Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 33 ... 63, 64, 65, 66, 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Jack Reacher: Nincs visszaút   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptyVas. Okt. 23, 2016 1:49 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 NUG4dbD




Jack Reacher: Nincs visszaút





Ahogy az első rész ajánlójában írtam, a Jack Reacher egy regényfolyam, bizonyos Lee Child nevű író tollából - a fura mód kilencedik kötettel felvezetett franchise pedig ezúttal a tizennyolcadikkal folytatódik. Logikát ne keressetek benne, ha csak azt nem, hogy négy év alatt Tom Cruise a valóságban öregedett annyit, mint mondjuk a könyvfolyam szereplője a fiktív világban. De természetesen nem így volt – annyira nincs azért összerakva ez az egész –, sokkal inkább valami különleges okból kifolyólag a producerek a Never Go Back című történetet tartották fontosnak a megfilmesítésre. Nem tudom, miért gondolták ezt, szerintem ez az alapsztori meglehetősen sablonos és kiszámítható volt, ebből nehéz lett volna egy igazán ütős folytatást csinálni… nem is nagyon sikerült. Korrekt film lett ugyan a Nincs visszaút, de semmi több: az első epizód árnyékában csak egy tucat akciófilm az élvezhetőbb fajtából, amiben immár nem feltétlenül Jason Bourne-t láttam viszont a vásznon. Az más kérdés, hogy az ő visszatérése sem sikeredett túlontúl fényesre.

Jack Reacher tehát visszatér. Hogy hol volt eddig, nem tudni, ezen film szempontjából igazából nem is számít – a lényeg, hogy kicsit öregecskén, de ismét itt van. Megmondom őszintén, igazából nem is érdekelt volna, de a felütés – bármennyire is vicces – megpiszkálta picit a fantáziámat. Nincs kizárva, hogy valami fölött átsiklottam, de én nekem hiányzott az egész jelent mögül a magyarázat: most akkor kik is voltak, azok, akik kezén csattan a bilincs? Honnan és hogyan pont akkor is jött az a telefon, kik voltak az agyonvert faszik kinn? Mit keres Jack Reacher, egy ex katonai rendész, aki köztudomásúan egyedül van, nem követ parancsokat egy nyilvánvalóan szervezett bűnügybe? Az eddigi karakter felépítése alapján (első film, ugyebár) azt végképp nem lehet várni tőle, hogy jelentsen egy őrnagynak, kvázi valami módon ismét szolgálatban legyen… ő, az a szellem, akiről azt sem tudják, hogy hol van. Hogy van-e egyáltalán… szóval, bármennyire is jópofa a belépő, de megint csak oda van szarva vászonra, anélkül, hogy bármi értelmes magyarázatot kapnánk rá. Azt sem egészen értem, miért kell egy ilyen figurának stoppolni. Ezzel akarták erősíteni az ebben a részben is említett „hajléktalan” mivoltát? Nem tudom, nekem kicsit fura volt egy ilyen kaliberű alaktól az, hogy ennyire nem mobil… mi van, ha egy nyomozásánál nem veszi fel senki út közben? Jó, persze ő a törvényen kívüli – mégis magas rangú támogatója van – és majd lop egy kocsit, de akkor is…

Reacher kálváriája akkor kezdődik, mikor kiderül, hogy a telefonos ügyfélszolgálat másik oldalán lévő bájos női hang tulajdonosát, Turner őrnagyot (Cobie Smulders) letartóztatják kémkedésért. Jack persze nem hisz a vádaknak, és már kezdődhetett is volna a várt nyomozásos mozi – azonban fordul a kocka és Jack Reacher is menekülni kényszerül. Nem tudom, valahogy hiányzott az az aprólékos, jól felépített, detektíves szál, ami az első részt jellemezte – s amit talán joggal várhattunk el a karaktertől. Bár… ahogy mondtam, ez már egy megfáradtabb figura (ne felejtsük el, 18-ik könyv!!), így talán érthetőbb a picit a visszafogottabb agyteljesítménye, mindenesetre ennél a pontnál szerintem valami kicsit félresiklott és tévúton is maradt egészen a végéig. Amitől egyébként féltem, hogy Reacher és Turner produkálnak majd egy kínos és klisés szerelmi szálat, az a szó szoros értelmében nem jött be: a kínosság más formában tette tiszteletét a vásznon. Reacher ugyanis kapcsolatba kerül egy lánnyal, egy lázadó tinivel, akit persze egész filmen keresztül védenie is kell – merthogy állítólag a csaj az ő lánya. Hárman menekülnek hát a mozin keresztül, Reacher, Turner és a lány: ebből viszont valami eszméletlen buta kapcsolatháromszög alakul ki közöttük, tele sablonos dialógusokkal és kiszámítható eseményekkel. Csak abba gondoljon bele mindenki, hány olyan film volt már, mikor a főhősnek valami szerettét kellett védelmeznie, aki aztán persze a szabályokat felrúgva veszélybe sodorja saját magát és a főhőst is. Az ilyen karakter egy ilyen moziban csak egy célt szolgálhat: megnehezíteni a főszereplő dolgát, sebezhetővé tenni azt.

Nem állítom, hogy Samantha (Danika Yarosh) minden fellépése kínos, sőt, a Nincs visszaút egyik óriási pozitívuma, hogy talán még igyekszik is kerülni a kliséket vele kapcsolatban, de önmagában a lány léte, ez a hülye apasági kérdés, a mozi ezen szála, oldala teljesen felesleges volt. Itt jut eszembe: Reacher egy képhez jut egy vadidegen lányról, aztán pár óra múlva már annak a lakásánál jár, majd követi őt… hogyan is? Jó, persze, arcfelismerő program, lakcímnyilvántartás, meg minden – a rendőrségen belülről mindez gyerekjáték. No de annak a figurának, aki egész eddig hangoztatottan egy szellem volt??? Kicsit ez is „csak úgy van” kategória volt nekem… és akkor még nem beszéltünk arról a legszigorúbban őrzött intézményről, ahol szinte minden BV őr segghülye. Az ételszállítós kavarás meg már csak a hab a tortán: a magam részéről nem vártam ennyire kiszámítható forgatókönyvet pont ettől a filmtől. Visszatérve a lányra, és az ő szerepére, szerintem általa rengeteget változott Jack Reacher figurája, ő ebben a filmben rég nem az a magányos, racionális és profi farkas, aki korábban volt. A nyomozása – az a kevés, ami van – részben egy Sherlockos intuícióra épül, részben pedig a csodára… a fegyverdoboz rejtélyének megfejtése számomra annak tűnik. Reacher egy gyerekcsősz lett ebben a filmben, aki ráadásul egy se veled se nélküled kapcsolatba bonyolódik egy vele egyforma rangú nővel, s akivel roppant fárasztó és ócska dialógusokra képes.

Az viszont, ami a korábbi Jack Reacherből megmaradt, az továbbra is hibátlan. Az egész lénye, profizmusa, jasonbournossága megint csak iszonyat tetszett. Leszámítva a börtönös részt, nagyjából a földön jár a film, az akciójelenetek nincsenek annyira túltolva ezúttal sem. Ahogy Reacher gondolkodik, amit és ahogyan tesz, ahogy érti és felhasználja a környezetét, az megint csak zseniális. Persze, valaki, valakik ellen ezeket használni is kell, így hát van megint egy rossz, simlis cég, annak rossz, simlis tábornok vezetője (Robert Zsebes Knepper), van sok-sok idióta bérgyilkos meghalni, no meg megint egy hiperszuper tehetséges konkrét ellenfél (Patrick Heusinger). Aki ezúttal ugyanúgy leszerelt katona, mint Reacher, de akinek vele ellentétben neve sincs (szegény) és aki ugyanolyan képzett minden tekintetben, mint ő. Nincs ezzel semmi baj – ha nem tudná a néző az első perctől kezdve, ki lesz az, aki a film végén elsétál a naplementébe, s ki az, aki ott marad a flaszteren vérbe fagyva. Mindenestre az ellenfél elég kemény, tökös, nagyképű és elbizakodott ahhoz, hogy a Reacherrel való párharca kitartson a film végéig, néhány ötlet, húzás kifejezetten tetszett a filmen belül. Ahogy egyébként a bunyók is, jól megkoreogrfált verekedés az összes, most nincs olyan idióta szcéna, mint a múltkor a fürdőszobás. Azt nem tudom, mennyire lehet valós és aktuális a háttér, a fegyverek eladása, meg egyebek, de szerintem csak nem véletlen a témaválasztás.

Ugyanakkor fura azt látni a vásznon, ha egy kedvencünk velünk együtt öregszik. Tudom, hogy más színészek ennél jóval idősebben akcióznak, de nekem valahogy most fura volt Tomot látni ebben a szerepben. Valahogy… valahogy elveszett az a frissesség, azzal együtt pedig az a hitelesség is, amit ez a szerep megkövetel. Különösen a mosakodós, félmeztelen résznél gondoltam rá: olyan felsőtesttel ezt kétséges bírni. De ez mégis csak apróság ahhoz a jellemváloztatáshoz képest, amit a karakterrel tettek egy film (és nem kilenc könyv!!) alatt: csináltak belőle egy nővel civakodó bébiszittert. És ez rohadtul nem állt jól neki. Így hiába egy pörgős, mai kor követelményeinek pont megfelelő akciófilm a Nincs visszaút, mindazt a varázsát sikeresen elvesztette, amit az első epizódban felépített. Talán ha nem ugrottak volna rögtön ekkorát, talán ha a néző is értené, hogy az egyedül dolgozó, megfoghatatlan és legyőzhetetlen főhősből mikor, hol és miért lett egy érzelgős szereplő, aki siránkozik 15 elvesztegetett év után, jobb lett volna. Jason Bourne AZ után a tragédia után sosem lesz ilyen… legalábbis remélem



75%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 29, 2019 7:48 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptyVas. Okt. 23, 2016 9:30 am

R2-D2 írta:

Jack Reacher: Nincs visszaút

Jack Reacher tehát visszatér. Hogy hol volt eddig, nem tudni, ezen film szempontjából igazából nem is számít – a lényeg, hogy kicsit öregecskén, de ismét itt van.

Nem tudom, valahogy hiányzott az az aprólékos, jól felépített, detektíves szál, ami az első részt jellemezte – s amit talán joggal várhattunk el a karaktertől.

Csak abba gondoljon bele mindenki, hány olyan film volt már, mikor a főhősnek valami szerettét kellett védelmeznie, aki aztán persze a szabályokat felrúgva veszélybe sodorja saját magát és a főhőst is. Az ilyen karakter egy ilyen moziban csak egy célt szolgálhat: megnehezíteni a főszereplő dolgát, sebezhetővé tenni azt.

Így hiába egy pörgős, mai kor követelményeinek pont megfelelő akciófilm a Nincs visszaút, mindazt a varázsát sikeresen elvesztette, amit az első epizódban felépített. Talán ha nem ugrottak volna rögtön ekkorát, talán ha a néző is értené, hogy az egyedül dolgozó, megfoghatatlan és legyőzhetetlen főhősből mikor, hol és miért lett egy érzelgős szereplő, aki siránkozik 15 elvesztegetett év után, jobb lett volna. Jason Bourne AZ után a tragédia után sosem lesz ilyen… legalábbis remélem

75%


Igen, a nyomozásos rész nagyon hiányzott, ez volt a legmeghatározóbb érzésem a film alatt... bár ezt már az előzetes alapján is sejtettem. A gyenge pontokban is nagyjából egyetértünk, főleg a rém béna börtönös jelenetben.

Sam viszont nekem nem volt ennyire negatív figura, szerintem jól kiegészítették egymást Reacherrel, aki ugye már megindult az elpuhulás és a demencia útján Smile . Nem is azt éreztem belőle, hogy most itt Reacher annyira érzelgős lenne, de azért nem vitatható el némi érzelem, ha az ember megtapasztalja "magányos farkasként", hogy milyen lenne, ha lenne egy lánya, akiről gondoskodnia kell.

Spoiler:

Butább lett a film, és ez nem állt jól neki. Nálam azért lett 7,5.

U.i.: A megjegyzésed alapján jöttem rá, hogy az új Bourne-t még nem is láttam, így nem tudom, mi "AZ" a tragédia.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptyVas. Okt. 23, 2016 11:44 am

Niwrok írta:

Jack Reacher: Nincs visszaút


Sam viszont nekem nem volt ennyire negatív figura, szerintem jól kiegészítették egymást Reacherrel, aki ugye már megindult az elpuhulás és a demencia útján  Smile . Nem is azt éreztem belőle, hogy most itt Reacher annyira érzelgős lenne, de azért nem vitatható el némi érzelem, ha az ember megtapasztalja "magányos farkasként", hogy milyen lenne, ha lenne egy lánya, akiről gondoskodnia kell.

Átlagembereknél ezzel nincs semmi baj, csak - ahogy írtam - Reacher korábban felépített karakterében ennek nincs helye. Szerintem.

Spoiler:

Butább lett a film, és ez nem állt jól neki. Nálam azért lett 7,5.

U.i.: A megjegyzésed alapján jöttem rá, hogy az új Bourne-t még nem is láttam, így nem tudom, mi "AZ" a tragédia.
.

Spoiler:

Egyszerűen ez a korábban magányos, profi gyilkos családot véd stílus számomra tök idegen volt ettől a figurától, ettől a franchise-tól. Annak ellenére az, hogy csak egy epizód volt eddig, ugye...
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: A könyvelő   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptyVas. Okt. 30, 2016 2:29 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 TchkiHb





A könyvelő





Emlékeztek még Raymond Babbittre? Az Esőemberre? Aki testvérével, Charlie Babbittel Las Vegasba ment lapokat számolni? No, képzeljétek el, mi lett volna, ha akkor a testvére nem kártyázni tanítja meg, hanem mondjuk könyvelni. És nem mellesleg, ha anno az apja nem autót vezetni tanítja meg, hanem mondjuk bunyózni, fegyverrel lőni, miegymás. Akkor… akkor lehetne azt is mondani, hogy Christian Wolff, azaz a Könyvelő az Esőember egy másik megtestesülése egy másik dimenzióban. Jó, nyilván egetverő baromság egy autista könyvelő és egy kommandós keveredése, de nekem végig nem ment ki a fejemből, hogy a Rain Man akcióverzióját látom…

Christian Wolff (Ben Affleck) egy könyvelő. Kis cégével egy chicagói(?) külvárosi üzletsoron tanyázik, ahova az átlag falusi néni és bácsi is simán betérhet és remek jogi tanácsot kaphat a házilag készített gyöngy nyakék után befizetendő adó csökkentésére. Mert ugye a könyvelők már csak ilyenek, a könyvelőket azért tarja az ember, hogy adónkat csökkentsék – kíváncsi vagyok, egy adatrögzítésbe belefáradt szakember mondjuk, mit szól ehhez… de mindegy is. Szóval, ez a Wolff nevű fickó kívülről egy átlag könyvelőnek tűnik, aki azonban valójában kettős életet él: titokban a bűnözők, kartellek, maffiák pénzeit mossa tisztára, s így, mint olyan, meglehetősen kényes ügyfélkörrel rendelkezik. Itt jegyzem meg, a trailer totál félrevezető, ugyanis főhősünk után nem egy volt ügyfél nyúl majd, nem egy korábban elvégzett munkája miatt akarják elhallgattatni, hanem majd az új munkája miatt – ugyanis Wolff úgy dönt, hogy a sok veszélyes és utazással járó megbízatás után helyben vállal munkát. Egy nagy cég kéri fel könyvvizsgálatra, a gyanú szerint az elmúlt években több millió dollár hiányzik a cégből, Wolff feladata pedig megtalálni a pénz szivárgásának forrását. A könyvekből, 15 év anyagából, egyetlen éjszaka alatt…

Átlagembernek ez minden bizonnyal felettébb megterhelő lenne, de Wolffnak van egy nagy előnye a többiekkel szemben: ő különleges. Ezt legalábbis többször hangsúlyozzák az e tekintetben nem kevés PR ízt hordozó moziban: a történet szerint ő egy magasan funkcionáló autista. Innen ered az egészen kiváló matematikai készsége, hisz a Rain Man óta tudjuk, hogy az autisták mind remekül számolnak. De hogy a dolog ne legyen ennyire egyszerű, ő nem olyan látványosan beteg, mint ahogy Raymond volt, ő teljesen beilleszkedett a társadalomban, néhány apró kellemetlenséget kell csupán magán elvégezni naponta és már teljesen humán kompetens is. Azt egészen azért nem teljesen értettem, mi célt is szolgál az egész procedúra, vélhetően egy igazi autistának eszébe sem jut a lábát sodrófával dörzsölni, de fogadjuk el, hogy Wolff ettől érzete biztonságban magát… hmm... tekintsük egyfajta perverziónak. A fickó teljes jellemzéséhez az is hozzá tartozik, hogy katona apja egészen sajátos módon kezelte gyerekkori autizmusát: gyakorlatilag egy profi gyilkológépet, egy kommandóst nevelt fiából – aki a kezdeti félelme és gátlástalansága után kiválóan bánik a saját öklével és gyakorlatilag minden nemű fegyverrel. Mindenki a legújabb Batmanhez hasonlítja, de mivel én azt nem láttam, ezért nem is tudok Affleck ezen alakítására szuperhősként (és a filmre egyfajta szuperhősfilmként) gondolni: nekem sokkal inkább egy Jack Reacher/Jason Bourne féle figura jut róla eszembe.

Ahogy írtam, Wolff elfogad egy munkát, a reggeli tükörtojás, muffin és valami különleges módon laposra sütött bacon után neki is áll dolgozni: meg is találja a hibát a vizsgált cég rendszerében. Ennek viszont nagy ára van: valaki ez után el akarja hallgattatni őt – fura, akkor miért bérelték fel, ugye – de nem csak őt, hanem a véletlenül kolléganőjévé avanzsálódott Danát (Anna Kendrick) is. Wolff pedig – meglehetősen sablonos filmes szerkezetet követve – természetesen a lány védelmére kel, aki természetesen közel kerül hozzá, s aki természetesen megtudja a férfi nagy titkát. Annak ellenére, hogy ez roppant kiszámítható szál, mégis ez volt az egészben a kevésbé fájó: a filmbe beépített flashbackek remekül egészítik ki, árnyalják az autista, visszahúzódó férfi jellemét és kettejük kapcsolatát. Sőt, azt a csapdát is sikeresen elkerülik az írók, hogy az eddig vérprofi és legyőzhetetlen főhőst túlságosan elgyengíti és sebezhetővé teszi a nő a moziban – a betegség remek kibúvó ez alól. Sokkal jobban bosszantott két másik szál, amik viszont sokszor minden józan észt nélkülöztek (még azon felül is, hogy kicsoda, micsoda is ez a Wolff): mindkettő egy roppant béna meglepetéssel, csavarral operál – az egyik azonban idejekorán kiszámítható, a másik meg egy zavaros katyvasz egy öregedő karmester   Wink  körül. Kezdjük utóbbival…

A minisztériumban egy Ray King nevű (J.K. Simmons), nyugdíj előtt álló hivatalnok teljesen rá van kattanva egy titokzatos jóemberre, aki több, régóta megfigyelt bűnöző környezetében is feltűnik, s aki vélhetően ezen emberkéknek a piszkos pénzügyeit is intézi. Magához is kéreti hát az egyetlen, minisztériumban dolgozó, de ezek szerint soha át nem világított, hamis múlttal rendelkező elemzőt, hogy derítse ki, ki is ez a fickó: a nő, Medina ügynök (Cynthia Addai-Robinson) pedig munkahelyét féltve, könnyes szemmel vállalja el a feladatot. Az sajnos nem derül ki, hogy is tudott ő ilyen pozícióba kerülni, meg az sem, hogy Ray King hogy jött rá a titokra (és miért CSAK ő jött rá erre  Rolling Eyes  ), mindenestre a nő természetesen megfejti Wolff valódi énjét – ami még nem is lenne baj. Ez még egy jó kis krimi szál lehetne, de aztán az írók egy teljesen zavaros és hiteltelen múltbéli magyarázattal rendesen hazavágják ezt a szálat: kimondottan kényelmetlen és bosszantó volt King múltbéli története, amit a fináléra tartogattak. Összeráncoltam a szemöldökömet, hogy akkor most mit és hogyan, mikor a sztorit hallgattam: tulajdonképp sem King motivációit, sem szándékát nem értettem a végére…

Ennél gyermetegebb – de érthetőbb – volt a másik húzás, amit kitaláltak a sztoriban: Wolff kiiktatását ugyanis egy zsoldos csapatra bízzák, ennek vezetője pedig egy profi bérgyilkos, aki méltó ellenfélnek tűnik Wolff számára. A baj csak az, hogy kb. a film felénél – ahogy a flashbackek szépen jönnek elő, ahogy a gyerekkori események megelevenednek – kitalálható, ki is ez a faszi és mi is lesz a szerepe. Totál egyértelmű, hogy John Bernthal (akit amúgy a TWD Shane figurája óta nagyon bírok) karaktere kicsoda, mint ahogy a néhány elejtett mondatból, visszaemlékezésből az is, mi lesz kettejük találkozásának vége. Ugyan lehetett volna egy jó kis drámát kreálni e köré, de az írók nem voltak eléggé tökösek hozzá: így viszont csupán egy kényszeredett mosolyra futhatja a sokat látott nézőtől az események tetőpontja. Egyébként is, az egész mozira mindent lehet mondani, csak az nem, hogy drámai: Wolff létezése, működése, önmagában a „magasan funkcionáló” autizmusa kissé hihetetlen – az írók pedig inkább humorral, mint drámával oldják fel a kényes/véres helyzeteket.

Az A könyvelő egyik legjobb húzása talán egyébként pont  humora: velem együtt a közönség többször is hangosan felröhögött a teremben, ahogy Wolff kezel bizonyos helyzeteket. Kétségtelen az is, hogy a kis „barátnő”, Dana jelleme egy ilyen ember mellett, egy ilyen filmben abszolút magas labda humorforrás tekintetében, de rajta kívül is nagyon sok olyan szitu van, mikor Wolff – némileg Raymond Babbittet idézve – kurtán-furcsán zár le egy beszélgetést, vagy egy gyilkosságot. Ezek a poénok viszont maradéktalanul működnek – de talán valóban kicsit fura megvilágításba helyezik az egész betegséget, amiről a film szól. Ha úgy vesszük, ez az egész tényleg árt az autizmusnak, annak megítélésének – az Esőemberrel ellentétben – viszont azt kell mondjam, nem a poénok azok, amik hiteltelenné teszik a figura létét. Sokkal inkább az, hogy egy ilyen múlttal rendelkező gyerekből szerintem képtelenség egy ilyen szinten profi kommandós könyvelőt nevelni – tábornok apuka ide, vagy oda… Mindezek mellett a végén ráadásul az A könyvelő tesz egy kísérletet arra is, hogy a nézőben a betegséggel (és főszereplőivel) kapcsolatban kicsi empátiát is ébresszen – az intézetes jelenet a támogatók emlegetésével burkoltan és kevésbé burkoltan is ezt a célt szolgálja. Az más kérdés, hogy miközben örül az ember, hogy a titokzatos telefonáló kilétére is fény derül, azon is elgondolkodhat, hogy a Jennifer Goinest is meghazudtoló figura igazából hogyan is képes mindarra, amit reá ruháztak. Szerintem ez is teljesen felesleges és hatásvadász magyarázat – valahogy nem volt benn az egészben.

De bármennyire is negatív kicsengésű ez az ajánló, azt kell mondjam, az A könyvelő egy nagyjából élvezetes film. Jó a ritmusa, jók az akciójelenetei, jó a humora: izgalmas, pörgős kis akciókrimi. Ha eltekintünk Wolff meglehetősen abszurd karakterétől, egy egész különleges ügynökös mozit kapunk, ami valahol próbálja megint csak közelebb hozni a nézőhöz ezt a betegséget, illetve azokat az embereket, akik ebben szenvednek. Ezúttal nem sármos öcs és kártyákat számoló báty képében, hanem egy kommandós könyvelő figuráján keresztül… kissé idétlenebb megoldás, de valahol működik. Ja, meg hát hogy is ne bírnám a tényleg bamba és érzelemmentes (Ben Affleck Gosslingi magasságokban   Twisted Evil  ) ábrázatát, mikor is Luke Skywalker fénykard-replikát is tart a lakókocsijában???




75%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 29, 2019 7:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Sinister / Sinister 2.   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptyHétf. Okt. 31, 2016 1:54 am

R2-D2 írta:

Sinister

Iszonyat jó volt. Rég láttam ennyire nyomasztó hangulatú, borzongatóan feszült és félelmetes mozit, amikor akkor is szorongsz, ha nem történik semmi a vásznon. Pont az a lényeg, hogy gyakorlatilag elhiszed, hogy bármikor történhet. Nagyon tetszett az indiánra emlékeztető srác, Trevor szerepe, ha nem lettek volna az egyéb rémségek, akár rá is lehetett volna építeni a mozit. Tulajdonképp tetszett Oswalt figurája is, a mániája miatt viszont nehéz azonosulni vele – a finálé ismeretében érdekes a szereplő megszerethetőségi foka. S ha már finálé: nekem kifejezetten bejött az, úgy, ahogy volt: kellően meglepő és megrázó, vérbeli horror zárás.

90%  


Az első részé csak újranézés volt, amiatt, hogy amikor a második részt elkezdtem nézni, az első öt perc után semmit nem értettem az egészből, és gondoltam, frissítésnek jó lesz. Más okom nem is volt rá, mert nem igazán tetszett a Sinister. Nem is a sztori vagy a "klisék" miatt, mert abban még voltak is kellemes vonások, a mindig újragyártott Kör-utánérzéstől az Alan Wake-ig bezáróan, amiben az őrületig fokozódó írói megszállottság és az elvesztett dicsőség becsvágya is szépen kidomborodik. A stílusa és a forgatókönyve viszony nagyon nem működött nálam, leginkább azért, mert fél óra után már túl unalmas volt, hogy író barátunk csak mozizik, ahogy az is, hogy az első ijesztőnek szánt jelenetek teljesen függetlenek a cselekménytől, csak kellékek. Nem jöttek be a túlsötétített szobák, sem az erőltetetten gyenge világítás, sem az elakadt lemezjátszóra emlékeztető zene, és a koncepcióban is akadtak furcsaságok, például a költözés szerepe. Így a hangulat és a gyengébb sztorielemek mellett csak a jobb sztorielemek, a trükkösebb ijesztések (pl. a monitorból kinézős) és a jó emlékeket ébresztő színészek jelentettek kompenzációt.

5,5/10


R2-D2 írta:

Sinister 2 - Az átkozott ház

A horrorokban, pláne az ilyen démonos horrorokban nem túl nehéz folytatást csinálni: elég, ha a Gonoszt megmutatják egy vágóképben a film végén, s már meg is van a sequel létjogosultsága. Még csak az sem kell, hogy fizikai kapocs, konkrét történeti szál legyen a két epizód között, általában elég, ha maga a Démon vándorol moziról mozira… és házról házra. Picit sajnálom, hogy nem néztem újra az előző részt, így nem tiszta teljesen minden a Nyomozó (James Ransone) és Oswalt kapcsolatából – de legyen mentségem arra, hogy nem gondoltam rá, hogy az írók veszik azt a fáradtságot, hogy személyekkel is összekössék a történeteket.

A legelején még semmit nem tudunk – mert az csak egy dolog, hogy Dylannek látomása van egy kisfiú képében, meg azért nagyjából számíthatunk is rá, hogy ha már Sinister filmet nézünk, akkor a házban korábban biztos volt családirtás – és egy ideig a mozi okosan félre is vezet minket. A szupermarketes feszültség, a menekülés, a templomban festegetés sokáig okosan növeli feszültséget, egy ideig a néző azt sem tudja, hol van... és ebbe vonnak be a démon helyett/mellé egy olyan fenyegetést, ami nekem kimondottan tetszett. Most inkább le se írom, mit, élje át mindenki maga a Collins családi hátteret ehhez a horrorhoz, de ez által valahogy az egész mozinak adtak egy emberibb, földhöz ragadottabb vonalat.

Mindezek miatt viszont simán lehet úgy érezni – talán jogosan, talán ok nélkül – hogy a Sinister 2 unalmasabb, laposabb, kevésbé horroros mozi lett, mint elődje. Kicsit én is így érzem, mert bár kifejezetten tetszett a háttérismeretek kibővítése, hogy egy családi drámát is bevontak Bughuul mellé, viszont az ismeretlentől való félelem – ugyebár minden igazi horror alapja – kissé háttérbe szorult.  

75%


Hát, ezért majdnem kár volt újranézni az elsőt... A "jogfolytonosság", a csetlő-botló nyomozó figurájának átmentése és a démonos vonallal párhuzamosan futó családi szál tényleg megsüvegelendő, jól kiegészítenék a horrort... ha lenne. Mert sajnos a nyomozón, az ördögi Michael Jacksonon és a filmtekercsek puszta létezésén kívül mást nem is tartottak meg az eredeti filmből.

Az új filmtekercsek csak giccses hülyeségek (gyilkosság aligátorral...), próbálva rájátszani a halálesetek egyediségére és bizarrságára, de ezzel kidobták azt a pontját a koncepciónak, hogy a gyilkosságoknak elég könnyűnek kell lenni ahhoz, hogy egy gyerek is megcsinálja. Az is erőltetett volt, ahogy bemutatták, hogyan készülnek a filmtekercsek, de ahogy a kis operatőr élveteg vigyorral ügyetlenkedett a kamerával a kukoricásban, inkább ne tették volna; különösen azért nem, mert a légből kapott démoni megszállást is jobban bevette a gyomrom, mint ezt a dacoskodást a "tagsággal" kapcsolatban. És hogy milyen "tagság"? Hát az, amivel együtt repült a kukába a filmnézések feszültsége is, mert ha van valami, aminek a produkálására ez a béna ifjúsági szellem-filmklub képtelen, az a feszültség. Bughuul legendája valami nevetséges módon gyerekeknek szóló beavatási szertartássá degradálódott, amin tovább ront a kölykök feltűnésének és eltűnésének röhejessége, ahogy köddé foszlanak fényes nappal az udvaron is, és amikor félelmetesnek kéne lenniük, akkor is csak olyanok, mintha csak csibészkednének. Ezután meg már felesleges is részleteznem az olyan csicsákat, mint a norvég rádiós anekdotát (a finálé "folytatjuk"-ján kívül semmi szerepe), és azt a full értelmetlen dolgot, hogy a tekercsekhez ezúttal aláfestésnek egy régi gramofon is jár, mint egy némafilmnél.

Az első rész legalább különleges volt, még ha ez az egyéniség nem is jött be maradéktalanul. A folytatás már az sem.

4/10


Voltak már jobb halloweeni moziélményeim is...
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptyHétf. Okt. 31, 2016 9:27 pm

Niwrok írta:

Sinister

5,5/10


Sinister 2 - Az átkozott ház


Az első rész legalább különleges volt, még ha ez az egyéniség nem is jött be maradéktalanul. A folytatás már az sem.

4/10


Voltak már jobb halloweeni moziélményeim is  R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Winking .
.

Sajnálom, de igazából nem lep meg... nem tetszhet mindig minden egyformán. Sebaj, lesz még olyan is... peace
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: The Accountant / A könyvelő   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptyKedd Nov. 01, 2016 12:10 am

R2-D2 írta:

A könyvelő

Átlagembernek ez minden bizonnyal felettébb megterhelő lenne, de Wolffnak van egy nagy előnye a többiekkel szemben: ő különleges. Ezt legalábbis többször hangsúlyozzák az e tekintetben nem kevés PR ízt hordozó moziban: a történet szerint ő egy magasan funkcionáló autista. De hogy a dolog ne legyen ennyire egyszerű, ő nem olyan látványosan beteg, mint ahogy Raymond volt, ő teljesen beilleszkedett a társadalomban, néhány apró kellemetlenséget kell csupán magán elvégezni naponta és már teljesen humán kompetens is. Azt egészen azért nem teljesen értettem, mi célt is szolgál az egész procedúra, vélhetően egy igazi autistának eszébe sem jut a lábát sodrófával dörzsölni, de fogadjuk el, hogy Wolff ettől érzete biztonságban magát… hmm... tekintsük egyfajta perverziónak.

Wolff pedig – meglehetősen sablonos filmes szerkezetet követve – természetesen a lány védelmére kel, aki természetesen közel kerül hozzá, s aki természetesen megtudja a férfi nagy titkát. Annak ellenére, hogy ez roppant kiszámítható szál, mégis ez volt az egészben a kevésbé fájó: a filmbe beépített flashbackek remekül egészítik ki, árnyalják az autista, visszahúzódó férfi jellemét és kettejük kapcsolatát. Sőt, azt a csapdát is sikeresen elkerülik az írók, hogy az eddig vérprofi és legyőzhetetlen főhőst túlságosan elgyengíti és sebezhetővé teszi a nő a moziban – a betegség remek kibúvó ez alól. Sokkal jobban bosszantott két másik szál, amik viszont sokszor minden józan észt nélkülöztek (még azon felül is, hogy kicsoda, micsoda is ez a Wolff): mindkettő egy roppant béna meglepetéssel, csavarral operál – az egyik azonban idejekorán kiszámítható, a másik meg egy zavaros katyvasz egy öregedő karmester   Wink  körül.

75%


Na, ilyen rövid időt sem nagyon kellett várni mostanában, hogy valamit nagyjából ugyanúgy lássunk  Smile .

Nem volt ez rossz film, leginkább azért, mert Wolff karakterét jól megcsinálták, ahogy az akciójelenetek is bejöttek (részben a John Wick utóíz miatt  Smile ). Én el tudtam hinni, hogy lehet ilyen; az autistákra tudtommal jellemző koncentráció (aminek a megzavarása okozza az enyhébb esetekben a dührohamokat) indokolhatja a pontosságot, a kényszerességig fokozódó elhivatottságot, amihez akár hozzá is jöhetett az apja által belevert közelharc és a fegyverhasználat (itt jegyezném meg, hogy a láb sodrófázása nem biztonságérzet, de még csak nem is autista perverzió   nono , hanem a legtöbb keleti harcművészetben fontos edzőgyakorlat az amúgy igen sérülékeny sípcsontok erősítésére és a fájdalomérzet csökkentésére... hogy utána be tudjon térdelni egy szélvédőt, ha úgy hozza a szükség... ami mellett a strobi és a zaj is leginkább edzésnek tűnt). Wolff még egy elég enyhe eset az én megítélésem szerint: csak akkor kapott rohamot, ha valamit nem tudott befejezni, attól nem, ha összeértek a különböző ételek (zavarta, de azt képes volt magától korrigálni).

De túl sokfélét akartak vele csináltatni, túl sok stílusban, túl sok szálon, aminek egy része nem is kapcsolódik a fő cselekményhez. Elsőre például csak azt néztem, hogy a film fele eltelt, és többet tudtam meg a Wolffra vadászó ürgéről, mint Wolffról; úgy mutogatták, hogy hogyan dolgozik, mintha legalábbis lenne ennek szerepe. De az öreg adónyomozó szála még ennél is rosszabb volt (bármennyire bírom J.K. Simmonst), az ugyanis csak azért van, hogy legyen, aki narrátorként elmeséli Wolff múltját, ami nem fért bele a flashbackekbe. Ehhez képest még a bénácska romantikus szál volt a kevésbé rossz, pedig nekem néha a csaj kínosabb volt, mint Wolff a visszafogott szociális képességeivel. Ezektől annyira csapongó lett a film, ami már az amúgy sem acélos koncentrációmat is kikezdte.

Spoiler:


Sorozatpilotnak lenne jó igazán, hogy később a levegőben lógó szálak is bekapcsolódjanak a sztoriba, de mert nem az, így...

6,5/10

U.i.: A konyhalány legalább annyira nem keverendő a sous-cheffel, mint az adatrögzítő a könyvelővel, az adószakértő-könyvvizsgálóval meg főleg   tongue .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptyKedd Nov. 01, 2016 2:12 pm

R2-D2 írta:


Warcraft: A kezdetek

Talán kicsit jobban szeretem  a fantasyt, talán csak jobb hnagulaban talált meg, talán az előzetes ismeretek hiánya miatt, de a teljesen nyilvánvaló hibái ellenére én elvoltam vele.

75%


El bizony... sőt, másodszorra még jobban el. Így, hogy már nem vesztem el annyira az egészben, sokkal jobban élveztem a mozit. A gólemes részt leszámítva más nem nagyon fájt, a film továbbra is egy roppant látványos, szórakoztató fantasy, semmi több. Talán, ha nem Durotannal és az orkokkal kellene (vagy is kellene) azonosulnunk, talán ha jobban az emberi vonalra feküdtek volna rá, könnyeb lenne - bár akkor meg lehet, a játék feelingje sérülne. Nem tudom..

Ami viszont érdekes, a BD extrái között van egy 55 perces képregény, ami Medivh őrzővé válását, az első FEL élményét meséli el, amiben a trollok megtámadják Viharváradot és meghal a király. Nagyon jó az összes extra, tényleg informativ, de ez a 55 perc egy különleges(en jó) prequel a filmhez. Ja, meg milyen állat, hgy a Madame Tussaudban van Warcraft terem... Shocked


.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptyKedd Nov. 01, 2016 8:38 pm

Niwrok írta:

A könyvelő

Spoiler:


A konyhalány legalább annyira nem keverendő a sous-cheffel, mint az adatrögzítő a könyvelővel, az adószakértő-könyvvizsgálóval meg főleg   tongue  .
.

A könyvelős dolgot csak azért írtam, mert a saját könyvelőm pont most adott le több céget - engem is -, mert mindkét kezében tönkrementek az ízületek a sok gépeléstől. Szóval, nem keverem, de azt látom, hogy a mezei könyvelők életét nem az adóelkerülések kitalálása tölti ki, sokkal inkább a havi több száz (ezer) számla gépre vitele... hmmm

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Mustang   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptySzomb. Nov. 12, 2016 1:48 pm

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Mustang

A gála előtt a Mustangtól tartottak a leginkább, mint vetélytárstól a szakavatottak: 5 török lány történetétől, akik az adott kultúra bigott sajátosságai miatt kénytelenek szembeszállni a hagyományokkal és kénytelenek menekülni a rájuk erőltetett házasságkötés elől. Ez utóbbi története valójában a film, mégpedig a legkisebb lány, Lale szemszögéből, aki tulajdonképp a legkevésbé sincs kitéve az egész procedúrának, mégis pont ő lesz az, aki a forradalmi változást elhozza a török család életébe.

Értem, hogy maga a téma kiemelten fontos, hogy fel kell hívni a világ figyelmét arra, ahogy vannak a Földön még olyan országok és közösségek, amiknek hagyományai megragadtak pár évszázaddal ezelőtti szinten – de ezt szerintem nem egy bájos ifjúsági filmbe kellett volna csomagolni. Túl aranyos és semmilyen lett a mozi, aminek – ha igazából alaposan belegondolunk – még a témája sem annyira egetverően durva. Ha már Kelet és iszlám… hol van ez az iszlám (állam) nőkkel való bánási módjától, s hol van ez mondjuk az indiai, arab, csoportos erőszakolásos dolgoktól? Igazából két dolog lehetséges: vagy én vagyok bunkó és érzéketlen és abszolút nem fogékony erre a témára, vagy egyszerűen a film nincs jól összerakva, hogy a felszínes gyerekessége alól elő tudjon törni bármilyen erővel is a komor mondanivalója…

Nekem a Mustang egy kifejezetten kellemes képi világú, nagyon aranyos kislányokat felvonultató mozi, néhány nagyon jó beállítással, kevés igazán hatásos jelenettel. A mondanivalója meg nem volt újdonság, a drámaisága meg nem jött át (már ha volt egyáltalán ilyen tervben): egyszerűen nem tudtam sem igazán felháborodni, sem megdöbbenni a látottakon. Ugyanakkor egy kellemes filmet láttam, ismét jártam egy idegen kultúrában, ismét megismertem egy új ország filmjét – erre mindenképp jó volt, de amúgy nem maradandó élmény. Tudom, hogy első blikkre többet adtam rá, de így, átgondolva és kifejtve csak:

75%


Azzal a "pár évszázaddal" már a múltkor is túlbecsülted a két kultúra közti eltérést  Smile .

Látatlanban egyelőre azt tudom mondani, hogy valószínűleg azért csomagolták ifjúsági filmbe, hogy a dolog ártatlanságával, játékosságával álljon kontrasztba a következmény. És hogy hol van ez a fundamentalista iszlám nőkkel való bánásmódjától? Ebben gyökerezik: a nő vagy használati tárgy, és legfeljebb annyi értéke van, mint egy lábasállatnak, vagy maga a két lábon járó bujálkodás, és ha nem kényszerítik erős korlátok közé, akkor az egyetlen célja lesz az életében, hogy "ártatlan" férfiakat elcsábítson, megrontson. Ha meg már a démon hatott a férfira, nehogy már csorbítsa annak tekintélyét azzal, hogy nemet mond.

Ebből a filmből így leírás alapján talán kevésbé, de ilyenkor látszik, hogy ez mennyire nem a vallásról meg az erkölcsről szól, hanem a hatalomról és az irányításról, leginkább a férfiak hatalmáról és irányításáról. Hirtelen a Nader és Simin vallási tudakozója ugrott be, ahol az vallási dilemma, hogy nőként meg lehet-e mosdatni a magatehetetlen öreg férfit, de az nem, hogy lehet-e hazudni egy gyilkossággal kapcsolatban...


Bár már rég nem emlékeztem, hogy miket írtam előzetesen a film kapcsán, a filmet látva pontosan ugyanazok a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mint amik anélkül. Hiszen nem kellett látnom a filmet magát, hogy tudjam, miről szól, és hogy arról hogyan gondolkodom.

Hogy ennek csekély köze van az iszlámhoz vagy akár a valláshoz, sokkal inkább a hatalomról szól, a férfiak hatalmáról, amiket hagyománnyá tett az idő egyszerűen azáltal, hogy régóta vannak így, és vallássá azáltal, hogy valaki egyszer azt mondta, ez a "helyes", mert neki így volt jó, és elég sokakat meggyőzött arról, hogy nekik is így lesz jó, a többit meg, akinek nem tetszett, azt legyilkolták vagy elnyomták. Így lett hagyomány, hogy a nőnek az a dolga, hogy kiszolgálja a férfit, és megőrizze magát neki... azt meg ugye akkor is tudja csinálni, ha nem szereti vagy akár nem is ismeri. Nekem az a jelenet lesz talán a legemlékezetesebb a filmből, ahol a két fiatal nagyjából két perce ült egymás mellett teljesen közönyösen, kicsit tanácstalanul és megszeppenve, és a nagyi máris megállapította, hogy jó házasság lesz ez, mert milyen boldogok. Az, "boldogok". Így aztán könnyű és kényelmes a férfinak, mert nem kell strapálnia magát a nőért, a kedvét keresni, küzdeni érte más férfiakkal, és a nőknek sincs okuk arra, hogy a versenyszellem feltüzelésével, bujálkodással erőszakot, és ezzel káoszt "szítsanak" a férfiak között... Innen máris le lehet vezetni, hogy a férfi csak megtévelyedni tud, de a bűn a nőé, mert csak az csábít, az minden rossz forrása, ezért is jó minél kevesebbet engedni érintkezni a nőket férfiakkal, minél kevesebbet mutatni magából, így véve elejét a "bűnbeesésnek"... így ha meg is erőszakolják, azt csak a nő kényszerítette és kényszeríthette ki... és ez azért van jól így, mert ez a "gumimaci-hagyomány"...

Akkora sokk, érzelem engem sem ért közben, nekem is erőteljesebbek voltak a pozitív képek, a tengerparti pancsolás, a meccsnézés izgalma és a drukkolás, és még a napozás is, de a kontraszthoz mindenképpen kellettek, hogy a gyermekkor végével, a szexuális "szabadosság" elérkezésével egy viszonylag tág látókörből (iskolába jártak, számítógépet, mobilt használtak) hogyan próbálták őket visszaerőszakolni abba az avas bödönbe, amiből éppcsak kinézhettek. Ehhez még a nagyi is illett, hiszen valóban félhetett a nagybácsi haragjától (és a később nyílt fenyegetésként megfogalmazott "becsület"gyilkosságtól), és egy enyhébb büntetéssel próbálta a "helyes" úton tartani a lányokat, mielőtt a nagybácsi szükségét érezné, hogy beavatkozzon... a maga módján, sokkal durvábban. A film igazán addig volt lendületes és erős, amíg az első két lány férjhez nem ment, onnantól inkább lassú kínlódás volt, amiben már a pisztolylövésnek sem volt akkora ereje, mint kellett volna.

A téma jó, ahogy a bemutatásnak is vannak előnyös részei, de a Kreuzweg lényegesen erősebb film ugyanebben a témában, pedig azt szinte megfojtja a rendező "művészkedő" hajlama... viszont nem is áltat azzal, hogy ez csak az iszlámra vonatkozik, vagy hogy ezen Európában már évszázadokkal ezelőtt túlléptünk.

7/10
.


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 12, 2016 3:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptySzomb. Nov. 12, 2016 2:20 pm

Niwrok írta:


Mustang


Bár már rég nem emlékeztem, hogy miket írtam előzetesen a film kapcsán, a filmet látva pontosan ugyanazok a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mint amik anélkül. Hiszen nem kellett látnom a filmet magát, hogy tudjam, miről szól, és hogy arról hogyan gondolkodom.

7/10

Örülök, hogy megnézted, s annak is, hogy a végeredményünk nagyjából ugyanaz. Igaz, megint picit más utakon jártunk, picit más súlypontok alapján értékeltünk, picit más fogott meg benne, de sebaj. peace

Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Legendás állatok és megfigyelésük   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptyVas. Nov. 20, 2016 9:07 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 NUvBsOH





Legendás állatok és megfigyelésük





A Legendás állatok és megfigyelésük (eredeti címén: Fantastic Beasts & Where to Find Them) egy 2001-ben kiadott fiktív tankönyv, amit J. K. Rowling írt a Harry Potter című könyvsorozat világához. Egy 2001-es interjúban Rowling azt mondta, hogy azért választotta a könyv tárgyának a mágikus lényeket, mert ez egy vicces téma és a Harry Potter-könyvekben már sok-sok dolgot kitalált velük kapcsolatban. A írónő neve nem került fel a könyv borítójára, a fiktív mű „hivatalosan” Goethius Artemis Fido Salamander alkotása, aki ebben a világban jelentős magizoológus, munkásságáért a Merlin-díj ezüst fokozatával tüntették ki. Göthe Salmander neve egyébként – az eredeti, angol verzióban Newt Scamander – először a Harry Potter és az azkabani fogoly című filmben tűnik fel, és a Tekergők Térképén látható, amely a Roxfort területén minden mozgó embert és szellemet, valamint a titkos járat megmutat. Magát a könyvet, a Legendás állatok és megfigyelésüket először 1927-ben adták ki – a film egy évvel korábban játszódik -, és hamar bestseller lett belőle, valamint Roxfort hivatalos tankönyvévé tették. Potter idejében a könyv már az 52. kiadását éli, s az Obskurus könyvek kiadásában jelenik meg, természetesen az Abszol úton vásárolható meg. Ára 14 sarló és 3 knút.

A Legendás állatok és megfigyelésük (eredeti címén: Fantastic Beasts & Where to Find Them  Laughing  ) egy 2016-ban bemutatott amerikai film, ami – ahogy a „rövid” bevezetőből talán kiderül – egy kitalált világ kitalált állatainak enciklopédiája alapján készült mű. Ez egyben azt is jelenti, hogy magának a könyvnek ugyebár nincs története – Rowling, mint író és forgatókönyvíró pedig a legkézenfekvőbb megoldást választotta a különféle lények megjelenítésére: amellett, hogy bezárta őket a filmben egy bőröndbe/állatkertbe, megmutatja, hogy ki is az az író, aki rendszerbe szedte őket. A film így igazából a könyv születésének előzménye, annak körülményei, megbolondítva a kötelező kalandfilmes történettel, némi love storyval – no meg rengeteg, roppant szórakoztató poénnal. Annak ellenére, hogy jómagam nem vagyok veszekedett Harry Potter fanatikus (bár ismerem és kedvelem ezt a világot), érdeklődéssel vártam az új kalandot – no nem is feltétlenül az állatkert miatt, hanem csupán csak azért, mert rohadt jó érzés elmerülni időnként kitalált és jól megszerkesztett világokban. Tekintve pedig, hogy Rowling kisasszony a saját fejében lévő világgal játszadozik immár közel két évtizede, s hogy a film rendezője az a David Yates, aki az utolsó Potter történeteket vászonra vitte – így elmondható, hogy némi tapasztalata neki is van e téren – bizodalommal várhattam az új varázslóvilágot. Nos, a mozi minden várakozásomat felülmúlta: az utóbbi idők egyik legjobb, legszórakoztatóbb nagyvásznas élményén vagyok túl, simán lehet, hogy ez az alkotás év végén a TOP 10-be is becsúszik. Kérem, így kell egy vicces, izgalmas, szerethető blockbustertt csinálni – egy enciklopédiából…

Történetünk Amerikában kezdődik, mikor is Göthe Salmader –  Very Happy , én mindig Goethére meg egy szalamanderre asszociálok – megérkezik az országba és amolyan Brooklyn filmet megidéző módon vámvizsgáltra jelentkezik. Bőröndjében számtalan titokzatos állat lapul, amiket azonban a vámon egy muglimód kapcsolóval láthatatlanná képes tenni. A fiatalember egy varázsló Angliából, a Roxfort országából, aki kissé idegenül mozog az 1920-as évek Amerikájában. Ezt egyébként két dolog miatt is fontos megjegyezni: az egyik az, hogy rögtön az elején tisztában legyünk vele, miszerint ebben a korban nincs még Potter, a másik meg az, hogy ismét sikerült egy bámulatos korrajzot, díszletet a vászonra álmodni a Gengszterkorzó idejéből. Nos, Salmander (Eddie Redmaye, akit nem igazán csípek, hála eddigi szerepeinek ) érdeklődéssel kóborol New Yorkban, és egy szerencsétlen találkozás következtében néhány állat elszabadul a bőröndjéből – zömében XXX osztályú lények, tehát ártalmatlanok – amiket gyorsan be kell gyűjteni, nehogy megzavarják a muglivilág békéjét. Az, hogy Amerikában a muglikat magnixoknak hívják, filmünk szempontjából lényegtelen (kicsit ráerősít csupán az eltérő helyszínre), az viszont itt is egyértelmű, hogy nem szerencsés dolog, ha a varázserővel nem bíró átlagemberek varázslást, fura állatokat, varázslót illetve boszorkányokat látnak. Erre építi egyébként Rowling a filmnek a komolyabb történeti szálát is: kicsit X-menes beütéssel felvetődik megint csak az az örökérvényű probléma, miszerint a különleges képességűek és hatalmúak vajon rejtőzködjenek-e az emberek elől, vagy irányítsák-e őket.

Az egyik szálon tehát Salmaderünk egy roppant szimpatikus, a varázslóvilágra tátott szájjal rácsodálkozó – ezáltal hiteles – de kissé egyszerű muglival, bizonyos Kowalskival (Dan Folger), illetve egy lefokozott, eredeti pozíciójába visszavágyó, e célért néha bizony a tényeket teljesen máshogy látó, de jóindulatú boszorkánnyal, Tinával (Katherine Watterston) kergeti a legendás állatokat – és ha csak ennyi lett volna a mozi, már akkor sem szólhatnánk egy rossz szót sem. Az van ugyanis, hogy ez a hajsza, ezekkel az állatokkal, ezzel a felállásban (plusz még egy boszi, Tina tesója) valami eszméletlenül szórakoztató és jól sikerült fantasy lett. Rohadt jól eltalálták a mozi ritmusát, szinte egy perc unalom nincs benne: hol a látványra csodálkozik rá az ember, hol pedig a hasát fogja a röhögéstől – én legalábbis akció/fantasy filmen legutóbb a Bosszúállók első részén éreztem magam ennyire jól. A vicces jelenetek döntő többsége természetesen a muglihoz kapcsolódik, szegényemnek minden kapcsolata a varázslóvilággal kész kabaré lett… de az a helyzet, hogy ez bizony mind így hiteles és életszerű. Az egész mozi tükrében így számomra Kowalski lett a legjobb és legszerethetőbb figura, szinte már sajnáltam, mikor neki nem volt pálcernyője… s ha már itt tartunk: egy ideig bizony zavart a MIB áthallás, de aztán az esővel elmúlt. Egyedi ötlet, bravó!

A történetnek azonban van egy sötétebb, aktuálisabb, (talán klisésebb) franchise-építőbb vonulata is. Megint kapunk egy hatalmi harcot a háttérben, egy sötét varázslatot is akar valaki használni, meg egy rég eltűnt mágust is keresnek… de annak ellenére, hogy ezek az összetevők már szerepeltek máshol, az ember mégsem érzi őket megfáradt alkotóelemeknek. Az X-men párhuzam ugyan több dologban itt is felsejlik, de egyáltalán nem zavaró: sőt, még arra is futja a történet erejéből, hogy fityiszt mutat az öntelt, filmet, csavart ismerni vélő, azt kitalálni hívő nézőnek (pl. nekem). A film antagonistája, mr. Sír (Colin Farell) messze nem egysíkúan hatalomra törő, gonosz ember, mint azt talán elvárnánk, hanem egy faját megbecsülő, önnön érdekén túl látó és a kikényszerített törvényeken átlépni kívánó főszereplő. Amolyan Magneto-féle, de Sír úr talán még nála is „gyengédebb”: a filmben – ha jól emlékszem – konkrétan nem is tapad muglivér a kezéhez. Külön jó egyébként, hogy a Százfűlé-főzet szerű varázslat után milyen változás (és ki!!) bújik elő az egyik szereplőből. S ha már szereplők: nem mehetek el szó nélkül Ron Perlman kobold/manó cameoja mellett sem: rögtön felismertem, szerintem zseniális figura lett, mint ahogy muszáj egy mondatban megjegyeznem, mennyire is utáltam a Keresztút anyájára emlékeztető, hihetetlenül „bigott” nőt…

Tudom, a történetről nem sokat írtam, de azt hiszem, ez a film olyan, hogy jobb, ha mindenki maga fedezi fel. A Harry Potter Univerzum szimpla szeretete elég hozzá beugrónak, a világ alaposabb ismerete pedig eszméletlen sok felfedeznivalót kínál. Ahogy írtam az elején is, a mozi minden másodpercén látszik, hogy ez Rowling saját gyereke, rengeteg finom összekötés van a 70 évvel később megismertekkel – erről jobb helyeken rengeteget lehet olvasni. De ha valaki nem akar annyira elmélyedni e világban – biza’ van elég ezen kívül is – az is megtalálhatja a kedvére valót. Kifejezetten vicces (de nem röhejes) a film, rengeteg izgalmas, látványos és ötletes Legendás állattal (amik közül jó néhány önmagában is vicces). Az akciójelenetek nem kevésbé látványosak és izgalmasak, jó néhány új varázslatot, képességet is megismerünk a filmből – Rowling célja, miszerint kitágítja Roxfort világát, maximálisan sikerült. És még valami: nagyon rég elfordultam a 3D technológiától, mert semmire nem tartom azt, amikor szimplán mélységet adnak egy képnek, de ez… ez visszahozta lelkesedésemet a 3D iránt. Nem is tudom, mikor láttam ennyire jó, vászonról kilépő effektekkel operáló filmet – végre arra használták a térhatást, amire anno kitalálták!! Hatalmas piros pont!!

Ahogy a még kisbaba, kizöldült Grootért is…  Laughing




85%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 29, 2019 8:20 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
téglagyári megálló

téglagyári megálló


Hozzászólások száma : 116
Join date : 2012. Oct. 04.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptyHétf. Nov. 21, 2016 11:54 pm

Hogy tanúja lehettem annak, midőn a 3D-t élteted, engem is váratlan cselekedetre sarkall, s nemcsak erre, hanem az egész írásra felelem azt:

Maxi egyetértek! Smile
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptyKedd Nov. 22, 2016 12:00 am

téglagyári megálló írta:
Hogy tanúja lehettem annak, midőn a 3D-t élteted, engem is váratlan cselekedetre sarkall, s nemcsak erre, hanem az egész írásra felelem azt:

Maxi egyetértek! Smile


yeah yeah yeah yeah

Örülök, hogy sarkalltalak!!! Smile

Ráfér a fórumra néha egy-egy új bejegyzés a két vén f@szén kívül is... Laughing
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 EmptyHétf. Dec. 05, 2016 2:18 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 R4GV8lr





Szövetségesek





Ugyebár ez az a film, amit közvetlenül kapcsolatba (ok-okozati) összefüggésbe hoztak nem is oly rég Brad Pitt kapcsolatának megromlásával – nevezetesen a társ főszereplő, a filmbeli feleség, Marion Cotillard kisasszony révén, aki állítólag aktívan részt vett abban, hogy Pitt kilépjen több évi házasságából. Az igazságot persze sosem tudjuk meg – nem is igazán érdekel – filmünk szempontjából is mindösszesen két jelentősége van. Az egyik az, hogy a negatív kampány miatt bizony jómagam is jobban kíváncsi voltam a filmre, és egy kicsit olyan szempontból is néztem, lehet-e közöttük tényleg valami, vagy csak bulvárhiszti az egész (jelentem,ok és lehetőség volt rá), másrészt meg… nos igen. Sosem tudjuk meg, mennyire lett volna más az egész, ha nincs a balhé, mennyire lett volna az egész mozi máshogy súlyozva és promótálva – így ugyanis kénytelen vagyok azok mögé beállni, akik netes kritikáikban mindenekelőtt a mozi identitászavarát emelik ki legfőbb hibának. Én azért még másra is rányúlok, de erről kicsit később…

Ha most szakavatott kritikus lennék, minden bizonnyal példálózhatnék két komoly, meghatározó mozival, amik állítólag fontos viszonyítási alapokat adnak a Szövetségesekhez. Miután viszont sem a Casablancát, sem az Az angol beteget nem láttam (sőt, a Mr. és Ms. Smithet sem), így az a „fura” helyzet ért, hogy önmagában vagyok kénytelen értékelni Robert Zemeckis új művét – nem baj, legalább azt a fránya hasonlítgatást elkerülhetem. Persze, nézés közben nekem is beugrottak e címek, az egész marokkói hangulat, díszlet, korrajz szinte kiált értük, de valahol az első perctől kezdve teljesen más úton jártak a gondolataim. Mármint tényleg az első perctől, mikor is Max Vatan (Brad Pitt) nevű jóember ejtőernyővel leszáll a Szaharában, ugyanis rögtön az első percekben felhúztam a szemöldökömet: hogy az istenbe lehet egy ejtőernyős bevetés után – no meg pár órás sivatagi gyaloglás után – ennyire jólfésült, makulátlanul tiszta és frissen borotvált valaki???  És ez még csak a kezdet, a későbbi eseményeknél ezt többször átéltem: annyira mű volt az egész város, annyira látszott, hogy díszletek között sétálnak, hogy néha már csak azt tudtam figyelni. Valahogy nekem totál kilógott a képből a kémházaspár megjelenése, eleganciája a gondosan elsöprögetett homokkal borított afrikai utcákról. Egyébként zord tél lehetett, mert öltönyben sem volt Vatan arcán egy csepp izzadtság sem… de mindegy is. A lényeg az, hogy a Szövetségesek egy remek felütéssel indul: a kétes hangulatú helyszínen az égből pottyant brit kém (aki amúgy kanadai – ez megmagyarázza a francia tudását) egy számára eddig ismeretlen francia ügynöknővel közösen próbál likvidálni egy német nagykövetet. A nő, Marianne Beausejour (Marion Cotillard) vérbeli profi, lenyűgözően jól megírt és eljátszott karakter, igazi Mata Hari, elég hamar belopja magát Vatan szívébe – talán túlságosan hamar is. Én legalábbis egy háborús kémfilmtől, ilyen profinak beállított fickótól kicsit többet vártam gyanakvás és elővigyázatosság terén – azt meg hadd ne is említsem meg, milyen ügynök az, aki a saját maga által elmondott „kúrós” beszéde alapján csak megkúrja kémtársnőjét…. talán nem meglepő, a meló végén aztán Marianne nem csak játékból lesz Vatan társa, hanem igaziból is. A film első harmada egy fura hibrid, egy háborús kémfilm kontra szerelmi szál keveréke, és már itt nagyon kibukik, hogy az alkotók (stúdió?) nem igazán tudja eldönteni, mit akar. Nekem legalábbis sokszor tűnt laposnak, unalmasnak az egész, míg a merényletig elérünk, túl sok szerelemutánzó töltelékjelenet van „figyelnek” címszó alatt. A paranoiának, gyanakvásnak még nyoma sincs, a fókusz egyértelműen a merénylet: a felkészülésnek vannak kimondottan jó és feszült pillanatai – az egész film legjobb jelenete talán a foszfátképletes (mínusz kártyapörgetés).

Azzal semmi titkot nem árulok el, hogy sikerül a közös munka, a közös munkának meg közös ülés és közös gyerek lesz a vége – immár hónapokkal később Angliában. Az megint irtó nagyvonalú, hogy ki és hogyan kerül ki Afrikából, a néző elégedjen meg annyival, hogy hipp-hopp, Londonban vagyunk, amit persze pont bombáznak (hogy tudjuk, épp Londonban vagyunk, és hogy épp mikor vagyunk Londonban). Nem mehetek el szó nélkül a kórházi jelenet mellett: az szülés azzal a háttérrel… hogyismondjam… minimum nagyvonalú volt. De inkább komikus. Azon például majdnem felnevettem, mikor a felborult hordágyat „elveszik” a földön fekvő sérült mellől, hogy ágyon történhessen a szülés. Rohadt giccses volt minden – de továbbra is mindenki jólfésült és frissen borotvált. A mozi akkor indul (hatna) be igazán, mikor a V ügyosztály- afféle belső elhárítás – meggyanúsítja Vatant, hogy a Marokkóból importált felesége nem az, akinek mondja magát, hanem egy német kém, aki rendszeresen jelent haza, Berlinbe. Ez egy qrva jó fordulat, erre remek kis sakk-matt játszmát fel lehetett volna húzni, de az alkotók továbbra sem tudták, merre menjenek tovább:  a várakozásokkal ellentétben  nem vált át a film egy kiszámíthatatlan utalásokkal teli, izgalmas, fordulatos és paranoiás kémthrillerré, hanem tovább erőlteti a két főszereplő szerelmi szálát. Ez viszont néha szabályosan giccsbe hajlik, a háttérben lezuhant német repülőgép előtt piknikező boldog házaspár egyszerűen kínos.

Úgy gondolom, a nézőnek ilyenkor meg kellet volna fordulnia fejében annak, hogy mit is tenne, ha a saját, szeretett feleségét meggyanúsítják azzal, hogy ellenséges kém, de sajnos a film roppant felszínesen bánik az ilyen érzelmi manipulációkkal. Nem igazán sikerül beleképzelni magunkat Vatan szerepébe, a film ezen szakasza hiába szól egyértelműen Pittről, valahogy kívülállónak érezzük magunkat a képkockák pergése alatt. Nem jön át sem a kétségbeesés, sem a düh – de leginkább a bizonytalanság a szituban, nincs az a jó kis találgatósdi, hogy akkor most igaz-e, vagy sem a vád: talán túl sok korábban elejtett utalás, ami mindezt kizárja. Nem jön át Vatan szenvedése, lelki vívódása sem, hogy mit tegyen ebben a helyzetben, tök határozatlan és szenvedős az egész: izgalomnak megint csak nincs nyoma, a néhány jobb jelenet közben kifejezetten unalmas és érdektelen a történet. Ráadásul – ezt már a finálé ismeretében írom – kifejezetten hiányérzetem volt a szereplők, főleg Marianne motivációját illetően. Én legalábbis vártam volna a nagy és epikus végjátékban, hogy megtudjam, miért és hogyan alakult ki az a helyzet, ami végül is kialakult, hogy került(ek) abba a szituba, amibe kerültek. Hogy hogyan és milyen lelki teherrel lehetett mindezt végigcsinálni, hogy végül is miért nem volt másik út a kényszerhelyzet feloldásához. Ugyan adnak magyarázatot minderre, de azt is csak olyan ímmel-ámmal, tök látszik, hogy nem fektettek elég hangsúlyt a filmnek erre a szálára. Így viszont csak egy átlagos love story lett az egész, egy meglehetősen ambivalens érzéseket kiváltó háttér előtt… s hogy miért is írom ezt? Nos, a fene nagy polkorrektség miatt megint elrejtettek a sztoriban egy meleg (leszbi) szálat is – viszont a tavalyi Kódjátszma óta tudjuk, hogy Angliában a buziságot akkoriban büntették. Itt meg? Úgy kezelik az egészet, mint egy római kori moziban… vagy csak a férfiaknak nem lehetett melegnek lenni nyilvánosan, a nőknek igen???

A Szövetségesekről ugyanakkor mégsem állítom, hogy kimondottan rossz film lenne. Inkább egy elpuskázott lehetőségnek érzem, egy remek ötleten alapuló mozinak, amiben tök jól ki lehetett volna domborítani mindazt, ami a felvetett alapszitut végig kellett volna, hogy kísérje, de sajnos túl nagy hangsúlyt fektettek egy másik, a szerelmi szálra. Cotillard kisasszony – különösen a film első harmadában – bámulatos, simán lejátssza a vászonról Brad Pittet, aki kissé fásultan tévelyeg szerepében. Ennél ő sokkal többre képes, lehet, már házassági válsága is megjelent a képernyőn. S miután ez egyértelműen kettejük filmje – a mellékszereplők tényleg csak MELLÉK szereplők – hatványozottan kibukik az egész, a kettőből egyik halványabb játéka rávetül az egész filmre. S ha már mellékszereplők, két dolgot ki kell emeljek: a náci tiszt (August Diehl), aki vizsgáztatja Vatant, az nagyon jó, viszont az angol titkosszolgálatos tisztnél roppant módon zavart, hogy Lock kapitány hangját hallottam (Bezerédi Zoltán) – nekem ez a hang nagyon Mátrixos… Hülyeség, de ma ez is ki tudott zökkenteni az élményből. Ami élmény amúgy a legvégére azért egészen rendbe is jött, s bár a végjáték akkora hatást nem váltott ki belőlem, mint az esetleg lehetett volna, készséggel elismerem, hogy lehetett volna ennél sokkal giccsesebb is. Sőt, icipicit talán váratlan is volt… nem olyan áll leejtően váratlan, de a film ismeretében talán mégiscsak az.

Végszó: bosszant kicsit, hogy ez mennyire jó is lehetett volna, az alap megvolt hozzá. Kár, hogy a felépítmény olyan… semmilyen lett.





75%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 29, 2019 8:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 64 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
64 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 33 ... 63, 64, 65, 66, 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: