Niwrok írásai 1.0

R2-D2 írta:

Bár az Odaát jóval komplexebb ennél.

Gondolom annyival, amennyivel hosszabb .
.

Niwrok írta:

.
The Fades S1

Ez igazából tetszik, meg is hoztad volna a kedvem, ha le lenne zárva a sztori, vagy legalábbis nem úgy érne véget, hogy az egy második évad nélkül nem élvezhető/értékelhető teljes egészében. Egyelőre nem hiszem, hogy bevállalnám, majd ha ínségesebb időket élünk sorozatok terén.

.
Nader és Simin - Egy elválás története / A Separation


A cím miatt, és mert a kevésből, amit tudtam a filmről, az egyik az volt, hogy egy házaspárról szól, azt hittem, hogy magának a válásnak lesz központi szerepe, és mert iráni filmről van szó, így adta magát az a feltételezés is, hogy a mienktől eltérő vallási és kulturális környezet kulcsfontosságú lesz. Ahogy viszont néztem a filmet, kiderült, hogy a válás igazából "csak" kiváltó oka és kerete az eseményeknek, a vallási kérdéseknek pedig csak átmenetileg jut váratlanul csekély szerep, és ettől a legjobb hivatkozási alap tényleg a Családi kör, mert ha nem is így, de ez a történet bárhol játszódhatna, ami az alaphelyzetet illeti, és legfeljebb az utóhatásai, a következményei igazodnának jobban az adott ország kultúrájához.

A fő szál az, hogy a súlyos beteg apját otthon ápoló férj (Nader) kénytelen új megoldást találni az apja ellátására és felügyeletére, miután a felesége (Simin) beadja a kérelmet a válásra és el is költözik otthonról. Mivel ez egy bizalmi állás, ezért próbálnak ismerőst felvenni, így esik a választás Simin egyik kolléganőjének egy rokonára (Razieh), aki fenntartásokkal és kifogásokkal ugyan (messze lakik, így nehézkes az utazás, ill. hogy az amúgy munkanélküli férje esetleg rossz szemmel fogja nézni, hogy ő idegen férfiaknál vállal munkát), de elfogadja a felkérést, már csak azért is, mert sok az adósságuk. Razieh azonban nem sokat ért az ápoláshoz, így többször is olyan helyzetet okoz a viselkedésével, ami akár az öregúr sérülésével, akár halálával is végződhetne, és amikor Nadernek egy ilyen a tudomására jut (és csak azért, mert korábban ért haza a munkából), dühében gyakorlatilag kidobja az "ápolónőt" a lakásukból. Ez a kidobás lesz a konfliktus igazi forrása, mert Razieh utána fájdalmakra panaszkodik, kórházba kerül, a látogatásra érkező, bűntudatos Nader pedig megtudja, hogy a nő elvesztette a babáját, akivel állapotos volt. Amikor pedig Razieh férje, Hojjat tudomást szerez az egész munkavállalásról és lökdösésről, beperli Nadert azzal, hogy miatta halt meg a gyermekük.

A film jó kétharmada így ennek a bírósági tárgyalásnak az előkészítésével, előzményeivel foglalkozik, valamint, hogy hogyan derülnek ki az egyre újabb és újabb részletek a körülményekről. Mert ugyan a néző is sok mindent lát, ahogy a szomszédok is, de magát a végzetesnek kikiáltott pillanatot senki magán az áldozaton és Razieh hatévesforma kislányán kívül, így a per tárgya igazából csak vallomásokból, egyéni emlékekből és benyomásokból áll. Így leginkább tárgyalótermi kriminek tűnik maga a film, és ezt csak erősítik a nyomozások és a háttérben zajló kis machinációk, ahogy persze mindenki igyekszik az eseményeket a saját szájíze szerint bemutatni, magyarázni, és erre lehetősége is van, mert a tárgyi bizonyíték szinte nulla... és ez egy kicsit zavaró is lehet a bűnügyi regényeken és CSI-n felnőtt nyugatiaknak... nekem legalábbis az volt. Mert egyébként lehetne, és hiába próbálta kideríteni a hatóság, hogy az ajtón kilökött Razieh a taszítás következtében eshetett-e oda, ahol később megtalálták, ha egyszer ennél ezerszer fontosabb kérdések is elsikkadnak.

Spoiler:

Viszont a tudomásul vételen kívül engedékenyebb is vagyok ezzel a kis "titkolózással", mert mégiscsak ez teremt alapot arra, hogy ezt a sajátos, de mégis bármikor, bárhol elképzelhető helyzetet minden részletében, sajátosan iráni környezetbe helyezve bemutassa, és mondjuk olyan témákkal hozakodik elő, mint a családon... azaz bocsánat, a "kapcsolaton" belüli erőszak, aminek a megítélése jócskán más ott, mint nálunk, vagy hogy egy válás lehetőségét melyik érintett (férj, feleség, gyerek) hogyan éli meg. Kezdődik már rögtön az egész Nader és Simin válóperének egy tárgyalásával, ahol megismerhetők az ország ítélkezési szokásai, vagyis hogy igazából nincs jogi környezet és jogszolgálat, magát a törvényt (a Koránt) mindenki ismeri, és így csak a bizonyítékokon, a felek által feltárt és elmondott vallomásokon és a bíró megítélésén múlik az egész, a súlyosbító és enyhítő körülmények figyelembevétele... és ugye itt bizonyítékokról nem nagyon beszélhetünk. Ettől a tárgyalóterem nem is a per, hanem tényleg a perlekedés színtere lesz, ahol ha a bíró nem elég körültekintő, tényleg annak lesz "igaza", aki hangosabb. Az is egy sajátos réteget ad a történetnek, hogy tényleg egy olyan szeletét mutatja be Iránnak, ami "túl" ismerős nekünk... csak épp nem Iránról jutna eszünkbe. Az állandóan jelen levő csadorokon és az arab nyelven kívül csak esetenként bukkannak fel olyan dolgok, amik utalnának rá, hol is vagyunk, és néha olyan apróságokra kaptam csak fel a fejem, hogy milyen állati olcsó a benzin. Iránhoz képest váratlanul "nyugatias" minden, mert Nader és Simin nagyvárosi értelmiségi családot alkotnak (Nader banki alkalmazott, Simin tanár), a lakásukról a berendezés alapján meg nem mondaná senki, hogy az nem teszemazt Pesten van, és az utcán közlekedő autók is a legújabb nyugati modellek (feltűnően sok Peugeottal), nem a várt leharcolt arab csotrogányok. A vallás pedig, aminek én ugye meghatározó szerepet vártam, a gyakori Koránra meg mártírokra való esküdözés mellett igazából egyetlen egyszer kerül előtérbe, de annyira -nekem- abszurd módon, hogy az egyik kedvenc jelenetem lett.

Spoiler:

És ha már kedvenc jelenetek. Már a főcím utáni első nagyon tetszett, ami egy jó pár perces vágatlan jelenet, azokat meg szeretem, és a szituáció is gyorsan megalapozza a hangulatot, ahogy Simin próbálja a bíró előtt kellően alátámasztani a válási kérelmét. Nekem az érzelmek bemutatása is elegendőnek bizonyult, hiszen a szenvedélyes viták, az egyéni drámák, a szinte minden oldalról felmerülő titkolózások és hazugságok, a fokozatosan előkerülő új körülmények, az egyre jobban elfajuló és elmérgesedő helyzet éppen elég szenvedélyességet és feszültséget hozott magával... mégis, engem leginkább az a jelenet sokkolt, amiben gyakorlatilag semmi ilyen nincs, csak a gyerek játszik zavartalanul a "buborékokkal". Mindezek mellett pedig ott egy kapcsolat megszakadásának keserűsége is, egy olyan csapdahelyzetben, amikor a nő arra vár, hogy a férfi kérje meg, hogy maradjon, a férfi meg a nőre hagyja a döntést, mert nem akarja még a legenyhébb erőszakkal sem maga mellett tartani. A tinédzser lányuk meg csak pattog Nader és Simin között, hiszen bár mindketten azt mondják, hogy az ő érdekében teszik a dolgokat, de mégis a lányt viseli meg a legjobban az egyre fenyegetőbben közelgő válás... nem is véletlen, hogy a filmnek ott van vége, ahol. Szereplők közül pedig, hiába kap dühében vagy tehetetlenségében többször is dührohamot, hiába látszik/mutatják/mondják agresszívnek és bosszúszomjasnak néha, talán Hojjat volt az, akiben nem kellett csalódnom (a szimpátia azért elég erős kifejezés lenne a karakterrel kapcsolatban), mert mondjuk nem próbálta elmaszatolni a dolgokat, nem próbálta a helyzetet hazugságokkal és titkolózással a maga javára fordítani; inkább "csak" egy apa volt, aki elvesztette a gyermekét.

Szóval jó a bemutatott családok többszörösen összetett drámája, jó a rendezés, nagyon jók és hitelesek a színészek, maga a környezet és pár vonás az egyediségével tudja megfogni a nézőt, úgyhogy én mindenképpen megnézésre javaslom.

82%
.

Weide írta:

The Fades S1

Ez igazából tetszik, meg is hoztad volna a kedvem, ha le lenne zárva a sztori, vagy legalábbis nem úgy érne véget, hogy az egy második évad nélkül nem élvezhető/értékelhető teljes egészében. Egyelőre nem hiszem, hogy bevállalnám, majd ha ínségesebb időket élünk sorozatok terén.

Az a történet, amiről az évad szól, tulajdonképpen le van zárva, csak ez a lezárás olyan erőket hoz működésbe, olyan következményei mutatkoznak meg az utolsó fél percben(!), amik tényleg csak arra jók, hogy nyitva hagyják a folytatás lehetőségét, és előtte utalás sem nagyon volt rájuk, mondjuk pár figyelmeztetésen kívül, hogy "Ne buzerálj olyan dolgokat, amiket nem ismersz!".

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Weide írta:

The Fades S1

Ez igazából tetszik, meg is hoztad volna a kedvem, ha le lenne zárva a sztori, vagy legalábbis nem úgy érne véget, hogy az egy második évad nélkül nem élvezhető/értékelhető teljes egészében. Egyelőre nem hiszem, hogy bevállalnám, majd ha ínségesebb időket élünk sorozatok terén.

Az a történet, amiről az évad szól, tulajdonképpen le van zárva, csak ez a lezárás olyan erőket hoz működésbe, olyan következményei mutatkoznak meg az utolsó fél percben(!), amik tényleg csak arra jók, hogy nyitva hagyják a folytatás lehetőségét, és előtte utalás sem nagyon volt rájuk, mondjuk pár figyelmeztetésen kívül, hogy "Ne buzerálj olyan dolgokat, amiket nem ismersz!".

Spoiler:

.

Na, ez így már sokkal barátságosabban hangzik. Igazából már megszoktam, főleg az animéknél, hogy a teljes sztorinak csak egy arcja van általában lezárva, vagyis egy aktuális konfliktus/probléma feloldásra kerül, de az összetettebb, nagyobb szálak lógnak a levegőben, az árnyak tovább sűrűsödnek, sok karakter indítéka, múltja kifejtetlen marad, szóval ezzel annyira nincs gondom, inkább csak azzal, ha konkrétan semmilyen szál nincs elvarrva, és így önmagában sem értékelhető az évad. Szóval lehet, felkerül a tervezett listába.

Niwrok írta:

.
Nader és Simin - Egy elválás története / A Separation

Szóval jó a bemutatott családok többszörösen összetett drámája, jó a rendezés, nagyon jók és hitelesek a színészek, maga a környezet és pár vonás az egyediségével tudja megfogni a nézőt, úgyhogy én mindenképpen megnézésre javaslom.

82%
.

  

Na, akkor ez sem volt egy rossz ajánlat. Egyébként neked látókörödbe került volna, ha nincs a baráti ajánlás? Nekem biztosan nem.

R2-D2 írta:

Nader és Simin - Egy elválás története / A Separation

Na, akkor ez sem volt egy rossz ajánlat. Egyébként neked látókörödbe került volna, ha nincs a baráti ajánlás? Nekem biztosan nem.

Rossz ajánlat sosincs... legfeljebb rossz hangulat vagy másfajta nézőpont .

Valamennyire a látókörömben volt előtted is, hallottam róla az Oscar kapcsán, meg van magyar kiadás is belőle, tehát boltban már többször is szembe jött. Időnként azért olvasgatok a keleti filmgyártásról is, ennek az eredménye volt jó múltkor az Asszonyok kútja, és most is akad pár, amit figyelek, vagy más a szekrényemben is van.
Viszont pont azért, amit írtam is, mert egy sima válási drámának gondoltam, lehet, hogy nem siettem volna még ennyire sem a megnézésével, bármennyire is "egzotikus". Ahhoz mindenképpen te kellettél .
.

Niwrok írta:

.
The Fades S1


78%
.

Én azóta szerelmes vagyok Sophie Wu-ba, mióta láttam ezt a sorozatot Nem mellesleg ez a csajszi a Fresh Meat 2-3. évadjában is szerepel, ami egy sorozat fiatal egyetemistákról és azok mindennapjairól abszurd angol köntösben

Ó és persze Natalie Dormer-rel is itt találkoztam elsőként még a Trónok harca előtt.

Kár, hogy nem folytatták, kíváncsi lettem volna egy második évadra is ebben a témában.

Joe Cornelius Hallenbeck írta:

The Fades S1

Én azóta szerelmes vagyok Sophie Wu-ba, mióta láttam ezt a sorozatot Nem mellesleg ez a csajszi a Fresh Meat 2-3. évadjában is szerepel, ami egy sorozat fiatal egyetemistákról és azok mindennapjairól abszurd angol köntösben
Ó és persze Natalie Dormer-rel is itt találkoztam elsőként még a Trónok harca előtt.
Kár, hogy nem folytatták, kíváncsi lettem volna egy második évadra is ebben a témában.

Ja, cuki kis vagányka . Arcokat általában felismerek, de mostanáig eszembe sem jutott, hogy láttam már a Kick-Ass-ekben.
Natalie Dormer meg "megvolt már nekem" a Miért nem szóltak Evansnak?" c. Agatha Christie feldolgozásban, őt már onnan is név szerint megjegyeztem, és egy igen nyomos érv volt amellett, hogy látatlanul, csak egy előzetes és a szinopszis alapján belevágtam a The Fadesbe. A Trónok harca meg még csak ezután jön .
.

Niwrok írta:

Joe Cornelius Hallenbeck írta:

The Fades S1

Én azóta szerelmes vagyok Sophie Wu-ba, mióta láttam ezt a sorozatot Nem mellesleg ez a csajszi a Fresh Meat 2-3. évadjában is szerepel, ami egy sorozat fiatal egyetemistákról és azok mindennapjairól abszurd angol köntösben
Ó és persze Natalie Dormer-rel is itt találkoztam elsőként még a Trónok harca előtt.
Kár, hogy nem folytatták, kíváncsi lettem volna egy második évadra is ebben a témában.

Ja, cuki kis vagányka . Arcokat általában felismerek, de mostanáig eszembe sem jutott, hogy láttam már a Kick-Ass-ekben.
Natalie Dormer meg "megvolt már nekem" a Miért nem szóltak Evansnak?" c. Agatha Christie feldolgozásban, őt már onnan is név szerint megjegyeztem, és egy igen nyomos érv volt amellett, hogy látatlanul, csak egy előzetes és a szinopszis alapján belevágtam a The Fadesbe. A Trónok harca meg még csak ezután jön .
.

Én Natalie-t a Tudorokból ismerem! Ami valamiért félbe szakadt a 2. évadnál valahol. De az is jó sorozat!

Niwrok írta:

.
The Philosophers

Másodszor is ugyanolyan jónak tartom, mint először volt. Kicsit természetesen más élmény, már tudtam, mi fog történni, de pár dolog eszembejutott - amin anno akkor tuti átsiklottam:

Spoiler:

S végül: a nyúlfarknyi extrából (interjúdarabok) egyébként azt szűrtem le, hogy az alkotók és a gyerekek egyáltalán nem tervezték ezt olyan komoly filmnek, mint azt mi gondoljuk. Mindegyik elsősorban a romantikát emelte ki - ami nekem ismét csak másodlagos volt.

Másodszorra is.


.

R2-D2 írta:

The Philosophers

Másodszor is ugyanolyan jónak tartom, mint először volt. Kicsit természetesen más élmény, már tudtam, mi fog történni, de pár dolog eszembejutott - amin anno akkor tuti átsiklottam:

Spoiler:

S végül: a nyúlfarknyi extrából (interjúdarabok) egyébként azt szűrtem le, hogy az alkotók és a gyerekek egyáltalán nem tervezték ezt olyan komoly filmnek, mint azt mi gondoljuk. Mindegyik elsősorban a romantikát emelte ki - ami nekem ismét csak másodlagos volt. Másodszorra is.

Spoiler:

.

Niwrok írta:

The Philosophers

Spoiler:

.

Spoiler:

.
Terápia S1


Most, hogy egy nekem is egy kicsivel szélesebbre tárult a nettéka ajtaja, végre be tudtam pótolni azt a sorozatot, ami a magyar tévék kínálatából a legjobban érdekelt. Mivel a helyi HBO produkciójaként készült, így ez egyfelől némi garancia volt a minőségre, de arra is, hogy más formában biztosan nem láthatom.

A Terápia annak idején napi sorozat volt, és egy pszichológus, András életének nyolc hetébe nyújt betekintést, így jön ki a 40 részes évad, 22-27 perces epizódokkal. Hétfőtől csütörtökig a páciensek érkeznek a rendelőbe, minden nap ugyanazok, így a hetek első napjain egy 30-as ápolónő (Laura), keddenként egy cégvezető (Máté), másnap egy tinédzser tornászlány (Zsófi), csütörtök estére pedig egy házaspár (Petra és Tamás) marad. A péntek András szabadnapja, azonban a sorozat első hetében annyi sokkal és problémával szembesül ő maga is, amit a saját szakmai keretei között már nem tud kezelni, ezért régi mentorához (Ágnes) fordul. Bár Ágnes szerepe kezdetben a pszichoterápiák felügyeletére korlátozódik, pár hét alatt ez András terápiájába fordul, mert hát a pszichológus is ember.

Gondolom, nem okozok döbbenetet vele, hogy érdekel a pszichológia, és hogy részben ezért mennyire szeretem a szűk terekben, kevés ember között játszódó filmeket. Ennél szűkebb térben, ennél kevesebb emberrel pedig már nehezen képzelhető el bármilyen mozgókép. A helyszín 95%-ban egyetlen szoba, azaz András és Ágnes rendelője, és legtöbbször csak két ember beszélget. Hogy ezt tartalmasan ki lehessen tölteni, persze elég érdekes eseteket kell összehozni ahhoz, hogy az arra fogékonyaknak izgalmas és feszült legyen az is, ahogy András az elejtett megjegyzésekből, elszólásokból összerakja a személyiségképet, feltárja a problémák esetleges gyökerét, vagy éppen egy elfeledett emléket segít a felszínre hozni... de azért túl bonyolultak sem lehetnek, mert hát ez mégiscsak egy szórakoztató műsor, nem szakmai esettanulmány. Zsófi esetében van itt egy biciklibaleset, ami a körülmények miatt akár öngyilkossági kísérlet is lehetett, Mátét az a tragédia hozza a rendelőbe, hogy a legutóbbi létszámleépítés családi tragédiába torkollott az egyik volt alkalmazottjánál, az állandóan civakodó házaspár pedig abban szeretne dűlőre jutni, hogy megtartsák-e a babát, akivel Petra várandós.

Laurát nem véletlenül hagytam ki, ő nem új páciens, és nála nem is a terápia a lényeg, hanem a "kő", amivel felkavarja az egy éves állóvizet, amikor is bejelenti, hogy szerelmes Andrásba. Aki persze ezt is szakmailag próbálja kezelni, érzelemkivetítésként, de közben egyre kevesebb magabiztosság érződik a szavaiból, ahogy az eddig rendezettnek gondolt családjában is egyre szaporodnak a repedések, például a feleségével (Judit), vagy ahogy a gyerekei problémáit sem ő maga veszi észre, hanem úgy hívják fel rájuk a figyelmét. A személyes problémák egyre gyakrabban átszivárognak a kezelésekbe, befolyásolva azok menetét, hatékonyságát, ahogy azok is befolyásolhatják, hogyan alakulnak az otthoni dolgok. A páciensek is hétről-hétre egyre többet vájkálnak András életében, ezzel próbálva hiteltelenné tenni, lerázni magukról azokat a kérdéseket, felvetéseket, amivel a pszichológus él a terápia során, vagy csak visszatámadni bosszúból a szavai nyomán keletkező fájdalomért, úgy alakul az egész egy kapcsolati-érzelmi pókhálóvá. Csak éppen azt nehéz eldönteni, ki ebben a helyzetben a pók...

Nekem általánosságban tetszettek a szereplők, a történeteikben is akadnak tipikus vonások, a személyiségük és András miatt a terápia néha macska-egér játékba, néha újabb színesítő történetekbe, néha már-már egy jobb krimi feszültségébe torkollik. Az áthallások (előbb-utóbb minden szereplőnél téma lesz a féltékenység meg a házasságtörés vagy annak gyanúja) és a fordulatok jól működnek, egészen meglepő érzelmi kitörések vagy megfutamodások is akadnak. Azért persze a szint nem egyenletes, akadnak unalmasabb szakaszok, felesleges szájtépés vagy néma egymásra meredés, az ötből pedig Zsófi szálát vártam a legkevésbé, mert a tinis dac és lázadozás néha idegesítő, és ha dallaszozni kezdtem volna vele, hányszor mondja, hogy "Ez baromság!", a detoxban kötök ki. És ha már színesítés: mivel a helyszínnel nem sokat lehet variálni, így kell mindig valami kis felvezető történet (Máté és a kávéfőző), egy-egy kis kellék (a sellőrajz Zsófi gipszén), ami feldobja az egyhangú környezetet... legalábbis addig, amíg a sztori ki nem lép a fizikai környezetből, be a szereplők fejébe, ami sokkal változatosabb, mint egy zsíros karfájú fotel és egy kanapé.

És bár licencelt sorozatként lehet más nemzetek produkcióiból válogatni (sokan az USA-verzióra esküsznek, amiben Gabriel Byrne alakítja a pszichológust, de igény szerint akad például olasz, szerb, lengyel és spanyol is az eredeti izraeli mellett), én mégis külön örültem, hogy magyar színészekkel, magyar stábbal nézhetem meg. Jó volt Mácsai Pált, Für Anikót vagy Csákányi Esztert tévés szerepben látni, ahogy végre Nagy Zsolt sem csak "Kelet-európai verőlegény 1."-ként jelent meg a stáblistán (mint a Válaszcsapásban). Néha a puszta jelenlétük át tudott segíteni egy-egy döcögősebb részen.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Terápia S1

És bár licencelt sorozatként lehet más nemzetek produkcióiból válogatni (sokan az USA-verzióra esküsznek, amiben Gabriel Byrne alakítja a pszichológust, de igény szerint akad például olasz, szerb, lengyel és spanyol is az eredeti izraeli mellett), én mégis külön örültem, hogy magyar színészekkel, magyar stábbal nézhetem meg. Jó volt Mácsai Pált, Für Anikót vagy Csákányi Esztert tévés szerepben látni, ahogy végre Nagy Zsolt sem csak "Kelet-európai verőlegény 1."-ként jelent meg a stáblistán (mint a Válaszcsapásban). Néha a puszta jelenlétük át tudott segíteni egy-egy döcögősebb részen.

7,5/10
.

Ez jó, ezt ilyen mélységben nem is ismertem...

Köszi az ajánlót, ezt nem mondom, hogy felírom a listámra (mert a végén még számonkéred), de jó tudni, hogy van ilyen is.