Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 30 ... 57, 58, 59 ... 62 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Zöld szoba / Green Room   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptyHétf. Aug. 15, 2016 11:43 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 LXbNaSs




Zöld szoba / Green Room





Kezdem egészen kényelmetlenül érezni magamat… nem először fordul már elő velem, hogy az általános köz- és kritikusi vélekedés ellenére valami mozi nekem totál fordítottként sül el, de ez a Zöld szoba szinte minden határon túl megy e tekintetben. Az "év eddigi legjobb filmje", "zseniális túlélőhorror" meg a többi hangzatos címre kikerekedett szemmel tekintek, ez a film számomra egy idegesítő és logikátlan másfél órás trip volt, aminek nagy részében a szereplők totál irracionálisan viselkednek – ráadásul sokszor nem is lehet látni semmit a vágások és a sötétség miatt. Az meg, hogy ez horror, az számomra egy rossz vicc: bár valóban lehet vitatkozni a műfaj határain és elemein, de ha a Zöld szoba horror, akkor a Hetedik is az volt…

A mozi kezdetén egy négytagú punk zenekar – maradjunk abban, hogy inkább punkzenét játszó zenekar – mindennapjaiba csöppenünk bele, ahogy csóróként, benzint lopva próbálnak eljutni egyik koncerthelyszínről a másikra. Számunkra a legérdekesebb ember közülük egyértelműen Pat, a gitáros (Anton Yelchin), már csak azért is, mert egy tapasztalt mozinéző ugyebár ekkor gondolkodik azon, hogy ki élheti túl az egész kalandot – már, persze, ha tudja, mire is ül be – Yelchin személye, mint főszereplő pedig azért ad támpontot erre. (Ekkor ez még csak egy kósza gondolat volt, majd csak később lesz ennek jelentősége.) Az Ain't Rights nevű zenekar egy elcseszett szervezésű fellépést követően - „kárpótlásként” a punk ismerőstől, a szervezőtől – egy komolyabb fizetéssel kecsegtető koncertlehetőséget kap, annyi jótanáccsal, hogy vigyázzanak, mert ez egy bakancsos hely. Nos, icipicit nekem már itt kibillent a film a komolyságából és hitelességéből, ugyanis… ugyanis én biza' úgy éreztem, hogy a mozi ezen a ponton, illetve ezen pont után azt sugallja, hogy minden bakancsos neonáci. Ez pedig nettó baromság. Kicsit képzavarban van amúgy az egész mozi, vagy simán hülyének tekintik a nézőt és tévesen használják a szubkultúrákat a filmben – vagy… vagy megint egy csúnya, csúnya negatív PR fogást érzek itt a punk zene, a bakancsosok és a neonácik összemosásával.

Mindegy, a zenekar megérkezik egy erdő közepén található… nem is tudom… talán művházba?? Ezzel amúgy még nincs is baj, hol máshol legyen egy ilyen, mint az erdő közepén – az már másik kérdés, hogy mit is akartak kezdeni az alkotók a pincével, ami majd menet közben kap szerepet. Meg a néger zacskós drog vonallal – nekem az egész meglehetősen átgondolatlan tűnik sztori és kidolgozott háttér tekintetében… gondolták, dobjunk bele néhány sablont, abból nem lesz baj. A zenekar szempontjából viszont minden jól indul, lenyomják a koncertet, meglepetésemre túlélik az első dalukat … azt azért tessék már megmondani, milyen épeszű zenekar játszana egy láthatóan neonáci közegben egy Dead Kennedys feldolgozást, nevezetesen a Nazi Punks Fuck Off című számot… Kicsit ezen megint a marketinget éreztem, no meg azt, hogy a csapat meglehetősen irracionálisan viselkedik. Hiába írják szerte a neten, mennyire hiteles és életszerű az egész film, nekem már ekkor komoly aggályaim voltak – pedig aztán a lényeg még el sem kezdődött.

Szóval a kis csapat, akik amúgy mindennek látszanak, csak nem punk zenekarnak, sikeresen lenyomja - és túléli!!! – a bulit, megkapja a régóta messze legjobb bevételét, épp indulnának haza, de véletlenül belefutnak egy gyilkosságba – mint szemtanúk. Ez nem is volt rossz, ez tényleg tök életszerű volt, a Tehénvadász formáció öltözőjében történtek és azok kitudódása hiteles. Aztán itt vége is volt a hitelességnek… innentől számomra teljesen életszerűtlen és követhetetlen események sora jön egymás után. A zenekart ugyanis bezárják az öltözőbe – belülről. Pontosabban majd ők zárják be saját magukat… legyőzve az őket őrző hústornyot. Innentől én nem is igazán értettem, mit akartak a bezártak és fogva tartóik: a buli kinn még ugyanis egy jó ideig folytatódik, majd jön a főnök, Darcy (Patrick Steward) és az ő utasítására  akarják elsimítani a dolgokat. Az égvilágon semmi következetességet nem látok abban, ahogy és akikkel ezt tenni akarták – a banda nagy része hazamegy, van néhány piros cipőfűzős ( Rolling Eyes ), akik valamilyen magasabb eszmei szinten állhatnak, mert ők lesznek az ítéletvégrehajtók. Az egész őrület nekem úgy jött le, hogy az öreg náci próbálta volna birtokháborításként beállítani az esetet (feltételezve ezzel azt, hogy a nyomozók segghülyék), ráadásul odadobva nekik a pincét (??)… viszont, ha meg nem, akkor minek volt a felhajtás a kutyákkal? De leginkább akkor húztam föl a szemöldökömet, mikor a „munka” elvégzése közben szépen lelép mindenki… a végére teljesen felborul az egész koncepció, minden. Maradnak ketten, három golyóval… mi van???

Nem vagyok jobb helyzetben az áldozatok tekintetében sem: először is alapból tök úgy néznek, ki, mint egy rakás szerencsétlenség, aztán ahogy kifutnak, meg vissza, amilyen idegbeteg és teszefosza módon viselkednek… egy kicsit sem tudtam őket megszeretni és megsajnálni. Ez aztán azzal jár, hogy ahogy hullanak majd, tök közömbös lett számomra, kivel mi is történik. Az is fura, hogy a váratlanul hozzájuk csapódó plusz tag, Amber (Imogen Poots)végül is egy hidegvérű gyilkos, bármennyire is szimpi volt a teljesen egyértelműen Krigerines Marishara emlékeztető csaj, valahogy nem tudtam tiszta szívből mellé állni, hisz az ellenfél térfeléről jött. S ha már Kriegerin: tudjátok, mennyire is kedvelem azt a filmet, annak megdöbbentő és elgondolkodtató hitelességét a neonáci szubkultúra tekintetében – nos, ennél a mozinál végig a Kriegerinnek csak halvány utánzatát éreztem. Viszont karakterei, hangulata nyomában sincs annak – itt pl. Darcy, mint az öreg náci vezérből hiányzik az a fanatikus tűz, ami anno a másikban a lakótelepi buliban jellemezte őket. Alapból sem éreztem azt, hogy ez most olyan qrva erős társaság lenne, bármilyen ideológiára felfűzve – mintha csak egy kellően elrettentő külcsín kellett volna magához az őrült kergetőzéshez.

A Green Room ugyanis nem más, mint a saját maga által bezárt zenekar likvidálására tett kísérletek összessége – amiben a zenekar mindent megtesz annak érdekében, hogy szép lassan kinyírják őket, míg a fogvatartók meg mindent megtesznek, hogy minden balul süljön el. Spoiler nélkül nem tudom elmondani, de néha tátott szájjal bámultam a teljesen illogikus viselkedéseket, kitörési kísérletet, mindent. Azt sem értettem, miért és hova lép le mindenki, miért kell a végén egy porszívózó faszit hagyni. Nekem nem volt elég az, hogy a rendező néha valóban remekül bánt a helyszínnel, a kamerával és állítólag a feszültséggel – utóbbit mondjuk alapjaiban kérdőjelezem meg –, mint ahogy az sem elég, hogy néha valóban meglehetősen naturális a film. Bár… ezzel is vitába lehet szállni, ennél a Rambo IV pl. sokkal naturálisabb volt. S hiába mondják, írják többen, hogy ilyen-olyan zsigeri félelmet, meg feszültséget generál ez a film, nekem tegnap este ez sem működött. Mert a környezetet, díszletet leszámítva semmi nem erősítette ezt az érzést. A hab a tortán meg az, hogy a fogvatartók, élükön a veterán Darcyval szinte csak félmondatokkal kommunikálnak: ez lehet, tényleg így van a valóságban, de nézőként szerintem be kellett volna avatni minket bizonyos dolgokba. Ez így valóban olyan volt, mintha láthatatlan szemlélőként bekerülsz egy idegen társaságba és hallod, ki mit mond, de hogy miért, hogyan, kinek, kiről beszélve – az homály. Ezáltal viszont nem kicsit érthetetlen és áttekinthetetlen lett a film bizonyos szempontból. Ide tartozik egy jelenet, ami a második nézéskor – mert bizony, megnéztem pörgetve másodszor is, nem hittem el, hogy ennyire máshogy látom – tűnt fel: az említett dal alatt páran elhagyják a helyszínt, közöttük van az áldozat és Amber is… no de ki a fasz figyel akkor még ilyenekre???

Szóval – mint annyiszor már –, megint csak az elnagyolt történettel, az alaposan csúszatott társadalmi közeggel és a szereplők néha totál irracionális viselkedésével van bajom. Utóbbiról homlokegyenest máshogy gondolkodom, mint mások, nekem egyik banda sem volt valószerű. Sem a támadók, sem a menekülők. Az egésznek icipicit olyan The Purge 1 feelingje volt, annak is az a szakasza, mikor az első részben rátámadnak a házra… az meg nem jó ómen, ugye? Engem egyáltalán nem fogott meg ez a mozi, akartam szeretni, de nem megy: azt készséggel elismerem, hogy képi világában, hangulatában van valami, de ez az egyszeri (másfélszeri) nézés bőven elég volt.





65%





.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 23, 2019 4:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptyKedd Aug. 16, 2016 10:12 pm

R2-D2 írta:

Zöld szoba / Green Room

Az egésznek icipicit olyan The Purge 1 feelingje volt, annak is az a szakasza, mikor az első részben rátámadnak a házra… az meg nem jó ómen, ugye? Engem egyáltalán nem fogott meg ez a mozi, akartam szeretni, de nem megy: azt készséggel elismerem, hogy képi világában, hangulatában van valami, de ez az egyszeri (másfélszeri) nézés bőven elég volt.

65%


Az író/rendező előző filmjét láttam (a Blue Ruinról ketten is írtunk Weidével), az alapján nem rohantam volna ezt megnézni... és ezután sem tervezem. De azért még bármi lehet  Smile ...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Ördögsziget   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptyCsüt. Aug. 18, 2016 11:41 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Wu14sjm98ctepgudhxe3





Ördögsziget





„Oslótól 74 kilométerre van egy kis sziget, ami az 1900-as évektől fiatal fiúk keresztény nevelőintézeteként működött:  Bastøy hírhedt volt brutális nevelési módszereiről, az erőszakról és a megfélemlítésről.  Az idekerült, nagyrészt viselkedészavaros, elhanyagolt és abuzált gyerekek gyakran próbáltak megszökni - kevés sikerrel. Végül 1915. május 21-én fellázadtak kegyetlen nevelőik és a sziget ellen - az incidens után Bastøy próbált egy kicsit enyhíteni radikális módszerein, de rossz hírnevét és azokat a károkat, amiket ezekben a fiatal srácokban okoztak, senki sem tudta elfelejteni. Az intézetet 1953-ban véglegesen bezárták.”

Szerintem nem én vagyok ez egyetlen, aki soha nem hallott még erről a helyről – ami mellesleg ma is működik börtönként Norvégiában -, mint ahogy nem hallott az itthon Ördögsziget címre keresztelt norvég filmről sem. A hazai cím nyilvánvalóan hajaz kicsit a kultikus Pillangó történet Ördögszigetére, valahol érteni is vélem a szándékot, a viszonyítási alapot és nem rossz ez sem – mégis, mind az angol Kings of Devil’s Island, de legfőképp az eredeti, Kongen av Bastøy valahol kifejezőbb. A történet egy pontján ugyanis el is hangzik ez a mondat és bizony nagyon is kifejezi azokat az állapotokat, amik akkor jellemzik a történetet – ezt az igaz történetet. Az Ördögsziget – ha eddig még nem jött volna le – annak az ominózus  lázadásnak a története, egy szívhez szóló, kemény, hatásos történet, aminek megint csak egyben a legnagyobb erénye és hátránya is az, hogy európai. Pontosabban norvég.

Norvégia, 1915 körül. Két fiatal srác érkezik hajón egy szigetre, ahova börtön helyett küldték őket: a szigeten található épület, az egész környezet viszont inkább hasonlít egy gazdag arisztokrata magánbirtokára, mint nevelőintézetre. Első blikkre talán még barátságos is, a két srác fogadtatása már kevésbé az, nem elég, hogy nevüket elhagyva C19-nek és C5-nek kell saját magukat és egymást is hívni, rögtön a becuccolásuknál már erősen érződik az alfahím-verseny szag is. A film első negyed órája egy remekült megkomponált börtönfilmes szakasz, ahova azonban nem csak a tipikus betörni való vad, Erling (Benjamin Helstad), hanem egyúttal a legtipikusabb áldozat , Ivar (Magnus Langlete) is besétál. Az egész szituáció végtelenül ismerős, mondhatni klasszikus – mégis, kapásból két dolog is van, ami megkülönbözteti ezt az egészet a jól ismert börtönfilmektől. Az egyik mindenképp az, hogy ezek ugye… gyerekek. Önmagában az, hogy gyerekeket küldünk börtönbe/nevelőintézetbe, ad valami torokszorító élt az egésznek: valahogy mindig nehezebb elképzelni, hogy gyerekek annyira súlyos bűnöket követnek el, hogy ide kerüljenek. Igaz ez akkor is, ha nap, mint nap cáfol meg az élet – de ezek a srácok, ezzel a castinggal, ezzel a kinézettel mindenek voltak, csak nem bűnözők… talán egyedül Erling, az új srácban volt valami, ami miatt elhittem, hogy ölt már. A nyitány másik – a film szempontjából meghatározó – különlegessége pedig a hangulat… az a tipikus, norvég hangulat. A fene sem tudja, ezek a skandináv rendezők tanulják-e ezeket a beállításokat, vagy csak ösztönösen kihasználják a nyomasztó környezet hangulatát, mindenesetre az egész filmre jellemző az a hamisítatlan északi feeling. Évszaktól függetlenül…

A parádés és hangulatos felütés után icipicit leül a film, ekkor jön a karakterépítő szakasz: a játékidő jórészt azzal telik, hogy elhelyezi az új figurákat a régi sakktáblán – egészen pontosan beilleszti a két új fiút a régi közösségbe. Nem rossz ez a szakasz sem, viszont ez talán kissé lassú és unalmas: a kötelező körök, viták megvannak, a kötelező és kiszámítható barátságok is, és ugyebár ennek az etapnak kellene felspannolni az embert a fináléra, arra az ominózus lázadásra. Ekkor kellene megutálnunk a rosszakat és megszeretni a jókat – és… és az a helyzet, hogy ez roppant lassan sikerül csak. Ott van ugyebár rögtön az igazgató, Bestreyen (Stellen Skarsgård!!!), akinél csak nagyon lassan bújuk elő a diktátor, a hatalommániás kegyetlen vezető – így nagyon nehezen tudta az ember felhúzni magát ellene. Feleség, néhány baráti szó… az egésznek nem volt éle, megint csak hiányzott picit a negatív hollywoodi hatásvadász érzelemlöket. De ő még talán hagyján (értem, hogy a valósághoz való ragaszkodás miatt talán nem lehetett vadállatnak beállítani), a nagyobbik hiányérzetem a fiúk közvetlen felügyelőjével/tanárával, Bråthennel (Kristoffer Joner) van. Az a helyzet, hogy a fasziról az első percre lehet sejteni, miben utazik, de ezt gyakorlatilag végig nem mondja ki a film, végig nem teszi le egyértelműen a garast ellene… ez pedig érzelmi szempontból hibás. Egyszerűen az ilyen dolgok után a néző lincselni akarna, egyszerűen kívánná a karakter halálát, de miután minden dühe csak gyanúból ered, így kicsit ingatag lábon áll az egész. Itt is jobban lehetett volna játszani az érzelmek húrján… az a dráma, amit becsempésztek a moziba e miatt, nem volt rossz, de túlságosan kiszámítható volt.

Maga a lázadás viszont nagyon jó lett. Néha már-már mintha mondjuk a francia forradalom képsorait láttam volna - mondjuk a Nyomorultakból, csak itt nem énekeltek -, tök jól átjött az egész börtönlázadásnak a feelingje. Ez a szakasz is párhuzamba hozható ugyan más börtönös hasonló filmekkel, de egyúttal van benn valami más is. Képes a nézőt a srácok mellé állítani, képes volt az elvileg bűnözőkből álló gyerekek felkelésének sikeréért szorítani… és ez jó volt. Egyszerűen jó volt látni, hogy elzavarják az egész mocskos bagázst a jó büdös francba, egyszerűen jó volt látni, hogy lángol az épület. S egyidejűleg szörnyű is volt belegondolni, mekkora kapitális hibákat is követtek el a fiúk, mennyire is reménytelen volt az egész – pláne, miután elengedték az egyik karaktert. Érzelmileg, látványilag, hangulatilag majdnem hibátlan ez a szakasz – gondolom ügyeltek rá, hogy ne nagyon térjenek el a valóságtól. Külön jó volt, hogy tulajdonképp nem tudni, mire lehet számítani – mármint abban a tekintetben, hogy a fiúk, a szervezők, C19, C1 és a többiek túlélik-e a kalandot – úgyhogy ezúttal kiválóan működik és kiszámíthatatlan minden drámai elem is a fináléban. S ha már itt vagyunk, érdemes szót ejteni a két srác, C19 és C1 viszonyáról is: C1, azaz Olav (Trond Nilssen), a két héttel szabadulás előtt álló, igazgató kedvenc és higgadt csapatvezető és a lázadó, betörni való vad lóhoz hasonlító C19 kapcsolata a film külön ínyencsége. Még ha ehhez hasonlót is láttunk már. Nagyszerűen árnyalja ezt az egész szomorú és megindító ifjúsági filmet…

… ami azonban sokkal megindítóbb és megrázóbb is lehetne, ha nem Európában készül. Csak ismételni tudom önmagam, de megint csak hiányzott Hollywood célzott manipulálása, a visszafogott európaiság, a túlzott realizmus és hitelesség kicsit tompították a film élét. Sem a fiúkkal szemben alkalmazott erőszak (pszichés és fizikai terror) nincs alaposan kidolgozva/bemutatva, sem a másik, sokkal durvább, pedofil szál sincs megfelelő súllyal ábrázolva – így viszont nem sokkol annyira az egész.  A háttérbe,  a korrajzba, a színészekbe nem tudok (és nem is akarok) belekötni – sőt, a gyerekek kiválóak!! – de ezúttal (is) azt érzem, hogy icipicit sótlan a film. Nem nagyon tudom hova tenni a bálnás/hajós kerettörténetet sem (szép, szép, de érdektelen), de ami legfontosabb: ez most nem döngölt bele úgy a fotelba, nem forgott tőle annyira a gyomrom, mint esetleg ezt a téma vagy a történet indokolta volna. De így is erősen ajánlott alkotás.





80%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 23, 2019 4:15 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptySzomb. Aug. 20, 2016 11:18 pm

R2-D2 írta:

Ördögsziget

A parádés és hangulatos felütés után icipicit leül a film, ekkor jön a karakterépítő szakasz: a játékidő jórészt azzal telik, hogy elhelyezi az új figurákat a régi sakktáblán – egészen pontosan beilleszti a két új fiút a régi közösségbe. Nem rossz ez a szakasz sem, viszont ez talán kissé lassú és unalmas: a kötelező körök, viták megvannak, a kötelező és kiszámítható barátságok is, és ugyebár ennek az etapnak kellene felspannolni az embert a fináléra, arra az ominózus lázadásra.

A háttérbe,  a korrajzba, a színészekbe nem tudok (és nem is akarok) belekötni – sőt, a gyerekek kiválóak!! – de ezúttal (is) azt érzem, hogy icipicit sótlan a film. Nem nagyon tudom hova tenni a bálnás/hajós kerettörténetet sem (szép, szép, de érdektelen), de ami legfontosabb: ez most nem döngölt bele úgy a fotelba, nem forgott tőle annyira a gyomrom, mint esetleg ezt a téma vagy a történet indokolta volna. De így is erősen ajánlott alkotás.

80%


Megpróbálom megfogadni az ajánlást, de pillanatnyilag túl erősnek érzem a hasonlatosságot a Napolához - nem mintha az annyira nem tetszett volna, csak ahogy te is írtad, vannak a "kötelező körök"...
.

Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptySzomb. Aug. 20, 2016 11:36 pm

Niwrok írta:

Ördögsziget

Megpróbálom megfogadni az ajánlást, de pillanatnyilag túl erősnek érzem a hasonlatosságot a Napolához - nem mintha az annyira nem tetszett volna, csak ahogy te is írtad, vannak a "kötelező körök"...
.


Persze semmi gond, csak gondoltam, legyen szem előtt. Wink


Most, hogy mondod... Napola... Érdekes, bármennyire is olyannak tűnik, egyáltalán nem ugrott be közben. scratch
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: A kolónia (2015)   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptyVas. Aug. 21, 2016 10:57 pm

R2-D2 írta:

A kolónia (2015)

Chilében évtizedeken át létezett egy Colonia Dignidad nevű hely, amit egy Németországból menekült elmebeteg, pedofil, náci fasz alapított, még 1961-ben. Történetünk majd ezen a helyszínen zajlik, ennek a – a chilei és nyugati kormányok által fedett – tábornak, börtönnek a falai közé kerülnek főhőseink, némi drámai és agyament cselekedet után. S hogy miért is agyament? A szerelem ugyan csodákra képes, de itt az első húsz percben mindkét fiatal – igaz, különféle motivációkból – akkora idiótaságokat követ el, amin épeszű ember csak a fejét tudja fogni.

Izgalmas, feszül egy óra ez, amiben egyszerre tudunk szörnyülködni a lány akcióin, aztán izgulni Daniel kettős életén (mikor buknak le külön-külön), illetve mindezek mellett nem győzzük vissza-vissza csukni a zsebünkben kinyíló bicskát Paul bácsi láttán. Azon a sok birkán, akiket ő és Gizella irányít, fura mód fenn sem akad nagyon az ember, részben mert már láttunk ilyet, tudjuk, hogy sok ilyen idióta van, másrészt meg a szekta tagjai ezen moziban inkább csak díszletek, statiszták a szerelmespár sztorijában.

A korábbi hülyeségeik miatt, meg a tipikus hollywoodi karakterfókuszáló hatásvadászat elmaradása miatt végig benn van a pakliban, hogy egy igazán ütős drámába fordul a történet… feszültségből mindenképp jeles. S ha már osztályzunk. Az nem is kérdés, hogy a két férfi főszereplő jeles, de nekem Emma Watsonnal sem volt az égvilágon semmi bajom.

Gondolom, a környezet autentikus – legalábbis remélem, az – így nem szurkálódok azzal a bizonyos alagútrendszerrel, mert ha gonosz akarnék lenni, akkor azt mondanám, az csak azért volt úgy ott, hogy… hogy titokban lehessen mozgatni a kínzásra szánt politikai foglyokat.

80%


Nem baj, hogy láttam, ha már benne voltam a helyszínben és a korszakban, de nekem erről a helyről meg annak a szörnyűségeiről ez egy elég gagyi feldolgozás volt.

Oké, hogy a romantikus hentergés meg a tényleg kiváló korrajz után kicsit nehéz lehet megemészteni, hogy "a szerelem csodákra képes", de még így is ezen tudtam a legkevésbé fennakadni. Nekem az egyéb blődségek totál kidurrantották a feszültséget, kezdve onnantól, ahogy Lena bekerül a Kolóniába (olyan magától értetődően fogadják a szupertitkos, zárt létesítményben, mintha csak jelentkezett volna egy álláshirdetésre, közben meg úgy csodálkozik rá az összes lakótársa, mintha ufót látnának, hogy "kintről jött"). Folytatódott az éjszakai "kiszökdösésekkel" (Daniel szétveri a sokkolót, és nem keresi senki, hogy ki volt az  faceplam ?!), a "leejtett" fényképpel, az elvesztett kereszttel, stb., stb.. És nem kell "szégyellni", nyugodtan ki lehet mondani, hogy az alagútrendszer is egy baromság, ami nyilvánvalóan azért épült úgy a filmben, ahogy, hogy szépen és drámaian végigkísérje a szökést, krumplipucolásostól, kijáratostól, alagutastól, rácsostól (jézusom, hát legalább annál lett volna egy kis önmérséklet a giccsben  Evil or Very Mad , pedig az a semmitől meghajlott rács (hogy a fenébe tudott volna bármitől is úgy meghajlani az a rács az alagútban... átverekedte magát rajta egy cápa vagy egy krokodil   faceplam ?! ) előre üvöltötte: "Éppen annyi hely van mellettem, hogy ki tudjanak úszni a szereplők, de az egyikük el fog akadni bennem!"), mindenestől. Ami maradt, az egy jórészt steril és közhelyes szökés egy "fogolytáborból", amiben tényleg kettejük szerelme volt a legerősebb érzés... meg a döbbenet, hogy hogyan tudtak ennyi "karakteres arcú" nőt kasztingolni erre a filmre....

A végében valóban lett volna feszültség, a nagykövetes kapcsolat mindenképpen érdekes volt, de ahogy mindenki szanaszét bénázott, csak hogy ez a gerlepár megszökhessen, a végén már csak röhögni tudtam rajta. Miért nem tartották őket a beton mélygarázsban, ha már mindenképpen ki kellett őket vinni a reptérre (pedig nem)? Miért egy olyan üvegfalú terembe vitték őket, ahonnan meg tudnak szökni? Miért nem jutott senkinek eszébe rájuk lőni, legalább lábra, legalább akkor, amikor ott nézegették egymást egy üvegfaltól elválasztva? És ahogy a repülő elindult, csak mert a pilóta olyan romantikus kedvében volt, fittyet hányva a légiirányítás parancsaira és a fegyverekre  LOL ...

Emma Watsonnal nem volt baj, csak nagyon látszott, hogy nincs egy súlycsoportban Daniel Brühllel, aki nemhogy a szétsokkolt agyú fogyatékost el tudja játszani, hanem azt a forradalmár plakátrajzolót is, aki eljátssza, hogy ő most egy szétsokkolt agyú fogyatékos. És legalább ennyire nem ez a liga Michael Nyquist sem; a The Sacrament rideg és iszonytatóan meggyőző szektavezéréhez képest ő csak a zakkant pedomacit hozta, akiben a brutalitásán és a zsarnokoskodásán kívül semmi félelmetest nem találtam, és néha annyira lazára vette a figurát, mintha csak pörköltfoltos, izzadt atlétában döglene a tévé előtt, langyos sört kortyolgatva.

Maradok inkább a Szabadság, szerelemnél...

5,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptyHétf. Aug. 22, 2016 1:23 pm

Niwrok írta:

A kolónia (2015)

Nem baj, hogy láttam, ha már benne voltam a helyszínben és a korszakban, de nekem erről a helyről meg annak a szörnyűségeiről ez egy elég gagyi feldolgozás volt.



Nem mondom hogy sajnálom, mert azt nem szereted, de az mindenképp vígasztal, hogy nem baj, hogy láttad... peace

Nem tudom, nekem néhány alapvető baromsága ellenére is bejött, valahogy jó hangulatban talált... de az mondjuk valószínű, hogy nyakig merülve a Narcosban nekem sem tetszett volna ennyire... tongue
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Ben Hur (2016)   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptyKedd Aug. 23, 2016 9:00 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Crm2v0v





Ben Hur (2016)




Szentségtörés vagy sem, soha nem voltam az ’59-es Ben Hur rajongója. Monumentalitására ugyan még ma is rácsodálkozom, de mondanivalója, vallási töltete mindig is csorbította a kalandfilm élét: mindig is igyekeztem benne sokkal inkább a bosszú motívumhoz és az akciórészhez kötődni, mint a hittanhoz. Ráadásul a 214 perces játékideje sem igazán közönségbarát – valahogy tényleg rá kell hangolódni, ha valaki nekiül megnézni (és akkor is majdnem inkább Jézus történeteként, Jézus tanításinak történeteként működik, mint akciófilmként). Ezekből kiindulva kéjes vigyorral olvasgattam, mennyire is kiüresítették a Charlton Heston filmet, mennyire is tini akcióvá silányították le az egészet…és lelkesen is ültem be rá, hogy végre egy jó római akciófilmet látok – nos, így utólag azt kell mondjam lószart, mama.  Azt kell megállapítanom, ez vallási tekintetben talán még sokkal rosszabb is volt, mint elődje, ebben sokkal nagyobb bacaságok voltak, sőt az új Ben Hur egy komplett passiótörténet light is egyben (sajnos Jim Caviezel nélkül).

Az igazság az, hogy úgy kezdtem bele ebbe az egészbe, hogy még az alapdolgokkal sem voltam tisztában: komolyan, az egész sztoriról csak az maradt meg bennem, hogy lesz benne Krisztus, gálya, fogatverseny, meg a leprások meggyógyulnak. Ennyi. Komolyan. Sem arra nem emlékeztem, hogy Ben Hur zsidó volt – végül is, logikus, több szempontból is – sem arra, hogy ki is ez a Messala… viszont azt fixen tudtam, hogy az előző mozi nem a fogatversennyel kezdődött. Hanem egy hatperces intróval… ehhez képest itt rögtön a két barát közti konfliktus tetőpontjába, annak kezdetébe csöppenünk. Elhangzanak az előzetesben megismert mondatok, miszerint „Meg kellett volna ölnöd!” „Majd most”… a lovak elindulnak… és snitt… már 8 évvel korábban vagyunk. Megmondom őszintén, ez a felütés ugyan meglepett, de tetszett. Érteni is véltem a szándékot az új nézők kíváncsiságának felcsigázására, ráadásul az egész koncepciót már rögtön az elején elhelyezi a palettán. Ez bizony a kor követelményeinek tökéletesen megfelelő akciófilm lesz, látványos, hangulatos, pörgős – bárki mást is vár, az rossz filmre ült be.


Ben Hur (Jack Huston, ld. még Gengszterkorzó félszemű bérgyilkosa) és Messala (Toby Kebell) ebben a változatban féltestvérek: egészen pontosan Messalát, mint római árvát, a gazdag zsidó család, a Hur család nevelte fel, így a vele egykorú Ben kvázi gyerekkori barátja lett. Kettejük között rettentő erős kötelék alakult ki az évek folyamán, még rivalizálásuk is bőven a barátság/testvériség berkein belül marad, a film nyitánya (na jó, második nyitánya) egy tök jó pörgős kis lovaglójelenet, egy adag meglepetéssel és jó kis érzelmi töltettel. Ahogy az ember nézi a képsorokat, ahogy peregnek az események – szerencsére sok üresjárat nincs – szinte egyformán zárja szívébe mindkét főszereplőt: és ha a vallási élt leszámítom, talán pont ez a film legkínosabb pontja. Az van ugyanis, hogy ebből az alaphelyzetből kell(ene) majd ugyebár Messalát hitelesen megutáltatni, Ben Hur bosszúját pedig hitelesen elővezetni, ez pedig nem teljesen sikerül. Ahogy néztem a filmet, egyre nehezebben tudtam elképzelni, hogy fogunk eljutni az ominózus balesethez, egyre nehezebb volt belegondolni, hogy a francba is fogja ez a fogadott fiú elárulni a családját – és Ben Hurt, a pacifista  Rolling Eyes  Ben Hurt vérbosszúra késztetni/ítélni. És akkor icipicit álljunk is itt meg. Az a helyzet, hogy a korai véletlenes verzióval ellentétben a – általam amúgy kifejezetten nem kedvelt – rendezőnek egész érdekes aspektust sikerült belecsempészni a filmbe a zelóták szerepeltetésével… ha nagyon akarom, simán találhatok áthallásokat is, nagyon sok párhuzamot a mai világgal: akár zsidó, akár keresztény, akár iszlám vonalon. A dolog másik érdekessége, hogy Ben Hurral kapcsolatban idióta naivsága miatt ezekben az eseményekben inkább szánalmat éreztem, mint rokonszenvet – mert ne ám már, hogy a családom ellenében egy szaros raszta hajú utcakölköt védelmezzek…

Nagyon sok helyen szerte a neten az új Ben Hur talán tényleg kissé hosszúra nyúlt bevezetőjét szidják – pedig számomra igazándiból ezek nyújtottak igazán izgalmas újdonságokat. Érdekes volt a két testvér egymás ellen fordítása, érdekes volt az a jellemrajz, amiben számomra egyik fivér sem volt csak fekete vagy fehér. Legtöbbször egyébként egyértelműen az Exodus jutott eszembe nézés közben, természetesen mindenekelőtt a testvér rivalizálás miatt: az volt még talán hasonlóan autentikus környezetben hasonló indítású. S ha már filmek, meg kapcsolatok: a másik, meghatározó dolog, ami eszembe jutott – a mozi előrehaladtával egyre gyakrabban – Gibson A passiója. Az új Ben Hur szintúgy végigmegy majd szegény bolond golgotai útján, mint anno Gibson filmje – igaz, itt jóval kevesebb a vér és a szenvedés. Egyébként ezt a vallási vonalat talán még ilyen mértékben is elviseltem volna (szeretem az A passiót), ha nem lettek volna a végén a leprások… azok nagyon nem kellettek volna. De erről most itt nem szeretnék beszélni… ha nem bánjátok.

Messala kemény fellépése után a dolgok nagyjából ugyanúgy zajlanak, mint a korábbi moziban: jön a gályarabság, majd az ütközet. Ez az ütközet (meg amúgy az egész szakasz) sokkal, de sokkal jobb lett, mint anno a Heston moziban. Intenzívebb, feszesebb, látványosabb – mégis, a kínból, a rabok szenvedéséből is mindent megmutatott. Aztán – miután azért kimosolyogtam magam Morgan Freeman kinézetén – nekem kifejezetten tetszett az arab szál is a filmben. Ennek az egésznek meg természetesen Gladiátor utóíze volt, de qrvára nem bántam: magam részéről, minél több akciót és Ben Hurt akartam látni és minél kevesebb Jézust és csodálatos tettet/prédikációt. Tetszett az egész bosszú motívum szépen felrajzolt íve, tetszett a nagy verseny felvezetése is. Jó volt látni, érezni, hogy mindkét főszereplőm még mindig ugyanolyan se nem fekete, se nem fehér, mint volt ez a film elején is (ezért dicséret Bekmanbetovnak), és nem érdekeltek - amúgy fel sem tűntek –a máshol hangoztatott, esetleg béna dialógusok. Sodródtam a lendülettel, vágytam a bosszúra, majd kívántam a békét kettejük között, de legfőképp tátott szájjal bámultam azt a mozis varázslatot, amit fogatverseny címszó alatt képernyőre vittek. Kérem szépen, az zseniális volt: annak ellenére, hogy néha bizony kapkodóan gyors volt a vágás, néha bosszantóan semmit nem lehetett látni, mégis ott voltam az arénában a száguldó harci szekerek között. Jó, tényleg nagyvonalú – s meglehetőses sztereotip – volt a többi hat versenyző felvonultatása, de hát az EPI podrace versenyében is Anakin és Sebulba volt a főszereplő, a többieket gyakorlatilag csak felsorolták. Nem kell minden töltelék mellékszereplőnek komoly háttérrajz (csak mert olvastam olyat, ahol ezt hiányolták)… ennek a filmnek két komoly szereplője van: Ben Hur és Messala, róluk meg mindent megtudunk, amit lehet.

Arról az ominózus harmadik karakterről meg nem igazán akarok beszélni, próbálom az egész mozit elvonatkoztatni a vallási mondanivalótól és tanulságoktól. Jó, lejött minden, a tízparancsolat, a bolond asztalos üzenetei, a megbocsájtás, stb… de nekem – ahogy egyébként az ’59-es film is – az egész újkori Ben Hur csak és kizárólag úgy működik, ha egy római kori kalandfilmként tekintek rá. E tekintetben pedig megállja a helyét az úgynevezett szandálos filmek között:egyszerre idézi meg a Róma sorozatot, a Gladiátort, talán még a Pompeii-t is – történeténél fogva meg persze az a már említett A passiót, no meg az Exodus és a Noét. Viszont semmivel nem rosszabb, mint utóbbi kettő. Sőt, nekem a finálé változtatása még kedvemre való is volt – meg hát ugye a film szempontjából így legalább volt értelme a rőtszakállú dumájának – ugyanis a karakterek kettőssége, Messalában a jó szinten tartása egyáltalán nem teszi giccsessé a végét. Nézőként kifejezetten örültem a lovaglásnak a végén – ha valami zavart, az sokkal inkább a börtönben hirtelen meggyógyuló két nő volt (megint – ezt is átírhatták volna).


De nekem ez a Ben Hur sem mint történet, sem mint főszereplő sosem lesz a kedvencem (akárcsak elődje).. előbbi egyértelműen a teljesen nyilvánvaló vallási propaganda jellege miatt, utóbbi meg a bárgyúsága és naivsága miatt. Viszont lehet, hogy mivel a korábbi alapanyaghoz sem ragaszkodok annyira, ezért jóval elnézőbb vagyok ezzel kapcsolatban is – számomra ez a Ben Hur egyforma magasságban van a Noéval és az Exodussal. Egyébként akárcsak elődje.





75%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 23, 2019 8:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptyCsüt. Aug. 25, 2016 1:01 am

R2-D2 írta:

Ben Hur (2016)

De nekem ez a Ben Hur sem mint történet, sem mint főszereplő sosem lesz a kedvencem (akárcsak elődje).. előbbi egyértelműen a teljesen nyilvánvaló vallási propaganda jellege miatt, utóbbi meg a bárgyúsága és naivsága miatt. Viszont lehet, hogy mivel a korábbi alapanyaghoz sem ragaszkodok annyira, ezért jóval elnézőbb vagyok ezzel kapcsolatban is – számomra ez a Ben Hur egyforma magasságban van a Noéval és az Exodussal. Egyébként akárcsak elődje.

75%


Jobban tetszett, mint vártam, és bőven lehet, hogy azért, mert az eredeti filmből még annyi sem maradt meg, mint neked. Arra sem emlékeztem, hogy Jézus szerepel benne, csak olvastam róla, és igazán a filmben is egy párhuzamos kísérőszálnak éreztem, önmagában nem volt nagy befolyásoló ereje (Júda nélküle is olyan volt, amilyen). Amúgy meg egy ókori romantikus kalandfilmet láttam, kicsit túl sok szappanoperával, két olyan jó jelenettel, mint a gályás meg a fogatversenyes, egy totál nevetséges Morgan Freemannel, és egy akkora nyáltengerrel a végén, amit Mózes sem tudott volna kettéválasztani.

Nem mindig értem, hogy hogy működik nálad ez a "sisak nélkül motorozós" dolog, mert oké, hogy nem motor, hanem ló meg fogat, de két olyan bukás is volt a filmben, hogy már az első miatt is a filmnek igazából illett volna úgy öt percesnek lennie. Aztán talán elbóbiskoltam, és azért nem láttam, hogy kerül vissza Júdához Messala kardja (mert gondolom nem az ágyékkötőjében tartotta öt évig)... abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy a vaslánc nem lebeg a vízben. De manapság, ha ennyi hülyeség van csak egy filmben, én már tudok neki örülni.

7/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptyCsüt. Aug. 25, 2016 1:08 am

Niwrok írta:

Ben Hur (2016)


Jobban tetszett, mint vártam, és bőven lehet, hogy azért, mert az eredeti filmből még annyi sem maradt meg, mint neked. Arra sem emlékeztem, hogy Jézus szerepel benne, csak olvastam róla, és igazán a filmben is egy párhuzamos kísérőszálnak éreztem, önmagában nem volt nagy befolyásoló ereje (Júda nélküle is olyan volt, amilyen). Amúgy meg egy ókori romantikus kalandfilmet láttam, kicsit túl sok szappanoperával, két olyan jó jelenettel, mint a gályás meg a fogatversenyes, egy totál nevetséges Morgan Freemannel, és egy akkora nyáltengerrel a végén, amit Mózes sem tudott volna kettéválasztani.

Nem mindig értem, hogy hogy működik nálad ez a "sisak nélkül motorozós" dolog, mert oké, hogy nem motor, hanem ló meg fogat, de két olyan bukás is volt a filmben, hogy már az első miatt is a filmnek igazából illett volna úgy öt percesnek lennie. Aztán talán elbóbiskoltam, és azért nem láttam, hogy kerül vissza Júdához Messala kardja (mert gondolom nem az ágyékkötőjében tartotta öt évig)... abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy a vaslánc nem lebeg a vízben. De manapság, ha ennyi hülyeség van csak egy filmben, én már tudok neki örülni.

7/10
.

egyetért

Valamiért azt hittem egyébként, nagyobb Ben Hur guru vagy... de ezek szerint kisebb, mint én. Bennem Jézus bizony mély nyomokat tud hagyni. Rolling Eyes

"Nem mindig értem, hogy hogy működik nálad ez a "sisak nélkül motorozós" dolog, mert oké, hogy nem motor, hanem ló meg fogat..."

Mert motrozom és nem lovagolok... tongue ... a ló veszélyes.

A kard nekem fel sem tűnt, ahogy amúgy a lánc sem. hmmm El voltam foglalva a tanításokkal. tongue

A giccstenger meg csak első blikkre az, szerintem így tök logikus és kerek az egész: mindkét karakter a fényben maradt (nálam legalábbis), és Jézus tanítása is e formában vált valóra...
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: 12 majom S2   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptyCsüt. Aug. 25, 2016 8:40 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 So4ljjA






12 majom S2





„Visszaküldtek, hogy megöljek valakit. Annak mindent meg kellett volna oldania. De nem így történt, szóval még többet gyilkoltam. Semmi sem változott.  Majd megmentettem valakit. Akinek meg kellett volna halnia. És ez az, ami változást hozott. Egyedül ezzel értem el valamit.”

Nem véletlenül választottam Cole szavait mottónak, rengeteg mindent elárul az évadról: az időutazásról, az eleve elrendelés gondolatáról, meg talán az időről magáról is. Arról az évadról egyébként, amit az első tükrében kifejezetten vártam, amit több más néznivaló helyett előbbre is vettem a sorban. Nem bántam meg…

Picivel több, mint egy éve futottam bele a SyFy csatorna új sorozatába, amit a Terry Gilliam féle 12 majom történetre alapozva készítettek el – s már akkor is teljesen nyilvánvaló volt, hogy szerencsére nem másolják az amúgy elmebeteg rendező művét, hanem a stábnak van vér a pucájában újat is nyújtani. Így lett a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése/újonca számomra Cole és Railly története, egy vérbeli, csavaros és agy tornásztató időutazásos sorozat, amiben néha úgy éreztem, teljesen elveszek az idősíkok egymásra pakolásában. Ez már akkor is egy igazi kihívás volt, gondolkodni azon, hogy akkor most Cole tette miként hat majd a jövőre, de ha tudtam volna, milyen piskóta is összerakni az első évad eseményeit a másodikéhoz képest, talán még elégedetten dörzsöltem is volna a tenyeremet. Ugyanis… ebben az évadban aztán végképp elgurult az a bizonyos gyógyszer – no nem a Gilliames értelemben, hanem a kazualitás és az új, előtérbe helyezett történeti szál tekintetében.

Ugyebár az előző évad nagyrészt arról szólt, hogy Cole mindent megtett a lakosságot kiirtani készülő vírus elterjedésének megakadályozására, de akármit csinált, az a fránya jövő csak nem változott meg. Mintha mindig egy lépéssel előtte járt volna valaki, a vírus, annak készítője, de a 12 majom Hadserege is mindig kicsúszott a kezei közül. Sőt, egy meglehetősen valós és súlyos morális probléma miatt még „belső ellenzéke” is lett – azét írom ezt így, mert hátha „valaki” még nem látta az első évadot, így viszont spoilermentes – az előző évad fináléja erre volt kihegyezve. No meg egy titkos szervezetre, a fagyos tekintetű, mindent tudó nőre, Oliviára, a kalapos bérgyilkosra, és természetesen a Tanúra, aki a minden mögött áll. De az évad egészét tekintve mindezeknek akkor még annyira nem volt jelentőségük, annyira másodlagosnak tűntek a vírus hajkurászása mellett, hogy az ember talán nem is figyelt rájuk kellő mértékben – úgyhogy egy jótanács: ha az első évad végére értek, hatványozottan figyeljétek az Olivia köré tekert történeti szálat, mert roppant fontos lesz…

… az lesz ugyanis a második évad alapja. A 12 majom Hadserege itt most nem állatokat akar kiengedni a ketrecből, hanem a vírus mellett sokkal komolyabb dologban mesterkedik: létre akar hozni egy olyan világot, ahol nincs halál, nincs szenvedés, nincs bánat – kvázi egy sajátos értékrend szerint és sajátos módon elpusztítani az emberiséget. De nem ám akárhogyan! El akarják pusztítani az időt magát!! És bármilyen hülyén is hangzik, működik – annyira működik, hogy az egész sorozat vázát erre húzták föl. Az évad elején Cole és Railly először még tesz néhány kétségbeesett kísérletet az emberiséget elpusztító fertőzés megállítására, de a dolgok úgy alakulnak, hogy – Predestination! – szinte minden eleve elrendeltetett, bármit tesznek, az emberiség mindenképp megtizedelődik. Viszont a Hírnökök múltba kerülésével új fenyegetés lép fel: néhány Elsődleges személy, néhány Jenniferhez hasonló képességű ember kinyírásával olyan paradoxonok jönnek létre, amik 2044-ben óriási időviharokat okozva elpusztítják a jövőt – sőt a jövőből visszafelé haladva a jelent és majd a múltat is. Cole és segítői (Ramse és Railly) új feladata tehát a Hírnökök megállítása és az Elsődlegesek megmentése lesz. Így ugrálunk  most vissza a múltba, Caterina kutatásai alapján 1957-be, 1961-be, 1975-be és még néhány helyre.

Ez pedig jó. Qrva jó. Ez a legjobb időutazásos történeteket idézi meg – sorozat hosszban -, ahogy a jövőből érkező emberek a múltban próbálnak tenni valamit a jövő megmentéséért. Minden ilyen ugrás zseniális, millió egymásra épülő, egymásba fonódó eseménnyel, roppant autentikus környezettel: a hozzánk hasonló, időutazást kedvelő nézők egyik ámulatból a másikba eshetnek. Külön kiemelném az S2E8-at, ami maga a Kánaán: az időutazásos sorozat időhurkos epizódját… az beszarás. De a többi is egészen kiváló, ahogy az információkat gyűjtik, ahogy kergetik a Hírnököket, amilyen okos kis csavarok, finom utalások ki vannak találva, az irtó jó. Ide tartozik pl. Jennifer és a feltámadás esete, az ajtón kopogó Cole-lal, vagy pl. Railly és a ház esete. Vagy pl. Hannah története a mittudomén hányadik idősíkon. Mindehhez pedig adjatok hozzá egy roppant jól és átgondoltan kidolgozott emberi érzelmi hálót, amiben már nem csak szimplán az kérdés, hogy jó-e az, ha az apa az új idősíkon már nem is apa többé, hanem az is, hogy az időközben kialakult emberi kapcsolatok hogyan alakulnak a történeten belül. Hogyan változnak – hitelesen!! – a karakterek, egy bizonyos ponton a fanatizmus, a küldetésbe és egy másik küldetésbe vetett hit erősebb-e, hogyan távolodik egymástól a három főszereplő. Hisz itt már majdnem mindenki fegyvert fog mindenkire, nagy szerelmek és barátságok dőlnek romba és élednek újjá, de még az is megrázó, hogy egy sorstárs mennyire is nem lesz sorstárs, ha vele nem történik meg mindaz, ami a másikkal megtörtént… hogy aztán a folyamatosan változó 2044-ről ne is beszéljek. Amiben a főszereplő idősíkja marad ugyan, de a körülötte lévőké megváltozik: így lehet, hogy aki eddig életed társa volt, azt már meg sem ismered. Szenzációs apróságok.

Mégis, mindezek ellenére azt kell mondjam, nem vagyok maradéktalanul elégedett az új évaddal. A magyarázatát szintén egy, a sorozatból vett idézettel érzékeltetem – szintén Cole szájából:

„Végeztem az állandó válaszkereséssel. Kudarcot vallottunk, de valamiért
még mindig itt vagyunk. Attól, hogy te itt vagy nem áll össze a kép.
Végeztem azzal is, hogy mindenben értelmet találjak. Neked is ezt kéne.”


Hát, kérem szépen, próbálom/próbáltam én eztet  megfogadni, de hiába. Az van ugyanis, hogy néhány – jó sok – ponton teljesen elvesztem a történetben… és egyre inkább úgy éreztem, ez nem az én hibám. Néha úgy éreztem, az íróknak maguknak sincs fogalma arról, hogy mit is akarnak kezdeni magával a 12 majom Hadseregével, Oliviával, a tanúval, az egész Titánnal – de legfőképp a hallucinációkkal. Néha totál káosz az egész, néha úgy éreztem, sokkal jobb volt magát a vírust és/vagy szimplán a Hírnököket keresni – mint Cassie fejében járni a Tanú után. A piros erdő, a tea, a megállt idő, az egész néha roppant érthetetlen, ez pedig két dologra vezethető vissza: vagy a sori túl okos és én vagyok hozzá segghülye, vagy pedig az alkotók bántak úgy a képekkel információkkal, hogy azzá vált. Az Idővel való játék már olyan szintre jutott, hogy bizonyos helyzetekben az Idő önálló életre kel és maga dönti el, kinek az oldalára áll – sajnálom, nem tudtam elvonatkoztatni a második Alice film Idő uraságától, nagyon sokszor tűnt úgy nézés közben, mintha az egész cselekmény mögött Sacha Baron Cohen figurája állna. De ha már filmes kapcsoknál tartunk, szinte minden időutazásos mozit lehet párhuzamba állítani a sorozattal (leginkább még mindig a Vissza a jövőbe trilógiát) – kivéve talán egyet: magát a 12 majmot. A címen kívül gyakorlatilag semmi közös pont nem marad az évad végére, az már rég eldőlt, hogy a Willis mozi beteg látványvilága nem köszön vissza, de itt most már teljesen más a tét is.

Ha picit követhetőbb lenne az egész, azt mondanám, hogy hibátlan. Így is vannak egészen zseniális pillanatai, fordulatai, de az nem túl szerencsés, ha a kedves néző többször vakarja a fejét, vagy ráncolja a szemöldökét, mint alapból azt egy ilyesmi történet indokolná. Az első évadnál felvetett probléma, miszerint Jenniferen kívül mindenki kicsit „sótlan”, most nem játszott szerepet: egyrészt már nem is vártam tőlük mást, másrészt meg sajnos Jennifer is – kiszabadulva a gyogyóból – kicsit hozzászürkült a karakterekhez. Persze még így is ő a legérdekesebb figura, pláne, miután 2044-ben és 2016-ban is szerepet kapott… Cole, Ramse, Railly viszont csak ugyanolyan, mint volt. Új, meghatározó karakter nem nagyon van – a jelenben ugye nincs nagy választék, a múltban meg ad-hoc vannak a főhősök – úgyhogy a leves a korábban már megismert összetevőkből van megfőzve. A korrajzokra nincs panasz, talán egyedül a CGI időviharok azok, amiken látszik, nem az ILM vagy a WETA csinálta őket. De ez bőven belefér, ahogy a múltkor is írtam, ennél a sorozatnál nem az a lényeg.

A lényeg az időutazás, az agyalós történet. Abból meg van bőven – utóbbiból talán még sok is picit.





80%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 23, 2019 8:32 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptyVas. Aug. 28, 2016 7:01 pm

R2-D2 írta:

12 majom S2

Ha picit követhetőbb lenne az egész, azt mondanám, hogy hibátlan. Így is vannak egészen zseniális pillanatai, fordulatai, de az nem túl szerencsés, ha a kedves néző többször vakarja a fejét, vagy ráncolja a szemöldökét, mint alapból azt egy ilyesmi történet indokolná.

A lényeg az időutazás, az agyalós történet. Abból meg van bőven – utóbbiból talán még sok is picit.

80%


Nem felejtettem el, és mert a két nagy elmaradást már majdnem letudtam (a TWD S6 hiányzik még), idővel sorra fognak kerülni az efféle elmaradások is... meg hát ezt igazából csak folytatni kéne.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptyKedd Aug. 30, 2016 12:20 am

R2-D2 írta:


Az utolsó boszorkányvadász


Az kétségkívül tény, hogy az Az utolsó boszorkányvadász egy gigászi montázs más mozikból összeollózva (Hegylakó mindenekelőtt, ugyebár), de Klauder és Chloé karaktere, kettejük párosa van annyira cool, hogy simán eladja a filmet. A fiktív boszorkányvilág néhány ötlete szenzációs (cukrászda, Haribo-fa), a film kimondottan poénos – összességében rendkívül szórakoztató. Semmi komoly, tipikusan az a popcornmajszoló mozi, aminek ha nem úgy lenne vége, ahogy, még nagyobb élmény lehetne. Tekintve viszont a nézettségét, hiába hagyták nyitva (egyébként egész jól), sajnos nem valószínű, hogy mr. Diesel Dominic Toretto, Riddick és Xander Cage mellé újabb többször visszatérő figurát csinálhat Klauderből. Én mindenesetre elnézném ezt a világot – de lehet, ezt már csak az Odaát-lelkem mondja.


70%


Másodszori nézésre icipicit változott csak a véleményem - pozitív irányba. Ugyanolyan szórakoztató, jó ötletekkel teli popcornmozi, mint volt, viszont a finálé egy hajmeresztő bacasága ezúttal kevésbé  fájt. Arra ugyanis rájöttem, a banya mitől gyulladt ki - elsőre nem is tűnt fel, hogy a repülőn szerzett rúnakövekből csiholt villám a ludas ebben. Most ez a hülyeség pipa. Maradt a többi. Very Happy
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptyKedd Aug. 30, 2016 5:43 pm

R2-D2 írta:

Az utolsó boszorkányvadász

Másodszori nézésre icipicit változott csak a véleményem - pozitív irányba. Ugyanolyan szórakoztató, jó ötletekkel teli popcornmozi, mint volt, viszont a finálé egy hajmeresztő bacasága ezúttal kevésbé  fájt. Arra ugyanis rájöttem, a banya mitől gyulladt ki - elsőre nem is tűnt fel, hogy a repülőn szerzett rúnakövekből csiholt villám a ludas ebben. Most ez a hülyeség pipa. Maradt a többi. Very Happy


Az U.N.C.L.E. embere

Én meg ezt néztem újra tegnap, és ehhez képest most egy kicsit lomhábbnak, szétesőbbnek láttam, a tíz évvel ezelőtti játékanimációk szintjén mozgó CGI meg kifejezetten zavart. Attól még mindig szórakoztató, több jó karakterrel és remek jelenetekkel (pl: a kávézós) még mindig az átlagos kémfilmek felett van... de picivel a 8-as alatt.

Azért egy folytatást biztosan megnéznék, ha lesz.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Wayward Pines S2   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 EmptySzomb. Szept. 03, 2016 12:48 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 77rsDce




Wayward Pines S2




Kezdjük rögtön a lényeggel: nem, semmi logikus magyarázatot nem kapunk ebben az évadban sem a kisváros létére (sőt, még néhány újabb kérdés is felmerül), úgyhogy kénytelenek vagyunk elfogadni annak totál irracionális létét. Ebből kifolyólag én már nem is nagyon fogok azokkal a teljesen nyilvánvaló kérdésekkel foglalkozni, amiken korábban végigmentünk, így most nem töröm a fejem sem a benzinen, sem a 4014-ben elkezdett építkezésen… van helyette sajnos egész sok más apró, bosszantó dolog. És az megint úgy van, ahogy a múltkor beszéltük: ha ezt „hetiben” néznék, ízekre szednénk – de miután a The Strain mély sebeket ejtett lelkemen, sorozatot kizárólag darálva vagyok hajlandó nézni… így viszont összességében jó volt. A finálé morális kérdései, karöltve a csavarral meg egyszerűen zseniálisak, ráadásul sikerült nagyjából le is zárni az egészet.

Amit még fontos megjegyezni, hogy aki nem látta az első évadot, az jobb, ha abbahagyja az olvasást: eleve a kisváros térbeli és időbeli elhelyezkedése önmagában egy gigaspoiler. Viszont kénytelen vagyok írásomban majd hivatkozni néhány dologra, úgyhogy előre jelzem, lehet, az első évad tekintetében nem fogok majd mindig spoilermentes lenni. S még egy kis útravaló (elsősorban a nézéshez): jómagam az S2 előtt emlékeztető gyanánt megnéztem az S1E10-et… s bárcsak ne tettem volna. Az van ugyanis, hogy az utolsó képkockák női szereplője gyakorlatilag eltűnt a második évadra a városból – bosszantó, hogy pár hónapon belül a második olyan esetbe futok bele a mozgóképpiacon, mikor egy film, sorozat úgy ér véget, hogy egyszerűen szereplők nincsenek a következő epizódokban – akiknek pedig ott kéne lenniük. Az új ST filmnél talán még ki lehet dumálni, hogy a Marcus lány valahol útközben kiszállt az Enterprise-ról, de hogy itt, ahonnan nincs kiút, hova lett Ben csaja, azt fel nem foghatom. Még ha nem emlegetnénk minden részben, hogy Első Generációs nem bánja a másik Első Generációst, akkor azt mondanám, hogy az új diktatúrában, Jason szép új világában simán kivégezték… de semmi erre utaló jel nincs. Komolyan, olyan az egész, mintha nem is létezett volna…

De ez persze csak akkor tűnik fel hatványozottan, ha valaki direktben folytatja a sorit – viszont akkor az egész évad már icipici hendikeppel képes indulni. Azzal a bosszantó tudattal, hogy az új showrunnerek vagy nagy ívben leszarják a nézőt/rajongót, vagy csak simán trehányak – nos, nem tudom, mi a rosszabb. Kicsit utánaolvasva az évad készültének, az mondjuk lejött, hogy néhány színész egyéb elkötelezettség miatt nem térhetett vissza – no de ők ugyebár már meghaltak, s hiába épít az egész évad rengeteg magyarázó flashbackre, én sem Juliette Lewist, sem Terrence Howardot nem hiányoltam. Annál inkább Sarah Jeffreyt… S ha már halottak: kérem, az induláshoz van egy jó hírem is: Ethan Burke halott, és az is marad. Végre egy sorozat, ahol nem támasztják fel a liftben miszlikre robbant főhőst, hanem hoznak helyette egy újat – majdnem ugyanabban a szituba helyezve – az már megint egy másik kérdés, hogy ezzel egyidejűleg mennyire is kényszeredetten kezelik a korábbi évad meghatározó karaktereit. De ne rohanjunk ennyire előre…

3 évvel járunk az első évad eseményei után, ami idő alatt Jason Higgins (Tom Stevens), mint a néhai Pilcher utódja, követője, szellemi örököse és nem utolsó sorban imádója, gyakorlatilag katonai diktatúrát épített ki a kisvárosban. Több segítője is akad, így az immár tolószékbe kényszerült Megan, valamint egy nagyon dekoratív, Kerry névre hallgató csaj (Kacey Rohl) is. Itt kell megjegyeznem, hogy kicsit túltolták szerintem a biciklit az Első Generáció katonásításában, az egész barna egyenruha, a kézenfekvő párhuzamok néhány valós történelmi korszakokkal kicsit erőltetettek – legalábbis nekem, 4032-be nem illettek bele. Szóval van Jason és a hatalom, illetve van Ben és az ellenállás – ez az alaphelyzet, ebbe a szituba „ébred bele” egy dr. Theo Yedlin nevű sebész (Jason Patrick). Tulajdonképp kényszerűségből, mert hát a harcok a két fél között egyre durvábbak, viszont a legutóbbi invázió vélhetően megtizedelte a kórház állományát: a dokin keresztül viszont most már teljesen máshogy éljük át a valóság felfedezését. Érdekes koncepció, hogy a mostani főhős ugyanúgy nem tud semmit, mint a korábbi, de mégis teljesen más a néző hozzáállása a sztorihoz. Viszont – és ez is egy egész érdekes aspektus -, a néző hiába tud mindent, mégsem Theot látja a kisvárosban idiótának és elveszettnek, hanem az embernek az az érzése, hogy rajta kívül mindenki síkhülye.

De hát milyen is lenne az, aki egy kölyökképű diktátor szavait követi, akinek a falán kötelességszerűen ott lóg egy Pilcher-kép, sőt, még egy gigászi Pilcher szobrot és épít (miből is?) Aki a fajfenntartásra hivatkozva tizenéves anyákat akar csinálni – a nagy vezér és előd szándékait követve: ahol a terméketlenség majdnem eredendő bűn és egyben fontos motiváció a végén? Az évad első harmada-fele ezen társadalompolitikai berendezéssel, önmagának a diktatúrának a nagyító alatt történő bemutatásával foglakozik – ezzel még nem is volt nekem bajom: magam részéről bírom az ilyesmit. Az viszont már sokkal jobban zavart, hogy kellett kezdeni valamit azokkal a színészekkel, akik az első évadban meghatározóak voltak, és alá is írtak erre  szezonra… nos, nem árulom el, mi is lesz velük,de néhányan egész hajmeresztő és idegesítő módon lépnek be a képbe, illetve lépnek ki onnan. Theresa, Kate, Pam, Ben, Megan… kivétel nélkül mindenki előkerül – de néha úgy éreztem, nem is kellett volna. Totál kényszeredett az egész, a sori elejét rendszeresen visszarántja a felhők közül a földre: mikor az ember már-már rácsodálkozna, megint milyen zseniális ötlet/szál került elő, sorsszerűen mindig jön egy régi arc. Még arra is vigyáznak, hogy szép lassan, egymás után jöjjenek – addig senki, sehol. Na, mindegy.

A lényeg az, hogy a WP S2 mindezek ellenére rengeteg kellemes meglepetést tartogat. Eleve már az által, hogy az írók nem átallottak ismét megbízni nagyobb szereppel a már halott Pilchert (Toby Jones), így a néző a kimondottan sok flashback révén kicsit betekintést nyerhet a város születésébe is. Az egyik személyes kedvencem, az E7, amiben C.J. 2000 éves utazását mutatják be, amiben C.J. kvázi szemtanúja volt az emberi faj kihalásának/átalakulásának. Nagyon jó lett az egész, a legjobb sci-fik hangulatát idézte meg az epizód – mindemellett rengeteg kérdést és logikai bukfencet is gyártott rögtön. Kezdve ugye magával az építkezés időpontjával: arra azért kíváncsi lennék, hogy a hegy gyomrában lévő „bárkán” kívül mi s hogy élte túl úgy a kétezer évet, hogy ekkora beruházást lehetett rá alapozni. Az meg csak hab a tortán, hogy a korábbi kisváros elűzött bestéi mit is csináltak addig, amíg a waywardi nagy fal meg nem épült. Szerencsére ekkor ezek csak kósza gondolatok maradnak, mert bizony a WP az utolsó részekre rettentően jól beindul. Az egyre nyilvánvalóbban beteg Jason kontra Theo vonal is érdekes, önmagában a társadalompolitika is az, Megan léte/lénye néha bicskanyitogató, de a lényeg mégicsak az „elfogott” (?) bestéhez kapcsolódik. Ami vele(velük) kapcsolatban kipattant az írók fejéből, az elismerő csettintés érdemel – meg meg is érdemli, hogy magatok fedezzétek fel. Nekem legalábbis nagyon bejött, hogy milyenek ezek a lények valójában és mit is akarnak – az erre adott válaszként az évad lezárása kifejezetten zseniálisra sikeredetett.

Ritka jó fináléja van az S2-nek. Nem az a százszor elcsépelt cliffhangerre épülő idegbajt hozó lezárás, hanem egy olyan, amiből rettentő jól lehet építkezni – ha lesz harmadik évad. Ez szinte már Az időgép szint, ebből a helyzetből nagyon messzire el lehet menni, magam részéről most már qrva kíváncsi is lennék a történet folytatására… de nem csak ettől lett ütős az utolsó egy-két rész. Ha Kerry komplex történetét nem is veszem (szerelem-baj-titok-feloldás) – pedig érdemes!! – akkor is kibaszott kemény az a dilemma, ami elé Theot állítják. Nagyon kemény. És tudjátok mi van??? Képes a főszereplő (és a sorozat) racionálisan dönteni!!! Érzelemdús, drámai, megrázó befejezés, az utóbbi idők egyik legjobbika. Talán csak az a hülye picsa, Arlene volt sok(k) kicsit nekem, no meg a néger fiú, Frank esete: ő persze kellett. Persze, nem azzal van bajom, hogy megmenekül egy gyerek, sokkal inkább azzal, hogy a polkorrektség jegyében (akkor vágott szemű színész/karakter miért is nincs??) 1000 emberből 1 buzi itt is van. Mert az kell. Attól leszünk mi olyan überfasza sorozat. Egy biztos: a hibernáció nem gyógyít, meg ilyen arányokkal legalább hétmillió meleg él a földön.

A végére kicsit visszakanyarodnék az első bekezdésemhez: HA el tudunk tekinteni attól, önmagában mennyire is ökörség Wayward Pines létezése, egész jó kis évadot kapunk. Amiben figyelnek arra is, hogy fogynak a készletek (pl. már nincs is hamburger), amiben néhány magyarázatra szoruló dologra kapunk választ is (villany kb. egy mondat), amiben az új karakterek is remekül illenek a sorozatba. Azzal nem kell foglalkozni, hogy – ahogy akárcsak az A búra alattnál – az 1000 fősnek mondott populáció kb. megáll 50 főből, sokkal inkább érdemes azzal foglalkozni, mit is művelnek egymással ezek a figurák. Ez pedig érdekes… kifejezetten az. Így annak ellenére, hogy az S2 tele van bosszantó butasággal, a besték vizsgálata, a személyi kultusz felvázolása, a néhány családi dráma, no meg a nagy morális kérdés a végén egészen érdekessé és izgalmassá teszi. És miután jómagam az elsőt is fenntartásokkal kezeltem, azt kell mondjam, nem csalódtam benne: azt a szintet nagyjából hozza. Most már ugyebár titok nélkül, szimplán érdekesen.




75%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 23, 2019 8:35 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 59 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
58 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 30 ... 57, 58, 59 ... 62 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: