Kritikák, gondolatok a filmek világából |
| | R2-D2 írásai 3.0 | |
|
+7Gyulus Dylan83 andrew1975 téglagyári megálló mesterjani Mr. White Weide 11 posters | |
Szerző | Üzenet |
---|
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: A széf Kedd Jan. 23, 2018 8:34 pm | |
| . A széfNo. Megint az van, hogy a fél világ utálja ezt a mozit, mindenféle B- meg Zs kategóriás kacatnak titulálja – én meg tegnap éjjel kifejezetten jól szórakoztam rajta. Sőt, ennél sokkal, de sokkal gyengébb horrorokat is láttam már, amiket meg piedesztálra emelt a „szakma” (pl. The Babadook): nem azt mondom, hogy most aztán ettől lefossa az ember a bokáját, de azt állítom, hogy a heist mozi és korhatármentes (itthon 16, de az imdb szerint mentes) horror keverékének a maga módján még működik is. Szóval… megint csak ne hallgassatok a sok-sok fanyalgóra, messze nem olyan rossz ez, mint aminek mondják – talán a félresikerült promóció az, ami ezt valami félelmetes szellemes mozivá tette, talán ez az, ami az igazi csalódást okozta egyeseknél. Ha viszont ezen elvárásoktól eltekintünk, egész kellemes másfél óra várhat ránk, néhány megszokottól talán eltérő eseménnyel – no meg egy érdekes (ámde első érzésre megmagyarázhatatlan) meglepetéssel. Már a főcím qrva jó – és meglehetősen fontos (csak ezt ekkor még nem tudja senki). Egy túszdrámás bankrablás összefoglalóját látjuk, újságcikkekből, rendőrségi jelentésekből… hiába láttunk már ilyet többször is, a vizualitás és a korai kezdés miatt nem is nagyon figyelünk rá, pedig aztán fontos lenne. Én legalábbis úgy voltam vele, hogy a főcím után egy ideig meg voltam győződve róla, hogy ugyan azon eseményt látom, annak kibővített formájában – csak menet közben derült ki, hogy 35 évvel később járunk. Ugyanis megint épp egy bankrablás bontakozik ki a szemünk előtt, amiben két lány (később derül ki, hogy testvérek) és három tűzoltónak öltözött faszi vesz részt. Én, aki szereti az ilyen stílusú mozikat, érdeklődéssel figyeltem a terv minden mozzanatát – már akkor is, mikor még csak alakult a feszültség (a hangulatkeltő zene nagyon jó!!!) – bírom, mikor egy ilyen rablás egy heist moziban tartalmaz olyan elemeket, amiket én nem találtam volna ki. Itt, ebben az esetben a szomszédos épületben szándékosan keltett tűz volt az újdonság, valamint az, hogy ezzel együtt ki a francnak tűnne föl lelépés gyanánt 5 darab tűzoltóruhás fickó az utcában (a rablás után). A másik, ami most épp jókor talált el, az a túszdrámás rétege a mozinak: a múltkori 6 nap és az Az ostrom után volt viszonyítási alapom az ilyen helyzethez – még ha ugye ez teljesen más alapokon is áll. Természetesen nem lenne film, ha minden simán menne: a tervezett félmilliós zsákmány helyett mindösszesen 70 ezer dollárt sikerül zsákmányolni, ezen pedig az addig egységesnek tűnő csapat rendesen hajba kap. Ha nem két nő lenne érintett, akkor azt mondanám, ez a szakasz a két lány, Leah (Eastwood lánya, Francesca) és Vee (Taryn Manning) farok méregetéséről szól – ugyanakkor, ekkor derül ki az is, hogy ők tulajdonképp testvérek, így az egész civakodás kicsit más színezetet kap. Bátyjuk, Michael (Scott Haze) az, aki próbál közéjük állni, s nagyjából ekkor derül az is ki, hogy miatta van az egész rablás. A csapat másik két tagját nem igazán érdemes megjegyezni, tekintve a film állítólagos zsánerét úgyis brutálisan búcsút veszünk tőlük hamarosan… sokkal inkább fontos egy fura, bajszos ember (James Fracno), aki szintén a csapat túsza, s aki banki alkalmazottól nem épp elvárható módon a rablók segítségére siet. Leküldi őket a pincébe, egy külön széfbe, ahol állítólag több millió dollárt őriznek, sőt még kulcsot is ad a pinceajtóhoz. A néző persze kicsit többet tud, mint a szereplők, a fickónak ugyanis fura hallucinációi vannak egy véres eseményről, ráadásul a bankigazgató is említ holmi fura és félelmetes eseményeket az épület alagsorával kapcsolatban. De az egészben a legfurább, hogy a nézőnek a napnál is világosabb, hogy a név nélküli férfi nem ok nélkül küldi őket le, ő vélhetően tudja, mi van ott lenn… de a mozi óriási dicséretére legyen mondva, egész jól sikerül megvezetni a közönséget a valósággal. Pontosabban a valóság illúziójával. Mindenesetre – a józan ész ellenére – a banda úgy dönt, hogy ha már ott van az a sok lóvé lenn, akkor vétek lenne itt hagyni: a kasszafúró lemegy és nekiáll kinyitni a páncélterem ajtaját. A bajok azonban itt kezdődnek: a félhomályos folyosón (mert persze megint senki nem kapcsolja föl azt a qrva villanyt) sötét árnyak jelennek meg, amik a biztonsági kamerán nem látszanak, de a jelen lévő emberek számára valós veszélyt jelentenek… a rablók pedig elég gyorsan elkezdenek fogyni. Közben senki nem érti, mi is történt, a főpénztáros által elmesélt 35 évvel ezelőtti bankrablós eset következtében ott maradó szellemek inkább váltanak ki röhejt, mint félelmet a csapat tagjaiból – egész addig, míg maguk is nem szembesülnek az egésszel. Az A széf pedig ekkor vesz (vehetne) egy fordulatot, innentől lesz (lehetne) egy jó kis túlélő horror, amiben aztán törvény szerint a jófiúk megmenekülnek, a rossz fiúkat meg megeszik a szellemek. Viszont… ez most így nem történik meg. Egyrészt, mert maga a bankrablós szál, a túszokkal, a kinn várakozó rendőrökkel (akik a rablók szerint egy titokzatos hívásra jöttek, valójában meg egy alkoholista zsaru véletlen megérzésre) nem tűnik el egyik percről a másikra, sőt egészen a végéig velünk marad, másrészt meg bizony az a bizonyos horror vonal eléggé alulreprezentált. Ennél félelmetesebb, ijesztőbb szellemekkel Sam és Dean Winchester simán elbánik, az egész alagsori jelenetből, a kóválygó karakterekből hiányzik az igazi para. Vannak ugyan jobb részek, a kamerát okosan használják (kombinálva a biztonsági felvételekkel), de egyszerűen nincs meg az a félelem a képekben, ami emlékezetessé tenné a mozit. Borzasztó lightos az egész, kényszeredetten próbál ugyan félelmetesnek tűnni, ugyanakkor talán szándékosan, de jump scare elemet abszolút nem használ, és semmit nem is mutat annyi ideig, hogy igazán félni lehessen tőle, esetleg nem olyan brutális, mint lehetne. Nem is igazán vártam a The Last Shift hangulatát, sem a Lights Out paráját, de azért az az alagsor, azokkal a szellemekkel lehetett volna ütősebb. S még valami: az, hogy milliószor elmondják a moziban, hogy nem ölünk embert, az gyakorlatilag kizárta azt, hogy valójában izgulni lehessen bárkiért is, annyira egyértelmű volt, hogy ezek a rablók tulajdonképp jófiúk ám, csak kénytelenek pénzhez jutni, hogy a rosszfiúknak megadhassák tartozásukat… hogy ez is a horror rovására ment. Nemcsak, hogy szimpatikusak és valahol esendőek, amatőrök a rablók, hanem majdnem hogy a jó oldalon álló ártatlan áldozatok – a kérdés csak az, hogy az ismeretlen bajszos fickó miért küldte le őket a pincébe? Mintha tudta volna, hogy van ott valami, ami simán elintézi a bandát… Mellesleg a mozi egyik legnagyobb erénye maga az a titokzatosság, amit a fickó karaktere képvisel (csak halkan jegyzem meg, az aktuális események miatt Fracno látványa kicsit mást is jelentett most): egész jól keverték az írók a lapokat a sejtelmességgel és a tudatlansággal vele kapcsolatban. Minderre pedig egy egészen ütős és meglepő finálét húztak föl – ami a maga nemében természetesen ökörség, úgy, ahogy van, mégis valahol működik és elégedett csettintést válthat ki a nézőből. Ha nagyon belemennék – és ha nem tetszett volna összességében a film, akkor vélhetően meg is tenném – akkor minden bizonnyal ízekre tudnám szedni azt a szerepet, amit neki szántak, így, ilyen formában, de valahol az A széf ezzel a fordulattal együtt nyeri el igazán az értelmét. Meg amúgy is, jó néhány abszurd ötlet és hiteltelen megoldás kíséri a filmet, de hát ha már azt elfogadjuk, hogy a bank alagsorában van egy széf, amihez nem mer lemenni senki és mégis dugig van pénzzel, hogy a folyosón 35 éves szellemek randalíroznak, amiket nem lát az ipari kamera… nos, bőven belefér a titokzatos idegen szerepeltetése. Az azon való tűnődés, hogy ki is ő és mit is akar, picit feldobja az amúgy egész kellemes hangulatú és kifejezetten előnyösen rövidre vágott mozit: nekem így jobban is tetszett, mint néhány agyonhype-olt társa. Inkább szellemek, mint egy papírmaskarás rém, egy múmiaként betekert nő története, vagy egy kávéscsésze-hipnózis… már csak a PR-esek és a poszterkészítők fejére kellene koppintani, akik ilyen eszméletlenül idióta és giccses reklámanyagot terveztek a filmhez. Összességében én azt mondom, hogy ez az A széf nem egy rossz film. Nem idegesített öl, nem fogtam a fejem közben és nem is aludtam be rajta. Persze, elvárástól függően lehetne teljesen más és jobb is, ha máshogy súlyozták volna a horror és a heist mozi arányát, lehetne félelmetesebb is, de valahol úgy érzem, mégiscsak működik az az eszement koncepció, hogy szegény bankrablók 35 éves életre kelt szellemekkel találkoznak a nagy pénzhez vezető útjukon. Kicsit, olyan talán, mint az A 13 kísértet – az sem volt egy nagy eresztés, de a maga módján kifejezetten fogyasztható volt. Mint ez. 75% .
A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 16, 2019 12:08 pm-kor. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Kedd Jan. 23, 2018 9:07 pm | |
| - R2-D2 írta:
- .
A széf
Összességében én azt mondom, hogy ez az A széf nem egy rossz film. Nem idegesített öl, nem fogtam a fejem közben és nem is aludtam be rajta. Persze, elvárástól függően lehetne teljesen más és jobb is, ha máshogy súlyozták volna a horror és a heist mozi arányát, lehetne félelmetesebb is, de valahol úgy érzem, mégiscsak működik az az eszement koncepció, hogy szegény bankrablók 35 éves életre kelt szellemekkel találkoznak a nagy pénzhez vezető útjukon. Kicsit, olyan talán, mint az A 13 kísértet – az sem volt egy nagy eresztés, de a maga módján kifejezetten fogyasztható volt. Mint ez.
75%
Amíg nem olvastam el az írásod, csak a képet láttam, azt hittem megint felültél a retró-vonatra ... a 90-es évek végén voltak divatban az ilyen színvilágú poszterek . Lehet, hogy ez ott a széfbe zárva jobban működik, de bevallom, egyelőre annyira nem érzem felcsigázva magam... de meglátjuk, rossznak tényleg nem hangzik rosszul. . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Kedd Jan. 23, 2018 9:13 pm | |
| - Niwrok írta:
A széf
Amíg nem olvastam el az írásod, csak a képet láttam, azt hittem megint felültél a retró-vonatra ... a 90-es évek végén voltak divatban az ilyen színvilágú poszterek .
Lehet, hogy ez ott a széfbe zárva jobban működik, de bevallom, egyelőre annyira nem érzem felcsigázva magam... de meglátjuk, rossznak tényleg nem hangzik rosszul.
. Igen, ezért is írtam egy mondatban az elbaltázott marketing kapmányt. Idióta kép, idita csiricsáré színvilág - egy horrorhoz.. Nézd meg, az Anyámnál meg a Szarvasosnál sokkal jobb. . | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Kedd Jan. 23, 2018 9:22 pm | |
| - R2-D2 írta:
- Niwrok írta:
A széf
Amíg nem olvastam el az írásod, csak a képet láttam, azt hittem megint felültél a retró-vonatra ... a 90-es évek végén voltak divatban az ilyen színvilágú poszterek . Lehet, hogy ez ott a széfbe zárva jobban működik, de bevallom, egyelőre annyira nem érzem felcsigázva magam... de meglátjuk, rossznak tényleg nem hangzik rosszul.
. Igen, ezért is írtam egy mondatban az elbaltázott marketing kapmányt. Idióta kép, idita csiricsáré színvilág - egy horrorhoz.. Nézd meg, az Anyámnál meg a Szarvasosnál sokkal jobb.
Oké... de én nem is arra hajtok, hogy a Bottom-listára keressek filmeket . Nem mintha ez oda tartozna automatikusan, de valamiért mégiscsak az Anyámmal meg a Szarvassal kínoztad magad az utóbbi héten, amiket azért elsőre is megtippeltem volna, hogy nem lesznek a kedvenceid . Ennyire fix már a listád, hogy ilyenek beleférnek ? . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Kedd Jan. 23, 2018 9:30 pm | |
| - Niwrok írta:
Ennyire fix már a listád, hogy ilyenek beleférnek ?
. Nem, de ehhez volt kedvem és ez csak másfél óra. Amúgy... olyan nagy meglepetés már nem érhet, a Tagadás, a Borg/McEnroe a Wind River és a Gifted van még tervben. A többi csak töltelék. Aztán jön az Oscar szezon. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Kedd Jan. 23, 2018 9:37 pm | |
| - R2-D2 írta:
- Niwrok írta:
Ennyire fix már a listád, hogy ilyenek beleférnek ?
. Nem, de ehhez volt kedvem és ez csak másfél óra. Amúgy... olyan nagy meglepetés már nem érhet, a Tagadás, a Borg/McEnroe a Wind River és a Gifted van még tervben. A többi csak töltelék.
Aztán jön az Oscar szezon.
Nem a Vaultra vonatkozott a kérdés, hanem a másik kettőre ... Én is így vagyok vele, hogy mindent úgysem pótlok, a kevésbé érdekesnek tűnőket elteszem későbbre... Még talán kettőt előreveszek, aztán szerintem véglegesítem is a dolgokat... most már jól esne valami sorozat ennyi film után . Plusz annyit, hogy utólag még jobb is, hogy nem csak két-három filmet írtál a múltkor, mert többet is megnéztem arról a listáról, és át is rendezte kicsit az erőviszonyokat a középmezőnyben . Az Oscar-szezont meg kezdheted is a "Testről és lélekről"-lel . . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Kedd Jan. 23, 2018 9:50 pm | |
| | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Kedd Jan. 23, 2018 9:58 pm | |
| - R2-D2 írta:
Ja!! Azok a Bottom listára kellettek...
Testről és lélekről? Mert? Van valahol?
Hát ez az ! Én sajnos év közben is láttam elég rossz vagy rosszul eső filmet ahhoz, hogy ne kelljen külön néznem, hogy feltöltsem a Bottomot . Persze! De egyelőre csak offline ... . | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Szer. Jan. 24, 2018 7:35 am | |
| - Niwrok írta:
- R2-D2 írta:
Az ígéret
Na, ezt sem fogja a török kormány sűrűn mutogatni senkinek…
Itt jegyzem meg, kedves alkotógárda, hogy az „Ígéret szép szó, ha megtartják úgy, jó”… ugyebár: nem ártott volna, ha a srác által tett fogadalom legalább minimális mértékben szerepet kapott volna a filmben, ha már egyszer az a címe is… ugyanis ez az egész ígéret teljesen elsorvadt a történet folyamán.
Hiányzik az Az ígéretből az igazi átütőerő, az igazi sokk, ami emlékezetessé tehette volna: hiába a nagyszerű korrajz, hiába a remek színészgárda, ha a tömegével kivégzett örmények csupán díszletként funkcionálnak az orvostanhallgató Mikael (akinek némely jelenete megidézte az A fegyvertelen katonát is), az amerikai újságíró Chris (Bale) és az örmény tánctanár Ana (Chrlotte Le Bon) kavarása mögött.
Nem azt mondom, hogy az Az ígéret rossz mozi, csak lerí róla a bátortalanság. Egy nagyon fontos film lehetne, egy jó kis tényfeltáró dráma, de azt érzem rajt, hogy mintha nem is akart volna olyan nagyot szólni.
70%
Érdekes, hogy két ilyen "történelmi jellegű" filmet vettünk most sorra, és hogy szinte szóról szóra ugyanazt írtuk róluk, vagyis hogy a dramaturgiában a tartalmat feláldozták a felszínesség oltárán. Mert állhat bárki mögötte, akarhat ezzel kifejezni akármit, szerintem ezek könnyen belefutnak az "Avatar-dilemmába": vagy hiteles, tartalmas, mély filmet csinálnak, és ezzel elveszítenek egy csomó nézőt (mert a nézők túlnyomó része ugyebár szórakozásból néz filmeket, nem ismeretterjesztési céllal...), vagy maradnak a love story-nál, a sekélyes érzelmeknél és a szemérmes utalásoknál és félrenézéseknél, és akkor esetleg sokkal több emberrel sikerül megismertetni magát a témát is. A Hotel Ruanda szép példa, szerethetjük mi nagyon, de az sem kereste halálra magát, nem ostromolták miatta a mozikat, pedig a bemutatója idején már az Oscar és GG jelölései miatt elég ismert volt.
Az ígéretről olvastam már sokat, leginkább éppen amiatt, hogy a török kormány hogyan próbálta mindenhol megfúrni, de így látatlanban és az olvasottak alapján sem hiszem, hogy többet kapnék tőle, mint annak idején mondjuk a Flowers of Wartól.
Csak azért reagálok rá, mert így is lett... és még tényleg a Flowers volt érdekesebb. Mint sok ilyen jellegű filmnél, a történelem csak a hátteret adja a romantikus négyszöghöz, ami elszakít, összehoz, reménnyel tölt el majd újra elszakít szerelmeseket. Ezért is lett nekem is egy kicsit felemás az "ígéret", mint házassági ajánlat beteljesülése, mert azért azt inkább a kényszer szülte a menekülésre, nem a becsület. És bár azért akadtak tragikus képei a mészárlásnak, inkább a külsőségeivel lett valamennyire kiemelkedő, "Konstantinápoly" képei például nagyon szépek lettek. Alakítások közül kettőt jegyeztem meg, vagyis Christian Bale-ét, mert mostanában visszavonulni látszik a filmezéstől, háttérbe szorult a munka a család miatt, a másik meg az epizódszereplő Tom Hollanderé, mert nekem a dinamitos jelenet lett az egyik legjobb. Meg az ütött szöget bennem, hogy milyen mély sajnálattal tölt el, hogy a globalizálódás és a tömegmédia megjelenésével már száz éve is mekkora fejfájást okozott a tényeket tagadni igyekvő diktátoroknak, hogy besározzák, félreállítsák, kémkedéssel vádolják vagy akár megöljék azokat, akik nem csak a "kényelmes" tényeket kívánják a nyilvánosság elé tárni... A 7/10 jó lesz nekem is. . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: A tehetség Csüt. Jan. 25, 2018 8:00 pm | |
| . A tehetségMondd csak, kedves olvasó, te mit tennél, ha gyermeked 7 éves korára integrálni és deriválni szeretne? És mondjuk nem tehetnéd meg, hogy sok pénzért különleges iskolába írasd? Hogy ha a családban mondjuk már lett volna egy öngyilkosság, pont a különlegesség, a megkövetelt és elvárt eredménykényszer hatására? Ha mondjuk a gyermeked nem is kíván különleges lenni, hanem csak élni szeretné a 7 évesek sima életét?? Mit tennél, ha viszont a nagyi – aki hasonlóan zseni – mindenképp iskoláztatni akarná, hogy a gyerek által elért eredményekre büszkén verhesse a saját mellét? Mi a fontos? A gyerek, vagy az emberiség érdeke??? Nagyon meglepett ez a film. Először is, totál véletlenül futottam bele, az xpress év végi listáját böngészve, ide-oda kattintva a filmes adatbázisokban tűnt föl az előzetese, s miután az A számolás joga című, hasonló elvek alapján építkező mozi nagyon bejött, rögtön kíváncsi lettem a kislány történetére. Legalábbis… az első elgondolásom az volt, hogy egy kislány történetét fogom látni, akinek nem adatott meg a zsenijének kihasználása, és a megfelelő intézményhez vezető rögös út drámai állomásait fogom látni… aztán nem. Ez a mozi sokkal inkább egy gyermek elhelyezési-, gyermekfelügyeleti jogáról szóló civakodás története, amiben a nagybácsi és a nagymama pereskedik a csöpp Mary érdekében, s amiben Mary tudása, tehetsége icipicit másodlagos a mellett a kérdés mellett, hogy hát akkor mi is igazán fontos a számára. S a dráma helyett pedig egy eszméletlenül érzelemgazdag – ez esetben egyetértek más netes ítészek fogalmazásával: szívhez szóló –, kifejezetten jó kedélyű, vicces és szórakoztató filmet láttam, ami vélhetően akkor is megérintett volna, ha nincs gyerekem – mert minden olyan képessége és eszköze megvan hozzá, ami ehhez kell. És kegyetlenül ki is használja ezeket: ha picikét néha giccsesnek is tűnik, én úgy éreztem, végre megkaptam mindazt az érzelmi manipulációt, amit sokszor hiányolok és ami néha oly jól tud állni az Álomgyár egyes filmjeinek és rendezőinek. Mary (McKenna Grace – róla még majd hallunk, az tuti) most megy elsőbe. Igazából nem akar abba az unalmas iskolába menni, fél éves kora óta anyja testvére, Frank (Chris Evans) neveli, és a kislány úgy érzi – teljes joggal – hogy az iskola úgysem tud neki semmi újat mutatni. A kislány istenadta tehetség, örökletesen egy matekzseni, anyja és nagyanyja vére folyik benne – viszont az elmúlt 6 és fél év sem múlt el nyomtalanul: a nagybácsi a maga iszonyat laza hozzáállásával próbálta kiemelni a zseniélet korlátai közül, próbált neki egy átlagos kislány átlagos világát biztosítani. Nem is volt gond mindaddig, míg Mary el nem megy suliba, ahol bizony kiderül, hogy az egyszereggyel kéne kezdeni… amit ő már mondjuk három évesen tudott. A konfliktus a tanárral és az iskolával kódolva van, Frank pedig csak nehezen tudja kordában tartani saját és a lány indulatait a helyzettel kapcsolatban. Aztán mikor Mary másodszor is bajba kerül a suliban – qrva jó volt, ahogy ezt egyébként Frank lereagálta – dönteni kell: tényleg azt akarja-e, hogy a lány átlagos suliban átlagos kislány maradjon, vagy belátja, hogy valóban a köz érdekét szolgálva tehetségének megfelelő helyre viszi a lányt. Nem titok, a nagybácsi előbbi mellett dönt – és ezzel el is kezdődnek a problémák. Hiába a félszemű macska, Fred, hiába a kedves szomszédnéni, Roberta (Octavia Spencer – A számolás joga újabb kapocs), valamint a Frankkel közelebbi kapcsolatba kerülő tanárnő, Bonnie (Jenny Slate), hiába minden érv a mellett, hogy Mary csak maradjon a megszokott közegében átlagos kislány, feltűnik a gonosz nagyi, és követeli a kislány felügyeleti jogát. Na, jó, nem gonosz, csak éppúgy matekzseni, akinek mindennél fontosabb, hogy a családi örökséget Mary továbbvigye, s akinek meggyőződése, hogy a kislány tudását az emberiség szolgálatába kell állítani… … és el is érkeztünk a film egyik legfontosabb kérdéséhez. Ahhoz, amire az egész bírósági szakasz, a családi perpatvar, az előásott és a bírónak előadott sérelmek visszavezetetőek: mi jobb, mi fontosabb ebben az esetben. Mi jobb a kislánynak és mi jobb a környezetének: a választ pedig mindenki magában kell, hogy eldöntse. Az A tehetség ritmust és stílust vált, a kissé bohókás, rém szórakoztató gyerekfilmből egy késhegyre menő csata lesz, egy laza tárgyalótermi mozi, amiben mindenki bevet mindent, hogy megkapja a lányt, s ami nem kevés meglepetést és némi drámai elemet is tartalmaz. Az ember az első percek alapján teljesen másra számít, sokkal inkább volt várható Mary tudására épített sztori, mint ez, amit látunk – mégis, észrevétlenül teljesen magával ragad és a bőröd alá mászik a harc anya és fia között. Nekem legalábbis nagyon bejött, ahogy – megtartva a vidámságot – Evelyn, a nagyi (Lindsay Duncan) és Frank küzd a felügyeleti jogért, érdekes volt látni az egész tárgyalási procedúrát, mit is képes megtenni a két családtag egymással szemben, hol is van a határ, amit nem lépnek át. Van-e egyáltalán olyan… de a legfontosabb, hogyan hat ez Maryre. Ő, mint az ügy tárgya, hogy reagálja ezt le, érdekel-e valakit az ő véleménye… és ha csak azt nézem, hogy mi az erre adott válasz, már akkor is megérné megnézni a filmet. Nem árulom el a mozi minden fontos mozzanatát, de annyit mondok, hogy felkavaróan szeretetteljes az egész eseménylánc, amik a lánnyal történnek (macska!!), ahogy mindez elő van vezetve, az rettentően mély érzelmi töltettel rendelkezik. Együtt sírunk vagy nevetünk vele, szurkolunk, hogy neki legyen jó, kéjes vigyorral nézzük, ahogy oktatja a felnőtteket, vagy épp megold egy megoldhatatlan egyenletet. Jómagam alapból is szeretem, ha egy filmet az első percektől kezdve széles mosollyal tudok végignézni, sokszor az első jelenet sok mindent meghatároz – márpedig itt már az indulás az iskolába megadta az egész mozi alaphangját. Szinte végig – még mikor kicsit rosszabbra is fordultak az események – akkor is ott volt a mosoly az arcomon, szinte végig azt a pozitív töltetet, azt a kedves vidámságot éreztem a filmből, amit az első percek „ Úgy nézek ki, mint egy Disney hercegnő” és a „ speckó reggeli” megalapoztak. A kis színésznő aranyossága, szeretnivalósága, a kiváló dialógusok, poénok, a tök jó hangulatkeltő zene, a remek karakterek hatására valahogy az ember az egész film alatt csak kedvességet és jó kedvet érez. Közben pedig agyalhat a már fentebb említett kérdéseken, gondolkodhat azon, hogy ő vajon mit tenne – no meg vacillálhat a nagyi szándékán és módszerein… meg például az olyan kis filozófiai elmélkedéseken, hogy van-e isten. S ha már nagyi: a maga módján, legalábbis egy ideig, Evelyn motivációi és szándékai is érthetőek, csak a bíróságon bicsaklik meg kicsit ez az egész – de még ezt is képes ellensúlyozni a bájos kislány egyetemi „vendégszereplése” a maga aranyos zsenialitásával. Nagyon rég láttam ennyire érzelemgazdag filmet, amiben szinte minden működik. Kiváló karakterek, remek és jól elhelyezett humor, okos, elgondolkodtató, de egyben roppant szerethető történet, nagyszerű dialógusok, s nem utolsó sorban első osztályú színészek. Apropó, színészek – és rendező. A netes írások általában azzal kezdik, hogy ez a Marc Webb rendezte az 500 nap nyár és a két A csodálatos Pókember mozit… miután viszont én ezt nem tudtam, ezek közül semmit sem láttam, úgyhogy nekem ez totál nem is játszott szerepet nézés közben. Sem pozitív, sem negatív befolyásolást nem adott, sőt, még meg is jegyeztem közben, hogy hoppá, milyen jó kis filmet csinált ez az ismeretlen faszi… A másik meg ugye Chris Evans: nos, oké, hogy ő Amerika Kapitány, meg Fáklya, de én őt a Mobilban ismertem és szerettem meg, és egyáltalán nem volt fura, hogy képes a képregényfilmes karaktereken túl is mutatni valamit. Kell életnek lenni a Marvelen túl is – és nagyon örültem, hogy ez most megint bebizonyosodott. Egy film, aminek majd minden perce élmény, amiben nagyítóval kell keresni a hibákat – talán egyedül a nevelőszülős szakasz lóg ki a sorból. Részben, mert iszonyat béna az egész szitu, mindkét felnőtt, részben meg, mert tényleg csak azért van, hogy egy végső konfliktusnak – és feloldásnak – teret biztosítson… lehet, hogy más körülmények között is lehetett volna mindez, de igazából mindegy. Ez nem csorbít semmit azon az élményen, amit az A tehetség nyújtani volt képes… félve írom, de az Életrevalóknál éreztem valami hasonló pozitív kisugárzást utoljára. 85% .
A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 16, 2019 12:16 pm-kor. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Csüt. Jan. 25, 2018 8:56 pm | |
| - R2-D2 írta:
A tehetség
Nagyon rég láttam ennyire érzelemgazdag filmet, amiben szinte minden működik. Kiváló karakterek, remek és jól elhelyezett humor, okos, elgondolkodtató, de egyben roppant szerethető történet, nagyszerű dialógusok, s nem utolsó sorban első osztályú színészek. Egy film, aminek majd minden perce élmény, amiben nagyítóval kell keresni a hibákat – talán egyedül a nevelőszülős szakasz lóg ki a sorból. Ez nem csorbít semmit azon az élményen, amit az A tehetség nyújtani volt képes… félve írom, de az Életrevalóknál éreztem valami hasonló pozitív kisugárzást utoljára.
85%
Itt tényleg csak az volt a kérdés, hogy kinek melyik volt hangsúlyosabb a filmben, és hogy ki mit árul el belőle. Mert ami jó, az jó ... és ne is csak a rendezőt emeljük ki, hanem a forgatókönyvírót is, Tom Flynn-t, akit akár elsőfilmesnek is tekinthetünk a kisebb, régebbi munkái ellenére. A nevelőszülős rész talán tényleg kicsit erőltetettre sikerült, de az tök jó volt, hogy addig és utána folyamatosan tudott újat hozni a film, akár az apa felbukkanására, akár Frank korábbi életére gondolva. Bár csak a facebook érdeklődő szerverei miatt, de így akkor látogatói rekordot is jelent a Tehetség... és némi promóval talán pár új olvasót is . . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Csüt. Jan. 25, 2018 9:08 pm | |
| - Niwrok írta:
A tehetség
Itt tényleg csak az volt a kérdés, hogy kinek melyik volt hangsúlyosabb a filmben, és hogy ki mit árul el belőle. Mert ami jó, az jó ... és ne is csak a rendezőt emeljük ki, hanem a forgatókönyvírót is, Tom Flynn-t, akit akár elsőfilmesnek is tekinthetünk a kisebb, régebbi munkái ellenére.
Sokat gondolkodtam, mit is tudnék reagálni az írásodra (írásokra), de most úgy érzem, ketten mindent leírtunk, amit le lehetett. Úgyhogy tényleg annyiban maradhatunk, hogy ami jó, az jó. Promó meg egyértelmű... . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Wind River – Gyilkos nyomon Szomb. Jan. 27, 2018 6:05 pm | |
| . Wind River – Gyilkos nyomon„- És hogy halt meg? - Nyüszítve.”Ha csak azt vettem volna alapul, hogy a Wind River kapcsán milyen viszonyítási pontokat találni a neten, lehet, meg sem nézem ezt a mozit: Taylor Sheridan, mint író, eddig nem alkotott számomra igazán maradandót – sem a Sicario, sem az A préri urai scriptjétől nem ájultam el. Mindkettőből hiányzott valami, valami, ami úgy igazából odabasz, amitől egy mozi örök élménnyé válik… nos, ehhez az élményhez eddig ez a Wind River van a legközelebb, a faszi kezdi érezni a dolgot, de még mindig nem tökéletes. A másik viszonyítási pont ugye a Fargo – de szerencsére ez csak a hó miatt jöhet egyáltalán szóba: én ugyanis azon kisebbség tagja vagyok, akik kifejezetten pocsék és rettentően túlértékelt mozinak tartják a Coen fivérek alkotását. Szóval, ha mindezeket előtte olvasom, lehet, meg se nézem, de szerencsére semmit nem tudtam a filmről, csupán az év végi listákon látott előkelő helyezésére figyeltem fel… így lett az, hogy a végén elégedetten álltam föl a fotelból, s csak utólag próbáltam magyarázatokat találni az általam kevéssé tetsző dolgokra. A Wind River egyébként egy hely, egy indián rezervátum neve az USA Wyoming államában, de miután ez a hazai mozi forgalmazásban ugye nem csengene elég jól, itthon kapott még egy Gyilkos nyomon kiegészítést – lelkük rajta, szerintem rém gagyi. Mindegy, a film ebben a rezervátumban játszódik, ráadásul valós események inspirálták – Sheridan elég sokat kutakodott a témában, így én hiszek neki: átlag feletti az eltűnés és az erőszak a környéken, az indián lányokkal szemben elkövetett atrocitások száma pedig kimagaslóan nagy. Valahol egyébként ezen nincs is mit csodálkozni, ismerve a múltat, tekintve a körülményeket, tulajdonképp minden szomorúan logikus, ami ezzel a népcsoporttal történik… ehhez a gondolathoz kapcsolódik majd a filmbeli lány esete is – s nem, nem az áldozatot hibáztatom, de picit naivnak tartom, hogy bárányként bement a farkasbarlangba. A lényeg, hogy az író/rendező ezzel a filmmel felvállalt valamit, egy krimibe csomagolva próbálja felhívni figyelmet az indiánok problémáira, a havas táj és a nyomozás kitűnő háttér hozzá – a kérdés ilyenkor megint csak az, hogy kihez jut el az igazi üzenet, lesz-e bármi hatása a világra. Vélhetően semmi, de ezt is megszokhattuk már… a nagy többség csupán egy jó/nem jó havas krimit fog látni – annak minden előnyével és hátrányával. Tehát Wind River, Wyoming. Lány fut a hóban. Qrva hideg van, de rajta cipő sincs, mezítláb, melegítőalsóban rohan – vélhetően az életéért: nem tudjuk, ki ő, mi elől fut, csak érezzük a veszélyt. Pár perccel később majd vérbe fagyva látjuk viszont, egy helyi vadász, Cory (Jeremy Renner) lesz az, aki belebotlik, s akit alaposan meg is visel az eset: egyrészt mert ismerte a lányt, másrészt meg mert sötét árny telepszik a faszi múltjára. Érdekes egyébként, ezzel hogy játszik a rendező, amikor Cory elmegy az exéhez, egy szó sem hangzik el az egészről, mégis szinte érezni azt a terhet, amit a pár cipel – jóval később derül ki, mi is történt valójában. Szóval Cory, aki hivatásos vadász, rókákat lő ki, épp pumára indul vadászni, mikor nyakába szakad az ügy: fiatal indián lány vérbe fagyott holttestére bukkan kinn a havas mezőn. Érdekes adalék volt a történetben az egész illetékességi huzavona, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen rezervátumnak ekkora autonómiája van, saját rendőrséggel – a mi esetünkben viszont ki kell hívni az FBI-t, addig senki nem is nyúlhat a holttesthez. Ide kapcsolódik egy másik tök fura dolog, a halottkém megállapítása és annak utóhatása: az egész kavarásnak pedig az lesz a következménye, hogy a fagyos világban igazándiból hárman erednek a Gyilkos nyom után: Cory, egy fiatal FBI csaj, Jane (Elizabeth Olsen) és a helyi rendőrfőnök, Ben (Graham Greene). Mindhárman más mentalitást képviselnek, más szabályok és értékrendek szerint merülnek alá a nyomozásban – Jane meglehetősen hamar rájön, hogy itt, ezen a helyen, egyedüli FBI-osként semmire sem megy. A cooperi világból megismert Nyomkeresőre , Coryra hárul a feladat nagy része, ő az, aki személyes érintettség miatt is vérszagot fog és a hóban követi a múló nyomokat… Több dolog is nagyon jó ebben a szakaszban, a hármójuk viszonya, annak változása, az egész „hó és csend”, maga az egész modernkori vadnyugat, amit Sheridan a vászonra álmodott… remek. A film közepén az a kis incidens a drogosokkal tényleg ütős lett, és maga az egész wyomingi tél valóban csontig hatolónak… tűnik. Pár apró dolog van csak, ami zavart: az egyik, az pont a téllel kapcsolatos. Ha tényleg ennyire hideg van, mint mondják, akkor bizony illett volna odafigyelni a stábnak, hogy az látszódjon is a vásznon, a Gyilkosság az Orient Expresszenhez hasonlóan itt sincs soha egy nyamvadt lehelet a levegőben (de, a végén, Jane-nél). Nem tudom, mennyi volt az igazi hó, meg a trükk, hol és mit forgattak valós közegben, de néha bizony csak azért tudtam, hogy hideg van, mert mondták. A másik meg, hogy tök fölöslegesnek éreztem Cory szálába a kiskölköt bevonni: semmi jelentősége nem volt, ráadásul egyszer csak úgy eltűnt a képernyőről, mint ha sosem lett volna ott. Oké, hogy legalább nem kell vele vesződni a fináléra fordulva, de ezért kár volt beletenni – ha meg csak azért volt benn, anyuval együtt, hogy a múltidézésnél el tudjuk képzelni az eseményt… nos, az sem lett volna muszáj. A harmadik, ami icipicit zavart, az a film indokolatlan lassúsága: nincs ellenemre a komótos történetvezetés, de néha itt bizony nagyon leült az egész, néha túl melankolikus, túl sok havas tájon rohanó hószán, s jól néz ki a hatósági konvoj, de néha már időhúzásnak éreztem. Már csak azért is, mert maga a történet, a nyomozás bizony nem egy agyafúrt thriller. Nincs pszichopata elkövető, az áldozat kapcsolatrendszeréből, meg néhány nyomról a hóban össze lehet rakni, hol járt a lány – a kis, immár felturbózott csapat meg is érkezik a helyszínre… ahol viszont valami olyan kezdődik, ami teljesen új szintre emeli a filmet. A mozi utolsó fél órája zseniális, minden korábban álmosító pillanatot feledtet, már az első konflikus is remek, de aztán a flashback (már eleve az ajtónyitás), annak következménye egyszerűen parádés. Ez a szakasz egyszerre gyomorforgató, tarantinosan beteges, izgalmas és katartikus – pláne Cory és műve… remek az egész, úgy, ahogy van. Apró szépséghiba lehet csupán, ha az ember abba is belegondol, hogy tulajdonképp semmit nem tudunk meg a fúrótelepen történtek utóhatásairól, az sem egészen tiszta, hogy deklaráltan annyira messze mindentől, végül is ki, hogyan és mit élt túl, ki, hogyan és miért lesz/nem lesz felelősségre vonva. Azért az, ott kicsit olyan volt, mint egy cirkuszi céllövölde, kétlem, hogy minden vizsgálat nélkül lezárják az ügyet – még ha ez egy rezervátum, akkor is… de az is igaz, hogy a történet, a tanulság és a katarzis szempontjából mindez totál lényegtelen. A fontos maga az indiánok (indián lányok) kiszolgáltatottságának bemutatása, a droghasználattól kezdve (tüzes víz asszociáció) a szexuális erőszakot bezárólag, és ezzel együtt pár gondolat erejéig az egész mai kori indián közösség, egy rezervátum belső világának felskiccelése. Aztán kisebb súllyal, de fontos a gyász feldolgozása, Cory szavai akár egy tankönyv lapjaira is illenének – más kérdés, hogy qrva nehéz ám azokat úgy betartani. S végül, a két család drámájának bemutatásával a tanulság, ami szerint majdnem ugyanaz a tragédia miatt az egyik szétmegy, a másik összejön… mennyire nem vagyunk egyformák, mennyire is máshogy alakulhat másnál minden. Van a hónak, a havas tájnak, a havas krimiknek, filmeknek valami fura bája, az tény. Számos alkotást láttam már ebben a közegben, eddig azt mondtam volna, hogy a skandináv közegből érkező mozikat nem lehet utolérni. Nos, a Wind River rácáfol erre, igaz, hogy ennek a rezervátumos, indiános vonala miatt van valami exkluzivitása, amitől más, mint egy sablon amerikai film, de hangulat, stílus, talán még depresszió szempontjából is méltó párja az északi moziknak (az csak apró gonoszság részemről, hogy azokban biztos igazi a hó is és a hideg is). Renner hóvadász szerepben is nagyszerű, jó poén, hogy az FBI csajjal együtt innen mehettek a Végtelen háború forgatására. A szakáll miatt alig ismertem meg John Bernthalt, de gyanús volt a lapos orr – örültem neki, bírom s faszit. Ahogy egyébként örültem a néhány indián szereplőnek, sokkal többet is elbírt volna a film. Meg talán egy picit feszesebb forgatókönyvet, talán icipicivel több érzelmet, pontosabban kevésbé rideg gondolkodást, mint amit itt Cory mutatott. Viszont… még így is nagyon jó. 80% .
A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 16, 2019 12:17 pm-kor. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Szomb. Jan. 27, 2018 9:16 pm | |
| - R2-D2 írta:
Wind River – Gyilkos nyomon
Érdekes adalék volt a történetben az egész illetékességi huzavona, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen rezervátumnak ekkora autonómiája van, saját rendőrséggel – a mi esetünkben viszont ki kell hívni az FBI-t, addig senki nem is nyúlhat a holttesthez.
Van a hónak, a havas tájnak, a havas krimiknek, filmeknek valami fura bája, az tény. Számos alkotást láttam már ebben a közegben, eddig azt mondtam volna, hogy a skandináv közegből érkező mozikat nem lehet utolérni. Nos, a Wind River rácáfol erre, igaz, hogy ennek a rezervátumos, indiános vonala miatt van valami exkluzivitása, amitől más, mint egy sablon amerikai film, de hangulat, stílus, talán még depresszió szempontjából is méltó párja az északi moziknak. Ahogy egyébként örültem a néhány indián szereplőnek, sokkal többet is elbírt volna a film. Meg talán egy picit feszesebb forgatókönyvet, talán icipicivel több érzelmet, pontosabban kevésbé rideg gondolkodást, mint amit itt Cory mutatott. Viszont… még így is nagyon jó.
80%
Azért "nem gondoltad", mert régen olvastad tőlem a Banshee-s írásaimat... meg mert még mindig nem láttad . Bár tényszerűen minden így van, ahogy leírtad, engem talán most talált meg legjobban ennek a szarrá fagyott, egymástól elhidegült, elzárt világnak a hangulata. Valahogy minden szereplőben, még a legmellékesebbekben is volt valami kis egyedi, amik miatt a finálé csak a betetőzése lett valaminek, ami amúgy is tetszett. Ennyivel lett több nálam. U.i.: A bárány nem ment a farkasbarlangba, hiszen szó van róla, hogy a tivornyásokat nem várták vissza éjszaka a szállásra. . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Szomb. Jan. 27, 2018 9:23 pm | |
| - Niwrok írta:
Wind River – Gyilkos nyomon
Azért "nem gondoltad", mert régen olvastad tőlem a Banshee-s írásaimat... meg mert még mindig nem láttad
Jogos. Én most szembesültem először ezzel, de akkor meg majd a bansheeban nem lesz jdonság. - Niwrok írta:
U.i.: A bárány nem ment a farkasbarlangba, hiszen szó van róla, hogy a tivornyásokat nem várták vissza éjszaka a szállásra.
. Ez is jogos, de én valahogy indián lányként akkor sem mentem volna oda, úgy... annál gyanakvóbb vagyok (lennék). Nem hiba, nem is kötekedés, csak én így érzem... . | |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 | |
| |
| | | | R2-D2 írásai 3.0 | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|