R2-D2 írásai 1.0

Tárgy: Napos oldal Szomb. Ápr. 12, 2014 3:02 pm

.

Napos oldal

Tudom, mi a francnak nézek én ilyeneket… no de hát azért (is) vannak a barátok, hogy az ember odafigyeljen ajánlásukra, nézze meg azt a történetet, amit ők jónak tartanak. Mindezek fényében töredelmesen beismerem, hogy én ezt a filmet három!!! napig néztem, miután az első két nap többször is bealudtam rajta: viszont nem maradtam le semmiről, ugyanis a fájlformátum miatt csak úgy tudtam folytatni a mozit, hogy végig kellett pörgetnem a filmet, míg odaérek, ahol abbahagytam. Szóval az elejét legalább háromszor láttam…

Unalmas. Talán ez a szó fejezi ki leginkább érzésemet a Napos oldallal kapcsolatban. Továbbá nagyon sokáig elmélkedtem rajta, hogy a Bolondokat a bolondokházába! szlogent tulajdonképp ordító főcímben ki kellene tennem a cím mellé – a mozi első fele alapján mindenképp – de aztán a végére rájöttem, hogy csupa hasonló emberrel vagyok körülvéve. Még élénken él emlékeimben, mikor egyik este rohantam be, miután rám telefonáltak, hogy egyik szakács késsel kergeti az egyik pincért… Úgyhogy vagy az egész világ bolond és be kéne zárni (megfontolandó), vagy csupán az életet mutatta kissé sarkítva a film. Két nappal a megtekintése után az utóbbira hajtok – ennyi bolond között, aki szabadon futkos a világban, Tiffany és Pat kapcsolta teljesen normális mederben folyik. Sőt, ebben a világban mindkettő teljesen normális: a feleslegesen agresszív Patből is, meg a férfiakat betegesen faló Tiffanyból is milliók futkosnak az utcán. Sőt. Elég elmenni egy szombat esti buliba és hálóval foghatjuk ki az ilyenek tömkelegét…

Történetünk szerint egy pszichiátriai gyógykezelésből kiszabaduló srác (aki rajtakapta feleségét egy idegen pasival és jól agyonverte azt) kapcsolatba kerül egy fura lánnyal, aki megígéri, hogy felveszi a kapcsolatot Pat exével, hogy a férfi helyrehozhassa házasságát – cserébe szüksége lesz egy táncpartnerre az év végi versenyen. A képet még kavarja egy fogadási mániás apa, egy gyogyóból néha meg-megszökő barát, egy időnként feltűnő rendőr, no meg Tiffany rokonsága. A szép nagy összképben gyakorlatilag senki nem normális (és mégis átlagosan az), az eseményeknek pedig igazándiból nincs nagy súlya. Én legalábbis végig úgy éreztem, hogy a halmozott fogadás megnyerése egy cseppet sem lehet kérdéses, mint ahogy a két fiatal közös sorsa sem. A mozinak abszolút nem volt drámai éle, tétje, amit pedig fogyatékosságnak próbáltak számomra beállítani, és talán a sajnálat által bevonni a szereplők magánéletébe, azt én pedig napi szinten valóságnak élem meg – így igazából abszolút nem ért el a film vélt üzenete/hatása.

Így egyáltalán nem tudtam beleélni magam senki szerepébe sem. Pat agresszivitása, beteges ragaszkodása exéhez borzasztóan távol áll tőlem, de Tiffany szabadelvűsége is. Az egész mozi számomra idegen jellemekkel felruházott karakterek vásznon kódorgása lett, mindenféle érzelmi töltet nélkül. Márpedig ennek a filmnek nem ártott volna némi kötődés, mert ennek hiányában üres, unalmas események láncolatává vált. Az már legyen az én személyes problémám, hogy Bradley Cooper nem kedvenc színészem (sőt!), de azért Jennifer Lawranceszel, De Niróval semmi bajom nincs. Annak meg, hogy feltűnt Shea Whigham, azaz Eli Thompson a Gengszterkorzóból, kimondottan örültem. Sajnos azonban a Napos oldal által felskiccelt világ olyannyira idegesítően valós volt számomra, hogy nem hogy nem tudtam benne elmerülni, hanem inkább taszított. Ezáltal - bár elismerem a moziban nyújtott színészi alakításokat -, a történet egysíkúsága és kiszámíthatósága, a szereplők nemszeretemsége miatt a Napos oldal feledhető (de végül is nem kellemetlen) filmes élmény lett.

Ja, és számomra totál egyértelmű, hogy nincs napos oldal.

50%

.

Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Szomb. Ápr. 12, 2014 4:12 pm

R2-D2 írta:: Végjáték

Miután már első nézésre, moziban is nagyon bejött az egész, így talán nem meglepő, hogy újranézésre, itthoni körülmények között még nagyobb élményben volt részem. Ismerve már az események láncolatát, kevésbé zavartak a zökkenők, mint mikor egy jól ismert úton már tudod kerülgetni a kátyúkat.

85%

Remélem, nálam is így lesz, amikor majd újranézem a filmet, tekintettel leginkább az általad is említett Bonzóra, aki nekem nemhogy felesleges, hanem idegesítően oda nem illő figura volt. Mondjuk ha az Ender útjába kerülése tényleg a kiképzés része volt (amire még nem gondoltam), akkor ez máris javít rajta valamennyit, de amúgy csak egy kisebbrendűségi komplexusos bully a srác, aki attól érzi magát nagynak, hogy a csicskáival befenyíttet másokat. Pont nem az a karakter, akit a nagy háborúra készülő emberiség megengedhet magának a hadseregében.
.

Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Szomb. Ápr. 12, 2014 4:23 pm

R2-D2 írta:: Sajnos azonban a Napos oldal által felskiccelt világ olyannyira idegesítően valós volt számomra, hogy nem hogy nem tudtam benne elmerülni, hanem inkább taszított. Ezáltal - bár elismerem a moziban nyújtott színészi alakításokat -, a történet egysíkúsága és kiszámíthatósága, a szereplők nemszeretemsége miatt a Napos oldal feledhető (de végül is nem kellemetlen) filmes élmény lett.

50%

Mivel a filmet én sem szeretem, mert majdnem minden mélységet közhelyekkel és giccsel mázolt tele, és mert sejtettem, hogy elő fog kerülni a "bolondokat a bolondokházába" (bár mentségükre legyen mondva, hogy mindketten onnan jöttek), meg hát mert egy romantikus vígjátékról van szó, így már eleve az meglepett, hogy megnézted. Az eredmény nem.
.

Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Szomb. Ápr. 12, 2014 4:26 pm

Niwrok írta:

R2-D2 írta:: Végjáték

Miután már első nézésre, moziban is nagyon bejött az egész, így talán nem meglepő, hogy újranézésre, itthoni körülmények között még nagyobb élményben volt részem. Ismerve már az események láncolatát, kevésbé zavartak a zökkenők, mint mikor egy jól ismert úton már tudod kerülgetni a kátyúkat.

85%

Remélem, nálam is így lesz, amikor majd újranézem a filmet, tekintettel leginkább az általad is említett Bonzóra, aki nekem nemhogy felesleges, hanem idegesítően oda nem illő figura volt. Mondjuk ha az Ender útjába kerülése tényleg a kiképzés része volt (amire még nem gondoltam), akkor ez máris javít rajta valamennyit, de amúgy csak egy kisebbrendűségi komplexusos bully a srác, aki attól érzi magát nagynak, hogy a csicskáival befenyíttet másokat. Pont nem az a karakter, akit a nagy háborúra készülő emberiség megengedhet magának a hadseregében.
.

Szerintem több szempontból is van értelme a karakterének, de ehhez egyrészt a könyvet kéne előcitálnom, amivel ugye itt nem érdemes érvelni, másrészt majd hosszabban is szeretnék reagálni R2-D2 írására, abban majd megpróbálom kifejteni, hogyan is látom én az Ender körüli karakterek szerepét.

Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Szomb. Ápr. 12, 2014 4:32 pm

Ez jó. Megérte írni. Smile

Niwrok írta:: Mivel a filmet én sem szeretem, ... meg hát mert egy romantikus vígjátékról van szó, így már eleve az meglepett, hogy megnézted. Az eredmény nem.

Hehe. Pont ezért javítottam ki első írásomban az első bekezdésben a filmet történetre... tongue

Weide!! Várom az írásod! bounce

Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Szomb. Ápr. 12, 2014 4:34 pm

R2-D2 írta:: Ez jó. Megérte írni.

Mindig megéri. Smile

Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Szomb. Ápr. 12, 2014 8:06 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:: Mivel a filmet én sem szeretem, ... meg hát mert egy romantikus vígjátékról van szó, így már eleve az meglepett, hogy megnézted. Az eredmény nem.

"no de hát azért (is) vannak a barátok, hogy az ember odafigyeljen ajánlásukra, nézze meg azt a történetet, amit ők jónak tartanak."
Hehe. Pont ezért javítottam ki első írásomban az első bekezdésben a filmet történetre... tongue

Megtisztelő, hogy a barátodnak nevezel (már ha rólam van szó Smile

...), de ha igazán odafigyeltél volna az ajánlásomra, akkor kiderült volna, hogy nem a történet megnézését, hanem elolvasását ajánlottam Razz

... igaz, ahhoz még annyi reményt sem fűztem, mint hogy a filmet megnézed.

Abban ugyanis:
- nuku "fogadási mániás apa" (a film messze legnagyobb balfogása szerintem, hogy De Niro szerepeltetése miatt hozzáhegesztették ezt a baromságot, így aztán a film második fele nem is Patről és Tiffről szól, hanem róla, és a táncverseny sem kettejük miatt lesz fontos, hanem hogy a fasz fater nehogy duplán elveszítse a vagyonkáját);
- nuku "gyogyóból néha meg-megszökő barát" (ő meg gondolom azért kellett, hogy Chris Tucker idétlenkedhessen, de pont nem ez a szerepe);
- nuku "időnként feltűnő rendőr";
- főleg nuku idióta kamerás csávó a szomszédból!

Ellenben teljesen súlytalan szereplők lettek:
- Pat bátyja;
- Tiffany rokonai;

Úgyhogy majdnem teljesen egyetértek azzal, amiket leírtál (már ami a film tényleges eseményeit illeti, mert nálam nem a pincért késsel kergető szakács tükrében méretődött meg a dolog), kivéve abban, amiben legtöbbször nem szoktunk egy véleményen lenni: a drámai él és az érzelmi töltet hiányában. Ugyanis ebben a "történetben" semmi nincs ok nélkül, és ezt még a téli limonádévá degradált film sem tudta teljesen elfedni.

Spoiler:

Hol vannak azok a szombati bulik, ahol ilyeneket találok Smile

?

Ha úgy tetszik, és ez akár nevezhető is "napos oldalnak", hogy ha az ember olyan társat talál maga mellé, akivel úgy lehet boldog, hogy nem kell megjátszaniuk magukat, hanem a hibáikkal és a múltjukkal lehetnek azok, akik. Hogy talán nem az övék lesz a legszenvedélyesebb és leglátványosabb boldogság, de nekik ennyi jutott, és ez a talán alacsony szintűnek, unalmasnak gondolható boldogság is messze jobb, mintha négy embert tennének boldogtalanná (önmagukat és a külön-külön párjaikat).
.

Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Szomb. Ápr. 12, 2014 9:51 pm

Niwrok írta:: Megtisztelő, hogy a barátodnak nevezel (már ha rólam van szó ...), de ha igazán odafigyeltél volna az ajánlásomra, akkor kiderült volna, hogy nem a történet megnézését, hanem elolvasását ajánlottam ... igaz, ahhoz még annyi reményt sem fűztem, mint hogy a filmet megnézed.

Igen, rólad is szó van... Smile

Odafigyeltem, elolvastam a film- és a könyvajánlódat is. Mindezek után, szabad akaratomból döntöttem úgy, hogy megnézem a mozit.

Niwrok írta:: Abban ugyanis:
- nuku "fogadási mániás apa", nuku "gyogyóból néha meg-megszökő barát", nuku "időnként feltűnő rendőr", főleg nuku idióta kamerás csávó a szomszédból!

Ellenben teljesen súlytalan szereplők lettek:
- Pat bátyja;
- Tiffany rokonai;

Érdekes, ezek alapján valóban alaposan kiherélték a könyvet... vélhetően úgy gondolták, hogy nélkülük még ingerszegényebb lenne az egész. A fene se tudja, lehet, az amerikai közönség miatt valóban célszerű is volt ezt tenni.

Niwrok írta:: Ez a küzdelem a drámai töltet, és -tudom, hogy most egy kicsit utálni fogsz - bár nincs benne alukoffer, forgó folyosó, álmok meg vonat, így kevésbé látványos, de mégiscsak arról szól, hogy Nikki mindenek-felettisége és mindenáronsága helyett egy új "incepciót" ültessenek Pat fejébe...

Hol vannak azok a szombati bulik, ahol ilyeneket találok ?

.

A nézőpontbeli különbségünk itt pedig - hasonlóan a Mocsokhoz - mindösszesen abból ered, hogy számomra ezen felsorolt érvek egyáltalán nem adnak akkora drámai töltetet a karaktereknek, hogy attól emlékezetesek legyenek számomra. Pontosabban: én talán még Nálad is képes vagyok negatívabban látni az emberiséget, azok egyes szereplőit.

Mert hogy a bulikban ilyet nem találok? A fenéket nem... Az okokat nem ismerhetem, de a következményeit látom (hallom): kis kurvák és iszonyat agresszió mindenhol... Aztán lehet, hogy az okok hasonlóak, mint itt, de végeredményben rengeteg Tiffany és Pat futkos közöttünk.

Egyébként jó, amiket írtál, én is hasonlóan dekódoltam, csak engem ez nem érintett meg. Az incepcióra így, ebben a formában valóban nem gondoltam - zombik vagy idegen lények, vagy időutazás nélkül nem volt, ami a bolondok (akik nem is azok) romantikáját kiszínezze... Smile

.

Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Szomb. Ápr. 12, 2014 10:28 pm

R2-D2 írta:: Érdekes, ezek alapján valóban alaposan kiherélték a könyvet... vélhetően úgy gondolták, hogy nélkülük még ingerszegényebb lenne az egész. A fene se tudja, lehet, az amerikai közönség miatt valóban célszerű is volt ezt tenni.

Igen, a könyv valóban kevésbé kínálja tálcán a kevésbé közhelyes és ripacskodó ingereit Smile

. Azt még el is fogadtam volna, hogy a közönségnek (legalábbis annak egy részének) az ilyen sztorikat le kell rántani a Jerry Springer Show szintjére... na de az Akadémia és a Legjobb Adaptált Forgatókönyv Oscar-jelölés, a többiről nem is beszélve?! scratch

R2-D2 írta:: A nézőpontbeli különbségünk itt pedig - hasonlóan a Mocsokhoz - mindösszesen abból ered, hogy számomra ezen felsorolt érvek egyáltalán nem adnak akkora drámai töltetet a karaktereknek, hogy attól emlékezetesek legyenek számomra. Pontosabban: én talán még Nálad is képes vagyok negatívabban látni az emberiséget, azok egyes szereplőit. Az okokat nem ismerhetem, de a következményeit látom (hallom): kis kurvák és iszonyat agresszió mindenhol... Aztán lehet, hogy az okok hasonlóak, mint itt, de végeredményben rengeteg Tiffany és Pat futkos közöttünk.

Nem is kell, hogy adjanak Smile

. Más tapasztalatokkal jövünk, így aztán ugyanaz az inger más-más reakciót vált ki belőlünk, mások a "kapcsolók", és azok máshogy működnek... de az elv ugyanaz, és ez a lényeg.

Az talán nem is lenne akkora baj, ha rengeteg Tiffany és Pat lenne, mert ez pont azt jelentené, hogy felismerték a saját hibáikat, tudnak és akarnak tenni azért, hogy ezeket a lehetőségeikhez mérten kijavítsák, céltudatosan és kitartóan, és azt is tudják, hogy ezt hogyan tegyék. A történet ehhez egy "szabálykönyv" (szó szerint ott a "playbook" a címben)... a "kiherélése", a "kényelmesítése" meg meg is adja a választ arra a kérdésre, hogy változunk-e a szakadék szélén, elegen ahhoz, hogy a horda ne rántson magával mindenkit...

Amúgy meg igen, tudom, egyszer abba a fene nagy optimizmusomba fogok belehalni Smile

.
.

Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Szomb. Ápr. 12, 2014 10:58 pm

Niwrok írta:: ...na de az Akadémia és a Legjobb Adaptált Forgatókönyv Oscar-jelölés, a többiről nem is beszélve?!

Erre mit mondjak? Az Akadémia értékítéletében régóta nem bízom...

Niwrok írta:: Az talán nem is lenne akkora baj, ha rengeteg Tiffany és Pat lenne, mert ez pont azt jelentené, hogy felismerték a saját hibáikat, tudnak és akarnak tenni azért, hogy ezeket a lehetőségeikhez mérten kijavítsák, céltudatosan és kitartóan, és azt is tudják, hogy ezt hogyan tegyék.

Én ezt pont fordítva gondoltam: rengeteg olyan Pat és Tiffany futkos közöttünk, akik pont nem ismertek föl semmit... csupán élik az életüket úgy, ahogy, mert számukra (és a közösségük számára) az a normális.

Egyébként egyre inkább én is úgy gondolom, hogy a szakadék szélén sem változunk. Tényleg. Minden napos oldal - amit egyébként jó okkal próbálnak a művészeti ágak megjeleníteni - ebből kifolyólag csupán illúzió.

.

Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Vas. Ápr. 13, 2014 12:14 am

R2-D2 írta:: Egyébként egyre inkább én is úgy gondolom, hogy a szakadék szélén sem változunk. Tényleg. Minden napos oldal - amit egyébként jó okkal próbálnak a művészeti ágak megjeleníteni - ebből kifolyólag csupán illúzió.

Bár a könyves topikba is mehetne, most inkább itt a helye Smile

.
Jelenleg azt a könyvet olvasom, amiben ez a novella van, és ide stílszerű:

Ray Bradbury - A Toynbee-átalakító
.

Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Vas. Ápr. 13, 2014 5:22 pm

R2-D2 írta:: Weide!! Várom az írásod!

Na szóval. Bonzo karaktere elég fontos szerepet játszik Ender fejlődésében, ugyanis a vele való incidensek során jön rá valójában, hogy neki egyedül kell kiállnia magáért, ugyanis senkire sem számíthat ilyen téren. Sem a tanáraira, sem a társaira. A többiekkel való incidensei egyrészt Graff-nak köszönhetőek, aki direkt tette ki őt a többiek céltáblájának, ezzel is akarva erősíteni a jellemét. Bonzo amúgy meghal a fürdőszobai verekedésnek köszönhetően, amire Ender csak később jön rá, ami szintén súlyos benyomást tesz a lelki világára. Ez Graff sorsának szempontjából is fontos jelent, ugyanis itt szembesítik vele, hogy túl kegyetlen és durva végkifejlethez vezetett Ender kiképzése.

Igazából az a bajom némiképp a filmmel, hogy ezek a másodlagos momentumok és szerepek vagy teljesen elsikkadtak, vagy nem is mutatják őket. Ender jellemét több karakter és tényező is formálja, általában a két ellenpólus. A filmben ugye az emocionális anya szerepét Gwen Anderson veszi át, míg a szigorú, következetes, rideg apa szerepét Graff. Attól függetlenül, hogy baromi keveset szerepelnek a filmben, lényegében ez a két ellenpólusú karakter az, aki próbálja terelgetni Endert és a maguk módján alakítani a személyiségét, mindeközben felkészítik a rá váró feladatra. Vicces módon ezen két karakter mellett teljesen elsikkadt Ender két testvére, holott szerintem az a szál fontosabb lett volna, elvégre Ender kvázi a testvérei jellemeinek az összegyúrása. Peter agressziója, a szociopata bátyja kegyetlenkedései ugyanúgy kiütköznek Ender tetteiben, ahogyan Valentine életfelfogása. Amúgy a nővérével való kötelék és folyamatos levelezés is rengeteg fontos momentumhoz vezet majd, nem csak a Végjátékban, de a későbbi kötetekben is. Mindebből a filmben kb. semmi nem jön le, kapunk mind a két testvérével egy pár perces közös jelenetet, aztán annyi.

Nem tudok haragudni a filmre, mert lehetetlen lett volna minden -számomra- fontos momentumot beleépíteni a történetbe, de Graff és Gwen irreálisan kevés szálai is elveszik azt a teret Ender jellemfejlődésének alakulásából, amire a testvérei vannak kihatással. Másrészt pedig Bonzo halálát ugyanúgy szükségszerű lett volna bemutatni, hiszen Ender életében ez egy sarkalatos pont, ahogy Graff további szerepét is jelentősen megváltoztatja ezen esemény. Ender így is nagyon szép jellemrajzot kapott a filmben, de közel sem eleget ahhoz, amire én számítottam volna. Harmadrészt pont ezen hiányosságok miatt érezhetik azt a könyvet nem olvasott nézők, hogy Bonzo karaktere felesleges, csak egy újabb bully köcsög, holott ennél sokkal-sokkal összetettebb dolgokról van szó.

Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Vas. Ápr. 13, 2014 8:23 pm

Weide írta:: Na szóval. Bonzo karaktere elég fontos szerepet játszik Ender fejlődésében, ugyanis a vele való incidensek során jön rá valójában, hogy neki egyedül kell kiállnia magáért, ugyanis senkire sem számíthat ilyen téren.

Köszi! Valamire ráérezhettem, de - hasonlóan Niwrok Napos oldal kiegészítéséhez - itt is látszik, mennyire más tud lenni egy könyv illetve a belőle készült mozi. Szerintem el fogom olvasni is valamikor - majd ha a hátralevő 15 SW könyvvel végzek. Smile

Tárgy: A hetedik jel Vas. Ápr. 13, 2014 8:34 pm

.

A hetedik jel

„ A zsidó-keresztény mitológiában a Guf a Lelkek Terme. Valahányszor egy gyermek világra jön, innen száll belé a lelke. A néphit szerint a verebek látják, amint belészáll a lélek és ezért csiripelnek. De eljön az a nap, amikor nem csiripelnek többé a verebek, mert a Lelkek Termében csak korlátozott számú lélek van. Amikor elfogynak a lelkek és üres lesz a Lelkek Terme, eljön a világ vége. Az első lélek nélküli újszülött halottan jön világra és hírül adja a világ végét, ezért a végső jelnek nevezik.”

Szeretem ezt a filmet. Mindig is szerettem. Semmi okom nem lenne rá - az általános netes értékelés alapján meg aztán végképp nem –, de ez engem valamikor a kilencvenes évek elején megfogott, s azóta sem engedett. Aztán lehet, hogy csupán az ateista énem rejtett, sötét oldala tesz fogékonyabbá az ilyen „katolikus thrillerekre”, mint ez - nem tudom, de valami ok miatt majd az összes ilyen egyházas, világvégés, Jelenések Könyvés mozi bejött eddig (pedig valójában totál idiotizmus majdnem mind).
A filmet már meglehetősen rég láttam, de egy jelenet kezdetektől beleégett emlékeimbe: egy kéz, amin egy gyűrű van, megüt egy embert, aki porba esik az ütéstől. Mindez valami római környezetben – s mindez mellé elhangzik a „Would you die for him?” mondat. Valahogy, valamiért óriási hatással volt rám ez a képsor, ez a szöveg (talán a mögöttes érzelmi tartalma miatt), a nyitó idézeten kívül tulajdonképp erre emlékeztem egyedül a tegnapi újranézésig. Na jó, Demi Moore-ra és Jürgen Prochnowra igen, de Michael Biehnre pl. egyáltalán nem. Sőt, valamiért inkább horror-filmként maradt meg emlékeimben, pedig egyáltalán nem az: hangulatában talán inkább az Ómen második és harmadik részéhez, illetve a később készült Tíz csapáshoz tudnám hasonlítani. A Hetedik jel egy lassan hömpölygő, tipikus 80-as évekbeli thriller egyházi témában, ahol az apokalipszis eljövésének klasszikus jelei színesítik egy anya kétségbeesett harcát gyermekéért (kissé Rosemary módra, kevesebb feszültséggel).

Néger kis falu, fiatal férfiak csoportja, talán épp egy lány erőszakolására készülnek. Aztán néma csend és tátott száj: egy fehér férfi sétál a part felé. Eltör egy pecsétet egy levélen, s a halak kipusztulnak… Másik szín. Arab kisváros, a sivatag közepén. Minden tiszta jég és hó, a falu kipusztult – de a kettétört pecsétű boríték kilátszik a hóból. Harmadik szín, esőerdő. Emberünk a borítékkal egy fertőzésben elpusztult telepen jelenik meg – pecsét eltörve, boríték tűzbe hajítva… kb. ez a felütés, a terhes főszereplő Abby (Moore) csak ez után kerül a képbe. Abby, akinek ez már nem az első szülési kísérlete, de még nem tudhatja, milyen fontos szerepet fog betölteni a világvégében, mennyire is fontos az ő megszületendő gyermeke. Ahogy a történet bonyolódik, úgy lesz a maga módján egyre izgalmasabb és csavarosabb: előkerül a Vatikán is és egy pap, aki fura módon áll a történethez, majd egy zsidó kis kölök is, aki a fordításon túl talán többre is hivatott. Aztán ahogy közeledünk a finálé felé – no persze kiszámíthatóan úgy lesz vége, ahogy -, úgy lesz egy nagyszerű kis kalandfilm az emberiség utolsó napjait jelezni hivatott bibliai jelek körül. S bár bármennyire is megérdemelné, a büntetés ezúttal is elmarad: vagy Isten nem elég tökös, hogy végre megtegye, vagy csak szimplán mindig át lehet verni holmi reménnyel… Vagy Nietschének van igaza, és nem is lesznek majd jelek…

A mozi hangulata, stílusa, feszültségkeltése tipikus nyolcvanas évek. Messze nem olyan hatásvadász, mint ma lenne, inkább beállításokkal, zenével próbál hangulatot kelteni. Ezáltal – mint némely egyéb kedvencem – bizony kissé avíttnak tűnhet, nem tudom, egy mai ritmushoz szokott közönséget mennyire érinthet meg, de nyugodtan lehet tenni vele egy próbát. Szerintem korrektül összerakott darab, a magában hordozott misztikum, a nem kicsit túljátszott érzelmi töltet miatt kimondottan szórakoztató – a maga mércéjével. A színészek tök jók (és tök jó látni őket még ennyivel fiatalabban), a trükkök a keretekhez képest meglepően profik. A magyar!!! származású Carl Schultz kevés nagyjátékfilmje közül mindenképp maradandó alkotás – de lehet, hogy ezt akkor, frissében kellett volna látni. Mindenestre egy akkoriban szerelmes tinédzsernek a „Meghalnál érte?” kérdés épp elég volt az emlékezetességhez.

Egyúttal azért arra is kíváncsi lennék, rajtam kívül ki emlékszik még erre a ’88-as mozira, ahol Demi Moore terhesen áll meztelenül a kamerák elé.

80%

.

Tárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0 Vas. Ápr. 13, 2014 10:27 pm

R2-D2 írta:: A hetedik jel

Egyúttal azért arra is kíváncsi lennék, rajtam kívül ki emlékszik még erre a ’88-as mozira, ahol Demi Moore terhesen áll meztelenül a kamerák elé.
80%

Most én mondhatom, hogy "Azt sem tudtam, hogy van ilyen." Smile

. De megérte megtudnom Smile

.

Egy jó Jelenések könyvés filmet már én is szívesen látnék, főleg, ami egy kicsit jobban kidolgozza belőle a kedvenc szimbólumaimat, az Apokalipszis lovasait, mert az azonos című film tényleg megrekedt a "totál idiotizmus" szintjén.
.

» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0
» Remo írásai