Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Niwrok írásai 1.0

Go down 
+5
Weide
Mr. White
Remo
R2-D2
Niwrok
9 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 25 ... 46, 47, 48 ... 56 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Hannibal S2   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptyHétf. Jún. 15, 2015 10:21 am

.
Hannibal S2

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 30w6mu8

Ahogy egy rövid kommentben már jeleztem, a Hannibal nekem még mindig az a sorozat, ami bármilyen minőségi is, hiába rágom, se lenyelni, se kiköpni nem tudom. Mintha azt várnám, hogy a bizarr gyilkosságok, a zene, Will és Hannibal párviadala, a pszichológiai eszmecserék vagy a művészi beállítások egyszer összeállnak, és élvezni kezdem, amit úgy érzem, élveznem kellene, és az én hibám, hogy nem tudom. Így meg marad régi bölcsek nagy mondása: a legnagyobb hülyeség újra és újra ugyanazt csinálni, várva, hogy egyszer más lesz az eredménye.

Végülis ezt mégsem mondhatom, mert a Hannibal nem csak ugyanazt a helyzetet próbálja továbbgöngyölíteni, hanem alapjaiban változik meg Hannibal és Will kapcsolata és a helyzete is. Most már Will nem beteg, akinek az agyvelőgyulladás-tüneteit a doki kénye-kedve szerint fokozza, és teszi Willt a teveszméinek foglyává, hanem tényleges fogoly, megvádolva és gyógykezelésre küldve, aki hiába van tisztában Hannibal valódi természetével, tenni ellene keveset tud. Ez már igazi párviadal, ahol csak azért nem modhatom, hogy nem válogatnak az eszközökben, mert épphogy a válogatás adja meg az egymás iránti morbid tiszteletet. Ez ez egyébként nagyon jó, új szín a sorozatban, hogy Will és Hannibal beszélgetéseit nem ködösíti el előbbi betegsége, hanem két teljesen rideg, brilliáns és manipulatív elme tud csevegni akár egymás haláláról is vagy az elkövetett tetteikről, és jó pár dolog ezekből nagyon átjött: Will ellenállása, hogy Hannibal kihúzza belőle az igazságot, a kétségbeesése, ahogy az erőszak egyre inkább eluralkodik rajta, és hogy ezek kimondásával csak még tehetetlenebb és eszköztelenebb. Will ezért egyedül kevés, vert helyzetből kéne úgy szövetségeseket gyűjtenie, hogy már a kétkedés luxusát is kevesen engedik meg maguknak, miközben Hannibal, kihasználva Will megüresedett helyét, egyre közelebbi kapcsolatot és érzelmi elköteleződést alakít ki, akivel csak lehet, hogy ez így is maradjon. A legjobban Dr. Chilton személyiségének alakulása tetszett, ahogy a nagyképű és becsvágyó doktorban állandó harcot vív a hatalomban megtestesülő erő és az azzal járó veszély... és akkor ezzel nagyjából végére is értem azoknak a dolgoknak, amit a Hannibal második évadával kapcsolatban újszerű pozitívumként éltem meg. A többihez a húsklopfolót tartanám a stílszerűnek...

Szóval Jack helyzetét még csak értettem, mert azt legalább előkészítették az előző évadban, igaz, azt elég kínosnak találtam, hogy Mrs. Crawford ezen részeken kívül egyszer sem bukkan fel. Alanát viszont nem tudtam hova tenni, de szerintem az írók sem, így aztán ki kellett találni valami blődséget, hogy egyáltalán a történetben tudják tartani. És nem ő az egyetlen: Freddie Lounds és más, korábban "eltűntetett" szereplők is a bűvészkellék szerepét játsszák;eltűnnek, feltűnnek, néha löknek a történeten, de egy epizóddal később már pufff, csak füst marad. Ez főleg akkor volt gusztustalan, amikor az évad közepén történt a kihallgatószobában, ami történt, a következő részben meg egy szó említés nincs róla, vagy arról, hogy a részvevőkkel mi lett. Hogy ne legyen szem előtt a karakterek bábként rángatása, megint jönnek a nyomozások, amiből talán a "szemest" sikerült érdekesnek találni, a többi viszont egyre dühítőbben csak arra szolgált (főleg a mézes, amit egyenesen utáltam, mert ott még az a kis áthallás, kis párhuzam sincs meg, ami a többiből többé-kevésbé kiérződik), hogy elterelje a figyelmet arról, hogy itt valami rohadtul hiányzik... itt egy szerv, ott bármilyen összefüggő történet. Aztán amikorra már szinte az előző évad fél stábja eltűnt, az évad felénél végképp szétfeslett nekem az egész... Vergerékkel. Készséggel elhiszem, hogy ők valahogy kötődnek a filmekhez, így az ő történetük afféle utalás-gyűjtemény, egy flashback... ennek hiányában viszont én csak egy otromba tölteléksztorit láttam, ami nem elég, hogy semmifajta érdeklődést nem váltott ki belőlem az egyre betegebben alakuló események miatt (ezúttal hadd plagizáljak én: soha nem éreztem még ennyire helyénvalónak a "bolondokat a bolondokházába" szöveget, de aztán a szende kis Margotot is, nem csak hisztérikus Masont!), de mérhetetlenül zavart, hogy erre a "disznóságra" megy el az idő...

De még mindig nem a legjobban... Azt már az első évadnál is elmondtam, hogy ami a sorozat vizuális-művészi részét illeti, az minden elismerést megérdemel. Fantasztikus beállítások, sokféleképpen értelmezhető párbeszédek (néha feltűnt, ahogy már Crawford sem pontosan tudja, hogy Will és Hannibal kiről beszél), lenyűgőző kellékek sokasága szinte egy mozgó galáriává tették az epizódokat... és a tempó is kb. ehhez igazodott, amivel egyre inkább átestek nálam a "szarvas" túloldalára. Vevő vagyok én a kitartott képekre vagy a lassításokra, ha azok mondjuk a feszültséget hivatottak növelni, de ami itt van, attól ez csak abban nyilvánult meg, hogy vagy felbasztam magam rajta, vagy egyszerűen halálra untam magam közben. Már Will pecázásait, kis "elmeneküléseit" és tréningjeit is tudtam túlzásnak érezni, de az ilyenek egyre gyakoribbak és hosszabbak lettek, azzal a tetőponttal, amikor öt percen keresztül ment egy művészieskedő szoftpornó, én meg elküldtem a bárcás anyjába a rendezőt (figyeltem, a "kockás" Vincenzo Natali az). És ahogy mondtam, legalább ennyire rühelltem az ügyek szemérmetlen hatásvadászatát is, amik persze, rohadt jól néznek ki időnként, csak nincs mögöttük semmi, azon az igyekezeten kivül, hogy a néző le legyen sokkolva, hogy dülledjen a szeme ezerrel, és ez az erőltetés ilyen szinten már nagyon zavart. A fás, az üveglapos így leginkább közönyre, a szemes és a vadállatos némi érdeklődésre (utóbbi azért, mert a fickóra először azt hittem, Moriatry az a Sherlockból), a lovas enyhe, a mézes erős utálatra talált nálam, a legerősebb reakciót így az égetett hullás eset váltotta ki belőlem, a "shivás" része ugyanis annyira idétlen volt, hogy már harmadszor báboznak és szobrászkodnak ugyanazzal a hullával, hogy azt egyszerűen kinevettem. És ha van dolog, amit egy ilyen Hannibal-típusú sorozat nem él túl az összes düh és unalom mellett sem, az az, amikor röhejessé válik... és akkor még hol volt a "Shiva szarvas"... Úgy gondolom, amíg az első évad okkal volt szürreális, hiszen a beteg Will szemével láttunk, itt ennek már semmi szerepe nincs, csak a parasztvakítás.

Arra mindenképpen jó volt a Hannibal megnézése, hogy tudjam, ilyen különlegességek is vannak a tévés étlapon. Észben fogom tartani, hogy legyen hova nyúlni, ha gusztusom lenne az efféle ízvilágra a következő évad(ok) keretében... de hacsak nem erősebb lesz bennem a további próbálkozás kihívása, mint a józan eszem, azt hiszem, az nem mostanában fog megtörténni.

6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptyHétf. Jún. 15, 2015 12:18 pm

Niwrok írta:
.
Hannibal S2

Arra mindenképpen jó volt a Hannibal megnézése, hogy tudjam, ilyen különlegességek is vannak a tévés étlapon. Észben fogom tartani, hogy legyen hova nyúlni, ha gusztusom lenne az efféle ízvilágra a következő évad(ok) keretében... de hacsak nem erősebb lesz bennem a további próbálkozás kihívása, mint a józan eszem, azt hiszem, az nem mostanában fog megtörténni.

6,5/10
.

Sajnálom... Crying or Very sad

Mindenestre nekem úgy jön le, hogy ha én a harmadik évadot utálni fogom, akkor midenképp nézd meg, de ha ismételten bejön, akkor kár vele próbálkoznod. hmmm
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptyHétf. Jún. 15, 2015 12:58 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
Hannibal S2

Arra mindenképpen jó volt a Hannibal megnézése, hogy tudjam, ilyen különlegességek is vannak a tévés étlapon. Észben fogom tartani, hogy legyen hova nyúlni, ha gusztusom lenne az efféle ízvilágra a következő évad(ok) keretében... de hacsak nem erősebb lesz bennem a további próbálkozás kihívása, mint a józan eszem, azt hiszem, az nem mostanában fog megtörténni.

6,5/10
.

Sajnálom... Crying or Very sad

Mindenestre nekem úgy jön le, hogy ha én a harmadik évadot utálni fogom, akkor midenképp nézd meg, de ha ismételten bejön, akkor kár vele próbálkoznod. hmmm


Ne sajnáld Smile . Érdekes sorozat volt, nem bánom, hogy láttam, csak nekem nem jött be, és nem annyira izgulok a folytatásra. Bár ha úgy változik megint a sorozat, ahogy sejtem, akkor még talán jobb is lehet. Vagy ezt csak a "további próbálkozás kihívása" mondatja velem Smile ?

Spoiler:

Egyébként meg: Bryan Fuller a harmadik évadról
"Romantikus horror elemek"... Gondolom, már előre csorog a nyálad Smile  Razz .
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Jurassic World   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptyCsüt. Jún. 18, 2015 10:37 pm

.
Jurassic World

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 33kyd84

- Akkor most bemegyünk megnézni, hogy futkos a sok hülye a dínók között!
- Na persze, de ha lenne ilyen park, te is elmennél, mi?
- Naná! Egy ilyet megépíteni az igazi hülyeség, nem odamenni nézelődni!


Mi ezzel a kis párbeszéddel léptünk be a Jurassic World ajtaján, és élveztük ki onnantól gyakorlatilag minden percét, a park lenyűgőző látványosságait éppúgy, mint később a menetrend szerint érkező futást meg a sikítást. A történetet nem az egyedi fordulatok teszik emlékezetessé (bár de, egy azért kicsit meglepett, az "álcás"), hiszen kb. az Amerikai nindzsa 2.-nek is volt ennyi és ilyen sztorija, még ha a "poénjai" nem is voltak ilyen jók (itt a "bocs, van pasim" tényleg vicces lett). Az, hogy a karakterek legalább annyira műviek, mint a CGI-vel készült dínók, igazából fel sem tűnt, hiszen csak szemnek és fülnek kellettek, amin keresztül a néző lát és hall. Éppen ezért nagyjából mellékes a színészek "nagysága", mondjuk hogy Omar Sy is mennyire lépett be ezzel a nemzetközi porondra; szerintem amit kellett, azt mind hitelesen hozta. Csak kellenek a család szétszakadása miatt aggódó gyerekfigurák, akik bejárhatják a parkot és felülhetnek az Aquapark lelátójára vagy be a Gömbbe, kellett egy menedzser-kékharisnya, aki PR-osként összeköti a látogatókat a színfalak mögött folyó eseményekkel, és kellett egy domináns, de azért aranyszívű macsó, aki ha kell, élő lelkiismeret, de akár a dinók között is motorozik, vezérként a falkája élén. Meg persze színesítésre cinikus geek, még cinikusabb és kapzsibb tudósok és katonák, akik akkor is képesek behajítani a szart a ventillátorba, ha az egyébként a maga abszurd módján még el is működgetne.

Igen, ugyanis ezt a parkot és a filmet nem csak Hammond szelleme lengi be, hanem az én személyes örömömre Malcolmé is. A szkeptikusé, aki mindenféle örömködés és a látványra dülledő szemek közé is azért csak oda tudta pörkölni a kérdést, hogy tényleg a legjobb ötlet-e egy lottóhúzós gömbbel 25+ tonnás élő hústömegek között lavírozgatni, a látogatókra bízva az útvonalat, hogy mi van mondjuk akkor, ha Flippy egy kicsit elvéti az ugrást a "jutalomfalatért", hogy a madárháznak tulajdonképpen mi is volt a koncepciója, hogy miért egy lomha agyú és lábú fánkfaló kezében vannak bizonyos gombok és kártyák, és akkor még el sem jutottunk a kotyvasztgatásig és a mindenféle falak magasságáig. És nekem ez még talán jobban be is jött, mint a park, ezt én sokkal érdekesebbnek találtam (a regényben is Malcolm volt a kedvenc figurám), és amiért igazán karcol a többször is elmondott "Nem tanulunk semmiből", és ami a CGI-dínóorgia mellé adott egy kis állandóan a háttérben zúgó feszültséget. Mert ha már az ember arra a bolondságra adja a fejét, hogy triceratopszogolni akar, akkor legalább miért nem próbálja azt úgy, ahogy már egyszer-kétszer elmagyarázták neki, hogy kéne, csak hogy legalább a látszatja meglegyen a biztonságnak, és ne csak egy valag szerencse tartsa össze a prekoncepciók düledező halmazát. De nem... azért itt nagy megelégedésemre nem voltak annyira szemérmesek, rendesen kapják a nézők az arcukba a vért, hátha végre csak megtanulják, hogy nem csak a medve, hanem a dínó sem játék, ahogy sok minden más sem... Mondjuk abban például erősen bízok, hogy az állatsimogató koncepciója az ebben a filmben történtekkel végleg megbukik, és legközelebb (ekkora bevételi rekordokkal gondolom már a dátumot is behúzták a naptárban) már inkább a másik vonalat viszik tovább... Na, az lesz ám csak az Amerikai dínónindzsa Smile ...

Addig viszont itt van ez a tényleg lenyűgöző park, akár annak publikus látványosságairól van szó, akár a háttérben zajló kis lövöldéről. Nekem "hűha" volt mind a kettő. A parkos rész azért, mert tényleg megadta egy oda látogató élményét, fent ülve a kisvasúton lenézni az alant szaladgáló hüllőkre vagy suhanni a Gömbbel bárhol, a másik oldalon meg a tökéletesre tenyésztett gyilkológép a mindenféle "mellékhatásaival", mert ugye csak úgy összeöntünk mindenfélét, mintha az, amit a természet kitalált, már nem elég veszélyes, miközben látogatói szinten tényleg nem, hiszen "dínó, nagy ügy, tegnap is így nézett ki". A dinók és környezet animációját így csak dícsérni tudom, biztosan a mai csúcstechnológiát képviselik, és szerencsére elég változatosak, illetve alkalmuk van más képességeiket is bemutatni. Mert ugye leszólhatjuk a becsvágyat és az állandó újdonság hajszolását, de nézőként már egy filmben is elég unalmas lenne, ha ugyanaz a dínó ugyanazt csinálná a 10 percben, mint a 110.-ben, nem Smile ? Az emberek meg olyan gyagyák voltak, mint amennyire ilyen helyzetben lenniük kellett, meg amilyenek egyáltalán lehetnek, ha egy kétemeletes fogsor kitárul előttük, legfeljebb a katonáknál furcsálltam, hogy nem red-dotot használnak, hanem lézercélzót, ami ugyan látványosabb, de legalább annyira órmótlan is egy ilyen harci helyzetben.

Én ugye nem vagyok rajongó (de jó olyanokat olvasni, akik azok), így csak az elsőt láttam párszor, a másodikat valószínűleg nem, a harmadikat meg biztos nem, így annyi hivatkozást nem vettem észre, mint a szakértők, de ezt a fajta átkötést mindig szeretem. Mégiscsak ugyanazon a szigeten vagyunk, és a rajongók kielégítése mellett is ötletes, ahogy igazából ugyanazt látjuk, csak egy húsz évvel fejlettebb technológiával és egy húsz évvel későbbi vásárlói-látogatói elvárással. Ahol már nem elég a plüss meg a színes üveg, hanem hologram kell meg interaktív tapimonitor. Vagyis a kielégíthetetlen "hűha" Smile ...

Annak idején azt olvastam a Jurassic Park egyik kritikájában "Ha ezt így a híradóban látom, besz*pom!", mármint a szúnyogos-genetikás dolgot. Azt kell mondanom, ha az emberiség képes lenne a dinókat újrateremteni, én is besz*pnám, hogy elkezdenének efféle "üzleti lehetőségek" után kutakodni velük kapcsolatban, és el is várnám, hogy az kb. így végződjön. A legnagyobb mese így nekem Claire ominózus cipője volt, de nem az, hogy hogy bírja lefutni benne a dínót, hanem hogy hogy nem rohad le a lábáról a magas sarkú fél nap futkorászás és sárban cuppogás után Smile ?! Az volt az egyetlen dolog, amit nem sz*ptam be... és azért ez egy őslény-élményparkos film esetében elég nagy szó, nem Smile ?

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptyCsüt. Jún. 18, 2015 11:00 pm

Niwrok írta:
... tényleg a legjobb ötlet-e egy lottóhúzós gömbbel 25+ tonnás élő hústömegek között lavírozgatni...

... mivan mondjuk akkor, ha Flippy egy kicsit elvéti az ugrást a "jutalomfalatért"...

... nem csak a medve, hanem a dínó sem játék...


Gratula! Szórakoztató írás született!!!  Laughing

Ezt ezúttal Te picit jobban élvezted mint én, de nekem sem volt vele különösebb bajom. A nyári parkozáshoz mindenestre kedvet csinált: rengeteg elem visszaköszön belőle a valóságban is. Dínók nélkül.

Hogy én elmennék-e egy ilyenbe? Nem tudom, de ha igazoltan nincs T-Rexük, Velociraptoruk meg I-Rexük, akkor biztosan.  Wink



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptyPént. Jún. 19, 2015 12:18 am

R2-D2 írta:

Gratula! Szórakoztató írás született!!!  Laughing

Ezt ezúttal Te picit jobban élvezted mint én, de nekem sem volt vele különösebb bajom. A nyári parkozáshoz mindenestre kedvet csinált: rengeteg elem visszaköszön belőle a valóságban is. Dínók nélkül.


Köszi Smile .

A "nekem sem volt vele különösebb bajom" inkább némi nyammogós fanyalgásnak hangzott a szádból, de értem én, hogy neked most még fél évig kb. minden savanyú lesz kicsit, bármi is lesz az, ami nem egy messzi messzi galaxisban játszódik Razz . Te már másra öltöztetted ünneplőbe a szíved Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptyPént. Jún. 19, 2015 1:03 am

Niwrok írta:


A "nekem sem volt vele különösebb bajom" inkább némi nyammogós fanyalgásnak hangzott a szádból, de értem én, hogy neked most még fél évig kb. minden savanyú lesz kicsit, bármi is lesz az, ami nem egy messzi messzi galaxisban játszódik Razz . Te már másra öltöztetted ünneplőbe a szíved Smile .
.

Tiltakozom!!! tongue

Nem is igaz. Egészen biztosan lesz, ami tetszik addig is... csak most a JW kapcsán nehezebben mentem el az újabb panelkonstrukció mellett.

Két nappal korábban megnéztem a JP-t, lehet, nem kellett volna.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: TURN - Washington's Spies S1   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptySzomb. Jún. 20, 2015 2:16 pm

.
TURN - Washington's Spies S1

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 2lsiqt2

Függetlenül attól, hogy soha el nem fogyó tömeget képeznek előttem a megkezdett vagy ajánlott sorozatok, azért a próbálgatás, a felfedezés ugyanúgy ott van az igényeim között, és mértékkel, de próbálok válogatni a frissen induló sorozatok között is. A TURN mellett Jamie Bell szereplése szólt, a jónak tűnő történelmi krimi-drámás sztorivezetés, illetve az, hogy a Kossuthkifli a fantasy szállal eléggé lelombozott. Én egy egyszerű, hellyel-közzel hiteles történelmi kalandfilmet szerettem volna "csak" látni, mint amilyen mondjuk a Cinkos vagy a Lincoln (itt és itt ugye) volt, mert azért lenne nem kevés potenciál a magyar történelemben, akár a szabadságharcban is, de így az amerikai függetlenségi háborúval és az az alatt szervezett és működtetett kémhálózattal kellett "beérnem". Soha rosszabb "beérést", de megint csak az jött le, hogy a két kezem összetenném, ha Magyarországon is készülne legalább egy ilyen.

Abe Woodhull másra sem vágyik, mint hogy káposztatermesztőként el tudja tartani a feleségét és a fiát a New Yorkhoz közeli Setauketben, a szülőfalujában, de ez egyre lehetetlenebb feladatnak tűnik. Ahogy a faluban állomásozó vöröskabátosok egyre többet engednek meg maguknak -mármint annál többet, hogy a templom környékét átalakították helyőrséggé, az épület maga pedig egyszerre lett hivatal és istálló-, Abe falujából is sokan lépnek be George Washington seregébe. Akár családon belül is okozhat ez a helyzet szembenállást, és Abe-nek sokszor a royalista apja és felesége (Mary), valamint a patriótákkal szimpatizáló volt menyasszonya (Anna) és több gyerekkori barátja között kell egyensúlyoznia. Több szerencsétlen véletlen (egy elfajuló kocsmai verekedés, kártevők pusztította termés, egy csempészút és egy gyanús körülmények között lezajlott gyilkosság) miatt végül Abe vállalja a barátai, Ben és Caleb által rábízott feladatot, azaz hogy álcaként felesküszik az angoloknak, de csak hogy információkkal láthassa el Bent. Azt persze ekkor még ő sem tudhatja, hogy a változó harci helyzetek, árulók, más kémek és az otthoni viszonyok szőtte hálóban ezt meddig és milyen sikerekkel csinálhatja.

Noha eredetileg is voltak ismerős nevek a sorozatban (mondhatnám, hogy megint az Assassin's Creedről van szó, de a III.-at inkább elfelejteni szeretném), de csak némi utánajárással derült ki, hogy szinte az összes főbb szereplőt valós személyről mintázták, és amennyire az elvárt drámaiság engedte, a történelmi hűséghez is ragaszkodtak. Az, aminek a kialakulását lehet végig követni a TURN-ben, Culper Spy Ring néven szerepel az USA történelemkönyveiben, de hosszú az út addig, amire egyáltalán neve lesz ennek. Addig például egy rakás szereplőt be kell mutatni, és ahogy Abe küldetéséhez egyre kevésbé volt elég egy száradni kirakott fekete alsószoknya, úgy kezd egyre több szálon mozogni a történet, amibe éppúgy beletartozik az angol hírszerző John André által beszervezett színésznő, a Rangerek parancsnokaként az angolok oldalán harcoló Robert Rogers személyes elégtétele, de még pár korábbi rabszolga is, és ez még azelőtt, hogy Washington emlékezetes átkelése a jeges Delaware-folyón megtörtént volna, ami után (a téli időszak abban az időben hagyományosan a fegyverszüneté és a kivárásé volt) igazán felpörögnek az események. Főleg mert a setauketi helyőrséget vezető Hewlett őrnagy passzivitása egyre inkább felhergeli a rebellis mételyt mielőbb és minél véresebben eltakarítani igyekvő Simcoe századost, aki egyre inkább a maga kezébe veszi a helyzet irányítását, aminek aztán olyan katartikus jelenetek lesznek az eredményei, mint a "kémes négyes" találkozója a kocsma pincéjében. És nem csak róluk van szó, néha az is kellemes meglepetés volt, hogy akár egy Setauket méretű városkával összefüggésben is hányan kémkednek, titkolóznak és szervezkednek, és azon már csak nevetni tudtam, hogy egy egyszerű varrókör hölgytagjai is milyen vérprofi módon szerzik meg az információkat kevésbé figyelmes más hölgyektől két öltés között.

De a történelmi képeskönyvön túl is akadtak érdekes dolgok és elgondolkodtató részek. Setauket kisebb tanulmánya annak, hogy milyen hatással van egy közösségre a megszállás vagy akár az, ha két szembenálló fél között rekednek az egyszerű polgári lakosok. Hogy milyen könnyű kifosztani bármilyen ürüggyel azt, aki felhívja magára a figyelmet, de ugyanakkor az is, hogy ez a kiszolgáltatottság hogyan termeli újra önmagát a lázadók tekintetében, és mivel a háborún jól lehet nyerészkedni, nem mindenki érdekelt abban, hogy gyorsan vége legyen... Persze egyik sem egetverő újdonság, de ez is benne van a TURN-ben. Drámai szempontból, bár sok kis élettörténet vagy személyiségrajz megfordul a filmben, legmélyebb mégiscsak Abe-é, akinek a kémek örök terhét kell cipelnie, azaz hogy a kettős játék miatt védenie kell a társait, de úgy, hogy ez a védelem ne tegye gyanússá. Ez pedig van annyira nehéz, hogy Abe nem is tudja magában tartani, és mindkétszer magát sodorja veszélybe vele (és emiatt kb. ezek is lettek a sorozat legerőltetettebb és legösszecsapottabb szálai).

Remekül megcsinált, hiteles díszletekkel, kellékekkel és alakításokkal felvértezett sorozat volt a TURN (az AMC egyéb sorozataival sem szokott ebből a szempontból baj lenni... meg másokból sem nagyon), ami a függetlenségi háború történelmét kevéssé ismerőknek izgalmas és fordulatos lehet (nekem legalábbis az volt Smile ), de a mellékszálak és a hangulat miatt még azzal együtt is érdekes lehet. Bár ilyen lett volna a Kossuthkifli is...

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptySzomb. Jún. 20, 2015 9:16 pm

Niwrok írta:
.
TURN - Washington's Spies S1

Remekül megcsinált, hiteles díszletekkel, kellékekkel és alakításokkal felvértezett sorozat volt a TURN (az AMC egyéb sorozataival sem szokott ebből a szempontból baj lenni... meg másokból sem nagyon), ami a függetlenségi háború történelmét kevéssé ismerőknek izgalmas és fordulatos lehet (nekem legalábbis az volt Smile ), de a mellékszálak és a hangulat miatt még azzal együtt is érdekes lehet. Bár ilyen lett volna a Kossuthkifli is...

8,5/10
.

Köszi! Erről nem hallottam, de érdekel. A kor és a téma is megnézésre sarkall...

Valamikor. Smile
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Insidious - Insidious: Chapter 2   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptyPént. Jún. 26, 2015 10:13 am

.
Most, hogy felkészülésként a harmadik "fejezetre" újranéztem az Insidious korábbi részeit, úgy gondoltam, csak írnom kéne az első kettőről is; még úgy is, hogy válaszként "mások" írásaira meg említés szintjén már igazából leírtam a véleményem mindkettőről, ami így túl sok meglepetést nem fog okozni, főleg az itt nem egyszer "megénekelt" rajongásommal kiegészítve a Wan-Whannell páros munkássága, stílusa és hozzáállása iránt.

******************************

Insidious

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 W80r5y

Már negyedszer láttam ezt a filmet, ami nyilván nem hatott rám úgy és annyira, mint elsőre. Akkor még a Fűrészeken kívül csak a Halálos hallgatást láttam Wanéktól, és már akkor kiderült, pont azt a kis vérfrissítést, azt a kis kópéságot hozzák a horror sokszor csak önmagát ismétlő műfajába és sabloson ijesztgetései közé, amire igencsak nagy szükség(em) van. Mert az alapötlet itt sem egyedi, ellentétben kb. minden mással. Olyannyira nem, hogy ha a film első felét kézi- meg biztonsági kamerákkal vették volna fel, simán elment volna a Paranormal Activity kétésfeledik részének; a babamonitoros és a gyerekágyas jelenetek például totál PA-k, összekeverve egy giallo-gyűjteménnyel. A történetben adott az új házba frissen beköltözött család (apu, anyu, és a három gyerek; utóbbiakból kettő annyira súlytalan és felesleges, hogy egyszer-kétszer megijesztenek rajtuk keresztül, aztán teljesen el is tűnnek a filmből), ahol aztán megkezdődik a mindenféle nyikorgás és szellemjárás, aztán jön a médium (más változatokban a pap), és megkezdődik a ház megtisztítása, a nehéz küzdelem a természetfelettivel, aminek a vége az összeölelkezős finálé.

Ilyenkor szokott előkerülni például az a kérdés, hogy a reteknek nem költöznek/húznak el onnan az első, de legalábbis a tizedik gyanús jelre, és miközben tízből kilenc esetben fel sem merül a szereplőkben, hogy ezt meg lehetne tenni (a másik ilyen a filmekben az ablak- és ajtóüvegek betörése; tényleg, ijesztő, hogy erre mennyire nem gondol senki). Itt viszont igen, és már ettől több, józanabb és értelmesebb volt nekem, mint a hasonszőrű társai. Ijesztgetésben is vannak klasszikus eszközök, itt-ott megjelenő kéznyomok, zajok, váratlan helyen felbukkanó szereplők hirtelen hanghatással, de nagyszerű ötletnek tartottam, hogy ezek sem egy kaptafára készülnek, filmen belül is többségeképpen hozzák a nézőre a frászt, igazodva ahhoz, hogy kísértetből sem csak egy van, és még azokon túl is vannak riogatók. A sablon ugye az, hogy van valami halk zene a háttérben, aztán a vágással valami rém és egy hirtelen éles hang; ebben némi gyakorlattal az a baj, hogy méterekre előre látszik, mivel és hogyan fognak megijeszteni... Ezért is olyan alattomos, amikor nincs külön figyelemfelhívás, és utólag üt be, hogy hopp, hát mit is láttam, vagy amikor mindez egy váratlan helyről vagy módon jön; tanítanivalóan ügyes emiatt a mosókonyhás-pakolgatós jelenet. De ott van rögtön a másik, hogy nem elég ijesztgetni, fenn- és kitartott félelemérzet is kell, amihez adja magát az egész kékes fényű sötétben botorkálás a szellemsíkon, amitől még most is összehúzódtak kicsit az izmaim, mert arra azért nem emlékeztem pontosan, mikor mit világít meg az a lámpa. Ugyanígy telitalálat volt a Tiptoe Thru the Tulips, amiről simán azt hittem, hogy digitális torzítás tette egy nő hangját ilyen hátborsóztatóvá, aztán meg egy fenét... (hogy ez a hang hogy jön ki emberből, és az a haj... és hogy megunhatta szegény az évek alatt, hogy állandóan ezt kérik tőle Smile ). Amik így összességében még mindig viszik a prímet nálam, az az ablaknál sétálós jelenet, meg a családi tabló az Odaátban (vagy hogy a fenébe hívnák a Furthert a magyar változatban)... az áruházi próbababává túlsminkelt, mozdulatlan figurák a Vigyorexet szívott mosolyukkal, és azok a rávágások... az qrvaisten, hogy aki szerint ez PG-13, csak mert nincs benne vér és csöcsök, az nyugodtan szopjon lovat!

Úgy értelemszerűen nem tudtam nézni, mintha elsőre ültem volna le elé, az ijesztgetések egy részét is inkább kedves ismerősként üdvözöltem, mint cidrivel, így inkább arra próbáltam figyelni, hogy mi az, amire eddig kevéssé figyeltem, de hozzátesz a filmhez. Például a drámai vonások. Josh esetében igazán most tűnt fel, hogy milyen lehet egy ilyen hezzetbe kerülni, megtapasztalni a tehetetlenséget és az egyre fogyó reményt a fia kapcsán, miközben a másik oldalon -talán éppen az elnyomott emlékek hatására- tagadni próbálja az egyetlen esetet, ami reményt adhat a végtelen várakozás helyett, és ez erősebb még annál is, amilyen veszély a fiát fenyegetheti. Ezért is jó figura például Elise; annyival tűnt jobb karakternek még talán A Démonok között Lorraine Warrenénél is, hogy nagyobbak az érzelmi kilengései, és így jobban magukkal ragadják a nézőt: vidáman nyájaskodva érkezik meg, közvetlen mindenkivel, de amikor felnéz a sarokba, a nézőre marad a találgatás, hogy miféle iszonytató dolgot is láthat ott, ha az egy ennyire tapasztalt ember is kiborul (Lorraine ehhez képest fáradt, kimért és óvatos). Akiket viszont már elsőre is bírtam, az Tucker és Specs, ez a két geek szellemvadász, akiket nem is lehet komolyan venni a rivalizálásukkal és sértődéseikkel, a furcsa, házibarkács kütyüjeikkel és a megmosolyogtató módszereikkel. Ahogy Elise felhúzta azt a "tolmácsgépet" a porszívócső ormánnyal, az még mindig megnevettetett. Jó, ebben lehet némi szerepe annak, hogy Specset Whannell alakítja Smile ... és már attól jobban érzem magam, ahogy elképzelem, ezek ketten Wannal meg a stábbal mennyit hülyültek a forgatás alatt, hogy aztán két perccel később már azon agyaljanak, mivel szennyezzék be az alsóneműt.

Összességében nekem ez sokadszorra is egy hol hidegrázásos, hol ijesztős, hol bolondos horror-antológia. Kb. olyan, mintha egy Tarantinohoz hasonló mozifanatikus horrorfilmekre specializálta volna magát, de akinek ugyanúgy megvan a saját szájíze, mint a tékásnak.

8,5/10


******************************

Insidious: Chapter 2

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 2h3a5hv

Nagy piros pont nálam, hogy a folytatás nem egyszerűen folytatja, hanem kitágítja a korábbi események körét, és már úgy mutat be korábban utalás szintjén elmesélt dolgokat, hogy rögtön össze is kapcsolja azokat a jövőben történtekkel, olyan többrétegű horrort eredményezve, amilyet én még nem láttam!

A hosszú tiszteletköröket ezúttal kihagyom arról, hogy milyen "jó" lehetett esetleg nézőként azt sem tudni a moziban, hogy miért kell félni Joshtól, meg azt is hanyagolom, hogy miért is hordja ez a film a "Legelcseszettebb Forgalmazói Döntés Nagykeresztje" szégyenbélyegét nálam, leírtam már elég helyen. A lényeg, hogy nekem tök jól esett az, hogy a kis visszatekintés után rögtön a lecsóba csapva alig másfél órával vagyunk az előző rész vége után, amikor szegény Renai-nak kell magyarázkodnia meglehetősen nehezen hihetően arról a zsaruknak, mi is történt náluk. Persze a "szerencsésebb" nézők tudhatják, hogy hiába tűnik viszonylag idillinek a Lambert család átruccanása a nagyihoz, azért csak van itt egy testbitorló meg egy Furtherben bolyongó lelkünk, úgyhogy a rendőrség lesz itt a legkisebb probléma.

Amikor a 2013-as toplistámat írtam, igazából magyarázkodtam, hogy miért ezt tartom jobbnak, és nem a The Conjuringot, de az újranézés után határozottabban tudom ezt mondani. A Démonok közöttnek zseniális a hangulata és a hatásos ijesztések ellenére is nagyon valószerű, már-már hiteles a kort és a történteket nézve, miközben rengeteg energia is van benne, az Insidious 2.-nek azonban olyan csavarok vannak a történetében, olyan átkötések vannak az eseményei között és annyira aprólékos a képi világa, miközben az alműfajok között is folyton váltogat, ami nekem egyedi élmény volt, még az első rész után is. Például azzal, hogy vagy száz év eseményeit öleli fel, meg ahogy az első rész elvarratlannak tűnő szálait beleszőtte magába, és olykor párhuzamosan és egymásra hatva történnek dolgok a valós világban és a Furtherben, mindez azon kevés horrorok egyikévé tette, ami nem a parával akart hatni rám, hanem az összhatás összetettségével. Bár megmaradt az egyveleg-jelleg, de mondjuk mostanra már nyíltan a felső sarokba rakva a kamerát, hogy tudjuk, hogy ez valamelyik Paranormal Activity, de megjelennek a kézikamerák, és megyünk azok klasszikus helyszínére, a kórház/diliházba, ahol úgy van feszültség, hogy az igazából csak a várakozásé és a kíváncsiságé... és akkor minderre rájön ez a rém színpadias Psycho-variáció Parkerral meg az anyjával. Az Insidious 2.-nél azt éreztem, hogy sokkal inkább akar történeteket mesélni, mint ijesztgetni, ami nekem így abszolút bejött.

Mondom ezt úgy is, hogy sok a kvázi sallang, amik csak lazán vagy éppen erőltetetten viszik tovább a cselekményt, de annyira össze van rakva minden jelenet, hogy ráhagyom, mert baromira tetszik minden eleme, és sajnálnám, ha bármelyiket is nem láttam volna. Ilyen megint a Tucker-Specs duó, akik válsághelyzetben képesek azon vitatkozni, hogy a "quesadilla" vagy a "unicorn" illeszthető-e jobban beszélgetésbe, a kő-papír-olló-gyík-Spock játékon is bőven túlmutató saját verziójukat épp csak említve, miközben az egyetlen dolguk, hogy megtalálják Josh videókazettáját, és onnantól gátlástalanul mennek át burleszkbe, és nekem ebben az a bravúr, hogy ettől csak ők lettek idétlenek, nem maga a film. Mert mondjuk mellette ott van Josh jelenete a "mutogatós" öreggel, aminél kb. tizedikre (benne volt az előzetesben is) már nem rázott ki a hideg a gondolatra, hogy valaki ennyire belemásszon a pofámba, akit még csak nem is látok, csak mesélnek róla. Vagy ott van Daltonék játéka a konzerv telefonokkal -aminél a szekrénybe befeszülő zsinór és a "fáziskéséses" hang borzongatóbb volt, mint az össznépi csoportosulás-, miközben ennek is csak annyi köze van a fő szálhoz, hogy közvetlenül is látjuk Parker rémült, kétségbeesett és menekülni akaró "gruppie"-jait, nem csak hullafoltos lepedőkkel borítva.

Ezekből is látszik az odafigyelés, ami az első részben is ott volt, de a másodikban teljesedik ki igazán. Komolyan, az előző részben arra figyeltem fel, hogy Josh szemránckrémet használ lefekvés előtt, aminek ugyan semmi jelentősége, de az mégiscsak látszik belőle, hogy minden mozzanatra figyeltek, próbáltak minden pillanatot kitölteni valamivel, ami különleges. Százával tudnám sorolni ezeket a kellékeket, motívumokat, jellegzetességeket, Elise szeánszkamrájának vagy Lorraine házának bármelyik berendezési tárgyát vagy díszletét, akár utóbbinak vörös üveges ablakát, Carl kockáit (az Insidious legjobb párviadala, amikor Josh-sal áll szemben), a folyamatos és művészi játékot a fényekkel és a színekkel (hol látni horrorban türkizkéket meg rózsaszínt?; így kell megmutatni, hogy egy horror nem csak penészzöld meg hullaszürke lehet, kopár, poros, romlást árasztó belső terekkel), és az a járóka is -amit öt másodperc alatt dobnék amúgy a kukába- mennyivel jobb, mint egy sima lemezhátszó vagy tévé! Talán a legjobban mind közül azon lepődtem meg, hogy az Elise-t alakító Lin Shaye-nek hangját annyira egyedinek és utánozhatatlannak tartották, hogy a biztonság kedvéért ő szinkronizálja alá a harminc évvel fiatalabb önmagát.

Ijesztgetés és félelem terén talán nem annyira erős, mint az előzmény, ezekből én kevesebbet, de legalábbis ritkábban éreztem, de ezért messze kárpótolt a hatalmasra nyitott világ, amiben a film több szálon zajlik térben, időben és a szellemsíkon, és a minden elemében kidolgozott látvány... legyen mégoly giccses is horrornak.

9/10


*******************************

Na, és akkor elvileg egy-két nap múlva jövök a folytatással Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptyPént. Jún. 26, 2015 7:48 pm

Niwrok írta:
.
Most, hogy felkészülésként a harmadik "fejezetre" újranéztem az Insidious korábbi részeit, úgy gondoltam, csak írnom kéne az első kettőről is; még úgy is, hogy válaszként "mások" írásaira meg említés szintjén már igazából leírtam a véleményem mindkettőről, ami így túl sok meglepetést nem fog okozni, főleg az itt nem egyszer "megénekelt" rajongásommal kiegészítve a Wan-Whannell páros munkássága, stílusa és hozzáállása iránt.

******************************

Na, és akkor elvileg egy-két nap múlva jövök a folytatással Smile .
.

Köszi, jó kis összefoglaló. Én is újranézem majd őket, ha elérhető lesz a harmadik rész. Mármint mozin kívül, mert ezt itt ugyebár nem jáccák... Evil or Very Mad
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Insidious: Chapter 3   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptySzomb. Jún. 27, 2015 1:40 am

R2-D2 írta:

Köszi, jó kis összefoglaló. Én is újranézem majd őket, ha elérhető lesz a harmadik rész. Mármint mozin kívül, mert ezt itt ugyebár nem jáccák... Evil or Very Mad


Természetesen nálunk sem, hiszen akkor be kellett volna tartanom az ígéretem Smile . De talán jobb is így Wink .


Insidious: Chapter 3

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 2yycls9

Amikor az elmúlt évben horrorok-thrillerek remake-jeiről vagy folytatásairól volt szó itt, legtöbbször (talán az egy szem Purge-t leszámítva) az volt a konklúzió, hogy elég gázos eredmények születtek, amik inkább csak meglovagolni, kihasználni akarták az alapjukul szolgáló filmek sikerét, mint továbbgondolni a történeteiket vagy a világukat. Bíztam benne, hogy ha már a Wan-Whannell páros nekem fogalommá vált az évek alatt, és ezt az előzetesek is hellyel-közzel megerősítették, az Insidious harmadik fejezete (ami egyébként előzményfilm, pár évvel Lamberték kalandjai előttről) nem esik ebbe a verembe. De.

Kezdődött rögtön a szereplőkkel. Eszem ágában sincs azt mondani, hogy Lamberték megreformálták a horrorfilmeket szellemjárásos házú családként, de legalább ehhez mérten volt jelentőségük az ijesztgetések mellett, és nem is voltak nagyon töltelék karakterek sem a környezetükben, legfeljebb a fiatalabb gyerekeik. Itt az első húsz percben más sem volt, mint hogy a központi karakter Quinn körüli embereket felvonultatják, de vagy tucatnyit, és mindegyik kivétel nélkül annyira sablonos volt, hogy már fájt. Ezt a körítést figyeljétek: a színpadi karrierről ábrándozó Quinn anyukája meghalt rákban, ezért most az éjjel-nappal güriző villanyszerelő apjuk próbálja nevelni őt az öccsével, elég kevés sikerrel, így Quinn inkább a félénk szomszéd sráccal és a vagány barátnőjével bandázva tölti a tinédzser éveit, néha összefutva a mellettük lakó, habókos öreg néger nénivel és a férjével. Na? De nem hogy ez már azért így egy Családi körben is degecikínos lenne, nemhogy egy állítólagos horrorban?! Csak néztem ki a fejemből, amikor Quinn azért ment Elise-hez, hogy el tudjon búcsúzni az anyukájától, és ezt vagy öt percig vezette fel és csinálta könnyes szemekkel, ráadásul utána még kétszer letuszkolták a torkomon ezt a sírós-gyászolós pityergést két másik szereplővel, ami leginkább Tamás bátyánál és Tamás nénénél verte ki a biztosítékomat. Tényleg az én hibám lenne, hogy rohadtul nem érdekel, és baromira nem érzelmesnek, hanem idegesítőnek tartom egy horrorban, ahogy ijesztgetések helyett a megkeseredett, zárkózott Elise sírva ölelgeti a halott férje kötött mellényét lefekvés előtt (amúgy azét a férjéét, aki eddig egy fénykép vagy egy szó erejéig sem bukkant fel)?? Lehet jellemet rajzolni, néha fontos is, a dráma ügyesen használva jól kiegészítheti az ijesztgetést, mert növelheti a tétjét, de ilyen kartonpapír ízűen, és úgy, hogy a percekig tartó bemutatások azért történnek, mert a végjátékban van töredéknyi jelentőségük, egyszerre volt unalmas és egy kicsit dühítő is.

Ez végül azt eredményezte, hogy kb. húsz perc is eltelik, amire az első "gonosz lélekre" utaló jelet meglátjuk, és a film feléig kell várni az első hatásosabb ijesztésig... aminek azonban alig van köze az első két fejezet által lefektetett alapokhoz. Bekezdéseket meséltem tegnap meg előtte is arról, hogy mennyire megragadták a figyelmemet Wan filmjeiben, így az Insidiousokban is a remek kellékek, díszletek, színek, zenék és zajok, az újszerűen használt riogatásokról és a szinte folyamatosan fenntartott feszültségről nem is beszélve. De már abból látszik, hogy most alig vett részt a munkában, hogy ezek itt csak alkalmilag vannak jelen, a film jelentős részében semmi ilyen jellegzetes dolog nincs: semmi nyivákoló hegedű, alig akad feltűnőbb berendezési tárgy, és ennyi erővel akár az én szobámban is forgathatták volna a filmet, az is van ilyen "jellegzetes". A kevésért, ami legalább megpróbálja a korábbiak hangulatát hozni, egyenesen hálás voltam. Ilyen például a színház, ahol Quinn felvételizik, meg Quinn szobája a rózsabokorra hajazó ággyal meg a hajtogatott madarakkal, a jelenetek közül meg a tolószékes álomjelenetet, a függönynél állósat, a chatelőst és a gipszeset jegyeztem meg, mint amikre szívesen fogok visszaemlékezni. A mostani rész főgonosza jól sikerült, lenne benne potenciál, de legtöbbször csak az egy kaptafára készülő "hirtelen megjelenik a rémes pofa vagy a keze a sötétben" zajlik. Semmi rávágás, semmi alattomos ijesztés, kevés hosszan felvezetett vagy kitartott félelmetes jelenet. Ha megijesztenek valamivel, az esetek bő felében a következő képkockákon fényes nappal látjuk Quinnék házát, megnyugtatásul... de miért is kéne azonnal megnyugodni egy horrorban, faszombamá'?! A jobb, működőképesebb parák a film második felére, és azon belül is a Furtherre korlátozódnak, de azokon meg sokat old, hogy ezúttal a poénkodás már-már túlzó (pl. Elise kocsmai bunyót idéző beszólása). Pedig szegény szellemvilág legalább annyira megsínylette az új rész más stábját, mint az összes többi elem: megmaradt a kékes fény, a piros ajtó és a köd, de kb. ennyi; a szellemek teljesen máshogy néznek ki (nincs túlsminkelés, Vigyorex csak egyszer), máshogy viselkednek, az utazó akár kedélyesen el is beszélgethet velük, ráadásul kiderül, hogy két Further van, a "jó" meg a "rossz", és teljesen mások a szabályai a "rossznak" is, amit eddig elmondtak vagy láttunk.

Spoiler:

Hogy mégis legyen ok ezt valamiért az Insidiousok közé sorolni, ezért próbálták a tényszerű jellegzetességeket a filmbe erőltetni (ahogy a Furthernél is igazából azok maradtak meg), így elő kellett szedni az akkori szereplőket, figurákat, és belerakni a filmbe... nos, libát tömni is láttam már kíméletesebben, mint ahogy ez itt történt. Ott van mindjárt Tucker és Specs, akik ugyan még mindig / már akkor is két kísértet-geek, és jópofa, ahogy megjelennek a vicces pólóikban meg hajukkal, de teljesen más a jellemük, a stílusuk (és bőven nem csak az, hogy nem ingben és nyakkendőben vannak), és ami a legotrombább baki volt a filmben, a felszerelésük. Semmi értelme annak, hogy az első részben még vérciki gyereknézőkével meg színes fóliákkal vadásznak szellemekre, most meg az elvileg nyolc-tíz évvel korábban játszódó előzményben (nem mondanak pontos évet, de Elise megemlíti, hogy Joshnak egy fia van, Foster pedig kb. ennyi lehetett az előző részekben) éjjellátós fejkamerát raknak Quinn fejére, aminek tableten nézik a képét, ráadásul GoPro nem is hiszem, hogy létezett volna már akkor!!! Ugyanígy önellentmondásos, hogy a második részben még Carl szégyenkezve beszél arról, hogy mennyire elszakadtak egymástól Elise-szel, most meg együtt nosztalgiázó kebelbarátok, akik együtt beszélik ki életük terheit és nehéz pillanatait. És hogy teljes legyen a tabló, itt van a "fekete ruhás nő" is, akit nagyon nyakatekerten, de még értem is, hogy hogyan  és miért passzírozták be ide, az első rész patásának viszont abszolút semmi keresnivalója sem lenne itt, aztán mégis ő bámul a néző arcába az utolsó képkockákon, mert csak.

Annyira nem gyalázatos az előzményekhez képest, mint mondjuk az Annabelle vagy a Fekete ruhás nő 2. volt, de borzasztóan látszik rajta, hogy Wan mennyire nem ért rá foglalkozni ezzel a filmmel a Fast & Furious 7. körüli problémák miatt (a legnagyobb hozzájárulás a pénzen kívül az a színházas cameo lehetett). Vagy Whannell önmagában ennyit ér, ami édeskevés, vagy csak tojt az egészre, és mert nem volt mellette senki, aki rászólt vagy terelgette volna, örömmel csapta fel a Horrorfilmek Nagy Közhelygyűjteményét, meg hajigált össze minden vackot az előző részekből, a rendszerezés és az ésszerűség legcsekélyebb igénye nélkül. Így lett a Chapter 3. a keze alatt inkább lábjegyzet, ami önmagában talán nem nagyon szar, csak Insidiousként felesleges és kiábrándító... de, azért elég szar.

6/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptySzomb. Jún. 27, 2015 11:56 am

Niwrok írta:


Insidious: Chapter 3

... az első rész patásának viszont abszolút semmi keresnivalója sem lenne itt, aztán mégis ő bámul a néző arcába az utolsó képkockákon, mert csak.

6/10
.


faceplam faceplam faceplam Niwrok írásai 1.0 - Page 48 3603792908 Niwrok írásai 1.0 - Page 48 3603792908 Niwrok írásai 1.0 - Page 48 3603792908 Niwrok írásai 1.0 - Page 48 3603792908

Az írás szokás szerint jó, de marad a nettéka.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptySzomb. Jún. 27, 2015 1:49 pm

R2-D2 írta:

Insidious: Chapter 3

Az írás szokás szerint jó, de marad a nettéka.


Én nem értem ezt a világot... Most olvastam egy véleményt, ami szerint azért jobb a 3. a másik kettőnél, mert "szentimentális". confused confused confused
Tényleg ettől lenne jó egy horror?
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Black Sails S1   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 EmptyKedd Jún. 30, 2015 5:22 pm

.
Black Sails S1

Niwrok írásai 1.0 - Page 48 2ibivx5

Újabb magam előtt görgetett sorozat került végre a lejátszómba, mert ugyan már nem egyszer említettem itt is, hogy mennyire szeretem a mindenféle fregattokat és galleonokat, a kalózos érát, meg úgy egyáltalán a kardozós-b*szós filmeket, amire aztán kettesével jöttek ezek a sorozatok (a másik az egy évad után a hajó alatt áthúzott Crossbones volt), az érdeklődés addigra pont kihűlt. Na de majd most megkapjátok, mocskos szárazföldi patkányok, harr-harr!
Niwrok írásai 1.0 - Page 48 29ld7km
Gyakorlatilag az első perctől kezdve otthon éreztem magam a Black Sailsben, és csak részben azért, mert mivel mással is kezdődhetett volna az egész, mint egy tengeri kalóztámadással, ágyúdörgéssel, összeroppanó árbócrúddal és a napfényben megcsillanó kardokkal. A másik ok, hogy a Da Vinci démonai és a TURN után megint olyan sorozat úszott be hozzám, aminek a helyszínét, hangulatát, viszonyait én már nagyjából ismertem egy számítógépes játékból, pontosabban megint egy Assassin's Creedből, még pontosabban annak 4. részéből. Amikor a Walrus kikötött Nassaunál, a már sokszor látott partszakasz köszönt vissza, a víz közelében a sátrakkal, hátrébb a lécházakkal, oldalt az erőddel, és a karakterek többségét is visszatérő ismerősként köszönthettem. Ez már csak azért is tetszett, mert Nassau ezekben az években (1717-1718) önmagában is egy baromi jó gócpontja ezer meg egy sztorinak, hiszen a korábbi angol helyőrség kalandos körülmények között teljes egészében a kalózok fennhatósága alá került, ahol ki is kiáltották a saját köztársaságukat, törvényeiket. De éppen az irányítás hiánya, a gyenge hadierő és a gyakran forduló kalózszerencse miatt félő volt, hogy bármelyik nemzeti flottája, legnagyobb fenyegetésként az angoloké, könnyedén kardélre hányja őket.

Ebből a szempontból pedig még a Da Vincinál is jobban bejött a Black Sails: mivel ugyanott élnek, ugyanazokban a körökben mozognak, így a szereplők kapcsolatrendszere már adott, nem a történettel együtt kezd kibontakozni, csak a néző számára jelent újdonságot annak bemutatása. Nincs hosszú "összemesélés" meg fokozatos bővítgetés; hogy ki kinek lekötelezett, ki ki iránt vágyakozik vagy éppen ki milyen helyet foglal el Nassau bizonytalanságtól törékeny rendszerében, már készen van, és remek alap. Akadnak itt egymással rivalizáló -valós emberekről mintázott- kapitányok (Vane, Hornigold, Flint), szajhák (Max), az apja árnyékában a saját pecsenyéjét sütögető kocsmatulajdonos és orgazda (Eleanor). De még náluk is jobban bejött, ahogy az egyes hajókon hogyan alakulnak az erőviszonyok, például hogy mennyire ingatag egyes kapitányok széke a legénységnél, ha túl alacsony a zsákmány vagy túl nagy áldozattal jár a megszerzése. A terv is, aminek az utolsó hónapjaiba bekapcsolódunk, már régóta szövődik Flint kapitány fejében, aminél kalózosabb terv nem is lehetne: kifosztani a spanyol király kincseivel csurig rakott hajót (Pirates!-ül beszélőknek: Treasure Fleet Smile ), és az egész évadot kitöltik ennek az előkészületei, a felszerelés és a szükséges információk megszerzése. De hogy ez többről szól, mint az aranyak szétosztásáról, javítandó a legénység morálját, aztán meg a kupleráj és az ivó bevételét, valamint hogy mi köze az egészhez Nassaunak illetve annak a titokzatos asszonynak, akit Flint gyakran látogat, az csak akkor kezd napvilágra kerülni, amikor egy enyves kezű, de leleményes tolvajnak éppen az a lap ragad a kezéhez egy hajónaplóból, amelyikre Flintnek is szüksége van.

Amennyire részletgazdag a karakterek közti kapcsolat, inkább emiatt tudom ajánlani a sorozatot, akit ugyanis nem érdekel, hogy ki kit hányszor ver át, használ ki vagy csábít el Nassauban, az az évad első felében (még ha az csak négy-öt rész is, mivel az egész is csak nyolc) eléggé unná magát, a mézesmadzag ütközet után ugyanis sokáig ki sem hajózunk a nyílt tengerre. Ez pedig azért volt kisebb hiba, mert egy ilyen sorozatot jó eséllyel a végtelen tenger és az egymásnak feszülő hajók miatt kezd nézni az ember, és nem csak hogy ezt elég szűken méri a Black Sails, de még azt is elég szűk látótérrel. Akadnak kiváló helyszínek, mint Guthrie-ék kocsmája meg a kupi, ahol a legutolsó repedés a plafonon vagy a spaletta ferde léce is a helyén van, és az utcaképek is jók, de sokszor a szereplők orrába tolják a kamerát, láthatóan azért, hogy ne kelljen a háttérre sokat költeni, amúgy meg sötétben vagy szobákban játszódik a jelenetek nagy része. Amikor nagy ritkán meg kimegyünk a partra, a látképről sugárzik az olcsó grafikus programok használata meg a karibi képeslapoknak szóló túlszínezés, és amilyen jók a hajók közelről, a fedélzet meg a belső részek, annyira látszik a távoli képeken, mennyire sajnálták róluk a textúrákat. Ráadásul mert sok múlik a színészeken, hiszen a drámájuk, szervezkedésük áll a középpontban, így az ő hibáik is jobban látszanak, az elején páran nehezen melegedtek bele a karaktereikbe, de legalább olyan remekül játszók is akadnak köztük -inkább a mellékszereplők között-, mint Toby Schmitz (Jack Rakham), Hakeem Kae-Kazim (Mr. Scott) és Jessica Parker Kennedy (Max).

És ha már volt kardozás, akkor hol marad a b*szás Smile ? Az is van, de a többségük annyira erőltetett, főleg hogy kik gabalyodnak össze (Miranda és Lambrick?! Hagyjuk már a hülyeséget!), hogy leginkább Anne és Jack hancúrja maradt meg, mert az legalább vicces.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 48 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Vissza az elejére 
47 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 25 ... 46, 47, 48 ... 56 ... 66  Next
 Similar topics
-
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: