Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 1.0

Go down 
+7
tchabee
Joe Cornelius Hallenbeck
Mr. White
Weide
Niwrok
Remo
R2-D2
11 posters
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 34 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: A némafilmes   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptyCsüt. Okt. 25, 2012 12:39 am

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 CRL6joy



A némafilmes




Sokszor vontam már kétségbe az Akadémia döntéseit Oscar-ügyben, de ekkora blamát rég láttam tőlük… 5 díjat, köztük a legfontosabbakat adni egy letűnt kor technológiáját 100 évvel később megidéző filmnek, aminek igazából még csak normális története sincs – nos, azt hiszem ez elég gáz. Nem akarom magam nagyon szellemi toprongyként feltüntetni - a mozi néha még tetszett is -, de egyszerűen elképesztőnek tartom azt a felhajtást, amit körítettek köré…

Erre az égvilágon semmi szükség nem volt, s ennek az égvilágon semmi értelme nincs. 2012-ben egyszerűen létjogosultsága sincs – mégis a megbolondított filmvilág odavan érte. Basszus, itt mindenki mazochista? Hát nem láttak elég fekete-fehér némafilmet gyerekkorukban? Sőt, nem emlékszik rá senki, mikor még csak fekete-fehér TV volt otthon? Minek 2011-ben ilyeneket forgatni, mikor pont a megidézett kornak is megvoltak a maga zseniális moziai??? Kicsit úgy érzem, az öregurak ott az USA Filmakadémiájának székében saját gyerekkoruknak adták a díjakat, mint mikor egy haldokló öregember a betegágyon elmerül az emlékeiben. És nem néz szembe a valósággal… De akkor emeltek volna le a polcról egy akkori alkotást, indították volna, aztán díjazták volna azt…

Értem én, hogy tiszteletadás, meg emlékállítás. Nagy divat manapság – no de ilyen szolgai módon csinálni, ilyen ötlettelenül... Technikailag és anyagilag az égvilágon semmi kihívást nem jelenthetett, színészileg talán, forgatókönyvileg meg csak akkor jelentett volna, ha legalább valami egyszeregynél bonyolultabb történetet találtak volna ki hozzá. Egyébként, ha már emlékállítás: nálam a Hugo az, aminek ez maradéktalanul sikerült. Pontosan az ellenkező módon megközelítve a kérdést: a mai technika minden vívmányával felvértezve, egy szerethető történetben, szerethető karakterekkel idézi fel és állítja szembe egymással a filmkészítés hajnalát és a jelenét. A némafilmes viszont csak egy üres copy, ami azzal akar nagy lenni, hogy másolja a 100 évvel ezelőtti technológiát…

Legjobb film. Legjobb rendező. Legjobb férfi főszereplő. Legjobb filmzene. Legjobb kosztüm… Anyám… Talán még Jean Durajdin (a ffi főszereplő) díja tűnik a leginkább jogosnak, a többi kamu. Egyszerűen azért, mert itt NEM a FILMET díjazták, hanem a műemléket. Nem a RENDEZÉST, hanem az ötletet. Igazából valami műemlék-díjat kellett volna kihirdetni, mert önmagában, ha az elméket elborító fekete-fehér, 4:3-as körítést, a tátogó színészeket lehámozzuk, a Némafilmes egy átlagosnál is bugyutább nulla mozi. Semmi más nem emelte oly magasra, mint az emberi bacaság egy letűnt kor iránti nosztalgia után, ami már akkor elavult volt, mikor használták… Ez a filmzene meg: hát nem az az igazi jó zene, amiből megmaradnak a dallamok a fejedben? Ebből semmi nem maradt meg…

Vagy csak nekem böki a szememet ez a túlzott hype a mozi körül? Csak én gondolom úgy, hogy az egész egy nagy felfújt lufi, ami célzottan a vénemberek nosztalgiájára építve érte el sikereit? Csak nekem lenne fontos egy filmben (különösen egy ilyen filmben) valami katartikus sztori? Vagy csak szimplán hülye vagyok?

Az Artist dióhéjban összefoglalható története ilyeneket nem rejt magában. Néhány jobb jelenetet (pont, amihez hangok kötődnek) leszámítva egyhangú, színtelen és unalmas. Némafilmes sztár lecsúszik, új színésznőcske (az utcáról, mert Amerika a lehetőségek hazája!!) felemelkedik. Titokban szerelmesek egymásba, lány megmenti fiút, happy end. Mindezt tátogva, a bevágott szövegdobozokkal – amiket már gyerekkoromban is utáltam. Ósdi, nevetséges és komolytalan az egész, azt hiszem, ez volt az utolsó fekete-fehér némafilm, amit láttam.

Különben is: Lucas megmondta, filmélmény 50% kép, 50% hang. Nos, ezek alapján itt a filmélmény jó, ha 25 %-ra kijön.:-DDDD

Így hát tulajdonképp a DVD-t sem lehet nagyon értékelni. Mert a képről mit is írjak?? Hogy szép telt színekkel, tűéles kontrasztokkal operál? A hangról? Halkak a dialógusok? A zene mondjuk, végig szól, de az meg lehetne erőteljesebb… Egy dolog volt, amit a javára írhatok, az a magyarítás. Az tetszett.

A legfontosabb kérdéseimre, a Miértekre ugyan a mai napig nem tudom a választ, de azt legalább elmondhatom magamról, hogy - jó filmrajongóhoz hűen – 2012-ben egy egy évvel korábban készült, öt Oscarral elhalmozott fekete-fehér, 4:3-as némafilmet is láttam. És nem kapcsoltam ki. De hogy meg nem veszem, az tuti. Inkább beteszem valami időgépbe, aztán visszaküldöm a húszas évekbe. Ott a helye.


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 17, 2018 8:11 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: A.I. Mesterséges értelem   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptyHétf. Okt. 29, 2012 10:26 am

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 4BJcJRl



A.I. Mesterséges értelem



Hogy mi értelme van egy több mint 10 éves moziról írni? Igazából fogalmam sincs. Talán az, hogy mindig vannak ifjú versenyzők, akik később kapcsolódnak be a Nagy Filmkeringésbe, s talán nekik valódi újdonság lehet egy-egy ajánló: mert mindig van, amit érdemes bepótolni, amire érdemes felhívni a figyelmet. Az A.I. pedig tökéletesen egy ilyen mozi.

A nagyon sok látott film közül az A.I. az egyik, amely minden nézésnél képes könnyeket varázsolni a szemembe. Ez már akkor is így volt, mikor még nem volt gyerekem, azóta pedig szinte törvényszerűnek tűnik. Szerintem ebben (természetesen) Spielbergnek elvitathatatlan érdeme van – tulajdonképp Kubrick jól érezte még életében, hogy ezt Spielbergnek kellene rendezni. Aztán a sors úgy hozta, hogy ez be is következett: ami számunkra, filmrajongók számára kész főnyeremény lett. Egy hihetetlenül érzelmes, néha talán icipicit valóban giccses, ugyanakkor többrétű, elgondolkodtató sci-fi, ami minden értelmezési és beleélési szintjén komoly értékeket hordoz, és komoly gondolatokat ébreszt…

Már az első képsorok egy olyan jövőt vizionálnak, amik szorosan kapcsolódnak a mai globális felmelegedéssel kapcsolatos elméletekhez. Ez a vonal - bár a leggyengébb szál az egészben – végigmegy a filmen, s egy vargabetűvel, a kétezer évvel későbbi korban zárul le, a maga jeges valóságában. Aztán ugyebár ott van a morális kérdés, az „Alkossunk egy robotot, amely képes szeretni” gondolata, ami már önmagában is egy kiváló alap lehet bármely sci-fiben. Anno, amikor Kubrick tervbe vette az A.I.-t, elég sok hasonló témájú novellát olvastam – az eltelt közel 30 év azonban a kérdés aktualitásán nem változtat. Beszélni, elmélkedni róla ugyanúgy aktuális ma is.

A mozi legnyilvánvalóbb és legérzelmesebb szintje azonban az anyai szeretet kérdése. Amit Daviden keresztül, pontosabban a tündérmesén keresztül közel két és fél órában átélünk, az még a kemény férfiszíveket is meglágyíthatja. A mecha, a kisfiú-robot története, aki Pinocchio mintájára igazi kisfiú akar lenni, hogy őt is igazi kisfiúkén szeressék, s ezért rengeteg kalandon kell átmennie, keresve a varázslatos Kék Tündért baromi erős érzelmi töltettel rendelkezik. Tulajdonképp az emberi élet majd’ minden korszakában: gyerekként is és szülőként is. No meg ugyebár mindenki volt kisfiú/kislány… Kellett hozzá mondjuk az ártatlan képű, akkor 13 éves Haley Joel Osment, aki ösztönösen kiválóan volt robot-kisfiú, s aki kiválóan hozta a mindent elsöprő szeretet iránti vágyat is.

A film jól elkülöníthetően három részből áll. Az első, egy viszonylag zárt világ, a Swinton család élete, ahova kerül David. Teljesen valószerű környezet, talán csak a járművek utalnak rá, hogy a jövőben járunk. Borzasztó erős az érzelmi kisugárzása, hisz David aktiválásától kezdve, a tesó hazatérésén át, David mellőzéséig millió szívszorító esemény történik. Mikor pl. Monica felolvassa a kódszavakat, s David átöleli, hogy anya… megindító… Nagyon jó az első harmad, a szűk környezet ellenére minden motivációt megkapunk a folytatásra. Ami meg aztán homlokegyenest egy más világ lett…
Gigoló Joe feltűnése, az egész háttér alaposan kiterjeszti és megváltoztatja a mozit. A szülői kapcsolat helyébe a barátság és puszta túlélés kerül, a Mészárcirkusz pedig a maga brutalitásával és mondanivalójával borzongató. Érzelmekben ugyan itt sincs hiány, mégis ez a szakasz inkább az akciókról és a kalandról szól – egy jó adag robot-jövőképpel, no meg némi társadalomkritikával. A mechákat alkalmazó majdani elpunnyadó társadalom, a „mecha vs. orga” ellentét valós, sötét jövő képét vetíti elő, ahol David hite, vágya a szeretetre fénylő csillagként világít…
Így érünk el Manhattanbe, ami toronymagasan az egész film érzelmi kiömlése.. Már azzal is, hogy David szembesül magával, aztán a mélyben talált megoldással – de legfőképp azzal az egy nappal, ami megadatott neki. Borzongatóan gyönyörű lezárás, annak az egy napnak a képei mind-mind csordultig vannak érzelemmel. Ugyanakkor a kétezer évvel későbbi körülmények, David új társainak szerepe a sci-fi vonal kiterjesztése – és egyben méltó befejezése is. Az utolsó harmad elgondolkodtató és félelmetes, szomorú és felemelő, boldog és tragikus egyben. Tökéletes, de Spielbergesen túlfűtött módon érzelem gazdag.

Az egész mozi látványvilága, a történet háttere zseniális. A jövő hangulata nagyon átjön, de egyben nagyon hiteles is. Megnézve az extrákat, félelmetes munka van benn. John Williams dallami ezúttal kissé visszafogottabbak a szokásosnál, de remek hangulatot adnak a filmhez. A színészek maximumot hozták, a fentebb már említett H.J.Osment, aki a Hatodik érzékből lehet ismerős – s akiből sajna nem lett ismert filmszínész – egyszerűen zseniális: s ő maga mondta, hogy egyetlen egyet sem pislogott a film alatt!! Nem kevésbé szenzációs Jude Law Gigoló Joe szerepében, neki is jól sikerült „robotizálnia” magát. Igazi ínyencség a maci szerepe, annak ellenére, hogy csak bábu. Brendan Gleeson, William Hurt is üde színfoltja volt a történetnek – ami azonban egyértelműen David története. A kis srác Oscart érdemelt volna.

Mint ahogy a film is.


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 17, 2018 8:12 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptyHétf. Okt. 29, 2012 5:13 pm



Köszi... Nekem hasonlóan nagy élmény minden alkalom, s most kapóra jött a frissen vásárolt BD az újranézéshez. Nem igazán értem sem a díjak elmaradását, sem a felemás fogadtatást anno.

Csodálatos mű, de szerintem sok ember nem szereti, ha képesek megsírattatni. Mintha az a gyengeség jele lenne - pedig pont az emberségességé... De "puhának" látszani manapság nem divat.

Még jó, hogy ez engem (meg Téged) nem érdekel. Smile
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: The Clone Wars S4   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptySzer. Okt. 31, 2012 1:28 am

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 JbPQDa4




The Clone Wars S4





Mérges vagyok. Nagyon. 22-ből 20 rész szinte kifogástalan volt, az utolsó kettővel, a piros főcíművel meg majdnem az egész évadot totálisan kicsinálták…

A halott az halott. A halottak nem támadnak föl, normális esetben nem írják bele őket újra egy történtbe. Mert a történet minden komolyságát elveszik vele, nevetségessé és hiteltelenné válik az egész. Úgyhogy innentől kezdve – bár továbbra is imádom a SW világát – ezt az egész rajzfilmfolyamot már egy más síkon fogom kezelni. S őszintén szólva remélem, az ötödik évad lesz majd az utolsó.

Pedig minőségileg, tartalmilag simán hozta az elvárt szintet a sorozat. Szerkezetileg a hangsúly áttevődött az évadon belüli quadrológiákra, kapásból három ilyen is van benn, ezáltal külön kis filmeket kapunk az seasonon belül. Remek ötlet és szórakozás, szinte repül az idő Anakinékkal, és lehet nézni négyesével… Az egész  S4 nagyon jól kezdődött: a Mon Kala nyitótrilógia vérbeli SW feeling, ráadásul egy új karakter becsempészése a sorozatba, Ackbar kapitányé. Az egész vízi világ, a quarrenek meg a kalamarik viszálya nagyon jó lett. A lények ugyebár már a Jedi visszatérben is szerepeltek, történetük elég régi EU dolog is, élmény volt ezt megfilmesítve is látni. Az erős kezdés után egy nagyobbacska pihenő következik, a két robotos illetve a Naboo-s rész inkább mókás, mint izgalmas. Talán csak az Anakain vs. Dooku párbaj dob az egészen, no meg az a kis kikacsintás az Alleen bolygóval – Ratts Tyerell volt az az alleena faj képviselője, akit az EP I-ben a fogatversenyen láthattunk.

A lazaság nem tart soká, mert jön az Umbra-történet. Egy komolyabb, egyben akciódúsabb szál, a háború morális kérdéseivel, a klónok emberi mivoltával foglakozik: nekem nagyon bejött. Először bizakodva figyeltem a Dexhez hasonló Jedi-mestert, Krell tábornokot, aztán mikor kiderült, ami kiderült – nos, utána érdeklődve vártam a végkifejletet. S törvényszerű volt, hogy az tegye meg, aki megtette. Az Umbara bolygó – ahogy a többi világ is – nagyon jó lett, ezer évvel ezelőtt még Sith-akadémia is működött rajta, talán annak öröksége az umbarai nép kiváló harci tudása… A következő trilógia személyes kedvencem. A Kirosról elrabolt togruta kolónia sorsa (talán mert Ashoka is togruta) az első perctől kezdve érdekesnek tűnt, ráadásul a zygerriaiakban egy teljesen új fajt ismertünk meg, meg egy új fegyvert, az elektro korbácsot. Izgalmas, pörgős, SW-hoz méltó négy epizód – egy fénykardokat kilövő Artuval. A la EP VI. A levezetés Ashokával meg a Halálosztaggal csak hab a tortán.

A csúcspont számomra már megvolt, bár tény és való, a következő etap sem volt unalmas - bár valahogy nehezen fogadtam el ezt az Obi-van féle álcát, később meg azt a tényt, hogy Dooku nem érezte meg őt. Maga a sztori a több bolygón átívelő üldözéses-átveréses történet ugyanakkor tetszett, különösen a harmadik fejezete: volt már a korábbi évadokban is más filmekre emlékezés, itt a 17-es rész, a Doboz az egy az egyben Kocka tisztelgés volt. Jó volt a sok fejvadász egyben, jók voltak a csapdák is, mint ahogy a Sithek meg nem valósult terve a végén… így érkeztünk el a fináléhoz a Ventress-quadrológiához, ami majdnem tökéletes lett. A Dathomiri mészárlás nagyon jó volt (tisztelgés No.2, a Holtak serege), mint ahogy a fejvadászos epizód is. Érezni Ventress változását, valahol örültem is neki – bár az utolsó epizód felvezetésének kicsit kevés. Nagyon tetszett a későbbi Fejvadász történetek szereplőinek bevonása a történetbe, érdekes a kis Boba vezető szerepe. Meg hát ugye itt van Dengar, aki majd megmenti Bobát később a Sarlacc gyomrából kiröpülése után…

Tök jó volt. Az egész. Négyesével, hatosával néztük a gyerekkel a részeket, alig vártuk már, mikor jön a következő. Persze tudtam, mi vár még rám, olvastam róla, de nem vette a kedvem. Gondoltam, valahogy majd beillesztem kis világomba… Az utolsó két epizód viszont elvette a kedvemet. A szereplő annyira siralmas és nevetséges volt, annyira izzadtságszagú az egész, hogy fájt… Ráadásul a végén Obi EGYEDÜL elmegy, szembeszáll a két zabrakkal. Micsoda hülyeség… Mégis, mit hitt? Talán még Yoda elbírt volna velük – más nem. Ventress meg egyértelműen gyenge. Obival együtt is.

Érdekes, egyik részben Yoda hangja más volt, amúgy továbbra is a megszokott, nagyon jó szinkronnal nézhetjük a sorozatot. Van már ötödik évad, remélem, abban már nem lesznek ekkora blődségek… Most valahogy nem is várom annyira…

Spoiler:


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 17, 2018 8:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptySzer. Okt. 31, 2012 5:53 pm



Szomorúan olvasom... lehet, közben rájöttek, hogy mégsem volt akkora közönségsiker és most próbálnak kihátrálni??

Megette a fene az egészet. Ehhez képest a Disney-sztori már semmiség. Smile
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Odaát S7   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptyHétf. Nov. 05, 2012 8:04 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 DYOPH63



Odaát S7



Kösse fel az ember a gatyáját, ha Magyarországon követni akarja kedvenc sorozatai alakulását… Az Odaátból még csak a negyedik évadnál jár a TV, a hazai DVD forgalmazás topaságait kikerülve (mindösszesen egy évad jelent meg) így hát muszáj kisegítő lehetőségekhez fordulni… Szerencsére azért vannak a jó barátok, hogy ilyenkor szállítsák az aktuális évadokat, hogy újból el lehessen merülni a végtelen kalandokban.

Nos, az Odaát – aki nem tudná – az a sorozat, ahol már minden főszereplő legalább egyszer meghalt és föltámadt, járt a Pokolban és visszatért. A sorozat, ami a maga misztikumával, hangulatával és legfőképp a két testvér karakterével hatalmas rajongótábort szerzett magának. A sorozat, amely gyakorlatilag az első évad óta ugyanarra a szerkezetre épül, kvázi ismétli önmagát, az évadonkénti fő történetszál mellett kötelezően jönnek az egyes epizódok „szörnysemlegesítő” történetei. Mégis, a maga módján mind kiváló kis kaland, ezáltal a hetedik évad újfent iszonyat szórakoztató – mégis azt kell mondjam, kissé megfáradtnak éreztem az egészet.

Legfőképp a központi történetszál gyengeségét érzem e mögött. A hatodik évad borzasztóan idegesítő záró képsorai után ezúttal leviatánok szabadulnak a Földre. Apropó: pont most szedtem össze gondolatban az Odaátok eddigi fináléit – s meg kell mondjam, valamennyi emlékezetbe vésődőre sikerült. Az első rész innen is ugyanúgy jobban illik az előző évad végéhez, mint ehhez az évadhoz, de ezt már megszokhattuk. Castiel istenként való bukása ugyanakkor kellően megdöbbentő és baljós- a fekete vérű húsevő lények fenyegetése jó kicsengés az évadra előre. Sajnos azonban a Purgatóriumból származó, emberi alakot felvenni képes leviatánok misztikuma csupán egy globális húsgyár összehozására degradálódik, erejük, ősi múltjuk rejtélye totál kihasználatlan. Eddig ők a legerősebb teremtmények, akikkel Samnek meg Deannek dolga volt, illett volna ezt kihasználni – erre mit akarnak?? Csak enni… a finálé e tekintetben meg aztán végleg összecsapott, különösen Dick végzete. Kár érte, kár az egész kiaknázatlan történetért…

Ezen kívül viszont minden hibátlan. Baromi jók a különálló epizódok, az időutazós, Mr. Chronosos szokás szerint nagyon tetszett. Ismét rengeteg szellem, démon, boszorkány, meg mindenféle szörny áll hőseink útjába- s már nem zavar, hogy néha nincs más téma, mint egy-egy vadászat. Az „alkohol-szellem” egyszerűen zseniális volt, mint ahogy az amazonos epizód is. Látványilag, hangulatilag újfent felveszi a versenyt néhány horrorfilmmel, zeneileg továbbra is imádom. Dübörög a metal, baromi jó poénok és beszólások tömkelege. Mindig imádtam az Odaátban a filmes poénokat, hát ezekből itt hatványozottan van. Bourne ügynök, a szokásos jedi poénok, de szinte felsorolni sem lehet őket. Ezektől igazán odaátos az Odaát, ezektől szeretem az egészet…

Meg a karakterektől. Sam és Dean már örökös kedvencem, olyan szinten, hogy más horrorfilmekről szóló írásaimban gyakran hivatkozom is rájuk. Mellettük ugyanakkor olyan karakterek tűnnek föl a hetedik évadban, mint az ezúttal zakkant Castiel, a Halál (az egyik legjobb figura az összes évadot tekintve), legnagyobb örömömre Lucifer, no meg aztán a végére mindenki. Imádom. Ja, és Bobby… Igen, Bobby, aki különösen nagy szerepet kapott idén. Története nagyon jó, kellően drámai és érzelemgazdag, de mindenekelőtt tiszteletteljes. Nagyon tetszett, az is, hogy maradt, ahogy maradt. Érződik a karakter iránti szeretet és megbecsülés.

A záró képsorok meg… szokásosan bosszantóak. De jók…

Ugyanakkor az is tény, hogy kell valami elfogultság is a Supernatural befogadásához. Kell valami megfoghatatlan beleélés, varázs, mert ha ez nincs, akkor idegesítően bugyuta, hiteltelen, stb.. az egész. Idegesíthet az össze-vissza történet, a sok különféle természetfeletti dolog. Egyáltalán: a komplett misztikum, amit e sorozat köré kerítettek. Vagy elmerülsz benn, vagy hagyd az egészet a francba. Nekem valamikor a pokol kapuinak kinyitása után, a harmadik évadtól vált kedvencemmé, amit az Apokalipszis négy lovasa, Lucifer, Mihály és a többi karakter csak fokozott. Most ott tartok, hogy a 24 után a Supernatural a második kedvencem, megelőzve pl. a Lostot, Szökést, stb…

Várom a nyolcadikat… bounce




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 17, 2018 8:15 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptyHétf. Nov. 05, 2012 8:40 pm

Én köszönöm, hogy megnézhettem....

Kicsit ártendeztem, ha nem bánod. Van neki új topik. Smile


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 17, 2018 8:15 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Válaszcsapás S1   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptySzomb. Nov. 10, 2012 1:34 am

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 HGSqqFH




Válaszcsapás S1




Avagy Chris Ryan’s Strike Back… Az időközben nem hivatalossá vált, hatrészes első évad, amit az amerikai Cinemax csatorna kvázi rebootolt az új Válaszcsapás sorozatával. A kevésbé ismert évad, ami kiválóan megágyazott a későbbi populárisabb folytatásának… és ami természetesen hazánkban megint csak nem jelenet meg lemezen – folytatásával ellentétben.

No. Amit illik tudni róla. Ez a Strike Back az angol Sky csatorna sorozata, az ismert író, szaktanácsadó és tévés-személyiség Chris Ryan azonos című regénye alapján, aki saját katonai tapasztalatairól írt abban. Szolgált a SAS-ban, járt Irakban – nemhiába érezni hát úgy, hogy a TV-ben a valóságot látjuk. A hat részes évad valójában háromszor két részből, három dupla epizódból áll, amik három különböző helyszínen három jól elkülöníthető történetet mesélnek el. Az egészet sokan hasonlítják a 24-hez, de szerintem nem jó az összevetés: már csak azért sem, mert Jack a Redemption leszámítva nem hagyta el az USA területét, meghatározva és korlátozva ezzel az egész sorozat mondanivalóját – itt viszont a külsős helyszíneknek fontos hangulati és tartalmi jelentősége van. Ha mindenképp viszonyítani akarnánk, akkor leginkább a Homelandhoz, illetve a 24:Redemptionhoz lehet viszonyítani. Hangulatilag és helyszínileg egyaránt.

Az első szín Irak. Öböl-háború, balul sikerült túszejtő akció, amiért John Portert, a SAS tisztjét tartja mindenki (még talán maga is) felelősnek. A pszichés szenvedés megváltása egy retúrjegy Irakba, ahol már az MI6 (ld. még James Bond) újdonsült tagjaként próbál kiszabadítani egy túszt. A dupla epizód hamar elröpül, izgalmas, de ami a legfontosabb: HITELES, ami a képernyőn történik. A helyszín meg az arabok miatt erősen Homelandes a hangulat, de ez nem baj. Az aktuális akció mellett pedig a háttérben feltűnik egy másik történeti szál, a kétség és rejtély magját ültetve el agyunkban. A felütés tehát kiváló.

Második szín Zimbabwe. John Porter – igazán lehetne Borter, hogy a JB monogram meglegyen - ezúttal Zimbabwébe kirándul, természetesen ismét egyedül. Küldetését teljesíti, de szokás szerint saját szabályrendszere szerint jár el – ezzel viszont felesleges tűzharcokba és kalandokba bocsátkozik. Az akciósorozatot megspékelték egy ügynökszállal és néhány kimenteni való afrikaival is, ami kimondottan jót tett az epizódnak. Nézése közben totál Redemption érzésem volt, szinte vártam, mikor fut össze Porter Bauerrel. Az erős kezdés után kiváló folytatás, ráadásul s hitelesség is megmaradt.

Harmadik szín: Afganisztán. Csupa jó hely, mi? Porter ezúttal is küldetésben van, most egy olyan fasziért megy, aki képes a vadászgépből kilőtt rakéta röppályáját módosítani egy laptopról. Közben nemcsak a helyi hadúrral, hanem az amerikai katonákkal, illetve közvetve a CIA-val is meggyűlik a baja. Az epizód világa jócskán kinyílik, konspiráció, titkosszolgálati hatalmi harc is szerepet kap benn-, no meg a végén az első epizódban felvetett rejtély megoldása is. Egészen kiváló finálé, egy ígéretes záróképsorral – amiből, mint most már tudjuk, semmi sem lett. Az angolok akciósorozatának 6 rész után vége lett, az amerikaiak pedig rebootolák az egészet. Portren kívül senkit nem vittek tovább, neki is eléggé nyúlfarknyi szerep jutott. Épphogy csak az átkötés erejéig…

Tetszett az egész. Mondjuk már mikor megpillantottam Ricket a Walking Deadből már tudtam, tetszeni fog. Portrer karaktre is egészen kiváló, lehet hasonlítani Bauerhez, de én inkább talán az Elarbolva-féle Liam Neesonhoz közelítem. A háttér, az iroda figurái is nagyon jók, egyszerre katonák és ügynökök. Az egész évad képi világa, hangulata, háttere baromira életszerű és magával ragadó, szerkezete pedig kifejezetten előnyös. Jók a duplarészek, ezáltal nincsenek annyira cliffhangereke kihegyezve a befejezések. Mintha egy másfél órás akciófilmet néznénk, amin ráadásul nem látszik meg a szűkösebb költségvetési keret sem. Remek rendezői és színészi, operatőri munka – meglepő módion egy angol sorozatban. Egyaránt ajánlom az akció és a háborús filmek kedvelőinek.

Az M1-en nemrég ment, asszem a Moképnél vannak a jogok. Kíváncsi vagyok, valaha megjelenik-e lemezen…





.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 18, 2018 1:42 am-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Prometheus   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptyHétf. Nov. 12, 2012 12:52 am

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 LHfgKmi




Prometheus




Közel fél évvel a mozibemutató után még mindig érdeklődéssel figyelem a Prometheus kapcsán fellángoló vitákat némely fórumon. Talán a túl nagy várakozás, talán a sok feldobott labda, nyitva hagyott kérdés az oka a rengeteg vitának – mindazonáltal ezek jottányit sem változtattak az én hozzáállásomon és értékítéletemen: már júniusban is elvarázsolt a film, meg most is, mikor újranéztem. Pedig elsőre még sok mindennek a jelentőségét fel sem fogtam igazán – pl. rögtön a kezdő képsorokét sem…

A Prometheus zseniális mozi. Többrétű, izgalmas dolgokkal foglalkozó - mély gondolatiságú -, jó karakterekkel és háttérrel operáló kiváló látványvilágú sci-fi. Én minimum három réteget hámoztam le róla, amik mint egy Matrjoska –baba, egymásra épülnek, egymást takarják be. Aztán biztosan van még több is, de nekem ez a három – mivel külön-külön is mindhármat imádom – elég volt az üdvösséghez..

Az első, a külső héj, a felszín, maga a sci-fi. Egy űrhajó legénysége a hiperálomból felébredve leszáll egy bolygón, idegen élet után kutatva. Ahogy lenni szokott, nem azt találják, amire számítottak, s a dolognak csúnya vége lesz. Az egész, ami ezt a történetet körbeöleli, megjeleníti, kiváló. Az elején, ahogy David egyedül van ébren a hajón, az nekem a Holdat idézte, a technika, amit használ, amit később a hajón használnak, hitelesen elképesztő. Minden apró kütyünek örültem, mint a kisgyerekek, a szkennelőgolyók által kivetített 3D-s térkép zseniális volt. De ide tartozik az összes jármű, maga a barlang (piramis), a hajó minden egyes zuga, a túlélőkabinnal az élen. Az idegenek története, a maguk humanoid voltával, a „nem vagyunk egyedül” tézis bizonyításával, a pusztító szerves fertőzés megjelenítése és annak veszélyessége már önmagában, minden további kapcsolódási pont nélkül simán nézhetővé tenné a mozit. Én már csak ezek miatt is szeretném…

„Ha sem Isten, sem Darwin, akkor mi??”

-tették fel néhány hónapja ezt a kérdést nekem… Nos, a választ az én nézőpontomra a Prometheus „második héja” hozza el. Nem új keletű dolog ez, mert már gyerekkoromban Erich von  Däniken „csöcsén csüngtem”, Isten és Darwin helyett mindig is a külső beavatkozásban hittem, ezért aztán ez a mozi igazi kánaán nekem. Azt is bevallom, hogy a nyitó képsorok jelentését és jelentőségét csak később, jócskán a film után értettem meg, de a Tervezők/Teremtők szerepe a film későbbi szakaszában úgyis nyilvánvalóvá vált. Nagyon jó volt az egész, ahogy összekapcsolták a barlangrajzokat, ahogy elmentek hozzájuk, ahogy rájöttek az igazságra, minden.  Megspékelve az egész finoman a szokásos morális kérdésekkel: az öreg istent játszott David megalkotásával – jogos-e a felsőbbrendűsége? Aztán megérdemli-e egyáltalán az emberiség az életet, aki életet ad, elveheti-e? A hit és a tudomány között a különbség a bizonyíték, elfogyhat-e a hit, ha megvan a bizonyíték? Ennek az egész második héjnak a kicsengése melegséggel öntött el, a távoli bolygón felfedezett, földi életet teremtő intelligencia felfedezése zseniális. Bárcsak tényleg megtörténne. Mondjuk, ha meg nem csak magunkra hagytak, hanem figyelnek is minket, szörnyülködhetnek, micsoda selejt élőlényeket alkottak…

Sokan mondják a bemutató óta, hogy ez nem Alien-film… Hát akkor mi a lópikula??? Milyen nyilvánvaló kapocs kell még, ha a Space Jockey űrhajó, maszk meg a többi finomság nem elég??? Való igaz, ez a legbelső Matrjoska baba, kicsit el van rejtve, nincsenek benne a megszokott kinézetű Alienek, meg mellkasrobbantók, meg arctámadók, meg savas vér, meg satöbbi. De ez a mozi a TÖKÉLETES előzménytörténet kezdete ahhoz az úthoz, ami elvezet majd az LV-426-on lezuhant hajó felfedezéséhez. Az alieneknek még van idejük és lehetőségük fejlődni, az meg, hogy eredetüket tekintve nem önálló lények, hanem kvázi termesztett biológiai fegyverek, az meg egyszerűen zseniális. Valahogy úgy vagyok ezzel az univerzummal is, hogy simán befogadok némi változtatást, ha kell – ha meg ráadásul az eredeti alkotóktól érkezik, akkor meg pláne. Nagyon jó volt minden apró kis részlet, kikacsintás a korábbi filmekre. A robot neve David. Ash, Bishop, Call, David... ABCD… Aztán az elején a hajó, az alvó legénységgel, tisztára, mint a Nostromo. A tervezők hajója részleteiben meg zseniális. Az, hogy az a fej az csak maszk, nagyon tetszett, mint ahogy a kezdetleges arctámadók is. Millió nagyon jó kis kapocs – és millió megválaszolatlan kérdés. Fölösleges is annyit agyalni rajta, bízom benne, hogy lesz folytatása, ott majd megválaszolnak majdnem mindent. Aztán az őskövület fanok hogy vélekednek róla, hidegen hagy: nem ez lesz az első prequel trilógia, amit a nagy többség utál majd, de én szeretni fogok…

Nem lett volna ilyen tökéletes élmény – bármennyire is összetett a film – ha nincs ilyen kiváló casting. Noomi Rapace, az igazi tetovált lány ezúttal jóval komolyabb szerepben tűnik fel, és remekül megállja a helyét. Charlize Theron hideg gyönyörűségében borzongató, mint ahogy Michael Fassbender robotjátéka is élményszámba megy. A kiegészítő karakterek nagyon jól színesítik a sztorit, kedvenceim Janek (Idris Elba), a kapitány és Fiefield (Sean Harris), a geológus – igazi egyéniségek, akik jót tettek a filmek. Guy Pearce bámulatos átalakításon ment át az öreg Weylandhoz, az extrák közt viszont 50 évvel fiatalabb állapotában is megnézhetjük. De a két segédpilóta, az egész társaság fantasztikus… A díszlet, hangulat, háttér egyszerűen tökéletes, a legnagyobb baj csupán annyi, hogy évekkel később majd lényegesen gyengébb technikával repül a Nostromo, a Sulaco és a Betty… De hát a prequelek már csak ilyenek…

Ennyi áradozás után próbálok néhány hibát találni, de nem megy. Elvakult lettem, átsiklok fölöttük: másodjára Shaw műtét utáni futkosása sem zavart, hisz folyamatosan nyomta magába a fájdalomcsillapítókat, s a két eltévedt tudós dilemmája sem: mert hiába az övé a szkennergolyó, ő nem láthatta a térképet… Áh, a fenéket is keresek hibákat. Ez így perfekt, ahogy van.


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 18, 2018 1:43 am-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Mindörökké rock   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptySzer. Nov. 14, 2012 10:27 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 2sw6isN




Mindörökké rock




A rock örök és elpusztíthatatlan…

Bezony… a Rock of Ages című filmhez pedig nem árt egy jó adag ilyesfajta életérzéssel rendelkezni, különben az égvilágon semmit nem fog nyújtani. Pontosabban két dolog ajánlott hozzá: a rock/metál zene ismerete és szeretete, illetve vonzódás a 80-as évek világához. Ez utóbbi lényegesen sikeresebb, ha valaki tinédzser volt azidőtájt….

Annyit elöljáróban megjegyeznék, hogy a 90-es évek közepén Arizona Rock Club néven volt nekem egy kis rockkocsmám, ami tőlünk független események miatt meglehetősen tiszavirág életű lett. Mégis, a közel egy év alatt iszonyat népszerűséget ért el a városban, s azóta is találkozok olyan – immár felnőtt – törzsvendégekkel, akik szívesen vennének egy újranyitást... Nos, ezek után egy cseppet sem kell csodálkozni, hogy a Mindörökké rock hatalmas élmény volt számomra, egy kib**szott időutazás, kedvenc évtizedembe, kedvenc zenéimmel. Valami eufórikus hangulat kerített hatalmába, a nosztalgia mindent legyűrt, átszellemülten hallgattam a zenét, mosolyogtam a poénokon és az évtizeden…

Pedig ha igazán őszinte akarnék lenni, sok okom nincs mosolyra. A film sztorija egy cigisdobozon elfér, a sok idióta zenés-táncos ugrabugrálást – önmagában a musical műfajt – pedig sosem szerettem. Aztán a kezdő dallam, a Paradise City szinte mindent felülírt, még a buszos közös nótázást is. Vitt magával a ZENE, és vitt magával a HANGULAT. Egyre jobban és egyre mélyebben, mígnem a végén szinte ott éreztem magam a Broadway-ben, a csápoló, headbengelő közönség soraiban. Ennyi kellett: míg a Hairben a történet drámaisága szerves része a musicalnek, a Rocky Horrort szinte csak a zene teszi fogyaszthatóvá, addig a RoA (Rock of Ages) bugyuta szerelmi történetét és az ironikus rocksztár önállósodását olyan szinten feltupírozzák az elhangzó dalok, hogy a néző hajlandó szemet hunyni a nagyvonalúan kezelt történet felett is…

A RoA egy azonos című, 2006-os Broadway musical feldolgozása. Gondolom, ez azért meghatározta a történet ívét, valamint a film helyszíneit is: szinte végig egy LA-beli szórakozóhelyen, illetve annak környezetében játszódik. A való életben a korai Sunset Strip volt az a hely, ami anno a klubkoncertek központja volt, a film kedvéért ezért sikeresen rekonstruálták a komplett 80-as évekbeli LA-t, épületekkel, emberekkel, öltözködéssel, hajviselettel, életvitellel együtt. Imádnivaló feeling, az biztos. A karakterek a maguk skatulyáikban valószerűek – jó adag iróniával –, hisz a vidékről a nagyvárosba érkező kislány, a tehetséges, de nem énekelhető pultos srác, a folyton részeg, szexszimbólum rocksztár, valamint a nyájas menedzser is tipikus figura egy átlag (rock) filmben. Az azonban külön öröm, hogy ezeket a figurákat baromi jól megformázták, Stacee Jaxx-et meg egyenesen vagy Axl Roseról, vagy Vince Neilről, vagy Bret Michaelsről mintázták. Vagy mindhármukról…

A gyengécske és giccses love story a film kétharmadánál szinte drámába vált, mikor is főszereplőink életmódot és stílust váltanak. A New Kids On The Block szerű fiúbanda beemelése a sztoriba egyszerre fricska a zeneipar számára és az egyik legnagyobb poén a moziban. Sherrie munkája pedig szintén görbe tükör a nagyvárosba került vidéki lányok érvényesülési lehetőségeiről… Amúgy ebbe az időszakba tehető az egyetlen dolog, ami nem tetszett a filmben, a bárfőnök Dennis és segítője, Lonny kapcsolatának alakulása. Tudom, hogy ennek is volt célja, de nekem sok volt… Azt is itt kell megjegyezzem, hogy egy-két egészen kiváló poén, beszólás is színesíti a filmet, mindenekelőtt a Michael Jacksonos és a Rolling Stone-os, de Stacee majma sem piskóta…  Smile  

Amit a színészek nyújtanak, az szenzációs. Mindenek előtt azért, mert minden filmben elhangzó dalt maguk énekelnek.. Tom Cruise olyan zseniálisan hozza a rocksztárt, olyan jól énekel, hogy az ember simán el tudná képzelni valahol frontembernek, Catherine Zeta-Jones gyönyörű ebben dekorban, remekül táncol és énekel, Alec Baldwinra meg szinte ráöntötték a bártulaj szerepét. Ugyanilyen zseniális Paul Giamatti a menedzser szerepében, de ne feledkezzünk meg – elvégre ők a főszereplők – a lányról, Julianne Houghról, és a fiúról (egy mexikói popénekes) Diego Bonetáról sem. Külön ínyencség, hogy az utcai tüntetésnél valódi rockegyüttesek valódi szereplői is feltűnnek a statiszták közt, itt van Sebastian Bach a Skid Row-ból, Nuno Bettencourt az Extreme-ből, Kevin Cronin a REO Speedwagonból, stb… Kicsit olyan volt, mint a The Big Four koncertje, csak mások a szereplők…

S hogy ez a sok nagyszerű ember mit is énekelt? Nos, sokmindent abból a korból. Valós a kritika, hogy néhány dal még nem is jelent meg, mikor játszódik filmünk (’87) - én ötöt számoltam össze a 25-ből -, de véleményem szerint itt a megjelenés dátuma nem fontos. A fontos az volt, hogy illeszkedjen a film szövegvilágába, hangulatába és kész. Utóbbi szempontból meg tökmindegy, hogy a Just Like Paradise című David Lee Roth dal csak 88-as… A HANGULATA a lényeg, az meg azon az egy éven nem múlik, pont odaillik. Óriási kedvenceim csendülnek fel a filmben, mindenek előtt a Guns N Roses és a Twisted Sister, a Scorpions és a Def Leppard. A Dee Snider féle Twisted Sister konkrétan egészen  GNR megjelenéséig a világ legjobb zenekara volt nálam, s nem csak a We’re not gonna take it miatt…   Az I love rock’n roll-t az Arrowstól illetve a We built this city-t a Starshiptől meg asszem senkinek nem kell bemutatnom... Mindegyik színészek által énekelve!!!

Még ha érzem is, hogy filmileg kissé gyenge lábakon áll a RoA, egyszerűen nem tudok rá haragudni. Ilyen volt az az évtized, amit legjobban szeretek, s mikor felcsendülnek a dallamok, átengedem magam a nosztalgiának. Az meg külön öröm számomra, hogy sikerült az egész „sex, drugs, rock’n’rollt” családi köntösbe öltöztetni, simán megmutathatom a gyerekeinek is: minden tekintetben visszafogott lett a film. Pozitív.


"Elhagynak százak, jönnek ezrek
A Rock Katonái egyre többen lesznek
Állj közénk Te is, harcolj velünk
Bárki jön ellenünk..
"




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 18, 2018 1:44 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo


Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptyCsüt. Nov. 15, 2012 1:48 pm

R2-D2 írta:


Mindörökké rock



Ez a film még mindig fáj, ha eszembe jut. A zenék jók, minden más iszonyat rossz, főleg a humora visszataszítóan primitív.
Más korszak, de százszor inkább a Grease.
Amúgy a kiegészítő feliratozás nálad rendben volt? Amibe én néztem, ott a dalokat nem fordította, csak a teljes felirat.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptyCsüt. Nov. 15, 2012 2:22 pm

Remo írta:
Ez a film még mindig fáj, ha eszembe jut. A zenék jók, minden más iszonyat rossz, főleg a humora visszataszítóan primitív.
Más korszak, de százszor inkább a Grease.
Amúgy a kiegészítő feliratozás nálad rendben volt? Amibe én néztem, ott a dalokat nem fordította, csak a teljes felirat.

Tudom, Neked nem tetszett... Smile

Én  BD-n eredetiben néztem, így fel sem tűnt  az általad említett hiba.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 18, 2018 1:44 am-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptyCsüt. Nov. 15, 2012 2:44 pm

Én is beszerzem ezt hamarosan, az eredeti verziók nagy része úgyis megvan... Smile


A WIKIPÉDIÁN egyébként egész jó összefoglaló van a filmről és a zenéiről, linkekkel az eredeti előadókhoz..
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: A Cég   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptyVas. Nov. 18, 2012 9:49 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 4Xfq7g7



A Cég




Sokszor emlegetem a dicső ’90-es évek elejének filmtermését, valahogy akkor sokkal több maradandó alkotás készült. A túlzott látvány, akció és CGI helyett izgalmas forgatókönyveket, remek karakterekkel és történetekkel megtámogatott drámákat és thrillereket kaptunk. Valahogy ezekből mostanság mintha kicsit kevesebb lenne…

A Cég az erős mezőnyben is egy kiváló thriller lett - önmagában már ez a műfaj is kissé kihalóban van manapság -, ami elsősorban talán a kiváló irodalmi alapanyagból született forgatókönyvnek köszönhető. A film John Grisham azonos című írásából készült, s bár a művet nem olvastam, a képanyag magáért beszél. Lassú folyású, de az első perctől érdekes és izgalmas történet, gyakorlatilag minimális akcióval: kissé talán az Ördög ügyvédére illetve az Egy becsületbeli ügyre hasonlít. Nyilvánvaló, hogy a kapocs mindkét esetben az ügyvéd karaktere: itt a sikeres végzős ügyvédjelöltet elcsábítja a „cég”, ami azonban a csillogó felszín alatt a maffia pénzmosodája. Mitch (Cruise) FBI-s nyomásra magánakcióba kezd, egyensúlyozva a becsület, a szakmai tisztesség és a siker határán. Nagyon jól felépített és csavaros kis sztori, amit érzelmileg rendesen megcsavartak a feleség, Abby karakterével - különösen a kajmán-szigeteki eseményekkel. Bizonyos szemszögből, a film egyik rétegeként az egész nem más, mint egy fiatal házaspár kapcsolatának kemény próbatétele. Másik oldalról pedig egy zseniálisan megtervezett és végrehajtott „szöktetés” színesíti a történetet, így hát szinte minden pillanatban van miért izgulni. A legérdekesebb mindazonáltal az, hogy az egész akár a valóságban is megtörténhetne…

Mitch karakterével az első pillanattól tudunk azonosulni, s a végére szinte bőrünkön érezzük mind az üldöztetése hatását, mind a szakmai döntés nehézségét. Cruise tulajdonképp csak átmentette szerepét az Egy becsületbeli ügyből, s bár itt ugyan nincsenek olyan zseniális verbális pengeváltások, mint abban, de a fiatal jogász figurája határozottan jól áll neki. Az egész környezete, a film háttere, gyakorlatilag minden egyes jelenete valósághű, talán épp ezért lehet annyira elmerülni benne. Ráadásul Mitch figuráját körbeölelő alakok, az ún. mellékszereplők is alaposan kidolgozott és remekül eljátszott karakterek.

Tom Cruise, Gene Hackman, Ed Harris, Tobin Bell!!, Gary Busey, Paul Sorvino, Joe Viterelli … egyszerűen annyira impozáns lista, hogy már csak miattuk megéri megnézni a mozit. Parádés szereposztás, akkoriban ez szerencsére nem is volt ritka. Mindenki tökéletes – de hát mi más is lehetne egy tökéletes filmben? Ami azonban a legizgalmasabb az egészben: az NBC tévésorozat formájában folytatta a történetet, 10 évvel ezen események után. Idei sorozat, lehet, meg kellene néznem azt is…

Da talán majd a nagy darab barátom intézkedik ez ügyben... Smile




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 18, 2018 1:45 am-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Miami Vice S3   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 EmptySzer. Nov. 28, 2012 1:21 am

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 L4AfvLo




Miami Vice S3




Liam Neeson, Laurence Fishbourne, Ron Perlman, Steve Buscemi, Bill Paxton, Wesley Snipes, Helena Bohnam Carter, Viggo Mortensen, Melanie Griffith, Benicio del Toro – nem, nem, ez nem a legújabb hollywoodi szuperprodukció stáblistája, csupán a Miami Vice  S3 vendégszínészeinek felsorolása. Impozáns lista, nemde?

John Lennon, Peter Gabriel, The Who, Iggy Pop, INXS, The Pretenders, Simply Red, Bon Jovi, Depeche Mode, Steppenwolf, Don Johnson, Mike and the Mechanics, Ratt, Meat Loaf, Billy Idol, Jimmy Hendrix, Dire Straits, Bryan Adams, The Damned… - nem, nem, ez nem a ’80-as évekbeli válogatás CD tracklistje, hanem szemezgetés a MV S3-ban elhangzó előadók közül. Impozáns lista, nemde??

Érzelmi kötődésemről már írtam az első évadnál, úgyhogy azt hiszem, nem újdonság, ha ezek után a MV harmadik évadja ugyanúgy elvarázsolt, mint az első, és ugyanúgy, mint 25 éve. Sőt. A fehér Ferrari feltűnése miatt mindig is ez volt a kedvenc évadom – ámbár akkoriban szimplán csak érzelmi szempontból közelítve a dolgokat. Ma egy kicsit azért már minden más…

Manapság, a mai modern sorozatok tömkelegében, amik jó része egy hatalmas filmként is felfogható, a MV első pillantásra borzasztó ódivatúnak tűnik. Már önmagában a 45 perces epizódjai sem illenek bele a mai trendbe, de egyébként is: ez az egy részben felmerült problémára a 45-ik perc végére megvan a megoldás, a kaland lezárul, hogy egy új részben újból kezdődjön, ez abszolút nem illeszkedik napjaink sorozataival szemben támasztott elvárásokhoz.  Ugyanakkor a sorozat legnagyobb „rosszérzése” is egyben: ha az ember darálva nézi - mint a mai sorozatokat általában -, feltűnhet, hogy egy-egy epizód drámai zárása után a következőben hőseinken semmi nyoma nem látszik az érzelmi leterheltségnek. Túlságosan különálló történetek, amik nem állnak össze egésszé – mert nem is úgy tervezték őket. Heti bontásban ez biztos klappolt, de napi négy résznél picit zavaró. Ebből kifolyólag a MV-ot leginkább egy márkás italhoz tudom hasonlítani: lassan, kortyolva kell élvezni, akkor adja át igazi zamatát, hangulatát…

A harmadik évad egyébként maga a csúcs. Már rögtön az első részben a fekete Ferrari felrobban, hogy hamarosan átadja helyét a fehér Testarossának… anyám… mennyire szerettük mi ezt az autót ’87-ben…. És ez még csak a kezdet, mert innentől a S1 és S2 évadok szórakoztatása átmegy kőkemény drámába. Majdnem minden epizód szívszorítóan izgalmas, a laza miami feelinget sötétség járja át. Soha nem tudhatjuk, ki éli túl a részt (Crockettet és Tubbs-ot leszámítva), a könnyed bohóckodás, laza macho érzés háttérbe szorul. Ha nagyon távoli párhuzamot akarok vonni, akkor a 24 S3 ugrik be, abban volt Bauernek pszichésen ennyi baja. No persze ez azért nem 24, itt mindig, minden elrendeződik a végére, viszont Sonnyéknak néha hasonló megrázkódtatásokon kell átesniük. Ebben a sorozatban ugyanakkor kevés rosszfiú éli meg a letartóztatást, úgy is mondhatnám: A rosszfiúkat lelövik, ugye?? Hát, bizony le… Nincs is személyes kedvencem, szinte kivétel nélkül minden epizód jó. A 12-13-as duplarész viszont kétségkívül a legmegrázóbb az összes közül.

A színészek összenőttek szerepükkel, Don Johnson (Crockett) lubickol a drogüzletbe beépülő nőcsábász rendőr szerepében, és ebben Philip Michael Thomas (Tubbs) is kiváló partner. Az élet úgy hozta, hogy mindkettejüknek ez volt karrierje csúcsa, előbbi ugyan feltűnt néhány filmben, de utóbbi maradt a TV-nél és a videojáték szinkronnál. Edward James Olmos (Castillo) másik nagy kalandja a Csillagközi Romboló volt az öreg Adamaként, mindkét karakter nagyszerűen kel életre általa. Mindkettőt imádom. De sorolhatnám az összes többi fő és mellékszereplőt is, mindenkin látszik, élvezték az egész showt…

Az egész egy óriási nosztalgiabomba, ifjaknak nem sokat fog jelenteni.




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 18, 2018 1:46 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 1.0
Vissza az elejére 
1 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 34 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: