Moziajánlók

Az elnök végveszélyben

Idén két rendező is elkészítette a maga Die Hard a Fehér Házban-verzióját. Antoine Fuqua a Kiképzésen kívül még nem csinált jó filmet, így meg se lepődtem azon, hogy megint csődöt mondott, Roland Emmerich viszont többszörösen alkalmasnak tűnt a téma levezénylésére, mégis ótvar munkát végzett. Lassan tér a lényegre és rögtön a kezdéssel viszolygásra ad okot, amiben a komputerrel animált helikopterén hazatartó amerikai elnök (Jamie Foxx, mint Barack Obama fiktív változata) kitérőt kér, hogy megcsodálhassa Washington emlékműveit. A jelenet majdnem annyira hamis, mint a CGI az egész filmben. Ha ennyi Amerika imádat nem lenne elég, a főhős, John nem McClane (Channing Tatum) lánya szintén szerelmes a Fehér Házba és történelmi múltjába. A film során egy látogatói túrát is kénytelenek leszünk végigülni, mielőtt Emmerich megint nekiesne az épületnek. A tananyag mellé sajnos csak kliséket kínál, azt viszont nagy adagban. Channing Tatum volt feleségével veszekszik az ajtóban, mert nem ment el a lánya fellépésére, és hasonlók.

Szomorú, de ez még mindig Az elnök végveszélyben jobban sikerült része. Miután felrobban az első bomba, hamar kiderül, hogy Emmerichnek fogalma sincs, hogyan hozza akcióba szereplőit, ezért a film nagyját liftaknákban és alagutakban rejtekezve töltik. Egy akciófilm sokféleképpen lehet rossz, de annál kiábrándítóbbat nem tudok elképzelni, mint, amikor nem történik benne semmi. Pedig 120 millió dollárt tapsoltak el rá, amit valszeg a sok CGI felvételre szórtak el a mű Fehér Házról, a többnyire folyosói lövöldözésekből álló akciójeleneteken ugyanis nem látszik. Az alkotók a hangvételt se képesek belőni, így hol komolykodva, hol viccelődve próbálják előadni. Az, hogy a főhősön kívül szokás szerint mindenki totálisan inkompetens nem ért váratlanul, ám, ami itt van az már túlzás. A hatóságok egyetlen értelmes taktikai döntést nem képesek meghozni, de a terroristák is annyira hülyék, hogy épp csak lábon nem lövik magukat.

Az egyedüli, ami működik a filmben az Channing Tatum és Jamie Foxx lazára vett párosa. Érthető, hogy az előzetesek ezt tolták előtérbe, viszont az összes emlékezetes pillanatukat el is lőtték. Az alkotók rávettek a szereplésre még néhány jobbra érdemes színészt, azonban James Woods, Jason Clarke és Richard Jenkins kedvelőire embertpróbáló percek várnak. Woods és Clarke még próbálkoznak, de Jenkins olyan látványosan unatkozik, mintha Bruce Willistől tanulta volna. Az elnök végveszélybennel sokkal elnézőbb is tudnék lenni, ha a végére nem válna kínosan gagyivá. Odáig is sok butaságot kellett lenyelni, de, amit nagy csavar címén elkövet az már letolt gatya-kategória. Ahogy a fő konspirátort lebuktatják, az komoly eséllyel pályázhat az év legbénább jelenetének díjára, pedig erős a konkurencia. Kiviláglik belőle, hogy Emmerichnek ez csak bérmunka volt és nem is erőlködött, hogy színvonalas filmmel szolgáljon a pénzünkért. Tényleg tiszta Die Hard, csak épp az ötödik rész szintjén.

40%

Niwrok írta:

A burok, avagy "A Stephenie Meyer menet"


Röviden: Meditatív romantikus sci-fi, két órába sűrítve egy Alkonyat-maratont, csak éppen olyan sterilen előadva, mint egy műtő. Valami azért csak van benne, mert a hossza és annak ellenére, hogy igazából alig történik valami, nem untam.

7/10
.

Most lehet, meglepődsz, de tetszett, a 7/10 tökéletesen megáll, csak én megint más súlypontokkal jutottam el hozzá.

Rég láttam ilyen jó skrizofén cukiságot...  

R2-D2 írta:

A burok, avagy "A Stephenie Meyer menet"
Most lehet, meglepődsz, de tetszett, a 7/10 tökéletesen megáll, csak én megint más súlypontokkal jutottam el hozzá.
Rég láttam ilyen jó skrizofén cukiságot...

Egy kicsit meglep, de még mindig nem annyira, mint az Eleven testek. A sci-fi részben találtál kapaszkodót? Más esetben azt kéne hinnem, hogy az ilyen kalandozások miatt idővel megenyhülsz a romantikus filmek felé .

Idézet :

Egy kicsit meglep, de még mindig nem annyira, mint az Eleven testek. A sci-fi részben találtál kapaszkodót? Más esetben azt kéne hinnem, hogy az ilyen kalandozások miatt idővel megenyhülsz a romantikus filmek felé .

 Nem enyhülök meg!

A sci-fi részben, igen, az invázióban, meg önmagában a két lélek egy testben szituban. Az ebből kibontakozó love story totál másodlagos volt.

Remo írta:

Az elnök végveszélyben


40%

Sokkal többet nem is várok tőle, itt nálunk nem játsszák, úgyhogy mindegy.

Remo írta:

Az elnök végveszélyben
40%

Szerintem ennyire azért nem rossz, idén is láttam már sokkal meseszerűbb jeleneteket is, mint itt (pl.: a sugárzássemlegesítő spray a DH5-ben, tank a HI6-ban), ahol az Emmerich-féle akciófilmekben megszokott képtelenségeken túl legfeljebb a hányingerig eltúlzott patriotizmus és személyi kultusz viseli meg az embert. Nem is érdemes másnak tekinteni, mint egy akció-vígjátéknak (a meleg stylistra hajazó terrorista és Jamie Foxx, mint spanolós elnök mellett képtelenség is komolyan venni egy percét is), annak viszont kellemes, haveri körben nézve jókat poénkodtunk és szörnyülködtünk a hülyeségein és a kliséin, az autós üldözés meg kifejezetten tetszett. Talán csak annyit tennék szóvá, hogy akit másodpercekig lőnek gépágyúval öt méterről, az utána nem eldől, hanem húspépként szétfolyik, de a 2012 ismeretében ez sem csapta le a biztosítékot. Inkább a közhelyessége, az eltúlzott hosszúsága és a giccsparádé miatt, mint azért, mert rossz lenne...

68%
.

Niwrok írta:

Szerintem ennyire azért nem rossz...
68%
.

No, ebből megint netes téka lesz, mert egyik mozinkba sem hozták el. Ha másért nem, pedig a kép/hang miatt megéztem volna nagyvásznon...

Riddick


Hááát, ez nagyon gáz volt. Szabályosan kényelmetlenül éreztem magam rajta, messze alulmúlta a várakozásaimat, sőt megkockáztatom, hogy eddig ez az év csalódása. Egyértelműen próbáltak visszakanyarodni az első filmhez, hangulatilag, történetileg, mindenhogyan, a végeredmény viszont egy bosszantóan ötlettelen, önismétlő katyvasz lett.

A trailer abból a szempontból jó, hogy ebből semmit nem árul el. A film első feléből semmit nem mutat, a sivatagi túlélő show ugyanakkor még a film legjobb része. Ugyan sikerült erőltetetten összekötniük a második epizóddal, viszont utána a sztori megreked a 22 évente sötétség szintjén. Csak itt eső van. A legjobb, mikor nem beszélnek benne, mert ennyire borzasztó dialógusokat és szituációkat rég láttam filmen, az erotika meg teljesen riddickidegen volt eddig. A főhős legyőzhetetlenségét is megerőszakolták – pont azt, ami miatt megszerettük – a fejvadász csapat meg egy rakás szerencsétlenség.

Örültem Starbuck felbukkanásának a BSG-ből, de nem menti meg a filmet, a CGI színvonala meglehetősen hullámzó. A mítoszt, Riddick mítoszát porba tiporták ezzel a filmmel, kár volt érte.


45%

Spoiler:

Hajsza a győzelemért

A Forma-1 világába elkalauzoló film Nikki Lauda és James Hunt 1976-ban kicsúcsosodó rivalizálásán keresztül próbálja bemutatni, hogy mi hajtja az életüket kockára tevő versenyzőket. A film nagy erénye, hogy egyikük se válik a film hősévé. Még azt se lehet egyértelműen eldönteni, hogy melyikük a jobb. Ron Howard, akárcsak az Egy csodálatos elmében, jó érzékkel egyszerűsít le bonyolult érzelmi állapotokat, amivel nem hatol túl mélyre, de a versenyzők lelki világát bárki számára dekódolhatóvá teszi. Ebben nagy segítségére van a vele másodjára együtt dolgozó Peter Morgan forgatókönyve, mely elismerésre méltóan elegyíti a könnyedséget a hitelességgel. Párbeszédei lazák és gördülékenyek, legfőképpen pedig kiegyensúlyozottan vált a két egyenrangúként kezelt főszereplő között.

Daniel Brühl (Lauda) és Chris Hemsworth (Hunt) sokkal jobban beváltak, mint az reméltem. Mindketten tehetségük legjavát nyútják, ami Brühltől annyira nem is meglepő, Hemsworth viszont nem csupán sztárkvalitásáról győzött meg, hanem arról is, hogy bizony színészből van. Nem Thort láttam overállban, hanem James Huntot. A versenyekből eleinte csak szemelvényeket kapunk, de azok hangulatát a kocsik összetörésének látványa nélkül is izgalmasan adják át. Hans Zimmer zenéje ezúttal kevésbé meghatározó, inkább egy profihoz méltó ujjgyakorlat. Ami Ron Howardot illleti, ez a legjobb munkája a szintén Morgannel közösen jegyzett Frost/Nixon óta. Újra megvillantja, hogy bármely műfajban képes megvalósítani az igényes szórakozás egyre ritkábban tapasztalható fogalmát. Bár a Hajsza a győzelemért a díjszezonban nem hiszem, hogy befutó lenne, de méltó rá, hogy úgy emlegessük, mint AZ autóversenyzésről szóló filmet.

80%

Remo írta:

Hajsza a győzelemért

80%

Hurrá! Ennek örülök, a napokban nézem majd. Nagyon halvány emlékeim vannak Lauda balesetéről, a trailer alapján viszont szeretni fogom ezt a mozit. Már várom.

Akkor itt is bevezetem a "párhozamosságot" :

The Purge - A bűn éjszakája

Szociopata zsúrpubi: "Miért nem adják ki a mocskos disznót, ahogy kértük?"
Én: "Mert elvágattad a villanyvezetéket, és a töksötétben botorkálva nem találják, f*szfej!"

A legnagyobb bajom az volt, hogy hiába tűnt remeknek az alapötlet, ha a film a összes puskaporát ellövi az első húsz percben, teljesen megfeledkezve például a történet egyetlen érdekes szereplőjéről (Henry), hogy utána csak a fináléra támadjon fel egy kicsit, a kettő között (ami kb. egy óra) meg butácska, nullkalóriás picsahorrorrá degradálódjon.

Moralizálni próbál, de tanulsága egy mondatos közhely: "Ami a jólétedet vagy a jól-létedet biztosítja, azt könnyű támogatni, amíg nem tőled követel áldozatokat". Virágot kirakni könnyű, és várni, hogy holnaptól a népesség "kockázatos" részének eltakarítása után a gazdaság felélénküljön. Amúgy sincs ebben semmi disztópia, Amerika ma nagyjából ugyanezt csinálja, az "új Alapító Atyák" jóváhagyása nélkül is ilyesmik történnek, amit a rádió- és tévébejátszások, valamint a bevezető térfigyelő-kamerás (és gondolom valós!) felvételei szépen fel is vázoltak.

Sajnos a Megtisztulás elmaradt, aránytalansága okán és önmérséklet híján ez csak a szociopaták évente egyszer kinyitó "édességboltja", hogy 364 nap böjt után rosszullétig "zabálhassák" magukat (emiatt teljesen alkalmatlan bármilyen elfojtás semlegesítésére). Esetleg modern gladiátorviadal vagy vadaspark.

6,5/10
.

Kick-ass 2.

Ahhoz képest, hogy az első rész olyannyira nem ragadt meg bennem, hogy a turiskosarak aljáról sem kotortam ki a DVD-t (eddig), a második rész jó eséllyel az év végi listám dobogójáról fog integetni 2013-ban.

Pedig alapjaiban nem változott sok, maradt az egy pillanatig sem komolyan vehető, ripacskodós-képregényes stílus, a filozofálás a média torzulásairól és a közbiztonság visszásságairól, csak kapott ezek mellé egy kis Bajos csajok mellékízt, jött Jim Carrey meg még egy zsák kretén, és ennyi. Viszont a mai filmes környezetben igazi kinccsé tette nekem az, hogy tele szájjal röhögve gúnyolja ki és vágja gyomorszájon Hollywood összes szuperhősmoziját, eleve onnantól kezdve, hogy minden abszurditása és a kib*szott színpadiassága ellenére is legalább negyed órára (a temetői jelenet és az azt követő üldözés) képes volt valószerűbb lenni, mint az idén általam látott akciófilmek kábé összesen. Ha a "rókarudi" kimaradt volna (azt már azért kicsit soknak éreztem a fricskából), akkor járna a maradék fél pont is, így "csak"...

9,5/10

Továbbra sem győztél meg, hogy a Ha/Ver2 jobb, potosabban nekem jobban tetsző lenne, mint a másik.

A Kick/ass első része annyira fájt, hogy nem vagyok hajlandó megnézni a másodikat, még ha a világ összes kritikusa 100%-ot adna rá, akkor sem.

R2-D2 írta:

Továbbra sem győztél meg, hogy a Ha/Ver2 jobb, pontosabban nekem jobban tetsző lenne, mint a másik.
A Kick/ass első része annyira fájt, hogy nem vagyok hajlandó megnézni a másodikat, még ha a világ összes kritikusa 100%-ot adna rá, akkor sem.

Bennem fel sem merült, hogy neked jobban tetszene, vagy hogy egyáltalán tetszene, ezért írtam, hogy "szigorúan nekem és szerintem" . Rólad inkább azt feltételezném, hogy a nyers húsig kaparnád az arcod, vagy egyszerűen kijönnél a teremből kb. öt perc után. Mondjuk akkor, amikor...

Spoiler:

Viszont akkor már leírom azt is, hogy milyen apróságok dobták fel időnként a hangulatom; például a már említett üldözésnél...

Spoiler:

Ritkán akarlak meggyőzni bármiről, csak szerettem volna megosztani veled és a többiekkel egy filmes élményem.

Mindettől viszont a Purge nem lett jobb film .


.

Hajsza a győzelemért


Nagyon halvány gyerekkori emlékeim vannak Lauda balesetéről, de igazából az egész sztoriról nem sokat tudtam. No persze a nevek ismerősek voltak, de a Hunt vs. Lauda párharc ilyen mélységekben ismeretlen volt előttem, tulajdonképp csak a második Lauda korszaktól követtem a F1-et,  akkor imádtam az egészet. Ebből kifolyólag a Rush iszonyat tetszett: totál hitelesnek tűnt, elkalauzolt egy olyan világba, egy olyan korba, mire mindig is kíváncsi voltam.

A F1 akkori világába betekintés a két pilótán keresztül zseniálisan van megoldva. Eleve nagyon jól megírt karakterek – még ha esetleg kiszínezettek is -, mindkettőt lehet utálni és szeretni is, az őket megformáló színészek pedig maximálist nyújtják. Borzasztó jó volt a háromnyelvű film, felirattal, sokat hozzátett az élményhez. A látvány hibátlan, nincsenek klisészerűen kihegyezett érzelmi csúcspontok, Lauda kórházi kezelésének meg egyszerűen brutális. Az autók nagyvásznas száguldása, a hangok, mind-mind a MOZIélményt erősítették. Újra. Csupán egy icipici dolog zavar: ezt megint nem tudom megmutatni a gyerekeknek, pedig az autóversenyzés miatt talán még tetszene is nekik. Másrészről viszont a korhatár egyben jelzi a film komolyságát is.

Azért kíváncsi lennék, ehhez Hunt mit szól volna…


A Laudát játszó Daniel Brühl spanyol!!!! származása ellenére elképesztően jól hozza az osztrák pilóta figuráját, míg kedvenc Thorunk az angol Huntot. Jó volt olvasni-látni a többi nagy nevet, Regazzoni, Scheckter, Fittipaldi, Andretti, a fekete JPS autót, Senna későbbi kocsiját, a hatkerekű Tyrellt, az egész F1 70-es évekbeni világát. Iszonyat hangulata van a filmnek, igaz elsősorban annak, akit érdekel ez a téma.

A többieknek maradthat két bajnok hitelesen drámai küzdelme. És milyen jó lenne egy ilyen játékfilm a Senna/Prost, Mansell/Piquet, stb párharcról...


90% - elsősorban a hányások és az erotika miatt (bár utóbbi létjogisultságát Hunt figurája miatt nem vitatom)