Kritikák, gondolatok a filmek világából |
| | R2-D2 írásai 1.0 | |
|
+7tchabee Joe Cornelius Hallenbeck Mr. White Weide Niwrok Remo R2-D2 11 posters | |
Szerző | Üzenet |
---|
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: The Sacrament Kedd Okt. 21, 2014 2:44 pm | |
| . The SacramentDöbbenet. Ez a szó jut eszembe elsőre a tegnap éjjeli moziélménnyel kapcsolatban. Teljesen mást kaptam, mint amire számítottam (az előzetese, amit hónapokkal ezelőtt ide is belinkeltem totál félrevezető), a 67-ik percben elhangzott beszéd által okozott felismerés jeges ledöbbenése – és annak következményei – oly mértékben befolyásolták a végeredményt, hogy ezt még sokáig emlegetni fogom. Kérlek benneteket, senki ne kutakodjon a film megnézése előtt a neten. Ezt jobb tiszta fejjel, nulla információval látni - a felkészülésnél még az is jobb, ha mindenki úgy vág bele, mint én, nevezetesen hogy egy újabb kézi kamerás horrort vár. A klasszikus értelemben ennek az egésznek köze nincs a horrorhoz, maximum annyi, amennyit egy sötétben bóklászó kamerás manus felvételei, azok sejtelmessége adhat. Ti West, mint (horror)rendező ezúttal kimondottan visszafogta magát, a zsáner jellemzőit az emberi pszichére kihegyezve, minimális brutalitással megspékelve adja vissza – bár azt is hozzá kell tenni, ha az egész mozit nézem, önmagukban az események a legsokkolóbb horrorokat megszégyenítő fináléba torkollanak. Ráadásul az egész alapját egy 1978-as esemény adja (erről az írás végén spoilerben), így a film elejei dokumentarista indítás, maga a három srác felkerekedése az ismeretlenbe meglehetősen hitelesnek hat majd. Patrick divatfotós, Jake és Sam pedig munkatársai. Előbbi a kamerás, utóbbi riporter: azt hiszem, nyugodtan hívhatjuk őket egyfajta oknyomozó újságíróknak. Caroline, Patrick lánytestvére évekkel ezelőtt súlyos drogproblémákkal küzdött, amiből kiutat számára egy „Eden Parish” nevű, zárt szekta jelentette: a világtól elkülönülten, hippi kommuna jellegben élő csapat kigyógyította és át is formálta a lányt. Itt meg is állhatunk egy picit, mert ugyan nálunk ez a szektásodás nem egy általános tendencia, de el lehetne azon gondolkodni, Amerikában mi vezetett oda, hogy annyi problémafeldolgozó csoport és vallási szekta működik. Mitől mások az emberek az óceánon túl, hogy azt hiszik, ilyen kibeszélőshow-kal, ilyen idióta vallási csoportokba önként tömörülve megoldódik a problémájuk… Szóval Patrick (Kentucker Audley) levelet kap Carolinetől (Amy Seimetz), aki megírja neki, hogy milyen boldog is az új közösségében, s hogy szívesen venné bátyja látogatását. Patrick természetesen útnak indul – a probléma abból adódik majd, hogy két jóbarátja mindenképp dokumentfilmet akar készíteni a csoportról, hisz – velem együtt – ők is meglehetősen szkeptikusak az ügyben. Meglepetésükre a szíves fogadtatás helyett azonban fegyverrel várják őket, s csak Caroline közbenjárására engedik be őket a táborba. A mozi első órája ezután azzal telik, hogy Jake (Joe Swanberg) és Sam (AJ Bowen) kamerával a kezükben interjúkat készítenek a tábor lakóival. Legnagyobb meglepetésükre süt az elégedettség mindenkiből, az esti fő attrakció, interjú az Atyával (Gene Jones) pedig aztán végképp meggyőzi őket, hogy amit látnak az szép és jó, és minden hibátlan. Kár, hogy az egyik táborlakó belerondít az idillbe, az ő segélykéréséből kifolyólag aztán elszabadul a pokol… No de messze nem úgy,a hogy azt vártam: itt nem mészárlás, emberevés, éjszaka vérfarkassá átváltozó táborlakók lesznek, hanem valami teljesen más. Sokkal megdöbbentőbb, amiről többet egy szót sem ejthetek… Sokkal kevésbé spoilermentes az az elmélkedés, amit az Atya személye képvisel a táborban, amik az interjúk közben elhangzanak a jelenkori civilizációról, Amerika és a világ beteges értékrendjéről. Lenyűgöző volt, amit az Atya szájába adtak a társadalom problémáiról, s ahogy azt Gene Jones tolmácsolta. Ahogy hallgattam a mondandóját, szinte hipnotizált engem is, szinte kényszert éreztem magam is a csatlakozásra. Mindazonáltal – kissé távolabbra nézve – borzasztóan jól lejött egy diktátor, egy fanatikus vallási vezető teljes jellemrajza, annak minden borzalmával együtt. Az a hang, az a hangsúly, ahogy pedig a színész beszél – nos, azt nem fogom egyhamar elfelejteni. A The Sacrament ezen jelenetsora a legjobb példája a tömegpszichózisnak, az elborult – kezdetben még talán jó szándékú - elme csoportra vetített hatalmának. Kétségkívül a mozi egyik csúcspontja, az első háromnegyed óra zseniális lezárása, valamint a sokkoló finálé (amiről nem beszélünk) betonbiztos alapja. Mindezen lenyűgöző gondolatok mellett a mozi legnagyobb erénye és hátránya egyben a found footage stílus. A táborban bóklászó kamera – különösen éjszaka – remek hangulatot ad, kiválóan fokozza a feszültséget, hisz soha nem lehet tudni, mi is fog történni. A beszűkült perspektíva, a szándékosan feszült zene e mellé kimondottan izgalmas (de nem parás!!!) hangulatot képes generálni. Az ember annyi hasonló filmet látott már, hogy ha egy moziban valaki a kezébe veszi a felvevőt, meg esetleg bekapcsolja az éjszakai fényt, már önmagában elég a félelemkeltésre… Ugyanakkor jómagam sosem tudtam maradéktalanul megbékélni ezzel a stílussal. Rengeteg szituban – itt is – óriási őrültség cipelni a kamerát, az életösztönnel ellentétes cselekedetek sokszor kizökkentettek a moziból. Másrészt pedig nagyon sokszor olyan beállítás volt, amiben nem szerepelhetett az a kamera, ami elvileg rögzíteni volt hivatott az eseményeket. Volt a moziban egy halvány próbálkozás ezen jelenség kiküszöbölésére, de szerintem nem járt teljes sikerrel. Maga a ff stílus és a kézi kamerás felvételek következetlensége miatt számomra nem hibátlan a film, pedig mind a hangulat, a háttér, a díszlet, a történet és színészek közel maximumon vannak. De aztán a döbbenet, amit az utolsó fél óra hoz, az végképp überelhetetlen. 85% - Spoiler:
Ahogy olvastam, 1978-ban egy hasonló közösségben 918-ban lettek ciánnal öngyilkosok, ez adta a film alapötletét. Borzalmas, bővebben itt: A másik meg, állítólag a korai forgatókönyvekben a végén a helikopterpilóta „Teljesítenünk kell az Atya utasításait” felkiáltással halálba vitte volna magát is, meg Samet és Jake-et. No, az lett volna csak a brutális finálé!!!
.
A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 14, 2019 11:03 pm-kor. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Szer. Okt. 22, 2014 4:47 pm | |
| - R2-D2 írta:
The Sacrament
Maga a ff stílus és a kézi kamerás felvételek következetlensége miatt számomra nem hibátlan a film, pedig mind a hangulat, a háttér, a díszlet, a történet és színészek közel maximumon vannak. De aztán a döbbenet, amit az utolsó fél óra hoz, az végképp überelhetetlen.
85%
Nem hangzik rosszul, főleg hogy Ti Westtől, ha a plakáton levő The House of The Devil nem is tetszett annyira, a The Innkeepers annál inkább. Ott már tapasztaltam, West mekkorát képes akár az utolsó tíz percben is robbantani! Felírtam. . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Nyomtalanul Csüt. Okt. 23, 2014 1:49 pm | |
| . NyomtalanulEgészen addig nem tudtam megfogalmazni, mi a bajom a mozival, míg utána nem néztem: bár éreztem rajta valami furcsát, valami nagyjátékfilmtől idegen stílust, de elsőre szimplán betudtam az északi filmkészítés egyediségének. Jóindulattal egyébként maradhatunk ennél az értékelésnél is, a Nyomtalanulban van annyi különlegesség, hogy megálljon önállóan is saját lábán, csupán ha valaki nagyon sok sorozatot és/vagy filmet néz, annak tűnhet fel az egész: a másfél órás játékidőben látottak tökéletesek egy TV sorozat pilotjának, nagyvászonra már kevésbé valóak. A Nyomtalanul egy dán író, bizonyos Jussi-Adler Olssen regényfolyamának, az eddig 5 részt számláló Q-ügyosztálynak az első kötete is, a film pedig annak adaptációja. Mint ilyen tehát, egy nagy volumenű, több részes krimi történet bevezető epizódja, amikor is a kedves néző megismerkedik a főbb karakterekkel, azok múltjával, motivációival. Egy indítás, egy kalauz egy új világba, egy felütés… a baj mindösszesen annyi vele, hogy nem képes kilépni ebből a szerepből: nézése közben – bár kimondottan izgalmas és élvezetes – nem tudott elengedni a sorozatepizód feeling. Pláne manapság, mikor is borzasztóan magasan van a mérce a sorozatokban is, manapság, mikor is egyre vékonyabb a határ a TV és a mozi között, mikor színészek jönnek-mennek egyik műfajból a másikba, mikor egy átlagos költségvetésű mozifilm és egy kiemelt költségvetésű sorozat között gyakorlatilag nincs minőségbeli különbség. Ezen határon billeg a Nyomtalanul is, s ha még menet közben a látványt, eseményeket be is tudjuk a filmes kategóriába, pl. a zárókép teljesen a sorozatok közé tolja át. Ha ez Hollywood lenne, egy percig nem kételkednék benne, hogy egy új franchise születésének vagyunk szemtanúi, kíváncsi vagyok, a dán filmiparban valóban van-e akkora potenciál, hogy az író történeteit szépen sorban vászonra vigyék. Carl (Nikolaj Lie Kaas) egy kibírhatatlan, öntörvényű zsaru,akinek komoly magánéleti problémái is vannak. Tipikusan az az ember, akivel csak nagyon kevesen jönnek ki, tipikusan az az ember, aki egy munkahelyen képes pillanatok alatt elrontani a hangulatot. Ugyanakkor a maga szakmájában egy zseni, zsarunak egészen kiváló – de meglehetősen forrófejű is egyben. Nos, egy akció az ő hirtelensége miatt bizony tragédiába fullad, a három hónap kényszerszabi után pedig nem mehet vissza a gyilkosságiakhoz, hanem az úgynevezett Q-ügyosztályra kerül. A dán rendőrségnél ez a Döglött akták osztálya, ahol semmi más feladata nem lenne, mint kollégájával, Assaddal (Fares Fares - ismét csak az európai multikulti polkorrekt megjelenítése) rendszerezni és végleg lezárni a korábban felfüggesztett nyomozásokat. De nem lenne Carl, ha az egyik ügyben nem találna hibát, így kezd el nyomozni egy bizonyos Merete (Sonja Richter) ügyében, aki állítólag egy kompról leugorva lett öngyilkos. Carl ezt nem hiszi el, így teljesen elmerül a múltban és az eltűnt nő után ered, hátha még életben találja… Tovább nem érdemes írni, bár azt hiszem, aki életében egy filmnél többet nézett, az ki fogja találni a történet folytatását. Egy teljesen korrekt, izgalmas, hiteles és fordulatos kis történetbe csöppenünk, ami önmagán kívül azonban semmi izgalmat nem hordoz. Ezt úgy értem, hogy rutinos nézők számára totál kiszámítható az egész, Carl nyomozása szép lineáris módon tárja fel a múltat, ezért mikor megmagyarázzák, mi, mikor és hogyan történt, csupán elégedett bólogatásra futja, megdöbbenés nélkül. Nem az a baj, ami történt, hanem inkább annak „snasszossága”: motivációnak minden további nélkül elmegy, még azt is elhiszem, hogy valakinek egy életen át a bosszú a célja, de önmagában a bosszút kiváltó jelenetsort én túlzottan leegyszerűsítettnek éreztem. Ebből felépítve Lasse karakterének hitelességébe számomra kicsit hiba csúszott, mint ahogy annak sem láttam túl sok értelmét, hogy Oldboy módjára bánjon az egyik szereplővel: az író biztos látta Chan-wook Park filmjét… A skandináv krimik hangulata viszont zseniálisan átjön, az egész filmről süt a depresszió. Nem tudom, ezt a színekkel, a színészekkel, a zenével érik-e el (vélhetően ezek kombinációival), de már rögtön az elején érezni, hogy nem USA-ban vagyunk, de nem is Európa sűrűn lakott részén. Más hangulata van az északi filmeknek, kicsit nyomasztóak és lassúak – nekem talán épp ettől is tetszenek. Azt mindenképp meg kell említenem, hogy a Nyomtalanul végletekig hiteles mozi, az akciószcéna nem eszement, az eseményekben, azok megjelenítésében semmi túlzás nincs. Nyilvánvaló a párhuzam a Millenium-trilógiával, ugyanakkor annak karakterei ebből hiányoznak: a svéd filmben volt jó pár olyan figura, akire a történet nélkül is emlékezni lehet. A Nyomtalanulban a filmbe szürkül mindenik, még a két főszereplő zsaru is… nem igazán találtam kapaszkodót hozzájuk. Néztem a mozit, tetszett is, amit láttam, de sem megszeretni, sem megutálni nem sikerült őket, a visszakapott jelvények pedig nem elégedettséget okoztak, inkább egy Cobra 11-féle elbagatelizállt bosszúságot – valódi katarzis nélkül. Ha ez egy sorozat dupla epizódja lenne, folytatnám, mert inkább annak tartom: talán még jobban is tetszene, mint a A törvény nevében. Filmként eladva viszont nagyon harmatos, igazi érzelmi mozgatóerő nélküli skandináv krimi. Aki viszont szereti ezt a stílust kellemes másfél órát kaphat a filmtől, nekem érzelmileg lapos lett. Mindenestre azért ha lesz majd második rész, megnézem. TV-ben, mint ezt is. 75% .
A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 14, 2019 11:04 pm-kor. | |
| | | Mr. White
Hozzászólások száma : 255 Join date : 2014. Jan. 25. Age : 33 Tartózkodási hely : Budapest
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Csüt. Okt. 23, 2014 2:19 pm | |
| - R2-D2 írta:
Nyomtalanul
Egészen addig nem tudtam megfogalmazni, mi a bajom a mozival, míg utána nem néztem: bár éreztem rajta valami furcsát, valami nagyjátékfilmtől idegen stílust, de elsőre szimplán betudtam az északi filmkészítés egyediségének. Jóindulattal egyébként maradhatunk ennél az értékelésnél is, a Nyomtalanulban van annyi különlegesség, hogy megálljon önállóan is saját lábán, csupán ha valaki nagyon sok sorozatot és/vagy filmet néz, annak tűnhet fel az egész: a másfél órás játékidőben látottak tökéletesek egy TV sorozat pilotjának, nagyvászonra már kevésbé valóak.
Nézése közben – bár kimondottan izgalmas és élvezetes – nem tudott elengedni a sorozatepizód feeling. Pláne manapság, mikor is borzasztóan magasan van a mérce a sorozatokban is, manapság, mikor is egyre vékonyabb a határ a TV és a mozi között, mikor színészek jönnek-mennek egyik műfajból a másikba, mikor egy átlagos költségvetésű mozifilm és egy kiemelt költségvetésű sorozat között gyakorlatilag nincs minőségbeli különbség. Ezen határon billeg a Nyomtalanul is, s ha még menet közben a látványt, eseményeket be is tudjuk a filmes kategóriába, pl. a zárókép teljesen a sorozatok közé tolja át. Ha ez Hollywood lenne, egy percig nem kételkednék benne, hogy egy új franchise születésének vagyunk szemtanúi, kíváncsi vagyok, a dán filmiparban valóban van-e akkora potenciál, hogy az író történeteit szépen sorban vászonra vigyék.
Neked filmkritikusnak kellett volna, hogy elmenjél! - R2-D2 írta:
Carl (Nikolaj Lie Kaas)
-> Szerintem egy jó színész! Volt egy dán trilógia(a nevére nem emlékszem csak a filmek címére: Gengszterek fógadója,Zöld hentesek, Ádám almái) abban szerepelt több-kevesebb szerepben + mindegyikben benne volt a leghíresebb dán színész Madds Mikkelsen is! Ezek mind nagyon jó filmek(Bár a hentesek azért tényleg szomorkás!) persze felvonultatva azt a bizonyos skandináv depressziót ami még jól is áll nekik és nem úgy mint az amcsik esetében, hogy ennek kéne, hogy rossz következménye legyen! Mert az amcsik az ilyet a legtöbb esetben nem tudnák jól átadni a depressziót, hogy ne valami nagyon rossz dolog legyen a következménye! - R2-D2 írta:
A skandináv krimik hangulata viszont zseniálisan átjön, az egész filmről süt a depresszió. Nem tudom, ezt a színekkel, a színészekkel, a zenével érik-e el (vélhetően ezek kombinációival), de már rögtön az elején érezni, hogy nem USA-ban vagyunk, de nem is Európa sűrűn lakott részén. Más hangulata van az északi filmeknek, kicsit nyomasztóak és lassúak – nekem talán épp ettől is tetszenek. -> Ez zseniális összefoglalása az északi filmeknek! Tényleg! Ennél jobban nem igazán lehet leírni, hogy ha Skandináv filmet nézel, hogy mit is várhatsz! - R2-D2 írta:
Ha ez egy sorozat dupla epizódja lenne, folytatnám, mert inkább annak tartom: talán még jobban is tetszene, mint a A törvény nevében. Filmként eladva viszont nagyon harmatos, igazi érzelmi mozgatóerő nélküli skandináv krimi. Aki viszont szereti ezt a stílust kellemes másfél órát kaphat a filmtől, nekem érzelmileg lapos lett. Mindenesetre azért ha lesz majd második rész, megnézem. TV-ben, mint ezt is.
Már megint csak egyet tudok érteni veled! Ez tényleg jobban átjött volna egy sorozatban. sőt szerintem maga a témája mármint a könyv sorozat is inkább arra lett volna jó! DE összességében én sem bántam meg, hogy végül film lett belőle, de szerintem ha sorozat lett volna akkor talán nagyobb nézettsége is lett volna! - R2-D2 írta:
75%
Én is pont ennyit adtam rá! | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Csüt. Okt. 23, 2014 3:47 pm | |
| - Mr. White írta:
Neked filmkritikusnak kellett volna, hogy elmenjél!
Ő most is az, viszont Szombathely vendéglátóipara túl sokat veszett volna vele . . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Távozz tőlem, Sátán! Szomb. Okt. 25, 2014 12:39 am | |
| . Távozz tőlem, Sátán!Távozz tőlem, Sátán… kétségkívül hangzatos cím, bár összességében szerintem a Szabadíts meg a Gonosztól mégiscsak kifejezőbb lehetne… mert ha már jobban belemegyünk, nincs megszemélyesítve maga az alvilág ura (vagy annak fia), aki jelen filmben ismét csak hatalmat kíván szerezni ezen a sárgolyón. Irak, 2010. Három amerikai katona egy akció során felfedez egy barlangot, ahol is találnak valamit, egyikük fejkamerájával rögzíti az egészet, de aztán váratlanul megszakad a kép. Az, hogy egy horror történet a Közel-Keleten indul, egyáltalán nem meglepő (ld. még Ómen, az Az ördögűző, amik szintén használták e helyszínt) viszont az, hogy - szerintem kiváló ötlettel – mindez a harctéren, csatában zajlik, érdekesen újszerű. Egyúttal fityisz azoknak, akik ebbe a szituba is képesek voltak a „Hol máshol, mint Irakban,” sztereotípiát belelátni: az emberiség spirituális történelmének egyik legfontosabb helye a mai Irak, Irán, Szíria, Izrael, Palesztína területe – aki ebbe képes belekötni, abból süt a rosszindulat és a fikázási hajlam. Ehhh… a felütés szerintem zseniális, de inkább ad a mozinak egy háborús film hangulatot, mint bármi horror alapot. Aztán a következő kép már 2013, New York: Sarchie (Eric Bana), az állandó éjszakai műszakos zsaru ( ) egy halott kisbabát talál egy kukában – s mint gyakorló családapát alaposan megviseli az ügy. Rágódni azonban nem nagyon van ideje rajta, mert társával, Butlerrel (Joel McHale) - mint mindig -, pörgős éjszakába csöppennek. Sarchie titokzatos megérzései pedig újból egy jó kis balhés akciót sejtetnek, amibe Butler mindig széles vigyorral, szívesen vág bele. A film harmadáig-feléig így megy, sokkal inkább tűnik az egész egy zsarufilmnek, mint horrornak. A két főszereplő között a kapcsolat zseniális, a buddy movie minden pozitív velejárójával együtt, az meg hogy Butler idétlenkedése lehúzná a mozit (ezzel ugyancsak rengeteg írásban találkoztam), számomra homlokegyenest fordítva jött le. Élmény volt nézni, ahogy a gyerekképű, fordított baseball-sapkás zsaru kőkeményen lenyomja a volt tengerészgyalogost, élmény volt hallgatni a rendőrpáros civakodását, barátságát. A film talán legnagyobb baja, hogy az elvárásokból ekkor még jóformán semmit nem teljesít, a sok kegyetlen és megmagyarázhatatlan bűncselekmény inkább egy jófajta thriller felé tereli a szálakat, mint egy spirituális horror felé. Ebben természetesen Sarchie ateizmusa óriási súllyal szerepel, a kép pedig csak akkor változik meg alapjaiban, mikor belép a képbe a PAP, Mendoza (Edgar Ramirez), aki számomra az egész film főnyereménye lett. Egyszerűen zseniális figura, iszik, cigizik, kurvázott, drogozott – totál nem az a szentfazék, amiket eddig megszoktunk a vásznon. Amikor aztán Sarchie számára is sok lesz a megmagyarázhatatlan dolog az egyenletben, kutya-macska módon összefog a pappal – rengeteg kellemes percet okozva nekem… Az ateista kontra vallásos többszöri szóbeli pengeváltás, a gonosz természetéről való elmélkedés kiváló lett, rengeteg olyan gondolattal, ahogy magam is vélekedek a dolgokról. Közös munkájuk kihozza a moziból a horror zsánert, Santiago ördögűzése pedig az egyik legjobb, legéletszerűbben vászonra dobott esemény, amit e témában láttam. Egyébként sokáig gondolkodtam, egyáltalán leírjam-e, hogy végül is ez egy ördögűző mozivá válik, de arra gondoltam, a nálam érdeklődőbbek úgyis belefutnak az infóba. A filmről ugyanis jómagam a címén, meg főszereplőjén kívül nagyjából semmit sem tudtam, mikor belevágtam – még azt sem, hogy milyen jellegű horrorfilmmel lesz dolgom –, így nem kicsit lepődtem meg az egész történet szerkezetén, annak eseményein és főképp fináléján. A fináléján, amiben nekem ráadásul pont az tetszett a legjobban, hogy nem volt annyira nyakatekert (egy nyaknyúlást leszámítva ) fizikai abnormalitásokkal tarkított eseménysor, minden olyan bacaság hiányzott belőle, ami a korábbiakat nevetségessé tette. Mert igen: Friedkin kultikus művében mai szemmel kimondottan röhejes Linda Blair megszállása, mint ahogy számtalan ördögűzős másik mozi káromkodásos-testkicsavarodós hasonló jelenete idióta. Ebben ez biza’ nem így van – már persze ha azt az erősen megkérdőjelezhető dolgot elfogadjuk, hogy önmagában az ördögűzés létezik -, a démon kiűzetése jól felépített, izgalmas és egyáltalán nem nevetséges dolog. A köré rittyentett hókuszpókusz, a hat fázisos magyarázat pedig a nagyvilággal ellentétben nekem bejött. Ami viszont kissé bosszant, az megint csak ez a „megtörtént események alapján” címke. Ezt most már lassan akkor sem hiszem el egy filmről, ha valóban úgy lenne… a történet alapja ugyanis egy leszerelt NY rendőr állítólagos emlékirata, aki a filmbelihez hasonló események után inkább ördögűzőnek állt, mint rendőrnek. Persze… mintha én mennék papnak. Értem én, hogy marketing szempontjából ez jó húzás, de a padlás tele van a hasonló alcímű mozikkal. Megállt volna ez önállóan is saját lábán, mert bőven van benne potenciál: a folyamatos esti műszak, a zuhogó eső kiváló hangulatfokozó elem, a trükkök, maszkok, díszlet, környezet, casting nagyszerű lett. Beszaratós jelenet viszonylag kevés van benne, viszont örvendetes, hogy a nagy amerikai klisékre sem feküdtek rá annyira. Érintőlegesen ugyan van széthulló család, bűnbánó apuka, de szerencsére ez sincs túllihegve, Eric Banát nagyon bírom, de a többiek is korrektül hozták a szerepüket. Talán csak a közel két óra sok picit, talán a nem horroros szál(ak) valamit elvett(ek) a film vérfagyasztó éléből, de számomra pont ettől volt újdonság. Zsarufilm, thriller és egy ördögűzős horror keveréke, kissé szokatlan mixben. Soha rosszabbat. Az meg csak keserű hab a tortán, hogy megint abba a hülye helyzetbe kerültem – immár sokadszor -, hogy a nagy netes ítészekkel szemben kénytelen vagyok védelmembe venni Scott Derrickson művét: egy kifejezetten újszerű, érdekes és talán az eddigi legéletszagúbb környezetbe helyezte történetét. Amúgy is, most jöttem rá, hogy én ezt a faszit és filmjeit bírom: a Sinister, az Amikor megállt a Föld és az Ördögűzés Emily Rose üdvéért is tetszett. Ja, meg Doorsot is tessék békén hagyni, az Break on through egyik legjobb húzás volt filmben... 80% .
A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 14, 2019 11:05 pm-kor. | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Omar Szomb. Okt. 25, 2014 3:06 pm | |
| . OmarAz emberiség a saját történelméből sem képes tanulni… Van egy fal, valahol Izraelben: helyenként három méter magas, többnyire sima elektromos kerítés képezi, ám a veszélyesnek talált, városi területeken nyolc méterre emelkedik, betonból van és mindkét oldalán szerviz- és járőrutak és biztonsági kamerák találhatók. Jelenleg 440 km hosszú, de ha kész lesz, 708 km hosszan fogja elválasztani a palesztin és az izraeli lakosságot, korlátozza a palesztinok átjárását Ciszjordániából a zsidók lakta Izraelbe, hogy így csökkentse az öngyilkos merényletek számát. A nyomvonal azonban önkényesen kacskaringózik Ciszjordánia területén, kisajátított magánbirtokokon áthaladva, miközben körbekerít palesztin városokat és falvakat, sőt van olyan hely, ahol elválasztja a gazdákat földjeiktől és ivóvízforrásaiktól, családokat pedig egymástól… Omar, a fiatal, életerős, sportos palesztin fiú (ez fontos lesz a későbbiekben) minden nap kénytelen titokban megmászni ezt a falat, hogy találkozhasson szerelmével és a túloldalon ragadt barátaival. A kis családi kávézgatás, a lopott pillanatok a fiú és a lány között, a kávéscsésze alá rejtett kis levél idillje egy gyakorlólövészetbe, majd kicsit később egy izraeli katona elleni merényletbe torkollik. Érdekes, azt nem mondja a film, meg is halt-e a katona, a történet szempontjából tulajdonképp nem is fontos: a három fiú, Omar, Amjad és Tarek, mint a palesztin szabadságharc amatőr tagjai innentől pedig nincsenek biztonságban. Egy rajtaütés során aztán Omart elkapja az izraeli rendőrség, nem meglepő módon szarrá is verik – hogy aztán megdolgozva, megzsarolva visszaengedjék övéi közé. A film igazából annak a története, hogy egy ilyen szituban hogy viselkedik Omar, hogy fogadja őt vissza a környezete, egy ilyen szituban, amikor is a népek közti gyűlölet ilyen erős, vissza lehet-e fogadni valakit anélkül, hogy árulónak tartanák… Önmagában egyébként maga a Fal, a történelmi alaphelyzet eléggé érdekes ahhoz, hogy az ember belevágjon a 2013-as idegen nyelvű Oscar-díj egyik jelöltének megnézésébe. Az is nagyjából várható volt, hogy az elmúlt évtizedek véres eseményei után nem vígjáték elé ülünk le, sokkal inkább egy drámára: a kérdés csupán csak az volt, mennyire lesz az egész propagandafilm, mennyire próbálja majd valamelyik oldal mellé állítani a nézőt. Palesztin moziról lévén szó (röhejes módon állítólag tiltakozás volt az Oscar jelölés ellen!!!!) én arra számítottam, egy elnyomott nép dicső harcát, a felkelés hőseit nézhetjük, egyoldalúan Izraelt állítva be a gonosznak. Nos, legnagyobb meglepetésemre, nem. Nem állítom, hogy teljesen elfogulatlan a mozi – nem is kell annak lennie -, de próbál nagyjából tárgyilagos lenni. Mutatja a falat, a szétszakított népet, a merényletet, a börtönt, majd a konspirációt. Semmire nem helyez akkora súlyt, hogy ez által elbillenjen a mérleg: sokkal inkább tűnik dokumentarista jellegűnek, mintsem hatásvadásznak. A háttér mindazonáltal zseniális: miután ott is forgatták, kívülálló betekintést kaphat Ciszjordánia mindennapjaiba: fura is volt az a béke, amit mutatott a kamera, az ember a híradásokból inkább a bombázások és a rakétatámadások felvételeit látja. A hiteles korrajz mellé persze kell valami történet is, ami a tabló előtt játszódik, kellenek gondolatok, érzelmek, karakterek is. Nos, ebből sincs hiány: Omar beépítése gyakorlatilag leamortizálja a komplett baráti társaságot, a film elejei idill szétbomlása kellő érzelmi muníciót ad a másfél órás játékidőre. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy elég korán ki lehet találni, Omar nincs egyedül, hogy van még tégla rajta kívül is a palesztinok között – ez kiváló macska-egér játékot eredményezhetne. Egy amerikai filmben. De nem itt: hogy ez a tégla pont az lesz, aki, hogy vele hogy bánik majd Omar, minden történtek ellenére miket képes feláldozni érte – nos, az nem kicsit megdöbbentő. Biztos szerepe van ebben a lánynak, Nadjanak is, ám számomra – miután máshogy szocializálódtunk itt, Európában -, idegen és érdekes az a közösségi, nemzeti összetartozás, ami itt nagyrészt a szereplők tetteit mozgatja. Túl sok negatívumot nem tudok találni a filmben. Az mindenképp zavaró volt az elején, mikor fogalmam sem volt, hol vagyok, miután előzetesen semmit nem tudtam a Falról, kissé elvesztem a térképen. Az in medias res kezdés mindenféle történelmi támpont nélkül meglehetősen zavaró volt, mint ahogy zavaró volt az idő mérésének teljes hiánya. Lehet, ez is egy filmes eszköz és azt hivatott érzékeltetni, hogy évtizedek óta semmi nem változik, de a kontuinitás miatt nem ártott volna tudni, Omar mennyi időt volt benn, önmagában az események mennyi idő alatt zajlanak. Néhány elejtett mondat utal csak rá, egy temetés, egy beszélgetés helyezhető el csupán az időben – így viszont valahogy nincs igazi súlya az eseményeknek. Ha kivesszük a történetből az időt, csupán a tabló marad meg, egy fallal elválasztott nép mementójára. Aki meg úgy gondolja, hogy a falak örökké állni fognak, az valamit nagyon nem értett meg az idők szavából... 80% .
A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 14, 2019 11:06 pm-kor. | |
| | | Weide
Hozzászólások száma : 747 Join date : 2013. Aug. 15. Age : 33 Tartózkodási hely : Budapest
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Szomb. Okt. 25, 2014 9:18 pm | |
| - R2-D2 írta:
Távozz tőlem, Sátán!
Már töltöm is le, aztán majd értekezünk, nagyon jónak tűnik az írásod alapján. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Szomb. Okt. 25, 2014 9:47 pm | |
| - R2-D2 írta:
Távozz tőlem, Sátán!
80%
Omar
80%
Mindkettőt felírtam. Az ördögűzőst inkább csak azért, mert kíváncsi vagyok, meglátom-e benne azt a pluszt, amit te. Az Omart is elteszem egy pár napra-hétre, a Four Lions után esélytelen lenne . . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Szomb. Okt. 25, 2014 9:48 pm | |
| - Niwrok írta:
Mindkettőt felírtam. Az ördögűzőst inkább csak azért, mert kíváncsi vagyok, meglátom-e benne azt a pluszt, amit te.
Az Omart is elteszem egy pár napra-hétre, a Four Lions után esélytelen lenne . . - Nem vagyok biztos benne, ahogy emlékszem, ez a rendező nem a te rendeződ. - Jogos. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: The Sacrament Kedd Okt. 28, 2014 12:09 am | |
| - R2-D2 írta:
The Sacrament
Döbbenet. Ez a szó jut eszembe elsőre a tegnap éjjeli moziélménnyel kapcsolatban. Teljesen mást kaptam, mint amire számítottam (az előzetese, amit hónapokkal ezelőtt ide is belinkeltem totál félrevezető), a 67-ik percben elhangzott beszéd által okozott felismerés jeges ledöbbenése – és annak következményei – oly mértékben befolyásolták a végeredményt, hogy ezt még sokáig emlegetni fogom.
85%
- Spoiler:
Ahogy olvastam, 1978-ban egy hasonló közösségben 918-ban lettek ciánnal öngyilkosok, ez adta a film alapötletét. Borzalmas, bővebben itt: A másik meg, állítólag a korai forgatókönyvekben a végén a helikopterpilóta „Teljesítenünk kell az Atya utasításait” felkiáltással halálba vitte volna magát is, meg Samet és Jake-et. No, az lett volna csak a brutális finálé!!!
Bocs, hogy csak így, de úgy érzem megint, hogy amit a filmről le lehetett írni, azt tulajdonképpen leírtad... de már eleve sem igazán a filmről írtál . - Spoiler:
A másik ok, az az, hogy nekem nem okozott akkora döbbenetet a sztori, egyfelől mert az alapul szolgáló eseményekről már hallottam, másrészt korábban is a látókörömben volt már a film, az imdb-n olvasgattam utána, és az ottani plakát instant SPOILER! ebből a szempontból ("Live as one. Die as one"), harmadsorban meg annyira összekapcsolódott nálam a szekta szó az öngyilkos szektákkal, a tömegmanipulált közösségekkel, hogy az "emberevés, mészárlás, vérfarkassá változás" lepett volna meg. Elég csak olvasgatni egy kicsit, milyen események tették lehetővé, hogy John Smith megalapítsa a mormon vallást, vagy hogy hogyan épül fel a szcientológia, akár csak vonatkozó South Park epizódokat megnézni, azok is bőséggel árnyalják a képet. És ha kétségem lett volna, hogy miről fog szólni a The Sacrament, már persze a negédes cukormázon kívül (bocs, soha nem voltam az a hippi-típus), akkor az első "repedés" helyretette a dolgot: amikor a nő a süket lányával azt mondja, hogy "Mi nem nyilatkozhatunk, főleg nem kívülállóknak", akkor a fickó a "kívülálló"-ra kapta fel a fejét, pedig a másik felére kellett volna, azaz hogy ők eddig a Patyomkin-részét látták a közösségnek, a másikról meg azt sem tudták, hogy létezik... és amire kiderült, már kb. pont késő volt. Ami így tényleg meglepett, az az volt, hogy a pilóta, vagy aki a pilóta helyére ült, nem ölte meg a srácokat. Ahogy az is, hogy az Atya is agyonlőtte magát. Ahogy beszélt, és amilyen utalásokat tettek a filmben, simán azt hittem, hogy ő is csak le akarta nyúlni a tagok vagyonát, ahogy az egyébként nem egyszer megtörtént már a történelemben. Eden Parish "legalább" tényleg ideológiai alapon szerveződött, és a tömegmanipuláció áldozata lett. A tömegmanipuláció egyetemessége miatt (úgy értve, hogy aligha tudja kihúzni magát bárki is valamilyen formája alól) viszont minden esetleges negatívum ellenére abszolút érdemes megnézni! Az, ahogy felvezetik A BESZÉDET, és ahogy azt előadják, egy másik filmben simán díjat ért volna, de már a színészválasztás is zseniális, ahogy behozzák a képbe ezt az atyáskodó, pocakos urat, akiről nem hiszed el, hogy NEM valami dél-amerikai szökevény diktátorról van szó, aki ebben a közösségben húzta meg magát. Egyszerűen fotelba szögezett az iszony feszültsége, a mesterien megválogatott szavak kétértelműsége és ereje... Kibaszott jó volt, na! Nincs ezen mit ragozni! De azért hadd ne menjek el a második legdurvább jelenet mellett sem, amikor a csaj kinyírja a tesóját: statikus kamerával végig mutatni egy ember mérgezéses haláltusáját, miközben a fanatizált húga csitítgatja; naná, ha nem tenné, még megtörne az önhipnózis a dolog fájdalommentes küldetésjellegéről! Horror ez, mondjuk olyan, mint amilyen nekem volt az Eden Lake (nahát, még egy "Eden"!), azaz nem pusztán a film idejére szóló, a kólával együtt kipisilhető, utána meg esetleg még egyszer-kétszer összerezzenő fajta, hanem olyan "köznapi" horror, ami lehúzza a leplet emberi gyengeségeinkről, hibáinkról, kudarcainkról, és szélsőséges formában ébreszt rá arra, amit nap nap után megtapasztalunk, ezúttal pont a manipulációról. És majdnem mindegy, hogy egy vallási közösségről, egy termékbemutatóról (hajj, srácok, aki még nem volt ilyen edénybemutatón, próbálja ki, megéri!) vagy egy politikai beszédről van-e szó. Eddigi tapasztalataim szerint nem az a kérdés, hogy az emberek befolyásolhatók-e pusztán jól megválasztott szavak által, hanem csak az, hogy mennyire és milyen szavak kellenek hozzá. Már van hozzá illusztrációm is... és aki nem hiszi, annak megmutatom ez után a Hullámot.
Mindezért, kicsit egyébként tényleg a film technikai részétől elszakadva, a 8/10 részemről is simán kijár, a fél pontot meg simán okozhatta a meglepetés erejének elmaradása. . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: The Sacrament Kedd Okt. 28, 2014 12:31 am | |
| - Niwrok írta:
The Sacrament
Mindezért, kicsit egyébként tényleg a film technikai részétől elszakadva, a 8/10 részemről is simán kijár, a fél pontot meg simán okozhatta a meglepetés erejének elmaradása. . Egyetértek, még többet is okozhat. Én tényleg SEMMIT nem tudtam róla, alaposan meg is lepett... - Spoiler:
-Ami így tényleg meglepett, az az volt, hogy a pilóta, vagy aki a pilóta helyére ült, nem ölte meg a srácokat. Ahogy az is, hogy az Atya is agyonlőtte magát. Ahogy beszélt, és amilyen utalásokat tettek a filmben, simán azt hittem, hogy ő is csak le akarta nyúlni a tagok vagyonát, ahogy az egyébként nem egyszer megtörtént már a történelemben. Eden Parish "legalább" tényleg ideológiai alapon szerveződött, és a tömegmanipuláció áldozata lett.- Na az lett volna szép, ah tényleg kinyírja őket. Viszont az Atyánál én is tök meglepődtem, végig azt hittem, szépen elmegy és újrakezdi máshol. E szempontból még brutálisabb a mozi, mert ezek a bolondok valóban HITTEK abban amit tettek. Aki meg nem hitt, azt simán lelőtték... - Az, ahogy felvezetik A BESZÉDET, és ahogy azt előadják, egy másik filmben simán díjat ért volna, de már a színészválasztás is zseniális, ahogy behozzák a képbe ezt az atyáskodó, pocakos urat, akiről nem hiszed el, hogy NEM valami dél-amerikai szökevény diktátorról van szó, aki ebben a közösségben húzta meg magát. Egyszerűen fotelba szögezett az iszony feszültsége, a mesterien megválogatott szavak kétértelműsége és ereje... Kibaszott jó volt, na! Nincs ezen mit ragozni! De azért hadd ne menjek el a második legdurvább jelenet mellett sem, amikor a csaj kinyírja a tesóját: statikus kamerával végig mutatni egy ember mérgezéses haláltusáját, miközben a fanatizált húga a csitítgatja; naná, ha nem tenné, még megtörne az önhipnózis a dolog fájdalommentes küldetésjellegéről!- Én mondtam!! Ez a faszi... borzongató. Még a hangja is, ahogy beszél, ahogy gesztikulál... Pedig aztán nem is egy agyonfoglalkoztatott színész (a Kártyavárban állítólag feltűnt). Eddig 4 nagyjátékfilmet számoltam össze nála - a korához és tehetségéhez képest borzasztóan kevés. - A tesó kínyírása sem semmi, mint ahogy az önfelgyújtás sem (az egyik legborzalmasab öngyilkossági forma), de engem a kisgyerekek beinjelókciózása vágott mellbe igazán. Ahogy anno az A bukásban is. - Horror ez, mondjuk olyan, mint amilyen nekem volt az Eden Lake (nahát, még egy "Eden"!), azaz nem pusztán a film idejére szóló, a kólával együtt kipisilhető, utána meg esetleg még egyszer-kétszer összerezzenő fajta, hanem olyan "köznapi" horror, ami lehúzza a leplet emberi gyengeségeinkről, hibáinkról, kudarcainkról, és szélsőséges formában ébreszt rá arra, amit nap nap után megtapasztalunk, ezúttal pont a manipulációról....- Ezt szépen megfogalmaztad, valami hasonlót írtam én is - a valóság sokkal szörnyűbb tud lenni, mint a fikció. A manipulációról, ennek modern kori közvetítőiről meg aztán oldalakat lehetne írni. Egyébként is: többeknek TV-n keresztül is sikerült már egy népet fanatizálni a másik ellen, az Atyának hozzájuk képest könnyű dolga volt.
.
A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 14, 2019 11:08 pm-kor. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: The Sacrament Kedd Okt. 28, 2014 7:17 am | |
| - R2-D2 írta:
The Sacrament
Közben néztem, hogy végig mentegetőztem kicsit a "technika" miatt, pedig azért Ti West ötletei benne voltak ebben is. Néha mondjuk erőltetett volt a kézikamera használata, voltak olyanok, amikor ugyan az adott dolognak nem sok értelme volt, de engem, mint nézőt, behúzott a csőben, meg voltak tényleg látványos, emlékezetes felvételek. - Spoiler:
- Az első kategóriánál például volt, ami darabossá tette a filmet, mert mondjuk a kamera maga nem mozgott olyan gyorsan, mint ahogy egy normál ember mozgott volna (amikor a sátor felé mentek vagy ahogy a fekete srác haldoklott); - A másodikra jó példa az, ahol a fickó az ágak közé tette a kamerát, és végig azt hittem, hogy ott gubbaszt mögötte, és bármikor felfedezhetik... ami hatásos jelenet volt, de amúgy nem sok értelme volt a kamera hátrahagyásának. - A harmadik ugye a statikus kamera volt a hugicánál, de volt egy jó kis vágatlan rész is, ahogy az operatőr bebújik az ágy alá, ahogy a fegyveresek vadásznak rá.
Lehet amúgy, hogy nem illik mindenhova ez a forgatási stílus, de a belsőségességét, a közvetlenségét azért rendesen megdobta, személyesebbé tette... és ezért pár "ügyetlenebb", kényszerű megoldás nem nagy ár nekem. . | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Kriegerin Szer. Okt. 29, 2014 11:51 pm | |
| - R2-D2 írta:
Kriegerin
A témáját nézve iszonyat erős filmet vártam a 2010-es évek német neonácizmusáról, egyfajta Amerikai história X, és Gyűlölet stílusában. Azonban nem lenne ez a mozi német, ha minden úgy történne, mint azokban – a kétségkívüli kapcsolódási pontokat leszámítva a teljesen más háttér, történelmi múlt és társadalmi, szociális környezet teljesen más töltetű filmet eredményezett. Nem állítom, hogy jobbat, de mást. - Negyedik kép. Egy fiatal, mindösszesen 15 éves lány, Svenja (Jella Haase) épp hozzáférést csinál egy internetes fiókhoz. A beírt nicknév, az egész account vastagon bűzlik az idegengyűlölettől, pedig a lány (látszólag) normális, polgári családból származik. A kamaszkor kitörési kísérlete azonban nem áll meg a tipikus gyereklázadásnál, hamarosan Svenja is csatlakozik a neonáci csoporthoz, megismerkedik Marissával meg a többiekkel – s egyre inkább elmerül a német felsőbbrendűség eszmeiségében. Azt hittem, a Hitler-maszkos jelenetet nem lehet überelni, de a tetkóssal – pontosabban az azt magyarázó válasszal sikerült. A 88-as szám felhevített tűvel magára tetoválás magyarázata, mint politikai kinyilatkoztatás kifejezése, ennek komolysága számomra megdöbbentő pillanat volt… - A Kriegerin erős dokumentarista jellege mellett (elvégre a rendező mégiscsak onnan jött) valós drámai töltetet is hordoz, Marissa jellemfejlődése egészen kiváló. A kezdeti utálatos náci picsából a végére egy szimpatikus lány lesz, aki rádöbben a környezetére, aki a szemfestékkel együtt próbálja magáról lemosni a gyűlöletet is. Ide kapcsolódik egyébként a nagypapa is: míg az öreg csak a halálos ágyán jött rá minderre, addig Marissa legalább korábban – a sors kegyetlen fintora, hogy mindketten csak a halállal tudnak kilépni a körből.. - Máshol is olvastam, s osztom is: a karakterek motivációi nincsenek rendesen kidolgozva. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy mindenki olyan, amilyen. Pedig senkiből nem lesz alapból újnáci, valaminek történnie kell az életében – vagy személyes sérelem, vagy nevelés vezet ide. Marissa esetében a végén próbálták átvágni ezt a csomót, de a többieknél nem találtam ilyet. Különösen nem Svenja esetében, aki a „normális” polgári háttérből jött a csapatba. A mozi így azt is sugallja, hogy aki ma a keletnémet részen nem elégedett magával vagy a közösségével, annak nincs is más útja, mint az idegengyűlölet.
85%
Próbáltam, de nem teljesen jött össze... Gyorsan lépjük is túl azon, hogy az eltérő tapasztalataink, érdeklődésünk miatt máshogy nézünk erre a filmre, és mondjuk ami nálad külön kihangsúlyozandó realizmus volt, az nálam csak az "elismerésre méltó, de minimumnak tartott realizmus" kategóriába fért bele. Például életszerű volt az NDK környezet meg a neonácizmus bemutatása időnként, érdekes volt például a filmnézős buli (a dokufilm propagandajellege és fogadtatása tényleg hatásos), de mert a sokaság erejéből fakadó agresszív tombolást és erőfitogtatást nem tartom a fajgyűlölők sajátjának, így inkább mellbe vágott mondjuk Marissa némasága a pénztárgépnél, de az író/rendező David Wnendt sikeresen keltett undort a bulin levő vén náci pedofil iránt is. Amit viszont teljesen máshogy láttam, azok a szereplők motivációi voltak, úgyhogy bár persze jobban és többen is ki lehettek volna dolgozva a karakterek, de én mindenki részéről láttam éppen eleget. - Spoiler:
Marissa esetében szerintem jól érzékeltették, hogy nála az egész "náculás" csak egy sokadrangú dolog. Persze, élvezi a többiekkel való lógást, benne van a "buliban", ha ezt-azt meg kell rugdosni vagy alázni, tetszik neki, hogy Sandro, a vezérhím babája lehet, és rajongással (de nem betegesen) csüng rajta, talán szereti is... de részemről eredendően ő igazából egy dolog miatt lett részese ennek az egésznek: a papája miatt. Nem csak azért, mert a papa erre nevelte és trenírozta, és mert azóta a Harmadik Birodalom dicsőséges történetéről mesélhetett neki, hogy Marissa először állt lábra, hanem azért, mert a papája volt az egyetlen, akitől megkaphatta a szeretetet, és a lány talán azt érezhette, ezt a szeretetet viszonoznia kell, meg kell érte dolgoznia azzal, hogy külsőleg és belsőleg is azonosul a papája által vallottakkal, ezzel próbálva a maga módján az öreg kedvében járni... és ezzel el is ásta magát az anyja előtt, aki eleve féltékeny volt arra, hogy a papa vele milyen durván bánt, bezzeg a "kis hercegnőt" hogy babusgatta. Talán Sandro amolyan apafigura lehetett neki, pontosabban amilyennek szívesen képzelhette el szeretett papáját: erősnek, hatalmasnak és nácinak. Amikor a papa meghalt, megszűnt ez az erő, ami a társaságba vezette és ott marasztalta, és csak rásegítettek erre a "lazulásra" az olyan körülmények, mint az elvakult harag végzetes következményeivel való szembesülés, az együtt töltött idő Rasullal, vagy éppen ahogy taszítani kezdte, hogy Sandro milyen, ha megvadul és mennyire nem veszi őt semmibe, de ugye a papa is "végső útravalónak" azt a tanácsot adta, hogy hagyjon fel a "rosszal" és próbálja meg jóvá tenni azokat. Külön érdekes volt, hogy így szemlélve, ezen a szálon haladva Marissa olyan lány volt, akit a szeretet tett fajgyűlölővé, talán ezért is fordított olyan "könnyen" hátat az egésznek, akár egy (vad)idegen megsegítéséért is... És ha már Sandro! Egyenesen imádtam annak a jelenetnek az összefonódásait, amikor Sandro szexelni akar Marissával a papa halála után, de a lány le se szarja őt. Ez azután volt, hogy Sandrot összeverték a mozgóbüfénél, és sebekkel borítva, megalázva láthatóan semmi másra nem vágyott, mint hogy ereje teljében levő férfinek érezhesse magát, amire ugye jó megoldás lenne az a fajta vad szex, amit amúgy is produkálni szoktak. A lány azonban éppen gyászol, ráadásul az anyja is elutasította az ölelését, és ezek után a legkevésbé arra vágyik, hogy Sandro rámásszon. A srácnak persze fogalma sincs az egészről, ő csak azt látja, hogy Marissa a legválságosabb pillanatban nem adja meg azt a törődést és figyelmet neki és az egójának, amire vágyik, csak hűvös elutasítást kap ("nem viszonzod a szerelmem"), amely csalódását sértett dühében két hatalmas pofonnal és üvöltözéssel fejezi ki, ami után naná, hogy Marissa is úgy jön ki a gyászhír okozta sokkból, hogy csapkod és átkozódik. Így aztán a kommunikáció hiánya oda vezetett, hogy két ember, akik csak arra vágytak, hogy szeretve legyenek életük nehéz szakaszában, haraggal tele küldték el egymást a halál véreres faszára. Na, szerintem így kell egyetlen jelenetben egész motivációs hálókat felvázolni, szinte szavak nélkül! Az egyetlen, ami Marissánál, az a "bolti lopásos" jelenet volt Rasullal. Oké, ott a bűntudat, de amikor a srác elkezdte leborogatni a cuccokat a polcról, némán követelve a figyelmet és az elégtételt, azért csak ráüvöltöttem volna a csaj helyében, hogy "Mi a faszt akarsz, kis takony!?", vagy hogy "Hagyd már abba!", ehelyett a lány lopásra buzdítja, aminek a baromságát a frissiben érkező anya és a neki lekevert pofon koronázza meg. Ennek a hülyeségnek a kompenzálására jól is jött az a nagyon ügyes csavar, ahogy végig elhitetik -pusztán azzal, hogy Rasul egyedül van és hogy azt mondja a tesójáról, hogy "elment"-, a másik fiú meghalt, és csak a végén derül ki, hogy mégsem. Na de Svenja ... szerintem mellette nagyon elmentél , de legalábbis én nagyon máshogy láttam... Ha csak a doboz cigi elszívásáról szóló jelenet meg a homokbányánál halkan elsuttogott pár mondata lett volna, akkor is tudtam volna "profilt alkotni" , de ezt még jó pár apróság színesítette... például a netes profil létrehozása. "A beírt nicknév, az egész account vastagon bűzlik az idegengyűlölettől" ? A gyűlölettől igen, na de az idegenekétől ?! Akkor még nem is áll semmilyen kapcsolatban a neonácikkal, még épp csak haverkodott meg bagózott egyet a szomszéd sráccal, aki majd beviszi őt a körbe. A pár feltöltött szelfi meg a családi állapothoz beírt "árva" (ha jó volt a fordítás...) nekem inkább arra utal, hogy éppen ellenkezőleg: azokat gyűlöli, akik a legközelebb állnak hozzá. Azaz utálja a mostohaapját, mert erős korlátok és büntetések között neveli, gyűlöli az anyját, amiért üres és unalmas az élete, hogy "nem tesz semmit", ráadásul a nyakára szabadította a fasz mostohaapját, és nem vagyok biztos benne, hogy nem utálja a halott apját is, amiért magára hagyta ezzel a két emberrel, akiket gyűlöl. "Hateful", azaz minden elemében utálja azt, amiből jött, amiben él, a "normális, polgári család"-ot, a képmutató langyos vizet, a tétlenséget, ahogy van, és külön fokozza a gyűlöletét, hogy ezt a gyűlöletet csak stikában, anonim tudja kifejezni, és ahol a dühéből is csak olyan "pisis" lázadások lesznek, mint a titokban elszívott cigik. Ezért is olyan vonzó és megnyugtató számára az első pillanattól kezdve a neonácik csoportja. Ott aztán végre nincsenek korlátok és szabályok, lehet cigizni, akár még szeszelni is, és ott nemhogy megdorgálják, akik előtt szégyellnie kell a gyűlöletét, ha kifejezi azt, hanem még külön dicsérik és bátorítják, ha megteszi! Mint valami WP-celeb, a "limuzinja" tetőablakából "integetve" élvezi, hogy bárkit elküldhet a kurva anyjába, kimondhatja a kispolgári élet összessége iránti utálatát, beleértve ebbe azt is, ami mindezt lehetővé tette, és imádja, hogy "azok" ijedten spiccolnak szét, mert ha tőle nem is ijednek meg, majd megteszik Sandrotól meg a Walter 38-asától. Na és ha ezt nyomatékosítani tudja egy-egy karlendítéssel vagy "Sieg Heil!"-lal, ha ezekkel az "eszközökkel" plusz megbotránkozást tud okozni, hogy a szülei csak még jobban kiakadnak, ha nem pusztán elszökik, hanem még külön ki is dekorálja a házat náci szimbólumokkal, az csak hab neki a tortán! Hazamenni anyucinak villogni a 88-as tetkóval, az orra alá dörgölni, hogy nem pusztán szülői engedély nélkül tetováltatott, bibibi, de ráadásul egy náci jelet, és hallgathat hangos metálzenét, és lehülyézheti az anyját, mostohaapunak meg vihogva törheti össze a szemüvegét és seggfejezheti le, mert ő most már nonkonformista-anarchista, úgyhogy anyukának kuss van, mert Svenjácskának most már mindent lehet! "Ideológiai hitvallás" a lófaszt!!! A Hitler-maszkos jelenetet szerintem is nehéz volt überelni, de nálam azért, mert akkor derült ki, Svenja annyira fogalmatlan, hogy a hülye picsa fel sem ismeri, hogy kit ábrázol ("Ez meg ki?")! Szerinted nem kell ehhez 15 éves németként nagyon-nagyon butának lenni ? Hogy jobban befogadják, hogy még jobban része lehet a társaságnak, ha külön elküldi a picsába a zsidókat meg a négereket, ha ehhez el kell olvasni egy-két fajelmélethez kötődő jegyzetet, hát ezt az árat ő készséggel megfizeti. De a fajgyűlöletet magát esze ágában sincs beépíteni a gondolkodásába, és még azt is szó nélkül (némi durcáskodással) tűri, hogy az otthonról elcsent, a szökésre szánt pénzét Marissa odaadja egy "idegennek", hogy azt becsempészhessék Svédországba, őt meg ugyanezzel a lendülettel visszapaterolják abba a mélységesen megvetett kispolgári pokolba, amiből épp csak egy megrészegítően felszabadító pillanatra tudott fellélegezni; van echte fajgyűlölő, (vagy bárki, aki nem egy engedetlen, hisztis tinipicsa), aki ezt dühroham nélkül tűrné ?! Részemről így megengedőbb vagyok: mivel egyik csajnál sem a négerek és a zsidók gyűlöletét éreztem elsődlegesnek, így a mozi nekem nem sugallta, hogy "aki ma a keletnémet részen nem elégedett magával vagy a közösségével, annak nincs is más útja, mint az idegengyűlölet"... de ezek az emberek, konkrétan ez a két lány ezen keresztül tartották megvalósíthatónak a céljaikat. És az akár annyiféle is lehet, ahány ember a csoport tagja. Bocs az idétlen kitérőért, de mindketten láttunk már "olyat", hogy a cél a White Power gyűléseken való részvételre sok finom sült kolbász befalása volt .
Úgyhogy más jelenetek miatt, inkább -naná! - pszichológiai drámaként nézve, és a kezdeti botladozások ellenére tetszett. Nem lett jobb, mint az általad vagy általam említett filmek, de más lett... más részleteket felnagyítva, aprólékosan bemutatva lett jó. Úgy érzem, valamennyire komplementerben láttuk ezt a filmet, és ha láttuk, átéltük volna a film kapcsán azt is, amit a másik, akkor simán kijött volna egy 10/10-es film -függetlenül a néha félamatőr megvalósítástól-... de nekem így csak 7,5 pont. ************ purple rain, ha esetleg erre jársz, én azért meghallgatnám a te véleményed is erről a filmről, mint "bennfenntesnek" . . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Csüt. Okt. 30, 2014 12:38 am | |
| - Niwrok írta:
Kriegerin
Úgyhogy más jelenetek miatt, inkább -naná! - pszichológiai drámaként nézve, és a kezdeti botladozások ellenére tetszett. Nem lett jobb, mint az általad vagy általam említett filmek, de más lett... más részleteket felnagyítva, aprólékosan bemutatva lett jó. Úgy érzem, valamennyire komplementerben láttuk ezt a filmet, és ha láttuk, átéltük volna a film kapcsán azt is, amit a másik, akkor simán kijött volna egy 10/10-es film -függetlenül a néha félamatőr megvalósítástól-... de nekem így csak 7,5 pont.
Wow!!! Ahhoz képest, amennyit írtál róla, amennyi gondolatot ébresztett benned, ahhoz képest kevesellem a 7.5-öt... Majd ha érik benned, lesz ez még több is... szerintem. Egyszerre sok(k) az élmény. Holnapra összeszedem a gondolataimat, átgondolom a válaszaimat, és írok recenziót. Mindenestre örülök, hogy tetszett. .
A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 14, 2019 11:09 pm-kor. | |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 | |
| |
| | | | R2-D2 írásai 1.0 | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|