Kritikák, gondolatok a filmek világából |
| | Niwrok írásai 1.0 | |
|
+5Weide Mr. White Remo R2-D2 Niwrok 9 posters | |
Szerző | Üzenet |
---|
Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Kártyavár / House of Cards S2 Szer. Nov. 05, 2014 12:04 am | |
| . Kártyavár / House of Cards S2"Egy szívroham választ el az elnökségtől, úgy, hogy senki sem szavazott rám. A demokrácia annyira túlértékelt dolog!"Én nem tudom, mit szednek a Kártyavár írói és úgy egyáltalán a komplett stáb, de ezután az évad után azt mondom, hogy receptre kéne felírni más sorozatok íróinak (és csakazért sem írom le, hogy The Strain, amikor az a Kártyavár fingjáig nem ér fel!)! Persze, tudom én, hogy a pénz nagy úr, merthogy a Kártyavár hírhedten sokba kerül, de csak azzal nem lehet magyarázni, hogy ez milyen kiváló lett, nekem legalábbis baromira tetszett... na jó, mondjuk egy elég idegesítő mellékzöngét leszámítva. Mert oké, az első évad is jó volt, mégiscsak az vezette fel Francis Underwood kongresszusi frakcióvezető bosszúhadjáratát és törtetését az alelnöki posztért, az ennek sodrában alakuló eseményeket a bábként használt újságírókkal és képviselőkkel, és ami nekem nagy kedvenc volt, a feleségével, Claire-rel való kapcsolatát. Viszont egyfelől nekem egy politikai drámához képest akkor túl sok volt a romantikázás, ahogy Frank és Claire is kifelé kacsingatott a házasságukból (részemről utóbbi volt a legunalmasabb szál, ahogy próbálták összeboronálni a brit fotóssal, de a kis Zoé-é sem volt sokkal jobb, ahogy a szaftosabb sztorikért kurválkodott), amik akár lehettek is jók, de a várt feszült szócsatáktól, manipulációktól vették el az időt. Aztán az első évad végén alelnökké választott (ennyi spoilert az első évadról meg kell engednetek) Frank elkocogott párjával az éjszakába, és amikor a második elején kifulladva hazatérnek, mintha egy másik dimenzióba léptek volna. Ezzel a rövid átmenettel mutatkozott meg egyébként, hogy mennyi szálat is kell Franknek kézben tartania, mert ahogy elkezdtem nézni, elsőre például zavaróan nem értettem semmit, kapkodtam a fejem, hogy ki a tök az a Rachel meg a Christina, és még gyorsan újranézve az előző évad utolsó részét is többször éreztem, tudnom kéne, hogy ezt vagy azt Frank mivel kötelezte le vagy tartja a markában, de ha lelőnek sem jut eszembe. A legfontosabb változás, hogy végre Frank sakktáblája áttevődött a Fehér Ház irodáiba, de azért úgy, hogy még belógjon a Kongresszusba, és nem elégszik meg azzal sem, hogy szemmel tartsa az utódja kiválasztását, egymással szemben ki is használja ezt a két intézményt, hogy abból mindig ő jöjjön ki a legjobban, sok szerencsével. Ez az, amit mindig is a Kártyavár alapjának tartottam, amiért kevésnek találtam a feszült alkudozásokat és azok tétjét, mert hol van egy kezdő firkász meg egy alkesz képviselő (Corey Strollt, mindünk kedvenc Eph-jét akkor is ezzel a szenvedélybetegséggel találták meg... :hányás smiley:) szívatása ahhoz képest, hogy Frank egyszerre bábozik mondjuk az elnökkel, annak "titkos" üzleti tanácsadójával és a külügyminiszter-asszonnyal, és közben rájuk haragít egy komplett kínai delegációt?! Walker elnök esetében Frank amúgy is nevetségesnek tartja, hogy egy ilyen ingatag puhapöcs irányítsa a világ egyik szuperhatalmát. Van az a mondás, hogy "felfelé nyal, lefelé tapos", de mostanra Frank mindkét irányba csak tapos, miközben szemből mindenkit maximális egyetértéséről és támogatásáról biztosít, és hogy eközben olyan lapokat sem átall kijátszani, mint a teremőrség bevetése, az már az abszurdba hajlik, az egyéb színesítő körülményről (pl.: antrax) nem is beszélve. Sokszor jó, ahogy megvannak kis sztorik, mellékszálak, és ezeket mind idegőrlő gondossággal kell beleszőni a nagy tervbe, és néha a néző is csak találgatja, hogy "Na, ezzel vajon mi lehet Frank célja?"; ehhez a támpontokat a már jól ismert kiszólásokon, kikacsintásokon keresztül kapja a néző, néha csak egy lesajnáló pillantás formájában. Az is jó volt, hogy teljesült, amit hiányoltam, azaz most már nem csak a sors játszik Frank ellen, hanem igenis kemény ellenfele akadt az iparmágnás Raymond Tusk személyében, a konc pedig az elnök maga. Hiába tudom, hogy Kevin Spacey Frank-alakítása és a politikai ármánykodás viszi a hátán a Kártyavárat, az én kedvencem továbbra is Claire. Sokszor érzem a "jelenlétében" a hidegrázós bizsergést, ahogy nyájaskodik, de négyszemközt vagy Franknek már nem kell megjátszania magát, és olyankor kiderül, talán még nagyobb szociopata, mint a becses férje. Robin Wrightnak mindehhez olyan apró gesztusai vannak, hogy csak lestem; volt például egy jelenet, ahol Claire "elgondolkodtató" híreket hall a tévében, és a felszínen csak annyi látszik, hogy sminkel, de ahogy megrezzen a kézfeje, látszik, hogy pattanásig feszültek az idegei. Az alelnök feleségeként természetesen sokkal több lehetősége van besegítenie Franknek, például hogy egy új frontot nyitva éket verjen Walker elnök és a felesége közé, a gyakoribb interjúkkal és befolyással viszont a nagyobb támadási felület is együtt jár, mert mondjuk a saját életének eddig titkolt részei is visszaköszönnek a bulvármagazinok címlapjairól, indítva egy igazán élvezetes tévéinterjúval. Ott látszik talán a legjobban, Claire is ismeri a manipuláció és a könyörtelenség minden csínját, és ahogy a riporter átlát Claire jól begyakorolt színjátékán a gyermekvállalás kérdéséről, kénytelen ellentámadásba lendülni, elkerülendő a további kényes kérdéseket. Ezen felül a Kártyavár továbbra is az egyik legprofibban megvalósított sorozat. Általában megelégszem azzal, hogy a díszletek és a beállítások kellemesek a szemnek, és nem nagyon szoktam szóvá tenni mondjuk egy-egy jelenet kompozíciós összhangját, de ami itt van, amellett még én sem tudok elmenni szó nélkül. Ha már nekem feltűnik, hogy az adott beállítás micsoda mértani precizitással bír, az már valami, és ilyenből volt vagy egy tucat. A belsőépítészek meg eddig sem végeztek rossz munkát, de azért Zoé lepukkant lakásával nem kellett annyira grandiózusnak és alaposnak lenni, mint mondjuk az ülésterem képeinél. Mindennek a koronájaként volt egy olyan állati jó és korhű polgárháborús megemlékezés a 18. részben, hogy azt a sorozattól függetlenül is ajánlom! Önmagukban a mellékszereplőkkel is meg voltam elégedve, legyenek akár a megmaradt régiek vagy az újak. Tetszett Lucas nyomozása az előző évad elvarratlan szálai után, főleg, ahogy ezt sokáig a "radar alatt" tudja tartani, még a "mély internetet" is megjárva egy hacker miatt. Tetszett a Frank utódjaként kinevezett Jacqueline, aki majdnem olyan gyakorlatias, mint Frank, és ha a módszereik különböznek is, az eredmény ritkán marad el. Egy kivétel van: Rachel minden perce időhúzás, az egész évad alatt csak talonban van, mint egy ász a kabát ujjába rejtve. Amikor túl voltam az első öt részen, ujjongtam. Már fogalmaztam, milyen érzés, amikor egy sorozat ennyire egyben van nekem, amikor felváltva vagy éppen egyszerre vigyorgok és hitetlenkedek az egymásra halmozott apróságoktól, amikor annyira nem akarok egyetlen mondatot vagy képkockát sem kihagyni, hogy már menet közben többször visszatekerek jeleneteket, és még a pár apró logikai baki is észrevehetően, de nem feltűnően szolgálja a történet életben tartását. Arra készültem, hogy a kétségeim ellenére is örömmel írom a végére, "10/10". A politikai csatározásra vonatkozóan ez később is igaz volt, de onnantól a nevetségesnek ható ponyvásítás, amivel a középkorú női nézőket is a sorozat elé akarták ültetni, vagy éppen aminek a spontán sokkolás lehetett a célja, elvette az egésznek a zamatát, ahogy tette azt ugyanez a "hozzávaló" már az előző évadnál is. Ez rám legtöbbször csak "ponyv" nélkül hatott, de volt, ami zavaróan nevetséges lett, például ahogy a semmiből varázsoltak elő az írók egy-egy teljesen értelmetlen romantikus szálat. Külön röhejes volt Remy és Jackie egy ágyba kényszerítése, vagy hogy Rachellel is történjen valami a "depóban", kitaláltak hozzá egy pocsék szerelmi háromszöget. Azon meg a hitetlenkedéstől csak nevetni tudtam, hogy van szereplő, akinek a szexuális perverzióit előbb ismerjük meg, mint azt, hogy egyáltalán ki ő, és amikor -nyilván krónikus ötlethiányban- már-már a Római Birodalom arisztokráciájának orgiáit sikerült megidézni egy hármasszexszel... attól kész voltam. Ez az egy hibája van a Kártyavárnak: valami vagy ilyen szinten próbál botránysorozat lenni, szoftpornóval és könnyes sztorikkal a címlapon, mint a Blikk, vagy krónikása lesz a fiktív Fehér Házban zajló deathmatchnek, amiben a magánélet csak mint drámai összetevő és politikai gyengeség jelenik meg. A kettő együtt nálam továbbra sem fér össze, de legalább az arány javult. 9/10 .
A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 05, 2019 11:25 pm-kor. | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: Niwrok írásai 1.0 Szer. Nov. 05, 2014 12:09 am | |
| - Niwrok írta:
- .
Kártyavár / House of Cards S2
Ez az egy hibája van a Kártyavárnak: valami vagy ilyen szinten próbál botránysorozat lenni, szoftpornóval és könnyes sztorikkal a címlapon, mint a Blikk, vagy krónikása lesz a fiktív Fehér Házban zajló deathmatchnek, amiben a magánélet csak mint drámai összetevő és politikai gyengeség jelenik meg. A kettő együtt nálam továbbra sem fér össze, de legalább az arány javult.
9/10 . Ugye nem kel bizonygatnom, mennyire érdekelnek az ilyesmi politikai töltetű témák, filmek, sorozatok?? A Kártyavárat már akkor felírtam, mikor az első évadról írtál, úgyhogy idén sort kerítek majd mindkét évadra. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Csillagok között / Interstellar Hétf. Nov. 10, 2014 1:54 am | |
| . Csillagok között / InterstellarJelenleg úgy érzem magam, mint aki átment a filmbeli féreglyukon, és mintha egy galaxis lenne a fejemben, csak azokban nem csillagok és a bolygóik, hanem filmek keringenek. Filmek, amiket Nolan új műve megidéz, amik nekem kapaszkodók voltak ahhoz, amit Nolan mindig is csinált a filmjeiben, és főleg a "saját" filmjeiben: filozofál az emberek alapvető viselkedési mintáiról és azok hatásairól. Még az olyan filmjeiből sem tudta ezt kihagyni, mint a Dark Knight Rises, amiktől senki nem várt mást, mint látványos akciókat egy képregényvilágban, ő meg a gazdasági válság emberi hatásairól, az Occupy mozgalomról, általánosságban meg az emberi elkényelmesedésről elmélkedik benne, és az ő esetében még ezt is elnézték, legfeljebb szóltak neki, hogy azért csak írjon bele egy Batmant meg egy Macskanőt is, ha ráér, és a logikát is hanyagolja má' egy kicsit, nehogy akadálya legyen a film végi nyáltengernek. Na, az Interstellar az a film, ahol semmi nem kötötte meg a kezét, hogy a benne kavargó gondolatokat a vászonra rendezze! Ennek elsődleges eleme az lett, hogy mindabból, amit eddig az emberekről saját maga számára leképezett, alkotott egy jövőképet, és nem irigylem érte. Nekem sem könnyű a mindennapok eseményeiben a szakadék felé száguldó emberiséget tükröződni látni, de hogy éveken keresztül ezzel keljek és feküdjek, forgatókönyvet írjak belőle, vizuálisan felépítsem, majd a szemem előtt lássam megelevenedni... az egy "kicsit" talán még nehezebb. "A világ így ér véget; nem bummal, csak nyüszítéssel...", írta annak idején T.S. Eliott, és ezt mutatja be Nolan is, az emberiség lassú, kétségbe-esetten egyedül a reménybe kapaszkodó vegetatív haldoklását, ahol az automata pilótát, az életben tartó gépeket már csak egy "Hátha..." tartja működésben. Talán az Ember gyermeke óta nem éreztem ennyire erős, kifejező képeket, mondatokat arról, amit nekünk nem akar megmutatni -vagy talán ő maga meg nem mer elképzelni-, és egy poros asztallal, a kényszerű terítési szabályokkal, tinimessiásos filmeket idéző beosztásrenddel, a "békesség" kedvéért átírt történelemkönyvekkel meg olyan száraz tényadatokkal sokkol, mint a "hatmilliárd", bízva benne, hogy ennyi is elég ahhoz, hogy egy "egyszerű" kivonást el tudnak végezni a nézők, és mögé tudják képzeli a félelmeit. De akik esetleg nem, azoknak készségesen felvázolja Michael Caine segítségével, hogy a túlélési lehetőségeink kettő darabra redukálódtak, és ezek egyike sem az, hogy eljövend a második földi Éden. Viszont mindkettőben lényeges szerep jut egy kalandos, rejtélyekkel teli űrexpedíciónak. De persze nem Nolan lenne, ha magát ezt a gondolatkísérletet ne táblázná ki útjelzőkkel. A film jelentős részét fordítja arra, hogy megértesse velünk, mi miért történik, miért úgy rakta össze az elemeket, ahogy, és ez éppúgy igaz az űrutazásra, mint a kvantumfizikára vagy éppen arra, hogy mi vezethet egy-egy ember döntéseihez szélsőséges, akár végzetes helyzetekben. Sokan talán negatívumként fogják fel ezt a fajta, túlságosan szájbarágósnak ható magyarázatözönt, de Nolantól az Eredet után nem is nagyon vártam mást, legalábbis meglepett volna, ha nem ezt kapom. Ahogy akkor is a folyamatos szabályismertetéssel élt, amikkel tulajdonképpen teljesen kiölte a spontaneitást és a szürrealitást az álmokból, és tette azokat gyakorlatilag egy logikai játékká, a végén a nagy kérdőjellel, hogy "Hol is van a kapitány?", most ugyanezt teszi. Játszik a gondolatokkal arról, hogy mit tesz egy ember, akinek hátra kéne hagynia a családját egy homályos, de jó cél érdekében, ami akár a szerettei túlélését is szolgálhatja, akár úgy is, hogy talán soha sem láthatja viszont a családtagjait, vagy hogyan hathat egy emberre, még ha nincs is családja, ha éveket, évtizedeket kell elszigetelten töltenie, egy olyan világban, ahol nincsenek emberi visszajelzések akár a cselekedetekről, akár az érzésekről, és kialakul egy kétségekkel teli érzelmi gát. De maga a keret sem elhanyagolható, így aztán lehet, hogy nem is baj, ha a néző előre tudja, hogy itt bizony a dimenzióelmélet, a harmadikon felüli dimenziók működése és a tömegvonzás mindenféle aspektusa is terítékre kerül a fizikusok, mérnökök közti eszmecserékben. Nem tudom, mennyi ebben a "sci", és mennyi a "fi", de az elegy a maga nolani módján nálam működött. - Spoiler:
Ez volt egyébként a film legérdekesebb vonatkozása, ami miatt a film végére már sírtam a nevetéstől, annyira élveztem ezt az egészet! Nemrég olvastam ugyanis egy könyvben, hogy a fizikának sok olyan eleme van, amit annyira ismerünk, hogy hogyan működik, de azt nem, hogy miért, és ezek egyike a tömegvonzás. Le tudjuk írni képletekkel, ki tudjuk számolni, hogy mekkora erő hat az egyes testekre a tömegvonzáson keresztül, de egyenlőre a tudósoknak tudtommal halvány fingjuk sem nagyon van róla, hogy amúgy mi okozza a tömegvonzást. Ezért az a játék, ahogy a gravitációt központi kérdéssé teszi, kulcselemmé a megoldásban, az baromira bejött... ...de még mindig nem annyira, mint amit a szeretettel művelt. Azt hittem, annál nincs "lejjebb", mint ahogy Nolan racionális magyarázatot, ok-okozati összefüggéseket próbált keresni az álmokra és a gondolatokra az Eredetben, de jelentem, van! Az, amikor nem is az érzelmekkel, hanem a szeretettel teszi ugyanezt! Olvastam véleményeket, amik szerint gáz, hogy Nolan már magától is lop, de részemből a görbített tér csak egy utalás, kapocs a két film között, utalva arra, hogy az Interstellar csak technikai okokból nem az Eredet 2. címet kapta. Ahogy Anne Hathaway kétségbeesetten beszél arról, milyen erő vonzza ahhoz a bolygóhoz minden érv vagy józan ész ellenére, ahol a szerelme van, és ahogy a végén a szeretet, mint vezérfonal jelent útmutatást a sokdimenziós térben... mintha Nolan szerette volna a szeretetet is olyan "fizikai" tulajdonságokkal felruházni, mint a gravitációt, erőként definiálni, amelyet csak a mi szűk tudományos látókörünk miatt nem tudunk például matematikai nyelvre lefordítani, hogy ha már az nem tudjuk, miért létezik, legalább azt tudjuk, hogy hogyan. Nekem az egyik legerősebb érzés a filmben, ami átjött, az Nolan kétségbeesése volt, amivel megszállottként próbálta megalapozni a hitét, hogy van, kell lennie egy olyan "dimenziónak", ahol a szeretet, az érzelmi kötődés, "vonzás" megmagyarázható, és ahol egyben ott a Válasz is... csak mert az a fele az egyenletnek, amit ő eddig "megtalált", még nem lesz elég a túlélésünkhöz. Engem szoktak azzal "vádolni", hogy mindent túlgondolkodok meg hogy túlteng bennem a kauzalitás, az ok-okozati összefüggések keresése, amit kár is tagadnom... de kérem, én ennek az embernek csak jelenthetek ...
Amiben Nolannak hatalmas tehetsége és gyakorlata van -mondjuk James Cameronhoz hasonlóan- az az, hogy az efféle keserű, száraz pirulákat "mézzel" kínálja, mert hát ez a témája sem túl csábító önmagában, és nem biztos, hogy csak azért beülnének rá a nézők. Öveges professzor is tudta, hogy nem egyenleteket meg grafikonokat kell a táblára írni, hanem megcsinálni a Heki kutyát, és azzal elmagyarázni a hullámfizikát. Nolan persze nagyobb fába vágta a fejszéjét, de az eszközei is bővebbek voltak, így aztán lehetősége volt nem csak egy évtizedeket és fényéveket magába ölelő drámát csinálni szétszakított családokról, hosszú időre egy térbe zárt emberekről, a pusztuló világról, meg űrpionírokról fordulatos kalandfilmet csinálni, amiből nem maradnak ki a földi és az űrbéli események párhuzamai, átkötései sem, hanem ahhoz is megvoltak a keretei, hogy komplett világokat teremtsen, idegen bolygókat képzeljen el, ahol a feltételek alkalmasak lehetnek az általunk ismert élet fennmaradására (még ha nem is az ideális földi körülmények szerint), és nem mellesleg káprázatos űrjelenetekkel szórakoztasson ezek között, amik részemről még a Gravitáció képeit is felülmúlták itt-ott. Nekem tisztán látszott, ahogy ebbe a filmbe beleadott és beleadhatott apait-anyait, és választhatott olyan kiváló színészeket, amilyeneket akart az aktuális vagy a leendő Oscar-díjasok közül (persze a megszokott "bútordarabjai" mellé), akik megbirkózhattak a többdimenziós karakterek megformálásával, és tudom, hogy itt sokan csak McConaugheyre, Cainre, Hathawayre, esetleg Chastainre gondolnak, de nekem például igen ütős volt Casey Affleck alakítása is abban a pár percében, Wes Bentley meg nekem amolyan titkos favorit, remélem, őt is felkapja még egyszer a "szél". A mi társaságunkban is volt olyan, aki kiemelte a Hans Zimmer komponálta zenéket, és bár én nem vagyok különösebben érzékeny a filmzenékre, az mindig egy jó jel, ha feltűnnek, és itt ez többször megtörtént; nálam ezt jelenti a "jó filmzene". Ami pedig egyszerre volt kicsit idegen a filmtől, de egyébként egy kis könnyebbséget is jelentett, az az időnkénti humor volt, ezek között is ugye a robotok, amiknek a kinézete, a mozgása és a szövege is frenetikus volt a 90%-os őszinteséggel meg a nem-is-tudom-hány-százalékos humorral... Egy filozófiai és egy tényleges galaxissal a fejemben, Nolan életművének kvázi betetőzéseként, aminek az elemeitől és az összképüktől is nem egyszerűen mosolyogtam a gyönyörtől, hanem hangosan nevettem... ez nekem nem is lehet más, mint "tető". Nem azért, mert hibátlan, hanem mert nem a hibái érdekelnek. 100% U.i.: Ezúton is elnézést, ha az írásom olyan érzetet kelt bárkiben is, hogy "elloptam" a gondolatait. Ez azért lehet, mert szándékosan nem olvastam egyikőtöket sem, senki kritikáját, véleményét a film megnézése előtt, ezt meg rögtön azután írtam ki magamból, ahogy hazaértem. Ez azt is jelenti, hogy az írásaitokra való reagálásra -ami esetleg az írásomból magából nem olvasható ki, vagy amire külön lenne észrevételem- holnap délutánig kérek időt, csak mert azért szeretnék aludni egy pár órát... vagy amennyi sikerül egy galaxissal a fejemben . .
A hozzászólást Niwrok összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 05, 2019 11:30 pm-kor. | |
| | | téglagyári megálló
Hozzászólások száma : 116 Join date : 2012. Oct. 04.
| Tárgy: Re: Niwrok írásai 1.0 Hétf. Nov. 10, 2014 12:18 pm | |
| - Niwrok írta:
- .
Csillagok között / Interstellar
Számomra a témában általam olvasott legjobb írás a Tiéd. Nem sértő, nem szűklátókörű, nem tudálékos, nem akarja bebizonyítani azt, amiről látszik, hogy az írója sincs tisztában vele, nem traktál visszatérő szerzői fogyatékokkal, úgy tud objektív lenni, hogy közben mégis érdekes, egyéni látásmódot közvetít. Szóval, gratula és kösz, nálam ez a címlapos! | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| | | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: Niwrok írásai 1.0 Hétf. Nov. 10, 2014 6:26 pm | |
| - téglagyári megálló írta:
Csillagok között / Interstellar
Számomra a témában általam olvasott legjobb írás a Tiéd. Nem sértő, nem szűklátókörű, nem tudálékos, nem akarja bebizonyítani azt, amiről látszik, hogy az írója sincs tisztában vele, nem traktál visszatérő szerzői fogyatékokkal, úgy tud objektív lenni, hogy közben mégis érdekes, egyéni látásmódot közvetít.
Szóval, gratula és kösz, nálam ez a címlapos!
Köszönöm... de túlzónak érzem a szavaid . . | |
| | | Weide
Hozzászólások száma : 747 Join date : 2013. Aug. 15. Age : 33 Tartózkodási hely : Budapest
| Tárgy: Re: Niwrok írásai 1.0 Hétf. Nov. 10, 2014 7:49 pm | |
| - Interstellar plothole kérdés;:
Amikor Cooper az extra-dimenzionális tesseractban ragad, akkor azt mondja, hogy azok az "Ők", akik ezt az egészet felépítették igazából a jövő emberisége voltak, és ők küldték a féreglyukat is, hogy segítsenek megmenekülni a jelen emberiségének. Ez számomra generált egy értelmezhetetlen paradoxont, ugyanis ha a jövő emberei már ilyen technikai szinten álltak, akkor valószínűleg sikeresen elmenekültek az elporosodó és élhetetlen Földről, vagyis logikátlan és értelmetlen újra megmenteni magukat a múltban. Na meg még a film elején is mondták, hogy lehet egy idegen civilizáció akarja segíteni őket, de csak odáig terjed a szándékuk, hogy egy féreglyukat küldtek nekik egy másik galaxisba, de közvetlenebb segítséget nem tudnak nyújtani. Ez szerintem logikusabb és paradoxon nélküli magyarázat lett volna, de ha bazmeg ezek az "Ők" képesek voltak egy olyan 5 dimenziós bemutató-teret felhúzni Cooper-nek, ahonnan ő tud üzenni a múltba, jelenbe, akkor nehogy már odáig terjedjen a tudományuk, hogy a Szaturnusz környékére odabasznak egy féreglyukat, de a Földre közvetlenül már nem képesek üzenni...
| |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: Niwrok írásai 1.0 Hétf. Nov. 10, 2014 8:24 pm | |
| - Weide írta:
- Interstellar plothole kérdés;:
Amikor Cooper az extra-dimenzionális tesseractban ragad, akkor azt mondja, hogy azok az "Ők", akik ezt az egészet felépítették igazából a jövő emberisége voltak, és ők küldték a féreglyukat is, hogy segítsenek megmenekülni a jelen emberiségének. Ez számomra generált egy értelmezhetetlen paradoxont, ugyanis ha a jövő emberei már ilyen technikai szinten álltak, akkor valószínűleg sikeresen elmenekültek az elporosodó és élhetetlen Földről, vagyis logikátlan és értelmetlen újra megmenteni magukat a múltban. Na meg még a film elején is mondták, hogy lehet egy idegen civilizáció akarja segíteni őket, de csak odáig terjed a szándékuk, hogy egy féreglyukat küldtek nekik egy másik galaxisba, de közvetlenebb segítséget nem tudnak nyújtani. Ez szerintem logikusabb és paradoxon nélküli magyarázat lett volna, de ha bazmeg ezek az "Ők" képesek voltak egy olyan 5 dimenziós bemutató-teret felhúzni Cooper-nek, ahonnan ő tud üzenni a múltba, jelenbe, akkor nehogy már odáig terjedjen a tudományuk, hogy a Szaturnusz környékére odabasznak egy féreglyukat, de a Földre közvetlenül már nem képesek üzenni...
Nekem is pontosan ez volt a legnagyobb kérdésem az egészben a sok apróbb, elviseletőbb baki mellett. Nem tudom rá a választ. Paradoxon. Butaság. Ennyi. - Spoiler:
Hacsak nem a jövőben fog majd olyan történni, aminek a megmentését a múltban kell megoldani, a porviharokkal terhelt Föld időpontja pedig megfelelő leágazás erre a műveletre.
| |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: Niwrok írásai 1.0 Hétf. Nov. 10, 2014 8:34 pm | |
| - R2-D2 írta:
Csillagok között / Interstellar
Remélem hamarosan egy többszereplős kibeszélővé alakul a téma. Ha kell, akár új topicban.
Az eddigi kibeszélők nem voltak túl népszerűek, úgyhogy egyelőre megpróbálom csak így "snasszba", aztán ha felpörög, majd különmásoljuk . Kicsit ömlesztett lesz, nem akartam nagyon széthúzni meg külön spoilerezgetni. - Spoiler:
R2-D2: Maga a folyamat meglehetősen érdekes, hogy mi köze van a porviharoknak a penészekhez, hogy mindezen porviharok közben a kukorica miért tud termény maradni, rejtély. Az is rejtély, hogy egy éhező civilizációban miért is fontos a baseball, egyáltalán ha kajára nem jut, hogy juthat benzinre, stb… de igazából mindegy. Csupán picit elgondolkodtam az egész filmnek az alaphelyzetén, magam részéről nem egészen ilyen „békésnek” képzelem el az éhező emberiség végnapjait…A benzin nekem is feltűnt, mert hát elég fura, hogy mindenki batárnagy kocsikkal furikázik, miközben úgy vadásszák a napelemet a kombájnhoz, és főleg kilóg a lóláb a szakasz vége felé induló konvojnál. És az még csak egy dolog, hogy benzin, de a benzinhez, a kitermeléséhez és a szállításához azért kell egy pár dolog, amikhez megint csak kell ez-az, és hát az élelem, a kukorica maga sem repül csak úgy az asztalra. Azt viszont nem hinném, hogy Nolan ne foglalkozott volna ezzel a kérdéssel, legfeljebb elintézte annyival, hogy "Van.", csak mert nem akarta túlságosan ebbe az irányba elvinni a filmet. Nekem, ahogy sok minden más is a filmben, egy gondolatkísérlet volt az egész, egy Philosophers vagy egy Snowpiercer, csak sokkal kevésbé elrugaszkodottan a valóságtól, olyan direkt szimbólumokkal, mint a szakadék széle felé száguldó autó. Akár lehet is válasz ezekre a felvetésekre, lehet, hogy a porviharoktól a kukorica ugyan termékeny marad, de sokkal kevésbé lesz ellenálló a fertőzésekkel szemben (ahogy az emberek is), ahogy a civilizációnak nem a baseball a fontos, de "szórakozásból" és megszokásból még csinálják (feltűnően nulla versenyszellemmel és erőbedobással). Azt meg nem hiszem, hogy a "végnapok" mindenhol ilyen békésen teltek, de ez egy farmertelep volt az USA közepén, ráadásul egy olyan, amit sokkal hatékonyabbá tett Cooper mérnöki tudása, és ahol kilométerekre csak kukorica volt. A "hatmilliárd" semmi békességet nem sugallt, az alsó hangon is az emberiség 20%-ának pusztulását jelentette alig pár év alatt. R2-D2: Sokkal inkább tűnődtem el azon, hogy hagyhatja el egy apa a gyermekeit egy űrutazás kedvéért. Apaként gondolkodva egyszerűen képtelen lennék rá - tudva, talán soha nem jövök vissza -, így Cooper tette számomra hiteltelen volt, otthagyni két anya nélküli gyereket az apósra (akikből a fiú később totál jelentéktelen lesz a kapcsolat szempontjából, de ez is mindegy). A véleményem az: igazi apa, aki szereti a gyerekét, az nem megy el így, ide, ahova Cooper indul. Igazi apában nincs magasabb cél, igazi apa, aki szereti gyerekét, mellettük akar maradni.A te szemszögedből talán nem képzelhető ez el, de aligha hiteltelen ... Szerintem családos űrhajósok is vannak, de általánosságban nézve nagyon sok olyan kockázatos foglalkozás van, ami éppen a "magasabb célt" célozza meg, vagy éppen csak a túlélés miatt szükséges, és nem kell semmi extrémre gondolni, csak rendőrökre, tűzoltókra meg ilyenekre. Mexikóban aligha lenne bárki drognyomozó vagy ügyész, ha azt latolgatná, hogy nem vállalhat akkora kockázatot, ami elszakítaná a gyerekeitől. Ráadásul Cooperben sem csak a küldetéstudat mocorgott, hanem a kalandvágy is, az adrenalin (ehelyt jelezném, hogy vannak családos hegymászók, extrém-sportolók, autó- és motorversenyzők, akiknek a kockázatvállalásánál nem is a túlélés játszik... ), és nem biztos, hogy megadta volna annak az esélyét, hogy egy tapasztalatlanabb pilóta elbénázza, és azért hal ki az emberiség, mert nem ő volt ott. És egy nagyon fontos tényező: noha az űrutazás nem veszélytelen, ha minden úgy történt volna, ahogy ígérték, amik alapján mérlegelt, és nem menet közben derülnek ki a félinformációk meg a hazugságok, akkor az egész kiruccanás nem tartott volna tíz évig sem. Azt meg nem értem: miért lenne az baj, ha az unokáinak csinálná? Főleg úgy, hogy az esélye megvolt annak, hogy már a gyerekei küszködésén is enyhíteni tud, hiszen ez történt, még ha "kis" kerülőúton is sikerült. Remo: A rendezőt már nem egyszer kritizálták azért, hogy az érzelmekre se tekint másként, mint történeti elemre, és, hogy női karakterei csak funkcionális szerepet töltenek be. Ez igaz a Csillagok közöttre is, ami elsőre talán nem tűnik akkora tragédiának, csakhogy ezúttal a film érzelmi magját adja az apa-lánya kapcsolat, mely azon túl, hogy az elmaradhatatlan hisztik miatt olykor kissé idegesítő, számomra nem is volt teljesen hihető, hogy valaki egy életre meggyűlölje az apját azért, mert elment, hogy megmentse az ő és az egész emberiség életét.Szerintem jót tudnátok ti beszélgetni erről, hogy ki a hiteltelenebb: az apa, aki elmegy, vagy a lány, aki marad . Azt hiszem egyébként, hogy Murph nem azért haragudott meg az apjára, mert elment, hanem mert nem vitte magával. A lány egy fokkal sem volt kevésbé kalandvágyó, a gravitációs vonalakat meg a morse-kódot is ő kezdte vizsgálni, és persze, szerette volna, ha az apja visszajön, de hasonlóan azt is, hogy megértse, mi van a rejtélyek mögött, hogy ne maradjon kétségben. Ez volt a dühös rádióüzenettel is (amiről én egyébként simán azt hittem, hogy a robot letörli a picsába): nem a tény zavarta, hogy az apja hazudott neki, hanem hogy ha nem jön vissza, akkor sosem tudhatja meg, hogy hazudott-e vagy sem, és ezzel a mardosó bizonytalansággal kell együtt élnie. Szerintem a bizonytalanságot utálja, nem az apját. Remo: Ahogy a várt űrutazás megkezdődött, meglepődéssel tapasztaltam, hogy Nolannek vizuálisan milyen kevéssé sikerült megragadnia az űr és a kozmosz lélegzetelállító mivoltát. A bolygók, amikre ellátogatunk helyesen távol tartják magukat az Avatar-féle vásári giccstől, de annál azért többet vártam volna, hogy egy-egy ökoszisztémára húzzák fel őket. Kapunk egy vizes meg egy jeges planétát, valamint az Eredet-bolygót, és kész.Ha van dolog, ami szerintem nincs Nolannak, az a vizuális fantázia, és ezt sokkal inkább használja funkcionálisan, mint az érzelmeket, amiket a viselkedésen keresztül inkább megérteni, elemezni szeretne és szokott. Remo: Kár, hogy az alkotók nem elégedtek meg önmagában azzal, hogy egy űrkalandot készítsenek. Az ötlettelenség szimptómájaként konfliktusforrásul behoznak egy pszichót, aki jó hosszú időt elvesz a cselekményből.Részemről is ezt a szakaszt tartom a legfeleslegesebben elnyújtottnak, ugyanakkor a "felvonás" végkifejlete miatt fontos esettanulmány megint csak arról, hogy az emberek hogyan viselkedhetnek túlélésileg extrém körülmények között. Nekem ütött, hogy Mann addig üvölti a rádióba, hogy nem érdekli sem a saját túlélése sem senkié az emberiségén kívül, miközben éppen egy minden biztonsági előírást felrúgó manővert készít elő, csak hogy az állomás biztonságában legyen... amíg majdnem fel nem robbantja az egész állomást a francba. R2-D2: Nem elég, hogy Cooper küldetése az egyik legnagyobb fizikai és csillagászati képtelenség, amit valaha hallottam, de a végjátékban megint ugyanazt éreztem, mint a TDKR esetében. Csak most már nem hiszem azt, hogy Nolan a stúdiók kérésére ír ilyen szentimentális befejezéseket, hanem sokkal inkább úgy látom, Spielbergesedik. Persze, a családi film miatt valahol várható volt a könnybe lábadó szem, de a mozi összes korábbi eredményét sutba vágta vele: picit gondolkodva talán ez máshogy is elérhető lett volna.Remo: Christopher Nolan a befejezésben nem kevesebbet kísérelt meg, mint, hogy realizálja azt a többszintű, pszichedelikus élményt, amit Kubrick örök klasszikusában, a 2001-ben láthattunk. Minél jobban próbálja megfogni a megfoghatatlant, annál inkább rávilágít arra, hogy bármilyen technikás és igényes rendező, neki is kőkeményen megvannak a korlátai. Az agyasnak tetsző, de szerintem meglehetősen buta megoldás nem csak teljesen félreviszi a filmet, ám a korábban is pedzegetett érzelmi hatásvadászata nyomán feloldódnak a történetben rejlő lehetőségek az utolsó szemig. Nagyjából úgy, ahogy egy embernek atomjaira kellene hullania egy fekete lyukban landolva. Nolan annyira gyáván és a közönséget kiszolgáló módon gondolkozik, hogy a legvadabb deus ex machina fordulat bevetésétől se retten vissza, hogy megmentse főszereplőjét.Persze, valószerűtlen, kettő-a-mínusz-csilliomodik hatványon, de maga Einstein is kalkulált olyan fekete lyukakkal, amiken át lehet menni. A féreglyukak központjai is fekete lyukak, úgyhogy az, hogy Coopernek mikre kellett volna szakadnia a lyukban, csak feltevés, ami a fekete lyukak gravitációs tömeghatásából adódik. De éppen ez az a film, ami játékosan bevezet abba, hogy a fekete lyuk nem egy fekete labda az űrben, ami olyan nehéz, hogy a tömegvonzás miatt a fény sem jut ki belőle, hanem elmondja, hogy ez már csak azért sem lehetséges, mert nem tudjuk, mi az a tömegvonzás, és azt sem, mi az a fény, csak ötleteink és egyenletekkel többé-kevésbé megtámogatott elméleteink vannak rá. Ha a fekete lyuk nem labda, hanem gravitációs "lefolyó", akkor az lehet, hogy átkerül egy olyan dimenzióba, ahol nem szűnik meg, nem nyelődik el, csak mi már nem tudjuk érzékelni. Részemről elég volt az, ahogy összeállt a fejemben, hogy ha ezek a "lények", a jövőemberek annyira ászok, hogy tudnak nyitni egy féregjáratot, akkor miért ne tudnának egy másikat is nyitni, ami elvezet a "könyvtárszobába", majd a küldetése teljesítésével be is zárni azt, és visszatenni Coopert oda, ahonnan jött? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy annak a hihetetlen baromságán én is jócskán kiakadtam elsőre, de utólag elfogadtam, hogy szemléltető ábrának és segédeszköznek nem elfogadhatatlan (csak addigra már vinnyogtam a röhögéstől, hogy Nolan mekkora egy fasz !). Mondjuk ahogy a Kapcsolatban is volt, nem kevesebb giccsel.
Elsőre ennyit . . | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: Niwrok írásai 1.0 Hétf. Nov. 10, 2014 8:44 pm | |
| - Weide írta:
- Interstellar plothole kérdés;:
Amikor Cooper az extra-dimenzionális tesseractban ragad, akkor azt mondja, hogy azok az "Ők", akik ezt az egészet felépítették igazából a jövő emberisége voltak, és ők küldték a féreglyukat is, hogy segítsenek megmenekülni a jelen emberiségének. Ez számomra generált egy értelmezhetetlen paradoxont, ugyanis ha a jövő emberei már ilyen technikai szinten álltak, akkor valószínűleg sikeresen elmenekültek az elporosodó és élhetetlen Földről, vagyis logikátlan és értelmetlen újra megmenteni magukat a múltban. Na meg még a film elején is mondták, hogy lehet egy idegen civilizáció akarja segíteni őket, de csak odáig terjed a szándékuk, hogy egy féreglyukat küldtek nekik egy másik galaxisba, de közvetlenebb segítséget nem tudnak nyújtani. Ez szerintem logikusabb és paradoxon nélküli magyarázat lett volna, de ha bazmeg ezek az "Ők" képesek voltak egy olyan 5 dimenziós bemutató-teret felhúzni Cooper-nek, ahonnan ő tud üzenni a múltba, jelenbe, akkor nehogy már odáig terjedjen a tudományuk, hogy a Szaturnusz környékére odabasznak egy féreglyukat, de a Földre közvetlenül már nem képesek üzenni...
Ennyi idő után csak így, in-medias-res "polthole" ?!... - Spoiler:
Igen, ez egy paradoxon, és szinte minden időutazós filmben van egy ilyen, ahol valami "körforgás", egymásra hatás van az idősíkok között. Például ugyanezt a kérdést fel lehet tenni kb. a Terminátorig visszamenően, hogy hogyan küldheti vissza John Connor a saját apját, ha az apja nélkül nem is születne meg az a John Connor, aki visszaküldhetné őt. Vagy ott a klasszikus nagypapa-paradoxon, hogy mi történne akkor, ha egy ember visszautazna az időben, és fiatalon lelőné a saját nagyapját: akkor a nagypapa meghalna, amitől az sem születne meg, aki lelőné a nagypapát, tehát a nagypapa mégis életben maradna, de mégsem... Ezért is kezelhetőbb nekem a sima idővonal helyett a többdimenziós terek elmélete (a la Interstellar), ahol ezek a paradoxonok legalább részben megoldódnának (pl.: a nagypapát egy másik valóságból érkező unoka simán lelőhetné anélkül, hogy ez az ő létezését befolyásolná.
Ebben a filmben is a kiindulás hibádzik, hiszen a Cooper által visszaküldött infók nélkül eleve létre sem jön az az emberiség, amelyik olyan fejlettségi szinten állna, hogy létrehozhatná a féreglyukat. Talán erre is a többdimenziós tér a válasz, hiszen ha volt egy világ, amiben tényleg az idegenek mentetté meg az embereket, akik utána a képességeik szerint próbálták megmenteni az összes lehetséges fennmaradó térben az emberiséget, akkor talán már szerintem van értelme a lyuknak is és annak is, hogy miért így segítenek, ilyen önműködő, önmagába visszatérő hurokként.
. | |
| | | Weide
Hozzászólások száma : 747 Join date : 2013. Aug. 15. Age : 33 Tartózkodási hely : Budapest
| Tárgy: Re: Niwrok írásai 1.0 Hétf. Nov. 10, 2014 8:57 pm | |
| - Niwrok írta:
- Weide írta:
- Interstellar plothole kérdés;:
Amikor Cooper az extra-dimenzionális tesseractban ragad, akkor azt mondja, hogy azok az "Ők", akik ezt az egészet felépítették igazából a jövő emberisége voltak, és ők küldték a féreglyukat is, hogy segítsenek megmenekülni a jelen emberiségének. Ez számomra generált egy értelmezhetetlen paradoxont, ugyanis ha a jövő emberei már ilyen technikai szinten álltak, akkor valószínűleg sikeresen elmenekültek az elporosodó és élhetetlen Földről, vagyis logikátlan és értelmetlen újra megmenteni magukat a múltban. Na meg még a film elején is mondták, hogy lehet egy idegen civilizáció akarja segíteni őket, de csak odáig terjed a szándékuk, hogy egy féreglyukat küldtek nekik egy másik galaxisba, de közvetlenebb segítséget nem tudnak nyújtani. Ez szerintem logikusabb és paradoxon nélküli magyarázat lett volna, de ha bazmeg ezek az "Ők" képesek voltak egy olyan 5 dimenziós bemutató-teret felhúzni Cooper-nek, ahonnan ő tud üzenni a múltba, jelenbe, akkor nehogy már odáig terjedjen a tudományuk, hogy a Szaturnusz környékére odabasznak egy féreglyukat, de a Földre közvetlenül már nem képesek üzenni...
Ennyi idő után csak így, in-medias-res "polthole" ?!...
Haha, nem, tessék benézni a Moziajánlóba, van ott még más is, csak ez már annyira baszta a csőröm, hogy előbb kikívánkozott, mint a rendes kritika. Mindenesetre köszi a választ, olyan 80 %-ban el is fogadom ezt a fajta magyarázatot, de valami még mindig hibádzik itt nekem. Még filózok rajta, hátha sikerül kreálni egy teljesen elfogadható és logikusan végigvezethető megoldást. Amúgy az a bajom ezzel, hogy -akár csak a közelmúltból szemezgetve- pl. az X-Men: DOFP-ben a saját logikáján belül teljesen követhető, lyukak és paradoxonok nélküli volt az időutazgatós rész. Itt mintha hiányozna valami, és mivel úgy meg volt csavarva a sztori, hogy már Nolan sem tudott semmi épkézláb megoldással szolgálni, inkább lógva hagyták az egészet. Ami pár résznél nem is baj -pl. a homokviharok kialakulása és miértje -, de itt ez olyan kardinális kérdés, hogy szerintem bántóan gyorsan söpörték félre. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: Niwrok írásai 1.0 Hétf. Nov. 10, 2014 9:01 pm | |
| - Weide írta:
- Niwrok írta:
Ennyi idő után csak így, in-medias-res "polthole" ?!...
Haha, nem, tessék benézni a Moziajánlóba, van ott még más is, csak ez már annyira baszta a csőröm, hogy előbb kikívánkozott, mint a rendes kritika. Mindenesetre köszi a választ, olyan 80 %-ban el is fogadom ezt a fajta magyarázatot, de valami még mindig hibádzik itt nekem. Még filózok rajta, hátha sikerül kreálni egy teljesen elfogadható és logikusan végigvezethető megoldást. Amúgy az a bajom ezzel, hogy -akár csak a közelmúltból szemezgetve- pl. az X-Men: DOFP-ben a saját logikáján belül teljesen követhető, lyukak és paradoxonok nélküli volt az időutazgatós rész. Itt mintha hiányozna valami, és mivel úgy meg volt csavarva a sztori, hogy már Nolan sem tudott semmi épkézláb megoldással szolgálni, inkább lógva hagyták az egészet. Ami pár résznél nem is baj -pl. a homokviharok kialakulása és miértje -, de itt ez olyan kardinális kérdés, hogy szerintem bántóan gyorsan söpörték félre.
Miért a Moziajánlóban? Nem másolnád át a saját topikodba? Ott azért csak jobban megtaláljuk . A többire is reagálok mindjárt . . | |
| | | Weide
Hozzászólások száma : 747 Join date : 2013. Aug. 15. Age : 33 Tartózkodási hely : Budapest
| Tárgy: Re: Niwrok írásai 1.0 Hétf. Nov. 10, 2014 9:12 pm | |
| | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: Niwrok írásai 1.0 Hétf. Nov. 10, 2014 9:16 pm | |
| - Niwrok írta:
Csillagok között / Interstellar
- Spoiler:
R2-D2: Nem elég, hogy Cooper küldetése az egyik legnagyobb fizikai és csillagászati képtelenség, amit valaha hallottam, de a végjátékban megint ugyanazt éreztem, mint a TDKR esetében. Csak most már nem hiszem azt, hogy Nolan a stúdiók kérésére ír ilyen szentimentális befejezéseket, hanem sokkal inkább úgy látom, Spielbergesedik. Persze, a családi film miatt valahol várható volt a könnybe lábadó szem, de a mozi összes korábbi eredményét sutba vágta vele: picit gondolkodva talán ez máshogy is elérhető lett volna.Persze, valószerűtlen, kettő-a-mínusz-csilliomodik hatványon, de maga Einstein is kalkulált olyan fekete lyukakkal, amiken át lehet menni. A féreglyukak központjai is fekete lyukak, úgyhogy az, hogy Coopernek mikre kellett volna szakadnia a lyukban, csak feltevés, ami a fekete lyukak gravitációs tömeghatásából adódik. De éppen ez az a film, ami játékosan bevezet abba, hogy a fekete lyuk nem egy fekete labda az űrben, ami olyan nehéz, hogy a tömegvonzás miatt a fény sem jut ki belőle, hanem elmondja, hogy ez már csak azért sem lehetséges, mert nem tudjuk, mi az a tömegvonzás, és azt sem, mi az a fény, csak ötleteink és egyenletekkel többé-kevésbé megtámogatott elméleteink vannak rá. Ha a fekete lyuk nem labda, hanem gravitációs "lefolyó", akkor az lehet, hogy átkerül egy olyan dimenzióba, ahol nem szűnik meg, nem nyelődik el, csak mi már nem tudjuk érzékelni. Részemről elég volt az, ahogy összeállt a fejemben, hogy ha ezek a "lények", a jövőemberek annyira ászok, hogy tudnak nyitni egy féregjáratot, akkor miért ne tudnának egy másikat is nyitni, ami elvezet a "könyvtárszobába", majd a küldetése teljesítésével be is zárni azt, és visszatenni Coopert oda, ahonnan jött? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy annak a hihetetlen baromságán én is jócskán kiakadtam elsőre, de utólag elfogadtam, hogy szemléltető ábrának és segédeszköznek nem elfogadhatatlan (csak addigra már vinnyogtam a röhögéstől, hogy Nolan mekkora egy fasz !). Mondjuk ahogy a Kapcsolatban is volt, nem kevesebb giccsel.
. Itt icipicit félreértettél: - Spoiler:
Az csak az egyik dolog, hogy továbbra is gondom van a fekete lyukkal, a könyvtárszobával, meg az üzengetéssel, de ezt még benyelem. Viszont - ahogy a TDKR velencei jelenetét - hatásvadászatnak érzem Cooper visszatérését, mesébe illő találkozását a lányával, meg Brent elhozását. Rózsaszín köd, túlságosan optimista finálé.
Egyébként Weidével sem értek egyet, szerintem - főleg a végjáték miattt - abszolút nem nyomasztó a mozi. | |
| | | Weide
Hozzászólások száma : 747 Join date : 2013. Aug. 15. Age : 33 Tartózkodási hely : Budapest
| Tárgy: Re: Niwrok írásai 1.0 Hétf. Nov. 10, 2014 9:27 pm | |
| - R2-D2 írta:
Egyébként Weidével sem értek egyet, szerintem - főleg a végjáték miattt - abszolút nem nyomasztó a mozi. Nem nyomasztó? Nem nyomasztó? - Spoiler:
Cooper szempontjából; jó, sikerült megmenteni az emberiséget, és kivezetni őket az űrbe, ahol gondtalanul játszhatják a baseballt a mini kis Elysiumukon, de; arra térsz vissza, hogy mindazok, akikért az egészet vállaltad, a gyermekeid, a családod; meghaltak, olyan öregek hogy mindjárt meghalnak, eltűntek a francba, azt se tudod, mi van velük. Brand szempontjából; egy csak leheletnyivel élhetőbb bolygóra vetődsz az utolsó mentsvárként, éppen hamvasztod el a szeretőd holtestét, majd lassan beletörődsz a tudatba, hogy mindenki, akit ismertél, vagy elpusztult már az egész Földdel egyetemben, vagy olyan messzire van tőled, hogy esélytelen viszontlátnod. A bajtársaid, munkatársaid, családod meghaltak, és ott vagy egy kibaszott kerek kősivatag közepén a kietlen űrben egy raklapnyi megtermékenyített embrióval, és kvázi rajtad áll, hogy újra lesz-e emberiség. Persze, nem tudhatja, hogy Copper utána ment-e, de azt sem, egyáltalán mennyi idő telt el azóta, mióta ő ott van a saját -régi- galaxisunkban, illetve hogy Cooper egyáltalán hova került. Abból, akkor a szemszögből számomra eléggé kilátástalannak és sanyarúnak tűnik a helyzet.
| |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: Niwrok írásai 1.0 | |
| |
| | | | Niwrok írásai 1.0 | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|