Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
+7
Gyulus
Dylan83
andrew1975
téglagyári megálló
mesterjani
Mr. White
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 12 ... 20, 21, 22 ... 43 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptyKedd Nov. 14, 2017 11:42 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 NSv742f




Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)




Az Orient expressz vasútvonala 1889-ben épült ki, és Nyugat-Európát kötötte össze a Balkánnal Kelet-Európán keresztül. Az expressz fénykorának az 1889-1914-es időszakot tarják, amikor is vele kapcsolatban a korszak high-techjéről beszélhetünk: az étkező- és hálókocsirendszer anno a legújabb vívmánynak számított – az expressz diadalmas korszakának aztán az I. világháború vetett véget. Az Orient később három útvonalon is újraindult, ezek egyikén pedig gyakori utas volt bizonyos Agatha Christie is, aki a közel-keleti archeológus férjéhez utazgatott akkoriban. Vagy a vonat 1929-es 11 napos, vagy az 1931-es 24 órás (a VOX szerint utóbbi, a wiki szerint előbbi) hóakadályban való elakadása, no meg az 1932-es Lindbergh-bébi esete (lásd még J. Edgar - Az FBI embere című film egyik alapja) ihlethette Agatha Christie-t a krimi megírásra – ami aztán 1934-ben jelent meg először angolul. (VOX, wiki nyomán)

Ha valaki annyira nem ismerne még minket, annak el kell áruljam, Niwrok kolléga sokkal bensőségesebb kapcsolatot ápol Agatha Christie világával, ő az, aki jobban ismeri a belga mesterdetektív történeteit  - mindezekből kifolyólag ő az, akitől remélhetőleg az ún. rajongói, „szakmai” írást olvashatjátok majd. Magam részéről ugyan természetesen ismerem a krimi királynőjének munkásságát, anno, gyerekkoromban, mikor nem volt VHS/DVD/BD/nCore szerintem majd minden könyvét olvastam is… mégis, címeken kívül igazából csak és kizárólag a Tíz kicsi néger története maradt meg bennem. Szégyen vagy sem, ez van: az új (immáron hatodik) adaptációra úgy ültem be a moziba, hogy semmire sem emlékeztem a végkifejletből, olyan volt ez az egész nekem, mintha egy teljesen új sztorit látnék. Így viszont az a fura (jó??) helyzet állt elő, hogy képes és kénytelen vagyok Kenneth Branagh produkcióját önmagában értékelni, mintha csak egy teljesen szűz néző lennék. Ha másért nem, azért lehet örülni az ilyen újraforgatásoknak, hogy új generációkat is megismertetnek egy immár közel 100 éves történettel…

A század elején kezdünk, amikor a kifejezetten irritáló karakterünk, Hercule Poirot (Kenneth Branagh) Jeruzsálemben, egy kirobbanni készülő vallási vita küszöbén oldja meg az egyik templomból eltűnt kincs ügyét. Két dolog van, ami már itt az elején kicsit rossz irányba vitte el a hangulatomat: az egyik, hogy nagyon nem jött be a mókás bajszú mesterdetektív hihetetlen nagyképűsége, szemernyi vonzalmat nem éreztem iránta, márpedig azt gondolom, hogy egy Poirot-filmben nem árt, ha a néző azonosulni tud Poirottal. A másik, hogy az ügy megoldása, annak tálalása a néző felé sokkal inkább illett volna akár a Guy Richie féle Sherlock Holmesbe, akár magába a Sherlock sorozatba. Nehezen szívott be a mozi, az utasok megismertetése túlontúl epizódszerűre és erőltetettre sikeredett – valahogy nekem hiányzott a kohézió az események között. Nem tudom máshogy írni: attól, hogy egyik jelenetben egyik utas leül egy székre, a másik meg balhézik, attól még semmivel nem jutottam közelebb ahhoz, kik is ők, és miért is fontosak a vonaton. Apropó… már a moziban is eszembe jutott, hogy ugye ha annyira tele volt az Orient expressz, hogy Poirotnak csak protekcióval tudtak helyet adni, akkor 1.) hogyhogy a 12 főszereplőn kívül egyetlen egy árva utast nem látunk egész filmben a négy ( Exclamation ) kocsiban továbbá a 2.) a grófnő hogy az istenbe válogathatott a kabinok közül…  hmmm

Mindegy, a kissé döcögős – ámde remek korrajzú kezdés után – végre elindul a CGI vonat Isztambulból Európába (itt sajnos azt kell kiemelnem, hogy még pár millió dolcsi igazán mehetett volna a látványra, mert néha kínos), és ami történetünk szempontjából fontos, az úgyis az Orient Expresszen játszódik. Első körben természetesen valahogy muszáj kicsit eljátszadozni a figurákkal, kicsit mindenkit megkedveltetni, adott esetben megutáltatni – már csak azért is, hogy a majdani áldozatot annyira ugye ne tudjuk sajnálni, illetve a gyilkos se tűnjön ki rögtön a többi közül. A vonatkocsik zárt tere, a hirtelen jött veszteglés, a menekülés, elrejtőzés lehetetlensége, az egész környezet kiváló alapot nyújtana egy borzasztó erős pszicho krimihez, amiben akár szép lassan felépítve kibontakozik a nagy ügy és annak megoldása… miközben egyre mélyebben vájkálunk szereplőink titkában. Azonban sajnálkozva kellett észrevennem, hogy annak ellenére nem működött a feszültségkeltés, hogy semmit nem tudtam a sztoriról (igen, még az áldozatra sem emlékeztem, melyikük is lesz az) – egyszerűen túl légies volt minden, túlságosan könnyed hangvételű és néha komolytalan az egész. Az sem mellékes, hogy a főszereplő továbbra is unszimpatikus – bár, ha belegondolunk, Holmes se egy igazán emberbarát szerzet –, a kihallgatásai, beszélgetései, az azok következtében összerakott puzzle számomra olyan túl egyszerűen „rakódott ki”. És ugyan nem közvetlenül a sztori hibája, inkább az operatőré, de nekem rohadtul hiányzott a hideg valódi érzékeltetése a képernyőn: minimum egy lehellet, vagy valami… amikor a detektív kinn ül a csajjal a hóban (eszméletlenül teátrális és giccses jelenet), totál látszik, mű az egész.

Ahogy egyébként az én véleményem szerint maga film is az. Én ezt rettentően lélektelennek éreztem, az jött le, hogy a látvánnyal, díszlettel, beállításokkal, kameramozgásokkal (van néhány parádés) akarnak elsősorban hangulatot generálni… pedig a feszültséggel kellene. A színészgárda teljesen alkalmas lehetett volna erre, de esélyük sem nagyon volt… Branagh és az ő bajsza árnyékában mintha mindenki árnyékban maradna. Amúgy is nehéz egy 14 főszereplős filmet jól összerakni, eleve néhányan kiemelkednek, néhányan háttérbe szorulnak a forgatókönyv kénye-kedve szerint, de esetünkben mintha mindenki a szürkeségben maradna. És ez még akkor is zavaró, hogy ha eleve a történet, a gyilkos személye megköveteli ezt a szürkeséget és egyformaságot – ha egy moziban a főszereplő bajszán meg a helyszínen kívül semmi emlékezetes nem marad meg az emberben két nap múltán, az gáz. Ja, de, még valami: volt benn egy röpke párbeszéd, ami qrvára tetszett – de magához a gyilkossághoz semmi köze nem volt: „Az imént mondta, hogy nem rasszista. – Az a bőrszíntől függ”. Ezen jót mosolyogtam, ezt pont így gondolom én is. S ha már itt tartunk, a film néha igyekszik humoros is lenni (nem tudom, ez mennyiben eredeti koncepció), de semmi olyan emlékezetes geg, beszólás, jelenet nincs benn, ami megmaradt volna (jó, a Herkuleses az igen) – az is igaz, hogy ez nem vígjáték, hanem krimi.

A finálé a maga nemében jó, Christie könyveinek megszokott metódusát követve Poirot összegyűjt mindenkit és kifejti véleményét az esetről. Persze, nem csak Poirottal van így, ez bevett szokás a krimikben (ld. még Leslie L. Lawrence regények), és kifejezetten hatásosak tudnak lenni – hisz a sokaságban megbúvó gyilkos köztünk van izgalma, annak leleplezése, reakciója az eseményekre általában a történet legizgalmasabb szakasza. Itt, úgy érzem, még ezt is sikerült picit elcseszni: ahogy ott ülnek az alagútban (hideg  Rolling Eyes  ), az annyira színpadias, annyira művi, hogy néha már azt hiányoltam, miért nem pózolnak az Utolsó vacsora képéhez hasonlóan. Az egész filmről nekem az az érzésem, hogy nem is annyira filmszerű, mintsem inkább színházias, valahogy a dialógusok, a menet közben felszedett információk mind ezt támasztják alá. Ha csak arra kellene alapozni, amit Poirot lát és hall, teljesen hiteltelen lenne az egész – szerencsére a mozis eszköztár tartogat olyanokat, mint a flashback intézménye, amikkel ki lehet egészíteni a hiányzó információkat, amikkel a hős detektív csavaros észjárását meg lehet indokolni… nagyjából.

Ha így, pár nap elteltével visszagondolok rá, igazából semmit nem érzek a film iránt. A moziban még igazából jól éreztem magam, egy nagyon kellemes, hangulatos kis kalandfilmet láttam, egy 1934-ben megjelent mű tökéletesen aktualizált változatát. Utólag, így, írás közben több hiányosság is szembe jött velem, de ez ne hátráltasson senkit a megnézésében: aki ráadásul nem ismeri a végkifejletet, még tán meg is lepődhet a végén. Magam is így tettem, bár kicsit furcsálltam, Poirot hogy is jutott erre a konklúzióra – viszont, azt hiszem, a mozi szempontjából sokkal fontosabb volt a film legvége, mikor is dönteni kell néhány ember lelkiismeretével kapcsolatban. Nem tudom, ez így volt-e az eredeti műben (mármint ekkora súllyal), mindenesetre – amellett, hogy örültem neki – számomra ez a súlypont sem egészen illett ebbe a sztoriba. Kevés a gyilkosság kiváltotta esemény és sok az egyéb körítés – leginkább így tudom összefoglalni a lényeget. Olvasom, hogy ebből is ( Rolling Eyes ) francise-t terveznek, az epilógus meg is ágyazott a Halál a Níluson-nak, de nem vagyok biztos, hogy Branaghnál jó kezekben van az ügy. Majd meglátjuk. Addig is… én el fogom most olvasni valamikor Agatha Christie regényét, és azt hiszem, ezt bátran ajánlhatom mindenkinek.




75%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 19, 2018 1:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptySzer. Nov. 15, 2017 6:58 am

R2-D2 írta:

Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Ha valaki annyira nem ismerne még minket, annak el kell áruljam, Niwrok kolléga sokkal bensőségesebb kapcsolatot ápol Agatha Christie világával, ő az, aki jobban ismeri a belga mesterdetektív történeteit  - mindezekből kifolyólag ő az, akitől remélhetőleg az ún. rajongói, „szakmai” írást olvashatjátok majd. Magam részéről ugyan természetesen ismerem a krimi királynőjének munkásságát, anno, gyerekkoromban, mikor nem volt VHS/DVD/BD/nCore szerintem majd minden könyvét olvastam is… mégis, címeken kívül igazából csak és kizárólag a Tíz kicsi néger története maradt meg bennem. Szégyen vagy sem, ez van: az új (immáron hatodik) adaptációra úgy ültem be a moziba, hogy semmire sem emlékeztem a végkifejletből, olyan volt ez az egész nekem, mintha egy teljesen új sztorit látnék. Így viszont az a fura (jó??) helyzet állt elő, hogy képes és kénytelen vagyok Kenneth Branagh produkcióját önmagában értékelni, mintha csak egy teljesen szűz néző lennék. Ha másért nem, azért lehet örülni az ilyen újraforgatásoknak, hogy új generációkat is megismertetnek egy immár közel 100 éves történettel…

Ha így, pár nap elteltével visszagondolok rá, igazából semmit nem érzek a film iránt. A moziban még igazából jól éreztem magam, egy nagyon kellemes, hangulatos kis kalandfilmet láttam, egy 1934-ben megjelent mű tökéletesen aktualizált változatát. Utólag, így, írás közben több hiányosság is szembe jött velem, de ez ne hátráltasson senkit a megnézésében: aki ráadásul nem ismeri a végkifejletet, még tán meg is lepődhet a végén. Magam is így tettem, bár kicsit furcsálltam, Poirot hogy is jutott erre a konklúzióra – viszont, azt hiszem, a mozi szempontjából sokkal fontosabb volt a film legvége, mikor is dönteni kell néhány ember lelkiismeretével kapcsolatban. Nem tudom, ez így volt-e az eredeti műben (mármint ekkora súllyal), mindenesetre – amellett, hogy örültem neki – számomra ez a súlypont sem egészen illett ebbe a sztoriba. Kevés a gyilkosság kiváltotta esemény és sok az egyéb körítés – leginkább így tudom összefoglalni a lényeget. Olvasom, hogy ebből is ( Rolling Eyes ) franchise-t terveznek, az epilógus meg is ágyazott a Halál a Níluson-nak, de nem vagyok biztos, hogy Branaghnál jó kezekben van az ügy. Majd meglátjuk. Addig is… én el fogom most olvasni valamikor Agatha Christie regényét, és azt hiszem, ezt bátran ajánlhatom mindenkinek.

75%


Hát, ha attól lesz "szakmai" az írásom, hogy azért a történetet és a szereplőit nagyjából ismerem, akkor igen, az lesz Smile . Ezért nálam az lesz a kihívás, hogy ne a régi sztorit akarjam beleerőszakolni az új feldolgozásba, hogy ne a régi mondatokat akarjam visszahallani, bármennyire jól is esnének. Az viszont, hogy a CGI-t te is említed, az baj... az egész feldolgozással kapcsolatban akkor ijedtem meg a legjobban, amikor az egyik kritika a Polar Express "műviességéhez" hasonlította látványt... mert az már az előzetesben sem tetszett...

Az a háttérinfó mondjuk meglepett, hogy hat adaptáció készült már, de aztán néztem, hogy igazából csak az Alfred Molinás TV-film és a japán(!) feldolgozás maradt ki... na, azokért lehet, hogy nem is kár...

.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptySzer. Nov. 15, 2017 11:32 pm

R2-D2 írta:

Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Apropó… már a moziban is eszembe jutott, hogy ugye ha annyira tele volt az Orient expressz, hogy Poirotnak csak protekcióval tudtak helyet adni, akkor 1.) hogyhogy a 12 főszereplőn kívül egyetlen egy árva utast nem látunk egész filmben a négy ( Exclamation ) kocsiban továbbá a 2.) a grófnő hogy az istenbe válogathatott a kabinok közül…  hmmm

75%


Erre itt, aztán a többi majd a maga "helyén"... és lehet, hogy meg foglak lepni vele Smile .

Spoiler:

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptyCsüt. Nov. 16, 2017 11:51 am

Niwrok írta:

Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Erre itt, aztán a többi majd a maga "helyén"... és lehet, hogy meg foglak lepni vele  Smile .

Spoiler:

.

egyetért

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptyCsüt. Nov. 16, 2017 8:07 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:

Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Spoiler:
.

Spoiler:

Spoiler:
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptyCsüt. Nov. 16, 2017 9:02 pm

Niwrok írta:

Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Spoiler:
.

Ezen nem veszünk össze, legyen. peace

Ma már nem tűnne logikusnak hogy egy ekkora úton gazdaságos fenntartani egy szerelvényt egy kocsinyi utasnak... de akkor más világ volt. hmmm

Egyébként ezt találtam, szóval igazad lehet: "Az első vonatok összeállítása általában öt kocsi: a vonat elején és végén poggyászkocsi, közepén két hálókocsi és egy étkezőkocsi.".
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptyCsüt. Nov. 16, 2017 9:34 pm

R2-D2 írta:

Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Ma már nem tűnne logikusnak hogy egy ekkora úton gazdaságos fenntartani egy szerelvényt egy kocsinyi utasnak... de akkor más világ volt.  hmmm


Ma is vannak pazarló első osztályú helyek a repülőkön, vonatokon, így ez most is csak pénz kérdése, ahogy akkor is az volt.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Stranger Things S2   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptyPént. Nov. 17, 2017 8:29 pm

.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Rhe4SaO




Stranger Things S2




Egy évvel ezelőtt számomra a semmiből tört elő a Netflix 80-as éveket megidéző, misztikus, picit horroros tini sorozata – hogy aztán 8 epizódjával gyakorlatilag levegyen a lábamról. Az alkotók, nevezetesen Matt és Ross Duffer alaposan eltalálták azt a mixet, ami az embert egy ilyen felállású sorozatnál (filmnél) a fotelhez szegezi: remek karakterek, kegyetlen jó korfeeling, pici horror, pici misztikum és nem utolsósorban kiválóan adagolt történet. Csodás utazás volt az egész: a nosztalgiafaktoron túl olyan zseniális ötletekkel fogtak meg, mint mondjuk a Tótágas világa – a sorozat apró hibái ellenére hamar kedvencemmé vált. A folytatás hírének nagyon örültem, s nekem cseppnyi kétségem nem volt a felől, hogy a Duffer testvérek képesek egy épkézláb sztorit összerakni a második évadra, még úgy is, hogy Tizi eltűnésével azért érzékeny veszteség érte a karakterlistát: simán arra gondoltam, hogy Will és az ő kis változása majd elég lesz az évadra. S nem csalódtam!!

Kb. egy évvel járunk a kis amerikai város, Hawkins néhány lakójának életét felborító események után. A hatóság alaposan elsikált mindent, látszólag visszatért az élet a normális kerékvágásba – a lakók úgysem tudtak semmit a dolgokról, kis szereplőink meg kénytelenek voltak beletörődni, hogy a különleges lány, Tizi nincs többé. A korábbi csúnya, gonosz bácsik helyett újak jöttek, akik rutinos nézőknek természetesen az első percektől kezdve hasonlóan csúnya, gonosz bácsiknak tűnnek – hisz mi más is juthatna az embernek eszébe arról, ahogy vizsgálják az egyre gyakrabban fura tüneteket produkáló Willt, és ahogy próbálják titokban tartani valós kutatásukat. Látszólag semmi nem változott, de hadd jegyezzem meg itt az írás elején, hogy látva az egész évadot, óriási piros pont az íróknak ezért a szálért. A néző egyik meglepetésből a másikba esik, amikor is a szokottól eltérő módon kezd működni az Energetikai Labor, amikor majd a főbb szereplőink szorosabb kapcsolatba kerülnek dr. Owenssel (Paul Reiser) és munkásságával… ami ebből kialakul, az minden, csak nem tipikus forgatókönyv. Tótágas kapuja nyitva áll, a tudósok pedig próbálnak rájönni, mi is akar átjönni rajta, s hogy hogyan lehetne azt megfékezni – teszik pedig mindezt úgy, hogy az első évadhoz hasonlóan az elején halványlila fingunk nem lehet arról (megint), mire is mehet ki a játék. Egyébként fura… ez az egész másik dimenzióból érkező fenyegetettség manapság egyre gyakoribb a képernyőkön (Hellboy, Dark Tower, Doctor Strange, stb)… hmmm… csak nincs valami alapja, amiről nem tudunk?

Hogy még teljesebb és érdekesebb legyen a kép, van egy Nyolcasunk is, akinek rövid kis jelenetét nagyon sokáig nem fogjátok tudni hova tenni – de mindenkit megnyugtathatok, a Stranger Thingsben nincsenek értelmetlen, sehova nem vezető szálak és jelenetek. Nyolcasnak lesz még szerepe, nem is kicsi, vele kapcsolatban pedig óhatatlanul felmerül, hogy akkor mi van a többi elrabolt, felturbózott gyerekkel – Tizi testvéreivel. Az, amilyen képességet kapott Nyolcas, meg az egész koncepció persze óhatatlanul felveti a nem kis hasonlóságot az X-men univerzummal, de én erre most magasról tojok: amúgy is bírom a mutánsok rendkívül színes világát, s ha egy Alkonyat szériában tudtam örülni a különféle képességű vámpíroknak, képzelhetitek, milyen jó volt itt az elmét befolyásolni képes lányt, vagy esetleg a Jane erejű másikat látni. Remek lett kettejük közös epizódja, ráadásul az évadon belül egészen szenzációsan van elhelyezve – egy bődületes finálé előtt, egy izgalmas eseménysort megszakítva kicsit megpihenteti a nézőt. S ha már párhuzam: az X-men mellett, ami nekem természetesen eszembe jutott, az a Star Wars világa – hiába szerepel ezúttal kevesebbet a háttérben popkult tartalomként, a lány már-már Jediként képes viselkedni – csodálom, ezt a magas labdát még nem csapták le…

Sokat fogok mellédumálni, mert semmi fontosat nem akarok elárulni a történetről, ezt egyszerűen mindenkinek magának kell átélni. A lényeg annyi, hogy Willnek egyre nyomasztóbb élményei vannak Tótágasból, a fiúk nem tudnak neki segíteni, nem is igazán tudnak a dolgokról – ez is milyen jó már, hogy csak szép lassan avatják be őket – ráadásul lefoglalja őket egy Mad Max nevű titokzatos játékos, aki a kedvenc játéktermükben új rekordot állít fel a videojátékban. Az évad új szereplője lesz egy fura pár, a fiatal, vörös hajú lány, Max (Sadie Sink) és bátyja, a roppantul irritáló, de vagány Bill (Darce Hargrove). Két dolog tartozik ide: az egyik, hogy óriási dicséret a castingosnak, aki megtalálta ezt a két színészt, remek kisugárzással két remek figurát hoztak be a történetbe, remélem, még sokáig velünk lesznek (Bill vs. apu jelenet qrva jó). A másik, Billel kapcsolatos: van a vége fel egy szcéna, amiben a srác totál megidézte az  A bárányok hallgatnak Buffallo Billjét… ahogy kinéz, az beszarás. Csak ezen több ruha volt. Szóval ők ketten a friss hús a sorozatban, ők kísérik a korábbi szereplők útját, akik hamarosan rájönnek, hogy Will Byers előkerülésével és Tizi áldozatával koránt sincs vége a borzalmaknak. Sőt, csak most kezdődnek: a Tótágas lényei, maga a másik dimenzió kezd teret hódítani e világban is, a cuki kis gyíkocska pedig egy egész hadsereg vezére lehet – ha nem vigyáznak vele.

Minden korábbi karakter sorsa szinte tökéletesen van folytatva a második évadban. Igaz, a legelején néha még kapkodhatjuk a fejünket, mit is keres Nancy és Steve megint együtt, illetve hogy Jim rendőrünk miért is csinálja a kis erdei házában azt, amit csinál, de aztán olyan nagyszerűen jönnek egymásból az események, hogy öröm nézni. Nancyék szála korántsem annyira kínos, mint volt tavaly, sőt, egy bizonyos fordulat után kifejezetten aranyos lesz, az írók pedig elérték azt is, hogy az ember Steve-t favorizáljon egyes helyzetekben (zseniális!!). A szögekkel kivert baseball ütő meg… Negan után már nem ugyanaz: milyen óriási utalás már ez is!! Jó, nem akkora, mint a SupNatban volt, de akkor is… Jim meg… sokáig mérges voltam rá, miért nem engedi ki a kis vadállatot, aztán ahogy a flashbackekben feltárul közös egy évük, megértettem az óvó szándékot – ráadásul dramaturgiailag is nagyon fontos volt, hogy a kis ház lakója akkor, azért, oda és úgy menjen el, ahogy az megtörtént. Mondom, itt nincsenek ad-hoc események, itt minden kegyetlen jól ki van találva. Joyce karaktere külön gondolatot érdemel: Winona Ryder újfent remekül adta vissza a látszólag felszabadult, de belül fia újbóli elvesztésétől rettegő anya szerepét, az meg, hogy megajándékoztak minket Sean Samu Astinnal, mint Joyce leendő párjával, az egy újabb óriási piros pont. Bob, a figura, akit Samu játszik, ráadásul igazán fontos szereplővé lép majd elő, igaz, néha kicsit olyan, mintha még mindig Középföldén lenne, de ezt bocsássuk meg neki. Ott lesz ennek a történetnek is a sorsfordító eseményeinél, ő is kénytelen lesz szembenézni a Tótágasból átszökő szörnyek seregével.

Mert hát ez az egész új évad központi szála: megállítani valahogy az inváziót, Tizi nélkül, kitalálni, hogyan lehet bezárni azt a fránya dimenziókaput, elpusztítani a csápos szörnyeteget, a tököket elszárító indákat – úgy, hogy Will ne haljon bele. Apropó: nekem egyébként rettentően bejött ez a démonos-megszállós vonal is, de ezen ennyi évad SupNat után nem igazán lehet csodálkozni … másnak példának az Ördögűző és társai juthatnak eszébe róla, szerencsére Will nem hányja le anyját. Szerintem nem árulom el, sikerül-e, mindenestre nem kis feladat harcolni egy hatalmas erejű másik dimenzióbeli lénnyel: a Stranger Things második évada az első percétől az utolsóig egy roppant izgalmas és feszült kb. nyolc órás kalandot ígér. Benne van minden, ami korábban sikeressé tette, nagyszerű színészek, elképesztő hangulat, izgalom – 80-as évek stílusban. Kifejezetten sok és ötletes popkult kiszólás – a Szellemirtóknak pl. egy egész epizódot szenteltek – s ami engem még pluszban külön levett a lábamról, az a zene. Épp hogy csak elkezdtem nézni, mikor belefutottam a Shock! magazinon egy kritikába – és csak néztem egy nagyot, mit is keres ott sorozatajánló (persze, miért is ne?) egy metal portálon, de aztán mikor a házibuliban felcsendült a Shout of the Devil a Mötley Crue-től, majd később a Runaway a Bon Jovitól, és Kill em All lemezről (poszter a Falon!!!) a The Four Horsemen a Metallicától, majd magam alá vizeltem gyönyörömben. És akkor a Rock You Like A Hurricane-t és a Should I Stay or Should I Go-t még nem is említettem…

Oké, szőrös szívűek, vagy esetleg azok, akiket nem érint meg külsőségei és hangulata miatt ez a sorozat, azok bizonyára találnak benn hibát. Jómagam nem kerestem, így gyakorlatilag nulla negatív emlékem maradt meg róla – ha mindenképp valamit kell e témában említenem, talán azt tudom mondani, hogy bizony néha elvesztem a mi világunk és Tótágas egymásra hatásának kuszaságában, utóbbi működésében és szándékában: ahhoz képest, amit az első évadból láttunk belőle kicsit másra készültem, mint futkosó, Kaptár módra szétnyíló fejű gyíkkutyákkal vívott harcra. De talán majd jövőre… hisz a pók ott van Tótágasban, valaki meg majd csak kinyitja azt az ajtót megint…

És még valami, amit majdnem (szándékosan) elfelejtettem: igen, visszahozták. És jól. Qrva jól!  taps




90%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 04, 2018 1:06 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptyPént. Nov. 17, 2017 9:00 pm

R2-D2 írta:
.
Stranger Things S2

Egy évvel ezelőtt számomra a semmiből tört elő a Netflix 80-as éveket megidéző, misztikus, picit horroros tini sorozata – hogy aztán 8 epizódjával gyakorlatilag levegyen a lábamról. Az alkotók, nevezetesen Matt és Ross Duffer alaposan eltalálták azt a mixet, ami az embert egy ilyen felállású sorozatnál (filmnél) a fotelhez szegezi: remek karakterek, kegyetlen jó korfeeling, pici horror, pici misztikum és nem utolsósorban kiválóan adagolt történet. Csodás utazás volt az egész: a nosztalgiafaktoron túl olyan zseniális ötletekkel fogtak meg, mint mondjuk a Tótágas világa – a sorozat apró hibái ellenére hamar kedvencemmé vált. A folytatás hírének nagyon örültem, s nekem cseppnyi kétségem nem volt a felől, hogy a Duffer testvérek képesek egy épkézláb sztorit összerakni a második évadra, még úgy is, hogy Tizi eltűnésével azért érzékeny veszteség érte a karakterlistát: simán arra gondoltam, hogy Will és az ő kis változása majd elég lesz az évadra. S nem csalódtam!!

Oké, szőrös szívűek, vagy esetleg azok, akiket nem érint meg külsőségei és hangulata miatt ez a sorozat, azok bizonyára találnak benn hibát. Jómagam nem kerestem, így gyakorlatilag nulla negatív emlékem maradt meg róla – ha mindenképp valamit kell e témában említenem, talán azt tudom mondani, hogy bizony néha elvesztem a mi világunk és Tótágas egymásra hatásának kuszaságában, utóbbi működésében és szándékában: ahhoz képest, amit az első évadból láttunk belőle kicsit másra készültem, mint futkosó, Kaptár módra szétnyíló fejű gyíkkutyákkal vívott harcra. De talán majd jövőre… hisz a pók ott van Tótágasban, valaki meg majd csak kinyitja azt az ajtót megint…

És még valami, amit majdnem (szándékosan) elfelejtettem: igen, visszahozták. És jól. Qrva jól!  taps

90%


Istenbizony, elsőre fogalmam sem volt, hogy ki az a "Tizi" Smile ... merthogy angolul néztem, ott meg az El azért nem volt ennyire "sajátos" becenév.

Az első évaddal ugyan majdnem egy évet vártam, ezzel szerintem nem fogok annyit. Amennyire kellett, engem is magával ragadott, nem félek attól, hogy a folytatás ne tenné Smile .

.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptySzomb. Nov. 18, 2017 10:22 pm

R2-D2 írta:

Stranger Things S2

S ha már párhuzam: az X-men mellett, ami nekem természetesen eszembe jutott, az a Star Wars világa – hiába szerepel ezúttal kevesebbet a háttérben popkult tartalomként, a lány már-már Jediként képes viselkedni – csodálom, ezt a magas labdát még nem csapták le…

90%


Tudtam, hogy valamit elfelejtettem megjegyezni Smile !

Hogyhogy nem csapták le Smile ?! Végülis csak Yodának hívták, ha jól emlékszem, volt padawanozás, és a képességeit is a Sólyom makettjével tesztelték. Mi legyen még ennél is jobban lecsapva, rántson fénykardot Smile ?

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptyVas. Nov. 19, 2017 12:39 pm

Niwrok írta:

Stranger Things S2

Tudtam, hogy valamit elfelejtettem megjegyezni Smile !

Hogyhogy nem csapták le  Smile ?! Végülis csak Yodának hívták, ha jól emlékszem, volt padawanozás, és a képességeit is a Sólyom makettjével tesztelték. Mi legyen még ennél is jobban lecsapva, rántson fénykardot  Smile ?

.

Ja, nem egészen erre és így gondoltam, de ha majd megnézed, rájössz mennyire is jedi-s képességek vannak itt. Ahhoz képest nincs leütve.

Egyébként meg két dolog: nem emlékszem pontosan, de ha valóban használták az eredeti nyelvben a padawan szót, az nagy baj, akkor ugyanis még, az OT idejében ezt nem volt ismert a SW világon belül. Az is csak a PT-vel jött. A másik is ehhez kapcsolódik: a magyar felirat készítői - amellet, hogy óriási és hibátlan munkát végeztek - kétszer is próbáltak túl autetikusak lenni a második évadban, és például a padawan szót is használták, miközben az eredetiben nem is azt mondják.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Atomszőke   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptyHétf. Nov. 20, 2017 1:02 am

.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EQzwqA7




Atomszőke




Mielőtt megint bárki mélyebbre ásná magát következő elmélkedésemben, néhány dolgot szeretnék előre bocsájtani: jómagam azon kisebbséghez tartozom, akiknek kifejezetten nem tetszik a Mad Max 4, és részben talán ebből kifolyólag is, mint olyan, Charlize Therontól sem lesz éjszakai magömlésem… különösen nem Furiosa miatt. A másik sajnálatos dolog, hogy mára már a falat tudom kaparni a John Wick-szerű eszement akcióktól ( Very Happy  most megy a Film+-on), és sajnos csak a film után jutott el hozzám az a szomorú információ, hogy ennek a filmnek a rendezője, bizonyos David Leitch korábban kaszkadőr volt, társrendező a John Wickben és ez az első egész estés, saját műve. Nem is lenne ezzel semmi baj – talán a Deadpool2-nek még jól is fog állni ez a sok hihetetlen kaszkadőrmutatvány – de én, akinek egy idő után szinte megfájdul a feje a túltolt idióta bunyótól, nem voltam felkészülve teljes mértékben arra, amit itt kapok. Sem verekedésben, de képi világban sem… az meg, hogy már több helyen azt olvastam a filmről, hogy hitelesek az akciójelenetei, az egyszerűen kínos nevetésre késztet. Persze. Minden, mi? És tessék mondani, ha valakinek kulcsot nyomnak a pofájába (  Question  ), az azt utána simán kihúzza és megy tovább bunyózni egy csepp vér nélkül?  faceplam

Ahogy említettem, nem egészen tudtam, mit fogok látni, a baráti ajánlón, ami a zenét emelte ki elsősorban, talán a kémtörténet és a korrajz az, ami a képernyő elé ültetett. Kár, hogy utóbbi csak a TV adásokban érhető el, előbbi meg… nos, nem is igazán tudnám a zsáner széles skáláján elhelyezni ezt az alkotást. Sajnos sokkal inkább lett az Atomszőke egy színes-szagos akciófilm, mint egy csavaros, izgalmas környezetben játszódó kémdráma, sokkal inkább dominált a végtelenségig nyújtott ütésváltás, mint maga sztori. Van itt minden, CIA, MI6, KGB, Stasi és még egy francia ribi is, van itt leszbiszex, egyszer a szétlőtt fej vére a kamerára fröccsen, máskor a hátból kihúzott kés sem vérzik (mert ugye:  „A kocsmáros szerint is az a recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet!” – ezt már Rejtő is megírta  egyetért ). Irtó nagy káosz az egész, amiről egyet vagyok kénytelen elismerni: van stílusa, van vizualitása, s annak ellenére, hogy két nap alatt néztem végig, miután az első nap fél óra alatt bealudtam rajta, annak ellenére a végére még majdnem tetszett is. De csak majdnem. Ha ehhez írtak volna egy normális, átlátható és követhető forgatókönyvet, ha nem éreztek volna kényszert az újabb és újabb, egyre nevetségsebbé váló verekedések elnyújtására, talán most arról is beszélhetnénk, hogy van egy új ügynökünk, egy Jane Bourne…  Wink

Lorraine Broughton (Charlize Theron) egy MI6 ügynök, akik 1989-ben a főnökei épp a Fal lerombolása előtti Berlinbe küldenek, hogy hozza haza egy korábbi ügynökük holttestét, szerezze vissza az ellopott karórát, ami egy ügynöklistát tartalmaz (nem, nem okosóra  Laughing ), illetve derítse ki, ki az a Stachel, aki egyszerre dolgozik a koronának és a szovjeteknek is. Remek alaphelyzet, ráadásul maga a történet egy váltott idősíkos, keretes szerkezetbe van ültetve, amiben Lorraine épp jelentést tesz főnökeinek a berlini küldetésről (vagy inkább kihallgatják – a végén derül csak ki, miért) és ez már csak azért is jó dramaturgiailag, mert a sok monokli és sérülés kíváncsivá teszi a nézőt, hol szerezte őket a lány. Ha úgy vesszük, film kvázi egy nagy flashback: a legfontosabb infó itt maga a nézőpont… ugyanis közben érdemes elgondolkodni, hogy minden elhangzó szó Lorraine története (kicsit fura is lesz a végén, hogy mi hangzik el és mi nem) az ő szájából elmesélve, az ő érdekei szerint, küzdelme a KGB-vel, illetve saját szervezetével. Mert az elég hamar kiderül a rettentően tapasztalt és rutinos Lorraine számára, hogy nem bízhat senkiben, még a fogadására küldött David Percivalban (McAvoy) sem, ráadásul ugye már az érkezése után rögtön ki akarja csinálni a KGB. Van – de inkább lehetne – az egésznek egy qrva jó, nagypolitikai érdekkel átszőtt csavaros, feszült kémtörténetes háttere (ha a legközelebbi példát nézem, akkor mindenképp a Kémek hídja a mérce), ami viszont sajnos valahogy teljesen elsikkad a forgatókönyvben. Kezdjük ott, hogy az első kb. fél óra egy roppant nagy katyvasz, a nézőnek igazából fogalma sincs, a képernyőn ki mi és miért csinál. Sejtelmes párbeszédek, sehova nem vezető, kicsit öncélú jelenetek, a Blade Runnert, talán Neon démont megidéző, abszolút művészieskedő képi világ nem könnyíti meg, hogy a néző Lorraine mellé álljon – vagy feküdjön be meztelenül a jéghideg vízbe…

De már itt is lehetett látni, mi lesz a film fő csapása: az autós jelenetnél, majd a rendőrséges-lakásos bunyónál is mindenekelőtt az akció, annak koreográfiája. Ekkor még – egy ideig – ez kifejezetten élvezetes, de aztán ahogy jönnek sorban az ilyen szcénák, úgy csóváltam egyre jobban a fejemet. Továbbra sem megy egy autó sem (pláne nem 1500-ös Zsiguli) hátrafelé gyorsabban, mint aki üldözi  Rolling Eyes , a bekapott ütésektől, szúrásoktól, vágásoktól kidőlő, majd felálló szereplők meg a Bud Spencer filmek jobb pillanatait idézték meg (nem hiszem, hogy ez volt a cél)  No . Kedvencem a kulcsarcú orosz, aki szinte elpusztíthatatlan, ő egyben megszemélyesíti Hollywood minden idiótaságát. De Lorraine is qrva jól bírja a gyűrődést, a sérüléseinek jó része minimum 8 napon túl gyógyul, ehhez képest ő csak tovább bunyózik. Ennyi idősen, ilyen beállítottsággal már totál zavar, mikor Tom és Jerry vagy Kengyelfutó Gyalogkakukk módon jön ki sérülésmentesen a főhős az eseményekből, esetleg egy monokli (tényleg, mikor vágták pofán???) vagy egy kis karcolás árán… még hogy hiteles… anyám  faceplam . Jó, azt elfogadom, hogy a főhősnek túl kell élni mindent, de ha az alkotóknak van egy kis önkontrolljuk, rövidebbre veszik a verekedéseket és máris kevésbé feltűnő az egész. Mint pl. itt: ha Lorraine-t nem verik szarrá a lakásban, sokkal könnyebben hiszem el az utána jövő autós üldözést (fönn még lábra állni is alig bír, utána meg profi sofőr), de pl David és Delphine esete is hasonló. Fájdalmasan sok és felesleges akció, olyan bukfencekkel és ütésváltással, ami egy idő után kínos, s a mik egyértelműen csak azt a célt szolgálják, hogy elfedjék a forgatókönyv egyre nagyobb hézagait.

Vegyük például az egyik kulcsszereplőre, bizonyos Spyglass-re írt történetet: van egy faszi, aki mellesleg Stasi ügynök, de lépni akar az NDK-ból (fura, hogy pont a Fal ledőlése előtt pár nappal és fura, hogy erről pont Stasi ügynökként nem tud), s véletlenül betanulta a komplett titkos ügynöklistát a nem okos órából. Mint Rain Man a telefonkönyvet… no, ha ez így van – márpedig azt mondják, így van – akkor hogy az istenbe nem tűnik föl neki, hogy ki is az, aki kimenekíti és ki is az, aki rá vadászik. Ezt a kérdést persze csak a film ismeretében lehet föltenni, de akkor annál inkább: én még arról sem vagyok teljesen meggyőződve, hogy végig az volt a forgatókönyvi terv kettős ügynökre, akit kihoztak a fináléban. Ha igen, akkor meg az a fura, hogy mindennapos volt a KGB és az MI6 főügynökök (területi képviselők) találkozója a sötét berlini éjszakában… nem tudom, én úgy gondoltam eleddig, hogy egy titkos ügynök az azért titkos, hogy főleg a szembenálló fél ne tudjon róla. Erre ezek??? Mint két foci csapatkapitány. Mindenesetre a finálé meglepetése így pont működik, illetve csak pont így működik, hogy a nyuszis kalapból húzták elő…

De hogy ne legyen rossz szájízetek az olvasás után – egyszer egy barátom azt mondta egy közös vacsi végén: „Adj még egy falat húst, mert krumpli íze van a számnak!"– próbálok némi kapaszkodót is írni azok számára, akik fejükbe vették, hogy ezt nekik látni kell. Nos, ami elvitathatatlan, az a film képi világa: akinek bejön ez az agyonszűrőzött, kicsit homályos, színes látvány (a promó fekete-fehér jellege átbaszás), Theron kivillanó cicijeivel, az bátran megnézheti. Aztán itt vannak az akciófilm kedvelői: nekem ez már sok volt, de simán elhiszem, hogy a nagy többség imádja majd érte a szőke csajt (igaz, nekem a John Wick és pl. a Rajtaütés is sok volt). Aztán itt van a zene: ha valaki élt már (fiatal volt) abban a korban, akkor nagyon jól fogja érezni magát a soundtrack miatt, van itt Depeche Mode, Nina, meg rengeteg finomság – nekem ez még úgy is bejött, hogy messze nem az én stílusom. S ha már a kornál, korszaknál tartunk: miután jómagam voltam a Falnál, láttam élőben, itthon átéltem a hírekben a ledőlését, egy icipicit személyesebbé tudta tenni magát nálam a mozi – ha valaki kicsit többre vágyik a csihi-puhinál, talán talál kapaszkodót a korrajzban. Minimális humor, néhány tényleg jó ötlet (esernyős!!) tarkítja ezt a kimondottan akcióra felhúzott mozit – ami lehetett volna különleges, sőt még jó is, ha bármi mást komolyan vettek volna a verekedéseken, lövöldözéseken, autós üldözéseken és leszbiszexen kívül.


Mindezek figyelembe vételével is, nekem csak




65%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 19, 2018 1:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptyHétf. Nov. 20, 2017 8:04 pm

R2-D2 írta:

Atomszőke

A másik sajnálatos dolog, hogy mára már a falat tudom kaparni a John Wick-szerű eszement akcióktól ( Very Happy  most megy a Film+-on), és sajnos csak a film után jutott el hozzám az a szomorú információ, hogy ennek a filmnek a rendezője, bizonyos David Leitch korábban kaszkadőr volt, társrendező a John Wickben és ez az első egész estés, saját műve. Nem is lenne ezzel semmi baj – talán a Deadpool2-nek még jól is fog állni ez a sok hihetetlen kaszkadőrmutatvány – de én, akinek egy idő után szinte megfájdul a feje a túltolt idióta bunyótól, nem voltam felkészülve teljes mértékben arra, amit itt kapok. Sem verekedésben, de képi világban sem… az meg, hogy már több helyen azt olvastam a filmről, hogy hitelesek az akciójelenetei, az egyszerűen kínos nevetésre késztet. Persze. Minden, mi? És tessék mondani, ha valakinek kulcsot nyomnak a pofájába (  Question  ), az azt utána simán kihúzza és megy tovább bunyózni egy csepp vér nélkül?  faceplam

Minimális humor, néhány tényleg jó ötlet (esernyős!!) tarkítja ezt a kimondottan akcióra felhúzott mozit – ami lehetett volna különleges, sőt még jó is, ha bármi mást komolyan vettek volna a verekedéseken, lövöldözéseken, autós üldözéseken és leszbiszexen kívül.

65%


Nem fordítva van ez  Smile ? Hogy már a Vas-Wanted-MI-Golyózápor négyesfogattal megutáltad az "eszement akciókat", amit mára épphogy jobban élvezel a fent említetteknek köszönhetően, és "megijedtél", hogy már nem utálod őket annyira, mint régen  Smile ?

De annyiból nálam is bejött a képbe a John Wick 2., hogy részben azért maradt ki az Atomszőke. Túl közelinek éreztem a két filmet egymáshoz, a haveri körömet hidegen hagyta, hogy legalább társasági élmény legyen, az utolsó visszalökést meg talán éppen Remo adta. Így a leírtak alapján lehet, pótolni kéne, mert nekem azért a 7 pont nem olyan rossz, és a leírtak között is akadnak érdekesebb elemek.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptyHétf. Nov. 20, 2017 9:27 pm

Niwrok írta:

Atomszőke


Nem fordítva van ez  Smile ? Hogy már a Vas-Wanted-MI-Golyózápor négyesfogattal megutáltad az "eszement akciókat", amit mára épphogy jobban élvezel a fent említetteknek köszönhetően, és "megijedtél", hogy már nem utálod őket annyira, mint régen  Smile ?



No No No No No No No No

Nem!!! A Vasat nem bírtam megnézni a motorok miatt, a Wantedről szóló véleményed ismered. Az MI-ket szintén nem néztem meg, ott is Cruise motoros jelenete miatt, a Golyózáport viszont valamiért kifejezetten élveztem. Azt a filmet képtelen voltam komolyan venni.

De amúgy talán a Vas kilóg a sorból. Wink

Az Atomszőkében igazán megvolt a potenciál, hogy több legyen, mint egy buta akciófilm - csak az akciót kellett volna megvágni a kémtörténet számára.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 EmptyKedd Nov. 21, 2017 7:03 am

R2-D2 írta:

Nem!!! A Vasat nem bírtam megnézni a motorok miatt, a Wantedről szóló véleményed ismered. Az MI-ket szintén nem néztem meg, ott is Cruise motoros jelenete miatt, a Golyózáport viszont valamiért kifejezetten élveztem. Azt a filmet képtelen voltam komolyan venni.


Oké, oké... Very Happy Csak egy tipp volt Smile .
Ezeket a véleményeket nagyjából ismerem, talán a Golyózáport kivéve, arról ezek szerint még nem beszéltünk. Bár annyit hozzátennék, hogy Cruise csak az MI:2-ben motorozik, egyébként meg van belőle öt Smile . A kettőt én sem láttam, valahogy Woo-ból nekem is elég volt az előzetes egymásnak motorozós jelenete Smile .

.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 21 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
21 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 12 ... 20, 21, 22 ... 43 ... 66  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai
» Niwrok írásai 3.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: