Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
+7
Gyulus
Dylan83
andrew1975
téglagyári megálló
mesterjani
Mr. White
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 8, 9, 10 ... 37 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Szólít a szörny   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptyHétf. Márc. 27, 2017 12:35 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 LorLCBT




Szólít a szörny




Immár nyolc éve annak, hogy belefutottam egy addig tök ismeretlen rendező, a spanyol Juan Antonio Bayona első nagyjátékfilmjébe, a borzongatóan izgalmas és félelmetes Árvaházba. Már akkor felfigyeltem erre a faszira, már akkor gondoltam rá, hogy érdemes lesz követni munkásságát – még ha nem is mindig minden a rendezőn múlik –, de aztán az embernek annyi helyre kell figyelnie, hogy a nagy dömpingben el-el felejt neveket, rendezőket, filmeket. Aztán, a 2012-es Lehetetlen után, ami nálam simán az utóbbi évtized egyik legjobb filmje lett, már nem volt ilyen probléma: mióta pedig megtudtam, hogy mit csinál Bayona, azóta érdeklődéssel vártam ezt az új projektjét. Sőt, tovább tekintve, az összes eddigi franchise folytatás közül talán a Jurassic World második része érdekel legjobban, miután kiderült, hogy Bayona a rendezője…

Annyit hozzátennék ehhez a bevezetőhöz, hogy a Szólít a szörny nem Bayona legjobb filmje. Még így is kenterbe ver sok mindent, amit ok nélkül istenítenek manapság, meg is van benn minden, ami a korábbi műveit naggyá tette – mégis, valahogy ez a fantasyba oltott dráma engem most nem érintett meg annyira, amennyire esetleg a témája miatt várható lett volna. Volt néhány apróság, ami kizökkentett az élményből, néhány, a főszereplő srác reakciójához (vagy annak elmaradáshoz) köthető apróság, no meg az, hogy őszintén szólva, halványlila fingom nincs, mi is volt az ent tanmeséinek tanulsága. Mindegy, Bayona még így is remek érzékkel bánik a gyerekekkel (valahogy ez minden filmjében megy neki) és a Lehetetlen után másodszor is képes volt könnyeket csalni az arcomra… nem annyira, mint mikor ott találkoznak a szereplők, de azért sikerült.

Az ifjú Connor O’Malley-t (Lewis MacDougall) rémálmok gyötrik: egy temetőben jár, ahol egyszer csak beomlik alatta a föld, ő pedig képtelen tartani anyját, aki így a szakadékba zuhan. Ha valaki eléggé figyel és már az első percben elkezd kombinálni, könnyen kitalálhatja a film központi konfliktusát: Connor anyja beteg, a srác pedig fél őt elveszíteni. Jómagam nem voltam ilyen alapos, így csak kb. negyed óra múlva szembesültem a ténnyel, miszerint Anya (Felicity Jones) súlyos beteg, de nem igazán akarja saját sorsával Connort terhelni, így egyfajta kegyes hazugságokkal folyamatosan életben tartja a srácban a reményt. Érdekes egyébként abba belegondolni, hogy – különösen a zárójelenet tükrében – a Szörny mennyire is jött el Connorhoz és mennyire az anyjához… Ahogy mondtam, a problémával én csak akkor szembesültem, mikor a Nagyi (Sigourney Weaver) belép a képbe – az a nagyi, aki amúgy minden, csak nem unokacentrikus – addig viszont két apró kellemetlenség befészkelte magát az agyamba. Az első, hogy nekem valahogy nem állt össze a spanyol-angol-skót- amerikai kombó: a helyszín, az akcentusok, a cím, a rendező… valahogy olyan fura volt az összkép. Ennyi spanyol filmmel a hátam mögött fura volt angliai utcákon járni, egy skót nevű sráccal, meg ez erős angol akcentusú anyával – biztos, ez másnak nem tűnt föl, de én kicsit nehezen akklimatizálódtam ebbe bele. A másik, sokkal fontosabb, az meg Connor iskolában betöltött szerepe: ennyire balfék nem lehet, gondoltam, hogy gyakorlatilag minden nap hagyja magát megaláztatni – oké, hogy majd ennek is meglesz a feloldása, de ott, akkor, zavaró volt nézni.

Connor tehát rendesen maga alatt van, s ahogy ilyenkor lenni szokott, a gyermeki képzelőerő segítséget hív a probléma leküzdésére: esetünkben pedig ez nem más, mint egy ent… bocsánat, egy tiszavirág fa a közeli temetőből (Liam Neeson). A fa gyakorlatilag „rátör” Connorra egy este, és közli vele, hogy három éjszakán át elmesél neki egy-egy történetet, a negyedik éjszakán pedig Connor fogja elmesélni a sajátját – egyfajta terápiaként, megszabadítja a srácot rémálmaitól. Erről a felállásról több filmes kapocs is eszünkbe juthat, én először egy barátságos óriásos, kalandos, mesés fantasyra készültem, de aztán ahogy egyre sötétebb, dühösebb és szomorúbb lett a sztori, úgy lett egyre világosabb, hogy inkább az A Faun labirintusa az, amihez köthető a film. Meg persze picit az örök klasszikus Karácsonyi énekhez, már csak a történetek miatt is. A Szörny – aki amúgy Neeson hangján baszott jól szól házimozin – elkezd mesélni, először egy különleges királylányos-herceges sztorit, aztán egy gyógyítóst végül egy láthatatlan emberest – ezek közül utóbbi talán kettőnek érteni vélem terápiás jellegét, de az elsőt nem tudom hova tenni. Connorra pedig hat a kezelés, szinte átlényegül a fába, sok más történethez hasonlóan a Szörny lesz az ő barátja, társa, védelmezője… egészen addig, amíg a saját sztoriját el nem kell majd mesélni.

Így válik a Szólít a szörny egy két szálon futó dark fantasy drámává: Connor kapcsolata a fával, annak az animált meséi (qrva jók) az egyik, talán barátságosabb vonal – már ha egy szoba szétverését annak lehet nevezni – míg a másik, a valóság egyre szomorúbb képet mutat magáról. Persze, a kettő között jócskán van átjárás Connor által, de úgy gondolom, ahogy Anya betegsége súlyosbodik (Felicity Jones zseniális) úgy nő a nézőben is egyre jobban a feszültség, és úgy kapaszkodik a néző is egyre jobban a fa titokzatos meséibe. Pláne, hogy az egyik kifejezetten arról szól, hogy amíg van hit, van remény – paradox módon a negyedik történet pont ennek a cáfolata. Annak menet közben nem nagyon örültem, hogy Connor elvált szülők gyereke – ez bizony meglehetősen klisés helyzet – de ha már az, természetesen Apa (Toby Kebbell, ismét) is hazatér egy rövid időre a távoli Amerikából, mikor megtudja, hogy exe beteg és hogy a fiának esetleg szüksége lehetne az apjára. Vélhetően ti is kitaláljátok majd, mi is az ő jelentősége a történetben, én mindenesetre általa jöttem rá a lehetséges végkifejletre – de Bayona mentségére legyen mondva, a legutolsó pillanatig kétséges volt, ez bekövetkezik-e… és mindez nem másért, hanem mert volt egy dörmögő hangon beszélő entünk, s ha már van ilyenünk, miért is ne lenne képes változtatni bizonyos dolgokon??

Adva van tehát egy szomorú (és egyre tragikusabb végkifejlet felé rohanó) családi kör – amit meg mi itten ugyebár, szeretünk. Ha csak ennél ragadunk le, már ennek az elemei is érdekesek, külön-külön mind megérnek egy misét, hisz a nagybeteg, gyerekét áltató anyu, a napi szinten megalázott, valóságot látszólag elfogadni nem tudó, kissé szerencsétlennek tűnő kisfiú, illetve az unokáját látszólag nem szívlelő nagyi háromszöge alapból egy kiváló drámát hordoz magában. Ebbe könyököl bele az újranősült apa, aki nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel, illetve a film címszereplője, maga a Szörny… amitől az egész túllép a hagyományos dráma keretein. Viszont, talán pont ez, ami icipicit csorbít is annak élén, a beszélő fa – még ha egyértelműen a sérült srác találmánya is – a vásznon megjelenve, a történetbe illesztve egyszerűen nem vehető komolyan. Annak ellenére mondom ezt, hogy a mozinak bőven van így is érzelmi töltete, tényleg egy szívfacsaró történet, de legutóbb a cunami valahogy hitelesebb és befogadhatóbb háttér volt egy ennél jóval vidámabb sztorihoz. A már említett A Faun labirintusa mellé egyébként nekem még az Imaginaerum ugrott be, mint párhuzam, igaz, az lényegesen szürreálisabb volt, de azt meg a zene egyedivé tette.

Azt el is felejtettem írni, hogy Bayona filmje is egy könyvadaptáció, az írott művet ismerők szerint elég jól ragadta meg annak lényegét. A castingra azt hiszem, egy rossz szavunk nem lehet, nekem viszont meglepő módon nem a srác játéka jött be legjobban, hanem az az átalakulás, amit Felicity Jones vitt végbe. Pláne, ha a videofelvételekkel vetjük össze a finálét… már-már Bale-i szint. Miután beleszoktam a spanyolangol filmbe, kifejezetten tetszett az egész környezet, az egyre szürkébb és borúsabb képi világú város, mint háttér, a hullámvasutas bevágáson (Blackpool Pleasure Beach – Infusion) meg jót mosolyogtam. A Szörny technikailag szerintem hibátlan volt, ahogy írtam, a hangja eredetiben az valami brutális… Neeson orgánuma ideális választás (és ha mondjuk nem lett volna évekkel ezelőtt Szilszakáll, most az államat keresném a földön). Tényleg egy magával ragadó mese az egész, nagyon súlyos – szerencsére nem mindenkit ebben a korban érintő – terápiás jelleggel, de én azt mondom, hogy ebből egy iszonyat kemény drámát is lehetett volna csinálni. Viszont akkor nem lenne benn ent, és nem ez lenne a film címe.





80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 23, 2019 10:21 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptyHétf. Márc. 27, 2017 5:31 pm

R2-D2 írta:

Szólít a szörny

Miután beleszoktam a spanyolangol filmbe, kifejezetten tetszett az egész környezet, az egyre szürkébb és borúsabb képi világú város, mint háttér, a hullámvasutas bevágáson (Blackpool Pleasure Beach – Infusion) meg jót mosolyogtam. A Szörny technikailag szerintem hibátlan volt, ahogy írtam, a hangja eredetiben az valami brutális… Neeson orgánuma ideális választás (és ha mondjuk nem lett volna évekkel ezelőtt Szilszakáll, most az államat keresném a földön). Tényleg egy magával ragadó mese az egész, nagyon súlyos – szerencsére nem mindenkit ebben a korban érintő – terápiás jelleggel, de én azt mondom, hogy ebből egy iszonyat kemény drámát is lehetett volna csinálni. Viszont akkor nem lenne benn ent, és nem ez lenne a film címe.

80%


Köszi taps taps !

Az előzetest vetítették nálunk a moziban, akkor tetszett is, aztán valamiért amikor már maga a film volt itt, nem figyeltem rá annyira, hogy elmenjek, így kimaradt.
Jó, hogy szóltál róla, meg hogy sok olyan apróság belekerült az írásba, ami annál is több kedvet csinált, mint ami eredetileg is volt. Így akkor hamarosan megnézem én is... különben lehet, hogy csak a jövő évi pótlási időszakban került volna elő.

Érdekes, mert egy hasonló filmet néztem én is a múlt hét végén, megpróbálok valamit összeírni róla holnapra.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Élet   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptyKedd Márc. 28, 2017 6:20 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 PNnHnsT




Élet





Aki icipicit is járatos a filmvilágban, annak elég, ha kettő címet mondok az Élet kapcsán: Gravitáció és Alien - mindenhol ezt olvashatjátok a neten is (többnyire a Gravitációt hagyják ki a példálózásból), s többnyire mindenhol egy gyenge Alien klónnak tartják a filmet. A két sci-fi említésével jómagam is egyetértek, de ezúttal kevéssé pejoratív értelemben: nálam ez a film nem attól gyengébb, hogy kétségkívül emlékeztet az Alien első részére, hanem azért, mert a cselekménye közben a karakterek képtelenek épeszű döntéseket hozni a probléma leküzdése érdekében, no és leginkább a fináléja miatt. Az ugyanis nagyon nem kellett volna, már fogtam a fejemet, mikor megláttam a környezetet – ezzel az egy szcénával, a maga iszonyat elcsépelt, kiszámítható és klisés mivoltával az Élet majdnem beleesett a B kategóriás bilibe.

Szóval Gravitáció és Alien. Aki tervezi az Élet megnézését, vélhetően látta mindkettőt, úgyhogy túl sok magyarázatot nem is fűznék hozzá… hacsak annyit nem, hogy nekem kifejezetten tetszett az idegen organizmus ilyen szinten valós és hitelesnek tűnő környezetbe helyezése. Ismét egy űrállomás a Föld körül, ismét életszagú környezet – azt nem tudom, az űrhajósokon miért nincs cipő, de elhiszem, hogy nincs – amibe ismét berobban egy fenyegető lény. Nincs ezzel az ötlettel és koncepcióval semmi probléma, a probléma inkább a forgatókönyvvel és az emberi hülyeséggel van. De kezdjük az elején… Valamikor, nemsokára egy szép nagy nemzetközi űrállomás fog keringeni a Föld körül, ami jó sok pénzből épül, s amin természetesen nemzetközi legénység lesz. Esetünkben orosz parancsnokkal (Olga Dihovichnaya – róla csak annyit, hogy tényleg orosz és ez az első hollywoodi fellépése), akinél az első percekben, míg nem tudtam milyen nemzetiségű, kifejezetten idegesített az affektáló szinkron… kíváncsi leszek majd eredeti nyelven milyen lesz a mozi. Aztán van egy japán faszi, a csapat technikusa (?), Sho (Hiroyuki Sanada – nagy kedvenc, az Üzenet az űrből Shiroja), egy angol néger, Hugh (Ariyon Bakare), meg három amerikai: Rory (Ryan Reynolds), Miranda (Rebecca Ferguson) és David (Jake Gyllenhaal). Miután kiörömködtem magam a parádés szereposztáson, két dolog is eszembe jutott már rögtön a film elején: az egyik, hogy ha már egyszer egy apró poénnal feldobják a labdát a különféle nemzetek civódására, miért is nem fektettek erre, ekkor nagyobb hangsúlyt – hisz a mozi első negyede simán elbírta volna a viccesebb hangvételt. A másik pedig talán egy szemétség… de azon gondolkodtam, mi a faszt keres fönn egy béna a világűrben??? Nem arról van szó, hogy oda csak makkegészséges embere mehetnek? Jó, talán Hawkingot felvinnék, ha valamit látnia kellene – no de a marketing miatt betenni egy feka rokkantat… még jó, hogy nem volt PR meleg senki.

Az Élet első öt perce zseniális. Vágatlan felvételen láthatjuk, ahogy a csapat befog egy félresiklott pályán közeledő Mars szondát – ez pedig bámulatosan van fényképezve. Ahogy a kamera úszik a zoknis személyzettel együtt a súlytalanságban, az kifejezetten tetszett. Kár, hogy egy ilyen erős felütés után egy jó negyed óra dögunalom jön, amiben a film kényszeredetten próbálja bemutatni az űrállomás mindennapjait. Olyan, mintha egy híradót néznénk a TV-ben, ahelyett, hogy igazából közelebb hoznák a karaktereket a nézőhöz, bántóan sokat fókuszálnak magára a súlytalanságra – és még nem is ez a legkínosabb. A legkínosabb ez az egész földi hajcihő a gyerekekkel, meg a névválasztással… anyám. Jó hogy nem Kevin… különben is: el tudjátok képzelni, hogy a NASA pár nappal egy totál ismeretlen életforma befogása után, minden komoly vizsgálat előtt/közben világgá kürtöli az egészet és így választ neki nevet?? NEVET??? Én nem…

Szerencsére a nyögvenyelős szakasznak viszonylag hamar vége, a Földön nem is járunk többet (ja, de bocs), és a film elkezd foglalkozni az igazi konfliktussal: nevezetesen azzal, hogy a tudóscsapat életre kelti az idegen organizmust, fenn, az űrállomáson. Egy egész sor remekbeszabott ötlet és megvalósítás övezi innentől a történetet, és hiába a nyilvánvaló párhuzam az Aliennel, illetve annak facehuggereivel, szerintem egy kifejezetten izgalmas, feszült egy óra következik. Majdnem minden jelenet, amiben az űrpolip szerepel, nekem nagyon tetszett, kellően félelmetes és sejtelmes volt a lény: az már picit más kérdés, hogy ez a sejtelmesség véleményem szerint nem szándékos, sokkal inkább a sumákolás és az átgondolatlansága miatt van. Nem azért nem tudunk meg jóformán semmit Kelvinről – és ezek még képesek voltak a dögöt nevén hívni azok után, amiket tett  Rolling Eyes  – mert annyira titokzatos lenne, meg mert nem lett volna idő vizsgálni, hanem mert az írók sem tudnak róla semmit. Sőt, még azzal sem következetesek, amit tudnak róla: ugyanis tegyük fel, hogy bírja a világűr hidegét, nem fog rajta a tűz, de állítólag oxigén kell neki. Ezek meg kint akcióztatják szegényemet a semmiben…

De ha még csak ez lett volna a legnagyobb baj, akkor most örülnék. Akkor nem kellene azon morfondíroznom, hogy a zoknis csapat azért zoknis, mert ez hűen kifejezi agykapacitásukat. Nem írhatom le nyíltan a spoilerveszély miatt, de kapásból három olyan pontot tudok említeni a filmből, mikor is az űrpolipot simán ki lehetett volna nyírni – de legalábbis izolálni – amikor azonban az emberi baromság került be helyette a forgatókönyvíró tollából…

Mégpedig:

...amik miatt aztán számos ponton megbicsaklik a sztori: még laikusként is totál agyrém, amit a személyzet csinál, nem űrhajósként – és így hiába a hitelesebb környezet, ha baromságokat halmoznak egymásra. A példaként említett Alienben egy percig nem volt esélyük a lény ellen, ott nem is hiányzott az, hogy mikor és miért nem pusztították el. Itt számomra ez volt a legsarkalatosabb pont az egészben… és akkor erre jött a finálé, ami rögtön megszépített mindent, mit előtte láttam. Kérem, ilyen ócska, kiszámítható és bagatell befejezést nem vártam a filmtől: az csak egy dolog, hogy pár perccel azelőtt a rutinos néző kitalálja, mi fog történni, de hogy ki gondolta azt, hogy pont ezt kell meglépni, nem tudom. Fájt az egész, ahogy volt. S még valami (ez nem egészen saját gondolat, bennem is motoszkált, de külső ösztönzés nélkül nem fogalmazódott volna meg): annak ellenére, hogy az Élet egy rendkívül izgalmas témával foglalkozik, miszerint mihez kezdünk/kezdenénk egy idegen organizmussal, ami szemünk láttára egy nap alatt felnő, az égvilágon semmi mélységet nem ad az alapötletnek. Nem tesz fel kérdéseket, így nem is tudja megválaszolni azokat – megmarad egy sima sci-fi horrornak. Amiben az idegen lény megint csak megöl mindenkit: egy gondolat volt talán az egészben ezzel kapcsolatban, hogy ő nem gonosz, csak élni akar – milyen jó kis dialógusokat lehetett volna írni erre, ha ez egy intellektuellebb fantasztikus film. A legjobb duma így majd David szájából hangzik el, aki azt mondja, hogy „Nem akarok visszamenni nyolcmilliárd barom közé” – egyben számomra ez is volt a film csúcspontja.

Mindezek ellenére én nem írom le az egész filmet. Eleve – ahogy épp minap fogalmazta meg „valaki” – a világűrben játszódó filmek alapból pozitív hendikeppel indulnak nálam, a mozi e szempontból pedig maximálisan hozta elvárásaimat. Remek a helyszín, jól kidolgozott és hitelesnek tűnő, részletgazdag és átgondolt a környezet. Az első negyed óra unalma után egy igazán feszült, pörgős és izgalmas másfél órát kapunk: pont azt mondtam utána, hogy ha már nem nyírták ki, akkor legalább izgalmas volt a kergetőzés.  A karakterekről sajnos keveset tudunk meg, de magam részéről már korábbi filmek alapján szerettem őket annyira, hogy tudtam értük aggódni – még ha úgy igazából azonosulni nem is. S ha már karakter… az űrpolip (vagy lehet, tintahal?) minden fázisában iszonyat jó volt, a film trükkjeire egy rossz szavunk nem lehet. Végezetül a pozitívabb élményhez mindenképp hozzátartozik maga a moziterem: baszott jól szólt az egész, imádom az ilyen alapos és hangos térhatást.

Kár, hogy a forgatókönyvíróknak ezúttal csak a G.I Joe 2 minőségét sikerült hozni, s kár, hogy Daniel Espinosa ismét nem volt képes mit kezdeni a rábízott feladattal és a sok nagyszerű színésszel. A sci-fi iránti szeretetem kicsit szépít a dolgon, de a felszín alatt ez ugyanolyan közepes mozi, mint a korábbi alkotásai voltak.





70%





.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 23, 2019 10:22 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptyKedd Márc. 28, 2017 11:20 pm

R2-D2 írta:

Élet

Az Élet első öt perce zseniális. Vágatlan felvételen láthatjuk, ahogy a csapat befog egy félresiklott pályán közeledő Mars szondát – ez pedig bámulatosan van fényképezve. Ahogy a kamera úszik a zoknis személyzettel együtt a súlytalanságban, az kifejezetten tetszett. Kár, hogy egy ilyen erős felütés után egy jó negyed óra dögunalom jön, amiben a film kényszeredetten próbálja bemutatni az űrállomás mindennapjait.

Szerencsére a nyögvenyelős szakasznak viszonylag hamar vége, a Földön nem is járunk többet (ja, de bocs), és a film elkezd foglalkozni az igazi konfliktussal: nevezetesen azzal, hogy a tudóscsapat életre kelti az idegen organizmust, fenn, az űrállomáson. Egy egész sor remekbeszabott ötlet és megvalósítás övezi innentől a történetet, és hiába a nyilvánvaló párhuzam az Aliennel, illetve annak facehuggereivel, szerintem egy kifejezetten izgalmas, feszült egy óra következik. Majdnem minden jelenet, amiben az űrpolip szerepel, nekem nagyon tetszett, kellően félelmetes és sejtelmes volt a lény: az már picit más kérdés, hogy ez a sejtelmesség véleményem szerint nem szándékos, sokkal inkább a sumákolás és az átgondolatlansága miatt van.

De ha még csak ez lett volna a legnagyobb baj, akkor most örülnék. Akkor nem kellene azon morfondíroznom, hogy a zoknis csapat azért zoknis, mert ez hűen kifejezi agykapacitásukat. Nem írhatom le nyíltan a spoilerveszély miatt, de kapásból három olyan pontot tudok említeni a filmből, mikor is az űrpolipot simán ki lehetett volna nyírni – de legalábbis izolálni – amikor azonban az emberi baromság került be helyette a forgatókönyvíró tollából…

Mégpedig:

Kár, hogy a forgatókönyvíróknak ezúttal csak a G.I Joe 2 minőségét sikerült hozni, s kár, hogy Daniel Espinosa ismét nem volt képes mit kezdeni a rábízott feladattal és a sok nagyszerű színésszel. A sci-fi iránti szeretetem kicsit szépít a dolgon, de a felszín alatt ez ugyanolyan közepes mozi, mint a korábbi alkotásai voltak.

70%


Engem egy kicsivel kevésbé varázsolt el az űr végtelenje, és kicsivel jobban untam az elejét, így nálam olyan 6-6,5/10 lenne.

A válasz a kérdéseidre az utolsót leszámítva az ember, és ha visszaemlékszel, erről szólt a Sully.

Spoiler:
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptyKedd Márc. 28, 2017 11:34 pm

Niwrok írta:

Élet


Spoiler:
.

Jó is lett volna egy kis Androméda-törzs beütés... ima

Spoiler:

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptyKedd Márc. 28, 2017 11:51 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Élet


Spoiler:
.

Jó is lett volna egy kis Androméda-törzs beütés... ima

Spoiler:


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptySzer. Márc. 29, 2017 12:02 am


Niwrok írta:

Élet



Spoiler:

Spoiler:

De én nem vagyok űrhajós. peace


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptySzer. Márc. 29, 2017 6:48 am

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Élet

Spoiler:


Spoiler:

De én nem vagyok űrhajós. peace


Spoiler:

De én sem vagyok űrhajós hmmm .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: A számolás joga   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptySzomb. Ápr. 01, 2017 4:59 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 JnaVu2w





A számolás joga





Az űrverseny az űrkutatás egy korszakát jelöli, és egy nem hivatalos versengést jelent az egykori két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ez az időszak 1957 (más források szerint ’55, az űrszonda bejelentése) és 1975 között tartott: fontos állomásai a Szputnyik–1 műhold pályára állításának 1957. október 4-i dátuma, majd a Szputnyik-2 Lajka kutyával, a Vosztok-1 Gagarinnal, meg természetesen az Apollo-11 Armstronggal és Aldrinnal. Az időszak végének az 1975 júliusában lebonyolított közös szovjet-amerikai repülés az Szojuz–Apollo-program számít. A verseny folyamán az amerikaiak szinte végig lépéshátrányban voltak, egyedül az Apollo-program húzta ki őket a szarból: tekintve, hogy a szovjetek nem tudtak leszállni a Holdon, jóindulattal akár győztesnek is tekinthetők…

Nem véletlenül kezdtem ezzel az írásomat, ugyanis ez az egész engem baromira érdekel (és érdekelt már gyerekkoromban is). Ha tehetem, minden ehhez kapcsolódó filmet, sorozatot megnézek, nagyon tetszett már az HBO e témában bemutatott 10 epizódos története is, de a másik oldalról az orosz Gagarin című filmet is kiválónak tartom. Az A számolás joga így számomra nem is elsősorban a fő üzenete – egy újabb szegregációs, egyenjogúságos történet – miatt volt nagyon fontos és jó film, hanem sokkal inkább azért, mert a három néger csajon át az űrverseny eddig kevésbé ismert szakaszába nyerhettem betekintést. Oké, vélhetően a dramaturgia miatt nem teljesen így volt minden, de a főbb események (Shepard, Glenn) akkor is a valósághoz kötik ezt az egészet: magam részéről simán beillesztem az egész űrkutatásos filmfolyamba. Az meg, hogy van neki egy kifejezetten érdekes és hatásos négeres vonala is, az meg csak egy ajándék: természetesen érdemes vele foglalkozni, de miután én úgy érzem, az alkotók sem helyezték rá egyértelműen a reflektorfényt, megmarad egyfajta fűszernek számomra. Persze, érdeklődéstől függően fordítva is lehet, simán elképzelhető, hogy egy nagy emberjogi harcos (úgyis divat manapság) a négerek szegregációjának megszüntetésében lelik élvezetüket, s nekik a NASA a fűszer.

Annak ellenére, hogy a konkrét nyitójelenet még máskor játszódik – kicsit szerintem feleslegesen és erőltetetten, különösebb funkció nélkül – a mozi 1961-ben kezdődik. 3 néger csaj igyekszik a munkahelyére, ami nem más, mint maga a hatalmasságos NASA – most már az, de érdemes belegondolni, hogy az akkor egy mindösszesen 3 éves szervezet volt – ám az odaúton lerobbannak. Végül sikerül rendőri felvezetéssel és némi késéssel beérniük, a jelenet kulcsa, a  rendőr pedig már rögtön két irányba indítja az egész filmet: az egyik szál a szegregáció/rasszizmus vonala, a másik viszont a szovjetek gyűlölete/legyőzése témája. Ez a két motívum innentől kezdve felváltva, néha egymást erősítve szépen végigvonul a mozin: a három grácia ugyanis (képességeik, tudásuk, felkészültségük) miatt a NASA-n belül három különböző részlegen három különböző pozícióban és munkahelyen dolgozik. Ha úgy vesszük, a mozinak egy újabb szerkezetét fedezhetjük fel, amennyiben a három nő sorsát tekintjük nézőpontnak, s úgy jön a képbe mindegyiküknél a szabadságharc és az űrkutatás. Mindegy, szabad a vásár, de én maradnék a kedvenc székemben, nekem a NASA működése a fontos: miként és hogyan tudott az amúgy óriási hendikeppel induló színes társaság csúcsra jutni egy ilyen szervezeten belül.

Katherine (Taraji P. Henson) egy szuper képességű matematikus, aki már gyerekkorában kitűnt a többiek közül. Miután a szovjetek sikeresen pályára állították a Szputnyikot, a NASA-nak muszáj volt megkettőzni erőfeszítéseit, így került Katherine egy röppályákat kiszámoló fehér férfi társaságba. Kemény szitu, a néger nő, mint matematikus eleve akkora megütközést és ellenszenvet vált ki a kollégákból, amire egy egész filmet fel lehetne húzni – itt csak egyik szál a háromból. A mozi is vele foglalkozik a legtöbbet, és nekem is Katherine története tetszett a legjobban, ahogy kivívja társai elismerését, ahogy kiderül, hogy a NASA-ban mindenki egyforma színűt pisil, az is jó, de az igazi kincs magának az egész procedúrának a bonyolultsága volt. Képzeljétek el, számítógép nélkül mekkora munka volt pályagörbéket, sebességeket, visszatérési pontokat számolni, egyáltalán mekkora dolog volt az, abban az időben (szovjet részről dettó!!!) csak az emberi agyra támaszkodva gépeket és embert küldeni az űrbe!! Rohadt jó és izgalmas volt az egész, a Kevin Costner által játszott igazgató, Harrison pedig remek mellékszereplő volt ebben a káoszban. Aki amúgy talán a legtöbbet tett a szegregáció megszüntetéséért, aki rájött arra – és képes is volt felvállalni!! – hogy nem a bőrszín juttatja Amerikát a szovjetek elé, hanem a tudás. Zeniális kis epizódok, incidensek tarkítják a NASA számoló részlegét, hogy az apró megaláztatások, a kis eredmények, az elégtételek majd mind Scott Glenn útjában csúcsosodjanak ki.

A NASA másik épületében – a mozi másik történeti szálán – Dorothy (Octavia Spencer, a Beavatott Johannája) egy csapat néger nő vezetője, aki arra vár, hogy a meglehetősen rideg, elutasító, picit rasszista fehér Vivian (Kirsten Dunst) végre papíron is kinevezze csoportvezetőnek, ha már hónapok óta úgyis azt csinálja. Fekete bőrszíne miatt minderre azonban kevés az esély, így mikor véletlenül szemtanúja lesz a NASA – amúgy nem kis iróniát magában hordozó – töketlenkedésének, ami folytán először az új számítógép nem fér be a régi házba, majd kiderül, hogy a megrendelt IBM-hez senki nem ért, úgy dönt, hogy autodidakta módon továbbképzi magát és csapatát. Kár, hogy az ős számítógép működésébe nem volt idő belemenni, de így is remek ötlet, zseniális húzás, éles szem: nem csak a gép beindításához kell ember, hanem azt majd működtetni is. A szegregációs vonalhoz pedig két érdekes adalékot is kapunk, az egyik a lelket melengető és, megérintő elégtétel, a másik meg a könyvlopás… azért… az is a valóság.  A harmadik épületben építik a rakétát, ahova a fiatal és dekoratív Mary (Janelle Monáe) kerül, aki egy született tehetség gépészmérnök téren: az ő harca a filmben kivívni azt a jogot, hogy feketeként tanulhasson egy olyan egyetemen, ahol eddig még nem tanult néger – fekete nő meg pláne nem. Jó volt nézni, a nőt, meg a kitartását, a bíróval való párharca természetesen a csúcs, de én legalább annyira elmerültem volna az űrszonda technikai részleteiben… pláne azért, mert ugyebár volt itt azóta egy űrsikló program, ahol szintén a hűtő burkolattal volt baj. Úgy látszik, 25 évvel később sem tudták normálisan rögzíteni őket…

Mindhárom nő, mindhárom helyszín tartogat egészen kiváló pillanatokat, érdekes, tanulságos gondolatokat. Mindegyik külön külön is rendkívül jól felépített, érzelmekre teljesen rájátszó epizód, s tök jó, ahogy a finálé űrutazásában összefutnak a szálak. Amiben mindegyikük munkája ugyanúgy benn van, mint fehér társaiké – s aminek végére a NASA is megtanulta, hogy igazán eredményt akkor érhet el, ha a tudást nézi, nem a bőrszínt. Egyébként, néha fogtam a fejem a NASA dolgain, ennyire balfék társaságként nem is csodálom, hogy Ivánék sokáig előnyben voltak velük szemben. Nagyon tetszett amúgy az egész korszak, a korrajz – ugyanakkor még sokadszorra is meglepődve néztem, mennyire leszarták a négerek egyenjogúságát. Megnéztem volna a nők arcát, ha azt mondja nekik valaki, hogy 50 év múlva fekete elnöke lesz az Államoknak, de egyúttal érdemes abba is belegondolni, mennyire kezelhetetlenné is tud válni egy szabadjára engedett populáció.  Szóval, szép és jó dolog a szabadság, meg az egyenlőség, de mint mindig, a jogokkal kötelesség is kéne, hogy járjon, márpedig nem minden néger annyira kitartó, elszánt, tisztességes és tehetséges, mint ez a három nő volt.

Sokat nem akarom bántani a filmet, mert nincs is miért: nekem nagyjából tökéletes arányban vannak a néger egyenjogúságos és az űrversenyes részek benne. Utóbbiból néha elviseltem volna többet, de ezzel a koncepcióval sem volt bajom. Bajom igazából egy dologgal volt, mégpedig – különösen Katherinen keresztül – a családi háttér beemelésével. Valahogy abszolút nem éreztem szükségesnek, a fő gondolatokhoz egyáltalán nem tett hozzá, inkább csak lassította az eseményeket. Olyan súlytalan volt minden családi szál, ráadásul a tábornok és Kat románca közben nem ment ki a fejemből, hogy a srác, Mahershala Ali a Kártyavárban fehér nőt dug – tudom, hogy baromság, de nekem ez úgy befészkelte magát a fejembe, jelentősen rontva a szegregáció hitelességét. Mindegy, ettől függetlenül sem érzetem fontosnak, hogy akár az esküvőn, akár Mary kapcsolatában ott legyek, az A számolás joga nélkülük is nagyszerű mozi lett. S még valami: érdemes belegondolni, hogy – kivételesen – a magyar cím ezúttal mennyivel összetettebb, mint az eredeti: míg az „az elmondatlan történetre”, a szürke senkik puszta létére fókuszál, addig a magyar címben egyszerre benn van a NASA (számolás) és a néger egyenjogúság (joga) kérdése is. Király!

Szép lassan azért csak sikerül az idei Oscar jelölteket abszolválni (mínusz Moonlight, ugye), az eddig látott 5 film közül az A számolás joga simán második.




80%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 23, 2019 10:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptySzomb. Ápr. 01, 2017 8:59 pm

R2-D2 írta:

A számolás joga

Mindhárom nő, mindhárom helyszín tartogat egészen kiváló pillanatokat, érdekes, tanulságos gondolatokat. Mindegyik külön külön is rendkívül jól felépített, érzelmekre teljesen rájátszó epizód, s tök jó, ahogy a finálé űrutazásában összefutnak a szálak. Amiben mindegyikük munkája ugyanúgy benn van, mint fehér társaiké – s aminek végére a NASA is megtanulta, hogy igazán eredményt akkor érhet el, ha a tudást nézi, nem a bőrszínt. Egyébként, néha fogtam a fejem a NASA dolgain, ennyire balfék társaságként nem is csodálom, hogy Ivánék sokáig előnyben voltak velük szemben.

Szóval, szép és jó dolog a szabadság, meg az egyenlőség, de mint mindig, a jogokkal kötelesség is kéne, hogy járjon, márpedig nem minden néger annyira kitartó, elszánt, tisztességes és tehetséges, mint ez a három nő volt.

S még valami: érdemes belegondolni, hogy – kivételesen – a magyar cím ezúttal mennyivel összetettebb, mint az eredeti: míg az „az elmondatlan történetre”, a szürke senkik puszta létére fókuszál, addig a magyar címben egyszerre benn van a NASA (számolás) és a néger egyenjogúság (joga) kérdése is. Király!

Szép lassan azért csak sikerül az idei Oscar jelölteket abszolválni (mínusz Moonlight, ugye), az eddig látott 5 film közül az A számolás joga simán második.


80%


Kicsit rövidebben, de nagyjából ugyanezt írtam le róla annak idején én is. Remek film, nálam is dobogós a jelöltek között (hogy második vagy harmadik, az pillanatnyi hangulat kérdése).

A NASA és a szovjetek esetében sokszor volt szerintem az, hogy amit az amerikaiak pénzzel próbáltak megoldani, azt a szovjetek kénytelenek voltak leleményességgel pótolni, ld. a golyóstoll és a ceruza példáját... vagy inkább legendáját Smile .

Jog, kötelesség, felelősség és következmény összetartozásának kérdésében általában egyet szoktunk érteni, most sincs ez máshogy peace .

Nekem egy kicsivel az angol cím tetszett jobban. A "figures" ugyanis nem csak "figurát", azaz az embereket jelenti, hanem a számokat is, és ebben az esetben a "rejtettségnek" duplán is nagy szerepe van. Éppen azért, mert önmagában az űrkutatás, az űrprogramok színfalai mögé tekinthetünk be, és amögé is, hogy hányféle ember együttes munkája kellett ahhoz, hogy egy űrhajó akkoriban felemelkedjen, és hogy hogyan írta felül akár a szakmai vagy politikai érdekeket, akár a józan észt is a "separate but equal torz önérzete. "Számolni" mindenkinek volt "joga", úgy is, hogy ezt csak adatrögzítőként tették, megcsinálva azokat a monoton rutinműveleteket, amiket a mérnök urak alantas rutinmunkának gondoltak.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptySzomb. Ápr. 01, 2017 9:24 pm

Niwrok írta:

A számolás joga


Kicsit rövidebben, de nagyjából ugyanezt írtam le róla annak idején én is. Remek film, nálam is dobogós a jelöltek között (hogy második vagy harmadik, az pillanatnyi hangulat kérdése).


Tudom és azért is volt benne bizodalmam. egyetért
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Jackie   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptyVas. Ápr. 02, 2017 5:10 pm

R2-D2 írta:

Jackie

A Jackie mindezek mellett természetesen nem tökéletes mozi. Kétségkívül kell hozzá érzékenység – a gyászhoz és a Kennedy tragédiához egyaránt – valamint némi türelem, míg a történetvezetés kezdetben szanaszét futó szálai összeérnek Arlington temetőjében. Kár elvárni azt is, hogy magáról JFK-ről, Dallasról többet tudunk meg (én kicsit beleestem ebbe a hibába), meg kissé nehéz elviselni az elején magának Jackie Kennedynek a stílusát – no de ha valaki végigüli, a fináléra totál el tud merülni a filmben. A séta környékére talán már azok a katartikus könnycseppek is előbújnak… mindez pedig Nat Portmann elévülhetetlen érdeme.


80%


Azt nem hiszem, hogy az érzékenységnek voltam híján, a Jackie-re, a családra, a politikusokra és az ország minden egyes tagjára nehezedő depresszió és zavarodottság érezhető volt a film minden pillanatában. Ahogy a további álmok és tervek szétfoszlanak, teljesen újra kell gondolni, minden ezt kísérő érzelemmel a legegyszerűbb napi dolgokat és a hosszú távú terveket is, és olyan morbid dolgokkal kell foglalkozni, mint hogy Jackie mennyire tudja a férjeként, és mennyire kell neki a volt elnökként eltemetnie JFK-t. És persze a jelmezekben és a díszletekben megvolt a korhűség, a hitelesség, ami egy ilyen szintű filmnél már a minimum.

Aztán mégis ebben botlott el nálam a Jackie, amiért a film a fentiekkel együtt is csak a gyengébb Oscar-jelölések közé fért be, és ennek leginkább egy oka volt: a "tour" újrajátszása, és az a szándék, ami abban megtestesült. Bármilyen sok munka is volt vele, nem csak hogy nem illett a filmbe (az interjú, mint keret bőven elég lett volna a flashbackekhez és a merénylettől a temetésig tartó időszakra) de hiteltelenné is tette azt a sokak által kiemelt akcentust, amit Natalie Portman felvett a szerephez. Nem tudom, hogy digitálisan torzították szét ennyire, hogy jobban hasonlítson az igazi Jackie hangjára, vagy amit sokkal valószínűbbnek tartok, hogy az új képek alá vágták a régi hangot(!), de bármelyik is, állati zavaró, hogy két Jackie-t hallani végig a filmben, mert a Jackie a tour-on jól hallhatóan teljesen máshogy beszél, mint a Natalie-Jackie bármikor máskor! Hiába ez lehet a legismertebb felvétel Jackie-ről, így éppen a saját nagyszerűségét akarta a stáb bizonyítani vele, hogy újraforgatják, de csak egy "tátika" érzetét hagyták bennem, ahogy volt ez azoknál a képkockáknál is, amikor egymásra vágták a régi és az új felvételeket, vagy amikor digitálisan korosítottak valamit. Szeretem én egy filmben az archív bevágásokat, még akkor is, ha látszik, hogy a színész és a szerep eltér egymástól (ld. Narcos, csak hogy a legutóbbi ilyet mondjam), de a stáb éppen magának állított csapdát az ide-oda vagdosással, mert egyszerűen nem találták közöttük az összhangot.

De nem ez volt az egyetlen negatívum. Például a "zenéjétől" is felállt a szőr a karomon, a rendezőnek és az operatőrnek is voltak gyengébb pillanatai, és így tovább. Amit a filmből megtudtam Jackie-ről, a sorsáról és az érzéseiről a merénylethez és a temetéshez kapcsolódóan, az érdekes és drámai volt, de ebben a formában nem hogy lelkesedni nem tudok a filmért, de még igazán jónak tartani sem.

6/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptyVas. Ápr. 02, 2017 7:41 pm

Niwrok írta:

Jackie

De nem ez volt az egyetlen negatívum. Például a "zenéjétől" is felállt a szőr a karomon, a rendezőnek és az operatőrnek is voltak gyengébb pillanatai, és így tovább. Amit a filmből megtudtam Jackie-ről, a sorsáról és az érzéseiről a merénylethez és a temetéshez kapcsolódóan, az érdekes és drámai volt, de ebben a formában nem hogy lelkesedni nem tudok a filmért, de még igazán jónak tartani sem.

6/10

Érdekes... arzonak sem jött be. Na, mindegy, nekem tetszett - ugyanakkor (ahogy talán írtam is) Jackie hangjától én is hülyét kaptam. peace
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Páncélba zárt szellem   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptyHétf. Ápr. 03, 2017 2:02 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 E8r2j5I




Páncélba zárt szellem





Feltételezem, nem minden olvasónk van képben mindig, minden filmmel, úgyhogy egy icipici gyorstalpalót engedjetek meg legújabb írásom elején. Ez a Páncélba zárt szellem egy 1995-ös, azonos című brit-japán anime film feldolgozása – ha úgy tetszik, remakeje – ami meg már eleve egy korabeli kult manga megfilmesítése volt. A rajzfilm, zsáneréhez képest meglepően ismert és sikeres lett, pedig első látásra kissé talán nehezebben értelmezhető és befogadható, mint mondjuk egy átlagos mozi – de a rengeteg továbbgondolásra érdemes felvetés a mesterséges intelligencia, a kiborgok és az emberi lét terén megtalálta a közönségét. Ha egyébként az ember megszokja a tipikus japán anime képi világát, egy egész izgalmas és látványos kis sci-fit kap, ami a maga 80 percével simán túlmutatott korán. Most, 2017-ben, a digitális világ ily mértékű előretörésénél rácsodálkozhatunk néhány egészen elképesztő vízióra 22 két évvel ez előttről, az akkori Motoko őrnagy akkori kalandjai már nem is tűnnek annyira távolinak, mint akkor…

De nem áll szándékomban tovább húzni az idegeiteket: fordított helyzetben én magam is azt a kérdést tenném fel türelmetlenül elsőnek, hogy "Na, megérte feldolgozni az animét? Volt értelme az egésznek?"... a válaszom pedig egyértelműen az, hogy Igen. Nyomatékosan igen, az új Ghost in the Shell film azonban nemcsak remakeként állja meg a helyét, hanem teljesen önállóan is. Remakeként az egyik legjobb koncepciójú feldolgozás, amit valaha láttam, egyszerre kezeli abszolút tisztelettel az eredeti alapanyagot, gondosan ügyelve a rajongókra, felhasználva szinte mindent, amit lehetett a ’95-ös filmből, ugyanakkor roppant bátran és okosan változtatta meg alapjaiban az egész történetet és a mondanivaló fókuszát. Ez pedig úgy jön le a gyakorlatban, hogy laikus nézőként kapunk egy baszott látványos, rengeteg jövőbeli kütyüvel telepakolt vérbeli sci-fit, ami teljesen élvezhető mindenféle korabeli rajongás, de akár az anime ismerete nélkül is – rajongóként (esetemben inkább csak a GitS ismerőjeként) meg kéjesen dörzsölhetjük tenyerünket a már jól ismert képeken, karaktereken, neveken.

A távoli (?) jövőben az emberek számára elérhető lesz a szerv/testrész pótlás és csere, a lakók döntő többsége valamijét anyagi lehetőségeitől függően mechanikusra cseréli. Fura egy világ, van aki azért cseréli máját gépire, hogy többet ihasson, más más érzékszerveit turbózza föl…a világ egyre inkább hasonlít egy rettentő fura, félig ember, félig gép civilizációra. A kevés konzervatív (vagy csak csóró) igazi hús-vér emberek mellett tömegével élnek az ilyen felturbózott figurák, no meg a kész robotok, akik ekkor már teljesen humanoidok és az élet mindennapjait képezik. Robot vonalon természetesen megkerülhetetlen Asimov és törvényei, egy röpke pillanatra eszembe is jutott mindez nézés közben – de aztán gyorsan tova is szállt az egész, ugyanis a Páncélba zárt szellem teljesen mást helyez a középpontba: az embert a gépben, mikor is egy ép agyat ültetnek be egy robot szerkezetébe, amiben az agy és az ahhoz kötődő szellem(iség) irányítja magát a javítható testet.

Ilyen kiborg Mira Killian őrnagy is (Scarlett Johansson), akit egy súlyos terrortámadás után mentettek meg – a lány teste menthetetlen volt, de agyát beépítették egy női robot testbe. A cég, a Hanka Robotika, illetve annak vezetője, egy Cutter nevű faszi (Peter Ferdinando) azonban semmit nem tesz ingyen: Mirából egy fegyvert csinálnak, aki a kormány ún. 9-es osztagához kerül (ez a GitS CTU-ja), egy évvel új szülinapja után pedig már Őrnagyként hivatkoznak rá. Szükség is van munkájukra, ugyanis egyre erősebb lesz a városban egy terrorista, bizonyos Kuze (Michael „Darmody” Pitt), aki szép módszeresen nyírja ki a Hanka Robotika fontos pozíciót betöltő embereit. Az Őrnagynak, meg barátjának/társának, Batounak (Pilou Asbaek) elsőszámú célpontja lesz hát ez a cyberterrorista, aki nemcsak megöli az áldozatokat – akár távirányítással – hanem le is tölti agyuk tartalmát. Aztán ahogy az Őrnagy egyre közelebb kerül a célponthoz, úgy kezd el egyre jobban elbizonytalanodni mindabban, amit tud magáról, egyre furább s furább lesz neki minden – a végén már a „szofverfrissítések” sem igazán hatnak rá.

Itt egy kicsit meg kell áljak és pár szóval ki kell térnem az eredeti műre, illetve annak felhasználására az új GitS-ben. Ahogy látni, az antagonoista és annak célja, motivációja itt teljesen más, viszont legnagyobb örömömre az új film egyetlen másodpercre sem engedi el hivatkozási pontját. Komplett jelenetek, beállítások ismétlődnek meg, egy idő után Batou is olyan lesz, mint a rajzfilmben. Van háztetőről ugrás, van vizes bunyó a háztetőn, van kukáskocsi, van táskából kialakuló fegyver – sőt, van házak fölött elszálló repülő, meg éjszakai fürdő is. Viszont nagyon jó, hogy itt picivel többet is megtudunk az Őrnagyról, az egész felépített világ nekem sokkal érthetőbb és logikusabb, mint volt két évtizede – úgyhogy e tekintetben nem osztom azt a netes fanyalgást, miszerint túl szájbarágós a mozi. Az egyáltalán nem baj, ha a nézőnek kicsit segítünk eligazodni a világban, amit felépítünk, az nem baj, ha a karakterek motivációi, képességei jobban ki vannak bontva. Pont ezektől nem lesz az egész annyira üres látványorgia, pont ezektől lehet a filmet igazából megszeretni/befogadni. Apropó, látványorgia: az a képi világ, amit itt a vászonra álmodtak, az minden dicséretet megérdemel, magam részéről szájtátva bámultam a jövő városát, kezdve az óriási holoreklámoktól a többszintes úthálózaton át a stadion temetővel bezárólag. És akkor még nem beszéltem arról a rengeteg apró kütyüről, amit egy ilyen filmben elvárható módon kitalálna az alkotók…

Szóval ott tartottunk, hogy az Őrnagy Kuze nyomába ered, a vadászat közben pedig rájön, hogy múltja nem egészen az, mint amit a Hankánál mondtak neki. Nem kicsit emlékeztet az egész a kétes sikerű Westworld sorozat alapvetésére, a robotokból sikertelenül törtölt emlékek problémájára, de az Őrnagy története jóval több egy öntudatra ébredt gép sztorijánál. Nagyon jó, ahogy feltárul a múlt, ki is ő és ki is Kuze, és hogy mi is köti őket össze. Egyik kritika a filmmel kapcsolatban az, hogy nem igazán boncolgatja az ember-gép, a mesterséges intelligencia öntudat kérdését, amivel nem igazán tudok vitatkozni – viszont… viszont nekem most, itt, így, ebből nem is nagyon hiányzott. Ez egy másik koncepció, ez nem egy Ex Machina, ez a mozi inkább egy akció sci-fi lett, rengeteg bunyóval, lövöldözéssel, ez így sokkal inkább a Mátrix vonalát követi, mint valamely filozofikusabb társa gondolatiságát. Tényleg egyszerűbb és közhelyesebb ez így, de ezt lehet így is szeretni – valahogy ez közelebb is van így a jelen kor nézői igényeihez és elvárásaihoz. Mindezek mellett viszont az események úgy zajlanak, hogy képesek voltak beleírni az előd ikonikus pillanatait és gépeit (póktank), és képesek voltak az egészet némi humorral is megfűszerezni.

Persze, rutinos néző elég hamar kitalálhatja az erőviszonyokat, olyan nagy meglepetés és fordulat nincs a filmben – bár az öreg japánon és táskáján kissé meglepődtem – de hát ez az Álomgyár velejárója. Scarlett nagyon jó, érzelemmentes arca, egész lénye tökéletesen adja vissza azt a lényt, amit játszik – nekem az egészből viszont Batou tetszett a legjobban. Eleve bírom a srácot más filmekből is, és itt is tök jó partnere volt az Őrnagynak. S ha már Őrnagy: tény, hogy sokkal szexibb lett volna látni Scarlettet meztelenül zuhanni a tetőről, de még ezt is olyan jól és okosan oldották meg az alkotók, hogy le a kalappal (az álca meg tök olyan, mint a Kamera által homályosanban volt). Vagyis az volt olyan, mint anno a GitS-ben, ugye… Így vagy úgy, de nekem tök tetszett ez az egész, így, ahogy elénk tárták: egyszerre tudtam örülni az ismétlődő jeleneteknek és magának az új sztorinak, amit ide kitaláltak. Úgy nyújt nosztalgia érzést az új Páncélba zárt szelem, hogy közben teljesen új utakon jár – ami közben tényleg képes bele is húzni minket a távoli jövőbe. Remek látvány, izgalmas, látványos sztori, egy kifejezetten kellemesebb befejezés: tényleg egy olyan remake, amit volt értelme elkészíteni. Aztán, ha valaki nagyon akar, még így is elgondolkodhat mindazokon a dolgokon, amiket itt csak felszínesen érintgettek, úgymint az emberi tudat kérdése, hogy mitől ember az ember, a szellem tényleg ott él-e a páncélban – na meg hogy a mindent átfogó digitális világ tényleg annyira jó-e, mint ahogy azt ma mondják. Vagy tényleg benn van az, hogy ez által majd valakinek a bábjai leszünk, a beépített mechanikus alkatrészeket gyártó cégé, vagy rosszabb esetben pedig sima hackereké. Akik közül bármelyik manipulálhatja emlékeinket…

… mert hiába mondják, hogy „Nem az emlékeink határozzák meg, kik vagyunk, hanem a tetteink”, az emlékek roppant fontosak ahhoz, hogy tudjuk, emberek vagyunk. Na meg, ahogy egy másik filmben elhangzott, azok az időgépeink a múltba.




80%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 23, 2019 10:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 EmptyHétf. Ápr. 03, 2017 11:05 am

R2-D2 írta:

Páncélba zárt szellem

"Na, megérte feldolgozni az animét? Volt értelme az egésznek?"... a válaszom pedig egyértelműen az, hogy Igen. Nyomatékosan igen, az új Ghost in the Shell film azonban nemcsak remakeként állja meg a helyét, hanem teljesen önállóan is. Remakeként az egyik legjobb koncepciójú feldolgozás, amit valaha láttam, egyszerre kezeli abszolút tisztelettel az eredeti alapanyagot, gondosan ügyelve a rajongókra, felhasználva szinte mindent, amit lehetett a ’95-ös filmből, ugyanakkor roppant bátran és okosan változtatta meg alapjaiban az egész történetet és a mondanivaló fókuszát.

Egyik kritika a filmmel kapcsolatban az, hogy nem igazán boncolgatja az ember-gép, a mesterséges intelligencia öntudat kérdését, amivel nem igazán tudok vitatkozni – viszont… viszont nekem most, itt, így, ebből nem is nagyon hiányzott. Ez egy másik koncepció, ez nem egy Ex Machina, ez a mozi inkább egy akció sci-fi lett, rengeteg bunyóval, lövöldözéssel, ez így sokkal inkább a Mátrix vonalát követi, mint valamely filozofikusabb társa gondolatiságát. Tényleg egyszerűbb és közhelyesebb ez így, de ezt lehet így is szeretni – valahogy ez közelebb is van így a jelen kor nézői igényeihez és elvárásaihoz.

Remek látvány, izgalmas, látványos sztori, egy kifejezetten kellemesebb befejezés: tényleg egy olyan remake, amit volt értelme elkészíteni. Aztán, ha valaki nagyon akar, még így is elgondolkodhat mindazokon a dolgokon, amiket itt csak felszínesen érintgettek, úgymint az emberi tudat kérdése, hogy mitől ember az ember, a szellem tényleg ott él-e a páncélban – na meg hogy a mindent átfogó digitális világ tényleg annyira jó-e, mint ahogy azt ma mondják.


80%


Ajajajj... Akkor sajnos jelentősen vissza kell vennem a reményeimből és az elvárásaimból, mert a leírás alapján pont azt kukázták az eredeti amine-ból, aminek a jelenkori feldolgozása jobban érdekelt volna. Akkor ez legfeljebb a Szellem a Fröccsöntött Műanyagban...

Ettől még lehet jó és látványos sci-fi akciófilm, akként is tetszhet. De amikor öntanuló rendszerek például autót vezetnek, az eléggé édeskevés, ha a digitalizáció és az elektronikai beültetések mostani fázisában csak az a kérdés, hogy ez "jó-e".... Ennél még a Deus Ex is tovább ment, az legalább a társadalmi kérdéseket megvakarta (az ottani világban az augok másodrendű állampolgárok, mind potenciális terroristaként vannak kezelve, amióta egy terrorista csoport "kicsit" belepancsolt a központi rendszerükbe, és ez okoz némi társadalmi feszültséget az amúgy is meglevő előítéleteken és félelmeken túl).

Azt hittem, ha már ott az alapanyag, legalább ennél megtalálják az egyensúlyt... De majd a héten kiderül.
.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 9 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
9 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 6 ... 8, 9, 10 ... 37 ... 66  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai
» Niwrok írásai 3.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: