Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 24 ... 44, 45, 46 ... 56 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Mustang   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptySzomb. Márc. 12, 2016 12:47 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 S4cHap3




Mustang





Még a múltkor mondtam, hogy igyekszem megnézni a Saul fia Oscar-ellenfeleit, kíváncsi vagyok rá ugyanis, hogy a (számomra) kimondottan gyengus film tényleg jobb-e a többinél, vagy csak szerencsés témaválasztása röpítette a díjesőig – nos, két mozi után még mindig nem jobb…

A gála előtt a Mustangtól tartottak a leginkább, mint vetélytárstól a szakavatottak: 5 török lány történetétől, akik az adott kultúra bigott sajátosságai miatt kénytelenek szembeszállni a hagyományokkal és kénytelenek menekülni a rájuk erőltetett házasságkötés elől. Pontosabban még csak nem is menekül mindegyik, van, amelyik megtalálja a helyét a felnőttek világában, a többire viszont a megaláztatás, kikényszerített házasság, szüzességi vizsgálat – és a lázadás vár. Ez utóbbi története valójában a film, mégpedig a legkisebb lány, Lale szemszögéből, aki tulajdonképp a legkevésbé sincs kitéve az egész procedúrának, mégis pont ő lesz az, aki a forradalmi változást elhozza a török család életébe. Abba, hogy pont ő borítja ki a bilit, hogy kvázi az egész mozi az ő nézőpontjából készült, rengeteg dolgot bele lehet képzelni – csak ilyenkor sosem vagyok meggyőződve róla, hogy maguk az alkotók is mindent mindig pont úgy gondolnak, ahogy azt a lelkes amatőr nézők és filmkritikusok értelmeznek. Esetünkben nekem Lale jelenti a jövőt, a reményt, hogy egyszer ennek a hihetetlen avítt és kőkorszaki gondolkodású török (muszlim) rendszernek is vége szakad, hogy ki lehet, és ki kell belőle törni. Hogy a mai fiatalok talán már máshogy tekintenek a világra, hogy az idősebb, maradi generáció kihalásával változni fog valami a keleti végeken… viszont addig… addig még elméleti szinten sem szabad beszélni Törökország esetleges EU tagságáról.

A mozi egy évzáróhoz hasonló eseménnyel kezdődik, ahol egy kislány, Lale érzékeny búcsút vesz az Isztambulba költöző tanárnőjétől: mielőtt azonban teljesen összeomolna, testvérei (a másik négy lány, Nur, Ece, Selma, Sonay) gyorsan magukhoz veszik.  Még csak az első percekben vagyunk, de már elkapja az embert valami hihetetlen pozitív hangulat: a lányok szépsége, vidámsága, egymás közti kötelék érzete valahogy feldobja a nézőt is. Én egyébként már ekkor – de később is – a 70-es, 80-as évek magyar ifjúsági filmjeinek ártatlanságát és naivságát éreztem néha a Mustangon, a külsőségektől eltekintve akár az Utánam, srácok összetartó gyerekközössége is mehetett volna a tengerpartra. Ugyanis a lányok a megszokott járműves hazaút helyett a sétát választják, majd lekeverednek a tengerpartra – mivel pedig nyár, van, nyáridő, jól esik egy kis fürdés. Ruhástól vetik bele magukat a vízbe, majd néhány fiú osztálytársukkal, azok nyakában lovacskáznak: tudjátok, ez az a játék, amiben le kell dönteni az ellenfél párosát. S bár kétségkívül van benne némi erotikus, tini szerelmi vonatkozás, az egész játék végtelenül aranyos és továbbra is ártatlan – legalábbis európai szemmel. Nem úgy a nagymamának, aki, miután megtudja az esetet, egyenként veri el a lányokat, mert „nemi szervüket a fiúk nyakát súrolva próbáltak maguknak kéjes érzést okozni” – na, nálam itt szakadt el először a cérna. Úgy rúgtam volna picsán az öregasszonyt a lányok helyében, hogy aztán akárhova dörzsölhette volna, akkor se érezne semmit…

Valahol ekkor kezd egyébként némi komolyságot is magára venni a film, ám ez még mindig nem annyira megdöbbentő, mint ahogy esetleg azt szánták, ilyenek vannak nálunk is (még emlékszem szegény mamámra, mikor kapával kergetett az udvaron, mert elmentem motorozni a haverokkal). Ráadásul a néni hirtelen pálfordulása is kilógott a sorból, mikor hazajön a nevelőapa, a nagybácsi és a lányokat szigorúbban akarja büntetni szemérmetlenségükért: talán félti őket a férfi haragjától, talán megbánta hirtelen kirohanását, de megvédi a testvéreket. Nem egészen értettem a szándékot, a film ez esetben is meglehetősen felületesen kezeli a konfliktusokat és a motivációkat, a lényeg az, hogy az öreglány úgy gondolja, ha már bele tudnak ülni a fiúk nyakába, bele tudnak ülni másba is – ideje hát férjhez adni őket. Persze, először el kell vinni a nagyobbakat szüzességi vizsgálatra – mert hát mit szól a kiválasztott vőlegény, ha az ajtót már berúgták – de aztán kezdődhet a ceremónia. S itt megint meg kell álljak két gondolatra. Tudom, értem, érzem (olvastam), mennyire is fontos és megrázó a vizsgálat, mennyire is sokkolónak szánták, de nálam valahogy abszolút nem úgy működött, ahogy kellett volna. Egyrészt a korábbi idilli gyerekes hangulat alaposan elvette az élét ennek is, másrészt meg… valahogy nem lepett meg, valahogy abban a közegben tök normálisnak és természetesnek tűnt. Mert tudom, hogy van ilyen, tudom, hogy abban a társadalmi környezetben máshogy mennek a dolgok és mások az elvárások (nagyjából, mint itt 200 éve), így a Mustang ezen megalázós szakasza érzelmileg totál hidegen hagyott.

Mint ahogy önmagában az alapkonfliktus is a házasságosdival. A történet szerint a nagyi a környező családokkal megegyezve, szépen házastársat választ a lányoknak: a sort a legidősebbel, Sonjával kezdi, majd szépen korban lefelé haladva mindenkire sort kerít. A baj az, hogy valahogy elvesztette az időérzékét a film és vele együtt a néző is: miután megint nincs semmi támpont, tök úgy tűnik, hogy néhány hónapon belül zajlanak az események… nos, 4 esküvő?? Úgy, hogy mondjuk Sonja lehetett olyan 18, de Nur csak kb 14?? Nekem nagyon nem állt össze a kép, nekem az egész sztori, a sok-sok kikényszerített férjhez adással, azok erőltetett ütemével roppant hatásvadásznak tűnt. Csak és kizárólag azért pörgették föl az eseményeket, hogy egy filmbe tudják zsúfolni valahogy az 5 lány életét (hogy aztán a végére mégiscsak 2 maradjon), roppant erőszakos manipulációként a nézők felé, miszerint egy percre se feledjük el, milyen rossz is ez középkori hagyományokra épülő rendszer. Hát persze hogy az, nem véletlenül tűnt el már rég Európából az ilyen… viszont az égvilágon semmi újdonságot és megdöbbentő plusz információt nem nyújt a jelenlegi keleti állapotokról. Továbbra is tök aranyosnak és bájosnak éreztem a filmet, a kikényszerített esküvők hatása pedig messze eltörpül mondjuk a focimeccsen szurkolás pozitív élménye mellett. Két dolog tudta volna megtörni ezt az „ártatlanságot”: az egyik a házra fokozatosan felkerülő rácsok hatása, a másik meg a szükségszerűen bekövetkező dráma. Nos, a lányok elzárásának sokkja, a szabadság korlátozásának torokszorító tudata helyett fontosabb volt néhány tényleg gyönyörűen fényképezett beállítás a testvérekről, fontosabb volt az egymásba gabalyodott lábak és testek – amúgy nagyon bensőséges és szeretettől, összefogástól fűtött – képe. Ezek mind-mind inkább tolják a mozit a pozitív tartományba, ezek a meleg képek elnyomják a drámát… még azt is, aminek tulajdonképp ütnie kellene. Az a jelenet is valahogy tök suta lett: érzelmileg teljesen üres és hatástalan… olyannyira suta, hogy én elsőre nem is igazán tudtam, mi történt.

A finálé viszont sok mindenért kárpótol. Eleve már a TUDAT, hogy sikerül kitérni az újabb esküvő elől – ezúttal kevésbé drámaian, mint előtte – már egy tök más érzést ad a filmnek, olyat, mint mikor egy téged sokat bántó valakinek lekeversz egy jókora pofont… az elégedettség érzését. De nekem az i-re a pontot az tette fel, mikor kiderült, hova igyekszik Lale… nos, ott, de csak ott és akkor némi könnycsepp is kicsordult. Amúgy – az egész mozi meglepően élettelen és hatástalan. Értem, hogy maga a téma kiemelten fontos, hogy fel kell hívni a világ figyelmét arra, ahogy vannak a Földön még olyan országok és közösségek, amiknek hagyományai megragadtak pár évszázaddal ezelőtti szinten – de ezt szerintem nem egy bájos ifjúsági filmbe kellett volna csomagolni. Túl aranyos és semmilyen lett a mozi, aminek – ha igazából alaposan belegondolunk – még a témája sem annyira egetverően durva. Ha már Kelet és iszlám… hol van ez az iszlám (állam) nőkkel való bánási módjától, s hol van ez mondjuk az indiai, arab, csoportos erőszakolásos dolgoktól? Igazából két dolog lehetséges: vagy én vagyok bunkó és érzéketlen és abszolút nem fogékony erre a témára, vagy egyszerűen a film nincs jól összerakva, hogy a felszínes gyerekessége alól elő tudjon törni bármilyen erővel is a komor mondanivalója…

Nekem a Mustang egy kifejezetten kellemes képi világú, nagyon aranyos kislányokat felvonultató mozi, néhány nagyon jó beállítással, kevés igazán hatásos jelenettel. A mondanivalója meg nem volt újdonság, a drámaisága meg nem jött át (már ha volt egyáltalán ilyen tervben): egyszerűen nem tudtam sem igazán felháborodni, sem megdöbbenni a látottakon. Ugyanakkor egy kellemes filmet láttam, ismét jártam egy idegen kultúrában, ismét megismertem egy új ország filmjét – erre mindenképp jó volt, de amúgy nem maradandó élmény. Tudom, hogy első blikkre többet adtam rá, de így, átgondolva és kifejtve csak:



75%



Ui: Mielőtt más is azon gondolkodik, miért is Mustang a címe az öt lány történetének, leírom, hogy ne kelljen végigtúrni érte a netet. Nos, állítólag a mustang cím a betörni való lova(ka)t jelenti, ez pedig asszociálható a lány(ok)ra.  Rolling Eyes



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 19, 2019 4:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Fekete vitorlák S2   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptyVas. Márc. 13, 2016 1:32 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Ju3DhBR





Fekete vitorlák S2





Talán az is bizonyítja, mennyire bejött az első évad, hogy nem sokat tököltem Flint kapitány (és mások) történetének második szakaszával. Sőt, tekintve, hogy kb. két hét múlva vége a harmadik évadnak, nem is lehetett volna jobb időzítés elmerülni a Black Sails világában… egy hónapon belül meg lehet nézni mindhárom évadot. Úgy néz ki, a március a kalózok hónapja lesz ezentúl nálam.

Az első évad központi témája ugyebár az Urca de Lima spanyol hajó aranyának megszerzése volt – némi kitérővel,  Laughing – aminek kapujába ugyan elértek hőseink, de messze nem úgy, ahogy gondolták. A belső harcok és némi szerencsétlen külső tényezők összejátszása miatt a kalózok inkább tűnnek reményvesztett vert seregnek, mind vér- és kincsszomjas vadembereknek… ráadásul ugyebár a Ranger (és kapitánya) sincs épp a helyzet magaslatán. Nos, az évad egyik legjobb húzása és szála épp az lesz, hogy Flint a vert helyzetéből hogyan küzdi vissza magát az új ( Twisted Evil ) hajója élére, hogyan tudja kihasználni és a maga javára fordítani elé kerülő helyzeteket. Zseniális az egész, úgy, ahogy van: ha eddig nem is volt tiszta a Black Sails szándéka és iránya, legkésőbb ebben az évadban világossá válik, hogy ez Flint kapitány (no meg John Silver) története. Előtörténete a Kincses szigethez: egy olyan bámulatosan megírt és kidolgozott forgatókönyvvel, amitől minden sorozat és filmrajongó elégedetten megnyalhatja mind a tíz ujját. Már aki egyáltalán szereti ezt a kalózos környezetet… itt ugyanis nincs üresjárat, nincsenek felesleges időhúzások, idegesítő töltelékszereplők, itt minden helyszínnek, minden figurának szerepe és jelentősége van (vagy lesz).

Mert aztán szál és figura van bőven. Flint és legénysége távollétében Nassaun sem áll meg az élet… sőt. A Black Sails pedig, mint nagy, tengeri kalózos sorozatnak tűnő alkotás úgy vezeti a nézőt az orránál fogva, hogy öröm azt nézni: a második évad, akárcsak az első, játékidejének nagy részét nem is a tengeren tölti. De ezt úgy, hogy jóformán fel sem tűnik, úgy hogy nem is igazán hiányoljuk a csatákat és az igazi kalózkodást – engem legalábbis kilóra megvett a Nassau vezetéséért folytatott kőkemény harc a tengerparton. Kérem, amik történnek, azok simán elmehetnének Királyvárba, amilyen összeesküvések, árulások, hatalmi játszmák színesítik itt az évadot, az minden igényt kielégíthet. Beszarás, ahogy tud fordulni az évadon belül a kocka, „királyok” tűnnek el, senkik válnak királlyá, itt még az árulót is elárulják. A „ki kardot ragad, kard által vész” közmondás talán csak a GoT-ben volt ennyire aktuális, de miután itt a klasszikus politikai manipulációkról nem beszélhetünk, be kell érnünk az ahhoz nagyon is hasonlító gazdasági hatalomszerzés útvesztőiről. Mert hát mi másról is lehetne szó egy kereskedelmi kikötő vezető pozíciójárt vívott harcban, a háttérben 5 millió dollárnyi spanyol arannyal ( Smile , azt hittem, ez is olyan lesz, mint a lusitaniai flotta, sosem éri el a szigetet), meg egy bordélyháznak álcázott kémfészekkel???  A sziget fölött tornyosuló, ágyúkkal felszerelt erődről, vagy a kikötőben lehorgonyzott spanyol hadihajóról meg ne is beszéljünk… mert szerintem – ahogy Flint amúgy mindig is mondta – a nagyobb képet kell nézni. Hiába a rengeteg személyes ellentét (basszus megszámolni sem tudom, idén ki kivel, mikor és miért került szembe), a végső cél mégiscsak Nassau megmentése és felvirágoztatása. Valahogy elérni, hogy a kalózoknak élhető hely legyen a sziget, egy biztos – már-már szülői – otthon, ahol a vadászatok után megpihenhetnek: az aljas kis személyes ellentétek, farokméricskélések eltörpülnek mindezen cél árnyékában. S ha már ide kanyarodtam: a finálé a maga megdöbbentő szomorúságával tökéletes lezárása mindezen útnak és kísérletnek. Akkor, ott Flintből pont azok csináltak VÉGLEG vérszomjas és rettegett kalózt, akiknek épp lett volna lehetőségük ezt megakadályozni. Zseniális.

Mint ahogy zseniális (bár először kissé fura volt), a múltbéli szál behozása is, amiben kvázi megismerjük Flint kapitány megszületését. Jó, ezt nem konkrétan abból, hanem majd egy későbbi elbeszélésből, de korábbi London, az akkor még James McGraw néven élő Flinttel, az angol haditengerészet fiatal tisztjével és újsütetű barátjával, Thomas Hamiltonnal illetve annak feleségével, Miranda Barlowval nekem kegyetlenül bejött. A parádés korrajz is sokat segített az ügyben, de ahogy csomagolódott ki a múlt, ahogy bomlottak ki Flint motivációi, ahogy közelebb kerültünk ahhoz a bizonyos (addig remekül ködösített) gyilkossághoz, amit mr. Gates látott, az nekem nagyon tetszett. Megismerhettük Flintet még kalózzá válása előtt, bónuszként logikus magyarázatot kapva mindarról a kettősségről, amit önmaga léte jelentett. A benne lévő jó –  Cool , mint Vaderben Ani – végigkísérte az évadot, s talán pont ez a flashback szál kellett ahhoz is, hogy a történet folyamán a néző tudjon szeretni egy rettegett kapitányt, többszörös, kegyetlen gyilkost és rablót, minden idők egyik leghírhedtebb kalózát. Hogy aztán az utolsó epizód eseményeiben mellette álljunk, annak következményeit ne érezzük túlzónak, s minden további erkölcsi támogatást megadhassunk Flintnek…

De nekem akkor is Vane marad a kedvencem. Az a figura, azzal a színésszel, azzal a kinézettel, azzal a nem kevésbé összetett jellemmel – az első perctől a Black Sails fényesen ragyogó csillaga számomra. Sőt. Tekintve, hogy ugyebár a fősodorban Flintet is illik megkedvelni, nekem az egész évadon végigszáguldó vetélkedésük néha komoly fájdalmat okozott: nem szeretem nézni, mikor két kedvencem megy ölre. A második évad legnagyobb kívánsága így az volt számomra - még az is lehet, hogy szívem mélyén valami aktuálpolitikai vonatkozással - , hogy ők ketten béküljenek ki, hogy ők ketten fogjanak össze egy nagyobb, közös, jó cél érdekében: Nassau felvirágoztatásáért. Nos, ha azt nézzük, mennyi ilyen alkalmat mulasztottak el a fiúk, mennyien és milyen formában próbálják a két férfi között megmérgezni a viszonyt, kisebb katarzissal ért fel számomra a finálé… no meg a harmadik évados trailer is. Nem mintha a többiek – a régiek – nem varázsoltak volna el, borzongató volt látni Elenor talajvesztésést, Max felemelkedését, vagy Anne tetteit… Rackhamról mr nem is beszélve. Hihetetlen karakter mindegyik, kivétel nélkül mindegyik első osztályúan kidolgozva: szinte egyénenként le lehet követni mindenkinél azt a bizonyos karakterfejlődést, ami ugyebár a filmbeli jellem elemzések és értékelések alapja. S miután pedig egy jó sorozatot elsősorban a karakterei adnak el igazából, a Black Sailsnek e tekintetben nyert ügye van.

Pláne úgy, ha olyan alakokat képesek az írók előkapni a mellényzsebükből, mint a Nassaura az első epizódban behajózó (és a nyitójelenetet is megkapó) Ned Low… basszus, ez a figura… valami eszméletlen jó volt. Ilyen szintű fennhéjazó elvetemültséggel még tán nem is találkoztam a vásznon, az egyik legundorítóbb karakter, akit valaha is kitaláltak. Komoly fegyvertény őt bárkinek is megállítani… épp ezért logikus és felemelő volt számomra, hogy az írók kit küldtek ellenébe. De itt említhetném Rackham egyik epizódbeli kapitány ellenfelét is, az is kiváló figura – kiváló alakításban. Ha önmagában a történet nem lenne eléggé magával ragadó és fordulatos (de az!!!), a Fekete vitorlákat már csak a karakterei miatt is érdemes lenne nézni. De szerencsére a kincsvadászat és a nassaui (no meg a charlestowni) események miatt a sorozat erősen két lábon áll: első osztályú hatalmi játszmák, kiváló szereplők közötti kapcsolati hálóval – egy bámulatos korrajzú háttér előtt. Mert azt mindenképp meg kell jegyezzem (megint), hogy az 1700-as évek világában, akár a tengerparti bűntelepen, akár Londonban, akár a tengeren, akár Charlestownban járunk, minden egyes díszlet, minden egyes CGI tökéletesen kivitelezett és autentikus.

Csupán két apró dolog van, ami menet közben icipicit zavart: az egyik Flint múltjában keresendő, konkrétan a barátjához fűződő viszonya. Ugyebár alapból nem szeretem az ilyet, ráadásul nekem végig totál más irányba terelődtek a feltevéseim, az egész „viszony” kettejük (hármójuk) között, a fordulat és annak következménye kissé… erőltetett volt. A másik meg egy másik triumvirátus, a bordélyházi banda: nos, ott is nem kicsi izzadtságszagot éreztem ( Wink , amennyit hancúroztak, nem csodálom), ahogy összekavarták a szálakat… Anne esetében feltétlenül. Valahogy az eddigi rejtélyes kalapos, könyörtelen gyilkos fura volt azokban a helyzetekben látni… egyáltalán nekem a kalap (és ruha) nélküli Anne valahogy kilógott a sorból. Persze, mondhatni azt, hogy túl prűden nézem az egészet, de ez nem így van – csupán a hatásvadász és/vagy polkorrekt szexet nem komálom a képernyőn. Márpedig akad bőven, még akkor is, ha a sztori összetettségével fordított arányban csökken is a számuk.




90%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 19, 2019 4:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptyVas. Márc. 13, 2016 8:05 am

R2-D2 írta:

Mustang

A gála előtt a Mustangtól tartottak a leginkább, mint vetélytárstól a szakavatottak: 5 török lány történetétől, akik az adott kultúra bigott sajátosságai miatt kénytelenek szembeszállni a hagyományokkal és kénytelenek menekülni a rájuk erőltetett házasságkötés elől. Pontosabban még csak nem is menekül mindegyik, van, amelyik megtalálja a helyét a felnőttek világában, a többire viszont a megaláztatás, kikényszerített házasság, szüzességi vizsgálat – és a lázadás vár. Ez utóbbi története valójában a film, mégpedig a legkisebb lány, Lale szemszögéből, aki tulajdonképp a legkevésbé sincs kitéve az egész procedúrának, mégis pont ő lesz az, aki a forradalmi változást elhozza a török család életébe.

Értem, hogy maga a téma kiemelten fontos, hogy fel kell hívni a világ figyelmét arra, ahogy vannak a Földön még olyan országok és közösségek, amiknek hagyományai megragadtak pár évszázaddal ezelőtti szinten – de ezt szerintem nem egy bájos ifjúsági filmbe kellett volna csomagolni. Túl aranyos és semmilyen lett a mozi, aminek – ha igazából alaposan belegondolunk – még a témája sem annyira egetverően durva. Ha már Kelet és iszlám… hol van ez az iszlám (állam) nőkkel való bánási módjától, s hol van ez mondjuk az indiai, arab, csoportos erőszakolásos dolgoktól? Igazából két dolog lehetséges: vagy én vagyok bunkó és érzéketlen és abszolút nem fogékony erre a témára, vagy egyszerűen a film nincs jól összerakva, hogy a felszínes gyerekessége alól elő tudjon törni bármilyen erővel is a komor mondanivalója…

Nekem a Mustang egy kifejezetten kellemes képi világú, nagyon aranyos kislányokat felvonultató mozi, néhány nagyon jó beállítással, kevés igazán hatásos jelenettel. A mondanivalója meg nem volt újdonság, a drámaisága meg nem jött át (már ha volt egyáltalán ilyen tervben): egyszerűen nem tudtam sem igazán felháborodni, sem megdöbbenni a látottakon. Ugyanakkor egy kellemes filmet láttam, ismét jártam egy idegen kultúrában, ismét megismertem egy új ország filmjét – erre mindenképp jó volt, de amúgy nem maradandó élmény. Tudom, hogy első blikkre többet adtam rá, de így, átgondolva és kifejtve csak:

75%


Azzal a "pár évszázaddal" már a múltkor is túlbecsülted a két kultúra közti eltérést Smile .

Látatlanban egyelőre azt tudom mondani, hogy valószínűleg azért csomagolták ifjúsági filmbe, hogy a dolog ártatlanságával, játékosságával álljon kontrasztba a következmény. És hogy hol van ez a fundamentalista iszlám nőkkel való bánásmódjától? Ebben gyökerezik: a nő vagy használati tárgy, és legfeljebb annyi értéke van, mint egy lábasállatnak, vagy maga a két lábon járó bujálkodás, és ha nem kényszerítik erős korlátok közé, akkor az egyetlen célja lesz az életében, hogy "ártatlan" férfiakat elcsábítson, megrontson. Ha meg már a démon hatott a férfira, nehogy már csorbítsa annak tekintélyét azzal, hogy nemet mond.

Ebből a filmből így leírás alapján talán kevésbé, de ilyenkor látszik, hogy ez mennyire nem a vallásról meg az erkölcsről szól, hanem a hatalomról és az irányításról, leginkább a férfiak hatalmáról és irányításáról. Hirtelen a Nader és Simin vallási tudakozója ugrott be, ahol az vallási dilemma, hogy nőként meg lehet-e mosdatni a magatehetetlen öreg férfit, de az nem, hogy lehet-e hazudni egy gyilkossággal kapcsolatban...
.

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptyVas. Márc. 13, 2016 8:11 am

R2-D2 írta:

Fekete vitorlák S2

Talán az is bizonyítja, mennyire bejött az első évad, hogy nem sokat tököltem Flint kapitány (és mások) történetének második szakaszával. Sőt, tekintve, hogy kb. két hét múlva vége a harmadik évadnak, nem is lehetett volna jobb időzítés elmerülni a Black Sails világában… egy hónapon belül meg lehet nézni mindhárom évadot. Úgy néz ki, a március a kalózok hónapja lesz ezentúl nálam.

Ha önmagában a történet nem lenne eléggé magával ragadó és fordulatos (de az!!!), a Fekete vitorlákat már csak a karakterei miatt is érdemes lenne nézni. De szerencsére a kincsvadászat és a nassaui (no meg a charlestowni) események miatt a sorozat erősen két lábon áll: első osztályú hatalmi játszmák, kiváló szereplők közötti kapcsolati hálóval – egy bámulatos korrajzú háttér előtt. Mert azt mindenképp meg kell jegyezzem (megint), hogy az 1700-as évek világában, akár a tengerparti bűntelepen, akár Londonban, akár a tengeren, akár Charlestownban járunk, minden egyes díszlet, minden egyes CGI tökéletesen kivitelezett és autentikus.

90%


Így utólag én mondom, hogy még azzal a 8,5-lel is alulpontoztam Smile .

Láttam már a harmadik évadból pár előzetest, és bár a sztoriból nem derült ki semmi (mert ez lenne a fő kérdés: az eddigiek után nagyon rosszul esne, ha a sakktábla legyalulása miatt az eddigi szervezkedős-manipulálós téma Flint bosszúvágya és reményvesztettsége miatt szimpla vérengzésbe csapna át...) az biztos, hogy egy fitymáló megjegyzésem sem lesz a CGI-re Smile ...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptyVas. Márc. 13, 2016 12:37 pm

Niwrok írta:
Fekete vitorlák S2

Láttam már a harmadik évadból pár előzetest, és bár a sztoriból nem derült ki semmi (mert ez lenne a fő kérdés: az eddigiek után nagyon rosszul esne, ha a sakktábla legyalulása miatt az eddigi szervezkedős-manipulálós téma Flint bosszúvágya és reményvesztettsége miatt szimpla vérengzésbe csapna át...) az biztos, hogy egy fitymáló megjegyzésem sem lesz a CGI-re Smile ...
.

Szerintem megnyugodhatunk, ahogy elképzelem, megint Nassau megmentése lesz a cél az angol bosszúhadjárat miatt. Meg jön Feketeszakáll is... mármint az igazi. Wink
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: A hűséges   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptyHétf. Márc. 14, 2016 3:33 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 0POEkD1




A hűséges





Kérem szépen, vannak még csodák. Van még olyan, hogy egy könyvtrilógia záró darabját kettészedve, az első film is megáll önállóan a lábán, van olyan, hogy az ember nem a fenekét vakargatja unalmában és nem az álomkórral küszködik a film nézése közben – hanem kap egy meglepően jól összerakott, izgalmas történetet, aminek eleje és vége is van. E tekintetben eddig nem igazán voltunk elkényeztetve, a Harry Potterrel kezdődött őrület szinte kivétel nélkül csupán unalmas, a „grand finálét” felvezető epizódokat eredményezett – nos, a A beavatott-sorozat harmadik része szakít ezzel a negatív hagyománnyal. Minden bizonnyal az írott alapanyag is szerencsésebb volt – de szerintem Robert Schwenke rendező valahol rá is érzett arra, hogy a sajnos amúgy nem túlságosan sikeres franchise-ban nem nagyon lehet megengedni egy hagyományos töltelék részt. S milyen jól tette!!

Miután Jeanine diktatúráját megdöntötték (érdekes egyébként a harmadik film ismeretében belegondolni, mennyire is volt önállóan kiépített hatalom ez), a városban eluralkodik a káosz. Az emberek vérmérsékletüktől és csoportbeosztásuktól függően reagálnak a korábbi bűnösök tárgyalásával és megbüntetésével kapcsolatban, az A hűséges pedig – célcsoportjának megfelelő tálalásban – szépen elénk tárja az ilyenkor sajnos törvényszerű reakciókat. Nem kell messzire menni, csak gondoljunk bele 1989 karácsonyára, Ceausescu bukására – a népharag ott is rögtönítélő bíróságként elég hamar sírba tette az öreget… Nos, az A hűséges ugyanezen az úton indul el: a korábbi rendszer kiszolgálóit egyenlőtlen és indulatoktól túlfűtött körülmények közepette szépen egyenként likvidálják. Arra azonban talán senki nem számított Chicago túlélői között, hogy ez akár polgárháborúhoz is vezethet: Johannának nem tetszik a kivégzések sora, és szembefordul Evelynnel, a Csoporton Kívüliek vezetőjével, Négyes anyjával – az új góréval. S mielőtt megint továbbmennénk, s érdemben is foglakoznánk a filmmel, egy fontos gondolatot engedjetek meg. Azt, hogy (esetleg idegesítő módon) megint csak azt látjuk, hogy a leváltott diktátor helyébe lépő korábbi forradalmár semmivel nem jobb elődjénél, kicsit érdemes messzebbről nézni: a mai ifjúság nagy részének totál közönye a történelem és a társadalmi változások iránt szinte kikényszeríti – illetve kiváló lehetőséget ad – a moziknak, hogy ilyen „játékos” formában helyezzen el incepciót a tinik fejében. Én valahol épp ezért nem is igazán tudok haragudni a young adult műfajra, képes vagyok egyfajta okító értelmet is beléjük látni… ha már máshogy nem megy.

Szóval vissza az új diktatúrához (ami  végül is megint csak a rend egyoldalú értelmezése): Evelyn lezáratta a falat, s hiába a kocka hívó szava, hiába a kíváncsiság, senki nem mehet ki a városból. Hogy ez mennyire racionális döntés, arról lehet vitázni, de természetesen főhőseinket nem lehet kerítés mögött tartani, így Tris, Négyes, Christina, Peter, Caleb no meg Tori útnak indul az ismeretlenbe. Caleb csatlakozása egyébként bármilyen meglepő, de megalapozott, adott szituban én inkább Petert hagytam volna ki a buliból, löktem volna mondjuk le a fal tetejéről. A szökés jó, izgalmas és pörgős, túl sok ökörség nincs benne, talán egy jelenet van (a robbantós), ami ugyanúgy idióta, mint az előző részben a vonatos volt. Az nem spoiler, hogy a kis csapat kijut a „szabadba” – ahol aztán nem az várja őket, amire számítottak: felperzselt talaj, piros eső, kietlen pusztaság mindenütt, a megmentők, a remélt csodás külső világ pedig sehol. Sőt, Evelyn leghűségesebb harcosa, Edgar (Jonny Weston) is a nyomukban van, így a kis csapat egy idő után már az életéért fut – megint. Szerencsére csak elérkeznek ahhoz a bizonyos álcázott burokhoz, aminek túloldalán biztonságba kerülnek, elérkeznek oda, ahova végül is indultak.

Nos, és itt gyakorlatilag egy új film kezdődik, a disztópiából átváltunk egy szenzációs sci-fibe. Ugyanis annak ellenére, hogy nekem is a Feledés ugrott be első pillanatra, mikor megláttam a Genetikai Jóléti Hivatalt, kb. hasonlót éreztem, mint legutóbb a Holnapolisznál: bámulatos az a jövőkép, amit az alkotók a vászonra álmodtak. Azok az építmények, azok a kütyük – mondtam már, hogy a sci-fikben imádom a kütyüket?? – egyszerűen lenyűgöztek. Ahogy tágul ez a világ is, ahogy ismerjük meg a katonai és a tudományos oldalát, úgy lesz egyre jobb és érdekesebb – hogy mindkettőnek fontos szerepe legyen a végére. Gondoljunk csak akár a mini harcászati drónokra, az azok segítségével vívott ütközetekre, vagy a gáz hatására és szerepére, alkalmazásának körülményeire (ahogy pl. a Feledés-szerű jármű bejut Chicagoba, elégedetten elmosolyodtam). De annyi apróság van a filmben, hogy nem is lehet mindenre visszaemlékezni: a korábbi, romos Chicagonak is megvolt a mag varázsa, de ez a hi-tech jövő más szint. És ez nekem qrvára bejött. A látvány mellé pedig bónuszként még történetet is kapunk (még ha nem is annyira eredetit – bár érdemes ezt is a korábban említett tágabb nézőpontból vizsgálni): értelmes magyarázatot a két korábbi mozi eseményeire. Nevezetesen, hogy Chicago kvázi egy kísérlet telep, az ott lévő emberek pedig genetikailag hibás egyedek – sőt, az Elfajzottak a normális, egészséges emberek, Tris léte pedig azért különleges, mert abban a közegben ő az egyetlen. Természetesen mindent megfigyeltek, mindenről tudnak, a kísérlet vezetője pedig egy David nevű tudós (Jeff Daniels), aki Trisben látja az emberiség túlélésének jövőjét.

Na, azt hiszem az sem újdonság, hogy persze David nem ártatlan bárány, a kísérlet pedig minden, csak nem humánus, így a kis csapatnak ismét szembe kell szállnia az aktuális hatalommal (ha jól számolom, harmadszor). Sőt, az élet fura fintora miatt pont azokat kell megmenteni az új „barátoktól”, akik elől elszöktek, bónuszként pedig nem ártana megakadályozni egy készülő polgárháborút – és mindezt az utolsó előtti filmben!!! Nem mondom meg, mit sikerül nekik megcsinálni, meg hogy minek mi az ára, de megnyugodhat mindenki, ez a film legalább értelmesen van befejezve, ebben a filmben már történnek olyan dolgok, zajlanak olyan akciók, amiket korábban csak az ilyen sorozatok utolsó fejezeteiben láttunk.  S még valami: míg az A lázadó akcióinak egy része a képzelet/illúzió világában játszódott (s ezzel kétség kívül kissé szürreális, álomszerű ízt adott a filmnek), addig az A hűségesben ilyen abszolúte nincs. Itt minden akció valós – sőt, hiteles!! – a történet nem nagyon enged meg túlzásokat… a logikával és a józan paraszti ésszel ugyan néha hadilábon áll a sztori, de annyi ökörséget még el lehet viselni. Nagyon jó lett a gáztámadás, annak meghiúsítási kísérlete, jó volt, ahogy a karakterek viszonyultak egymáshoz, ahogy kissé átrendezték a terepet és tulajdonképp mindenki (megint) kimutatta a foga fehérjét.

Jó volt az egész háttér információ-halmaz, amivel megtámogatták a disztópikus mesét: ahogy a falon kívüli sci-fi kiegészítette a város lepusztultságát. Ahogy tulajdonképp része is volt annak… ahogy végül is az egész mozi részese az orwelli örökségnek, csak egyáltalán nem úgy, ahogy 1984-ben volt. Itt egy kísérleti telep minden mozzanatát figyelik, de nem elsősorban a hatalom megtartása miatt, hanem a Sérültek fejlődését követve… mint egy kibaszott állatkertben. A látványra most már végképp nem lehet panasz (eddig se nagyon lehetett), ráadásul szerencsére ezt már nem kellett 3D-ben nézni – talán a legékesebb bizonyíték arra, hogy van mondanivaló is a látvány mögött. Jó, biztos költséghatékonyság is szerepet játszik benne, hisz a stúdió nem fogja megtömni a zsebeit ezzel a franchise-zal – pedig megérdemelné. Nekem ez sokkal jobb, tetszetősebb, átgondoltabb, érdekesebb, mint mondjuk az agyondicsért Az éhezők viadala volt. Ráadásul ott a végére lejtmenetbe kapcsolt a történet, a 3/1 volt a mélypont, itt meg a 3/1 az eddigi legjobb fejezet. Csak… érdemes kicsit távolabbról is nézni az egészet, MIT akar mondani és főképp KINEK.

Magam részéről egyelőre a Mezsgyével nem nagyon vagyok képben, annak nem igazán látom még át a funkcióját, meg létének jogosultságát – de lehet, erre is kapunk még majd bővebb magyarázatot. Meg talán a távoli Tanácsra, és annak távoli városára fordítottak kevesebb időt, de lehet, erre is a záró epizódban kerül sor. Mindenesetre Tris gyakorlatilag hadat üzent, amiből a negyedik filmre egész jó ki balhé kerekedhet. Én tuti megnézem.





80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 28, 2019 7:04 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptyKedd Márc. 15, 2016 9:27 am

R2-D2 írta:

A hűséges

Kérem szépen, vannak még csodák. Van még olyan, hogy egy könyvtrilógia záró darabját kettészedve, az első film is megáll önállóan a lábán, van olyan, hogy az ember nem a fenekét vakargatja unalmában és nem az álomkórral küszködik a film nézése közben – hanem kap egy meglepően jól összerakott, izgalmas történetet, aminek eleje és vége is van. E tekintetben eddig nem igazán voltunk elkényeztetve, a Harry Potterrel kezdődött őrület szinte kivétel nélkül csupán unalmas, a „grand finálét” felvezető epizódokat eredményezett – nos, a A beavatott-sorozat harmadik része szakít ezzel a negatív hagyománnyal. Minden bizonnyal az írott alapanyag is szerencsésebb volt – de szerintem Robert Schwenke rendező valahol rá is érzett arra, hogy a sajnos amúgy nem túlságosan sikeres franchise-ban nem nagyon lehet megengedni egy hagyományos töltelék részt. S milyen jól tette!!

Magam részéről egyelőre a Mezsgyével nem nagyon vagyok képben, annak nem igazán látom még át a funkcióját, meg létének jogosultságát – de lehet, erre is kapunk még majd bővebb magyarázatot. Meg talán a távoli Tanácsra, és annak távoli városára fordítottak kevesebb időt, de lehet, erre is a záró epizódban kerül sor. Mindenesetre Tris gyakorlatilag hadat üzent, amiből a negyedik filmre egész jó ki balhé kerekedhet. Én tuti megnézem.

80%


Most, hogy az Éhezőknek vége, és a YA sem látszik elárasztani a mozikat, lehet, hogy még az utolsó részre bele is vágok Smile .

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptyKedd Márc. 15, 2016 12:29 pm

Niwrok írta:

A hűséges


Most, hogy az Éhezőknek vége, és a YA sem látszik elárasztani a mozikat, lehet, hogy még az utolsó részre bele is vágok Smile .

.

Ennek már csak azért is örülnék, mert megerősíthetnél (vagy megcáfolhatnál) benne, hogy megint nem én látom a feje tetején a világot. R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 3603792908
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Libabőr   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptySzer. Márc. 16, 2016 4:09 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Ow8JVS0




Libabőr






Minden bizonnyal vannak érvek a mellett, hogy miért is kellene ismernem  R.L.Stine gigantikus könyvfolyamát, de megmondom őszintén, életemben nem hallottam még a Libabőr történetekről e film előtt. Oké, hogy a konyhán novemberenként rendszeresen látok élőben, meg hogy a Libabőr koktél (tej, cola, jég) gyerekkorom óta benn van a köztudatomban – de magáról az egész ifjúsági horror birodalomról fingom nem volt. A Libabőr filmre is csak akkor kaptam föl a fejemet, mikor valahol valaki a Jumanjihoz és a Zathurához hasonlította – miután pedig mindkettőt kifejezetten szeretem, nagy örömmel (és elvárással) vetettem bele magam ebbe a moziba… kár volt. Ugyanis nem véletlenül kerülök bizonyos zsánereket, próbálom minimalizálni a nekem szar filmekre fordított időt: épp ezért a vígjátékok világába csak nagy ritkán teszek kirándulást, mert tudom, hogy maga a műfaj miatt úgysem érezném jól magam rajtuk. Nos, remélem ezzel a Libabőrrel erre az évre letudtam a félrelépéseim számát, ebben az évben már nem áll szándékomban vígjátékot nézni.

Ja, és mielőtt „valaki” megjegyzi, mit vártam egy Jack Black filmtől, annak azt kell válaszolnom, hogy fogalmam sem volt ennek a faszinak az előéletéről – egyedül a King Kongban láttam eddig – én azt sem tudtam, hogy odi egy ilyen komikus féleség… most már tudom. Szóval… a Libabőr nekem egy sokkoló felismerés volt a mai vígjáték trendekről, valami eszméletlen bárgyú és idióta élmény, amiben komolyan gondolkodtam azon, hogy hagyom a francba az egészet. Egy dolog tartott a képernyő előtt, miszerint valamikor majd a történet folyamán szörnyek fognak elszabadulni valahonnan, amik felforgatják a kisváros életét, és amik ellen egy maroknyi csapat felveszi a küzdelmet és jól visszazavarják őket oda, ahova valók… esetünkben a könyvekbe. Nos, azt nem vitatom, hogy ez, így nagyjából meg is történik, de amennyit erre várni kell, és ahogy ez lezajlik, az a magamfajta számára felért egy kínzással… a szörnyek összemixelésében és pusztításában a Frankenweenie is sokkal jobb volt, mert ott maga a stílus eleve meghatározta annak komolyságát.

Zach (Dylan Minnette) egy középiskolás srác, aki épp anyjával (Amy Ryan) egy másik kisvárosba költözik. Máshol olvastam, és ide tartozik – bár én nem igazán akarok foglakozni vele – mennyire is mániákus költözködők ezek az amerikaiak, akik problémáik elől mindig más városban, általában faszábbnál faszább házakban keresnek menedéket, s közben nem jönnek rá, hogy a probléma nem a hátrahagyott kisvárosban, hanem esetleg önmagukban rejlik. Szóval Zach és anyu épp apu elvesztése miatti letargiában keres új életet, anyu a helyi gimnázium igazgatóhelyettese, ahova értelem szerint Zach is járni fog – ez persze meglehetősen cikis. A beköltözéskor (ami egyébként szokás szerint qrva laza, kb. 5 dobozt jelent, de lehet, a többit teherautó hozza) feltűnik anyu kissé dilis női tesója, aki inkább tűnik egy szexhormontól túlfűtött dagi középiskolás lánynak, mint felnőtt nőnek, meg a szomszéd házban egy Hannah (Odeya Rush – kiköpött Mila Kunis) nevű lány, akit épp megterrorizálnak. Ja, meg van egy évnyitó, ahol anyu bemutatkozik a sulinak, Zach meg megismerkedik egy Champ nevű sráccal (Ryan Lee), aki a kisváros lúzere. Ezzel az alapszituval még úgy nagy baj talán nem is lenne, ha rövid lenne… de fél óráig tart!!! Mindezek tetejébe pedig végtelenül kínos, erőltetett és idióta poénok tömkelegével, amit még nézni is kellemetlen volt…élén a rendőrökkel … hogy a kisváros parkjában teljesen működőképes, ámde áramtalanított mini-vidámparkról ne is beszéljünk. Amiben Hannah egy kapcsolóval fényárba borítja az egészet, hogy fel tudjanak mászni az óriáskerék tetejére Zachhal romantikázni… jézusom.  faceplam  Ez az első fél óra, a játékidő közel egyharmada…  

Maga az érdemi film 30 percnél kezdődik. A lány apja ugyanis maga R. L. Stine (Jack Black), aki a nappalijában egy könyvespolcon tartja a Libabőr sorozat köteteit, de minden könyv lakattal van lezárva, nehogy a bennük levő szörnyek életre keljenek (de azért minden lakatot egy kulcs nyit). Persze, az egyik könyvről lekerül a lakat, s elszabadul a kaliforniai yeti… értitek, kaliforniai yeti… nyári yeti, ami végigzúzza a várost a korcsolyapályáig. Mert gondolom otthon, Kaliforniában sok a korcsolyapálya ... logikusnak tűnik.  Rolling Eyes  A fiatalok már majdnem megpusztulnak az amúgy kellemesen megcsinált összecsapásban, mikor megjelenik Stine apu és visszazárja a yetit a könyvbe. Snitt, film vége – azaz dehogy, otthon kinyílott még egy könyv (a mai napig nem értem, hogyan, mikor csak leesetett a polcról), amiben pedig a gonosz hasbeszélő baba lakik. Aki különösen haragszik az írójára, ezért szisztematikusan gyakorlatilag minden könyvet kinyittat az időközben szintén kiszabadult kerti agyag törpe hadsereggel. Ajaj, ezek aztán a gonosz törpök, ráadásul, a T1000-es génjeit hordozzák magukban, mert miután sikeresen darabokra törik őket, utána a részek újból összeállnak… náluk csak a beszélő baba gonoszabb, aki nem szereti, ha beszélő babának szólítják.  Mad

A lényeg, hogy elszabadul a pokol, van valami óriás rovar, vannak valami űrlények, akik megdermesztő pisztolyukkal mozdulatlanná teszik a lakosokat, aztán van egy vámpírzombi levitáló fehér kutya, néhány robot, egy láthatatlan kisfiú (honnan is tudjuk, hogy kisfiú, mikor láthatatlan  Question  ), no meg egy mackóalsós farkasember.  Shocked   Egyszerűen nem tudom, melyik idiótább és bosszantóbb, a lények vagy roppant fárasztóak, vagy roppant idegesítőek – de hogy nem humorosak, az biztos. Sőt, az egész film nem az, a hajtépően idióta bénázások, fordulatok és párbeszédek mellé nem sikerült a lényeket sem viccessé tenni. Úgy érzem, úgy gondolom, nem igazán tudták, mit kezdjenek ezzel az elszabadult szörny egyetemmel: megvolt ugyan a lehetőség, hogy viccesre vegyék a kiszabadult figurákat, hogy egyedi ízt adva nekik tényleg szórakoztatóak legyenek – viszont azt hiszem, nem merték elengedni a komolyságát sem a szitunak. Értem én ez alatt, hogy egyszer próbáltak valós fenyegetést belevinni mondjuk a yetis, vagy a farkasemberes támadásokba, viszont rá öt perccel a fejemet fogtam a dermesztőpisztolyos űrlényektől, vagy a lebegő uszkártól. Márpedig nem ártott volna eldönteni, mit is akarnak forgatni, mert ez nekem elsősorban egy szörnyes kalandfilm lett, borzasztóan bugyuta és gyermeteg elemekkel, nem pedig kalanddal átitatott vígjáték… ez, így talán még a 10-12 éveseknek is kevés: a rohangászó rémalakok semmivel nem durvábbak a Szörny Rt-beli társaiknál. A 12-es karika pedig esetünkben azt kellene, hogy jelentse, hogy a fölött nem ajánlott senkinek...  hmmm

Én ezt az egészet máshogy csináltam volna. Egy kis odafigyeléssel, kicsit más koncepcióval tényleg méltó társa lehetne a Jumani/Zathura párosnak, maga az alapötlet az életre kelt veszélyes könyvlapokkal nem volt rossz. De kár volt ezt az egészet megpróbálni – nem sikerült!! – ennyire nevetségessé és viccessé tenni, mert nem áll jól a filmnek. Semmi értelmes mondanivaló (azért a két említett példában van bőven), semmi igazán cool karakter, semmi szerethető és emlékezetes elem. Stine apu először egy erőszakoskodó apuka, aztán egy beszari okostojás. Champot a maga lúzerségével (no meg a kötelező szerelmi fordulatával) hagyjuk, Zach anyu és testvére is kifejezetten fájdalmas. Zachon és Hannah-n lenne a világ szeme, hogy megmentsék a filmet (meg a várost), de nem igazán sikerül… elég gáz, ha azon kell gondolkodni egy élőszereplős film végén, hogy a hasbeszélő baba vagy a törpehadsereg volt-e királyabb. Mert ha ennyire cikis a helyzet, akkor az már mindegy, hogy látványilag rendben van a film – a béna párbeszédek, kínos humor, az idióta forgatókönyv sajnos mindent felülírt. Nálam, legalábbis…




40%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 28, 2019 7:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptySzer. Márc. 16, 2016 6:24 pm

R2-D2 írta:

Libabőr

...van valami óriás rovar, vannak valami űrlények, akik megdermesztő pisztolyukkal mozdulatlanná teszik a lakosokat, aztán van egy vámpírzombi levitáló fehér kutya, néhány robot, egy láthatatlan kisfiú (honnan is tudjuk, hogy kisfiú, mikor láthatatlan  Question  ), no meg egy mackóalsós farkasember.  Shocked  

40%


Micsoda remek crossovert lehetne csinálni a Libabőr és a Doboztrollok között Smile !

Eddig sem érdekelt  peace .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Los últimos días   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptyPént. Márc. 18, 2016 12:28 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 AhbivTw





Los últimos días





Ejj, ha most gonosz akarnék lenni, indításnak bemásolnám a La cara oculta kritikám első mondatát…  pig  hogy aztán ezt az írást utána rögtön aktualizáljam azzal, hogy kicsit megint csak foglakozzak a film címével (érdekes, spanyol nyelvű filmeknél ez már rendszerszintű)… mert itt ennek az Az utolsó napoknak … tulajdonképp  semmi értelme nincs. Nekem legalábbis egy utolsó valami után nincs más, egy filmcímben ezt használva nem az utolsó napok utáni eseményre lennék kíváncsi a történet folyamán, hanem az azt megelőzőekre. Nos, ebben a spanyol filmben vagy nem jött még el az utolsó nap, vagy valamikor megvolt ugyan, de már túl vagyunk rajt, vagy abszolút nem is értem a cím koncepcióját. De végül is tökmindegy: a címétől függetlenül egy újabb remek filmet találtam (köszi megint, Niwrok), egy újabb európai alkotást, ami ismét ékes példája annak, hogy az Álomgyári koncepcióktól eltávolodva is van élet filmes berkekben – és hogy fontosabb egy jó elképzelés, mint egy valag pénz.

Napjainkban (2013-as a film, tehát nagyjából akkor), Barcelonában. Egy irodaházban kezdünk, ahol emberek alszanak az asztalokon, ahol egy szakállas faszi a következő a sorban egy alagútfúrásban. Aztán hirtelen váltás, Marc (Quim Gutiérrez –  yeah , Adrian a La cara occultaból) egy szoftverfejlesztő cégnél programozó – kicsit mr. Robot, de mégsem, Elliotnak nem okozott volna problémát az, ami itt Marcnak igen – ahol épp létszámleépítés zajlik. Egészen pontosan az Egek urához hasonló humán erőforrásos szakember érkezik a céghez és mindenféle hatékonysági mutatókat figyelembe véve elkezdi elküldeni az embereket. Nos, így találkozik először Marc és Enrique (José Coronado), Marcnak pedig nem sok ideje és esélye van biztosítani helyét a cégben… szerencséjére történik valami, ami miatt nem ő kerül lapátra, hanem az irodát napok óta el nem hagyó Rovira. Mert miért is ne lehetne logikus, hogy az irodaházban néhány nap alatt antiszocializálódott dolgozó kerül kirúgásra elsőként – a munkáját elvégezni csak nem tudó Marccal szemben? A baj csak az, hogy Rovira már egy új betegség első áldozatainak egyike, egy nagyon fura betegségé, amiben az emberek irtóznak a nyílt tértől, ahol a zárt tereket elhagyva kvázi szörnyet halnak…

Mint kiderül, ezért ásnak alagutat: máshogy esélyük sincs elhagyni az épületet – hazajutni meg csak haza akar mindenki, de legalábbis élelemért meg vízért át kéne ugrani a szomszédos boltba. Már ha van olyan szerencséje a túlélőknek, hogy ahhoz a bolthoz épp vezet valami földalatti alagút, vagy csatorna: a Los ultimos dias úgy közelíti meg a posztapokaliptikus világképet, amint eddig tán semmi. Az emberiség ugyanis gyakorlatilag bezárkózott, a föld alatt, vagy saját otthonában él, anélkül, hogy el tudná hagyni azt. Közlekedni biztonságosan pedig csak a föld alatt lehet – amihez meg persze vagy térkép, vagy GPS kell. Nos, itt fonódik egybe Marc és Enrique sorsa, a két korábbi „ellenség” közösen veszi nyakába Barcelonát, kényszerű szövetségben próbálnak eljutni a megegyezésük szerinti sorrendben a megegyezésük szerinti helyekre. A mozi pedig – egyfajta földalatti Az útként – a kihalt világ díszlete előtt átalakul egy kétszemélyes road movivá. Érdekes, de így utólag visszagondolva ezúttal menet közben egyáltalán nem hiányzott, hogy többet megtudjak magáról az agarofóbia kiváltó okairól, hogy megtudjam, miért és hogyan is pusztul el az emberiség nagy része – az egész felvezetés és visszaemlékezés sokkal inkább szolgálta a két útitárs lelkében dúló viharok magyarázatát, céljaik, motivációik és jellemük árnyalását. Természetesen az út nem veszélytelen, természetesen nem kerüli a film a megszokott zsáner sablonjait, mégis, ez az egész súlypontáthelyezés, meg az egész környezet rettentően egyedi ízt képes adni a filmnek.

A csatorna, a metróalagút, a kihalt pláza ugyanis totál életszerű és emberi helyszínek. A szereplők céljai (mint például Marc esetében a barátnő elérése) szintén totál emberiek, sőt, az alkotók tök ügyesen játszanak Enrique motivációjának titokban tartásával. Ahogy a férfiak között szép lassan kialakul a bizalom, ahogy majd szorult helyzetben képesek lesznek kiállni egymásért, az nagyon tetszett. Hiteles és életszerű volt a kis pihenőkön tanyázó embercsoportok felskiccelése is – még akkor is jó volt, hogy ha már milliószor láttunk hasonló élet-halál küzdelmet a vízért és/vagy az élelemért. Az egész közeg, amiben Marc és Enrique mozogtak, nekem tök újszerű és izgalmas volt, mentes minden hollywoodi idiótaságtól és túlspilázott családi drámától. Valahogy ez a két ember olyan volt, mint én, totál átlagosak, átlagos célokért – akár én is lehettem volna odalenn. Én is szembe szállhattam volna az életet jelentő GPS-ért, én is mérhetetlen csalódást éreztem volna célom ily módon elérésekor, és én is felhőtlenül örültem volna az esővíz begyűjtésének sikerének. A csatornaszag mellett a filmet erősen átjárja az életszag és nincs nagyon idő, mód és igény azon elmélkedni, mi is an a külvilágban. Amúgy is… a néhányszor kitévedő kamera, az üres város,néhány gomolygó füst, meg néhány híradóbejátszás tökéletesen elég volt a külvilág ábrázolására.

A vége viszont… számomra egyszerre zseniális és egyidejűleg romba is dönti picit az addigi megalapozottságot és átgondoltságot. Egyrészt ugyanis az összes addigi érzelmi csúcspont működött, és az a jövő, azzal az opcióval, mit felvázoltak, nekem nagyon tetszett. A Legenda vagyok zöld utcáit mindig is imádom viszont látni a vásznon, de az utópia ilyen szintű pozitív feloldása nagyon bejött. Meglepő, de okos megoldás is egyben, ráadásul a jövő szempontjából talán végtelenül pozitív is – sőt, fura mód az addigi főszereplő elhagyása, pontosabban a súlypontváltás a jövőre remekül sikerült… viszont ha a dolgok mögé nézünk, ingatag talajra tévedünk. Azt hiszem, írtam már máskor, hogy nem szeretem, mikor az írók csak odaszarnak egy világot a vászonra, s nem foglalkoznak azon világ létezésének lehetőségével… nos, itt az utolsó öt perc, pontosabban az a kb. 10-12 év rengeteg kérdést felvet. Sőt, őszintén szólva, hatásosnak hatásos, de baromi nagy szerencse kell ilyen körülmények között egyáltalán a mindenki életben maradásához – nemhogy ahhoz az utolsó képhez. Megint csak felvetődik, mint annyi más esetben az élelem, víz, villany, stb. kérdése, plusz itt még egyéb más, létfontosságú dolog szükségségének megléte – mert itt már nem csak a két faszi pár napos útjáról van szó, hanem ugyebár közel 10 év eseményeiről.

S ha már a negatívumoknál tartunk (mondjuk tényleg nincs sok), két dolgot meg kell még említsek. Az egyik az időugrálások oda-vissza: megint nulla támpont, hogy épp mikor és hol vagyunk, csak az alapján lehet behatárolni, épp ki mennyire szőrös. Viszont a „jelenben” meg pont a szakáll lehet zavaró, szakállban első blikkre minden férfi szereplő egyforma. A másik… a másik meg a medvetámadás… az még csak hagyján, hogy technikailag nem igazán álltak a trükkösök/animátorok a helyzet magaslatán (pláne nem az A visszatérő után), de dramaturgiailag sem volt egy jó húzás. Nekem legalábbis kilógott a sorból… valahogy nem illett a zárt helyre szorult emberiség, és a két utazó útjába egy medve. De hát ők tudják. Ezt leszámítva viszont kinézetileg rendben van a film, a közvetlen környezet, ahol mennek az tök jó depis és lepusztult, mint ahogy a kevés kültéri kép is jó. Látszik, hogy kevesebb pénzből is meg lehet találni a megfelelő hangulatot és képi világot – mindezt ráadásul úgy, hogy közben azon sem kell agyalnunk, hogy mondjuk egy kutyafalka miatt miért üres a belváros. Itt az alkotók (leszámítva ugyebár a finálé fináléját) végig következetese és hitelesek maradtak a koncepciójukhoz, az ember nem tépi nézés közben a haját a filmen. A szereplőkkel lehet azonosulni, motivációikat át lehet érezni, s annak ellenére, hogy nincsenek hatásvadász módon kiszámított érzelmi csúcspontok, magával tud ragadni az egész. A kevés unalmasabb részen gyorsan átsiklunk, s miután belerázódunk, miután eligazodunk az ápolatlan figurákon, egy jó kis izgis világvége filmet kapunk.

Olyan igazi európait.




80%





.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 28, 2019 7:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptyPént. Márc. 18, 2016 4:19 pm

R2-D2 írta:

Los últimos días

A mozi pedig – egyfajta földalatti Az útként – a kihalt világ díszlete előtt átalakul egy kétszemélyes road movivá. Érdekes, de így utólag visszagondolva ezúttal menet közben egyáltalán nem hiányzott, hogy többet megtudjak magáról agorafóbia kiváltó okairól, hogy megtudjam, miért és hogyan is pusztul el az emberiség nagy része – az egész felvezetés és visszaemlékezés sokkal inkább szolgálta a két útitárs lelkében dúló viharok magyarázatát, céljaik, motivációik és jellemük árnyalását. Természetesen az út nem veszélytelen, természetesen nem kerüli a film a megszokott zsáner sablonjait, mégis, ez az egész súlypontáthelyezés, meg az egész környezet rettentően egyedi ízt képes adni a filmnek.

S ha már a negatívumoknál tartunk (mondjuk tényleg nincs sok), két dolgot meg kell még említsek. Az egyik az időugrálások oda-vissza: megint nulla támpont, hogy épp mikor és hol vagyunk, csak az alapján lehet behatárolni, épp ki mennyire szőrös. Viszont a „jelenben” meg pont a szakáll lehet zavaró, szakállban első blikkre minden férfi szereplő egyforma. A másik… a másik meg a medvetámadás… az még csak hagyján, hogy technikailag nem igazán álltak a trükkösök/animátorok a helyzet magaslatán (pláne nem az A visszatérő után), de dramaturgiailag sem volt egy jó húzás. Nekem legalábbis kilógott a sorból… valahogy nem illett a zárt helyre szorult emberiség, és a két utazó útjába egy medve.

80%


Örülök, hogy tetszett Smile . Nagyjából ugyanezt írtam volna le, mint te (kivéve, hogy engem a medve nem zavart annyira), de ha mindezt leírtam volna, akkor hova lett volna a meglepetés   peace  ?

Az a helyzet, hogy mint posztapokaliptikus film meg road-movie nem is annyira volt hangsúlyos a film (bár ezekként is jó, az áruházi hierarchiát, az erődöket és a támadást külön kiemelve), mert maga a kórság, annak a frappánssága mindent felülírt nálam! Az emberek egyszerűen abba halnak bele, hogy fosnak kimenni az utcára! Hogy pánikrohamot kapnak attól, hogy ki kell lépni a vélt biztonság ajtaján, és a legnagyobb küzdelem a filmben az, hogy húsz métert át kell menni az úttest egyik oldaláról a másikra! Zseniális Very Happy ! Nem tudtam más látni benne, csak hogy a modern ember mennyire rabja a biztonságról szőtt illúzióinak, mennyire képtelen kezelni a többség a kockázatot a mindennapi életében, és hogyan omlik össze az egész, amikor ez a kép összetörik... és mindezt úgy, hogy igazából nincs is látható kiváltó oka ennek az összetörésnek, csak maga az aggodalmaskodás által kiváltott pánik, mint öngerjesztő folyamat.

A vége, ahogy emlegetted is, szerintem is kicsit nyálasra és hagymázasra sikeredett. Azt értem, hogy meg akarták mutatni, hogy levetkőzni ezt a "kórt" már csak az új generációnak van esélye. De még ha el is hiszem, hogy víz és élelem volt elég, az emberiség pusztulásának zálogát jelentő portyázások, fosztogatások ellen meg a legtöbb helyen ott volt védelemnek az, hogy az esetleges  portyázók sem mernek kimenni az utcára, akkor is elég rózsaszín habos az egész.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Victor Frankenstein   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptySzomb. Márc. 19, 2016 12:36 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 X88txMC





Victor Frankenstein




Ha azt mondod valakinek az utcán, hogy Frankenstein, szinte kivétel nélkül mindenkinek a kockafejű óriás ugrik be erről a névről – talán nem véletlenül. Rendesen zavarba tudja hozni az átlag filmnézőt ez a név, de hát nem is csoda: mostani kis kutakodásomban olvastam, hogy ez az egyik legtöbbször feldolgozott mű, rengeteg átértelmezéssel és megközelítéssel. Pedig aztán a név nem is magát a teremtményt takarja, hanem az orvost, akit az akkor mindösszesen 19 éves Mary Shelley 1818-ban papírra álmodott – szó szerint, mert Shelley mindig is azt állította, hogy a Frankenstein nevet az álma sugallta neki. A hajdani könyv eredeti címe ráadásul az volt, hogy Frankenstein, avagy a modern Prométheusz, amit meg aztán végképp figyelmen kívül szoktak hagyni – nos, e tekintetben írásom tárgya meglepő módon kendőzetlenül beépíti a Prométeusz nevet a sztorijába. Pedig aztán a lény állítólag sosem kapott konkrét nevet, felváltva illették a „teremtmény” , a „gonosz lélek-ördög”, a „démon” és a „nyomorult” kifejezésekkel.

Nos, a legújabb adaptáció alig két évvel követi az előzőt, ami akkor rendesen elkanyarodott az alap koncepciótól: most a démonvadász szörnyeteg helyett sokkal autentikusabb módon közelítjük meg a teremtést magát. Visszamegyünk a kezdetekhez, az 1790-es évek végére, amikor is a lény megszületett, s bár a filmnek totál más végkifejlete van, mint Shelley történetének, a kettő közül mégiscsak ez az, ami talán jobban megidézi az eredeti irodalmi művet. Tekinthető ez egy újragondolt eredettörténetnek: tipikusan beleillik a mostanában dívó újraértelmezéses trendbe. Legközelebbi rokona egyértelműen az Az ismeretlen Drakula, de én szívesen hozom ide példának a mostani rengeteg mese újraértelmezést is… e tekintetben pedig semmivel nincs kevesebb létjogosultsága, mint azoknak van. S egyáltalán nem is lett rosszabb, mint azok.

„Ismerik ezt a történetet. A villámcsapás.  
Egy tébolyult zseni. Egy istentelen teremtmény.
A világ persze a szörnyre emlékszik, nem az emberre.
De van, hogy érdemes jobban megnézi, mi rejlik a mese mögött.
Van, hogy a szörny maga az ember.”


Ezt a pár gondolatot az írók egy púpos bohóc szájába adják, aki a XVII század végén egy londoni cirkuszban aláztatja meg magát nap, mint nap. Mindenki Harry Pottere (Daniel Radcliffe) név és méltóság nélkül, szinte állat módjára él egy cirkuszban, fellépéseiben minden este nevetség tárgya. Magányában azonban titokban kiváló orvossá képzi magát ( Shocked )  – és szerelmes a csapat légtornász lányába, Loreleibe (Jessica Brown Findlay). Talán örök életében négykézláb kúszna a porban, ha nem sétálna be a cirkuszba egy fiatal, jóvágású úriember, bizonyos Victor Frankenstein ( James McAvoy) nevű orvos, aki egy véletlen baleset feloldásában váratlan segítségre lel a Púposban. Nos, ha eddig az embert nem is rántotta be a korrajz, az akkori London hangulata, akkor jó esélye van rá, hogy ez után, egy tízperces etapban nyakig merül a filmben – ugyanis a Púpos egy zseniális fordulattal, jelenetsorral Igorrá, Victor lakótársává válik. Én speciel tátott szájjal bámultam, hogyan is lesz a négykézláb közlekedő Potterből jó vágású Harry úr, ahogy az egész fel van építve és ki van találva, az szenzációs. Már egyébként maga a baleset és a szökés is az, de a csúcs nekem egyértelműen Victor műhelyében jön el – úgy, hogy előtte és közben a Guy Richie féle Sherlock Holmes filmek jobb stíluselemeit is remekül beépítették a film látványvilágába. Roppant szórakoztató és látványos az egész, nem kevés igazán eredeti ötlettel. Egyébként… ez a Sherlockos kapocs több szinten is működik, hisz a kor nagyjából ugyanaz, London látványa, hangulata akár abból a moziból is származhatna – mekkora poén lett volna, ha a Victorék után szaglászó „a Scotland Yard legjobb nyomozója”  Turpin (Andrew Scott) egy crossoverben összefutna Holmessel. Igen, igen, a másik kapocs maga Scott személye, mert ugye mindenki tudja, hogy a Sherlock sorozatban ő Moriarty professzor…

A tulajdonképp zseni Púposból – a formaldehides szemes jelenet, mint belépő Frankenstein bizalmába, király – aztán Igor lesz, s újsütetű barátjával és gyakorlatilag megmentőjével félelmetes projektbe kezdenek: állatkerti dögök maradványaiból összeraknak egy lényt, amibe életet próbálnak lehelni. Azt most én itt nem árulhatom el, milyen állat is ez, de azokkal a bőr nélkül látható izomkötegekkel engem az Iron Maiden Eddie-jére emlékeztetett, a lényeg, az hogy a két orvos saját hatalmuktól megrészegülve odáig jutnak, hogy bemutatót tarthatnak néhány érdeklődő számára a londoni egyetemen. A kísérlet sikere ellenére sem örülhetnek maximálisan, ugyanis a lény nem teljesen úgy viselkedik, ahogy szeretnék: ez pedig hiába vetítené elő a szomorú jövőt, s hiába lenne intő jel – elsősorban Victor számára – tovább tervezik a nagy művet… egy ember felélesztését. Pontosabban létrehozását – ami nekünk ugyan egyértelmű, de Frankensteinnek nem. Így születik majd meg a film végére az a bizonyos Prométheusz, ami az eredeti mű címében szerepel – de azért előtte jó néhány izgalmas és érdekes dolog történik.

Számomra az egyik legérdekesebb mindenképp a Frankenstein és Turpin közti pengeváltás volt: imádtam az ateista orvos és a mélyen vallásos nyomozó vitáját. Az ugyebár nem is kérdés, melyik oldalon álltam – de az istentagadó és démonizáló vitának konkrét élvezetet nyújtó pengeváltásán túl érdeklődéssel figyeltem mindazon motivációkat, amik a két karaktert ennyire is az istenhit két ellentétes oldalára tették. Külön pikantériája a dolognak, hogy tulajdonképp mindketten ugyanazt kellett, hogy feldolgozzák – és mindegyikük máshogy tette meg: amúgy is, az egész mozi egyik legjobb „mellékszála” a mániákusan nyomozó zsaru és a nem kevésbé őrült doki küzdelme. Természetesen az elszántság érzékeltetésére jó néhány sablont is sikerült felhasználni menet közben, de valahogy a rendőri „túlkapás” is illett a történetbe. S ha már mánia és sablonok... ugye megkerülhetetlen ilyenkor, hogy a teremtő – esetünkben Victor – istent játszik, de valahogy ezzel az ateista beállítottságával az alkotóknak sikerült ennek az élét is elvenni. Egyszerűen hülyén hangzana pont az ő esetében, az ő tevékenységére állítani, hogy istent játszik… sokkal inkább egy betegesen bűntudatos, öntelt, arrogáns, de céljaiban maximálisan hívő és azt végsőkig megvalósítani kívánó tudóst. Amiből meggyőződésem, tucat számra léteztek a történelem folyamán, és ha mondjuk elvonatkoztatunk attól, hogy ez egy fiktív sztori fiktív szereplőkkel, még akár az úttörő kutatás példája is lehetne a film. Na jó, nem feltétlenül a hullákból összevarrt és életre keltett lény kell legyen a minta, de mag az elv, a mánia, az eredmény, majd – csak ebben a moziban!! – a felismerés és a korrigálás példaértékű lehet.

Aki ismeri és szereti az eredeti könyvet, vagy annak leghűebb feldolgozását, a Kenneth Branagh filmet, millió dologba bele tud kötni a Victor Frankenstein kapcsán. A történet ívét, végkimenetelét rendesen megváltoztatták, kihagytak belőle alap karaktereket, betettek újat ( Laughing , még Tywin Lannister itt is feltűnik), s a könyv eredeti mondanivalóját – már ha tényleg volt olyan, nem csak belemagyarázás – is eltüntették. Az is igaz (lehet) hogy magát a teremtményt is kiüresítették, viszont úgy gondolom, hogy a mozi céljainak ez felelet meg tökéletesen, ennek így kellett lenni. Ahogy a narráció is mondja, ez most a doki története (Igor szemszögéből), amiben a létrehozott élőlény lelkivilága a legkevésbé fontos – a fontos az, hogy egy alapjaiban jó ember, egy őrült zseni képes-e felismerni hibáját és van-e elég ereje szembenézni önmagával. A remek vizuális körítés és az amúgy remek baráti kapcsolatépítés mellett számomra ez a Victor Frankenstein legfőbb mondanivalója – akkor is, ha nem így írták meg először… mert az a könyv Prométeuszról szól. Ez a film nem.

S ha már barátság: képtelenség átugrani Igor és Victor karakterén, illetve az őket megformázó két színész teljesítményén… nos, bámulatos mindkettő. Talán Radcliffe-nek nehezebb dolga volt, hisz ő két figurát is játszik (mindkettőt végtelenül profin) , de McAvoy is parádés az őrületével. Lehet ripacsnak is értékelni, hallottam már olyat, hogy túljátszotta a szerepét… nos, a túljátszást nálam a Jupiter felemelkedésében Redmaye mutatta be. Itt McAvoy csupán hitelesen hozta az őrület és a zseni határán egyensúlyozó orvost, aki képes önmagába is nézni – aki képes változni. A film látványilag nagyon rendben van, a korabeli London (megint csak) zseniális, az akciójelenetek, CGI, a maszkok pedig hibátlanok. Azt elismerem, hogy a fináléban lehetett volna kisé visszafogottabb a nagy dirr-durr, meg talán túlságosan is elkanyarodtak magától a horror zsánertől, de ez elsősorban egy látványos akciófilmnek készült – ahhoz képest meg meglepően sok kapaszkodó van benne. Nekem legalábbis kifejezetten tetszett, én mindig is elvoltam ezekkel a misztikus filmekkel, ez ráadásul most még kaptam hozzá egy remek korrajzot, két (három) kiváló színészt meg egy kellemes estét. Ahogy az Az ismeretlen Drakulánál is írtam, soha rosszabb fantasyt.




75%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 28, 2019 7:12 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptySzomb. Márc. 19, 2016 3:27 pm

R2-D2 írta:

Victor Frankenstein

„Ismerik ezt a történetet. A villámcsapás.  
Egy tébolyult zseni. Egy istentelen teremtmény.
A világ persze a szörnyre emlékszik, nem az emberre.
De van, hogy érdemes jobban megnézi, mi rejlik a mese mögött.
Van, hogy a szörny maga az ember.”


Nekem legalábbis kifejezetten tetszett, én mindig is elvoltam ezekkel a misztikus filmekkel, ez ráadásul most még kaptam hozzá egy remek korrajzot, két (három) kiváló színészt meg egy kellemes estét. Ahogy az Az ismeretlen Drakulánál is írtam, soha rosszabb fantasyt.

75%


Érdekelt az elejétől kezdve, már ugye eleve a két főszereplő színész miatt, de aztán nem jött semmilyen normális formában, így mostanra egy kicsit megfeledkeztem róla. Bukás volt, ráadásul le is húzták, de látatlanban sem értettem, miért, az írásod után meg annyira sem értem, hogy mitől lenne ez egyáltalán rossz.

Ezt biztos meg fogom nézni. Kösz az emlékeztetőt és az ajánlást!
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: El Desconocido    R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 EmptySzomb. Márc. 19, 2016 6:19 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Ck4l0Hb




El Desconocido





Az A fülkére mindenki emlékszik, ugye? Mikor egy Stu Shepard nevű jóembert egy titokzatos idegen sakkban tart egy utcai telefonfülkében és mindenféle dolog megtételére kényszeríti? Aztán… aztán a Locke is megvan, ugye? Mikor egy faszi egy autóban ülve, onnan ki nem szállva intézi az ügyeit, gyakorlatilag végigtelefonálja a filmet?? És, legvégül: a Féktelenült gondolom mindenki látta, amiben egy buszra rejtettek egy bombát, ami felrobban, ha a busz lassítani merészel... Nos, egy bizonyos Alberto Marininek született egy zseniális ötlete, hogy ezt a három filmet össze lehet mixelni, a bombás fenyegetést a telefonos zsarolással be lehet zárni egy személyautóba – amit a szereplők nem hagyhatnak el a film alatt, mert jön a bumm. Mindehhez pedig megnyerte korunk egyik legjobb és legismertebb spanyol actorát, Luis Tosart, valamint egy Dani de la Torre nevű rendezőt, akinek ez az első egész estés filmje. Anyám, milyen debütálás ez!!!

Ez a szabad fordításban (nem hivatalos) az Az ismeretlen címre keresztelt mozi gyakorlatilag végig egy X5-ös BMW-ben játszódik, valahol Spanyolországban, amibe a reggeli induláskor beszálló kis család (apu, lány, fia) halálos csapdába kerül. Az üléseken ugyanis nyomásérzékelős bomba van, ha valaki kiszáll, vagy akár csak megemeli a fenekét, az egész autó a levegőbe repül. A film pedig egy őrült hajsza az életért, egy zseniális thriller, amiben csak szép lassan fejtődnek ki a szereplők igazi motivációi és titkai. A filmkészítés magasiskolája, s bár kis mértékben ez is tartalmaz hollywoodi elemeket, mégis sikerül ízig-vérg európainak maradnia. Sőt… tekintve a fenyegetés mibenlétét, megkockáztatom, hogy megdöbbentőbb és aktuálisabb, mint az agyondicsért A nagy dobás… jó, ez most nagyon távoli rokon, de akkor is.

Napjainkban, valahol Spanyolországban (tengerpart közelében). Egy család mindennapjaiba csöppenünk, ahol épp a reggeli őrület zajlik. Carlos (Luis Tosar), egy bank fiókvezetője már kora reggel hívásokat fogad valami elcseszett üzlet rendbe hozatalával kapcsoltban, a két gyerek, Sara (Paula del Río) és Marcos (Marco Sanz) egymást szívatja a reggeli közben, míg Marta (Goya Toledo), a feleség a háttérben – hogy ez milyen kifejező is már az első percben  Exclamation  - épp a saját öltözködésébe kavarodott bele. A helyzet az, hogy némi finomítással simán el tudok képzelni ilyen reggeleket egy kétgyermekes családban, s még ha nálunk egyszerűbben is mennek a dolgok, már ezen az indításon is érezni lehet a valóság szagát. Épp ezért teljesen életszerű és hiteles, hogy a nagy rumliban csak átsiklik azon a tényen a rohanó család, hogy az autó nyitva volt… mert hát kinek ne az jutna eszébe elsőre, hogy a fene, biztos elfelejtettem bezárni. Kivételesen ezen a reggelen Carlos viszi a gyerekeket iskolába, így velük együtt éli át a hívást pár perc múlva, amiben egy ismeretlen közli vele, hogy bomba van a seggük alatt, ami felrobban, ha kiszállnak…

Nos, kedves néző, te mit tennél??? Ott ül hátul a két gyereked, felhív egy vadidegen és közli, hogy felrobbant, ha nem teszed azt amit mond. Első körben te is letennéd a telefont és elküldenéd a picsába, ugye??? Viszont… viszont csak próbálnád megnézni, van-e valami az ülés alatt, nem? És… és ha van? Hogy hiteted el a hátul ülő gyerekeiddel, hogy bomba van a kocsiban, és utána hogy tudod őket rávenni, hogy maradjanak a valagukon? Két GYEREKET??? Hogy ne szóljanak senkinek, ne ugorjanak ki a kocsiból a suli előtt, hogy nyugodtan vizeljenek be – csak semmiképp ne mozogjanak? Egyáltalán, hogy hiszed el te magad is, hogy valóban veszélyben az életed? Hát persze, hogy kell egy erődemonstráció a fenyegetőző részéről, hát persze, hogy kell egy olyan esemény, ami miatt összeszarod magad félelmedben és azt csinálod, amit mondanak… hogy elhidd, ez az őrült mindenre képes, ezt nem érdekli a két lurkó, ez képes kinyírni téged és az egész családodat a célja érdekében?? Ja, hogy nem mondtam el, mi a cél? A titkos telefonáló – aki amúgy szinte végig a negyedik szereplő a kocsiban – csupán pénzt akar: 67000 eurót Carlos saját pénzéből és 420000 eurót a banktól, ahol Carlos dolgozik. Nos, a fenyegetés árnyékában, kedves néző, próbálj telefonon mondjuk egy órán belül 488000 eurót szerezni úgy, hogy közben ne derüljön ki az, hogy mire is megy ki a dolog…

Zseniális. Ilyen jól összerakott, hiteles és átgondolt thrillert nem mostanában láttam. Carlos mindent megtesz, hogy mentse a helyzetét és a családját, de rá kell jönnie, a helyzet még annál is bonyolultabb, mint első pillanatra tűnik. Az írók csavarnak egyet a családi háttéren (jó, ez kicsit hollywoodi, de valahogy visszafogottabb, életszerűbb), ráadásul az a fránya pénz se nagyon akar összejönni. S miután pedig a külvilág (rendőrség) számára is kezd érdekessé válni a dolog – mert azért csak nem lehet egy bombával megrakott autóval és egy súlyos sérülttel furikázni a városban – egy másfajta hajsza is kezdetét veszi. Hajsza az idővel, a bombaszakértőkkel a saját életedért. Nekem iszonyat tetszett az a szitu, amibe Carlos kormányozta magát ott a tetőteraszon, ahogy azt a helyzetet az írók kezelték. A film egy pontján, mikor a BMW kapcsolatba kerül a külvilággal és a rendőrséggel, bejön a képbe egy Belén nevű nő (Elvira Mínguez), a helyi tűzszerész csapat vezetője, akinek már a belépője, annak kameramozgása parádés. De a személye is: nagyon tetszett, ahogy kezelte az egészet, amire ő ráérzett a többi fafejű zsaruval szemben… s nagyon tetszettek mindazon kiszabadítási kísérletek, amik a film ezen szakaszában történtek. Az ajtók levétele meg önmagában beszarás.

S ha már elérkeztünk a film ezen részébe, két dolgot akarok itt kiemelni: az egyik egy szenzációs húzás az íróktól, mikor is a fenyegetettséget – ahelyett, hogy csökkentenék – a duplájára emelik, a másik meg sajnos a mozi egyetlen „hibája”: a kiszámíthatósága. Itt, de csak itt! éreztem úgy, hogy túlságosan nyilvánvaló az új karakter szerepe és túlságosan is egyszerű, amit Carlos itt megtesz, mintha a nagy forgatókönyvírási rohamban maga jelenet össze lenne csapva. Mármint az események, nem a hangulat és a színészi játék, ugyanis az még a mozi leggyengébb perceiben is letaglózóan erős. Amúgy is, ahogy Tosar életet ad Carlosnak, az maga szenzációs, a férfi, aki körül összedőlni látszik a világ, aki egyszerre próbálja megvédeni a gyerekeit a haláltól, próbálja teljesíteni a lehetetlen küldetések sorozatát, akinek néha a sírástól az orrából folyik a takony – nos, egyszerűen elképesztő. De itt kell kiemelnem a két gyereket, különösen Sarát: nagyszerűen élték bele magukat a moziba, ha ez a lány maradna a pályán, fényes jövő állna előtte.

A végjátékról viszont – ami nagyjából ez után kezdődik – már nem akarok írni: mindenki fedezze fel magának a mozi utolsó perceit. Annyit mondhatok, hogy icipici álomgyári elemeket ugyan rejt a finálé, de simán belefér: sokkal fontosabb a motivációk felszínre kerülése, amik miatt Carlos ott van, ahol, és az történik vele, ami. Már ugyan említettem az A nagy dobást, mint távoli rokont – nos, a fináléban fény derül a bankszektor nagyon sok mocskára, azok hatásaira. Mindennek van oka és következménye, semmi nem történik megfelelő indíték nélkül – azon már lehet vitatkozni, hogy az ismeretlen telefonáló a helyzet eszkalálódása után még miben reménykedett, hogy egyáltalán egy bizonyos pont után miben bízott, de talán a fanatizmus és a megrögzött vágy felrúgta a józan ész logikáját. S igazából csak a film végén gondolkozik el rajt az ember – miután megismeri a zsarolót, annak múltját – mennyire is szerencsétlenül alakult ez a nap mindenki számára… abban a pillanatban, mikor Carlos eldöntötte, hogy aznap ő viszi suliba a gyerkőcöket.

Az El Desconocido az utóbbi idők legnagyobb filmélménye volt, egy letaglózóan erős 100 perc. Megint csak nem kellett csalódnom a spanyolokban, egy nagyrészt sallangoktól és hollywoodi ökörségektől mentes zseniális thrillert hoztak össze, ami gyakorlatilag egy autóban játszódik. A kis térrel azonban az operatőr és a rendező is kiválóan bánt, a folyamatos fenyegetettség érzete mellett bőven jutott idő a főszereplő (átmeneti) összeomlására és kétségbeesésének megmutatására is. Ahogy azt kell.





95%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 28, 2019 7:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 46 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
45 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 24 ... 44, 45, 46 ... 56 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: