Moziajánlók

Lego Batman

Ahogy szinte mindenki, aki teheti, úgy a Lego-cég is serényen építi moziverzumát első filmjük minden várakozást felülmúló sikere nyomán. Nem vitás, A Lego kalandban még mellékszereplő Batman ordított egy saját film után. Christopher Nolan nagyon komoly Sötét lovag-trilógiája után különösen üdítő volt a DC szuperhősét ironikus megközelítésben látni. Az alkotógárda ugyan új lett, de a humor maradt a régi. Még a stúdiólogóknál se tartunk, ám a poénok már egymásnak adják a kilincset. A készítők igyekezete nyomán majd minden másodpercre jut egy vicc, ezzel a mennyiséggel pedig a minőség nem mindig tudja tartani a lépést. Többször előfordul, hogy maga az elgondolás humorosabb, mint a csattanó. Példának okáért az, hogy Joker megbántódik azon, hogy Batman nem őt tartja a legfőbb ellenfelének önmagában hatalmas, de mikor építeni kellene rá, hát ott gondok vannak. Batman több évtizede épülő, jópár változatot megélő világa millió szellemes utalásra nyújt lehetőséget és ezt amennyire csak lehet, ki is használják. Maguk a karakterek azok, akik sajnos egy-két ismétlődő viccre épülnek és a film bő másfél órája alatt jócskán lesz rá alkalom, hogy ez előbb vagy utóbb szemet szúrjon.

Hiába van itt a lehetőség, hogy ez a Batman-feldolgozás teljesen más legyen, mint az elődei, gúzsba köti, hogy készítői szigorúan ragaszkodnak ahhoz a formulához, melyet A Lego kaland sikerre vitt. Még egy újabb szupi-szuper dallal is bepróbálkoznak, de csak amolyan kötelező alapon. A film érzelmi töltete is ehhez mérten patikamérlegen van kiszámolva. Robin szerencsére nem olyan irritáló, mint azt az előzetesek sugalmazták, ám Batman többi segítőjéhez hasonlóan csak asszisztálni tud a főhős egyszemélyes showjához. A történet utolsó felvonására már a gonoszok is ezt teszik. A számolatlanul bedobott gazfickó a DC világán belül és kívül minden nyomósabb ok nélkül Batman vagy Joker oldalára áll, bedob pár lagymatagabb viccet, majd leköszön. A történet anélkül, hogy ezúttal csavarként tálalná, a végére azt a benyomást kelti, mintha egy tizenéves legozó srác játszadozna csak. A Lego Batman addig gondosan őrzi az egyensúlyt, hogy a nagyok és kicsik is remekül szórakozzanak, a lezárásnál viszont már határozottan egy gyerekeknek szóló filmmel van dolgunk. Az a plusz, amivel A Lego kaland rendelkezett innen hiányzik, ami persze még nem a világvége. A film garantál annyi nevetést, hogy megbánás nélkül álljunk fel a stáblista legördülésekor.

60%

És Remo (is) visszatért!

Köszi az írást, ha jól emlékszem, a Lego kaland anno neked bejött. Nekem az is kimaradt, és azt hiszem, sajnos ez is ki fog.

R2-D2 írta:

És Remo (is) visszatért!  

Köszi az írást, ha jól emlékszem, a Lego kaland anno neked bejött. Nekem az is kimaradt, és azt hiszem, sajnos ez is ki fog.

Remo mindig visszatér!
Amúgy a Lego kaland tényleg jobban tetszett, csak a befejezéssel nem voltam teljesen kibékülve.

Remo írta:

Lego Batman

Ahogy szinte mindenki, aki teheti, úgy a Lego-cég is serényen építi moziverzumát első filmjük minden várakozást felülmúló sikere nyomán. Nem vitás, A Lego kalandban még mellékszereplő Batman ordított egy saját film után. Christopher Nolan nagyon komoly Sötét lovag-trilógiája után különösen üdítő volt a DC szuperhősét ironikus megközelítésben látni. Az alkotógárda ugyan új lett, de a humor maradt a régi. Még a stúdiólogóknál se tartunk, ám a poénok már egymásnak adják a kilincset. A készítők igyekezete nyomán majd minden másodpercre jut egy vicc, ezzel a mennyiséggel pedig a minőség nem mindig tudja tartani a lépést.

Hiába van itt a lehetőség, hogy ez a Batman-feldolgozás teljesen más legyen, mint az elődei, gúzsba köti, hogy készítői szigorúan ragaszkodnak ahhoz a formulához, melyet A Lego kaland sikerre vitt. Az a plusz, amivel A Lego kaland rendelkezett innen hiányzik, ami persze még nem a világvége. A film garantál annyi nevetést, hogy megbánás nélkül álljunk fel a stáblista legördülésekor.

60%

Batman világát kedvelem, de a Legosításra nem biztos, hogy fel vagyok készülve, a Lego-videojátékokkal is ezért nem foglalkoztam .

.

.
A sötét 50 árnyalata / 50 Shades Darker

- De ezt mondanod kellett volna!
- Mondtam, csak akkor éppen aludtál.

Igen, egyre sötétedik a hangulat...

A fogadásból megnézett első rész után leginkább azért voltam kíváncsi a folytatásra, hogy azt a csekély, de mégis valahol mélyen elásott drámai helyzetet sikerül-e továbbra is kihámozni a ponyvaregényes mamipornóból... De úgy tűnik, erre csak Sam Taylor-Johnson volt képes, akit az önérzetében láthatóan megsértett írónő ki is rúgatott a produkcióból, hogy egy olyan, valaha sikeres, de évtizedek óta mellőzött rendezőt találjon, aki az újabb lehetőségért szívesen lemegy neki kutyába.

És meg is lett az eredménye, ami a lelketlen vizuális illusztrációja két sérült ember ún. "szerelmének", amiben semmit nem számítanak a jellemek, a múlt vagy a tartalom, csak hogy két szép ember sokat költse a pénzt mindenféle luxusra szép tájakkal, díszletekkel a háttérben, aztán sokat dugjanak olyan helyzetekben, amiktől egy ötvenes, unatkozó háziasszony szaporábban veszi a levegőt. Anasztáz eddig is egy skizoid liba volt, aki sosem tudta eldönteni, hogy ő most akkor szende szüzike, vagy egy szexi dög, aki maga kéri kéjesen nyögve a paskolást, vizslatja izgatottan a "játékszoba" kevésbé szúrós eszközeit, vagy tűri az ujjazást a tömött liftben. Christiant viszont legalább megpróbálták a perverz, de azért esendő milliárdos medrében tartani, ami helyett most ő is csapong ide-oda, és akiről előzőleg azt sulykolták, hogy fel sem áll neki, ha nincs a nőn legalább két krokodilcsipesz, az most olyan természetességgel szexel, mint a szerelmes gimnazisták, és aki legfeljebb Anasztáz kifejezett engedélyével veszi csak elő a lábbilincset. Hogy egy halkan elsuttogott, "Szadista vagyok"-on kívül semmi szerepe ne legyen annak, amit egy teljes részen keresztül építettek fel legutóbb.

A pénzszórás és a szexjelenetek szüneteiben az ún. "izgalmat" pedig a mellékszereplőknek kéne szolgáltatniuk, legyen az Ana főnöke, Christian előző "csaja", vagy az a nő, aki Mr. Grey-t bevezette medvecsapdás szexbe, de mivel összesen sem kapnak tíz perc műsoridőt, így esélyük sincs bármiféle feszültséget generálni, amit az fejezett ki a legjobban, hogy a nézőtérről ezeknél a részeknél volt leghangosabb az elfojtott kuncogás. A legalja az egésznek meg az a halálosan béna helikopterbaleset volt, amit szintén két perc alatt zártak rövidre... nagyjából annyi idő alatt, amennyit a kamera elidőzik az Apple telefonon és az Apple laptopon.

4/10
.

Niwrok írta:

.
A sötét 50 árnyalata / 50 Shades Darker

- De ezt mondanod kellett volna!
- Mondtam, csak akkor éppen aludtál.

4/10
.

Jézusom, te ezt megnézted moziban???

Nem is mondtad!!

Nem ígérek semmit. Sőt, inkább a semmit ígérem...

John Wick 2

No. Miután az első részt kifejezetten nem kedveltem, erre a filmre már csak a határaim tágítása miatt ültem be - s ahogy ilyenkor lenni szokott, kellemesebb szájízzel jöttem ki a moziból, mint azt vártam. Nem azt mondom, hogy mondjuk egy Bourne filmnek a közelébe férkőzhetne, de ez már jobb volt, mint egy Jason Statham/Gerald Butler mozi.

Voltak egészen kellemes percek benn, ami viszont a legfontosabb, az első résszel ellentétben itt legalább vannak okok és következmények. Mármint hogy ésszerű okok, ugyanolyan idióta követkeményekkel. Tetszett, ahogy kibővítették a John Wick világot, ahogy gatyába rázták az egész szabályrendszert. John itt végre valami értelmes ok miatt öl, s most valahogy jobban is állt neki ez a JB koppintás... de.

Egy autó sem ér utol egy motort, ha azt épkézláb ember vezeti. A filmekben illene statisztákat is fogadni, mikor utcai üldözést vagy lövöldözést vagy verekedést filmeznek, itt ugyanis néha olyan volt a környezet, mint a 28 nappal későbben. Nem ártana, ha létezne rendőrség, tűzoltóság, bármi hatóság, ami esetleg felfigyel egy világháborús jelenetre a városban. Egyszerűen abnormálisan sok a lövöldözés és a hulla, teljesen komolytalanná válik az egész - ilyen az Expendables filmekben szokott lenni. Mint ahogy az is fájt, ahogy az elején a taxik érkeztek a nagy bunyóra... szép sorban, hogy mindenkire jusson idő. Bud Spencernél is sorban állatk a pofonért... no de az vígjáték.

Ennek ellenére ez az egész most jobban bejött, ha az elsőre 50%-ot adatam, akkor ez megér 65-öt is...  


.

.
Testről és lélekről

Enyedi Ildikó díjnyertes filmjéről annyi mindenképpen elmondható, hogy vizuálisan nagyon letisztult, kellemes, kifejező képekkel dolgozik, legyenek azok az erdei felvételek vagy később a belső jelenetek. Dramaturgiájában azonban nekem kevésbé működött, mert Enyedi szépen megtervezte a fejében, hogyan tudná bemutatni két olyan ember lassan kibontakozó szerelmét, akiknek a lelkei tudat alatt már egymásra találtak, a tudatos énjük korlátai viszont olyan akadályt jelentenek a fizikai életben, amiken mindketten csak nehezen tudnak túllépni... de amilyen karakterekkel tette ezt, és amilyen környezetben, az nem igazán állt össze.

Eleve ahhoz legalább háromszor erőszakot kellett tenni a történeten, hogy a két ember rájöjjön, ők ketten ugyanazt álmodják, és utána még háromszor, hogy eljusson ahhoz a végkifejlethez, amit szántak neki. Ettől a két főszereplő is kicsit "csálé" párost alkot, mert míg Morcsányi Géza -nem túl sokrétű színészi gyakorlata ellenére, lévén ő tudtommal inkább háttérember volt a színházi életben dramaturgként és szerzőként- teljesen hiteles a kicsit megfásult, elremetésedett gazdasági igazgató szerepében, Borbély Alexandrának túl bonyolult karakter jutott, amiben elég szelektíven kellett volna bemutatnia a fél DSM-et (ami a pszichiátriai betegségek nagylexikonja), amivel nehezen is boldogult, meg elég abszurd jeleneteket is eredményezett. Olyan volt, mintha Enyedi elképzelte, hogyan szeretné, hogy viselkedjenek a karakterei, és megnézte, hogy ehhez nagyjából milyen betegség tüneteit kell produkálni, de nem vitte azokat következetesen végig. A betanult, eseti játék leginkább az olyan, a legkisebb mellékszerepet is teljes természetességgel játszó profikkal összehasonlításban látszott leginkább, mint Tenki Réka, Mácsai Pál vagy Nagy Ervin. Ugyanígy bármilyen szépek is voltak csendes magányukban az erdei felvételek a szarvasokkal, folyamatosan érződött, hogy ezek idomított állatok, amiknek a "használatát" utána kényszeresen próbáltak ellensúlyozni a vértől vöröslő vágóhíd természetes durvaságával.

Így lett nálam a Testről és lélekről egy érzékeny, sok érzelemről és gátlásról mesélő film, amit beárnyékolt a mesterkéltség, amit a cselekmény ebben a formájában sajnos megkövetelt magának.
.

Niwrok írta:

.
A számolás joga / Hidden Figures

Jól megcsinált film három olyan nőről, akik igazán megérdemelték, hogy egy filmmel (is) emléket állítsanak nekik. Részemről sokkal megérdemeltebb a jelölése, mint tavaly a Brooklyné.

8/10
.

Ez qrva jó volt! Egyelőre ennyi, bővebben hamarosan!

Niwrok, ugye megnézed a Halálos iramban 8-at? És ugye írsz is róla?

Addig is: Halálos iramban 7

R2-D2 írta:

Niwrok, ugye megnézed a Halálos iramban 8-at? És ugye írsz is róla?

Addig is: Halálos iramban 7  

Nézem, nézem, de megvárom, hogy nézés közben jön-e az ihlet .
.

.
Brazilok

Acsán, sok más magyar kis faluhoz hasonlóan, a foci jelenti a fő közösségi élményt, persze a gyakori kocsmai verekedések mellett. Most pedig duplán is a foci tart lázban mindenkit, egyfelől a világbajnokság (a 2002-es) miatt, másrészt mert a faluban a saját bajnokságukat is most tartják a környékbeli brigádok részvételével. Van viszont egy csapat, amelyik hiába imádja a focit, mint mindenki más, ők még sosem vehettek részt a falusi kupameccsen, mert a putrisor cigányainak az nem jár. Most azonban változni látszanak a dolgok, ugyanis a frissen a faluba került lelkész ösztönzésére, és az EU-s felzárkózás szellemében a polgármester úgy dönt, megadja a lehetőséget a cigányoknak is... leginkább azért, mert majdnem biztos benne, hogy úgysem tudják teljesíteni még az indulás feltételeit sem, még ha a helyi keresztapaként ügyködő polgármester-helyettes Török szerint ennyit sem szabadna engedni nekik. Viszont némi segítséggel a börtönből nemrég szabadult Áron -aki a cigányok között a legjobb focista- végül úgy néz ki, hogy össze tud verbuválni egy csapatot a bajnokságra, aminek a tétje is sokkal nagyobb, mert a győztes ezúttal egy brazíliai utazást is nyer egy, a faluból elszármazott ember jóvoltából. A versengés aztán több oldalról is ellenségeskedést és feszültséget szül, amiben -fiatalokról lévén szó- persze egy lánynak is fontos szerep jut.

Annyiból a Hidden Figures-re hajaz ez a film, hogy úgy tud beszélni súlyos társadalmi kérdésekről, hogy közben meg tud maradni egy könnyedebb hangvételnél, és bár a végkimenetel ismert, ill. sejthető, a mellékszál miatt kis izgalom is akad benne. Ritkaság, és külön jó, hogy bár a cigányok lesznek a film pozitív hősei, akik minden akadály ellenére próbálják a célig elküzdeni magukat, míg Törökék és a zsebükben levők gáncsolják őket a pályán és azon kívül is, ahol csak lehet, nagyon nem próbálja a Brazilok takargatni a nyilvánvalót. A filmbeli cigányok egy része igenis lopja a fémet, a másik oldalon meg a rendőrök igenis visszaélnek a hatalmukkal, ha cigányról van szó, a hivatalvezető pedig igenis zsarolja a cigányokat a segéllyel, ha úgy hozza a szükség... aki pedig "két kapura játszik", mint a rendőrnek készülő cigány srác, az könnyen két tűz között találhatja magát. Erre az alapra ráépülve a film igazából csak végigköveti a bajnokság eseményeit, néhány szerelmi viszonnyal fűszerezve, de a kevésbé feszes forgatókönyvért kárpótolnak a színészek és a szövegkönyv. Van némi jópofa fél-amatőr hangulata, hogy szerintem az Ábelt és a Rozit játszó Nagy Dániel Viktoron és Farkas Franciskán kívül a "Brazilok" csapatának több köze van a focihoz, mint a színészkedéshez, miközben az ismertebb színészeknek "csak" mellékszerepek jutnak (Anger Zsolt, mint buszsofőr    ?!), Gáspár Laci meg önmagaként kameozik (mondjuk emiatt kicsit meg is zavarodtam, hogy akkor tulajdonképpen mikor is játszódik a film). De a "pálya" sztárja egyértelműen a Fingit játszó Lakatos Erik, aki gyerekként még lehet a leglelkesebb, civilként őszinte, és aki utánozhatatlan stílusában narrálja az eseményeket.

Kicsit sztereotip, de a benne megjelenő idealizmus ellenére sem annyira mű, mint a hasonló környezetben játszódó friss tévésorozat, a Mi kis falunk. Ennyivel jobb is annál.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Brazilok

Kicsit sztereotip, de a benne megjelenő idealizmus ellenére sem annyira mű, mint a hasonló környezetben játszódó friss tévésorozat, a Mi kis falunk. Ennyivel jobb is annál.

7,5/10
.

Köszönöm az írást, de ez már nem fér bele az idei magyar keretbe...

Niwrok írta:

Kaliforniai álom / La La Land

Szép és tartalmas film a szerelem inspiráló erejéről egy moziszerepekről álmodó pincérlány és egy jazzmániás (nem, én sem szeretem...) zenész történetén keresztül... csak éppen olyan, mintha a rendező kétszer meggondolta volna magát közben, hogy milyen filmet is akar forgatni.

8/10

Juj. Az ugye nem lep meg, hogy ez nekem kínszenvedés volt???

Az első órában háromszor majdnem kikapcsoltam, először a csajos éneklésnél-ugrabugrálásnál, aztán a padnál ott fön a dombon, de leginkább a csillagvizsgálós röpködésnél. De végül is maradtam, kötelességből letudtam ezt is - de valami botrányosan érdektelen filmet láttam. Semmi, az égvilágon semmi kapaszkodót nem találtam benne, a csaj minden, de nem szép, a love story borzasztóan cukormázas, a jazzt meg kifejezetten rühellem.

Elképzelni se tudom, mit keresett ez egyáltalán az Oscar mezőnyben, pláne ennyi jelöléssel... ja, de mégiscsak. Amiért a hasonlóan érdektelen az A némafilmes is ott volt: Amerika és Hollywood imádja díjazni és fényezni magát, ez pedig megint csak érinti a filmkészítés folyamatát, no meg azt, hogy Amerikában mindent elérhetsz (lófaszt). J.K. Simmons lehett volna jó, de gyakorlatilag nincs is a filmben.

A legnagyobb údonság az volt számomra hogy Ryan Gosling arcában vannak izmok, ezáltal képes arckifejezését is változtatni. Sőt, mosolyogni is!!!



55%


Ui: Azt már mondtam, hogy nem szeretem a musicaleket? Az olynaokat, amiben meg nincs rockzene, pláne nem???



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Kaliforniai álom / La La Land

Szép és tartalmas film a szerelem inspiráló erejéről egy moziszerepekről álmodó pincérlány és egy jazzmániás (nem, én sem szeretem...) zenész történetén keresztül... csak éppen olyan, mintha a rendező kétszer meggondolta volna magát közben, hogy milyen filmet is akar forgatni.

8/10

Elképzelni se tudom, mit keresett ez egyáltalán az Oscar mezőnyben, pláne ennyi jelöléssel... ja, de mégiscsak. Amiért a hasonlóan érdektelen az A némafilmes is ott volt: Amerika és Hollywood imádja díjazni és fényezni magát, ez pedig megint csak érinti a filmkészítés folyamatát, no meg azt, hogy Amerikában mindent elérhetsz (lófaszt). J.K. Simmons lehett volna jó, de gyakorlatilag nincs is a filmben.

55%

Akkor egy kicsit megnyugodtam, hogy nem csak nekem ugrott be erről a filmről és az Oscar-jelöléséről a Némafilmes . Még úgy is, hogy én azért jobban értékeltem a bemutatottak párkapcsolati mélységeit és örök dilemmáit...

Ryan Goslingtól a Blue Valentine... Ha tudni akarod, miért tartják sokra (velem együtt), leginkább azt a filmet kell megnézni tőle . De mondjuk én a Maradj!-ot, a Drive-ot és a Fél Nelsont is szeretem tőle, a Plasztik szerelem meg egyenesen All-time Top 10 nálam...

U.i.: Ha nem is mondtad, nem kellett mondanod .
.