Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Niwrok írásai 1.0

Go down 
+5
Weide
Mr. White
Remo
R2-D2
Niwrok
9 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 33 ... 63, 64, 65, 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Batman Superman ellen - Az igazság hajnala / Batman vs Superman - Dawn of Justice   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptyHétf. Márc. 28, 2016 10:26 pm

.
Batman Superman ellen - Az igazság hajnala / Batman vs Superman - Dawn of Justice

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 2z6w8ex

Amikor annak idején láttam a Man of Steelt, az összes negatívuma ellenére (pedig volt neki bőven, ugye, Mr. Costner?) egy jól összerakott kellemesen szórakoztató és hangulatos szuperhősös film emlékét hagyta maga után, kétszer is. Úgy éreztem, a három fő alkotó (Snyder, Goyer, Nolan) mind azt csinálta, amiben jó volt, ki tudták ellensúlyozni egymás hibáit, és nem is akartak feleslegesen rátelepedni a többiekre. A kvázi folytatásban, az Igazság Ligájának előszobájában aztán kiderült, milyen az, amikor ez az egyensúly felborul...

Nem akarok úgy tenni, mint aki nem fenntartásokkal ült be a filmre, legalábbis ami a Batman-vonalat illeti, de éppen azok a negatívumok nem teljesültek be, amiket vártam. Superman amúgy is a maga oldalát már bemutatta, onnan már megvolt, mire lehet számítani, Batman viszont egyfelől közelebb is áll hozzám, másrészt jobban is ismerem a karaktert, mint a piros köpenyes űrfiút, így elképzelésem is több van róla, mit és hogyan lehet beleírni egy Batman történetbe, és eljátszani benne. Ahogy azonban elkezdtek kiszivárogni, hogy kikkel képzelik el a folytatást, a lista egyszerre volt nevetséges és kétségbeejtő, és Jesse Eisenberg Lex Luthorja meg Jeremy Irons Alfredja mellett nevezzük nevén Ben Afflecket, mint Batmant.

És nem, ő végül a film egyik pozitívuma lett! Tulajdonképpen hozza azt, amit ebben a karakterben várni és elvárni lehet tőle; kicsit bágyadtabb tekintettel, kicsit lomhábban, mint megszoktuk, de végülis ez így természetes, ha egyszer az a koncepció, hogy Bruce Wayne már a negyvenes éveiben jár. Teszi ezt úgy, hogy az eddigi Batman-univerzumot "üresen hagyja" a film, a kiinduló tragédián, a Wayne-házaspár megölésén kívül, de Bruce viselkedésében, a gesztusaiban benne van nem csak a szülei elvesztésének soha nem enyhülő fájdalma, hanem a 20 évnyi bűnüldözés és téboly, amit Gotham újratermelődő mocskának eltakarítása és a válogatott örültek diliházba dugdosása jelentett. Anélkül, hogy szót vesztegetne rá, a végállapottal képes érzékeltetni a film, hogy Batman miért lett ennyire erőszakos, és közben kiábrándult, megfáradt is, és hogy miért nem képes már hinni sem az egyetemes jószándékban... Főleg, ha az, aki a "reményt" kívánja megtestesíteni, a belépőjében azzal kezdi, hogy letarolja a fél várost (köztük a Wayne Corp. metropolisi kirendeltségét), hogy a saját földijét (Zod) megfékezze. Cserébe, ahogy Superman -újságíróként- egyre jobban megismeri a Gotham Sötét Lovagját a pletykákból és a cikkekből (hiszen Batman soha nem dolgozott rivaldafényben, még az általa elfogott bűnözők többsége számára is csak egy árnyék, amit közvetlenül azelőtt pillantanak meg, hogy leütné őket), és neki, mint kansasi űrcserkésznek, elfogadhatatlan az, hogy bárki is félelemmel próbáljon befolyásolni másokat, még ha az egy rosszfiú is, és különösen az, ahogy Batman újabban (???) nekiáll az elfogottjait megbillogozni egy denevérjellel. Így, ha kicsit elnagyoltan is, de a Superman-Batman konfliktus, amiről jobb esetben a film szólna (Lex Luthorral kiegészítve, aki úgy dönt, egy kicsit rásegít az amúgy is meglevő ellenszenvre), megállná a helyét. Amit a Bosszúállók annak idején némi civakodással meg Thor isteni erejére való megjegyzésekkel lerendeztek, az itt sokkal mélyebben gyökerezik, és a számos elfogadható és kimagyarázható dolog mellett, ahogy egy olyan dologgal oldották fel ezt a konfliktust egy pillanat alatt, ami magától értetődött, de ilyen összefüggésben soha eszembe sem jutott volna, az nagyon tetszett.

Spoiler:

Egyedüliként a filmben, két óra után... Merthogy tőlem minden más mehetne a kukába, kezdve talán az összes többi karakterrel. Természetesen minden filmesnek megvan a lehetősége, hogy akár egy ismert világ lényeit is a saját képére formálja (mozis Batman-koncepció csak az elmúlt 25 évben is volt vagy háromféle), de ami itt Alfreddal és Lex Luthorral történt, azzal még nagyon meg fog szenvedni az, aki a folytatásokat esetleg Snyder helyett megkapja. Előbbi komornyik helyett egy megkeseredett, alkesz csodabogár ezermester, aki szinte ki sem jön a pincéből, miközben Bruce Wayne éldegél a modern stílusú, tóparti üvegpalotájában (???), utóbbi pedig rohadtul beszívhatott a Vigyorexből, mert állandóan úgy akar viselkedni, mintha ő lenne Joker, pedig csak egy idegbeteg ripacs sok pénzzel. Hasonlóan rossz a felvezetése Wonder Womannek is, akiről ugyan már a plakátról látszik, hogy ő Wonder Woman, de futnak vele még feleslegesen két kört, mint valami titokzatos asszonnyal, akit egy James Bond filmből kértek kölcsön, ahelyett, hogy a végső hirigbe beköszönne egy "Mizu, fiúk?"-kal, és akkor is pontosan ennyi derülne ki róla a laikusoknak, mint ami amúgy kiderül. Az a röhejes, hogy a legjobban bemutatott, a történethez és a világhoz leginkább illő mellékszereplő összesen talán ha öt jelenetben szerepel, és elsőre csak annyit tudni róla, hogy tolókocsiba kényszerült a Zod-Superman párharc eredményeként.

Ezzel párhuzamosan Gotham minden hangulati eleme (hiszen benne van a nevében, hogy "GOTHam"... ami inkább art deco szokott lenni), jellegzetessége is szanálásra került, és bár semmi köze a két Batmannek egymáshoz, de Snyder is a Nolan-féle realista építészetet viszi tovább, odáig merészkedve (és még ha utólag meg is tudtam, hogy van képregénybeli alapja ennek a koncepciónak, de akkor is egy marhaságnak tartom), hogy Gotham és Metropolis ebben a leosztásban gyakorlatilag testvérvárosok, ugyanannak az öbölnek a két oldalán elhelyezkedve, úgyhogy át lehet integetni egyikből a másikba... de mindez a film közepén derül csak ki. Mintha ettől a színészek is elvesztették volna a tájékozódási pontjaikat, néha mintha azt sem tudnák, hogy milyen érzelmet, hangulatot kéne kifejezni, így sokszor túljátsszák, amit kéne (leginkább Henry Cavill), de a legrosszabb, egyben legnevetségesebb Gal Gadot volt, ahogy a mindent eldöntő csatajelenet során, a földre kerülve hirtelen úgy kezd viselkedni, mintha egy alternatív valóságba került volna, amiben éppen fétispornóra kasztingolják. Közben meg rossz a ritmusa a filmnek, és azzal sem lehet mindent megmagyarázni, hogy gyorsabban kellett bemutatni a karaktereket, mint a Bosszúállókban; mert hogy nem csak hogy Wonder Womannek kellett bejelentkeznie, de azért a többieket is be kellett mutogatni egy kis videomontázsban, hiszen ellentétben a másolni kívánt Bosszúállókkal, a különálló történetek még csak ez után jönnek.

Nem lehet megmagyarázni, hogy miért van tucatnyi értelmetlen helyre lassított felvétel berakva (lassított felvételen száll le a helikopter, megy a szülei leendő sírhelye felé a kis Bruce, és amikor már az ágyúlövedék hüvelye is lassított felvételen vetődik ki a csőből, akkor mondod azt, hogy ebből az időhúzásból rohadtul elég!), és miért vannak a legközhelyesebb jelenetek is epikus zenével aláfestve, mintha ott valami sorsfordító történne. Nem lehet megmagyarázni a kútból a denevérek segítségével kiemelkedő kis Bruce-t, még akkor sem, ha utána kiderül, csak "Pamela" álmodta az egészet. Nem lehet megmagyarázni azt a semmihez sem kapcsolódó bevágást, amikor egy teljesen ismeretlen figura valami időkapun keresztül osztja az észt Batmannek, de semmit nem érteni az állandó zúgásból. És rohadtul semmivel sem lehet megmagyarázni azt a snyderi "nedves álmot", hogy váratlanul a film egy Superman-jelvényes náci rohamosztagosok uralta, apokaliptikus Mad Max világgá változik, ahol Batman lesz az emberi ellenállás utolsó, éppen elbukó reménye! Naivan azt hittem, hogy tudom, egy Snyder-filmtől mit lehet várni (például az akciók vizuális részét, amik a finálé megalomániáját kivéve jól működtek most is), de ezek szerint ha nincs ott valaki, aki lefogja, akkor úgy járok, mint a bácsika az első repülőútján, hogy hát ő úgy számít arra, hogy bepisil meg bekakil ijedtében, de hogy egy légibukfenc miatt mindez a nyakába csorog, na arra nem. Elhiszem, hogy nevetségesnek tűnhet ez a pár apróság, de mentségemre legyen mondva, hogy egyszerűen képtelen voltam fejben tartani mindazt, ami miatt rosszul éreztem magam a film nézése közben... és szinte végig rosszul éreztem magam. Nem egyszerűen unatkoztam, hanem idegesített, amit láttam.

Snyder megkopott nimbuszú jelmezes igazságosztók, félmeztelen görög hősök, elitista baglyok és kurvának öltöztetett tinilányok után "végre" igazi szuperhősöket kapott a kezébe, és ki is tombolta magát velük. Mintha a Watchmen Dr. Manhattanje óta erre várt volna, úgy kiélvezte a lehetőség minden pillanatát, hogy végre ekkora hatalommal bíró lényekkel pusztíthasson, mintha ez lenne az utolsó alkalom, mielőtt valaki kicsavarná a kezéből az imádott szuperjátékait. Sajnos azonban a Sucker Punch után újabb bizonyítékot kaptam arra, hogy a teljesen fékevesztett, kontroll nélküli Snyder számomra élvezhetetlen, így a Batman vs Supermanről írtakat egy másik viccel tudnám összefoglalni, amikor is a szexelő pár tagjai között az alábbi párbeszéd játszódik le:

- Neked jó?
- Nekem jó.
- Jó neked!


4/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptyHétf. Márc. 28, 2016 10:39 pm

Niwrok írta:
.
Batman Superman ellen - Az igazság hajnala

Sajnos azonban a Sucker Punch után újabb bizonyítékot kaptam arra, hogy a teljesen fékevesztett, kontroll nélküli Snyder számomra élvezhetetlen, így a Batman vs Supermanről írtakat egy másik viccel tudnám összefoglalni, amikor is a szexelő pár tagjai között az alábbi párbeszéd játszódik le:

- Neked jó?
- Nekem jó.
- Jó neked!


4/10
.

Bravo

Köszi az írást! Tudod, hogy én ezt nem nézem meg, úgyhogy jó volt ez a kis útikalauz.  Laughing



.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptyKedd Márc. 29, 2016 2:10 pm

Niwrok írta:
.

Amikor annak idején láttam a Man of Steelt, az összes negatívuma ellenére (pedig volt neki bőven, ugye, Mr. Costner?)

lol! Tegnap volt valamelyik csatornán éjjel, és belekukkantottam. Nos, pont ezt a tornádós részt csíptem el, de ez még így is kínos volt, hogy halványlila fingom nem volt a történet többi eleméről. faceplam

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: The Program   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptySzomb. Ápr. 02, 2016 9:24 am

.
The Program



Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Yd1bMtX




Az országúti kerékpározás nem (sem) különösebben érdekel a sportok közül, nem is követem, kik a nagyágyúi, egy személy kivételével, és az Lance Armstrong. Ő is csak azért volt jobban a látókörömben, mert elég sokszor futottam bele más témák kapcsán, amikor a betegségéről, majd a visszatéréséről olvastam, később a LiveStrongról, aztán láttam azt az epizódot az Amcsi motorokból, amikor Teutul-ék neki hegesztették a choppert... végül hallottam a bukásáról is. Amikor hallottam a róla készült filmről, mégis inkább az előzetes hangulata fogott meg, amellett, hogy hátha egy kicsit jobban megismerem az eddig számomra töredékes események hátterét, folyamatát.

A The Program minden főbb állomást sorra vesz, egészen onnan, hogy a fiatal, elhivatott kerékpárosra először figyel fel egy szakújságíró David Walsh, aki innentől végig is kísérte Armstrong szakmai karrierjét, hol így, hol úgy. A másik kulcsszereplő a történetben Michele Ferrari, aki akkoriban, azaz a kilencvenes évek elején elismert sportorvos volt, az akkori vezető csapatot ő kezelte, de belső körökben tudható volt róla, hogy nem veti meg a teljesítménynövelő szerek használatát. Armstrong a történet szerint szeretett volna bekerülni Ferrari "programjába", aki arra hivatkozással, hogy Armstrong sem genetikailag, sem alkatilag nem igazi élversenyző, így elküldte, így a csalódott bringás és a társai a saját szakállukra kezdtek el mondjuk Epo-t használni. Ekkor jött közbe a betegség, azaz a hererák, amiből Armstong nem csak hogy sikeresen felépült, de az izomtónusa, az alkata megváltozása miatt még az előnyére is tudta fordítani, és állítólag végre Ferrari is meglátta benne a lehetőséget. Onnantól indult meg Armstrong diadalmenete, vezetve végülis hét, zsinórban megszerzett Tour-győzelemig... ami már annyira meseszerű volt, hogy nem is mindenki hitte el, hogy "tisztán" ez lehetséges...

Azért tettem hozzá, hogy "a történet szerint" meg "állítólag", mert a filmben bemutatottak csak részben bizonyítottak. Ahogy már mondjuk a The Fifth Estate esetében is volt, egy filmre nagyon rá tudja nyomni a bélyegét, ha valamelyik irányban elfogult, és mivel a The Program forgatókönyve David Walsh könyvén alapul, akinek elsőként kezdte piszkálni a csőrét Armstrong hihetetlen szériája és teljesítményjavulása, így természetesen az ő nézőpontja van előtérben. Mindezt úgy, hogy a kerékpársportra nem egyszer vetült közben is a dopping árnyéka, de Armstrong mindig mondhatta, hogy na igen, de nincs bizonyíték, mert soha nem adott pozitív mintát. Az mondjuk nem is csoda, ha csak azokat a trükköket veszem, amiket a film is bemutat, és amiket tényleg csak programként lehet értelmezni: mit mikor kell bevenni, hogy időben kiürüljön, hogyan lehet elkerülni vagy késleltetni a mintaadást, és mindez szinte másodpercre beosztva. Rossz vér ki, jó vér be, sóoldat be; a film egy jelentős szakaszában Armstrongot máshogy sem látni, csak tűvel a karjában, mintha ez egyébként teljesen természetes lenne. Miközben áttekerünk a házasságán, a barátaival, kollégáival való kapcsolatán, illetve egy kezdeti, de félresikerült peren, ő csak nyer és nyer, és nem látszik, hogy bárki is megfoghatná...

Inkább ez a vonatkozása volt érdekes a filmnek az amúgy is tartalmas életrajzi filmen kívül. Armstrong is benne volt ugyanis abban a burokban, amit mondjuk legutóbb a The Big Short kapcsán emlegettem: "Too Big to Fail". Armstrongot többek között a győzelmei tették érinthetetlenné és megkérdőjelezhetetlenné, miközben éppen azokat a győzelmeket szerezte megkérdőjelezhető, minimum etikátlan, de inkább törvénytelen módon. Hiába Walsh kétkedése, nyomozása és pere, Armstrong simán megúszhatta volna, ha a tevékenysége során nem lép a tyúkszemére olyan embereknek, akiknek nem kellett volna, és ha nem hagyja a kollégáit, a csapattársait (bár a segítő és a személyzet talán pontosabb kifejezés lenne) úgy kezelni, ahogy. Ráadásul Armstrong ezek következtében nemzeti hős is lett, a rák emblematikus túlélője, aki onnantól elhivatott harcosa és támogatója lett az alapítványán keresztül a rák elleni küzdelemnek. Egy ilyen emberről még ha lett is volna bárki, aki merte volna mondani, hogy csaló, a környezete fojtotta volna bele először a szót, ahogy Walsh is megélte a kiközösítést és a meghurcolást, mert egy kicsit megrugdalta a nagy ember szobrának talapzatát, hiába a talán nyilvánvalónak látszó jelek, hogy a fizikai adottságai nem indokolnak ekkora eltérést a versenytársaihoz képest. Ebben még a sport tisztasága is másodlagos kérdés lett, pedig nagyon megjegyeztem, amikor évekkel ezelőtt egy újságíró kifakadt, hogy nem szabadna semmiképpen hagyni, hogy a Tour de France-nál az legyen a kérdés, hogy melyik "ampulla" ér be először, hogy melyik vegyész volt az ügyesebb. Hiszen ha úgy lesz valaki első, hogy doppingol, akkor mindenkinek kell majd, hogy egyáltalán lépést tudjanak tartani vele, különben oda a szponzor pénze meg a minden más is. De azért felmerülhet a kérdés, hogy ha Armstrong rákkal kapcsolatos tevékenységét és a személye inspirációját nézzük, hogy sokakat támogatott, és a többi csak eszközként segítette, felhívta magára a figyelmet, az adhat-e neki feloldozást, lehet-e enyhítő körülmény az esetében...

Maga a cselekmény így jó, nem is akarok nagyon belemenni részletekbe, hadd maradjon felfedeznivaló annak is, aki hozzám hasonlóan csak töredékesen ismerte eddig a témát, legfeljebb még a filmben idézett interjú egy részét csatolnám a téma iránt mélyebben érdeklődőknek. Inkább a külsőségekről mondanék még pár szót, ami leginkább a kerékpárversenyek hangulatának megidézését jelenti, na meg persze a színészeket. Előbbivel elégedett voltam, nem csak ami a környezetet, az elsuhanó tájakat, meg az út mellől beszűrődő szurkolást illeti, hanem egy-két jelenet erejéig belső nézetből is ízelítőt kaphat a néző, hogy mit lát és érez a versenyző; azért mindez a kanyargós hegyi utakon lefelé... A színészek esetében pedig két név volt, akit inkább megjegyeztem, mert Ben Foster remek volt Armstrong szerepében, de igazi átalakulást Guillaume Canet-tól láttam, akinek franciaként kellett hoznia a kopaszodó olasz orvost.

Az biztos, hogy Armstrong a kerékpársport emblematikus figurája volt, és sokak szerint megtestesítette mindazt, ami a kerékpársport maga... és ami azóta sem bír leállni, és van, aki szerint ez jól is van így.



8/10




.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptySzomb. Ápr. 02, 2016 12:21 pm


The Program

Niwrok írta:
Az országúti kerékpározás nem (sem) különösebben érdekel a sportok közül, nem is követem, kik a nagyágyúi, egy személy kivételével, és az Lance Armstrong. Ő is csak azért volt jobban a látókörömben, mert elég sokszor futottam bele más témák kapcsán, amikor a betegségéről, majd a visszatéréséről olvastam, később a LiveStrongról, aztán láttam azt az epizódot az Amcsi motorokból, amikor Teutul-ék neki hegesztették a choppert... végül hallottam a bukásáról is. Amikor hallottam a róla készült filmről, mégis inkább az előzetes hangulata fogott meg, amellett, hogy hátha egy kicsit jobban megismerem az eddig számomra töredékes események hátterét, folyamatát.

Köszi!! Én sem vagyok oda érte, de ez a téma azért érdekel. Ment a cetlire, de nem tudom megígérni, hogy pár héten belül sort kerítek rá. Meg remélem, van hozzá felirat... hmmm

Niwrok írta:
... mit mikor kell bevenni, hogy időben kiürüljön, hogyan lehet elkerülni vagy késleltetni a mintaadást, és mindez szinte másodpercre beosztva. Rossz vér ki, jó vér be, sóoldat be;

Laughing Fazekas meg Annus ennyivel volt szarabb helyzetben...nem tudták, nem volt mögöttük "ipar"...


Niwrok írta:
... hogy melyik "ampulla" ér be először, hogy melyik vegyész volt az ügyesebb.

Gondolom, ezt már láttad: Minden idők legmocskosabb döntője

Nincs új a nap alatt...


Niwrok írta:
Az biztos, hogy Armstrong a kerékpársport emblematikus figurája volt, és sokak szerint megtestesítette mindazt, ami a kerékpársport maga... és ami azóta sem bír leállni, és van, aki szerint ez jól is van így

8/10
.


S végül: a karácsonyfaizzó minden égőjére rákattintottam! Wink


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptySzomb. Ápr. 02, 2016 4:40 pm

R2-D2 írta:

The Program

Niwrok írta:
... hogy melyik "ampulla" ér be először, hogy melyik vegyész volt az ügyesebb.

Gondolom, ezt már láttad: Minden idők legmocskosabb döntője
Nincs új a nap alatt...


Olvastam, de a filmet már előtte láttam, csak mostanra értek össze róla a gondolatok.

Egyébként ha már "mocsok", azért dopping és dopping között is van szerintem különbség. A képen is a futók egy része, meg most azt hiszem, Sarapova ennek az aktuális figurája, valami szívgyógyszerrel buktak meg, amit a WADA, a doppingellenes ügynökség idén tett tiltólistára. Úgy gondolom, attól mert ők most lebuknak, közel sem bizonyítja, hogy akkor is doppingoltak (bár azért benne van a pakliban, ha egyszer dopping nélkül nem is nagyon van esély a dobogó közelébe jutni...), ráadásul könnyű úgy valakire ujjal mutogatni, hogy a WADA évekkel később a homlokára csap, hogy jaj, de hát azt nem lett volna szabad szedni!

R2-D2 írta:

Niwrok írta:
Az biztos, hogy Armstrong a kerékpársport emblematikus figurája volt, és sokak szerint megtestesítette mindazt, ami a kerékpársport maga... és ami azóta sem bír leállni, és van, aki szerint ez jól is van így


S végül: a karácsonyfaizzó minden égőjére rákattintottam! Wink


Az, kérlek alássan, a minimum  Razz !

Így nekem kicsit élményszerűbb, hogy azt is beleszövöm, milyen információk és tapasztalatok befolyásolták a filmélményt. Inkább ilyen "kis színesekkel" hintem tele az írásaimat, mint hogy nagyon beleássak a filmkészítés vagy a stáb hátterébe, ahogy mások teszik máshol... ettől az élménybeszámoló és az ajánló mellett talán "kritikább"-nak látszik, amit írok  Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptySzomb. Ápr. 02, 2016 5:30 pm

Niwrok írta:


... ráadásul könnyű úgy valakire ujjal mutogatni, hogy a WADA évekkel később a homlokára csap, hogy jaj, de hát azt nem lett volna szabad szedni!


egyetért Egytértek. Azért a WADA-ról is megvan a véleményem, nekem kicsit olyan, mint a TASZ... még ha teljesen más is minden körülöttük. De a világ agyonszabályozásában hasonlóak.



Niwrok írta:


Így nekem kicsit élményszerűbb, hogy azt is beleszövöm, milyen információk és tapasztalatok befolyásolták a filmélményt. Inkább ilyen "kis színesekkel" hintem tele az írásaimat, mint hogy nagyon beleássak a filmkészítés vagy a stáb hátterébe, ahogy mások teszik máshol... ettől az élménybeszámoló és az ajánló mellett talán "kritikább"-nak látszik, amit írok  Smile .


Én is így teszek már jó ideje. Wink És így egy-egy film, soroozat kapcsán ráadásul rengeteg olyan információhoz lehet jutni, amikre magától az ember sosem kattint rá.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Az ételművész / Burnt   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptySzer. Ápr. 06, 2016 10:54 pm

.
Az ételművész / Burnt

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 2n4v7r

Alapvetően szeretem a főzős filmeket, és általában, ha szembe jön egy a moziban vagy tévében, meg is nézem őket. Itt mondjuk, ahogy végigfutottam, csak az Ezerízű szerelmet engedtem bő lére, de azért a stúdiókból csak az elmúlt években kikerült fogások között ott volt az Az élet ízei meg a Séf. Viszont igazából mindegyikből annyi maradt meg, hogy egy patkány főztje jobban bejött ezeknél, többé vagy kevésbé. A Burnt így talán az azóta eltelt idő vonatkozásában lett annyira kellemes meglepetés számomra, hogy még az éves listám menüjébe is befért, miközben azért tudom, hogy a hozzávalói és a fűszerezése aligha nevezhető unikumnak.

Adam Jones önmagára kimért büntetése a végéhez közeledik. A pár éve még keresett és rajongott, két Michelin-csillagos séf az elmúlt éveket száműzetésben töltötte, miután az általa vezetett párizsi elit étterem csődbe ment, jelentős részben a szenvedélyei, a nők, az alkohol és a kábítószer habzsolása miatt. Megtisztulva és józanon most arra készül, hogy felkeresi a korábbi társait, befektetőit, egykori barátait, a segítségükkel új éttermet nyit, ezúttal Londonban. Emellett újabb tehetségeket felkutatva, felfogadva olyan csapatot akar maga mögél, akikkel esélye lehet megszerezni a harmadik csillagját, ami a szakma legnagyobbjai közé emelné őt, egyszerre bizonyításként és feloldozásként. Csak persze nem mindenki fogadja kitörő örömmel vagy egyáltalán örömmel Adam visszatérését, főleg, hogy egyik-másik beosztottja azóta saját karriert, konkurenciát épített. A főzési technika, az ízlésvilág is túllépett már azon, amit Jones jól tudott alkalmazni, így nehezített pályán kell megtennie az utat a csúcsig, ahonnan már egyszer lezuhant, és koránt sem biztos, hogy Adamnek ezt a felkapaszkodást lesz türelme kivárni...

Az egyik dolog a sok közül, ami miatt biztosan előnnyel indult ez a film nálam, hogy már előzetesen is lehetett hallani, Adam Jones figuráját jelentős részben Gordon Ramsay-ről mintázták... aki egyébként producere volt a Burntnek  Smile . Ramsay-t sokan elkönyvelik egy tuskónak, aki élvezi, ha leordíthatja a beosztottjait, válogatott sértéseket és káromkodásokat üvöltve az arcukba, meg a falhoz csapkodhatja a tányérokat a tökéletesnél tíz másodperccel tovább pirított fésűkagyló miatt, és ez is benne van a pakliban. De nekem már a -gyakran nézett- műsorain keresztül is ott van a séf-érem másik oldala: az ember, akinek a vendégei tökéletes kiszolgálására, az ízek összhangjára és azok művészi tálalására való igénye annyira elismerésre méltó számomra, hogy még a mérhetetlen pazarlás is csak időnként villan be a gondolataim közé, ami ezzel együtt jár. Ami mellett sokszor pszichológusnak is kell lennie egy séfnek, megérteni, megérezni, hogy mire is vágynak a vendégei, mivel tűnhetne ki a többi sztárszakács közül, vagy mint egy kalózhajó kapitánya Smile , kezelni a "legénység" kisebb-nagyobb gondjait, nehogy ezen fusson zátonyra egy este, süllyessze el egy kritikus véleménye, vagy éppen hogy ne törjön ki lázadás. És bár ezektől a sznobizmust sugárzó haute cuisine adagoktól legfeljebb egy elnéző mosolyra futja tőlem, ahogy készülnek, amilyen dinamikával és precizitással, attól előjön belőlem a kajapornón élvezkedő Randy Marsh Smile .

Ahogy ezeknek a hétköznapi összetevőknek a ritmusa viszi előre a filmet, az tette kedvenccé, például az első fél óra egy lendülettel lemegy. Az összefoglalóban elég sok mindent elárultam a film folyamán előkerülő infókból, de valamivel csak fel kellett vezetnem a sztorit, viszont nekem külön tetszett, ahogy csak fokozatosan derülnek ki a múltbeli dolgok, hogy kivel milyen, néha kettős viszonyban van Adam (és itt nem elsősorban Tonyra gondolok, hanem Reese-re Smile ), ami még a vége felé is tartogat kirakósokat. Külön jó, hogy a forgatókönyv (a Locke után megint csak Steven Knight érdeme) nem ragad le a múlton rágódásnál, flashbackek nélkül arra tud koncentrálni, ami hangsúlyosabb része a filmnek: a gödörből való kijutásra és a vezeklésre. A többi szereplőről is éppen csak annyi derül ki, amennyi Adam szempontjából fontos, megmaradnak a háttérben, ahová valók; például hogy mindig ott vannak, ha segíteni kell, és jó volt látni, hogy ez egy mennyire összetartó közösség, akik az összes konfliktus ellenére megértéssel vannak Adam szenvedélye iránt, hiszen ők is osztják, csak máshogy dolgozták fel a stresszt, nem ennyire ön- és közveszélyes módon. Meg azért ők is tudják, mekkora változást várhatnak Adamtől, és nekem bejött, hogy a fickó csak a drogokat hagyta hátra, a stílusán esze ágában sem volt faragni. Pluszban már elsőre is azt emeltem ki, hogy a Burnt a végéig megmarad főzős drámának, nem nyomja agyon például a romantikus szál, mert azért elég sok filmnél csak ürügy a közös főzőcske, hogy a tűzhelyek mellett a szívek is lángra lobbanjanak.

De azért nem minden fenékig crème fraiche. Vannak jelenetek, ahol azt éreztem, túlságosan nyomni akarták a Ramsay-vonalat, és például a nagy egyenkénti lecseszéseknél úgy leült a film, mintha pofán csapták volna egy péklapáttal; feszültnek kéne lennie a jelenetnek a lesütött szemű szőnyeg szélén állás miatt, de csak unalmas. Aztán ugyan a pszichológusnál tett vizitek során ad ki Adam a legtöbbet magáról, és a dokival való beszélgetések csipkelődése, öniróniája jelent egy kicsit oldottabb humort az egyébként szarkazmusra épülő poénos szívatások mellett, de sokat nem tesz a filmhez, még ha szívesen is láttam Emma Thompsont ebben a szerepben. A másik, akit leginkább összenőni láttam a karakterével, az Daniel Brühl, még ha kicsit komikus is meleg főpincérként, de sokakat felsorolhatnék, még ha háttérszereplők is; ahogy említettem, sok, Adam jelleme és küldetése szempontjából fontos karakter alig két-három jelenetre bukkan fel, például Matthew Rhys, Alicia Vikander vagy Uma Thurman, de a puszta jelenlétükkel is ízesíteni tudják a filmet. Ezen felül mind a konyha hangulata, mind az éttermek stílusa, mind a feltálalt ételek nekem elég autentikusak voltak.

A Burnt a címe ellenére egyáltalán nem kozmált oda, sőt! Adam Jones drámája nekem éppen elég összetett és mély volt, amihez jó körítés volt a szerelmi kapcsolatok, a konyhán belüli pörgés és a pár humoros megjegyzés vagy kedves jelenet feltálalása (a tortást lehet cukorhabosnak tartani, de nekem az is tetszett), az én ízlésemnek rég nem tapasztalt módon megfelelő arányban.

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptyCsüt. Ápr. 07, 2016 12:25 pm

Niwrok írta:
.
Az ételművész / Burnt

A Burnt a címe ellenére egyáltalán nem kozmált oda, sőt! Adam Jones drámája nekem éppen elég összetett és mély volt, amihez jó körítés volt a szerelmi kapcsolatok, a konyhán belüli pörgés és a pár humoros megjegyzés vagy kedves jelenet feltálalása (a tortást lehet cukorhabosnak tartani, de nekem az is tetszett), az én ízlésemnek rég nem tapasztalt módon megfelelő arányban.

8,5/10
.

lol! ... Az életművész...

Tudom, hogy igazából meg kéne néznem, de nem megy: Coopert különösen nem komálom, (Daniel Brühlt viszont igen), Gordon Rampseytől meg szabályosan a hideg ráz. Egyik barátom nemrég látta, kicsit bővebben és konkrétumokkal megtámogatva mesélt róla - és, megmondom őszintén az elbeszélése alapján csak felhúznám magam rajt. Legalábbis a konyhai részeken.

Maradok a Lecsónál. Wink


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptyCsüt. Ápr. 07, 2016 5:15 pm

R2-D2 írta:

Az ételművész / Burnt
lol!  ... Az életművész...

Tudom, hogy igazából meg kéne néznem, de nem megy: Coopert különösen nem komálom, (Daniel Brühlt viszont igen), Gordon Rampseytől meg szabályosan a hideg ráz. Egyik barátom nemrég látta, kicsit bővebben és konkrétumokkal megtámogatva mesélt róla - és, megmondom őszintén  az elbeszélése alapján csak felhúznám magam rajt. Legalábbis a konyhai részeken.


Végülis művészet, amit Jones csinál, és van benne étel is Smile , de azt hiszem, valahol már ellőttem, hogy a cím elég bénácska, a "Burnt"-höz nem sok köze van.

A saját konyhámon kívül nem főztem máshol, úgyhogy én ezeket nem tudom Smile ... Mit hallottál, ami annyira kiakasztó volt szakmai "füllel" Smile ?
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptyCsüt. Ápr. 07, 2016 5:33 pm

Niwrok írta:


A saját konyhámon kívül nem főztem máshol, úgyhogy én ezeket nem tudom Smile ... Mit hallottál, ami annyira kiakasztó volt szakmai "füllel" Smile ?
.

Semmi extrát, csak hát pont ez a Gordon Rampsey párhuzamot... hülyeség az egész. Mármint hogy egy konyhát úgy vezetni, meg úgy viselkedni, mint az a Diether Bohlen-klón Ramsey teszi.

Ami a TV-ben megy, meg állítólag ami a filmben van, az egy médiahecc. peace


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: A hátrahagyottak / The Leftovers S2   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptyVas. Ápr. 10, 2016 9:47 pm

.
A hátrahagyottak / The Leftovers S2

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Whcdqr

Bár az első évad többnyire tetszett a Hátrahagyottakból (nem igazán jött be, hogy a főszereplő, Kevin hallucinációi az alaphelyzet, a 2%-nyi eltűnés utóhatásának rovására kapott "műsoridőt", noha egyébként nem volt rossz az sem), de az évadzáró igazából lekerekítette a sztorit, és nem igazán tudtam, hogy merre lehetne folytatni, így kicsit fenntartásokkal kezeltem a második évadot. Utána, egy előzetesből láttam, hogy az ötlet az volt, ami a TWD-nél általában, azaz keresni egy úgy helyet a lepusztult helyett, valamit, ami a régire emlékeztet, ami megadja a biztonság illúzióját... ami után jön az elkerülhetetlennek látszó csalódás.

Miracle erre ideális helynek tűnik, ahova Kevin, Nora és a gyerekek hirtelen elhatározásból átköltöznek, próbálva hátrahagyni Mapletownnal együtt a múltjukat is, az új kezdet reményében. Ez egy kisebb nemzeti park, benne egyetlen kisvárossal, de szinte mindenki ismeri a nevét világszerte, mert ez a legnagyobb település a Földön, a maga 9261 lakosával, akik közül nem tűnt el senki. Ahogy már múltkor is meséltem, az emberek persze próbálnak mindenbe belekapaszkodni, ami egy kicsit is megnyugtathatja őket az Eltávozással kapcsolatban, vagy akár a védelem reményét adhatja, hogy nem történik meg még egyszer ugyanaz, legalábbis nem velük, így Miracle egyszerre lesz turistalátványosság és zarándokhely. Hiszen ha nem tűnt el innen senki, akkor kell lennie itt "valaminek". Hogy kordában tartsák a tömeget, a helyiek csak szabályozottan engedik be az embereket, akik akár a vízért, akár az ottani levegőért, akár a puszta tényért, hogy ott lehettek, hajlandóak akár heteket is várni, persze egyre csökkenő türelemmel, és ha az átmeneti tartózkodás helyett valaki ingatlanhoz juthat, azért akár milliókat is képesek fizetni. De ahogy a kintiek mindent megtesznek azért, hogy táplálják a meggyőződést Miracle különlegességében, a bentiek némelyike éppen azért küzd, hogy eltüntessék a "hamis bálványokat", a babonaságot és a kuruzslást, akár tűzzel-vassal... Csak hát nem túl könnyű ez egy olyan helyen, ahol megtörténhet, hogy valaki egy forgalmas kávézó közepén rituális kecskeáldozatot mutat be, hátha az segít... és az emberek legfeljebb halk, beletörődő méltatlankodással veszik ezt tudomásul, mert már úgyis megszokták a három év alatt, meg aztán hátha tényleg segít. És akkor még hol van a paranoia, hogy mi történik akkor, ha elmaradnak ezek a rituálék, ha máshogy csinálva a dolgokat idézik elő a tragédiát... Mindez az "idill" azonban csak addig tart, amíg három tinédzser lány megmagyaráz(hat)atlan körülmények között el nem tűnik a városból.

Miracle tényleg remek hely, a puszta megjelenítése, az egésznek az értelme, a hangulata egy érdekes gondolatkísérletté tették továbbra is a sorozatot. Ahogy az első évad a sokk utáni felocsúdással telik, úgy itt belépnek a félelmek: mi van, ha még egyszer megtörténik; mi van, ha én is hatással vagyok arra, ami történik vagy történhet. Itt már nem csak a "segít-nemsegít" a lényeg, hanem a lassan beérő paranoia, hogy az ember már nem is nagyon meri máshogy csinálni a dolgokat, mert más híján a "galamb-babona" marad az egyetlen fogódzó. Új szereplőként Murphy-éket kapja a néző, és miközben követjük, ahogy olcsó, bazári giccs lesz Miracle lakóinak csodás megmeneküléséből, az ő családi és személyes drámájuk is elég hangsúlyos szerepet kap, főleg, mert ők lesznek az egyik család, ahonnan az egyik lány eltűnik. De ott van a nagypapa is aki afféle helyi vajákosként űzi el a rossz szellemeket és a rontásokat, az unoka, aki lelkésznek készül, és az anya, aki megint csak úgy van, mint a kecskés fickó, csak ő a kismadarakkal, miközben azért évtizedes családi titkok is a háttérben vannak.

A gond csak az, ahogy mindez tálalva van. Mint különálló történetek halmaza éppen megállna a helyén, hiszen a fő szálhoz sem Laurie könyvének, sem Tom új küldetésének, sem John tisztító hadjáratának nincs túl sok kapcsolódási pontja, noha külön-külön érdekesek. A történetvezetése már az első évadnak sem volt acélos, de itt gyakorlatilag epizódonként más-más szereplőhöz csatlakozunk, Johnhoz, Garvey-ékhoz, Meganhez (aki ráadásul egy sokkal agresszívebb vezetője lett a Bűnös Maradványnak, mint amilyen Patti a legrosszabb napjain is volt), de például van egy teljes epizód, ami egy újraértelmezett Jób-történet Matt-tel. Ez elég zavaró tud lenni, hiszen alapból senki sem látszik keresni a lányokat, ha már az ő eltűnésük a katalizátor, ami elindítani látszik a változást, de ez, ahogy a hitről való filozofálás, inkább csak a háttérben, a sorozat látókörén kívül, vagy legfeljebb perifériás látáson történik. Magát az egész helyzetnek a zavarodottságát jól kifejezi, csak nézni kényelmetlen, és ennek bizony az az eredménye, hogy az évad feléig kell várni, amíg a lassan hömpölygő, megmagyarázatlan események valamiféle értelmet kapnak, és az évadzáróig, amire a szálak ténylegesen összefonódnak... Ha ez egy tízrészes sorozatnál ennyire zavaró, el lehet képzelni, milyen lehet, amikor az emberiség alól úgy cuzammen kihúzzák a szőnyeget. Kár, hogy ez a lendület, ez a kapaszkodó nem tart ki sokáig, és már egy-két résszel később eljut a Hátrahagyottak oda, amivel legfeljebb a Twin Peaks babérjaira akarhat pályázni, a nyolcadik epizód meg, ahogy van, úgy való a szemétre (a túlvilág egy hotel Európában...  faceplam )... És akkor még hol vagyunk az olyan, sehova sem kapcsolódó nézőmágnes baromságoktól, mint az ősasszonyos prológus, az erdőben csak úgy pucéran futó csajok, Liv Tyler csipkebugyi takarta szeméremszőrzete és a Trónok harcát idéző farokmennyiség?!

Az egy dolog, hogy egy ennyire monumentális eseményt mindössze tucatnyi emberen keresztül mutatnak be, mert a sorsukon keresztül lehet az jó, egyben igazán gondolatébresztő az egész Eltávozás. De hogy ennyiszer és ennyire töredezett és öncélú legyen, jobban, mint elsőre, annak lehet valami mélyebb célja, csak van, amikor ez már engem nem érdekel...

6/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptyVas. Ápr. 10, 2016 10:03 pm

Niwrok írta:
.
A hátrahagyottak / The Leftovers S2

És akkor még hol vagyunk az olyan, sehova sem kapcsolódó nézőmágnes baromságoktól, mint az ősasszonyos prológus, az erdőben csak úgy pucéran futó csajok, Liv Tyler csipkebugyi takarta szeméremszőrzete és a Trónok harcát idéző farokmennyiség?!

6/10


Shocked Shocked Shocked Shocked

Egy kedves szakácsom a Te ajánlásodra belevágott, de neki sincs túl jó vélménye róla. Viszont a Banshee-t imádja - azt is Tőled vette. Wink

Úgyhogy azt hiszem, ezt végleg kihagyom...
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Fekete vitorlák / Black Sails S3   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptySzomb. Ápr. 16, 2016 3:21 pm

.
Fekete vitorlák / Black Sails S3

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 1z1v1nd

Amikor a második évadnak vége lett, és abban Flint kapitány szétlőtt és felégetett maga mögött nem csak minden hidat, hanem városokat és a teljes múltját, az illúzióival együtt, egy kicsit aggódtam, hogy mennyire marad meg az az összetett és izgalmas viszony a szereplők között, amiben ahhoz képest, hogy karibi kalózokról beszélünk, a szavaknak nagyobb szerep jut, mint a kardoknak és az ágyúknak. Most viszont Flint egyértelművé tette, hogy számára a szavak ideje lejárt, és ha nem garantálhatja Nassau biztonságát úgy, ahogy ő elképzelte, akkor majd úgy fogja, hogy félelmében meg se merje közelíteni azt senki.

De az aggodalmam ezúttal alaptalan volt, a stáb ugyanis egy kicsit talán erőltetett, de mindenképpen hatásos trükkel késleltni tudta a helyzetet, amit ők maguk idéztek elő: egyszerűen félreállították Flintet Nassauból, sőt, tulajdonképpen az események teljes sodrából. Merthogy a kalózkodás hírhedtebbé tételével, az angol kolóniák és hajók felprédálásával töltött hónapok után Flint éppen a Nassau szempontjából legválságosabb időszakban összeakad egy kalózvadásszal (na persze nem is akármelyikkel, de ez legyen "meglepetés" Smile ...), és annak az összecsapásnak az eredményeként a Walrus legénysége parkolópályára kerül majdnem az évad teljes hosszára. Ettől ez még közel sem unalmas, sőt, éppen azokat a paneleket veszi sorra, amiket az ember el is vár egy kalózos sorozattól: egymást ágyúzó hajókat, izgalmas és kockázatos taktikai manővereket, tengeri viharral küzdő matrózokat, vagy azt, hogy a kiszolgáltatottság milyen értelmetlen halálokhoz is vezethet a nyílt vízen, ha mondjuk elcsendesedik a mozgást, és így a túlélést biztosító szél, és így tovább. Azt speciel annyira nem értettem, utóbbinál miért érzik kényszernek a kalózok, hogy napszúrással rontsanak a szomjhalálhoz közeli állapotukon, de az biztos, hogy pont az efféle kitérőket hiányoltam például az első évad folyamán, amikor fél évadig ki sem hajóztunk Nassauból, ami azért akkor, amikor még kalózos kardozós-b*szós sorozatra készültem a Black Sails képében, igencsak hiányzott.  

Amíg Flint távol van, a többiek nagyjából ott tudják folytatni az általuk mesterfokon űzött szövetség-árulás-rivalizálás szentháromságot, ahol legutóbb abbahagyták, még úgy is, hogy ahogy mondtam, a két évad között most hónapok telnek el, ahogy az évadon belül is van egy nagyobb ugrás. A Black Sails történetének egyik érdekessége éppen a sűrűségében rejlett sokáig, ami minden máshol tapasztaltnál elevenebbé és közvetlenebbé tette az érdekütközéseket vagy a pillanatnyi összefogásokat a szereplők között, hiszen úgy tűnhetett, alig napok telnek el az évad eleje és vége között. Ez az érzet most is megmaradt, csak éppen egy új status quoban, aminek következményeit megint csak folyamatában lehet megismerni, így mindig szolgál valami meglepetéssel. Flint éppen azért lehet távol, mert egy megállapodás rendezte Nassau hatalmi viszonyait, azaz Jack Rackhamé az erőd (benne a hajórakománnyi arannyal), Max intézi az egyéb szárazföldi ügyeket (vagyis a kupi igazgatása mellett azt csinálja, amit Eleanor eddig), Charles Vane pedig a flottát felügyeli. Attól viszont, hogy ezt ilyen szépen lepacsizták, még nem lett megoldva semmi. Mert így, hogy az angoloknak sem látták hírét sem, a kereskedőhajók Flint miatt állandó készenlétben tartják a fehér zászlót, és az erődbeli kincs okán az aranynak már szinte nincs értéke a szigeten, a kalózhajók legénysége többségében bizony elkényelmesedett, ellustult. Az az össz tevékenységük, hogy az aranynak a seggére akarnak verni, a kupának a fenekére akarnak nézni, a kurtizánokkal meg ugyanezeket akarják tenni felváltva. Így aztán pillanatnyilag nem is érdekli őket, hogy például romokban van az erőd, hogy I. György bármikor észbe kaphat, és a spanyolok is bekopogtathatnak még az aranyukért... márpedig előbb-utóbb mindhárom problémát fog okozni.

Amit ezek közül az évad központi konfliktusának szánnak, az Woodes Rogers, az új brit kormányzó érkezése, és ez rögtön együtt jár két zseniális húzással is: ezzel visszatehető egy olyan bábú is a nassaui sakktáblára, akit már egyszer levettek onnan (mondjuk nem is lehetett kétséges Eleanor visszatérése, gyakorlatilag az ő oda-vissza utaztatása miatt kellett a két előreugrás az időben), de ennél is frappánsabb és ironikusabb a dolog, hogy az új kormányzó ugyanazon az úton jár Nassaut illetően, mint amilyen terveket annak idején Hamiltonék és Flint dédelgettek... de ők mostanra mindhárman "halottak". Ez pedig, már eleve onnantól, ahogy Rogers "elfoglalni" tervezi a szigetet, kifogyhatatlan tárháza a szervezkedéseknek, és a Black Sails még mindig abban a legjobb, hogy ezeknek a néző (egy-két meglepetésnek szánt, gondosan elhallgatott információt kivéve) mindkét oldalról követni tudja, ahogy azt is, hogy a látszólagos kívülállók életét, terveit ez hogyan befolyásolja: "A" szívességet tesz "B"-nek, amiről "C" nem tud, de befolyásolja a "D"-vel való üzletét, ami miatt viszont "B" kénytelen "A" ellen fordulni. Nincs még egy sorozat, még az istenített Trónok harca sem, ami epizódonként ennyiszer változna, ennyiszer rendezné újra az erőviszonyokat, még akkor sem, ha most már azért be-bevillant a Barátok Közt (kezdtem besokallni, hogy újabb és újabb örök ellenségek léptek szövetségre, csak hogy egy harmadikat kicsináljanak), és azért most akadnak ügyetlenebb fordulatok (például ahogy Jack menekülés közben, egy életre elég lóvéval a hóna alatt fordult vissza, csak mert hopp, hirtelen rájött, hogy neki az önérzet mégiscsak többet ér), ahogy egy-egy képtelenül valószínűtlen is (ld. Mr Scott családja).

Mert bár a szereplők is változnak az események hatására, mostanra már látszik, hogy legtöbbjük egy-egy fő személyes motivációval akár a stáb, akár a többi karakter számára szabadon "vezethető". Ilyenre épül a már megfáradt kalózként bemutatott Feketeszakáll itteni mellékszála, ilyen a Flint agyát elborító vörös köd, ilyen Jack vágya arra, hogy arany betűkkel írják a nevét Nassau történetébe, de ilyen Max ragaszkodása mindahhoz, amit üzletileg felépített magának, vagy Anne ragaszkodása ez utóbbi kettőhöz, és akkor még ott van Charles Vane, akinek az okoz dilemmát, hogy mit áldozzon még fel azért a városért, ami eddig legtöbbször csak kiköpte magából, de köti hozzá az adott szava, és a képessége, ahogy hatni tud az ottani emberekre. Észben tartva ezeket az lehet lenyűgöző, ahogy az írók ezeken a húrokon, vagy egyáltalán az emberi természet alapvető vonásain játszanak, elfelejtve azokat pedig jó párszor jön a "Tééényleg, basszus!"-élmény. Az egyetlen, akit úgy vettem észre, mélyebb, drámai karakterként is kezelnek, az John Silver, aki egyszerre próbál megküzdeni a fedélzetmesteri poszt felelősségével, a levágott lába fájdalmával, és azzal, hogy úgy érzi, állandóan küzdenie kell azért, hogy a társai ne tartsák haszontalan kenyérpusztítónak, miközben még az egyensúlyra is figyelnie kell Flint legénysége és az újonnan felfedezett kolónia szökevényei között, mert hát a bemutatkozás nem sikerült éppen ideálisra azok félelmei és szabályai miatt. Ahhoz képest, hogy az elején ő volt a furfangos csibész ezernyi trükkel, mostanra inkább törődött, megfáradt ember lett, és okkal, mert ugye kezdetektől arra épült a sorozat, hogy a Kincses sziget Long John Silverének előtörténetét bemutassa, most meg aztán végképp egyértelművé is teszik.

Ennyi szervezkedés közepette alig van idő a korábban elég gyakori szexre (csak feltűnt, nem hiányzott, hogy valamikor a hetedik rész környékén nyomták be az elsőt, egy elég muszáj-szagú leszbizést), és a humor is jócskán alábbhagyott (régen azért Jackék elég jókat tudtak idétlenkedni), így egy sokkal komorabb stílust kapott a Black Sails, ami következik abból, hogy sokkal nagyobb a tét, hiába vagyunk a napsütéses pálmafák alatt. Ez még érthető volt, az már kevésbé, hogy sokkal kevesebb a vér a sorozatban; eddig teljes legénységeket lehetett lemészárolni, most inkább a végére tartogatott csatában szakadtak csak a végtagok, ami azért egy repeszbomba becsapódásánál illik is. Ha már itt vagyok: a látvány -pár kezdeti botlástól eltekintve- mindig is erőssége volt a Black Sailsnek; most is le tudtam ragadni olyan hülyeségek nézegetésénél, mint az ablaktáblákról lepergő festék, plusz új helyszínként felépítettek egy teljes öbölbeli falut, ami megint nagyon tetszett. És persze a legjobb, hogy a hajókat is egyre többször használják; mostanra érett meg az idő és a pénz, hogy valódi, többhajós flották részvételével zajló csatákat láthasson a közönség, de akad itt teljes letámadásos szárazföldi ütközet, pár vívás, illetve egy remekül fényképezett, akciódús lovaskocsis üldözés.

Talán tényleg csak mert egy kicsit már túl sok szappanoperás vonást vett fel a Black Sails erre az évadra, vagy csak mert túlmagyarázottnak éreztem a felbomló majd újra létrejövő szövetségeket, de egy hajóhossznyival gyengébbnek éreztem ezt az évadot, mint az előzőt. Annyira viszont nem, hogy kevesebb pontot akarjak rá adni, hiszen még mindig baromi jó dolog követni a karibi kavarásokat.

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Éjszakai szolgálat / The Night Manager   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 EmptyKedd Ápr. 19, 2016 9:41 pm

.
Éjszakai szolgálat / The Night Manager

Niwrok írásai 1.0 - Page 65 X5tx0n

Bár már bő két-három éve tart a trend, és sokszor fel is emlegettem, még mindig meg tud lepni, ahogy a mozifilmes sztárok felsorakoznak a korábban megvetett tévéfilmek mögé. Az viszont még valamelyest ritka, hogy eredetileg moziba szánt projektek élednek fel a tévé képernyőjére hangolva, és ahogy Remo volt kedves utána menni ennek, a The Night Manager már évek óta a fiókban lapult, hogy most hat órás minisorozatot csináljanak belőle.

A svájci hegyek között megbújó hotelben éjszakai recepciósként dolgozó Jonathan Pine élete mostanában olyan, mint egy remetéé. Nem csak azért vonult el a világtól, mert katonaként az iraki missziókban annyi borzalmat látott, hanem évek óta a gyász és a kiüresedés határozza meg a lelkiállapotát, amióta elvesztette Sophie-t. Az "arab tavasz" idején még egy kairói szállodában dolgozott, amikor is a káosz közepén egy gyönyörű, titokzatos nő kereste meg azzal, hogy fontos, kompromittáló iratai vannak az egyik legbefolyásosabb egyiptomi család piszkos üzelmeiről, fegyverekről, amiket egy Richard Roper nevű férfin keresztül akarnak megvásárolni. John a lovagiassága és az igazságérzete miatt is segíteni szeretne Sophie-nak (ráadásul meg is igézi annak szépsége), eljuttatni a saját kapcsolatain keresztül az iratokat a megfelelő helyekre, valamint elbújtatni a nőt, amíg biztonságban el tud menekülni az országból, mondjuk Londonba. De bárhogy igyekszik is, a Hamid-család és Roper erősebb ellenfél, mint akiket kezelni, vagy akár csak kellő ideig késleltetni tudna, így nem sokkal a találkozásuk után már csak Sophie brutálisan összevert holttestét találja meg a nő hotelszobájában. Azóta ezzel a bűntudattal, tehetetlenséggel és kiábrándultsággal él együtt, immáron Svájcban, és csak akkor lobban fel a lelkében újra a tűz, amikor egy nap váratlanul Richard Roper sétál be a hotel ajtaján.

Sajnálom, de egyszerűen képtelen voltam ezt a sztorit melodramatikus közhelyek sorozata nélkül leírni Smile .. Ez is az a fajta történet, ami menet közben olyan kis könnyed a legtöbbször felszínes izgalom és az egyre bonyolódó romantikus szálak mellett, de ha az ember visszagondol rá, mert mondjuk összefoglalót akar írni róla, hát nem sok minden látszik ki a hol véres, hol rózsaszín nyálhab alól. Leírhattam volna úgy is, de inkább képzelje maga elé mindenki a történetet a két napos(!!!) szívszerelmét évek óta sirató lovagról, akihez véletlenül pont besétál az a férfi, akit a lovagunk felelősnek gondol a nője halálában, hogy hónapokkal később meg ő bukkanjon fel "véletlenül" Roper sleppje körül, készen arra, hogy a brit titkosszolgálat beépített embereként belülről bomlassza szét a bűnszervezetet... ahol persze megint van egy nő... Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy ez egy puhafedeles kémponyva, csak azért nem számítottam rá, hogy ENNYIRE az lesz... meg hát ez volt gyakorlatilag a legkisebb baj vele.

A nagyobbik az, hogy az Éjszakai szolgálat jelentős része unalmas, leginkább az, ami John körül zajlik. Az egy dolog, hogy a harmadik részre jutunk el egy hat részes sorozatban egyáltalán a beépülésig, mert előtte egy külön rész jut a kairói eseményekre (amit csendes véleményem szerint összesen max. 10 percnyi visszaemlékezéssel vagy rémálommal le lehetett volna tudni), majd még egy Svájcra, kiegészülve egy zavaros félepizód keretében az ún. "hírnév megalapozásra". De miután John beépül, akkor sem nagyon látni rajta a stresszt, hogy törné a fejét, hogyan juthatna információkhoz, vagy hogy annyira veszélyben érezné magát, helyette vannak lassú séták a tengerparton, teniszpartik, baráti vacsorák. Bár van pár jó trükk, ahogy például kapcsolatba próbál lépni a kintiekkel (mondjuk a fagyizás), van pár izgalmasabb jelenet, jobb fordulat, de inkább csak az utolsó két részben (na persze, itt nem arra gondolok, ahogy bénán körbeér minden, de tényleg minden!). Addig meg nem tudom, mi izgalmasnak kéne lennie abban a bárgyúságban, hogy John nem nyomoz ki igazán semmit, hanem a Roper környezetében levők időnként letüdőznek valami igazságszérumot, és kérdés nélkül elmondják neki, amit akkor éppen tudnia kell a további kutatáshoz. A mélypont -ami elsőre le sem esett, mennyire béna-, ahogy Roper nyolc év körüli fia ad teljes körű leírást az apja privát irodájáról, a kulcsáról és a riasztó működéséről, egészen abszurd információkat is megosztva róla; az egész Whoopi Goldberg lelövésére emlékeztetett a Haláli fegyverből, csak hát az ugye egy vígjáték... És igen, van is valami komikus abban, hogy Johnnak igazán egyetlen szereplővel, Corkyval gyűlik meg a baja (az is leginkább a "szakmai" féltékenység miatt...), és miközben gyűlnek a gyanús véletlenek, a kiszivárgott infókból eredő lebukások, Ropert annyira elvakítja John sármja, hogy sorra megvádol maga körül mindenkit árulással, kivéve azt az egyet, aki alig egy hónapja van mellette... szerintem ha Danny nem lép le időben, ő is sorra került volna  faceplam.

Ez volt a pont, ahol egyre inkább csalódtam Tom Hiddleston, minél messzebb jutottam a The Night Managerben. A film ponyva-jellegéből következik, hogy ő a mindenhez értő, mindenkit (ezt úgy értsd, hogy nőt, férfit, egyre megy...) a kisfiús mosolyával két pillanat alatt lefegyverző, fényes páncélú, de azért a sebzett szíve miatt bosszúra és elégtételre éhes lovag archetípusa, de hogy erre a sablonra is csak annyi fussa a színészi eszköztárból, hogy szúrósan nézzen, feszítse a hasát, és hogy többet vihogjon, mint egy vibrátorkatalógust lapozgató tinilány, az már egyszerűen zavart! Lokiként ő volt az isten, de itt egyszerűen mindenki lejátssza a pályáról, és el tudom képzelni, hogy azért, mert a legutolsó mallorcai cserjének összetettebb, színesebb karaktert írtak, mint neki. Elizabeth Debicki Roper szeretőjeként például a múltját próbálja rejtegetni, és John tevékenysége folytán kénytelen megküzdeni azzal a kiábrándulással, hogy az általa szeretett férfi mégsem csak kombájnok eladásából szedte össze a tengerparti luxusvillára valót (az egyébként a szépen fényképezett helyszínek között is egy gyönyörű darab, amit talán valami középkori erődből alakíthattak át), és bár az U.N.C.L.E. embereiben jobban bírtam a nőt, itt is kellemes jelenség volt. De sokakat megemlíthetnék a mellékszereplők közül (és csak közülük, mert őszintén szólva szerintem Hugh Laurie sem erőltette meg magát a hűvösen filozofikus, de azért kellően ripacs és idegbeteg fegyverkereskedő szerepében), és amúgy is tobzódnak a számomra ismerős arcok, úgyhogy ebből a szempontból jól éreztem magam ebben a hat órában.

Aki és ami viszont megmentette ezt a minisorozatot a sokkal lesújtóbb véleménytől, és nem csak nálam, az Angela Burr és a John tevékenységével párhuzamos londoni események. Már abban is van valami vicces, ahogy az abszurd módon meseszerű Jonathan mellé odaállították az abszurd módon emberi Angelát (utána lehet olvasni, hogy mi a fő karakterjegye, de én inkább nem árulnám el...  silent  ); legalább annyi, mint abban, ahogy Pine whiskey-t szürcsölget a napfényes medenceparton, a titkosszolgálat Roperre ráállított, pár fős részlegébe meg a következő jelenetben belefagy a szar is a londoni irodájukban, és dohogva várják a napok óta késő fűtésszerelőt. Mindeközben élmény nézni, ahogy Angela részt vesz az akciókban, ahogy szervezi a háttérmunkát, ahogy próbálja működtetni a rendszert John kiszolgálására és biztonságára, miközben a legváratlanabb helyeken ütközik falakba, ellenállásba, fenyegetésekbe. Mert sokan szívesen sütögetik a pecsenyéjüket a Roper árulta napalm tüzénél, főleg, ha csak annyi a dolguk, hogy jól megválasztott pillanatokban félre kell nézni, és mindez még kellően szövevényessé is válik a játékidő második felében. És még drámában is viszi a prímet, ahogy a kihűlt, de szeretetre és megszokásra épülő házasságáról beszél, máskor meg elcsukló hangon, a dühtől remegő szájszéllel idézi fel, miért lett Roper engesztelhetetlen, fáradhatatlan nemezise. Ehhez kellett az általam régóta kedvelt színésznő, Olivia Colman zseniálisan emberi alakítása, és kellett hozzá a rendező Susanne Bier kísérletező kedve és a drámákhoz való jó érzéke, aki ezt a csavart kitalálta a filmhez (Burr a regényben férfi). Angela és a hozzá kapcsolódó szálak azok, amiért érdemesnek tartottam egyáltalán, hogy Bier megrendezze ezt a sorozatot (én pedig, hogy megnézzem...), mert bár a hollywoodi lapok inkább az A tűz martalékát és a Serenát emlegetik fel vele kapcsolatban, mi azért itt tudunk más példákat is, például az Egy jobb világot és a Második esélyt  Wink ... Érdekes adalékként annyit, hogy Tom Hiddleston arra készült, hogy ezzel a sorozattal teszi le a névjegyét, mint James Bond aspiráns, de a dolgok jelenlegi állása szerint a The Night Manager nézői inkább Olivia Colemant látnák szívesen a szerepben  hihihi  .

Lehet, hogy két órába az istennek sem tudta belepasszírozni senki ezt a sztorit, de hogy hat órára elnyújtani meg felesleges volt, az biztos. Ha már valaki bűnügyi thriller forgatókönyvére adja a fejét, jó lenne, ha ez nem csak fenyegetően megvillanó tekintetekben és pengeélesre húzott szájakban mutatkozna meg, hanem feszültséget is tudna építeni (az író David Farr egyébként még a Hannát jegyzi, amit ugyanitt rontott el), különben csak egy világ körüli luxus-útifilm lesz Elizabeth Debicki fenekével, fegyverekkel játszott "itt a piros, hol a piros"-sal meg egy pár jobban eltalált karakterrel, akik viszont a központi helyszín Mallorca helyett szinte mind Londonban vannak.

6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 65 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Vissza az elejére 
64 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 33 ... 63, 64, 65, 66  Next
 Similar topics
-
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: