Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 26, 27, 28 ... 47 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Gyilkos hajsza/The Following S3   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptySzomb. Aug. 08, 2015 5:43 pm

.




Gyilkos hajsza/The Following S3





Amennyire imádtam az első évadot, annyira utáltam a másodikat: a céltalan, eszement késelések, az átgondolatlan és szinte már nevetséges forgatókönyv, annak párbeszédei és fordulatai alaposan elvették a kedvemet a folytatástól. Ha egyébként TM barátom nem üzen rám, hogy kimondottan jó lett a harmadik szezon, minden bizonnyal vártam volna vele, így viszont kissé előrevettem a sorban. S nem bántam meg: az (elvileg) sorozatzáró évad valóban felér az S1-hez, s ha a vége felé Ryan nem úgy viselkedne, ahogy, talán még meg is előzhetné azt.

Azt már az elején megfogadtam, ha ebben az évadban Joe Caroll, a halálraítélt pszichopata tömeggyilkos megszökik a börtönből, és megint ő lesz Ryan Hardy FBI ügynök ellenfele szabadlábon, abbahagyom az egészet. A feltámasztás után ugyanis a forgatókönyvírás alja lett volna, ha ezt a klisét (szökés – megint – a börtönből) újból előveszik, de megmondom őszintén, a második évad eseményeit ismerve simán benn volt a pakliban. Eleve már azzal, hogy életben hagyták, akár egy nagyon idióta történetszálat is felvehettek volna, de jelentem, nem: Caroll nem hogy nem szökik meg, hanem már a halálsoron van, karaktere pedig ugyan végig szerepel az évadban, nagyon hamar bebizonyosodik, hogy van nála (is) nagyobb hal. Ajaj, de még mennyire…

Qrva jó lett. Majdnem az egész, csupán a vége felé bicsaklott meg kicsit Ryan összezuhanásával – no de míg odáig eljutunk, az minden igényt kielégített. Az S3 gyakorlatilag azt csinálja, mint az S1 tette: a 24 jobb pillanatait összekeverte egy olyan világgal, amiben pszichopata tömeggyilkosok garázdálkodnak, a harcot velük szemben pedig csak egy törvényt meglehetősen lazán értelmező ügynök (mint ugyebár Jack Bauer) veheti föl. Egyúttal ilyen lehet, mikor pszichopaták háborúznak egymással, mikor is a tömeggyilkosok egymást is irtják a saját jól felfogott céljuk és a területük védelmében. Ilyen az, amikor a csalódást okozó Mesternek tartania kellene a tanítványtól, az egész nekem a 24 mellett a Hannibál vonatkozó jeleneteit, beteges ölésvágyát idézte meg. Tette ezt azonban egy óriási pozitív változtatással a korábbi évadhoz képest – legalábbis ez esetekben én nem éreztem a céltalan öldöklés, a szektavezérelt késelési mánia által kiváltott undort nézés közben. Oké, hogy itt is rengeteg ártatlan hal meg, de majdnem azt kell mondjam, mindenki halálának értelme és célja van – még ha a család kiirtása keménynek is tűnik (nem is merték végigvinni az írók az eseményeket)… ugyanakkor meg… egy lövöldözős idióta moziban legalább ennyi ártatlan hulla van, azok elvesztése mégsem sokkoló annyira, mint amikor színpadképet csinálnak a hullákból…

Mert bizony azzal indítunk. A múltkori finálé egyetlen túlélője, a zseniálisan beteg ikerpár gyengébbik tagja, Mark épp bosszúhadjáratba kezdett az FBI csoport ellen, akik kivégezték anyját. Épp ezért két önkéntes segítőjével ártatlan embereket öl, és színpadiasan beállítva a halottakat, egy-egy korábbi eseményt, bűnügyi helyszínt fényképszerűen megjelenítve üzen a nagyvilágnak. Egy célja van (már Weston kinyírásán kívül, ugye), hogy Hardy és csapata ismerje el, hogy törvénytelen volt az előző finálé hajszája, hogy az igazságszolgáltatás helyett önbíráskodásra került sor. Még csak az első szakaszban voltam, de két dolog nagyon bejött ebben az egészben. Maga a beállítás, a halottak felhasználása zseniális volt, simán elmehetett volna egy Hannibal epizódnak. Mint ahogy Daisy (Ruth Kearney) és Kyle (Hunter Parrish) az ifjú házasok, az egymást ép észen túl szerető ifjú pszichopata gyilkoló pár is simán lehetett volna dr. Lecter tanítványa. A The Following amúgy is simán lehetne a Hannibál testvérsorozata, de ez erre az évadra különösen igaz. Hatalmas poén lett volna egy crossower, mikor is a másik sorozat címszereplője esetleg egy pici jelenését teszi ebben a világban… bolondból ugyanis itt sincs hiány. Sőt!!

Szóval ott tartunk, hogy Mark, Daisy és Kyle készül a bosszúra, de aztán viszonylag hamar kiderül, hogy a játék tétje sokkal nagyobb: a kihasznált bolondok, azok egymásnak ugrása kiváló lett, mint ahogy az az irány is, amerre továbbvitték az évadot. Sorban jönnek elő a  szürkeségből a Joe Carollhoz hasonló ámokfutó őrültek, az évad folyamán van, hogy egymást segítik, van, hogy egymás útjába kerülnek. Szerkezetileg nagyon hasonlít az egész a 24-hez, mikor azt hinné az ember, hogy a probléma megoldódott, s kicsit hátradőlhet, újabb fenyegetés veszi kezdetét. Kiemelném mindezek közül azt az új figurát, akiről eddig semmit sem hallottunk: Theo (Michael Ealy) a cybergyilkos, a számítógépes zseni, aki az egész franchise legkeményebb figurája. Nem úgy őrült, mint a többi, végtelenül számító, tökéletes álcái vannak és borzasztóan kemény faszi – Hardynak fel van adva a lecke, hogy elkapja. Az évad második fele erről a gyilkos hajszáról szól, erről a drámai elemekkel tűzdelt üldözésről, ahol az űzött vad, kilépve az eddigi békés nyugalmából, egyre inkább elveszti az irányítást az események felett.

Mert a magányos sorozatgyilkos akkor van igazán biztonságban, ha magányos marad, ha nem függ senkitől érzelmileg, ha nem vesz maga mellé kényszerűségből társakat. S ha nem hagy túlélőket: Theo napjai attól a pillanattól kezdve meg voltak számlálva, hogy életben hagyott néhány hasonszőrű társát, hogy személyessé vált számára a Hardy elleni harc. Egyébként Theonak egészen zseniális pillanatokat köszönhetünk, a hackervonal nagyon jót tett a sorozatnak, nekem mégis az tetszett a legjobban, mikor kommunikálni próbál Carollal. Kérem, abban minden benne volt: hiába volt Theo a legjobb tanítvány, Caroll olyan szinten elmebeteg, hogy nagyjából épeszű ember esélytelen vele szemben. S ha már itt tartunk: Joe Caroll úgy lett mellékszereplő az egész évadban, hogy a legfeszesebb epizódot sikerült hozzá kapcsolni. Az S3E10 tökéletesen kifejezi mindazt, amiért ez a faszi olyan amilyen, ami miatt az egész The Fllowingot érdemes volt elkezdeni nézni. James Purefoy jutalomjátéka az egész, Joe Caroll búcsúja a világtól bámulatosan jól megkomponált őrület része – az már legyen az én bajom, hogy egyben a legnagyobb negatívum indikátora is egyben. Még akkor is, hogy érteni vélem a szándékot, hogy Caroll kvázi Hardy részévé vált az évek alatt.

Az gondolom nem újdonság, hogy rühellem nézni az alkohollal önmagukat és környezetüket pusztító főhősöket, úgyhogy miután Ryan megint elkezd inni (ráadásul azért, mert elvesztette azt, akit), alaposan lelohadt a lelkesedésem a sorozat iránt. Már eleve megint a hitelességi problémák (nem érzik rajta a szeszszagot, bevetés részegen, stb…) kiakasztottak, de utálom, mikor az addig megkedvelt főhősömet a kibaszott alkohollal megutáltatják. A harmadik harmad márpedig nagyrészt ezzel telt, úgyhogy néha nem is szívesen néztem az egészet: a nemszeretem szituáció az alkoholista főhőssel ezúttal nemszeretem szakaszt eredményezett. Kár érte, mert ha Ryan nem bolondult volna bele Caroll elvesztésébe és a vodkásüvegbe, szinte hibátlan lett volna az egész – természetesen akkor a néha idióta látomások sem színesíthették volna az évadot, amiknek szerintem semmi más szerepük nem volt, mintsem James Purefoyt a szerződése szerint a képernyőn tartani.

Szerencsére a legeslegvégére a titokzatos szervezettel és a hídon történtekkel visszarántottak a The Following világába, kíváncsian várnám a folytatást – már ha lenne. Az tény, hogy most egy korszak valóban lezárult, mindkét figura eltűnt az életből, szerencsére van annyira nyitott a lezárás, hogy ha akarják, különösebb megerőltetés nélkül lehet folytatni (még könnyebben is, mint mondjuk a Homelandet lehetett). Kevin Bacon egyre jobban összeforrt Ryan Hardyval, rendesen megtalálta őt a szerep – a sorozat minőségére, hangulatára meg végképp nem lehet panasz. Az egész (szokás szerint) egy gigászi mozifilm, egy kegyetlen jó, 11 órás thriller, amit a fordulatok és a karakterek miatt érdemes végigülni. Kár, hogy a második évad belerondít az összképbe, viszont ezzel a harmadik fejezettel a The Following ismét a legjobbak közé emelkedett.




85%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 4:09 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptySzomb. Aug. 08, 2015 7:00 pm

R2-D2 írta:

Gyilkos hajsza/The Following S3

Amennyire imádtam az első évadot, annyira utáltam a másodikat: a céltalan, eszement késelések, az átgondolatlan és szinte már nevetséges forgatókönyv, annak párbeszédei és fordulatai alaposan elvették a kedvemet a folytatástól. Ha egyébként TM barátom nem üzen rám, hogy kimondottan jó lett a harmadik szezon, minden bizonnyal vártam volna vele, így viszont kissé előrevettem a sorban. S nem bántam meg: az (elvileg) sorozatzáró évad valóban felér az S1-hez, s ha a vége felé Ryan nem úgy viselkedne, ahogy, talán még meg is előzhetné azt.

Az egész (szokás szerint) egy gigászi mozifilm, egy kegyetlen jó, 11 órás thriller, amit a fordulatok és a karakterek miatt érdemes végigülni. Kár, hogy a második évad belerondít az összképbe, viszont ezzel a harmadik fejezettel a The Following ismét a legjobbak közé emelkedett.

85%


Jééé, azt hittem, a Válaszcsapás lesz most soron Shocked ! Egy kicsit izgultam is, hogy te írsz róla először, mert hát az ugyanolyan, mint volt, így nehéz lett volna róla mást írni, de még máshogy is Smile .

A Followinghoz nem tudok hozzászólni; még őrizgetem azokat, amiket küldtél, de a nyomozós sorozatoktól mostanában egy kicsit ódzkodom, ahogy már mondtam, és talán érdekes lenne, de most a Hannibal sem volt jó ajánlólevél.

Talán majd egyszer, de az írást magát tök jó volt olvasni taps .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptySzomb. Aug. 08, 2015 9:34 pm

Niwrok írta:


Jééé, azt hittem, a Válaszcsapás lesz most soron ... talán majd egyszer, de az írást magát tök jó volt olvasni  taps  .
.

Köszi!

Igen a Válaszcsapás lesz a következő, de ahhoz még múlt héten nem volt felirat. Talán jövő héten már lesz. Smile
Vissza az elejére Go down
téglagyári megálló

téglagyári megálló


Hozzászólások száma : 116
Join date : 2012. Oct. 04.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptyKedd Aug. 11, 2015 12:19 am

R2-D2 írta:

Gyilkos hajsza/The Following S3

.

Kiváló sorozathoz kiváló írás dukál! Amennyire jó volt nézni az epizódokat, annyira volt jó olvasni e sorokat!
Nekem a 24 fílingjét idézte meg, azt pedig nem sok sorozat tudja:)
Akartam ajánlani a Válaszcsapást, de látom, hogy Nálad is az jön! Smile
Még van három részem a Trónok harca 5. évadból, aztán elolvasom az arról szóló összegzést is. Smile
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptyKedd Aug. 11, 2015 1:01 am

téglagyári megálló írta:


Kiváló sorozathoz kiváló írás dukál! Amennyire jó volt nézni az epizódokat, annyira volt jó olvasni e sorokat!
Nekem a 24 fílingjét idézte meg, azt pedig nem sok sorozat tudja:)
Akartam ajánlani a Válaszcsapást, de látom, hogy Nálad is az jön! Smile
Még van három részem a Trónok harca 5. évadból, aztán elolvasom az arról szóló összegzést is. Smile

Köszönöm!!! Bow

Holnap/holnapután végzek a Válaszcsapással és azt is olvashatod. Remélem abban is hasonló örömöd leled - bár egyelőre kevésbé lelkesít be. Nem rossz, egyáltalán nem, csupán átlagos.

Egyelőre.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Válaszcsapás S5   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptySzomb. Aug. 15, 2015 6:58 pm

.




Válaszcsapás S5




Akár szóról-szóra ugyanazzal is kezdhetném írásomat, amivel a legutóbbi évadét kezdtem: az első négy, kiválóan sikerült epizód után alaposan megbicsaklik az egész sorozat, s abban a pillanatban, mikor visszatérünk Európába, egy minden hitelét elvesztő idétlen akciófilmmé degradálódik. Kicsit tűnődtem rajta, hogy sikerült ezt ismét megvalósítani, aztán azt hiszem, megtaláltam hozzá a kulcsot  Idea : csak nekünk, európaiaknak (a sok forgatási helyszín miatt különösen a magyaroknak) tűnik hiteltelennek az egész, csak itt Európában tudják, hogy nem minden van úgy, ahogy azt a képernyőn látjuk. Ebből persze rögtön következik az is, hogy a világ más részén játszódó eseményekre meg lehet, pont a világ más részén élők húzzák a szájukat – úgy néz ki, a Válaszcsapás akkor és ott működik igazából, ahol épp nem élsz… ja, hogy ez egy USA sorozat? Akkor minden tiszta, ugye?

Az egész évad egyébként a megszokott szisztémát követi – rögtön egy kivétellel -, miszerint a nagy, évadon átívelő gonosz elkapásához 5 duplarészes helyszínen át vezet az út. Ezúttal talán kicsit szorosabb a kapocs a szálak között, nekem talán inkább a S3 ugrott be róla először, abban kergettek végig a világon egy ellenséget, az volt esetleg köthető valamennyire a sorozatok királyához, a 24-hez.

1. és 2. szín, Thaiföld

Ahogy mondtam, rögtön kivétellel indítunk: a szokásos két rész helyett egy négyrészes etappal kezdünk. A sztori nagyjából annyi, hogy az amerikai nagykövet lányát elrabolják, majd kényszerítik a faszit, hogy robbantson egy bombát egy észak-koreai delegáció közelében. A cél pedig nem más, mint egy háború kirobbantása a gonosz Nyugat és az ártatlan áldozat Észak-Korea között: előtérbe kerül egy női titkos ügynök, aki az egész mögött áll, valamint a japán maffia, egy kis drogüzlet, egy kis hasadóanyag az atombombába – de mindenekelőtt a fanatikus patriotizmus Észak-Koreai részről. Nos, ebbe a közegbe dobják bele főhőseinket, nekik lesz természetesen a feladatuk, hogy kimentsék a túszt és megmentsék a világot egy III. világháborútól.

Ez a szakasz még nagyon tetszett. Miután még sosem voltam ott, nem kellett agyalnom azon, mi a hiteles és mi nem, valahogy a thai légkör teljesen magába szívott. Tetézte az egészet az a bámulatos fényképezés és helyszínválasztás, ami itt a négy epizódban felvonul, sőt, ha eltekintünk az egész lövöldözéses akcióhalmaztól, már önmagában ezért megérte megnézni az egészet. Képeslapra illő szigetek, csodás tájak, fülledt légkör – mint egy kibaszott turistaút. Az intő jeleket még nem vettem komolyan, pedig néha már itt is felhúztam a szemöldökömet az olyan dolgokon, mikor is főhőseink egyik snittről a másikra totál más helyszínen vannak, a borzasztóan nagyvonalúan kezelt időugrásoknak itt még nem volt lényegi szerepe. A jó kis akcióhalmaz, az izgalmas, feszes és drámai eseménylánc elfeledtetett mindent, néhány új kamera beállítás láttán meg elismerően csettintettem.

3. szín Észak-Korea

Azt leszámítva, hogy egyszerűen nem tudták megetetni velem, hogy ilyen könnyű bejutni abba a diktatúrába, különösebb bajom még ezzel a szakasszal sem volt. Hitelességéről nem sokat tudok elmondani, inkább találgatásnak éreztem az egészet – mindenesetre a hazai helyszínek némi digitális(?) hóeséssel megspékelve egész jól hozták azt a hangulatot, amit az átlagember elképzel az országról. Egyébként nem pont itt kellene megjegyeznem – még ha itt is eszkalálódik igazából a szitu – de Finn karaktere az egyik legfájóbb pont számomra az évadban. A legelső perctől kezdve nyilvánvaló volt, hogy csak és kizárólag azért írták bele a sztoriba, hogy történhessen vele valami, meg hogy ezért apját sarokba lehessen szorítani – nagyon ócska forgatókönyvi húzás. De még itt sem éreztem rosszul magam, az csak ezután következett.

4. szín Ausztria

Ez már kimondottan kínos lett. Amit Bécsben összehoztak, a rendőrséggel, a bankrablással, az orosz maffiával, az (magyar) Operával, az inkább burleszk volt, mint akciófilm. Totál életszerűtlen az egész, egy európai fővárosban mindazt nem lehet megcsinálni, amit itt megcsináltak, ráadásul olyan amatőr (vagy inkább trehány) hibákkal, amiktől a hajamat téptem.  faceplam  Tessék csak megfigyeli a rendszámokat, az autókat: arra sem vették a fáradtságot, hogy Ausztriában legalább oda illő rendszámokat használjanak. Itt is, és a következő svájci helyszínen is magyar és szlovák autók dübörögnek az autópályákon, a közutakon és állnak a katonai bázison – értem én, hogy ez a golyóbis nagyobb részén a kutyát nem érdekli ez, de nekem fájó volt. Mindemellett pedig egyre inkább előtérbe kerül az a „nem kell megmagyarázni bizonyos eseményeket, egyszerűen csak fogadd el, hogy minden úgy van, ahogy mi mondjuk” gondolkodás, ami aztán a fináléra teljesen maga alá gyűri az egészet. Ja, s még valami: már mikor majdnem azt hittem, örvendetes változás történt Scott hormonjaiban, s ezúttal az évadot megússzuk újabb megdugott nő nélkül – erre csak sikerül egy numerát összehozni… mindössze pár nappal(??), héttel (??) a szerelme elveszése után…

5. szín, Svájc

Katasztrófa. Már önmagában az egész ENSZ-es dolog is, de az még szódával elment, ott csak a töketlenkedő terrorelhárítók zavartak, akiket nem volt nehezebb likvidálni, mint mondjuk a thaiföldi piti gengszterbanda tagjait. A koreai alvó ügynökök, azok felébresztése egyértelmű párhuzam napjaink arab sejtjeivel, talán még rá is lehet fogni, hogy ez életszerű – ellentétben mindazzal, ami főhőseinkkel történik.  Rolling Eyes  A mélyrepülés már a bombánál kezdődik, de aztán utána… az utolsó rész egyszerűen borzalom. Az írók már arra sem vették a fáradtságot, hogy azt megmutassák nekünk, a (kétszer!!!) halálos szituációból hogy is sikerült kikeveredni… nem bazzeg. Hülye néző, mit érdekel az téged??? Örülj neki, hogy az előbb még utolsó golyót kilövő főhős sértetlenül mosolyogva motorozik a naplementébe. Amelyik főhős súlyos lőtt sebbel épp egy isten háta mögötti hegyi patakban látszólag kileheli a lelkét – hogy aztán egy snittel később(!!!!) már álló szerszámmal hemperegjen az aktuális útjába eső bigével. Komolyan mondom, régen húztak fel ennyire, régen éreztem egy történeten ennyire a „pofádba röhögök” effektust, amikor az írók hatalmas ívben leszarják a logikát, a következetességet, a hitelességet, mindent. Ha ez egy Szállító filmben történik, semmi bajom nincs, itt viszont ez azért ENNYIRE nem volt jellemző.  Evil or Very Mad

A finálé óriási csalódásai mellett mindazonáltal végig lehet nézni. A korábbiak szintjét részben azért hozza, azt meg fel sem tételeztem, hogy Scott és Stonebridge története valaha is felér az eredeti John Porter kalandokhoz. Hiába az Örökség alcím, a legvégére a Válaszcsapás is alaposan kifulladt, s bár voltak ezúttal is jobb pillanatai, leginkább az idióta és hiteltelen jeleneteire fogok belőle emlékezni. Kár érte, mert öt évad tükrében egy szórakozató kis akciósorozat volt, amit mintha dacból zártak volna le úgy, ahogy.  Mad



70%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 4:11 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptySzomb. Aug. 15, 2015 9:22 pm

R2-D2 írta:

Válaszcsapás S5

Komolyan mondom, régen húztak fel ennyire, régen éreztem egy történeten ennyire a „pofádba röhögök” effektust, amikor az írók hatalmas ívben leszarják a logikát, a következetességet, a hitelességet, mindent. Ha ez egy Szállító filmben történik, semmi bajom nincs, itt viszont ez azért ENNYIRE nem volt jellemző.  Evil or Very Mad

70%


Nagyon a bögyödbe kerültek ezek a rendszámok, pedig de, a sorozatra ez eddig is jellemző volt Smile . Bocs, de nálam még mindig az az alja, ahogy Scottot felrobbantják, aztán öt perccel később megdugja a csajt a terepjáró felé futtában, és szorosan a nyomában van az, ahogy a csajnak szétlőtték a fejét úgy, hogy kispriccelt az agya, és utána még nemcsak hogy percekig élt, de fel is ravatalozta magát faceplam Very Happy . A finálé ettől függetlenül szerintem is gyenge, az évad mélypontja, csak folyamatos lövöldözés és dugás... de ezért is írtam, hogy olyan nosztalgikus Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptySzomb. Aug. 15, 2015 11:32 pm

Niwrok írta:

Válaszcsapás S5

Bocs, de nálam még mindig az az alja, ahogy Scottot felrobbantják, aztán öt perccel később megdugja a csajt a terepjáró felé futtában, és szorosan a nyomában van az, ahogy a csajnak szétlőtték a fejét úgy, hogy kispriccelt az agya, és utána még nemcsak hogy percekig élt, de fel is ravatalozta magát faceplam  Very Happy  

scratch scratch scratch

Komolyan mondom, nem tudom, miről beszélsz... Shocked

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptyVas. Aug. 16, 2015 5:17 am

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Válaszcsapás S5

Bocs, de nálam még mindig az az alja, ahogy Scottot felrobbantják, aztán öt perccel később megdugja a csajt a terepjáró felé futtában, és szorosan a nyomában van az, ahogy a csajnak szétlőtték a fejét úgy, hogy kispriccelt az agya, és utána még nemcsak hogy percekig élt, de fel is ravatalozta magát faceplam  Very Happy  


scratch scratch scratch

Komolyan mondom, nem tudom, miről beszélsz... Shocked

Spoiler:


Ha így "ragadsz ki" mondatokat, akkor tényleg semmi értelme Smile  Razz .
Nem erről az évadról beszéltem Smile .

Csak hoztam két példát, amikor de, igen, szerintem még a mostaninál sokkal nagyobb ívben tojták le "a logikát, a következetességet, a hitelességet, mindent" Smile . Hogy ez eddig is jellemző volt a sorozatra, és nem rendszámok meg "fogalmunk sincs, hogy ebből a szarból hogy másznak ki a hőseink, úgyhogy inkább nem mutatunk semmit"-szintjén... pedig azok is elég igénytelenek és vackok.

Spoiler:

Ha csak ilyeneket tudnak kitalálni, akkor inkább tényleg ne mutassanak semmit, még az is valamivel tisztességesebb Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptyVas. Aug. 16, 2015 1:54 pm

Niwrok írta:
Válaszcsapás S5


Ha így "ragadsz ki" mondatokat, akkor tényleg semmi értelme Smile  Razz .
Nem erről az évadról beszéltem Smile .

És azt énnekem honnak kellett volna tudnom, csókolom?? Ha már egyszer az ötödikről beszélgetünk?? tongue

De még így se emlékszem. Annyi robbanás meg dugás volt, hogy keverem őket.... hmmm

Niwrok írta:
Spoiler:

Ha csak ilyeneket tudnak kitalálni, akkor inkább tényleg ne mutassanak semmit, még az is valamivel tisztességesebb Smile .
.

Hehe, ezen én is jót röhögtem. Amúgy, igaz, ebből a szempontból tényleg jobb, ha nem mutatják - mindenesetre mindkettőtől a fejemet fogtam...
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Az ölés aktusa / The Act of Killing   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptyHétf. Aug. 17, 2015 6:05 pm

.




Az ölés aktusa / The Act of Killing




Indonézia 1949-ben vált független országgá, mikor is a II. vh után, a korábbi gyarmattartó, Hollandia nemzetközi nyomásra elismerte azt. Ekkortól számítják Indonézia alapítását, aminek vezetését a japánok egy bizonyos Sukarno nevű jóember kezébe adták – a nyugati világ legnagyobb bánatára aztán ez a fickó hamarosan fontos barátokra lelt az akkori Szovjetunió és Kína személyében. Nem is csoda hát, hogy a kommunizmustól akkoriban igencsak rettegő Nyugat (ld. még vietnami háború) talán hathatós segítségével, de mindenképp beleegyezésével egy bizonyos Suharto nevű tábornok katonai puccsal megdöntötte a korántsem feddhetetlen Sukarno hatalmát. Előtte azonban, 1965 őszétől kezdve egy kőkemény népirtást hajtott végre a lakosság körében: célpontjai elsősorban a kommunisták voltak, de faji alapon éppúgy kapóra jött a kínai származású populáció megrikítása is.

Mindezt csak azért írtam, mert vélhetően velem együtt nagyon kevés embernek volt fogalma az 50 évvel ezelőtti politikai, gazdasági viszonyokról filmünk helyszínén. A szinopszis leírására, meg hogy mr. Openheimer (aki egyébként egy szimpatikus figura) nem is pazarolnék több sort, olvassátok el Niwrok írását, ő nagyon jól felvázolja, hogyan és miért is készült a film így, ahogy látható. Magam részéről – meglovagolva a mini töriórát – sokkal inkább foglakoznék mindazzal a háttér gondolatisággal, ami ezeket a tömeggyilkosokat motiválta, illetve ami sztárrá tette őket: az ugyanis már a moziban is elhangzik, hogy mindezt nem lehetett máshogy véghezvinni, mint a nyugat tudtával, de legalábbis kényes félretekintésével. Érdemes lenne belemenni abba a gondolatba, mennyire is kényelmes volt mondjuk USA-nak, hogy indonéz fanatikusok ölték az amerikai nép (a hidegháború teremtette) legnagyobb ellenségeit, a kommunistákat… mennyire is kényelmes volt egyáltalán a nyugati blokknak az, hogy ebben az ügyben nem kell bepiszkítani a kezüket. Sajnos az Az ölés aktusának nem ez a célja és üzenete, úgyhogy ezen témakör teljesen kiaknázatlan marad – icipici hiányérzetet keltve bennem: így megint csak annyira bátor a film, amennyire meg merik piszkálni az alkotók a felszínt.

Aztán ott van ugyebár maga Anwar és társainak az életszemlélete… számomra az egyik legmegdöbbentőbb motiváció az volt, hogy azért (is) ölték a kommunistákat, mert féltek, hogy térnyerésükkel a nyugati világ vívmányai (mozi, whisky, szabad élet) eltűnik. No de vajon az akkori net nélküli korban, lényegesen kevesebb információ birtokában ezt mégis ki táplálta beléjük?? Még ha ez nagyjából igaz is – hisz azért tudjuk jól, más erkölcsi és társadalmi elvárások voltak egy kommunista országban -, hogyan és kitől jutottak el ezen információk hozzájuk? Mi vitte rá a kisstílű bűnözőket arra, hogy százezrek gyilkosai legyenek? Ki és hogyan fanatizálhatta őket??

S rögtön ide is kapcsolódik a következő gondolatsor… miért is nem fontos Anwart és a többi tömeggyilkost bíróság elé állítani?? Miért is van még ma is az a diszkrimináció, hogy bizony a délszláv háború tábornokai és vezetői eljutottak Hágáig, de az afrikai és ázsiai népirtások végrehajtói élik büszke életüket?? Hogy is van itt az igazságosság és az egyenlő mérce??? Szomorúan sokkoló, ahogy egyébként erről az egyik tettes gondolkodik, miszerint az egyezményeket a győztesek írják, és ők most épp a jakartai egyezmény szerint hősök. Csak én érzem ennek az egésznek (megint) a fura kettősségét? Mármint a nyugat értékítéleteiben?? Az The Act of Killing pedig elég alaposan feltárja a múltat, az egész egy közel három órás beismerő vallomás – mégsem történik semmi. Ilyenkor azért bennem van a kisördög: miért is nem??

Sajnos rengeteg népirtás van a bolygón, ehhez hasonlóan nagyon sok olyan, amiről még csak nem is tudunk. Az Az ölés aktusa épp ezért nagyon fontos film, elviszi a nézőjét egy olyan világba, amiről maximum turistaútként ábrándozhatunk k (ezek után, tuti nem). Viszont az Az ölés aktusa sem lesz képes felrázni a (nyugati) világot és az elkényelmesedett emberiséget abból a fásultságából, amiben nézi a képernyőt, amiben megnyugvással konstatálja, hogy mindez nagyon régen és nagyon távol történt tőle – már csak azért sem, mert iszonyat kevés emberhez jut el egy-egy ilyen film. A hazai közönségről meg nem is érdemes beszélni, mert jómagam is hónapokat vártam arra, hogy egy nyamvadt magyar felirat legyen a filmhez, de ennek hiányában kénytelen voltam eredeti nyelv+német felirattal megnézni azt. És megint ott tartunk, mint annyi más, fontos dokumentumfilm esetében: jó és nagyszerű dolog, hogy ez így elkészült, csak az égvilágon semmi világfordító hatása nincs...

Magukról a szereplőkről, azok jelleméről, a társadalomban akkor és azóta betöltött szerepükről Niwrok minden fontosat leírt. Újat mondani nem nagyon lehet e témakörben, nekem is gyakran kinyílt a bicska a zsebemben közben, mikor a gyilkosok röhögve és büszkén meséltek tetteikről, elszörnyülködve néztem azt a közönyt és lazaságot, amivel feldolgozták tetteiket. Jó, Anwar a végére megtört és talán rájött, milyen ember is ő maga, és miket is csinált, de a többiek, az egész militarista csoport megdöbbentően brutális. Nem véletlen a hitlerjugendi párhuzam, az egész népirtás a nácikhoz viszonyítása, bár ebben meg megint icipicit azt érzem, hogy már megint a nagy német szégyen van ezzel pellengérre állítva, muszáj megint csak nekik szórni a hamut a fejükre (Werner Herzog, ugyebár), ugyanakkor akár Sztálin, akár az afrikai hadvezérek semmiben nem maradtak el Hitler seregének tetteitől. Igaz, más áldozat más bánásmódot kíván – ezért az Az ölés aktusa áldozatai csupán a történelem szomorú járulékos veszteseinek tűnnek számomra, a kommunizmus elleni globális harc áldozatainak.

Hogy mindezek után – no meg mindenekelőtt Niwrok ajánlója után – nem az államat keresem a padlón, annak inkább magához a film technikai és vizuális dolgaihoz van köze, mintsem tartalmához. Először is, brutálisan hosszú. Még egy izgalmas, szövevényes játékfilm is megviselheti nézőjét közel három órán át, ennek a filmnek a 159 perces játékideje a maga mesélős stílusában bizony embert próbáló. Aztán ugyebár itt van a filmben a film stílus. Ugyan jól elkülöníthető az Anwarék által forgatott saját kis játékfilm és az Openheimer mozi, mégis valahogy úgy éreztem, néha elvesztem a történetben. Kicsit kusza volt helyenként az egész, amit a kimondottan szürreális Anwar víziók még tovább is bonyolítottak – mert még azt sem tudni az első percekben, hogy azok csak egy ember (rém)álmai. Aztán néha azon is elgondolkodtam, ez az egész dokumentumfilm hogyan is készült el így, ahogy elkészült: az átjött, hogy Anwar Congo és társai imádnak szerepelni a kamera előtt, sőt büszkén is mutatják meg és mesélik el tetteiket – de valahogy nekem úgy tűnt, végig JÁTSZANAK. Mármint hogy a rendező utasításait követve mondják a mondandóikat, a kérdések hiányoznak, míg a válaszok folyamtossága előre szerkesztettségek feltételez…

De legjobban az hiányzott, amit nem vethetek a film szemére, mert nem az volt a koncepciója: a halottak látványa. Azok az igazán brutális képek, amin megölt kommunisták százai láthatók, azok a kétségkívül hatásvadász elemek, amik képesek manipulatív módon a rossz fiúkat megutáltatani, az áldozatokat megsajnálni. Mert itt az a büdös nagy helyzet alakult ki, hogy a végére már majdnem együtt éreztem Anwarral, a tömeggyilkossal, már majdnem megsajnáltam, hogy esetleg rájött, mit is művelt. HALLANI a bűnről, a gyilkosságokról ugyanis korántsem nyújtja ugyanazt az élmény, mint LÁTNI is azokat, a GYILKOS szemszögéből előadott történet sosem lehet annyira megrázó, mint ugyanaz az ÁLDOZAT szemszögéből… egyszerűen az undor nem olyan erős érzés, mint a sajnálat. A könnycsepp az, ami az ilyen mozikat igazán hatásossá tudja tenni – abból meg itt egy darab elmorzsolandó sincs. Valahogy az egész The Act of Killingnek végig nem éreztem azt az átütőerejét, amit kellett volna: a legutóbbi hasonló témájú dokumentumfilm, az A szovjet sztori a maga kis manipulatív képsoraival sokkal megrázóbb volt, mint ez. No persze az közelebb volt, arról tanultunk, azt félig-meddig átéltük. Indonézia meg messze van.

Mindegy, embereket ölni nem szép dolog, ezt viszont az Az ölés aktusa is remekül bemutatja. Témája miatt feltétlenül érdemes megnézni, nagyon kemény dolgokkal foglakozik, egy nagyon eredeti módon feldolgozva azokat. Szereplőiről, az egész rendszerről, annak emberi és politikai mozgatórugóiról órákat lehetne beszélgetni – mr. Openheimer egy súlyos dokumentumfilmet tett le az asztalra. Kár, hogy kissé száraz és nagyon hosszú, így maradt bennem némi hiányérzet, amit a kifejezetten idétlen promo kép (aminek köze nincs a téma komolyságához), csak tetéz. De hát ez van: nem tudom, mennyivel könnyebb eladni egy óriás hal szájából kitáncoló piros ruhás csajokkal lila háttér előtt egy népirtásokról szóló dokut - valaki így döntött, lelke rajta.



80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 4:12 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptyHétf. Aug. 17, 2015 10:16 pm

R2-D2 írta:

Az ölés aktusa / The Act of Killing

Magam részéről – meglovagolva a mini töriórát – sokkal inkább foglakoznék mindazzal a háttér gondolatisággal, ami ezeket a tömeggyilkosokat motiválta, illetve ami sztárrá tette őket: az ugyanis már a moziban is elhangzik, hogy mindezt nem lehetett máshogy véghezvinni, mint a nyugat tudtával, de legalábbis kényes félretekintésével. Érdemes lenne belemenni abba a gondolatba, mennyire is kényelmes volt mondjuk USA-nak, hogy indonéz fanatikusok ölték az amerikai nép (a hidegháború teremtette) legnagyobb ellenségeit, a kommunistákat… mennyire is kényelmes volt egyáltalán a nyugati blokknak az, hogy ebben az ügyben nem kell bepiszkítani a kezüket. Sajnos az Az ölés aktusának nem ez a célja és üzenete, úgyhogy ezen témakör teljesen kiaknázatlan marad – icipici hiányérzetet keltve bennem: így megint csak annyira bátor a film, amennyire meg merik piszkálni az alkotók a felszínt.

Aztán ott van ugyebár maga Anwar és társainak az életszemlélete… számomra az egyik legmegdöbbentőbb motiváció az volt, hogy azért (is) ölték a kommunistákat, mert féltek, hogy térnyerésükkel a nyugati világ vívmányai (mozi, whisky, szabad élet) eltűnik. No de vajon az akkori net nélküli korban, lényegesen kevesebb információ birtokában ezt mégis ki táplálta beléjük?? Még ha ez nagyjából igaz is – hisz azért tudjuk jól, más erkölcsi és társadalmi elvárások voltak egy kommunista országban -, hogyan és kitől jutottak el ezen információk hozzájuk? Mi vitte rá a kisstílű bűnözőket arra, hogy százezrek gyilkosai legyenek? Ki és hogyan fanatizálhatta őket??

S rögtön ide is kapcsolódik a következő gondolatsor… miért is nem fontos Anwart és a többi tömeggyilkost bíróság elé állítani?? Miért is van még ma is az a diszkrimináció, hogy bizony a délszláv háború tábornokai és vezetői eljutottak Hágáig, de az afrikai és ázsiai népirtások végrehajtói élik büszke életüket?? Hogy is van itt az igazságosság és az egyenlő mérce??? Szomorúan sokkoló, ahogy egyébként erről az egyik tettes gondolkodik, miszerint az egyezményeket a győztesek írják, és ők most épp a jakartai egyezmény szerint hősök. Csak én érzem ennek az egésznek (megint) a fura kettősségét? Mármint a nyugat értékítéleteiben?? Az The Act of Killing pedig elég alaposan feltárja a múltat, az egész egy közel három órás beismerő vallomás – mégsem történik semmi. Ilyenkor azért bennem van a kisördög: miért is nem??

Sajnos rengeteg népirtás van a bolygón, ehhez hasonlóan nagyon sok olyan, amiről még csak nem is tudunk. Az Az ölés aktusa épp ezért nagyon fontos film, elviszi a nézőjét egy olyan világba, amiről maximum turistaútként ábrándozhatunk (ezek után, tuti nem). Viszont az Az ölés aktusa sem lesz képes felrázni a (nyugati) világot és az elkényelmesedett emberiséget abból a fásultságából, amiben nézi a képernyőt, amiben megnyugvással konstatálja, hogy mindez nagyon régen és nagyon távol történt tőle – már csak azért sem, mert iszonyat kevés emberhez jut el egy-egy ilyen film.

De legjobban az hiányzott, amit nem vethetek a film szemére, mert nem az volt a koncepciója: a halottak látványa. Azok az igazán brutális képek, amin megölt kommunisták százai láthatók, azok a kétségkívül hatásvadász elemek, amik képesek manipulatív módon a rossz fiúkat megutáltatani, az áldozatokat megsajnálni. Mert itt az a büdös nagy helyzet alakult ki, hogy a végére már majdnem együtt éreztem Anwarral, a tömeggyilkossal, már majdnem megsajnáltam, hogy esetleg rájött, mit is művelt. HALLANI a bűnről, a gyilkosságokról ugyanis korántsem nyújtja ugyanazt az élmény, mint LÁTNI is azokat, a GYILKOS szemszögéből előadott történet sosem lehet annyira megrázó, mint ugyanaz az ÁLDOZAT szemszögéből… egyszerűen az undor nem olyan erős érzés, mint a sajnálat. A könnycsepp az, ami az ilyen mozikat igazán hatásossá tudja tenni – abból meg itt egy darab elmorzsolandó sincs. Valahogy az egész The Act of Killingnek végig nem éreztem azt az átütőerejét, amit kellett volna: a legutóbbi hasonló témájú dokumentumfilm, az A szovjet sztori a maga kis manipulatív képsoraival sokkal megrázóbb volt, mint ez. No persze az közelebb volt, arról tanultunk, azt félig-meddig átéltük. Indonézia meg messze van.

Mindegy, embereket ölni nem szép dolog, ezt viszont az Az ölés aktusa is remekül bemutatja. Témája miatt feltétlenül érdemes megnézni, nagyon kemény dolgokkal foglakozik, egy nagyon eredeti módon feldolgozva azokat. Szereplőiről, az egész rendszerről, annak emberi és politikai mozgatórugóiról órákat lehetne beszélgetni – mr. Openheimer egy súlyos dokumentumfilmet tett le az asztalra. Kár, hogy kissé száraz és nagyon hosszú, így maradt bennem némi hiányérzet, amit a kifejezetten idétlen promo kép (aminek köze nincs a téma komolyságához), csak tetéz. De hát ez van: nem tudom, mennyivel könnyebb eladni egy óriás hal szájából kitáncoló piros ruhás csajokkal lila háttér előtt egy népirtásokról szóló dokut - valaki így döntött, lelke rajta.

80%


"A hős meg kb. az a tömeggyilkos, akivel egyetértesz..."
"Indonézia meg messze van."


Azért gondolom/remélem az tiszta sor, hogy ebben a tömeggyilkosságban az volt a kommunista, akire azt mondták, ahogy Hitlerék is a riválisokat/zsákmányállatokat tüntették el maguk közül az "árjaságra" hivatkozással, de lehetne említeni Pol Potot is, meg még százával azokat, akik ezt a módját választották a hatalom megszerzésének és megtartásának. Hogy ezen az egészen, ahogy általában lenni szokott, az ideológia csak máz volt. Sztálin csak azért lóg ki egy kicsit a sorból, mert neki nem szempontjai voltak, hanem kvótái, amit a beosztottjai lelkesen túl is licitáltak, csak hogy kellően nagy legyen a félelem, a bizalmatlanság és a bizonytalanság. Hja, nem mondtam, de valamikor mostanában a Szovjet sztorira is sort kerítettem, de nekem meg az volt a kevésbé sokkoló.

Mert szerintem fordítva van. Lehet, hogy az undor nem erősebb érzés, mint a sajnálat, de hogy valami új a sok meddő sajnálkozás közepette, az biztos. Szerintem a milliószor látott könnycsepp helyett érdekesebb az országos méretű önámítás bemutatása, de éppúgy a kínos és rettegéssel teli heherészésé is, ami mindezt a mai áldozatok, az elnyomottak szintjén körbelengi. Mert ez él, itt van velünk, csak messze, és mutatja, hogy milyen módszerekkel dolgozik egy terrorállam, hogyan viselkednek a tagjai, mivel ösztönzik őket, és mi az, amivel mondjuk csont nélkül el lehet hitetni egy vénemberrel, hogy nyugodtan mesélhet a garottos kivégzésekről ugyanolyan lelkesedéssel, mint az unokáiról. Vagy hogy milyen ember az, aki aggódik azért, ha az unokája nem "humánus" módon öli meg a kiskacsákat, de ezreket volt képes hidegvérrel és a mai napig tartó büszkeséggel megölni. Mert ez az, aminek lehet üzenete a mai kor emberének, ahogy enélkül a történelem is csak száraz tények halmaza, egy eredettörténet tanulságok nélkül. Könnycseppekkel már szerintem tele a padlás, de ha úgy gondolod, hogy az jobban bejön, Oppenheimer a kedvedre tett, leforgatta a "sajnálkozós" változatot ugyanerről a témáról, The Look of Silence címmel, és tavaly el is kezdte bemutatni mindenféle fesztiválokon, tavasszal nálunk is volt a Titanicon. Mert ha mást talán nem is, Oppenheimer ennyit el tudott érni az "undorral", hogy már az ottaniak ki merték nyitni a szájukat, ahogy látták, hogy akiktől félnek, azok nem félistenek, csak erőszakos és kapzsi faszfejek.

A könnycseppekről még annyit, hogy évtizedek óta lehet tudni, hogy a fejlett világ kizsákmányoló mentalitása és a túlnépesedés egyszerre mekkora humanitárius katasztrófát fog okozni, és mindenki sajnálkozott szegény kis léggyel borított afrikai gyerekeken, de viszonylag kevesen tettek értük bármit. Éppen azért, mert az áldozat az már a múlt, a távolság, és amíg az áldozat nem dörömböl az ajtón, addig keveseket érdekel, mi van velük. A jelenben is hány és hány népirtásról meg szörnyűségről lehet olvasni vagy képeket látni, aztán azon kívül, hogy pár kommentárban kifejezik iszonyukat az emberek az efféle barbár tettek iránt, úgy nagyjából mindenki szarik az egészre. A kisemberek azért, mert van nekik éppen elég bajuk enélkül is, a "nagyemberek" meg azért, mert a kisemberek szavaznak rájuk, azokat meg ugye ld. fent, így aztán marhára nem érdekük, hogy a sajnálkozáson túl akár a szavukat is felemeljék bármilyen jelenkori vagy múltbeli problémára, főleg, ha az éppen szembemegy az aktuális érdekeikkel vagy a "szövetségeseikével". Az ajtón sem kell kimenni, hogy az ember ilyennel találkozzon, pár éve volt, hogy a magyar kormány kifejezte, természetesen mélyen együtt érez a tibeti áldozatokkal, a Dalai Láma is tök cuki, de a tibeti áldozatok legyenek szívesek kussolni, amikor egy kínai delegáció látogat Magyarországra, nehogy az efféle "hangulatkeltés" a delegáció tagjai számára okozta kényelmetlenség hatására rontsa Magyarország üzleti esélyeit. Nem véletlen az a mondás, hogy "a nagyobb hatalommal rendelkező országok úgy viselkednek, mint a gengszterek, a kicsik meg mint a kurvák."...

Én speciel az USÁ-val kapcsolatban is például azt érzem -ha már név szerint ki lettek emelve-, hogy kétségtelenül sok baromságuk és szuperhatalmi játszmáik eredményeképpen ők lettek a világpolitika nyuszikái a füstszűrős cigivel: az is baj, ha csinálnak valamit, de az még nagyobb, ha semmit. Anwarékat is le lehetne tartóztatni, persze, de képzeld már el azt a helyzetet, hogy egy nemzeti hőst, az állami talk-show-k sztárját letartóztatják Indonéziában az USA vagy az ENSZ felszólítására... Hogyan? Kiadni nyilván nem fogják, ha meg kommandósokkal, gazdasági szankciókkal vagy bármilyen más módszerrel kényszerítenék ezt ki, millió meg egy ember szerte a világban rögtön visítani kezdene, hogy az USA más országok belügyeibe avatkozik, és az fúj, mekkora geci agresszorok már. Ráadásul olaj sincs Indonéziában... A szerbeknél -ha már ők is példák voltak- nyilván nem lehetett megtenni, hogy Európa kapujában ilyen tettek megtorlatlanok maradjanak, ráadásul a végére nem is maradt annyi híve ezeknek a gyilkosoknak/"hősöknek" hogy túl nagy politikai kockázatot jelentsen az eltávolításuk, így aztán a mérleg ott erre billent. De aztán hogy mindentől távol hogyan terrorizál a Pancasila pármillió embert nap mint nap, az szerinted talán hozna nekik annyit bármiben is, hogy érdekükben álljon foglalkozni vele?

De ez nem nyugati "sajátosság", hanem egyszerűen emberi. Mindenki annyira tudja, hogy "minden szentnek maga felé hajlik a keze", de rögtön hogy meg tudnak sértődni, ha ez nem feléjük történik. Anwarékat is az motiválta -a propaganda általi erkölcsi felhatalmazáson túl-, hogy nekik jobb legyen, hogy ő személy szerint tagja legyen annak a rendszernek, ami hatalmat gyakorol a többiek felett. Hol érdekelte őt bárki más mozija, whiskey-e és szabad élete?! Csak kellett valami, amivel személyre szólóan meg lehetett szólítani a "kisembert", koncentrálva azokra a dolgokra, amiket ő személy szerint elvesztene, ha "azok" maradnának hatalmon, és máris sikerült nyerni egy katonát, aki bármire hajlandó, csak hogy a megszerzett jutalmát, hatalmát ne veszítse el, nahogy egy reggel a farok rossz oldalán ébredjen. És látszik, hogy bejött, hiszen otthon ő hős, és aki szerint nem hős, azt gyorsan meg lehet félemlíteni vagy el lehet tüntetni. Én elhiszem, hogy lehet ezekben keresni a nagyhatalmi összeesküvéseket, én is szeretek ilyenekről olvasni, és nem is tudom kizárni, hogy vannak, de az a helyzet, hogy amíg az egészet meg lehet magyarázni egyéni előnyök és hátrányok lajstromba vételével, akkor miért ne lehetne az egyszerűbb, de talán kicsit kényelmetlenebb válasz a helyes? Hogy minden állat egyenlő, de némely állatok egyenlőbbek a többinél, de ez nem csak a "disznókra", hanem mindenkire igaz. Rám is. Rád is. Az én világképemben sokkal kezelhetőbbek az események az egyéni érdekek, félelmek és vágyak mentén, mint hogy a Nagy Zsidó Világ-összeesküvésre meg az oziriszi gyíkemberekre kelljen fognom minden rosszat.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptyHétf. Aug. 17, 2015 11:44 pm

Niwrok írta:

Az ölés aktusa / The Act of Killing


"A hős meg kb. az a tömeggyilkos, akivel egyetértesz..."
"Indonézia meg messze van."



Akkor most mérges vagy?? tongue Picit azt érzem... vagy legalábbis kissé talán nagyobb indulatot a megszokottnál.

Köszi a két linket - bár még csak átfutottam őket -, nagyon jók. Különösen a Pol Potos, a két hülyét össze kellett volna engedni egy szobába. Mármint Suhartot és Pol Potot.

Amúgy nincs nagy különbség az Az ölés aktusa megítélésében köztünk, csak valahogy nekem szükségem van az ilyesfajta filmeknél az áldozatok képei által kiváltott katarzisra is. Nekem nem elég, hogy a gyilkosok beszélnek arról, kit, hogyan öltek meg: ebből a szempontból tartom kissé ridegnek a dokumentumfilmet...

Hja... aki Michael Moore-on nevelkedett... peace


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptyKedd Aug. 18, 2015 12:11 am

R2-D2 írta:
Niwrok írta:

Az ölés aktusa / The Act of Killing

"A hős meg kb. az a tömeggyilkos, akivel egyetértesz..."
"Indonézia meg messze van."



Akkor most mérges vagy?? tongue  Picit azt érzem... vagy legalábbis kissé talán nagyobb indulatot a megszokottnál.

Köszi a két linket - bár még csak átfutottam őket -, nagyon jók. Különösen a Pol Potos, a két hülyét össze kellett volna engedni egy szobába. Mármint Suhartot és Pol Potot.

Amúgy nincs nagy különbség az Az ölés aktusa megítélésében köztünk, csak valahogy nekem szükségem van az ilyesfajta filmeknél az áldozatok képei által kiváltott katarzisra is. Nekem nem elég, hogy a gyilkosok beszélnek arról, kit, hogyan öltek meg: ebből a szempontból tartom kissé ridegnek a dokumentumfilmet...

Hja... aki Michael Moore-on nevelkedett... peace


Csak az undor beszél belőlem a filmben látottak iránt Wink ... meg picit a csalódottság a tárgyilagosságod miatt. Utóbbit akkor éreztem legutóbb, amikor a Csillagok között esetében azt mondtad, nem elég nyomasztó, csak mert mondjuk beszélnek az éhezők bombázásáról, de meg nem mutatják... miközben attól már "látótávolságon" belül vagyunk... Ha nálad sem "működnek" ezek a filmek, ezek a gondolatébresztők, akkor kinél fognak?

Értem én, elmondtad már párszor, hogy a drámákat "hollywoodiasan" tálalva szereted, csak reméltem, hogy ez a fajta kiterjedt képmutatás, a bemutatott és a könnyen hozzá képzelhető áldozatok elegek lesznek részedről is egy kis "indulatra". Mert ott vannak azok: akik félve beszélnek a gyászukról, akik idegesek, ha a régi "félrenézéseikkel" szembesítik őket, akiknek olyan "képviselők" jutnak, akik a nyílt megfélemlítést teljesen természetesnek tartják, ahogy azt is, hogy utána a "választóiktól" védelmi pénzt szedjenek, vagy akik hivatásos verőlegények unaloműző pofozózsákjai. És lehet kegyetlenség ilyet mondani, de aki akkor vagy azóta meghalt, az már nem szenved emiatt a rendszer miatt, de ott vannak azok, akik igen, milliónyian.

Én azért elteszem a témát a következő beszélgetésre, hátha Smile ...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 EmptyKedd Aug. 18, 2015 12:52 am

Niwrok írta:

Az ölés aktusa / The Act of Killing

Ha nálad sem "működnek" ezek a filmek, ezek a gondolatébresztők, akkor kinél fognak?


Hát már hogyne működne....  Hát mennyi gondolatom volt!!  Wink

Nem, egyszerűan arról van szó, hogy ugyanazokat nem akartam leírni, amiket te már írtál, próbáltam másfelől is megközelíteni a dolgokat. A "tárgyilagosság" - az más tészta. Kissé tényleg érzéketlenebb vagyok az emberi őrület megnyilvánulásaira, ha nem látom annak termékét is: ezek szerint jóval kevésbé vagyok empatikus, mint te - de hogy is szoktad mondani: máshogy szocializálódtunk. Ezek szerint látnom kell a halottat is, nem csak a gyilkosát. Ld még Hotel Ruanda...


Amúgy, pont az origón írták a filmmel kapcsolatban hogy "Megszerethetünk-e egy tömeggyilkost?" - nem állítom, hogy bármennyire is megkedveltem volna Anwart, de sajnos az emberi kegyetlenség, az öldöklés olyan szinten a mindennapok részévé vált, hogy szinte már csak a vállamat rándítom. Nem örülök neki, de ez van....  Crying or Very sad



Niwrok írta:
... csak reméltem, hogy ez a fajta kiterjedt képmutatás, a bemutatott és a könnyen hozzá képzelhető áldozatok elegek lesznek részedről is egy kis "indulatra".

Van indulat, már hogyne lenne. Nem véletlen a viszonylag magas pontszám sem: értem, érzem a gondolatok súlyát, de én kissé hatásvadászabb megoldásokat kedvelem (ha lehet így fogalmazni). Ettől még egy jó kis mozi az Az ölés aktusa.


Niwrok írta:
Én azért elteszem a témát a következő beszélgetésre, hátha Smile ...

Úgy sokkal könnyebb lesz közös nevezőre jutnunk. Szerintem még az idén sort keríthetünk rá. Wink



.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 28 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
27 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 26, 27, 28 ... 47 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: