R2-D2 írásai 1.0

.





Totál szívás S4




A BB egy lassan érő sorozat. Négy évad kellett ahhoz, hogy számomra kiküszöbölje végzetes hibáit, négy évad kellett ahhoz, hogy végre egy homogén egész legyen. Ebből kifolyólag messze ez a legfogyaszthatóbb az összes közül, s ha még néhány korábban megszokott elképesztően sokkoló eseményt is belepakoltak volna, akkor talán toronymagasan a legjobb lehetett volna. Így csak szimplán az…

A harmadik évad fináléja után valami elementáris erejű évadnyitót vártam – ehelyett egy kimondottan lassú, de végletekig feszült első részt kapunk. Négy ember vár egy teremben órák óta egy ötödikre. Mikor az megérkezik, egy szót sem szól, csak átöltözik egy piros vegyvédelmi ruhába és szó nélkül elvágja egyikük torkát. Majd mintha mi sem történt volna, visszaveszi csini ruháját és távozik. Eme tett ugyan megdöbbentő és hatásos, ugyanakkor mégsem éreztem ezt az indítást olyan erősnek, mint a korábbiakat. A maximális kémiatudást igénylő emberi dezintegrálás után viszont egy évadon át megfelelően kitart a feszültség, ami mindenképp jót tett a sorozatnak. A korábbi családi szál helyére egyre inkább egy nyomozós vonal jön be, a drogfőzés és terjesztés mellett ez kezd egyre erősebbé válni. Ebből kifolyólag az egész sztori, a komplett nagy történet összeért, mint egy nagy folyó.

Végre minden egy irányba tart, minden kiegészíti egymást és ez nagyon jó. Mindezek mellett nem hiányozhatnak a szokásosan brutális és sokkoló események (bár nekem kissé kevésnek tűntek): a Gus vs. Kartell egyszerűen fenomenális, a kissrác és a kórház baromi izgi, az ősz hajú macsó esése megdöbbentő, a finálé meg szokás szerint nagyot szólt. Hank nyomozása, Walter szorult helyzete, Skyler talpraesettsége, Jesse öntudatra ébredése kiváló karakterdrámákat hoz be a képbe, amiket még az ex-szerető szál, illetve a kleptomániás szál sem tud lehúzni. Ebben az évadban nagyon kevés üresjárat van, az alkotók végre megtanultak feszültséget generálni – ugyanis eddig inkább sokkoltak, s a sokkoló részek vitték tovább a sztorit. A moralizálás szinte teljesen eltűnt, már mindenki tudja, mit miért is csinál, s szerintem mindenki – és mi, nézők is – tudja, hogy ennek mi lesz a vége.

Új karakter kevés van, olyan, akit meg külön ki kell emelni, mint legutóbb, olyan meg senki. A BB S4 a korábban megismert figurákkal játszadozva, okosan bővítve személyiségüket és múltjukat éri el történetének csúcspontját. S bár az évad vége akár a sorozatot is lezárhatná, én örülök neki, hogy jön még egy (állítólag utolsó) évad, amiből nyolc rész már elkészült, nyolc meg szeptembertől kerül képernyőre USA-ban. A magyar érdeklődők egyébként az RTL adásában a harmadik évadba kukkanthatnak bele – már ha valaki van olyan butus, hogy képet próbál alkotni egy sorozatról, annak harmadik évada alapján.

Bele kell vágni, mert minden korábbi hibája ellenére jó kis sorozat ez.




.

.





Mad Max 2




Öt évvel az első rész eseményei után Max kiégve, magányosan bolyong Ausztrália útjain, egyetlen társa a kutyája. A korábban még felvázolt civilizációnak nyoma sincs már, totál anarchia az egész, gyakorlatilag minden a benzinről szól. A benzin, az olaj, amiért ölni is érdemes… hmmm… már megint miért is van olyan érzésem, hogy nem is vagyunk olyan messze ettől?

Sok minden változott az első részhez képest. Számomra legalábbis. Ez már nem motoros film, s nem is bosszúfilm – helyette egy kegyetlen jó és jól megcsinált posztapokaliptikus akciófilm, gyakorlatilag az ilyen típusú mozik ground zeroja, a film, amit azóta annyian megidéztek, amire annyian hivatkoztak. Ilyesképp teljesen más is a viszonyom vele, az a nagyon erős érzelmi kapocs, ami az első részhez a motorok miatt köt, itt már hiányzik. Ugyanakkor nem jelenteném ki, hogy ez akár egy picit is rosszabb lenne az első epizódnál, inkább csak más. A feelinget átvette az akció, a bosszút a harc, a nomád motoros bandát meg egy szedett-vedett vegyesfelvágott. A nyitóképek – amik csak a nemzetközi forgalmazásra készültek – szépen összekötik a két filmet, Max menekülése, majd kis győzelme akár az első részből is lehetne… Aztán itt nagyjából ki is merül az egész: innentől, a kapitánnyal való találkozástól érezhetően más irányba indulunk. Később, a  Pursuit Speciállal (és a kutyával) történtek pedig végleg lezárják a múltat és az általam imádott feelinget is. Mert a kamiont vezető Max, mint a közösség megmentője egy teljesen más szint. Az öncélú bosszú helyett előtérbe helyezett társadalmi szerepvállalás – még ha vonakodva is – számomra eltünteti azt a Maxet, amit korábban megkedveltem.

A motoros bandával leszámoló fiatal zsaruból lett országúti harcos karaktere ugyanakkor nem kevésbé érdekes, Max múló ridegsége, viszonya a csapathoz kalandos (és bizony sablonos) jellemfejlődést rejt. A szitu, amibe kerül, akár borzongatóan életszerű is lehetne, a karakterek, akik körülveszik pedig kiválóak. Még akkor is, hogyha a rövid játékidőben nem túlságosan jut rájuk idő (a későbbi akciófilmek pedig még ezt is szolgamód másolják), s még akkor is, ha elmaradnak az első rész megismételhetetlen alakjaitól. A háttér, a sivatagban működő olajfinomító, Humungus és bandája, a járműveik nagyon tetszettek, ahogy maga az egész koncepció is. A csúcs természetesen a 12 perces kamionos üldözéses finálé, azzal a tudattal meg pláne, hogy 81-ben még nem volt CGI, ami itt borul az tényleg borul, ami robban és repül, az valóban robban és repül. Első osztályú kaszkadőri és pirotechnikai munka.

Persze ez 30 év távlatából – és ennyi idős fejjel - eléggé bárgyú egy üldözés: mindig csak pont annyian jutnak közel hozzá, akivel el tud bánni, s az a MACK kamion sem piskóta, ami full rakománnyal versenyre kelhet a személyautókkal és motorokkal. De mindegy, ezek csak amolyan kis mosolyogtató bosszúságok – manapság sokkal nagyobb ökörségeket próbálnak lenyomni a torkunkon. Az üldözés - mint ahogy az egész mozi is - valahol korszakalkotó, a film pedig világvége hangulatával kiváló kiindulási alap lett a következő évtizedekre – stílusváltása és mainstream mivolta miatt ráadásul ismert lett szerte a nagyvilágon. Én mégis úgy vagyok vele, hogy nekem a Mad Max az mindig is az első rész lesz, az abban megismert karakter és események jelentik az igazi (motoros)élményt.

Azt meg amúgy végképp nem értem, hogy mi alapján van a korhatár-besorolás: a második epizód sokkal durvább, mint az első, mégis, a lemezemen FSK 16-os logo virít. Ebben sokkal több a szex és az erőszak is, az elején a kocsiból kieső hulla pedig már-már Cápa-szintű jelenet. Kisebb gyerekeknek tényleg nem ajánlott – szemben az első résszel, ami az FSK 18 ellenére  simán nézhető nekik… Na, mindegy.




.

.





Mad Max 3



Sosem szerettem a Mad Max 3-at… Igazából soha nem értettem, mi szükség is volt rá, a kissé szürreálisra sikeredetett posztapokaliptikus világ mellett nem tudtam hova tenni a gyerekeket az oázisban, no meg Max sem a régi már jármű nélkül.

Nos, a trilógia újranézésével ez a véleményem nem változott, inkább csak a súlypontok tolódtak el. Nekem „Mad” Max már a második epizód felénél eltűnt, helyette csak egy szimpla Max maradt, aki ott még Országúti harcosnak megfelelt. Itt azonban maximum Hook lehet, annak minden gyermeki bacaságával együtt. Az Igazság csarnokának a finálét leszámítva nulla köze van a Mad Max univerzumhoz, világvége utáni filmnek talán még elmenne, ha nem áldozták volna be a korhatár besorolás oltárán. Így lett belőle egy szimpla ifjúsági mozi, amiben Max senkit nem öl meg, teljesen vértelen az egész, még azzal a két nyíllal együtt is, amit Blasterbe engednek.

Az eleje pedig viszonylag jól indul – kicsit furcsa ugyan, hogy nem üldözéssel kezdődik, mint az első kettő – de a tevék által húzott autó látványa egy, már totál üzemanyag nélküli világot vizionál. A repülős figura meg, a gyerekkel szerintem simán az előző rész Kapitánya volt – ez esetben viszont kissé fura a későbbi kapcsolta Rockatanskyval. Talán lehet egy ikertesó, de akkor már megerőszakolom a forgatókönyvet… Max kalandjai Csencsvárosban némi fenntartással elmennek, bár az őrült Maxból egy tutyimutyi Max lett: szolgamód megteszi, amit mondanak neki, majd hagyja magát deportálni… Gulag. Száműzetés a sivatagba… anyám… ez kinek jutott így eszébe???

De ezek még mindig a jobb pillanatok voltak. A kölyökhad szerepe, történetük egy teljesen más irányba vitték el a mozit. Arról most ne is beszéljünk, hogy hogyan és milyen körülmények között maradhattak ott és úgy, annyi ideig életben (hisz az atom óta kb 15 év telt el), és észrevétlenek, sokkal jobban zavart az a bugyuta szerepjáték, az a hiteltelen ősemberi környezet a sivatag közepén, illetve önmagában az egész Hook-i légkör. Annyira nem illik ez az egész a Mad Max világába, annyira nevetséges lett tőle Max, hogy szinte fájt. Ifjúsági filmnek viszont tökéletes: a botokkal felszerelt, koszos arcú kiskölkök inkább egy komorabb hangulatú Disney moziba valók, esetleg egy a Le a cipővel poszt apokaliptikus számháborújába…

A finálé a maga ökörségeivel (szinte lemásolták a második epizód kamionos üldözését), a sivatag közepén véget érő, új sínpáron száguldozó személyautóból készített vagonnal még tetszett is. Itt éreztem egyedül azt a feelinget, ami a második részt átitatta, de még ez sem volt olyan, mint a motoros elő rész. A teljes vértelenség és Max csodás elengedése ellenére azt kell, írjam, hogy a harmadik rész csupán ebben a 10-15 percben volt képes minimálisan megidézni a vérbeli Mad Max világot – de ezt is családbarát módon képes csak tenni.

Nem igazán akarok a film minden tízpercébe belerúgni, mert tulajdonképp szeretem ezt az egész Univerzumot is, a rengeteg logikai buktató fölött is képes vagyok szemet hunyni, azonban egy dolog van, ami mindenképp említést érdemel: ahogy Max súlytalan lett, úgy lett pehelykönnyű a Gonosz is ebben a moziban. Tina Turner karakteréről egy percig nem tudtam elhinni, hogy képes lenne bármiét is ölni (disznószarért meg pláne nem), fullajtárjai azokkal az idióta maszkokkal és megjelenésükkel pedig inkább komikusak lettek, mint félelmetesek. Végül is… pontosan olyanok voltak, mint amilyen a film maga. Középszerű, érdektelen, felesleges. Trilógia harmadik darabjának is csak nyögvenyelősen megy el, önálló filmként számomra értékelhetetlen lenne.



.

R2-D2 írta:

Mad Max 3

Ez a rész szerintem is el lett barmolva teljesen. Vizuálisan vannak benne jó pillanatok, látszik, hogy ennek a résznek volt a legnagyobb a költségvetése, amúgy érződik, hogy Miller ebbe már nem adta úgy bele magát. Máshogy mondva összecsapta. Rémlik, ahogy te is írtad, hogy visszatér egy karakter a második részből, de itt mintha meg se ismerné Maxet - ennyire van kidolgozva a sztori. A film a végére teljesen szét is esik. Van valami idióta rosszfiú, aki vagy háromszor-négyszer meghal, de aztán mindig feltámad, végül pedig meg is feledkeznek róla.

Remo írta:

Ez a rész szerintem is el lett barmolva teljesen. Vizuálisan vannak benne jó pillanatok, látszik, hogy ennek a résznek volt a legnagyobb a költségvetése, amúgy érződik, hogy Miller ebbe már nem adta úgy bele magát. Máshogy mondva összecsapta. Rémlik, ahogy te is írtad, hogy visszatér egy karakter a második részből, de itt mintha meg se ismerné Maxet - ennyire van kidolgozva a sztori. A film a végére teljesen szét is esik. Van valami idióta rosszfiú, aki vagy háromszor-négyszer meghal, de aztán mindig feltámad, végül pedig meg is feledkeznek róla.

Igen, furcsa volt nekem is: a neten annyit találtam, hogy Miller barátjának halála miatt fordult el a projekttől - a végefőcímben neki is ajánlják a mozit. Az már kétséges, hogy örülne neki.

A visszahozott karakter pedig nem más, mint a második rész helikopteres (girokopteres) figurája, akinek már gyereke van, de nem ismeri Maxet. Vagy legalábbis nem mutatja.

A többször meghalt faszi meg valóban komikus, annyira erőltetett, annyira ölettelen szerepeltetése: itt jön be az, hogy a súlytalan főgonosz mellé kellett egy félelmetesebb figura, mint amikkel tele volt az 1-2, de itt ez sem jött be...

Mindegy, újranéztem, egy ideig nem fogom. Maximum az elsőt, de az sokszor.

.





Trónok harca S3




Miután vélhetően senki nem a harmadik évaddal kezdi a Vastrónért vívott csata történéseit, így a bevezetőt gyakorlatilag át is ugorhatjuk. Mert volt már itt sok-sok nagyszabású TV sorozat, de egyre inkább úgy érzem, a Trónok harca monumentalitásához lassan nem érhet föl semmi…

Gigászi az egész, úgy, ahogy van. Egy hatalmas birodalom története, ami a rengeteg szereplő sorsán keresztül formálódik, a királyságok konfliktusai, plusz a külső veszélyek néha 10!!! történetszálban  mesélik el ezt az óriási sztorit. Meglepő módon ugyanakkor ez az egész nem igényli azt a hatalmas látványt, amit mondjuk egy mai elvárásokkal készülő hasonló tematikájú mozi kívánna, egy-egy jól elhelyezett gyilkosság, intrika, mondat sokkal itt többet ér, mint egy várostrom – ezek hatására pedig a Trónok harca az utóbbi idők legjobb TV sorozatainak egyike lett, személyes listámban mondjuk a TOP5 be jutott…

No de térjünk a harmadik évadra: az első két rész gyakorlatilag arra kellett és arra szolgált, hogy az ember felvegye a ritmust. Hogy ismét belemerüljön ebbe a világba, hogy ismét képbe kerüljön a rengeteg karakterrel. Bármennyire is unalmasnak és lassúnak tűnik az évad indítása – bár a maga nemében kétségkívül izgalmas jelenetek tarkítják -, szóval bármit is érez az ember, nem szabad abbahagyni. Mert kb. a harmadik epizódtól, mikor is Jaime Lannister kerül a középpontba, onnantól egy őrületes évadot látunk. A történetvezetés olyannyira szerteágazó, hogy csak kapkodjuk a fejünket, a drámai eseményeknek olyan súlya van, hogy szinte agyonnyomnak, az izgalmas részek pedig hideg verejtéket okoznak. Zseniális az egész, úgy, ahogy van, még az sem zavaró (más sorozatokkal ellentétben), hogy néha némely történetszál háttérbe szorul. Mert amit kapunk helyette, az bőven kárpótol mindenért, legyen az akár az eunoch Lord Varys és Lord Balish szóbeli pengeváltása, vagy egy szitává nyilazott szolgálólány látványa a királyi hálószobában…

A helyszíneket tekintve személyes kedvencem továbbra is dél,  Daenerys és sárkányai történetszála. Egyszerűen ez a karakter – Emilia Clarke megformálásában – lassan az egész sorozat legjobb, legszimpatikusabb alakja lesz, a kis csaj, amit művel, az elképesztő. Ráadásul, ha így folytatják, nem is marad más, akit szeretni lehet… Észak, a maga jeges ridegségével annyira nem jött be, de Havas John újkeletű barátnője, Ygritte miatt, no meg vadak mászása miatt különös figyelmet érdemel. Jó néhány drámai fordulattal megspékelve, a történetszál végén aztán tátott szájjal bámulunk az ellovagló jóemberre, nyílvesszőkkel a hátában – személy szerint nagyon nem szerettem ezt a lezárást… De ez hol van attól, ami Rob Stark szálban történik… Komolyan, mikor annak az epizódnak vége volt, köpni-nyelni nem tudtam. Ordítani tudtam volna, s ha valami módon be tudtam volna lépni a történetbe, tuti elvágtam volna én is néhány ember torkát. Ehhez képest Királyvár, a Lannisterek udvara már szinte barátságos, a vérfertőzésből született elmebeteg király pedig már majdnem szimpatikus is lett – míg nem az írók gondoskodtak a vele szembeni utálat újabb forrásáról…

Apropó, utálat. A harmadik évad után, már nem is igazán tudom, kit utáljak jobban. Tywinn Lannistert, az öreget, aki a családi hírnév megőrzése miatt a háttérből összehozta a sorozat legnagyobb mészárlását??? Joffreyt, a bolond királyt, aki az egyik leggonoszabb figura, akit valaha láttam vásznon? Stannis Baratheont, aki a korona iránti vágy következtében saját családját is lemészárolná??? Walder Feryt, az őrült hadúrt, aki azt a szégyenletes eseményt levezényelte? Sir Boltont, aki amellett, hogy elengedte a Lannister herceget Királyvárba, fizikailag is az utolsó tőrdöfést adta??? A vörös papnőt, aki a Fény Urának engedelmeskedve gátlástalanul gázol át mindenkin? Nem tudom... A gyűlölet tárgya és személye ebben a sorozatban széles skáláról választható, s ilyen eddig még nem is volt talán…

S még két dolog. Ahogy írtam már az S2-nél is, meglepően jól keveredik a fantasy a középkorral, teljesen hihetőek és jól beillesztettek akár a zombik, akár a sárkányok, akár a vargok, akár a Fény Ura.  Furcsa ezt így leírni, de nélkülük kevesebb is lenne az egész. A jövőbe tekintve viszont az Északról jövő fenyegetés a Holtak Seregével talán még a Makulátlanok seregénél is veszélyesebbnek tűnik, úgyhogy talán hamarosan a Vastrónon pöffeszkedő szőke hercegnek is ellátja valaki a baját.
A másik dolog, ami már az S2-nél is említhető lett volna, az a színészi gárda: bámulatos társaság, rengeteg nagyszerű korábbi karakterszínész jutalomjátéka, szinte nem győzi kapkodni a fejét az ember, hogy melyik újonnan feltűnő szereplőt hol látta már. Zseniális a casting is, az utóbbi idők egyik leglenyűgözőbb sorozatában.

Amúgy most először fordult elő velem, hogy itthon is megjelenő sorozatot a hazai DVD megjelenés előtt megnézek, de nem bírtam várni jövő tavaszig, míg ez kijön. De qrvára nem bántam meg, hogy megtettem. Inkább csak az zavar, hogy most egy évig megint semmi Trónok harca…


100%





.

R2-D2 írta:

Trónok harca S3

Na ugye, hogy nem mindig igaz, hogy "a nemszeretem karakterek nemszeretem filmet eredményeznek  "!

Eddig csak félve olvasgattam bele a Trónok harcáról szóló írásaidat, kerülni igyekezve a SPOILER-gyanús bekezdéseket. Hogyne lennék rá kíváncsi, főleg úgy, hogy a környezetemből talán csak a házmester macskája nem ajánlotta eddig! Amint valaha is utolérem magam, rögtön ez kerül sorra, de előtte még biztosan bezombulok, aztán Elveszek, a köztes időben Törtetni kéne, főleg, hogy annak már a felénél járok... Talán a tavasz, ami neked oly távoli időpont volt, nekem éppen jó lesz, hogy "közelegjen a tél" .



.

Niwrok írta:

Na ugye, hogy nem mindig igaz, hogy "a nemszeretem karakterek nemszeretem filmet eredményeznek  "!

Eddig csak félve olvasgattam bele a Trónok harcáról szóló írásaidat, kerülni igyekezve a SPOLIER-gyanús bekezdéseket. Hogyne lennék rá kíváncsi, főleg úgy, hogy a környezetemből talán csak a házmester macskája nem ajánlotta eddig! Amint valaha is utolérem magam, rögtön ez kerül sorra, de előtte még biztosan bezombulok, aztán Elveszek, a köztes időben Törtetni kéne, főleg, hogy annak már a felénél járok... Talán a tavasz, ami neked oly távoli időpont volt, nekem éppen jó lesz, hogy "közelegjen a tél" .

.

Wow, ezek aztán szép tervek!!!

Nyugodtan olvashatod a GoT írásokat, egyrészt próbálok tényleg spoilermentes lenni - inkább csak felcsigázó jelleggel emelek ki néhány eseményt -, másrészt meg mire odaérsz, hogy elkezded nézni, úgyis elfelejted, miket írtam és miről.

No, a Walking Deadre és a Lostra különösen kíváncsi vagyok. Előbbi szerintem csont nélkül bejön, utóbbiban nem vagyok olyan biztos. Abban az S5 viszont minden idők legjobb évada - az összes sorozat közül.

R2-D2 írta:

No, a Walking Deadre és a Lostra különösen kíváncsi vagyok. Előbbi szerintem csont nélkül bejön, utóbbiban nem vagyok olyan biztos. Abban az S5 viszont minden idők legjobb évada - az összes sorozat közül.

Mondjuk azt nem mondtam, melyik tavaszra fog ez összejönni:) ...

A Lostból már láttam másfél évadot, úgyhogy nagyjából tudom, hogy arra kell számítanom, mint a FlashForwardnál: az epizódok jelentős részében szálanként fogom kitépni a hajam a logikátlanságoktól és az időhúzástól, cserébe a maradék részeken lelkendezve fogok szórakozni:) .

Niwrok írta:

A Lostból már láttam másfél évadot ...

Nocsak. És hol van az írás róla???

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

A Lostból már láttam másfél évadot ...

Nocsak. És hol van az írás róla???

Elég döcögősen haladtam vele, nem is nyűgözött le igazán (hogy azt a k*rva bunkert fél évad körbeásni, az meg egyenesen kikészített), így nem éreztem kedvet írni róla... Talán majd most, a második lendülettel:) ....

Niwrok írta:

Elég döcögősen haladtam vele, nem is nyűgözött le igazán (hogy azt a k*rva bunkert fél évad körbeásni, az meg egyenesen kikészített), így nem éreztem kedvet írni róla... Talán majd most, a második lendülettel:) ....

Az ötödikig juss el, az lenyűgöző.

.




Vadászat



„Misi bácsi szakköre elmarad”

Nos, ha van hazánkban, akinek ez a mozi személyes élményt jelenthet, akkor az a pécsi rajztanár. Egyúttal ezzel a néhány gondolattal remélem adtam némi útmutatást is a filmhez, ugyanis jómagam az égvilágon semmit nem tudtam róla, valahol teljesen másra számítottam – és bizony egy ponton pont e tudatlanság majdnem félbe is hagytam az egészet…

Szerencsére nem tettem, mert végül is egy iszonyat erős drámát láttam, ami bizonyos szemszögből méltán kapott annnyi jelölést és díjat Európában, aminek jelenetei fotelbe döngölnek, s ami film után egyszerűen nem érzed jól magad. S az, hogy ez a mozi mégsem aratott nálam osztataln sikert, az talán pont ennek köszönhető. Ugyanis erős drámaisága mellett borzasztóan kényelmetlen a film. Már a témaválasztása önmagában az, aztán a főszereplő viselkedése és topasága, majd a finálé utolsó percei is. Néztem, néztem, leakadtam, de végig azt éreztem, hogy a szánalom és gyűlölet, a tehetetlenség és a harag dolgozik bennem egy kimondottan lassú dramaturgiájú moziban, ahol az északi nyelv inkább zavaró tényező volt, mint autentikus beleélési eszköz. Az események ugyanis nem helyhez kötöttek.

Eleve nehezen indul a mozi, Lucas (Mads Mikkelsen), mint óvóbácsi jellemének bemutatása és az egész sztori megágyazása számomra kicsit unalmas lett. A kakiló kiskölöktől Klaráig és a konfliktus kialakulásásig eljutni hosszú volt, azt a mélységet, amit esetleg a későbbi történet indokolt, mégsem kaptuk meg (mármint hogy Lucas miért is reagálja le az egézset úgy, ahogy). A „bomba” robbanása nagyon jó, ám de kétlem, hogy ezt szakember ilyen egyszerűen annyiban hagyná… még akkor is, ha ugyebár a film egyik alap tézise: „ A gyerekek soha nem hazudnak” (ááá, nem…)
A drámai hatás mindazonáltal működik, s a mozi is itt kezdett élni számomra. Az a kirekesztés, megaláztatás, amit utána Lucasnak el kellett viselnie, az nagyon durva és megrázó volt. A szerencsétlen flótás – kissé hihetetlen, de zseniális karakter – kanossza járása az egyik legjobb „szenvedéstörténet”, amit láttam. Igazából ezt talán csak Adrian Brody tudta volna jobban eljátszani, de Mikkelsen is szenzációs. Szinte kéjes élmény volt, mikor visszaütött, s nagy megelégedéssel töltött el a rendőrségi ügy végeredménye is.

Ugyanakkor a finálé előtt értetlenül állok. Nem is csak az időbeni ugrás zavart, hanem az a hirtelen jött béke – amit a napfényben álló alak ugyan árnyal, de valójában nem kérdőjelez meg. Csak azt érték el vele, hogy az egész lóg a levegőben… kissé hatásvadász módon. A Vadászat így nem csak a nyögvenyelős indítása, hanem a bosszantó fináléja miatt sem jött be maradéktalanul: ugyanakkor az is tény, hogy a játékidő nagy részében látott, az emberi természetet, kis falusi közösséget bemutató kép zseniális lett. Kellett hozzá egy kiváló színészi gárda, egy remek fényképezés – no meg egy iszonyat kényelmetlen és gusztustalan téma. Ha picit feszesebb lett volna a forgatókönyv, esetleg kevesebb  életszerűtlen cselekedet van a moziban, akkor egy örök érvényű alkotás lehetne. Így is súlyos darab, de akit zavar, hogy nem érzi jól magát egy film nézése közben, annak csak 80 %.

Mint nekem.




.

.





Boszorkányvadászok




Pont múltkor elmélkedtem róla, mennyire nem értem saját magam sem, nevezetesen mi alapján válik egy teljesen nyilvánvalóan ökörség fogyaszthatóvá vagy nézhetetlenné számomra… A Boszorkányvadászok meglepő módon az előbbi kategóriában landolt, pedig a hasonlóan kifordított mesevilág már képen törölt párszor – no meg a nézés körülményei sem voltak ideálisak. Egy szó, mint száz: ugyan senki ne rohanjon írásom után megvenni ezt a filmet, de aki egy könnyed nyári szórakoztatásra vágyik, nyugodtan megnézheti.

Ugyebár ez egy továbbgondolt Jancsi és Juliska mese – divatosabb szóhasználattal rebootolt történet. Ott kezdődik, ahol az origi mesének vége lett, a mézeskalács házban (e tekintetben az új Robin Hoodhoz tudom hasonlítani, ami szintén egy klasszikus történet kibővítése/átértelmezése lett), ahol is az ifjú testvérpár tűzbe dobja a banyát. Kimondottan jó lett ez a rész, olyan gyerekesen darkos, a csodás, színes mesebeli képek elhagyásával és a bunyóval pedig földhöz ragadottabb. Felütésnek kiváló, valahol megadja az egész mozi hangulatát, nagyjából megmutatja, mire is lehet számítani tőle. Nekem tetszett, szerintem igazából itt sok minden eldől a későbbi események befogadásával kapcsoltban – ugyanis később a film konzekvensen hozza azt a szintet, amit a nyitányban ígért…

Sokan a Van Helsinghez hasonlítják, nekem inkább a Grimm ugrott be. No persze arról le kell hámozni Gilliam szürreális látásmódját, de az egész hangulat, a környezet, a háttértabló arra emlékeztet. A testvérpár „felnőtt” korában – a gyerekkori trauma feldolgozásaként, egyfajta Odaát módon - boszikra vadászik, s bármilyen sablonos és klisékre épülő módon terelgeti a forgatókönyv Jánost és Juliskát, az egész valahogy iszonyat szórakoztató. Jók az akciójelenetek, jó a környezet, jók a néha elsütött poénok (a troll vs bíró az nagyon tetszett) és az érintőlegesen meglebegtetett szerelmi szálak sem voltak fájdalmasak. Sőt, még egy pici kis csavar is belefér, amin ha nem is esett le az állam, kedvesen megmosolyogtatott. Ha nem tudnám, mi is ennek a sztorinak az eleje, pontosabban a világirodalmi kötődése, talán még jobban tetszene: egy nagyszerű mese/fantasynak gondolnám, ahol a söprűn röpködő banyák és a varázslatok semmivel nem fájdalmasabbak egy bizonyos szemüveges varázslótanonc kalandjainál. Ugyanakkor az eredeti sztori továbbírásával nem érzem kiheréltnek az egészet, nem úgy, mint némely más hasonló filmnél, a hollywoodi szórakoztatás átsegített az egyszerű történeten, a suta jeleneteken, a gyakorlatilag sérülésbiztos – a’ la Tom és Jerry – főhősökön.

A mozi legeslegnagyobb hibája ugyanakkor az számomra, hogy igazából nem tudom hova tenni: az egy meztelen női feneket, meg a néha arcunkba robbanó emberi testrészeket leszámítva egy családi mozinak kellene lennie, de vagy a készítők nem tudták eldönteni mit is akarnak, vagy csak szimplán tágítják a családi mozi határait, de így eléggé felemás lett: talán egyértelműbb látásmóddal és képi világgal szélesebb közönsége lehetne. A színészek nagyon renden vannak – én bírom Rennert, inkább János legyen, mint Cross -, Jane az X-menből kellemes meglepetés, a szőke csaj feneke kiváló, Gemma Artertont meg ugyebár nem kell magyarázni… Sőt, feltűnik az a Peter Stormare is, akit a Szökés óta különösen kedvelek és zseniális karakterszínész.

Meglepetésemre tehát működik az egész, én jól éreztem magam rajta. A mai problémákkal teli világban meg ez már elég is.



.

.




Lincoln




„Abraham Lincoln (Hodgenville mellett, Kentucky, 1809. február 12. – Washington, 1865. április 15.) 1861-től 1865-ig az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke, az első republikánus elnök. Elnöksége idejére esett a 13. alkotmány kiegészítés és az 1863-as Emancipációs kiáltvány. A polgárháborúban Északot győzelemre vezette és törvényileg eltörölte a rabszolgaságot. Hat nappal azután, hogy a déliek katonai főparancsnoka, Robert Edward Lee letette a fegyvert, Lincolnnal egy merénylő golyója végzett. Ez volt az első eset, hogy amerikai elnök merénylet áldozatává vált.” (Wikipédia)

Spielberg is megcsinálta. Megint megcsinálta. Egy újabb mesterművet alkotott, ráadásul úgy, hogy eddig talán ez a film áll legtávolabb stílusától és korábbi alkotásaitól. Zseniális mozit hozott össze, egy patriotista filmet, ami ezúttal nem csöpög a pátosztól, ami az egyik legnagyobb amerikai elnök életének utolsó négy hónapjába kalauzol el, egy olyan esemény apropóján, amiről – bár nem vagyok hülye töriből – vajmi keveset hallottam én is. Sokakkal egyetemben én is azt hittem, ez egy életrajzi film lesz, úgy is ültem neki, hogy aztán tulajdonképp elégedettséggel vegyes megdöbbenéssel vegyem tudomásul, hogy csupán Lincoln életének talán legfontosabb eseményére koncentrál: a 13. alkotmánymódosítás elfogadására, illetve annak körülményeire…

Egy filmes írásban nem célszerű aktuálpolitikát beletenni, de kicsit kénytelen vagyok kitágítani a nézőpontokat, ha igazából meg akarom magyarázni, miért is tetszett a mozi. Engem lenyűgözött az a politikai metszet, ami az 1860-as évek közepét jellemezte, manapság sokkal jobban el tud varázsolni az ilyen korrupciós-árulós-hatalmi történet, mint egy látványorgia. A Róma és a Trónok harca politikai csatározásai után a Lincoln újfent magába szippantott e téren, a republikánusok és a demokraták akkori csatározásait látva, az akkori környezetben, életstílusban ez számomra lenyűgöző volt. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy ismét csak azt éreztem, amit már korábban többször is: a világ semmit nem változik, az öltözet és a technika mögött az emberi jellemek változatlanok. Ezt a mozit rá lehet húzni akár a mai magyar valóságra, akár a mai USA viszonyaira, akár az Európa Parlamentre. A politika ma is ugyanolyan mocskos és visszataszító, mint volt 150, 500 vagy 2000 évvel ezelőtt. A nevek és a pajeszok változnak ugyan, de az ideológiák és az emberi természet változatlan (épp ezért érett meg a pusztulásra – de ez már egy másik téma).
Az, hogy itt most konkrétan USA egyik legfontosabb eseményéről, a rabszolgatartásról szavaznak, az tulajdonképp lényegtelen. A szavazásig megtett út a lényeg, az addig történtek - ahogy fogalmazták a filmben: „Az ország legdemokratikusabb intézkedése súlyos korrupcióban született”. Sok mindent átértékel ez a gondolat, úgy egészében a demokráciáról, a hatalomról, mindenről. Annyit még ehhez az egész politikai kitérőhöz: Lincoln bizonyos szemszögből, retorikája és némely intézkedése miatt a mai világban diktátornak kiáltatnék ki, holott a nemzet érdekeit szem előtt tartva kormányzott csupán. Hatalmas szobrot kapott bélyeg helyett – el kellene tűnődni ma is néhány gondolkodónak, hogy hol vannak, ha vannak egyáltalán a demokráciának határai…

Muszáj volt ezt leírnom, mert számomra ezt jelenti a film. A mögöttes tartalmat, még ha talán az alkotók ezt nem is igazán így gondolták (ők talán valóban a rabszolgaság eltörlésének egyik sarokpontját akarták megjeleníteni). A tartalmat, ami csodálatosan van becsomagolva: a korrajz, a dramaturgia, a dialógusok és a színészek által. Spielberg saját bevallása szerint sem rendezett még ennyire akciószegény, csupán csak dialógusokra épülő filmet, amiből gyakorlatilag minden Spielberges stíluselem hiányzik. Hosszú snittek, amik az arckifejezésekre koncentrálnak, szűrés és szemcsésítés nélküli képek, gyakorlatilag minimális látvány. Kevés nagytotál, a film jó része a képviselőházban játszódik, a középpontban emberekkel: azok érzéseivel és indulataival. No meg persze magával az elnökkel, Lincolnnal. Közhelyes lehet, de zseniális a komplett szereplőgárda, Ab feleségétől kezdve a szenátorokon át a fiáig. A színészek névsora impozáns, a különféle bajuszok és pajeszok alatt ismert actorok brillíroznak – de azt hiszem, nem kérdés, hogy a csúcs maga Lincoln, illetve megformázója Daniel Day-Lewis. Teljesen megérdemelt az Oscar, amit ő nyújt, az a színészet magasiskolája. Gyakorlatilag felvette Lincoln személyiségét, valami borzongatóan átlényegült bele: minden perc, amit a vásznon tölt, élmény. S mivel nemrég néztem a New York bandáit, amiben szintén ő volt az egyik főszereplő, még jobban működött az áthallás a két film között: annak a filmnek a vége ugyan itt már nincs a történetben, de a hasonló kor és Lewis miatt kvázi annak folytatása is lehetne a Lincoln..

Sokan mondják, hogy unalmas és lassú. Szerintem roppant feszült, minden mondatnak súlya van, minden gondolat, tett, saját gondolatokat ébreszthet – viszont az tény, hogy hangulat kell hozzá. Eleve már a két és fél órás játékidő nem egyszerű, de érdemes belevágni, hisz aki egy icipicit is fogékony (márpedig bizonyos kor fölött az az ember) a hazai és nemzetközi politikai eseményekre, egy maradandó élménnyel lesz gazdagabb. Megismerheti az USA rövidke történelmének egyik legfontosabb dokumentumának születését, megismerheti az egyik legnagyobb amerikai elnököt egy parádés alakításban, s rácsodálkozhat arra, hogy a világ semmit sem változott. Maximum az elnökök már nem sétálnak egyedül színházba…




100%


.