Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Niwrok írásai 1.0

Go down 
+5
Weide
Mr. White
Remo
R2-D2
Niwrok
9 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 26 ... 49, 50, 51 ... 58 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Agyar / Tusk   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyVas. Aug. 02, 2015 9:04 pm

.
Agyar / Tusk

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 2uo6ow1

Wallace és Teddy egy meglehetősen népszerű podcast házigazdái, akik morbid-humoros netes videókra vadásznak, és utána ezek alanyaival csinálnak riportokat... már ha még élnek. Wallace egy ilyen videó nyomán jut el Kanadába, ahol viszont pont peche van, már csak a temetésre ér oda. Hogy a drága út ne legyen teljesen hiába, megbeszéli Teddyvel, hogy körbenéz a környéken, hátha van valaki, akiről műsort lehetne csinálni, és nemsokára rá is bukkan egy furcsa hirdetésre, mely szerint egy sokat látott, kalandos életű öregúr szívesen mesél történeteket az életéről. Wallace úgy érzi, megfogta ezzel az isten lábát, és egy telefon, majd egy rövid autóút után meg is érkezik Howard Howl erdei birtokára, hogy nem sokkal később már egy kandalló tüze mellett, teát szürcsölgetve hallgassa Howl valóban hihetetlen történeteit, de ahogy az öregúr belekezd kedvenc történetébe arról, amikor hajótörést szenvedett, és magányában egy rozmárban talált lelki társra, Wallace-t elnyomja az álom... Napokkal később, amikor Teddy, és Wallace barátnője (Ally) hívást kap Wallacetól, a srác hangja remeg a rémülettől, ahogy elmondja, hogy elrabolták, és valami egészen bizarr dolgot akarnak tenni vele...

Biztos vagyok benne, hogy Weide írt erről a filmtől, de az istennek sem találom az írását! Ha jól emlékszem, ő úgy adott rá 7 pontot, hogy sokkal közelebb áll hozzá ez a fajta stílus és a fekete humort, én csak egy meghalványult emlékű előzetesből és Kevin Smith nevéből tudtam kiindulni, ezért szavaztam neki időt... Nos, annyira nem kellett volna kapkodni vele. Nem akarom nagyon elspoilerezni, hogy miről is van szó, még ha az egyik poszter és a DVD borítója már megtették ezt. A kezdeti "Kill Bill Boy" hülyülést leszámítva úgy tudnám megfogalmazni, mintha Lewis Caroll (Alice Tükörországban) és Stephen King (Tortúra) ültek volna össze megírni a forgatókönyvet. Előbbi tényleges ihlető, a film végén fel is villan valami idézetféle belőle (pedig ha van az Alice könyveknek még a folyamatos LSD-triphez képest is elborult része, az tutira A rozmár és az ács!), utóbbi meg csak hangulatában, cselekményében jutott eszembe, csak itt a zakkant háztulaj nem egy lezárt történet folytatását várja a törött, majd később csonka lábú írótól, hanem Howard Howl évtizedek alatt őrületté erjedt keserűsége próbál valamifajta elégtételt venni, és ehhez Wallace csak egy szerencsétlen balek, aki házhoz jött a rozmárpéniszcsontért, és ebben a tudatban szenvedi el a bezártságot, a terrort és a kínzásokat.

A film nyomokban humort is tartalmaz, bár lényegesen kevesebbet és gyengébbet, mint arra Smith-től emlékeztem mondjuk a Jay és Néma Bob visszavág és a Zack és Mirri pornót forgat után. Az alaphelyzetben levő esetleges és állítólagos poénokkal (aki megtalálja ezeket, kérem adja le a portán!) az a bajom, hogy csak mert valami abszurd, még nem biztos, hogy nevetni akarnék rajta, akár csak a heherészés szintjén is. Emellett visszatérő, viszont gyorsan kifulladó elem, hogy Wallace és Teddy oldalának neve "Not See Party", amit -ha megpróbáljátok kiejteni, tényleg- következetesen úgy ért mindenki, hogy "Nazi Party", aminek ugye nincs túl jó csengése (magyarul meg nincs is értelme, bárhogy izzadtak vele a fordítás során), és amire lebetűznék, addigra már általában ott is hagyták őket vagy meg is szakadt a vonal. Ami viszont már kínos, és nem mókás, az Guy Lapointe. Mert az, hogy Johnny Depp -ezúttal egy kanadai nyomozó képében- idióta jelmezben és idióta akcentussal idióta szövegeket nyom, mint valami álmatag drogos, az lassan 10 éve nem vicces, ha meg tíz percig csinálja folyamatosan, egy kameraállásból, attól én is inkább elálmosodom. És amikor Guy Lapointe és Howard Howl beszélgetnek, az volt a pillanat, amikor már én is inkább a rozmárlét örömeiről elmélkedtem...

Végig azt éreztem, hogy ezzel a filmmel csak az a baj, hogy Smith írta is, és nem csak rendezte. Mert utóbbi szempontból a Tusk nagyon is jó, akár a hangulatot nézem, akár a párbeszédek stílusát, de leginkább Howl házának berendezését. A film legjobb jelenetei azok voltak, amikor Wallace még gyanútlanul hallgatja Howl meséit, és az egész a sötét, viktoriánus bútoraival, a tűz fénye által megvilágítva remek volt, és ha ebből a korszakból szeretnék helyszínt találni két ember feszült szellemi párbajának, ezt a jelenetet teremteném újra benne. De vizuálisan ezen túl is kellemesnek éreztem a filmet, amihez a markáns színvilág és az azokkal való játék is hozzátartozott, és a sok kiváló kellék, például a rajzok és ábrák, amik Howl történetét festik alá. Csak nem könnyű erre figyelni, ha közben az emberiség gonoszságáról és értéktelenségéről ilyen formában filozofálnak közben ("Az ember a legveszélyesebb állat", és hasonlók). A színészekről is jó emlékeim lesznek a film kapcsán, leszámítva ugye Johnny Deppet. Justin Long szerintem remek színész, Micahel Parks nemkülönben, és még a nemtörődöm-butácska boltosok szerepére is sikerült két teljesen hiteles szöszit találni. Mellettük külön örültem, hogy két évtized után Hollywood újra elkezdte felfedezni magának Haley Joel Osmentet, aki mondjuk mostanában már csak kopaszodó, hájas, harmincas kockákat tud játszani, de azért csak ott van benne annak a kisfiúnak a tehetsége és drámaisága, aki szellemeket látott meg a Kék Tündért kereste... csak meg kéne találnia újra.

Az a jó, hogy sosem akartam látni mondjuk a Human Centipede-t, és úgy lehetek ebben látatlanul egyre biztosabb, hogy csak a Tuskot kellett megnéznem hozzá. Ez a rozmáros baromság nekem sokkal inkább volt unalmas, mint gusztustalan, és horrorban amúgy is inkább szeretem a riogatást, mint a hányingert. Így nálam a 7 szóba sem jött, esetleg az imdb-s átlagot tudom neki megajánlani, azt is leginkább a látványvilágot és a díszletest dícsérve.

5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyHétf. Aug. 03, 2015 1:26 am

Niwrok írta:
.
Agyar / Tusk

Az a jó, hogy sosem akartam látni mondjuk a Human Centipede-t, és úgy lehetek ebben látatlanul egyre biztosabb, hogy csak a Tuskot kellett megnéznem hozzá. Ez a rozmáros baromság nekem sokkal inkább volt unalmas, mint gusztustalan, és horrorban amúgy is inkább szeretem a riogatást, mint a hányingert. Így nálam a 7 szóba sem jött, esetleg az imdb-s átlagot tudom neki megajánlani, azt is leginkább a látványvilágot és a díszletest dícsérve.

5/10
.

Akkor ez most horrorvígjáték Question

Nem csináltál hozzá túl sok kedvet, tudod-e... tongue


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyHétf. Aug. 03, 2015 6:04 pm

R2-D2 írta:

Agyar / Tusk

Akkor ez most horrorvígjáték Question
Nem csináltál hozzá túl sok kedvet, tudod-e... tongue


Akartam Smile ? Kellett volna Smile ? Lett volna értelme tongue Smile ?

Legfeljebb abszurd humor, de mindenkinek az egyéni ítélőképességére bízom, mennyire tart vígjátéknak egy filmet...

Spoiler:
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Az ismeretlen / La sconosciuta   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptySzer. Aug. 05, 2015 11:52 pm

.
Az ismeretlen / La sconosciuta

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 K0oi0k

Ahhoz képest, hogy a közelmúltban Giuseppe Tornatore két filmjéről is írtam (Senki többet, Cinema Paradiso), és mindkettőnél leírtam, hogy ezek és a korábban látottak is mennyire tetszettek, másfél éve hánykolódott egy Tornatore-film a szekrényemben. Ezt még afféle "pótléknak" vettem a Senki többet helyett, aztán akárhányszor a kezembe vettem, a sztori egyre inkább valami kelet-európai bevándorlós, kesergős-nyomorgós érzetet keltett bennem, így hanyagoltam. Belátom, hiba volt, főleg ezzel az okkal.

Már az első jelenetben benne volt, amiért Tornatore-t szeretem: a művészi megvalósítás, ami azonban nem öncélú, hanem a hangulat épülését szolgálja, és még drámai feszültséget is képes sugározni, szinte szavak nélkül. Ami egy kicsit félrevitt, a "menekülő ukrán utcalány, akit kísért a múltja", így azért mindjárt érdekesebbnek tűnik, ahogy látjuk a modernkori embervásárt a maszkos kurvákkal, a falra vágott lyukon keresztül kukkoló, válogató vevőkkel. Aztán vált a kép és a kor, és az egyik előbb látott "áru", Irena látható valamivel idősebben, ahogy egy olasz kisvárosban próbál lakást és munkát szerezni. Hogy ez nem egyszerű szociodráma-köldöknézegetés lesz, abban akkor kezdtem inkább hinni, amikor kiderült, Irena nem rejtőzködő, szökevény bevándorló, aki a múltja terhével és a jobb élet reményével vág neki az újrakezdésnek, hanem határozott célja van az egy bizonyos helyen való "bármit elvállalok"-kal, és egy bizonyos lakással, ahonnan szemmel tarthatja a szemközti épületet.

Az izgalom pedig egyre csak fokozódott, amiért már tíz perc után eljutottam a "te, ez tök jó!"-állapotba. Először is bejött, ahogy az alig pár pillanatnyi flashbackekből lassan kirajzolódik Irena hátrahagyni próbált múltja, leginkább az, hogy mint kurva, milyen megalázásoknak és kínzásoknak is volt elszenvedője. Még ennél is jobb volt azonban, hogy ezeket a bevillanó emlékfoszlányokat nem a rendezői önkény dirigálta, hanem az, ahogy ez a legtöbbször az embereknél is működik, egy egyszerű, hétköznapi tevékenység keretében... már amennyire hétköznapinak nevezhető, ha valaki a kulcslyuk előtt gubbasztva figyeli ki éppen annak a családnak a titkait, akiknél dadus meg házvezetőnő, és erről eszébe jut, hogy milyen volt, amikor őt kukkolták hasonló módon. Ez is tetszett, merthogy ahogy haladt előre a történet, Irena viselkedéséből és a titkokból éppúgy el tudtam képzelni, hogy bűnügyi film lesz, mint hogy valami bosszú bontakozik ki, vagy éppen a dráma lesz hangsúlyosabb.

Emellett, hogy érzelmileg jobban hatott rám a film, mint ahogy a történet alapján elsőre indokoltnak tartottam volna, azt abszolút a rendezés, a képi világ és a zene (naná, Morricone már szinte megszokásból tudja hozni ezeket a melódiákat) javára írtam. De része volt ebben annak is, hogy az időnként a nyári, eperízű szerelem boldogságát hozó képek mellett igencsak brutális jelenetek is vannak, és nem is csak Irena előző "karrierjében", hanem később, Teával vagy Ginával. Már ahogy Irena tapasztalatlanságai, hazugságai és óvatlansága fényesen bebizonyosodik, attól fel tudtam szisszenni, azzal az érzelmi csúcspontokkal, ahogy Irena a "sonkakötözős játékot" játssza (amiről egy idő után azért nem volt könnyű eldönteni, hogy kínzás vagy kiképzés), meg ahogy a szeméttelepen guberál. Emellett még olyan is meglepetések színesítették a filmet, mint a "Keresd meg Michele Placidot!", mert olvastam a nevét a borítón, de nem véltem felfedezni senkiben, így csak kizárásos alapon sikerült Smile , és erőlködnöm kellett, hogy felismerjem benne a Polip Cattani felügyelőjét.

A legnagyobb bajom a filmmel onnantól volt, hogy a dicsért flashbackek eltűntek, és a múlt elkezdett jobban testet ölteni, mert az addig pörgősnek ható, állandóan változó film egy kicsit leülepedett. Úgy nagyjából 20-25 perc lóg ki a filmből, ami nem viszi előre a történetet, és hangulatban is csak töredéke a korábbinak, és ahhoz képest, hogy az állandó fenyegetettség miatt ez már inkább thriller, feszültségben igencsak lemarad. Az viszont egy remek húzás, hogy amikor az ember már azt hinné, vége a filmnek, és minden kiderült, a végén még van egy utolsó csavar, és a legjobb, hogy olyan, ami végig ott van a néző orra előtt, aminek a kirakósait többször megmutatják, és amiben nem is a "mit?" üt igazán, hanem a "miért?" és a "hogyan?".

Ritkán szokott működni, ha ennyire különböző műfajú filmeket vegyítenek, hogy a bűnügyi-thriller-dráma-romantikus vonalban valamelyik ne nőjön a többiek fejére, de Tornatore, ahogy szokta, még művészi látásmódjával is feldobta mindezt. Amikor a lejátszóba tettem, egy lassan hömpölygő drámára számítottam, amit megnézek, ha már hirtelen felindulásból megvettem, ne foglalja a helyet tovább, de ennél jóval többet kaptam.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: TURN - Washington's Spies S2   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyVas. Aug. 09, 2015 7:44 pm

.
TURN - Washington's Spies S2

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 2m305lx


Amikor egy stáb történelmi alapokon nyugvó sorozatot (vagy filmet, számítógépes játékot, stb.) akar csinálni, és nem akar megelégedni a felszínnel, például pár ismert név elszórásával (mint mondjuk a Spartacus), az aprólékosság mellett egy másik problémával is meg kell küzdenie, nevezetesen azzal, hogy a történelem mind cselekményvezetésben, mind fordulatokban "spoileres". A TURN első évadának megvolt az az előnye az amerikai függetlenségi háborúval kapcsolatban, hogy talán még Average Joe sem ismerte a Culper Ringet és annak a hátterét, és ezzel tudott izgalmas lenni, a színfalak mögötti játszmákban, míg az iskolai törikönyvekben levő személyek és események sokszor csak utalás szintjén jelennek meg (George Washington például nem is teszi tiszteletét az évad jó közepéig). Ez az előny, ahogy a tét emelkedik, ahogy Abe Woodhull nem önkéntes informátor lesz, hanem hivatalos kém, és ahogy a függetlenségi háború is kiterjedtebb lesz, azonban mérséklődik, és nehezebb lesz a feladat. Mert akkor már olyan dolgok körül forognak az események, amit egy hozzám hasonló tájékozatlanabb ember is ismer, mint például Benedict Arnold árulása. De mindez a bővülés, a haladás más helyeken is áldozatokat követelhet.

A sztori mindenesetre pár héttel az előző évad vége után játszódik. Abe ebben az időben a felügyelet alatti kényszerpihenőjét töltötte, így nem tudott kapcsolatba lépni sem Bennel, sem Calebbel, viszont kihasználta az időt arra, hogy kialakítson magának egy rejtekhelyet, tökéletesítse a módszereit, és bővítse a felszerelését. Végül, hogy visszatérhessen a feladatához, új ötlettel, a jogi tanulmányai folytatásával áll elő a család előtt, amiért rendszeresen New Yorkba kell majd mennie, ebben azonban Mary és az apja is akadályokat gördít elé akarva-akaratlanul, ezért még Hewlett őrnagyot is be kell "szerveznie", felvállalva "régi" kapcsolatait a lázadókkal, és azt, hogy "felderíti" a függetlenségpárti sejteket a városban. De közben más területeken is mozogtak a fogaskerekek, amik egy kicsit átrendezik a szereplők feladatait, Rogersnek, Simcoe századosnak és John Andrénak is új szerepben és küldetésben kell helyt állnia, amikor új tényező jelenik meg az angolok és a patrióták harcaiban, mégpedig a franciák.

Ami elsőként feltűnt az új évaddal kapcsolatban, hogy sokkal szerteágazóbb, viszont éppen ezért kevésbé függnek össze a szálak, mint korábban, és ez -hiába a nagyobb tét izgalma- nem mindig jött be. Akkor még Setauket volt az események központja, minden szál itt futott össze, és izgalmas volt nézni, ahogy megteszik, miközben Abe, mint egyszerű káposztatermesztő próbált kémként helytállni, és nem lebukni. Most Abe állandóan New Yorkban van infót gyűjteni, és próbálva egy ottani hálózatot kiépíteni, miközben Hewlett őrnagyot nagymennyiségű, de ködös kamuadattal látja el, ezzel teremtve alapot az újabb és újabb utazásra. A többiek közül Rogers közvetlenül III. György királytól kap egy küldetést, hogy keressen meg egy viasz mellszobrot, amelyben a birodalom számára létfontosságú titkot próbáltak a lázadókhoz juttatni, Simcoe századost immáron egy új osztag élén leginkább a bosszú élteti, John André Benedict Arnoldra igyekszik kivetni a hálóját, a gyenge pontját, a hiúságát kihasználva, Ben pedig szinte kis sem mozdul a táborukból, és legtöbbször annyi a célja, hogy rajta keresztül ismerjük meg Benedict Arnold motivációit vagy a patrióták felsővezetésének viszályait, illetve hogy fiatalos lendülettel vitatkozzon George Washingtonnal, akivel kb. semmiben nem ért egyet. Ezek még külön-külön jók is, mindegyiknek megvannak a maga kis fordulatai, érdekességei, és akadnak olyan izgalmasabb események, mint például amikor Bennek két, ellenőrizhetetlen információkkal rendelkező külső személyről kell megállapítania, melyikük hazudik, Hewlett őrnagy elrablásáról nem is beszélve. Ami viszont nem jött be egyáltalán, mert túl izzadtságszagú volt, az a muszáj-romantika. Legutóbb ez még kiválóan illett a többi történetszál közé, Abe házassága Mary-vel és vonzalma Anna Stronghoz egy-egy újabb réteg volt a Cupler Ring kialakulásán, most viszont ez szinte teljesen eltűnt, hiszen Abe otthon sincs, Mary pedig teljes epizódokra tűnik el a hímzőkörben. Helyette Annát valami megmagyarázhatatlan idétlenséggel Hewlett őrnaggyal kezdték összeboronálni, "barátság" címszó alatt, és mert ez még nem elég a bókokból, találkákból és rebegő szempillákból, John André útja a (leendő) árulóhoz Peggy Shippenen, egy előkelő philadelphiai hölgyön keresztül vezet, amely viszony sokkal hihetőbb, viszont jórészt felesleges.

Ezt azzal a kis tárlatvezetéssel kompenzálták a készítők, amire Ben Franklin házának "lefoglalása" és Nathaniel Sackett tevékenysége kapcsán lehetőséget láttak. Eddig is érdekesek voltak a korabeli kémmódszerek például az üzenetek továbbítására, de most az évadra készülést azzal kezdhették, hogy összeszedtek mindenféle mechanikus csodákat a múzeumi katalógusokból az adott korból, és akárhogy is, de ezeket bele akarták írni a forgatókönyvbe. Amikor Sackett bevezette a műhelyébe Bent és Calebet, tisztára azt éreztem, hogy utóbbi kettőből meg a távol levő Abe-ből összegyúrták a korabeli James Bondot, aki most megérkezett a korabeli Q-hoz, és felszerszámozzák a korabeli "kütyükkel", jelen esetben például a láthatatlan tintával, ahogy ez a látogatás lebbenti fel a leplet arról az eszközről is, amit a sorozat főcíme már jó előre "megjósolt". És bár egy kicsit erőltetett így ez a dolog, jól mutatja a sorozat minőségét, részletgazdagságát, azzal ugyanis ebben az évadban sincs semmi baj, sőt, mivel sokkal több helyen játszódik, sokkal több ember bevonásával, változatosabbak is a díszletek, mint a korábbi lápvidék meg az unalmas kis halászfalu. A színészek közül pedig talán akadnak kevesebb beleéléssel játszók, de emellett ott vannak az olyan zseniális alakítások, mint mondjuk Samuel Roukin a mostanra teljesen pszichopatára vett Simcoe figurájával.

Az évad egyetlen hibájának a csökkenő összhangot tartom, ami hiába a párhuzamos események kényszerű velejárója, nálam a feszültséget is csökkentette, és ezzel egy fontos előnyén szenvedett csorbát a TURN. Ahogy az is kiérződik, Benedict Arnoldon és Robert Townsenden kívül kevesebbet foglalkozik az emberi viszonyokkal, kapcsolatokkal is, ami van, az meg sokszor csak romantikus érzelmekben nyilvánul meg. Kevés szó esik arról, hogy kire hogyan hat a kémkedés vagy akár az egész függetlenségi mozgalom, ahogy hiányoznak a múltkor dicsért morális dilemmák is, mintha nem lenne ezekre idő az események sodra mellett. Amikor meg igen, és egy teljes epizódot szánnak arra, hogy Washington egyetlen kérdésen lamentál, átesnek a ló túloldalára, és egy látomásoktól, hallucinációktól gyötört embert mutatnak, csúcsra járatva az amúgy is feltűnő igyekezetet, hogy valami egyedit gurítva minden dicsőséget lehámozzanak a Nemzet Atyjáról (bezzeg a végén...). Ahogy a bevezetésben említett problémát a "spoileres" történelemmel is azzal próbálták áthidalni, hogy elkezdtek alternatív történelmet írni, és ebben is akadtak szerencsétlenebb húzások.

Ezektől a TURN még mindig egy jó sorozat, csak ezt az évadot az efféle vonások egy kicsit gyengébbé tették, mint az előző volt... nagyjából azért, amiért ugyanez a Black Sailsnél fordítva volt.

7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyVas. Aug. 09, 2015 9:52 pm

Niwrok írta:
.
TURN - Washington's Spies S2

Ezektől a TURN még mindig egy jó sorozat, csak ezt az évadot az efféle vonások egy kicsit gyengébbé tették, mint az előző volt... nagyjából azért, amiért ugyanez a Black Sailsnél fordítva volt.

7,5/10
.

Ha jól emléxem, már az elsőnél is megjegyeztem, hogy érdekel. Megy a cetlire, azt hiszem, egy időre úgyis átváltok sorozat üzemmódba.

Ritkábban kell írni és kisebb az érdektelenség érzése. Rolling Eyes
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Válaszcsapás / Strike Back S5   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyKedd Aug. 11, 2015 5:23 pm

.
Válaszcsapás / Strike Back S5

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 344zgqd

A "dinamit duó" visszatért, még utoljára, ezúttal valamennyire hazatérve, mert ha jól néztem, akkor az évad készítéséből most a Sky1 vett ki nagyobb részt, ahonnan eredetileg is indult a Válaszcsapás. Azt viszont nem nagyon tudom, hogy mit írhatnék ennyi idő után arról a sorozatról, amelyiknek a sztorija nagyjából különálló évadokból áll, nem halad sehova, kisebb hangsúlyeltolódásokon kívül nem is változik, így fejlődni sem nagyon tud, amit viszont kell neki, azt egy döccenőt kivéve (ez volt nekem a 3. évad) olyan üzembiztosan tudja szállítani, mint semmi más: a folyamatos adrenalint, a néha már Mission Impossible-t idéző világmegmentést és utazgatást, valamint a bajtársfilm hangulatot.

Ez utóbbi különösen érződik, azt hiszem, két okból. Az egyik, hogy ez a csapat azért már csak együtt van egy ideje, volt lehetőség összeszokni, akár romantikus kapcsolatokat is kialakítani, de szerintem inkább technikai jellegű volt a dolog, azaz hogy mindent bele akartak tolni az utolsó évadba, amit lehetett, ami csak felmerült valaha is a sorozatban, amivel gyakorlatilag az összes elvarratlan szál eldolgozásra kerül, és ezzel szép fokozatosan fogyatkozni is kezd a banda, ki így, ki úgy íródik ki, "míg végül nem maradt, csak..."..., na mennyi Smile ? Ezzel együtt viszont hiába a régi jó kis humor és kölcsönös cseszegetés Scott és Stonebridge részéről (mondjuk ezeket Scott sokszor, talán túl sokszor zárja rövidre egy középső ujjal), ezek is épp csak enyhíteni tudnak a drámaiságon, az elszenvedett veszteségeken, a nyomasztó túlerőn, a kényszerhelyzeteken, de akár a normál támogatás hiányából eredő feszültségen is. Mondjuk eddig a sorozat jó párszor olyan érzést hagyott, mintha csak videojáték lenne, ahol szintenként le kell lőni az X darab hullajelöltet, ami kellett a továbblépéshez, de ezt nagyjából sérülés nélkül meg tudta tenni mindenki, itt viszont még a legszerencsésebbek is legalább egy golyót begyűjtenek. Mellette a személyes szálak is erősebbek, és akár még az ellenfelek oldalán is kihangsúlyozzák ezeket, mondjuk amikor a fő szervezkedőknek választaniuk kell a terveik, az engedelmesség és a személyes vonzalmuk között. Beleszövődik a sztoriba például Locke fia, aki sok-sok éve merénylet áldozata lett, szokatlan mennyiségben vannak utalások mindenféle utódokra, örökségekre, és kiugró az egy képkockára jutó állapotos nők száma. Végülis mivel lehetne jobban fenyegetni valakit, mint a gyerekével, és mi lehetne nagyobb, feldolgozhatatlanabb tragédia, mint őt elveszíteni? Mindennek betetőzéseként előkerül például Scott párszor emlegetett fia, a 17 éves Finn, aki eljött aput meglátogatni, és hát persze, hogy már öt perc után a golyók elől kell kapkodnia a fejét. De így jár az, aki azt hiszi, hogy Scottnál a "Take Your Kid to Work Day" az életbiztosítás, vagy legalább jár érte kitüntetés... kitüntető figyelem persze igen, a rosszfiúk részéről, mintha Finn céltáblát hordana a nyakában, "Rabolj el!" felirattal.

Pedig Scottnak rajta kívül is lenne éppen elég melója. Egy sima emberrablásnak indul az az ügy, ami már nem először nemzetközi konfliktusba és nukleáris fenyegetésbe torkollik, és aminek keretében elrabolják a thaiföldi angol nagykövet lányát, aki viszont régi barátja a Section 20-t jelenleg irányító Philip Locke-nak, így az ő dolguk lenne, hogy visszaszerezzék a lányt. Idővel aztán kiderül, hogy a stáb ezúttal az aktuális kedvenc főgonoszt, Észak-Koreát írta bele a sztoriba, az emberrablás pedig egy közel tíz éve szövögetett terv egyik utolsó lépcsője, amiben azért tevékeny szerepet fog vállalni még a helyi yakuza, a CIA által felbérelt két zsoldos, és még sokan mások. Fordulatokban, árulásokban, lövöldözésekben természetesen nincs hiány, az "A" kategória alját megbízhatóan hozta az 5. etap is. Közben viszont olyan kevés a szexjelenet, hogy szinte már hiányolni kezdtem őket, de a végére azért beraktak egy abszurd, "na jó, két golyózápor között bújjunk össze"-kaliberű, funkciótlan dugást, tuti, hogy nosztalgiából Smile .

A kedvenc helyszínem és szakaszom rögtön az első lett, ahol szerencsére négy részig időzik a sorozat, Thaiföld. Jó pár különleges helyszínen jártak már a Section 20-sek, de simán ez a legszebb és a leglátványosabb mind közül, és az itt történtek voltak nekem az évad csúcsai, ez volt a legjobban összerakva, a legpörgősebb, egy-két nagyobb, de azért jóelőre kitalálható csavarral. Utána picit leült a dolog, a csendesebb, beszivárgósabb küldetések kerültek előtérbe, de ettől függetlenül is azt éreztem, hogy az évad első felében elment szinte az összes puskapor és a költségvetés kétharmada, úgyhogy utána lehetett megint Magyarországra jönni, de ezúttal Budapestet közvetlenül elkerüli a sorozat, viszont ahogy néztem, legalább olyan jó Bécsnek vagy Genfnek, mint amennyire Berlinnek jó volt legutóbb, és az Alföld is megteszi a Phenjan körüli sztyeppéknek némi digitális meg szinezési utómunkával. Ez egyben azt is jelenti, hogy a háttérstáb és a mellékszereplőket alakító színészek egy jelentős része is magyar, mondjuk nem olyan kiemelten, mint amilyen volt Hajdú Steve, a legtöbbet talán Haumann Mátét láttam, mint a ruszki maffia egyik osztagparancsnokát. Azon viszont széles mosolyra szaladt a szám, ahogy az egyik színész képes volt arra, hogy "feltámadjon", így Simor "VV" Olivért kétszer is ki tudták nyírni Scotték Very Happy (rá még a magyar VIVÁ-ról emlékszem, és sokáig tagja volt az Xpresses közösségnek is, ha a név vagy ez kettő még mond itt "bárkinek" valamit Smile ).

De sajnos ez az évad sem volt képes maga mögött hagyni azokat a blődségeket, amik a korábbiakat is megkeserítették nekem. Hiába akciófilm, abban sem veszi be a gyomrom, ha valakit egy nagyobb robbanás epicentrumából élve, egyben tesznek be a mentőbe (miközben ezt legfeljebb kiskanállal illene megtenni a maradványokkal egy zsákba), de az onnan húsz méter és egy fal távolságban levő biztonságiaknak már körmölik is a gyászjelentését. Hasonlóan idétlen volt az a jelenet, amikor a sarokba szorult hősöket egyszerűen otthagyják a rosszfiúk, mintha legalábbis vége lenne a műszaknak, és így azoknak pont elég idejük van elmenekülni. De szinte minden részből akadnak ilyenek, a kedvencem az a fővezér volt, akinek szegénynek annyi ideje nincs a nagy szervezkedésben, hogy legalább a golyólyuggatta, véres ingét lecserélje, és hogy legalább egy sebtapasszal megpróbálja csökkenteni a vérzést, utána meg csodálkozik, hogy elvérzik. A Jurassic World után meg ebben a filmben is a kényszeredetten hordott tűsarkú tűnt fel, ugyanis miben is lehetne jobban felmászni egy liftakna rögtönzött létráján, mint egy tíz centi magas körömcipőben?

A lényeg röviden az, amit az elején is írtam: "régi ízek új fazékban". A legstabilabb színvonalú, könnyed vérengzéssel szórakoztató tévésorozat és egy kiváló figura (hiába tartoznak össze, Scott mindig is erősebb karakter volt nekem, mint az "élére vasalt" Stonebridge) búcsúzik ezzel az évaddal, egy kicsit talán túltolt heroizmussal a végén, de mindenképpen szépen.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyPént. Aug. 14, 2015 1:04 am

Niwrok írta:
.
Válaszcsapás / Strike Back S5

A lényeg röviden az, amit az elején is írtam: "régi ízek új fazékban". A legstabilabb színvonalú, könnyed vérengzéssel szórakoztató tévésorozat és egy kiváló figura (hiába tartoznak össze, Scott mindig is erősebb karakter volt nekem, mint az "élére vasalt" Stonebridge) búcsúzik ezzel az évaddal, egy kicsit talán túltolt heroizmussal a végén, de mindenképpen szépen.

8/10
.

Nem vagyok ilyen jó véleménnyel róla, Thaiföld után egyre cikibb lesz az egész. A finálé kimondottan kínos, amikor már az írók arra sem veszik a fáradtságot, hogy azt megmutassák, egy-egy veszett helyzetből végül is mi volt a kiút.

No meg a rendszámok... a gyerekeim révén eléggé képben vagyok rendszám ügyben, akaratlanul is figyelem őket: azért az szerintem gáz, hogy Svájcban nincs egy svájci rendszám sem, az autópályán magyar autóban utaznak, magyar autókat kerülgetnek, a katonai bázison (!!) és egy garázsban pedig szlovák dzsip áll. Ráadásul GW tartományú osztrák rendszám nincs... Mad

Igyekszem a héten bővebben is kifejteni.



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyPént. Aug. 14, 2015 8:02 am

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
Válaszcsapás / Strike Back S5

A lényeg röviden az, amit az elején is írtam: "régi ízek új fazékban". A legstabilabb színvonalú, könnyed vérengzéssel szórakoztató tévésorozat és egy kiváló figura (hiába tartoznak össze, Scott mindig is erősebb karakter volt nekem, mint az "élére vasalt" Stonebridge) búcsúzik ezzel az évaddal, egy kicsit talán túltolt heroizmussal a végén, de mindenképpen szépen.

8/10
.

Nem vagyok ilyen jó véleménnyel róla, Thaiföld után egyre cikibb lesz az egész. A finálé kimondottan kínos, amikor már az írók arra sem veszik a fáradtságot, hogy azt megmutassák, egy-egy veszett helyzetből végül is mi volt a kiút.

No meg a rendszámok... a gyerekeim révén eléggé képben vagyok rendszám ügyben, akaratlanul is figyelem őket: azért az szerintem gáz, hogy Svájcban nincs egy svájci rendszám sem, az autópályán magyar autóban utaznak, magyar autókat kerülgetnek, a katonai bázison (!!) és egy garázsban pedig szlovák dzsip áll. Ráadásul GW tartományú osztrák rendszám nincs... Mad

Igyekszem a héten bővebben is kifejteni.


Akkor ugyanúgy láttad, mint én, Thaiföld után szerintem sem egy nagy eresztés a cucc, de őszintén szólva eddig sem volt az. Az afrikás etapban voltak ennél gázabb dolgok is.

A rendszámokat egyébként én is figyeltem, mert nem hozzáértőként is látszott, hogy össze-vissza vannak Smile . Még olyat is kiszúrtam egyszer, hogy egy kocsira utólag, digitálisan rakhatták fel a rendszámot, mert pár képkockánál elfelejtették a CGI-t, így "alatta" simán látszott a magyar próbarendszám Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Keresztút / Kreuzweg   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyVas. Aug. 16, 2015 1:29 pm

.
Keresztút / Kreuzweg

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 15wjdwh

Az Artuval folytatott beszélgetésünk hatására előrébb vettem ezt a filmet, mert bár alapból is jó és erős filmnek tűnt, de a hangulat hiányzott hozzá, "nem voltam benne a témában". De ahogy érintettük a vallás témáját, a kíváncsiságom felerősödött, és engedtem a kísértésnek... ó, én vétkem, én igen nagy vétkem...

Akik nem olvasták volna Artu írását, azok egyfelől -ha nem ódzkodnak némi határozott valláskritikától- tegyék meg, másfelől csak röviden összefoglalom az ott leírt szinopszist: A tizenéves Maria a családja és az egyházi közössége által szigorú katolikus vallási neveltetésben részesül, noha például normál iskolába jár, ami állandó kockázatokat és fenyegetéseket rejt a lány hitére és erkölcseire vonatkozóan. Ez különösen akkor erősödik fel, amikor Maria a konfirmációjára készül, és a papjuk hatására gyökeret ver benne a gondolat, hogy úgy segíthet a beteg, néma kisöccsén, hogy ha teljesen tiszta életet él, és meghozva a legnagyobb áldozatot kéri Istent, hogy hozzon gyógyulást a fiúcskának.

A tecnikai része a filmnek tényleg nagyszerű. Néha szinte brutális, ahogy a 14 statikus kameraképen és a mindössze háromszor megmozduló kamerán keresztül mennyire kényszeríti a nézőt, egyfelől arra, hogy a szövegre koncentráljon, és ne kalandozzon el a figyelme, másrészt ezzel nekem azt is kifejezte, hogy a filmben bemutatott vallási dogmatizmus mennyire nem enged "kilengéseket", "eltereléseket", mert ugye "csak egy helyes út van". Nekem nem volt akkora újdonság ez az eszköz, ilyen volt a Gyerekjáték is, de ott teljesen mást fejezett ki, ott a merev előre nézés éppen egyfajta "félrenézés" volt, a mozdulatlanság remélt észrevétlensége. Hasonlóan érdekes volt a jelenetek és Jézus kereszthalálának párhuzamba állítása, de még a szinte olvashatatlanul apró betűk a főcímben is kifejezőek voltak, úgyhogy a rendezés, és az, hogy a stáb mennyire hitelesen játszott ennek megfelelően (a rossz memóriám mellett lenyűgöző azt nézni, ahogy a színészek több, mint tíz percig a szerepükben maradnak, még a gyerekek is, ahogy az is, hogy a papot alakító fickó mennyi szöveget tanult meg) mindenképpen elismerésre méltó. És hogy milyen is az a merev vallásrendszer, amit ilyen eszközökkel célravezető bemutatni?

Nos, rég láttam annyira gondolatébresztő, de közben iszonytató jelenetet, mint itt az első "állomás". Pedig csak egy hittanórát látunk, ahol a pap öt-hat tininek a konfirmáció jelentőségéről beszél, hogy ez miért kiemelt eseménye az életüknek, és hogy ez milyen kötelezettségeket jelent rájuk nézve. A gyereke arcán kevés érzelem látszik, de csillogó szemmel hallgatnak és válaszolnak a feltett kérdésekre... én meg pont úgy éreztem magam, mintha egyszerre lennék egy MLM-es termékbemutatón és egy szektagyűlésen. És a legjobb, hogy a papocska nem is a katolicizmust képviseli, hanem a saját kis szakadár szektájukat, akik még a Vatikán fennhatóságát is csak névleg fogadják el, mert szerintük a pápaságot manapság túlságosan befolyásolják a liberális és humanista (és egyben "természetesen" "sátánista") irányzatok, mert ők jobban tudják a pápánál is, mi kell Istennek. Jómagam eleve külön kezelem a hitet, a vallást és az egyházat, ahogy azt sem tartom ördögtől valónak, ha valakit a pokol rémképe vagy egy büntető és jutalmazó Isten ösztönöz arra, hogy jobb emberré váljon, ha enélkül ez nem menne... de hogy ami a képernyőn volt, az vegytiszta fanatizálás és a hatalom érdekében zajló manipuláció, azt egyértelműen kijelenthetem!

Nem tartozik szorosan a filmhez, de a Kreuzweg két olyan ponton ért ideget nálam, ami miatt az egészet kezelhetetlennek, értelmezhetetlennek és betarthatatlannak tartom, és ezek a bűn és az áldozat. Hogy a bűn esetében "eredendően" hátrányból indul mindenki, azt sem könnyen veszi be a gyomrom, de a "gondolatbűnözés" olyan dolog, amit Orwell is csak megközelíteni tudott. Aki azt hiszi, hogy a felmerülő gondolatait, az érzéseit és a vágyait irányítani tudja, és nem csak az ezek nyomán kialakuló tetteket, annak szerintem fogalma sincs arról, hogyan is működnek ezek a dolgok, és persze ez nem arra vonatkozik, amikor valaki kéjes örömmel fantáziál rendszeresen mindenféle "bűnös tevékenységekről". Tizenéves lányként viszont bármilyen jó érzés forrásához gyanakvással fordulni, csak mert megtetszik neki egy fiú... gondolom apu és anyu is kizárólag az Isten iránti elköteleződést vette figyelembe akkor, amikor kiválasztották egymást. Ugyanilyen fogalmatlanságot láttam az áldozat témakörében is, amikor is a pap azt ugyan elmondja, hogy az áldozat Isten figyelmének felkeltésére és engesztelésére szolgál, de a mértékről, a módjáról, a helyéről és az idejéről hallgat, így Maria tényleges iránymutatás nélkül hihette azt, hogy két kekszet "feláldozni" jobb, nagyobb, mint egy kekeszt, de még mindig nem annyira, mint egy egész zacskóval, vagy ha egyáltalán nem vesz magához semmit. Senki nem tartotta fontosnak elmondani, hogy a mértéktelenség bűnébe esni éppen úgy lehet az áldozattal is, ahogy a kevélységébe is, ha csak azért csinálja mindezt, hogy másoknál jobban figyeljen rá az Isten. Lehet, hogy ezek eretnek gondolatok, de talán a bűnöktől és az azokra "csábító" kockázatok elkerülésétől való állandó félelem és görcsölés helyett még az erkölcsösség szempontjából is célravezetőbb lenne legalább megismerni és felismerni azokat, hogy az ember, ha már akarja, tudja, hogy mit és miért kerül el, ahelyett, hogy minden obszcén, ami nem zsoltár... kivéve persze, ha az ember egy olyan "csodás" világról ábrándozik, ahonnan mindent kiírtottak a zsoltárokon kívül, hiszen akkor milyen könnyű és kényelmes a "választás"... De nem nagyobb küzdelem és dicsőség-e az, ha már valaki ebben keresi ezt a kettőt, ha nem pusztán elkerüljük a megmérettetést azzal, hogy nem hallgatunk Roxette-et, és nem szembesülünk az örömmel, amit a zene adhat, és az egyre nagyobb efféle öröm iránti kísértéssel, hanem hallgatjuk, és mégsem hentergünk össze fűvel-fával?

Sorolhatnám tovább a szexista-soviniszta (külön jó az a rész, ahol Maria arról beszél, hogy a nők miért nem énekelhetnek a gyülekezetükben férfiak előtt, ellenben miért nem baj, ha férfiak énekelnek nők előtt) és a hasonló bölcsességeket, amikben inkább láttam az egyházi hatalom növelésének és stabilizálásának eszközét, kontrollt a hívek felett a bűnökkel és a megváltás kegyével, mint a józan törődést a hívek lelki üdvével, de azt hiszem, ebből ennyi is elég volt úgy, hogy (még) nem túl sokan ismeritek a filmet... Emellett az, hogy az anya dührohamot kap, ha a lányának megtetszik egy fiú, és máris Maria a legnagyobb szajha széles e határban, egy Jezabel, hogy egy ilyen közösségben még a kereszténység más irányzatai is megvetés tárgyai, az elnézőbb egyházak, akik -micsoda fertő!- gospelzenét engednek be a falaik közé, és hogy miért is sátánista zene a Roxette, az már "csak" a fentiek következménye nálam. Illusztrációja annak, hogy az efféle szabályok, amik önmagukban talán nem is ébresztenek "gyanakvást", a mindennapi életben hogyan csapódnak le, milyen is a hétköznapi fanatizmus. Ahogy azt is bemutatja, hogy a vallások között sokkal kevésbé van az irányzatokban különbség, mint az, hogy azokon belül milyen elveket vallanak, milyen módszerekkel érik el a céljaikat. A Roxette-et sátánistának titulálni (mondjuk mert a "She's got the look" egyszerre esik a bujaság és a kevélység kísértésének "bűnébe") épp csak egy lépcsőfokkal van feljebb, mint fiatalokat ölni meg azért, mert focimeccset néztek vagy betiltani a hóemberépítést, mert az tiltott emberábrázolás és bálványimádás.

Spoiler:

Az első jelenet kb. 11 pont volt a 10-ből, és utána is akadtak erősebb szakaszok (mondjuk a gyónásos, a vacsorás meg az orvosos), de a stációk kényszerű szerkezete miatt a film néha hosszabbnak tűnt annál, amit a dráma megkíván, ami -különösen a befejezés miatt- szintén alárendelt szerepet játszik. Csak ezért nem éreztem jogosnak magasabb számot, de témájában kiváló darab.

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyVas. Aug. 16, 2015 1:46 pm

Niwrok írta:
.
Keresztút / Kreuzweg

Az első jelenet kb. 11 pont volt a 10-ből, és utána is akadtak erősebb szakaszok (mondjuk a gyónásos, a vacsorás meg az orvosos), de a stációk kényszerű szerkezete miatt a film néha hosszabbnak tűnt annál, amit a dráma megkíván, ami -különösen a befejezés miatt- szintén alárendelt szerepet játszik. Csak ezért nem éreztem jogosnak magasabb számot, de témájában kiváló darab.

8,5/10
.

Még többet is adtál rá, mint én. Wink

Köszi, hogy megnézted, s örülök, hogy hasonlóan értékes filmnek tartod. Nem egyszerű darab, nem is túlságosan ismert, de talán most majd többen bevállalják. Én annak ellenére gondolok rá jó szívvel vissza, hogy iszonyat távol áll tőlem mindaz, amit közvetít a mozi.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyVas. Aug. 16, 2015 2:01 pm

Niwrok írta:
.
The Act of Killing

Csak azt tudom mondani, hogy ha valaki eljut a 142. percig (rendezői változat), a "Born Free"-ig, és még ott sem kezd szentségelni és/vagy nem kell visszanyelnie a képletes hányingert, az előtt innen a távolból is kalapot emelek, mert sokkal nagyobb a tűrőképessége, mint nekem.

9,5/10
.

A majmok és az emberevésre gondolsz?? De hát az csak egy film, nem a valóság...  tongue


Jelentem, megnéztem. Akkora hatással ugyan nem volt rám, mint Rád, de valóban ütős téma. Ahogy időm engedi, öszedobok róla egy írást.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyVas. Aug. 16, 2015 4:03 pm

R2-D2 írta:

The Act of Killing

A majmok és az emberevésre gondolsz?? De hát az csak egy film, nem a valóság...  tongue
Jelentem, megnéztem. Akkora hatással ugyan nem volt rám, mint Rád, de valóban ütős téma. Ahogy időm engedi, összedobok róla egy írást.


Spoiler:
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Gotham S1   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyHétf. Aug. 24, 2015 6:01 pm

.
Gotham S1

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 30uwro0

Hiába a képregényhős-dömping a mozik mellett most már egyre inkább a tévében is, nem voltam akkora képregényrajongó sosem, hogy jobban el akarjak merülni ezekben, főleg most, ahogy már tényleg a legaljánál, az alig pár éves szuperhősfilm remake-jénél tartunk (ez lenne a frissen eltaknyolt Fantastic 4). Van egy-kettő, ami mondjuk legalább annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy észben tartsam, de amit egyetlenként mindenképpen látni akartam, az ez volt. Talán azért, mert Batman volt az, aki leginkább végigkísérte az életem, legyen szó akár az HBO-n vetített rajzfilmsorozatról, majd a Burton-Schumacher gyűjteményről vagy a Nolan-féle trilógiáról, de mostanában talán a játékként kijött Arkham-sorozat tetszett legjobban, egyre-másra villantva fel képeket Gotham zseniális történelméből és lakóinak eredetéről, mindenfajta kánon nélkül.

A Gotham egy eredettörténet akar leginkább lenni, amelyből kiderül, hogy a kis Bruce Wayne-t milyen hatások érték azt követően, hogy a közismert módon árvaságra jutott, amiknek köszönhetően bő egy évtizeddel később magára vette a denevéres védőruhát. Ehhez pedig kiváló táptalaj annak a Gothamnek a megidézése, amit az Árnyak Ligája oly kitartóan akart a saját mocskába fojtani, és aminek a velejéig ható korrupciójáról Ra's al Ghul olyan szenvedélyesen beszélt a Batman:Begins fináléjában. Ez a vonatkozása a sorozatnak egyértelműen remekül sikerült, hiszen majdnem minden jeleneten érződik annak az érdekhálónak a bűze, amiben a legutolsó közlekedési rendőrtől a rendőrfőnökön és a polgármesteren át a területeket egymás között már rég felosztó maffiavezérekig mindenki benne van, persze könyékig vájkálnak egymás zsebében, miközben nyájasan mosolyognak. Ebben a pókfészekben még a legbátrabbak is legfeljebb annyit tesznek, hogy lapítanak, ha már hasznot húzni nincs is gusztusuk, nehogy felhívják magukra a nagyobb vadászok figyelmét. Az utolsó cserkész ezen a szemétdombon a hadseregtől frissen leszerelt Jim Gordon, akinek legalább annyit kell fékeznie a korrupt kapcsolatokban és módszerekben élen járó társát, mint amennyit a bűnözők üldözésére vagy a Bruce úrfinak tett ígéret betartására szán, de -legalábbis látszatra- ő sem maradhat teljesen tiszta, különben túl hamar nyelné el a valódi mocsok... a csatornában. Addig pedig a nyomozhat a maffiaháború esetei mellett nem egyszer azok után a gothami polgárok után, akik -megunva a szennyet- a maguk eszközeivel akarnak tenni a város megtisztítása érdekében, így az önbíráskodó és önjelölt "hősök" kora sokkal előbb eljön, minthogy Bruce először mondaná ki, hogy "denevér".

Ezt a gothami bűnügyi sorozatot színesítik kezdetben azok a karakterek, események, nevek, amiket a jelenleg rendelkezésre álló, bőséges Batman-univerzum hatására mézesmadzagként a forgatókönyvírók el tudtak szórni. Nem mindegyiknek van nagy jelentősége, de persze a rajongók megőrülnek érte, és valóban ad egy különleges hangulatot az egésznek, ahogy utalnak rá, hogy a szobanövény mögött elbújó kislány lesz valamikor Méregcsók, vagy hogy a kollégáit sokszor a találós kérdéseivel fárasztó rendőrségi helyszínelőben a néző felfedezheti Rébuszt, persze a torzonborz frizurájú, hajléktalan, ügyes és kiváncsi tolvajlányra sem véletlenül erőszakolták rá a Cat becenevet, de ugyanúgy árulkodó lehet egy szélesebbre húzott vigyor... és így tovább, szinte az összes "lénnyel", "dologgal", akivel/amivel Batman valaha is kapcsolatba került. A későbbi Pingvin, Oswald Cobblepot kapja a legtöbb figyelmet, ahogy az egyik maffiavezér, Fish Mooney csicskájából akarja kevés gátlással felküzdeni magát azzá a gengszterré, aki majd egyszer lesz belőle. Így viszont ugye még nincsenek Gothamben jelmezes szociopaták, belőlük még nem lehet sztorit építeni, ezért inkább egy színpadias-jelmezes maffiafilmnek tűnik sokszor az egész.

Mivel sok ihletője volt a sorozatnak, és mert Batman története évtizedeket ölel fel, és a stáb ezekből válogatott ki elemeket, a hangulatra és a látványvilágra a legminimálisabb kifejezés az "eklektikus". Talán a játék stílusához van a legközelebb, de az is inkább csak gótikusan modern volt. Itt viszont minden további nélkül előfordulhat, hogy a szereplők zsebében mobil lapul (pár évvel ezelőtti, kinyithatós modellek), az autójuk a 70-es, az öltözékük az 50-es éveket idézi (kivéve Fish Mooneyét, a ruhatára tisztára a 40-es évek revüdivatja mindenféle vörös-fekete prémekkel és arannyal) de közben még dívik az írógép, amit a 30-as években jellemző módon, sorokba rendezve használnak a korabeli irodisták. Bár van egy kóbor monitor a rendőrségen, ritkán látni, hogy bárki is számítógépet használna, a jó öreg iratszekrényes-aktás módszer az általánosan elfogadott, és mindehhez még hozzájön, hogy az épületek sem igazán modernek, inkább valahol a századforduló és az iparosodás környékének művészetében rekedtek meg. Minderre a legjobb példa a GCPD, a rendőrség épülete, ami kb olyan, mint egy gyárépületből átalakított templom, tele hatalmas üvegablakokkal, vaskerendákkal és sötét festékkel. Amennyire furcsának találtam ezt az egyveleget az első pár részben, annyira megkedveltem később, mert nekem ez sokkal inkább illik Batmanhez, mint az a steril realizmus, amit Nolan próbált a trilógiája 2. és 3. részében megvalósítani, és bár akkor is hiányoltam a képregényes stílust, most éreztem meg igazán, hogy mennyire. Pedig a realizmus éppen adott is lehetne, Gotham alapja ezúttal ugyanis New York, csak hozzáhegesztettek ezt-azt, és átszínezték, hogy komorabb legyen.

Ezekre az alapokra épülve a Gotham nagyszerű sorozat lehetett volna... Nem világmegváltó, mert bármennyire is szerettem mondjuk az animációs filmet, de hasonló módon szerettem például a Lois és Clark sorozatot is akkor, ami mai szemmel nézve igencsak gagyika szegénykém... a Gotham meg néha csak annyival jobb a Lois és Clarknál, hogy húsz évvel később készült, magasabb technikai színvonalon, de alig valamivel összetettebben. Ezért volt az, hogy az elsődleges érzésem az évad első felének nézése közben nem a kíváncsiság volt, az elégedettség vagy a szórakozás, hanem valami megkopott nosztalgia. Mint amikor az ember évtizedekkel később újrakóstol egy ételt, amit akkoriban szeretett. Most már jobban feltűnik, ha a színészek csak ripacskodnak, ami valahol érthető, hiszen Gotham világa sok wannabe-jelmezes szuperhős és szupergonosz pszichopata melegágya, és mindenki zakkant kicsit. Bármennyire is jó például Jada Pinkett Smith vagy Robin Lord Taylor (a Hal és a Pingvin) játéka, rajtuk kívül kevés emlékezeteset tudnék mondani, Ben McKenzie Gordon szerepében meg már inkább a negatív skálán van néha, olykor híján mindenfajta természetességnek. Közben vannak olyanok, akikkel még ehhez képest is átestek a ló túloldalára, mint például Mrs. Kapelputtal, aki olyan, mint egy kiöregedett, dilinyós orosz baleria Beetlejuice élőhalottjai között. Az eseti ügyek párszor gyengék, és ezt az évadon végigvonuló nyomozás sem tudta kitölteni, mert az meg attól függ, hogy Cat éppen hajlandó-e elfogatni magát a rendőrökkel vagy sem, és tisztán látszik, hogy az évad közepe csak időhúzás, kitérő az újranyitott Arkhammal, ami megint csak nem jött be maradéktalanul, bármennyire is tetszett maga a helyszín.

Arra a mélyrepülésre viszont, ami a félévadzáró után indult el, egyszerűen semmi nem készített fel; mint amikor a denevér agyvérzést kap alvás közben. Először az tűnt fel, hogy epizódokon keresztül nem történik semmi: Gordonék nyomozásai egyre kevésbé érdekesek (talán a cirkuszos a legjobb, de még egy olyan zseniális figura sem képes menteni a helyzetet, mint a Madárijesztő, pedig abban aztán lett volna lehetőség!), Barbara a csajokkal divatbemutatózik, amikor az ottlétüknek eleve nincs értelme, Bruce Alfreddal borozgat, és azt is vagy ötször kell tök egyforma jelenetek keretében végignézni, hogy Pingvin mennyire nem tud mit kezdeni a rábízott lebujjal... A sima érdektelenség azonban még nem elég, egy tüdőlövéssel le is terítik az írók ezt a szerencsétlen sorozatot! A legnagyobb ballaszt az a hülyeség Fish-sel meg a Babakészítővel a szigeten, aminek szemétre való minden perce! Szent szar, hát mi köze van annak Gothamhez?! Majdnem olyan rossz, mint a szanatóriumba küldött Batman a Sötét lovag - Felemelkedésben! Ezektől együtt vagy öt részig egy helyben topog a sztori, a Batman-vonalat és a bandaháborút szinte teljesen hátrahagyva egy zavaros és buta kliséhalmazzá változnak az epizódok, hogy aztán az évadzáróban jól összegubancolják az előguberált szálakat. A végén olyan legalja dolgokkal ment már a sorozat az idegeimre, mint Cat és még vagy fél tucat szereplő teljesen értelmetlen meghasonulása (amikor Falcone a végén bejelentette azt, amit, majdnem felrúgtam a kisasztalom!), a Szürke 50 árnyalatának szemérmetlen lenyúlása, és az ötlettelenség csimborasszójaként az, amin a True Detective 2. évada is sokaknál elvérzett: a perverz sznobok titkos orgia-bulijának bemutatása. A keserű nosztalgia szép lassa eloszlott, mint a köd, és a -stáb részéről és az én szempontomból is- túl soknak tűnő 22 résznek a végén egy dolog maradt: a megkönnyebbülés. Az pedig majdnem mindennek a halála...

Többet írtam a Gotham pozitívumairól, mert az elején igencsak tetszett. Egyszerre volt látványos, a mindent átszövő korrupciója miatt érdekes, és közben nosztalgikus a régebben nézett hétvégi/délutáni sorozatok és a Batman-univerzum felé. Az elején, az első felében bőven 8-as környékében gondolkodtam, de ha nem kecsegtetne a következő évad egy Rébuszosabb Nygmával, további Batman-szereplőkkel, a frissen felfedezett denevérbarlanggal, meg azzal, hogy amit eddig elb*sztak, azt már nem b*szhatják el még egyszer, hát én bizony kaszálnám ezt a denevérguanót a picsába! Így valószínűleg kap még egy esélyt jövőre, ha az Arkham Knight meghozza hozzá a kedvem...

6/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 EmptyHétf. Aug. 24, 2015 6:14 pm

Niwrok írta:
.
Gotham S1

Többet írtam a Gotham pozitívumairól, mert az elején igencsak tetszett. Egyszerre volt látványos, a mindent átszövő korrupciója miatt érdekes, és közben nosztalgikus a régebben nézett hétvégi/délutáni sorozatok és a Batman-univerzum felé. Az elején, az első felében bőven 8-as környékében gondolkodtam, de ha nem kecsegtetne a következő évad egy Rébuszosabb Nygmával, további Batman-szereplőkkel, a frissen felfedezett denevérbarlanggal, meg azzal, hogy amit eddig elb*sztak, azt már nem b*szhatják el még egyszer, hát én bizony kaszálnám ezt a denevérguanót a picsába! Így valószínűleg kap még egy esélyt jövőre, ha az Arkham Knight meghozza hozzá a kedvem...

6/10

Köszi az írást, olvasni szokás szerint jó volt, de nekem Nolan Batmanjén kívül ezen világ minden egyes rezdülése fájdalmas. Már a Schumacher-Burton filmeknél is az volt... e szempontból kész csoda, hogy egyáltalán beültem anno a Batman: Beginsre!. peace

Úgyhogy én eztet nem nézem meg (mint ahogy a Marveleket sem), helyette most Better Call Saul megy esténként itthon. Smile
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 51 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Vissza az elejére 
50 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 26 ... 49, 50, 51 ... 58 ... 66  Next
 Similar topics
-
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: