Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 24 ... 44, 45, 46 ... 56 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: A nagy dobás   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptySzomb. Márc. 05, 2016 3:47 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 E982bpu





A nagy dobás






2008. szeptember 15.: Csődvédelmet kért a Lehmann Brothers, a negyedik legnagyobb amerikai kereskedelmi bank, a Merril Lynch pedig tulajdonosi struktúrájának változtatására kényszerült. A Fed újabb hiteleket adott a JF Morgan Chase banknak: az amerikai ingatlanpiac gyakorlatilag összeomlott, ennek következtében az egész világra kiterjedő gazdasági válság robbant ki. Bankok mentek csődbe (ezt speciel nem bánom), munkahelyek milliói szűntek meg, s emlékezzünk rá: hazánk is államcsőd közeli helyzetbe került. Az egész katasztrófa okozója pedig egyrészt az az amerikai ingatlanhitel piac, annak konstrukciója, amiben gyakorlatilag jövedelemigazolás és fedezet nélkül adták a lakáshiteleket, másrészt – főként – az a néhány felelőtlen és/vagy naiv magas beosztású bankár az Államokban, akik minderről tudtak és/vagy buták voltak hozzá, de a hatalmas profit reményében hagyták az egészet működni. Sőt…

Az igazság az, hogy az A nagy dobást akkor is megnéztem volna, ha nem kerül az Oscar nyolcas mezőnyébe, mert qrvára érdekelt a témája. Vasárnapig kicsit még izgultam is, hogy mi lesz, ha esetleg ez lesz a legjobb film: ez volt az egyetlen mozi ugyanis, amit nem láttam a díjkiosztó előtt – de végül Niwrok kolléga visszafogott értékelése beigazolódni látszott. Az A nagy dobás egy roppant érdekes témát feldolgozó (inkább körüljáró) film, ami méltó párja lehetett volna, mondjuk a Bennfenteseknek, viszont valami borzasztóan van megcsinálva: hiába a parádés színészgárda, hiába a nagyon jó téma és a néhány igazán hatásos és ütős jelenete, az egész viszont rendesen szétfolyik. Ráadásul, a rendező minden igyekezete ellenére ugyanolyan érthetetlen laikusok számára, mint a kimondottan nehezen befogadható dokumentumfilm – amire azért hivatkozok annyit, mert a témában csak azt láttam.  Icipici szerencsével az A nagy dobás és a Bennfentesek tökéletes szimbiózisban lehettek volna egymással, mint mondjuk a kér Wikileaks vagy a két Steve Jobbs film: ez lehetett volna az előzmény, míg a doku az esemény és a következmény. Az most itt nem számít, hogy tulajdonképp következmény nem is volt…

2005 környékén járunk, mikor is egy Michael Burry (Christian Bale) nevű, meglehetősen különc figura egy befektetési cégnél felfigyelt az amerikai ingatlanpiac néhány visszásságára. Kicsit dilló a faszi, de a tulajdonosoktól kapott hatalmával – azok nem épp legnagyobb örömére – közel 1.3 milliárd dollárban fogad az ingatlanpiac ellen: ezt hívják shortolásnk, a mozi eredeti, sokkal kifejezőbb címe, a The big short is erre utal. A baj mindösszesen az, hogy még csak 2007-et írunk, Burry túl korán látta meg a válságot, és rengeteg pénze elmegy, míg valóban beüt a krach: a shortokra ugyanis valami biztosításfélét kell fizetni, ekkora összegnél pedig ez nem piskóta. Burry szála az egyik a háromból a moziban, ő az a „látnok”, aki észrevette (mert észre akarta venni) a tátongó lyukakat a rendszeren – és mily meglepő, nekem ő és az ő szála tetszett a legjobban. Minden bizonnyal Bale már önmagában is szerepe játszik ebben, de az egész figura, a dresszkódra nagy ívben szaró, metál zenét hallgató pénzügyi zseni figurája nekem nagyon bejött. Talán vele tudtam azonosulni leginkább… vajon miért is?  tongue

Jarred Vennet (Ryan Gosling) egy piti bankár, nagy tartozásokkal, aki a munkahelyén értesül Burry mozgolódásáról és úgy gondolja, ebből az eszetlennek akcióból egyenesbe tud jönni – feltéve, ha talál hozzá pénzügyi befektetőket. Szerencséjére egy téves kapcsolás miatt összejön egy meglehetősen különc elemző csapattal (ebben a filmben mindenki, aki felismerte a lehetőséget, különc), aminek vezetője, egy Mark Baum nevű faszi (Steve Carell) érdeklődni kezd a képtelenség iránt. Elkezdenek nyomozni, utánajárni, mi is igaz az egészből, mielőtt pénzt tesznek bele: a mozi második – amúgy szerintem fő – történeti szála a kis csapat nyomozása, gyakorlatilag a pénzügyi válság kirobbanásának okainak fel- és a néző elé tárása. Önmagában ezzel sincs semmi baj, nekem legalábbis kifejezetten tetszett a képekkel megtámogatott magyarázat az egész bedőlésére: a kihalt kertváros esete a kutya nevére felvett hitellel, vagy a prosti története meglepő tanulságokkal szolgálhat – már annak, aki először csodálkozna rá Amerika idiotizmusára. Baum, mint az egyik főszereplő ugyanakkor fele annyira sem volt érdekes számomra, mint Burry volt, mint ahogy az egész csapat túlságosan rideg és távolságtartó volt …

Két fiatal srác, Charlie Geller és Jamie Shipley egy valóban megkérdőjelezhető jelenet kapcsán (ebben tök igaza van Niwroknak) tudomást szerez Vennet pénzszerzési kísérletéről és úgy gondolják, ők is beszállnak a bizniszbe… a baj csak az, hogy ebbe meccsbe még a cserepadra sem férnek fel. Sem pénzük, sem ismertségük nincs, ezért egy régi barátjukhoz, a visszavonult bankárhoz, Ben Rickethez (Brad Pitt) fordulnak – ő intéz nekik sok mindent, hogy egyáltalán tudjanak shortolni. Itt viszont már rendesen szétcsúszott a film, a Burryra épített alap ezzel a harmadik szinttel végképp érdektelenné és elnagyolttá válik: a két fickó is inkább egy idióta vígjátékpáros, Ricket titokzatossága egy idő után zavaró (kíváncsivá teszik a nézőt, miért lett ő az és olyan, ami, de választ nem adnak rá), ráadásul ennél a szálnál aztán végképp nem tudtam, honnan van pénz shortolásra. Lehet, hogy kitértek rá, de egy idő után az ember elveszik a magyarázatokban a CDO-ról meg a subprime hitelekről… mintha csak szándékosan ködösítettek volna az alkotók. Az egész szerepüket nem igazán értem, a nagy halak mellett kispályások – csupán arra kellettek volna, hogy a médiát kb. két percben lerendezzék a filmben?? Csak arra, hogy ők próbáltak szólni egy(???) újságírónak, amiből nem lett semmi, mert a csúnya Wall Street újságíróinak is fontosabb a pénz, mint az igazság??  hmmm  Nekem ez nagyon erőltetett és kapkodó…

Ezen a három szálon keresztül érkezünk aztán el a bizonyos 09.15-ig, amikor is Burry jóslata beigazolódik: a filmnek gyakorlatilag a válság kirobbanásával van vége. Mindhárom csapat megszedte magát, a shortok működtek: a filmben amúgy jól ábrázolt nehézségek megoldódtak. Az embernek mégis hiányérzete volt: valahogy egyik „üzlet” beteljesülése nem okozott katarzist vásznon. Hiába próbálták Burry pozícióját veszélybe tenni, hiába volt Baum harca sokszor szélmalomharc és hiába volt a két lökött számára is majdnem minden veszve, a legvégén mégsem éreztem elégedettséget. Valahogy az egész mozi túlságosan távolságtartó, magyarázó és rideg lett, így a felvonultatott karakterekkel történt dolgok sem igazán tudtak meghatni (akkor sem, ha amúgy a karakterek jók). Az csak egy dolog, hogy jóformán semmit nem tudunk meg róluk, semmi nincs, amiért a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítanánk irántuk (gyanítom, Burry metálja nélkül ő sem lenne fontosabb számomra), de a mozi egyébként is teljesen szét van csúszva szerkezetileg. És nem, ezen nem segít az sem, hogy a gyermek Burry üvegszemére, vagy a gyerek Baum zsidó különcsége szánunk némi időt: ezek is inkább kizökkentenek  a ritmusból, mintsem normális flashbackek lennének. Ez a narrációval kevert visszaemlékezés szerintem itt nem működött.

Olvastam előtte, hogy ez a három szál különálló dolog és csak a közös cél (információ) kapcsolja őket össze, de én tök szívesen néztem volna, ha valahogy egy pontban összefutott volna a cselekmény. Vagy a las vegasi találkozón, vagy egy telefonhívás erejéig – ennyi alkotói szabadság a dramaturgia kedvéért bele kellet volna férjen. Pláne, ha már kétszer is megváltoztatták az eseményeket, majd ezt utána el is ismerik – az egyik legnagyobb baromság a filmben: semmi értelme nincs, viszont rendesen kizökkent a ritmusból. De ugyanúgy kizökkentenek a kínosan erőltetett magyarázós jelenetek, legyen az a fürdőkád vagy a rulettasztal mellett: nem elég, hogy abszolút történetidegen elemek, néha még csak sokkal nagyobb zavart okoznak a fejekben. Ha már magyarázat: Venett építménye sokkal jobb, érthetőbb és filmbe illőbb volt. Itt jegyzem meg, hogy hosszú idő óta Gossling képes volt érzelmet kifejezni  Twisted Evil  – még nem tudom, ez CGI volt-e, vagy valós színészi játék – viszont azzal az idióta hajával fel sem fogtam, hogy ő narrálja a történetet az elején. Ami történet eleje a maga videoklipszerű, montázsokra épülő, képi világával, túlságosan nagyvonalú és felületes információátadásával inkább tűnik egy fura dokumentumfilmnek, mint rendes mozinak. Abszolút alkalmatlan arra, hogy „berántson” a bankvilágba, egészen a főcímig és Bale feltűnéséig kell erre várni… szerencsére aztán a film hátralévő részében egyre kisebb szerepet kapjon.

Fontos és tanulságos film lehetne a The Big Short, de nem lett az. Szerintem pocsékul van összerakva, teljesen rossz az események súlyozása, a karakterek felületesek és/vagy érdektelenek, ráadásul a megmagyarázni kívánt dolog is meglehetősen zavaros maradt. Még nekem is, aki azért nem teljesen hülye  a témában – gyanítom, a nagy átlagnak maradt a homály a CDO meg a derivatizálás meg a többi. Egyet tudni biztosan – viszont az meg ebből a moziból pont nem derül ki: a bankszektorban semmi sem változott… legalábbis semmi olyan, ami a vezetőket és a brókereket érintette volna hátrányosan. Rettentő pénzéhségük pedig majd megint okoz egy válságot. Később, valamikor.






75%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 19, 2019 4:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptySzomb. Márc. 05, 2016 4:30 pm

R2-D2 írta:

A nagy dobás

Az igazság az, hogy az A nagy dobást akkor is megnéztem volna, ha nem kerül az Oscar nyolcas mezőnyébe, mert qrvára érdekelt a témája. Vasárnapig kicsit még izgultam is, hogy mi lesz, ha esetleg ez lesz a legjobb film: ez volt az egyetlen mozi ugyanis, amit nem láttam a díjkiosztó előtt – de végül Niwrok kolléga visszafogott értékelése beigazolódni látszott. Az A nagy dobás egy roppant érdekes témát feldolgozó (inkább körüljáró) film, ami méltó párja lehetett volna, mondjuk a Bennfenteseknek, viszont valami borzasztóan van megcsinálva: hiába a parádés színészgárda, hiába a nagyon jó téma és a néhány igazán hatásos és ütős jelenete, az egész viszont rendesen szétfolyik. Ráadásul, a rendező minden igyekezete ellenére ugyanolyan érthetetlen laikusok számára, mint a kimondottan nehezen befogadható dokumentumfilm – amire azért hivatkozok annyit, mert a témában csak azt láttam.  Icipici szerencsével az A nagy dobás és a Bennfentesek tökéletes szimbiózisban lehettek volna egymással, mint mondjuk a két Wikileaks vagy a két Steve Jobs film: ez lehetett volna az előzmény, míg a doku az esemény és a következmény.

Fontos és tanulságos film lehetne a The Big Short, de nem lett az. Szerintem pocsékul van összerakva, teljesen rossz az események súlyozása, a karakterek felületesek és/vagy érdektelenek, ráadásul a megmagyarázni kívánt dolog is meglehetősen zavaros maradt. Még nekem is, aki azért nem teljesen hülye  a témában – gyanítom, a nagy átlagnak maradt a homály a CDO meg a derivatizálás meg a többi. Egyet tudni biztosan – viszont az meg ebből a moziból pont nem derül ki: a bankszektorban semmi sem változott… legalábbis semmi olyan, ami a vezetőket és a brókereket érintette volna hátrányosan. Rettentő pénzéhségük pedig majd megint okoz egy válságot. Később, valamikor.

75%


Azt nem is tudtam, hogy ebben a témában csak a Bennfenteseket láttad. Ha még érdekel, a Válság a Wall Streetenről és a Krízispontról írtam annak idején az X.-re; vedd úgy, hogy ajánlóként bemásoltam azokat ide is  Smile .

Talán az egy pont különbség az, hogy én nem éreztem, hogy az író/rendező "minden igyekezete" az lett volna, hogy a laikusoknak különösebben érthető legyen -még a magyarázatokkal, szemléltetésekkel együtt is-, hanem egy látványos showműsort akart csinálni, sztárfellépőkkel, épp csak a szikrafáklya, a pompom-lányok meg a hangulatjeleket a nézők felé felmutató segítő hiányzott.

Ugyanakkor sajnos lehet ezt akármeddig csűrni-csavarni, az alól nem lehet kibújni, hogy ebben az egészben a kapzsiság, a(z) (ön)mértéktelenség a fő mozgatórugó, és persze, "köcsögbankárok", de akkor is ott a picsa, aki szerint az természetes, hogy neki öt háza van meg egy lakása...

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptySzomb. Márc. 05, 2016 7:47 pm

Niwrok írta:

A nagy dobás


Talán az egy pont különbség az, hogy én nem éreztem, hogy az író/rendező "minden igyekezete" az lett volna, hogy a laikusoknak különösebben érthető legyen -még a magyarázatokkal, szemléltetésekkel együtt is-, hanem egy látványos showműsort akart csinálni, sztárfellépőkkel, épp csak a szikrafáklya, a pompom-lányok meg a hangulatjeleket a nézők felé felmutató segítő hiányzott.


Ha igazad van - lehet - akkor meg még kevesebb értelme van az egésznek. Én most jóindulatú voltam, feltételeztem, hogy (részben) ez volt a szándéka, csak nem sikerült... peace
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Creed – Apollo fia   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyKedd Márc. 08, 2016 3:17 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 JM8wmxm





Creed – Apollo fia






1985-ben a szovjet bokszológép Ivan Drago az Egyesült Államokba látogat, hogy megmérkőzzön a legnagyobb amerikai bokszolókkal: Apollo Creed, aki már öt éve visszavonult, tudomást szerez erről és dicsőségvágytól fűtve bemutató mérkőzést vállal a szovjet óriás ellen. Rocky eleinte aggódva figyeli barátja ötletét, de aztán beleegyezik, hogy segít neki felkészülni és ringsegédként is támogatja. Az első menetben Apollo könnyedén veszi a küzdelmet, de Drago váratlanul támadásba lendül és megsemmisítő ütéseket mér rá. Rocky arra kéri barátját, adja fel a mérkőzést, de ő erről hallani sem akar és megígérteti vele, hogy nem állíttatja le a küzdelmet, bármi is történjék. A második menetben Drago tovább sorozza Apollót, aki az ütések erejétől összeesik és hamarosan életét veszti.

1998-ban egy 12 éves, Adonis nevű srác egy újabb nevelőintézetben egy újabb verekedésbe keveredik, aminek következménye újabb magánzárka – a film egészét tekintve amúgy teljesen lényegtelen magának a bunyónak a hitelessége és koreográfiája, így ebbe én most nem is kötök bele (csak mert olvastam olyat, aki ezt pécézte ki). Szóval a srác szokás szerint büntibe kerül (a vérében van a balhé) – aztán egyszer csak megjelenik egy nő, aki magához veszi. 17 évvel később egy fiatal, jóképű, kisportolt néger srác, Adonis „Donnie” Johnson (Michael B. Jordan) illegális bunyókban vesz részt Mexikóban: veretlensége és tehetsége arra motiválja, hogy hagyja ott öltönyös munkahelyét és álljon a profi bokszolók közé. Már csak azért is, mert a 17 évvel ezelőtti látogatója, aki anyja helyett végül is anyja lesz, elárulja neki, hogy ő bizony a valaha élt egyik legnagyobb bunyós, Apollo Creed „fattya”  Laughing  . A srác hát nekivág az életnek, s ki mást szemelne ki edzőjének, mint apja hajdani legnagyobb ellenfelét, majd országos barátját, Rocky Balboát??

Nagyjából ennyiből nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy annak ellenére, hogy a címben nem szerepel az olasz csődör neve (pl. Rocky VII: Creed  Cool ) ez egyenes ági folytatása (és nem rebootja!!) a nagy sikerű – és immár szakmailag is elismert – sorozatnak. Magam részéről annyit tennék hozzá, hogy a leginkább én a sztoriból pont a negyedik felvonást kedvelem, a Drago-féle epizódot: a Creed így nekem megint csak máshogy kapcsolódik érzelmileg a sagához, mint ahogy azt a széles neten a Rocky sorozathoz kötik. Viszont ennek ellenére is utána kellett néznem Apollo Creednek, mert bizony régen volt 2009, mikor is az egész sorozatot újranéztem: így viszont, az emlékek felfrissítése után dupla élvezettel tudom értékelni Ryan Coogler filmjét. Teljesen hitelesen és életszerűen folytattak egy 30 éves történetet, a film hemzseg a kapcsolódási pontoktól és kikacsintásoktól, teszi mindezt pedig úgy, hogy az égvilágon semmin nem érződik az a bizonyos izzadtságszag. Sőt, egy icipicit talán még hiányom is lehet, ugyanis pont azt a negyedik részt hanyagolták értetlenül, aminek közvetlen kihatása van erre a mozira… milyen jó lett volna mondjuk egy cameo Dragotól, aki esetleg az eltelt 30 év alatt megbánta Apollo kinyírását.

Nemrég épp a felemás sikerű Mélyütés kapcsán merült föl a sportdrámákkal kapcsolatos sztereotípiák szükségszerűsége: nos, örömmel jelentem, hogy a Creed – legalábbis az én olvasatomban – más utakon jár: annak ellenére, hogy ez is egy bokszolós film (továbbra is él a kérdésem, miért is favorizálja Hollywood annyira ezt a zsánert), igyekszik elkerülni a nyilvánvaló sablonokat. A főszereplő itt most nem küzdi magát vissza valahonnan, itt most nem egy újjászületés sikerét kell megint átélnünk, hanem sokkal inkább a születés folyamatát, egy rögös út első állomásait – még csak nem is elsősorban a hírnév és az elismertség felé, hanem sokkal inkább az egyén önmegismerésének és saját maga elfogadásának folyamatát. Egy örökség elfogadását, ahol a fiatal srác gyakorlatilag álnéven, apja hagyatékát félretéve próbál boldogulni, ezáltal a nehezebb utat választva magának: ezekből kifolyólag számomra a Creed nem csak és elsősorban Adonis filmje, hanem egyúttal Apollóé is. Egyfajta sporttörténelmi reinkarnáció a nagy bajnok számára, akinek lelke, egyénisége, tehetsége és küzdeni tudása fiában és annak sportteljesítményében nyilvánul meg.

Persze, nem lenne igazi sportfilm, ha a főszereplőnek nem kellene mindenféle nehézségen átverekednie magát: a teljesen introvertált fiúnak nem csak a származása teher, hanem az épp kiválasztott edző személye is. Rocky barátunk ugyanis csak nehezen áll rá az alkura – teljesen érthetően és hitelesen – az ifjú Creed pedig az eddigi filmes hagyományokat megcáfoló módon viszonyul az eseményekhez. Eddig talán még nem látott módon elfogadja a mentor döntéseit, a mozi pedig okosan semmiféle manipulációt nem is enged meg magának a kérdésben. Rosszul is esett volna nézni, hogy ha Rocky mondjuk Adonis nyakába borul, hogy „Ja de jó, gyerek, belőled is bajnokot faragok, ha már apád miattam is halt meg”. Egyáltalán nincs túlspilázva az egész, nincs felesleges hibáztatási hiszti, sem felesleges követelőzés, csak a szimpla emberi kapcsolatok vannak. Mikor is egy öregember – a múlt – a maga módján segít a fiatal tehetségnek – a jövőnek – felkészülni élete első és igazi téttel rendelkező meccsére. S ha már ide jutottunk (bár ez már természetesen a finálé): kivételes és szokatlan módon a végső összecsapás sem azzal az eredménnyel és úgy végződik, ahogy azt esetleg egy átlagos és sablonos sportfilmtől elvárhatnánk.  Az egész történet íve és lényege teljesen más, itt most nem az a lényeg, hogy a főhős csúcsra ér-e, hanem sokkal inkább az, hogy a megmérettetésen méltó lesz-e ahhoz a névhez, amit egész életében megtagadni kívánt. Újszerű és kiváló megközelítése a témának, hatalmas gratuláció a forgatókönyvért.

Ez még akkor is remek film lenne, ha nem lenne benne Rocky, a vén bokszoló. Azt ugyan én nem írom alá, hogy EZÉRT Stallonénak Oscar járt volna, de kétségkívül más szintre emelkedik a film, mikor ő képbe kerül. Egyszerűen minden hozzá kötött nosztalgia működik, a visszaemlékezések viszont abszolút nem tolakodóak: egy-egy videofelvétel, néhány emlékező gondolat, néhány kép a falon idézi fel csak a 30 évvel ezelőtti nagyságát. Én úgy éreztem, Rocky elsősorban egy katalizátor a filmben – pláne az után, miután rosszul lesz – aki hitelesen és szívszorítóan képes átadni azt a bizonyos stafétát… viszont nagyon tetszett, hogy nem csináltak belőle egy misztikus, mindent tudó mestert, aki saját magát igyekszik faragni a tanítványából. Jó, a módszerei lehet, kissé elavultak – ld. még Rocky IV   Cool  – de azon kívül sem nagy lelkifröccsöt, sem a klasszikus „Nem edzelek többet!” fordulatot nem hallunk a szájából. Sőt, a forgatókönyv pont fordítva kezeli eme helyzetet… remek! Mint ahogy az is remek, hogy a (azért valljuk be, szükségszerű) szerelmi- és/vagy családi szál sincs túltolva a moziban, Bianca (Tessa Thompson), a kiválasztott társ Adonis mellé ezúttal nem egy aggódó szerető/feleség, sokkal inkább egy racionális, saját életét és céljait is figyelembe vevő lány.

Nem állítom, hogy nem kell Rocky a moziba – az azt hiszem, szentségtörés is lenne – de a Creednek van olyan jó és nagy kliséket elkerülő, érdekes és hiteles forgatókönyve, hogy nélküle is megállna a lábán. Rocky viszont iszonyat nagy feelinget hoz a filmbe (mint pl. az öregek az Az ébredő Erőbe), a hozzá kötött ún. fan service is hibátlanul működik. Ennek talán két legnyilvánvalóbb eleme ugyebár a Rocky főcím dal felcsendülése illetve a philadelphiai lépcsősor. Kiváló bónuszként pedig az írók diszkréten ugyan, de nem felejtik el a Rocky képviselte letűnt kor és az Adonisi ma világát viccesen szembe álltani, sok kiváló poént rejtve el a filmben. A felhős poénon például hangosan felröhögtem… Stallone pedig tényleg minden dicséretet megérdemel, remekül él az idősödő, visszavonult bokszoló szerepében, nem véletlenül mondta (talán a Golden Globeon), hogy ez a szerep áll hozzá talán legközelebb. Ő Rocky, aki a 80-as években végigverte a világot, most meg segít megtalálni egy fiúban egy nagy harcost. Aki a 80-as években Rocky előtt végigverte a világot…

Miután magához a bokszmeccsekhez nem értek, sőt valahol kifejezetten nem kedvelem ezt a sportot, így a filmben feltűnő meglepően kevés mérkőzést szakmai szempontból nem tudom értékelni. Érzelmi szempontból viszont rendben van az egész, a mozi végére teljesen sikerül a nézőt Adonis mellé állítani, a remek fényképezésnek köszönhetően minden ütés fáj, amit kap és minden ütésnek örülni tudunk, amit ad. Még akkor is, ha bizony a Creedben a fiú ellenfelei abszolút nincsenek felépítve – olyan semmilyenek – de hát azt hiszem, a kulcs momentum az filmben az, amikor Creed a tükör előtt bokszol: ezúttal elsősorban magát kell legyőznie. Hogy elfogadja, ki is ő… s tán pont ezért, az egész mozi legérzelmesebb jelenete nekem kivételesen nem a végső összecsapáshoz kötődik, hanem egy csomag kibontásához az öltözőben.

Azt hiszem, az a jelenet minden könnycseppet megérdemel. Abban benn van minden.




85%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 19, 2019 4:32 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Mustang   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptySzomb. Márc. 12, 2016 12:47 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 S4cHap3




Mustang





Még a múltkor mondtam, hogy igyekszem megnézni a Saul fia Oscar-ellenfeleit, kíváncsi vagyok rá ugyanis, hogy a (számomra) kimondottan gyengus film tényleg jobb-e a többinél, vagy csak szerencsés témaválasztása röpítette a díjesőig – nos, két mozi után még mindig nem jobb…

A gála előtt a Mustangtól tartottak a leginkább, mint vetélytárstól a szakavatottak: 5 török lány történetétől, akik az adott kultúra bigott sajátosságai miatt kénytelenek szembeszállni a hagyományokkal és kénytelenek menekülni a rájuk erőltetett házasságkötés elől. Pontosabban még csak nem is menekül mindegyik, van, amelyik megtalálja a helyét a felnőttek világában, a többire viszont a megaláztatás, kikényszerített házasság, szüzességi vizsgálat – és a lázadás vár. Ez utóbbi története valójában a film, mégpedig a legkisebb lány, Lale szemszögéből, aki tulajdonképp a legkevésbé sincs kitéve az egész procedúrának, mégis pont ő lesz az, aki a forradalmi változást elhozza a török család életébe. Abba, hogy pont ő borítja ki a bilit, hogy kvázi az egész mozi az ő nézőpontjából készült, rengeteg dolgot bele lehet képzelni – csak ilyenkor sosem vagyok meggyőződve róla, hogy maguk az alkotók is mindent mindig pont úgy gondolnak, ahogy azt a lelkes amatőr nézők és filmkritikusok értelmeznek. Esetünkben nekem Lale jelenti a jövőt, a reményt, hogy egyszer ennek a hihetetlen avítt és kőkorszaki gondolkodású török (muszlim) rendszernek is vége szakad, hogy ki lehet, és ki kell belőle törni. Hogy a mai fiatalok talán már máshogy tekintenek a világra, hogy az idősebb, maradi generáció kihalásával változni fog valami a keleti végeken… viszont addig… addig még elméleti szinten sem szabad beszélni Törökország esetleges EU tagságáról.

A mozi egy évzáróhoz hasonló eseménnyel kezdődik, ahol egy kislány, Lale érzékeny búcsút vesz az Isztambulba költöző tanárnőjétől: mielőtt azonban teljesen összeomolna, testvérei (a másik négy lány, Nur, Ece, Selma, Sonay) gyorsan magukhoz veszik.  Még csak az első percekben vagyunk, de már elkapja az embert valami hihetetlen pozitív hangulat: a lányok szépsége, vidámsága, egymás közti kötelék érzete valahogy feldobja a nézőt is. Én egyébként már ekkor – de később is – a 70-es, 80-as évek magyar ifjúsági filmjeinek ártatlanságát és naivságát éreztem néha a Mustangon, a külsőségektől eltekintve akár az Utánam, srácok összetartó gyerekközössége is mehetett volna a tengerpartra. Ugyanis a lányok a megszokott járműves hazaút helyett a sétát választják, majd lekeverednek a tengerpartra – mivel pedig nyár, van, nyáridő, jól esik egy kis fürdés. Ruhástól vetik bele magukat a vízbe, majd néhány fiú osztálytársukkal, azok nyakában lovacskáznak: tudjátok, ez az a játék, amiben le kell dönteni az ellenfél párosát. S bár kétségkívül van benne némi erotikus, tini szerelmi vonatkozás, az egész játék végtelenül aranyos és továbbra is ártatlan – legalábbis európai szemmel. Nem úgy a nagymamának, aki, miután megtudja az esetet, egyenként veri el a lányokat, mert „nemi szervüket a fiúk nyakát súrolva próbáltak maguknak kéjes érzést okozni” – na, nálam itt szakadt el először a cérna. Úgy rúgtam volna picsán az öregasszonyt a lányok helyében, hogy aztán akárhova dörzsölhette volna, akkor se érezne semmit…

Valahol ekkor kezd egyébként némi komolyságot is magára venni a film, ám ez még mindig nem annyira megdöbbentő, mint ahogy esetleg azt szánták, ilyenek vannak nálunk is (még emlékszem szegény mamámra, mikor kapával kergetett az udvaron, mert elmentem motorozni a haverokkal). Ráadásul a néni hirtelen pálfordulása is kilógott a sorból, mikor hazajön a nevelőapa, a nagybácsi és a lányokat szigorúbban akarja büntetni szemérmetlenségükért: talán félti őket a férfi haragjától, talán megbánta hirtelen kirohanását, de megvédi a testvéreket. Nem egészen értettem a szándékot, a film ez esetben is meglehetősen felületesen kezeli a konfliktusokat és a motivációkat, a lényeg az, hogy az öreglány úgy gondolja, ha már bele tudnak ülni a fiúk nyakába, bele tudnak ülni másba is – ideje hát férjhez adni őket. Persze, először el kell vinni a nagyobbakat szüzességi vizsgálatra – mert hát mit szól a kiválasztott vőlegény, ha az ajtót már berúgták – de aztán kezdődhet a ceremónia. S itt megint meg kell álljak két gondolatra. Tudom, értem, érzem (olvastam), mennyire is fontos és megrázó a vizsgálat, mennyire is sokkolónak szánták, de nálam valahogy abszolút nem úgy működött, ahogy kellett volna. Egyrészt a korábbi idilli gyerekes hangulat alaposan elvette az élét ennek is, másrészt meg… valahogy nem lepett meg, valahogy abban a közegben tök normálisnak és természetesnek tűnt. Mert tudom, hogy van ilyen, tudom, hogy abban a társadalmi környezetben máshogy mennek a dolgok és mások az elvárások (nagyjából, mint itt 200 éve), így a Mustang ezen megalázós szakasza érzelmileg totál hidegen hagyott.

Mint ahogy önmagában az alapkonfliktus is a házasságosdival. A történet szerint a nagyi a környező családokkal megegyezve, szépen házastársat választ a lányoknak: a sort a legidősebbel, Sonjával kezdi, majd szépen korban lefelé haladva mindenkire sort kerít. A baj az, hogy valahogy elvesztette az időérzékét a film és vele együtt a néző is: miután megint nincs semmi támpont, tök úgy tűnik, hogy néhány hónapon belül zajlanak az események… nos, 4 esküvő?? Úgy, hogy mondjuk Sonja lehetett olyan 18, de Nur csak kb 14?? Nekem nagyon nem állt össze a kép, nekem az egész sztori, a sok-sok kikényszerített férjhez adással, azok erőltetett ütemével roppant hatásvadásznak tűnt. Csak és kizárólag azért pörgették föl az eseményeket, hogy egy filmbe tudják zsúfolni valahogy az 5 lány életét (hogy aztán a végére mégiscsak 2 maradjon), roppant erőszakos manipulációként a nézők felé, miszerint egy percre se feledjük el, milyen rossz is ez középkori hagyományokra épülő rendszer. Hát persze hogy az, nem véletlenül tűnt el már rég Európából az ilyen… viszont az égvilágon semmi újdonságot és megdöbbentő plusz információt nem nyújt a jelenlegi keleti állapotokról. Továbbra is tök aranyosnak és bájosnak éreztem a filmet, a kikényszerített esküvők hatása pedig messze eltörpül mondjuk a focimeccsen szurkolás pozitív élménye mellett. Két dolog tudta volna megtörni ezt az „ártatlanságot”: az egyik a házra fokozatosan felkerülő rácsok hatása, a másik meg a szükségszerűen bekövetkező dráma. Nos, a lányok elzárásának sokkja, a szabadság korlátozásának torokszorító tudata helyett fontosabb volt néhány tényleg gyönyörűen fényképezett beállítás a testvérekről, fontosabb volt az egymásba gabalyodott lábak és testek – amúgy nagyon bensőséges és szeretettől, összefogástól fűtött – képe. Ezek mind-mind inkább tolják a mozit a pozitív tartományba, ezek a meleg képek elnyomják a drámát… még azt is, aminek tulajdonképp ütnie kellene. Az a jelenet is valahogy tök suta lett: érzelmileg teljesen üres és hatástalan… olyannyira suta, hogy én elsőre nem is igazán tudtam, mi történt.

A finálé viszont sok mindenért kárpótol. Eleve már a TUDAT, hogy sikerül kitérni az újabb esküvő elől – ezúttal kevésbé drámaian, mint előtte – már egy tök más érzést ad a filmnek, olyat, mint mikor egy téged sokat bántó valakinek lekeversz egy jókora pofont… az elégedettség érzését. De nekem az i-re a pontot az tette fel, mikor kiderült, hova igyekszik Lale… nos, ott, de csak ott és akkor némi könnycsepp is kicsordult. Amúgy – az egész mozi meglepően élettelen és hatástalan. Értem, hogy maga a téma kiemelten fontos, hogy fel kell hívni a világ figyelmét arra, ahogy vannak a Földön még olyan országok és közösségek, amiknek hagyományai megragadtak pár évszázaddal ezelőtti szinten – de ezt szerintem nem egy bájos ifjúsági filmbe kellett volna csomagolni. Túl aranyos és semmilyen lett a mozi, aminek – ha igazából alaposan belegondolunk – még a témája sem annyira egetverően durva. Ha már Kelet és iszlám… hol van ez az iszlám (állam) nőkkel való bánási módjától, s hol van ez mondjuk az indiai, arab, csoportos erőszakolásos dolgoktól? Igazából két dolog lehetséges: vagy én vagyok bunkó és érzéketlen és abszolút nem fogékony erre a témára, vagy egyszerűen a film nincs jól összerakva, hogy a felszínes gyerekessége alól elő tudjon törni bármilyen erővel is a komor mondanivalója…

Nekem a Mustang egy kifejezetten kellemes képi világú, nagyon aranyos kislányokat felvonultató mozi, néhány nagyon jó beállítással, kevés igazán hatásos jelenettel. A mondanivalója meg nem volt újdonság, a drámaisága meg nem jött át (már ha volt egyáltalán ilyen tervben): egyszerűen nem tudtam sem igazán felháborodni, sem megdöbbenni a látottakon. Ugyanakkor egy kellemes filmet láttam, ismét jártam egy idegen kultúrában, ismét megismertem egy új ország filmjét – erre mindenképp jó volt, de amúgy nem maradandó élmény. Tudom, hogy első blikkre többet adtam rá, de így, átgondolva és kifejtve csak:



75%



Ui: Mielőtt más is azon gondolkodik, miért is Mustang a címe az öt lány történetének, leírom, hogy ne kelljen végigtúrni érte a netet. Nos, állítólag a mustang cím a betörni való lova(ka)t jelenti, ez pedig asszociálható a lány(ok)ra.  Rolling Eyes



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 19, 2019 4:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Fekete vitorlák S2   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyVas. Márc. 13, 2016 1:32 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Ju3DhBR





Fekete vitorlák S2





Talán az is bizonyítja, mennyire bejött az első évad, hogy nem sokat tököltem Flint kapitány (és mások) történetének második szakaszával. Sőt, tekintve, hogy kb. két hét múlva vége a harmadik évadnak, nem is lehetett volna jobb időzítés elmerülni a Black Sails világában… egy hónapon belül meg lehet nézni mindhárom évadot. Úgy néz ki, a március a kalózok hónapja lesz ezentúl nálam.

Az első évad központi témája ugyebár az Urca de Lima spanyol hajó aranyának megszerzése volt – némi kitérővel,  Laughing – aminek kapujába ugyan elértek hőseink, de messze nem úgy, ahogy gondolták. A belső harcok és némi szerencsétlen külső tényezők összejátszása miatt a kalózok inkább tűnnek reményvesztett vert seregnek, mind vér- és kincsszomjas vadembereknek… ráadásul ugyebár a Ranger (és kapitánya) sincs épp a helyzet magaslatán. Nos, az évad egyik legjobb húzása és szála épp az lesz, hogy Flint a vert helyzetéből hogyan küzdi vissza magát az új ( Twisted Evil ) hajója élére, hogyan tudja kihasználni és a maga javára fordítani elé kerülő helyzeteket. Zseniális az egész, úgy, ahogy van: ha eddig nem is volt tiszta a Black Sails szándéka és iránya, legkésőbb ebben az évadban világossá válik, hogy ez Flint kapitány (no meg John Silver) története. Előtörténete a Kincses szigethez: egy olyan bámulatosan megírt és kidolgozott forgatókönyvvel, amitől minden sorozat és filmrajongó elégedetten megnyalhatja mind a tíz ujját. Már aki egyáltalán szereti ezt a kalózos környezetet… itt ugyanis nincs üresjárat, nincsenek felesleges időhúzások, idegesítő töltelékszereplők, itt minden helyszínnek, minden figurának szerepe és jelentősége van (vagy lesz).

Mert aztán szál és figura van bőven. Flint és legénysége távollétében Nassaun sem áll meg az élet… sőt. A Black Sails pedig, mint nagy, tengeri kalózos sorozatnak tűnő alkotás úgy vezeti a nézőt az orránál fogva, hogy öröm azt nézni: a második évad, akárcsak az első, játékidejének nagy részét nem is a tengeren tölti. De ezt úgy, hogy jóformán fel sem tűnik, úgy hogy nem is igazán hiányoljuk a csatákat és az igazi kalózkodást – engem legalábbis kilóra megvett a Nassau vezetéséért folytatott kőkemény harc a tengerparton. Kérem, amik történnek, azok simán elmehetnének Királyvárba, amilyen összeesküvések, árulások, hatalmi játszmák színesítik itt az évadot, az minden igényt kielégíthet. Beszarás, ahogy tud fordulni az évadon belül a kocka, „királyok” tűnnek el, senkik válnak királlyá, itt még az árulót is elárulják. A „ki kardot ragad, kard által vész” közmondás talán csak a GoT-ben volt ennyire aktuális, de miután itt a klasszikus politikai manipulációkról nem beszélhetünk, be kell érnünk az ahhoz nagyon is hasonlító gazdasági hatalomszerzés útvesztőiről. Mert hát mi másról is lehetne szó egy kereskedelmi kikötő vezető pozíciójárt vívott harcban, a háttérben 5 millió dollárnyi spanyol arannyal ( Smile , azt hittem, ez is olyan lesz, mint a lusitaniai flotta, sosem éri el a szigetet), meg egy bordélyháznak álcázott kémfészekkel???  A sziget fölött tornyosuló, ágyúkkal felszerelt erődről, vagy a kikötőben lehorgonyzott spanyol hadihajóról meg ne is beszéljünk… mert szerintem – ahogy Flint amúgy mindig is mondta – a nagyobb képet kell nézni. Hiába a rengeteg személyes ellentét (basszus megszámolni sem tudom, idén ki kivel, mikor és miért került szembe), a végső cél mégiscsak Nassau megmentése és felvirágoztatása. Valahogy elérni, hogy a kalózoknak élhető hely legyen a sziget, egy biztos – már-már szülői – otthon, ahol a vadászatok után megpihenhetnek: az aljas kis személyes ellentétek, farokméricskélések eltörpülnek mindezen cél árnyékában. S ha már ide kanyarodtam: a finálé a maga megdöbbentő szomorúságával tökéletes lezárása mindezen útnak és kísérletnek. Akkor, ott Flintből pont azok csináltak VÉGLEG vérszomjas és rettegett kalózt, akiknek épp lett volna lehetőségük ezt megakadályozni. Zseniális.

Mint ahogy zseniális (bár először kissé fura volt), a múltbéli szál behozása is, amiben kvázi megismerjük Flint kapitány megszületését. Jó, ezt nem konkrétan abból, hanem majd egy későbbi elbeszélésből, de korábbi London, az akkor még James McGraw néven élő Flinttel, az angol haditengerészet fiatal tisztjével és újsütetű barátjával, Thomas Hamiltonnal illetve annak feleségével, Miranda Barlowval nekem kegyetlenül bejött. A parádés korrajz is sokat segített az ügyben, de ahogy csomagolódott ki a múlt, ahogy bomlottak ki Flint motivációi, ahogy közelebb kerültünk ahhoz a bizonyos (addig remekül ködösített) gyilkossághoz, amit mr. Gates látott, az nekem nagyon tetszett. Megismerhettük Flintet még kalózzá válása előtt, bónuszként logikus magyarázatot kapva mindarról a kettősségről, amit önmaga léte jelentett. A benne lévő jó –  Cool , mint Vaderben Ani – végigkísérte az évadot, s talán pont ez a flashback szál kellett ahhoz is, hogy a történet folyamán a néző tudjon szeretni egy rettegett kapitányt, többszörös, kegyetlen gyilkost és rablót, minden idők egyik leghírhedtebb kalózát. Hogy aztán az utolsó epizód eseményeiben mellette álljunk, annak következményeit ne érezzük túlzónak, s minden további erkölcsi támogatást megadhassunk Flintnek…

De nekem akkor is Vane marad a kedvencem. Az a figura, azzal a színésszel, azzal a kinézettel, azzal a nem kevésbé összetett jellemmel – az első perctől a Black Sails fényesen ragyogó csillaga számomra. Sőt. Tekintve, hogy ugyebár a fősodorban Flintet is illik megkedvelni, nekem az egész évadon végigszáguldó vetélkedésük néha komoly fájdalmat okozott: nem szeretem nézni, mikor két kedvencem megy ölre. A második évad legnagyobb kívánsága így az volt számomra - még az is lehet, hogy szívem mélyén valami aktuálpolitikai vonatkozással - , hogy ők ketten béküljenek ki, hogy ők ketten fogjanak össze egy nagyobb, közös, jó cél érdekében: Nassau felvirágoztatásáért. Nos, ha azt nézzük, mennyi ilyen alkalmat mulasztottak el a fiúk, mennyien és milyen formában próbálják a két férfi között megmérgezni a viszonyt, kisebb katarzissal ért fel számomra a finálé… no meg a harmadik évados trailer is. Nem mintha a többiek – a régiek – nem varázsoltak volna el, borzongató volt látni Elenor talajvesztésést, Max felemelkedését, vagy Anne tetteit… Rackhamról mr nem is beszélve. Hihetetlen karakter mindegyik, kivétel nélkül mindegyik első osztályúan kidolgozva: szinte egyénenként le lehet követni mindenkinél azt a bizonyos karakterfejlődést, ami ugyebár a filmbeli jellem elemzések és értékelések alapja. S miután pedig egy jó sorozatot elsősorban a karakterei adnak el igazából, a Black Sailsnek e tekintetben nyert ügye van.

Pláne úgy, ha olyan alakokat képesek az írók előkapni a mellényzsebükből, mint a Nassaura az első epizódban behajózó (és a nyitójelenetet is megkapó) Ned Low… basszus, ez a figura… valami eszméletlen jó volt. Ilyen szintű fennhéjazó elvetemültséggel még tán nem is találkoztam a vásznon, az egyik legundorítóbb karakter, akit valaha is kitaláltak. Komoly fegyvertény őt bárkinek is megállítani… épp ezért logikus és felemelő volt számomra, hogy az írók kit küldtek ellenébe. De itt említhetném Rackham egyik epizódbeli kapitány ellenfelét is, az is kiváló figura – kiváló alakításban. Ha önmagában a történet nem lenne eléggé magával ragadó és fordulatos (de az!!!), a Fekete vitorlákat már csak a karakterei miatt is érdemes lenne nézni. De szerencsére a kincsvadászat és a nassaui (no meg a charlestowni) események miatt a sorozat erősen két lábon áll: első osztályú hatalmi játszmák, kiváló szereplők közötti kapcsolati hálóval – egy bámulatos korrajzú háttér előtt. Mert azt mindenképp meg kell jegyezzem (megint), hogy az 1700-as évek világában, akár a tengerparti bűntelepen, akár Londonban, akár a tengeren, akár Charlestownban járunk, minden egyes díszlet, minden egyes CGI tökéletesen kivitelezett és autentikus.

Csupán két apró dolog van, ami menet közben icipicit zavart: az egyik Flint múltjában keresendő, konkrétan a barátjához fűződő viszonya. Ugyebár alapból nem szeretem az ilyet, ráadásul nekem végig totál más irányba terelődtek a feltevéseim, az egész „viszony” kettejük (hármójuk) között, a fordulat és annak következménye kissé… erőltetett volt. A másik meg egy másik triumvirátus, a bordélyházi banda: nos, ott is nem kicsi izzadtságszagot éreztem ( Wink , amennyit hancúroztak, nem csodálom), ahogy összekavarták a szálakat… Anne esetében feltétlenül. Valahogy az eddigi rejtélyes kalapos, könyörtelen gyilkos fura volt azokban a helyzetekben látni… egyáltalán nekem a kalap (és ruha) nélküli Anne valahogy kilógott a sorból. Persze, mondhatni azt, hogy túl prűden nézem az egészet, de ez nem így van – csupán a hatásvadász és/vagy polkorrekt szexet nem komálom a képernyőn. Márpedig akad bőven, még akkor is, ha a sztori összetettségével fordított arányban csökken is a számuk.




90%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 19, 2019 4:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyVas. Márc. 13, 2016 8:05 am

R2-D2 írta:

Mustang

A gála előtt a Mustangtól tartottak a leginkább, mint vetélytárstól a szakavatottak: 5 török lány történetétől, akik az adott kultúra bigott sajátosságai miatt kénytelenek szembeszállni a hagyományokkal és kénytelenek menekülni a rájuk erőltetett házasságkötés elől. Pontosabban még csak nem is menekül mindegyik, van, amelyik megtalálja a helyét a felnőttek világában, a többire viszont a megaláztatás, kikényszerített házasság, szüzességi vizsgálat – és a lázadás vár. Ez utóbbi története valójában a film, mégpedig a legkisebb lány, Lale szemszögéből, aki tulajdonképp a legkevésbé sincs kitéve az egész procedúrának, mégis pont ő lesz az, aki a forradalmi változást elhozza a török család életébe.

Értem, hogy maga a téma kiemelten fontos, hogy fel kell hívni a világ figyelmét arra, ahogy vannak a Földön még olyan országok és közösségek, amiknek hagyományai megragadtak pár évszázaddal ezelőtti szinten – de ezt szerintem nem egy bájos ifjúsági filmbe kellett volna csomagolni. Túl aranyos és semmilyen lett a mozi, aminek – ha igazából alaposan belegondolunk – még a témája sem annyira egetverően durva. Ha már Kelet és iszlám… hol van ez az iszlám (állam) nőkkel való bánási módjától, s hol van ez mondjuk az indiai, arab, csoportos erőszakolásos dolgoktól? Igazából két dolog lehetséges: vagy én vagyok bunkó és érzéketlen és abszolút nem fogékony erre a témára, vagy egyszerűen a film nincs jól összerakva, hogy a felszínes gyerekessége alól elő tudjon törni bármilyen erővel is a komor mondanivalója…

Nekem a Mustang egy kifejezetten kellemes képi világú, nagyon aranyos kislányokat felvonultató mozi, néhány nagyon jó beállítással, kevés igazán hatásos jelenettel. A mondanivalója meg nem volt újdonság, a drámaisága meg nem jött át (már ha volt egyáltalán ilyen tervben): egyszerűen nem tudtam sem igazán felháborodni, sem megdöbbenni a látottakon. Ugyanakkor egy kellemes filmet láttam, ismét jártam egy idegen kultúrában, ismét megismertem egy új ország filmjét – erre mindenképp jó volt, de amúgy nem maradandó élmény. Tudom, hogy első blikkre többet adtam rá, de így, átgondolva és kifejtve csak:

75%


Azzal a "pár évszázaddal" már a múltkor is túlbecsülted a két kultúra közti eltérést Smile .

Látatlanban egyelőre azt tudom mondani, hogy valószínűleg azért csomagolták ifjúsági filmbe, hogy a dolog ártatlanságával, játékosságával álljon kontrasztba a következmény. És hogy hol van ez a fundamentalista iszlám nőkkel való bánásmódjától? Ebben gyökerezik: a nő vagy használati tárgy, és legfeljebb annyi értéke van, mint egy lábasállatnak, vagy maga a két lábon járó bujálkodás, és ha nem kényszerítik erős korlátok közé, akkor az egyetlen célja lesz az életében, hogy "ártatlan" férfiakat elcsábítson, megrontson. Ha meg már a démon hatott a férfira, nehogy már csorbítsa annak tekintélyét azzal, hogy nemet mond.

Ebből a filmből így leírás alapján talán kevésbé, de ilyenkor látszik, hogy ez mennyire nem a vallásról meg az erkölcsről szól, hanem a hatalomról és az irányításról, leginkább a férfiak hatalmáról és irányításáról. Hirtelen a Nader és Simin vallási tudakozója ugrott be, ahol az vallási dilemma, hogy nőként meg lehet-e mosdatni a magatehetetlen öreg férfit, de az nem, hogy lehet-e hazudni egy gyilkossággal kapcsolatban...
.

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyVas. Márc. 13, 2016 8:11 am

R2-D2 írta:

Fekete vitorlák S2

Talán az is bizonyítja, mennyire bejött az első évad, hogy nem sokat tököltem Flint kapitány (és mások) történetének második szakaszával. Sőt, tekintve, hogy kb. két hét múlva vége a harmadik évadnak, nem is lehetett volna jobb időzítés elmerülni a Black Sails világában… egy hónapon belül meg lehet nézni mindhárom évadot. Úgy néz ki, a március a kalózok hónapja lesz ezentúl nálam.

Ha önmagában a történet nem lenne eléggé magával ragadó és fordulatos (de az!!!), a Fekete vitorlákat már csak a karakterei miatt is érdemes lenne nézni. De szerencsére a kincsvadászat és a nassaui (no meg a charlestowni) események miatt a sorozat erősen két lábon áll: első osztályú hatalmi játszmák, kiváló szereplők közötti kapcsolati hálóval – egy bámulatos korrajzú háttér előtt. Mert azt mindenképp meg kell jegyezzem (megint), hogy az 1700-as évek világában, akár a tengerparti bűntelepen, akár Londonban, akár a tengeren, akár Charlestownban járunk, minden egyes díszlet, minden egyes CGI tökéletesen kivitelezett és autentikus.

90%


Így utólag én mondom, hogy még azzal a 8,5-lel is alulpontoztam Smile .

Láttam már a harmadik évadból pár előzetest, és bár a sztoriból nem derült ki semmi (mert ez lenne a fő kérdés: az eddigiek után nagyon rosszul esne, ha a sakktábla legyalulása miatt az eddigi szervezkedős-manipulálós téma Flint bosszúvágya és reményvesztettsége miatt szimpla vérengzésbe csapna át...) az biztos, hogy egy fitymáló megjegyzésem sem lesz a CGI-re Smile ...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyVas. Márc. 13, 2016 12:37 pm

Niwrok írta:
Fekete vitorlák S2

Láttam már a harmadik évadból pár előzetest, és bár a sztoriból nem derült ki semmi (mert ez lenne a fő kérdés: az eddigiek után nagyon rosszul esne, ha a sakktábla legyalulása miatt az eddigi szervezkedős-manipulálós téma Flint bosszúvágya és reményvesztettsége miatt szimpla vérengzésbe csapna át...) az biztos, hogy egy fitymáló megjegyzésem sem lesz a CGI-re Smile ...
.

Szerintem megnyugodhatunk, ahogy elképzelem, megint Nassau megmentése lesz a cél az angol bosszúhadjárat miatt. Meg jön Feketeszakáll is... mármint az igazi. Wink
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: A hűséges   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyHétf. Márc. 14, 2016 3:33 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 0POEkD1




A hűséges





Kérem szépen, vannak még csodák. Van még olyan, hogy egy könyvtrilógia záró darabját kettészedve, az első film is megáll önállóan a lábán, van olyan, hogy az ember nem a fenekét vakargatja unalmában és nem az álomkórral küszködik a film nézése közben – hanem kap egy meglepően jól összerakott, izgalmas történetet, aminek eleje és vége is van. E tekintetben eddig nem igazán voltunk elkényeztetve, a Harry Potterrel kezdődött őrület szinte kivétel nélkül csupán unalmas, a „grand finálét” felvezető epizódokat eredményezett – nos, a A beavatott-sorozat harmadik része szakít ezzel a negatív hagyománnyal. Minden bizonnyal az írott alapanyag is szerencsésebb volt – de szerintem Robert Schwenke rendező valahol rá is érzett arra, hogy a sajnos amúgy nem túlságosan sikeres franchise-ban nem nagyon lehet megengedni egy hagyományos töltelék részt. S milyen jól tette!!

Miután Jeanine diktatúráját megdöntötték (érdekes egyébként a harmadik film ismeretében belegondolni, mennyire is volt önállóan kiépített hatalom ez), a városban eluralkodik a káosz. Az emberek vérmérsékletüktől és csoportbeosztásuktól függően reagálnak a korábbi bűnösök tárgyalásával és megbüntetésével kapcsolatban, az A hűséges pedig – célcsoportjának megfelelő tálalásban – szépen elénk tárja az ilyenkor sajnos törvényszerű reakciókat. Nem kell messzire menni, csak gondoljunk bele 1989 karácsonyára, Ceausescu bukására – a népharag ott is rögtönítélő bíróságként elég hamar sírba tette az öreget… Nos, az A hűséges ugyanezen az úton indul el: a korábbi rendszer kiszolgálóit egyenlőtlen és indulatoktól túlfűtött körülmények közepette szépen egyenként likvidálják. Arra azonban talán senki nem számított Chicago túlélői között, hogy ez akár polgárháborúhoz is vezethet: Johannának nem tetszik a kivégzések sora, és szembefordul Evelynnel, a Csoporton Kívüliek vezetőjével, Négyes anyjával – az új góréval. S mielőtt megint továbbmennénk, s érdemben is foglakoznánk a filmmel, egy fontos gondolatot engedjetek meg. Azt, hogy (esetleg idegesítő módon) megint csak azt látjuk, hogy a leváltott diktátor helyébe lépő korábbi forradalmár semmivel nem jobb elődjénél, kicsit érdemes messzebbről nézni: a mai ifjúság nagy részének totál közönye a történelem és a társadalmi változások iránt szinte kikényszeríti – illetve kiváló lehetőséget ad – a moziknak, hogy ilyen „játékos” formában helyezzen el incepciót a tinik fejében. Én valahol épp ezért nem is igazán tudok haragudni a young adult műfajra, képes vagyok egyfajta okító értelmet is beléjük látni… ha már máshogy nem megy.

Szóval vissza az új diktatúrához (ami  végül is megint csak a rend egyoldalú értelmezése): Evelyn lezáratta a falat, s hiába a kocka hívó szava, hiába a kíváncsiság, senki nem mehet ki a városból. Hogy ez mennyire racionális döntés, arról lehet vitázni, de természetesen főhőseinket nem lehet kerítés mögött tartani, így Tris, Négyes, Christina, Peter, Caleb no meg Tori útnak indul az ismeretlenbe. Caleb csatlakozása egyébként bármilyen meglepő, de megalapozott, adott szituban én inkább Petert hagytam volna ki a buliból, löktem volna mondjuk le a fal tetejéről. A szökés jó, izgalmas és pörgős, túl sok ökörség nincs benne, talán egy jelenet van (a robbantós), ami ugyanúgy idióta, mint az előző részben a vonatos volt. Az nem spoiler, hogy a kis csapat kijut a „szabadba” – ahol aztán nem az várja őket, amire számítottak: felperzselt talaj, piros eső, kietlen pusztaság mindenütt, a megmentők, a remélt csodás külső világ pedig sehol. Sőt, Evelyn leghűségesebb harcosa, Edgar (Jonny Weston) is a nyomukban van, így a kis csapat egy idő után már az életéért fut – megint. Szerencsére csak elérkeznek ahhoz a bizonyos álcázott burokhoz, aminek túloldalán biztonságba kerülnek, elérkeznek oda, ahova végül is indultak.

Nos, és itt gyakorlatilag egy új film kezdődik, a disztópiából átváltunk egy szenzációs sci-fibe. Ugyanis annak ellenére, hogy nekem is a Feledés ugrott be első pillanatra, mikor megláttam a Genetikai Jóléti Hivatalt, kb. hasonlót éreztem, mint legutóbb a Holnapolisznál: bámulatos az a jövőkép, amit az alkotók a vászonra álmodtak. Azok az építmények, azok a kütyük – mondtam már, hogy a sci-fikben imádom a kütyüket?? – egyszerűen lenyűgöztek. Ahogy tágul ez a világ is, ahogy ismerjük meg a katonai és a tudományos oldalát, úgy lesz egyre jobb és érdekesebb – hogy mindkettőnek fontos szerepe legyen a végére. Gondoljunk csak akár a mini harcászati drónokra, az azok segítségével vívott ütközetekre, vagy a gáz hatására és szerepére, alkalmazásának körülményeire (ahogy pl. a Feledés-szerű jármű bejut Chicagoba, elégedetten elmosolyodtam). De annyi apróság van a filmben, hogy nem is lehet mindenre visszaemlékezni: a korábbi, romos Chicagonak is megvolt a mag varázsa, de ez a hi-tech jövő más szint. És ez nekem qrvára bejött. A látvány mellé pedig bónuszként még történetet is kapunk (még ha nem is annyira eredetit – bár érdemes ezt is a korábban említett tágabb nézőpontból vizsgálni): értelmes magyarázatot a két korábbi mozi eseményeire. Nevezetesen, hogy Chicago kvázi egy kísérlet telep, az ott lévő emberek pedig genetikailag hibás egyedek – sőt, az Elfajzottak a normális, egészséges emberek, Tris léte pedig azért különleges, mert abban a közegben ő az egyetlen. Természetesen mindent megfigyeltek, mindenről tudnak, a kísérlet vezetője pedig egy David nevű tudós (Jeff Daniels), aki Trisben látja az emberiség túlélésének jövőjét.

Na, azt hiszem az sem újdonság, hogy persze David nem ártatlan bárány, a kísérlet pedig minden, csak nem humánus, így a kis csapatnak ismét szembe kell szállnia az aktuális hatalommal (ha jól számolom, harmadszor). Sőt, az élet fura fintora miatt pont azokat kell megmenteni az új „barátoktól”, akik elől elszöktek, bónuszként pedig nem ártana megakadályozni egy készülő polgárháborút – és mindezt az utolsó előtti filmben!!! Nem mondom meg, mit sikerül nekik megcsinálni, meg hogy minek mi az ára, de megnyugodhat mindenki, ez a film legalább értelmesen van befejezve, ebben a filmben már történnek olyan dolgok, zajlanak olyan akciók, amiket korábban csak az ilyen sorozatok utolsó fejezeteiben láttunk.  S még valami: míg az A lázadó akcióinak egy része a képzelet/illúzió világában játszódott (s ezzel kétség kívül kissé szürreális, álomszerű ízt adott a filmnek), addig az A hűségesben ilyen abszolúte nincs. Itt minden akció valós – sőt, hiteles!! – a történet nem nagyon enged meg túlzásokat… a logikával és a józan paraszti ésszel ugyan néha hadilábon áll a sztori, de annyi ökörséget még el lehet viselni. Nagyon jó lett a gáztámadás, annak meghiúsítási kísérlete, jó volt, ahogy a karakterek viszonyultak egymáshoz, ahogy kissé átrendezték a terepet és tulajdonképp mindenki (megint) kimutatta a foga fehérjét.

Jó volt az egész háttér információ-halmaz, amivel megtámogatták a disztópikus mesét: ahogy a falon kívüli sci-fi kiegészítette a város lepusztultságát. Ahogy tulajdonképp része is volt annak… ahogy végül is az egész mozi részese az orwelli örökségnek, csak egyáltalán nem úgy, ahogy 1984-ben volt. Itt egy kísérleti telep minden mozzanatát figyelik, de nem elsősorban a hatalom megtartása miatt, hanem a Sérültek fejlődését követve… mint egy kibaszott állatkertben. A látványra most már végképp nem lehet panasz (eddig se nagyon lehetett), ráadásul szerencsére ezt már nem kellett 3D-ben nézni – talán a legékesebb bizonyíték arra, hogy van mondanivaló is a látvány mögött. Jó, biztos költséghatékonyság is szerepet játszik benne, hisz a stúdió nem fogja megtömni a zsebeit ezzel a franchise-zal – pedig megérdemelné. Nekem ez sokkal jobb, tetszetősebb, átgondoltabb, érdekesebb, mint mondjuk az agyondicsért Az éhezők viadala volt. Ráadásul ott a végére lejtmenetbe kapcsolt a történet, a 3/1 volt a mélypont, itt meg a 3/1 az eddigi legjobb fejezet. Csak… érdemes kicsit távolabbról is nézni az egészet, MIT akar mondani és főképp KINEK.

Magam részéről egyelőre a Mezsgyével nem nagyon vagyok képben, annak nem igazán látom még át a funkcióját, meg létének jogosultságát – de lehet, erre is kapunk még majd bővebb magyarázatot. Meg talán a távoli Tanácsra, és annak távoli városára fordítottak kevesebb időt, de lehet, erre is a záró epizódban kerül sor. Mindenesetre Tris gyakorlatilag hadat üzent, amiből a negyedik filmre egész jó ki balhé kerekedhet. Én tuti megnézem.





80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 28, 2019 7:04 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyKedd Márc. 15, 2016 9:27 am

R2-D2 írta:

A hűséges

Kérem szépen, vannak még csodák. Van még olyan, hogy egy könyvtrilógia záró darabját kettészedve, az első film is megáll önállóan a lábán, van olyan, hogy az ember nem a fenekét vakargatja unalmában és nem az álomkórral küszködik a film nézése közben – hanem kap egy meglepően jól összerakott, izgalmas történetet, aminek eleje és vége is van. E tekintetben eddig nem igazán voltunk elkényeztetve, a Harry Potterrel kezdődött őrület szinte kivétel nélkül csupán unalmas, a „grand finálét” felvezető epizódokat eredményezett – nos, a A beavatott-sorozat harmadik része szakít ezzel a negatív hagyománnyal. Minden bizonnyal az írott alapanyag is szerencsésebb volt – de szerintem Robert Schwenke rendező valahol rá is érzett arra, hogy a sajnos amúgy nem túlságosan sikeres franchise-ban nem nagyon lehet megengedni egy hagyományos töltelék részt. S milyen jól tette!!

Magam részéről egyelőre a Mezsgyével nem nagyon vagyok képben, annak nem igazán látom még át a funkcióját, meg létének jogosultságát – de lehet, erre is kapunk még majd bővebb magyarázatot. Meg talán a távoli Tanácsra, és annak távoli városára fordítottak kevesebb időt, de lehet, erre is a záró epizódban kerül sor. Mindenesetre Tris gyakorlatilag hadat üzent, amiből a negyedik filmre egész jó ki balhé kerekedhet. Én tuti megnézem.

80%


Most, hogy az Éhezőknek vége, és a YA sem látszik elárasztani a mozikat, lehet, hogy még az utolsó részre bele is vágok Smile .

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyKedd Márc. 15, 2016 12:29 pm

Niwrok írta:

A hűséges


Most, hogy az Éhezőknek vége, és a YA sem látszik elárasztani a mozikat, lehet, hogy még az utolsó részre bele is vágok Smile .

.

Ennek már csak azért is örülnék, mert megerősíthetnél (vagy megcáfolhatnál) benne, hogy megint nem én látom a feje tetején a világot. R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 3603792908
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Libabőr   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptySzer. Márc. 16, 2016 4:09 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Ow8JVS0




Libabőr






Minden bizonnyal vannak érvek a mellett, hogy miért is kellene ismernem  R.L.Stine gigantikus könyvfolyamát, de megmondom őszintén, életemben nem hallottam még a Libabőr történetekről e film előtt. Oké, hogy a konyhán novemberenként rendszeresen látok élőben, meg hogy a Libabőr koktél (tej, cola, jég) gyerekkorom óta benn van a köztudatomban – de magáról az egész ifjúsági horror birodalomról fingom nem volt. A Libabőr filmre is csak akkor kaptam föl a fejemet, mikor valahol valaki a Jumanjihoz és a Zathurához hasonlította – miután pedig mindkettőt kifejezetten szeretem, nagy örömmel (és elvárással) vetettem bele magam ebbe a moziba… kár volt. Ugyanis nem véletlenül kerülök bizonyos zsánereket, próbálom minimalizálni a nekem szar filmekre fordított időt: épp ezért a vígjátékok világába csak nagy ritkán teszek kirándulást, mert tudom, hogy maga a műfaj miatt úgysem érezném jól magam rajtuk. Nos, remélem ezzel a Libabőrrel erre az évre letudtam a félrelépéseim számát, ebben az évben már nem áll szándékomban vígjátékot nézni.

Ja, és mielőtt „valaki” megjegyzi, mit vártam egy Jack Black filmtől, annak azt kell válaszolnom, hogy fogalmam sem volt ennek a faszinak az előéletéről – egyedül a King Kongban láttam eddig – én azt sem tudtam, hogy odi egy ilyen komikus féleség… most már tudom. Szóval… a Libabőr nekem egy sokkoló felismerés volt a mai vígjáték trendekről, valami eszméletlen bárgyú és idióta élmény, amiben komolyan gondolkodtam azon, hogy hagyom a francba az egészet. Egy dolog tartott a képernyő előtt, miszerint valamikor majd a történet folyamán szörnyek fognak elszabadulni valahonnan, amik felforgatják a kisváros életét, és amik ellen egy maroknyi csapat felveszi a küzdelmet és jól visszazavarják őket oda, ahova valók… esetünkben a könyvekbe. Nos, azt nem vitatom, hogy ez, így nagyjából meg is történik, de amennyit erre várni kell, és ahogy ez lezajlik, az a magamfajta számára felért egy kínzással… a szörnyek összemixelésében és pusztításában a Frankenweenie is sokkal jobb volt, mert ott maga a stílus eleve meghatározta annak komolyságát.

Zach (Dylan Minnette) egy középiskolás srác, aki épp anyjával (Amy Ryan) egy másik kisvárosba költözik. Máshol olvastam, és ide tartozik – bár én nem igazán akarok foglakozni vele – mennyire is mániákus költözködők ezek az amerikaiak, akik problémáik elől mindig más városban, általában faszábbnál faszább házakban keresnek menedéket, s közben nem jönnek rá, hogy a probléma nem a hátrahagyott kisvárosban, hanem esetleg önmagukban rejlik. Szóval Zach és anyu épp apu elvesztése miatti letargiában keres új életet, anyu a helyi gimnázium igazgatóhelyettese, ahova értelem szerint Zach is járni fog – ez persze meglehetősen cikis. A beköltözéskor (ami egyébként szokás szerint qrva laza, kb. 5 dobozt jelent, de lehet, a többit teherautó hozza) feltűnik anyu kissé dilis női tesója, aki inkább tűnik egy szexhormontól túlfűtött dagi középiskolás lánynak, mint felnőtt nőnek, meg a szomszéd házban egy Hannah (Odeya Rush – kiköpött Mila Kunis) nevű lány, akit épp megterrorizálnak. Ja, meg van egy évnyitó, ahol anyu bemutatkozik a sulinak, Zach meg megismerkedik egy Champ nevű sráccal (Ryan Lee), aki a kisváros lúzere. Ezzel az alapszituval még úgy nagy baj talán nem is lenne, ha rövid lenne… de fél óráig tart!!! Mindezek tetejébe pedig végtelenül kínos, erőltetett és idióta poénok tömkelegével, amit még nézni is kellemetlen volt…élén a rendőrökkel … hogy a kisváros parkjában teljesen működőképes, ámde áramtalanított mini-vidámparkról ne is beszéljünk. Amiben Hannah egy kapcsolóval fényárba borítja az egészet, hogy fel tudjanak mászni az óriáskerék tetejére Zachhal romantikázni… jézusom.  faceplam  Ez az első fél óra, a játékidő közel egyharmada…  

Maga az érdemi film 30 percnél kezdődik. A lány apja ugyanis maga R. L. Stine (Jack Black), aki a nappalijában egy könyvespolcon tartja a Libabőr sorozat köteteit, de minden könyv lakattal van lezárva, nehogy a bennük levő szörnyek életre keljenek (de azért minden lakatot egy kulcs nyit). Persze, az egyik könyvről lekerül a lakat, s elszabadul a kaliforniai yeti… értitek, kaliforniai yeti… nyári yeti, ami végigzúzza a várost a korcsolyapályáig. Mert gondolom otthon, Kaliforniában sok a korcsolyapálya ... logikusnak tűnik.  Rolling Eyes  A fiatalok már majdnem megpusztulnak az amúgy kellemesen megcsinált összecsapásban, mikor megjelenik Stine apu és visszazárja a yetit a könyvbe. Snitt, film vége – azaz dehogy, otthon kinyílott még egy könyv (a mai napig nem értem, hogyan, mikor csak leesetett a polcról), amiben pedig a gonosz hasbeszélő baba lakik. Aki különösen haragszik az írójára, ezért szisztematikusan gyakorlatilag minden könyvet kinyittat az időközben szintén kiszabadult kerti agyag törpe hadsereggel. Ajaj, ezek aztán a gonosz törpök, ráadásul, a T1000-es génjeit hordozzák magukban, mert miután sikeresen darabokra törik őket, utána a részek újból összeállnak… náluk csak a beszélő baba gonoszabb, aki nem szereti, ha beszélő babának szólítják.  Mad

A lényeg, hogy elszabadul a pokol, van valami óriás rovar, vannak valami űrlények, akik megdermesztő pisztolyukkal mozdulatlanná teszik a lakosokat, aztán van egy vámpírzombi levitáló fehér kutya, néhány robot, egy láthatatlan kisfiú (honnan is tudjuk, hogy kisfiú, mikor láthatatlan  Question  ), no meg egy mackóalsós farkasember.  Shocked   Egyszerűen nem tudom, melyik idiótább és bosszantóbb, a lények vagy roppant fárasztóak, vagy roppant idegesítőek – de hogy nem humorosak, az biztos. Sőt, az egész film nem az, a hajtépően idióta bénázások, fordulatok és párbeszédek mellé nem sikerült a lényeket sem viccessé tenni. Úgy érzem, úgy gondolom, nem igazán tudták, mit kezdjenek ezzel az elszabadult szörny egyetemmel: megvolt ugyan a lehetőség, hogy viccesre vegyék a kiszabadult figurákat, hogy egyedi ízt adva nekik tényleg szórakoztatóak legyenek – viszont azt hiszem, nem merték elengedni a komolyságát sem a szitunak. Értem én ez alatt, hogy egyszer próbáltak valós fenyegetést belevinni mondjuk a yetis, vagy a farkasemberes támadásokba, viszont rá öt perccel a fejemet fogtam a dermesztőpisztolyos űrlényektől, vagy a lebegő uszkártól. Márpedig nem ártott volna eldönteni, mit is akarnak forgatni, mert ez nekem elsősorban egy szörnyes kalandfilm lett, borzasztóan bugyuta és gyermeteg elemekkel, nem pedig kalanddal átitatott vígjáték… ez, így talán még a 10-12 éveseknek is kevés: a rohangászó rémalakok semmivel nem durvábbak a Szörny Rt-beli társaiknál. A 12-es karika pedig esetünkben azt kellene, hogy jelentse, hogy a fölött nem ajánlott senkinek...  hmmm

Én ezt az egészet máshogy csináltam volna. Egy kis odafigyeléssel, kicsit más koncepcióval tényleg méltó társa lehetne a Jumani/Zathura párosnak, maga az alapötlet az életre kelt veszélyes könyvlapokkal nem volt rossz. De kár volt ezt az egészet megpróbálni – nem sikerült!! – ennyire nevetségessé és viccessé tenni, mert nem áll jól a filmnek. Semmi értelmes mondanivaló (azért a két említett példában van bőven), semmi igazán cool karakter, semmi szerethető és emlékezetes elem. Stine apu először egy erőszakoskodó apuka, aztán egy beszari okostojás. Champot a maga lúzerségével (no meg a kötelező szerelmi fordulatával) hagyjuk, Zach anyu és testvére is kifejezetten fájdalmas. Zachon és Hannah-n lenne a világ szeme, hogy megmentsék a filmet (meg a várost), de nem igazán sikerül… elég gáz, ha azon kell gondolkodni egy élőszereplős film végén, hogy a hasbeszélő baba vagy a törpehadsereg volt-e királyabb. Mert ha ennyire cikis a helyzet, akkor az már mindegy, hogy látványilag rendben van a film – a béna párbeszédek, kínos humor, az idióta forgatókönyv sajnos mindent felülírt. Nálam, legalábbis…




40%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 28, 2019 7:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptySzer. Márc. 16, 2016 6:24 pm

R2-D2 írta:

Libabőr

...van valami óriás rovar, vannak valami űrlények, akik megdermesztő pisztolyukkal mozdulatlanná teszik a lakosokat, aztán van egy vámpírzombi levitáló fehér kutya, néhány robot, egy láthatatlan kisfiú (honnan is tudjuk, hogy kisfiú, mikor láthatatlan  Question  ), no meg egy mackóalsós farkasember.  Shocked  

40%


Micsoda remek crossovert lehetne csinálni a Libabőr és a Doboztrollok között Smile !

Eddig sem érdekelt  peace .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Los últimos días   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyPént. Márc. 18, 2016 12:28 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 AhbivTw





Los últimos días





Ejj, ha most gonosz akarnék lenni, indításnak bemásolnám a La cara oculta kritikám első mondatát…  pig  hogy aztán ezt az írást utána rögtön aktualizáljam azzal, hogy kicsit megint csak foglakozzak a film címével (érdekes, spanyol nyelvű filmeknél ez már rendszerszintű)… mert itt ennek az Az utolsó napoknak … tulajdonképp  semmi értelme nincs. Nekem legalábbis egy utolsó valami után nincs más, egy filmcímben ezt használva nem az utolsó napok utáni eseményre lennék kíváncsi a történet folyamán, hanem az azt megelőzőekre. Nos, ebben a spanyol filmben vagy nem jött még el az utolsó nap, vagy valamikor megvolt ugyan, de már túl vagyunk rajt, vagy abszolút nem is értem a cím koncepcióját. De végül is tökmindegy: a címétől függetlenül egy újabb remek filmet találtam (köszi megint, Niwrok), egy újabb európai alkotást, ami ismét ékes példája annak, hogy az Álomgyári koncepcióktól eltávolodva is van élet filmes berkekben – és hogy fontosabb egy jó elképzelés, mint egy valag pénz.

Napjainkban (2013-as a film, tehát nagyjából akkor), Barcelonában. Egy irodaházban kezdünk, ahol emberek alszanak az asztalokon, ahol egy szakállas faszi a következő a sorban egy alagútfúrásban. Aztán hirtelen váltás, Marc (Quim Gutiérrez –  yeah , Adrian a La cara occultaból) egy szoftverfejlesztő cégnél programozó – kicsit mr. Robot, de mégsem, Elliotnak nem okozott volna problémát az, ami itt Marcnak igen – ahol épp létszámleépítés zajlik. Egészen pontosan az Egek urához hasonló humán erőforrásos szakember érkezik a céghez és mindenféle hatékonysági mutatókat figyelembe véve elkezdi elküldeni az embereket. Nos, így találkozik először Marc és Enrique (José Coronado), Marcnak pedig nem sok ideje és esélye van biztosítani helyét a cégben… szerencséjére történik valami, ami miatt nem ő kerül lapátra, hanem az irodát napok óta el nem hagyó Rovira. Mert miért is ne lehetne logikus, hogy az irodaházban néhány nap alatt antiszocializálódott dolgozó kerül kirúgásra elsőként – a munkáját elvégezni csak nem tudó Marccal szemben? A baj csak az, hogy Rovira már egy új betegség első áldozatainak egyike, egy nagyon fura betegségé, amiben az emberek irtóznak a nyílt tértől, ahol a zárt tereket elhagyva kvázi szörnyet halnak…

Mint kiderül, ezért ásnak alagutat: máshogy esélyük sincs elhagyni az épületet – hazajutni meg csak haza akar mindenki, de legalábbis élelemért meg vízért át kéne ugrani a szomszédos boltba. Már ha van olyan szerencséje a túlélőknek, hogy ahhoz a bolthoz épp vezet valami földalatti alagút, vagy csatorna: a Los ultimos dias úgy közelíti meg a posztapokaliptikus világképet, amint eddig tán semmi. Az emberiség ugyanis gyakorlatilag bezárkózott, a föld alatt, vagy saját otthonában él, anélkül, hogy el tudná hagyni azt. Közlekedni biztonságosan pedig csak a föld alatt lehet – amihez meg persze vagy térkép, vagy GPS kell. Nos, itt fonódik egybe Marc és Enrique sorsa, a két korábbi „ellenség” közösen veszi nyakába Barcelonát, kényszerű szövetségben próbálnak eljutni a megegyezésük szerinti sorrendben a megegyezésük szerinti helyekre. A mozi pedig – egyfajta földalatti Az útként – a kihalt világ díszlete előtt átalakul egy kétszemélyes road movivá. Érdekes, de így utólag visszagondolva ezúttal menet közben egyáltalán nem hiányzott, hogy többet megtudjak magáról az agarofóbia kiváltó okairól, hogy megtudjam, miért és hogyan is pusztul el az emberiség nagy része – az egész felvezetés és visszaemlékezés sokkal inkább szolgálta a két útitárs lelkében dúló viharok magyarázatát, céljaik, motivációik és jellemük árnyalását. Természetesen az út nem veszélytelen, természetesen nem kerüli a film a megszokott zsáner sablonjait, mégis, ez az egész súlypontáthelyezés, meg az egész környezet rettentően egyedi ízt képes adni a filmnek.

A csatorna, a metróalagút, a kihalt pláza ugyanis totál életszerű és emberi helyszínek. A szereplők céljai (mint például Marc esetében a barátnő elérése) szintén totál emberiek, sőt, az alkotók tök ügyesen játszanak Enrique motivációjának titokban tartásával. Ahogy a férfiak között szép lassan kialakul a bizalom, ahogy majd szorult helyzetben képesek lesznek kiállni egymásért, az nagyon tetszett. Hiteles és életszerű volt a kis pihenőkön tanyázó embercsoportok felskiccelése is – még akkor is jó volt, hogy ha már milliószor láttunk hasonló élet-halál küzdelmet a vízért és/vagy az élelemért. Az egész közeg, amiben Marc és Enrique mozogtak, nekem tök újszerű és izgalmas volt, mentes minden hollywoodi idiótaságtól és túlspilázott családi drámától. Valahogy ez a két ember olyan volt, mint én, totál átlagosak, átlagos célokért – akár én is lehettem volna odalenn. Én is szembe szállhattam volna az életet jelentő GPS-ért, én is mérhetetlen csalódást éreztem volna célom ily módon elérésekor, és én is felhőtlenül örültem volna az esővíz begyűjtésének sikerének. A csatornaszag mellett a filmet erősen átjárja az életszag és nincs nagyon idő, mód és igény azon elmélkedni, mi is an a külvilágban. Amúgy is… a néhányszor kitévedő kamera, az üres város,néhány gomolygó füst, meg néhány híradóbejátszás tökéletesen elég volt a külvilág ábrázolására.

A vége viszont… számomra egyszerre zseniális és egyidejűleg romba is dönti picit az addigi megalapozottságot és átgondoltságot. Egyrészt ugyanis az összes addigi érzelmi csúcspont működött, és az a jövő, azzal az opcióval, mit felvázoltak, nekem nagyon tetszett. A Legenda vagyok zöld utcáit mindig is imádom viszont látni a vásznon, de az utópia ilyen szintű pozitív feloldása nagyon bejött. Meglepő, de okos megoldás is egyben, ráadásul a jövő szempontjából talán végtelenül pozitív is – sőt, fura mód az addigi főszereplő elhagyása, pontosabban a súlypontváltás a jövőre remekül sikerült… viszont ha a dolgok mögé nézünk, ingatag talajra tévedünk. Azt hiszem, írtam már máskor, hogy nem szeretem, mikor az írók csak odaszarnak egy világot a vászonra, s nem foglalkoznak azon világ létezésének lehetőségével… nos, itt az utolsó öt perc, pontosabban az a kb. 10-12 év rengeteg kérdést felvet. Sőt, őszintén szólva, hatásosnak hatásos, de baromi nagy szerencse kell ilyen körülmények között egyáltalán a mindenki életben maradásához – nemhogy ahhoz az utolsó képhez. Megint csak felvetődik, mint annyi más esetben az élelem, víz, villany, stb. kérdése, plusz itt még egyéb más, létfontosságú dolog szükségségének megléte – mert itt már nem csak a két faszi pár napos útjáról van szó, hanem ugyebár közel 10 év eseményeiről.

S ha már a negatívumoknál tartunk (mondjuk tényleg nincs sok), két dolgot meg kell még említsek. Az egyik az időugrálások oda-vissza: megint nulla támpont, hogy épp mikor és hol vagyunk, csak az alapján lehet behatárolni, épp ki mennyire szőrös. Viszont a „jelenben” meg pont a szakáll lehet zavaró, szakállban első blikkre minden férfi szereplő egyforma. A másik… a másik meg a medvetámadás… az még csak hagyján, hogy technikailag nem igazán álltak a trükkösök/animátorok a helyzet magaslatán (pláne nem az A visszatérő után), de dramaturgiailag sem volt egy jó húzás. Nekem legalábbis kilógott a sorból… valahogy nem illett a zárt helyre szorult emberiség, és a két utazó útjába egy medve. De hát ők tudják. Ezt leszámítva viszont kinézetileg rendben van a film, a közvetlen környezet, ahol mennek az tök jó depis és lepusztult, mint ahogy a kevés kültéri kép is jó. Látszik, hogy kevesebb pénzből is meg lehet találni a megfelelő hangulatot és képi világot – mindezt ráadásul úgy, hogy közben azon sem kell agyalnunk, hogy mondjuk egy kutyafalka miatt miért üres a belváros. Itt az alkotók (leszámítva ugyebár a finálé fináléját) végig következetese és hitelesek maradtak a koncepciójukhoz, az ember nem tépi nézés közben a haját a filmen. A szereplőkkel lehet azonosulni, motivációikat át lehet érezni, s annak ellenére, hogy nincsenek hatásvadász módon kiszámított érzelmi csúcspontok, magával tud ragadni az egész. A kevés unalmasabb részen gyorsan átsiklunk, s miután belerázódunk, miután eligazodunk az ápolatlan figurákon, egy jó kis izgis világvége filmet kapunk.

Olyan igazi európait.




80%





.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 28, 2019 7:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
45 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 24 ... 44, 45, 46 ... 56 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: