Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
+7
Gyulus
Dylan83
andrew1975
téglagyári megálló
mesterjani
Mr. White
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13 ... 39 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Star Wars: Rebels S3   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptyHétf. Május 15, 2017 12:45 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Nql1qCW





Star Wars: Rebels S3





Őszintén szólva, most picit sajnálom mindazokat, akik SW rajongónak tartják magukat, de mindenféle indokok mögé bújva nem hajlandóak animációs starwarst nézni… ez a Rebels (amint a TCW is volt korábban) egyszerűen zseniális, millió szállal kötődik a sagához, az immár 8 mozifilmhez, az EU-hoz, ráadásul a kezdeti gyerekességétől, a lézercsúzlis Aladdintól olyan távol van már, hogy szinte sértő még csak gondolni is e párhuzamra. Valahol szívem mélyén az olvasás elutasítását is hibának veszem, bár elismerem, az keményebb dió és lényegesen hullámzóbb a színvonal – mindegy, ahogy pont ez az évad a legjobb bizonyíték rá, van, volt és lesz is létjogosultsága a könyveknek is. Különösen egy Timothy Zahn nevű jóember könyveinek, aki olyan SW alappilléreket rakott le az univerzumba, mint Coruscant… vagy épp az itt feltűnő Interdictor Romboló és a chiss Thrawn főadmirális.

Ugye, az előző évadnak igazán epikus finálét sikeredett kerekíteni: mester és tanítványa találkozik, valamint fel-, majd eltűnik megint a piros fejű zabrak is – az érzelmi sokk után hát a néző talán joggal várná, hogy az események nagyjából ott folytatódjanak, ahol és amikor a Malachor bolygón félbeszakadtak. A néző talán joggal várná, hogy a küzdelem következményeit egyértelműen megismerje, hogy megtudjon valamit az ő sorsáról – de David Filoni és csapata úgy döntött, lóf*sz a valagunkba – ebben az évadban semmi, de semmi információ nincs Ahsokáról… mindegy, amíg ki nem jelentik, vagy meg nem mutatják a togruta padawan halálát, én bízom. Maul feltámadása után eleve bármi lehet (ennyi erővel Solo is élhetne újból), szóval nagyon bízom benne, látom még őt viszont. Kissé furán éreztem magam, mikor szembesültem azzal, hogy jócskán ugrunk az időben – Ezra legalábbis nagyot nőtt –, a megszerzett Sith holokron pedig nem meglepő módon jelentős hatást gyakorol a fiú jellemére. Talán a várakozásaimnak nem tetsző ugrás miatt kicsit nehezebben húzott be az évad, a duplaepizódos nyitány legalábbis még annyira nem varázsolt el: Ezra és a Sötét Oldal kapcsolata mindvégig valahogy olyan felszínesnek tűnt. Arra azonban jó volt, hogy szép lassan beszívjon az egész világ, és újból a kis csapat tagja legyek – hol a hajón, hol pedig a jól elrejtett Chopper bázison.

A Rebels, ahogy eddig is tette, megmarad a Szellem és annak legénysége történetének – hogyan is kapcsolódott be a Lázadásba ez a különc brigád. Továbbra is ők azok, akiknek a kalandjait követjük egy évadon át – azonban az egész sorozat, úgy érzem, szintet lépett: ahogy közeledünk a SW időszámítás ground zérójához, a Yavini ütközethez, úgy komolyodik az egész, úgy simul bele egyre inkább a nagy történetbe. Helyére kerülnek egy eddig kevéssé kibeszélt kirakós darabjai, sorra jönnek a Galaxis meghatározó szereplői, olyan figurák, akiket még azok is ismernek, akiknek a mozifilmek (különösen az OT filmjei) szent tehenek. Az előző évadokban ugye már felbukkant többek között Leia, Lando, Bail, Vader, Tarkin, Rex – most pedig tiszteletét teszi Mon Mothma, Saw Garrera, az ifjú Wedge, sőt, maga Obi Wan Kenobi is. Igen, a fickó, aki remeteként él a Tatuinon, a korszak egyik legnagyobb jedije, és aki rövid, de hatásos epizódszerephez jut idén (és végre valahára szívemet melengetően pontot is tesz egy ügy végére). Aztán, ha kicsit szélesebbre tárjuk elménket, akkor még elégedettebben dörzsölhetjük a tenyerünket a sok TCW karakter újbóli feltűnésén, hisz visszatér Hondo, a weequay kalóz, sőt egy (az egyik legjobb) epizódban találkozhatunk újból egy geonosisival, és a droidhadsereggel is. És az is mekkora húzás, hogy már a Katalizátorban írtakat is figyelembe véve szőtték bele az első Halálcsillagot – hisz az új kánonban azt a geonosisiak hathatós segítségével építteti Krennic…

A nagy összkép ezúttal sokkal kedvezőbb volt számomra, mint legutóbb. Sokkal folyamatosabbnak, gördülékenyebbnek éreztem a cselekményt, a Birodalomra mért bosszantó akciók között mintha nagyobb kohézió lenne, mint volt korábban. Természetesen vannak külön kedvenceim az egyes epizódok, történetek közül – és értelem szerint vannak mélypontok is. Utóbbi sokkal kevesebb, mint úgy általában – pedig az a fránya Maul elég sokat szerepel – és valahogy úgy hozza a sors, hogy mintegy megviccelve a nickem miatt, mindig a robotos részeket utálom a legjobban. Itt a kettős ügynökös robotos kifejezetten kínos volt – de nem is azért, hogy ne volt jó a titkosügynökös hangulat, hanem a rész fináléja miatt… kár volt azért a robbanásért, úgy. De valahogy a Wynkahthu meló című fejezet sem jött be – az a jablogian fajú élőlény mindig is irritált. Egyébként most nem éreztem annyira erősen a műfajok, filmek iránti tisztelgést, kikacsintást, ezúttal egyértelműen komolyabbra vették az írók a sztorit – nem hiába, a Lázadók Szövetsége két év múlva megtámadja a Halálcsillagot. Jelenleg ugyan elképzelni sem tudom, ebből a fináléból ez hogyan következik, de majd a negyedik (záró) évad megmutatja.

Pozitív élményből sokkal több van, kevés (fent említett) kivételektől eltekintve majdnem minden részt nagyon élveztem. A csúcs egyértelműen a duplarészes finálé, ami űrcsata ott van, az egész epizód hangulati része, hatása a SW történelmére bámulatos, nagyfilmbe, mozivászonra illő történet és képsorok. Az Iker napok című fejezet is rohadt jó volt, nagy örömömre szolgált egy régi ismerőst üdvözölni. Viszont – magam sem értem miért – leginkább az A Geonosis szelleme című kétrészes kaland varázsolt el, több okból is. Először, mert egy óriási tisztelgés az általam imádott TCW és Baljós árnyak iránt, a robotsereg, a droidikák, a „Vettem, vettem” mind-mind kellemes emlékeket ébresztett. Aztán ugye ott van az a Saw Garrera, aki egyértelműen TCW figura, de már a Zsivány Egyesben is központi szereplő volt – itt meg mintha csak azt a karaktert láttam volna, fiatalabb kiadásban… Forest Whitekeresítve!  A másik, már említett dolog, a Halálcsillag, ami megint csak egy zseniális kapocs – és milyen durva már, hogy a Szellem tagjai el sem tudják képzelni, mi is az a nagy körben kis kör, amit a bogár a homokba rajzol. Mindez pedig hol komoran, hol izgalmasan, hol roppant viccesen tálalva… bravo!

A legvégére hagytam az igazi csemegét. Gondolom, többen emlékeztek rá, az A Jedi visszatér után Timothy Zahn tollából megjelent egy könyvtrilógia, ami nagyon sokáig a rajongók számára a hivatalos folytatása volt a sagának. Ott szerepelt először például Coruscant, maga Lucas is építkezett belőle később, a magam részéről pedig anno imádtam a mára már kissé gyermeteg történetét – és abban szerepelt először egy kék bőrű, zseniális stratéga, bizonyos Thrawn főadmirális, aki a császár halála után visszatér a mélyűrből és próbálja talpra állítani a Birodalmat. Nos, ez a fickó immár hivatalosan is a Disney kánon része, az új Rebels évad központi szereplője – aki ugyanolyan zseniális karakter, mint anno Zahn megírta. Ha a másodikra Ahsoka miatt fogok emlékezni, akkor erre Thrawn miatt: qrva jó volt az egész figura, miatta az egész évad – egy az egyben átvették Zahn jellemrajzát, aki így Rebels harmadik évadának a legjobb, legfontosabb eleme lett. Az már más kérdés, hogy nagyon remélem, a Disney meghagyja több tízmillió rajongó illúzióját a Zahn trilógia iránt, és nem csinál olyat a karakterrel, ami kizárja a későbbi könyvbeli eseményeket… és hogy talán még Palleon is feltűnik majd, esetleg kadétként. A másik, ami Zahnhoz kapcsolódik, az a birodalmi Interdictor – a hajó, ami képes kirántani a hiperűrből egy másik hajót: ahogy néztem a sorit, tudtam, hogy én ezzel már találkoztam, csak abban nem voltam biztos, először hol történt ez – nos, szintén Zahnnál, de aztán később, az X-szárnyúak könyvfolyamban is szerepelt ez a jármű. És ez rendkívül jó hír, ilyenkor kicsit helyreáll a lelki békém, hogy mégsem minden kuka, amit korábban e témában írtak…

A Rebels S3 egy újabb kiváló Star Wars évad lett. Kalandjai egyedül is megállják a helyüket, de talán most először összefüggő egészet is alkotnak. Külön jó volt a mandalori szál – ajaj, mennyire is hiányoznak a RepCom regények dezertőr klónjai és mennyire is jó volt visszatérni újból a Mandalorra, a könyvek és a TCW után. Aztán a SW Univerzum gazdagodik egy egészen különleges lénnyel, a Bendu névre hallgató, ismeretlen fajú, Erő-érzékeny valamivel. Nekem róla a Mortis világa jutott eszembe, ő is egy olyan entitás, aki érzi, tudja kezelni a Világos és Sötét Oldalt is, sőt, simán felül tud rajtuk emelkedni. A SW világa szempontjából is fontos és érdekes info ez, hogy immár hivatalosan is vannak olyan lények, akik nem ragadnak le a Jedi vs Sith szembenállásnál (Luke Question ) – hatalmuk meg tán nagyobb bármelyiküknél. Komoly, fontos információkkal és kapcsolódási pontokkal szolgál a Rebels harmadik évada a nagy egészhez, remek új és régi karakterekkel, nagyszerű és izgalmas kalandokkal haladunk a Lázadók Szövetségének majdani győzelméhez – és csak most lesz igazán érdekes, hogy ekkora veszteségek után, egy ilyen zseniális stratéga ellen (plusz ugye Vader és Palpatine) hogyan is sikerült felrobbantani a Halálcsillagot. Nem, nem is. Azt már tudjuk… inkább hogy hogyan sikerült egy akkora szövetséget összehozni, aminek minderre megvolt az esélye… mindösszesen két év alatt.

De majd kiderül az utolsó évadból.





85%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 23, 2019 11:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Arthur király: A kard legendája   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptyKedd Május 16, 2017 12:24 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 234uVOV




Arthur király: A kard legendája




Na de mit keresnek olifántok Camelotnál???

Legalábbis ez lehet az embernek az első kérdése, miután pár perc lement az új Arthur királyos moziból… persze ezek nem olifántok, sokkal inkább megvadított harci elefántok a Nagy Sándor mozifilmből, de mindenesetre a legelső percektől elkapja az embert az érzés, hogy egy egészen különleges filmet lát. Egy filmet, ami egyszerre idézi meg az A Gyűrűk urát, mondjuk a 47 Ronint, a Sherlock Holmest – no meg természetesen magát az Arthur mondakört. Egy vérbeli fantasyt, ami minden fontos stílusjegyet felvonultat a témában, de teszi ezt úgy, hogy az embernek végig ott villog a piros lámpa a fejében: ez bizony Guy Richie filmje!!

Természetesen a középkorban kezdünk, valamikor az 5-ik században. A mágusok és az emberek közötti békének vége, a mágusok a gonosz Mordred vezetésével épp az utolsó – ámde legerősebbnek tűnő – várat, Camelotot ostromolják. Itt van egy kis csúsztatás, állítólag a valóságban Mordred Arthur fattya volt, aki féltestvérétől született (tiszta GoT, mi?), mindenesetre a történelem annyiból felhasználva vagyon, hogy akkor is volt egy összetűzés a két fél között – igaz, itt még a király is más. Mindegy, a Mordred által gonosz varázslattal irányított óriáselefántok hatalmas pusztítást végeznek, mígnem az akkor épp regnáló király, Uther (Eric Bana) az Excaliburt használva megmenti alattvalóit a sötétségtől – majd véget is kíván egyúttal vetni a mágusok inkvizíciójának. Ahogy azonban az efféle filmekben – no meg azért a történelemben is elég gyakran – lenni szokott, ez nem tetszik mindenkinek, mindenekelőtt a király öccsének, Vortigernnek (Jude Law) nem… így nagyon hamar egy véres családi perpatvarban találjuk magunkat. Amúgy, mindketten létező személyek voltak, csak itt is meg van keverve kicsit a kapcsolati háló, sőt, az itt még pár éves kiskölökként feltűnő Arthur valójában is Uther fia volt – no, ő az, akinek menekülnie kell nagybátyja hatalomvágya miatt az udvarból.

Amennyire a misztikum és a fantasy átszövi a film nyitányát – egyébként qrva jó és látványos az egész – annyira háttérbe szorul a következő… mondjuk fél órára. Az van ugyanis, hogy olyan vérbeli „guyrichiesen” végigkövetjük a kis Arthur felcseperedését – egy londoni (bocsánat, londiniumi) bordélyban. Egészen kiváló hangulatú az egész, látszik, hogy a rendező szinte lubickol az általa kreált stílusú történetmesélésben. Korábbi filmjei szépen visszaköszönnek, az egész londoni szakasz bizony olyan, mint ha az A Ravasz, az Agy… szereplőit a Sherlock Holmes világába helyeznénk, csak azon még húznánk 1000 évet visszafelé. Nekem iszonyat tetszett a korrajz, a díszlet, a korai városkép, minden – csupán néhány ruhadarabot és hajat nem tudtam beilleszteni a képbe… legalábbis szerintem túlságosan frissen mosott volt mindenki, no meg az a kötött dokkmunkás sapka a gyereken… az honnan? De mindegy is, ezen nem múlik a boldogság, ezek nem tudnak igazából kizökkenteni a kalandból, ami akkor válik igazán komollyá, mikor az ifjú Arthur (Charlie Hunnam, alias Jax Teller), a bordély őre, rossz ember szakállát vágja le. Ez is zseniális jelenet, de akkor lett volna igazán az, ha mondjuk ráveszik a 2004-es Arthur király Cerdicét, hogy ugorjon be a szerepbe… mekkora lett volna már! Arthur pedig azzal, hogy a király kegyeltjét alázza meg, rögtön középpontba kerül – el is viszik gyorsan, hogy húzza ki a kardot a kőből. Legalábbis próbálja meg, ugyanis Vortiger királynak megsúgták a pincében úszkáló meztelen lányok – akik egy dagadt polipnő (szintén meztelen… brrrr..) ölebei –, hogy jön majd a kiválasztott, aki kihúzza a kardot a kőből és a király uralmának vége.

Nocsak, mit csinál Vortiger? Azt, amit mások, máshol már sokszor csináltak: castingot tart, hogy kiszűrje a tömegből az ellenfelét… igen, ezt már rengeteg másik filmben, mondában láthattuk, olvashattuk – csak van, ahol az egyforma korú gyerekeket likvidálták, ugye. De nem csak ez az elem ismerős máshonnan, az egész, ahogy a hirtelen jött trónörökös kezeli a helyzetet, az is szokásos motívum a kiválasztott filmekben. Annyira szokásos, hogy bizony fura is lett volna, ha itt máshogy van: a kiválasztott természetesen nem kíván élni a hirtelen jött hatalmával és felelősségével, de természetesen az elnyomó hatalommal szemben szükség van rá, némi személyes motivációkkal megtámogatott ösztönzés után pedig természetesen kötélnek áll… és majd természetesen győz. Guy Richie filmje csupán két apró dologban tér el a megszokottól: az egyik, hogy az elmaradhatatlan kiképzés, amivel a kiválasztott hasonló (általában nagyobb) erőre tesz szert, mint ellenfele, az itt nagyjából elmarad – hisz Arthurt a londoni utca már megedzette az évek alatt, neki csupán csak a Karddal illetve a mágikus képességeivel kell összhangba kerülnie. A másik meg, nos, az megint csak az a feledhetetlen stílus, ami a rendezőhöz köthető. Ebben az építkezős szakaszban, még a nagy filmvégi leszámolás előtt (mert hát persze, hogy eljön), még a nagy titok kiderülése, a teljes kép összerakása előtt (mert hát persze, hogy összeáll) zseniálisak azok a jelenetek, amiben Sherlock (bocsánat Arthur) látnoki elemzéseivel tervezi meg a király meggyengítését és a szövetség felépítését. A mozi egy rövid szakaszon akár egy Robin Hood film is lehetne – nagyon jók voltak azok a kis akciók, nagyon jól érzékeltették a kis csapat összeérését.

Mindezek után lehet, fura kicsit, de én a végétől vártam a legkevesebbet. Az már egy lerágott csontnak ígérkezett, a sablonszerűen felépített ütközet jó és rossz között, amiben nem győzhet megint más, mint a jó. Ugye, ez egy alap fantasyban is így lenne, itt meg, hogy maga a híres Arthur az egyik király a sakktáblán (a fehér), egy percnyi kérdés nem volt – egyébként a főhős ezen sérthetetlensége icipicit csorbítja is az események élét. Mindazonáltal a végén két dologban mégiscsak sikerült meglepnie a forgatókönyvnek. Az első meglepő esemény Vortiger áldozata volt, hiába mondta a dagadt polip pina, hogy "Tudod, mi az ára", én elég későn kapcsoltam – így sikeresen elszörnyedtem a látottakon. A hab a tortán számomra viszont egyértelműen az asztal volt, csak ott állt össze a kép, hogy kik, miért vannak, voltak ott és mi is lesz szerepük később. Ráadásul ez kvázi feszültség levezetőként meglehetősen viccesre is sikeredetett – s ha már itt tartunk, én szívesen nézném ezen Arthur franchise folytatását, immár a lovagokkal a főszerepben, de szomorúan veszem tudomásul, hogy kicsi erre az esély, ilyen bevételi adatok láttán. Én szeretem ezt az egész mondakört, kedveltem a Clive Owen féle verziót is, szeretem Richie stílusát, mesélését, de legfőképp szeretem a jó fantasyt.

Márpedig ez az Arthur király – A kard legendája egy vérbeli fantasy. Igaz, hogy szinte kizárólag olyan elemekből építkezik, amiket láttunk már máshol, de miután egy olyan korról beszélünk, amiben ugye általánosan elfogadott Merlin, a varázsló léte, semmi baj nem lehet a mágiával. Iszonyat hangulatos és látványos az egész, szerintem nagyon jól áll neki a komoly történelmi tények – amik azért lássunk be, nem feltétlenül alaposan dokumentáltak – és a fantasy ötvözése. Jude Law nagyon jó gonosznak, Charlie Hunman pedig ugye a SoA óta egyik személyes kedvencem. Amúgy is, az egyéb szereplőgárdára sem igazán lehet panasz – hogy is lehetne, mikor itt van Kisujj a GoT-ből, meg CJ a Wayward Pinesből??  Picit kár, hogy Merlin nem teszi tiszteletét a filmben – lehet, hogy a későbbiekre tartogatták – a szerepét átvevő Mágusnak, Astrid Bergès-Frisbeynek viszont a maga gebeségében van valami rohadt jó és szexis kisugárzása… legalábbis én ezt éreztem. Ezt a filmet én az első percektől – az olifántoktól – kezdve nem történelmi szemszögből néztem, hanem inkább a Gyűrűk ura vonalon haladva, egy nagyszerű látványvilágú és hangulatú kalandfilmként, amit a sokat emlegetett remek stílus és a hibátlan korrajz nagyon feldobott. S ha már itt tartunk: egyszer, lehet veszem a fáradtságot és megnézem a Kard legendája, a Robin Hood és a Sherlock Holmes Londonját… biztos rengeteg érdekességet fedezek fel a város bővüléséből.

Jó volt ez, nem kell túl komolyan venni – én legalábbis nagyszerűen szórakoztam rajta. Jobban mint… eh, hagyjuk.




80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 23, 2019 11:15 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptyKedd Május 16, 2017 6:47 am

R2-D2 írta:

Arthur király: A kard legendája

Márpedig ez az Arthur király – A kard legendája egy vérbeli fantasy. Igaz, hogy szinte kizárólag olyan elemekből építkezik, amiket láttunk már máshol, de miután egy olyan korról beszélünk, amiben ugye általánosan elfogadott Merlin, a varázsló léte, semmi baj nem lehet a mágiával. Iszonyat hangulatos és látványos az egész, szerintem nagyon jól áll neki a komoly történelmi tények – amik azért lássunk be, nem feltétlenül alaposan dokumentáltak – és a fantasy ötvözése. Jude Law nagyon jó gonosznak, Charlie Hunman pedig ugye a SoA óta egyik személyes kedvencem. Amúgy is, az egyéb szereplőgárdára sem igazán lehet panasz – hogy is lehetne, mikor itt van Kisujj a GoT-ből, meg CJ a Wayward Pinesből??  Picit kár, hogy Merlin nem teszi tiszteletét a filmben – lehet, hogy a későbbiekre tartogatták – a szerepét átvevő Mágusnak, Astrid Bergès-Frisbeynek viszont a maga gebeségében van valami rohadt jó és szexis kisugárzása… legalábbis én ezt éreztem. Ezt a filmet én az első percektől – az olifántoktól – kezdve nem történelmi szemszögből néztem, hanem inkább a Gyűrűk ura vonalon haladva, egy nagyszerű látványvilágú és hangulatú kalandfilmként, amit a sokat emlegetett remek stílus és a hibátlan korrajz nagyon feldobott. S ha már itt tartunk: egyszer, lehet veszem a fáradtságot és megnézem a Kard legendája, a Robin Hood és a Sherlock Holmes Londonját… biztos rengeteg érdekességet fedezek fel a város bővüléséből.

Jó volt ez, nem kell túl komolyan venni – én legalábbis nagyszerűen szórakoztam rajta. Jobban mint… eh, hagyjuk.

80%


Ahhoz képest, hogy az Arthur királyt meg éppen azért cseszegették, mert túl földhözragadt, pedig az is jó volt, talán ezzel sem lesz gondom Smile . Majd a héten remélhetőleg eljutok rá. Az elefántok mindenesetre kevésbé tűnnek zavarónak, mint a hájas nőstény polip... wtf faceplam ...

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Utóhatás   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptySzomb. Május 20, 2017 3:17 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 9LJTNI0





Utóhatás




Nem tudom, mi a szerencsésebb, ha valaki úgy ül le az új Schwarzi film elé, hogy az égvilágon semmit nem tud róla (mint én), vagy úgy, hogy legalább a szinopszisával tisztában van. Ha a saját példámból indulok ki, lehet, jobb az utóbbi, ugyanis igaz, hogy magáról a sorsfordító eseménnyel való szembesülés sokkjáról lemaradunk, de utána meg nem ártana valami mankó, hogy miért is ilyen iszonyat vontatott, lassú és unalmas az egész film, mire is megy ki a játék és mi is lesz ennek a következménye.

Az egész film egy megtörtént eseményt dolgoz fel, 2002. július elsején a Baskír légitársaság Tu-154-e és a DHL csomagszállító Boeing 757-e a németországi Überlingen felett, kb. 10 km magasságban összeütközött és lezuhant. Most azt ne kérdezzétek, hogy az istenben lehet két ekkora dögnek egy marha nagy ürességben összeütközni, de biztos lehet – én nem értek hozzá, én azt sem mindig értem, hogy lehet pont abban a másodpercben a vasúti sínen átmenni kocsival, mikor jön a vonat. Mindegy, a két gép lezuhant, a szerencsétlenségnek persze voltak jócskán áldozatai, a film pedig – mily meglepő – a katasztrófa utóhatásaival foglalkozik: persze mindent amerikai környezetbe helyezve, amerikai problémákkal és figurákkal. Teszi ezt elsősorban két karakter történetén keresztül, az egyik egy építész, bizonyos Roman Melnik (Schwarzenegger) aki épp a karácsonyra várja családját, a másik meg a repülésirányító, Jacob (Scoot McNairy), aki amúgy talán felelős volt az esetért. Azért írom, hogy talán, mert nekem nem jött ez le tök egyértelműen, ebben a moziban változtattak annyit az eseményeken, járatokon, helyszínen, halottak számán, hogy nem teljesen tiszta Jacob felelőssége a zuhanásban. Sokkal inkább tűnt véletlenek balszerencsés együttállásának, mint egy ember mulasztásának, ráadásul, ha a második gép (ami esetünkben nem teher) pilótájának jelzett a közelségi riasztás, miért nem tett valamit saját hatáskörben… mint mondjuk Sully? Ja, hogy nem mindenki Sully…

Ha minimálisan is meg akarom őrizni a meglepetés és megdöbbenés erejét, sokkal többet nem is árulhatok el a történetről – ha nem muszáj, ne nagyon kutakodjatok a neten róla. A reptéri eseményeket az igazi hatás kedvéért Romannal és Jacobbal (!!) együtt át kell élni, azoknak ott döbbenetes hatása van, számomra messze ez a pár perc a film csúcsa, mint Schwarzi, mint McNairy alakítása bámulatos – az ember a bőrén érzi a karakterek érzelmeit. Egyébként is roppant realista, életszerű és depressziós a film, de ez a pár perc külön kiemelendő – végre azt érzi az ember, hogy kb. ugyanúgy viselkedne ő is az adott helyzetben. Később sajnos már kevésbé, amin el is csúszik a film nálam: én legalábbis a sztori előrehaladtával egyre kevésbé tudtam azonosulni a két főszereplő sorsával. Jacob összeomlását sem éreztem át teljes szívvel, (még ha el is fogadom, hogy valós), ahogy Roman depresszión túlmutató útkeresését sem. Még szerencse, hogy ezúttal az amerikai filmekben kötelező csoportterápia elmarad – azokat úgyis rühellem. De még így is, ez az egész fényképmutogatás, meg ami abból kinőtt a végére… hmm… hiteltelen. Nem tudom, a valós életben is így volt-e, de nekem ezúttal, ilyen körítéssel nem állt össze az egész.

Egyébként – ahogy írtam – semmit nem tudtam a filmről, csupán csak egy posztert láttam róla, amin Kalifornia ex kormányzója egy roppant monokróm, színek nélküli, végtelenül depressziósnak tűnő képen feszít. Ahogy erről sokaknak, úgy nekem is rögtön az öreg korábbi filmje, a Maggie ugrott be – ám azt álmaimban sem gondoltam, hogy gyakorlatilag képes lesz ugyanaz megismétlődni, mint abban: a szomorúság és szürkeség mellett az unalom és a lassúság dominált végig a mozin, s már megint elveszettem a kapcsolatot a központi szereplővel, az apával. Nem merem azt állítani, hogy ez egyértelműen Schwarzi hibája lenne – olvastam vitákat arról, hogy ő most mennyire is (jó) színész vagy sem – de mindenesetre fura, hogy két hasonló hangulatú és motivációjú filmben ugyanúgy képtelen volt berántani a karaktere. Jó, persze az is benn van a pakliban, hogy az ember nem szívesen azonosul az áldozatnak feltüntetett figurával, de itt pont az lett volna a lényeg, hogy a finálé tetteinek meglegyen mindazon érzelmi táptalaja, ami azt a bizonyos katarzist képes okozni. De nem, ez hiányzik – viszont azért írom, hogy szerintem ez nem Arnoldon múlt, sokkal inkább a forgatókönyvön, ami képtelen volt a karaktereket megfelelően elhelyezni az érzelmi sakktáblán. Nem önmagában a színészi játékon múlt az, hogy Romannak egy évbe került, míg eljutott a másik városig, mint ahogy az sem, hogy Jacob inkább áldozata az eseményeknek, mint előidézője. Egyébként, ahogy olvastam, pont azt az agresszív, pökhendi stílust vették ki a karakteréből, ami a valós életben a valós repülésirányítót jellemezte – így, mikor „szitu van”, nem is működnek a reakciók a filmben.

Sokadszor nem tesz jót egy filmnek a rettentő nagyvonalúan kezelt idővonal is. Megint ugrálunk előrefele az időben, a karakterek lelkiállapot változásait csupán pillanatképekben érzékeljük – nekem legalábbis hiányzott a két állapot közötti átmenetek bemutatása is. Olyanokra gondolok itt, hogy például Jacob esetében, aki az első percekben imádja a családját, két snittel később már egy agresszív, alkoholista barmot látunk – ami ugyan az események ismeretében érthető és hihető, de a filmben túl nagy a váltás. De Roman történetében, ez által motivációjában is vannak rendesen lyukak, a film zárójelenetére meg végképp nem tudom, mi szükség volt… csak erősíti ezt az érzést. Még így is lehetne azonban jó és hatásos a mozi, ha ezeket a pillanatképeket igazán ütősen, érzelmileg megtámogatva fűznék egye, de ez sem sikerül. Azt hiszem, elég nagy a baj, ha egy ilyen drámában a legsokkolóbb jelenet kb. a tízedik percben eljön, utána meg csak kóvályog az egész a nagy szürkeségben: azok a pillanatképek, amiket itt látunk, kevesek az érdeklődés fenntartásához. Az is lehet, hogy önmagában az alapanyagban nem volt ennyi sem, no de ha már ennyit is változtattak rajta, lehetett volna még felturbózni a hatásvadászatot.

Az alkotók nagyon rámentek a depresszióra. Az Utóhatásról süt a szomorúság, a csend, a tanácstalanság, e tekintetben kiválóan megvalósították a szándékot. Az Az út című alapmű nyomorúságos hangulatát ugyan nem érik el, de a korábban említett Maggie szintjét simán hozzák – talán valahol az sem szerencsés, hogy mindkettőben Arnie a főszereplő – az volt hasonlóan színtelen, ötlettelen, már-már nihilista. Viszont nem feltétlenül kellene, hogy az unalom és a depresszió kéz a kézben járjon, más moziknak is sikerül érdekesen, izgalmasan, feszülten tálalni a drámákat. Sajnos a legfőbb érvemet most már nem árulhatom el – ha már eddig próbáltam titokban tartani a cselekményt – de az egész eseménylánc, az egyik alap filmmotívumra épülő történet tök vérszegény lett így. Véleményem szerint mr. Elliot Lester nem jó kézzel nyúlt hozzá az egészhez, az életszerű és hiteles történetmesélés felett nem sikerült neki igazán filmszerűen adaptálni a megtörtént eseményeket. Ahogy nézem az adatbázist, a korábban az Enemyben méretes katyvaszt összehozó Javier Gullon író sem volt igazi segítség neki – és ajaj, Arronofsky meg a producer… így már azért értem. Különösen utóbbit, a vizualitás miatt.  A történteket sokkal közelebb kellett volna hozni a nézőkhöz, és ez most nem sikerült – ha belegondolunk, más rendezőnek egy háromperces landolás köré sikerült egy roppant érzelem dús filmet csinálni… nos, van még mit tanulni.

Nem egyszerű úgy írni egy filmről (pláne ennyit), hogy szinte mindent titokban kell tartani vele kapcsolatban, - lol, még a fényképet is megmanipuláltam -, hogy egyáltalán működjön az egész, de talán sikerült elmagyarázni, nekem miért nem jött be. Schwarzi rajongók úgyis megtalálják a kapaszkodójukat benne, a többiek meg egy teljesen középszerű drámát láthatnak.




65%


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 23, 2019 11:16 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptySzomb. Május 20, 2017 8:44 pm

R2-D2 írta:

Utóhatás

Nem egyszerű úgy írni egy filmről (pláne ennyit), hogy szinte mindent titokban kell tartani vele kapcsolatban, - lol, még a fényképet is megmanipuláltam -, hogy egyáltalán működjön az egész, de talán sikerült elmagyarázni, nekem miért nem jött be. Schwarzi rajongók úgyis megtalálják a kapaszkodójukat benne, a többiek meg egy teljesen középszerű drámát láthatnak.

65%


Ha már ennyit dolgoztál vele, nem csak az írást, hanem a kép manipulációját illetően is Smile , akkor hajlok rá, hogy csak rá kéne szánnom nekem is legalább a megnézésére az időt, de...

Spoiler:

Majd meglátom...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptySzomb. Május 20, 2017 9:01 pm

Niwrok írta:

Utóhatás

Ha már ennyit dolgoztál vele, nem csak az írást, hanem a kép manipulációját illetően is  Smile , akkor hajlok rá, hogy csak rá kéne szánnom nekem is legalább a megnézésére az időt, de...

Spoiler:

Majd meglátom...
.

Jól emlékszel. Nekem ez totál nem volt meg, a mozi minden képkockája újdonság volt...

Még az is, hogy...:


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptyVas. Május 21, 2017 9:29 pm

Niwrok írta:
R2-D2 írta:

Arthur király: A kard legendája

Márpedig ez az Arthur király – A kard legendája egy vérbeli fantasy. Igaz, hogy szinte kizárólag olyan elemekből építkezik, amiket láttunk már máshol, de miután egy olyan korról beszélünk, amiben ugye általánosan elfogadott Merlin, a varázsló léte, semmi baj nem lehet a mágiával. Iszonyat hangulatos és látványos az egész, szerintem nagyon jól áll neki a komoly történelmi tények – amik azért lássunk be, nem feltétlenül alaposan dokumentáltak – és a fantasy ötvözése. Jude Law nagyon jó gonosznak, Charlie Hunman pedig ugye a SoA óta egyik személyes kedvencem. Amúgy is, az egyéb szereplőgárdára sem igazán lehet panasz – hogy is lehetne, mikor itt van Kisujj a GoT-ből, meg CJ a Wayward Pinesből??  Picit kár, hogy Merlin nem teszi tiszteletét a filmben – lehet, hogy a későbbiekre tartogatták – a szerepét átvevő Mágusnak, Astrid Bergès-Frisbeynek viszont a maga gebeségében van valami rohadt jó és szexis kisugárzása… legalábbis én ezt éreztem. Ezt a filmet én az első percektől – az olifántoktól – kezdve nem történelmi szemszögből néztem, hanem inkább a Gyűrűk ura vonalon haladva, egy nagyszerű látványvilágú és hangulatú kalandfilmként, amit a sokat emlegetett remek stílus és a hibátlan korrajz nagyon feldobott. S ha már itt tartunk: egyszer, lehet veszem a fáradtságot és megnézem a Kard legendája, a Robin Hood és a Sherlock Holmes Londonját… biztos rengeteg érdekességet fedezek fel a város bővüléséből.

Jó volt ez, nem kell túl komolyan venni – én legalábbis nagyszerűen szórakoztam rajta. Jobban mint… eh, hagyjuk.

80%


Ahhoz képest, hogy az Arthur királyt meg éppen azért cseszegették, mert túl földhözragadt, pedig az is jó volt, talán ezzel sem lesz gondom Smile . Majd a héten remélhetőleg eljutok rá. Az elefántok mindenesetre kevésbé tűnnek zavarónak, mint a hájas nőstény polip... wtf  faceplam ...


Mivel a sok egyéb "kölcsönvett" filmelem mellett a hájas polip is belefért (ahhoz a Kis hableány Ursulájáig kell visszamenni), még az is illett ebbe a feldolgozásba. Egy kicsit összeszedettebb forgatókönyvet ugyan el bírtam volna viselni, mert a tíz másodpercben eldarált olyan eseményekkel, mint a kard eredete nekem kevesek voltak, főleg, hogy utána Arthur percekig bicepszezik a sárban a kardért a csajjal, meg Guy Ritchie stílusa is néha rátelepedett a filmre, és a humora idétlenné vált ebben a környezetben... de ezekkel együtt is egy jó, vagány kalandfilmet láttam. Ez legalább friss volt, jó karakterekkel, kis drámával, sok Gyűrűk Urával meg a többi felsorolttal... és Ritchie még mindig kevésbé erőszakolta meg a mondakört, mint némely társa tette másikakkal az elmúlt években.

Ritchie ráadásul a 3D-t is jobban kiaknázta, mint általában szokás. A csak mélységet adó filmek helyett itt azért akadnak az arcba repülő és lógó tárgyak is.

A 8 pont nekem is jó lesz Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptyVas. Május 21, 2017 9:35 pm

Niwrok írta:

Arthur király: A kard legendája

A 8 pont nekem is jó lesz  Smile .
.

egyetért

Ennek kifejezetten örülök. Smile
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Alien: Covenant   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptyKedd Május 23, 2017 8:19 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 LEsupUY




Alien: Covenant





Annak ellenére, hogy szeretem az Alien Univerzumot (annak kivétel nélkül minden eddigi tagját), nem tartom magam kőkemény fannak – nem is ismerem olyan mélyen az egész világot, hogy annak nevezhetném magam, no meg alaposan kilógok a sorból már önmagában azzal is, hogy kifejezetten kedvelem az előző filmet e világban, a Prometheust. Az, akkor, a „se Isten, se Darwin” elméletével teljesen levett a lábamról, már anno, a mozibemutatókor is rohadtul tetszett az egész, azóta ez az érzés meg csak fokozódott… nem is volt kérdés, hogy mielőtt a kvázi Prometheus 2-nek indult projektre, az új néven Alien: Covenantra beülök, újranézem az LV-223-as történetet. Nem meglepő módon sokadszorra is tetszett a film – olyannyira, hogy ez a hétvégi kaland, a Covenant, így, a Prometheus árnyékában, első felindulásomban… hogyismondjam … gyenge lett. Meg sem közelíti elődjét/előzményét, annak bámulatos ötleteiből, gondolatiságából itt semmi nincs – ez megint csak egy biztonsági játék lett az elveszettnek hitt rajongótábor visszahódítására. Több trancsír, vér, alienek – és kevesebb humán eredettörténet. Hatásában, koncepciójában leginkább az EP VII-hez tudom hasonlítani: ez a Covenant nagyjából a ’79-es Alien újragondolása, egy rém gyengén felmelegített valami, amiben attól kellene magunk alá vizelni, hogy megint kinyílik a tojás és megint az adott áldozat arcára tapad a facehugger…

Nem akarok nagyon belemenni a film készültének részleteibe, mert meglehetősen felületes információim vannak róla – mindösszesen annyit tudok, amit ti is. Ridley Scott menet közben megváltoztatta elképzelését, rajongói (és stúdiói?) nyomásra és a Prometheus közvetlen folytatása helyett csinált egy Alien filmet – amit aztán jó látványosan a címében is megkülönböztetett az előzőtől. Egy igazi, messziről induló és sehova nem érkező kitérő ez, aminek az Alien Univerzum szempontjából egyetlen egy célja van: továbbvigye azt a biológiai fegyvert az úton. De arra a kérdésre, amire velem együtt rengetegen kíváncsiak voltak, nevezetesen az LV-426 hajója és Teremtője hogyan jutott el oda, az égvilágon semmi választ nem kapunk – sőt, a film inkább távolabb sodort magától attól a lehetőségtől is, hogy ez megtörténjen. Jó, persze, ez egy középső rész, de akkor is…

A címbeli Covenant egy hajó neve, ami épp terraformálni tart egy távoli bolygóra (itt jegyzem meg, hogy a film címe simán lehetett volna csak simán Covenant is, de nem, kellett az a bizonyos elhatárolódás). A 15 fős személyzet, a 3000 fős telepes rakomány, meg párszáz embrió (az minek?) hibernálva utazik, amikor is egy nem várt űrvihar miatt az aktuális androidnak, Walternek – aki ugyanaz a modell, mint David volt – fel kell ébresztenie a legénységet. Hmm… manapság minden második sci-fiben ez van, de hol is láttam már ezt először… ja, az Alienben! Van némi dráma, a hajónak meg új kapitánya lesz – aki stílusával, viselkedésével, töketlenkedésével az első percekben elintézte, hogy szinte várja az ember, mikor eszi meg egy xeno. A mozi első fél órája egy nagy nulla, egy tök átlagos űrutazós sci-fi, egy, már ekkor kissé bénának tűnő legénységgel és egy totál tehetségtelen és egyáltalán nem talpraesett kapitánnyal. Irtó hosszú volt ez a prológus, néztem, néztem a vásznat és egyre inkább kényelmetlenül éreztem magam, hogy hogy a francba is kapcsolódunk az eddigi eseményekhez. A kreativitás zsákjából aztán előkerül a csodafegyver, egy ismeretlen rádiójel, amit természetesen ki kell vizsgálni – a hajó személyzete meg természetesen úgy dönt, hogy meg kell nézni, honnan is jön a jel.

És leszállnak. Onnantól új film kezdődik, onnantól azt gondoltam, nem lesz rossz az egész: végre találkozhatunk megint a Teremtőkkel – számomra ugyanis nyilvánvaló volt, hogy a Covenant legénysége megtalálta a Teremtők bolygóját. A bolygót, ahova David és Shaw indult, ahol elvileg választ kaphattunk volna az emberiség és az alienek eredetére. Természetesen megint beüt a krach, hullnak az emberek (annyira, de annyira érdektelen volt, ki mikor és miért hal meg, hogy már-már kínos volt) és előkerül az eltűnt U-szárnyú hajó is… no meg egy eddig nem látott fertőzési forma. Komolyan, csak néztem, mi is akar lenni ez a fülbe-orrba szálló fekete por, egy nanofelhő, amiből aztán éltre kelnek a kis alienek. Előkerül a két túlélő is – ki így, ki úgy –, de mielőtt velem együtt abban bíznátok, hogy komoly és szoros kapcsolat van a Prometheus és az új események között, elárulom, hogy ilyet ne keressetek. Az eltelt 10 évről, a kialakult helyzetről ugyan van magyarázat, de nekem ez tök kevés volt. A korábbi irányvonal a kukába kerül, az Isteneket pár képsorban és jó pár vázával elintézik – hogy minél több idő jusson arra, ami ennek az egész univerzumnak a korábbi lételeme volt: az alienek vérszomjára (még a Jurassic World is beugrott a nagy fűs jelentnél - csak itt nem raptorok jöttek).. Nem mondom, hogy rosszak ezek a jelenetek, de miközben néztem a filmet, az sem ment ki a fejemből, hogy ilyen béna, teszefosza legénységet még életemben nem láttam – ráadásul a főszereplő Danielsen kívül (Katherine Waterston) egyetlen épkézláb és megjegyezni való figura nincs a hajón. Nincsenek szerethető/utálható egyéniségek, a noname színészek tökéletesen noname karakterek formálnak meg.

Ezáltal viszont az egész Covenant tényleg az androidokra épül: Davidre és Walterre (miért is nem lehetett követni az ABCD sormintát, kedves Ridley Scott?). Több helyen olvastam, hogy Fassbender két alakja viszi a hátán az egész mozit – ami igaz is… a baj csak az, hogy szerintem irtó nagy baromság az, amit David karaktere köré írtak. Most nem árulhatom el a lényeget, de nekem tök nem tetszett az egész, amit, ahogy és amiért ő létrehozott… már megint egy fellázadt, sértett és szarkazmustól fűtött mestersége intelligencia. Na ne már… még hogy teremtés. A film legjobb jelenete, az U-szárnyú hajó dokkolása és az egoista új Isten műve túlságosan gyorsan zárja rövidre egy faj sorsát – ráadásul, az egész súlyát utána/előtte sikerül olyanokkal elvenni, mint a furulyázni tanítás… anyám. Ahelyett, hogy kicsit is belemennénk az egészbe, hogy bárki is értelmes kérdést tenne fel az eredetünk témájában, a korábbi rajongók magas fokú kiszolgálása történik: hentelés, vér, és különféle alienek formájában. Közben meg minden élő ember tökhülye, semmibe vesznek minden szabályt és logikát – Tennessee, a texasi kalapos űrcowboy, ugye – semmi másért nincsenek a vásznon, csak hogy meg tudjanak halni. Erre a kulimájszra aztán a legrosszabb húzás az, amit meglepetésnek próbáltak eladni… én fogtam a fejemet, mikor kb. 10 másodperc után rájöttem, mire is megy ki a játék. Nagyon akartam, hogy ne így legyen, nagyon akartam, hogy ne a legelcsépeltebb hollywoodi húzások egyikét lépjék meg – de csalódnom kellett… minden úgy lett sajnos, ahogy arra számítottam. Kár érte…

Igaz, hogy ez sokkal alienesebb film, mint volt Scott előző próbálkozása, de pont ez, ami nekem ezúttal nem jött be. Az emberek nem kevésbé ágyútöltelékek, mint mondjuk egy AVP filmben, mindenen egyértelműen látszik, hogy ez most egy olyan alkotás, amire a nagyközönség várt. Néha kifejezetten buta, de kétségkívül látványos mozi, viszont hiába van az alkalmankénti remek hangulatkeltő zene, a korábbi, majd 40 évvel ezelőtti félelmetes, horror hangulatot egyáltalán nem tudták még csak megidézni sem. Egyrészt, ami tényleg jó lehetett volna, azt a trailerben már ellőtték, másrészt meg a mai világban, a mai ingerküszöbök mellett ez bizony édeskevés… a vértől és a gore-tól lehet ugyan horrornak hívni, de hatásában a béka segge alatt van. Az a zsigeri, klausztrofób félelem, az nagyon hiányzik, az, hogy itt most tudjuk, mik ezek és legfőképp hogyan keletkeztek, az meg elveszi az ismeretlentől való rettegés élét. Így, hogy gyakorlatilag kitenyésztett lények lettek ezek a dögök, jóformán minden misztikumukat elvesztették – gyerekkorunkban mindig is azt mondtuk, milyen jó lenne elmenni egy filmben a xenok bolygójára – azzal meg, hogy gyakorlatilag egy android vette át a Tervezők szerepét… nos, ezzel sok korábbi jó elgondolást leromboltak.

Mert lehet, hogy friss, ropogós ez a fellázadt AI téma – de nekem qrvára nem jött be. Ha jól belegondolok – akárcsak mondjuk a már emlegetett EP VII-nél – megint elsősorban a történettel és a kényszeredett megfeleléssel van bajom: mint alienes sci-fi, látványában, képi világában nem rossz, de ezt a kitérőt én, most totál feleslegesnek, néha unalmasnak, néha bárgyúnak és a végén bántóan butának éreztem. A nagy magyarázatok helyett logikai bukfenceket és még több kérdést kapunk és közben olyan az egész, mint mikor lelepleződik a Mátrix egyik trükkje: a kanál nem létezik.




70%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 24, 2019 2:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptySzer. Május 24, 2017 12:35 am

R2-D2 írta:

Alien: Covenant

Annak ellenére, hogy szeretem az Alien Univerzumot (annak kivétel nélkül minden eddigi tagját), nem tartom magam kőkemény fannak – nem is ismerem olyan mélyen az egész világot, hogy annak nevezhetném magam, no meg alaposan kilógok a sorból már önmagában azzal is, hogy kifejezetten kedvelem az előző filmet e világban, a Prometheust. Az, akkor, a „se Isten, se Darwin” elméletével teljesen levett a lábamról, már anno, a mozibemutatókor is rohadtul tetszett az egész, azóta ez az érzés meg csak fokozódott… nem is volt kérdés, hogy mielőtt a kvázi Prometheus 2-nek indult projektre, az új néven Alien: Covenantra beülök, újranézem az LV-223-as történetet. Nem meglepő módon sokadszorra is tetszett a film – olyannyira, hogy ez a hétvégi kaland, a Covenant, így, a Prometheus árnyékában, első felindulásomban… hogyismondjam … gyenge lett. Meg sem közelíti elődjét/előzményét, annak bámulatos ötleteiből, gondolatiságából itt semmi nincs – ez megint csak egy biztonsági játék lett az elveszettnek hitt rajongótábor visszahódítására. Több trancsír, vér, alienek – és kevesebb humán eredettörténet. Hatásában, koncepciójában leginkább az EP VII-hez tudom hasonlítani: ez a Covenant nagyjából a ’79-es Alien újragondolása, egy rém gyengén felmelegített valami, amiben attól kellene magunk alá vizelni, hogy megint kinyílik a tojás és megint az adott áldozat arcára tapad a facehugger…

A korábbi irányvonal a kukába kerül, az Isteneket pár képsorban és jó pár vázával elintézik – hogy minél több idő jusson arra, ami ennek az egész univerzumnak a korábbi lételeme volt: az alienek vérszomjára. Nem mondom, hogy rosszak ezek a jelenetek, de miközben néztem a filmet, az sem ment ki a fejemből, hogy ilyen béna, teszefosza legénységet még életemben nem láttam – ráadásul a főszereplő Danielsen kívül (Katherine Waterston) egyetlen épkézláb és megjegyezni való figura nincs a hajón. Nincsenek szerethető/utálható egyéniségek, a noname színészek tökéletesen noname karakterek formálnak meg. Ezáltal viszont az egész Covenant tényleg az androidokra épül: Davidre és Walterre. Több helyen olvastam, hogy Fassbender két alakja viszi a hátán az egész mozit – ami igaz is… a baj csak az, hogy szerintem irtó nagy baromság az, amit David karaktere köré írtak. Most nem árulhatom el a lényeget, de nekem tök nem tetszett az egész, amit, ahogy és amiért ő létrehozott… már megint egy fellázadt, sértett és szarkazmustól fűtött mestersége intelligencia. Na ne már… még hogy teremtés. A film legjobb jelenete, az U-szárnyú hajó dokkolása és az egoista új Isten műve túlságosan gyorsan zárja rövidre egy faj sorsát – ráadásul, az egész súlyát utána/előtte sikerül olyanokkal elvenni, mint a furulyázni tanítás… anyám. Ahelyett, hogy kicsit is belemennénk az egészbe, hogy bárki is értelmes kérdést tenne fel az eredetünk témájában, a korábbi rajongók magas fokú kiszolgálása történik: hentelés, vér, és különféle alienek formájában. Közben meg minden élő ember tökhülye, semmibe vesznek minden szabályt és logikát – Tennessee, a texasi kalapos űrcowboy, ugye – semmi másért nincsenek a vásznon, csak hogy meg tudjanak halni. Erre a kulimájszra aztán a legrosszabb húzás az, amit meglepetésnek próbáltak eladni… én fogtam a fejemet, mikor kb. 10 másodperc után rájöttem, mire is megy ki a játék. Nagyon akartam, hogy ne így legyen, nagyon akartam, hogy ne a legelcsépeltebb hollywoodi húzások egyikét lépjék meg – de csalódnom kellett… minden úgy lett sajnos, ahogy arra számítottam. Kár érte…

70%


Én akkor még annyira sem vagyok rajongó, a Covenantnál is csak a megfakult, amúgy is hiányos (nem láttam mindegyik részt) emlékeimre hagyatkozhatok, és ezzel együtt tetszett... Pontosabban mivel az Alienekhez vagy akár a Prometheushoz sem nagyon tudom hasonlítani, így azzal vetettem össze, amit ebben a műfajban legutóbb láttam... az meg a Life volt, és ahhoz képest jobban tetszett.

Nem nagyon olvastam utána, de azt már a címből meg az előzetes reakciókból éreztem, hogy a Covenant az előzményfilmek átkával fog megküzdeni: el kell juttatnia abba az állapotba a mítoszt, ahol az első rész elején volt, onnan, ahol a Prometheusnak vége lett (ami, ha jól emlékszem, az volt, hogy eleve azért keresik a Teremtők bolygóját, hogy elpusztítsák őket, mert a trutyijuk túl veszélyes). Ami így nem tudott, de igazán nem is akart humán eredettörténet lenni, csak Alien-eredettörténet.

Ezzel együtt is jó pár hiba van, ami engem is zavart laikusként. Még az hagyján, hogy nincsenek emlékezetes figurák (bár a pót-kapitányt csodálkozom, hogy nem említetted a kis vallásos szál és a személyisége miatt), de hogy néha milyen buta az egész faceplam . Ahogy burleszk-szerűen csetlenek-botlanak a vérben, ahogy de, bármit is mondtak előtte, lemennek a bolygóra, és a legnagyobb baromság, a "Nézz bele!"... faceplam . A többi, felfedezés, a pánik és a menekülés még jó is volt, de ezek azért csak ott voltak közte.

Mikor volt a "10 másodperc" Smile ? Nálam a hajvágásnál Smile .

A 7-es jó lesz. Ha a végén a "csavart" nem nyújtják túl 10 perccel, és nem olyan bénán csapják le a házzal, mondjuk lehetett volna 7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptySzer. Május 24, 2017 4:34 pm

Niwrok írta:

Alien: Covenant


Mikor volt a "10 másodperc"  Smile ? Nálam a hajvágásnál  Smile .


Azért annyira jó nem vagyok... Wink nálam akkor vált nyilvánvalóvá, mikor az a gyors snitt volt az ütés/vágás/szúrás előtt. Túl gyors volt...

Amúgy,:
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptyCsüt. Jún. 01, 2017 8:36 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 QuOsuBh





A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja





Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy túl sokat nem kell foglalkoznom azzal, hogy bemutassam mindazt a világot, hova ezúttal utaztunk el a moziban… hisz talán Jack Sparrow (kapitány, mert erre ugye kényes) az egyik legismertebb filmes figura lett az utóbbi… hmmm… 14 évben. Magam részéről totál emlékszem az első találkozásra vele, a gyerekkori kalózfilmek összes élménye egyszerre zúdult nyakamba a Fekete Gyöngy átkával együtt. Aki pedig olvasgatja a Filmfórumot, az tudja, hogy pici szívem egyik csücske a 17-18-ik századi kalózvilág, a Karib-tenger akkori világa, s bár itt, ezen keretek között erről a franchise-ról még nem esett bővebben szó, azért gondolhattátok, hogy rohanni fogok megnézni a sorozat immár ötödik fejezetét. Annak ellenére tettem ezt, hogy az elsőt leszámítva mindegyikkel voltak komoly fenntartásaim, hogy egyértelműen látszottak már az egészen a fáradtság jelei – viszont még így is meglepett, mennyire csapnivaló lett mr Salazar, mr Barbossa és mr Jack fellépése.

Ha ezt otthon néztem volna, szerintem az első negyed óra után fogom, és kivágom a lemezt tévéstől az ablakon. Sok mindenre fel voltam készülve – hisz az előzetesek nem fukarkodtak akciójelenetekben – de ami itt a házhúzással műveltek, az nálam minden biztosítékot kivert. Az indulás még úgymond so-so, az még elment, az talán még aranyos is volt, annak volt valami jó kis kalózos, nosztalgiás hangulata – ugye, eleve maga a hajó, meg a legénysége egy jó kis visszakacsintás – a baj csak utána jött… mikor is a Halálos iramban beköltözött a Karib-tengerre. Eddig egyetlen ilyen eszement baromságot láttam vásznon, azt, mikor a FF5-ben végighúzták a széfet a városon… nos, nálam már az is totál idiotizmus volt (talán az első abban a sorban). De képzeljétek el azt a jelenetet (szinte dettó ugyanaz) tízszer akkorára fújva!  fuck off  Komolyan, egy ócska burleszk jobb ennél, ennél még a Grand Budapest Hotel ominózus síelős jelenete is jobb volt, úgy látszik, Johnny Depp ráérzett a böszmeség ízére: most nem robogó vonat tetején lovagol, hanem seggrészegen Jason Bourne módjára rohan tetőkön át, hömbölödik össze vissza – néha egy nyolc (tízfogatú) lócsordával vontatott házra!! Igen, jól olvastátok… házra.  faceplam  Az előző epizód londoni üldözéses jelenete kutya fasza ehhez képest, ez, így, ilyen töménységben nálam pályázik az évtized legbénább, legidegesítőbb filmes tízpercére…  banghead  

Nehéz (volt) türtőztetnem magam, szerencsére, ahogy szárazdokkba (szó szerint – bár itt felvetődik a kérdés, hogy egy ekkora rejtekhelyet hogy nem találnak az illetékesek, de mindegy  Shocked  ) ér a film, kicsit lenyugodnak a kedélyek. Az őrületből átmenetileg visszavesz a stáb: ami őrület amúgy totál rányomja a bélyegét az egész filmre – szinte minden percén érezni azt a kényszert, hogy csináljunk egy még nagyobb, még látványosabb – kvázi még idiótább filmet. Amibe ha lehet, pakoljunk bele mindent – és midenkit!!!! – a korábbi epizódokból, mert akkor talán szépen csilingelnek a kasszák a mozipénztáraknál. Ez otthon egyelőre nem jött még be, igaz, önmagában ez még talán nem is lenne baj: velem együtt a néző tényleg vágyik valami állandóságra, egy adott univerzumon belül valóban elengedhetetlen a megszokott elemek, stílusjegyek használata, de okos (és jó) film finoman mindig csempész a sztoriba, látványba valamit, amitől frissnek tűnik az egész. Buta film – mint ez – meg csupán arra hajaz, hogy mindenből még nagyobbat, még hosszabbat, még őrültebbet kreáljon… a baj az, hogy ez egy bizonyos szint után már kínos. Itt is kínos volt, például Sparrow részegsége a komikum helyett néha simán átmegy visszataszítóba, az meg csak hab a tortán, hogy ezen részegség mélysége, súlyossága – mint ahogy amúgy Hollywoodban kötelező – épp mindig a forgatókönyv eseményeihez igazodik.   Rolling Eyes  Még talán az új kinccsel, az új misztikus tárggyal lehet a legkevesebb baja az embernek, Posseidon szigonya, mint egy ókori, mitikus tárgy legendája sok mindent elbír – no de ott se bírták ki, hogy valami normális körülményeket biztosítsanak a megtalálásához, ott is kellett a minél nagyobb felhajtás meg akciójelenet. S hogy az egésznek az legyen az értelme és megoldása, ami itt, hogy valamiért csak azért robognak végig a filmen, hogy aztán… ehhh… ez is baromság…  Rolling Eyes

De annyira nem is akarom belelovallni magam a negatívumokba – nézzük inkább azokat az elemeket, amik jók voltak, amik miatt nem jöttem ki a teremből. Talán érezhették az írók is, hogy rögtön az elején kell valami, ami fogva tartja a nézőt és ami megbirizgálja a nosztalgiafaktort – úgyhogy egy régi kedves ismerős feltűnésének tök örültem. Egyébként ide tartozik, hogy a mozi egyetlen igazán jól sikerült, számomra érzelmet hordozó és értékelhető jelenete a finálé volt – igen, akkor is, ha giccses, ha csak szimplán hatásvadász. Mert egyszerűen jó volt nézni…  A két új főszereplő, bizonyos Henry Turner (Brenton Thwaites), illetve Carina Smyth (Kaya Scodelario) egyértelműen dob a filmen – különösen utóbbi – a megszokott szereplők melletti vérfrissítés ezúttal talán jobban is sikerült, mint az előző részben. Az már más kérdés, hogy a lány háttérsztorija, az egész „Én vagyok az apád” dolog rémesen kínos és átgondolatlan – megint csak egy nyúl a kalapból, amiről nem tudjuk, hogy került bele… mert hogy korábban nem volt benn, az biztos. És akkor nem beszéltünk arról a nem elhanyagolható logikai bukfencről se, hogy ha apu hagyta ott a naplót a rubinttal, akkor apu hogy nem tudta, hova mennek… bár lehet, szimplán csak nem figyeltem és ellopták tőle azt. De nem számít: a lány és a fiú nekem tetszett, kifejezetten jó és humoros jelenetek kapcsolódnak hozzájuk. A csipkelődés nagyon ül, a romantika nincs annyira túltolva, mint amint arra számítani lehetett, úgyhogy ez az összetevő a mérleg pozitív serpenyőjébe kerül nálam.

Ahogy egyébként az új ellenség, Salazar kapitány (Javier Bardem), legénysége is. Egyrészt egészen bámulatos volt az a CGI, ahogy őt és környezetét kidolgozták, másrészt meg jó volt az a komplett eredettörténet, amit köré írtak – hitelesnek tűnt az a bosszúvágy, ami őt Jack után hajtja. Bardemet meg ugye szeretjük, úgyhogy az már fél siker – a hajóját, pontosabban annak képességeit már kevésbé… én ugyanis azt is nehezen dolgoztam fel, hogy egy kísértethajó  bekapja (igen, szó szerint!!!) a tengeren az áldozatát – a másik hajót.  faceplam  Apropó: ritka hülye forgatókönyvi húzás volt az angol flotta pik-pakk kiírása is a sztoriból, bár, ha a Black Sails angol-spanyol rivalizálásából indulok ki, még el is fogadom. Kár, hogy egy harapó hajó kellett hozzá. S ha már Black Sails. Lehet, sötét árnyként vetül a Karib tenger ötödik fejezetére a kalózos sorozat, de az után itt szinte minden teljes dilettantizmusnak tűnt. Sokkal jobban, mint korábban… egyetlen egy dolog viszont van, ami miatt széles vigyorra görbült a szám Flint kapitány történetének ismeretében. Nevezetesen a hajó alatt áthúzásos jeleneten: rögtön eszembe jutott a Black Sails vonatkozó epizódja, úgyhogy én, témában járatos néző, rögtön tudtam, mit tervez Jack a foglyával.  Twisted Evil

Nincs kizárva, ha valaki ezzel kerül először kapcsolatba az egész kalózos világon belül  - vagy esetleg kedveli a fizikát semmibe vevő akciókat - , akár még tetszhet is neki. Én, ennyi filmmel és sorozattal a hátam mögött bizony húzom a számat rendesen: még talán a néha fantasyba hajló történet egyes elemeit el is tudtam volna fogadni, de komplett jelenetek túltolása nagyon nem jött be. A film ugyan roppant látványos, de kínossága és butasága miatt kevéssé szórakoztató, humora pedig elvesztette azt a báját, amit egy spicces/pityókás kalózkapitány jelenléte jelentett. Jó is a példa, ez is hűen tükrözi az egész mozi jellegét: Jack Sparrow most már nem aranyos pityókás kapitány, hanem egy ordenáré, ripacs részeg kalóz. És igen, lehet, hogy ebben Johnny Depp valós alkoholproblémáinak is komoly szerepe van – néha állítólag nem is csak játssza a részeget – mindenesetre ezen stíluselem túltolása is hűen tükrözi magát a filmet.  Rolling Eyes

Még mindig nézhető a kaland, még mindig vannak benn olyan elemek, amik vagy szívet melengettetők, vagy izgalmasak, látványosak – de elindult az egész franchise egy olyan úton, amin én már nem biztos, hogy végigkísérem. Önmagában a zenéért – ami amúgy a régi dallamokon kívül nem sok minden újat tartalmazott – nem fogok képernyő/vászon elé ülni, inkább meghallgatom CD-n. Egyúttal szomorúan kell azt is konstatálnom, hogy most én is kénytelen vagyok beállni a filmet fikázók sorába – pedig már örültem annak, hogy akkor is találtam szerethető dolgokat mai alkotásokban, mikor a világ nem.

 



65%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 24, 2019 2:56 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptyCsüt. Jún. 01, 2017 8:57 pm

R2-D2 írta:

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

Nincs kizárva, ha valaki ezzel kerül először kapcsolatba az egész kalózos világon belül  - vagy esetleg kedveli a fizikát semmibe vevő akciókat - , akár még tetszhet is neki. Én, ennyi filmmel és sorozattal a hátam mögött bizony húzom a számat rendesen: még talán a néha fantasyba hajló történet egyes elemeit el is tudtam volna fogadni, de komplett jelenetek túltolása nagyon nem jött be. A film ugyan roppant látványos, de kínossága és butasága miatt kevéssé szórakoztató, humora pedig elvesztette azt a báját, amit egy spicces/pityókás kalózkapitány jelenléte jelentett. Jó is a példa, ez is hűen tükrözi az egész mozi jellegét: Jack Sparrow most már nem aranyos pityókás kapitány, hanem egy ordenáré, ripacs részeg kalóz.

65%


Elvileg pár nap múlva eljutok rá, de mert mostanában pörög a Black Sails nálam... sok jóra nem számíthat az új Sparrow-film.

Én már a második rész óta csak a kalózos hangulat miatt ülök be rá... a többit meg elviselem ezért.
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Váratlan szépség   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptySzomb. Jún. 03, 2017 12:33 am

R2-D2 írta:

Váratlan szépség

Nem tartom kizártnak, hogy ha valaki elveszti gyermekét, teljesen megzakkan, egyáltalán nem tűnik túlzásnak, hogy orvosi segítség híján leveleket írogat a Halálnak, a Szeretetnek és az Időnek. Nem, egyáltalán nem hülyeség, sőt, bizonyos keretek között még meglepően szolid reakció is. Ugyanakkor azt itt kell megjegyeznem, hogy a film előzetese – ami amúgy felcsigázott remek színészeivel és misztikumával – totál átverés megint, a nevezett három fogalom egyáltalán nem úgy és azért jelenik meg a filmben, amiként azt első körben gondolhatnánk.

Az igazság az, hogy előzetes információim és várakozásaim alapján egy roppant depressziós és mélyen megrázó filmre számítottam – és ezen a ponton simán benn is volt a lehetősége ennek – de legnagyobb örömömre az alkotók teljesen más irányba vitték el a hangulatot. Nem, nem vicces a mozi – a minimális humor pont arra való, hogy a nagyon sötét gondolatokat elűzze – sokkal inkább egy kissé melankolikus, de pozitív töltetű alkotás, amiben a három fogalom megszemélyesítői nem csak azt a célt érik el, hogy Howardot visszahozzák a való életbe, hanem azt is, hogy másik három ember életét is rendbe tegyék. Sőt… így, a film egészét tekintve azt is kétlem, hogy ez egyáltalán Howardról szólna – nekem legalábbis ugyanolyan fontos volt az üzlettársai élete, mint magáé a főszereplőé.

Sok rosszat olvastam a filmről, hogy giccses, meg unalmas, meg gyenge színészi játék meg minden… ezek közül semmit nem írok alá. Számomra egy érdekes, érzelmes történet volt, ami akkor is tetszett volna, ha marad a misztikum, de így is jó volt, hogy más értelmet nyertek a fogalmak. [...] Rengeteg jelenetben azt éreztem, hogy sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni a karakterekből, hogy a fogalmak kontra Howard párbeszédek eszméletlenül felületesek. Többször elvette a jelenet erejét a semmilyen dialógus… amiért nagy kár. Nagy kár a szövegkönyvért, mert amúgy számomra a film rendben volt.

80%


Nálam valahogy az első órában tartott ki ennek a filmnek a lendülete. Addig hajtotta a személyes dráma, a változás tragikussága, a mellékszereplők történetei és az alapötlet igazi zsenialitása... na meg persze a kedvelt színészek egymás utáni felbukkanása. Nekem egyáltalán nem hiányzott a misztikum, sőt, így sokkal érdekesebb volt, hogy miért beszélget Howard ezzel a három alakkal, és ahogy a barátai ezt összeszervezték (a magánnyomozó felbukkanása a kiskölyökkel önmagában ötcsillagos jelenet volt Smile ). Bármilyen furcsa is a módszer, és alapvetően bármilyen önző okok is vezérlik, az mégiscsak látszik belőle, hogy sokféle módszer van, amivel az ember megpróbálhatja megoldani, de legalább kezelni a problémáit, vagy amilyen formában mások, a család, a barátok tudnak segíteni, és ahhoz kell találékonyság, türelem és törődés, hogy melyik az a sokból (ahogy Howardon is látszott, az évek alatt sok mindenben próbált vigaszt találni), amelyik eredményre vezet.

A vége a csoportterápiás-házas szálat leszámítva (az is tetszett!) viszont eléggé kifulladt. Egyre több a semmibe révedő kamera, egyre több az erőltetett érzelem, és egyre jobban látszik, hogy mi a buktatója egy ilyen ötletnek, mint a "megszemélyesítés". Az egyre sekélyesebbek beszélgetések okát abban láttam, hogy a viszonylag kevés interakció mellett (Howard mindenkivel csak 2-2 alkalommal találkozik... De miért?) nem az válik fontossá, hogy mit mondanak a "fogalmak", hanem hogy legyen egy videó, amiben Howard a semmivel üvöltözik. Mivel ők színészek... Nem az a dolguk, hogy okosakat mondjanak, hanem hogy eljátsszanak egy szerepet, utána meg felszippantsák a zsozsót.

Spoiler:

Ráadásul akkor már éppen kezdtem rosszul lenni a tömény karácsonyi giccstől (merthogy ez egy ünnepi film, ami kötelezően, minden évben készül Hollywoodban), de vannak ellenpéldák, hogy azoknak sem kell ilyen bájolgónak, olykor (főleg az utolsó két jelenetben) ilyen émelyítőnek lennie. De amúgy stimmel: "Rohanni ugyan nem fogok, hogy újranézzem, de kellemes emlékként őrzöm majd meg."


7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 EmptySzomb. Jún. 03, 2017 12:38 pm

Niwrok írta:

Váratlan szépség


Spoiler:

Ráadásul akkor már éppen kezdtem rosszul lenni a tömény karácsonyi giccstől (merthogy ez egy ünnepi film, ami kötelezően, minden évben készül Hollywoodban), de vannak ellenpéldák, hogy azoknak sem kell ilyen bájolgónak, olykor (főleg az utolsó két jelenetben) ilyen émelyítőnek lennie. De amúgy stimmel: "Rohanni ugyan nem fogok, hogy újranézzem, de kellemes emlékként őrzöm majd meg."


7,5/10
.

No. Örülök, hogy megnézted, a félpontos, minimális eltérés az szokás szerint semmi. peace Nagyjából ugyanúgy is láttuk, a spoiler alatti dolgokra én is próbáltam célozgatni, az nekem is bejött. Az meg hogy karácsonyi... ezúttal annyira fel sem tűnt scratch , igazából kortalan és időponttól független az egész.

Mindegy, arra az óriási eltasítottságra azért szerintem nem szolgált rá... s bár magam sem vagyok kibékülve Will Smith utóbbi munkájáival, azért az általános köpködését sem írom alá. Mintha minden attól lenne rossz manapság, mert ő benn van. faceplam
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 12 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
12 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13 ... 39 ... 66  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai
» Niwrok írásai 3.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: