Niwrok írásai 1.0

.
Stereo



Amikor belinkeltem ennek a filmnek az előzetesét, úgy voltam vele, hogy érdekes, de sokat már nem bízott a fantáziára, mivel ahogy R2 is írta, minden jelenetből süt az "ezt már láttam"-érzés. Elég mondjuk csak a három legismertebbet kiemelni a témában, ami nálam a Harcosok klubja, a Gépész meg Erőszakos múlt, és akik ismerik, már ebből a háromból össze tudják rakni kb. az utolsó öt percig bezárólag az egész cselekményt. Hogy van egy fickó, Erik, aki éli a kis idilli életét a búzamezős német vidéken, ahol a legkomolyabb bűncselekmény a gyorshajtás, szerető barátnővel, egy cuki kislányt nevelgetve és motorokat bütykölve a műhelyében. Aztán ahogy egy cigánykaraván elhalad a műhely mellett, az egyik kocsi visszagurul, mintha a vezetője észrevett volna valamit, és a takarásban hirtelen megjelenik az a sötét kapucnis figura, aki onnantól állandó kísérője lesz Eriknek.

A Stereo egyik nagy előnye, hogy igazán meg sem próbálja elsütni a már bőven szakállas klisét, azaz hogy a Henryként bemutatkozó figura valós, pontosabban élő. Már a megjelenése körülményei, a távolról figyelés és a lassú közeledés is -amellett, hogy tényleg elég parásak és hangulatosak- sugallja, hogy az "árnnyal" valami nem stimmel (alapszabály, hogy azért ezt legkésőbb akkor "érdemes" tudomásul venni, ha az ember egy fogszilánkot piszkál ki a reggeli ébredéskor az ökléből), és Eriknek kb. a harmadik találkozásnál lesz gyanús, hogy Henry-t csak ő látja. Onnantól minden, ami Henry és Erik között zajlik, és ahogy azt Vogel és Bleibtreu bemutatják, az remek. Egyfajta párviadal ez, ami Erik fejében folyik, ahogy a férfi kb. minden lehetségest bevet, hogy megszabaduljon a "betolakodótól", legyen az orvos, pszichológus vagy "vajákos", hogy visszakapja az idillt. Ezért is sokáig azt hittem, Henry "csak" Erik régi énje, ezért választottak két színészt hasonló arcvonásokkal (biztos van valamennyi Photoshop a "félarcú" plakátképben, de így is látszik a hasonlóság), hogy ne kelljen "másolással "trükközni... persze hogy ennek a hasonlóságnak milyen egyéb oka van, csak a végén lesz szerepe, és tetszett az ötlet, a befejezéssel együtt egy kicsit közelebb hozta hozzám a karaktert. Henry eredetének, funkciójának találgatására pedig jó lehetőség volt végig a film alatt, ahogy a múlt egyre inkább Erik fölé tornyosuló árnyai egyre sötétebbé teszik a hangulatot, ahogy gyűlnek a gengszterek, ahogy előkerül a nyomorék bandavezér (amely testi problémáról a kezdetektől valószínű, hogy Eriknek az előző életében köze volt, és az egyik álomjelenet meg az utalások valószínűsítik is, hogy mi történhetett), úgy lesz egyre színesebb, többrétegű Henry figurája. Egyszerre őrangyal, aki "tudja", hogy Erik a mostani mentalitásával teljesen esélytelen az ellenfeleivel szemben, és fel akarja szítani a tüzet benne, amit Erik az elmúlt években teljesen eloltott, megrettenve a régi tűzvésztől és a nyomában járó pusztulásról. Mondjuk itt egy kicsit megbicsaklott nekem a dolog, mert egy-egy traumatikus élményt el lehet fojtani, kitörölni, de egy évtizedes "karriert" aligha. Hogy eközben csak "B"-kategóriás akciófilmes sablonokra futja, fenyegetőzéssel, zsarolással és keménykedéssel, sokat nem tesz hozzá, de kellemesen nézhető.

Mint látható, a sztorival még bőven ki lettem volna békülve, egészen jó húzásai vannak az ismerős elemek ellenére is, a megvalósítás maga viszont sokszor kizökkentett a műélvezetből... bár éppen a "mű" részével volt bajom. Lehet a drámai helyzet vagy maga a múltja elő bújkáló figura bármilyen hiteles és realista, ha közben a képernyőről lefolyik a giccs. Ennyi felesleges lassítást, ennyi fényelést és túlszínezést és ennyi körpályás snittet ez a film egyszerűen nem bírt el nálam. Amúgy is sok a művészkedés, az író-rendező Maximilian Erlenwein szaktudásának és vizualitásának minden elemét bele akarta vinni a filmbe, függetlenül attól, hogy a stílus mit enged meg, és ezzel jócskán agyon is nyomta azt. Persze vannak jelenetek, ahol ez működik, a bárban játszódó rész, főleg a mosdós például tök jó, de a játszóterest én például kivágtam volna, ahogy van.

Nekem annyira nem jött be, mint neked, inkább csak annyira, mint mondjuk a Storm, de azt hiszem, nem is ez volt a lényeg. Amikor az előzetest láttam, úgy éreztem, neked tetszhet, ami így is lett, annyira, hogy még pluszmunkát is vállaltál miatta (Kösz !) ... ebben én csak a ráadás lettem volna . A pszicho-dráma része jó volt, csak egy másik rendezőnek kellett volna megcsinálnia.

6,5/10
.

.
A kór / The Strain S2



Ha volt meghatározó és emlékezetes szakasza a FilmFórumnak az elmúlt három évben(!), az nálam biztos, hogy a tavalyi nyár lenne, és az annak keretében zajló The Strain kibeszélő. Hogy anélkül én nem írnék a második évadról, az biztos, ahogy az is csoda, hogy az első évad ismeretében ezt megteszem, de el fogom mondani, miért van ez (mostanában úgyis feltűnt, ilyen magyarázkodásokkal kezdem az írásaimat, mintha meg kéne indokolnom, mit miért nézek meg ).

Csak emlékeztető gyanánt és az újonnan bekapcsolódók ( ) kedvéért egy kis összefoglaló az első évadról, de ha rám hallgattok, mindenki újraolvassa a kibeszélőt, akinek van kedve, mert én csak megidézni tudom azt a veretes hangulatot, visszaadni nem: A sorozat (rajta Guillermo del Toro "pecsétjével") abszolúte komolyan és izgalmasan indult azzal, hogy egy New Yorkban földet érő repülőgépről kiderül, a rajta levő emberek szinte kivétel nélkül meghaltak, és hogy erre magyarázatot találjanak, a helyi ÁNTSZ, a CDC Eph Goodweather vezette csapatát kérik fel a hatóságok. A nyomozásuk és egy mogorva zsidó zacis öregember felbukkanása (ennyit a komolyságról...) rávezeti Eph-éket arra, hogy a repülőn levő parazitafertőzés -mely nem egyszerűen megöli az embert, hanem egy hatalmas vérszívó féreg gazdatesteként újra is éleszti- összefüggésben áll egy többezer éves vámpír Manhattanbe érkezésével és a helyi szövetségesei által megvalósítani tervezett világuralmi törekvéseivel, amiben például az említett túlélők csak csapdák és trójai falovak. Miközben a város alatt, az árnyékban, és utána a felszínen is egyre csak tenyészik a gonosz, ügyesen manipulálva a médiát, hogy ez ne okozzon tömeges pánikot, Ephnek és az öreg Setrakiannak egy maroknyi csapatot sikerül mindössze ennek megakadályozására összeverbuválni. Az alig féltucatnyi ember között kap helyet Eph munkatársa (Nora), egy szőke hackercsaj (Dutch), egy ukrán rovarirtó (Vasilij) és Eph fia (Zach), de a túlerő ellen olyan súlyos személyes és harcban elszenvedett veszteségek érik őket, hogy kénytelenek visszavonulót fújni Manhattanből, és egy új bázisról megpróbálni megállítani az inváziót... miközben arról még nem tudnak, hogy rövidesen egy titkos háttérhatalom (még több többezer éves vámpír...) lesz majd a segítségükre, összekötőként egy egyszerű latino seftessel, Gusszal.

Ez eddig még lehetne is akár jó, de rohadtul nem az. A részeket követő négyünknek rövid úton lett tele a töke az egyre elképesztőbb időhúzásokkal (ld. Gusék szelektív hulladékgyűjtése), az agyhalott szereplőkkel, a ripacskodó színészek béna párbeszédeivel, a logikát csak nyomokban tartalmazó történetvezetéssel, a legtöbbször dinamika és veszélyérzet nélküli akciójelenetekkel ("Odamegy. Megáll. Nyakaz. Vár. Nyakaz. Visszamegy. Mindezt full fapofával."), és azzal, hogy Manhattan lakossága teljes közönnyel "reagál" még arra is, amikor a vámpírzombik már a nyílt utcán zabálják a lakosokat. Le is húztuk volna az egészet a klotyón, utánadobva még a kefét is, ha nem történik egy fordulat, mégpedig talán az, amikor főgonosznak merte a stáb berakni EZT az idétlen paplanszájú rettenetet, aki sokkal inkább a Gumimacis Igthorn herceg szörnyei közül száműzött urológusnak néz ki, mint félelmetes ősvámpírnak. Ha mást nem, onnantól legalább kínunkban röhögni tudtunk a The Strain bénaságain és az azok nyomán keletkező kommenteken, még az olyanokon is, amikor a vámpírhorda támadása helyett azon rághattuk tövig a körmünket, hogy Nora Szenilla névre keresztelt anyja hozzájut-e a cigijéhez vagy hogy fog-e főzni, vagy amikor a "Mester" két helytartója azon kezdett el kakaskodni, hogy melyikük nyelte be a több és férgesebb "fehéret", amely váladék itt az örök élet záloga. Az évadzáróra valamelyest felpörgött a dolog, de inkább csak húztuk egymást azzal, hogy "Jövőre veletek ugyanitt!", komolyan szerintem egyikünk sem gondolta, ráadásul ketten (Weide és Mr. White) annyira megrémültek a folytatás puszta lehetőségétől is, hogy teljesen "elmenekültek" innen ...

Noha nekem az első évad vége nemhogy tetszett volna, hanem még külön esszenciája volt mindannak a baromságnak, amin az évad közben átvergődtem, viszont munkált a talán nosztalgiából eredő kiváncsiság, így követni kezdtem a folytatás alakulását. Meglepett, hogy mérsékelten még tetszenek is a második évad előzetesei, amikor pedig "felderítőként" megnéztem az évadnyitót, kifejezetten örültem, hogy a készítők nem egyszerűen azokat a dolgokat viszik tovább, amik jók voltak eredetileg is (például a maszkmesteri munkát, a szereplők közötti vicces-savazós hangulatot, valamint a Kevin Durand által zseniálisan megformált Vas figuráját, ahogy van), hanem még külön ki is cikizik a saját korábbi bénázásaikat, olyan szövegekkel, hogy majd' lefordultam a röhögéstől a székről (a legjobb példa Eph alkoholizmusa, ahogy közölte, csak a gyerekelhelyezési per miatt állt le az ivással). Csodát nem vártam/várhattam, de ahogy Eph újra beállt a piától, ettől mintha én is más színben kezdtem volna el látni a Strain-Földet.

Az évad eleje még nagyjából rendben levőnek is tűnt, mindenki tele volt tervekkel, ötletekkel, és egy csomó olyan dolog előkerült, amit hiányoltunk, vagy azok, amikre még mi sem figyeltünk, pedig egyébként érdekes adalékok a történethez. Például belegondoltatok abba, hogy ahhoz képest, hogy Abe a húszas éveiben élte át a holokausztot, jó 70 évvel később milyen fiatalosan hadonászik a sétapálcájával és milyen fürgén kaszabolja a férgeket? Na, hát az sem a kamillateától van... Ilyen, és ehhez hasonló mellékszálakból és visszaemlékezésekből szerezhető infó mondjuk arról, hogy mi is az a könyv, amiről Abe-nek eszébe jut, hogy abban lehet a Mester legyőzésének kulcsa, hogy honnan ered a kapcsolata Palmerrel, hogy honnan származik a farkasfejes bot, de az egyik új szereplőért a Római Birodalom korába is visszanyúlik a történet. Közben hihetetlen, de mindenki azt csinálja, ami a dolga, például Fet és Dutch az új főhadiszállást teszik féregbiztosabbá, közben meg felrobbantanak ezt-azt (Vas meg is kapja, hogy súlyosbodik a dinamitfetisizmusa ), Eph és Nora úgy viselkednek, mint a tudósok, és ha gyógyítani nem is tudnak, legalább a már megfertőzötteket megpróbálják lebénítani egy ellenvírussal, Eichorst és Palmer pedig a civakodásuk mellett elindítják a "második fázist", bármi is legyen az (vesznek egy mosószergyárat). És bár nagy össznépi mozgolódás nincs, mintha egy vámpírzombi-invázió lokális ügy lenne, amivel az USA vagy a világ többi részének nem kell foglalkozni, a helyiek meg szimplán alkalmazkodnak az új ritmushoz, hogy nappal veszélytelen a közlekedés, csak éjszaka nem szabad utcára menni, legalább néhány politikus kihúzta a fejét a seggéből, és képes kijárási tilalmat elrendelni, tisztogató osztagokat szervezni a rendőrökből vagy a helyiekből, és tömbönként elkezdeni kisöpörni a férgeket, megsarcolni a gazdagokat, hogy legyen pénz minderre, közben elzavarni a katasztófaturistákat(!), sőt, még arra is, hogy ha valaki hasznos infóval áll elő, azt meghallgassa, és még a politikai játszmákat is tudja kezelni; Justine Feraldo az egyik legjobb dolog, ami a The Strainnel történt   .

De hát mindez túl szép lett volna, idegen a sorozat eddigi stílusától, muszáj volt elcseszni, így az igazi pozitív hangulat, a lendület csak kb. az ötödik részig tart ki; onnantól jobban szaporodnak a korábbi marhaságokat idéző dolgok, mint a féregzsákok Manhattanben, hiába is próbálják a szintzuhanást elrejteni pár jól elhelyezett "massive vampire massacre"-ral, de a parasztvakításon kívül sokra nem jók ezek az agyatlan kaszabolásra idiótán bepakolt lények. A stábtagok közül azt vágnám ki először, amelyik úgy gondolta, egy évadnak akkor is muszáj 13 résznek lennie, ha az egész sztori beledöglik is... ezért aztán megint vérforraló hülyeségekre cseszik el az időt, főleg az évad középtáján, így aztán "van ok" egyes eseményszálakat tíz részig késleltetni. Hogy Fet és Dutch pucéran pancsiznak egy kicsit a vámpírölés szünetében? Még poén is! Hogy Eph a washingtoni utat kihasználja egy kis hancúrra? Tegye! Hogy Palmer a kis Coco-t, az új titkárnőjét gogóztatja, mert 60 év óta először megteheti? Nevetséges az egész, de benne van a pakliban! Na de így egyszerre, és folyamatosan?! És Gus ?! Rosszabb, mint amikor levitte a szemetet   ! Miután a szövetsége a Nyúlszájúval egy félresikerült támadás után "felbomlik", onnantól sokáig semmit sem csinál, csak eljár egy indiai kajáldába, legeltetni a szemét az ottani pincérlányon, és piszkálni a mexikói takarítót, aki egyszer híres luchador(!) filmsztár(!) volt       ! Hát bazmeg, mi más dolga lenne, miközben Manhattant szétrágják a férgek   !! Ha meglátjátok Silver Angelt, vagy eldobjátok az agyatokat (mint én elsőre), vagy elkívánjátok a búsba azt az állatot, aki ezt kitalálta (mint én bármikor máskor)! A másik nagy vesztese az évadnak nálam Zach; a kissrác nem mindenkinél örvendett népszerűségnek, de én kifejezetten talpraesett kölyöknek tartottam, és sok olyat megtett, amire a vele levő felnőttek sem voltak képesek (és itt nem arra gondolok, hogy szerzett cigit a rácsot rázó vénasszonynak, hanem mondjuk hogy előbb jutott eszébe összerakni egy netezésre is jó számítógépet, mint Dutchnak, akinek elvben ez a szakmája). Ehelyett most van egy felfújt pofájú kis hörcsög, aki végighisztizi az egész évadot, és ha Weide az előző gyerekszínész képét utálta, ennek a kis bucifejűnek rakétasebességgel építene egy szívlapátot az arcába, annyira rühelltem még én is   .

Aztán persze még ezekre épülnek rá a semmitérő, felesleges és ostoba jelenetek, mondjuk amikor attól kapartam le az arcom, hogy Abe a Lument, a könyvet keresve elmegy az első orgazdához, akit kikeres a sárgaoldalakból, és a tata kifejezetten csalódott, hogy azt a könyvet, amit másfél évszázada nem látott senki és százak keresnek, például Palmer külön osztaga pár vatikáni besúgóval megerősítve, hát annak a könyvnek van pofája nem ott lenni rögtön! Egyébként is kérdezhetnétek, az egész világból miért pont New Yorkban lenne az a könyv, amit Marseille-ben meg Bécsben láttak utoljára..., de ne kérdezzétek, mert ez a Strain-Föld, ahol, mint az Éden Hotelben, bármi megtörténhet. Így aztán Abe fél évadon át kergetheti a saját ezüstborítású "farkát", az Occido Lument, Eph játszhatja a titkosügynököt meg az elcseszett bérgyilkost (öt részre előre látszik, hogy mellé fog lőni, ahogy az is, hogy kit fog eltalálni), mindenki romantikázással töltheti az időt a "vérzivatarban", Kelly spéci "napközis" falkája meg naná, hogy semmi másra nem kell, csak hogy Zachet kerestesse   . Az Ősök tovább aszalódnak, a Mester megint sehol (egyszer levedlik, és azt  értékeltem is, mert onnantól nincs többé Duckface(!)   , aztán semmi), és úgy egyáltalán megint össze-vissza használják vagy tüntetik el a szereplőket, a történetszálak talán eseti jelleggek érdekesek, de a többség csak hurok, nem vezet sehova, nem viszi előre a cselekményt. Ezeken pedig még az olyan poénbombák sem segítenek, hogy Eph (azaz Corey Stoll) végre lenyírhatta azt a pulinak is beillő, röhejes parókát, amit eddig a fejére kényszerítettek   , vagy amikor Eph-et egy buzibárba vezeti a sorsa   . Ott vannak még Vas beszólásai és Palmer hűtőmágnesre való bölcseletei ("Az önámítás a gazdagok kiváltsága"), de azokat is csak elnyeli a "szennyes mocsár", együtt az olyan jobb jelenetekkel, mint amikor Eichorst megmutatja Kellynek, hogyan kell "kisminkelnie" magát, vagy mint Dutch elrablása.

Spoiler:

Egy árnyalatnyival jobb, mint az első évad, de nem annyival, hogy ez a javulás akár csak a ki-, és jóleső fikázások élményét pótolni tudná. A frankó indulást követően kiderült, hogy a stáb SEMMIT nem tanult az előző évad hibáiból, de miért is tették volna, hiszen még mindig 8 pont körül értékelik az emberek az imdb-n, még az olyan gyötrelmesen unalmas és segghülye részeket is, mint a tizedik, csak kell hozzá pár teaser átverésnek, meg hogy vámpírzombik csápoljanak benne. Bármennyire is benne van a lehetőség, hiába a jobb sorsra érdemes figurák, mint Fet, Abe, Eph, Kelly vagy Dutch, csak az marad, hogy akkor helyettük megpróbálom én megtenni ugyanezt... "Fool me twice...".

6/10
.

Niwrok írta:

.
A kór / The Strain S2

Egy árnyalatnyival jobb, mint az első évad, de nem annyival, hogy ez a javulás akár csak a ki-, és jóleső fikázások élményét pótolni tudná. A frankó indulást követően kiderült, hogy a stáb SEMMIT nem tanult az előző évad hibáiból, de miért is tették volna, hiszen még mindig 8 pont körül értékelik az emberek az imdb-n, még az olyan gyötrelmesen unalmas és segghülye részeket is, mint a tizedik, csak kell hozzá pár teaser átverésnek, meg hogy vámpírzombik csápoljanak benne. Bármennyire is benne van a lehetőség, hiába a jobb sorsra érdemes figurák, mint Fet, Abe, Eph, Kelly vagy Dutch, csak az marad, hogy akkor helyettük megpróbálom én megtenni ugyanezt... "Fool me twice...".

6/10

Élmény volt... mármint olvasni... Köszi!

Egyszer, egy gyenge pillanatomban gondoltam rá, hogy én is megnézem, de annyira kevés a napi 24 óra, hogy letettem róla.
Szerintem nem tettem rosszul.

Viszont ha Weide és mr. White erre sem bújik elő, akkor végleg lemondhatunk róluk (sajnálnám, de ez van).


.

Niwrok írta:

.
Stereo

Nekem annyira nem jött be, mint neked, inkább csak annyira, mint mondjuk a Storm, de azt hiszem, nem is ez volt a lényeg. Amikor az előzetest láttam, úgy éreztem, neked tetszhet, ami így is lett, annyira, hogy még pluszmunkát is vállaltál miatta (Kösz !) ... ebben én csak a ráadás lettem volna . A pszicho-dráma része jó volt, csak egy másik rendezőnek kellett volna megcsinálnia.

6,5/10
.

A Strain-es lelkesedésemben észre sem vettem, hogy írtál róla... kösz!

Fura, ezek szerint valahogy nekem a német filmgyártás jobban bejön - ahogy neked a spanyol (TM-nek meg arzonak a francia). De ez így jó. Én továbbra is átlag felettinek gondolom a Stereot, tetszett az az "emberközpontúsága", ami esetleg egy amerikai filmben nem lett volna így.

A következő két projektem a Who Am I és az Ich Seh, Ich Seh lesz német nyelvterületről...

.

R2-D2 írta:

A kór / The Strain S2



Élmény volt... mármint olvasni... Köszi!
Egyszer, egy gyenge pillanatomban gondoltam rá, hogy én is megnézem, de annyira kevés a napi 24 óra, hogy letettem róla.
Szerintem nem tettem rosszul.

De bizonyám! Engem se szopat be még egyszer del Toro, az elég valószínű! Hogy ne maradjon benned sem hiányérzet ...

Spoiler:

.

R2-D2 írta:

Stereo

Fura, ezek szerint valahogy nekem a német filmgyártás jobban bejön - ahogy neked a spanyol (TM-nek meg arzonak a francia). De ez így jó. Én továbbra is átlag felettinek gondolom a Stereot, tetszett az az "emberközpontúsága", ami esetleg egy amerikai filmben nem lett volna így.
A következő két projektem a Who Am I és az Ich Seh, Ich Seh lesz német nyelvterületről...

Igen, valahogy eddig a spanyol filmek jöttek be a legjobban (lesz is róla bizonyíték nemsokára ), de a németeknek sincs oka szégyenkezni nálam... a francia filmek meg egy más kérdés .

Azért Helen is jusson eszedbe, ha éppen német filmet keresel; egyedi élmény lesz, azt megígérhetem ...
.

Niwrok írta:

.
Mercy

Ha ilyen lesz a többi horror is, akkor már bőven elégedett leszek. A Mercy maradandó kis gyöngyszem lesz a gyengeségei ellenére is, és az egyik legjobb érték/ár arányú filmként fogok emlékezni rá, időráfordítása ugyanis szinte nincs is: az egész 75 perc, főcímmel és stáblistával együtt. Leginkább ez a "hatékonyság" és a hangulata emeli ki nekem a sok más hasonló közül.

8,5/10

Ezzel meg most én vagyok fordítva. Maradandó semmiképp nem lesz, de egyelőre azon is gondolkodnom kell, mit láttam...  

A képei nagyon jók, de a története(?) egyelőre nekem totál káosz.

R2-D2 írta:

Mercy

Ezzel meg most én vagyok fordítva. Maradandó semmiképp nem lesz, de egyelőre azon is gondolkodnom kell, mit láttam...  
A képei nagyon jók, de a története(?) egyelőre nekem totál káosz.

Engem is a képei fogtak meg jobban, mert a sztori önmagában elég rövidke...

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Mercy

Spoiler:

Így már világos köszi. Az unokás dolog nem jött át...

.
A hajsza / The Fall S2



Egy hét telt el azóta, hogy a sorozatgyilkos Paul Spector felhívta a nyomozást vezető Stella Gibsont, hogy kiélvezve a győzelmét, amit a visszavonulása jelent, elbúcsúzzon tőle. Csakhogy a dolog fordítva sült el, és a férfi dühösen hajította el a telefont, ahogy Stella még azon keresztül is képes volt megalázni, impotensnek és gyengének nevezve őt, és ahogy sorra tárta fel mindazokat az információkat, amiket kiderített Paulról, ezzel elárulva, hogy sokkal közelebb járnak hozzá, mint ahogy azt a férfi hitte. Azóta Paul egy skóciai utazás keretében megpróbálta helyrehozni a dolgokat Sallyvel, a feleségével, de láthatóan ez kudarccal végződött, Stella pedig leginkább az életben maradt, de amnéziában szenvedő Annie-t próbálta kihallgatni, szintén sikertelenül.

Hát, ez a startpisztoly igencsak besült... Annyira jó és izgalmas folytatást tudtam volna elképzelni ennek a sorozatnak, hogy csak na! Fotelbe szögezős volt a finálé, ahogy Paul és Stella is elszólták magukat, és mindkettő megtudott a másiktól olyat, ami egyiknél a nyomozás, a másiknál a menekülés szempontjából fontos lehetett, és mindkettő olyan volt, amiért állati jó versenyfutást lehetett volna rendezni az idővel. Ehelyett már maga az egy hetes kirándulás / tökölés is kiábrándító, és még azt elfogadom, hogy Stellának nem esett le, miért fontos, ahogy Paul a körömlakkról beszél, de hogy Paulnak ráért egy hetet, hogy megkörnyékezze Rose-t, az mindennel szembemegy, amiért ez a figura érdekes volt számomra. Amúgy is teljesen más a stílus és a tartalom. A rendőrség korrupciós ügyei kompletten kukába kerültek, Moore-ékat, akiket eddig folyamatosan mutogattak, összesen kétszer említik meg, pedig azért ott is zajlanak az események, ettől pedig Belfast és az ott lakók sorsa majdnem kikerül a témák közül, helyette Burns csak a költségvetés miatt pampog. Paul nem vadászik, így nincsenek lassú becserkészések és újabb áldozatok, Rose-t is csak tessék-lássék rabolja el, olyan abszurd körülmények között, hogy nem is értettem az egészet. Az első két rész pár jelenetet leszámítva dögunalom (például a vonatost a szöszivel, az azért elég húzós), inkább csak felmelegíteni jók a szálakat, és a legrosszabb, hogy miközben Paul tojást süt, Stella meg úszik, az amúgy is irritáló 16 éves csitri, Katie kerül előtérbe, miután Paul egyre jobban belegabalyodik a saját, gyengén összetákolt hazugságaiba, a csajt meg teljesen bepörgeti a férfi testi közelsége, az összegyűlt információk hatalma és a potenciális gyilkossal való kapcsolat izgalma. A baj csak az, hogy ebben szinte semmi kihívás, és így feszültség sem. Elvégre mekkora kunszt lehet "Mr. Szürkének" az ujja köré csavarni egy lázadó, túlfűtött tinédzsert? Még jó, hogy múltkor dicsértem a Hajszát, hogy mennyire nem erőlteti túl a kliséket, erre itt rögtön kimaxolja az egészet ez a Katie-vonal, és persze amikor pap kerül a karakterek közé, annak is muszáj egy önhitt, pedofil majomnak lennie!

Szívesen mondanám, hogy azért a harmadik résszel helyére kerülnek a dolgok, az első kettőn csak át kell esni, mint a náthán, de nem így van. Az igaz, hogy addigra tényleg elindul a várt macska-egér játék, ahol folyamatosan változnak a szerepek, de ez csak lassan történik, inkább csak az évad második felében. Paul annyi nyomot hagyott hátra, hogy ennyi erővel kolomp is lehetne a nyakában, és tényleg ott jár mögötte a rendőrség, gyűjtögetik a bizonyítékokat, vizsgálódnak, lehallgatnak, de ezekben megint nem a feszültség van, inkább az időhúzás és az értetlenkedés. Minden nyom pontosan akkor kerül elő, amikor arra dramaturgiailag szükség van, így viszont az egész csak kivárás, csekély izgalommal, amit leginkább csak az egyre nevetségesebb véletlenekkel próbálnak pörgősebbnek láttatni, de az illúzió rohadtul nem működik. Mégis mit lehetne arra mondani, amikor a lehallgatót telepítő zsaruk egyike akkora balfasz, hogy a padláson rossz helyre lépve átszakítja a hálószoba plafonját, és akkor hú, az az izgalom, hogy mit találjanak ki a bénaságukat leplezendő?! Na és a mindig a "legjobbkor" felbukkanó Jimmy, aki véletlenül pont arra jár, meg a haverja is véletlenül ott nyaral... Nem érződik a lassan szoruló hurok, ahogy az sem, hogy Paul különösebben ki akarna bújni belőle, sőt, nagyon is provokál, a zsaruk meg úgy hagyják sétálgatni, mintha nem lenne éppen elég bizonyítékuk ellene legalább egy előzeteshez. Komolyan mondom, néha azokat a jeleneteket élveztem a legjobban, ami független volt a szereplőktől, csak aprólékosan bemutatták azt a fajta rendőri munkát, amikor arra van is pénz.

Krimiként talán még vannak erős jelenetek, kellemes pillanatok, de a drámai vonások jelentős része elveszett a Hajszának a második etapra, amiért különlegesnek és igazán érdekesnek tartottam. Az amúgy is időhúzós életképek már nem tesznek hozzá semmit a karakterekhez, ráadásul melléjük bejöttek a rövid szürreális jelenetek, ahogy belenézünk Stella és Paul álmába is, igaz, csak egyszer-egyszer. Míg az első évadnak külön érdekessége volt Paul bujkálása a családja elől, itt a család teljesen súlytalan, pedig Sallynek lenne éppen elég dilemmája azzal, hogy Paulnak higgyen vagy Katie-nek, és mindössze Oliviának van egy olyan jelenete, ami újdonságot jelentett az egyszerű leleplezések, lebukások között. Stella ráadásul teljes jellemváltozáson megy át, amikor eddig ő volt a jégkirálynő meg a femme fatale, most meg többször is elérzékenyedik, már a férfiakkal sem olyan kemény, és nem egyszer ki is hozzák a sodrából, kibillentve a férfiakat megbabonázó kisugárzásából. Mindennek a végkifejlet és az egész évad árnyékában húzódó gondolat miatt még akár lenne is értelme, Stellán keresztül vizsgálva az eseményeket más megvilágításba kerülhetnek Paul tettei (sőt, igazából egyedül úgy lesz értelmük), de a kínos lassúsággal felhúzódó rugó ezúttal elég rozsdás és nyekergős, másrészt nem is dörren akkorát, mint legutóbb.

Megint a szokásos "hibámba" estem, de ez már így marad: szinte csak negatívumokról írtam, pedig vannak jó dolgok is a Hajszában, nagyon is (pl.: Rose videója, és arra Paul "válasza"), de stílusjegyek közül szinte csak olyanok, amik már az első évadban is jók voltak (így azokról minek írjak?), a változások szinte mind az élmény és a hangulat ellen hatottak. Állítólag lesz harmadik évad, lezárandó a kisebb cliffhangert a végén, de már ez az évad sem tudott igazán mit kezdeni a témával. Pont az a másfél óra volt felesleges, amennyivel több volt, újabb öt részt szánni arra az egyetlen nyitva maradt kérdésre meg durván sok lenne... a stábnak is, de főleg nekem. Ez így volt kerek egész, köszönöm.

7/10
.

Niwrok írta:

A hajsza / The Fall S2

Megint a szokásos "hibámba" estem, de ez már így marad: szinte csak negatívumokról írtam, pedig vannak jó dolgok is a Hajszában, nagyon is (pl.: Rose videója, és arra Paul "válasza"), de stílusjegyek közül szinte csak olyanok, amik már az első évadban is jók voltak (így azokról minek írjak?), a változások szinte mind az élmény és a hangulat ellen hatottak. Állítólag lesz harmadik évad, lezárandó a kisebb cliffhangert a végén, de már ez az évad sem tudott igazán mit kezdeni a témával. Pont az a másfél óra volt felesleges, amennyivel több volt, újabb öt részt szánni arra az egyetlen nyitva maradt kérdésre meg durván sok lenne... a stábnak is, de főleg nekem. Ez így volt kerek egész, köszönöm.

7/10

Ugyebár én ezt anno felírtam a cetlimre (sokadiknak), de most kissé hátrább szorult. Viszont: ha én megnézem, megnézem majd a harmadikat is, aztán elmesélem a végét...

De vélhetően ez csak 2016-ban lesz, a három évad egyben. Addig meg pont jól elfelejtem, mit is írtál róla.

.
Who am I: Egy rendszer sincs biztonságban / Whoami - Kein System ist sicher



Ahogy említettem, amúgy is hasonló témában terveztem mostanában sorozatot nézni, így arra éppen jó felvezetésnek tűnt ez a friss kedvcsináló, ezért is lehet az, hogy a bővített ajánló megírása után még alig hűlt ki Artu billentyűzete, és máris koptatom a sajátomat .

Pedig az elején még olyan sokat nem adtam volna azért, hogy nem az ezeregyszer látott sablon felemelkedéstörténetet fogom látni, amiben a "láthatatlanul élő Ben végre megtalálja azt a társaságot, amivel kitűnhet, meglesz a siker, a csaj, a kocsi, a hírnév, a pénz, és egy átverés után ugyanolyan gyors lesz a magaslatról a zuhanás is. Ez látszott messziről, már amikor elkezdődött a kihallgatásos-vérfürdős keretsztori, és később sem hagyott alább a tombolós bulijelenetekkel, ami laza meg zajos meg piás, csak épp elég unalmas is. Úgy az első fél órában a szélsőjobbos animáció kötötte csak le a figyelmem, és az, ahogy a szintén elég egydimenziós karakterek elkezdtek valamennyire érdekesek lenni. Elsőre még talán Stephan volt valamennyire különleges, mert Max nekem sokszor csak egy pojáca volt, bármennyire is tudta fokozni a partihangulatot, Paul meg annyira az anyja pincéjében élő, hájas, szűz geek archetípusa volt, hogy már fájt, ráadásul nincs is szinte semmi szerepe. Utólag egy árnyalatnyi drámaiságot adott az egésznek a CLAY tagjainak motivációja, hogy mind a négyen más okból kerülhettek a hackercsapatba.

A második körben már sokkal összetettebb lett mindez, egyszerűen azért, mert rengeteg benne a hivatkozás, az összehasonlítási alap és a kellemes filmes emlék. Mondtam már, nem kell feltalálni a spanyolviaszt, ha a már korábban látott elemeket egy film újszerűen tudja összeilleszteni, attól már lehet nyert ügye. Itt felsorolni is elég ezeket, mert ugyan Artu csak egyet emlegetett, de én "találtam" még legalább ötöt, amik között még a saját filmünk, az Élet-mentés is befigyelt . Ezen kívül a valós életbe is van kikacsintás a virtuális világból, ahogy a CLAY maszkjai visszautalnak az Anonymusra, vagy ahogy az egész koncepcióban felsejlik egy kicsit a Wikileaks, a végén egy bónusz Julian Assange utalással. Ott van az darknet "ötlete", amiről nekem kapásból a Shadowland ugrott be (a Shadowrun világának saját darknetje, az árnyvadászok fő virtuális információszerző és találkahelye), de ilyen egyébként valóban van, a Dark Weben virágzik a fegyverek, az emberek és a drogok online shoppingja, a sok egyéb árnyéküzlet mellett. Ez utóbbi, a maszkos-metrós részek ráadásul abszolút látványosak, remekül feldobják a hangulatot, és az "eszközkezelésen" keresztül egy kicsit "kézzelfoghatóbbá" teszik azt, ami csak pár kódsor egy programban.

De egyébként a stábnak amúgy sincs oka szégyenkezni, szerintem minden klappolt, amennyire azt egy ilyen szintű filmtől elvárhatom. És a sok utalás mellett tényleg belefér még egy kis figyelmeztetés is az informatika "veszélyeiről", még akkor is, ha a CLAY akciói inkább csak a gúnyolódást és a botránykeltést szolgálták is, és a srácoknak volt valamifajta önkritikájuk, nem voltak elsődlegesen rosszindulatúak (a "Sorry" hatalmas volt ). De azért nem árt, ha a kedves néző észben tartja, hogy nem mindenki ilyen anarchista kis hülyegyerek, mert ha így lenne, akkor nem lenne annyi csalás, nem lenne sokmilliárdos üzlet a számítógépes adathalászatban és vírusokban, és az emberek nem lennének ennyire kiszolgáltatva, amiről egyébként fogalmuk sem nagyon van. Nem kell paranoiásnak lenni, de a lassan mindent behálózó programok között bármikor lehet találni olyat, amin keresztül be lehet szivárogni. Éppen nemrég láttam egy cikket arról, hogy az autók ma már guruló számítógépek, így ugyanúgy hackelhetők, akár a kormány vagy a fék is. A kedvenc példám meg a facebook, mert szoktam volt mondani, hogy ha az embereket köteleznék azon adatok nyilvánossá tételére, amiket örömmel posztolnak ki, a magánélet szentségére hivatkozással mind mélységesen fel lennének háborodva. Ja, és hogy hivatalosan törvénytelen, hogy a munkáltatók felhasználják a facebookon levő adatokat; ki nem szarja le, amikor mindegyik csinálja?! A facebook a kissé még tökéletlen, virtuális "grain", és még pár év, aztán ahogy annál, úgy ennél is "gyanús" lesz, ha valaki kimarad vagy valami hiányzik. És éppen ez a fogalmatlanság teszi "hackelhetővé" az embereket, minden rendszer leggyengébb láncszemét, hiszen minden hiba, minden rés a pajzson emberi mulasztás, felkészületlenség vagy alaposság eredménye. 100%-os biztonság nincs és soha nem is lesz, de legyen a bizonytalanság bármilyen kicsi, annak 100%-ig szar lesz, aki beleesik a hibahatárba.

De a sok lelkesedés mellet azért nekem is volt olyan dolog, ami nem jött be, és az nem a gépzene -én sem rajongok mindegyik fajtájáért, de ennek is megvan a helye a zenei világomban-, hanem éppen az említett emberi hülyeség. Egy jelenetet leszámítva ugyanis tök hihető az, hogy a CLAY tagjai úgy mennek be mindenhova, mintha csak Mentos-reklámot forgatnának, nem a magabiztosságuk miatt, hanem mert annyira magától értetődő, hogy kb. két másodperc alatt tudnak csinálni egy hulladékudvarba belépőkártyát, hogy kár is lenne ennek mutogatására pazarolni a drága műsoridőt. Ez az egy pedig az "elvesztettem a pénztárcámat"-rész; semmi értelme annak, hogy az őr nem tartja végig szemmel Bent, mintha figyelni őt pénztárcakeresés közben az étkezőben túl szemérmetlen lenne.

Ebben megvan a lehetőség, hogy maradandó legyen . A kezdeti nehézkes indulás után, ahogy az adrenalin felpörög, ahogy kiderül, hogy ez a dolog nem csak virtuális, igenis vérre megy, és bárki könnyen, de végzetesen elbízhatja magát, rendesen kinő a film a saját árnyékából, és igencsak frappáns fináléval ajándékozza meg a nézőjét.

8,5/10
.

Niwrok írta:

Who am I: Egy rendszer sincs biztonságban / Whoami - Kein System ist sicher

Ebben megvan a lehetőség, hogy maradandó legyen . A kezdeti nehézkes indulás után, ahogy az adrenalin felpörög, ahogy kiderül, hogy ez a dolog nem csak virtuális, igenis vérre megy, és bárki könnyen, de végzetesen elbízhatja magát, rendesen kinő a film a saját árnyékából, és igencsak frappáns fináléval ajándékozza meg a nézőjét.

8,5/10

YESSSSS!

Örülök, hogy most egyetértünk...

Igen a pénztárcakeresés tényleg kínos, azt el is felejtettem....

.
Mr. Robot S1



Amúgy is volt (itt meg lesz) pár sorozat az idei kínálatból, amik felkeltették a figyelmem, de erről több helyen is jókat hallottam, a téma is érdekesnek tűnt (hackelős dráma), így elsőre ezt választottam ki. Ezért is jött jól a Whoami, mert az jó volt annyira, hogy kellemesen ráhangoljon a témára, de azért bőven hagyott helyet a fejlődésre, amit a Mr. Robot tölthet majd be... legalább félig sikerült is neki.

Elliot kettős életet él. Nappal egy kiberbiztonsági cég, az Allsafe egyik billentyűzetpüfölő droidja a sok közül, amelyik munkát több okból is utálja (leginkább mert a fő megrendelő az E Corp, egy hatalmas, szerteágazó tevékenységű cégbirodalom, amit Elliot következetesen Evil Corpnak hív és hall), éjszakánként viszont ugyanezzel a szaktudással afféle igazságosztó. Ő az informatikai világ Sherlock Holmesa, aki bárkivel is kerül kapcsolatba, a következő lépés az, hogy teljeskörűen feltöri az alany életét a világhálón keresztül, kihasználva a gyenge jelszavakat, az elavult biztonsági rendszereket, így ismerve ki annak titkait, szemétségeit, de akár azt is, hogy hogyan lehet személyes hasznot húzni belőle, hiszen ahogy Elliot is mondja, a kezelhető méretű idiótaság még mindig lehet jobb, mint a bizonytalanság és a lebuktatással járó következmények. A gond például rögtön az, hogy a srácnak ez a kapcsolatteremtős dolog nem nagyon megy, elég komoly szociális fóbiái vannak, amit megfűszerez egy kis paranoia. Miközben abban sem biztos, hogy vannak-e hallucinációi, a biztonság kedvéért rendszeresen fogyasztott morfiummal próbálja megfékezni azokat és a "rohamait", az esetleges függőség ellen pedig precíz szabályokkal és egy újabb gyógyszerrel védekezik; ez a körülbástyázottság, az előrelátás és az egymásra épülés Elliot életének minden pontját meghatározza. Élete legszorosabb kapcsolatai három emberrel ápolja, három nővel: Andreával, a gyerekkori barátjával, aki szintén az Allsafe-nél dolgozik, és Elliot a balfék, hűtlenkedő pasiját csak azért tűri meg mellette, mert attól fél, utána csak még rosszabb, esetleg egy kevésbé idióta jönne, aztán Kristával, a pszichológusával, akinek szintén nincs túl jó "radarja", ha férfiakról van szó, és ott van még Shayla, Elliot dílere. A dolgok akkor látszanak megváltozni, amikor egy, az E Corp szervereit ért támadás kapcsán egy anarchista hacker csoport, a Mr. Robot vezette fsociety felbukkan Elliot életében, és megpróbálják rávenni a srácot arra, hogy csatlakozzon hozzájuk az E Corp elleni harcukban, melynek végső célja az adósságok eltörlésével megrengetni a pénzügyi piacokat... de ahhoz még az E Corpnak és annak pragmatikus, cinikus és a végletekig törtető vezetőjének, Tyrell Wellicknek is lesz pár szava.

A srác jó, nagyon jó, és ez egyaránt vonatkozik a karakterre és az azt megformáló Rami Malekre. Elliotnak kb. 3 percébe került, hogy lenyűgözzön, és már azon az egy jeleneten is átjött, hogy mennyire eltalált és kifejező a stílusa, leginkább a hangja. A kicsit gépies, elfojtott beszédében benne van a szakmaisága (mert persze utalásként ott az anarchisták nevében is a Mr. Robot, de az "igazi" természetesen maga Elliot, a nullák és egyesek között élt, program- és rutinszerű életével), és még az is, ahogy gyakorlatilag minden kimondott szóért meg kell küzdenie, hogy ne kapja el egy egyelőre a négy fal közé kényszerített, a magányából eredő pánikroham. Rendkívül jó a képzeletbeli baráttal megoldott narráció, amivel bele lehet bújni Elliot fejébe, ahol szinte követhetetlenül cikáznak a gondolatok, állandó dilemmázásra kárhoztatva a srácot, leginkább azügyben, hogy a képességeivel és a már megszerzett tudásával melyik oldal felé tegye le a voksot, de ezek, mint ahogy cinikuséknál lenni szokott, bármennyire is próbálnak a moralitáson vagy az empátián alapulni, mégis elég sokszor csak a személyes előnyök irányítanak a háttérben.

"Akinek" tetszett , hogy a Whoami mennyire összetetten és a valósághoz kötődően mutatta be azt az informatikai világot, amiről a hétköznapi embereknek elég kevés tudásuk van, az nyugodtan megmártózhat a Mr Robotban is. Itt is előkerül sok minden, például a Tor (ez a darknet egyfajta keretprogramja), az Occupy mozgalom, és ugye vannak megint anarchistáink. Amit itt ezügyben leírhatnék, azt már nagyjából megtettem legutóbb, és bár a hackelés ezúttal nem olyan látványos (nincs "metrózás" ), viszont legalább önkritikusak magukkal az írók, és a hackerek szájába adva beszólnak maguknak, hogy "valahol" írók éppen azon vannak, hogy újabb fals képet alakítsanak ki a tévénézőkben a hackerektől. Annyit tennék hozzá: a gyereknek megtanítják a szülei, hogy ne fogadjon el idegentől cukorkát; na, hát felnőttkorban kb. ugyanennek kéne lennie, hogy nem fogadunk el "zenei" CD-t, cukicicás honlapot meg képet jessicaalbasegge hashtaggel "idegentől", bármilyen csábítónak is tűnik a felkínált dolog, mert aztán az ember könnyen csalók és zsarolók "hátsó ülésén" köthet ki, amikor a "kedves bácsi" kérni fog valamit, vagy egyszerűen elveszi.

Ugyanakkor Elliot is tudja, hogy sem program, sem ember nincs meg bugok nélkül, így ez a sorozat sem... Nekem ilyen volt az, hogy Elliothoz képest a többi szereplő sajnos eléggé lemaradt. Az összefoglalóban leírt "három grácia" induláskor nagyon bejött, vártam, hogy ezt a helyzetet Elliot hogyan kezeli az egyre fokozódó nyomás alatt, de csalódásként az írók hosszabb-rövidebb időre hanyagolni kezdték őket, és helyettük behoztak egy negyedik csajt, Darlene-t, akit viszont az őt játszó Carly Chaikin miatt nehezen tudtam komolyan venni, mert elkövettem azt a hibát, hogy láttam őt a Suburgatoryban a kívül szőke - belül üres Daliaként. Egyébként is, az egész hackercsapat lapos, mint a rizspapír, többségükre két mondatot se nagyon szánnak, és bármilyen misztikus is, sokszor éppen a "címszereplő" Mr. Robot, azaz Christian Slater volt a leggyengébb láncszem... és hogy mindez okkal történik, vagy legalábbis amit utólag kitaláltak ennek indoklására, az túl későn jött ahhoz, hogy még helyre tudta volna rázni a hangulatom. Szintén elszalasztott lehetőségnek tartom Tyrell Wellicket, mert amilyen visszataszító és riasztó, ettől pedig izgalmas volt elsőre a hideg szociopata cégvezér, annyira szétcsúszott, és egy nyüszítő idegbeteg lett a végére, akit a nem kevésbé rideg és szociopata asszonykája tart rövid pórázon. Azt kell mondanom, aki a mellékszereplők közül stabilan kiemelkedőnek tartottam, és nem csak egy beváltatlan ígéretnek, az Fernando Vera, pedig talán három epizódban szerepel csak, de Elliot Villar ennyire jól hozta a kicsit paranoid, kevés lelkiismerettel megáldott orgazdát.

Továbbá lehet, hogy ezek elengedhetetlen kellékei egy ütős drámasorozatnak, csak én nem értek hozzá, de bizony a kóros ötlethiány és időhúzás iskolapéldájának tartom, amikor az egyébként tényleg ötletes fordulatok és meglepő események mellett idővel a leülepedő sztori feldobására gyorsan bevágnak érzékien smároló csajokat, egy drogos lázálmot nagyon mély mindfucknak álcázva, vagy úgy egyáltalán bármit, aminek Wellickék szexuális és társasági életéhez köze van (ami röviden olyan, mintha E.L. James írta volna a Fiúk a klubbólt). A forgatókönyvírók "távirányítója" a misztikus kínai hackercsapat is elég utált szereplő volt (de a futárjukat/összekötőjüket, Ciscot például pont bírtam), ami pont akkor tűnik el, amikor stáb alibizik pár részt, aztán hipp-hopp, egyszer csak úgy döntenek, hogy mégis részt akarnak venni a buliban. Az évad közepe a Vera-szál ellenére is vergődés, háttérben futtatva az érdekesebb szereplőket (köztük magát Elliotot is, fóbiástól, igazságosztóságtól, behozva az évekig érlelt bosszút a képbe), és ez a "laggolás" eléggé kiábrándító, ahogy az is, ahogy ennek leplezésére véletlenszerű hullákkal dúsítják fel az évadot, az eseményeket meg úgy csavargatják, mint a mosott ruhát, mintha ettől önmagában érdekesebb lenne a Mr. Robot. Tudom, hogy én vagyok a kivétel, de nekem nem volt az.

Spoiler:

Megint egy olyan sorozat, ami egy szuperizgalmas karakter köré hangulatos témát és érdekes kapcsolati hálót sző, aztán mintha a stáb kétségbe esne az újszerűségtől és az összetettségtől (kvázi a melótól), rögtön kidobják a szereplők felét, a másik felére meg rákényszerítik az unásig ismert hűha-kliséket mindenfajta előkészítés nélkül, hogy "ecsém, na itt most akkor rohadtul meg kell lepődnöd". Így csak azt érték el, hogy jó sorozatnak tartom a Mr. Robotot, de "bugos", ami miatt a kezdeti érdeklődésem és lenyűgözöttségem majdnem teljesen elfogyott a végére.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Mr. Robot S1

Megint egy olyan sorozat, ami egy szuperizgalmas karakter köré hangulatos témát és érdekes kapcsolati hálót sző, aztán mintha a stáb kétségbe esne az újszerűségtől és az összetettségtől (kvázi a melótól), rögtön kidobják a szereplők felét, a másik felére meg rákényszerítik az unásig ismert hűha-kliséket mindenfajta előkészítés nélkül, hogy "ecsém, na itt most akkor rohadtul meg kell lepődnöd". Így csak azt érték el, hogy jó sorozatnak tartom a Mr. Robotot, de "bugos", ami miatt a kezdeti érdeklődésem és lenyűgözöttségem majdnem teljesen elfogyott a végére.

7,5/10
.

Nem baj, attól még megnézzük!

Köszi!





.