Általános film topik

.
Sun Dogs

Ned Chipley minden vágya, hogy tengerészgyalogos lehessen, és segíthessen az USÁ-t fenyegető terror megfékezésében. Három éve, amióta látta a tornyokba csapódó repülőgépeket, ez az egy cél élteti, és ennek rendel alá mindent. Szigorú edzésterv a fizikai állóképességért, hadászati és fegyverhasználati gyakorlatok, az esti szórakozás gyanánt pedig kizárólag háborús filmek megengedettek, elsősorban a Szarvasvadász. Az évek alatt az anyja és a nevelőapja már feladták, hogy lebeszéljék Nedet erről az ötletéről, és az sem szegi a srác kedvét, hogy eddig ahányszor jelentkezett a toborzóirodában, mindig elutasították. Utóbbi oka leginkább az, hogy Ned egyfajta autisztikus állapotban van egy születési rendellenességből fakadóan, így bármennyire is segíteni akar, nem teheti. A toborzóiroda új vezetője azonban -kicsit megszánva Nedet- "beszervezi" őt egy titkos megbízatásra, hogy ha már tengerészgyalogos nem lehet, akkor belföldön próbálja felderíteni a beépült terrorista sejteket. Ebben a küldetésben pedig Nednek hamarosan váratlan társa is akad.

Elég nehezen megfogható történetű, de alapvetően könnyed dráma nem egy nehéz témáról, amiben mind az öt főbb szereplőnél az a kérdés, hogy hogyan tudnak kilépni az évek óta dédelgetett rutinjukból, a megszokásaikból. Ned kicsit olyan, mint Desmond volt a fegyvertelen katonában, csak ő nem hitbéli meggyőződéséből megszállott, hanem a mentális állapotából kifolyólag. Csak az a kár, hogy ennek bemutatása közben fontosabb volt az idegesítő kis rigolyák ismétlése, mint azok a kifejező pillanatok, hogy Ned tényleg mennyire komolyan és elhivatottan is gondolja ezt... az amerikai focis jelenet tíz másodperce többet elmondott Ned korlátozott, de alapvetően nagyon is pozitív gondolkodásáról, mint a harmincadik legépelt üzenet és a mantraszerűen visszakérődött mondatok. Úgy talán a befejezés sem lett volna olyan összecsapott és szürreális...


6,5/10
.

.
Happy Anniversary

"Nem vagyok boldog." - Nem igazán ez az a mondat, amit az ember hallani akar a párjától a kapcsolatuk harmadik évfordulóján. Sam mégis ezt kapja Mollie-tól azután, hogy ágyba vitte a reggelit, és kis meglepetéssel is készült az évfordulóra. Mollie szerint ez nem azt jelenti, hogy nem szeretné Samet, vagy hogy a srác nem szeretné viszont eléggé, csak azt, hogy nem tudja, ez-e a legtöbb és a legjobb, amit az élet tartogathat számára. Így aztán ezen a napon nem csak az olyan várt kihívásokkal kell megküzdeniük, mint Mollie szülei vagy Sam üzleti tárgyalása, hanem a kapcsolatuk jövőjéért is, több szakításon és újra egymásra találáson keresztül idézve fel annak múltját.

A film egy sima romantikus dráma, de én rég nevettem olyan jókat filmen, mint ezen. Ugyan Mollie néha egy hisztis picsa, Sam meg nem egyszer olyan, mint egy elmebeteg, ők ketten kicsit olyanok voltak, mint John és Alice a The Brass Teapotból, csak persze varázskanna nélkül   . Ők ketten is odavannak egymásért, csak éppen a külső elvárások és a belső elképzelések között nem tudják, hogy ez akarják-e igazán... ahogy az azért a legtöbb kapcsolatban előkerül. Emellett a szövegek tetszettek a legjobban, a montesitoi kis szerepjáték meg annyira tökéletes minden pillanatában, ami ennyire élményszerűvé tudta tenni ezt az alig 75 percet. Legalábbis nekem   ...

9/10

.

.
A vendégek / The Party

Kisebb baráti társaság gyűlik össze egy koktélpartira Janet és Bill házában, annak apropóján, hogy megünnepeljék az asszony politikai előléptetését, kinevezését. Bár csak négy párról van szó, így is elég vegyes a társaság, idősödő hippi éppúgy van köztük, mint középkorú leszbikusok. Utóbbiak azok, akik kihasználják az alkalmat, hogy bejelentsék, sikeres volt a fiatalabbik Jinny mesterséges megtermékenyítése... és ezt további bejelentések követik, de már korántsem ilyen pozitívak. A parti lassan csatatere lesz az egymás fejéhez vágott sértéseknek és a napvilágra kerülő titkoknak, és mert a résztvevők egyike pisztolyt is hozott, a helyzet elkerülhetetlenül sodródik a tragédia felé.

Szívesen mondanám, hogy ezzel meg is van a 2018-as év Teljesen idegenekje... de Sally Potter filmje elég messze esik tőle. Abban ugyanis még a helyzet valószínűtlensége és a szimbólumok ellenére is egy hiteles sztorit kaptunk, hús-vér emberekkel, a The Party a külsőségeivel, a színpadiasságával viszont szinte mindent elveszít ebből. Hiába lennének jók a felvázolt konfliktusok, sajnos vázlatok is maradnak, együtt a felvetett ideológiai-filozófiai kérdésekkel, amit a fekete-fehér kép művisége és a színészeknek a legnagyobb válsághelyzetben is sokszor monoton hanghordozása tetézett be. Fekete komédiaként is olvastam emlegetni, de ez legfeljebb a bejelentésekből eredő fordulatok és a végső "csattanó" miatt lehetne indokolt, mert amúgy csak egyszer mosolyodtam el egy teljesen szándéktalan poénon, mégpedig amikor Bruno Ganz kijelentette, hogy ő nem náci.

Így viszont kevés előnye maradt a remek színészei mellett is, és az is leginkább a hossza, ami alig éri el a nagyjátékfilmes 70 percet.

6/10
.

Niwrok írta:

.
A vendégek / The Party

mert amúgy csak egyszer mosolyodtam el egy teljesen szándéktalan poénon, mégpedig amikor Bruno Ganz kijelentette, hogy ő nem náci.

6/10
.

Szándéktalan? Biztos?

Az alaphelyzete sokat ígér, sajnálom, hogy esetleg így félrement...


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
A vendégek / The Party

mert amúgy csak egyszer mosolyodtam el egy teljesen szándéktalan poénon, mégpedig amikor Bruno Ganz kijelentette, hogy ő nem náci.

6/10
.

Szándéktalan? Biztos?
Az alaphelyzete sokat ígér, sajnálom, hogy esetleg így félrement...

Nem, nyilván nem biztos . Működhetett a tudatalatti, hogy pont őt találták meg erre a szerepre... de magában a filmben ennek a kijelentésnek nem volt olyan jelentősége. A "szándéktalan" nálam most azt jelenti, hogy szűken a film keretei között ebben a mondatban sem lenne semmi vicces, és csak azért van mégis, mert Ganz mondja, és azon belül is mert a leghíresebb alakítása az A bukás volt.

Ha éppen ilyen kevés időd van, tehetsz vele egy próbát, de szerintem túl sok mindent kéne kizárnod a filmből ahhoz (a stílusát és a cselekményvezetését egyaránt beleértve ebbe), hogy tetsszen... csak úgy, a profilod alapján ...

.

.
The Worthy

Egy világméretű, pusztító járvány után az emberiség mindössze kis kolóniákban maradt fenn, állandó harcban az élelemért, de még inkább a vízért. Különösen igaz ez az olyan sivatagos vidékeken, ahol Jamal és a felnőtt gyerekeit (Eissa a fiú, Maryam a lány) is magába foglaló csapata egy romos gyárépületben vert tanyát. Ott próbálnak meg túlélni, visszaverni a portyázók támadásait, az egyik ilyen éjszaka viszont végzetes következményekkel járhatna, ha nem siet egy idegen Jamalék segítségére. Jamal úgy dönt, a megmentésükért cserébe felajánlja a Mussa néven bemutatkozó férfinak, hogy befogadják, azonban Mussa minél több időt tölt a táborban, annál gyanúsabb a viselkedése, annál kevésbé bíznak benne a többiek... okkal. Mussának ugyanis küldetése van, és ha nem elég óvatosak vagy ügyesek, ez a táborlakók mindegyikének életébe kerülhet.

A forgatókönyve ugyan nem túl acélos ennek a filmnek, és pár jelenetet leszámítva pár bátrabb srác is leforgathatta volna kézikamerával... viszont nem is csak annyi van benne, hogy arab posztapokaliptikus filmet még nem láttam. Az igazi trükkje ugyanis az, hogy a butaságai mellett is elég jól kever két műfajt, mégpedig a TWD-féle túlélő-drámát, amihez hozzákevertek egy nagy adag Fűrészt, annak csapdás és filozós részét is beleértve ebbe. A The Worthy így nem különösebben jó (egy "nézhető"-t ítélnék meg neki), viszont érdekes, és néha még látványos is...

6,5/10
.

.
A figyelmeztetés / The Warning / El aviso

Jon legjobb barátja, David egy benzinkúton lezajló lövöldözés közben olyan súlyos sérülést szenved, hogy kómába kerül, mindössze pár nappal azelőtt, hogy David megkérte volna a barátnője, Andrea kezét. Az esetről készült egyik újságcikkből Jon megtudja, hogy nem ez az első ilyen tragikus támadás azon a helyen, évtizedekkel azelőtt az ETA követett el ott egy merényletet. A férfiben az eset egyre furcsább, egyre jobban összecsengő körülményei, a David miatti aggodalom, és a már amúgy is meglevő mentális zavarai együtt azt a meggyőződést alakítják ki, hogy a két eset valahogy összefügg, így nyomozni kezd. Abból derül ki, hogy összesen négy lövöldözéses támadás volt azon a helyen száz év alatt, mindegyik az évnek ugyanazon a napján, és ha a Jon által hitt minta igaz, akkor hamarosan lesz még egy.... Tíz évvel később pedig egy Nico nevű fiú talál furcsa üzenetet a táskájában, amit ő elsőre az osztálytársai szekálásának tart.

Bár úgy tűnhet, megint túl sokat árultam el a filmről, de azért nem annyit, mint elsőre látszódhat. Jon és Nico története ugyanis párhuzamosan halad, így utóbbiból már sok minden kiderül az előtt, hogy Jon elérne odáig a nyomozásban. Nem is ez vele a gond... Inkább az, hogy bár az összefüggések, a körülmények felkutatása maga érdekes, és alapvetően a film is izgalmas, valahogy ez az egész elátkozott benzinkút, a számmisztikai kavarás meg a sztori többi kísérője egyszerre már nekem sok volt. Miközben maga a látvány jó, a színészeket is bírtam (köztük leginkább persze Raúl Arévalot), és érdemes megnézni, hogy az utóbbi években az egyik forgatókönyvíró, Jorge Guerricaechevarría hány filmje került itt sorra, és olyan remek hangulatú jelenetek vannak benne, mint Jon látogatása az idősek otthonában... de nem tudtam szabadulni a kellemetlen érzéstől, hogy ez így mennyire erőltetett. Különösen gyenge volt szerintem a Jon haluzásait kísérő hernyó- és lepkeinvázió, de még mindig nem annyira, amennyire Nico anyját egy hülye picsának gondoltam a végére... na meg persze a trükk a tükörrel, jaj...

7,5/10
.

.
Extinction

A közeli jövőben a kétgyerekes apa, Peter számára a napok unott egyhangúságban telnek, mindössze a munka és a család körül forog, amitől úgy érzi, mintha évek óta nem változott volna semmi. Valamiféle izgalmat az éjszakák jelentenek, Petert ugyanis egy ideje visszatérő rémálomként egy földönkívüli invázió képei kísértik... de elkönyveli őket álomnak. Amikor azonban ezek a látomások nappal is rátörnek, ájulásokat okozva, a családja pedig egyre jobban aggódni kezd Peterért, a férfi jobbnak látja orvoshoz menni, hogy megértse azok eredetét, és visszatérhessen a normális élethez.

Különösebb elvárásaim nem lévén azt kell mondanom, nálam ez a film teljesen jól elfér a Skyline és a Cloverfield által kijelölt koordináta rendszerben. Ez főleg azért volt mert a film nem a nyilvánvaló csavarra van felépítve (az gyakorlatilag a 20. percben kiderül), így a későbbiekre is tartogat izgalmat és meglepetést... a maga tévéfilmes lehetőségei és eszközei között.


7/10
.

Niwrok írta:

.
A figyelmeztetés / The Warning / El aviso


Bár úgy tűnhet, megint túl sokat árultam el a filmről, de azért nem annyit, mint elsőre látszódhat. Jon és Nico története ugyanis párhuzamosan halad, így utóbbiból már sok minden kiderül az előtt, hogy Jon elérne odáig a nyomozásban. Nem is ez vele a gond... Inkább az, hogy bár az összefüggések, a körülmények felkutatása maga érdekes, és alapvetően a film is izgalmas, valahogy ez az egész elátkozott benzinkút, a számmisztikai kavarás meg a sztori többi kísérője egyszerre már nekem sok volt.


7,5/10
.

Niwrok írta:

.

Extinction

Különösebb elvárásaim nem lévén azt kell mondanom, nálam ez a film teljesen jól elfér a Skyline és a Cloverfield által kijelölt koordináta rendszerben. Ez főleg azért volt mert a film nem a nyilvánvaló csavarra van felépítve (az gyakorlatilag a 20. percben kiderül), így a későbbiekre is tartogat izgalmat és meglepetést... a maga tévéfilmes lehetőségei és eszközei között.


7/10
.

Jó. Köszi. Mindkettő szimpi. A számmisztikát bírom, meg a sci-fit is.

De az Extincion már volt itt egyszer... más filmet takarva. Nem lehetne kicsit kreatívabban címeket adni a filmeknek????


.

R2-D2 írta:

Jó. Köszi. Mindkettő szimpi. A számmisztikát bírom, meg a sci-fit is.
De az Extincion már volt itt egyszer...  más filmet takarva. Nem lehetne kicsit kreatívabban címeket adni a filmeknek????

Utóbbi már "tékás", és valami nyersfordítás is akad már "talán" hozzá .

A kreativitás hiánya nekem is eszembe jutott, mert háromévente még lehet két ilyen című film, de a Netflixen alig pár hónapja volt az Annihilation, ami meg kb. ugyanezt jelenti.

.

.
Tau

Az utcai zsebesként dolgozó Juliát elrabolja egy szociopata tudós. A mesterséges intelligencia fejlesztésében a nagy áttörésen dolgozó Alex ugyanis emberi alanyok érzelmi reakcióit és emlékeit is a projektje részévé teszi, még ha ez azok fogságban tartásával, kínzásával és halálával is jár. Ebben van segítségére a ház gondnoka, egy korai fejlesztésű MI, "aki" egyszemélyben ellenőrzi a ház biztonsági rendszerét, végzi a tisztaságmániás Alex számára a főzést és a takarítást, és őrzi a rabokat. Juliában azonban emberükre akadtak, mert úgy tűnik, a lány jobban ért egy MI lélektanához, mint Alex maga...

Elsőre sem gondoltam sokkal többnek ezt a filmet, mint az Ex Machina és a Szürke 50 árnyalata bizarr keverékének, de abban bíztam, hogy legalább a Julia és Tau beszélgetések érdekesek lesznek. Reméltem, a film arra fut majd ki, hogy Julia kidumálja magát, és így veszi rá Taut, hogy engedje szökni. Ez azonban csak részben volt így, és addig sok butaságon és még több öncélú látványelemen kellett átvergődni, amivel a film inkább külsőségekben és érzelgősségben próbálta az átlag fölé verekedni magát. Ami igazán tetszett, az mondjuk a vége felé 20 perc, de az meg kevés egy filmnek az üdvösséghez.

6/10
.

Niwrok írta:

.
Tau

Elsőre sem gondoltam sokkal többnek ezt a filmet, mint az Ex Machina és a Szürke 50 árnyalata bizarr keverékének, de abban bíztam, hogy legalább a Julia és Tau beszélgetések érdekesek lesznek. Reméltem, a film arra fut majd ki, hogy Julia kidumálja magát, és így veszi rá Taut, hogy engedje szökni. Ez azonban csak részben volt így, és addig sok butaságon és még több öncélú látványelemen kellett átvergődni, amivel a film inkább külsőségekben és érzelgősségben próbálta az átlag fölé verekedni magát. Ami igazán tetszett, az mondjuk a vége felé 20 perc, de az meg kevés egy filmnek az üdvösséghez.

6/10
.

Minő meglepetés, még egy totál átlagos, semmi extra Netflix film.
Mute-ot láttad? Nálam még az volt a Calbire mellett, ami kiemelkedett a többi Netflix gyártmány szürke tömegéből.

Weide írta:

Niwrok írta:

Tau

Elsőre sem gondoltam sokkal többnek ezt a filmet, mint az Ex Machina és a Szürke 50 árnyalata bizarr keverékének, de abban bíztam, hogy legalább a Julia és Tau beszélgetései érdekesek lesznek. Reméltem, a film arra fut majd ki, hogy Julia kidumálja magát, és így veszi rá Taut, hogy engedje szökni. Ez azonban csak részben volt így, és addig sok butaságon és még több öncélú látványelemen kellett átvergődni, amivel a film inkább külsőségekben és érzelgősségben próbálta az átlag fölé verekedni magát. Ami igazán tetszett, az mondjuk a vége felé 20 perc, de az meg kevés egy filmnek az üdvösséghez.

6/10

Minő meglepetés, még egy totál átlagos, semmi extra Netflix film.
Mute-ot láttad? Nálam még az volt a Calbire mellett, ami kiemelkedett a többi Netflix gyártmány szürke tömegéből.

Nem, azt még éppen nem, de már félretettem esős napokra.   .

Olyan nagy "hűha"-élményem nekem sem volt még Netflix-filmet illetően, de mert hoznak egy kis nemzetközi vért az amerikai dömpingbe (na persze nem az ázsiai mozikra gondolok...), és mert nem árt, ha valaki ennyi pénzzel már mer kísérletezni, ezért egy-két kivételtől (pl.: Anon) eltekintve a nagy csalódások elkerültek.

Azért volt, ami jobban tetszett sci-fi vonalon is, ld.: Spectral, ARQ, az utóbbi időből meg az Annihilation és az Extinction voltak jobbak. A háborús meg az akciófilmjeik általában jobban bejöttek, meg persze a sorozataik.

Azért ha van tipped, ne fojtsd magadba   .

.

.
How It Ends

Will és Samantha nemrég költöztek Seattle-be, hogy egy kicsit távol kerüljenek Sam keményfejű, konzervatív és elég basáskodó apjától, Tomtól. Miután kiderül, hogy Sam babát vár, Will-lel jobbnak látják, ha gyorsan lezavarják az  esküvőt, aminek sarkalatos pontja lenne, hogy Tom az áldását adja rájuk. Will ezért visszautazik Chicagoba, egy vacsorára a szülőkkel, de az nem alakul túl jól... és ez még csak a kezdet. Másnap reggelre egy bizonytalan eredetű katasztrófa teljes áramszünetet, annak következtében pedig kommunikációs sötétséget okoz. A veterán katona Tom és Will azonnal el is indulnak autóval, keresztül az USÁ-n, hogy biztonságban tudják Samet.

Ez még csak nem is az "átlagos Netflix-film", így inkább csak figyelmeztetésnek írok róla. Elvileg egy autós road-movie lenne a bimbózó posztapokaliptikus világ közepén, de azon kívül, hogy napok alatt már olyan az egész környék, mint a Mad Max, és ember embernek farkasa lesz úgy is, hogy még le sem olvadtak a hűtők, sokat nem képes adni. A szereplőkből alig sikerült kicsikarni valami drámait (azt is szinte mind Rickiből), Will és Tom egymásra találós beszélgetése meg önmagában nagyon kevés. A legrosszabb mégis a vége, az "Így ér véget" című filmnek ugyanis az a vége, hogy nincs vége...

Spoiler:

5,5/10
.

Niwrok írta:

Azért volt, ami jobban tetszett sci-fi vonalon is, ld.: Spectral, ARQ, az utóbbi időből meg az Annihilation és az Extinction voltak jobbak. A háborús meg az akciófilmjeik általában jobban bejöttek, meg persze a sorozataik.

Azért ha van tipped, ne fojtsd magadba   .

Haha, a Spectralt kismilliószor elkezdtem, de kb. a felénél mindig lelőttem, annyira beleuntam minden egyes alkalommal. Az ARQ egy sima egyszernézős próbálkozás volt számomra, az Annihilationt meg inkább mondanám érdekesnek, mint jónak (;szerintem izgalmasabbnak akart tűnni a mozi az ilyen-olyan bedobott motívumaival, mint amennyit ténylegesen érdemes lehet róluk beszélni, így számomra egy gyorsan kipukkanó lufivá vált az egész).

Hát, más Netflix filmem nincs a Mute-on kívül, amit tényleg ajánlanék. Most visszanéztem az elmúlt időszakom IMDB-s pontozásait, csupa 5-6-7-es pontszám :/
A 2017-es Downrange az, amin én baromi jól szórakoztam, esetleg azt bedobhatom, mint fun film. Volt még a Revenge, ami a hangulatával és a képi világával megvett, de érdemleges konzultációt szerintem annak sem lehet összehozni, már ami a sztorit meg a gyenge szimbolikát illeti.

Aztán volt egy 2 pontos film, ami mély nyomokat hagyott bennem, ez a 2017-es The Recall, aminek csak azért jár a +1 pont, mert volt benne egy olyan jelenetsor, amit mintha nem is ehhez a filmhez forgattak volna. Csak az a pár perc simán elment volna egy sci-fi/horror rövidfilmbe. De a többi része... na ha akarsz egyet rage-elni velem, akkor nézd csak meg, utána rommá olthatjuk.

2016-ig kell visszamennem, hogy nagyobb pontszámú indie filmértékelést találjak, ez pedig a francia Grave / Raw. Vagy a 2015-ös The Invitation, ami megragadt az emlékezetemben.

Ha jól láttam, ezekről nem született írás, vagy legalábbis hosszabb kritika, úgyhogy innen szemezgethetsz.