Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 18 ... 32, 33, 34 ... 50 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Az utolsó boszorkányvadász   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyHétf. Okt. 26, 2015 8:35 pm

.




Az utolsó boszorkányvadász





Boszorkányok márpedig léteznek… ezt minden férfiember tudja, aki esetleg még nem, előbb-utóbb az is hamarosan megismerkedik velük. Mágiájuk, varázslataik uralják életünket, néha kevésbé, néha erőteljesebben irányítanak minket, nélkülük a világ nem lenne az ami. Gondolom, ezt Hollywoodban ugyanúgy tudják, ezért időről időre előveszik a témát és mindenféle fantasyba és mesébe csomagolva élik ki vágyukat a világ boszorkátalanítására – ennek legutóbbi kísérlete a Vin Diesel nevével fémjelzett Az utolsó boszorkányvadász.

A teljes korrektség kedvéért annyit mindenképp el kell mondanom, hogy imádom ezt az egész világot. Sam és Dean Winchester tanítványaként a világ legtermészetesebb dolgának tartom, hogy boszorkányok léteznek, a bár többnyire gonosz varázserővel ábrázolják őket – igazából jogos is, hisz a békében éldegélő boszik nem hívják fel magukra a figyelmet – azért jócskán vannak jó-, vagy minimum semleges szándékú banyák. Hisz ez már az Ózban is így volt…na szóval. Jó néhány hasonló témájú filmes élmény után ültem be az új kalandra – és megmondom őszintén a film nagy részében, egészen a végéig egészen remekül éreztem magam rajta. A fináléra, a barlangban viszont összeomlott minden, s ha már omlás, azt sem bántam volna, ha az egész lehetetlen helyszín, templom alatti katakomba rendszer azzal a transformers meghajtós enttel összedől a végére. Hihetetlen, hogy egy viszonylag normális és saját kereteit nagyjából tiszteletben tartó mozi a végére hogy tud így összezuhanni, szereplői csak az írói ökörség miatt (mindenféle alap nélkül) köpönyeget fordítani, illetve az egész egy gigászinak épp nem nevezhető, ámde annál idiótább bunyóba fulladni. De ne rohanjunk előre, addig bizony nagyon sok kellemes percet szerzett nekem a film…

Az első képeken egy viking kinézetű horda épp egy baszott hangulatos helyszínen egy óriási fához igyekszik, amiben a boszorkánykirálynőt vélik tanyázni. A film szerint a nő okozta a pestist a földön, így igazán megérdemel egy gigászi seggberúgást: Kaulder (Vin Diesel), az egyik harcos, a Vas és Kereszt kardforgatója meg is hozza neki azt. Itt most még ne menjünk bele abba, hogy egy ekkora hatalmú boszorkány ellenében egy mágiával nem bíró földi halandónak mi esélye lenne (semmi), mert ekkor itt még igazából nem tudhatjuk, a főboszi mire képes – erre majd ott lesz a már emlegetett finálé -, inkább dicsérjük meg az első képkockák lenyűgöző képi világát. Mert bizony legyen az akár a hó, akár a fa, a tűz, a vas, de legfőképp a kukacos boszi, minden tökéletesen néz ki. Fura mód akkor, adott pillanatban arra sem gondoltam még, hogy a Boszi Királynő mennyire is az Evil Deadbe való, s arra sem, hogy igazából miért is nem próbál arca elé maszkot varázsolni: Julie Engelbrecht némileg dekoratívabb lett volna, mint a bogarakat és kukacokat Boogeyman módjára cipelő lény. Mindezeken ekkor még simán átsiklunk, mert még nem vagyunk tisztában a film szabályaival – ezek csak utólag bosszantanak. Klauder győzelmének ára azonban a hallhatatlanság, amivel miss Kukac átkozta/áldotta meg, a viking kinézetű harcos pedig jobb híján évszázadokon át boszorkányokat kerget a földön.

A következő kép már napjaink Amerikája, 800 évvel az átok után. Egyezség van a boszik és az emberek között: addig, amíg a mágiát nem használják konkrétan emberek ellen, azok bántására, addig szabad a vásár – Klauder pedig egyfajta boszorkányrendőrként ügyeli ezt a megállapodást. Első akcióját épp egy tudatlan boszi balszerencsés csomagja miatt egy repülőn láthatjuk, hogy aztán leszállva a földre, kiteljesedjen a mostani világ: Klaudert egy mentor, egy bizonyos 36-ik Dolan (Michel Caine), a Vas és Kereszt szervezetének örököse, a tudás őrzője segíti és támogatja, megismerhetjük a Boszorkánytanácsot, akik ítélkeznek a rossz mágusok ellen (érdekes, de jó elgondolás, hogy nem csak női boszik vannak). Szemtanúi lehetünk egy őrségváltásnak, amiben 36-ik Dolant 37-ik Dolen váltja (Eliah Wood) személyében, részt veszünk Klauder napi munkájában, megismerhetjük azt a sokszor lenyűgöző, illúzióra épülő világot, amit a varázslók hoztak létre maguk körül. Egyébként ez nekem nagyon tetszett, mert mindamellett, hogy látványilag is kiválóan egyben van a mozi, ötletileg aztán végképp nem lehet panaszkodni. Nekem borzasztóan tetszettek a lehulló álcák, a manipulált valóság, a néha ártatlan, néha életveszélyes mágia tömege. A sok – később felsorolandó – film mellett a Csontváros is eszembe jutott ekkor, abban voltak ilyen álcák a halandók elől…

Az ismerd meg a világunkat játék aztán hirtelen felpörög, mikor is Klauder rájön, hogy a háttérben valami nagyobb, gonosz erő készülődik. Sokan a Constantine-t hozzák párhuzamként, de igazából az összes fantasy film alapja ez, erről szólt az utóbbi idők több nagy franchise-a is: nekem mégis leginkább a Szellemirtók ugrott be… van ugyanis az Az utolsó boszorkányvadásznak egy furcsa gyerekes, szórakoztató bája, amit a nagyon jól elhelyezett poénbombák, a csodás látvány, az enyhe korhatár és a pörgős történet együtt alkot, ami képes elvinni a mozit egészen a fináléjáig. A halottnak hitt királynő visszatérni készül, követői pedig előkészítik neki a terepet. A szokásos módon különféle rituálékat végeznek, anyagokat gyűjtenek, készülnek a D-dayre, mikor is a gonosz ismét e világra száll (hogy megint pestist hozzon a világra a pestislégyfából kiözönlő bogarakon keresztül  lol! , amolyan Amikor megállt a Föld/Mátrix3 módra), Klauder pedig egyre erősebb és veszélyesebb ellenfelekkel kerül szembe. És ez jó volt. Jó volt a boszibár, jó volt a divatboszi, de legjobb mégiscsak a Belial nevű mágus (Ólafur Darri Ólafsson) karaktere: kétségkívül ez a behemót faszi a megjelenésével rengeteget hozzátett a karakterhez. Klauder új segítője, a „jó boszorkány” Chloe (Rose Leslie), a Trónok harca Ygritteje már csak hab volt a tortán, kettejük párosa egy újragondolt buddy-moviet eredményezett, annak minden bájával és poénjával együtt… nekem nagyon bejött. „Mondd, hogy banyavadász!” – ezen szakadtam a röhögéstől…

Sajnos azonban a nem túl eredeti, ámde ügyesen összekotyvasztott film a végére teljesen magába zuhan. A fináléban – ezzel semmi spoilert nem árulok el egy ennyire kiszámítható filmnél – Klauder újra szembekerül miss Kukaccal, és hát… az a film mélypontja. Dramaturgiailag az a csavar bicskanyitogató, az egész szitu, a bunyó, minden borzasztóan idegesítő és olcsó: nem maga a megvalósítás, hanem az események benne. Itt lehet igazából elgondolkodni, mi értelme van egy filmben felépíteni egy szuper-hiper főgonoszt, ami erősebb mindenkinél, hogy aztán totál bagatell módon lehessen vele végezni. Annyira nulla volt az az összecsapás, annyira nulla kockázattal és kiszámítható végkifejlettel, hogy ezt az ember egy B kategóriás filmnek sem bocsájtja meg. Számomra az utolsó negyed órával sikerült az amúgy is talán valóban kissé ingatag lábakon álló világot lerombolni, mert azzal még simán elvoltam,hogy az egész mozi olyan, mint amit egy rancor már egyszer megrágott és kiköpött más filmek elemeiből gyúrtak egybe – némi kozmetikázás után – de az ilyen összecsapott, ész nélküli, csak látványra épülő befejezéseket nem kedvelem.

Az kétségkívül tény, hogy az Az utolsó boszorkányvadász egy gigászi montázs más mozikból összeollózva (Hegylakó mindenekelőtt, ugyebár), de Klauder és Chloé karaktere, kettejük párosa van annyira cool, hogy simán eladja a filmet. A fiktív boszorkányvilág néhány ötlete szenzációs (cukrászda, Haribo-fa), a film kimondottan poénos – összességében rendkívül szórakoztató. Semmi komoly, tipikusan az a popcornmajszoló mozi, aminek ha nem úgy lenne vége, ahogy, még nagyobb élmény lehetne. Tekintve viszont a nézettségét, hiába hagyták nyitva (egyébként egész jól), sajnos nem valószínű, hogy mr. Diesel Dominic Toretto, Riddick és Xander Cage mellé újabb többször visszatérő figurát csinálhat Klauderből. Én mindenesetre elnézném ezt a világot – de lehet, ezt már csak az Odaát-lelkem mondja.




70%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:12 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Narcos S1   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptySzer. Okt. 28, 2015 6:23 pm

.



Narcos S1




A múltkori Tut után ismét egy olyan sorozatba futottam bele, amiről az égvilágon semmit nem hallottam - de hát ugyebár, ahogy Máté Péter is énekelte: „Azért vannak a jóbarátok”, hogy az ilyenekre felhívják az ember figyelmét. Mert még ha bele is futottam volna valahol, a Narcos, mint cím önmagában sem biztos, hogy elég vonzerő egy 10 órás kalandhoz (legjobb esetben is egy drogos sorozatra gondol az ember, abból meg ugyebár a BB egy időre eltelített), viszont így, hogy elárulták, hogy tulajdonképp ez egy életrajzi sorozat Pablo Escobarról, így rögtön rávetettem magam.

No, nem mintha annyira Kolumbia szakértő lennék, vagy amúgy olyan sokat tudtam volna nevezett illetőről. Most, már egy évad után, némi netes kutakodás után persze más a helyzet, de mielőtt belevágtam volna, még azt sem tudtam, csórikám él-e még vagy már alulról szagolja az ibolyát – mindenestre a kolumbiai drogkartellek világába tett utazás lehetősége alaposan felcsigázott. Aztán úgy hozta a helyzet, hogy bizonyos szempontok miatt teljesen más hangulata és iránya lett az egésznek, menet közben újra kellett kalibrálnom elvárásaimat: a véres drogháborúk helyett egy átlagosnak tűnő ember felemelkedésére váltottam jegyet, egy emberére, aki egy ideig Kolumbia megmentője is volt. Mindezt pedig borzasztó erős dokumentarista stílusban mutatva, olyannyira, hogy jó ideig nem is játékfilmnek éreztem az egészet, csak az évad második felére került előtérbe jobban a fikció/játék a tényanyag és a híradóbejátszások helyett. Ugyanakkor ez azt is magába hordozza, hogy a Narcos megítélése minimum kétes: nagyon messze van attól a drámai, szórakoztató sorozatoktól, amiket eddig az ember egy életrajzi töltetű filmfolyamban megszokott, viszont ha valakit érdekel ez az egész világ, a korrajz és magának a drogbárónak az élete, egészen kiváló és hiteles betekintést nyerhet abba. Csak meglehetősen szárazon.

Egyébként már kb. a 10-ik percben elégedettem elvigyorodtam. A NO-val a hátam mögött nagyon betaláltak azok a képsorok, amik Pinochet hatalomra jutását, az azt követő terrort villantották fel – még akkor is, ha itt teljesen más célja volt a chilei eseményeknek. Itt csupán azért szerepeltek, hogy egy bizonyos Patkány nevű figura túléljen egy tömegsíros kivégzést, majd megkeresse az addig csak kispályás Escobart a drogbiznisszel, mindezt pedig egy kőkemény narráció kíséretében: ami totál egyértelműen állást foglalt (s egész végig azt teszi majd) az akkori USA akkori dél-amerikai politikája ellen – erre még később muszáj lesz visszatérnem. S ha már narráció: az egész Narcos egy bizonyos Steve Murphy nevű DEA ügynök (Boyd Holbrook) tolmácsolásával, magyarázatával kerül terítékre, a sorozat elsősorban az ő szemszögéből mutatja a korabeli eseményeket. Ő volt Escobar legádázabb üldözője, a gringo Kolumbiában, aki végül is rács mögé juttatta a milliárdos „üzletembert” – viszont természetesen ez azt is feltételezi, hogy ez a nézőpont egyoldalú, vélhetően bizonyos dolgokban ferdít is… viszont egy dolog biztos. Nem igazán kímél senkit, sem a kolumbiai, sem az amerikai oldalról, sőt, a végére Murphy saját magát is vadállatnak mutatja be. Nem hiába, mindig is azt mondják, ahhoz, hogy el tudd kapni a rosszat, részben olyanná kell válnod.

Szóval a narráció. Egy véres rendőri akcióval kezdünk, ami mint utólag kiderült, egy keretbe foglalja a történetet – egészen pontosan foglalná, de a végén még erre is visszatérek. Az 1980-as évek végén járunk, mikor is egy lehallgatott telefonbeszélgetés következtében a kolumbiai rendőrség speciális osztaga (akkor még nem tudtam, kik ezek a fiúk és miért olyanok, amilyenek) gyakorlatilag kivégzést tart egy bár látogatói között. Ekkor még nem érti az ember, miért is olyan fontos – és szükségszerű!!! – egy bizonyos Méreg nevű fickó likvidálása és miért is nem számít a járulékos veszteségként fűbe harapó ártatlan áldozatok száma. Minderre csak a következő pár epizódban derül fény, ugyanis a felütés időben később játszódik, mint a sorozat nagy része: a történet az 1970-es évek végén, a 80-as évek elején kezdődik, mikor is a már korábban említett Patkány szövetkezik Escobarral, a már akkor is fifikás és tehetős, de a későbbiekhez képest sehol sem tartó csempésszel. Közösen építik ki az első „droglaborokat” az őserdőben, csempészik az első néhány tíz kilót a frissen vásárolt Renault 4-ek kasztnijaiban. Megismerjük az első amerikai szállítást, az első baleseteket, az első hálózaton belüli leszámolásokat. A Narcos igazából 10 év története, a kokain megjelenésének, elterjedésének sztorija, a pénz útját az amerikai fogyasztóktól az őserdő mélyébe… mert bazzeg, ezek annyi pénzt kerestek a kokóval, hogy nem tudtak vele mit csinálni!!! Ezek bazzeg elásták az őserdőben!

Egyébként már ez önmagában tök érdekes sztori, a „kereskedők” felemelkedése és bukása, a kartellek egymáshoz való viszonya, magának Escobarnak a története. A férfié, aki nagyon sokáig egyáltalán nem volt unszimpatikus figura – itt jegyzem meg, az őt alakító színész, Wagner Moura szenzációs!! – aki egy idő után elhitte, hogy ő Kolumbia megmentője, aki (némi segítséggel) képes volt magát Robin Hoodként feltüntetni. Aki képes volt pénzt osztani a népnek, s akinek politikai ambícióit tulajdonképp egy nyamvadt fénykép húzta keresztül – ki tudja, ha az nincs, lehet, még mindig ő lenne Kolumbia elnöke. A férfié, aki tulajdonképp sértődésből a 80-as évek második felére lángba borította Bogotát, aki repülőt robbantott egy elnök meggyilkolása miatt, s aki csak úgy volt hajlandó börtönbe vonulni, hogy építtetett!!! magának egyet, egy általa kiválasztott helyen és módon… kemény, mi? A faszi tényleg király volt az országában, annyi pénze volt, hogy felajánlotta a kormánynak, kifizeti az ország államadósságát amnesztiáért cserébe…

Szóval már ez alapból elég lenne, hogy az ember a TV elé ragadjon, de engem – talán szokás szerint – két másik dolog foglalkoztatott igazán. Az egyik az a mérhetetlen és sokkoló korrupció, ami akkor azt az országot átszőtte. Szinte megdöbbenés volt látni, hogy gyakorlatilag mindenki Escobar zsebében volt, rendőrtől kezdve a miniszterig mindenki. Azon keveseket, akik szembe mertek szállni vele, azokat úgy kellett összeverbuválni, alig lehetett találni még nem lefizetett embert… döbbenet volt nézni, hogy egyszerűen mindenki (tisztelet a kivételnek) megvehető. A másik, ami talán még jobban megdöbbentett – fura, hogy most egyre több filmben, sorozatban előjön –, az az USA paranoiás félelme a kommunizmustól. Még ennyi filmes tapasztalattal a hátam mögött is megrökönyödve figyeltem, miként volt fontosabb a kommunizmus üldözése a drogstopnál, miként is sikerült a hanyagsággal/nemtörődömséggel Miamit éveken át kokainnal elárasztani (ld. még Jobb, ha hallgatsz ), s mily komikus, hogy csak akkor kezdődött a harc ellene, mikor valami kommunista Közép-Amerikai vezetőhöz tudták kötni az egészet. Mindez pedig egy amerikai DEA-ügynök narrációjában, korabeli híradóbejátszásokkal, nyilatkozatokkal, Tv szereplésekkel alátámasztva… zseniális.

Hogy aztán mindezek ellenéremiért is nem került nálam ez a sorozat(sem) a csúcsra? A válasz egyértelmű: a stílusa miatt. Az évad első felében lóhalálában végigrohanunk egy évtizeden, a fontosabb sorsfordító eseményeken megállva ugyan, de mindezt többnyire híradóbejátszásokra, archív felvételekre és narrációra alapozva. Amit mutatnak, az kétségkívül érdekes, de a karaktereknek, önmagában a színészi játéknak nem sok hely jut, az események montázsszerűen jönnek egymás után, a cselekmény folytonosságát gyakran kizárólag a narráció biztosítja. Az mondjuk jó volt, hogy Murphy kísérő szövegén kívül minden spanyolul volt benn – az már kevésbé, hogy az a fránya magyar felirat nekem belelógott az égetett angol szövegbe. Történetileg viszont roppant hitelesnek tűnik az egész, a korrajz meg első osztályú: vélem én, aki sosem járt Kolumbiában, nemhogy a nyolcvanas években… A lényeg, hogy nincs felesleges ripacskodás, érezni a pénzt és a hatalmat, a legextrémebb dolgok talán Escobar privát állatai a saját vadasparkjában.

A végére még egy gondolat maradt bennem: a már említett keretes szerkezet miatt totál látszik, hol lett volna az első évad tervezett fináléja. Viszont – gondolom a megrendelő kérésére – megtoldották az egészet még pár résszel, hogy Escobar életének egy új szakaszába is bekukkantsunk… ezzel csupán az a baj, hogy a drogbáró történetének utolsó két éve lemaradt a sorozatból. Kíváncsi leszek, lesz-e második évad, s azt hogyan töltik meg tartalommal: így már nehéz lesz, hogy 10-12 évet végigvágtázunk 10epizódon át (az sem lehet véletlen, hogy az évad végére 50-52 percesre duzzadtak a háromnegyed órás epizódok), Escobar háratalévő életére ugyanannyit kéne szánni. Kb. 3-4 epizód lenne a reális – abba viszon meglepődnék, ha akár a Netflix is belevágna.

Mindegy, ez így egy jó kis törióra volt, egy majdnem kortárs törióra, megérte megnézni. Ebből is tanultam néhány apróságot: a korrupcióról, az USA-ról no meg Escobarról.




80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptySzer. Okt. 28, 2015 9:17 pm

R2-D2 írta:

Narcos S1

Mindegy, ez így egy jó kis törióra volt, egy majdnem kortárs törióra, megérte megnézni. Ebből is tanultam néhány apróságot: a korrupcióról, az USA-ról no meg Escobarról.

80%


Na, látod ez már mindjárt jobban érdekel Smile !

Bocs, hogy mostanában hanyagoltam a reagálásokat itt, de az Extinctionra ugye már a másik topikban megtettem, a Vin Diesel film meg hidegen hagyott; mostanában ezek a szörnyes-fantazis látványfilmek annyira nem mozgatnak, az utóbbi években szinte az összes ilyen kimaradt, mindössze gyorsan múló hiányérzetet hagyva maguk után.

Ez viszont tetszik. Érdekesebben hangzik, mint a mostani Sicario. A Pablo-sztorinak én a másik feléről olvastam, a pénz elásásának leginkább az volt az oka, hogy nem tudták olyan gyorsan tisztára mosni, mint amilyen gyorsan a dílerektől hazaáramlott, bármilyen trükköket is vetettek be. Ezért is sajnáltam, hogy az évekig tervezett Pablo filmből, amire Christian Bale-t akarták főszereplőnek, végül nem lett semmi.

Azt nem mondom, hogy mostanában nézem, de észben tartom.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptySzer. Okt. 28, 2015 9:42 pm

Niwrok írta:

Narcos S1

Na, látod ez már mindjárt jobban érdekel Smile !

A Pablo-sztorinak én a másik feléről olvastam, a pénz elásásának leginkább az volt az oka, hogy nem tudták olyan gyorsan tisztára mosni, mint amilyen gyorsan a dílerektől hazaáramlott, bármilyen trükköket is vetettek be.


Laughing Hát persze, hogy azért volt annyi pénzük, mert nem tudták olyan gyorsan tisztára mosni... Pablo vett egy taxicéget három kocsival, az erre kevés volt... nem mondtam, hogy nem így volt. Wink

Niwrok írta:
Bocs, hogy mostanában hanyagoltam a reagálásokat itt...

Neked megbocsájtok. peace
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: iZombie S1   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyKedd Nov. 03, 2015 10:57 pm

.




iZombie S1




Hát, nem mostanában szenvedtem ennyit sorozattal, az biztos.  Crying or Very sad  Konkrétan már három epizód után abba akartam hagyni, de minden este győzködtem magam, hogy na, még egy rész, az utolsó esélyt még megadom neki – így aztán szépen elérkeztem az évad kétharmadához, amikor meg már minek hagyná abba az ember, ugye...  az meg csak hab a tortán, hogy az egész akkor kezdett értelmes irányba fordulni, akkor kezdtek úgy beindulni a dolgok, hogy már csak minden harmadik hajszálamat téptem ki…  Rolling Eyes

Emberek, ez valami iszonyat gáz. Ez olyan szinten értelmezi át az egész eddigi, korábban megismert és elképzelt zombizmust, hogy hirtelen nem is tudok mit mondani róla: ott tartunk, hogy az egyértelműen ifjúsági (young adult???)  korosztálynak készített B kategóriás TV sorozatban megszületett a cuki zombi figurája.  faceplam  Igen, jó értitek, a sorozat főhősnője egy olyan zombi, aki a jó oldalon áll, nem öl, élelmét – az emberi agyat – pedig a patológiáról szerzi be. Merthogy ott dolgozik.  R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 3603792908  Persze, egyedül ezt nem tudná megtenni, ezért van egy migráns segítője, aki a legeslegelső perctől kezdve a világ legtermészetesebb dolgának tekinti, hogy egy élőhalottal dolgozik együtt, sőt, akinek feltett szándéka, hogy meggyógyítja az ilyenforma betegeket. Aki orvosi vizsgálatokat végez zombikon, ugyanis az élőhalottak valami okból teljesen úgy néznek ki, mint élő társaik: esznek, alszanak, szarnak, szexelnek (igaz, csak egymással), nem rothadnak, nem büdösek – jó, egy kicsit fehérebbek, mint az átlag, de azt meg barna púdert fújó szórópisztollyal eltüntetik.  Laughing  Ez az egész fiktív világ, ez a felvázolt alapszitu annyira, de annyira borzalmas és röhejes, hogy kb. 8 epizód kellett ahhoz, hogy egyáltalán bele tudjak rázódni, át tudjam állítani az agyam a korábban látott és megismert zombifilmekről erre az eszement idiotizmusra.

Liv (Rose McIver) egy átlagos amerikai csaj, orvostanhallgató, aki igazából nem is akar elmenni arra a bulira, amit egy hajón tartanak a közeli tavon. De elmegy, ott pedig elszabadul a pokol (az is érdekes lesz majd, mitől): az emberek egymásnak esnek, aki nem marad végleg halott, abból pedig zombi lesz. Vagyis hát a sorozat elején még úgy néz ki, csak Liv lett az, a többiekről semmi hír, ráadásul az írók – ismét csak egy nem túl elegáns mozdulattal  Rolling Eyes  – ugranak fél évet előre az időben, mikor is már Liv kész zombi. Ekkor még csak úgy fura volt, hogy fontosnak tűnő információk hiányoznak Liv „életéből”, hogyan s miként is alakult úgy a története, hogy egy patológián dolgozik segédként – csak azért, hogy a zombilét elkerülhetetlen mellékhatását, éhségét az emberi agyra csillapítani tudja. Egyébként azt még nagyjából el is fogadom, hogy itt, ebben a hullaházban minden boncolás kiterjed az emberi agyra is, amikből Liv lecsippent egy-egy darabot, s különféle ízesítéssel és módon elkészítve megeszegeti azokat, mert talán a meglékelt koponyákat visszacsomagolják gyári állapotba, viszont az minimum kérdéses, hogy Liv főnöke, az indiai/pakisztáni Ravi (Rahul Kohli) milyen alapon tekinti a világ legtermészetesebb dolgának azt, hogy új segédje zombi.  Shocked  De tényleg: a faszikám az első perctől kezdve úgy kezeli Livet, mintha egy teljesen normális ember lenne, aki agyakat eszik… vagy csak nekem nem tűnik normálisnak egy zombi munkatárs???

S ha már agyevés. Az egész sorozat alapkoncepciója ugyebár az, hogy Liv a gyilkosságok áldozatainak agyából csipegetve átveszi azok emlékeit és személyiségüket – a következő kóstolásig ez pedig így is marad. Minden egyes epizód tulajdonképp egy-egy megoldott bűnügy esete, amikor is Liv látomásai segítenek a seattle-i rendőrségnek, azon belül is Babineaux nyomozónak (Malcolm Goodwin) elkapni a tetteseket. Én egyébként ezt nem tudtam, így kínosan feszengtem ezen a szerkezeten: egyedül az Odaát az, mit el bírok viselni hasonló stílusban, bár azért ott is van egy erős, évado(ko)n átívelő központi szál. Itt az évad kétharmadáig esetről esetre követjük Liv médium mivoltát, az igazán érdekes, energiaitalhoz kapcsolódó agresszivitás, a háttérben működő zombiviszály, a kaja ellátás, egyáltalán a „gonosz” másik zombi oldal  Laughing  , Blaine (David Anders) vezetésével csak hébe-hóba kerül elő. Akkor lesz majd változás az egészben, mikor az aktuális áldozat kötődni fog a központi történethez… de addig, addig nekem nagyon nem jött be az egész. Azért szeretek sorozatot nézni, azért nézem csak darálva mindet, mert nekem egy sorozat egy évada egy hatalmas, több órás mozifilm. Magam részéről nem kedvelem az ilyen epizódos megoldásokat, pedig minden bizonnyal vannak nagyon jó és érdekes sorozatok ebben a műfajban, de azok nagyon nem az én világom.  Mad

S egyébként is: egy idő után qrvára idegesítő, hogy Liv körül mindenki segghülye. Legfőképp Babineux, aki még az évad végére sem jött rá, kicsoda is az ő segítője: soha egyetlen egyszer nem merül föl benne, ennek a nőnek miért és honnan jönnek azok a bizonyos látomások, amikben tűéles utasításokat kapnak a gyilkos személyét illetően. Aztán ahogy tágul ki a világ, úgy lesz egyre furább a sok, köztünk élő zombi, akik mind kifogástalan modorral, öltözettel és munkahellyel rendelkeznek, teljesen beleolvadva a közösségbe – egy apró problémájuk van csupán, hogy amúgy agyat alapból nem könnyű szerezni. De ezek békés zombik  Exclamation  Exclamation  , nem fognak senkit letámadni az utcán, nem lesz apokalipszis, amíg Blaine jól jövedelmező agyellátója működik. Egyébként pont ettől lesz izgalmas – és váratlanul nagyon jó a finálé – amikor ez a rendszer meginog. Ahogy korábban említettem, Liv az áldozat megkóstolásával átveszi azok jellemét is, de még ez a viszonylag remek ötlet is elvérzik menet közben: néhány tulajdonság, stílus iszonyat giccses és erőltetett lett, egy ideig még tetszett is a csaj minden egyes epizódban más karakterré transzformálódása, de sokadjára már frusztrált. Leginkább a drogos és az alkoholista agynál, ott túlságosan ripacskodónak éreztem a játékát… na ja, meg senkinek megint nem tűnik föl, hogy az eddig totál más karakterisztikájú lány most épp miért olyan, amilyen.  Rolling Eyes  Néhány komikus szituáció aztán azért ellensúlyozta a rossz érzésemet, néhány elrejtett poén működött, szóval valami mindig volt, ami tovább lökött a rögös úton.

Ami előtt viszont le kell, hogy boruljak, az a végjáték. Miután Liv „full zombi módban” kinyír egy másik zombit, s ennek nézőközönsége is akad, s miután Liv exe egyre inkább összerakja a képet és felcsap zombivadásznak, kimondottan jó irányba fordulnak a dolgok. Az utolsó három rész meglepően jó lett, ötletes, fordulatos – sőt, drámai!! is – úgyhogy tegnap este sikerült pozitív érzéssel felállni előle. Persze, ez még így sincs sehol sem még csak az átlagos sorozatfinálékhoz képest sem, de önmagához képest elég nagyot szólt. A kevés pozitívumok taglalásánál azt még mindenképp meg kell, említsem, hogy a főcím, meg a snittek közti képregényesített állókép ötletes, no meg hogy menet közben egyre több és jobb popkult kiszólás van benne, rengeteg filmes és zenés utalás van elrejtve benne (tisztára Odaát), meg hát alapban is milyen poén, hogy az Az élőhalottak éjszakáját nézik DVD-n… egyébként is. VÉGRE. Az első és egyetlen zombis film/sorozat, amiben 2015-ben a szereplők tudják és ismerik a zombi szót, kötik valamihez, tudják, mit jelent és hogy lehet ellenük védekezni. Az már más kérdés, elhiszik-e, hogy a zombik köztünk járnak, de azt meg nem róhatom fel nekik, hogy szkeptikusak: ezekről a figurákról én sem hinném el, hogy azok.  No  No

És tulajdonképp nem is azok. Nekem az egész leginkább az Alkonyathoz hasonlít, az abban rejtőzködő vámpírbagázshoz, akik nem akarják felfedni magukat az emberek között. Az egész iZombie olyan, mint ha egy Alkonyat sorozat lenne, csak a vámpírok helyett zombik alkotják a közösséget. Olyan zombik, amik inkább vámpírtulajdonságokkal bírnak (napfényfóbia mínusz), akik próbálnak a társadalom hasznos tagjai lenni: ez viszont, így, ilyen megközelítésben nagyon cikis. Az egész sorozatot tényleg fel lehetett volna húzni Livre, meg az agyevéses nyomozásra, csak valami épkézláb ötlet kellett volna arra, hogy angyalom miért eszik emberi testrészt. Ez így rettentő dedós, vérmentes (talán néhány boncasztalon fekvő hulla esetleg ijesztő lehet) és röhejes. Az Eleven testek ehhez képest egy brutális műalkotás. Megy már a második évad, de szerintem engem az nem érdekel.




50%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptySzer. Nov. 04, 2015 7:20 pm

R2-D2 írta:

iZombie S1

Hát, nem mostanában szenvedtem ennyit sorozattal, az biztos.  Crying or Very sad  Konkrétan már három epizód után abba akartam hagyni, de minden este győzködtem magam, hogy na, még egy rész, az utolsó esélyt még megadom neki – így aztán szépen elérkeztem az évad kétharmadához, amikor meg már minek hagyná abba az ember, ugye...  az meg csak hab a tortán, hogy az egész akkor kezdett értelmes irányba fordulni, akkor kezdtek úgy beindulni a dolgok, hogy már csak minden harmadik hajszálamat téptem ki…  Rolling Eyes

Az egész iZombie olyan, mint ha egy Alkonyat sorozat lenne, csak a vámpírok helyett zombik alkotják a közösséget. Olyan zombik, amik inkább vámpírtulajdonságokkal bírnak (napfényfóbia mínusz), akik próbálnak a társadalom hasznos tagjai lenni: ez viszont, így, ilyen megközelítésben nagyon cikis. Az egész sorozatot tényleg fel lehetett volna húzni Livre, meg az agyevéses nyomozásra, csak valami épkézláb ötlet kellett volna arra, hogy angyalom miért eszik emberi testrészt. Ez így rettentő dedós, vérmentes (talán néhány boncasztalon fekvő hulla esetleg ijesztő lehet) és röhejes. Az Eleven testek ehhez képest egy brutális műalkotás. Megy már a második évad, de szerintem engem az nem érdekel.

50%


Ott a lényeg a képen: "From the creator of Veronica Mars". Vagyis az egész egy leginkább tiniknek készülő nyomozós sorozat, amiket ekkora mennyiségben is zabálnak az amcsik. Ha még mindig 10 milliónyian ülnek le az olyan ügyről-ügyre cuccok elé is, mint a sokadik CSI vagy az agyonlőhetetlen Gyilkos elmék, miért erőltetnék magukat? De azokat inkább az idősebbek nézik, hát kell valami a fiataloknak is, félúton a The Mickey Mouse Club, a Buffy, a vámpírok réme és a CSI közé. Meg különben is, egy újabb, eddig betöltetlen piaci szegmens. A logika meg az alapozás úgysem kell bele, csak minden legyen trendin cuki meg rózsaszín, ne olyan undi véres, mint a TWD. Fiaid vannak, így nem (nagyon) tudhatod, hogy a mai kislányok a Monster High-on, a horror Barbie-n nőnek fel, nekik ez maga a mennyország Smile .

Mindenesetre maradjunk annyiban, hogy nagy valószínűséggel nem tőlem fogod megtudni, mi történik a második évadban Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptySzer. Nov. 04, 2015 7:38 pm

Niwrok írta:

iZombie S1

Mindenesetre maradjunk annyiban, hogy nagy valószínűséggel nem tőlem fogod megtudni, mi történik a második évadban Smile .
.

Crying or Very sad Crying or Very sad Sad Sad Sad Sad


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 04, 2015 7:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptySzer. Nov. 04, 2015 10:06 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

iZombie S1

Mindenesetre maradjunk annyiban, hogy nagy valószínűséggel nem tőlem fogod megtudni, mi történik a második évadban Smile .


Crying or Very sad Crying or Very sad Sad Sad Sad Sad


Naaaaa, ne vedd ennyire a szívedre ima ima ima !
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Fantasztikus négyes   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyPént. Nov. 06, 2015 6:30 pm

.



Fantasztikus négyes




Sokszor, sok helyen volt már alkalmam méltatlankodni az Álomgyár agyament befektetései és feleslegesnek tűnő rebootjai miatt, szinte meg sem tudom számolni, mennyi értelmetlen újraforgatás és folytatás készül mostanában a tengeren túlon.  Viszont míg az ember nem lát bele igazán franchise-ok, filmek jogviszonyaiba és a stúdiók gondolkodásába, versengésébe, jobban jár, ha úgy tekinti, hogy nála okosabb és gazdagabb emberek fontos, befolyásos pozícióban hozzák döntéseiket, fektetnek be súlyos dollármilliókat – az ő pénzüket, az ő kockázatukra. Nézőként csupán a végeredmény számít, nézőként nem kell érdekeljen, mi miért készült újra, mi, milyen nehézségek és veszekedések árán valósult meg…csak legyen jó a film. Épp ezért most nem is igazán mennék bele abba, milyen belső harcok árán született meg az új Fantasztikus négyes is, aki akar, erről rengeteg információt talál a neten. Szerény megjegyzésem annyi, hogy szerintem totál felesleges volt egy alig 10 éves történetet újragondolni – de hát ha nem volt elég a Pókemberes tanulópénz, hát csak rajta – viszont a rengeteg negatív hang ellenére ez a felmelegítés bizonyos mértékben, egy bizonyos pontig meglepően jól működött.

Igazából két vonalon lehet megközelíteni az új F4-et. Az egyik az összehasonlítás a nem épp filmtörténeti alapműnek számító egy évtizeddel ezelőtti nekifutással, tételesen végigvenni az egyes karaktereket, színészeket és az eseményeket, míg a másik nézőpontból meg lehet próbálni mindentől teljesen függetlenül értékelni az egészet. Utóbbinak mondjuk csak akkor van bármi értelme, ha valaki F4 szűzként ül le ezen mozi elé, ha semmiféle prekoncepciója nincs az eseményekkel és karakterekkel szemben, vagy remekül ki tudja zárni azokat – viszont így, de csak így meglepően jól muzsikál a film. Magam részéről megpróbálom legalább az értékelést e szemszögből megtenni – bár el kell ismernem, nézés közben képtelen voltam kiverni a fejemből a korábbi filmek eseményeit és szereplőit: de szerencsére miután szegényemék itt is megszerezték tulajdonságaikat, már mindegy volt ki van a kőomlás, a tűzgolyó, vagy a láthatatlan álca alatt. Mindegy volt, hogy Johnny, aki ugyebár a fehér bőrű Sue tesója, ezúttal néger (még meg is magyarázták), meg mindegy volt, hogy a csapat legkisebb tagja lett a legnagyobb a kőálarc alatt…

A 2000-es évek elején a kissrác Reed már kész feltaláló, barátjával, Bennel a garázsban sikeres teleportáló eszközt épít. Egy évtized múltán aztán a tudományos versenyen mutatják be a készüléket, de egy nem igazán találnak értő szemekre/fülekre, ráadásul a szerkezet (ismét) kisebb galibát okoz – azonban mielőtt a fiúk megszégyenülten távoznának, egy titokzatos fekete úriember ( Laughing , a Kártyavár Freddyje) és annak bájos szőke lánya lép oda hozzájuk. Mr. Franklin Storm rögtön ösztöndíjat ajánl Reednek egy magán kutatóintézetben, ahol elsőszámú feladatuk nagyban megépíteni és biztonságossá tenni a készüléket: ez a szerkezet ugyanis nem csak hogy teleportál, hanem egyenesen egy másik dimenzióba teszi azt. A cél pedig nem más, mint embereket küldeni oda – egyfajta fura űrutazásként – természetesen anyagot gyűjteni és végsőképp learatni a felfedezés babérjait. Reed és Sue mellé csatlakozik (némi kényszer hatására) dr. Franklin színes bőrű fia, no meg egy antiszociális zseni, akit Victorként ismerünk meg. A mozi első harmada a kis csapat megismerésével, összekovácsolódásával, egy izgalmas tudományos kísérlet felépítésével telik – s megmondom őszintén ez nekem nagyon bejött. Nekem tök tetszett már maga az ötlet is, a Gép, a srácok viszonya egymáshoz, ahogy felépül a balszerencsét hozó szerkezet.

Mint ahogy az is nagyon tetszett, ahogy szert tesznek a képességeikre. Már eleve az, ahova eljutnak, aztán ahogy beüt a krach, ahogy mindegyikük megfertőződik. Sue mondjuk kakukktojás, azt nem igazán bírtam követni, de végül is mindegy: a négyfős csapat megkapja azokat a mutációkat, amik először átkot, majd kényszeredett munkát hoznak nekik. Jó volt, ahogy a titkos bázison kiképezték őket erre-arra, ahogy nézték, vizsgálták, figyelték őket. Ahogy vérmérsékletükhöz képest próbálták feldolgozni mindazt, ami velük történt, társuk elvesztését, az egész fölötti irányítás kicsúszását a kezükből. Még az is bejött, ahogy és amire használták Bent és Johnnyt, valahogy tök illett a képbe az állam bácsi szerepvállalása: HA valaha ilyen történne, sokkal valószínűbb, hogy így mennének a dolgok, mintsem négy mutánst az utcára engednének. Aztán – megintcsak nem túl elegáns módon – egy éves ugrás van a sztoriban és elromlik minden. Kényszer hatására a csapat összeáll, hogy egy végtelenül összecsapott, idióta küzdelemben vegye fel a harcot a gonosszá vált Victorral. Egy másik dimenzióban…

Ez a finálé viszont fájt. Már eleve az a thoros kapu, az abban utazó emberkék utazásának módjai vércikik voltak, Victor motivációját a folyosói ruhafogasról akasztották le, az összecsapás meg… kimondottan röhejes. Koreográfiában, látványban, mindenben. Érdekes módon az új F4, mikor átváltott az ún. klasszikus szuperhősös, képregényes moziba, teljesen elértéktelenedett, a mozi egyetlen komoly akciószcénéja pedig borzalmasra sikeredett. Mad  Egyébként… azt hiszem, ezzel meg is találtam a kulcsot a film befogadáshoz (és elutasítottságához): ez nem a hagyományos képregényfilm, ez nem a világmegváltó szuperhősfilm. Már alapból a relatív hosszú felvezetés kizárja a nagy bolygómentő akciókat, de azzal, hogy Victor vs Négyes akciója a másik dimenzióban történik, és azzal, hogy mindez „titokban marad” ( lol2 , miután egy fél kontinens eltűnik), sokkal inkább emlékeztet egy X-filmre, vagy mondjuk egy S.H.I.E.L.D. akcióra. Josh Tranknek sikerült az utolsó etapig a földön járni, egy egész jó kis sci-fit összerántani, amit aztán – állítólag a stúdió – egy idióta mozivá változtatott. Én, a magam részéről addig voltam el a filmmel, amíg nem jött a bunyó, viszont így, hogy ez a bunyó kvázi a színfalak mögött zajlott, még mindig jobban tetszett, mintha ez is NY utcáit zúzta volna szét. Nekem sokkal jobban bejön egy ilyen „titkos” Négyes, mint egy univerzális mentősereg.

A lényeg az, hogy az új F4 mozi teljesen más irányba ment, mint elődei – s ebbe bele is bukott. Fel akart építeni egy picit okosabb, titokzatosabb, sejtelmesebb világot, de túl éles volt a váltás a korábbi feldolgozáshoz képest. Így viszont kimondottan felemás eredmény született: amíg komoly, karakteralapozós, tudományos kísérletezős volt, addig sokkal jobban tetszett, viszont a végéből meg hiányzott nekem a lélek. Hiányzott a szórakoztatás, az egész bunyó iszonyat merev és szürke lett, hiányzott belőle – akárcsak az egész filmből – a humor, ami az ilyen stílusú mozik elengedhetetlen kelléke. Nincsenek igazán jó csipkelődések, a figurák közti háló főleg a fináléra a semmiből jön (igaz, az egy évre sok mindent rá lehet fogni). Jó, ez elvileg egy eredettörténet, de akkor is több és személyesebb kapcsolatot várna el a néző – egyedül a záró szcéna villant meg valamit ebből. S ha már zárókép: az nekem kimondottan tetszett, hogy underground mozgalommá alakult a Négyes, talán a folytatásban (mert miért is ne??) a kis csapat jobban összekovácsolódik, talán nagyobb szerepet kap a szórakoztató jelleg. De csak maradjanak így, a háttérben. Ez jó irány.

Részemről a konklúzió annyi, hogy egyáltalán nem olyan rossz, mint amit mindenhol olvasni róla. Valóban teljesen felesleges, a vége valóban iszonyat összecsapott, de az én nézőpontomból találni benn egész jó és ötletes dolgokat, elsősorban a baleset előtt és közvetlenül utána időből. Ha mentegetőznöm kellene – de miért is?? – akkor annyit mindenképp megemlítenék védelmemre, hogy én a színészek miatt is néztem meg, a fiatal gárda majd minden tagját ismerem és bírom máshonnan. Az biztos, ők négyen vannak akkora sztárok, mint a10 évvel ezelőtti társaság (sőt!!), meg vannak annyira jók is – úgyhogy rajtuk nem igazán múlt semmi: kicsit talán átgondoltabb és egyértelműbb koncepcióban az egész sikeresebb lehetett volna. Csak akkor el kellett volna dönteni, hogy a féltudományos, nagyjából reális és hiteles talajon maradunk végig, vagy vállaljuk a Bosszúállók (és a 2005-ös F4) idétlen, agyament, de kimondottan szórakoztató stílusát. A kettő együtt most, itt nem jött össze.

Na, majd két év múlva, július 9-én…



70%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:15 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyPént. Nov. 06, 2015 8:25 pm

R2-D2 írta:

Fantasztikus négyes

Sokszor, sok helyen volt már alkalmam méltatlankodni az Álomgyár agyament befektetései és feleslegesnek tűnő rebootjai miatt, szinte meg sem tudom számolni, mennyi értelmetlen újraforgatás és folytatás készül mostanában a tengeren túlon.  Viszont míg az ember nem lát bele igazán franchise-ok, filmek jogviszonyaiba és a stúdiók gondolkodásába, versengésébe, jobban jár, ha úgy tekinti, hogy nála okosabb és gazdagabb emberek fontos, befolyásos pozícióban hozzák döntéseiket, fektetnek be súlyos dollármilliókat – az ő pénzüket, az ő kockázatukra. Nézőként csupán a végeredmény számít, nézőként nem kell érdekeljen, mi miért készült újra, mi, milyen nehézségek és veszekedések árán valósult meg…csak legyen jó a film.

Részemről a konklúzió annyi, hogy egyáltalán nem olyan rossz, mint amit mindenhol olvasni róla. Valóban teljesen felesleges, a vége valóban iszonyat összecsapott, de az én nézőpontomból találni benn egész jó és ötletes dolgokat, elsősorban a baleset előtt és közvetlenül utána időből. Ha mentegetőznöm kellene – de miért is?? – akkor annyit mindenképp megemlítenék védelmemre, hogy én a színészek miatt is néztem meg, a fiatal gárda majd minden tagját ismerem és bírom máshonnan. Az biztos, ők négyen vannak akkora sztárok, mint a10 évvel ezelőtti társaság (sőt!!), meg vannak annyira jók is – úgyhogy rajtuk nem igazán múlt semmi: kicsit talán átgondoltabb és egyértelműbb koncepcióban az egész sikeresebb lehetett volna. Csak akkor el kellett volna dönteni, hogy a féltudományos, nagyjából reális és hiteles talajon maradunk végig, vagy vállaljuk a Bosszúállók (és a 2005-ös F4) idétlen, agyament, de kimondottan szórakoztató stílusát. A kettő együtt most, itt nem jött össze.

Na, majd két év múlva, július 9-én…

70%


A jelenlegi mozis Big4 képregényes csoportból (Bosszúállók, Az igazság ligája, X-men és ez) úgy alakult, hogy mostanra ez fog meg a legkevésbé. Tíz éve még persze megnéztem Jessica Alba meg Chris Evans miatt, de a Silver Surfernek például már egy kockáját sem tudnám felidézni. És mert ez egy sima reboot, még ha más hangsúlyokkal és stílussal is, a történetét már ismerem, és a filmeknél ritkán van olyan átkötés, hogy feltétlenül részletekbe menően ismernem kéne.

Én történet-centrikus vagyok, és ha már úgy érzem, egy történet minden kíváncsiságomat kielégítette, nem maradtak benne felfedezni vagy összekapcsolni-valók, akkor az nekem annyi volt.

De legalább jó tudni, hogy annyira mégsem feleslegesen készült el, hogy valakinek jól esett megnézni Smile .

Passz-kártya Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyPént. Nov. 06, 2015 8:33 pm

Niwrok írta:

Fantasztikus négyes

A jelenlegi mozis Big4 képregényes csoportból (Bosszúállók, Az igazság ligája, X-men és ez) úgy alakult, hogy mostanra ez fog meg a legkevésbé. Tíz éve még persze megnéztem Jessica Alba meg Chris Evans miatt, de a Silver Surfernek például már egy kockáját sem tudnám felidézni. És mert ez egy sima reboot, még ha más hangsúlyokkal és stílussal is, a történetét már ismerem, és a filmeknél ritkán van olyan átkötés, hogy feltétlenül részletekbe menően ismernem kéne.

Én történet-centrikus vagyok, és ha már úgy érzem, egy történet minden kíváncsiságomat kielégítette, nem maradtak benne felfedezni vagy összekapcsolni-valók, akkor az nekem annyi volt.

De legalább jó tudni, hogy annyira mégsem feleslegesen készült el, hogy valakinek jól esett megnézni Smile .

Passz-kártya Smile .
.

Azért annyit meg kell jegyezzek - már ha konkrétan nem EZT a történetet ismered -, hogy ez azért más, no meg itt van a Whiplashos gyerek, itt van Zoe Barnes, meg a kékszemű törpe is.

Így se?  Wink Wink


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyPént. Nov. 06, 2015 8:52 pm

R2-D2 írta:

Fantasztikus négyes

Azért annyit meg kell jegyezzek - már ha konkrétan nem EZT a történetet ismered -, hogy ez azért más, no meg itt van a Whiplashos gyerek, itt van Zoe Barnes, meg a kékszemű törpe is.

Így se?  Wink Wink


A legtöbb, amit jelenleg ígérhetek, hogy ha egyszer elcsípem a tévében, nem fogok elkapcsolni róla Razz Wink .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: La casa del fin de los tiempos   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptySzomb. Nov. 07, 2015 2:50 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 QieJazw



La casa del fin de los tiempos




Ahogy pár hónapja Niwrok nagyon helyesen nem tette, úgy ezúttal én sem próbálom ezt az írást a film a magyar címével kezdeni. Jó okaim vannak rá, az egyik az, hogy a filmnek sehol nem találtam hivatalos magyar címét, csupán az áll rendelkezésre, amit a fordító használt a feliratban, másrészt meg… igen, a magyar fordítás (egyébként önmagában a film eredeti címe is) iszonyat spoileres. A spanyol anyanyelvűek sajnos nem kerülhetik el, hogy ne tudnák, mi is történik a házban, de a világ nagyobb része jobb, ha tudatlanul ül le elé. Ugyanis akkor a 60-ik perc környékén qrva jó meglepetésben lesz része…

Most, hogy kicsit utánanéztem, mi is ez az egész és honnan jött, örömmel konstatálhatom, hogy újabb ország alkotását pipálhatom ki a filmes palettán. Ha emlékem nem csal, Dél-Amerika ezen országából még nem láttam filmet: a La casa… ugyanis egy venezuelai mozi, bizonyos Alejandro Hidalgo első rendezése, aki nem mellékesen írta, és vágta is művét. Viszont az, hogy Venezuela, senkit ne riasszon el a megnézéstől, a spanyol vonal iszonyat erős a filmen, egyedül a szereplők intenzív dél amerikai kinézete az, ami alapján meg lehetne mondani, hogy a film nem Európában készült. Ezen kívül szinte semmi, a film stílusa, hangulata, a környezet simán spanyolhont idézi, a történet pedig gyakorlatilag bármely kissé eldugottabb andalúziai kisvárosban játszódhatna. Ráadásul az elmúlt egy-két évben – Niwroknak hála – jócskán belekóstolhattam az ismeretlenebb spanyol thrillerek, horrorok világába (Insebsibles, Amíg alszol), sőt, ugye van néhány nagyobb rendező nagyobb filmje is a témában (Ördöggerinc), no meg most is lapul néhány cím a merevlemezen, így nekem egyáltalán nem volt idegen a környezet.

Egy nő a padlón ébred. Körülötte dulakodásnak a nyomai, egy összetört tükör (aminek egy darabját magához veszi), arcán vékony vágásnyom. És vér. Nézőként a nővel együtt ébredünk, vele járjuk be a szétdöntött házat, próbáljuk kideríteni, mi is történt. Aztán a pincébe érve sokkoló felfedezést teszünk, egy kisfiú szellemnek tűnő alakja pedig hirtelen köddé válik. Kb. ez a felütés, ennyiből kell a filmnek hangulatot csinálnia a következő 100 perchez – ami kétségkívül sikerül is. A nyitó jelenetsor (aminek egyébként már a fényképezése is zseniális) egy szellemhistória alapjait rakja le, miszerint Dulce (Ruddy Rodrigez), a nő, aki felébredt, valami természetfelettivel találkozott a házban, már csak azért is, mert látszólag ártatlanul a házban talált holtestek miatt a nőt ítélik 30 év börtönre… hogy aztán a sztori egyértelműen kettéváljon. Pont mostanában szoktam morogni, mennyire nem bírom azt a filmes húzást, amikor azért ugranak az időben, hogy néhány fontos dolgot ne kelljen megmagyarázni, nos, itt ilyenre ne számítsunk. Itt mindennek értelme van (vagy lesz), itt a 30 éves ugrásnak nagyon fontos szerepe lesz: Dulce ugyanis öregkorára házi őrizetbe kerül az elátkozott házba, s látszólag újból kezdődik minden. Mármint a szellemhistória…

A másik szál a múltban – mármint az időugráshoz képest a múltban, nem sokkal a nyitóképek előtt – játszódik, meglehetősen hosszú, de tartalmas flashbackekben bontakozik ki a nő családjának története. Megismerjük Leot és Rodrigezt, Dulce  a két minden hájjal megkent gyerekét, akik már ekkor is fura módon versengenek egymással, valamint férjét, Juan Josét, aki egy ideig egy szánalmas baromnak tűnik a nő dominenciája mellett. Szép lassan tárul szemünk elé egy család drámája, ahol a testvérek sem szimplán a kislány kegyeiért versengenek, s ahol a férj sem annyira nyuszi, mint amilyennek tűnik. Önmagában egyébként nem lenne semmi baj ezzel a történeti szállal sem, ha a film fő csapásiránya ez lenne, ha egy kemény dráma lenne a cél – azonban az első percek egyértelmű misztikus thriller/horror irányvonala után kissé laposnak és időhúzónak éreztem a rengeteg családi eseményt. Pláne úgy, hogy ezzel párhuzamosan az öreg Dulce (valahogy ezek az ősz hajú nénik már alapban is olyan félelmetesek) kóborol a kihalt házban, a rátörő emlékek, meg egy késsel futkosó szellem sikeresen a frászt hozza ránk. Nekem jó egy óráig kényelmetlen érzésem volt, hogy akkor most mit is látok, kb. 60 percig felváltva néztem egy venezuelai családi történetet 1981-ből, meg egy idős néni paráztató bolyongását egy kihalt házban 2011-ből, kombinálva egy kis szeánsszal a múltból. Nem igazán éreztem a koncepciót, mi is akar lenni az egész, kissé bosszús is voltam, hogy a zsánereket megint nem tudták jól összemixelni.

Erre mi történik???  A 60-ik perc környékén akkora gyomrost ad a film, hogy öröm volt átélni. Kérem szépen: az egész fordul egyet, s a talán legkedveltebb stílusú filmes műfajomba tesz kirándulást – amiről sajnos egyetlen árva szót nem írhatok. Annyira jó volt tudatlanul megdöbbenni az eseményeken, annyira jó volt tátott szájjal bámulni, hogy minden szál összefut, hogy minden korábbi eseménynek értelme van: kiderül, mi ez a ház és mi is történik lakóival. Tetszett a fiatal pap szerepe, pláne amikor róla is kiderül, hogy nem véletlenül jött a képbe, tetszett Dulce hittelensége, tetszett az egész történeti mitológia a ház körül. Jó, mondjuk a korábbi lakókkal felvet némi kérdéseket, de erre is van utalás, hogy hova lettek ők – úgy érzem, az egész finálé (ami amúgy közel fél óra!!) kibaszott jól össze van rakva. Szívesen sorolnám most az elmúlt évek zseniális filmjeit hasonló témában, de a címekkel már önmagában spoileres lennék, legyen elég annyi, hogy nem véletlen a 11 11 11 11 11  felirat a tükrön…

Amit még mindenképp ki kell emelnem a remek sztori mellett, az a mozi hangulata. Nagyon jó az egész díszlet, a ház, annak részletei (tipikus gótikus horror, némi spanyol ízzel), a kamera beállítások (öreg néni alulról, hátulról), a szereplők mozgása, stílusa, minden. Mindkét korrajz (már amit a házon kívül járunk) nagyon jó lett, a színészek pedig maximálisan hozzák a rájuk testált karaktert. Negatívumként egyedül azt tudom felhozni, hogy míg el nem érünk az első óra végére, addig gyakran fordul érdektelenségbe a sztori. Persze, ha tudnánk, mit is rejtenek a szavak és az események, nem gondolnánk ezt – viszont első nézéskor mindez helyenként egy unalmas filmet eredményezett. Mr. Hidalgonak valamivel jobban fenn kellett volna tartania az érdeklődést, mert ő hiába tudja, mire megy ki a játék és hiába készít mindent elő egy tökéletes fináléra, a nézőnek gőze sincs, milyen kánaán várhat még rá. Valahogy (nem tudom, hogy) mégiscsak el kellett volna hinteni valami magot, hogy az érdeklődés fenn maradjon és ne legyen Dulce családi drámája egy óra után unalmas…

A másik meg – bár ez minden hasonló zsánerű mozi egyértelmű velejárója – tekinthető áldásnak ás átoknak egyaránt. Az a helyzet, hogy az ember agya utána még jó ideig kattog a látottakon, próbálja összerakni, akkor mit is látott, az, ott, akkor hogy történhetett, és milyen hatása volt a többi eseményre. Aztán mint ilyen, természetesen alaposan bele lehet kavarodni, lehet keresni és találni benne a logikai bukfenceket, viszont az átélt, álleejtő élményt semmi utólagos gondolkodás nem képes elvenni. Ráadásul ez így, ilyen fináléval tipikusan az a mozi, amit az ember szívesen néz újra, a végkifejlet ismeretében kíváncsian várja az esetleg előre látható utalások megtalálását, illetve az utolsó fél órát is más szemmel nézi végig. Márpedig, ha azt nézzük, hogy egy elsőfilmes, venezuelai rendező elérte azt, hogy újra akarom nézni a filmjét, s hogy gondolkodok rajta, az szerintem nagy szó. Nem azért, mert én bármilyen mérce lennék, hanem mert egyszerűen jó a film.

Aztán másodjára meg talán arra is ráérez a fiatalember, hogy tartsa végig ébren a nézőt. És benne a kíváncsiságot. Ja, meg hogy ne adjon neki ennyire egyértelmű címet (komolyan mondom, ha nézitek, a főcímnél csukjátok be a szemeteket).




80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 19, 2022 6:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptySzomb. Nov. 07, 2015 3:50 pm

R2-D2 írta:

La casa del fin de los tiempos

Ráadásul ez így, ilyen fináléval tipikusan az a mozi, amit az ember szívesen néz újra, a végkifejlet ismeretében kíváncsian várja az esetleg előre látható utalások megtalálását, illetve az utolsó fél órát is más szemmel nézi végig. Márpedig, ha azt nézzük, hogy egy elsőfilmes, venezuelai rendező elérte azt, hogy újra akarom nézni a filmjét, s hogy gondolkodok rajta, az szerintem nagy szó. Nem azért, mert én bármilyen mérce lennék, hanem mert egyszerűen jó a film. Aztán másodjára meg talán arra is ráérez a fiatalember, hogy tartsa végig ébren a nézőt. És benne a kíváncsiságot. Ja, meg hogy ne adjon neki ennyire egyértelmű címet.

80%


cheers

Köszi, hogy leírtad, amit annak idején nekem kellett volna, de ehhez éppen nem jött az ihlet Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: La cara oculta   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyCsüt. Nov. 12, 2015 1:08 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 SdhgRc7




La cara oculta





Miután pár hónappal ezelőtt Niwrok kolléga méltóztatott ezt a remek filmet pár sorban elintézni, ezúttal rám hárult a feladat, hogy népszerűsítsem ezt az egyénként magyar címmel ismét csak nem rendelkező alkotást. A felirat fordításában a Rejtőzködő arc szerepel, ami meglehetősen kifejezi – de egyben szerencsére nem árulja el – a film lényegét, ugyanakkor szerintem van annyira semmitmondó, hogy ismeretlenségben tartsa a mozit. S ha mindehhez még azt is hozzáveszem, hogy a film trailerét SZIGORÚAN TILOS előzetesen megtekinteni (ugyanis nem másra épít, mint a mozi legmegdöbbentőbb eseményére), akkor meglehetősen nehéz helyzetben vagyok: csupán az én szavam alapján kéne rávenni mindenkit, hogy nézze meg ezt a csodát…

A múltkori venezuelai kaland után egy másik dél amerikai országba vitt a véletlen, ezúttal Kolumbia az események helyszíne. Igen, az a Kolumbia, ahol nem is oly rég egy hetet töltöttem Pablo Escobar vendégeként – azonban sem a helyszín, sem az időpont, sem a hangulat/stílus nem hasonlít egymásra: a Narcos történelmi beütésű maffiasorozata után a La cara oculta egy kifejezetten modern, néha csillogó, néha komor thriller. A kapocs a két mű között azonban nem csak a helyszín, hanem Andrés Baiz személye, a fiatal kolumbiai rendező – gondolom pont ezen film miatt is – több Narcos epizód rendezését megnyerte. Teszem hozzá, teljes joggal: mindkét helyen remek érzékkel hozott létre egy világot, amiben a karakterek szinte beleolvadnak, amiben egyetlen egy pillanatra nem érzünk sem feleslegességet, sem idiótaságot. Mindenből pont annyi van, ami kell, ami az adott filmet hitelessé (széppé, izgalmassá, drámaivá) teszi… s ha már szépség: a La cara oculta mindkét főszereplőnője egyszerűen gyönyörű, ha másért nem, csak miattuk is érdemes megnézni a filmet.  yeah

Adrián (Quim Gutiérrez) sikeres karmester, aki Spanyolországból Bogotába csábít az ottani zenekar. A fiatalember sztárnak járó ellátást kap, csodaszép házat tud bérelni, sármja miatt pedig egyértelműen a nők kedvence. A mozi elején persze mindez még nem tiszta, még semmi fura nincs is abban, hogy az indító képeken egy nő mond épp búcsúüzenetet egy telefonra – az csak kicsit később derül ki, hogy ez az üzenet épp Adriánnak szól, feladója pedig a barátnője, a mozi egyik dekoratív csillaga, Belén (Carla Lago). A lány eltűnik (vélhetően lelépett valakivel), Adrián pedig viszonylag hamar vigasztalódik egy pincérlány, Fabiana (Martina Garcia) karjaiban. Ha Belénre azt mondtam, dekoratív, akkor ez hatványozottan igaz Fabianara is: engem gyerekkori filmes szerelmemre Sophie Marceaura emlékeztetett …  love  és akkor még ráadásnak van még egy csaj, egy Veronica nevű harmadik szépség (Marcela Mar), aki ugyan kevesebb képernyőt kap, de szerepe a történet eszkalálódásában nem kevésbé fontos.  Nos, ezek alapján akár egy szerelmi négyszögbe is csöppenhetnénk, de a La cara… nem áll meg ennyinél. Az van ugyanis, hogy a nyitány, ami a jelenben játszódik, amiben Fabiana és Adrián alakuló szerelmét nézzük, egyre nyomasztóbb eseményeket hoz, úgy néz ki, a csilli-villi ház valami szellemet rejt, aki kipécézte magának Fabianát, ráadásul a kapcsolatot beárnyékolja Belén emléke és ott hagyott tárgyai.

Aztán hirtelen ugrunk egyet az időben: visszamegyünk Belén és Adrián kapcsolatába, abba az időbe, mikor eljöttek Spanyolországból Kolumbiába, mikor együtt kezdték az életüket az új földön és házban. Szépen felépített történet egy flörtölő férfiról, egy féltékeny barátnőről, egy fura német bérbeadóról… és igen, picit magáról a házról is. Érdekes, még akkor sem gondoltam rá, hova lehet vinni ezt a mozit, mikor az öregasszony beavatja a lányt a ház rejtelmeibe… még akkor sem gondoltam arra a zseniális fordulatra, ami kb. a film felénél bekövetkezik, s ami az addig maximum érdekes és sejtelmes love storykat teljesen más szintre emeli. Ugyanis jó háromnegyed óra után az eredeti kiindulópont a videóval és a múlt egymásba ér, újból átélhetjük Belén búcsúüzenetét – azonban most már minden háttér információval rendelkezünk. Innentől egy teljesen új mozi kezdődik, egy olyan történet, ami után talán minden filmrajongó megnyalhatja a tíz ujját: a szereplők olyan szituációba kerülnek a remek forgatókönyv miatt, hogy csak ámultam és bámultam. Ráadásul egy jó ideig a múltbéli szál és a jelen párhuzamosan zajlik, egészen pontosan ugyanazon eseményeket még egyszer átélhetjük egy másik nézőpontból – minden értelmet nyer, csak talán nem azt, amire számítani lehet…

És akkor kb. ennyi. Ennél többet NEM SZABAD tudni a filmről, sem azt, hogy ki hova és miért kerül, sem azt, hogy ennek milyen hatása lesz a többiekre. Ezért is írtam, hogy a trailert megnézni szentségtörés – bár, így utólag, az egészet ismerve igazán lényeges dolgot nem árul el, de épp elég a becsukódó ajtó látványa az ünneprontáshoz. A La cara… a második felére egy kibaszott hangulatos thrillerré válik, amiben a kísértetlakta ház keveredik a szerelmi háromszöggel, a finálé csattanója meg… mit is mondjak. Pofán vág. Ez egyébként önmagában elég lenne a sikerhez, de a remek forgatókönyv mellett nekem iszonyat bejött (ismét) az a filmes húzás, hogy egy adott eseményt megmutatnak más nézőpontból is. Legutóbb talán a Vágy és vezeklésben voltak ilyenek, de ugyebár az egész 8 tanú erre a stílusra épül – ezt pedig én imádom. Egyszerre tud teljesen félrevezető és sokkolóan megmagyarázó lenni, a kettő (vagy több) karakter által átélt ugyanazon élmény kétféle megközelítése itt is szenzációs. Az, hogy a múlt és a jelen egy pillanatban összeér (nem is akárhogy), az megint csak kiváló, s megint csak remek forgatókönyvet takar. A hangulatról, az egész miliőről Adrián környezetében már írtam, az eredeti nyelv pedig újfent autentikussá teszi a sztorit. Bár… ha jól belegondolok, ez most nem lett annyira spanyolos, mint mondjuk az előző filmélményem, ez a történet, ebben a felállásban bárhol játszódhat a világban. A kissé kevesebb latino beütés még jót is tett a filmnek – kíváncsi vagyok, Hollywood mikor veszi elő remakelni ezt is: ha a Holtodiglanra gondolok, ez sokkal jobb annál, hiányoznak belőle annak logikai bukfencei.

Két dolog van, mit esetleg negatívumként fel lehet róni neki – egyik a történetmeséléshez kapcsolódik, a másik egy konkrét kiegészítő elemhez. A legfurább mindenképp az, hogy – hasonlóan a La casa... hoz – itt is meglehetősen hosszúra nyúlt az a felvezetés, ami a tényleges mozi beindulását előzte meg. A film első harmada, fele egy – kétségkívül érdekes, de a második etaphoz képest gyenge – romantikus maszlag, amikor is a szépfiú három nővel kavar és a nők erre rájönnek. Semmi extra, kicsit nyálas, kicsit mesterkélt, a rendőrök szerepe kidolgozatlan és felesleges, ráadásul a fősodorhoz nem sok közük van. A másik dolog meg a nácik belekeverése – már megint. Erre amúgy egyetlen mentség van, az, hogy Dél Amerikában valós veszélyt és problémát jelentettek évtizedekig az ott bujkáló háborús bűnösök: feltűnésük e moziban ugyan nem hiteltelen, viszont érzésem szerint kicsit erőltetett.  

A lényeg: megint egy spanyol nyelvű kiváló mozi, némi rendezői gyerekbetegséggel. Bízzunk benne, hogy majd kinövi és még sok remek filmet látunk a világ túlsó végéből.




80%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 27, 2022 12:36 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
33 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 18 ... 32, 33, 34 ... 50 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: