Moziajánlók

R2-D2 írta:

Star Trek – Sötétségben


90%

Nekem nem volt akkora élmény, pedig az első részt szerettem, Abrams utolsó filmjét, a Super 8-at pedig egyenesen imádtam. Nem sokszor mondok ilyet, de túl sok volt az akció. Amikor a szereplők beszélgetni kezdenének, akkor nem egyszer bumm, hirtelen jön egy robbanás, mintha direktbe azt mondanák a készítők: ó, nincs nekünk ilyesmire időnk! Cumberbatch gonoszától is többet vártam. Kahnként mintha Hannibal Lecter szteroidos változatát hozta volna. A látvány az tényleg kész tökély és a film az elejétől a végéig szórakoztató, de egy jól megcsinált látványfilmnél semmivel se több.

Transz

Danny Boyle új filmje nem az a kőkemény mindfuck, amire előzetesen számítottam, de kirakósjátéknak nem utolsó. Az alapsztori erős és rögtön a kezdéssel beránt. A három főszereplő (McAvoy-Dawson-Cassel) közül nehéz bárkivel is szimpatizálni, ami elsőre megnehezítheti az érzelmi beleélést, viszont a film során kapunk róluk elég véleményformáló infót, hogy másodjára garantáltan mindegyikőjükre másként nézzünk. Az ellopott festményről a tét fokozatosan áthelyeződik valami jóval személyesebbre, A NŐ-re. James McAvoy és Vincent Cassel egyaránt vonzódni kezdenek a hipnoterapeutát játszó szépséges és okos Rosario Dawsonhoz, ami egy a hétköznapinál jóval érdekesebb szerelmi háromszöget eredményez, melyben senki nem bízhat meg a másikban. Ahogy egyre mélyebbre kerülünk McAvoy karakterének elméjében, úgy jutunk egyre beljebb a manipuláció, a hazugságok és képzelgések labirintusában is. A lapokat a készítők egész ügyesen keverik, mégha kissé csalnak is. A megoldás szó szerint végig ott van a szemünk előtt, de a történet olyan szépen áll össze, hogy csak a végén konteksztusba kerülve jöjjünk rá, hogy mit is láttunk.

80%

Remo írta:

Transz

80%

Na, ezt mindeképp meglesem, ha elhozzák hozzánk.

R2-D2 írta:

Szemfényvesztők
Előre bocsájtom – bármit is lehet majd kiolvasni írásomból – kimondottan tetszett a film. Ügyesen felépített, okos „bűvészmozi”, ún. heist movie, nagyszerű karakterekkel, parádés szereposztással. A három kihegyezett csúcspont és azok magyarázata is önmagában zseniális, a köztes idő sem ül le, mindig történik valami a vásznon, amire érdemes figyelni, s kiválóan működnek a csavarok is. Talán ha nem lett volna hajdanán Nolan Tökéletes trükkje, ez lehetne e témában az etalon film, hisz első osztályú szórakoztatást nyújt, amin közte és utána is lehet agyalni.

Ugyanakkor valami hiányzik. Még nem egészen jöttem rá, mi az, de valami megfoghatatlan dolog miatt a katarzis ezúttal is elmaradt. A „jutalom” a végéről, a csettintés, a „hűbazmeg” érzés. Globálisan minden a helyén volt, s mégis… Talán a karakterek üressége, hogy jóformán semmit nem tudunk (meg) róluk, talán a szükségtelenül hosszú akciójelenetek, talán a néhol nagyvonalúan kezelt cselekmény, nem tudom. Valami miatt nem került pont az i-re, így – egy korábbi fejtegetésemhez kapcsolódva – ez sem kerül Django elé az éves listámon. Top10-es így is, de iszonyat örültem volna, hogy ha a varázslat totális és elalélva jövök ki a teremből. Így ”csak”

85%

A "technikai" részletekről nagyjából ugyanazt írnám le, amit te is, így nem teszem.
Az első két trükk kiváló, gyakorlatilag olyan, mint ha a néző maga is a nézőtéren ülne... De igazából már az első perc kártyatrükkje is totál bepörgetett; mert én tippeltem, és amikor egy mozivászonra vetített épületen felvillan az a kártya, amit kiválasztasz, az maga a mega-hűbazdmeg ... és ezen még az sem rontott, sőt csak fokozta a pillanat varázsát, hogy tudtam, ez nem véletlen, hiszen észrevehetően jobban megfigyelhető volt az a lap, mert a másodperc egy-huszonnegyed részéig megállt ott a pörgetés.
Arra, amire kell, a szereplők tökéletesek, hiszen ők "csak" a bűvész asszisztensei, céljuk a figyelemelterelés, és nem az, hogy túl mélyen megismerjük őket. Ugyanígy működik az FBI és a többi "balek" orránál fogva vezetése, a kisebb trükkök nagyban való későbbi alkalmazása (hiszen, ahogy a Trükknél -miért van az, hogy majd' mindenki ehhez viszonyítja ?!- igazából a néző itt is minden segítséget megkap, csak nem nézi elég távolról a dolgokat), de ugyanígy van egy kósza, de nagyon frappáns moralizálás a bűvészekről, szóval a filmmel magával majdnem minden rendben, és a harmadik műsorszámig bőven 90% felett akartam adni a Szemfényvesztőknek.
Sajnos a vége viszont nem jött be, ott nekem leült az egész, és bár a nagy duplacsavar ötletes volt, a trükkök felett álló varázslat nem működött.

Az összbenyomás így nálam is 85%

Spoiler:

Niwrok írta:

Szemfényvesztők

Annak örülök, hogy ismét hasonlóan vélekedünk összességében egy filmről, mégha máshogy is értük el a százalékot...

Ja, és köszi az ötletet ezzel az új szövegdobozos megoldással. Nem segíti pici kis világunk népszerűsítését, ha még egyáltalán bárkinek is eszébe jut erre gondolni. Nem tudom, meddig van értelme ezt itt fenntartani.

Spoiler:

Remo írta:

Az acélember
(spoileres)

40%[/color]

Na, ez volt az egyetlen mozi, amit már készültének hírekor kizártam a megnézendő listáról.

Az alapján, amit írtál, egyáltalán nem bánom...

World War Z

És Hollywood felfedezte a vérmentes zombifilmet is… Na jó, gondolom Pitt miatt is kellett a gyengébb korhatár besorolás, de ez így egy kicsit furi volt. Hangulatilag, látványilag egyébként még ennek ellenére is működött - a nagytotál CGI képek a pusztulásról különösen tetszettek – és ismerve a film készültének kálváriáját a havi VOX-ból, még kimondottan jó is lett.

Fertőzés, 28 héttel később, Legenda vagyok – ezek jutnak először eszembe róla. Sokkal jobban bírom a turbózombikat, mint a mozgássérült hajdani társaikat, ezért nekem ezzel nem volt bajom. A mozi végig pörgős, izgalmas, a feszültséggel is jól bánik. Az aktuálpolitikai kikacsintásokat elhagyhatták volna, Jeruzsálem pusztulása viszont tetszett. Korea manapság sláger, ezért nem hiányozhatott, az anyatermészet, mint kibaszott tömeggyilkos gondolat (és a figura, aki ezt tolmácsolta) különösen jó volt. Túlnyomórészt a rohanás, menekülés jellemzi a filmet – ami az adott szituban a leghitelesebb cselekedetnek tűnik…

Csak pár dolog volt, amitől a fejem fogtam közben: pl. a megcsörrenő telefon, Pitt néhány csodás túlélése, néhány kiszámítható fordulat, de ezek igazából nem zavarták annyira a moziélményt, hogy ne nézzem később szívesen újra. Ha igazi durva zombifilm lett volna, simán lehetne a 28 hónappal később is, így csak egy élvezetes klón az Alkonyat filmek mellett.

Ami meg egyébként még különlegességet adott a mozizáshoz, az a társaság volt: történelmi esemény volt Niwrokkal moziban ülni.

A magányos lovas

A Karib-tenger kalózai a vadnyugaton - ezt remélhette a Disney, amikor zöld utat adott a filmnek. A magam részéről nem a kalózfilmek okán vártam annyira Gore Verbinski és Johnny Depp újabb közös filmjét, hanem animációs kiruccanásuk, a Rango miatt, mely kész szerelmeslevél volt a western műfajhoz, különösen Sergio Leone munkáihoz. A magányos lovas ugyanezen a vonalon halad tovább, ám teszi ezt már jóval kevésbé gyerekbarát módon. Bár Johnny Depp ezúttal is bohóc üzemmódban nyomja, a maszkos hős (Armie Hammer) pedig még Rangonál is szerencsétlenebb, de A magányos lovas mégse az a családi mozi, amire a gyerkőcöket elcipelném. Amerika múltjának mocskosabb oldalát eleveníti fel, így a történetnek fontos részét képezi az őslakosok kizsákmányolása és lemészárlása. Lehangoló egy téma, melybe a Farkaséhség c. horror után szabadon beemelik a Wendigo kannibállegendát. A nyugat meghódítói, mint örökké éhes démonok? Nem túl hízelgő. Ugyan szörnnyé senki se válik, de az egyik szereplő ténylegesen felfal egy emberi szívet. Kannibalizmus egy Disney-filmben, hát nem semmi.

Sokan valószínűleg ennél is nehezebben fogják tolerálni a címszereplő John Reidet, aki a film nagyrészében csetlik-botlik. A marketing ezt a jellemzőjét sunyin elrejtette, ami szerintem hiba volt. A magányos lovas egy tejfelesszájú Don Quijote, Tonto pedig az ő Sancho Panzája. Jópofa koncepció ez, viszont nem az a fajta, amivel érdemes meglepni a nézőt. A flúgos indiánt Depp manírosan, de élvezetesen játsza el. Tonto nem egy Jack Sparrow és ez összességében inkább a javára válik. A legmulatságosabb szokása, hogy kitartóan eteti a fején lévő döglött madarat. Armie Hammer a Tükröm, tükröm után ismételten egy kissé tökelütött hőst kelt életre. Tehetségét dícséri, hogy a szellemlovas John Reid folyamatos bénázásai dacára nem válik egy idegesítő paprikajancsivá. A másik póluson William Fichtner és Tom Wilkinson kellően gyűlölhető gazemberek. Sok árnyaltság nincs bennük, inkább elvetemültségük mértéke határozza meg őket.  

A cselekményt, akár a kalózfilmekben, egy kissé túlkomplikáltan szövögetik. Vannak szereplők, akik csak feltűnnek, majd eltűnnek, visszatérve pedig teljes pálfordulást követnek el. Van egy szerelmi háromszögünk, amit szintén olyan tessék-lássék módon vetnek elénk. Mesélőnk is néha kihagy részeket a sztoriból, de ebből legalább humorforrást csináltak. Minden hibája ellenére én szerettem a filmet. Megvan benne a vadnyugati kaland varázsa, amire bájosan anakronisztikus sablonokkal kontráz rá. Éppen csak a vonatsínekhez kötött nő marad ki belőle. A producer Jerry Bruckheimer hatása legfeljebb a megalomán akciójelenetekre fogható rá, egyébiránt ez teljes mértékben Gore Verbinski szerzői filmje. A magányos lovasba bőven szorult humor, de ezen felül mer egyéni, szokatlan lenni, így olyan útra lép, ahová a szélesebb közönség nem fogja tudni követni. Nekem épp ezért nem okozott csalódást.

80%

Remo írta:

A magányos lovas

80%

Ez felettéb bíztató. Mondjuk mindenképp megnéztem volna, de a vonaton lovaglásos jelenet a trailerben is fájt, úgyhogy ezzel az írásal egy picit visszahoztad a reményemet.

Hogy nem lesz annyira agyatlan, mint amilyennek tűnik.

R2-D2 írta:

Remo írta:

A magányos lovas

80%

Ez felettéb bíztató. Mondjuk mindenképp megnéztem volna, de a vonaton lovaglásos jelenet a trailerben is fájt, úgyhogy ezzel az írásal egy picit visszahoztad a reményemet.

Hogy nem lesz annyira agyatlan, mint amilyennek tűnik.

Hadd áruljam el, hogy azalatt a jelenet (sőt szinte a teljes finálé) alatt ez a zene szól, ami egészen más szintre emeli, mint azt az előzetes sejtetni engedte:

Tűzgyűrű

Transformers? Ugyan már… Optimus, Megatron meg az összes játszópajtásuk csak játékkatonája lehetne a Jagereknek… Godzilla? Egyedül? Ugyan már… A kaijuk számához és pusztításukhoz képest ő csak egy barátságos háziállat…

Hatalmas. Az egész film, minden értelemben: ez esetben a méret a lényeg, az első képsorok gyakorlatilag elvarázsolnak, utána már csak pörögni kell a mozival együtt. A látvány, a pusztítás, az egész több éves kaiju vs jager háború brutális és nagyon tetszett. S mivel nekem az új Superman ki fog maradni, számomra jelenleg EZ a zúzdák zúzdája, a látványok látványa, az idei number one, ami ismét emelte a lécet egy kicsit. Lesz majd mit átugrania majd a SW VII-nek illetve az Avatar II-III-nak, az biztos. A Tűzgyűrű az abszolút tökéletes és tökéletesen megcsinált látványfilm, amit ismét csak moziban érdemes látni (úgy kell annak, aki ezt letöltve nézi, gépen): a fergeteges látvány mellé ugyanis fergeteges hang párosul. Olyan fergeteges, hogy már csak azért érdemes jegyet váltani.

Azt nem vitatom, hogy történetileg nem egy shakespeare-i mélységű film – mélységre ott a Rim - de a műfajtársak közt igenis megállja a helyét. Végre valami, amiben nem (csak) az USA-t pusztítják el, nem Amerika a központ, végre egy film, amiben nem igazán éreztem kínos jelenetet. Oké, klisé van bőven, de nyáltól csöpögő érzelmi túlkapás nincs, lobogó nemzeti zászló nincs, s az akciójelenetek is hitelesek – a vázolt háttérhez képest. Néhány apróbb dolog ugyan motoszkált pici processzoromban közben (a leginkább akkor, mikor a kardot aktiválták, hogy azt miért nem korábban történt), de összességében nagyon régen szórakoztam filmen ilyen jól. A minimális politikai szál, a minimális emberi kapcsolatok, a minimális és remekül elhelyezett humor pedig csak egyfajta ízfokozónak szolgált a több mint két órás világromboláshoz…

Egyedül talán az orosz és a kínai csapat szerepelése volt kevés, őket jobban megismertem volna, a potenciál bennük volt. De ne legyünk telhetetlenek, szerencsére a megállás nélküli csata hevében a hiányérzet hamar tovaszáll.
Továbbra sem értem, mi alapján érint meg egy-egy blockbuster, mi alapján jövök ki kellemes, avagy kellemetlen érzésekkel egy-egy filmről, de ez a Tűzgyűrű nagyon betalált.

Ja, és: „Hol a fenében van a cipőm?”


90%

Tűzgyűrű

Szörnyek harcolnak robotok ellen - Guillermo Del Toro új filmje ennyiben merül ki. Talán nem is ártott a túl sokat markoló Hellboy 2 után lejjebb szállítani az ambíciókat. A rendező ismételten lenyűgöző világot teremtett és szájtátásra késztető lényekkel népesítette azt be. Nekem az összecsapások átláthatóságával se volt bajom, pedig 3D-ben néztem. Ahogy elővarázsolják az ámuldozó gyereket az epikus (bár a civil áldozatokat megint gyáván mellőző) harcok, úgy hozzák elő a kritikust a legósdibb közhelyekből nagykanállal merítő sekélyes drámai jelenetek. Mintha Del Toro szárnyaló kreativitása meghalna, amikor az emberi oldalra kell koncentrálnia. A Top Gunból konkrétan át lett kopizva a Maverick-Iceman ellentét, a Függetlenség napjából pedig a személyesen harcba szálló vezető nagybeszéde. A női főszereplő lelki problémáit elnyújtják, majd, amikor már nagyon útban van, egyszerűen félresöprik. Az alkotók kissé megkésve, de mindig észbe kapnak, amikor váltani kell, ezáltal a film a nézhetőség berkein belül marad. A humor is működik, Ron Perlman feltűnésének aranyat ér minden perce, éppen ezért a vége-főcím alatti jelenet kivárása kötelező! Nem kellett volna sok, hogy a Tűzgyűrű letaszítsa a Transformerst a trónjáról, ám még így is felülmúlja az idei év látványfilmjeinek átlagát.

70%

R.I.P.D. - Szellemzsaruk

Nem értem, hogy miért rejtegették ezt a filmet úgy a sajtó elől, mintha Arany Málna-díjesőre számíthatna. Oké, néhány poén besül és akkorákat nyúlnak a Men In Blackből, hogy azért már perelni lehet, amúgy nincs vész. A Szellemzsaruk egy laza másfél órás szórakozás, mely az eredetiséget ugyan pestisként kerüli, cserébe viszont jó arányban keveredik benne a humor és az akció. A rendező Robert Schwentke a RED után újfent bizonyítja, hogy megbízható kezű iparos. A filmmel már csak a színészek miatt se lehet veszíteni. Jeff Bridges élvezettel bolondozik megint, Ryan Reynolds pedig visszafogja magát, így ő is kedvelhető. Említettem, hogy Kevin Bacon játssza a főgenyát? Tudom, sokszor megtette már, de még mindig nagyon jól nyomja. A 3D az, ami ezúttal se tesz hozzá az élményhez. Egyébiránt a film megéri a pénzét.

70%