Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 19 ... 35, 36, 37 ... 51 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: A hulla / El cuerpo   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptySzer. Dec. 02, 2015 11:08 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 2naF2H7




A hulla  / El cuerpo





Ejjj, ha a Holtodiglan csak fele ennyire is jó lett volna…


Tudtam, hogy Niwrok már ezt látta, és hogy valamikor írt is róla, de mindez olyan régen volt, hogy semmire nem emlékeztem belőle: csupán annyi maradt meg bennem, hogy ezt látnom kel. Eltűnő hulla, nyomozás a halottasházban, spanyol thriller – mi más kellene? Az elmúlt hetek spanyol nyelvű mozijai után meg is lepődtem volna, ha egy érdektelen szart látok, no de hogy ez ekkorát üssön nálam, azon még magam is meglepődtem. Nehéz lesz év végén az alternatív listát összeállítani, ugyanis míg a mozibemutatósra alig tudok összeszedni 10 filmet, az idén látott újdonságoknál már a dobogóra is tülekedés van, nemhogy a TOP10-be … Szóval az égvilágon semmi konkrétat nem tudtam erről a filmről, a címe alapján egy újabb őrült spanyol horrort vártam, helyette viszont az utóbbi idők legjobb, legcsavarosabb, legfeszültebb thrillerét kaptam. Amit azért – ha már hullaházban játszódik – sikeresen megfűszereztek néhány fosatós jelenettel is, mert lehet vannak olyanok, akiknek a zsákba csomagolt holttestek nem eléggé nyomasztóak.

Kedves néző, te mit csinálnál, ha mondjuk biztonsági őr lennél egy halottasházban, éjjel, egyedül vagy szolgálatban, aztán zajt hallasz, majd egyik hűtött tepsiből hiányzik egy halott?? Aki amúgy Rejtő Jenőt megszégyenítve jár-kel az üres épületben, ahol majdnem minden kamera csődöt mond, s ahol a halotti csendet mindenféle fura zajok verik fel? Ugye Te is hanyatt-homlok menekülnél?? Így tesz a mi kis portásunk is (VÉGRE EGY FILM, AMIBEN ÍGY TESZNEK!!!), a kezdő képsorokon egy idősödő faszi (az a tipikus éjjeliőr kategória) rohan keresztül az erdőn, majd kiérve az útra, pont egy autó elé kerül. Remek felütés, ami elvezet minket a film helyszínére, a halottasházba: az El cuerpo tulajdonképp egy éjszaka (8 óra  yeah  ) eseménye, amiben a helyi rendőrség, azon belül is az idősödő, tapasztalt Jamie Pena nyomozó (Jose Coronado) próbálja kideríteni, hogyan és hova is tűnhetett a hirtelen szívrohamban elhunyt gazdag és befolyásos Mayka (Belén Ruenda) teste. Akit amúgy aznap délután hoztak be. Ha mondjuk a TWD világában lennénk, sokat nem kellene rajta gondolkodni, viszont itt a rendőrség nem igazán hisz a sétáló halottak létezésében, így kézenfekvő, hogy gyanúsítottat keresnek, akinek érdekében lehetett ellopni a holttestet. Mert hát ugye hiába az elsődleges orvosi vélemény a szívrohamról, ha nincs boncolás, nem is lehet mást megállapítani… esetleg egy mérgezést sem…

A helyzet egyre érdekesebbé válik, mikor a rendőrök behívják a kihelyezett nyomozási helyszínre a legkézenfekvőbb érintettet az ügyben, a szegény megözvegyült ifjú férjet, Alexet (Hugo Silva), akiről messze lerí, hogy vaj van a füle mögött. A férfi hamar gyanúsított lesz, s kénytelen az éjszakát a nem épp éjszakai mulató hangulatot árasztó helyszínen tölteni – miközben számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy szeretett felesége feltámadt halottaiból. Pontosabban úgy gondolja, hogy a nő – aki alapban is rengetegszer megviccelte az életben, még a saját esküvőjükön is – most is egy morbid tréfát űz vele, megrendezve a saját halálát, tönkre akarja tenni őt. Jó oka is lenne rá, hisz a rendőrség gyanúja (no meg a nézők által látott flashbackek alapján) épp Alex az, aki hűtőbe segítette a nála jó pár évvel idősebb asszonyt, a motiváció is meg volna az örökölendő hatalmas vagyon képében, sőt, hamarosan a gyilkosság eszköze is előkerül – a kihűlt nő kihűlt helyén, a hűtőkamrában. Innentől pedig az A hulla nem csinál mást, mint játszik a nézővel, hogy egyszer áldozatnak, egyszer gyilkosnak állítja be Alexet, épp az aktuális nézőpont szemszögéből.

Azt hiszem, itt viszont már kötelező megállni. Aki ez alapján kedvet kapott hozzá, annak nem szabad többet tudnia a filmről – mindenki csak fedezze fel magának ezt a nyomasztó, csavarokkal megtűzdelt történetet. Az A hulla ugyanis zseniálisan vezet félre, tart bizonytalanságban, az utolsó percekig nem lehet tudni, hogy akkor most Alexnek vagy a rendőrségnek van igaza. És ezt ráadásul úgy teszi, hogy menet közben bizony a néző rengeteg olyan információhoz jut, ami a rendőrségnek nem áll rendelkezésére – a néző óhatatlanul kialakít magában egy képet az eseményekről. Menet közben bizony minden úgy alakul, hogy tudni véljük a nagy igazságot, érteni véljük az egész kapcsolati hálót (kiegészítve egy Carla nevű nőszemély képében), mígnem aztán jön a pofára esés, hogy lószart sem tudunk. Az A hulla a manipulálás magasiskolája, a forgatókönyvírás csúcsa: mert persze lehet, hogy van, aki átlát idő közben a szitán – mindig mosolygok az ilyen médiumokon -, de hogy a film az utolsó jelenetéig egy izgalmas, feszült alkotás, az egyszer biztos.

Mindehhez a kiváló történethez – nem kéne spanyol MEO-sokat küldeni Hollywoodba??? – még adjunk hozzá egy eszméletlenül eltalált hátteret. Egyrészt ugye éjszaka van (fura mód mégis minden tökéletesen látszik), ráadásul az események egy külvárosi halottasházban játszódnak. Egy viszonylagos nagy épületben, ahol egy áramszünet, egy hamis tűzriasztás épp úgy a feszültség része, mint mondjuk a hullazsákban megcsörrenő mobil. S ha már hullazsák: az alkotók rettentő okos módon lovagolták meg a fehér ember alapvető félelmét a halottaktól: az egész moziban nincs egyetlen egy olyan jelenet, olyan jump scare, ami a halottakhoz kötődik, mégis, a háttérben fekvő, zsákolt halottak puszta tudata ad egyfajta rettentő komor és fenyegető hangulatot a mozinak. Amúgy is: milyen lehet a hangulat egy hullaházban? Ja, és ehhez adjatok hozzá egy kiadós zivatart éjszakára, amikor is a villámok, a dörgés szívbajt hozza nem csak Alexre, hanem bizony a szegény ártatlan nézőre is.

És az A hulla még így sem horrorfilm. Ugyan bizonyos elemei, hangulata, néhány jelenete becsületére válna más, agyonhype-olt horrornak, itt csupán hangulati elemei az izgalmas és okosan felépített történetnek. Engem legalábbis levett a lábamról a mozi összetettsége, hogy az utolsó jelenetig nem állt össze a kép, hogy csak a legvégén derült ki, mire is megy ki a játék, és a sakktáblán lévő szereplőknek milyen céljaik vannak egymással. Abba meg csak a végén gondoltam bele, hogy végül is ki milyen áldozatokat volt képes hozni ezen célok érdekében – különösen  Carla, ugyebár – magam részéről nem tudom, hogy lett-e volna türelmem ezt, így végigcsinálni. S ide tartozik még valami: sok másik (amerikai) filmnél az ilyen gondosan felépített terv megbukik a hitelességen, máshol már a felénél csóválja az ember a fejét, hogy akkor ezt most ő hogyan – nos, itt, erről szó sincs. Itt bizony a karakterek mozgása, tettei bőven a hihetőség keretein belül vannak, a jéghideg tervezés kontra pánik, az önbizalom kontra összeomlás hiba nélküli… látszik, hogy az írók odafigyeltek a részletekre is. Bárcsak minden ilyen lenne…

Akárhogy töröm a fejem, nem tudok semmibe belekötni. Icipicit talán a feszességen lehetett volna húzni, néha a visszaemlékezések nem feltétlenül szolgálták a film lendületét, csupán a ködösítésben játszottak szerepet – s néha az ezeket összekötő vágások után kellet picit gondolkodnom, most épp hol is vagyok. De ezen kívül hibátlan: színészileg, hangulatilag, történetileg, mindenhogy. Egy újabb spanyol gyöngyszem.





95%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 27, 2022 12:36 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptyCsüt. Dec. 03, 2015 7:18 pm

R2-D2 írta:

A hulla  / El cuerpo

Ejjj, ha a Holtodiglan csak fele ennyire is jó lett volna…


Tudtam, hogy Niwrok már ezt látta, és hogy valamikor írt is róla, de mindez olyan régen volt, hogy semmire nem emlékeztem belőle: csupán annyi maradt meg bennem, hogy ezt látnom kel. Eltűnő hulla, nyomozás a halottasházban, spanyol thriller – mi más kellene? Az elmúlt hetek spanyol nyelvű mozijai után meg is lepődtem volna, ha egy érdektelen szart látok, no de hogy ez ekkorát üssön nálam, azon még magam is meglepődtem. Nehéz lesz év végén az alternatív listát összeállítani, ugyanis míg a mozibemutatósra alig tudok összeszedni 10 filmet, az idén látott újdonságoknál már a dobogóra is tülekedés van, nemhogy a TOP10-be … Szóval az égvilágon semmi konkrétat nem tudtam erről a filmről, a címe alapján egy újabb őrült spanyol horrort vártam, helyette viszont az utóbbi idők legjobb, legcsavarosabb, legfeszültebb thrillerét kaptam. Amit azért – ha már hullaházban játszódik – sikeresen megfűszereztek néhány fosatós jelenettel is, mert lehet vannak olyanok, akiknek a zsákba csomagolt holttestek nem eléggé nyomasztóak.

Akárhogy töröm a fejem, nem tudok semmibe belekötni. Icipicit talán a feszességen lehetett volna húzni, néha a visszaemlékezések nem feltétlenül szolgálták a film lendületét, csupán a ködösítésben játszottak szerepet – s néha az ezeket összekötő vágások után kellet picit gondolkodnom, most épp hol is vagyok. De ezen kívül hibátlan: színészileg, hangulatilag, történetileg, mindenhogy. Egy újabb spanyol gyöngyszem.

95%


Lassan nagyobb rajongója leszel a spanyol moziknak, mint én Smile , ami tök jó, ez egy fix közös pont lesz, és örülök, hogy azért csak jó volt a megérzésem, és nem feleslegesen tukmáltam ezeket a filmeket akár éveken át Razz .

Mint ahogy ezt is ugye vagy két éve láttam, és ahogy írtam, én is meglepődtem rajta, hogy csak ennyit adtam rá, mert sokkal jobb élményként maradt meg. Arra emlékszem, hogy az "itt a piros" a hullavagynemhullával remek volt, ahogy az is, hogy tényleg egyensúlyban bírták lebegtetni, hogy most akkor Mayka szívatja-e Alexet, hogy Mayka kísértete jár-e vissza a frászt hozni rá, vagy valami más van-e a háttérben, és nagyon jók voltak Mayka végzet asszonyás jelenetei is, amik nem csak lehetségessé, hanem valószínűvé is teszik, hogy ilyen perverz módon vegyen revansot. Úgy dereng, hogy talán Clara jeleneteit tartottam zavarónak, az elején időhúzásnak tartva a jeleneteit, azt meg valahogy erőltetettnek tartottam, amikor kiderült a szerepe.


Spoiler:

De semmi olyan kérdésem vagy észrevételem nincs, amit az ezután hamarosan esedékes újranézés ne orvosolna Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptyKedd Dec. 08, 2015 3:01 pm

R2-D2 írta:


Whiplash - másodszor



Azt semmiképp nem osztom, hogy ez lenne az évtized filmje  Rolling Eyes , de hogy egy kiemelkedő mozi, az biztos. A jazzt továbbra is rühellem, de most már nem csak a balettcipőben megbúvó véres lábat láttam, hanem a dobütőtől felhólyagosodott véres kezet is. Fletchert pedig el kéne hívni néhány középiskolába tanárnak. Lenne beszarás, az biztos.


Ez még másodjára is qrva jó volt!!!

Az élményhez feltétlenül hozzátett a szinkron, Fletcher hangja, stílusa remekül el lett találva, a magyar nyelv választékossága káromkodás terén pedig köztudomásúan zseniális. A főbb sarokpontokat ugyanúgy éltem meg most is, Fletcher lénye - bármennyire is undorító - elengedhetetlen a sikerhez. Én legalábbis nem tudtam rá haragudni, pedig nem igazán bírom a megalázós jeleneteket. Talán pont a duma segített át ezen.

Szóval, ez még másodjára is egy első osztályú mozi, aminek másodjára sincs vége... Mad

Apropó! Niwrok, ez véletlenül még nem terheli az adósságaid listáját? tongue



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptyKedd Dec. 08, 2015 10:41 pm

R2-D2 írta:

Whiplash - másodszor


Szóval, ez még másodjára is egy első osztályú mozi, aminek másodjára sincs vége... Mad
Apropó! Niwrok, ez véletlenül még nem terheli az adósságaid listáját? tongue


Nos, már nem a listát terheli, hanem múlt hét óta a polcomat Smile . Sajnos csak mostanában kezdték el leárazni a kimaradt Oscar-környéki filmeket, de amint lehetett, a Whiplasht és a Foxcatchert is begyűjtöttem Smile . Idén még biztosan sor kerül ezekre is Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptyKedd Dec. 08, 2015 11:59 pm

R2-D2 írta:


Kémek hídja

Mert mit is látunk? Az első harmadban van egy elkapott kém, meg egy – a demokráciát és a jogot teljesen háttérbe szorító – tárgyalás. Nem új keletű téma nálam, de megint csak elgondolkodtam, miért is kellene tisztelnem a nagy amerikai igazságszolgáltatást, mikor is például ez a tárgyalás jóformán semmiben nem különbözött az ellenpéldaként felhozott szovjet bírósági procedúránál. Pontosabban de, Donovan személyében, aki végül is egy bírónál tett privátlátogatáson (!!!)  tudta csak kisírni a nem halálos ítéletet védencének. Megint egy tárgyalás a világtörténelemben, ahol az ítélet el volt döntve már a meghallgatások előtt… engem qrvára érdekelt volna ennek mélyebb társadalompolitikai boncolgatása, esetleg erkölcsi dilemmák, valami családi vagy személyes dráma, ami mindezt az egészet árnyalja.

Tudom, hogy nem kell mindig, minden filmtől a könnyfakasztó drámát várni, de a Kémek hídjából borzasztóan hiányzott valami igazán erőteljes, szívszorító dolog. Valahogy nekem ez az egész történet már megint nem volt fontos, megint egy, az amerikai nép által hősnek tekintett (de előtte jól megköpködött) ügyvéd történetét láttam, ami nekik fontos tud lenni, nekem nem. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a film fő karaktere annyira be tudta volna lopni magát a szívembe, egyszerűen a jelenetei túl rövidek, suták és kiaknázatlanok voltak számomra.

A lerombolt Berlin nagyszerű, mint ahogy a film humora is az: a „Miért, az használ?” sokadszorra sem volt fárasztó, vagy unalmas – a mondat, bizonyos szitukban simán elmehetne valami korai Hofi kabaréba.

80%


Először pontszámot adok, az 7,5, éppen azért, amiért te is kiemeltél: ha csak a szövegelés lenne itt, az jöhetne le, hogy nem találtam jónak a filmet, legyen az a látvány, a szereplők vagy az egész "történelmi fikció" bemutatása és aktuálpolitikai vonatkozásai. De, jó, a Hadak útjánnál például sokkal Smile , a Lincolnnál meg egy kicsivel van lejjebb nálam, és ha már így kiemelted, azt hiszem, az okok többségében tényleg Coenék keze lehet. Három bajom volt ugyanis a Kémek hídjával.

Az egyik az erőltetett és kényszerű humora és a butaságai. Abel visszatérő poénja még tetszett, de amikor ezek már sorozatban gyilkolták a feszültséggel teli pillanatokat, akkor már inkább zavartak. Szinte minden olyan jelenet után, ami a csere, a politikai paranoia és az egész helyzet nyomasztó és feszült voltára utalt, "kellett" egy poén, legyen az a hiltonozás, a béna kellékfeleség (hárfázik a gyerekkórusban, naná!) vagy a lekváros hülyeség, csak hogy szegény néző, jaj, ne stresszeljen sokat. Közben meg, ahogy írtad, a legbénább trükkökkel és csúsztatásokkal próbálják fenntartani azt a feszültséget, amit éppen ők rombolnak! Csodálom, hogy a legnagyobb böszmeséget, a "kabátlopást" kihagytad! Az mi már, ahogy a CIA-s elmondja, hogy Donovan mit ne csináljon a keleti oldalon, mert abból baj lehet, és az ügyvéd úrnak csak azt a három dolgot nem sikerült betartania; amikor megláttuk a fal mellett sétálni  faceplam   faceplam   faceplam   faceplam  ...

Így valóban sokkal kevesebb feszültség van a filmben, mint lehetne, és ez nagyon zavart. Állatira hiányzott a filmből az az érzés, amit talán kétszer sikerült hozni (például a Vogellel való autókázásnál), hogy Donovan amerikaiként kurva nagy kockázatot vállal az ide-oda utazgatással, mert azért erősen ott volt a helyzetben, és ott kellett volna lennie a levegőben, hogy az érdekelt felek bármikor dönthetnek úgy, hogy három "túsz" még mindig jobb, mint kettő. Még amikor egy éjszakára figyelmeztetőleg rabosítják, az is súlytalan lett kicsit, mert még csak utána kap igazából vérszemet. Értem én, hogy rá kellett feküdni erre a "senkit nem hagyunk hátra" becsületkódexre, mert csak, de hadd ne higgyem már el, hogy egy ügyvédnek két és fél nagyhatalommal így lehetett volna packázni abban az időben, ahol a CIA is csak toporzékolni tud, mint a hülyegyerek, csak mert Donovant emlékezteti a diákgyerek a kétszer mutatott csicskájára!

A legnagyobb baklövés viszont a téma szempontjából, ahogy Abel ítéletét elnagyolják, Powers szerepét meg egyetlen tetves mondatra redukálják! A "társadalompolitikai boncolgatás" nekem éppen volt elég, és ha hiányzik, szerintem a "hidegháborús" paranoiát és hangulatkeltést helyettesítsd be a terrorista-iszlamista paranoiával és hangulatkeltéssel, kapcsolj be egy híradót, aztán ott lesz Wink . "Minden szentnek maga felé hajlik a keze" + "Az elv olyan, mint a fing", ennyi kell az erkölcsi dilemmák megértéséhez... próbáld ki, mindig "működik" Wink . De Abel tárgyalása, annak társadalmi környezete legalább fel lett vázolva, Powersre még ennyi sem jutott, pedig az ő léte csupa kérdőjel. Nehogy már azt mondd, hogy nem volt különbség az amerikai és a szovjet ítélkezés között! Hát tök béna, hogy amcsiéknál a feltételezett kém kap -társadalmi nyomásra- 30 évet, szovjetéknél meg tízet az, akit úgy lőnek le az égről  R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 3603792908  faceplam  ! Hol a kényszermunka?! Szibéria felújítás miatt zárva volt, vagy csak akkoriban már nem volt olyan népszerű "üdülőhely" Smile ?! Ráadásul egyetlen mondatot szánnak arra, és azt is a KGB-s szájába adva, hogy elmondják, az acélos arcél és dicső kiállás (mekkora giccsparádé már, ahogy az ítélet kihirdetésekor mutatják... de még mindig nem az a film legnagyobb giccse) mögött ez a Powers nem hős, hanem egy ügyetlen, beszari közkatona, akin aztán különösebben nem is látszott, hogy megkínozták vagy vallatták volna. Ismét csak azt mondhatom, hadd ne higgyem el, hogy a KGB ilyen puhány lett volna azzal a kémmel szemben, aki számukra fontos infók birtokában van...

Szóval 7,5... abba is hagyom, mert mindjárt nem lesz annyi...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptySzer. Dec. 09, 2015 12:21 am

Niwrok írta:

Kémek hídja

A legnagyobb baklövés viszont a téma szempontjából, ahogy Abel ítéletét elnagyolják, Powers szerepét meg egyetlen tetves mondatra redukálják! A "társadalompolitikai boncolgatás" nekem éppen volt elég, és ha hiányzik, szerintem a "hidegháborús" paranoiát és hangulatkeltést helyettesítsd be a terrorista-iszlamista paranoiával és hangulatkeltéssel, kapcsolj be egy híradót, aztán ott lesz Wink . "Minden szentnek maga felé hajlik a keze" + "Az elv olyan, mint a fing", ennyi kell az erkölcsi dilemmák megértéséhez... próbáld ki, mindig "működik" Wink . De Abel tárgyalása, annak társadalmi környezete legalább fel lett vázolva, Powersre még ennyi sem jutott, pedig az ő léte csupa kérdőjel. Nehogy már azt mondd, hogy nem volt különbség az amerikai és a szovjet ítélkezés között! Hát tök béna, hogy amcsiéknál a feltételezett kém kap -társadalmi nyomásra- 30 évet, szovjetéknél meg tízet az, akit úgy lőnek le az égről  R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 3603792908  faceplam  ! Hol a kényszermunka?! Szibéria felújítás miatt zárva volt, vagy csak akkoriban már nem volt olyan népszerű "üdülőhely" Smile ?! Ráadásul egyetlen mondatot szánnak arra, és azt is a KGB-s szájába adva, hogy elmondják, az acélos arcél és dicső kiállás (mekkora giccsparádé már, ahogy az ítélet kihirdetésekor mutatják... de még mindig nem az a film legnagyobb giccse) mögött ez a Powers nem hős, hanem egy ügyetlen, beszari közkatona, akin aztán különösebben nem is látszott, hogy megkínozták vagy vallatták volna. Ismét csak azt mondhatom, hadd ne higgyem el, hogy a KGB ilyen puhány lett volna azzal a kémmel szemben, aki számukra fontos infók birtokában van...

Igen, az egész rettentően nagyvonalú és logikátlan. Manipulatív és felületes. Nem is nagyon tudok veled vitatkozni, viszont minden hülyeséget én sem írhattam le, kellett hagyni neked is valamit. Wink

A KGB-nél biztos a marketingesek mondták, mit kell csinálni.



Idézet :

Szóval 7,5... abba is hagyom, mert mindjárt nem lesz annyi...


Twisted Evil Twisted Evil Twisted Evil Twisted Evil



.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptySzer. Dec. 09, 2015 12:57 am

.



Senki többet




Pár hónappal ezelőtt Niwrok kolléga írt erről az olasz (!) moziról, de megmondom őszintén – Barbossa kapitány ellenére sem – nem éreztem túl nagy affinitást, hogy belevágjak a megnézésébe. Érdekesnek tűnt ugyan, de a promo kép azzal a festménnyel, no meg az ajánlóban kihangsúlyozott művészi dominencia keveredve valami fura szerelmi történettel inkább taszított, mint vonzott. Ugyanakkor kaptam egy infot spoiler alatt – az, hogy az ilyeneket elolvasom, az már az én gondom, ugye – ami viszont feltétlenül arra inspirált, hogy nézzem meg: ezzel egyszerre sikerült abszolválnom egy remek filmet, ugyanakkor egy jó kis meglepetéstől megfosztani magam. Ha nem tudtam volna, mire számítsak, minden bizonnyal még magasabb százalékot adtam volna a filmre, de még így, is, ismerve a legfőbb csavart – bár nem tudva, az mikor, honnét jön – egy kiváló történetet láttam. Egy szerelmi történetet egy 60 (??) éves szűzről, meg egy 27 éves, falak mögött élő lányról, akik az élet fura szeszélye folytán egymásba gabalyodnak.

Virgil Oldman (Geoffrey Rush) egy nagyon sikeres, nagy tudású, elismert aukcióvezető. Ő az, aki a kalapáccsal leüti az licitet, igazi sztár a szakmájában, a legnagyobb és leghíresebb aukciósházak bízzák meg árverések lebonyolításával. Hatalmas tapasztalata miatt hivatalos értékbecslő és műtárgy-szakértő, viszont az egyedüllét az idők alatt egy zsémbes öregurat csinált belőle. Csak kesztyűben fog meg mindent, hatalmas villájában a magány az egyetlen társa – no meg az a hihetetlen mennyiségű női porté, amit évek alatt felhalmozott otthon. Amik egy világtól elzárt nagy szoba falát díszítik, ahova az öreg be szokott ülni ábrándozni… köszönet a filmeseknek, hogy egyéb tevékenységét nem mutatják, miközben a rengeteg női kép között ücsörög. Ez az ő titkos, nagy gyűjteménye, amit barátjával, az aukciókon beépített emberként licitáló Billyvel (Donald Sutherland - itt is Snow elnök  Laughing  ) közösen szedett össze, ez az életének értelme – az mondjuk jó kérdés, így, hogy az ember intenzíven gyűjt filmeket, mi értelme van mindezt úgy tárolni, hogy senki ne lássa – ezek a női portrék pótolják az életéből mindvégig hiányzó gyengébbik nemet. A sztori indulásakor már kész katasztrófa az öreg: arrogáns, nagyképű, igazi celeb, így nem is lehet csodálkozni, hogy nincs mellette senki, ugyanakkor az első percektől ott van a nézőben a kíváncsiság, mi vitte őt erre az útra…

Életében a változást aztán egy titokzatos telefonhívás hozza el, egy Claire Ibbetson (Sylvia Hoeks) nevű hölgyemény formájában: a lány megkéri, hogy értékelje fel, majd vigye árverésre a szülei örökségét. Virgilnek ugyan nem tetszik az erőszakos, hazudozós, pontatlan hisztis picsa (homlokegyenest ellentétes jellemében), mint megbízó, ugyanakkor a szakmai kihívás legyőzi az ellenérzéseit és elvállalja a munkát. Csak menet közben derül ki, hogy a titokzatos lány egy rettentő ritka betegségben, ún. agoraphobiában szenved, ami szabad értelmezésben totál emberundort jelent: képtelen közösségbe menni, emberekkel érintkezni/kommunikálni (  Laughing  néha én is kezdem érzni a tüneteit). Egy bezárt szobában él immár 10 éve, amiből csak akkor merészkedik elő, hogy ha nincs a közelében senki – bizony, még a ház sánta gondnoka sem látta jó ideje. Nos,a mozi nagy részében az öregúr és a lány vagy telefonon, vagy a bezárt ajtó mögül kommunikálnak egymással… kommunikálni márpedig muszáj, mert a ház ingóságainak felértékelése, katalogizálása kikényszeríti az együttműködést kettejük között. És épp ez a film egyik lényege: az öreg beleszeret a soha nem látott lányba, míg a lány kezd megbízni valakiben, akit még csak nem is ismer.

Tudom, furán hangzik, de ez így, ebben a mixben nagyon jól sült el. A fene se gondolta volna, hogy izgalmas tud lenni egy ilyen kézzel nem fogható kapcsolat, a fene se gondolta volna, hogy annak is van varázsa, ha arra vár a néző, mikor találkozik a két főszereplő személyesen. Kifejezetten érdekes és feszült – várakozással terhelt – a férfi és a nő minden együttléte, mint ahogy törvényszerű, hogy mindketten, akik kvázi lényüktől totál idegen terepen járnak, nehezen birkóznak meg saját változásukkal. Virgil vénségére megismerheti a szerelmet, Claire meg… nos, ő meg ismét kapcsolatba kerül egy másik élőlénnyel. Legalábbis ez a fő csapás. Merthogy van más is. Egyrészt, Virgil talál az épületben egy ócska alkatrészt, majd még többet, amiből egy jó barátja segítségével egy XIX századi robotot rak össze (kvázi kilopja a házból a cuccot, Claire tudta nélkül). Robert (Jim Sturgess), az öreg barátja zseniális mérnök, egy kis műszaki bolt vezetője, s nem mellesleg Virgil szerelmi tanácsadója is egyben, aki segít összerakni a felbecsülhetetlen értékű tárgyat, ami egyben fontos próbatétele Virgil valódi énjének is: az elején rögtön megkérdőjeleződik a vonzalma az Ibbertson villa irányába. Nevezetesen, hogy Claire miatt, vagy a robot miatt jár-e oda… jó, aztán találkozás után ez talán eldől, de egy órán át semmi nem biztos.

Másrészt meg, zseniálisan van ábrázolva az öregember kifordulása korábbi önmagából: a Senki többet kiváló példája a szerelem észbontó hatásának. Ahogy Virgil gyakorlatilag háttérbe szorít mindent, ahogy összeomlik a szerelem terhe alatt, az példaértékű – s valljuk be, teljesen igaz és életszerű. Így utólag, a film után persze máshogy értékeli az ember a dolgokat, így, utólag persze látja, hogy mi volt a színjáték és mi a valóság – de akkor, nézés közben abszolút hiteles volt minden karakter minden reakciója. A kimért, zsémbes vénemberből egy aggódó, tapasztalatlan, bohém tinédzser lett, akik mindnyájan voltunk pár éve, Geoffrey Rush pedig valami eszméletlen játékkal képes megjeleníteni ezt az átváltozást. Sylvia Hoeks kisasszony viszont nem kevésbé kiválóan hozza azt a figurát, ami miatt rácsodálkozunk a mozi egy bizonyos pontján az eseményekre: az ő átváltozása menet közben inkább szemöldök ráncoltatóan fura, de a teljes film ismeretében minden más megvilágításba kerül. Nagyon sajnálom, hogy mindezt nem indokolhatom meg bővebben, de ne dobjátok el magatoktól a meglepetés élményét...

Mindezen tömjénezés mellett még pluszban feltétlenül ki kell emeljem a Világos Oldalon azt a festészeti/művészeti körítést/háttért, amit Niwrok is említett. Érdekes, mert tényleg meghatározó, de egyáltalán nem tolakodó, viszont nagyon jól áll a filmnek, és remek hangulatot ad. Sőt, néha olyannyira el lehet merülni benne, hogy mikor a modern világba kapcsolunk, fura is a hi-tech elegancia. A másik fontos és kiváló hangulatkeltő tétel a robot összerakása, ez nagyszerűen megidézte a Leleményes Hugo hangulatát. Viszont sajna van néhány apróság, amit a mozi élmény szempontjából a Sötét Oldalra kell elhelyeznem, amik – ha nem is tudták érdemben lehúzni az összképet – de elegek voltak ahhoz, hogy a Senki többet csak egy szimplán jó film legyen, ne kimagaslóan jó. Engem legeslegjobban a roppant felületesen kezelt idő zavart: olyan ugrások vannak a történetben, hogy megint csak úgy éreztem magam közben, mintha csak szimpla fényképalbumot nézegetnék. Jelenetek egymás után, amik közvetlen hatását nem ismerjük meg, viszont a következő szcénában minden változás, reakció magától értetődőnek tűnik. Eleve már, az egész eseménylánc valahol több hónapot kellett, hogy igénybe vegyen, de a történetből ez nem derül ki: se az, hogy Virgil és Claire meddig kerülgették egymást, mint valami párzásra kész állatok, sem pedig a mozi másik, rejteni kívánt szálának felépítéséhez nem szolgált támpontul. Valahogy nem is áll össze a teljes kép, mert bár a vásznon mindkettő meglehetősen sok időt sejtet, a film rohamléptekben szalad végig a több hónapos kalandon.

S még két dolog. Ha már felhoztam a párzást… a film nézése közben (még a spoiler bekövetkezte előtt) nem éreztem teljesen életszerűnek Claire és Virgil románcát, kissé nekem fura volt a fiatal lány és az aggszűz férfi kapcsolata. Oké, utólag van benn ráció, de akkor is… az ember ilyenkor elgondolkodik, hogy az, aki valamit el akar érni, mit képes bevállalni érte. A párzás, és a flashbackekben bevillanó aktus nekem kicsit illúzióromboló volt, még ha utólag értem is az egészet. A cél szentesíti az eszközt. Viszont a legeslegvégét megint csak nem tudom hova tenni: hogy mi értelme volt Virgilnek egy NASA kerékben pörögni, meg hogy a fináléban milyen sorrendben vannak az események, arról gőzöm sincs. Megint, egy icipici támpont bizony nem ártott volna.

Ettől függetlenül remek kis film,  s remélem, úgy sikerült írnom róla, hogy fogalmatok sincs miről szól VALÓJÁBAN. Tessék megnézni és megtudjátok!





80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:36 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: A tenger szívében   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptyCsüt. Dec. 17, 2015 5:51 pm

.




A tenger szívében





1851. november 14-én New Yorkban egy bizonyos Herman Melville nevű úriember tollából Moby Dick címmel – Angliában október 18-án The whale címmel – megjelent egy kalandregény, amiben egy korosodó kapitány mániákusan hajszol egy nagy fehér ámbráscetet. A bálnát Moby Dicknek hívják, ami maga a pusztító természet, a legénység pedig – bár tudják, hogy őrültség – az utolsó percekig a kapitányuk parancsait követve küzd vele a partoktól távoli óceánon. Gondolom, a történetet mindenki ismeri – már aki elég idős ahhoz, hogy emlékezzen még milyen dolog könyvet OLVASNI – viszont azt talán kevesebben tudják, hogy Melville honnan is merítette ihletét a történet megírásához. Nos, saját hajós élményei mellett a 30-as években a chilei szigetek mellett garázdálkodó, Mocha Dick névre keresztelt bálnáról keringő történetekből, illetve egy,1820-ban nantucketi kikötőből kifutott, majd szerencsétlenül járt bálnavadász hajó, az Essex esetéből.

Az A tenger szívében – egy pici meglepetésemre – pedig nem más, mint ezen az Essex sztorin (tehát elvileg valós eseményeken) alapuló, Moby Dicket is magába foglaló klasszikus tengeri történet, ám egy nagyon érdekes szemszögből. Azt az estét meséli el, ahol Menville megismerkedik magával a kalanddal, ahol az Essex egyetlen (ez amúgy dramaturgiailag fontos) túlélője nagy unszolásra elmeséli, mi történt velük 3 évtizeddel korábban. Amikor végül is kiderül, hogy a hajdanán rookie matróz milyen titkot, milyen lelki terhet cipel magával, amit még feleségének sem mondhat el. A film így válik egy két idősíkos nagyszabású kalanddá, amiben a hideg téli éjszakán elmesélt történet Menville jegyzetein keresztül megelevenedik a vásznon, s amiből majd idővel megszületik Moby Dick sztorija. Ugyanis minden prekoncepció és híresztelés ellenére ez a film egyáltalán nem egy klasszikus adaptáció, sőt, témájában sokkal inkább tekinthető az Essex katasztrófájának, mint magának a Nagy Fehér Bálna meséjének. Lecsupaszítva egy egész jól megcsinált hajós kaland, ami képes egyensúlyozni a Kapitány és Katona, a Kon-Tiki, illetve a Karib tenger kalózai között, ugyanakkor a gondolatisága és korrajza messze túlmutat a sima kalandfilm mivoltán.

Herman Melvillenek (Ben Wishaw) feltett szándéka, hogy a régóta hallgatásba burkolódzó Tom Nickersonból (Brendan Gleeson) a lehető legtöbb információt szedjen ki egy három évtizeddel ezelőtti hajószerencsétlenség kapcsán, amikor is az Essex hajó Nantuckettől távoli partokon a hullámsírba merült, a túlélői pedig egy óriási fehér bálnáról suttogtak. Menville így kis családjának össz vagyonát kockára téve bekopog az öreg, mogorva és alkoholista Tomhoz, hogy mesélje már el neki, mi is történt azon az úton – cserébe pedig fizetni is hajlandó érte (az újságírás és a bulvár hajnala??). A fickó nagy nehezen kötélnek áll és belekezd a mesélésbe, mikor is az Essex, vele a fedélzetén kifutott Nantucketből, hogy több ezer hordónyi bálnaolajjal térjen vissza, busás hasznot hozva a hajóztató cégnek és a tiszteknek. Mindig fura volt amúgy belegondolni a múltba, mikor így szembesítik vele az embert, de 1820-ban még nem volt kőolaj, így a világítást a bálnák zsírjából nyert olajjal oldották meg – épp ezért virágzó üzletág volt akkoriban a bálnavadászat (azon is érdemes elgondolkodni, hogy ez hova vezetett). Szóval az Essex kifut, kapitánya egy protekciós, tapasztalatlan bennfentes, bizonyos Pollard (Benjamin Walker), míg első tisztje egy Owen Chase nevű, nagyszájú, de profi srác (Chris „James Hunt” Hemsworth), akik között a legelső percektől érezhető ellentét feszül. Sőt, már eleve az öreg is úgy kezdi meséjét, hogy ez az egész két ember története… akik törvényszerűen konfliktusba kerülnek, majd a bajban törvényszerűen kénytelenek lesznek összedolgozni.

Ugyanis a pár hónaposra tervezett árubeszerzés másfél éves hajóúttá nyúlik, miután azok a fránya bálnák csak nem akarnak a szigonyok elé úszni – az Essex pedig, hajszolva a pénzt és a dicsőséget, meglehetősen messzi vizekre merészkedik otthontól. Vélhetően ez a hajóút a valóságban meglehetősen unalmas volt – még belegondolni is szörnyű, mit lehet csinálni egy átkozott hajón másfél évig, sok büdös és koszos férfi között – azonban Ron Howardnak csak sikerült érdekességet csempészni a film azon szakaszába is, amikor nem kimondottan az akcióról szól a történet. Egyrészt ugyebár a kapitány és az első tiszt közti feszültség tapinthatóvá tételével, másrészt meg a helyenként szenzációs kamera beállításokkal. Qrva jó volt, ahogy néha a hajó bizonyos helyeiről (egészen elképesztő helyeiről)  láthattuk az eseményeket, olyan volt, mint egy interaktív videojáték. Ami aztán a nagy összecsapásban csúcsosodott ki, a nagy ütközetben az Essex és Moby Dick között – egyébként arányaiban ez mégis meglepően kis súllyal szerepel a filmben. Aki bálnás katasztrófafilmet vár, bizony csalódhat, az A tenger szívében sokkal inkább hasonlít egy hajótöréses kalandfilmhez, ami hajótörésnek csupán kiváltó oka a Nagy Fehér Bálna.

A mozi utolsó harmada ebből kifolyólag némi Robinson Crusoe és némi Rendíthetetlen (na jó, Pi élete, de azt nem szeretem) keveredése. Kicsit ugyan nagyléptékűen, de eléggé hihetően van ábrázolva a másfél hónapos hánykódás a tengeren, a súlyos döntések dilemmája és drámája. Szinte ott vagyunk a túlélőkkel, szinte mi is érezzük a bőrünkön az egyenlítő környéki nap perzselő erejét, szinte nekünk is cserepes lesz a szánk a végére. Ron Howard viszont nagyon jól érezte meg, miből, mennyit kell mutatni – ez vonatkozik az egész filmre –, mert lehet, a csónakokban túlélésből ennél többet láttatni már sok lett volna. A rendező valahogy mindig jó ütemben váltott helyszínt, témát, hangulatot, s kivételesen az időugrásoknál sem az elsumákolást éreztem elsődleges szándéknak, hanem inkább a dinamika fenntartását. S ide kapcsolódik egy apró megjegyzés: még ha tudat alatt is, de zseniálisan van manipulálva a néző túlélés szempontjából – miután a film elején egy apró mondatocskában elhangzik, hogy Tom az Essex egyetlen túlélője, így az egész film alatt feszülten lehet várni, ki, mikor válik a hullámok áldozatává…

Külön pár szót kell mondjak a fináléról. Az érzelmi része is remekül működik, de engem sokkal jobban lenyűgözött (ismét) az a vizsgálat, ami az Essex útját volt hivatott kivizsgálni. Ugyanis megint csak megbizonyosodtam róla, hogy van, ami állandó és örök, amit soha, semmilyen korszak, rendszer nem lesz képes megváltoztatni. Maximum a maga képére formálni – bármi más ezzel kapcsolatban illúzió. A korrajz egyébként zseniális, tényleg ott vagyunk 1820-ban, tényleg járjuk a sáros, döngölt utcákat… vagy pedig tényleg kinn vagyunk a tengeren és éljük át a kalandokat magunk is (vagy épp forog a gyomrunk nekünk is a viharban – kamera, ugyebár!) A CGI vihart leszámítva a mozi látványvilága, hangulat hibátlan, a bálnák pedig szinte kiugranak a vászonból – érdemes figyelni, mennyire részletgazdag is Moby Dick, mikor elúszik mellette a kamera. S ha már bálnák… számomra egyébként a mozi egyik csúcspontja nem is feltétlenül a bálnatámadás ( Laughing , annak nagyon Cápa-utóíze volt), hanem az, amikor az első nyersanyagot kifogják. Nézni, ahogy feldolgozzák, belegondolni, ez mivel járt, mekkora energiát fordítottak erre a tengerészek, hogy a nagy pénzt a hajótársaság eltegye – s mindezt azért, hogy tudjanak világítani… számomra borzongató gondolatsor volt. Amikor meg az ifjú Tom benn van a cetben, nos, szinte öklendeztem és is. Egyébként baromira örültem, mikor felismertem az ifjú Thomas Nickersonban a srácot, Tom Hollandot, aki lenyűgöző alakítást nyújtott két éve a Lehetetlenben. Jó, hogy nem veszett el és jó, hogy megint csak remekül hozta karakterét. A srácra érdemes lesz figyelni. A másik kellemes meglepetés meg az a Cilian Murphy volt, akit nagyon régóta bírok…

Összességében számomra az A tenger szívében egy teljesen kellemes élmény volt: ha csak a felszínt nézem, kaptam egy kiváló hajós kalandfilmet, remek szereplőkkel, bálnavadászattal, hajótöréssel, túléléssel. Ha viszont mélyebb vizekbe merülünk, a környezetvédelemtől kezdve az iparosodás hajnalán át a mindent átszövő érdek pénz hatalmába is betekintést nyerhetünk. Mindezt úgy, hogy kvázi bónuszként kapunk egy rivalizálással tarkított látványos hajóutat, egy baromi jó korrajzot, meg egy remek érzést a végére, hogy még van becsület a világban. Nekem ez a mix így, ilyen formában tetszett.



80%







.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:37 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptyCsüt. Dec. 17, 2015 11:37 pm

R2-D2 írta:

A tenger szívében

Összességében számomra az A tenger szívében egy teljesen kellemes élmény volt: ha csak a felszínt nézem, kaptam egy kiváló hajós kalandfilmet, remek szereplőkkel, bálnavadászattal, hajótöréssel, túléléssel. Ha viszont mélyebb vizekbe merülünk, a környezetvédelemtől kezdve az iparosodás hajnalán át a mindent átszövő érdek pénz hatalmába is betekintést nyerhetünk. Mindezt úgy, hogy kvázi bónuszként kapunk egy rivalizálással tarkított látványos hajóutat, egy baromi jó korrajzot, meg egy remek érzést a végére, hogy még van becsület a világban. Nekem ez a mix így, ilyen formában tetszett.

80%


egyetért

Nagyjából én is ezek mentén pontoztam, úgyhogy annyival adtam nagyjából kevesebbet, amennyire kevésbé hatott rám érzelmileg.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Star Wars: Az ébredő Erő   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptyVas. Dec. 20, 2015 4:39 pm

.




Star Wars: Az ébredő Erő




„Feltámadt egy ősi erő… érezted? A Sötét Oldalt és a Fényt…”

Ha már ez volt az első, teaser trailer magyar szövege, engedjétek meg, hogy ezzel kezdjem minden bizonnyal a szokásosnál is hosszabb irományomat. Ennél jobban ugyanis semmi nem fejezheti ki az új SW film rám kifejtett hatását: nem véletlenül nem írtam az első megtekintés, az éjféli premier után kritikát. Néha jobb, ha az ember megválogatja szavait és gondolatait, néha jobb, ha hagy időt egy-egy filmnek leülepedni magában, néha kell az a bizonyos második (harmadik) nézés ahhoz, hogy megkedveljen, befogadjon valamit, ami első blikkre maximum felemás érzést vált ki belőle.

Ha meg az ember rajongónak vallja magát, mindez hatványozottan igaz: csak nem hagyja, hogy egy bénának tűnő forgatókönyv, vagy egy neki nem tetsző történetszál kifogjon rajta. Így voltam vele én is, ma, a második mozizás után sok mindent másképp láttam – sőt, igazából sok mindent láttam -, egyáltalán teljesen más hangulatban és felkészültséggel ültem be a moziba. Ebben feltétlenül szerepet játszott a Swsaga fóruma, egy hely, ahol szeretik és értik ezt az egész világot, ahonnan tudtam magamba annyi pozitív energiát szívni magamba, hogy az EP VII ismét előhozta a depresszióba süllyedt rajongói énem. Ó igen, mert azt feltétlenül el kell mondjam, hogy bár tudtam, mi fog történni benne – sosem voltam spoilerfóbiás -, a premier utáni napon én teljesen magam alatt voltam. Szomorú, ideges, türelmetlen, dühös – mindez pedig az Az ébredő Erő talán legfontosabb – de hogy legdrámaiabb, az biztos – jelenetének köszönhetően. Utoljára így Karen Traviss 66-os parancsának olvasása után éreztem, akkor kóvályogtam egész nap a világban, de még akkor sem kérdezte meg tőlem a munkahelyemen senki, mi a bajom… hát most igen. Itt, ez a film, pontosabban annak egy eseménye olyan szintű szomorúságot és dühöt váltott ki belőlem, hogy ha akkor Abrams, vagy Kasdan, vagy valamelyik Disney fejes a közelemben van, simán levágom őket egy piros fénykarddal. Az, hogy ez mennyire normális, azt mindenki döntse el maga, rám ez a film ilyen hatással volt – Abrams egy darabot aznap éjjel kivágott belőlem. És a rajongásomból…

Az fix, hogy nem ez lesz a kedvenc SW filmem. Nem is lehetne az, hisz az alapjául szolgáló SW mozi sem az, de figyelembe véve, hogy mennyire képes vagyok rajongani a prequel trilógiáért is, mennyire is el tudok merülni az Expanded Universe világában (kánon vagy nem kánon, mindegy), nem is csoda. Nekem ebből rettentően hiányzott George Lucas, hiányzott az ő kreativitása, gyermekessége, pozitív életszemlélete. Nekem, ez így túlságosan nyomasztó és szomorú, nekem, ez így, ezekkel az új figurákkal nem működik maradéktalanul. A film közben van egy dialógus, Han és Leia között: „- Új frizura. – mondja a történet egy bizonyos pontján Han Leiának. -  Régi kabát. – Válaszolja a nő - Nem, új kabát! – így a csempész. Először ezt még csak egy béna párbeszédnek gondoltam, de aztán am megmozdult bennem a kisördög: lehet, hogy Abrams ezzel is üzenni akart a nézőnek, hogy amit lát, az hiába látszik réginek, mégis új??? Kinézem belőle – a baj az, hogy nem tudott meggyőzni. Mint ahogy lenyűgözni sem: az EP VII tipikusan az a mozi lesz majd, ami minden nézéssel egyre jobban belemászik a fejembe, minden nézéssel egyre kevésbé zavarnak majd az idiótaságai és egyre jobban fognak tetszeni benne a cool dolgok. Addig viszont – marad a Sötét és a Világos Oldal, amik felváltva kapnak erőre lelkemben. Terápiás jelleggel az említett fórum sokat segít, de minden rajongásom ellenére nem mehetek el szó nélkül az EP VII nekem nem tetsző dolgai mellett…

A Sötét Oldal

Történetünk szerint ugyebár a távoli Jakku bolygón, ahol a Birodalom az utolsó, végső vereségét elszenvedte Endor után egy évvel, egy BB8-as droidba titkos információt rejt egy Lázadó (bocsánat, Ellenálló) pilóta, Poe Dameron. A Birodalom romjaiból kinőtt Első Rendnek, különösen annak maszkos vezetőjének azonban nagyon fontosak ezek az adatok, ezért mindent megtesz a pilóta vagy a robot kézre kerítéséért. A sivatagos bolygón látunk egy erődemonstrációt a rohamosztagosoktól, no meg magától Kylo Rentől is – ő a csúnya gonosz bácsi ebben az epizódban. A film első szakasza tulajdonképp nem más, mint ezen információ végighajszolása a Galaxison. Közben megismerhetjük az új trilógia mindhárom új szereplőjét, egy Rey nevű roncsvadász nő és egy FN2187 nevű (ebből lesz a Finn) dezertőr rohamosztagos személyében. Nem rögtön az elején, de hamarosan feltűnnek aztán a nagy öregek, a Galaxis korábbi hősei, valamint az elengedhetetlen kellék, a Falcon is. Fura, de amúgy én úgy éreztem – még másodjára is!! – hogy az igazi SW feeling csak akkor került elő a filmben, amikor először a Falcon, majd Han és Chewie előkerül… addig, addig nekem egy sima akció sci-fi volt, mindenféle különösebb kötődés nélkül.

Ha ennyiből még nem jön le – többet viszont semmiképp nem szabad mondani róla - az EP VII nem más, mint az EP IV újraforgatása. Jó, ez talán így kicsit valóban erős, de túlságosan sok az egyezés a korábbi mozival, hogy véletlen legyen: az egész fő történetszál, a főbb helyszínek, némileg a drámai él is mind-mind a Klasszikus Trilógia /OT (utálom ezt a címet) első epizódjára emlékeztet. Kétlem, hogy mindez véletlen lenne – ismerve a világ Lucas és Előzmény Trilógia/PT (ezt is utálom – számomra csak a saga van) utálatát – Abrams és a Disney biztonsági játékra ment. A sok elveszettnek hitt rajongó visszaszerzése érdekében csináltak egy olyan filmet, amibe új köntösbe öltöztették a rajongók színes üvegen át nézett tárgyát, s változtatva, frissítve ugyan az eseményeket, de mégiscsak nagyon hasonlót adnak el még egyszer. Mindezt meg még megfejelték már forgatás közben a sok nyilatkozattal, hogy most aztán mindent megépítünk, mert az az igazi star wars… lófaszt az. Attól még semmi nem lesz jobb, ha maszkokban futkosnak a színészek díszletek között, ha gáz a sztori.

Nem elsősorban csak az a bajom, hogy Abrams kinyalja az OT rajongók seggét, hogy az egész film valóban egy ún. fan service. A vallatódroid, Luke kiképzőgömbje, a maszkok, a sakktábla baromi jó és ötletes dolog, tényleg kell a folytonossághoz és tényleg jó easter eggnek –viszont a star wars nem csak az OT-ből áll. E szempontból viszont az alkotók a nagyközönség számára totál ignorálták a PT-t, néhány igazi „kocka” ugyan kiszúrhat kapcsolódási pontokat ( pl. Maz Katana zászlói, egyszer a sithek, illetve egyszer a klónok említése), viszont nyilvános és nyilvánvalóan felvállalt kötődés a PT-hez nincs. Még Coruscant sincs, ami ugyebár több ezer évig volt a kormányzás központja, de miután az Timothy Zahntól származik és az OT-be csak a módosításokkal került be, ezért aljas módon kihagyták. Helyette van valami noname világ, valami Hosnian Prime, ahol most a szenátus ülésezik… és ez nekem nagyon, de nagyon nem jött be. Én legalább annyira szeretem a PT-t, mind az OT-t, nekem a saga egy és megbonthatatlan – ehhez képest Abrams és bandája szinte csak az OT-hez nyúlt vissza…

Azt sem teljesen értem, mi ez a mostani világ és berendezkedés, ami jelenleg a Galaxisban van. Az A Jedi visszatér mindent elsöprő pozitív érzése után kimondottan kényesnek érzem azt, hogy a három IKONOKUS szereplő, a Galaxis többszörös megmentői szerteszét vannak a világban, köztük a kapocs gyakorlatilag megszűnt, a saga legfontosabb figurája, Luke meg szabályosan lement a térképről. Hogyan? Miként? Miért? Mi ez az új világ, amibe csöppentem??? Velem együtt szerintem qrva sokak nem erre számítottak (a nézőtéren konkrétan többektől hallottam), s még ha azt is beleveszem, hogy az OT főszereplői fölött eljárt az idő, még ha el is fogadom, hogy nekik már nem kell végig akciózni … ez akkor sem jó így. Leiából, a szenátorból, a politikusból meg tábornokot csinálni?  Úgy vagyok vele, ahogy más filmeknél is voltam: nekem nem elég, ha az írók azt mondják: nesze, itt egy világ, fogadd el, bazzeg és ne kérdezősködj.  A csúcs mindebben meg az lesz, mikor Maz Katana, az egyik szereplő egy nagyon fontos és kérdésre azt a választ adja, hogy – Jó kérdés. De most nincs rá idő (válaszolni). Persze, bazzeg, mert nem tudjátok a választ, kitaláltatok valamit, amiről azt hiszitek, cool dolog, de megmagyarázni, azt smafu… és ez vonatkozik kvázi az egész filmre.

A történeten, a párbeszédeken nagyon meglátszik a kapkodva megírt forgatókönyv, ami szimplán kimerült abban, hogy az erőviszonyok nagyjából ugyanazok,  mint 30 éve, megint van egy szuperfegyver, amit megint el kell pusztítani. Önmagában a szuperfegyverről és az überfőgonosszról is rengeteg kérdést lehetne feltenni, de itt semmire sincs válasz és idő… ugyanis a filmben egyetlen egy perc megállás nincs. Így csak kapkodhatjuk a fejünket, hogyan is képes a képzetlen lány egy láthatóan erősebb ellenféllel felvenni a harcot, hogyan is tud az az ember, aki a mozi elején még MEGÁLLÍTJA a lézerpisztoly lövését a levegőben, kvázi alulmaradni egy Erőt épp hogy csak megismerő lánnyal szemben…


A Világos Oldal

Ugyan akkor az van, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a 7 bemutatott SW film közül 6-ot moziban néztem, premierkor. Az EP VII híre, egyáltalán létrejötte és az, hogy ismét moziba mehettem egy SW filmre, teljesen lázba tudott hozni, akárcsak, mint rég, így mikor elkezdődött a film ( Laughing , Disney logo, de fanfár nélkül!!) gyermeki izgalommal bámultam a képernyőt. Rögtön az elején arra gondoltam, hogy talán még soha nem volt SW film kezdése ennyire intenzív, még sosem kezdődött ekkora pörgéssel egyik mozi sem. Az egész felütés a faluval, a Falcon hajszájával, majd a meglógással a csillagrombolóról egyszerűen zseniális. Amilyen beállításokat Abrams használ, ahonnan nézzük a jeleneteket, az nagyon jó – már-már olyan, mint egy interaktív videojáték, amilyen intenzitással meg pörögnek az események, az minden eddigit – és minden elvárást felülmúlt. E tekintetben az OT a cipőjét sem viheti az EP VII-nek…

Amikor Han és Chewie (meg később Leia) belép a képbe, az ember szíve összeszorul. Akkor, ott hirtelen maga alá temet a múlt, akkor, ott hirtelen tizenéves gyerekké válik az ember: hisz láthatja azt a Han Solot, aki 12 parszek alatt tette meg a Kessel futamot, aki a Lázadók Szövetségének a tábornokaként elévülhetetlen érdemeket szerzett a Birodalom bukásában. Vele megérkezik végre az igazi SW feeling, a karaktere még ennyi idősen is rettentő cool, az egész saga talán legjobb és legkedveltebb figurája. Én anno miatta szerettem meg az egészet, az ő lazasága, szabályokat semmibe vevő jelleme rántott be a SW világába – így imádtam minden pillanatát a vásznon. Vele és Chewival a klasszikus humor is visszatért a moziba, a Starkillerre tett út meg csak is egy ember fejéből pattanhatott ki, Soloéból… ráadásul Harrison Ford nekem mindig is Han Solo volt elsősorban, s csak másodsorban volt Indy.

A mozi képi világa lenyűgöző. Abrams arra nagyon ráérzett, hogy a Galaxist megtöltse mindenféle különc figurával, legyünk akár a Jakkun, akár Maznál a Takodana-n, de még a Hosnian Prime szenátusában is vannak új szerzetek. Sőt, talán mindenki új, nagyon kevés ismerős faj tűnt fel. Nem hiába, hatalmas tud lenni a Galaxis… Két ismerős fajnak/szereplőnek kimondottan örültem: itt van az az Ackbar admirális, aki ugye a II. Halálcsillag elleni támadást vezette, aki a Dac bolygón aktív részese volt a második mon calamari csatának, s aki Tarkin rabszolgája is volt egy időben. A másik, aki feltűnik, az a bizonyos Nien Numb, a sullustiai csempész, aki Lando másodpilótája volt a Falconon a gyilkos repüléskor – nos, nagy örömömre szolgált, hogy ők élnek és a Köztársaságot (bocsánat, Ellenállást szolgálják). A D’Qar bolygó, illetve annak gyűrűje ahol az Ellenállás bázisa van, lélegzetelállító, de a film összes légi csatája az: leszarom, mi a CGI és mi nem az, az a lényeg, hogy magával ragadó legyen. Az lett. Még a fénykardpárbajok is, amik sajnos nem voltak olyan szépen megkoreografáltak, mint a PT idején, de nyersességük, vadságuk remekül átjött a vásznon.

Tátott szájjal bámultam a filmet és szép lassan megkedveltem gyakorlatilag mindenkit. Különösen Reyt, aki az új trilógia kulcsfigurája lehet – még akkor is, ha jelenleg több a kérdés vele kapcsolatban, mint információ – de Poe, a vagány Fekete Osztag vezető (FEKETE X-SZÁRNYÚ!!! KIRÁLY!!) is hamar szívembe lopta magát. Ahogy haladunk előre, egyre inkább valós egyéniséggé válik mindenki, egyre inkább körvonalazódik, ki hova is kerül a sakktáblán. Reyre lehet alapozni a jövőben, ha valaki képes újjáindítani a Jedi rendet, akkor ő lehet az. Csak egy jó kiképzés kell… Abban reménykedem – és ez itt most az optimizmus helye –, hogy a Disney tudatosan építkezik, az MCU-hoz hasonlóan nemsokára egy gigászi magyarázó univerzum jön majd létre, amiben minden feltett kérdésre választ kapunk. Legyen az könyv, játék, TV sorozat, animáció bármi. Az Az ébredő Erő egy új világ kezdete lehet, egy világé, amiben a régi szereplők szépen (szerintem drámai módon) háttérbe fognak szorulni, átadni helyüket egy új generációnak. A generációváltás azonban most nem úgy történt meg, hogy a bevallottan új (gyerek) nézőknek mesefigurákkal telepakolt történetet csináltak, hanem vérfrissítéssel elmesélték még egyszer a kezdeteket – bízva abban, hogy a bevált recept egyszer már működött. Veszélyes játék ez, de úgy néz ki, működik. De a világ szerint hiába ez a legjobb SW film az A Birodalom visszavág óta… nos, miután én azt soha nem szerettem, számomra ez a legrosszabb SW film az A Birodalom visszavág óta.

Ettől én még ugyanúgy szeretem az egészet, csak most még túl sok a kérdőjel és túl kevés a válasz. Meg tessék kicsit a PT-re is építeni, mert az is ugyanúgy a SW része. Akár tetszik egyeseknek, akár nem.





70% (2015)

..........................

50% (2017)



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:40 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptyVas. Dec. 20, 2015 9:59 pm

R2-D2 írta:

Star Wars: Az ébredő Erő

„Feltámadt egy ősi erő… érezted? A Sötét Oldalt és a Fényt…”

Ha már ez volt az első, teaser trailer magyar szövege, engedjétek meg, hogy ezzel kezdjem minden bizonnyal a szokásosnál is hosszabb irományomat. Ennél jobban ugyanis semmi nem fejezheti ki az új SW film rám kifejtett hatását: nem véletlenül nem írtam az első megtekintés, az éjféli premier után kritikát. Néha jobb, ha az ember megválogatja szavait és gondolatait, néha jobb, ha hagy időt egy-egy filmnek leülepedni magában, néha kell az a bizonyos második (harmadik) nézés ahhoz, hogy megkedveljen, befogadjon valamit, ami első blikkre maximum felemás érzést vált ki belőle.

Ettől én még ugyanúgy szeretem az egészet, csak most még túl sok a kérdőjel és túl kevés a válasz. Meg tessék kicsit a PT-re is építeni, mert az is ugyanúgy a SW része. Akár tetszik egyeseknek, akár nem.

70%


Bár nyilván lehetne róla beszélni meg kérdezni, inkább csak a spoilerfóbia ütötte meg a "fülem" Smile.

Hányszor is írtad/írtuk le akár csak itt, hogy mennyivel jobb nem tudni dolgokat egy filmről, hogy mennyivel hatásosabb, ha ott helyben szembesül fordulatokkal a néző Smile ? Persze értem én, hogy a negatív élményekre jobb előre felkészülni, különben lehet, hogy ott helyben téped le a vásznat fuck off  Wink  , de akkor is Smile ...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptyVas. Dec. 20, 2015 10:05 pm

Niwrok írta:

Star Wars: Az ébredő Erő


Bár nyilván lehetne róla beszélni meg kérdezni, inkább csak a spoilerfóbia ütötte meg a "fülem" Smile.

Hányszor is írtad/írtuk le akár csak itt, hogy mennyivel jobb nem tudni dolgokat egy filmről, hogy mennyivel hatásosabb, ha ott helyben szembesül fordulatokkal a néző Smile ? Persze értem én, hogy a negatív élményekre jobb előre felkészülni, különben lehet, hogy ott helyben téped le a vásznat fuck off  Wink  , de akkor is Smile ...
.

Ez esetben tényleg jobb, hogy tudtam...  a barátom majdnem kiment a filmről (csak sokan voltak).

Egyébként van, mikor számít, van mikor nem. Mindkettőre van példa.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Da Vinci démonai S3   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptyVas. Dec. 27, 2015 7:15 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 0kArPJt




Da Vinci démonai S3




„Otranto város Olaszország Puglia régiójában, Lecce megyében. Hírnevét az itt tenyésztett lófajtának (murgese) köszönheti.Hírnevét az 1480-as csatának köszönheti, amikor az Ahmed pasa által vezetett török flotta ostrom alá vette és elfoglalta a várost. A csatában a törökök több, mint 12 000 embert mészároltak le. A törökök kiválasztottak 800 lakost, felvitték Minerva hegyére és ultimátumot adtak, vagy áttérnek az iszlám hitre, vagy lefejezik őket. A mártírok koponyái és csontjai a mai napig is az otrantói katedrális falait díszítik. A pápa kereszteshadjáratot hirdetett Otranto felszabadítására… „ /Wiki/

Na. Ezt most csak azért idéztem be, mert két dolog miatt is fontos. Egyrészt ugyebár a második évad végén Da Vinci és az ellenségekből hirtelen kényszerű szövetségessé vált olasz brigád elszörnyedve látja ezen város partjaihoz közeledő török hajóhadat – Leo pedig megdöbbenve látja, hogy a rekordgyorsasággal megépített ágyúja épp anyját veszi célba. Másrészt meg… kicsit utána olvasva a dolgoknak, sokadszorra nyűgöz le, mennyire is épít, alapoz ez a sorozat a történelemre, mennyire is tud kötődni bizonyos eseményekhez, szereplőkhöz – ugyanakkor milyen zseniálisan formálja ezen eseményeket a saját képére, stílusára. A Da Vinci démonai a harmadik (s sajnos befejező) évadára tulajdonképp nem változtat a jól megszokott összetevőin: egy kibaszott jó történelmi kalandfilm 10 órán át, amiben a második szezonhoz hasonlóan központi szerepet kap Leo, mint Itália elsőszámú hadmérnöke. A lényeg amúgy pont ezen van: a sorozat (szerencsére) teljesen háttérbe szorítja a festő, művész Da Vincit, s előtérbe tolja a mérnököt, akinek a történet szerint a saját maga által tervezett eszközökkel kell hadba szállnia…

Ha önmagától a történelemtől, a sorozat sztorijától elvonatkoztatunk – ami megjegyzem, az utolsó pillanatig izgalmas, érdekes és fordulatos –, rengeteg nagyon érdekes aspektusa, kiegészített nézőpontja van az egész évadnak. Mindenekelőtt ugyebár Leonardo és az ő démonai… ha már ez a sorozat címe is. Szegénynek még sosem kellett ily mértékű pszichés terhekkel megbirkózni, még sosem sikerült őt a zsenialitás és az őrület határa közti szűk mezsgyén ennyire az őrület felé tolni. Nem elég a sorozatos családi tragédiák egymásutánja, a Labirintus – amúgy szenzációs – mechanikai szerkezetében megkísérelt átformálás egyértelműen a csúcsa az egésznek. Egyszerre van benn a szektás vonal (s annak kritikája), aztán az emberben lévő sötétség/gonosz felébresztésének folyamata, no meg önmagában a szembe csepegtetett szer nézni is borzongató hatása. Ehhez kapcsolódik az S3E4, The Labrys című fejezet, ami az egyik személyes kedvencem lett az évadból: annak ellenére, hogy valahol totál idegen e sorozattól ez a látomásos, alternatív világos kitekintés (inkább Lost), nekem nagyon bejött ez a „Mi lett volna, ha?” gondolatsor. Ráadásul az elején csak passogtam, mi a fene is ez, amit látok, az alkotóknak sikerült teljesen tévútra vinni – pedig ha belegondolok, már az egész képi világ, a szűrőzés alapján rájöhettem volna a turpisságra. Nekem nagyon bejött ez a kis kitérő – már csak pszichikai hatása miatt is: jó nézni, mikor a szorult helyzetben lévő hős körül hirtelen rendbe jön minden –, nem beszélve az egész labirintusos nyomozás, csapda feloldásáról. A másik kedvenc szezonbéli szálamról…

Már az elősző évadban nyilvánvaló volt, hogy Leonardó és Riario kapcsolata sokkal több szimpla rivalizálásnál és ellenségeskedésnél. Ha belegondolok, több évadon keresztül felépített remek íve van a kapcsolatuknak, ami itt majd az Itáliai Mészáros figurájában csúcsosodik ki… pontosabban majd Leo műhelyében. Egyszerűen zseniális az az epizód, a két férfi ( Laughing inkább Leo és az Ördög) pszichés párharca: egyszerre idézte meg a jobban/hitelesebben sikerült Ördögűzős mozikat, s egyszerre volt a Hannibal/Will Graham páros reprodukálása a középkori Firenzében. Egyébként is, ebben az évadban a rituális és egyéb gyilkosságokkal még hatványozottabban érezni a Hannibal vonalat, s amit már az elsőnél is írtam: „Mindazonáltal én még valakit érzek Da Vinciben: a Hannibal sorozat Will Grahamjét… az ő elborult, látomásokkal teli intuitív világa nagymértékben jellemzi Leot. „ Nos, ehhez immár kétség nem fér. Csak míg korábban ellenfele, úgymond "vad"ja nem volt, most már az is van. Rettentő jó lett a két főszereplő kapcsolata, s a harmadik évadra a korábban hiányolt erős karakterekből sem lett hiány.

Mert mit is lehet mondani arra a nőre, a velencei Laura Ceretara, aki hűtlen, ámde halott, álló fasszal meghalt, majd hullamerevségben leledző férjének nemi szervét csak úgy simán letöri? Vagy Madame Singhre, akinek bordélyházában aztán tényleg az összes emberi perverziót kiélheti a kedves vendég – viszont a nem kívánatos vendégeket szinte törvényszerűen lepisálják?? Vagy egy új figurára, Sophiara, aki gyakorlatilag Leonardo női lenyomata/megfelelője, aki majdnem olyan magabiztosan intuitív a világ furcsaságaiban, mint Leo?? S ráadásul nem véletlenül... Minden behozott új szereplő kiválóan illeszkedik a nagy egészbe, a régiek meg… hát az aztán még csak a csúcs. Úgy érzem a harmadik évadra minden karakter beérett, minden színész megtalálta a megformálásához szükséges érzelmi töltetet. Nem is tudnék külön kiemelni senkit, Leon és Riarion kívül talán Lorenzo és Sixtus pápa az, aki megint átlagon felül teljesített, ez a vén fasz, ez a kegyetlen öregember a maga hatalmi játékaival zseniálisan jeleníti meg mindazt, amit magam is gondolok az egyházról – legalábbis az akkori egyházról mindenképp.

S ha már hatalmi játékok. Ugyebár az összes hasonló sorozat – így a Da Vinci démonai is – alapból használja az adott korszak politikai viszonyait, hatalmi manipulációit. Ebben az új évadban egy konkrét rejtély helyett (Levelek Könyve) a hangsúly egyértelműen az oszmán-olasz konfliktusra, az azzal járó machinációkra helyeződik. Nekem eszméletlenül bejött az egésznek a hangulata, a Mithrasz fiai, a Labirintus, a harc kvázi Itáliáért és a pápai trónért (Riario fináléja brutál jó!!). Önmagában a csatajelenetek is zseniálisak – egyáltalán nem látszik a TV jelleg – de a dolgok mögé nézve ismét csak sokkal érdekesebb gondolatokat fedezhetünk fel. Az ember nézőpontját kétségkívül befolyásolja a napi politika és a világ eseményei, tragédiái, de azért az iszám nevében elkövetett lefejezések most, az Iszlám Állam és a Boko Haram tükrében húsbavágóan élesen hatottak: a világ semmit nem változik, az iszlámot pedig sokan, sokszor használták már népirtó (vallási) célra. Ugyanez fordítva is igaz, a Sixtus által meghirdetett keresztes háború – bár itt sajnos nem láttuk beteljesedését – brutalitásában, céljaiban nem sokban különbözött ettől. A lényeg az, hogy ismét csak önigazolást nyert a vallással, a vallás nevében elküvetett népirtásokkal szemben fennálló ellenérzésem. Nem vagyok benn biztos, hogy az alkotók célja is ez volt, de rám ez így hatott.

S még valami, amit újfent a sorozat pozitív változásaihoz írhatok: egész kellemesen lágyult a Da Vinci démonai világa. Nekem kifejezetten bejött ez a nézőbarátibb, kalandosabb vonal: sem az öncélú erotika nem hiányzott, sem pedig Leo szürreális látomásai. Egy picit talán Da Vinci fura volt ujjjátéka nélkül, de összességében a már említett gigászi kalandfilm jelleg előtérbe kerülése szerintem jót tett a sorozatnak. A technikai rész egyszerűen pazar, az ötletelés meg – mármint hogy felhasználták, megépítették Da Vinci VALÓS találmányait – parádés. Azért kíváncsi lennék, hol tartana a mai haditechnika, ha már 1480-ban létezett volna tank, víz alatti aknamező, repülő (drón), stb...  A Da Vinci démonai egyik lenyűgöző aspektusa pedig pont az, hogy úgy mesél el egy fiktív történetet,hogy belehelyezi egy olyan közegbe, ami teljesen hihetővé és hitelessé teszi azt – magam részéről pedig ezek után Da Vinci nem a Mona Lisa alapján lesz emlékezetes, hanem pl. a tank feltalálásáról.

Én rettentően sajnálom, hogy ennek, így vége, én még elnézegettem volna ezt a középkori itáliai tablót.




85%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptyVas. Dec. 27, 2015 11:58 pm

R2-D2 írta:

Da Vinci démonai S3

Én rettentően sajnálom, hogy ennek, így vége, én még elnézegettem volna ezt a középkori itáliai tablót.

85%


Ezzel így maximálisan egyetértek, de persze nem lehet megtippelni, ha nem egy évadba kell belepasszírozni az összes ötletet, új szereplőt, pszicho-drámát és összeesküvést, akkor mikorra fulladt volna ki a sorozat. Ahogy mondtam, a csúcson hagyták abba, és bár már előtte is kötődtem a karakterhez és az egész reneszánsz korhoz, az akkori Firenzéhez és Rómához, ennek befolyása nélkül is a Da Vinci démonai volt az utóbbi idő sorozatai közül az egyik legstabilabban magas szintű élményt nyújtó darab nekem.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Az ismeretlen Drakula   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 EmptyKedd Dec. 29, 2015 3:01 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 0bINYMA





Az ismeretlen Drakula





"III. Vlad, más néven Karóbahúzó Vlad havasalföldi fejedelem volt 1448-ban, 1456 és 1462 között, valamint 1476-ban. A Drǎculea, Vlad román keresztneve, apja nevéből, a Draculból származtatható. A dracul Vlad korában sárkányt és démont is jelentett, ami név eredetileg a Sárkány Lovagrendre utalt, a sárkány ugyanis latinul draco. Utóneve, a Țepeș vagy Cepes (magyarul karóbahúzó) a legkedveltebb kivégzési módszerével, a karóbahúzással hozható kapcsolatba - hírnevét is az uralkodása alatti különös kegyetlenkedéseivel szerezte. Az oszmánok Kazıklı Bey néven ismerték, ami Karóbahúzó Herceget jelent, Vladot több korabeli írásban Draculaként említették meg, mint például az erdélyi szászok feljegyzéseiben és Jan Długosz krónikájában. Uralkodóként az Oszmán Birodalomtól független politikát folytatott és harcolt az oszmán terjeszkedés ellen. Éppen emiatt Romániában III. Vladot Havasalföld védelmezőjének tekintik. Olyannyira, hogy Vlad Dracul fia ma is népszerű történelmi és pop-kult figura Romániában; szállodák, vendéglők cégérein gyakori jelenség. Egy radiátor és fürdőszoba nagykereskedés reklámjában például Vlad Țepeș egy pezsgőfürdős kádat tesztel a háttérben látható mezőn álló számos, karóba húzott ember látványában gyönyörködve."

Szerintem minden valamirevaló filmrajongónak a polcán/merevlemezén sorban állnak a megnézésre, esetleg újrázásra váró filmek, de az ember sokszor csak áll a polc előtt és megfelelő hangulat hiányában elképzelése sincs, mit nézzen. Az Az ismeretlen Drakula nálam bizony jó pár hónapja várt a sorára, s fogalmam sincs, mikor néztem volna meg (hisz láttam már a moziban) – ha nincs a Da Vinci démonai S3, abban pedig nem kerül elő a havasföldi fejedelem újra az oszmán hódítás keretében. Így viszont szinte törvényszerű volt, hogy még egy napot töltsek a középkorban, s hogy újranézzem ezt a rettentő szórakoztató és látványos mozit – no meg hogy, jó szokásom szerint kicsit utánanézzek, mi is a valós alapja a történetnek (a két mozgókép tükrében). Nos, a hűség nagyobb, mint gondoltam, így utólag csupán annyi birizgálja a processzoromat, hogy mr. Vlad azért korántsem volt annyira szimpatikus faszi, mint azt itt sugallták.

A film akkor veszi fel a történelem fonalát, mikor is Vlad (Luke Evans) hazatér a törököktől, s éveken át békében és jólétben igazgatja kis birodalmát. A széles történelmi tabló a magyar háttérrel ugyan elmarad, de igazándiból egyáltalán nem is hiányzik: a sztori sokkal inkább van kihegyezve a gróf családi kötődésére, mint az aktuális politikai viszonyokra. A mozi első szakasza egy már-már idilli kis családi kalandfilm, amiben a messziről hazatért apuka boldogan éldegél feleségével (Sarah Gadon) és kisfiával (Art „Stark” Parkinson), nyugalmat, békét és gazdagságot hoz birodalmára. A múltat mélyre temeti magában, az arra emlékeztető páncélt meg bezárja egy szekrénybe – így  a karóbahúzó vadállat nyugovóra tér… egészen addig, míg a török csapatok vezére, Vlad mostohatestvére, II. Mehmet (Dominic Cooper – mint egy rossz buzi ebben a szemfestésben) nem követel 1000 gyereket a szultán hadseregébe utánpótlásnak. Amúgy, mikor ezt először láttam, csupán hangulatfokozónak, konfliktuskirobbantó húzásnak gondoltam, a valóság azonban épp oly szörnyű, mint a fikció: a török sereg veszteségeit a meghódított földekről elhurcolt gyerekek kényszersorozásával és integrációjával pótolta. Vajon miért is érzem már megint egy rohadt erőszakos dolognak ezt az egész iszlám gondolkodást??

Vlad életében és a filmben akkor áll be az igazi változás, amikor tényszerűen ellenszegül a török akaratnak: bizonyítva gyilkos képességeit és ösztönét, pillanatok alatt elintéz egy maroknyi janicsárt, ezzel viszont rászabadítja a poklot a birodalmára. Vlad tisztában van vele, hogy egyedül gyenge felvenni a harcot – épp ezért visszamegy abba a Törött fog nevű hegybe, ahol valami hatalmas erejű dolog lakozik, s alkut köt az ott lakó vámpírral (Charles „Lannister” Dance), ami következtében iszonyat erőre tesz szert. Drakula azonban még mindig nem született meg, ugyanis az alku három nap után felmondható, ha Vlad nem iszik embervért három napig, akkor visszaváltozhat emberré… ami persze nem olyan egyszerű. Az Az ismeretlen Drakula pedig nagyon jól fogja meg ezt a szakaszát a karakternek, ezt az átváltozás előtti szakaszt, amikor Vald ereje pusztító a törökre nézve és mégis oly kevés az önmegtartóztatásra. A film egész jól manipulálja a nézőt, gyakorlatilag végig a vámpírrá váló főhős mellé sikerül állni – hisz legyen az a török, vagy akár saját fajtársai – egy gyerek feláldozása, elrablása önmagában akkora érzelmi töltettel bírhat, hogy akkor is a karakter mellé állunk, ha tudjuk, hogy igazából egy tömeggyilkos. Ha a gonosz egy másik, nagyobb gonoszt győz le…

Az egészet leginkább a Ridley Scott féle Robin Hoodhoz tudom hasonlítani. Fogtak egy közismert figurát, aminek adtak egy olyan eredettörténetet, amibe igazából belekötni nem lehet. Drakula még Vald korában kimondottan szerethető fickó, s mikor átváltozik, akkor sem támad meg ártatlanokat. Talán nem ez az első Drakula témájú film, amiben szimpatikussá tették a címszereplőt, de szerintem ez az első, amiben végig a jó oldalon áll, amiben veszteségeit a néző képes átérezni. A korai román történelem és az oszmán hódítás beillesztése meg egyszerűen szenzációs, a legenda egy fix korba, fix történelmi háttér elé helyezve sokkal hitelesebb és valósabb, mint egy fiktív történetben. Az Az ismeretlen Darkula jó ideig akár egy történelmi filmként is megállja a helyét, és mikor átvált fantasybe/fikcióvá, akkor meglepő módon az ember nem fogja a fejét tőle. E tekintetben a legközelebbi rokona tényleg a Da Vinci démonai, abban kavarodik így a valóság és a fantázia – ha jó belegondolok, akár egy spin offnak is elmenne – vagy még esetleg a 47 Ronint lehet példakánt felhozni. Annak volt hasonló koncepciója, ott keveredett a történelmi háttér, szereplő a fantasyvel.

Szóval van egy érdekes kor, egy szerethető főhős (család), akivel gyakorlatilag végig tudunk azonosulni: Luke Evans pedig nagy segítség ebben, ( Laughing  én mindig is csak az idősebb Orlando Bloomot látom benne). Az Az imeretlen Drakula színészgárdájára amúgy sem lehet panasz, én innen mindenkit bírtam – de azt hiszem, hiába lenne a parádé, ha ehhez nem lenne egy érdekes, eredeti, a korábbi dogmákat döntögető forgatókönyv, illetve annak a tisztességes vászonra vitele. Sajna csak tisztességes és nem kiváló, mert a CGI-től hemzsegő mozi néhány helyen bizony megbicsaklik a látvány terén, különösen a nagytotáloknál és a nagyobb csatajeleneteknél. Míg a barlangban a vámpíros szcénák nagyon jók, sőt, a denevérekké átalakulás is megfelelő, a madárcsapások egy gyengébb videojáték színvonalát hozzák. Amúgy is, ez az ökölbe szorított kéz hatására formálódó felhő erősen Múmiára hajaz, vagy inkább Zion ostromára, de ahogy lecsap a törökre, az kimondottan kidolgozatlan. nagyon rajzolt. Ami meg valós, Drakula az ezer török ellen, amit leforgattak valójában statisztákkal, az egyrészt olyan sötét, hogy lófaszt se látni, másrészt meg olyan gyors és agyonvágott, hogy lófaszt se látni. Pedig a kardban tükröződő csata kimondottan jó ötlet és nézőpont. A vámpírrá válás viszont jó, mint ahogy a végén a kis csapat is (különösen a nőknek adott egy remek kis ízt a vámpír kinézet).

Szóval, én azt mondom, soha rosszabb fantasyt: kellően rövid, látványos, érzelmes, mikor kell, pörgős.  Ha csak ezt a filmet láttam volna, simán megérteném Vlad Tepes jelenlegi státuszát Romániában: egy szimpatikus ürge, aki bármit megtett a családjáért. Ja, hogy mellékesen vámpír lett? Nem vagyok török, nem érdekel…




75%



Ui: A film BD kiadása kifejezetten jól sikerült, érdekes, magyar feliratos extrákkal megpakolva. A szokásos egymást dicsérő PR anyag helyett elsősorban Luke Evansara fókuszálva ugyan, de kicsit elvisz a forgatásra. Azt pedig szeretem. Smile




.



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 11, 2019 1:20 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 36 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
36 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 19 ... 35, 36, 37 ... 51 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: