Hansa Park, Németország

Vidámpark túra VI. rész (2014)


Hansa Park (Sierksdorf, Németország)


2600 km három nap alatt, Hansa Park, Balti-tenger, Lübeck, Berlin. Kimondottan húzós kirándulás volt, még szerencse, hogy imádok vezetni, meg szerencse, hogy a család 10-12 órát simán elül egyfolytában az autóban – különben ez az út sem jött volna létre. A rengeteg élmény miatt azonban ez a poszt talán kicsit több is lesz, mint szimpla parkajánló.

A Hansa Parkba már két éve indulunk, de Szombathelytől számított 1100 km-es távolsága miatt ez évi főprogram lett csak belőle. Az odaút nem volt egyszerű: a cseh autópályán egy német török próbált meg rablási/átverési kísérletet velünk szemben elkövetni, a berlini 4 órás dugóban másfél órán át mentünk a három sávos belső autópályán, míg átértünk, így a tervezett 10 órás útból 12 óra lett. Egyébként is: aki innentől szidja Magyarország úthálózatát közép-európai viszonylatban, azt jól kupán vágom – a cseheknél ugyanilyen borzalmas közúti állapotok vannak. Katasztrófa az egész, a pálya Prága után ráz, mint hajdanán az Elmebajnokság széke, a legfontosabb szakaszon vége van, szerpentinen kellett kamionokat kerülgetni. Brrr… A berlini dugó mondjuk vélhetően szólt a Nationalelf aznapi hazaérkezésének is, mert két nappal később ugyanabban az időben csak erős forgalom volt. Pech.

Miután északon, a Balti-tenger partján fél 11-kor sötétedik, így első nap simán beiktattunk egy kis tengerparti sétát is. Egy Boltenhagen nevű kis üdülőfaluban jártunk (ez még NDK volt), ahol élőben láthattam azokat az érdekes nyugágyakat, amik oly jellemzőek erre a partszakaszra. A németek persze még akkor jöttek ki a vízből – mondjuk nekik, ott ez a 20-25 fok igazi kánikulának számit. A dologhoz még az is hozzátartozik, hogy ez a rész, legnagyobb meglepetésemre Németország egyik legdrágább része, egyfajta német Riviéra – még a benzin is sokkal több volt, mint az ország közepén/déli részén.









Másnap jött a nagy kaland, a Hansa Park. 1973-1976-ig Németország első Legolandjaként működött, de aztán licencproblémák miatt bezárt. 1977-ben nyitott újra Hansalandként (utalva a vidék nevére), majd 1987-től vette fel jelenlegi nevét. Évi egymillió háromszázezer!! látogatójával Németország 5 legforgalmasabb parkja közé tartozik, pedig méreteit tekintve közel sem tűnik olyan nagynak, mint azt gondolnánk. Valahogy a 46 hektár elveszik, a 125 mindenféle játék mintha nem is lenne ott. Nekem legalábbis úgy tűnt, hogy korántsem olyan nagy a Hansa Park, mint azt állítják – viszont kétségkívül van olyan szép. Lenyűgöző panoráma a 80 méter magas kilátóból vagy épp a körhintából a tengerpart közelsége és a csodás táj látványa. Egy érdekes statisztikát is találtam az oldalukon, miszerint a látogatók átlagéletkora 28 év, a visszajárási gyakoriság pedig 83%. Sajnos én most rontani fogom ezt a statisztikát – de ez csak az irdatlan távolságnak köszönhető. Egyébként meg most már kezd bosszantani, hogy minden parkban ott jártunk után 1-2 évvel új hullámvasutakat adnak át. Tisztára, mint a drog: beszív magába az egész és visszavágysz… No de ennyi bevezető után térjünk a lényegre.





Öt komolyabb hullámvasút van, néhány pörgetős NASA játék (én csak így hívom őket, olyanok, mint amin az űrhajósokat képzik ki), egy magas ringlispíl, meg két jó kis vízivasút. Az északi fekvéshez képest parádés időjárás segítségével maximálisan kihasználtunk mindent, a fontosabb vasútakon 2-3 menet is volt, s újabb négy családi hullámvasút fényképpel gazdagodik az otthon melegének fala. Egyébként meglepő módon tök korrekt volt: az első kép 4 Euro volt, utána az összes többi már csak 3 – szemben más parkok 5-6 euro/fénykép árával szemben. Az első percek szokásos elveszettsége után felültünk a 80 méter magas, lassan forgó kilátótoronyra és rögtön átláthatóbb lett az egész… hogy aztán már fixen tudjuk, mit is akarunk meglovagolni.

Fluch von Novgorod

A Hansa park első számú nevezetessége (még egy évig), a történelmi tematikára épülő szupervasút. Beszarás. Kataplektor típúsú, nyomvonalú(van ilyen több is szerte a világban) vasút a német Gerstlauer Amusement Rides gyár terméke, a 40 méter magas menet két fő attrakciója egyrészt a 0-100 km/h-ra 1.4 mp!!! alatt történő gyorsulás, no meg a menetidő második felében a korom sötétben történő utazás. Meg esetleg a 97 fokos lejtő, amit mondjuk én nem is vettem észre, csak miután a kisebbik fiam kiabálta, hogy „Itt fogok meghalni!”, utána gondolkodtam el rajta, hogy tényleg meredek volt. 3 menet, 3 katarzis. Beszarás.







Nessie

A sima hurokkal operáló (ami egyben sokáig a Park fő marketingfogása volt) vasút a maga 26 méteres magasságával és a 90 km/h sebességével nekem már nem túl extra, a Schwarzkopf gyár építménye ugyanakkor kimagaslóan kényelmes menetet biztosított. Más vasút eszementen rázza a fejet, de ez király volt – s azért kellő adreanalinbomba is egyben.






Rasender Roland


A Vekoma cég a szokásos minőségű családi vasútja, mindössze 16 méter magas, vonat tematikájú bébivasút. Ezen legalább tudtam videózni is.






Shlange von Midgard

Szintén családi vasút, mindössze 10 méter, de két kört megy és azt meglehetősen gyorsan. Már ahhoz képest, hogy kimondottan gyerekvasútnak titulálják.






Crazy Mine

Ilyen majdnem mindenhol van – még a mi Vidámparkunkban is volt – annyi a plusz, hogy itt egy bánya köré tematizálták, komplett díszletet építettek köré. Szintén privát videózva.





Wildwasserbahn

Erről sem tudok sok újat elmondani, minden park elengedhetetlen kelléke. Az, hogy mi a 26 fokban tökig eláztunk rajt, az még csak haygján, de ezek ősszel is használják – no akkor elázni nem lehet túl kellemes. 15 méter magasról két csobbanás, levideózva. Komolyan, úgy ülök már ezekre, mintha csak az otthoni fotelbe ülnék.






Super Splash



20 méterre húznak fel egy csónakban, hogy aztán egy gigászi csobbanással érj vízbe. Király – lett volna, ha működött volna. Sajnos ezt ezúttal kihagytuk, pedig pont csuromvizesek voltunk, úgyhogy már mindegy lett volna.





Rio Dorado

Másodszor kerülök kapcsolatba ezzel a típussal, először tavaly a Bayern Parkban ültünk ilyenben: egy nagy, kör alakú gumicsónakban csúszunk lefelé mindenféle kanyarokkal megtűzdelt csúzdán. Kényelmes, kellemes – POV levideózva.






Torre del Mare


Ez is másodszori élmény, a tavalyi Holiday Park után: 70 méter magas körhinta. Király. Fönn 80 km/h-val pörgetnek,  jó nagy szél fúj, csodálatos kilátással, látni a tengert. Tériszonyosoknak ideális gyógymód...





Ezek mellett még pár csúzda, ami említést érdemel, no meg két játék, amit végülis kihagytunk. Egy Harang, meg egy Repülő cápa (Sharknado-  ). Valahogy nem volt kedvem hozzá, nem szeretem, mikor össze vissza pörgetnek a levegőben. A hullámvasút az más…

 


Kb ennyi. A Hansa Park, hasonlóan a többi német vidámparkhoz (nem egészen értem, miért) nyáron 18:00-kor bezár, viszont októberben 21:00-ig van nyitva. Ezt mondjuk szintén nem értem, de ezek az északi népek nem fagyosak, az biztos. A belépő 32 euro (26 a gyerek), ezért viszont természetesen egy napig azt csinálsz, amit akarsz. Kétnapos kártya nincs – pontosabban úgy van, ha veszel egy ún. Balti-tenger kártyát, amivel a környék nevezetességeit is bejárhatod kedvezményesen. Tekintve, hogy erre aztán végképp nem lett volna időnk, így inkább egy berlini megállót választottunk hazafelé.

De előtte még este megálltunk Lübeckben, ami a Schleswig-Holstein szövetségi tartomány második legnagyobb városa. 1143-ban alapította Holstein grófja, évszázadokig a Hanza-szövetség központja volt, és építészeti öröksége miatt a Világörökség része. A város többször gazdát cserélt, majd Barbarossa Frigyes császár egy húsz főből álló tanácsot állított a város élére. A tanács a 19. századig fennmaradt, és mivel főként kereskedőkből állt, ez döntően meghatározta a város politikáját. 1226-tól szabad császári város lett. A 14. században a Hanza-szövetség legmeghatározóbb tagjává vált. Csodás kisváros, egy híres kapuval, nagy múlttal. A Hansa park bejáratánál egyébként a lübecki városkapu másán át kell bemenni – ötletes marketing. Jó két órát másztunk benne, néhány fénykép róla:








Mindezen élményhalmaz után harmadnap indulás haza,szándékosan kerülve Csehországot, vállalva a plusz 150 km kerülőt, természetesen útbaejtve Berlint, a fővárost. A teljes történethez az is hozzátartozik, hogy én 1987-ben voltam még az NDK-ban, ezen belül Kelet-Berlinben is, az akkori Alexanderplatzon – így nekem picit időutazás is volt az egész. Túl hosszat nem akarok róla áradozni, néhány sorban nem is lehet, a lényeg az, hogy tömegközlekedve, sétálva, villámlátogatáson megnéztük a Brandenburgi kaput, a Reichstagot (felgyújtsam vagy ne? - morfondíroztam ), a TV tornyot, a Hauptbahnhofot, a 4 méteres Marx és Engels szobrot, no meg elmentünk jónéhány múzeum, NDK emlékbolt és tárlat előtt. Álltam a Fal helyén, s borzasztóan bántam, hogy 17 évesen a sör és a pizza fontosabb volt – akkor, mikor még állt a Fal, nem mentünk el hozzá. Persze ki gondolta volna akkor, hogy két év múlva lebontják… Mindenestere hihetelen és felemelő élmény volt ezeken a történelmi helyeken állni, a fal helyét mutató betincsíkon olvasni az emléktáblát. Az öt szintes Főpályaudvarról meg ne is beszéljünk, szinte elmondhatatlan, amit ott láttam.















A hazaút aztán már majdnem sima volt, egy fél órás dugó Passaunál belefért. A benzin kinn qrva drága (550 ft/liter), de azt a tisztaságot, nyugalmat, békét, amit a cseh határt átlépve tapasztaltam Németországban, soha a büdös életben nem érjük mi el. Még a nem kicsit török Berlinben is teljesen más légkör volt, mint mondjuk nálunk Pesten. Az meg külön tetszett, hogy útunk során – mivel zömében az NDK-ban autóztunk – minden autópályán tábla jelezte, hol volt a határ. Imádom szervezettségüket, múlttal való kapcsolatukat – mindösszesen két dolog, ami szöget ütött kis kobakomba. Az egyik az ominózus Marx és Engels szobor, valamint a Karl Marx utca. Amíg ott kinn nyugaton nem érzik át a kommunizmus pusztító súlyát, nem törlik az ehhez kapcsolódó jelképeket, addig soha nem fognak minket kelet-európaiakat megérteni. A másik meg: amit Hitler nem ért el katonailag, azt Merkel elérte gazadaságilag: Európa irányítója, vezető hatalma lett Németország – s a határok eltörlésével kvázi birodalom is. Mondjuk minket annektálhatna…



.