizonyos Doug Stanton nevű író Horse Soilders című memo-könyvének (hivatalosan non-fiction book) megfilmesítése, tehát a szükségszerű dramaturgiai finomítások mellett alapjaiban tényleg a valóságot tartalmazza.

Az első képsorok azt a sokkot mutatják be, amit anno 09.11-én az USA polgárai érezhettek – korabeli bevágásokkal, híradóbejátszásokkal tarkítva. Nem tudom, hányan néztek Homelandet, de annak a főcímére hajaz kicsit a bevezető, pluszban azt is megmutatva, hogy a címszereplők életében hogyan is csapódott le és be a terrortámadás: a majdani 12 katona magánéletébe kukkantunk be, szerencsére nem túl nyálas és erőltetett módon. Csak pont annyira, amennyi ahhoz kell, hogy a motivációkat megértsük, hogy valami módon azért tudjunk kötődni hozzájuk – egy gyerek, egy család pont a megfelelő erre – és egyúttal el is ültessen az emberben egyfajta bizonytalanságot a tekintetben, hogy vajon ki éli túl a bevetést és ki nem. Aki több hasonló zsánerű filmet látott már, az ugyanis joggal számíthat arra, hogy az a szereplő, akinek családot építenek egy filmben, jó eséllyel meg is hal a történet végén, elvégre a dráma akkor működik, ha van tétje a bevetésnek. No. Mitch Nelson kapitány (Chris Hemsworth) épp leszerelni készül, mikor otthon látja a leomló tornyokat, de azok hatására a hazafiasság felülkerekedik benne és kiharcolja magának az újabb bevetést Afganisztánba. Nem megy egyszerűen, a korábbi csapata ugyan megvan még, de felettesei nem igazán bíznak a srácban, tekintve, hogy valódi harctéri tapasztalata nem nagyon van – amolyan elméleti szakembernek tűnik, aki ugyan kiváló stratéga, de kétségesnek tűnik a sikere terepen (érdekes lesz ezzel kapcsolatban majd Dostum megjegyzése a gyilkos és a nem gyilkos szemekről is). A csapata ragaszkodik hozzá, de egyik korábbi altisztjének, Hal Spencernek (Michael Shannon) a közbenjárása is kell ahhoz, hogy rábízzák az akciót. A team tagja még többek között Diller szerepében Michael Peña is – egész jó kis színészgárda így, indulásnak. Egy kis otthoni lelkizés, aztán máris indul a gép Afganisztánba, ahol egy újabb kedvencemmel találkozhatunk: a kopasz (!!!) William Fichtner játssza a tábornokot, aki a helyszínen hivatott dönteni az műveletről – Nelsonnak őt kell lenyűgöznie, hogy ők 12-en mehessenek észkara.

Amellett, hogy úgy alapból is szeretem az ilyen háborús történeteket, külön meg kell említenem, mennyire is bírtam Nelson figuráját. Ha már Hemsworth, akkor úgy képzeljétek el, mintha James Hunt bevonult volna, nagyon bírtam az okos, kissé pimasz, de zseniális kapitány karakterét. Egy ilyen zsánerű filmben – amiben azért az akció és a lövések azért eléggé meghatározó szerepet töltenek be – nagyon fontos, hogy a két óra alatt a figurák is érdekesek legyenek… itt pedig szerintem azok. Az amerikaiak mellett kiemelném az üzbég parancsnokot, Dostum tábornokot (aki mellesleg később Afganisztán elnöke lett) illetve az engem állandóan Szaladdinre emlékeztető tálib vezért, Mullah Razzant, aki ugyan olyan jelentős dolgokat nem művel, de valahogy az az arc, az a megjelenése mindent magában hordoz, amit az ember elképzel a tálibokról. Adva van tehát egy rakás jó karakter és lassan – egyesek szerint túl lassan, szerintem nem – el is érkezünk a film lényegi pontjához: némi bizalmatlanság és huzavona után a Tőr Alakulat Dostum seregével együtt elindul Mazar-i Sharif felé. Lovon. Ez a film kulcsa, egy megdöbbentő, de teljesen autentikus húzás: a viszonylag jól felszerelt, vélhetően szovjet örökölt technikával rendelkező tálibokkal szemben lovon kell helyt állni hőseinknek.

Megmondom őszintén, mikor ezt megláttam, egyszerre fogott el a röhögés és az értetlenkedés… aztán ahogy néztem a filmet, ahogy egyre mélyebben jutunk a kopár Afganisztán területén beljebb, annál egyértelműbb, hogy itt, a hegyekben nem is nagyon lehetett volna máshogy. A katona, lovon megközelíti az ellenséget, beméri a pozíciót, majd a B52-esek leszórják a bombákat és kész: fura egy háború, még sosem láttam ilyet, már ezért megérte az egészet megnézni. Természetesen jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy ez mennyire tűnik nevetségesnek és hiteltelennek, mennyire életszerű a gépfegyvertűzben robogó lovas hadtest támadása, de én azt mondom, hogy az első meghökkenés után nagyon jól átjön mindaz, ami már a Ryan közlegény partraszállásos jelenetében, vagy akár a Hős alakulat, akár az Iwo Jima vonatkozó részeinél szerepet játszott: a szerencse. Egyszerűen nem is lehetett máshogy, ott abban a golyó- és rakétazáporban csak azon múlik valakinek az életben maradása, hogy aznap az őrangyala elég gyorsan tud-e mellette repülni.  Aztán, az is jogos kérdés és felvetés, egy ilyen háborús mozinak milyen mértékben kell moralizálni és /vagy a hullákkal teli hadszíntér árnyékában viccesnek lenni… nos, az a helyzet, hogy a 12 katona szerintem egészen remekül teljesít mindkét téren.

Mert van benn egész érdekes nézőpontkülönbség ütköztetés az amerikai katonák és az afgán harcosok közötti motivációkról, technikákról, célokról (külön kiemelném a Katonák és a Harcosok közti különbséget), az egész afgán háború és terület sajátosságának kiemelésével – "Ez egy birodalom temető"… hangzik el a moziban – és tényleg. El lehet azon is gondolkodni, hogy mi is kell ahhoz, hogy ezt, így, a nyilvánvalóan öngyilkossá váló bevetést ők, 12-en önként vállalják, mekkora harag, düh, bosszúvágy és hazafiaság kell ahhoz, hogy simán átrepüljenek egy eleve életveszélyes helikopterúttal a hegyeken és ott vadidegen emberekre bízzák magukat. Jó, biztos ez a patriotizmus kicsit ki van színezve, de csak megcsinálták valahogy… Aztán ami lelkizés és bajtársi bátorítás – a kötelező levélírás nem maradhat ki, bár ez is jól le van vágva – szintén inkább jót tett a filmnek, mint hogy lassítaná, de ami igazából nekem nagyon bejött, az a nagyon finom, okosan adagolt, néhol kissé fekete, néhol buddy movies humor. Néha bizony jobban esett, mint egy mai divatos vígjáték: de feltétlenül meg kell jegyezzem, ez csak egy fűszer az egészben, és nem domináns ízvilág. Remek lett sokadszorra a hangulat, a látvány, nem az első Afganisztáni hátteret látom, de ennyire talán még sosem volt szörnyű szembenézni a valósággal: a bombázás bizony a földdel tett egyenlővé falvakat, élettereket, a nagy felszabadítás sokszor totális dózerolást jelent (ld. napjaink Szíriája). Miután pedig az egyik producer bizonyos Jerry Bruckheimer, a látványra és a rombolásra sem lehet panasz, tényleg testközelbe jön ez az őrült háború.

Azt meg megint nem értem, miért nem szereti ezt a filmet a „szakma”… nem azt mondom, hogy ez most egy új alapmű a háborús mozik között, de véleményem szerint teljesen renden van. Érzelmes, mikor kell, vicces, mikor csak lehet, roppant látványos és izgalmas annak ellenére, hogy valóban picit lassúnak érezhető. Vannak ugyan hibái, leginkább, hogy a három/négy főszereplőn kívül szürke senki (  Wink  ) mindenki, hogy túlságosan egyoldalú a nézőpontja (na de milyen is legyen, ha már a csapattal vagyunk), hogy a halomra lőtt ellenség tényleg egy Rambo, vagy egy Feláldozhatók szintű statiszta tömeg, hogy ennyire bénák nem lehetnének – de ez valahol minden ilyen mozi szükséges velejárója. De eddig katonák lovon nem mentek tankok és rakétavető ellen és ezért már önmagában érdemes leülni a 130 perc elé.




80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 18, 2019 8:22 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptyKedd Ápr. 17, 2018 6:50 pm

R2-D2 írta:
.
12 katona

Azt meg megint nem értem, miért nem szereti ezt a filmet a „szakma”… nem azt mondom, hogy ez most egy új alapmű a háborús mozik között, de véleményem szerint teljesen renden van. Érzelmes, mikor kell, vicces, mikor csak lehet, roppant látványos és izgalmas annak ellenére, hogy valóban picit lassúnak érezhető. Vannak ugyan hibái, leginkább, hogy a három/négy főszereplőn kívül szürke senki (  Wink  ) mindenki, hogy túlságosan egyoldalú a nézőpontja (na de milyen is legyen, ha már a csapattal vagyunk), hogy a halomra lőtt ellenség tényleg egy Rambo, vagy egy Feláldozhatók szintű statiszta tömeg, hogy ennyire bénák nem lehetnének – de ez valahol minden ilyen mozi szükséges velejárója. De eddig katonák lovon nem mentek tankok és rakétavető ellen és ezért már önmagában érdemes leülni a 130 perc elé.

80%


Akkoriban ment nálunk moziban, amikor az itt is olvasható katonásfilm-dömpingtől kicsit besokalltam, így kimaradt.

Jól hangzik, de amúgy sem volt vele bajom, csak akkor éppen nem érdekelt. Mindenesetre így a leírás alapján egy kicsit összetettebbnek tűnik, mint ami eredetileg gondoltam, az jó.

Valószínűleg sorra fog kerülni.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: Jessabelle   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptySzer. Ápr. 18, 2018 2:18 pm

R2-D2 írta:

Jessabelle

Aztán a film kb. az ötvenedik percben vesz egy éles kanyart. Addig lezajlik jó pár parás jelenet, néhányszor talán még megijedni is sikerül, van benne némi dráma is, de a váratlan húzással ez teljesen más hangulatú mozi kerekedik a végére. Jessie és Preston néhány villódzó fényt követve a louisianai mocsárba téved, ahol aztán a vudu eluralja az egész történetet. Persze, ebben az államban ez a normális, sőt, ha úgy vesszük, a sztorinak értelmet is képesek adni az ezután következő események – de a félelemnek ezzel vége. A szellemes történet, amiben bőven volt potenciál, megbicsaklik, s átadja a helyét valami teljesen másnak: jobb kedvemben thrillernek nevezném, itt inkább valami múltfeltáró vudu kísértethistóriának. Félreértés ne essék, önmagában ez a rész sem rossz – nekem legalábbis tetszett – csak az első egy óra tükrében teljesen idegen. Az első egy órában önmagának Louisianak nincs is sok szerepe, van egy jó ház meg egy szegény kiszolgáltatott áldozat, míg a vége a csavarnak szánt magyarázattal nekem nem illett bele a képbe.


70%


.


Csak hogy fogyjanak a polcról a filmek... Laughing

Nem volt ez rossz másodjára sem, a karambol még így is ütős volt, a mozi első fele egy kifejezetten jól fényképezett, parás kísértethistória. Azt továbbra sem értem, miért kellett utána stílust váltani, de ha már megtették, önmagában az a rész is bejött - kár, hogy a kettő együtt valami fura, nehezebben befogadható elegyet alkot. Sokkal több volt ebben a moziban, mint amit sikerült belől kihozni, de másfél órás kikapcsolódásra teljesen rendben van. Évente nem veszem elő, de pl most, 3 és fél évvel az első nézés után pont annyit felejtettem belőle, ami miatt működhetett.

A DVD viszont gáz: a kép HD TV-n kínos, a hang meg mindkét sávban csak DD 2.0. Röhej, hogy a nettékában ennél jobb kiadás van, felirattal. Igaz, azon nincs extra: itt van, kb húsz perc, az első kis werkfilmben elmondják, milyen jó volt a forgatás, meg hogy mennyi rétege van a filmnek ( Rolling Eyes  scratch  faceplam  hmmm  R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 3603792908  lol2 ), meg hogy mennyi bogár volt. A kimaradt jelenetek érdemben semmit nem tesznek hozzá (azt meg nem is értettem, hogy a baleset napsütésben, nappal van, a helyszínelés meg szakadó esőben éjjel lenne), ahogy a bakiparádé és az alternatív befejezés sem.

Marad a 70%


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 18, 2019 8:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: The Walking Dead S8   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptyVas. Ápr. 29, 2018 10:12 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 XwtLjUx




The Walking Dead S8





Nem hiszem, hogy egy nyolcadik évados ajánló alapján fog valaki belevágni ebbe a zombiapokalipszis utáni eseményeket bemutató sorozatba, Rick Grimes ex sherrif (ez viszonylag érdekes és fontos múlt lenne ebben a sesonban!!) és csapatának kalandjaiba, ezért előre jelzem, hogy az előző hét évaddal kapcsolatban nem nagyon leszek spoilermentes – mert nincs értelme. Az új évad tekintetében természetesen nem fogok elárulni semmit, de az, hogy mondjuk Rickék motivációja ebben a deklarált háborúban a korábbi halálok megtorlása, azt nem igazán lehet kihagyni, vagy finoman fogalmazni. A legtömörebb, legrövidebb értékelés ezzel az évaddal kapcsolatban: az évad első fele sajnos csak egy helyenként abszurditásba forduló, bandaháborús lövöldözős szarság (nem véletlen a poszter és a kép), a második fele, egy bizonyos tragikus esemény (amiről amúgy lerí, hogy különösebb koncepció nélkül történik meg) után pedig egy fura karakterdráma, amiben korábbi szereplők kvázi teljesen agyrém dolgokat gondolnak/tesznek.

Ugye, az S7 végén egy szelektíven ölő (csak a rosszfiúkra ugró), idomított cirkuszi tigris segítségével Rickék visszaverik Alexandria ostromát és megfutamítják Negant és a Megmentőket. Megvalósul (ott megvalósul  Laughing  ) az Összefogás, Hilltop, a Királyság és Alexandria egyesült erővel megállítják a beteg vezér beteg csapatát. A nézőben ugyan marad némi kielégítetlen katarzis, hisz a sorozattörténelem egyik legjobb, legabnormálisabb gonosza nem hal meg – de a koncepció szempontjából valahol érhető, hogy Negan legyőzése nem egy évados buli. Az is érhető, hogy a néző azt várja el, hogy a kedvencei ellentámadásba lendüljenek és visszavágjanak az elszenvedett veszteségekért… Sashát, Glennt, Abrahamot illik megbosszulni: mindenkinek vesznie kell, aki nem velük van. És egy idő (két-három rész) után ez az első bökkenő, amin azért megakad az ember szeme: oké, hogy valóban lehet így érezni, de tényleg jogos és szükséges mindenkit megölni a másik társaságból? Hol van a (van-e) józan ész a szereplőkben, hogy belássák, ez egy rossz út – maradt-e egyáltalán annyi emberség a korábban ilyennek megismert főszereplőinkben, hogy szelektíven öljenek és csak azokat büntessék, akik valóban a gonosz szervezet csúcsán állnak?? Mondjuk Negant, Simont meg néhány másikat?  És elárulok egy titkot: nem csak azért akad meg ezen az ember szeme, mert jó lelkű nézőként amúgy is eszébe jutna, hanem mert az S8 kifejezetten erre a kérdésre fekszik rá – több-kevesebb jó és kevésbé jó ötlettel. Nem lenne ez rossz irány, de ahogy ezt levezénylik, az nekem nem jött be: az egész elképzelés lelke ugyanis az, hogy karaktereket tesznek át egyik oldalról a másikra, a korábban kemény, de tiszta szívű figurákból beteges gyilkosokat csinálnak, a korábbi utálatos faszikból meg majdnem hogy egy sajnálható, szánható figurákat. Mindezt pedig túlságosasan túltolva, végletekig eltorzítva teszik, a végén olyan szinten már, hogy pl. az ember mintha nem is azokat látná, akiket korában megismert. Mert az talán hagyján, hogy az évadokon át pacifista Morgan beleőrül a gyilkolásba, de ami Rickből és Neganból lesz… nos, az szerintem botrányos történetvezetés.

Van tehát a háború, aminek első félidejében Rickék némi előnyt szereznek, de aztán az ellenfél egy leigazolt játékossal fordít a helyzeten. Két dolog jut erről is eszembe: egyrészt, hogy eddig sem volt egy felemelő élmény/látvány a fickó jelenléte, de a mulyasággal és félelemmel kevert árulás ilyen mértékben kifejezetten bicskanyitogató és hiteltelen – ha ehhez meg az utolsó fejezetet hozzáolvassuk, totál agyrémmé alakul a karakter íve. A másik, az évadon végighúzódó, kissé kémfilmes hangulatot kölcsönözni hivatott Dwight szerepe… nos, néha eléggé fura, ahogy és amikből ki- és belekeveredik, ahogy a többiek viszonyulnak hozzá, ahogy ez a viszony néhányuknál érthetetlen módon ide-oda ugrál. Nem mondom, hogy az égett képű jelenléte rossz, de néha őt is túltolták: az meg bántóan együgyű húzás volt, amikor Laura meglép mellőle. Aki egynél több mozit látott már, tudhatta, miért és mi lesz a vége… még ahhoz képest meglepően későn is történt meg a dolog. Valahogy az egész évadban mindenki tök furán és érthetetlenül viselkedik és reagál dolgokra, Simon szála csak önmagában jó, az egészben elhelyezve nevetséges, Negan meg, a szögesdrótos baseballütős pszichopata, mint gyarló és szánni való áldozat… nos, minden, csak nem életszerű.

A zombik ebben az évben már egyrészt fegyverek, másrészt továbbra is útakadályok – épp ezért tűnik kicsit összecsapottnak a dráma, ami miattuk van. Valahogy nyolc évad alatt az alkotók elérték, hogy két-három bóklászó halott ne tűnjön valós fenyegetettségnek, valahogy úgy van vele a néző, hogy inkább egy rothadó biodíszlet az egész zombi sereglet az emberi drámák és hatalmi harcok mögött. Nem mondom, hogy feleslegesek, de mindig csak akkora veszélyt rejtenek, amit a dramaturgia megkövetel – egyedül a kreatív zombipofa osztály működésében nincs hiba, továbbra is jobbnál-jobb élőhalott maszkokat láthatunk. Viszont ezek tükrében nem kicsit meglepő, hogy pont egy harapás fog végezni azzal a szereplővel, aki mondjuk eddig hiba nélkül irtotta a sétálókat… mindegy, ez van. Amúgy, az egész TWD hangulata, stílusa, a kietlen vidék nekem továbbra is bejön, néha ugyan elgondolkodom a ki nem fogyó benzinen és az alapvető életkörülmények feltartásához szükséges dolgokon, de még így is bejön. Jó, jobban szerettem, mikor üres kisvárosokat derítettek föl, mikor új közösségek kerültek elő, mikor mindig többet látok magából a kihalt világból, de még így is iszonyat tetszik mindaz a kevés pusztulat is, amit mutatnak. Értékelném én a keveset is, meg hát úgy lennék vele, hogy az érdekes és megszeretett kis csapat megszeretett karaktereivel történteket simán elnézem 16 epizódon keresztül – ha azok nagyjából úgy viselkednének, ahogy és amiért én megszerettem őket. Az S8 két legnagyobb hibája azonban számomra abban rejlik, hogy nulla új helyszín, közösség (na jó, két apró újdonság van) megismerése mellett csak lövöldözés van, a másik meg a már említett roppant idegesítő karakterváltozások.

Néhány apró jelenet azonban még ezek között is zseniális, esetenként vicces (Rosita és az RPG), néhány kifejezetten sejtelmes (helikopter), ahogy Jadis és az egész Szeméttelep, valamint az Óceánpart sorsa is tetszett… de összességében azt éreztem, hogy ezek nem voltak képesek átlendíteni a holtpontokon. Ez nekem egy rettentően megfáradt, farokméricskélős évadnak tűnt, ahol igazából már nem csak a halottak halálának nincs súlya, hanem az élőkének sem. Csak a lövöldözés, az egymás irtása, nem számít semmi… azt csak halkan kérdezem, a nagy bosszú közepette nem tűnik föl senkinek, hogy a fogyatkozó lőszer által kiirtott emberek tömegével magának az emberiségnek a túlélése is veszélybe kerül?? Persze, a bosszú édes dolog, és tulajdonképp én magam is inkább a Maggie-féle oldalon állnék, már ami Negant illeti… de. Amit a TWD S8 az utolsó perceiben próbál letolni a torkunkon, az kifejezetten kínos volt: a hirtelen előszedett béke és megbocsájtás, valamint ez a totál alaptalan, előrevetített konfliktus az eddig teljes egyetértésben csapatként működő közösség tagjai között – nos, el nem tudom képzelni, ez hova vezethet. Megérzésem szerint egy hatalmas blöff, csak azért lesz, hogy édesebb legyen majd az újabb ágya bújás, ha meg nem… nos, akkor meg még rosszabb lesz a helyzet, hogy oldalt kell választani a jövőben.

Ugyan vannak az évadnak egészen zseniális pillanatai, de most már én is – aki elfogult rajongó vagyok – azt mondom, ideje lenne egyszer és mindenkorra pontot tenni a sétálás végére. Vagy megtalálni azt a qrva ellenszert (helikopter??), vagy mindenkit egyen meg az a gigászi horda, ami az évad végén feltűnt… mert bármennyire is bírom a karaktereket és alapban az egész posztapokaliptikus világot, még egy ilyen háborús évadra nem lennék vevő. Vagy legalább tanulnának meg lőni… a baj, hogy 8 évaddal a hátam mögött már nem fogom abbahagyni, bármi is történik, de szívesebben néznék valami érdemi haladást egy érdemi cél felé.





70%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 18, 2019 8:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: Star Wars: Az utolsó Jedik   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptyVas. Ápr. 29, 2018 10:39 pm

R2-D2 írta:
.
Star Wars: Az utolsó Jedik


„ Engedd el a múltat!”

Hát, kedves Disney, lópikula a valagadba. Nem akarom és nem is fogom elengedni, számomra ez a világ, amit a kisegér égisze alatt Star Wars néven építgettek, egyre kevésbé jön be, egyre messzebb és messzebb kerül attól, amiről én gyerekkorom óta ábrándoztam. És az egész még csak nem is az azóta egyre lejjebb csúszó (most már nem adnék rá 70%-ot) EP VII-tel kezdődött, hanem a TCW kinyírásával és a korábbi EU törlésével, viszont az igazán mélyütés egyértelműen az egyik kedvencem indokolatlan kiírása volt két éve, ami mellé egy elképzelhetetlenül lehetetlen és hihetetlen, unalmas és idióta világot teremtettetek az új trilógia kezdetére.

... engem ez annyira nem nyűgözött le. Ha viszont megbékélek a koncepcióval valaha, ha leülepedik bennem, hogy ez van és nincs más, akkor minden bizonnyal majd jobban elfogadom – de tiszta szívből szeretni ezt sem fogom. A legfőbb oka ugyanaz, mint elődjének, de ez kétségkívül sokkal jobban sikerült darab, mint az. Tömény, nagyon tömény két és fél óra, amin tényleg nem lehet unatkozni, amiből ugyan a rengeteg bárgyú poén vagy idióta jelenet/fordulat néha kiránt… mégis, valahol most meg erre vagyok képtelen kevesebbet adni egy négyesnél.


75%


Harmadszora nézve már négyest sem adnák neki...

Kínos párbeszédek ("Tudom mit akarsz mondani. Más a hajam. - Tetszik" vagy "Poe vagyok. - Rey. - Tudom"), harmadszorra is totál agyrém jelenetek (Snoke halála, Leia lebegése) és egy teljesen sutba vágott előző epizódbeli koncepció. Végig azt éreztem most is, hogy az EP VIII egy nagy középső ujj Abrams felé, Rian Johnson pedig egy pöcs, hogy ezt, így megcsinálta. Már a film közben is éreztem, de aztán a BD extrái után már 100%-ig biztos is vagyok benne.

Sosem bírtam a faszit, de amit ő elképzelt és képzel erről az egészről, azzal semmi módon nem tudok azonosulni. A másfél órás werkfilm tökéletesen bemutatja az ő topaságát és alkalmatlanságát, őszintén, de kicsit hivalkodó győztesként beszél a Hamillal szembeni "ütközetéről", az egész forgatáskori ötleteléseiről. Lehet, hogy csak az a baj, hogy teljesen máshogy látjuk az Erőt, magát a Jediket, meg az egész SW jövőjét, mindenesetre köszönöm, én ebből nem kérek, ez már nem az én starwarsom. Phasma egy vicc, Snoke szintén, Rey származása dettó. Luke motivációja, az egész Jedi Rendnek véget kell vetni duma egy agyrém, a bábu Yodát meg már az EP V-ben sem szerettem.

A kimaradt jelenetek között kevés értékelhető van, a Canto Brighti lovaglás még szerencse, hogy nem került bele teljes hosszában a filmbe.

És miért is nem ugrottak bele fénysebességgel 30 éve Halálcsillag(ok)ba is??


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 25, 2019 9:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: A pince /The Basement   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptyKedd Május 01, 2018 1:51 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 J8AgLZY



A pince /The Basement





A tisztesség kedvéért előre bocsájtom, hogy erről a moziról már írtam pár hete, és miután az alkotók azt olvasván voltak olyan kedvesek, hogy megajándékoztak egy magyar felirattal ellátott hivatalos Blu Ray kiadvánnyal, úgy gondoltam, a minimum az, hogy újranézem a filmet és pár gondolatnál többel is megajándékozom őket. Nem csak szimplán azért, mert ugye alapból mindenkinek jól esik, ha elismerik és dicsérik művét, hanem mert egyszerűen ez a mozi megérdemli. Pedig aztán túl sok elvárásom nem lehetett vele kapcsolatban – elvégre valahol mégiscsak egy amatőr film –, de már menet közben egyik ámulatból a másikba estem, ugyanis a film sokkal, de sokkal jobb, mint azt feltételezni lehet róla.

Tavalyi hír volt, hogy két szombathelyi srác saját erőből (illetve a neten összeszedett pénzből) minimál költségvetésű horrort forgatott, A pince címmel. Egy éve még mozibemutató és közönségtalálkozó is volt itt a helyi moziban, de akkor valahogy nem volt kedvem hozzá – a múltkor viszont, mikor megtaláltam a filmet a neten, szinte rögtön rávetettem magam. A horrort, mind műfajt kedvelem, amatőr filmekben meg ugye azért nincs hiány kis fórumunkon (Élet-mentés, Ördögi kör, Zártosztály), filmrajongóként pedig különösen érdekel, hogy a hozzám hasonló átlagemberek mit tudnak kihozni nagyipari támogatás nélkül… de egyúttal az ember az ilyen mozikat azért helyén is tudja kezelni. Itt mondjuk az átlagember nem áll meg teljesen, hisz például az operatőr srác sem teljesen kezdő, de még úgy is az volt a prekoncepcióm, hogy minden nem lehet tökéletes: általában az amatőr szereplők kamerához való viszonyán, a spórolósabb látványon, vagy az életszerűtlenebb dialógusokon/viselkedésen elcsúszhat kissé a dolog. Viszont azt gondoltam, hogy talán pont a történettel nem lesz gond, általában ötletben könnyű megverni a nagyokat – nos, valahol viszont épp ez az, amiben a vártnál kevesebbet nyújt a mozi: a film a végén behozott tényleg jó fordulata ellenére is csupán ügyesen újrahasznosít, semmi több.

A sztori egy rövid introval kezdődik, mikor is három angol nyelvű fiatal egy városi legenda nyomában egy pesti bérház pincéjébe merészkedik… hogy onnan ne jöjjenek már ki élve. Itt ragadom meg az alkalmat két fontos információra: az egyik, hogy tulajdonképp már az ezt követő főcímtől elámultam, sok nagy produkció megirigyelhetné, annyira hangulatos és jól megcsinált, a másik, a fontosabb, hogy bár magyar a film, Pesten forgatták, de majdnem végig full angol nyelvű – és tudtommal nincs és nem is lesz hozzá szinkron. Csak a rendőrös dialógus van magyarul, meg a két magyar karakter beszél néha egymással magyarul (ez amúgy rohadt jó!  taps  ), a többieknek viszont anyanyelvük is angol, így a mozi tulajdonképp végig angolul van – látszik, nem elsősorban a hazai piacra készült, sőt Amerikában már DVD és BD kiadás is van belőle. A sztori tükrében viszont ez így teljesen autentikus, elvégre a főszereplő srác, Tommy (Szekér Gergő) barátnője, Suzie (Caroline Boulton) is angol, és a diplomát ünneplő bulijába meghívott, majd a pincébe bóklászó fiatalok közül is túlsúlyban vannak a külföldiek. Sőt, az undok házmester, Kránitz úr (Richard Rifkin) sem beszél magyarul (vagy legalábbis úgy tesz): mindenesetre ő lesz az első, ún antagonista, aki mereven elzárkózik a bérházat felrázó ricsajtól. És mielőtt bárki – aki hozzám hasonlóan nem kedveli a stílust – megijedne, megnyugtatásként közlöm, hogy a kezdeti lendületet leszámítva a kézikamerás filmezés háttérbe szorul és átadja a helyét a normál beállításoknak… kiküszöbölve ezzel mondjuk azt az ökörséget, hogy mindig a kamera keresi a bajt. Kicsit megidézi mondjuk a [REC]-et, használja a szűkebb látótér adta parafaktor előnyeit, de szerencsére később okosan váltogatják a normál felvételekkel. Piros pont!!  taps

Szóval házibuli. Számomra amúgy a mélypont, szerintem túl hedonista, ráadásul ez a zene, ez a stílus sem az én világom, de ha úgy gondolták az alkotók, hogy ez tükrözi a mai egyetemisták mulatását, ám legyen. Mindenesetre a túlságosan heves házibulit ( Laughing , én mondtam!!!) a rendőrség megszünteti – néhányan maradnak csak záróra után, akik kitalálják, hogy szellemet idéznek. Ez az átkötés a pincéhez ezzel a szellemesdivel talán icipicit erőltetett, nekem nem jött be, de ízlések és pofonok - talán csak simán le lehetett volna e nélkül is menni a pincébe...  Wink  Woo Jin (Tom Nduyen) és barátnője, Ayame ( Sherin Bors) mellett Tommy gyerekkori barátja, a magyar srác, Kolos (Takács Zoltán) az, aki részt vesz a szeánszban, aminek következménye lesz majd az, hogy egy macska kiszökik a lakásból, egy lófej maszkot viselő srác eltűnik, a kis társaság meg keresésükre indul – és nyitva találják azt a pinceajtót, ami Tommy szerint még sosem volt nyitva. Apró megjegyzés: szerintem remek lett a Kolos figurája, rajta keresztül az egész kísértethistória szkeptikus megközelítése, valamint az ő dumája szolgáltatja a mozi könnyedebb mivoltát. Szükség is van rá, mert a pincébe érve a használaton kívüli próbababák mellett egy vérszomjas, kifejezetten ijesztő pofájú és hangú lány kezdi őket üldözni, a film második felében így a túlélés lesz a tét.

Még ha nem is először látunk ilyet, az egész veszettül működik: az amatőr filmes kereteken túl is kegyetlen jó a hangulat, remek a helyszín, a díszlet, az átszínezett képi világ, sejtelmes és kifejezetten ötletes a kameravezetés, egyúttal kellően véres és izgalmas az egész. Első nézésre (még angolul), zavart, hogy a pince szokás szerint akkora, mintha egy egész lakótelep alatt lenne, de aztán a felirat helyre tette, hogy valóban egy több háztömb alatt húzódó, afféle légó pince van a bérház alatt, amiben szereplőink futkosnak és elhullanak. Az azért természetesen megkérdőjelezhető, miért is nem próbálnak a főszereplők öten azon nyomban kifelé menni, ahelyett, hogy egyre mélyebben merülnek bele az útvesztőbe, de ezt simán be lehet tudni a zsáner ökörségeinek, meg ha jól belegondolok, el is tévedhetnek, illetve a végén meg már zárva a kijárat. Összességében annyira nagy baromság szerintem nincs a filmben: talán kicsit sok a sikoltozás, meg a futkosás, de a jump scare és a parás hangulat is működik – ennyi pénzből, ezt, így megcsinálni legalábbis parádés. A fura maszkos lány kifejezetten jó ötlet, egyszerre idézi meg a két ikonikus karaktert, Michael Myerst és Bőrpofát, ráadásul nagyon profin használják a fényképezéskor a próbababás környezetet. Talán némileg meglepő módon, de ebben a pincében tényleg lehet félni, hatásosak a beállítások, jók a vágások… de mindenekelőtt rohadt jó a zene és az effektek. Az effektek, így, gyári lemezen még jobban kijönnek, sokkal jobbak, mint a múltkori torrenten – miért is van az, hogy egy pici, lelkes amatőr csapat jobb munkát képes kiadni a kezei közül, mint egy nagyobb stúdió??? A színészekről sem rí le, hogy full amatőrök, nem keresik tekintetükkel a kamerát, egy apró szépséghibát éreztem velük kapcsolatban, hogy néha túlságosan mesterkélten, ridegen, kimérten, talán túl érthetően mondták a szöveget, a valóságban az ember ezekben a helyzetekben több indulatot vinne bele, nem ügyelne arra, hogy ennyire szép és érthető angol kiejtéssel beszéljen.

Az a helyzet, hogy ez egy stúdiófilmes összehasonlításban is megállná a helyét, láttam már ennél sokkal bénább, istenített horrort, ami sokkal több pénzből készült (Jinn, ugyebár). Amatőr filmek közül, elsőfilmes filmek közül kiemelkedő munka, és hiába hibáztatom érte, magam sem tudom, mit várhatnék egy pincés horrortól jobbat a sztori szempontjából… mindenesetre ezt éreztem egy kicsit gyengébbnek: ahogy más horrorok, ez is csak újrahasznosít dolgokat. Igazi eredetiség nincs benn, a múltkor például elég volt a fel-lekapcsolódó lámpa és az árnyékban feltűnő szellem ahhoz, hogy az ember elégedetten csettintsen az új ötlet láttán. Mondom, én magam sem tudnék újat kitalálni, úgyhogy ez nem feltétlenül hiba, inkább csak egy érzés. Mindazonáltal szerintem érdemes megnézni, tudnak az amatőrök is, ha hagyják őket és ha egy icipicit jobb technikával és emberanyaggal dolgoznak. Az imdb 3.2-je baromság, ez, a maga közegében simán, de a nagyok között is megállja a helyét. A rendező szerint a nem is olyan távoli jövőben hivatalosan, magyar felirattal is elérhetővé teszik a filmet a neten – ha már ugye a magyar lemezforgalmazásra nincs esély.  A nagyon köszönt ajándéklemezen van némi extra tartalom is, igaz, lenti barátaim kétlemezes kiadványainak szintjét nem éri el, de ha belegondolok, milyen fapados kiadások látnak napvilágot manapság, még ez is tök jó. A pár perces werkfilmek, kimaradt jelenetek mellett hatalmas respekt a filmzenéért, talán még nem is láttam olyan kiadványt, amin egy film extrájaként a komplett score szerepel. Kolos a kimaradt jelenetekben is brillírozik (amúgy is tök jó beszólásai voltak végig a filmben   king  ), néhány dolgot talán be lehetett volna tenni a moziba – gondolok itt a kezdésre, mikor találkoznak a három áldozattal. És még valami: a kis sminkfilmből látszik csak igazán, mennyire is több és jobb volt ez az alkotógárda egy mezei amatőr társaságnál – meg is lett az eredménye…



Amatőr filmeket nem pontozok, de tetszett.





.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: Orbiter 9   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptyCsüt. Május 03, 2018 9:41 pm

R2-D2 írta:
.
Orbiter 9

Egy fiatal lány rádöbben, hogy mindaz, amit eddig valóságnak hitt, csupán illúzió” – hirdeti a nagyon kevés infó, amit erről a moziról magyar nyelven fellelhető. Kivételesen azonban ez esetben ne bánkódjatok rajta, az a helyzet, hogy ennyi és csak ennyi tudás kell ahhoz, hogy a film képes legyen meglepetést okozni – s az icipicit talán középszerűsége ellenére is maradandó(bb) élményt nyújtani. Én legalábbis úgy voltam vele, hogy az elején kifejezetten untam az egészet, nem először láttam már ilyet, még mérgelődtem is, mi a francnak kell megint egy Hold kópiát látnom. Aztán… nem lennének a spanyolok spanyolok, ha nem csavartak volna a történeten – s rögtön sokkal érdekesebbé vált az egész… amikor meg még egyet csavartak, akkor meg már elégedetten csettintettem.

Nem rossz film ez az Orbiter 9, aki kedveli a fantasztikus filmeket, annak pláne nem. Az, hogy spanyol, az egyszerre pozitívum és negatívum: történet szempontjából szokás szerint jobban összerakott, jók benn a meglepetések, az egészen érződik a törődés, nem csak az van, hogy hülye néző, ne kérdezz semmit. A technikára, látványra viszont azért nem ártott volna még mit költeni (szerintem ezért is került át a fő szál a Földre), néha európaiasan szegényes (fura ezt egy Valerian után írni, de ez van), olyan, mintha a szomszéd utcában lennénk. A legfurább érzésem azonban mégsem ez: sokkal inkább az, hogy végig úgy éreztem, hogy valahol ezt a filmet én már láttam. Mármint hogy hiányzik belőle az az igazi ütős spanyol vér, amit már elvárnék, ez egy roppant ügyes újrahasznosítása korábbi sci-fi elemeknek, filmeknek – de úgy, hogy mire meg kell lepődni és tudom társítani máshoz, addigra az információhiány picit abszurditásba fordítja az egészet. Sajnos nem tudom ezt spoiler mentesen jobban megfogalmazni, hisz ha megírom, mihez képest nézem, ellövöm az egyik poént a kettőből.

75%


Én a Szobához képest néztem, és ahhoz éreztem egy picit gyengének.

Mert minden körítés ellenére igazából egy langymeleg romantikus filmet láttam... lényegesen jobbat, mint az Utazók, mert legalább nem próbált arról győzködni, hogy felismerni az elkerülhetetlent már elegendő ok is a szenvedélyes turbékra, de azért csak arról szólt ez az egész, hogy Helena és Alex hogyan hozzák ki a legtöbbet abból a helyzetből, amiben megismerkedtek. Helenából viszont nekem nagyon hiányzott az "átmenet", ami egy kis dráma lehetett volna, a másik oldalon meg a thriller-vonal, hogy ha ez ennyire szupertitkos és kritikus a túlélés szempontjából, akkor ne dőljön már dugába az egész, csak mert a vezetőségnek bepárásodik a szeme ennyi szerelemtől, öt perccel azután, hogy hidegvérrel lőttek agyon valakit a nagy titokért.

7/10, de igazán csak Belén Rueda terápiás szobája miatt.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: Hang nélkül   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 EmptySzer. Május 09, 2018 12:36 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 OAONh3t



Hang nélkül




Az igazság az, hogy ebben az óriási filmdömpingben az ember megválogatja, mit néz meg moziban – nem csak anyagilag lenne nehéz bírni minden premier megtekintését, hanem gyakorlatilag napokra be is lehetne költözni egy-egy terembe csütörtökönként. Nos, ebből kifolyólag meglehetősen ritkán ülök be olyan mozira, aminél úgy érzem, nem feltétlenül szükséges hozzá a nagyvászon és – legfőképp!!! – a hang (nekem ugyanis még mindig az a legfontosabb tényező), de tegnapelőtt valami isteni sugallat miatt csak kikötöttem ezen a kvázi némafilmen. S hogy mekkora ötlet volt!! Basszus, az utóbbi idők egyik leghatásosabb mozi élménye volt nekem ez a Hang nélkül, a közel tökéletes film, aminek csak néhány bosszantó történetvezetési és háttérinfo hiányos negatívuma van – de ezek ellenére tömény beszarás az egész. Egy végletekig kiélezett, izgalmas, feszült, a maga némaságában kiválóan működő mozi, aminek olyan zseniális és egyszerű az alapfelállása, hogy csak arról órákat lehetne beszélni…

Engem már az első kép megfogott: miután imádom a posztapokaliptikus filmeket, egyre szélesebb vigyorral néztem, ahogy a földre zuhant közlekedési lámpáról távolodik a kamera és a nagyobb perspektívában feltárul egy kihalt város képe. Sokadszor ejt ámulatba az egész, biztos velem van baj, de én tök szívesen élnék ott, akkor (jó, lehet, csak pár napig, mondjuk egy vakációra), nekem qrvára bejön ez a sehol senki, minden tárva-nyitva világ. A film kezdetén az Abbott családot találjuk egy szupermarketben, akik épp mezítláb, a lehető legminimálisabb zajjal intézik a nagybevásárlásukat – az esemény utáni 89-ik napon. S hogy mi ez az esemény? Nos, ekkor még semmit sem tudunk, ekkor még nem is érdekel, egyszerűen nem is gondolunk rá: leköt az egész nyitószcéna a majdnem lezuhanó játékkal, a jelbeszéddel… és igen, a szinte teljes némasággal. Emberek!! Ebben a filmben kb. két percnyi párbeszéd van, az összes többi szöveg  jelbeszéd – feliratozva! Szóval Abbotték, miután végeznek a bevásárlással (pénztárgép és pénztáros ugye nincs, mert előző hangos, utóbbit meg megették), egy szerencsétlen véletlen és jó nagy felelőtlenség miatt nagyon gyorsan megtapasztaltatják velünk is, amit ők már tudnak: a legkisebb zaj is halálosan végzetes lehet, ugyanis a Földet vélhetően valami földönkívüli invázió következtében vérszomjas ragadozó fenevadak lepték el, akik vakok ugyan, de olyan kiváló a hallásuk, hogy az alapján bárkit levadásznak (ebből lesz a Wayward Pines???).

Két gondolat ehhez a felütéshez. Az egyik – ami amúgy több ízben is felböffen a nézés közben – hogy sajnos az egész kezdeti űrhajójátékos eseménysor borzasztóan sablonos és kiszámítható, egyidejűleg végtelenül életszerűtlen. Vagy legalábbis ebben a helyzetben, amiben Abbotték épp leleddzenek, életszerűtlenül felelőtlen. Szinte fájt, ahogy láttam, hogy hogyan mennek ki a boltból egymás után, szinte kiabáltam, hogy ne, ezt, így ne, és sajnos fixen lehet tudni, mi fog történni – de még ennek ellenére is hatásos volt a hidas jelenet, nagy gratula az alkotóknak érte. Lesz még egy hasonlóan béna és klisés esemény, majd később a szöggel, de ott is fura mód működik az utóhatás, mert kizárt dolog, hogy ne rázná ki a nézőt a hideg, mikor premier plánban mutatják, amit mutatnak. Na de ne szaladjunk előre, mert a nyitás még felvet kérdéseket: ahogy írtam, én imádom az ilyen koncepciót, csak akkor kéretik legalább az alapokat erősre csinálni. Hogy ne kelljen azon gondolkodni, mi is az a fura valami, amit útnak használnak, ki, mikor hogyan rakta le, és honnan szerzett ilyet, mikor a világot már elárasztotta a halál… mert előtte ugye nem volt rá szükség. Aztán, miért csak mezítláb lehet menni (csak mert qrvára kényelmetlen, hideg és mondjuk egy tornacipő vagy egy sima zokni semmivel nem csap nagyobb zajt), vagy hogy honnan is van áram Abbottéknál, mi is termeli azt… hang nélkül… s amit Niwrok kolléga is írt, miért csak egy világ végén található tűzijáték telep az egyetlen megoldás az elterelésre???

Szóval néztem, néztem a filmet, csak gyűltek a gondolatok és kérdések a fejemben, aztán hirtelen minden ilyesmi eltűnt: ennek pedig két oka van. Az egyik, hogy valami fura okból úgy gondolták az írók, hogy életszerű ebben a világban, ahol fingani se lehet nagyon hangosat (tényleg, WC hol van?), ahol se sírni, sem üvölteni nem életbiztosítás, ebben a világban Evelyn (Emily Blunt), az anya terhes. Egyszerűen nem ment ki a fejemből, miért akarják nekem bemesélni, hogy ezek között a körülmények között lehet szülni és síró csecsemőt nevelni – úgy, hogy életben is maradsz. Megnyugtatásként írom: nagyjából megoldották a kérdést, bár aki szült már, vagy nevelt gyereket, az jókat fog mosolyogni néhány dolgon – de addig, míg oda eljutunk, maga a tudat nem hagyott nyugodni… ráadásul most pont két olyan sorozatot is láttam/nézek, amiben nem tudnak mit kezdeni egy gyerekkel. Ez a kérdés minden korábbi megmagyarázatlan sületlenséget, hiányos információt felülírt a fejemben, és kb. a mozi második harmadától szinte birkózott mindazzal a rengeteg pozitívummal, ami miatt az írás végi értékelés száma kijön. Az van ugyanis, hogy Evelyn terhessége és szülése, az addig, a közben és az után eltelő játékidő az utóbbi évek egyik legjobb, legfeszültebb és legzseniálisabb egy órája lett.

Képzelj el egy kis házat, ahol a család tökéletes némaságban kell, hogy éljen, így eszik, játszik, mindent próbál úgy csinálni, ahogy korábban. Persze nem lehet, de megpróbálják: minden véletlen „baleset”, zajkeltés szinte biztos halál. Aztán képzelj el egy szegény süket csajt hozzá, aki azt sem hallja, ha a halál közvetlenül mögötte van, kvázi nem is tud védekezni ellene – egészen kiváló az erre felhúzott karakter (a maga bűntudatával együtt, ugye) sorsa, aki nem a probléma lesz a moziban, hanem a megoldás. Képzelj el – inkább éld bele magad – egy apát, aki az önmarcangoláson túl minden erejével azon kell, hogy legyen, hogy részben megvédje a kis családját a nálánál sokkal erősebb vérszomjas idegenektől – de egyúttal biztosítsa is nekik a túlélést… ja, és pluszban a pincében összeszerelt rádiós szobában túlélőket keressen. Ide tartozik, hogy szenzációsan hatásos volt a fáklyagyújtás ötlete, még ha ezt már más filmekben, más okokból láttuk is. Szóval képzelj el egy ilyen világot, amiben maximum suttogni lehet – s aminek részleteinek, egyes elemeinek, eseményeinek, a fő történetszálának elmesélése (mínusz terhesség, ugye) egyszerűen letaglózóan hatásosra sikeredett, hogy a film majd minden perce egy kész hidegrázás. Még soha nem működött ennyire csend egy film alatt, még soha nem éreztem azt, hogy szinte másfél órán keresztül a karfát markolom izgalmamban: azon lehet vitatkozni, hogy ez horror-e vagy egy jól sikerült thriller, de azon már kevésbé, hogy a film para- és izgalmi faktora az egekben van. Jó néhány jump scare elem is gondoskodik az előbbi zsánerről, meg azért a lények látványa sem egy barátságos mesebeli szörnyeket megidéző kép… de ha csak magát a túlélésért folytatott küzdelem feszültségét és izgalmát nézem, igen, simán lehet thrillernek is nevezni.

Nekem kegyetlenül bejött az egész. Kezdeti gondjaimat az események szép lassan mind háttérbe szorították, egyszerűen egy idő után nem volt rá alkalmam azon gondolkodni, mennyire is bizonytalan az az alap, amire a forgatókönyvet felhúzták. Magával ragadott a félelem a hangtól, a dráma, az egész kilátástalanság veszettül fájdalmas érzése: a mozi minden rezdülése a némaság miatt százszorosan hatott rám. El nem tudtam képzelni, hogy a Hang nélkül hang nélkül is ilyen hatást képes kiváltani, pont egy multiplex popcorntól zörgő termében – és igen, igaz, amit a filmes oldalak mindegyke kiemel: ezen a filmen kifejezetten kínosan érzi magát a néző, ha zörögve, teli pofával tömi magába a büfében vásárolt kaját. Soha ennyire nem volt zavaró a nachos vagy a pattogatott kukorica hangja, igaz, én ezúttal – olvasva a jótanácsokat – kihagytam, de csak azt vettem észre, hogy egy idő után mindenki a zenésebb részeknél, vagy a kevésbé feszült alkalmakkor zörgette azt a bizonyos zacskót. A vége meg?? Nos, először azt mondtam, hogy „Anyátok!”, de aztán rájöttem, hogy ennek, így még tényleg nincs vége, és ha valaminek, ennek tényleg van létjogosultsága a folytatásra. Tervben már van, s ha icipicit finomítanak a háttér kidolgozásán, meg ha hitelesen megoldják, hogy egy újszülött nem sír (és nem úgy, hogy mondjuk ugrunk 5 évet), akkor azt hiszem, még inkább fogom élvezni ezt az egész némaságot. Vagy jelbeszédet. Vagy ami jön…




85%




.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 32 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
31 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 17 ... 30, 31, 32 ... 48 ... 66  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai
» Niwrok írásai 3.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: