Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 1.0

Go down 
+7
tchabee
Joe Cornelius Hallenbeck
Mr. White
Weide
Niwrok
Remo
R2-D2
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13 ... 39 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Europa report   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptyKedd Okt. 01, 2013 12:07 am

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Y3eqVhE



Europa report




Olvasom itt a neten, hogy ez egy found footage film… Mivel halványlila fingom nem volt róla, mi is az, picit utánanézve arra megállapításra jutottam, hogy az égvilágon semmiben nem befolyásolt az áldott tudatlan állapot: nem azon múlt, mennyire jött be ez a mozi, hogy mi a szakzsargon szerinti elnevezése, az ilyen kifejezések meg inkább maradjanak csak meg a szakíróknak – vagy a magukat annak tartóknak… Én továbbra is szimplán csak élvezni akarom a filmeket.

Érdekes, hogy két nap alatt két áldokumentarista sci-fibe is belefutottam: az Apollo 18 után most az Európa Report volt az, ami megpróbált a valóság imitálásával hatni rám. Ám a lehető legeretnekebb módon – szemben a világgal – nekem előbbi jött be jobban, a Föld holdján történtek valahogy jobban megérintettek, mint a Jupiterén. Nem tudom a miérteket, a különbség is tulajdonképp csak nüánsznyi, de ha megkérdik, melyik mozi tetszett jobban, az Apollósat mondanám (talán a nagyon erős kötődésem a minisorozathoz miatt is). Ugyanakkor a maga nemében nagyszerű mozi az ER is, egy komolyabb, racionálisabb, nehezebben befogadható – amit a nem lineáris történetvezetés csak erősít – vérbeli sci-fi, amiben a sci végig sokkal fontosabb szerepet játszik, mind a fi. Ezáltal - no meg a mindent hitelesnek tűnő módon rögzítő kamerafelvételek alapján – arra fogékonyak számára - az egész egy jó kis űrutazásos valóságshow, ahol a hatfős legénység története, az ő drámájuk adja a film savát-borsát, míg a folyamatosan érzékelhető, felfedezéshez köthető várakozás pedig a végkifejlet alapját…

Kissé bonyolultnak tűnik ez így leírva, a lényeg a következő: a NASA egy felderítőegységet küld a Jupiter egyik holdjára, ahol jégfelszín alatt vizet – ezáltal életet - feltételeznek. A film nagy része az út története, kellő izgalmakkal megspékelve (megszakadt kommunikáció, baleset, tragédia), a finálé pedig maga a felfedezés, annak minden bonyodalmával. Az utazás dokumentálása tényleg kicsit tényleg olyan, mint egy visszafogott Big Brothers show, a mindent látó kamerák által rögzített képek ezt az érzésemet erősítették. Egyébként önmagában a kamerahasználatba nem lehet belekötni, vélhetően egy ilyenfajta expedíciónál ez alap lenne, ugyanakkor rögtön két dolog is zavart ezzel kapcsolatban. Az egyik a megkavart időrend, aminek érteni véltem ugyan a célját, nevezetesen a feszültség fenntartását (no meg a meglepetés megalapozását), de inkább káoszt okozott a történetvezetésben, mint izgalmat. Sokszor csak kapkodtam a fejem, most mikor is vagyunk… ráadásul az ezt közölni hivatott sárga alapú számláló csak közelről értelmezhető, ez pedig meglehetősen bosszantó. Másrészt a rengeteg fix beállítás miatt, az egész szerkezete miatt a karakterek súlytalanok: minimális közeli, minimális mimika, minimális azonosulási lehetőség (nem csoda így, hogy azt legjobban a kamerába legtöbbet beszélő csajjal, Rosával tudunk), míg a többiek szerepe tulajdonképp mellékes. Vonatkozik ez a kapitányra is, akinek azért elvileg fajsúlyosabbnak kellene lennie. Nem rossz az utazás megjelenítése, egyáltalán nem az, csupán picit érdektelenek lettek az egyes a karakterek.

De összességében a finálé sem ütött akkorát, mint vártam. Oké, a legutolsó képek azok sokkolóan jók voltak, de az egész fúrás, fény, stb. erősen Mélység titka utánérzést keltettek, az áldozatok, amiket a karakterek hoztak, korábbi szürkeségükből kifolyólag számomra érdektelenné váltak. Néhány logikátlan döntés (szavazás-ugyan már???) miatt inkább haragudtam rájuk, mintsem kötődtem volna hozzájuk. A legvége viszont kimondottan jó lett, a legvégén helyére kerültek a képsorok, a NASA-nő dumája értelmet nyert – mégsem vagyok benn biztos, hogy a történet szétszabdalása jót tett az élvezhetőségnek.

Azt hiszem, az A fertőzésnél éreztem hasonlót (pedig az játékfilm volt): a túlzott dokumentarista jelleg túlságosan realisztikussá tette a filmet. Ebben az esetben bizony hiányoztak Hollywood érzelmi hatásai, hiányoztak a filmkészítés apró trükkjei, amik egy ilyen jellegű filmet áttolnak a kalandos, élvezhető tartományba. Elismerem, az űr csendjében, hajójától távolodó szkafanderből készített kép tényleg megrázó, de az is kissé steril lett. Olyan szívesen láttam volna ezt a történetet igazi nagyszabású produkcióban, ugyanennyi sci-vel, több látványosabb kalanddal. Az (ál)kamera használat picit itt is visszaütött, leszűkítette a teret, elvette a nagyszabású mozi élményt.

Mindenestre Sebastian Cordero spanyol rendező (aki mellesleg hasonlít Dragonslayer barátomra szakállban) lehet, jobban tette volna, ha icipicit más szemszögből mutatja meg a történetet, a számomra ismeretlenek színészek (leszámítva Michael Nyqvistet, a svéd Tetovált lányból) viszont korrektül hozzák a valóságshow rájuk eső részét. Technikailag nem tudok belekötni a moziba, a kamerás felvételek nagymértékben meghatározzák a látványt és a trükkök tárházát – ezekre nem is lehet panasz. Igazából csupán csak azt nem értem, hogy kerülhette ez eddig el a (nem csak hazai) mozikat, hiszen bőven van benne potenciál.

Nekem kicsit száraz volt, sci-fiben jobban szeretem a nagyobb volumenű eposzokat… Smile



70%


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 25, 2018 3:12 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Breaking bad S5/2   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptySzomb. Okt. 05, 2013 2:00 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 S4jQj49




Totál szívás S5/2




Itt a vége, fuss el véle… Walter White, a haldokló kémiatanárból lett drogbáró kalandjai véget értek, a sokak által legjobb drámai sorozatnak titulált – amit én jómagam nem osztok maradéktalanul – Breaking Bad ötödik évadában. Egy olyan évadban, amit mégis méltán lehet emlegetni a valaha látott sorozatok valaha látott legjobb évadai között, hisz amit itt ebben az utolsó nyolc részes etapban produkáltak, az maga volt a (sorozat)kánaán. Legalábbis majdnem.

Érdekes volt nézni egy történetet, aminek tudni lehet a végét: hogy lehet fenntartani a néző érdeklődését úgy, hogy közben az egész sztorinak csak és kizárólag egyfajta fináléja lehet. Egyszerűen nem lehet más, a bűn és bűnhődés, no meg a társadalomformáló hatás miatt sem. Ez nagyjából két évaddal ezelőtt már eldőlt, így baromira kíváncsi voltam, hogy jutunk el idáig. Nos, az események olyan sokkoló és csavaros módján, ami csak nagyon-nagyon kevés történetet jellemez. Az induló kilencedik résztől a tizennegyedikig csak kapkodtam a fejemet, a cliffhangerek szinte a fotelbe szögeztek: totálisan csúcsra járatták az egészet, a nézőt egyik megdöbbenésből a másikba ejtik. Aztán valahol a 14-ik rész közepén számomra van egy filmszakadás – onnantól a BB visszavált a jól megszokott lassabb tempóra, egyfajta vihar előtti csenddel készülve a fináléra.

Tudom, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, de nekem a finálé nem jött be maradéktalanul. A 14-ik részig ámultba esve néztem, hogy mi jöhet még – ezek után a végén viszont fájdalmasan nyilvánvaló volt, hogy mi fog jönni. Icipicit erőltetett is volt az egész, ahogy azt Walt leszervezte, s nálam a drámai hatás sem működött. Ezekkel az eseményekkel sajnos túlságosan klisészerű és hollywoodi lett a vége, én sokkal jobban örültem vona egy igazi, családi hullákkal kikövezett drámai befejezésnek. Walter White karaktere és egy éves tevékenysége a történteknél sokkal fájdalmasabb végjátékot érdemelt volna: mintha az írók kényszeredetten próbálták volna a figura szerethető bűnözői kettősségét megőrizni. Mert tulajdonképp erről szól az egész sorozat: a halálos beteg kémiatanárról, a kedves középkorú fasziról, aki a családja érdekében drogot kezd főzni, majd egyre mélyebbre csúszik a methbirodalom építése közben. Végig egyensúlyoztak a figurával, minden negatív tette ellenére abszurd módon szerethető főhőst csináltak belőle, amit nem tudtak elengedni a végére sem. Így lett a drogbáróból az igazság bajnoka – amiben egyáltalán nem vagyok biztos, hogy kellett lennie.

Ha már karakterek… a BB mindig is erős volt kimagasló egyéniségekben. Gondoljunk csak bele a korábbi Tucoba, az unokaöccseibe, Salamancába, de hogy a családnál maradjunk, Hank, Marie, Skyler is fontos és színes egyéniség volt. Némelyikük ugyan már annyira színes, hogy a falra lehetett mászni tőle… ebben az évadban ezt a megtisztelő szerepet Marie nyerte el. Az 5/2-ben még ki kell emelnem a náci bandát, Jack nagybácsival az élen, aki bár Tuco szintjére nem ér fel, nagyszerű katalizátora az eseményeknek. S ha már katalizátor: Jesse. A partner, a társ, a szeretett tanítvány. Néha megdöbbenve, néha átérzéssel néztem, hogy alakul sorsa, a végén pedig tulajdonképp még meg is lepődtem. Valahol az ő figurája volt az, aki talán a tőle legidegenebb és legváratlanabb dolgokat tette - egyébként is: az egész BB-ben nekem úgy tűnt, hogy a figurák borzasztó naivan és ártatlanul viszonyulnak a kialakult helyzethez. Én legalábbis a methfőzésből szerzett dollármilliókat látván biztosan kussolnék és élvezném az életet. Nem dobálnám szét autóból a városban, nem tagadnék meg érte senkit.  Ha meg esetleg valaki a lábrallásomat finanszírozta belőle, minimum megköszönném…

Összességében a BB számomra a záró évaddal ért el a csúcsra. Ami ebben történik, az a forgatókönyvírás magasiskolája, a finálé kevésbé ütős megvalósítása meg legyen az én bajom. Tény és való: hiányozni fog Walt és a kék anyag, ugyanakkor összességében a BB nálam nem fér a dobogóra. Soha nem is volt annak közelében – de nem bántam meg, hogy láttam.



90%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 25, 2018 3:16 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Transz   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptyVas. Okt. 06, 2013 9:32 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Hd9HOww




Transz




Annyira mondták, hogy milyen zseniális film a Transz... Hogy milyen csavaros, agyalós thriller… és én ezt megint nem láttam meg egy filmben. Szimplán csak egy okosan felépített - ámbár a fényképezéssel túlságosan művészivé és elvonttá tett – bűnözős (heist?) mozit, amihez hasonlót viszont nem is oly rég többet is láttunk már. Legutóbb pl. a Szemfényvesztőket…

Nincs különösebb bajom sem a filmmel, sem Danny Boyle-lal (ő az egyik kedvenc rendezőm), csupán csak arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy a hatalmas felhajtás ismét csak nem a valóságot takarja: pontosabban célszerű ezt a mozit is úgy megtekinteni, hogy a felfokozott elvárásokat kihagyjuk a számításból. Úgy egy egészen kellemes kis sztorit kapunk, ahol tényleg nem lehet bízni senkiben, s talán a végén a csavar is működhet (bár itt felmerül a kérdés, hogy a mai filmipar miért van annyira kihegyezve a csavarokra). Nézés közben nekem rögtön az Eredet ugrott be: míg ott az álom szintjei a valóság felborításának eszközei, itt ugyanezt a célt a hipnózisok szolgálják, több-kevesebb sikerrel. A felütés a narrációval, valamint a képrablással nagyon jó: megadja a film alaphangulatát. Az ember arra számít, lesz egy jó kis bankrablós/átverős film, aztán ahogy megyünk előre a történetben, ahogy bővül a szereplők köre, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy gyakorlatilag senki és semmi nem az, mint aminek látszik: maga a film sem egészen az. Ezek a felismerések mindazonáltal megfelelő időpontokban vannak adagolva, szinte végig képesek fenntartani a feszkót, megfelelően előkészítve a film végi meglepetést. Szerkezetileg hibátlanul van felépítve az egész, a ködösítés, a félrevezetés működik: mindig csak annyit látunk, amitől épp bizonytalanságba maradunk, agyalva a megoldáson, vagy annak lehetőségein. A „ki a gyilkos” játékot ezúttal a „hol a kép” játék veszi át – végig azt gondolván, hogy az a legfontosabb. Ami nagyjából igaz is, megfűszerezve egy kis személyes indíttatással – no meg Dawson kisasszony borotvált szeméremdobjaival…

Igazából a bajom két dologgal van: az egyik, a fontosabb mindenképp a hipnózis vizualitása, azaz az utazások Simon agyába. Nagyon sokszor öncélúan művészieskedőnek láttam, sokszor éreztem, hogy csak és kizárólag azért vannak a jelenetek, hogy összezavarjanak. Mint pl. egy látványfilm, ami direkt sötétben játszódik… Ezáltal viszont a film „okos” éle számomra elveszett: a megvezetést még csak elviselem, hisz akkor tudnak becsapni, de a ködösítés a transzok által itt inkább csak egyfajta zavaró tényező, ha az nem lenne, akár nyilvánvaló is lehetne az egész. Többször volt úgy, hogy nevezett jelenetnek semmi jelentősége nem volt, csupán azt a célt szolgálta, hogy elterelje a figyelmet a valóságról. És itt még csak nem is a szőrös/szőrtelen pinára gondolok (annak végképp nem volt értelme) – hanem mondjuk a sárgás üvegfal mögötti sziluettek elintézésére. Egyszerűen a Transz rejtélyessége, kiszámíthatatlansága abból fakad, hogy egy viszonylag egyszerű átveréses sztorit sűrű füstfelhőbe csomagoltak. Ha nem lenne ez a füstfelhő, talán az egész kevésbé működne. Vannak filmek, amik ennél okosabban bánnak a rejtélyekkel, ilyen az Eredet, a Tökéletes trükk, a Sherlock Holmes mozik, vagy a Triangle: ezekben látsz mindent és mégsem tudod, mi van…
A másik – apróság - számomra a meglepetésnek szánt „csavar” volt. Kb. a film kétharmadánál sejtettem, ki kicsoda, úgyhogy engem nem taglózott le a történet ilyen irányú fordulta. A piros autós jelenetek voltak a kulcsok, abból gyakorlatilag össze lehetett rakni a képet. No persze ettől még jó az ötlet, a minden elsöprő csavar – maximum néhány embernél nem működik. Figyelembe véve egyébként, milyen kevesen néznek egyáltalán filmeket, náluk akár még ütős is lehet.

A főszereplőket eddig is bírtam, ezután is fogom – Dawsont naná! -, a film hangulatát, képi világát viszont erősen befolyásolja a sok hipnotikus állapot: nekem ez kicsit sok volt: úgy érzem, feleslegesen nehezítették vele a történetet. Tény, hogy ettől különleges mozi lett a Transz, egy vitathatatlanul egyedi élmény, de ha ez nincs, attól a sztorija miatt csupán egy átlagosan jó film lett volna, kevesebb hype-al. Megkockáztatom, mégis több emberhez ért volna el, több ember értette volna meg elsőre is, – csupán a kultréteg hámlott volna le róla jóval hamarabb…




80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 25, 2018 3:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Gengszterkorzó S3   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptySzer. Okt. 16, 2013 3:04 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 DzZHhpY




Gengszterkorzó S3




A nézőfogó köröket a harmadik évad ajánlójában simán ki lehet hagyni, épeszű ember úgysem ezzel kapcsolódik be Atlantic City vérkeringésébe, úgyhogy inkább azoknak szól az írás, akik már többé-kevésbé képben vannak a Boardwalk Empire (továbbiakban BE) világával. Akiknek már nem kell bemutatnom a Thompson családot, Van Aldent, A.R.-t, Al Caponét, Chucky White-ot és a többieket. Akik nagyjából tudják, mire is számíthatnak: egy lassú, nagy ívű társadalmi tablóra az 1920-as évek USA-járól, megfűszerezve egy jó adag gengszter feelinggel…

Nos, az előző évadot ott hagytuk abba, hogy Margaret megtette azt, amit: kicsit ugrunk az időben, s látjuk tettének következményét, az egész évad érzelmi hátterét. Egy elhidegült családot, ahol is mindketten a saját útjukat járva – ámde kifelé férj és feleségnek mutatkozva – próbálnak boldogulni. Ez az alapszitu egyébként baromi fontos lesz a későbbiekben, rengeteg esemény, tett motivációjaként szolgál. Egyrészt ugyebár Nucky new yorki életében, másrészt meg Margaret érzelmeiben – hogy aztán egy jókora doboz majd porrá zúzzon mindent. Számomra icipicit talán még újfent sok is volt a Thompson család belső világa, a sehova nem vezető szálak, a partik, a vívódások, a pónik… Értem, hogy a magára hagyott házastárs útkeresésének fontos állomásai ezek (különösen a kórház), de sokkal jobban éreztem magam, mikor valódi gengszteres jeleneteket láttam…

Ami már az első 10 percben meg is történt: a nyitó epizód igazi döbbente nem is a langyos családi háttérhez kapcsolódik, hanem egy új figurához. A neve Gyp Rosetti (Bobby Cannavale), aki az egész évad egyik legmeghatározóbb, legbetegebb, legjobban sikerült karaktere lett. Az az állatság, amit ő képvisel, képes volt többször megdöbbenteni – a vérrel borított fejjel, pórázzal a nyakán, egy szál faszban sétáló őrült látványát pedig talán sosem feledem. Egyértelműen telitalálat volt ez a jóember, s egyértelműen zseniális a színészi alakítás mögötte: valahol egyébként úgy is érzem, idén ellopta a showt Nucky (Buscemi) elől, ha valaki később megkérdez, milyen volt a BE S3, biztosan azt fogom mondani: „Áá, a Rosettis! Qrva jó!”

Egy ilyen állat, egy ennyire meghatározó alak mellett szinte észrevétlen marad – bár lehet, ő pont ezt akarná - másik új kedvencem, az akváriumos Gaston Means (Stephen Root). A S3-ban ő testesíti meg önmagában a politikát, a korrupciót, az ármányt, mindent. A 40ezer USD-s nyájas álarc mögött valahol ugyanaz a beteges hajlam lakozik, mint Rosettiben, csupán csak
a módszerei mások. A harmadik kiemelkedően jó új figura pedig Joe Massareia (Ivo Nandi), az olasz maffiafőnök, aki nem kevésbé beteg figura – de hát ebben a sorozatban majdnem minden gengszter az. Itt kell megjegyezni még valamit: mindhárom említett új figurának iszonyat jó hangorgánuma van, már csak ezért is érdemes eredetiben nézni a sorozatot.

Miután ennyit örvendeztem az újaknak, lássuk csak, a régiek közül ki hova jut. Nos, Nucky ebben az évadban megjárja a poklot, az egész S3 valahol egyértelműen az ő bukása – még akkor is, ha úgy jön ki belőle, ahogy kijön. Rengeteg mindent veszít, ugyanakkor én úgy érzem, nagyon sokat tanul is az élettől: rájön, hogy mindenkit nem dobhat el magától, egyedül lenni nem jó - ami az egyébként kettős jellemét inkább a szerethető tartományba löki át. Öröm volt nézni viszonyát az öccsével, mint ahogy a fináléban a feleségéhez való hozzáállását is. Nagyon tetszett Al Capone alakja - Rosetti2 -,  Gillian Darmody játéka a fickóval meg rendesen meglepett. De a legjobban az eddig legjobban utált Van Alden szál tetszett. A szesztilalmi ügynökből lett vasalóárus kálváriája a maga szórakoztató módja mellett egyben egy qrva nagy dráma is, s okosan összekapcsolták a chichago-i eseményekkel. A.R. és a heroinos buli is tetszett, mint ahogy a félarcú Harrow ténykedése is – igaz nála szerintem feleslegesen lassították be a sztorit a szerelmi szállal.

A megszokott módon első osztályú korrajzot kapunk, 1923-ból, ahol Margareten keresztül ezúttal a terhes gondozás problémájába, kialakulásába kapcsolódhatunk be. Az apáca jelenléte számomra iszonyat tenyérbemászó volt, de vélhetően valóban ekkora szerepük lehetett azidőtájt… A BE technikai megvalósítására ezúttal sem lehet egy rossz szavunk sem, a minőség az HBO által garantált. A szex-vér-poltika trió HBO módra működik, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Ugyanakkor minden korábban elhangzott dicséret ellenére továbbra is úgy érzem, maga az egész BE az általam látottak közül a leggyengébb HBO sorozat, a S3 meg főleg a közepe táján rengeteg üresjárattal néha álomkórt hozott rám. Szerencsére a finálé a maga három részével elsöprő lett, kb. onnantól, mikor az éjszakai küldemény megérkezik. Onnantól igazi, vérbeli gengsztersorozat, izgalmas, drámai az egész: rendesen megszépítette az élményt, amit a S3 okozott. Összességében nálam 80% az évad, főleg Rosetti és a finálé miatt. Közben a lassú folyású sztorit csak ritkán törik meg kiemelkedő események, viszont a vége mégis kárpótol mindenért. Jó volt, jöhet a negyedik – amire viszont nem várok már egy évet.



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 25, 2018 3:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Star Trek – Sötétségben   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptyHétf. Okt. 21, 2013 8:30 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 LqEPZXd




Star Trek – Sötétségben



A ST Univerzummal való ismeretségem meglehetősen újkeletű, és korántsem teljes: igazándiból a 2009-es mozi rántott mélyebbre benn - azóta megtörtént a 10 korábbi film újranézése is -, s bár erősen kétlem, hogy valaha is lesz időm megnézni a hatalmas kapcsolódó sorozatmennyiséget, úgy érzem, mégsem vagyok teljesen laikus a témában. Ezáltal a Sötétségbent sem tudtam üres fejjel és érzelmek nélkül figyelni, pláne azután, miután Harrison valódi énjére fény derül: nem tudtam elvonatkoztatni a korábbi mozitól, folyton az azzal történő kapcsolat járt a fejemben – ám ezúttal egy elégedett csettintés lett a hasonlítás vége. A Sötétségben úgy lett egy új ST franchise folytatása, hogy egyben egy kiváló ramake is, ami rebootolt egy régi történetszálat – immár másodszor az univerzum folyamán.

Ezt a fajta sci-fit imádom én igazán. Látványos, nagyszabású űrkalandot, jövőbeni világokkal, mozgalmas történettel: a film vigyen el új bolygókra, mutasson be új civilizációkat, új lényeket, tudjak rácsodálkozni mindazon kütyükre, technikai szerkezetekre, amik a feltételezett jövőt fogják színesíteni. Legyen az egész egy valódi fantáziavilág, ahol a tényszerűnek tűnő dolgok mellett semmi nem szabhat határt a végtelen képzelőerőnek. Nos, a Star Trek: Into the Darkness (továbbiakban ITD) mindezt már az első 5 percében nyújtani képes: akárcsak az előző epizód, ez a film is kilóra megvett már a nyitányával, a vörös planétán rohanó emberkék, a  vulkán semlegsítése zseniális filmkezdet. Ismét csak bele a közepébe, hogy aztán egy viszonylag nyugodtabb londoni rész közben újfent legyen időnk rácsodálkozi az alkotók fantáziájának képi világára, a jövő látomására. Lenyűgöző…

Nem megyek tételesen végig az eseményeken, pedig szívesen megtenném: nagyon jó ütemben váltakoznak a picit nyugodtabb és a pörgős, akciódúsabb részek. Ugyanakkor Harrison miatt végig tapintható a feszültség, gyakorlatilag egy percnyi üresjárat sincs a moziban. Aki nem ismeri a korábbi ST mozikat, annak az a bizonyos bemutatkozás semmit nem mond – egyébként is túllihegettnek éreztem ezt a titkolózást a főgonosz valódi személyét illetően -, aki viszont tudja ki is ő, az onnantól feszült figyelemmel kísérheti az újabb sakkjátszmát Kirk/Spock és közte. Ambramsék zseniálisan csűrik-csavarják az eseményeket, egyszerre tisztelegnek és újítnak, lényegesebben látványosabbá teszik a kalandot, ezzel igazodva a mai elvárásokhoz, no meg a tecnikai lehetőségekhez. Néha talán még icipicit túlzásba is viszik (gondolok itt a nagy bunyóra a film végén), de a frissesség üde érzése alaposan áthatja a mozit. A korábbihoz képest kifordított helyzet ugyanakkor ismét csak azoknak mond sokat, akik ismerik a hajdani sztorit, az új nézőknek sziplán csak egy jól sikerült drámai jelenetet jelent. Egyébként ide tartozik a film számomra egyetlen hibája, ami már első nézéskor, moziban is bosszantott: a túlzott kiszámíthatóság. Bones kísérletezése közben már tudható, mire megy majd ki a játék – így viszont a dráma éle alaposan csorbul. Igaz, a nevezett megoldással a hitelesség visszatért valamennyire, ez így még mindig jobb , elfogadhatóbb és érthetőbb lett, mint a hajdanán történtek.

Az ITD tökéletesen illeszkedik az új ST világba. A kémia a színészek között zseniális, a humor  a sötét idők ellenére egyre frenetikusabb. Különösen a Spock-Kirk vonalon, ugyanis sokkal felszabadultabb poénkodni egy baráttal, mint egy vetélytárssal. Az új Enterprise legénységét, a színészeket nem is méltatom, megtettem már egy filmmel korábban, itt igazából Benedict Cumberbatch személye az, akit az egekig lehet magasztalni. A srác, korunk egyik legújabb csillaga zseniálisan játssza karakterét, s bár szerepe szerint kevésbé ripacs, mint volt anno Ricardo Montalbahn ugyanebben a bőrben, a fenyegetése nem kevésbé valós. Sőt, talán még félelmetesebb… A Marcus lány (Alice Eve) kissé átértelmezett szerepe nekem bejött, az az ikonikus fehér(fekete)neműs beállás meg nem megy ki a fejemből. A készítőknek sikerült az alternatív univerzumban megújítani, újrformálni egy korábban megtörtént eseménysort, és megtölteni frissességgel. Icipicit zavarhat talán a kapcsok mindenáron való keresése, az egész elhelyezése a ST Univerzumon belül, de sokadik nézésre talán majd ez is el fog tűnni, szimplán csak az élmény marad. A Földre zuhanó űrhajó látványa, a piros bolygón rohanó két ember látványa, no meg Spock üvöltésének látványa…

Ebben az évben egy szavunk sem lehet, szinte tobzódhatunk a műfajban, azonban a nagyobb volumenű mozik számomra eddig rendre alulteljesítettek, a kisebb, realistább filmekből viszont pont az a nagyszabású történet és látvány hiányzott, ami miatt szerelmes vagyok belé. Érdekes hibrid e tekintetben a Gravitáció, el is foglaja majd a megfelelő helyet év végén a listámon – de csak a ST után. Ugyanis a megújult Enterprise űrhajó kalandjai egyelőre mindent visznek, legalábbis addig biztosan, míg egy idősödő Jedi lovag meg nem jelenik a vásznon 2015-ben.





.


A hozzászólást R2-D2 összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 25, 2018 3:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Spartacus – Vér és homok   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptySzomb. Okt. 26, 2013 12:52 am

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 L7GoO4V




Spartacus – Vér és homok




Azt hiszem, Spartacust nem kell bemutatnom senkinek: róla mindenki hallott, mint a legnagyobb római rabszolgafelkelés vezetőjéről. Az idők folyamán nagyon sokan állítottak emléket neki különféle művészeti formákban, számunkra a legérdekesebb talán a Kirk Douglas főszereplésével készült Spartacus film lenne 1960-ból – ha lenne bármi értelme a sorozat szempontjából példaként felhozni…

De nincs. Azt semmiképp. Annál inkább az HBO Rómáját, a Gladiátort, illetve mindenekelőtt a 300-at. De legfőképpen azt. Miután túl sokat nem tudtam az egész vállalkozásról – leszámítva magát a témát, ami alapban érdekelt, no meg a főszereplő srác korai halálát – ezért engem rendesen meglepett az első percekben látott látvány. Mintha a 300 színes folytatását láttam volna, a stilizált képi világ, a rengeteg lassítás, a rengeteg túladagolt, kamerára fröccsenő CGI-vér első blikkre furcsa és idegen volt. Néha mintha rajzfilmet, képregényt néztem volna, kellett egy kis idő, míg az ember elmerült a korabeli világban. A Blood and Sand (BS) Spartacus római életének első szakaszát öleli fel, a rabszolgalétet, a gladiátorlétet, amit bizonyos Lentulus Batiatus ludusában (gladiátoriskolában) tölt el. A történet szerint szembeszegült Glaber római hadvezérnek, ezért rabszolgasorba taszították, elvették tőle szerelmét, majd különféle praktikákkal harcra sarkallták és Capua település bajnokát csináltak belőle. Mígnem rájött az árulásra és manipulációkra, s lemészárolta urát és annak majdnem teljes vendégseregét – így indítva el a harmadik rabszolgafelkelést a Római Birodalomban.

A történelmi háttér totál hitelesnek tűnik, még akkor is, ha bevallottan fikció az egész: a főhős életének e szakaszáról tudni a legkevesebbet, így az írók fantáziáján alapul a szkript nagy része. A felvázolt korrajz egyszerűen zseniális, még filmes mércével is az lenne, nemhogy sorozatmércével: profi számítógépes grafika, annak ellenére, hogy gyakorlatilag három csarnokban forgattak, zöld háttér előtt, olyan, mintha hatalmas díszletek közt, valóban az ókori Rómában járnánk. Erre minden bizonnyal a szándékosan 300-asra vett látvány nagymértékben rásegít, elfed bizonyos dolgokat – de engem kilóra megvett. Végig úgy éreztem, ott vagyok. Az ütközetek, a gladiátorküzdelmek borzasztóan életszerűek voltak, rendkívül jól megkoreografáltak: ugyanakkor úgy érzem, a fröccsenő vér látványa inkább tompítani volt hivatott a valódi brutalitást, mint támogatni azt. Jó példa még erre a Kill Bill japán éttermes jelenete, ott volt hasonló a használata. Mindazonáltal akit zavarnak a levágott végtagok, fejek, elvágott torkok, kiforduló belek látványa, az jobb, ha nem is kezd bele. A BS meghatározó részében ez az egyik körítés, ami kiegészíti, pirosra színesíti a lényeget: a karakterek harcát.

Mert mint minden sorozatnak, ennek is ez a lényege. A figurák a sakktáblán, akik saját önnön érdekeiknek megfelelően, a korhoz illően mindenen és mindenkin képesek átgázolni. Mindig sokkal brutálisabbnak tartom én ezt, mint a gladiátorharc látványát: míg utóbbi „csupán” fizikai fájdalmat, esetleg gyomorfordulást idéz elő, addig a sok árulás, intrika, kegyetlenség az emberi lélek legmélyére képes lerántani. Olyan szintű drámai események fűszerezik a sorozatot, hogy néha az államat kapartam a földről, olyan megdöbbentő halálok, amiket tátott szájjal bámultam. Egyik esetnél konkrétan Jack Bauer jutott eszembe, ilyet csak neki kellett eddig csinálni vásznon – a karakter ez utáni pszichés összeomlása totál hiteles volt, szenzációsan megjelenítve. Egészen a végéig nem is igazán tudtam fő gecit választani a sorozatból, kapásból négy-öt karakter pályázott erre a címre. Egyrészt ugye Claudius Glaber (Craig Parker), aki az egész történetünk kiindulópontja és katalizátora, egy valós személy, kibővített ténykedéssel. Aztán felesége, Ilithya (Viva Bianca), aki szőke mosolya mögött egy iszonyat kegyetlen számító, nagyképű, undorító nőszemély – felemelő érzés volt látni megszégyenülését, és megdöbbentő látvány utolsó cselekedete. A női vonalon nála csak Batiatus felesége, Lucretia (Lucy Lawless) undorítóbb szereplő: ő a nagybetűs NŐ, aki a háttérben kurválkodik és cselszövéseket tervez, ő az, aki a HBO sorozatokban már megismert női karakterként irányítja férjét, terelgeti útját a hatalom felé. Van, amikor ez a karakter anya, itt feleség: iszonyat utáltam, egy ideig jobban, mint férjét, Batiatust (John Hannah). Nos, az ő karaktere sokkal összetettebb és érdekesebb annál, hogy csak simán eltüntessük a rosszak süllyesztőjében. Valóban egy aljas, minden hájjal megkent római arisztokrata, akinek kizárólag a hatalom és a vagyon megszerzése egyetlen célja, aki kőkeményen leszámol minden ellenfelével – mégis, éreztem benne bizonyos tiszteletet bizonyos szitukban, bizonyos emberek iránt. No persze ez a filmkészítés trükkje, manipulálni a nézőt – hogy aztán, mikor minden igazság kiderül, kéjes vigyorral nézzem a bűnös bűnhődését. Ahogy az a valóságban is megtörténhetett. Kegyetlen jó figurák (rajtuk kívül még Ashur, Solonius, stb…), kiváló színészi alakításokban – már önmagában ezért érdemes elmerülni a soriban.

Aztán még hol a jó oldal. A gladiátorok nagy része, különösen Varro (Jai Courtner), a tesók, Crixus (Manu Bennet), no meg természetesen maga Spartacus (Andy Whitfield) szerethető figura. Gondolom, részben már önmagában a rabszolgasors miatt is azok, de tetteik, harcaik, motivációik miatt is. Crixus „spartacusi útja” külön tetszett – a 13-ik részre már baromira kíváncsi voltam, hogy fog megtörténni az elképzelhetetlen, ami valóságban a történelem része lett. De megoldották. Külön kiemelem a Doctore (Peter Mensah) figuráját, a hatalmas néger izompacsirta a hűség mintapéldánya, a dominus első embere, mégsem tudtam rá haragudni. Ránézésre akár a halottkém a Végső állomásból, vagy egy kigyúrt Candyman jutott eszembe róla, korbácsával, történetével, tekintélyével kiemelkedő helyet foglalt el a BS-ben. A rabszolganők, Mira, Naevia, Aurelia, de az egész udvar kiváló körítés volt ehhez az őrült felnőtt játékhoz. Véres, erőszakos, erotikus játékhoz…

És itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami miatt a BS icipici keserű szájízt hagy maga után. Kérem szépen, ennyi dugás, meztelen nő szerintem sok volt. Férfiszemmel is sok volt, mert funkcionálatlan és hiteltelen volt. Egyszerűen nem hiszem el, hogy Róma ennyire állatias és buja volt, hogy az aréna nézőterén és az utcán közösültek az emberek. Amíg csak gazdagok szolgálataira használt meztelen rabszolganők futkostak, az még elfogadható volt (hozzáteszem, mindegyik gondosan borotvált hónaljjal), de látványilag a ludusba rendelt havi orgia szerintem már sok volt. Egyszerűen az egészet néha polgárpukkasztásnak, szenzációhajhászásnak éreztem. Aztán az is lehet, én lettem prűd vénségemre…

Összegezve: ez egy Róma hardcore, rengeteg CGI vérrel, pinával, ugyanakkor jó kis korrajzzal és emberi jellemekkel. Az akkori viszonyokról ismét tanultam valamit: az „et gladiatum” intézményét, mikor is az elítélt bűnözőket gladiátorokkal végeztetik ki - be lehetne vezetni itthon is. A BS egy egészen kiváló, mély nyomokat hagyó szórakozás, ami szomorú mellékzöngéje azonban, hogy Andy Witfield 40 éves korában, a második évad előtt non-Hodgkin limfómában elhunyt. Pedig alakítása miatt is lett Spartacus és az egész sorozat szerethető, aminek most nagyon várom a folytatását. Lemezen.




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 25, 2018 3:19 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptySzomb. Okt. 26, 2013 10:45 am

R2-D2 írta:

Spartacus – Vér és homok

Mindazonáltal akit zavarnak a levágott végtagok, fejek, elvágott torkok, kiforduló belek látványa, az jobb, ha nem is kezd bele. A BS meghatározó részében ez az egyik körítés, ami kiegészíti, pirosra színesíti a lényeget: a karakterek harcát. Mert mint minden sorozatnak, ennek is ez a lényege. A figurák a sakktáblán, akik saját önnön érdekeiknek megfelelően, a korhoz illően mindenen és mindenkin képesek átgázolni.

És itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami miatt a BS icipici keserű szájízt hagy maga után. Kérem szépen, ennyi dugás, meztelen nő szerintem sok volt. Férfiszemmel is sok volt, mert funkcionálatlan és hiteltelen volt. Egyszerűen nem hiszem el, hogy Róma ennyire állatias és buja volt, hogy az aréna nézőterén és az utcán közösültek az emberek.


Már vagy két éve láttam a Spartacust, de emlékeim szerint nem Rómában játszódik Razz , csak valami peremvidéki (talán afrikai) provincián. Ha már Róma is vérben és lucsokban tocsogott, akkor milyen lehetett az élet és a viadal egy kis helyen, aminek a látszatot és a hírnevét sem kellett fenntartania? Egyébként meg ez is sorozat, aminek ki kellett emelkednie a Róma, a Tudorok meg mit tudom én mik közül, és erre a megbotránkoztatást választotta eszközül. Úgy látom, sikerrel Smile.

Akik nem látták a sorozatot, azoknak érdemes lehet tudni, hogy az intrika egészen az "esőig" vagyis kb. az 5.-6. részig nem nagyon bukkan fel. Azt az időszakot túl kell élni, mint az aszályt, mert a véren és a csöcsökön kívül igazából szerintem baromi unalmas volt, hogy utána a 9. részre csúcsra is fusson a "bábjáték" (nekem legalábbis az volt a kedvencem), és ez a szint ki is tart a végéig.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptySzomb. Okt. 26, 2013 11:24 am

Niwrok írta:
Már vagy két éve láttam a Spartacust, de emlékeim szerint nem Rómában játszódik Razz , ... hogy utána a 9. részre csúcsra is fusson a "bábjáték" (nekem legalábbis az volt a kedvencem), és ez a szint ki is tart a végéig.
.
Róma = Római Birodalom, provinciástól. Smile

Elérte célját, Te tudod a legjobban, arról tudok annyit írni, amit szeretek vagy gyűlölök. Egyébként

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptySzomb. Okt. 26, 2013 11:52 am

R2-D2 írta:

Elérte célját, Te tudod  a legjobban, arról tudok annyit írni, amit szeretek vagy gyűlölök. Egyébként
Spoiler:

Spoiler:

A 9. viszont nem az, hanem a "pizsipartis", amiben a csajok maszkban "hancúroznak" Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptySzomb. Okt. 26, 2013 11:58 am

Niwrok írta:


A 9. viszont nem az, hanem a "pizsipartis", amiben a csajok maszkban "hancúroznak" Smile .
.
A 10. az, a Party favours című. Egyébként a 9-ik is kemény volt, mikor is Ilithya megtudta kivel kefél+megtette, amivel aztán zsarolták.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: [REC] 3   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptySzomb. Okt. 26, 2013 1:34 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 IfPRQiF



[REC]3



Első gondolatom: WTF???? Magyarul, szolidan: ez mi a fene volt???

A számomra félresikerült második rész után bizakodva vágtam bele a spanyol horrorműfaj ígéretes franchise-ának újabb epizódjába, bíztam benne, hogy kiküszöbölik a második rész agymenéseit és visszatérhetünk az első epizód hangulatához, félelmetességéhez. Ahhoz az ideális állapothoz, amikor nem tudod, mitől félsz, amikor a kamera önmagában a félelemkeltés eszköze. Ahol hiteles módon, munkaköri kötelességként követik az eseményeket…

Lószart mama… A REC 3 valóban átlépte a második rész hülyeségeit, helyettük egy újabbat állított fel: totálisan szakított az egész franchise-zal, olyannyira, hogy igazából már a cím létjogosultsága is kérdéses. Ez nem REC film, szimplán csak egy futkosós zombis trash mozi, ahol a film első 20!!! percében semmi nem történik – akkor van a főcím is -, utána pedig akár egy Romero film is lehetne, némi Evil dead2 beütéssel.

Pedig ígéretesen indult. Az esküvői kézikamerás felvételekben egy idő után benn volt a feszültség, hogy valami történni fog. Hihető volt az egész, már önmagában egy esküvői video is az, hisz a mai világban felvételek százai készülnek egy-egy ilyen alkalomkor. Vártam, vártam hát az „eseményt”, de csak nem jött, helyette a  20-ik percben aztán megjelent a film címe a képernyőn és elkezdődött az őrület (de akkor minek kellett a hosszú prológus?), hogy a korábbi filmek minden hagyományát felrúgva egy kaszabolós zombifilm táruljon elénk.
Először is: elhagyják a kamerát. Igen, egy REC mozi nagy része FILMként funkcionál, mint megannyi társa, ezzel messze kilépett a kereteiből. Másodszor – részben ebből kifolyólag nincs kamerás sem. Sőt senki nincs, mert az alkotók úgy szórják a karaktereket, mintha tényleg csak zombieledelnek írták volna bele őket. Aztán amit a fertőzöttek műveltek, ahogyan és amennyien előkerültek, az már önmagában rengeteg kérdést vet fel a REC univerzumon belül: most tulajdonképp mikor is játszódik ez a mozi?? Az első előtt, közben, vagy utána? Bizonyos vallási aspektusából a másodikhoz kapcsolódik – ami egyébként az egész film legkomolytalanabb és legnevetségesebb szituja, megoldása lett.

A mozi nagy részében a friss házaspár keresi egymást egy villában, esküvőjük helyszínén. A boldogító igen kimondása után a lakodalmat megzavarják a vérszomjas démomzombik, akik elválasztják a szerelmeseket. De sebaj! A szerelem nem ismer határt, ezért az ifjú férj lovagi páncélba öltözik, a feleség meg menyasszonyruhában láncfűrészt ragad és utat vágnak egymás felé az őrületben. Erről szól a film, az ő kettejük kalandjáról – sajnos azonban minden más mellékes. Minden szereplő, minden korábban kedvelt stíluselem idő előtt eltűnik, az egésznek nincs egyetlen olyan jelenete, amin félni/megijedni lehetne. Helyette van egy pap, aki hangszóróból hipnotizálja a démomzombikat, van egy fülhallgatós nagypapa (amúgy ez jó poén volt), no meg vér, vér, vér.

Abban a pillanatban, mikor elfelejtjük, hogy ez tulajdonképp a REC3, még élvezni is lehet  a mozit. Néhány egészen kiváló hangulatú és látványú belezést, kettévágást látunk, Clara (Leticia Dorada) minél véresebb, annál jobban néz ki, a gore jelentek egész jól működnek. Néha már paródiát is éreztem a dolgok mögött, de talán az is megállja a helyét: mi más lehet egy botmixerrel szétkent arc, ha nem az?? Egész jó volt a hangulat, a csatorna, a szellőző, a konyha, a bálterem is – áramszünet után. Ha ennek nem ez a címe, talán még jó is lehetne, mert önmagában teljesíti azokat az elvárásokat, amilyen stílusban megcsinálták. A borítón, posztereken fehér hátterében álló menyasszony csábító mozit kínál, ami azonban mást nyújt, mint amit a címe rejt. Kár volt, hatalmas hiba ezt harmadik részként kiadni.


50%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 25, 2018 9:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Parker   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptyHétf. Okt. 28, 2013 12:42 am

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Qb3HPpa



Parker



Ha nem egy globális földönkívüli átverés áldozatai vagyunk, akkor örömmel jelentem, hogy Jason Statham ember, s nem kiborg, mert e film alapján bizony képes megsebesülni és akár vérezni is. Ezek után persze az is igaz, hogy eme tulajdonságaival aztán végképp letehet arról, hogy a hatalmas Chuck Norris nyomdokaiba lépjen, ugyanakkor esendő mivoltával icipicit belopta magát még a szívembe is… Léte továbbra is állandóságot nyújt a filmes palettán, nagyjából tudja az ember, mire számíthat, ha ő a főszereplő: akcióra, bunyóra, minimális történetre és faarcra.

Ezekhez képest a Parker kellemes csalódásként ért - nem, nem Statham váltotta meg a világot, hanem az átlagnál jobb forgatókönyvet adtak a kezébe. Megmondom őszintén, a mozi legeslegelső percei, a vidámpark látványa az óriási pörgettyűkkel rögtön levettek a lábamról – valami hullámvasút még lehetett volna -, hogy aztán a nyitány negyed órája egy jobb fajta heist-mozit megidézve a fotelbe szögezzen. A rablás, a profizmus, Parker kimondottan jó volt – a felütés volt tulajdonképpen az egész moziban a legjobb.

Mert sajna utána átváltunk egy alacsonyabb szintre: belépünk az átvertek/bosszút állok felépítésű mozik kategóriájába – csak sajnos itt a bosszú Parkerhez kell, hogy kötődjön. Nem egy Oceans féle kifinomult, elegáns bosszú, hanem a másik megoldás, a bunyó mindhalálig féle: Statham figurája szokás szerint végigverekszi magát az egész mozin, ezzel hozza az elvárt bizonyosságot, a megszokott jellemrajzát. No meg a megszokott baromságokat… ugyanis még így is, hogy ezerszer láttam már, még így is iszonyat nehezen vette be a gyomrom, hogy az út mellett hagyott súlyos sérült faszi, négy bordatöréssel, lőtt sebbel hogy a francba képes utána azokat tenni, amiket. Ezzel a képességeivel simán elmehetne a Rajtaütés koreai szupercsapatába, ott voltak hasonló anatómiai képtelenségek… Szóval Parkerünk szupergyorsan talpra áll, pénze nyomába ered – és eljut a csodás, csillivilli Palm Beachre.

A nyitány és a palm beachi finálé között azonban néha borzalmasan képes leülni a film. Hatalmas szerepe van ebben a Jennifer Lopez által megformált Leslie figurájának: a béna ingatlanügynök karaktere nem tett jót a filmnek, sokszor feleslegesen lassítja a cselekményt, inkább idegesítő a jelenléte, mint szükséges. Mintha direkt csak azért lenne, hogy a fináléban megnehezítse Statham szerepét – aki mellesleg több vért veszít egy bunyóban, mint az összes korábbi filmjében összesen. Az átszúrt kezet, meg a szarrá vert fejet már nem is mondom, Parker tökös legény így is: mert gondolom az senkinek meg nem fordult a fejében, hogy ennek a történetnek nem happy end lesz a vége. Már csak azért sem, mert az alkotók kényesen vigyáztak arra, hogy Parkert a bűnözők „jó oldalán” tartsák, a robin hoodi oldalon, akivel mégiscsak könnyebben lehet azonosulni, akit nem szabad elveszteni – így a legvégén még néhány könnyfacsaróan giccses jelentre is futja. De ezek mégiscsak illettek az összképbe, abba az összképbe, ahol a kezdeti bankrablós-átverős moziból végül is egy Statham féle csihi-puhi film lett. Ha nem két órás, még jobban tetszett volna, így csak szimplán a jobb filmjei közé sorolom.

Nem utolsósorban azért is, mert egész jó kis játszópajtásai voltak. Igaz, Nick Nolte látványa egyre inkább nem való vászonra, s Lopez kisasszony karaktere is idegesítő volt, de a Fantasztikus négyes Benjének, a Kemény zsaruk Mackeyének örültem, mint ahogy felcsillant a szemem, mikor megláttam a zsaru szerepében azt a Bobby Cannavalet, aki Gyp Rosettije miatt a Gengszterkorzó S3 oly emlékezetes marad. A mozi hangulata rendben van, a hitelessége (szokott módon) már kevésbé, engem a palm beachi csillogás nem rántott be – viszont a rablás(ok) tetszettek. Kár, hogy nem abba az irányba vitték el az egészet.

De hát egy film, ahol is Stathamet szarrá verik, önmagában a jobb Statham filmek közé tartozik. Azért már megéri megnézni, de megvenni nem fogom.


65%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 25, 2018 9:19 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Koponyák   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptySzer. Okt. 30, 2013 2:36 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 HvxuPWJ




Koponyák




Valahogy mindig látókörömben volt ez a film, de igazándiból sosem jutottam el arra a pontra, hogy bármilyen forrásból megnézzem. Érdekes, de most, hogy használom az ingyen tékát, totál kézenfekvő volt, hogy a postán megvegyem kétszáz forintért lemezen. Bacaság…

Ha alaposabban utánanéztem volna, láthattam volna, hogy ezt a filmet Rob Cohen rendezte, akinek alkotásai jó esetben is csak középszerűek nálam. Egyszerűen ő nem az én rendezőm – ehhez képest a Koponyákat még talán a fogyaszthatóbb mozijai közé sorolom. Az alapötlet ugyanis – ami azért meglehetősen amerikai – érdekes és izgalmas: az egyetemen működő titkos társaságba bekerült fiú szembesül azzal, hogy tagnak lenni sokkal, nagyobb áldozattal jár, mint gondolta. Hatalmas potenciál van ebben a témában, hisz lehet építeni egyrészről magának a társaságnak a működését, konspirációit, hatalmi törekvéseit bemutató szálra, másrészt pedig az új tag, a becsületes, ártatlan főszereplő átalakulására, lelki vívódására. Ha mindezeket jól megszerkesztik, akkor az esetleges rejtély csak felpörgeti a filmet, kiváló alapot adva egy konfliktushoz a végére: ahol is az új jövevény leleplezi az összeesküvéseket.

Bármennyire közhelyes és sablonos, amit leírtam, ha ezt így, jól megcsinálták volna, kiváló mozi lehetett volna. Vagy ha a sok építőkocka valamelyikére fókuszálnak, remek kis filmet hozhattak volna össze.  Azonban a Koponyák borzasztóan felületesen bánik az egész témával, rengeteg dolgot próbál érinteni – fentieket mind -, így az egész története, főszereplőivel együtt a középszerűségbe fullad. Az sem teljesen világos, kinek is készült a film elsősorban, talán leginkább az egyetemre készülő, középiskolás ifjaknak, amolyan PR jelleggel: így viszont nem is lett más, mint egy tini thriller, aminek vannak ugyan jó pillanatai, de az igazán ütős jelenetekre hiába várunk. Mert bizony várunk: a remek evezős indítás, majd a csatlakozási feladat elvégzése után izgalommal lépünk be a Koponyák közé, s várjuk a nagy titkot. Helyette kapunk egy balesetnek álcázott gyilkosságot, amiben aztán mindenki benn van, jön az eltussolás, a szervezett erősebb, mint Te klisé, némi elmegyógyintézeti résszel (apropó, onnan ilyen könnyű meglépni???), no meg a nagy fináléval. Soha, egy percre nem éreztem azt, hogy picit is izgulni kellene bárkiért is, nem tudták elhitetni velem, hogy a főbb karakterek valós veszélyben vannak. A legjobban az első öt percben izgultam, mikor eltörött az evező…

Nincs elég mélyre ásva a szekta működésében, szándékaiban, szervezetében, jelképeiben. Ahogyan nincs eléggé mélyre ásva Luke Mc Namara lelkivilágában sem: egy ilyen mérvű változás bizony baráti kapcsolatok felrúgásával, nézőpontok változásával, a múlt lezárásával – és/vagy komoly lelki vívódással jár, aminek nyomát nem igazán láttuk. A gyilkosság nyomozása ugyan tartogat némi fordulatot, de pont a legfontosabb – miután az autók a sínen kergetőznek, ehhh – teljesen megalapozatlan, váratlan és nevetséges. A finálé a kastélyudvaron meg ismét csak megmosolyogtató: a tettek mögött a karakterek kidolgozatlanok, s kissé nevetséges is ez az idióta szabályrendszer… No persze. Valaki akár a szekta létét veszélyezteti, de adjuk meg neki a párbajra a lehetőséget. Miután előtte már bolondokházába zárattuk. Naná…

Az egyetemi környezet jó lett, Paul Walkeren meglepődtem: nem tudtam, hogy ő is benn van, de legalább értem a későbbi szerepét Cohen filmjeiben. Joshua Jackson e mozival sem tört ki a középszerűségből, legalábbis számomra totál ismeretlen szerepekben és filmekben játszott utána. A szőke csaj, Leslie Bibb már szerencsésebb, a Vasember franchise ismertebbé tehette, bár itt is és ott is eléggé másodhegedűs. Az „öregek” e filmben szintén átlagos teljesítményt nyújtanak, valahogy minden tényező a középszerűség felé tolja a filmet. Igazándiból sokkal több jobb film van az USA egyetemi/középiskolai viszonyairól, az utóbbi évtizedben is készült pár, de a Koponyáknál elég lett volna, ha 11 évet visszatekintenek az időben és megnézik, hogyan kell titkos társaságról igazán jó filmet készíteni. Ha meg 11 évet előretekintettek volna, megláthatták volna, hogyan kell jó tiniakció-thrillert csinálni…



55%


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 25, 2018 9:20 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptyPént. Nov. 01, 2013 12:49 am

R2-D2 írta:

Apollo 18

Engem összességében szórakoztatott, bár az is igaz, hogy a közepén nehezen teltek a percek. Viszont az imdb pontozása – szokás szerint – egyáltalán nem mérvadó.

70%

Az ajánlód alapján megnéztem ezt a filmet, és bár a másik (Europa Report) leírása jobban megfogott, az Apollo18-hoz előbb tudtam hozzájutni. Írni meg nagyjából pont azt tudnám róla, mint te: a found footage űrhajós-szörnyes remek ötlet (bár a befejezés ismeretében érdekelne, hogy mi van az Apollo 19-cel, amelyik felment, összeszedte és lehozta a Földre a szétszóródott-elhagyott filmtekercseket:)), jó kis ízelítőt ad a 70-es évek politikai paranoiájából, a karakterek és a környezet a lehetőségekhez és a költségvetéshez mérten hiteles... de háromszor is majdnem elaludtam közben.

Nálam inkább úgy 60% körül jár ez.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 EmptyPént. Nov. 01, 2013 6:31 pm

Niwrok írta:
Az ajánlód alapján megnéztem ezt a filmet, és bár a másik (Europa Report) leírása jobban megfogott, az Apollo18-hoz előbb tudtam hozzájutni. Írni meg nagyjából pont azt tudnám róla, mint te: a found footage űrhajós-szörnyes remek ötlet (bár a befejezés ismeretében érdekelne, hogy mi van az Apollo 19-cel, amelyik felment, összeszedte és lehozta a Földre a szétszóródott-elhagyott filmtekercseket:)), jó kis ízelítőt ad a 70-es évek politikai paranoiájából, a karakterek és a környezet a lehetőségekhez és a költségvetéshez mérten hiteles... de háromszor is majdnem elaludtam közben.

Nálam inkább úgy 60% körül jár ez.
.
Akkor egy újabb egyezés. Örülök neki! A végén még megérjük, hogy mi fogunk ketten egyetérteni a világgal szemben.. Wink 

Európa Report reportodat várom!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 12 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 1.0
Vissza az elejére 
12 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13 ... 39 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: