Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Remo írásai

Go down 
+4
butch
Niwrok
R2-D2
Remo
8 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
SzerzőÜzenet
Remo

Remo


Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Gyilkos vágyak/Élni és meghalni Los Angelesben/Joe, az óriásgorilla   Remo írásai - Page 7 EmptySzer. Szept. 11, 2013 11:39 am

Gyilkos vágyak

Brian De Palma kiöregedett. Szomorúan írom ezt le egyik kedvenc rendezőmről, de a Gyilkos vágyak egy olyan alkotó munkája lett, akinek már elegendő ötlete és kedve sincs igazán a filmkészítéshez. A Szerelmi bűnök újrafeldolgozásának első fele unalmas, a második zagyva. Pillanatai akadnak, a vállalati harc egy időre tényleg ijesztő párviadallá válik, aztán jönnek a túlzások, és hiába tesznek meg mindent a főszereplők (Noomi Rapace és Rachel McAdams), ha De Palma se erotikával, se feszültséggel nem képes megtölteni filmjét. Ami a rendezőtől megdöbbentő, hogy a Gyilkos vágyak vizuálisan is erőtlen. Egy tévéfilm többet tud felmutatni. Egy közepes jeggyel így is megúszná, ha nem lenne a felháborítóan elbénázott befejezés, amivel ráadásul De Palma sajátmagától próbál lopni, sikertelenül.

40%


Élni és meghalni Los Angelesben

William Friedkin pályája egy nem túl fényes szakaszában azt tette, amit sok más rendező, visszanyúlt egy korábbi sikeréhez. Az Élni és meghalni... A francia kapcsolat '80-as évekre átültetett változata, mely csupán egy ponton éri el az Oscar-díjas előd szintjét: egy fantasztikus autósüldözéses jelenettel. Maga a sztori a felszínen klisés, de a rendező többet hozott ki belőle, mint azt elsőre saccoltam. A filmben a Miami Vice pozőr stílusa keveredik a Friedkint jellemző nyers brutalitással. A soundtrack sokat hozzátesz a ('80-as évek) hangulathoz, a szereposztás pedig szintén a kult-státusz felé löki a produkciót. William Petersen intenzív játéka hűen adja vissza karaktere megszállottságát. Rajta kívül olyan színészek tűnnek fel, mint John Turturro, Willem Dafoe, meg a nagydarab néger az Amerikai nindzsából. A cselekmény olykor csapongó, de a befejezés feljavítja az összképet. A film minden hibájával együtt a rendező jobb munkái közé sorolható, ami Friedkin esetében már elegendő ok a megnézésére.

70%  


Joe, az óriásgorilla

Ezt a filmet könnyű összefoglalni: Ron Underwood alkotása nem más, mint a King Kong Disney-változata. A gorilla ugyan nem olyan hatalmas, de cserébe jóval barátságosabb. A történet semmi, de tényleg, minimális meglepetést se tartogat, mégis van egy ártatlan bája, ami megbocsátásra sarkal. Bill Paxtont és Charlize Theront jó főszerepben látni, nem kis részt nekik köszönhető, hogy a végletekig egyszerű filmecske szerethetővé válik. A zenét szerző James Horner megint lelkesen másolja önmagát, ám muzsikája olyan remekül funkcionál, hogy rá se tudok haragudni. A speciális effektek nem a legjobban öregedtek, egyébként a film humor, kaland és romantika tekintetében szállítja a kötelezőt, ami egy kellemes mozidélutánhoz kell a Disney-vel.

60%


A hozzászólást Remo összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 28, 2013 5:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Remo írásai - Page 7 EmptySzer. Szept. 11, 2013 11:59 am

Smile Egyiket sem láttam... De ahogy olvasom, nem is olyan nayg baj...
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo


Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Gyilkosság a Fehér Házban   Remo írásai - Page 7 EmptySzer. Szept. 18, 2013 10:07 am

Gyilkosság a Fehér Házban

Wesley Snipes sztárkorszakának halványuló szakaszában jött ki ezzel a krimivel, melynek története nagyszerűen összefoglaltatik mindjárt a címében. Egy nagystílűbb rendezővel talán kisülhetett volna belőle valami emlékezetesebb, de a nem túl agyas akciófilmjeiről ismert Dwight Little kezei között megmaradt a középszerűség keretei között. A feszes történetvezetésben alacsony igények mellett elsikkadnak a film kisebb-nagyobb marhaságai. Az, hogy ki a hunyó fejről ki lehet találni, de az alkotók becsületére legyen mondva, hogy gondoskodtak elég gyanúsítottról, akik közül választani lehet. Egy ponyvaregény szintjén, ám akad itt politikai mahináció és eltusolás bőven. Snipes bár sokadszorra játszik zsarut, olykor mégis az volt az érzésem, hogy ezt a szerepet nem rá szabták, és tényleg: az imdb szerint Bruce Willis helyére ugrott be. Azt meg kell hagyni, hogy remek formában van. Kár, hogy a rendező nem rakott alá jobb akciójeleneteket. A film decens szereposztása se képes érvényesülni. Diane Lane, Ronny Cox és Alan Alda kibontakozását nehezíti a vékonyka szerep és a nekik biztosított szűk tér. Aki kitesz magáért az a zenét szerző Christopher Young. Muzsikája hitchcocki atmoszférát teremt pillanatokra. A befejezéshez közeledve alkotótársai már egyre kevésbé igyekeznek. Gyorsan, egyszerűen és megnyugtatóan próbálják elvarrni a szálakat, ami végülis sikerül, de annyi közhellyel és nehezen komolyan vehető fordulattal (pl. a világ legsimább betörésével a Fehér Házba), hogy az már a B-kategória felé kacsingat. Nagyjából, mint ekkor Snipes karrierje.

60%
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo


Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: A bíró és a gyilkos   Remo írásai - Page 7 EmptyCsüt. Szept. 26, 2013 12:00 pm

A bíró és a gyilkos

Ez a régi francia film egy sorozatgyilkosról és arról az emberről szól, aki kicsalta belőle a vallomást. Bár az elkövető nyilvánvalóan elmebeteg volt, az őt kihallgató bíró az előremenetelére gondolva mindent megtett, hogy kivégezzék. A történetben rengeteg a lehetőség, az alkotók pedig talán a legambicíózusabb lehetőség mellett teszik le a voksukat: a két eltérő karakteren keresztül próbálják bemutatni az 1800-as évek végének Franciaországát. Nemes szándékuk elbukik, mivel se a film írója, se a rendezője nincs a helyzet magaslatán. Szereplők jönnek-mennek, de alig történik valami. A film szerkezetileg annyira átgondolatlan és összeszedetlen, hogy önmagukban kitűnő jelenetek is félremennek. A gyilkos (Michel Galabru - mindent megtesz, de rossz választás) előélete hosszas kifejtésre kerül, hogy aztán pont a leglényegesebb ponton magára hagyjuk, hogy a semmiből előtűnő bíró (Philippe Noiret - vele nem lehet hibázni) kapjon pár percet. Majd egy óra kell, hogy találkozzanak, innen pedig inkább már a bíróra koncentrálnak, aki nem sokkal szimpatikusabb az elkövetőnél, pedig a fickó gyerekeket erőszakolt és hasított fel.

A film szinte minden szereplője szörnyeteg a maga módján. Az antiszemitizmus például annyira megszokott, hogy a leghatásosabb pillanatok abból származnak, hogy a legtöbben fel se fogják milyen borzalmas dolgokat mondanak és tesznek. A háttérben épp a hírhedt Dreyfus-per zajlik, a bíró anyja pedig az egyik jelenetben ennivalóért cserébe aláírásokat akar kikényszeríteni éhes csavargóktól, hogy az egyébként ártatlan zsidó katonatisztet kivégezzék. A krimi és a két főszereplőt összekapcsolni próbáló lélektani vonatkozások fokozatosan margóra szorulnak, hogy a kor társadalmi igazságtalanságai kerüljenek előtérbe. A zárójelenetben az elnyomott munkásosztály békés tüntetőire készülnek tüzet nyitni (akik közt ott van a bíró szeretője), hogy aztán a készítők egy feliratban külön kihangsúlyozzák, hogy a gyilkos tettei bármely borzalmasak, szinte semmiségek ahhoz képest, melyek ebben a korban elfogadottnak számítottak. Véleményem szerint nem túl szerencsés, sőt bizonyos tekintetben értelmetlen összehasonlítás ez, mellyel az alkotók túl nagyot akartak mondani. Azért vannak jó gondolatok a filmben, de Philippe Noiret kedvelőin kívül másnak nem tudnám ajánlani.

50%
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo


Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Nyomás   Remo írásai - Page 7 EmptyPént. Szept. 27, 2013 11:08 am

Nyomás

Aki kíváncsi rá, hogy milyen lehet a Ponyvaregény tiniváltozata, az keresse elő Doug Liman korai zsengéjét. A film három szemszögből meséli el egy rosszul alakuló éjszakának az eseményeit, melyek egy vegyesboltból indulnak ki. Az ott dolgozó Ronna (Sarah Polley) alkalmi drogdílerkedése vesz hamar kedvezőtlen fordulatot, míg tenyérbemászó kollégája, Simon (Desmond Askew) Las Vegasba ruccanva kerül zűrbe. Végül a két meleg szappanopera sztár, Zack és Adam (Jay Mohr és Scott Wolf) megpróbáltatásait követjük végig, akik Ronnától eredetileg drogot rendeltek.

A film többnyire szórakoztató annak ellenére is, hogy Tarantino hatása, sőt imitálása egyértelmű. A történethez különösebben nem kapcsolódó lezser párbeszédeken és az egyre halmozódó bizarr szituációkon ez már plágiumgyanúsan tetten érhető. A gond, hogy a szereplők túl gyakran köszönhetik önnön hülyeségüknek, hogy bajba kerülnek. Ha ki is másznak belőle, rövidesen újabb lehetetlen helyzetben találják magukat, ami egy idő után fárasztó. A színészgárda nem rossz, sok a fiatal tehetség köztük. A társaságból kiemelkedik Timothy Olyphant, aki úgy tud a legjobb arc lenni, hogy közben ő a legveszélyesebb is.

Míg a Ponyvaregényben az önmagukban is fantasztikus epizódok egy remekművet alkottak, a Nyomás ingadozó színvonalú részei a kezdetektől fogva széthullással fenyegetnek. Az író John August nem annyira frappánsan, mint inkább erőltetetten kapcsolja össze a különálló sztorikat. Gázossá a helyzet a harmadik epizódnál válik. Zack és Simon azon túl, hogy ellenszenvesek, mintha csak a meglepetés kedvéért kerülnének fókuszba. Afférjuk a William Fichtner játszotta perverznek tűnő rendőrrel nem csak idő előtt megoldódik, de érdemleges kifutása sincs. August nem tudja a végkifejletbe se beilleszteni a párost, ezért az utolsó negyed órára a Katie Holmes játszotta harmadik eladót rángatja vissza, akivel helyettük foglalkoznia kellett volna.

A filmnek lett egy kis kultja, de mostanra inkább csak a később befutott alkotók/színészek miatt lehet érdekes. A rendező Doug Liman már itt megmutatja, hogy dinamikus mesélő. Nála jóval kiforratlanabb a forgatókönyvet jegyző John August, akinek ez még amolyan szárnypróbálgatás lehetett, amiből csak annyi látszik, hogy van humora. Bár Tim Burton oldalán tisztes pályát futott be és többé-kevésbé megtalálta a saját hangját, azonban tehetsége később se hágott tarantinói magasságokba.

60%
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Remo írásai - Page 7 EmptyPént. Szept. 27, 2013 3:20 pm

Csak ismételni tudom magam: egyiket sem láttam, viszont talán nem kellbánnom... Smile

Mikor írsz már valami 90-100%-os filmről is? tongue 
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo


Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Remo írásai - Page 7 EmptyPént. Szept. 27, 2013 6:20 pm

R2-D2 írta:
Csak ismételni tudom magam: egyiket sem láttam, viszont talán nem kellbánnom... Smile

Mikor írsz már valami 90-100%-os filmről is? tongue 

Ma este a Kolibri-kódot vagy A dominó elvet nézem meg. Reméljük a legjobbakat. Smile 
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo


Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: A dominó elv   Remo írásai - Page 7 EmptySzomb. Szept. 28, 2013 10:36 am

A dominó elv

Stanley Kramer filmje a '70-es években divatos, paranoiával vastagon átitatott politikai thrillerek sorába tartozik azzal a különbséggel, hogy ezúttal az összeesküvők oldaláról követhetjük a történéseket. Hősünk ismételten egy akárki, akit elsodor a mahinációk áradata, hiába próbál tenni ellene. Nem tudjuk meg kik a megbízói, sőt azt se, hogy kicsoda tulajdonképpen a célpont, akit meg akarnak öletni vele, ahogy az okokat se. Ez az abszolút homály a válaszokra vágyókat könnyen felingerelheti, de a film hangulatának igen jót tesz. Egy megfoghatatlan rémálom részei leszünk, amely elől nincs menekvés.

Gene Hackman játssza a gyilkosság végrehajtására kiszemelt vietnámi veteránt, akit egyenest a börtönből szabadítanak ki, bár az se kizárt, hogy éppen ők jutatták oda. A film telis tele van efféle utalásokkal. A névtelen szervezet, mely felbéreli, úgy tűnik, hogy mindenütt jelen van, befolyása végtelen. Ha felkeresi egy régi barátját, az másnapra halott. Ha megpróbál elutazni, máris jön a helyi rendőrfőnök, hogy elvegye az útlevelét. A hálóban mindenki eszköz és senki sincs biztonságban. "Ők" mindig egy lépéssel előttünk járnak. Már szinte naivitás Hackmantől, ahogy megpróbál ellentmondani nekik, majd újra és újra ráeszmél, hogy a markukban van.

A film gyengéje a szerelmi szál. Hackmant a feleségével zsarolják, akit a borzalmas parókába bújtatott Candice Bergen alakít. A szerepe nem sok: vagy szerelmes, vagy picsog. Stanley Kramer bár gyakorlott kezű rendező, aki nagyrészt ezúttal is profi munkát végez, ám mikor a romantikus jelenetekre kerül sor nem telik többre tőle, mint elsütni az összes nyúlós-nyálas klisét, amit a kor kiizzadt magából. Andalító zongorajáték, fátyolos képpel bemutatott szeretkezés és a legrosszabb, eufórikus boldogságban való rohangálás a tengerparton. Ha nem fogná rövidre, ez a rész haza is vágná a teljes filmet. Egyetlen haszna, hogy tudatos kontrasztul szolgál ahhoz az ijesztő és lehangoló képhez, melynek felrajzolását aztán teljes elánnal folytatják.

A dominó elv távolról se hibátlan, de, aki vonzódást mutat az összeesküvés-elméletekhez, annak igazi kincsesbánya. Az alkotóknak nem a valóság feltárása a célja. Bár van egy kis áthallás a Kennedy-gyilkosságra, de inkább csak ránk akarják hozni a frászt az ismert toposzokkal. A nagy testvér figyel, az egyén tehetetlen, nem bízhatsz meg senkiben, és így tovább. Igyekezetükben a túlzásoktól se riadnak vissza. Halottnak hitt szereplő támad fel, a főszereplő anyján kívül pedig mindenki sáros, sőt talán még ő is. Ahogy Hackman megfogalmazza, kész őrület.

70%


A hozzászólást Remo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 11, 2013 12:37 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo


Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Megérint a halál (1995)   Remo írásai - Page 7 EmptyVas. Szept. 29, 2013 11:34 am

Megérint a halál

Barbet Schroeder krimijét ma már leginkább arról ismerik, hogy David Caruso ezzel próbált betörni a mozisztárok közé, de annál kevesebben látták. Pechjére még remake is, ezért a sznobok nem sokra becsülik, pedig nem kispályások munkája. A rendező A szerencse forgandóval bizonyította tehetségét, melyért Oscarra is jelölték. Az író Richard Price (Szerelem tengere; Nepperek) karrierje bukdácsolásoktól nem mentes, de a magam részéről a legjobbak közé sorolom, ha bűnügyi történetről van szó. A karakterei autentikusak, a szövegei valószerűek. Röviden érzi ezt a világot, akár a zsaruk, akár a bűnözők szemszögéből mesél. Ezúttal egy besúgó történetét mondja el, egy igazi film noir-i balekét, akit a törvény mindkét oldalán kihasználnak, így kétszer olyan okosnak kell lennie, ha meg akarja élni a másnapot.

Ami már messziről szembetűnik, az a Megérint a halál nem mindennapi szereposztása. Aki Caruso-t csak a CSI: Miami-ból ismeri, az meg fog lepődni, hogy mennyivel többre képes. Mellette egy sor kiválóság tűnik fel hosszabb-rövidebb időre. Nem egy közülük akkoriban épp a küszöbén állt annak, hogy komolyan befusson. Csak felsorolásszerűen: Samuel L. Jackson, Nicolas Cage, Helen Hunt, Michael Rapaport, Ving Rhames, Stanley Tucci. Jó kis lista, mi? Rajtuk kívük még több olyan karakterszínész vonul fel, akiket mindig öröm látni, mint például Philip Baker Hall vagy A bárányok hallgatnakból ismert Antony Heald. Talán mondanom se kell, hogy mind kitesznek magukért. Különösen figyelemreméltó, hogy Helen Hunt rövid játékidejéből mennyit kihoz, mint az alkoholizmusba visszasüllyedő feleség. Ehhez persze kellettek a kamera mögött a már említett Schroeder és Price, akik adnak a jellemábrázolásra.

A film története régről ismerős, de sokat dob rajta, hogy milyen jól van elmesélve. Carusoval könnyű azonosulni. Egy olyan embert látunk, aki normálisan szeretne élni, de, ha kell, visszacsap azoknak, akik kiszúrnak vele, és teszi ezt okosan. A Rapaport játszotta kétszínű unokaöccsöt például úgy intézi el, hogy kizárólag az eszét használja. Ha nem ugyanígy tenne besúgóként, egy perc alatt befellegzene neki. A történet szerint a Nicolas Cage alakította gengsztert kell lebuktatnia, aki bár egy aggresszív állat, de nem ostoba, ezért Carusonak vigyáznia kell minden egyes szavára. Cage veszedelmesen jól játszik. Sose lehet tudni, hogy legközelebb megöleli vagy agyonveri emberünket. Kár, hogy az alkotók nem tartanak ki ezen a vonalon. A történet utolsó harmadában egymást követik a vad és gyors fordulatok. A lezárás kissé el is lett kapkodva, habár a feszültség az megvan benne. A főszereplő mindent egy lapra tesz fel. Valahogy úgy, mint amikor Caruso a valóságban kilépett a neki biztos sikert jelentő menő zsarusorozatból. Az életben nem jött be, de egy filmben azért jobbak az esélyek. Már, ha a készítők is úgy akarják.

80%


A hozzászólást Remo összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 29, 2013 3:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Remo írásai - Page 7 EmptyVas. Szept. 29, 2013 1:27 pm

A Dominó-elvről már hallottam, talán valamikor láttam is, de a másik újfent teljesen ismeretlen.

De legalább 80% mindkettő. Smile
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo


Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Remo írásai - Page 7 EmptyHétf. Szept. 30, 2013 11:28 am

Kolibri-kód

Az átlagosnál jobban kidolgozott, az elején túl szenvedős megváltástörténet. Jason Statham a közönség igényeit kiszolgálva lezúz pár arcot, de a hangsúly inkább a drámán van. Morális döntések, a múlt árnyai, alkoholizmus, és egy szokatlan nyári szerelem egy apácával. Statham csövesként szó szerint bezuhan a jólétbe, de, hogy mihez is kezdjen magával, nos erre próbál rájönni a történet fennmaradó másfél órája alatt. Bevándorlókat csempész (az író-rendező Steven Knight fixa ideája), filantrópkodik, védelmi pénzt hajt be a kínai maffiának, és még barátja gyilkosa után is nyomoz, szóval se ő, se én nem unatkoztam. A film a szokásos Statham-akciófilmeknél igényesebb, vannak jó pillanatai, mégse igazán erős. Knight túlléphetne már London mocskán.

60%


Kettős kockázat

Lassan beinduló, felejthető női Szökevény-klón a rövid időre felkapottá vált Ashley Judd főszereplésével. Meglepően nagy siker volt a maga idejében, pedig képtelen kihasználni az alapötletben rejlő lehetőségeket. Elvileg ugye arról szólna, hogy a gyilkosságért ártatlanul elítélt feleség jogilag megölheti a saját halálát csupán megrendező férjét, de mire megtalálja a rohadékot, ez csak egy gyenge fenyegetési kártyává válik.  Néhány szépen fényképezett akciójelenete, Bruce Beresford rutinos rendezése és Tommy Lee Jones jelenléte teszi a filmet nézhetővé.

60%


És R2-D2 kedvéért... Cool 

Börtönvonat Yumába (2007)

Egyik kedvenc újkori westernem. Christian Bale és Russell Crowe dinamikus páros, de a mellékszereplők közt is bőven akad emlékezetes, mint amilyen a végletekig lojális alvezért játszó, riasztó tekintetű Ben Foster. A remekül megírt karakterek, a pergő ritmusú sztori mellett kivételesen az akciójelenetek kidolgozására is adtak. A film egyszerre idézi a klasszikusokat (lásd. Délidőben) és felel meg a mai igényeknek. A befejezés bár nehezen hihető, de mind érzelmi töltetében, mind feszültségében magával ragadó. Marco Beltrami kiváló zenéjén túl dicséret illeti még a rendező James Mangoldot is. Állítom, hogy ez magasan a legjobb munkája.

90%
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo


Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: A félelem bére   Remo írásai - Page 7 EmptySzer. Okt. 02, 2013 12:23 pm

A félelem bére

Henri-Georges Clouzot filmje bár kereken 60 éve lett bemutatva, máig leiskolázza a legtöbb thrillert. A történet egy dél-amerikai faluban veszi kezdetét, amely afféle csórók Casablancája. A világ minden tájáról akadnak benne menekültek, akik pénz híján ott ragadtak a semmi közepén. A társaság előéletéről nem sokat tudunk meg, de az közös bennük, hogy nagyon szeretnének kijutni erről a helyről. Kapóra jön tehát, amikor egy instabil robbanóanyaggal teli szállítmány elfuvarozásához a helyi olajcég sofőröket keres. A megbízás kész életveszély, a pénz azonban jobban kell annál, hogy ilyen apróságokon fennakadjanak.

A film két részre osztható: a faluban játszódó és az úton. Az elsőben megismerjük az ott lébecoló külföldieket, akik közt hősöket hiába is keresünk. A főszereplő Mario (Yves Montand) például úgy bánik a nőjével, mint a kutyával, én mégis megkedveltem. Mielőtt Belmondo színre lépett a Kifulladásigban, Montand lehetett ezzel a szereppel a francia filmvilág leglazább arca. Van benne egyfajta hanyag férfiasság, ami mára sokak szemében divatjamúlt, de nekem bejön. Azt a mozdulatot, ahogy rágyújt, valószínűleg rengetegen próbálták meg akkoriban leutánozni. A történetet a frissen érkező Joval (Charles Vanel) való barátsága alapozza meg. Mario bemutatja neki (és egyúttal persze nekünk) ezt a kis világot, ami az ő szavait idézve olyan, mint a börtön: bejutni könnyű, de ki már annál nehezebb. Jo eleinte kemény fickónak látszik, akivel érdemes jóban lenni, ám mikor útra kelnek, kiderül, hogy az évek bizony megviselték. Ő lesz az, aki Mario helyett is fél, mivel vele ellentétben érzi mekkora a kockázat, ez pedig előrevetíti a tragikus, és az első alkalommal számomra borzasztó idegesítő befejezést.

Az út megkezdésére sokat kell várni, ám az előzmény egy percét se éreztem elvesztegetett időnek. A nálunk fellelhető verzióban tompítottak a film politikai élén, de így is többet mond el a világról és a benne élők kilátástalanságáról, mint sok alkotás, mely teljes idejét a témának szánja. Azt, hogy mi vár a gyengékre, szomorúan példázza a szerencsétlen kis olasz mellékszála. Amikor képbe kerül a robbanóanyag, a film új szintre lép és egy pillanatra se adja alább. Clouzot olyan feszültséget képes teremteni, ami túlzások nélkül egy szinten van Hitchcockkal. Minimalista módon, ám a veszélyt folyamatosan éreztetve és a figyelmünket bámulatos pontossággal irányítva rendezi meg az út jól elkülöníthető epizódjait. A kameramunka lenyűgöző, a látvány hipperrealista, amihez a film fekete-fehér mivolta is hozzájárul. Mai technikával se lehetne ennél jobban megcsinálni. Minden elismerésem a korát megelőző rendezőé és azoké, akik részt vettek a készítésben.

Legyen az egy ingatag fatákolmány, amire rá kell tolatni, vagy csak egy akadályul szolgáló szikla, Clouzot a maximumot hozza ki a szituációból. Eközben megmarad az emberi vonatkozás is. Az, hogy az élet mennyire kiszámíthatatlan, itt aztán kiderül. A halál folyamatosan ott lebeg a szereplők feje felett, hogy a lehető legváratlanabb percben csapjon le. A már említett befejezésből a felszínen az érződik ki, hogy csak kötelező módon ér a film véget lehangolóan, de jobban megfigyelve már látni, hogy nagyon is átgondolt zárás ez, mely bőven túlmutat a puszta hatásvadászatnál. Egy részem bánja, hogy ennyit vártam az újranézésével, ám valójában jó, hogy így történt. Felnőtt fejjel, hozzá érve tudtam csak kellően értékelni. Most már úgy látom, hogy A félelem bére vitán felül álló klasszikus, sőt, ahogy ízlelgetem az élményt, amit nyújtott, a mestermű jelző is megilleti.

100%


A hozzászólást Remo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 02, 2013 3:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Remo írásai - Page 7 EmptySzer. Okt. 02, 2013 1:22 pm

Remo írta:
A félelem bére

100%
Ennek nem volt színes változata? Gyerekkoromban imádtam egy filmet, amiben nitroglicerint szállítanak A pontból B pontba, de én színesre emlékszem.
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo


Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Remo írásai - Page 7 EmptySzer. Okt. 02, 2013 2:24 pm

R2-D2 írta:
Remo írta:
A félelem bére

100%
Ennek nem volt színes változata? Gyerekkoromban imádtam egy filmet, amiben nitroglicerint szállítanak A pontból B pontba, de én színesre emlékszem.
Nem hiszem. Kb. annyi értelme lenne kiszínezni, mint a Psycho-t. Lehet, hogy te az amerikai újrafeldolgozást láttad Roy Scheiderrel (A varázsló), de így belegondolva ugyanerre építkezik a Jég és föld között is.


A hozzászólást Remo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 02, 2013 2:28 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Remo írásai - Page 7 EmptySzer. Okt. 02, 2013 2:33 pm

Remo írta:
Lehet, hogy te az amerikai újrafeldolgozást láttad Roy Scheiderrel (A varázsló)

Ez az, köszi!!!! Smile

http://www.imdb.com/title/tt0076740/?ref_=nm_flmg_act_64
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Remo írásai - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Remo írásai - Page 7 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Remo írásai
Vissza az elejére 
6 / 20 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
 Similar topics
-
» Niwrok írásai 2.0
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: