Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 2.0

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 29 ... 53, 54, 55
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 4023
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Kedd Dec. 04, 2018 11:25 pm

Niwrok írta:

Venom

Stílszerűen azt is mondhatnám, hogy Venom olyan Pókember nélkül, mint a House of Cards Francis nélkül... annyival rosszabb, hogy megint fotelhuszárok döntik el, hogyan megy egy motor, valamint hogy már eleve idiótaságnak tartod az egész Pókember-háttérsztorit a radioaktív pók csípésével meg a kis vegyészgyerekkel  Smile .

Én arra számítottam, hogy meg sem nézed.

.

Szembe jött velem a tékában, gondoltam aktuális leszek... Laughing  

A motoros jelenethez meg még annyit, hogy a lassulás nélkül autókon keresztülgázoló, azokat oldalra dobáló fekete autók a Jason Bourne legrosszab emlékeit idézték meg bennem... Rolling Eyes

Viszont az tetszett, hogy a portás abban az újságírós épületben a Mayans M.C. vezetője volt - öltönyben. Laughing yeah


.


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2930
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Channel Zero S1 (Candle Cove)   Szomb. Dec. 08, 2018 7:05 am

.
Channel Zero S1 (Candle Cove)




Mike Paintert, az íróként is sikeres gyermekpszichológust az utóbbi időben rémálmok kísértik. Ezekben felidéződnek benne annak a közel harminc évvel korábbi esetnek a körülményei, amikor a szülővárosában több gyerek is eltűnt, akik közül néhánynak a holttesteit később egy fa ágaira felnyársalva találták meg a közeli erdőben, de magyarázatot, elkövetőt nem sikerült találni azóta sem. Mike családját azért is viselte meg különösen az eset, mert az eltűntek között volt Mike ikertestvére, Eddie is. Mike-ot ezek az álmok és a körülöttük zajló furcsa események veszik rá végül arra, hogy újra hazatérjen (a felesége és a lánya nélkül), hivatalosan azért, hogy meglátogassa az anyját és a régi barátait, de nem marad sokáig titokban, hogy a valódi ok az, hogy Mike is megpróbáljon utánajárni a gyilkosságok és az eltűnések évtizedes rejtélynek. Két abszurd gondolat mindenesetre már az első pár napban befészkeli magát a fejébe: az egyik, hogy a haláleseteknek valahogy köze van ahhoz a tévés bábműsorhoz, amit gyerekként néztek, de kizárólag csak az eltűnések körüli hetekben látták... a másik, hogy mindez most újrakezdődik.

Nem csodálnám, ha sokan közületek még nem is hallott volna erről a sorozatról. Nekem is csak egy neten olvasott cikk hívta fel rá a figyelmem, pedig már évek óta megy, és műfajban is jól hangzik. A Channel Zero egy horror-antológia sorozat, minden évada külön történetet mesél el, a fentiek így csak erre az évadra vonatkoznak. Ezért is emlegethetnek olyan viszonyítási pontokat egyesek az eddig megjelent írásokban, mint a Stranger Things vagy a Black Mirror, de mert egyikből csak a misztikus hangulatot veszi át, de túl sokat a gyerekekkel nem foglalkozik, a másikból pedig kb. annyira jelenik meg a technológia túlburjánzásától való félelem és az erre való figyelmeztetés, hogy a gyerekeknek a tévé képernyőjét bámulva mosódik át az agya, így én inkább a Homályzónát hoznám példaként. Az úgyis elég széles körű, hogy gyakorlatilag bármilyen természetfeletti dolog beleférjen.

De leginkább talán Stephen King műveihez tudnám kötni, ahol is gyakori motívum a gyerekkorukban valami misztikussal vagy túlvilágival találkozó baráti társaság története, akiknek felnőttként kell szembenézniük az akkori félelmeikkel és tetteikkel. Erről szólt az Az vagy az Álomcsapda, és itt is egy ilyen hatalom mozgatja a szálakat. Ez pedig azért volt jó, mert a szálak párhozamosan futnak, nem csak a Mike gyerekkora idején bekövetkezett gyilkosságok menetét és okait bemutatva, meg annak jelenkori következményeit, de a forgatókönyv ügyesen eldug a közelmúltba is érdekes részleteket, például hogy Mike miért most érezte fontosnak a hazatérést. Közben lehet értetlenkedni, hogy a gyerekek befolyásolására miért pont egy házibarkács kalózos bábfilm a legjobb módszer, ahogy ennek az erőnek a későbbi megjelenési formája is felvethet kérdéseket, de hangulati elemként mindkettő működött. Mondjuk el tudtam volna képzelni egy kicsit összefüggőbb cselekményt abban a bizonyos műsorban, amik jobban reflektálnak a valós eseményekre, nem mindig csak ugyanazt a két három jelenetet unásig, de belefért. Nem szoktam szóvá tenni, főleg, hogy nem hivatalos, de a magyar felirat volt a Rém Révben a legszórakoztatóbb, az Állkapca név a rongyokba öltöztetett csontváznak díjat érdemlően frappáns.

De hogy ez milyen tetűlassan van előadva, tejóisten! Amúgy is az a típus vagyok, aki szigorúbb vágási elveket vallva egy átlagos film vagy sorozat 10-20%-át nagyobb lelkifurdalás nélkül el tudná hagyni, hogy ezzel is kicsit koherensebbé, tempósabbá tegye, amit néz. Természetesen van, amikor ennek drámai jelentősége van, vagy amikor a téma indokolja, de a többség azért nem ilyen. A Candle Cove játékidejének viszont legalább a fele szemét. Nem is csak azért, mert huszadszor is azt a jelenetet mutatva, hogy a gyerekek a bábfilmet nézik, már különösebben semmilyen hatás nem lehet elérni, vagy mert itt sem sikerült mindig normális párbeszédeket írni, hanem mert ezeknél sokkal szélsőségesebben sikerült az egész évadot megfertőzni az unalommal és a közömbösséggel. A jócskán szétnyújtott jelenetekben a mélypontot olyan dolgokkal sikerült elérni, mint hogy itt mindenki olyan drótkötélidegekkel rendelkezik, hogy akkor sem sikít vagy kiált fel rémülten, ha egy félig szétrohadt pofájú, rongyos alak tűnik fel előtte, és egyszerűen kisétálnak a szobából, vagy hogy legalább fél órát tesz ki az amúgy is csak négy órás évadból az, ahogy a szereplők egy mezőn vagy a közeli erdőben sétálnak, másik felet meg az az idegesítően lassú kameramozgás, ahogy két végpont között fél percig mozogva tesz a stáb aprólékosan megfigyelhetővé egy csupasz falat vagy a bozótost. Hiába a sok elfojtott titok és félelem, a bizonytalanság a valós és a képzelt világ egybemosódásáról, azzal sem lehet magyarázni az ilyen fokú letargiát, ha közben a ritmusra még mélylélektani drámák és Tarr Béla életműve is elégedetten csettintenének.

Mivel antológiáról van szó, ezért még egy esélyt biztosan kap tőlem a Channel Zero, mert a hangulata és a látványvilága elég különleges hozzá. De ha abból is sorozatosan a képernyő előtti elalvás lesz, akkor sajnos kénytelen leszek átváltani másik csatornára.


5,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Niwrok írásai 2.0
Vissza az elejére 
55 / 55 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 29 ... 53, 54, 55

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: