Általános film topik

.
A figyelmeztetés / The Warning / El aviso

Jon legjobb barátja, David egy benzinkúton lezajló lövöldözés közben olyan súlyos sérülést szenved, hogy kómába kerül, mindössze pár nappal azelőtt, hogy David megkérte volna a barátnője, Andrea kezét. Az esetről készült egyik újságcikkből Jon megtudja, hogy nem ez az első ilyen tragikus támadás azon a helyen, évtizedekkel azelőtt az ETA követett el ott egy merényletet. A férfiben az eset egyre furcsább, egyre jobban összecsengő körülményei, a David miatti aggodalom, és a már amúgy is meglevő mentális zavarai együtt azt a meggyőződést alakítják ki, hogy a két eset valahogy összefügg, így nyomozni kezd. Abból derül ki, hogy összesen négy lövöldözéses támadás volt azon a helyen száz év alatt, mindegyik az évnek ugyanazon a napján, és ha a Jon által hitt minta igaz, akkor hamarosan lesz még egy.... Tíz évvel később pedig egy Nico nevű fiú talál furcsa üzenetet a táskájában, amit ő elsőre az osztálytársai szekálásának tart.

Bár úgy tűnhet, megint túl sokat árultam el a filmről, de azért nem annyit, mint elsőre látszódhat. Jon és Nico története ugyanis párhuzamosan halad, így utóbbiból már sok minden kiderül az előtt, hogy Jon elérne odáig a nyomozásban. Nem is ez vele a gond... Inkább az, hogy bár az összefüggések, a körülmények felkutatása maga érdekes, és alapvetően a film is izgalmas, valahogy ez az egész elátkozott benzinkút, a számmisztikai kavarás meg a sztori többi kísérője egyszerre már nekem sok volt. Miközben maga a látvány jó, a színészeket is bírtam (köztük leginkább persze Raúl Arévalot), és érdemes megnézni, hogy az utóbbi években az egyik forgatókönyvíró, Jorge Guerricaechevarría hány filmje került itt sorra, és olyan remek hangulatú jelenetek vannak benne, mint Jon látogatása az idősek otthonában... de nem tudtam szabadulni a kellemetlen érzéstől, hogy ez így mennyire erőltetett. Különösen gyenge volt szerintem a Jon haluzásait kísérő hernyó- és lepkeinvázió, de még mindig nem annyira, amennyire Nico anyját egy hülye picsának gondoltam a végére... na meg persze a trükk a tükörrel, jaj...

7,5/10
.

.
Extinction

A közeli jövőben a kétgyerekes apa, Peter számára a napok unott egyhangúságban telnek, mindössze a munka és a család körül forog, amitől úgy érzi, mintha évek óta nem változott volna semmi. Valamiféle izgalmat az éjszakák jelentenek, Petert ugyanis egy ideje visszatérő rémálomként egy földönkívüli invázió képei kísértik... de elkönyveli őket álomnak. Amikor azonban ezek a látomások nappal is rátörnek, ájulásokat okozva, a családja pedig egyre jobban aggódni kezd Peterért, a férfi jobbnak látja orvoshoz menni, hogy megértse azok eredetét, és visszatérhessen a normális élethez.

Különösebb elvárásaim nem lévén azt kell mondanom, nálam ez a film teljesen jól elfér a Skyline és a Cloverfield által kijelölt koordináta rendszerben. Ez főleg azért volt mert a film nem a nyilvánvaló csavarra van felépítve (az gyakorlatilag a 20. percben kiderül), így a későbbiekre is tartogat izgalmat és meglepetést... a maga tévéfilmes lehetőségei és eszközei között.


7/10
.

Niwrok írta:

.
A figyelmeztetés / The Warning / El aviso


Bár úgy tűnhet, megint túl sokat árultam el a filmről, de azért nem annyit, mint elsőre látszódhat. Jon és Nico története ugyanis párhuzamosan halad, így utóbbiból már sok minden kiderül az előtt, hogy Jon elérne odáig a nyomozásban. Nem is ez vele a gond... Inkább az, hogy bár az összefüggések, a körülmények felkutatása maga érdekes, és alapvetően a film is izgalmas, valahogy ez az egész elátkozott benzinkút, a számmisztikai kavarás meg a sztori többi kísérője egyszerre már nekem sok volt.


7,5/10
.

Niwrok írta:

.

Extinction

Különösebb elvárásaim nem lévén azt kell mondanom, nálam ez a film teljesen jól elfér a Skyline és a Cloverfield által kijelölt koordináta rendszerben. Ez főleg azért volt mert a film nem a nyilvánvaló csavarra van felépítve (az gyakorlatilag a 20. percben kiderül), így a későbbiekre is tartogat izgalmat és meglepetést... a maga tévéfilmes lehetőségei és eszközei között.


7/10
.

Jó. Köszi. Mindkettő szimpi. A számmisztikát bírom, meg a sci-fit is.

De az Extincion már volt itt egyszer... más filmet takarva. Nem lehetne kicsit kreatívabban címeket adni a filmeknek????


.

R2-D2 írta:

Jó. Köszi. Mindkettő szimpi. A számmisztikát bírom, meg a sci-fit is.
De az Extincion már volt itt egyszer...  más filmet takarva. Nem lehetne kicsit kreatívabban címeket adni a filmeknek????

Utóbbi már "tékás", és valami nyersfordítás is akad már "talán" hozzá .

A kreativitás hiánya nekem is eszembe jutott, mert háromévente még lehet két ilyen című film, de a Netflixen alig pár hónapja volt az Annihilation, ami meg kb. ugyanezt jelenti.

.

.
Tau

Az utcai zsebesként dolgozó Juliát elrabolja egy szociopata tudós. A mesterséges intelligencia fejlesztésében a nagy áttörésen dolgozó Alex ugyanis emberi alanyok érzelmi reakcióit és emlékeit is a projektje részévé teszi, még ha ez azok fogságban tartásával, kínzásával és halálával is jár. Ebben van segítségére a ház gondnoka, egy korai fejlesztésű MI, "aki" egyszemélyben ellenőrzi a ház biztonsági rendszerét, végzi a tisztaságmániás Alex számára a főzést és a takarítást, és őrzi a rabokat. Juliában azonban emberükre akadtak, mert úgy tűnik, a lány jobban ért egy MI lélektanához, mint Alex maga...

Elsőre sem gondoltam sokkal többnek ezt a filmet, mint az Ex Machina és a Szürke 50 árnyalata bizarr keverékének, de abban bíztam, hogy legalább a Julia és Tau beszélgetések érdekesek lesznek. Reméltem, a film arra fut majd ki, hogy Julia kidumálja magát, és így veszi rá Taut, hogy engedje szökni. Ez azonban csak részben volt így, és addig sok butaságon és még több öncélú látványelemen kellett átvergődni, amivel a film inkább külsőségekben és érzelgősségben próbálta az átlag fölé verekedni magát. Ami igazán tetszett, az mondjuk a vége felé 20 perc, de az meg kevés egy filmnek az üdvösséghez.

6/10
.

Niwrok írta:

.
Tau

Elsőre sem gondoltam sokkal többnek ezt a filmet, mint az Ex Machina és a Szürke 50 árnyalata bizarr keverékének, de abban bíztam, hogy legalább a Julia és Tau beszélgetések érdekesek lesznek. Reméltem, a film arra fut majd ki, hogy Julia kidumálja magát, és így veszi rá Taut, hogy engedje szökni. Ez azonban csak részben volt így, és addig sok butaságon és még több öncélú látványelemen kellett átvergődni, amivel a film inkább külsőségekben és érzelgősségben próbálta az átlag fölé verekedni magát. Ami igazán tetszett, az mondjuk a vége felé 20 perc, de az meg kevés egy filmnek az üdvösséghez.

6/10
.

Minő meglepetés, még egy totál átlagos, semmi extra Netflix film.
Mute-ot láttad? Nálam még az volt a Calbire mellett, ami kiemelkedett a többi Netflix gyártmány szürke tömegéből.

Weide írta:

Niwrok írta:

Tau

Elsőre sem gondoltam sokkal többnek ezt a filmet, mint az Ex Machina és a Szürke 50 árnyalata bizarr keverékének, de abban bíztam, hogy legalább a Julia és Tau beszélgetései érdekesek lesznek. Reméltem, a film arra fut majd ki, hogy Julia kidumálja magát, és így veszi rá Taut, hogy engedje szökni. Ez azonban csak részben volt így, és addig sok butaságon és még több öncélú látványelemen kellett átvergődni, amivel a film inkább külsőségekben és érzelgősségben próbálta az átlag fölé verekedni magát. Ami igazán tetszett, az mondjuk a vége felé 20 perc, de az meg kevés egy filmnek az üdvösséghez.

6/10

Minő meglepetés, még egy totál átlagos, semmi extra Netflix film.
Mute-ot láttad? Nálam még az volt a Calbire mellett, ami kiemelkedett a többi Netflix gyártmány szürke tömegéből.

Nem, azt még éppen nem, de már félretettem esős napokra.   .

Olyan nagy "hűha"-élményem nekem sem volt még Netflix-filmet illetően, de mert hoznak egy kis nemzetközi vért az amerikai dömpingbe (na persze nem az ázsiai mozikra gondolok...), és mert nem árt, ha valaki ennyi pénzzel már mer kísérletezni, ezért egy-két kivételtől (pl.: Anon) eltekintve a nagy csalódások elkerültek.

Azért volt, ami jobban tetszett sci-fi vonalon is, ld.: Spectral, ARQ, az utóbbi időből meg az Annihilation és az Extinction voltak jobbak. A háborús meg az akciófilmjeik általában jobban bejöttek, meg persze a sorozataik.

Azért ha van tipped, ne fojtsd magadba   .

.

.
How It Ends

Will és Samantha nemrég költöztek Seattle-be, hogy egy kicsit távol kerüljenek Sam keményfejű, konzervatív és elég basáskodó apjától, Tomtól. Miután kiderül, hogy Sam babát vár, Will-lel jobbnak látják, ha gyorsan lezavarják az  esküvőt, aminek sarkalatos pontja lenne, hogy Tom az áldását adja rájuk. Will ezért visszautazik Chicagoba, egy vacsorára a szülőkkel, de az nem alakul túl jól... és ez még csak a kezdet. Másnap reggelre egy bizonytalan eredetű katasztrófa teljes áramszünetet, annak következtében pedig kommunikációs sötétséget okoz. A veterán katona Tom és Will azonnal el is indulnak autóval, keresztül az USÁ-n, hogy biztonságban tudják Samet.

Ez még csak nem is az "átlagos Netflix-film", így inkább csak figyelmeztetésnek írok róla. Elvileg egy autós road-movie lenne a bimbózó posztapokaliptikus világ közepén, de azon kívül, hogy napok alatt már olyan az egész környék, mint a Mad Max, és ember embernek farkasa lesz úgy is, hogy még le sem olvadtak a hűtők, sokat nem képes adni. A szereplőkből alig sikerült kicsikarni valami drámait (azt is szinte mind Rickiből), Will és Tom egymásra találós beszélgetése meg önmagában nagyon kevés. A legrosszabb mégis a vége, az "Így ér véget" című filmnek ugyanis az a vége, hogy nincs vége...

Spoiler:

5,5/10
.

Niwrok írta:

Azért volt, ami jobban tetszett sci-fi vonalon is, ld.: Spectral, ARQ, az utóbbi időből meg az Annihilation és az Extinction voltak jobbak. A háborús meg az akciófilmjeik általában jobban bejöttek, meg persze a sorozataik.

Azért ha van tipped, ne fojtsd magadba   .

Haha, a Spectralt kismilliószor elkezdtem, de kb. a felénél mindig lelőttem, annyira beleuntam minden egyes alkalommal. Az ARQ egy sima egyszernézős próbálkozás volt számomra, az Annihilationt meg inkább mondanám érdekesnek, mint jónak (;szerintem izgalmasabbnak akart tűnni a mozi az ilyen-olyan bedobott motívumaival, mint amennyit ténylegesen érdemes lehet róluk beszélni, így számomra egy gyorsan kipukkanó lufivá vált az egész).

Hát, más Netflix filmem nincs a Mute-on kívül, amit tényleg ajánlanék. Most visszanéztem az elmúlt időszakom IMDB-s pontozásait, csupa 5-6-7-es pontszám :/
A 2017-es Downrange az, amin én baromi jól szórakoztam, esetleg azt bedobhatom, mint fun film. Volt még a Revenge, ami a hangulatával és a képi világával megvett, de érdemleges konzultációt szerintem annak sem lehet összehozni, már ami a sztorit meg a gyenge szimbolikát illeti.

Aztán volt egy 2 pontos film, ami mély nyomokat hagyott bennem, ez a 2017-es The Recall, aminek csak azért jár a +1 pont, mert volt benne egy olyan jelenetsor, amit mintha nem is ehhez a filmhez forgattak volna. Csak az a pár perc simán elment volna egy sci-fi/horror rövidfilmbe. De a többi része... na ha akarsz egyet rage-elni velem, akkor nézd csak meg, utána rommá olthatjuk.

2016-ig kell visszamennem, hogy nagyobb pontszámú indie filmértékelést találjak, ez pedig a francia Grave / Raw. Vagy a 2015-ös The Invitation, ami megragadt az emlékezetemben.

Ha jól láttam, ezekről nem született írás, vagy legalábbis hosszabb kritika, úgyhogy innen szemezgethetsz.

Weide írta:

Niwrok írta:

Azért volt, ami jobban tetszett sci-fi vonalon is, ld.: Spectral, ARQ, az utóbbi időből meg az Annihilation és az Extinction voltak jobbak. A háborús meg az akciófilmjeik általában jobban bejöttek, meg persze a sorozataik.

Azért ha van tipped, ne fojtsd magadba   .

Haha, a Spectralt kismilliószor elkezdtem, de kb. a felénél mindig lelőttem, annyira beleuntam minden egyes alkalommal. Az ARQ egy sima egyszernézős próbálkozás volt számomra, az Annihilationt meg inkább mondanám érdekesnek, mint jónak (;szerintem izgalmasabbnak akart tűnni a mozi az ilyen-olyan bedobott motívumaival, mint amennyit ténylegesen érdemes lehet róluk beszélni, így számomra egy gyorsan kipukkanó lufivá vált az egész).

Hát, más Netflix filmem nincs a Mute-on kívül, amit tényleg ajánlanék. Most visszanéztem az elmúlt időszakom IMDB-s pontozásait, csupa 5-6-7-es pontszám :/
A 2017-es Downrange az, amin én baromi jól szórakoztam, esetleg azt bedobhatom, mint fun film. Volt még a Revenge, ami a hangulatával és a képi világával megvett, de érdemleges konzultációt szerintem annak sem lehet összehozni, már ami a sztorit meg a gyenge szimbolikát illeti.

Aztán volt egy 2 pontos film, ami mély nyomokat hagyott bennem, ez a 2017-es The Recall, aminek csak azért jár a +1 pont, mert volt benne egy olyan jelenetsor, amit mintha nem is ehhez a filmhez forgattak volna. Csak az a pár perc simán elment volna egy sci-fi/horror rövidfilmbe. De a többi része... na ha akarsz egyet rage-elni velem, akkor nézd csak meg, utána rommá olthatjuk.

2016-ig kell visszamennem, hogy nagyobb pontszámú indie filmértékelést találjak, ez pedig a francia Grave / Raw. Vagy a 2015-ös The Invitation, ami megragadt az emlékezetemben.

Ha jól láttam, ezekről nem született írás, vagy legalábbis hosszabb kritika, úgyhogy innen szemezgethetsz.

Akkor ebből Mute lesz   . Meg a Downrange is jól hangzik.

Viszont szándékosan ritkán nézek "rage"-elni valót (meg hát Snipes 2017-ben... please ), anélkül is összejön elég (pl.: az új Trafó és a francia filmgyártás szégyene).

Ha gondolsz egyet rage-elni, akkor ott a Helen   . Mindketten láttuk, mindkettőnknek tetszett   .

A Raw-t láttam pár helyen ajánlani, de a gore és a francia nálam nem a legjobb kombináció... A The Invitationról pedig írtam, igaz, csak rövidet.

.

Niwrok írta:

Akkor ebből Mute lesz   . Meg a Downrange is jól hangzik.

A Mute-ot tuti megnézem még egyszer, hogy részleteiben is bele lehessen menni.
A Downrange-dzsel kapcsolatban viszont ne legyenek túl magas elvárásaid.

.
A fehér király / The White King

A tizenéves Djata az egyszerűen csak Hazának nevezett, félkatonai-totalitárius rendszerben a kitaszítottak kenyerén él a családjával. Apját nemrég hurcolták el áruló nézetei miatt, még úgy is, hogy a felmenői között dicső múltra visszatekintő katonai vezetők is vannak, anyja pedig rendszeren kívüliként csak egy romos nyomortelepen kapott a fiúval együtt szállást. Djatának így kevés barátja van, és állandó szekálásoknak, veréseknek van kitéve, amikről helyzete miatt a mindenhol ott levő, mindent látó kamerák mögött ülők tudomást sem vesznek. Miközben a fiú próbál egyáltalán túlélni, apja történeteiből erőt merítve csak azt a napot várja, amikor újra láthatja őt.

A film alapjául szolgáló regényt Dragomán György írta, és a megjelenése óta eltelt tíz év alatt nemzetközi sikerre tett szert. Én azt nem ismerem, a film viszont az én élmény-mérőm szerint elég gyengére sikerült. A stáb a nyári táboros ifjúsági filmmel kevert diktatúraportrét még elfogadhatóan hozta, hogy egy gyerek hogyan éli meg az elnyomást, bár ott is jól esett volna egy kicsit bővebb háttérleírás is, akár csak egy iskolai foglalkozás keretében, hogy hogyan is épül fel ez a rendszer, vagy hogy mi ez a személyi kultusz. Viszont így háttér nélkül nincs igazán súlya a fiúk barlangba tett expedíciójának sem, csak éneklés van meg vezényszavak meg fenyegetően néző egyenruhások és fekete autók. Emellett kellemetlenül darabos lett a sztori, ami leginkább Djata életének egy-egy epizódját mutatja be, de így időtávok nélkül nem látszik az egymásra épülés, csak az, hogy a fiúnak és az anyjának egyre rosszabb lesz. Pont mint az én hangulatom a film nézése közben...

5/10
.

Niwrok írta:

.
A fehér király / The White King

5/10

Rajta volt a Watch Listemen, de ezek után kihúzom róla.

Weide írta:

Niwrok írta:

A fehér király / The White King

5/10

Rajta volt a Watch Listemen, de ezek után kihúzom róla.

Amennyire azóta olvastam, két első-nagyfilmes írta, rendezte, és még producerek is voltak...
Közben meg állítólag a regény nagy előnye a sok apró jelkép és utalás, amikkel Dragomán a romániai és az erdélyi kommunista rendszereket idézi meg... és ehhez "természetesen" a két kezdőnek lövése nem volt, úgyhogy csináltak egy fiktív, elég sablonos diktatúrát... háttérben a Dunakanyarral...

.

.
Feloldozás / Resolution

Mike egy napon videoüzenetet kap egy régi barátjától, Christől, aki mindig is balhés figura volt, de mostanra végleg le- és szétcsúszott. A "bemindenezett" Chris a felvételeken egy kutyával beszélget, képzeletbeli madarakra lövöldözik, és láthatóan hónapok óta nem volt egy józan pillanata sem, Mike pedig úgy érzi, ez a "segélykérés" lehet talán az utolsó alkalom, hogy még ki tudja hozni Christ a gödörből. Mike az üzenethez mellékelt térkép segítségével eljut ahhoz a düledező házhoz egy puszta közepén, amiben Chris elvackolta magát, de mielőtt a most is kába srác észbe kaphatna, Mike egy sokkolóval lebénítja, és a falhoz bilincseli a barátját. Chris persze magához térve felháborodik, de Mike szerint ez az egyetlen módja, hogy tisztán tudja tartani Christ, akivel végül alkut kötnek: Mike egy hétig vigyáz Chrisre, segít neki az elvonási rohamok alatt, amennyire tőle telik, és ha Chris egy hét után sem érzi úgy, hogy drog nélkül jobb lenne az élete... akkor a sorsára hagyja. Azt viszont ők, és főleg Mike csak utólag tudja meg, hogy erre ez a ház a lehető legalkalmatlanabb, mert nem elég, hogy a környék tele van bizarr figurákkal, de a házról magáról, annak a múltjáról is egyre több derül ki, amik együtt egyre kétségesebbé teszik nemhogy a házibarkács drogelvonó sikerét, de azt is, hogy Chris és Mike ép ésszel, vagy akár élve megússzák ezt az egy hetet.

Erre már azért nem szánok olyan sok szót, mert egyfelől ma már egyszer körbenyaltam a Moorhead/Benson duót a The Endless szimpatikussága miatt... másrészt ezt nincs is annyira miért. Mert az a része, ami összeköti a két filmet, az alapvetően tetszett, ahogy Chris és Mike barátságában, az elvonó során lezajló beszélgetésekben is akadtak mélyebb pillanatok (ebben nagy szerepe volt Chris karakterének és Vinny Curran alakításának)... de az az egyre kaotikusabb busójárás, ami a ház körül zajlik, így halmozva egyre idétlenebb volt, csúcsán azzal, amikor befutott az ingatlanügynök. Félúton aztán itt is bejött a misztikum a fényképekkel, naplókkal és a videókkal... de itt ez kellemetlenül zavarosra sikerült. Közben a megvalósításban is az a fejlődés volt figyelemfelkeltő, hogy honnan jutott el a stáb öt év alatt hova, nem maga a film látványvilága; mert bár tetszett a sok kellék, szimpatikus volt a lelkesedés itt is, de a Resolution azért nekem sem forgatókönyvben, sem technikai részleteiben nem jött be annyira.

Inkább néztem volna egy sima elvonós filmet Mike-kal és Chrisszel, rejtélyek nélkül... főleg, hogy a The Endlessből már tudtam, mire fut ki az ő történetük.

5,5/10
.