Általános film topik

.
Hétköznapi vámpírok / What We Do in the Shadows

Inkább "A vámpírok hétköznapjai" , avagy milyen nehézségei vannak, ha a szükség és a barátság miatt pár vérszívó lakótárs lesz. Természetesen adódnak generációs problémák (ahogy a 400 évesek értetlenül nézik a 100 éves taknyosok hóbortjait), a házimunka, például a vér feltakarítása is konfliktusok forrása lehet, de akár a divat is okot adhat a vitára. Vladislav, Viago és Deacon, készülve az éves nagy Álarcosbálra felbérel egy filmes stábot, bemutatva magukat, és hogy kövessék őket a napi rutin közben: hogyan gyűjtik be áldozataikat, hova járnak bulizni, illetve hogyan élnek együtt a többi sötét teremtménnyel, boszorkányokkal, zombikkal, vérfarkasokkal.

Jópofa új-zélandi szkeccsgyűjtemény a modern korban a helyüket kereső vámpírokról, ami legtöbbször elkerüli a gagyi poénokat és vonásokat; a repülés mondjuk elég béna, ahogy az egészet körítő dokureality-s stáb állandó jelenléte is elég hihetetlen, főleg a báli forgatagban. Azért sok a jó poén, és elég sokféle is van belőlük, hogy szórakoztató legyen a vége is; a mosogatásostól kezdve a rendőrök felbukkanásán át a denevéresig, de nekem mégsem a vámpírok voltak a kedvenceim, hanem a zombik .

8/10
.

Niwrok írta:

Hétköznapi vámpírok / What We Do in the Shadows

Jópofa új-zélandi szkeccsgyűjtemény a modern korban a helyüket kereső vámpírokról, ami legtöbbször elkerüli a gagyi poénokat és vonásokat...

8/10

Ugye nem azért írtad, hogy...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Hétköznapi vámpírok / What We Do in the Shadows

Jópofa új-zélandi szkeccsgyűjtemény a modern korban a helyüket kereső vámpírokról, ami legtöbbször elkerüli a gagyi poénokat és vonásokat...

8/10

Ugye nem azért írtad, hogy...

Nem. Azért írtam, mert láttam, és azért írtam rövidet, mert tudtam, hogy .
.

Sin City: Ölni tudnál érte - másodszor

Ölni ugyan nem tudnék érte, de másodjára jobban tetszett, mint először. Igaz, tudtam már, mit kapok, nem voltak azok a felfokozott elvárásaim, mint először... így viszont egész jól el is voltam vele. A film egyértelműen legjobb pillanatai Marvhoz kötődnek, de most jobban tetszett a szerencsjátékos Johnny vonala is. Hartigen belerőszakolása nem jött be most sem, a Femme Fatale (Eva Greenes) szerelmi szál viszont még mindig roppant kínos. Ugyan kevésbé fájt, mint először, de most sem látom semmi értelmét... kár, nagy kár, hogy erre épül a mozi.

A narráció, a duma továbbra is szenzációs, a képi világ van olyan jó, mint először - még ha most már nem is formabontó. Továbbra is zseniális a színészgárda, egyedül Miho-t hiányoltam eredeti formájában... no meg ugye Dwightot, de ott nagyjából jól kidumálták a cserét.

Az első epizód továbbra is zseniális, ez meg egy négyes alára felküzdötte magát. Vagy csak jó hangulatban voltam.



.

Maradj íven!


Brad Pitt által narrált dokumentumfilm ott veszi fel a fonalat (nagyjából), ahol a Leggyorsabb abbahagyta: a 2011-es szezonnal indítunk. szomorú és tragikus versenyévad volt, hisz elveszettünk egy zseniális versenyzőt, Marco Simoncellit. Az új film a korábbi „űrnégyes” helyett így immár 6 versenyzőre fókuszálva kalauzol el minket a MotoGP világába, hisz a tragikus hős, Simoncelli mellé egy új fenegyerek, a motoros történelem legfiatalabb világbajnoka, Marc Marquez is külön blokkot kapott – teljesen megérdemelten. Igen, külön blokkot, mert a film ezúttal úgy néz ki, hogy egy rövid összefoglalás keretében külön-külön foglakoznak Rossival,Stonerrel, Pedrosával, Lorenzoval, Simoncellivel illetve Marquezzel. Némi versenyzőkénti múltidézés után végigrohanunk a 2011-2012-es éven – mikor az október 23-i Sepangi eseményeket mutatják, még most is könnyeztem – hogy aztán a mozi második fele az őrült 2013-as évről szóljon.

Arról az évről, mikor Marquez először lett világbajnok, aki könyörtelenül kihasználta Lorenzo és Pedrosa sérüléseit, mikor Lorenzo az asseni kulccsonttörése után 48 órával versenyzett, hogy aztán két hétre rá megint eltörje a vállát – ugyanott. Arról az évről mikor még a „gyerek” Marquez jóban volt a „Doktorral”, mikor túlságosan agresszív vezetési stílusa miatt többször is figyelmeztetni és büntetni kellett… érdekes emlékek és képek ezek a tavalyi szezon tükrében. Valahol nem csodálom, hogy a 2013-as év ily kitüntető figyelmet kapott, hisz egészen tavalyig talán az volt a legizgalmasabb szezon az elmúlt 10-15 évben, de majd biztosan lesz külön dokumentumfilm 2015-ről is. S talán pár év múlva többet is megtudhatunk, mi történt tavaly Philip Islandon, Sepangban meg Valenciában… mindenestre ezen film tükrében különösen érdekel, miért is rendeződtek át az erő- és baráti viszonyok. Az biztos, ha Simoncelli még élne, úgy rakta volna ki a pályáról a nyalókás meg a tejfelesszájú spanyolt, hogy öröm lett volna nézni…

Szóval a Maradj íven! egy újabb zseniális MotoGP dokumentumfilm, néhány egészen megható és sokkoló pillanattal. Mert Simoncelli halála mellett bizony benn van a motoros történelem legnagyobb sebességénél (338 km/h) elszenvedett bukás felvétele is – ami után szegény versenyző csupán megütötte és lehorzsolta az állát. No meg benn van, hogy Tavulliában ismét szóltak a harangok – ahogy minden Rossi győzelem után szólnak… immáron 112-szer…

Go Vale, go!
.

R2-D2 írta:

Strange magic

Minden bizonnyal az elfogultság is beszél belőlem - mármint hogy a mese egy Lucasfilm logoval kezdődik -, de ez nekem nagyon tetszett. Igazából egy musical, olyan mint mondjuk a Rocky Horror, vagy a Jézus Krisztus, csak ezúttal egy animációs mesébe öltve. Mióta a gyerekek megnőttek, minimális mennyiségű mesét nézek, de ez nagyon bejött. Egyrészt bámultos képi világa van, annyira jók a karakterei, az egész színvilága, hogy az csoda: első blikkre a Villangók ugranak be a nagy fülek miatt, de annál jóval színesebb, összetettebb az egész. Először még zavart a sok ének, de mikor sorban hallottam az ismert (és nekem tetsző) dalok feldolgozásait, megenyhült a lelkem. Valahogy ez az egész, ebben a formában nagyon bejött, aranyos, kedves, látványos mese, jó zenével. Nem tudom, miért nem lett belőle nagyobb siker, de attól félek, ez is beleesett a Lucas-utálat sodrába - pedig aztán nem is ő rendezte.

Melegen ajánlom.

Az erősen Barbie-tündérhercegnőt idéző, cukiskodó pop-musical indítás után el sem tudtam képzelni, hogy mitől jött be pont ez neked, de aztán ahogy "Lápi-Mápi" behozta a rockoperás hangulatot, rögtön helyre került pár dolog   .

A történet ugyan lehetett volna kicsit feszesebb és összeszedettebb, de tényleg aranyos kis mese arról, hogy senki sincs kizárva a szerelemből, hogy nem lehet azt irányítani és hogy "a csúnya fiúknak is van szíve"  . Az ötletei is tetszettek, a kitartóan kerítőnőt játszó Lápi-mutter például biztosan olyan dolog, amit nem láthattam volna máshol. Az igazi erőssége szerintem is az animációja, mozgalmas és aprólékos is, főleg ami a karaktereket illeti.

Lehet, hogy "máshol", bővebben is kéne ajánlanod, az itteni "közönségét" megtalálta már   .
.

Niwrok írta:

Strange magic


Lehet, hogy "máshol", bővebben is kéne ajánlanod, az itteni "közönségét" megtalálta már   .
.

Most úgyis Homelandot nézek, talán a felszabaduló időmben sikerül ezt is megírni...

Bár a Júlia szemeit is terveztem, a Timbuktut talán, no meg a 10-es lista formába öntése se 10 perc. De igyekszem.

Egyébként meg örülök, hogy tetszett.

.
Farkasgyermek / Ookami kodomo no Ame to Yuki

Anime ritkán kerül itt terítékre, mert bár tudható, hogy akad érdeklődő a témában, minket, írókat ezek ritkán találnak meg. A kevés kivétel egyike Mamoru Hosoda, általam és "közbejárásomra" a Nyári háborúk-ról és az Idő fölött járó lány-ról is született két-két írás. Az ezeket követő filmje a Farkasgyermek, ami egy egyedülálló anya, Hana történetét meséli el, akinek nem csak a két gyereke, Yuki és Ame felnevelésével kell megküzdenie, hanem azzal is, hogy a gyerekek az apjuk révén farkassá tudnak változni. Nem a klasszikus, a teliholdnál vérszomjas fenevaddá váló farkasokra kell itt gondolni, hanem "egyszerű" alakváltókra. A film végigköveti Hana kihívásait, de ugyanúgy a gyerekekét is, akiknek szintén meg kell találni így a helyüket a világban, ezzel a titokkal, amit aligha remélhetik, hogy bárkivel megoszthatnak. Mindezt annyi szeretettel, érzékenységgel teszi Mamoru Hosoda, hogy ha még nincs így, hamarosan Miyazaki utódjaként fogják szerintem emlegetni. Még ha csak annyi történik is, hogy Yuki kacagva-visongva fedezi fel az új házuk kertjét, vagy hogy Hana krumplit ültet, de az áttéteken keresztül mégis érződik a tanmese, a természethez való közeledés, a régi tudás megőrzése. Még ha sorsfordító is mindhármuk életében, az utolsó nap eseményeit már kicsit elnyújtottnak éreztem, de amúgy kedves és érzelmes film, akár ha úgy tetszik, a szülőként megélt dolgokról   .

8,5/10


************************************

Los ultimos dias

Az utóbbi idők spanyol filmjeihez hasonlóan ennek is dukálna egy hosszabb írás, de azt csak úgy tudnám megtenni, ha ellőném azt a két-három csavart, ami a filmet igazán emlékezetessé tették   . Alapjaiban ez egy posztapokaliptikus film, amiben az emberiség nagy része egy rejtélyes betegség miatt rövid idő alatt kihalt, a többiek pedig a menedékeikbe húzódva vegetálnak a készleteiken, remélve, hogy azok kitartanak elég sokáig, de persze nem ritkák az efféle készletekre vadászó csoportok sem. Ebben a helyzetben a barátnőjét kereső Marc és a titokzatos és mogorva Enrique indulnak útnak Barcelonában, leginkább azért, mert szükségük van egymásra. Kicsit sok a posztapokaliptikus klisé, Marc és Enrique visszaemlékezései néha feleslegesnek tűnnek, ahogy a vége is kicsit túl habosra sikeredett, de önmagában a templomos és a szupermarketes jelenet megérte... a "betegséghez" hasonlót meg hiába láttam már egy-két filmben, de így, ebben a formában annyira zseniális, kifejező és szimbolikus, hogy letettem tőle a kevés hajam! Úgyis nagyrészt kifogytam az ajánlható spanyol filmekből (a "spanyol True Detective", a Mocsárvidék nekem annyira nem jött be), úgyhogy vegyük úgy, hogy ez az... két-három éven belül talán ez is sorra kerül .

8/10
.

.
Hibátlan előadás / Grand Piano

Tom Seiznick tehetséges fiatal zongorista, aki öt évvel egy súlyos szakmai összeomlást követően tér vissza a nyilvánosság elé sztárszínész felesége, Emma ösztönzésére. Tom folyamatos görcsben van, aggódik a koncert sikere miatt, főleg azért, mert a nemrég elhunyt mentora, Patrick emlékének szól az előadás, ráadásul az ő zongoráján is kell játszania. A zenekar ugratásai és a félelmei ellenére jól indul a koncert, pár perccel később azonban Tom üzenetet kap, és egy rejtélyes alak azzal kezdi fenyegetni, hogy megöli őt vagy Emmát, amennyiben nem játssza el Patrick legnehezebbnek tartott zeneművét, és abban akár egy hangot is elüt.

Amúgy is elém került már ez a film, de foglalkoztatni igazán csak akkor kezdett, amikor olvastam, hogy a Whiplash-sel befutott Damien Chazelle írta. Megintcsak nem hazudtolta meg magát, gyakorlatilag egy koncertfilmre alapozott egy krimit, aminek az egész felvezetése remek, az értelmetlensége és a hihetetlensége ellenére is kiváló feszültsége van a fenyegetőző, arctalan hangnak, és lenyűgöző az a tehetség, ahogy "Tom" úgy tud a zongorázásra figyelni, hogy közben a menekülésen, a kibúvón kell agyalnia. Drámaiságban ugyan nem egy Whiplash, még csak nem is egy Fülke, de sok mindent elleplez az, hogy a nézők végig azt hihetik, Tom egyszerűen csak ideges, azért beszél magában meg rohangál ki a "szünetekben", és frappánsak az ötletek is, ahogy Tom mégis segítséghez tud jutni vagy ahogy megszerzi a darabot, amit el kéne játszania.
A baj az, hogy Tom és vele a néző egyre közelebb jut a zsarolóhoz, minél több minden derül ki róla és a céljáról, amiért vállalta ezt a cécót, annál "diszharmonikusabb" lett a film, amiből a végére egy egészen látványos, de blőd marhaság jön ki. Amikorra megtudjuk, ki is ő, az egész totál abszurd, és kb. majdnem minden korábbi szava hiteltelenné válik tőle. Szintén nevetségesen kilóg a filmből a két mellékszereplő, akiknek már az első perctől kezdve látszik, annyi a szerepük, hogy azért két hullával csak fel legyen pörgetve az este.

7,5/10
.

Mindhárom film érdekel, természtesen elsősorban a spanyol. A Frodost már in is fogtam a kezemben náhányszor, ez most jó kis ösztönző, az anime (?) viszont hangulatar vár...

Hotel Transylvania 2

Ne kérdezzétek, hogy a Victoria megy mondjuk a The Vatican tapes között hogy jutott eszembe mesét nézni, mert nem tudom. Volt másfél órám, az első rész kimondottan tetszett, gondoltam a látatlanban vásárlás helyett azért meglesem előtte.

Nos, jó volt. Annyira nem, mint az első rész, de jó. A történet Drakula unokája körül bonyolódik, az öreg gróf borzasztóan szeretné, ha a félig ember félig vámpír kiscsákóból igazi vámpír lenne, viszont lánya inkább elvinné a kis vörös bongyorhajú kölköt Kaliforniába. A Drakpapa mindent megtesz, hogy előcsalja a vámpírfogakat, de csak nem sikerül: viszont az ötödik szülinapig ennek meg kéne történnie, különben a kölök nem fog repülni.

Szóval ez a fő csapásirány - mármint hogy kijönnek-e a fogak, vagy sem - közben a szálloda már ember vendégeket is fogad, van egy kis USA kitérő, millió popkult kiszólás, egy baromi jó szülinapi parti (a Coppola féle haj zsniális!!)... no meg a csúcs, Drakula faterja, az öreg Vlad. Hát, az beszarás. Hatásában kb Sid nagyijához tudom hasonlítani a figurát, igazi színt vitt a filmbe. Jól eltalált mozi ez is, felnőttnek és gyereknek egyaránt. Genndy Tartakovsky pedig jó gazdája a franchise-nak.

80%

.
Enter Nowhere

Dylan listájáról szemezgettem egy pár darabot, köztük ez tűnt a legérdekesebbnek a három utazóról, akik ugyanabban az erdei viskóban kötnek ki, aztán mindenféle furcsaságok történnek velük.

Sokáig azt hittem, hogy az lesz a film legérdekesebb eleme, hogy láttam színészkedni Clint Eastwood fiát, mert ahogy összeverbuválódik a banda, az ritka unalmas volt még úgy is, hogy azért voltak dolgok, amiket "nyomként" az arcomba toltak, meg olyanok is, amire a későbbi események tükrében fel lehetett volna figyelni... ez van, sajnos nem értek sem a divathoz, sem a kocsikhoz   . A felétől viszont egy egészen kellemes történet bontakozott ki, azért mindenképpen érdemes volt megnézni, de közben a félmilliós költségvetéstől azért nem szabad csodákat várni   .

7/10
.

Ezt én is felírtam magamnak, valamikor sorra is kerül.

De most visszaállok az egy évvel ezelőtti SoA időszakos ütemezésre: hétfő-kedd film, szerdától vasárnapig sorozat + ha van, akkor szombat mozi. Valami rendszer kell, mert belefulladok a pótlásokba.

Szcientológia - Avagy a hit börtöne


"Xenu, a galaktika ura története fontos szerepet játszik az egyház mitológiájában, csak a szcientológia magasabb szintjét elérő, ún. OT III-as egyháztagok hallhatják. A mitológia szerint a gonosz Xenu 75 millió évvel ezelőtt az egész Galaxisból sok milliárd űrlényt fogdosott össze, lefagyasztotta őket, és leginkább a mai DC-3-as típusú repülőgépekre hasonlító űrhajókkal a Földre hozta őket, s itt egy vulkánba dobta a lefagyasztott lényeket, a vulkánt pedig felrobbantotta egy hidrogénbombával. Az űrlények kiszabaduló lelkeit egy speciálisan e célra épített „lélekszívóval” fogta fel, majd a fogoly lelkeket „agymosásnak” vetette alá, s így engedte szabadon őket. Az űrlények lelkei, a „thetánok”, később az evolúció során az emberi lényekben találtak otthonra." /Wiki/

De miután egy emberi testbe több, több tíz, több száz Thetán is beköltözhet, így a testet meg kell tisztítani tőlük, ők okozzák a pszichiátriai betegségeket, de a sima hangulatváltozásokat is... te jószagú atayúristen.        Számomra mindegyik vallás alaptézise komplett elmebeteg felvetéseken alapul, de ez... ez túlmegy minden határon.     Pedig volt egy időszakom, mikor tán még érdekelt is a L. Ron Hubbard nevével fémjelzett dianetika és a szcientológia - ez kb. arra az időszakra tehető, mikor a Lenkei életművel ismerkedetem. Mondjuk ilyen szintre sosem jutottam a kutatásban, Xenu helyett viszont az önmagad és ezáltal a világ jobbá tétele, és a pozitív gondolkodás tetszett, mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy a gyógyszergyárak jól felfogott üzleti érdekeik mentén gyártják a sokszor óriási kárt okozó antidepresszánsokat. A helyzet az, hogy a film után sem gondolom másként: soha nem lennék ennek (és semmi) egyház tagja, komplett idióta mindenki, aki ebben részt vesz - viszont míg engem békén hagynak, addig leszarom, mit hazudnak tagjaiknak. A többi egyház sem jobb...

Ja, hogy ez nem egyház?? Az simán lehet, de hát amíg annak van bejegyezve, addig az - és ezen ez a roppant egyoldalú dokumentumfilm sem fog változtatni. Mindenesetre azt az átütőerőt, amit tulajdonítanak neki, én nem éreztem benne: nagyon száraz, néha roppant zavaros anyag, ami tételesen végigvisz a szcientológia történetén, annak szülőatyjával, Hubbarddal kezdve, rengeteg információt közöl, viszont mindezt rettentő tárgyilagosan teszi. Magam részéről jobban szeretem a Michael Moore féle manipulatív dokumentumfilmeket - ennek a mozinak is jól jött volna több érzelmi töltet. Érdekes volt ez az interjúkra épülő tényfeltáró riport, de nekem nem tiszta a két órás film után sem, hogy hogy lehet 10-20-30 évig tagja lenni valaminek, amiről tudja, hogy nem tetszik neki, ahol bántják, verik, zsarolják, kiszednek belőle minden titkát...

Mindegy, érdekes volt, új tudás birtokosa lettem, de ettől nem fogom kevésbé bírni sem Tom Cruise-ot, sem Michael Penát. Akkor sem, ha ezek szerint ők is sültbolondok. Csak nem Krisztusban hisznek, hanem Xenuban.  


.

R2-D2 írta:

Szcientológia - Avagy a hit börtöne


"Xenu, a galaktika ura története fontos szerepet játszik az egyház mitológiájában, csak a szcientológia magasabb szintjét elérő, ún. OT III-as egyháztagok hallhatják. A mitológia szerint a gonosz Xenu 75 millió évvel ezelőtt az egész Galaxisból sok milliárd űrlényt fogdosott össze, lefagyasztotta őket, és leginkább a mai DC-3-as típusú repülőgépekre hasonlító űrhajókkal a Földre hozta őket, s itt egy vulkánba dobta a lefagyasztott lényeket, a vulkánt pedig felrobbantotta egy hidrogénbombával. Az űrlények kiszabaduló lelkeit egy speciálisan e célra épített „lélekszívóval” fogta fel, majd a fogoly lelkeket „agymosásnak” vetette alá, s így engedte szabadon őket. Az űrlények lelkei, a „thetánok”, később az evolúció során az emberi lényekben találtak otthonra." /Wiki/

De miután egy emberi testbe több, több tíz, több száz Thetán is beköltözhet, így a testet meg kell tisztítani tőlük, ők okozzák a pszichiátriai betegségeket, de a sima hangulatváltozásokat is... te jószagú atayúristen.        Számomra mindegyik vallás alaptézise komplett elmebeteg felvetéseken alapul, de ez... ez túlmegy minden határon.     Pedig volt egy időszakom, mikor tán még érdekelt is a L. Ron Hubbard nevével fémjelzett dianetika és a szcientológia - ez kb. arra az időszakra tehető, mikor a Lenkei életművel ismerkedetem. Mondjuk ilyen szintre sosem jutottam a kutatásban, Xenu helyett viszont az önmagad és ezáltal a világ jobbá tétele, és a pozitív gondolkodás tetszett, mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy a gyógyszergyárak jól felfogott üzleti érdekeik mentén gyártják a sokszor óriási kárt okozó antidepresszánsokat. A helyzet az, hogy a film után sem gondolom másként: soha nem lennék ennek (és semmi) egyház tagja, komplett idióta mindenki, aki ebben részt vesz - viszont míg engem békén hagynak, addig leszarom, mit hazudnak tagjaiknak. A többi egyház sem jobb...

Ja, hogy ez nem egyház?? Az simán lehet, de hát amíg annak van bejegyezve, addig az - és ezen ez a roppant egyoldalú dokumentumfilm sem fog változtatni. Mindenesetre azt az átütőerőt, amit tulajdonítanak neki, én nem éreztem benne: nagyon száraz, néha roppant zavaros anyag, ami tételesen végigvisz a szcientológia történetén, annak szülőatyjával, Hubbarddal kezdve, rengeteg információt közöl, viszont mindezt rettentő tárgyilagosan teszi. Magam részéről jobban szeretem a Michael Moore féle manipulatív dokumentumfilmeket - ennek a mozinak is jól jött volna több érzelmi töltet. Érdekes volt ez az interjúkra épülő tényfeltáró riport, de nekem nem tiszta a két órás film után sem, hogy hogy lehet 10-20-30 évig tagja lenni valaminek, amiről tudja, hogy nem tetszik neki, ahol bántják, verik, zsarolják, kiszednek belőle minden titkát...

Mindegy, érdekes volt, új tudás birtokosa lettem, de ettől nem fogom kevésbé bírni sem Tom Cruise-ot, sem Michael Penát. Akkor sem, ha ezek szerint ők is sültbolondok. Csak nem Krisztusban hisznek, hanem Xenuban.  

Én azért előbb hiszek egy misztikus körítéssel emblematikussá tett prófétában, akivel évszázadokig takargatták a katolikus egyház a fekélyes testét, mint valami szépségtapasszal, mint ebben a C-kategóriás sci-finek is szar valamiben . Bizonyíték amúgy nincs az ellenkezőjére, így marad a hit, hinni meg mindenki abban hisz, amiben akar.

Mondjuk most már nekünk könnyű, de hogy Xenu áll az egész mögött, az a beavatottaknak korábban általában már csak akkor derült ki, amikor annyi pénzük állt benne, annyira mélyen voltak benne, hogy aligha tudtak volna kijönni belőle teljes anyagi és családi megsemmisülés nélkül. Amikorra már mindened odaadtad, a családodtól teljesen elszakadtál, mert az egyházon kívül mindenki "elnyomó személy" (ld. pogány, eretnek... nincs új a nap alatt), és azok a legrosszabbak, akik el akarnak téríteni a megtisztulás útjáról, akkor már sokszor csak az maradt, hogy még mélyebbre mész a dologban, és feladod az ellenállást, hátha akkor jobb lesz.

"...de nekem nem tiszta a két órás film után sem, hogy hogy lehet 10-20-30 évig tagja lenni valaminek, amiről tudja, hogy nem tetszik neki, ahol bántják, verik, zsarolják, kiszednek belőle minden titkát... ".

Úgy, hogy fordítva van a sorrend...

"...Xenu helyett viszont az önmagad és ezáltal a világ jobbá tétele, és a pozitív gondolkodás tetszett."

És ebben mikor burjánzott el a cinizmus ?!

.