Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 27 ... 51, 52, 53 ... 59 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: 11.22.63 S1   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptyPént. Jún. 03, 2016 9:53 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 VObFw14




11.22.63 S1




1963. november 22-én az amerikai Dallasban egy bizonyos Lee Harvey Oswald nevű jóember rálő az amerikai elnökre, aki a merénylet következtében belehal a sérüléseibe. Magáról a merényletről többek között Oliver Stone készített remek filmet, a merénylet utáni eseményekről meg hát ugye ott van az A félelmetes nap is, amiről itt olvashattok bővebben. Na de mi lett volna, ha valakinek sikerült volna megakadályozni Oswaldot a merényletben? Milyen világ lenne most? A demokrata elnök, annak programja, az egész elnöki ciklus (plusz az esetleges újraválasztása) mekkora hatással lett volna a világtörténelemre?? Lett volna Vietnam? Lett volna 9/11? Vagy ez az egész jelenkori arab-keresztény konfliktus is tompább lenne? Vagy… vagy lett volna III. világháború??

Talán nem akkora újdonság, de engem gyerekkorom óta érdekel ez az egész esemény, így nem is volt kérdés, hogy mikor tudomásomra jutott, hogy sorozat készült a Kennedy- gyilkosságról – ráadásul mindez időutazós történetbe ágyazva –, rögtön rácsaptam. Az már más kérdés, hogy az itt korábban belinkelt előzetest szinte teljesen elfeledtem, így a VOX havi cikke, illetve az egyik TV adón (talán FOX) elcsípett cím/epizód kellett ahhoz, hogy ismét képbe kerüljön a sorozat… de hát végül is mindegy, hogyan, miért: a lényeg, hogy sor került rá. Azt mondjuk nem tudom még eldönteni, hogy a Hulu nevű TV társaság saját produkciója azért lett-e felemás élmény, mert a Hulu a készítője, és már megint nem sikerült Stephen King regényét normálisan adaptálni, vagy maga az irodalmi mű volt gyengus – a lényeg az, hogy a kapottnál sokkal jobbra számítottam. Sokkal, de sokkal több volt ebben az egészben, az időutazás és annak hatásai szinte teljesen hanyagolva vannak 6 részen át, az első és az utolsó epizód zsenialitása közti időszakot én a magam részéről egy teljesen felesleges kínlódásnak éreztem Oswald megállítására. A három év (kiragadott) eseményei sem önmagukban, sem az egész sorozat tükrében nem nyújtanak annyi izgalmat és feszültséget, hogy élvezetessé tudják tenni az évadot… egy béna szerelmi történet, egy fura barátság, no meg az egész kémkedés Oswald után a rossz dramaturgia miatt helyenként álmosító.

A sztori nagy vonalakban annyi, hogy napjainkban, egy Jake Epping nevű tanár (James Franco) egy idősebb barátja kérésére, unszolására a barát raktárában található téridő kapun át visszamegy 1960-ba, három évvel a merénylet előttre, azzal a céllal, hogy megakadályozza Kennedy halálát. Jake nehezen vállalkozik a feladatra, nem is igazán hisz az egészben, meg hát azért senkinek nem egyszerű dolog csak úgy maga mögött hagyni a jelenét, hogy visszamenjen a múltba, megváltoztatni jövőt. Hmm… ez tök jól hangzik így leírva, kár, hogy az íróknak ez nem jutott el a tudatáig… na, mindegy. Jake utazásához kétségkívül kellenek külső „ösztönző erők”, nevezetesen egy idősödő tanítvány története, a barát súlyos betegsége, no meg (mert miért is ne??) egy válás. Szerencséjére a barát (amúgy Chris Cooper) már járt ott, nem kevés időt töltött a múltban, így meglehetősen pontos tanácsokkal látja el Jake-et: szinte fáj belegondolni, mennyire is semmibe vették az időutazások okozta lehetséges hatások beillesztését a történetbe, ill. a forgatókönyvbe. A spájzon át Jake 1960 októberébe kerül, egy napsütötte napra, ahonnan fel kell építenie saját magát és az egész eseményláncot Kennedy megmentéséig. Az időkapu egyébként inkább egy féreglyuk, csak egy helyre és időpontra (és vissza) lehet benne teleportálódni, így ha valamit Jake elront, mehet vissza 2016-ba, majd onnan újból 1960 októberébe, ahol még minden változatlan, ami így kvázi egy ground zero lesz. Ez még csak hagyján, ez nem is rossz ötlet – mint egy játékban, csak itt nehezebben fogy az életed – a baj nekem azzal volt, ahogy ezt az egész kapu megjelenítve vagyon. Ennyire nagyvonalú egy szart rég láttam: bemész a spájzba, és kiesel 1960-ban… és fordítva!!  faceplam  1960-ban a tér egy bizonyos pontján áthaladva kijössz a spájzban 2016-ban… hát nem gondolt bele abba senki, hogy csak véletlenszerűen a tér azon pontján áthaladó emberek mekkora forgalmat generálhatnak az időben?? És annak amúgy a sorozatban is említett pillangóhatás miatt milyen következményei lennének? Mert azt egy szóval sem mondják, hogy csak Jake meg Al tudja használni az átjárót…

Ennek ellenére a nyitány, az első 80 perces epizód zseniális. Ahogy az egész helyzetet felvázolják, ahogy az időutazás létrejön, ahogy 1960 megjelenik, az iszonyat tetszett. A korrajz, a díszlet, az egész háttér végig szenzációs, beszarás, honnan tudtak ennyi autót, jelmezt, mindent szerezni: néhány túlkapástól eltekintve az egész 11.22.63-nak az egyik legeslegnagyobb erőssége a hangulata. S ha már túlkapás… egyet feltétlenül ki kell, emeljek (bár még jócskán később van): azért bármennyire is hatvanas évek, olyan nincs, hogy Jake és barátja fényes nappal gyalog bejárja a merénylet helyszínét Dallasban és EGYETLEN EGY autó nem jön a sugárúton…  Shocked  olyan volt, mint ha csak a TWD-ben sétáltak volna… de ez csak egy apró bosszúság. A sori kifejezetten jól indul, én az alapötletet szenzációsnak tartom (mármint hogy időugrással mentsük meg Kennedyt), viszont lehet, nem kellett volna a nyolcból hat epizódot arra pazarolni, hogy Jake elüsse az időt 1960-tól 1963-ig.  Miután tudja, mi fog történni, elég neki a megfelelő helyen és időben feltűnni, információkat gyűjteni – ja, mert nem ám úgy van az csak, hogy megölöm Oswaldot, hanem először lehallgatom, megbizonyosodok róla, hogy egyedüli merénylő, stb.  No  – s csak utána likvidálom. Ez pedig nagyon sok időt elvesz és nagyon lassan történik. Érezhették ezt az írók is, ezért behoztak a történetbe egy szerelmi szálat, Jake beleszeret egy Sadie nevű lányba (Sarah Gadon), illetve összeköltöztetik egy fiatal sráccal, Billel (George MacKay), hogy legyen mit néznünk 6 órán át.

A 11.22.63 nagy része így aztán e három karakter körül forog: Jake elhelyezkedik egy iskolában, egyidejűleg nyomoz Billel (aki tudja, hogy ő a jövőből jött és simán elfogadja azt  Rolling Eyes  ) Oswald után, illetve egyidejűleg próbál helyt állni a kissé konzervatív udvarlásban Sadie (aki mikor megtudja, hogy ő a jövőből jött, simán elfogadja azt  Rolling Eyes  ) irányában. Fura kettőssége van a sorozatnak, amikor épp lendületet kapna a sztori, amikor elérünk valami sorsfordító eseményhez, akkor sikeresen visszarántja ez az egész magánéleti hajcihő. Közben rengeteg, nekem fontosnak tűnő dolog totál hanyagolva van, magához az időugráshoz kötődő esemény, tudás, jóformán semmi – ráadásul Jake nem is egyszer csinál olyan ökörségeket, amit még McFly sem tett meg. Roppant esetlenül halad a cselekmény, egyszer hónapokat ugrunk, aztán napokat, aztán egy totál vert helyzetből pár nap alatt kell eredményt produkálni… és mindehhez azt várják, hogy a néző vágjon jó képet. Hát, nehéz. Elég csak abba belegondolni, hogy Jake – míg várja, hogy Oswald hazaérjen a Szovjetunióból – partizánakcióba kezd, és beleavatkozik egy ismerőse múltjába. Alap dolog lenne, hogy egy időutazó nem kavar a múltban, mert annak beláthatatlan következményei vannak a jelenben – nos, ez sem Jaket, sem az írókat nem érdekli. De nem az a baj, hogy megtörténik, hanem következmények nélkül történik meg…

A dögunalom mindösszesen a fináléra szűnik meg. Ahogy közeledik A NAP, úgy lesz egyre jobb az egész – az most megint más kérdés, hogy milyen helyzetbe hozták Jake-et, s abból mennyire is abszurd a napok alatti változása –, ahogy végig éljük a merényletet, az szenzációs. Tök jó volt, hogy Jake-ék végigrohannak a városon, ahogy megelevenedik Zapruder kamerájának képe, az egész könyvtáras szcéna Oswalddal meg mindennel. Érdekes volt nézni, a sorozat mennyire is ragaszkodik a magányos (ámde elszabadult) merénylő teóriájához, jó volt egy-egy kép erejéig behozni Jack Rubyt, illetve megidézni az Oswald átszállításáról késszült felvételeket. De a hab a tortán mégiscsak az volt, amire egész évadban vártam: milyen is lett a jelen, Jake ténykedése milyen változást is hozott a való világban… nos, ezt végképp nem árulom el, de ott éreztem a legjobban azt, mekkora potenciál is volt a történet időutazós részében. Ahogy visszatér, amit talál, és amilyen következtetésekre jut, az egészen kiváló. A legvége kissé talán giccsesnek tűnhet, de hát végül is a 11.22.63 – legnagyobb sajnálatomra – legalább annyira love story, mint időutazós/történelmi sori, úgyhogy végül is benyeltem. Én a magam részéről jobban örültem volna, ha az 53 év eseményeibe jobban belementek volna és nem Sadie a kiemelt szál, de mindegy. Az viszont csak elgondolkodtató – bár szerintem az írók ebbe nem gondoltak bele, legalábbis nem használták ki – hogy Jake és Al múltbéli garázdálkodása miatt mennyi alternatív jelen is létezik, létezhet. Egyáltalán, van alternatív jelen? Amiben én ezt most mondjuk meg sem írtam?

Összességében az a véleményem, hogy ez sokkal jobb is lehetett volna. Hasonló témában a 12 majom klasszisokkal jobb, de itt a fő hangsúly ugyebár a történelmi eseményeken, no meg a szerelmi szálon van. Ezek viszont néha kissé laposak, unalmasak, érdektelenek – hiába zseniális a korrajz, hiába a történelmi személyek nagyszerű adaptálása (Oswald első osztályú!!), ha az ember a sorozat nézése közben nem érzi jól magát, nem érzi a lendületet. Még szerencse, hogy van az első, meg az utolsó epizód.




70%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 31, 2019 11:45 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptySzomb. Jún. 04, 2016 10:42 am

R2-D2 írta:

11.22.63 S1

Azt mondjuk nem tudom még eldönteni, hogy a Hulu nevű TV társaság saját produkciója azért lett-e felemás élmény, mert a Hulu a készítője, és már megint nem sikerült Stephen King regényét normálisan adaptálni, vagy maga az irodalmi mű volt gyengus – a lényeg az, hogy a kapottnál sokkal jobbra számítottam. Sokkal, de sokkal több volt ebben az egészben, az időutazás és annak hatásai szinte teljesen hanyagolva vannak 6 részen át, az első és az utolsó epizód zsenialitása közti időszakot én a magam részéről egy teljesen felesleges kínlódásnak éreztem Oswald megállítására.

A sztori nagy vonalakban annyi, hogy napjainkban, egy Jake Epping nevű tanár (James Franco) egy idősebb barátja kérésére, unszolására a barát raktárában található téridő kapun át visszamegy 1960-ba, három évvel a merénylet előttre, azzal a céllal, hogy megakadályozza Kennedy halálát. Az időkapu egyébként inkább egy féreglyuk, csak egy helyre és időpontra (és vissza) lehet benne teleportálódni, így ha valamit Jake elront, mehet vissza 2016-ba, majd onnan újból 1960 októberébe, ahol még minden változatlan, ami így kvázi egy ground zero lesz. Ez még csak hagyján, ez nem is rossz ötlet – mint egy játékban, csak itt nehezebben fogy az életed – a baj nekem azzal volt, ahogy ezt az egész kapu megjelenítve vagyon. Ennyire nagyvonalú egy szart rég láttam: bemész a spájzba, és kiesel 1960-ban… és fordítva!!  faceplam  

Összességében az a véleményem, hogy ez sokkal jobb is lehetett volna. Hasonló témában a 12 majom klasszisokkal jobb, de itt a fő hangsúly ugyebár a történelmi eseményeken, no meg a szerelmi szálon van. Ezek viszont néha kissé laposak, unalmasak, érdektelenek – hiába zseniális a korrajz, hiába a történelmi személyek nagyszerű adaptálása (Oswald első osztályú!!), ha az ember a sorozat nézése közben nem érzi jól magát, nem érzi a lendületet. Még szerencse, hogy van az első, meg az utolsó epizód.

70%


Meg fogom nézni, mert érdekel, de azért túl lelkes nem lettem az írásodtól. Most lehet, hogy én értem félre, de akkor ezek szerint nincs is jelentősége annak, hogy lehet nyomni egy resetet a Narnia-kamrával, mert a 3 éves időtáv kiheréli az egészet. Egy dolog, hogy a játékokban már az is a halálom, amikor egy 10-15 perces játékrészt újra kell játszani, csak mert a végén valamit elcsesztem bounce , de itt ha még van is visszaugrás, mindent feleslegessé tesz, ami addig történt, és azért az elég necces lenne, ha egy sorozatban komplett epizódok kerülnek a kukába.

Az sem tűnik egy nagy truvájnak, hogy pontosan lehet tudni, mit és hol kell megakadályozni. Akkor legalább lenne benne az, hogy addig is próbálna más, kisebb baleseteket, gyilkosságokat megakadályozni, még ha unalmas is lenne a többi hasonló miatt. Vagy építene fel egy történelmi hátteret arra, hogy Kennedy-t ki és miért akarhatta megölni, de így, hogy egy az egyben belefekszik a "magányos merénylő"-elméletbe, ezt is el lehet felejteni.

Ennyi erővel az is lehetne a sorozat, Jake átmegy a kamrán, aztán három évre kifekszik a beach-re, végül elkocog a könyvraktárba fejbe lőni Oswaldot, vissza a kamrán a tuti jövőbe, és THE END.

Nagyon kevés King-adaptáció tetszik, és ez sem tűnik úgy, hogy fog.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptySzomb. Jún. 04, 2016 11:36 am

Niwrok írta:

11.22.63 S1

Meg fogom nézni, mert érdekel, de azért túl lelkes nem lettem az írásodtól. Most lehet, hogy én értem félre, de akkor ezek szerint nincs is jelentősége annak, hogy lehet nyomni egy resetet a Narnia-kamrával, mert a 3 éves időtáv kiheréli az egészet. Egy dolog, hogy a játékokban már az is a halálom, amikor egy 10-15 perces játékrészt újra kell játszani, csak mert a végén valamit elcsesztem  bounce , de itt ha még van is visszaugrás, mindent feleslegessé tesz, ami addig történt, és azért az elég necces lenne, ha egy sorozatban komplett epizódok kerülnek a kukába.

Pontosan. Ha visszajössz a jelenbe, és utána mész vissza a múltba, minden újraindul.... mondjuk, mint az Idétlen időkigben Mormota-napon. Csak itt 3 év indul újra.

"Narnia- kamra":  lol!  lol!  Bravo

Niwrok írta:
Az sem tűnik egy nagy truvájnak, hogy pontosan lehet tudni, mit és hol kell megakadályozni. Akkor legalább lenne benne az, hogy addig is próbálna  más, kisebb baleseteket, gyilkosságokat megakadályozni, még ha unalmas is lenne a többi hasonló miatt. Vagy építene fel egy történelmi hátteret arra, hogy Kennedy-t ki és miért akarhatta megölni, de így, hogy egy az egyben belefekszik a "magányos merénylő"-elméletbe, ezt is el lehet felejteni.

Ennyi erővel az is lehetne a sorozat, Jake átmegy a kamrán, aztán három évre kifekszik a beach-re, végül elkocog a könyvraktárba fejbe lőni Oswaldot, vissza a kamrán a tuti jövőbe, és THE END.

Ez így van. De... de itt még csak fejbe se akarja lőni - hanem először meg akar róla bizonyosodni, tényleg ő tette-e, egyedül tette-e, stb... Erről szól az egész.

Tényleg tök jó lett volna, ha kicsit megpiszkálták volna a Kennedy ügyet, de nem tették. Oswald itt is egy magányos gyilkos, aki visszajött Szovjetúnióból és fasisztázza az amerikaiakat, akit próbál beszervezni a CIA, de nem sikerül.


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptySzomb. Jún. 04, 2016 11:57 am

R2-D2 írta:
Niwrok írta:

11.22.63 S1

Most lehet, hogy én értem félre, de akkor ezek szerint nincs is jelentősége annak, hogy lehet nyomni egy resetet a Narnia-kamrával, mert a 3 éves időtáv kiheréli az egészet.


Pontosan. Ha visszajössz a jelenbe, és utána mész vissza a múltba, minden újraindul.... mondjuk, mint az Idétlen időkigben Mormota-napon. Csak itt 3 év indul újra.


Ezt így értem, a kérdésem inkább az, hogy ezt meg is próbálják-e? Vagyis van-e olyan, hogy Jake másfél év, de akár egy hónap után valamit végzetesen elront, és vissza kell jönnie a jelenbe, hogy egy resettel kijavítsa a hibát? A'la a Holnap határa...

Még akkor is, ha egyébként így az egész ötlet egy baromság. Ha ugyanis van "ground zero" minden esetben a merényletig, akkor miért pont a Kennedy-merénylet az az esemény, amit megakadályozva újraíródik a történelem?


R2-D2 írta:

"Narnia- kamra":  lol!  lol!  Bravo


Te szoktad emlegetni az ilyen térkapus dolgok kapcsán  Smile . Most kimaradt, hát gondoltam, bepótolom  Smile .

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptySzomb. Jún. 04, 2016 12:34 pm

Niwrok írta:

11.22.63 S1

Ezt így értem, a kérdésem inkább az, hogy ezt meg is próbálják-e? Vagyis van-e olyan, hogy Jake másfél év, de akár egy hónap után valamit végzetesen elront, és vissza kell jönnie a jelenbe, hogy egy resettel kijavítsa a hibát? A'la a Holnap határa...

Még akkor is, ha egyébként így az egész ötlet egy baromság. Ha ugyanis van "ground zero" minden esetben a merényletig, akkor miért pont a Kennedy-merénylet az az esemény, amit megakadályozva újraíródik a történelem?


Nem. Pontosabban erre kihegyezve nem... illetve csak egyszer. De egyébként talán ez is az egyik legnagyobb bajom vele: három évig gyűlnek az "elrontott dolgok", de semmi következményük nincs. Vagyis ... nem tudjuk meg, van-e...

Nem tudom, ez az öreg Chris Cooper víziója, hogy meg kell akadályozni azt. Semmi egyéb indokot, más megoldást nem nyújt a sorozat.



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 31, 2019 11:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Under sandet   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptyHétf. Jún. 06, 2016 8:21 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 5k5zUEA




Under sandet





„ Jelenleg 2,2 millió darab akna van beásva Dánia nyugati partjainál. Ez több, mint az összes többi európai országban együttvéve. Valaki azt hihette, hogy a partraszállás itt fog megtörténni. Milyen súlyos tévedés volt annak, aki ezt kitalálta és milyen pech az önök számára.”

1945-ben, miután a németeket hazakergették, azzal szembesült a dán hadsereg, hogy a homokos tengerpartjuk tömve van aknákkal: a szövetséges kémhálózat vélhetően jól dolgozott, mikor dezinformálta a német vezetést a partraszállás helyéről és időpontjáról. A dánok a legkézenfekvőbb megoldást választották: szedjék föl az aknákat azok, akik letették – így a kivonuló csapatokból kb. 2000 embert visszatartottak ennek a munkának az elvégzésére. Végül is… "inkább ők, mint mi", gondolhatták, mert az ugye egyértelmű, hogy ennyi robbanóeszköz felszedése nem fog menni veszteségek nélkül. Filmünk egy kis német csapat történetét követi, akik egy kijelölt partszakasz megtisztítását kapják feladatul: amint végeznek a kb. 45 ezer akna eltávolításával, mehetnek haza. A gond csak az… nos, az, hogy ezek GYEREKEK. Szülőként különösen megrázott a dolog, akár a sajátjaim is lehettek volna: 15-18 éves kölkök, akiket vélhetően a háború végén soroztak már be, akiknek már végképp semmi közük nem volt az egész őrült ideológiához, s akik gyakorlatilag nulla harci tapasztalattal rendelkeznek – így például még az aknák hatástalanítását is gyakorolniuk kell. Az Under sandetnek az egyik legnagyobb erénye pedig az első perctől az utolsóig pontosan az a tapasztatlanság bizonytalanságából fakadó feszült izgalom, hogy ki az, aki túléli ezt az őrült küldetést – én legalábbis rég tudtam ennyire izgulni egy filmen.  Nails

Carl Rasmussen (Roland Møller) egy középkorú törzsőrmester – úr, ez fontos lesz!  Very Happy  – a dán hadseregben. Vele kezdődik a film, ahogy felügyeli a német csapatok kivonását – és ahogy elszáll az agya egy dán zászló láttán. Ekkor még nem tudhatjuk, milyen fontos is lesz ez a képsor majd az egész film szempontjából, mennyire is mélyről kell indulnia annak a bizonyos jellemfejlődésnek, amit főszereplőnk majd a másfél óra alatt produkál: Rasmussen az igazi gyűlölettel teli katona, aki rühelli a németeket, aki talán személyes veszteségeit is kiéli a vonuló hadoszlopon. Az igazság az, hogy ekkor még önmagában sehova sem tartozik a jelenet, mert a következő helyszín már egy kiképzőközpont, ahol a frissen beszállított német hadifoglyoknak tart előadást egy Ebbe Jensen nevű, fiatal dán százados (Mikkel Følsgaard): a fiatal bakáknak oktatja az aknaszedés alapjait. Az oktatás végén aztán jön a próba: egy bunkerben kell bemutatni élesben a megszerzett tudást… két dolgot jegyeznék itt meg. Az egyik, hogy az ember hajlamos ekkor még (a film kezdetén) kissé felületesebben nézni a szereplőket, még nem tudhatja, kinek, milyen szerepe lesz a történetben: nos, ha tehetitek, már ekkor jegyezzétek meg a fiatal német srácok arcát. A másik meg az, hogy már ez a jelenetsor tanítani valóan magas szinten kezeli a feszültséget: a bunkerbe becipelt aknák és azok hatástalanítása, a felrobbanás levegőben lógó folyamatos lehetősége egészen különleges hangulatot biztosít.

A gyorstalpaló után aztán összekerül Rasmussen és a 14 főből álló aknaszedő különítmény… és ekkor döbbenünk rá először arra, amit írtam, mármint hogy milyen gyerekek is ezek a katonák, és hogy milyen állat is a felügyelőjük. Hogy mekkorát is fordult a világ a háború vége óta, hogy milyenek is az erőviszonyok a világban és a moziban… és ebből kifolyólag mire is számíthatunk. Az Under sandet így két vonalon is kimagaslót képes nyújtani: ahogy ezt az egész korszakot felvázolja, amilyen kórképet fest a világháború utáni állapotokról, ahogy bemutatja a dán/német szívekben lappangó és időnként előtörő gyűlöletet, az nagyon jó. A srácok közössége, viszonyuk egymáshoz és a „törzsőrmester úrhoz” kiválóan van bemutatva: tudom, szoktam panaszkodni a nem hollywoodi filmeknél a túlzott sterilitásra, az érzelmi manipuláció hiányára – itt valahogy tök jó arányban sikerült az alkotóknak azt megvalósítani, hogy a néző megdöbbenése és együttérzése közben se érezze a giccset és a megrendezettséget. Ez a film természeténél fogva iszonyat erős érzelmi szinten (is): a srácok kiszolgáltatottsága, az ebből a helyzetből következő események láncolata egész egyszerűen letaglózó… és ez még csak az egész ezen szálnak az alapja. És azt sem hiába mondják, hogy jó felépítményt csak jó alapra lehet felhúzni, az Under sandet márpedig kiválóan építkezik: ebben az amúgy is erős és megdöbbentő helyzetben elkezd játszani a karakterekkel és a nézővel. Sokszor mondják, hogy az igazán jó filmekben a szereplőknek van jellemfejlődésük… itt, ahogy az erőviszonyok és kapcsolatok változnak a film alatt, ahogy az együtt töltött idő alatt a német srácok és a dán törzsőrmester kvázi egymásra talál, az nagyon jó. Rasmussen mellett mindenképp kiemelném a fiatal századost, a mozi elején pont fordítva volt a nézői szimpátia, mint a végére lett. A srácok meg… nos, megmondom őszintén – németek ide vagy oda – szinte kivétel nélkül kedvelhető és szerethető arcok. Különösen az ikrek, de a többiek is. Viszont… viszont van valami, ami miatt a kissé rutinosabb néző csak óvatosan azonosul velük: ez pedig nem más, mint az aknakeresés halálos mellékhatása.

Már pedig erre épül az Under sandet másik, lenyűgöző szála: az aknák hatástalanítása, annak hihetetlen izgalma. Sőt számomra ez a fő sodor, a fő eseménylánc, a többi, a karakterek csak nagyon kellemes kiegészítői a történetnek. Ha mondjuk az aknakeresés (feszültsége) a karácsonyfa, az összes többi a dísz rajta. Ahogy írtam, én nagyon rég izgultam ennyire mozgóképen, minden egyes tengerparti résznél, amikor a fiúk a kis rudaikkal a homokot bökdösték, rendesen felkúszott az adrenalin szintem. Szemét ez a film, annyira bizonytalan minden, annyira nem lehet tudni, hogy az adott napi munkában meghal-e valaki, hogy a szívbajt képes ránk hozni – és képes gyakorlatilag másfél órán át feszültséget okozni. Szabályosan fújunk mi is egyet nap végén, mikor aknák kiszedve, s mehetünk vissza a barakkba… az egyébként rabságba. Minden kép, jelenet, aláfestő zene – vagy annak hiánya – mesterien építi a hangulatot, és van, amikor végig azt várod, tudod, érzed, félsz tőle, mikor repül levegőbe valamelyik srác, aztán nem történik semmi… máskor meg pont fordítva. De még ezeken belül is van néhány elképesztő esemény (gondolok itt az ikrekre, a dán kislányra, no meg a teherautó pakolásra), ami után a csend szinte rátelepedik a szobára, ahol nézed. Gondolom, moziban ilyenekkor egy árva pisszenés nem lehetett…

Zseniális az egész, minden elismerésem az író-rendező Martin Zandvlietnek. Ha jól látom, ez a harmadik egész estés filmje, azt hiszem, érdemes lesz rá is „valakinek” figyelnie. Ami negatívumot én össze tudtam kaparni a filmről, az viszont igazából nem is negatívum – erősen kötődik a film nézésének körülményeihez. Miután én csináltam hozzá a feliratot, más ritmusban néztem a mozit, a pontos fordítás miatt szakaszolva, egyes részeket többször egymás után megtekintve: no, így utólag azért feltűnt, hogy néhány bekövetkező tragédia előtt az egyes emberkékkel többet foglalkozik a film, így kiszámítható, ki fog meghalni (mínusz teherautó). A másik meg már totál személyes: nem kicsit esett nehezemre a hányásfóbiám leküzdése, fordítás és feliratillesztés közben kifejezetten kínosan éreztem magam bizonyos jeleneteknél: különösen az első ilyennél, mert az totál váratlan volt. Viszont aki először, egyben láthatja az egészet, annak ezek lehet, fel sem tűnnek, csak nekem voltak furák „munka közben”

Az biztos, egy egészen kiváló élmény ez a mozi, egy újabb remek dán-német film. Ráadásul – ahogy az  Elser esetében is – megint okosabb lettem picit, mert eddig bele se gondoltam, milyen kalamajka is volt a háború után Európa megtisztítása a bombáktól/aknáktól. Az, hogy qrva kemény világ volt akkor, az nem újdonság, de a háború után a szívekben tomboló viharokról és gyűlöletről kevés sejtésem volt… nos, most már van. E tekintetben pedig külön felértékelődik, hogy marad ember – illetve hogy válik emberré – valaki ezekben az időkben.




95%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 31, 2019 11:47 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Under sandet   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptyKedd Jún. 07, 2016 12:15 am

R2-D2 írta:

Under sandet

A gyorstalpaló után aztán összekerül Rasmussen és a 14 főből álló aknaszedő különítmény… és ekkor döbbenünk rá először arra, amit írtam, mármint hogy milyen gyerekek is ezek a katonák, és hogy milyen állat is a felügyelőjük. Hogy mekkorát is fordult a világ a háború vége óta, hogy milyenek is az erőviszonyok a világban és a moziban… és ebből kifolyólag mire is számíthatunk. Az Under sandet így két vonalon is kimagaslót képes nyújtani: ahogy ezt az egész korszakot felvázolja, amilyen kórképet fest a világháború utáni állapotokról, ahogy bemutatja a dán/német szívekben lappangó és időnként előtörő gyűlöletet, az nagyon jó.

Sokszor mondják, hogy az igazán jó filmekben a szereplőknek van jellemfejlődésük… itt, ahogy az erőviszonyok és kapcsolatok változnak a film alatt, ahogy az együtt töltött idő alatt a német srácok és a dán törzsőrmester kvázi egymásra talál, az nagyon jó.

Minden kép, jelenet, aláfestő zene – vagy annak hiánya – mesterien építi a hangulatot, és van, amikor végig azt várod, tudod, érzed, félsz tőle, mikor repül levegőbe valamelyik srác, aztán nem történik semmi… máskor meg pont fordítva. De még ezeken belül is van néhány elképesztő esemény (gondolok itt az ikrekre, a dán kislányra, no meg a teherautó pakolásra), ami után a csend szinte rátelepedik a szobára, ahol nézed. Gondolom, moziban ilyenekkor egy árva pisszenés nem lehetett…

Az, hogy qrva kemény világ volt akkor, az nem újdonság, de a háború után a szívekben tomboló viharokról és gyűlöletről kevés sejtésem volt… nos, most már van. E tekintetben pedig külön felértékelődik, hogy marad ember – illetve hogy válik emberré – valaki ezekben az időkben.

95%


Miután írtál a feliratról, meg hogy nézzem, azt hittem, már valamiről lemaradtam, és keresni kezdtem, hogy hol az írásod a filmről  Wink .

Nagyjából a film feléig ugyanazt tudnám leírni, mint te, ezért is csak reagálásként írok. A törzsőrmester mellbevágóan durva kirohanása a vonuló katonákra, mint egyfajta bosszú, a fiatalok kiválasztása, az aknahatástalanítás gyakorlása, majd a "vizsga" a bunkerben (annyira adná magát, hogy az ideges, remegő kezű srác rontja el, aztán meg mégsem ő...), és utána élesben mindez a parton; ezek mind nagyon erős jelenetek voltak. Minden egyes bökdösést, tekerést, csuklómozgást a gyutacs eltávolítására, majd a tányér vagy doboz kiásását végig lehetett izgulni, mert akkor még tényleg nem lehetett tudni, hogy ki mikor nyúl mellé. Remek volt a "trükkös" aknák előkerülése, ahogy megrázta a fiúkat a társaik elvesztése, és nagyon megrázó volt, ahogy az iker mindenáron meg akarta keresni a testvérét, aki elszaladt előle. A lassú összecsiszolódás és a megértés is fontos, jó elem volt a filmben, és a sok érzelmes jelenet -a hazatérés reménye, a jövőn való gondolkodás vagy éppen az éhségközösség, a betegség nyomorúsága- mellett éppen a rideg racionalitás és a gyakorlatiasság volt ennek záloga; ahogy a srác felvázolja az ottlétük összefüggéseit a parancsnoknak (a dánok azt akarják, hogy a tengerpart minél előbb tiszta legyen, ők minél előbb haza akarnak menni, de ehhez enniük kell), azzal nem lehet vitatkozni. Ahogy azzal is egy újabb jó réteg került a filmhez, amilyen ellenszenvvel viseltettek a helyiek, akár a katonák, akár a civilek a kirendelt aknamentesítőkkel szemben; a "moslékos" és a levizelős jelenet is telitalálat volt.

Azonban éppen úgy, ahogy a srácok és a parancsnokuk is elkezdtek "lazázni", ugyanúgy gondolhatta a rendező is, hogy ő most már felépítette, amit lehet, majd a lendület kitart a végéig. Nálam nem tette, és igazából haragszom ezért Zandvlietre. Amikor a srácok mezítláb, sikítozva kezdtek leszaladni a tengerpartra, az egésznek lett egy olyan ifjúsági film, úttörőtábor hangulata, amit csak még jobban szétcsaptak az érzelmileg túlvezérelt jelenetek. Kezdve rögtön a kutyással (kirepült a labda a képből, amiben mintha edző bá' és a tanítványai indultak volna haza az edzőtáborból, és tudtam, mi fog történni), folytatva a kislányossal (hadd ne higgyem már el, hogy nem mondták el neki minden nap százszor, hova ne menjen, és hogy a drótkerítés meg a korábbi robbanások hangjai, látványa nem voltak neki elegek, és a megtisztított rész sem elég neki, mert ő pont ott akar babázni!... de hát kellett a "patkányszaros" picsa meghasonulásához, hogy jajj, ezek a srácok mégis milyen rendesek), de a teherautós is bőven befér ide (bár azt inkább elhiszem, hogy hatástalanítás után már nem volt akkora félelemérzetük a srácoknak, és hogy azt hitték, úgy már lehet dobálni). És itt volt nekem a film mélypontja is, az összekapaszkodós jelenet: tök igaza volt a fiúnak, ennyi erővel főbe is lőhetné őket a habzó szájú "edző bá'", főleg, mert közel sem biztos, hogy ők hibáztak, hiszen az is elcseszhette, aki a térképet rajzolta...

A film második fele sem annyira bátor, sem annyira feszült nem volt így, amitől a befejezés is erőltetetten pozitív volt; egy igazán bátor rendező nem kimosdatta volna a dánokat (akik egyébként nem is vettek részt ebben az aknamentesítős dologban, hanem az az angolok reszortja volt, ahogy olvastam), hogy bár lehet, hogy "embertelenek" voltak az aknamezőre kivezényelt gyerekekkel, de azért egyikük-másikuk igazságérzete a helyén volt, meg aki ügyes volt a németek közül, akár tényleg haza is juthatott. Aki a film első felét írta, az bevállalta volna azt a befejezést, hogy igen, ezek a fiúk mind ott vesztek a végtelen, iszapos, láthatatlan aknamezőn, még ha nem is mutatják; aki a film második felét, aki megmutatja a gyerekek felrobbanását, de a kutyánál "félrenéz", az nem tette.

Engem ami még megfogott, az a cím kettőssége, de nem a dáné (ami gondolom nagyjából annyi, hogy "A homok alatt"), hanem az angolé, a "Land of Mine".

8/10


Ha már tengerpart, döbbenet és "embernek maradás", ezt a képet magyarázd meg nekem, ha tudod  R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 120px-18_icon_BE_(Hungary).svg... Pár napja láttam, és többször is beugrott a film alatt.

Spoiler:
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptyKedd Jún. 07, 2016 1:02 pm

Niwrok írta:

Under sandet

... hadd ne higgyem már el, hogy nem mondták el neki minden nap százszor, hova ne menjen, és hogy a drótkerítés meg a korábbi robbanások hangjai, látványa nem voltak neki elegek, és a megtisztított rész sem elég neki, mert ő pont ott akar babázni!... de hát kellett a "patkányszaros" picsa meghasonulásához...


De, tuti elmodták, nem hiába veszekszik vele az anyja már az első elkóborlásakor is. Inkább az a kérdés, hogyhogy addig nem ment oda? Bár... lehet, pont a német srácok munkája miatt lett neki szimpatikus ott játszani. Nem tudom, de egy gyerektől bármi kitelik, így nekem az égvilágon semmi bajom nem volt a jelenettel. Sőt!

Ami meg Neked kissé gyengébb a film második felében, az nekem mind erősség. pont ezek azok a jelenetek, amiket én még nem érzek amerikaiasan giccsesnek, de kellően hatásvadászok és érzelmesek. Nekem legalábbis működtek. De ahogy írtam, más élményem volt: mondjuk egy-egy szcénában sokkal tovább időztem, így annak feloldása, esetleg a következő dráma sokkal nagyobb hatással volt rám.

A teherautósnál inkább az ugrott be, hogy hogyan is akarták akkor azokat úgy elszállítani? Azon a zötykölődős úton? Ebből előbb-utóbb bumm lett volna mindenképp...



Niwrok írta:
Engem ami még megfogott, az a cím kettőssége, de nem a dáné (ami gondolom nagyjából annyi, hogy "A homok alatt"), hanem az angolé, a "Land of Mine".

egyetért Ez pontosan így van.

Niwrok írta:

Ha már tengerpart, döbbenet és "embernek maradás", ezt a képet magyarázd meg nekem, ha tudod  R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 120px-18_icon_BE_(Hungary).svg... Pár napja láttam, és többször is beugrott a film alatt.

Spoiler:
.


Nem tudom. Igazából nem is értem, mit látok a képen. Az ott hátul egy hulla? Laughing


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 31, 2019 11:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptyKedd Jún. 07, 2016 10:55 pm

R2-D2 írta:
Under sandet

A teherautósnál inkább az ugrott be, hogy hogyan is akarták akkor azokat úgy elszállítani? Azon a zötykölődős úton? Ebből előbb-utóbb bumm lett volna mindenképp...

Nem tudom, hogy működnek az aknák, hogy milyen anyag van bennük, mondjuk dinamit-e, és abban egy kis nitroglicerin. Akkor hatna a rázkódás is, de szerintem inkább valami tömör anyag, ami azért szállítható.
Szerintem ott inkább az lehetett a gond, hogy a nagy erővel egymásnak ütköző fémek szikrát vetettek, és az okozta a robbanást a szabadon levő töltetekben (a nyílásokat ugyanis még homokkal sem tömítették el, pedig az szerintem adta volna magát).


R2-D2 írta:
Niwrok írta:
Ha már tengerpart, döbbenet és "embernek maradás", ezt a képet magyarázd meg nekem, ha tudod  R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 120px-18_icon_BE_(Hungary).svg... Pár napja láttam, és többször is beugrott a film alatt.

Nem tudom. Igazából nem is értem, mit látok a képen. Az ott hátul egy hulla? Laughing

Igen, egy vízbe fulladt afrikai bevándorlóé.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptyKedd Jún. 07, 2016 11:38 pm

Niwrok írta:

Igen, egy vízbe fulladt afrikai bevándorlóé.

Shocked Az kemény...
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Odaát S11   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptyPént. Jún. 10, 2016 6:00 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 TGDr4H9




Odaát S11





Kezdetben volt a Sötétség…

A SupNat világában a Sötétséget a Teremtés kezdetekor Isten az Arkangyalok segítségével legyőzte és évmilliókra egy ketrecbe zárta. A Sötétség ugyanis nem hagyta, hogy Isten saját akarata szerint teremtsen dolgokat, a Sötétség elpusztított mindent. Mert a Sötétség maga a pusztítás. Az a Sötétség, amit a legutóbbi évad végén a Winchester-fiúk a világra szabadítottak… az a Sötétség ami… ami egy nő. Pontosabban az évad kezdetén még csak egy csecsemő, aki lelkeket eszik és rohamosan növekszik – és akinek egyetlen egy célja van: bosszút állni Istenen és az ő művén, bosszút állni rajta az évmilliók magányáért.  Smile , a Kaporszakállú szerette ezeket a ketreceket, mert hát ugye Lucifert is oda zárta (akik amúgy szintén a Winchesterek szabadítottak a világra 7 évvel ezelőtt), viszont a Sötétség és Lucifer nincs egy súlycsoportban. A Sötétség egy az egy harcban erősebb lenne akár Istennél is, a Sötétség tényleg képes elpusztítani a világot… mindent. Démont és Angyalt, Mennyet és Poklot, boszorkányokat, szellemeket, a létező összes szörnyet. Még a Halált is. És akkor eljő a SEMMI… Nyilvánvaló, hogy talán Isten lenne az egyedül, aki felvehetné a harcot Amarával (így hívják az időközben felcseperedett Sötétséget) – no de ő már nagyon rég lelépett a színről…

Zseniális. Nem tudok szavakat találni erre az évadra, rajongóként már-már kötelességtudatból ültem le elé, de aztán menet közben egyik ámulatból a másikba estem. Sosem gondoltam volna, hogy egy sorozat (bármely sorozat) 11-ik évadja képes ekkora meglepetést okozni, hogy a korábbi átlagos évadok után képes ilyen megdöbbentően jó eseményeket produkálni – és ez igaz akkor is, ha természetesen a korábban kialakított védjegyeket csak meg kellett hagyni, amik amúgy ismétlésnek és unalmasnak hatnak. A SupNat ezen évada minden korábbi elemet ismétel, felhasznál, sőt rengeteg korábbi ikonikus figurát meg is idéz – de az egészet ezúttal egy olyan központ szálra fűzi fel, amitől én mind a tíz ujjamat megnyaltam. Oké, kétségkívül óriási szerepet játszik ebben az is, hogy évadok óta vártam azt, ami itt, ebben most megtörténik, évadok óta mondom (többnyire magamnak), hogy itt már nincs más megoldás, itt már nincs tovább: meg kell történnie mindannak, ami végül is itt megtörténik. Az ember szívét ilyenkor melengeti a tudat, hogy minden beigazolódott, amit várt, hogy (majdnem) minden úgy történt, ahogy arra számított… no persze ez csak a vázra igaz, a finomhangolás még jócskán okozott meglepetéseket.

Ahogy írtam, a sztori fő szála az, hogy a Pecsét levételével a két fiú ezúttal a Sötétséget szabadította a világra – cliffhanger S10 – ami egy kislányban, Amarában ölt testet. A két vadásznak és Castielnek így ekkor (az évad elején) van még a legjobb esélye megállítani őt, hisz gyerekként még meglehetősen gyenge: két apró bibi van csupán. Az egyik az, hogy a Pecsét valahogy összeköti a lányt/nőt Deannel, így az idősebbik Winchester nem is tudja megölni őt, a másik meg az, hogy a Pokol régi/új Királya rögtön ráteszi kezét a lányra – így az nagyon hamar lekerül a lépernyőről, Crowley vendégszeretetét élvezve. Ez még amúgy logikus is, mármint hogy a démonok a saját hadseregükben akarják tudni Amarát, viszont a lány egy idő után kinövi a Poklot is: Crowleynak pedig kínos lesz, hogy a lány a fél démonseregét felzabálja. Ám miután naivan meg akarja regulázni a lányt, szembesül vele, hogy Amara ereje felülmúl mindent ott a mélyben is.

Ha valakinek ez a kis vázlat tetszik, ezt szorozza be 10-zel, 100-zal: ez csak egy nagyvonalú helyezetismertetés, a konkrétan filmre vitt történet ennél sokkal szövevényesebb. Először is ott van ízfokozónak ugye Rowena, a boszorkány – nem mellesleg a Pokol Királyának anyja – aztán ugyebár Lucifer is ott van még a Ketrecben, akinek még fontos szerepe lesz… ajaj, de még mennyire!! Külön öröm az őt játszó színészt, Mark Pellegrinot viszontlátni, az ötödik évadban nagyon megkedveltette magát Apu rossz fiaként (no meg előtte Jacobként a Lostban). A lényeg vele kapcsolatban az, hogy a földi halandók Isten hiányában benne látják a legjobb esélyt Amara legyőzésére – csak hát hogy is lehetne megbízni egy Luciferben? Mindenestre Sam és Dean mindent megpróbálnak, de egyre inkább úgy látszik – ami egyébként tök logikus is – hogy ez már nem az ő ligájuk. Amara más kategória, mániákusan keresi Istent (minden ehhez köthető jelenet parádés), neki a földi halandók ármánykodása semmi, a boszorkányok mágiája csiklandozás, az Angyalok összes ereje mondjuk egy enyhe agyrázkódás. Crowley ütése egy jó kis gyomros… de igazi ellenfele nincs. Itt jegyzem meg, egészen zseniálisan építkezik az évad, ahogy fokozódik a feszültség, ahogy nő Amara ereje, ahogy egyre nyilvánvalóbb, hogy nincs ellenfele, úgy egyre inkább vágyik a néző is valami isteni beavatkozásra. De ő már rég világgá ment, hisz nem avatkozott be korábban sem, mikor Lucifer akarta elhozni az Apoklipszist…

És akkor feltűnik Chuck. Ő volt az, aki anno az Odaát könyvsorozatot írta az Odaát sorozaton belül: amiben a srácok saját magukról olvashattak, sokszor olyat, ami még meg sem történt. Chuck lesz az a karakter, aki úgy megkavarja az Odaát évadok óta tespedő állóvizét, hogy mennyei öröm elmerülni benne. Sajnos, innentől semmit nem írhatok, innentől már önmagában a nevek használata is full spoiler (mármint hogy ki fog harcolni kinek az oldalán, ki honnan és hogyan kerül elő, ki kit száll meg, stb…). Az biztos, hogy minden idők egyik legzseniálisabb sorozatfináléját láttam, ami egyszerre volt felemelő, szerethető, cinikus és tanulságos. Amiben az írók nem féltek feltenni mindazokat a kérdéseket, amik esetleg engem is foglalkoztatnak, s amiket nagyjából meg is válaszolnak. Remek tanmese lett a végére a családról, a testvérségről, a szeretetről, a fényről és a sötétségről. A Jin és Janról, az örök kettősségről: a fény sem lehet sötétség nélkül és fordítva… különben a világ rendje felborul, és Isten Teremtése megsemmisül… Néha kéjesen nagyokat sikoltva, néha néma döbbentettel, néha könnyekkel küszködve néztem az utolsó 3-4 részt, az az összefogás, az az egész ötletbörze nekem iszonyat bejött.

Szóval a fő szál az ötödik évad óta nem volt ennyire jó és erős, idén a sorozat nagy részét ki is tölti. De hát nem lenne SupNat a SupNat, ha a testvérek nem vadásznának is néha kicsit, no meg, ha nem lenne megpakolva az egész megint filmes utalásokkal, kiszólásokkal. Már az első részekben, mikor Amara megszületésével egy fura fertőzés öli az embereket (pontosabban teszi agresszív vadállattá) elhangzik, hogy "Szóval megjelenik, és mindenki átáll 28 nappal később üzemmódba?", de a csúcs akkor is két másik epizód. Ugyanis most először fordult elő – legalábbis én most először vettem észre – hogy komplett horrorfilmeket idéznek meg: nem csak beszélnek róluk, meg poénkodnak velük, hanem konkrétan felhasználják azok motívumait. Isten korábbi Tollnoka, az angyali hatalmától megfosztott Metatron ugyanis lecsúszott fotoriporterként tengeti életét, balesetek, gyilkosságok helyszínén fényképez – és rendezi át a terepet a jobb képért és a nagyobb bevételért!!! Ismerős? A másik epizódban pedig egy boszorkány átka szerint, akit megcsókolsz, azért eljön egy bosszúálló szellem, az átkot pedig csókkal lehet továbbadni. De az átkot át lehet venni, sőt, vissza is száll néha… ez is ismerős. Előbbi az Éjjeli féreg, utóbbi a Valami követ megidézése… sőt, van icipici Szellemirtós jelenet is… parádés: nem szimplán koppintották, hanem „odaátasították” az anyagot, beleépítve minden korábbi szabályrendszert, amit e sorozat alkotott. S ha már szabályrendszer: bámulatos, ahogy a 10 évad alatt kiépült ez az Univerzum a túlvilági lényekkel, azok elpusztításával és mitológiájával kapcsolatban – noha idén kissé kevesebb idő jut vadászni, még most is képesek behozni új szörnyeket.

Egyébként a pihentető, kitérő epizódok még soha nem simultak ennyire bele a történetbe, egyetlen egyszer nem éreztem erőltetettnek a „nincs jobb dolgunk, menjünk vadászni” szituációt. Részben hívják a fiúkat, részben Amarához köthetőek az események, úgyhogy minden mellékszálként kezelt vadászat nagyon a helyén van. Ráadásul az egész egyben egy gigászi fun service is: ilyenkor van idő a korábbi évadok szereplőit visszahívni a sorozatba… még Bobbyt is, a halott Bobbyt, aki egy párhuzamos idősíkban nyomoz ugyanazon szörny után ugyanúgy, ahogy a fiúk. De nem csak ő tűnik föl, hanem majdnem mindenki: ha jól tudom, showrunner váltás lesz, így az egész évad a 11 év egyfajta lezárása is egyben, egy gigászi színpad, ahol a végén mindenki beköszön picit… s itt hadd legyek kicsit gonosz. Azt hiszem, úgy gondolom, ITT kellene befejezni az egészet. Minden megtörtént, ami megtörténhetett, a Winchester fivérek sokadszorra megtették, amit lehetett, a Sötétségnél nagyobb ellenfél már nincs a világon. Ez, így, ezzel a lezárással tökéletes lehetne (mindenki meghajol, jobbra-balra el – megint), az évad végi cliffhangerben fellibbentett fenyegetettségen csak mosolyogni lehet. Most komolyan: egy ilyen ember ellen fellépni, akinek Angyal, Démon, boszorkány „barátja” is van??? Kíváncsi vagyok, hova lehet ezt tovább vinni…

Az időutazós részről még nem is beszéltem (van, megint!!), mint ahogy a humorról sem. A legjobb a Black Sabbath két tagjának „ügynökösödése” tetszett, no meg az alábbi duma:

„ - Hívjanak csak Donatellónak. A szüleim utána neveztek el.
- Egy Tini Nindzsa Teknőc után?
- A reneszánsz szobrász.
- Hogyne.”





100%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 03, 2019 5:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptyPént. Jún. 10, 2016 6:34 pm

R2-D2 írta:

Odaát S11

Kezdetben volt a Sötétség…

Azt hiszem, úgy gondolom, ITT kellene befejezni az egészet. Minden megtörtént, ami megtörténhetett, a Winchester fivérek sokadszorra megtették, amit lehetett, a Sötétségnél nagyobb ellenfél már nincs a világon. Ez, így, ezzel a lezárással tökéletes lehetne (mindenki meghajol, jobbra-balra el – megint), az évad végi cliffhangerben fellibbentett fenyegetettségen csak mosolyogni lehet.

100%


A lelkesedésed és a rajongásod ezekben az írásokban abszolút magával ragadó, majdnem jobban szeretem ezeket az írásaidat, mint a földbe döngölőseket... Majdnem Smile ...

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptyPént. Jún. 10, 2016 7:48 pm

Niwrok írta:

Odaát S11

A lelkesedésed és a rajongásod ezekben az írásokban abszolút magával ragadó, majdnem jobban szeretem ezeket az írásaidat, mint a földbe döngölőseket... Majdnem  Smile ...

.

Igen... a nagyon szeretemről meg a nagyon utálomról könnyebben írok... Wink

Egyébként meg, csak Neked...

Spoiler:

Picit sajnálom, hogy már 11 évad, így esély sincs rá, hogy belekezdj, pedig biztos, Te is megtalálnád benne a neked kedves összetevőket. Wink


.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Alice Tükörországban   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptySzomb. Jún. 11, 2016 3:19 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 1NsEKtW





Alice Tükörországban





Hmmm… most, hogy Niwrok kolléga pár szóban megemlékezett Alice második kalandjáról Narniában (bocsánat, Csodaországban), most nekem is feltűnt, milyen idióta is ez a magyar cím… ahogy Niwrok írta: az, hogy „Alice egy tükrön át jut be Csodaországba, attól ez még rohadtul nem Tükörország” – hogy ez milyen igaz!! Persze, elég hülyén hangzott volna az Alice a tükrön keresztül cím, de így meg bizony a naiv nézőt megzavarhatja a dolog: hogy ha valaki azt várná, hogy kedvenc főhősnőnk ezúttal máshova kalandozik, az csalódhat. Ez bizony ugyanaz a Csodaország, ahol múltkor volt, ugyanazokkal a karakterekkel, képi világgal, hangulattal, mindennel – csak most nem a nyúl lyuka az átjáró, hanem a tükör.

Annak kifejezetten örültem, hogy a mozi előtti este szakítottam időt az Alice Csodaországban ismétlésére. Jó rég láttam, a kerettörténetre például már nem is emlékeztem – a második fejezet előtt kifejezetten kapóra jött az újranézés: mindenekelőtt a karakterek felelevenítésében, de a hangulat megalapozásában is. Arra sem emlékeztem, hogy apja nyomdokaiba lépve Alice végül is elhajózott a házassága elől, úgyhogy kapóra jött az Alice Tükörországban nyitányában, hogy tudtam, mit is keres a lány a tengeren… jó, a Black Sails után valóban kicsit komikus volt az egész szituáció, de számomra bőven tűréshatáron belül volt ez a felütés. Sőt, még izgulni is tudtam rajta, mert bár végtelenül nevetséges az a manőver, amit a lány csinál, ebbe a mesefilmben simán belefért – legalábbis semmi nem késztetett arra, hogy legcsekélyebb mértékben is komolyra vegyem az eseményeket. Még ha elvileg ez a valóság, akkor sem, ugye. A kalandos, kissé inkább Karib-tenger kalózais nyitány után aztán Alice sikeresen újból konfliktusba keveredik környezetével – nekem kifejezetten bejött már múltkor is az ő különc, polgárpukkasztó stílusa – aminek feloldása megint csak menekülés Csodaországba. Mintha ez az egész világ tényleg csak egy törékeny elme szüleménye lenne, egy fiatal lányé, akit ha bántanak, elvonul a képzelt világába…

… ezúttal egy (A) tükrön keresztül. Alice ugyanis az időközben kék lárvából kék pillangóvá cseperedett Bölcselő segítségével visszatér Csodaországba, ahol egy hangulatos kis összeröffenés keretében találkozik régi barátaival. Azt most nem tudom nektek megmondani, milyen érzés lehet ezt, így először látni, vagy esetleg évek után az első rész ismétlése nélkül elmerülni újra Csodaországban – nekem, felfrissített emlékekkel pontosan elég volt a kompánia feltűnése a „beszippantáshoz” –, viszont azt kézséggel elismerem, hiányos emlékekkel bizony rettentő nagyvonalú volt az egész bevonulás Csodaországba. De hát csak nem ezzel kezdi valaki Alice kalandjait – gondolhatták az alkotók… és végül is igazuk van. A lány aztán legjobb barátja, a Kalapos segítségére kell, hogy siessen, akit láthatóan – és látványosan!!! – felemészt a bánat… s ez sajnos felemésztett egy picit a lelkesedésemből is. Az a helyzet, hogy Johnny Depp, a Kalapos valami irtó gáz. Valamit nagyon elkúrtak vele kapcsolatban, az első résszel ellentétben szinte már bántóan zavaró az a rengeteg festék és ripacskodás, ami jellemzi ebben a részben. Nem tudom, vagy Depp unottsága jött át a festéken keresztül, vagy simán csak az öregedése nem tett jót az arcfestett karakternek – vagy… s talán ez a legvalószínűbb, önmagában a depresszió, a szomorkás hangulat nem illett hozzá. Hamuszürkén amúgy is kilógott az egész filmből, de színesen, piros hajjal sem volt a karakter az igazi. S ha már itt tartunk, akkor már megemlítem a másik nagy csalódást okozó szereplőt, a Fehér Királynőt, Anne Hathawayt. Néha már bántóan idegesítően túljátszott volt a figurája: az a derékmagasságban tartott kéz, az az affektálás… még ebben a filmben is sok volt.

Szerencsére mindketten csak picit tudtak rontani az összképen, mert van egy összetevő, amire én nem is számítottam, amit nem raktam ki az előzetesből, viszont amiért minden moziban feltétlenül tudok rajongani: az időutazás. Az van ugyanis, hogy Alice – hogy megmentse Kalapost a depresszió okozta halától – vissza kell menjen valahogy Csodaország múltjába, megváltoztatni azt, ami aztán majd Kalapos gyógyulását eredményezi. Nos, mondanom sem kell, alapban mekkora lehetőségek vannak egy mesevilágon belül is egy időutazásos történetre, a mozi pedig nagyon szépen ki is használja ezeket. Kifejezetten tetszett, ahogy Alice a különleges járművével megérkezik a múlt bizonyos eseményeibe – rögtön szembetűnő, mennyivel jobb is volt a Kalapos a múltban – nagyon jó volt, hogy ez által feltárul Csodaország története is (legalábbis bizonyos aspektusból). Az egész kalandos röpködésbe nem tudok belekötni, testvérek gyerekkori jelenete – a legrégebbi időpont – kegyetlenül tetszett. De jó volt az egy perc múlva teázós rész is… bár az nem Alice, de erre mindjárt ki is térek. A lényeg az, hogy nekem nagyon kedvemre való volt ez az egész mix, kicsit olyan volt, mint az Az időgép, de maga az alaptézis, a megsemmisül a világegyetemes meg egyenesen a Vissza a jövőbe filmekből származik. A kalandos része az időutazó gömbbel remekül illeszkedik a mögöttes gondolatokkal, az egész látványvilág lenyűgöző, a bepillantás Csodaország történetébe nemkülönben az. Ide tartozik egyébként az is, hogy nekem nagyon tetszett a testvérviszály bemutatása, kimondottan örültem ennek a karakterépítős sztorinak: a Kalapos mellett ugyebár a két lány története nagyon fontos. Lehet, én vagyok furán összerakva, de szinte szurkoltam Alicenak, hogy tudjon úgy változtatni az eseményeken, hogy a Vörös Királynő nem váljon olyanná, amilyen, de legalább a feje legyen kisebb…

De nem lehet. A múltat nem lehet megváltoztatni, maximum tanulni belőle: ezt megmondja Alicenak Csodaország új karaktere, az Idő (Sacha Baron Cohen). Megmondom őszintén, előzetesen kicsit tartottam a figurától, eleve a színészt se nagyon kedvelem, de a mozi ismeretében az egyik legkellemesebb csalódás pont ő és az ő figurája. Bármennyire is mást sugallnak az előzetesek, a film antagonistája továbbra is a Vörös Királynő, szegény Idő úr inkább csak fut az események, meg Alice után. Ahogy a fellengzős, nagyképű, magányos és morcos karakterből a végére egy szerethető, sajnálható figurát csináltak, az nekem kifejezetten tetszett. Sőt, sokakkal ellentétben kifejezetten élveztem az összes szójátékot, amit elsütöttek vele kapcsolatban: a bizonyos egy perc múlva mindig teázunk jelenet pontosan emiatt lett számomra a film egyik ikonikus jelenete – mindamellett természetesen, mennyire is képes egy asztal köré telepítve kifejezni a karakter összes tulajdonságát. Cohen pedig kiváló választás volt erre a szerepre, valahogy tényleg minden megvan benn ahhoz, hogy egy morcos, magányos, teljhatalmú Idő legyen.

Aztán lehet, ha én is ismerném Alice univerzumának sarokpontjait, én is jobban húznám a számat a filmtől… de nekem még csak most épül ez a világ, kizárólag a filmeken keresztül. Kifejezetten érdekes betét volt a diliházas jelenet, viszont számomra nem hordozott extra jelentőséget, sokkal inkább passzítom a korábban említett „képzelt világos” koncepciómba – még ha nem is így gondolják, akik kitalálták. Én már az első epizóddal is jól elvoltam, ez az időutazás – meg ez által a karakter- és világépítés – miatt még annál is jobban bejött. A múltkori kissé idióta és mesei sárkányölés után itt kissé komolyabb a körítés, más a tét, más a koncepció. Egy valami maradt érintetlen: a filmet ugyanaz a színes – de tán kevésbé giccses – képi világ jellemzi, mint elődjét. A Tim Burton helyére érkező, többnyire Tv sorozatokban jeleskedő James Bobin szerintem remekül fogta meg az egész lényegét és vitte tovább az örökséget. Sőt, azt gondolom, hogy ha már Caroll korábbi műveitől így sikerült (nekem tetsző irányba) eltávolodni, bele lehetne vágni egy franchise építésbe… bár… nem tudom, Deppet bele kellene-e tenni, illetve ki lehetne-e hagyni. Alice és környezete, az egész Csodaország viszont szerintem alapban nagyon rendben van.




80%





.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 03, 2019 5:38 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Szemfényvesztők 2   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 EmptyHétf. Jún. 13, 2016 12:13 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 C6lwHSB




Szemfényvesztők 2





Tessék mondani, kedves írók, miért kell mindig hülyének nézni a szerencsétlen polgárt?  Miért kell azt hinni, hogy a néző semmire nem emlékszik egy film első részéből, hogy nem nézi azt újra, sőt – jelen esetben ez a fontosabb – nem nézi meg az Önök által kiadott BD bővített változatát? Meg esetleg az extrákat? Vagy azt hiszik, szimplán csak tényleg ennyire amnéziás mindenki? Vagy... vagy tényleg ennyire idióta a közönség nagy része, hogy egyazon film(sorozaton) belül mindent meg lehet neki változtatni, minden korábbi eseményt fel lehet rúgni, csak azért, hogy az új mozgókép esetleg ütősebbnek tűnjön a szemében? Hát tényleg ennyire nem számít semmi???

A Szemfényvesztők első részét kifejezetten imádtam. Annak ellenére, hogy az utolsó harmada már inkább egy akciódús heist mozi lett, volt egy különleges kisugárzása az egésznek: az egész filmen végigvonuló rejtély, a mutatványok, azok magyarázata, a valóban meglepő fordulat a végén egy többször nézhető, kellemesen szórakoztató alkotássá tették. Ezzel szemben tegnap, a Szemfényvesztők 2 vetítésén ülve már az ötödik percben vérben forogtak a szemeim, annyira felhúztak. Az van ugyanis, hogy a film a múltban kezdődik, mégpedig Lionel Shrike ominózus balesetével: először is fura volt, hogy teljesen más színész játssza Rhodes apját (miért is nem sikerült az első rész színészét megnyerni a feladatra?), másodszor meg értetlenül néztem az egészet. Ugyanis Rhodes visszaemlékezésében, amit a hídon mondott Franciaországban Almának az első rész végén, abban az hangzott el, hogy apja adott neki egy órát, és azon számolta a másodperceket, mikor is jön haza – de sosem jött. Itt meg… itt meg a srác (természetesen egy teljesen más srác) ott van apja mutatványán, látja, mi történik, a helyszínen éli át a veszteséget. Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy vélhetően egy korty kóla elterelte a figyelmemet, de 1872-őt láttam kiírva dátumnak – de ez nem lehet, mert akkor egyikük sem élhetett még… jó lesz az 1972-nek is. Biztos én néztem félre.


Ilyen előjelek után nem is csoda, hogy nehezen vettem föl a ritmust. Egy évvel járunk a new yorki események után, a Lovasok bujkálnak (akkor minek is volt az egész hajcihő, ha utána csak bujkálásra telik?), Rhodes ügynök meg még mindig az FBI-nál nyomja. Ez az időugrás ugyebár rengeteg kérdést felvet, de – egyébként, ahogy később sem – az alkotók nem méltatnak bennünket arra, hogy elmeséljék, mi is történt főhőseinkkel ez idő alatt. Az még csak hagyján, hogy a női szerepcsere is roppant nagyvonalúan van lezavarva, de hogy mi vezetett oda, hogy az első rész szuperüberfasza bűvésze, az agy, a Minden kitervelője totál háttérbe szorul – nos, azt azért illett volna minimum felvázolni, hogyan és miért. Az sem egészen logikus, hogy a Szem, ami az előző rész végén kvázi a jutalom volt, miért is nem teljesített be a jutalom funkcióját, egyáltalán az egész Rhodes-lovasok-Szem viszonyrendszer lóg a levegőben. Vagyis hát… nem lóg, mert kapunk magyarázatot rá (nagyjából), de az első epizód fináléja e tekintetben sem erre felé mutatott… sok mással egyetemben. Új helyzet, új történet, gondolhatták az írók: rúgjunk fel gyakorlatilag minden eddig lefektetett alapot és kapcsolatrendszert, tömjük tele a filmet csavarral és meglepő motivációkkal, de meg ne magyarázzunk semmit… különben is, a néző mi a fasznak gondolkodik. Eltelt egy év, ez van és kész: az egész film ismeretében a fent leírtak különösen a börtönben csücsülő Bradley figurájában tükröződnek majd vissza. Ahonnan indul, és ahova kerül… aki megnézi, megérti, miért.

Szóval a Lovasok rejtőzködnek, míg nem egy újabb fellépés reflektorfénybe nem löki őket: feladatuk leleplezni egy mamutcég titkos projektjét egy látványos show keretében. Ez amúgy még nem is rossz, egy másik heist moziban tapsikolnék tőle – a baj az, hogy ezt a filmet úgy hívják, Szemfényvesztők 2. Az én értelmezésemben és nézőpontomból ez egy bűvészfilmnek indult, viszont azáltal, hogy a Négy Lovas kvázi törvényen kívüli lett, a film elveszti a legfontosabb vonzerejét: a színpadi mágiát. Ez, így, csupán csak egy Focus 2, egy roppant ügyes átverő show, mindenféle mutatvány és körítés nélkül. Semmi nem maradt abból a hangulatból, ami miatt méltán kedveltem meg ezt az egészet, a rejtély feloldásával, a múltkori csavar elővezetésével nincs több trükk. Helyette van egy végletekig töketlen FBI (megint), no meg egy új, külső fenyegetés. Még jó egyébként, hogy azt azért megmagyarázzák, hogyan is került a kis csapat a világ másik végére – meg kell bizony ezt becsülni, mert később ez egyre ritkább lesz. Mármint a magyarázat. Mintha az egyre nagyobb mennyiségben nyakunkba zúdított, teljesen életszerűtlen és váratlan fordulatok mellett már nem jutna idő ilyenekre – de persze 10 perces abnormális kártyajátékra jut idő… amúgy is, milyen dolog már az, hogy „Annyi mindent akarunk kérdezni! – Na viszlát!” ??? Ez kb. úgy hangzott a filmben, mint mikor múltkor Solo kérdezte Maztól a fénykard történetét. "Jó kérdés", mi?

A kínai etap így hemzseg a fájdalmasan félresiklott elemektől. Karakterek valós motivációk nélkül, események a böszmeség határán (most komolyan, ilyen könnyű kisétálni egy börtönből??) , akció akció hátán, egy teljesen súlytalannak tűnő antigonista, no meg egy rettentően irritáló ikertesó. Bár a színészben, aki ezen mozira „megduplázódott” valóban benn van ez a jellem, de úgy gondolom, rendkívüli módon túl lett játszva az egész: a tesó egy idegesítő ripacs lett, egy nevetségesen ecebóca figura. Bűvészet, varázslat nuku, színpad nuku, az egész Szemfényvesztők 2 ekkorra végleg elvesztette a fonalat, elvesztette korábbi önmagát. Ekkor semmi más nem számít az íróknak, csak hogy melyik karaktert lehet kiforgatni korábbi szerepéből, kire lehet egy újabb meglepődést építeni – viszont… viszont a sokadik már fáj. Egyre hiteltelenebb, átgondolatlanabb az egész, ahogy terebélyesedik a film, úgy távolodik korábbi önmagától. Továbbra is egy heist mozi, de most már az ócskábbik fajtából, amiben még a fő attrakciónak szánt kártyás trükk hosszát sem sikerült eltalálni…

Aztán a fináléra némiképp normalizálódik a helyzet. A londoni eseménylánc már jó volt, ötletes, ez már nyomokban tartalmazott Szemfényvesztők feelinget. Bár az FBI továbbra is a világ legbénább szervezete (tényleg, mit is keres és milyen hatásköre is van az FBI-nak Londonban?), bár jó néhány mutatvány egyszerűen kiált a magyarázatért – illetve magyarázat nélkül szimplán hülyeség – az egész átveréses, lebuktatásos dolog nekem bejött. Amikor néztem, szimplán élveztem a műsort, a show-t, nem is gondoltam rá, hogy amit látok, azt majd magamtól kellene kitaláljam, mi hogyan is volt. Ha Nolan Tökéletes trükkjében elhangzottakra gondolok, bizony, innen a végéről nagyon hiányzott a nézőknek a jutalom: amit kapunk, az csak parasztvakítás. Jó, a fő szálat nagyjából kidumálják, de azért az kifejezetten érdekelt volna, hogy például hova is tűnt Atlas az aszfaltban… ez magyarázat nélkül csak egy látványos, de hatásvadász jelenet lett.

Nem az én tisztem pálcát törni Jon. M. Chu rendező fölött (már értem, miért is vagyunk a játékidő felében Kínában), hisz a forgatókönyv(író) legalább annyiban felelős a dologért, mint ő, de ennek a filmnek nincs lelke. Előzménye hangulatából, stílusából nagyon minimálisat sikerült átmentenie, valahogy az alkotók mintha totál félreértelmezték volna a Szemfényvesztők lényegét. Csináltak egy akciódús heist filmet, telepakolták váratlannak tűnő – de hiteltelen fordulattal – de közben letértek a nolani Tökéletes trükk útjáról. Az illúzió helyét átvette a bosszú, a jutalom helyét meg az értetlenül bámulás meg a fejcsóválás. S ha már mr. Chu: az azért elgondolkodtató (ő rendezi a Szemfényvesztők 3-at is), hogy Louis Letterirenek, az előző film rendezőjének semmivel nincs jobb ajánlólevele az A szállító filmekkel, meg az A titánok harcával, mint neki a Justin Bieber mozikkal meg a G.I Joe 2-vel, mégis mr. Letterier jobban ráérzett az egészre.

A film képi világa, látványa amúgy rendben van, ahogy színészei is. Újként Daniel Radcliffe kicsit fura a szerepében, de neki sem a játékával volt problémám, sokkal inkább a semmitmondó karakterével. A többieket jó volt újra látni, kár, hogy az írók úgy gondolták, jó az, ha majdnem minden szereplőn csavarni kell egyet-kettőt és ez által teljesen a korábbi útjukkal ellentétes irányba küldeni őket. Egy (bűvész) film nem attól lesz jó, ha minden öt percében van valami eszement és erőltetett fordulat, hanem ha a néző elégedetten csettinthet a végén... itt lófasz se volt, nem csettintés

Önálló heist-moziként még csak-csak megállná a helyét, de Szemfényvesztők filmként gyengus...



65%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 03, 2019 5:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 52 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
52 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 27 ... 51, 52, 53 ... 59 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: