Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

4 találat

SzerzőÜzenet
utopia - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 102728

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   utopia - Keresés EmptyTárgy: Utopia S2    utopia - Keresés EmptySzer. Feb. 11, 2015 9:08 pm
.
Utopia S2


Ha nem olvastam volna R2 írásában, hogy félbemaradt az Utopia, és nem lesz 3. évad, akkor lehet, hogy most Rickék tanyasi kalandjairól írnék, mert ugye mostanában jórészt zombik folynak nálam még a csapból is Smile . Így viszont két élőhalott közé beékeltem az Utopiát, egyrészt azért, mert most az is még a fejemben van, és nem akartam túl sokat felejteni belőle egy későbbi nézésre, másrészt úgy gondoltam, hátha a folytatás javít majd az első évad gyengébb vonásain.

Az első rész ennek még ígéretes kezdete volt. A végig a 70-es években játszódó epizód, ha nem is fed fel sokat a korábbi események hátteréről, de a karaktereket remekül mélyíti el. Nagyon jól benne van, hogy milyen volt Carvelnek belekeverednie a Hálózat ügyeibe, elsőként pusztán azzal, hogy "Mr. Rabbit"-tel megismerkedve eljátszottak egy társadalmi probléma elvi megoldásának lehetőségeivel, pedig akkor még épphogy a trend közepénél voltunk (és ők is előveszik a riasztó tényt az emberiség 60 év alatti megnégyszereződéséről), ami évekkel később rettegésbe torkollott. De ott van az apa családi tragédiája is a kis Pietre-vel, aki már gyerekként is morálisan érzéketlen volt, erre jött egy második lehetőségnek a kis Jessica, akit meg megismerni is alig volt ideje, mielőtt felhasználták volna ellene, utána meg elszakadtak volna egymástól. Ezeken felül nagyon sokat tesz hozzá a valós események beleszövése a Hálózat, Carvel és a Janus történetébe, hogy az amúgy is hangulatos korrajz még nagyobb beleélést biztosítson. Szóval ha csak ennyi lett volna, akkor tényleg hozsannáznék, és ezért szeretném is ennek az egy résznek külön megadni a 8,5/10-es pontot, mert csak ki kell fejeznem, hogy ez mennyire kiemelkedik a többiből.

Merthogy a második résszel megkezdődött a "töltött káposzta" felmelegítése... pontosabban nem, mert a töltött káposzta jó felmelegítve. Amíg csak arról szól a dolog, hogy bemutatják, ki hogyan töltötte a két évad közti hónapokat, addig még akarnak kellemes szálak. Arby lényegesen kevesebbet játszotta a tömeggyilkos gőzgépet, már egész kedvelhető volt, ahogy szerzett egy életet, és a maga szenvtelen módján elkeseredve is bármit megtesz, hogy azt visszakapja. Szintén érdekes lett Wilson figurája, hiszen neki egy igen súlyos dilemmát követően sikerült egy teljesen újszerű szerepet felvennie, de azért látszik, hogy az "átállás" nem megy zökkenők nélkül. A harmadik, aki még nyújt valamit, az Grant, aki megpróbál alkalmazkodni az események által rákényszerített "törvényen és társadalmon kívüli" szerephez, és abból kihozni a legtöbbet. A többiek viszont nagyjából feleslegesen szerepelnek ebben az évadban! Becky például részt sem vesz semmiben, legfeljebb kísérő, de inkább csak azért van, hogy "Anton" szála egyáltalán bekerülhessen, egyébként csak a megszokott évődés van Iannel meg az aggódás a betegsége miatt.

Ha még csak arról lenne szó, hogy ugyanabba a vontatott és gyakran a világraszóló események sodrában is unalmas történetvezetéshez tér vissza az Utopia, ami az első évad egy részét is jellemezte, az még nem jelentene ekkora újdonságot.. illetve de, a harmadik részben botrányosan semmi sem történik! De amilyen erőszakosan próbálják a szereplőket ebben a történetben és egyáltalán életben tartani őket, csak hogy szemtanúi legyenek a Janus-projekt folytatásának, és a néző rajtuk keresztül láthassa, ami látnia kell, azt nagyon rosszul viseltem. Indul Iannal, aki a négy hónap alatt visszament dolgozni a régi helyére. MIVAN?! Betéve tudja a teljes összeesküvést, de hagyja lébecolni az a szerv, amelyik csak azért mészárolt le egy komplett iskolai szakkört tanárostúl, hogy Grant nyomára akadjanak?! Aztán előkerül Becky. MIVAN?! Már eleve azért lépett le az állomáson, mert a halálán érezte magát, most meg él és virul? Aztán felbukkan Lee, fél tüdővel és egy béna bal karral. MIVAN?! Aztán jön Donaldson, aki pont akkor ítéli gyanúsan jónak egy tudóstársa munkásságát (MIVAN?!), akiről aztán kiderül, hogy csaló, és egy Anton nevű öreget tart fogva a pincéjében (MIVAN?!), aki csak úgy besétált hozzá egyszer (MIVAN?!), akiről aztán kiderül, hogy... MIVAN?! MIVAN?! MIVAN?!

Mostanra azt hiszem, rájöttem, mi volt ezzel már elsőre is a bajom, és mi erősödött fel az idegborzolásig. Hogy van egy képregény, ami csak úgy kikerül egy diliházból a nyilvánosság elé, ennek lesz egy rajongótábora, aztán meg kiderül, hogy ebben mindenféle rejtélyek vannak, amik titkos összeesküvésekig vezetnek, és az állandó bujkálás közben, szinte mellékesen megfúrják a tervet, az oké. Egy túlélésre kiképzett "Hanná"-val és sok-sok szerencsével el lehet így lavírozgatni a maguk kis világában élő geekeknek is. Ráadásul ott csak Alice volt kényszerű figura, aki mindig pontosan akkor lépett közbe, amikor a sztori megfeneklett, és őt már akkor is utáltam ezért. Itt egy rakás szereplő vagy töltelék vagy ugyanilyen Alice-féle "csatár", a régiek pedig állandó sodródásra vannak kárhoztatva! Önmagukban képtelenek lennének bármire is, ezért a sok titokzatosság és akadály közepette csak akkor halad a dolog, ha "isteni közbeavatkozás" történik. Sok. Ez a csapat ez ellen a Hálózat ellen teljesen esélytelen lenne, az első saroknál meghalnának, ha a forgatókönyvíró nem tüntetne el és hozna vissza vagy be tetszése szerint karaktereket, ha nem lennének "véletlen" elszólások és értelmetlen cselekedetek. De nem, ők még ezenfelül is kijelölik célnak, hogy megakadályozzák a Hálózat tervét! Kell, hogy valami "bibi" legyen a Janusszal, különben be sem indul a sztori? Hopp, akkor lesz! Kell valaki, aki ezt a csapat tudomására hozza? Anton jó lesz?! Kell egy román tolmács Angliában? Persze, minden utcasarkon akad egy! Arby-nak kéne tudnia egy tinédzser okirathamisítót? Miért is ne? Nem lenne jó, ha Jessica Hyde továbbra is az a precíz és rideg autokrata lenne, aki volt?! Persze, semmi baj, ehelyett hirtelen legyen egy szöszi pszicho-hajasbaba, akinek csak a kufircoláson és az apján járjon az esze, lőni meg annyira felejtsen el, hogy tizedikre találjon csak el egy öt méterre levő autót (és nem, a hónapokig tartó kínzás sem magyarázat mindenre)! Minden csak "lesz" meg "csak", és ez ilyen mennyiségben engem baromira irritált!

Ezektől nem azt érzem, hogy milyen gördülékeny vagy fordulatos a történet, hanem hogy hányszor kell megerőszakolni akár egy részen belül is, csak mert az úgy lesz abszurd, meglepő vagy akár csak a végkifejlet szempontjából szükséges. És a legrosszabb, hogy ezt a karakterek is pontosan tudják! Kétségbeesetten kérdezgetik egymást, hogy "Ezt most miért tetted?" meg hogy "Mi a franc bajod van?", csak mert ennyire idegen tőlük és az eseményektől az, ahogy "felsőbb utasításra" viselkednek, utána meg jön az "Ööööööö...", mert fogalmuk sincs, hogy "agymosott" állapotukban mit miért csináltak. Ennek egyik távoli, de legdurvább folyományaként az a jelenet akasztott ki a legjobban, amikor Wilson pisztollyal fenyegeti Lee-t, az meg komótosan elsétál egy feszítővasért a kocsihoz, és simán térden vágja vele Wilsont (fél kézzel!), csak mert a szakállasnak akkor éppen nincs "kedve" lőni, még figyelmeztetőleg sem; csak előtte, meg utána, de pont akkor, amikor a "barátai" élete meg a lába épsége múlik rajta, akkor nem!

fuck off

Ezen még az sem segített, hogy maga a Janus operatív részének bemutatása az alvó ügynökökkel, az új vezérkarral és a "módosítással" nagyon is tetszett... volna.

Tényleg kevesebb a túlszínezett, mértanilag beállított kép, de pont elég maradt; technikailag továbbra is kimagasló sorozatnak tartom az Utopiát (erre nem szánok többet, múltkor úgyis leírtam). A kérdés, amit a sorozat feszeget, még mindig bravúrosan elgondolkodtató, a szereplői önmagukban és a Janus sztorijának továbbvitele is nagyjából rendben lenne... ha nem fulladt volna az egész még a korábbinál is dagályosabb tökölésbe, amit csak a még több kretén fordulat tudott előrébb rugdalni meg a sok ballaszt elnyújtani (tényleg, Michael kotnyeles, fél epizód alatt nyom és következmény nélkül kinyuvasztott asszisztensét még nem is említettem... na mindegy...). Annyival rosszabb nekem, mint az első évad, amennyire túlsúlyba kerültek a semmire nem való, muszájból összesöpört, távirányított, vagy éppen az eseményeket erőszakkal a mederben tartó karaktereket. Kár érte...

6/10
.
utopia - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 102728

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   utopia - Keresés EmptyTárgy: Utopia S1    utopia - Keresés EmptySzer. Jan. 28, 2015 9:03 pm
.
Utopia S1


Ha egy kicsit jobban hallgatnék az amazon filmajánló részére, akkor lehet, hogy én jelentkeztem volna először ezzel a rövid kis angol sorozattal, mert rendszeresen feldobálja. Nem is azért nem böktem rá, mert nem bíznék az angolokba, hiszen írtam én már tőlük "period drama"-ról meg misztikus thrillerről is, épp csak említve a Sherlockot, ráadásul lényegesen ideálisabbak nekem a sorozathosszaik, mint az óceán túlpartján, de mindig akadt fontosabb(nak érzett). Viszont hogy Artu írt a sztoriról és az egyedi vizuális élményről, ez azért csak feljebb lökdöste a listán.

A történet ugye egy rejtélyes képregény második része körül bonyolódik, aminek első darabja az egyedi ábrázolásmódja és a rejtélyessége miatt igazi kis kultuszt épített magának, köztük a főszereplőkkel, az informatikus Iannal, a ficsúr Bejannal, a cserfes Becky-vel, a nem kicsit paranoid Wilsonnal és a "hazudós" Granttal. Az azért egy ütős kis nyitány, amikor még nem is tudjuk, hogy miért, de máris szociopaták gyilkolásznak egy képregényboltban, miközben a szintén ismeretlen Jessica Hyde-ot keresik, és csak fokozatosan derül ki, hogy mindez a képregénnyé szőtt rajzok miatt van, amiket egy titkos szervezet még titkosabb tudósa csinált a saját múltját, tetteit is beleszőve, és amik most valakiknek nagyon kellenek, és azzal, hogy Bejanhez kerültek, a többieket is veszélybe sodorta.

Úgy nagyobb spoilerek nélkül kb. ennyi mondható el, hiszen ha azt veszem, a harmadik legizgalmasabb vonása az Utopiának az a fokozatosság, ahogy szinte tyúklépésben bővítgeti ezt a világot, tele meglepetésekkel, már eleve azzal, hogy például kicsoda Grant, akire a rögtönzött fórumtalálkozón a többiek várnak. Itt tényleg minden kanyarra jut egy meglepetés, hogy ki mit rejteget, ki kivel áll kapcsolatban vagy éppen kinek dolgozik, meg persze a képregényről és az azt rajzoló tudósról meg a szervezetről is egyre több minden derül ki. Ez a módszer jó kezekben fenntarthatja a folyamatos érdeklődést, de éppúgy ki is fulladhat a dolog, elvégre egy show-n is unalmas lesz a huszadik kártyatrükk, ha egyébként a bűvész egy tigris eltüntetését ígéri folyamatosan... Az Utopia esetében amik előkerülnek, azok remekek, viszont ahogy teszik... de erről majd inkább később.

A második az érdekesség-listán a megvalósítás. Azt mondjuk nem mondhatom, hogy még soha nem láttam ennyire tiritarka színvilágot, hiszen ott volt nekem a Halottnak a csók is, de az biztos, hogy több tonna diszperzit vagy egy igen szemfüles látványtervező-csapat kellett ahhoz, hogy ilyen látványvilágot tudjanak teremteni. Rengeteg a harsány szín, olyan zöldekkel meg kékekkel, hogy tesztelni lehet vele a tévéket, amin látszik vastagon a képi utómunka is, de ez ad egy sajátosan dicséretes és egységes hangulatot az előtérben történő dolgoknak.

Abból ugyanis van bőven, mert leginkább egyik-másik karaktere és a gondolatvilága miatt szeretnék emlékezni az Utopiára. A leginkább kedvelhető figura nekem Wilson volt, mert oké, hogy abszolút bizalmatlansága az összeesküvés-elméletek széles tárházának volt a táptalaja, de baromi ötletes felvetések vannak köztük, csak győzze kihámozni belőlük a néző, hogy melyiknek ad hitelt. Az nem kérdés, hogy a tudomány eredményei miatt olyan hatalom koncentrálódik manapság egyes emberek kezében, mint eddig soha, legyen az a genetika, a média, a vegyipar, az energiapolitika vagy éppen az "egészség"ügy területén, és éppen ezért soha nem voltak még a közemberek ennyire kiszolgáltatottak... az Utopia pedig ezek közül emel ki egyet, masszív gondolkodnivalót adva az arra fogékonyaknak.

Spoiler:


Ha már voltak a színek, jöjjön a fekete... leves. A sorozat ritmusa egyszerűen pocsék. Amikor elkezdtem nézni, meg még az első két rész után nagyon örültem az egésznek. Minden izgalmas volt, a karakterek ugye remekek, minden a helyén, és már gondoltam is, milyen jó is az, amikor valaki így ki tudja tölteni a hat részt, nem erőlködik, hogy tíz legyen, csak mert mondjuk annyi a szabvány. Ez pontosan addig tartott, amire ez a gondolat megfogalmazódott bennem. A 3. és a 4. rész kínosan lassú, az utána levők alig kevésbé, tele a kalapból -pontosabban leginkább a képregényből- előrángatott szereplőkkel, önmagukba visszatérő, céltalan hurkokkal. Az jó, hogy egyre-másra derülnek ki mindenkiről a titkok, meg hogy új szereplők lépnek be, de ezek sokszor olyanok csak, mint a vatta, előkészítés és feszültség nélküli karakterek, bármilyen érdekes szerepet is töltenének be a rendszerben; akik általában fél résszel azután, hogy egyáltalán a nevük felmerült, már ki is íródnak a történetből (ld. Munroe, a Csavargó). És különösen azért bosszantóak ezek, mert rengeteg sokkal érdekesebb dologgal is ki lehetett volna tölteni az időt, amik a történetben mind rendelkezésre állnak, ehelyett meg a szereplőket kipaterolják egy tanyára, ahonnan csak azok mennek el, akiknek éppen dolguk van, a többiek meg kb. malmoznak.

A történet előrehaladtával van probléma a szereplőkkel is bőven elég. Amilyen színes -na tessék, még itt is!- egyéniségek az elején, annyira üresek, jellegtelenek az első pár rész után, mintha elfelejtették volna, milyenek is. Ian eleve csak a végrehajtó, a személyisége egy félfamentes rajzlapéval vetekszik, de ott van például Wilson, aki tök jól nyomja a magányos, rejtőzködő túlélőt az összeesküvéseivel, míg ezek szépen kikopnak a sztoriból, mintha nem lenne rájuk idő, pedig hajaj! Nála tök jól működne a párhuzam Jessicával, hiszen más okokból, de ugyanúgy bujkálnak, és Wilson lehetne a minta, hogy tűnhet el az ember úgy, hogy azért ne váljon belőle egy szociopata zsarnok. Ugyanígy egyre elbaltázottabb szereplő volt nekem a végéhez közeledve Arby, akinél mondjuk elsőre is furcsa, hogy olyan mint egy sorozatgyilkos a napköziből, ami kezdetben kíváncsiságot generált, de egy idő után már idegesített az abszurditása, ahogy fújtatva bekacsázott valahova sokadszor, mint egy csámpás gőzgép, bárgyún körbenézett, aztán hidegvérrel kinyírt mindenkit 50 méteres körzetben (Neil Maskell viszont kiváló a szerepben). De az ő megítélésük legalább csak idővel változott, van viszont egy szereplő, akit az első perctől utáltam, aki nemhogy vatta, hanem ballaszt volt, a megtestesült időhúzás, és a bekerülésétől kezdve minden hozzá kötődő esemény felesleges és/vagy kínosan ostoba: Alice. Azt a Grantet, aki egy kifejezetten találékony csibész lehetett volna, még ha érthető módon ő roppant össze leginkább az események súlya alatt, teljesen kiherélték miatta, és akár a képregény, de főleg a puska átadásával alárendelték minden cselekedetét a forgatókönyvírói akaratnak, nulla józan ésszel; bezzeg amikor nincs ennek a hülye kis pitschának a hatósugarában, akkor rögtön olyanokra képes, mint az utolsó részben!

Spoiler:


Szóval én is csak azt tudom mondani, hogy "felemás". Mind a történetben, mind a megvalósításban vannak olyan ötletek, amik zseniálisak, de a nagy lelkendezésből mindig visszarántott a földre valami átgondolatlan baromság, vagy egyszerűen csak a tökölés. Nem jó, ha egy emberek millióira veszélyt jelentő projekt árnyékában a legnagyobb "feszültséget" az egy helyben toporgó, majd durván arrébb rugdalt szereplők okozzák... Filmeknél az ilyeneknek szoktam LopottIdő-díjat adni.

6,5/10
.
utopia - Keresés Movies14Téma: R2-D2 írásai 2.0
R2-D2

Hozzászólások: 992
Megtekintés: 87464

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   utopia - Keresés EmptyTárgy: Utópia S2    utopia - Keresés EmptyHétf. Jan. 12, 2015 1:29 pm
.
utopia - Keresés S7vyGr1



Utópia S2




„Néha tök felületesnek és nagyvonalúnak éreztem az események magyarázatát, a hátterét, mintha nem is mertek volna mélyebben belemenni az egészbe, hátha valaki visszakérdez és magyarázkodni kell” – írtam az első évad ajánlójában. Nos, ezek szerint nem csak én éreztem ezt így, hanem az írók is: a második évad első epizódja a múltban játszódik, egy ötven perces gigászi flashback, megmagyarázva, kibontva minden eddig ismert (de csak azt) dolgot, ami az első évadban sötét foltként derengett a történetben.

Zseniális. Nem csak önmagában az indítás, hanem az egész. Volt olyan pont, mikor egyszerűen beleüvöltöttem volna a világba, mikor kiderült, Janus kire milyen hatással van. Aztán egy epizódon keresztül széles vigyorral néztem a megtért bérgyilkost, a jó útra tért pszichopata állatot, sokszor pedig hangosan felnevettem azon a beteg humoron, amit újfent beépítettek a sztoriba. Az egész második évad nekem sokkal jobban bejött, mint az első, érzésem szerint pont azokat a dolgokat hagyták el, amik esetleg az első évadban zavartak: a tudatlanságban tartást és a művészieskedő képi világ nagy részét. Így fordulhatott elő, hogy a második évadot gyakorlatilag 24 órán belül lezavartam – másodjára annyira beszívott az egész, hogy képtelenség volt abbahagyni.

Az indításkor megdöbbentő módon egy 4:3-as képernyő fogad, kb. olyan stílusban, mintha egy TV adást néznénk a 70-es évekből. Eleve nagy a váltás, hisz az egész Utópia képi világához eddig hozzátartozott az alul-felül fekete csík (az, hogy ez milyen képarány, fogalmam sincs, de sorozattól szokatlan), így a kissé antikolt kép mellett ez is segített az autentikus időutazáshoz. Az 1970-es években vagyunk, épp túl vagyunk egy Aldo Moro gyilkosságon, valamint épp Margaret Teacher hatalomra jutását figyeljük, ebbe a valós környezetbe helyezték az ifjú Jessicát, apját Phillip Carvellt, az Utópia Kísérlet íróját, valamint az egész első évad hátterének eredetét. Az első epizód engem kilóra megvett, annyira össze van rakva, annyi okos és finom magyarázat van benne, hogy beszarás. Elég, ha csak a gyerek Arby-re gondolok, no meg a nyúlra … Ráadásul külön örömömre az ifjú Millnert az a Rose Leslie játssza, akit a Trónok harca Ygrittjeként kedveltem meg. A nyitány minden perce tökéletes – egyben teljesen új irányba tereli a történetet.

Mert itt már nem a képregényről és annak hajkurászásról van szó. Az első évadban felvetett népességpolitikai intézkedés kiterjesztése, annak megvalósítása, megakadályozása lesz a központi motívum – a konspirációs vonal meghagyása mellett. Önmagában az egész cím átértékelődik az évad alatt - a korábbi képregény helyett a tervre utal. Ahogy olvasgatom, a nagy többségnek pont nem jött be az, ami miatt én imádtam, de nekem qrvára szükségem volt egy egyirányú, lineáris sztorira. Itt legalább végig tudom, mire megy ki a játék, az egész évad egy kegyetlen jó kémjátszma, terroristafenyegetéses, ügynökös, árulós gyilkosságos – és ami a legfontosabb – Utópiás stílusban. Máskor morognék rajta, de itt bejött, hogy halottnak hitt emberek kerülnek elő (az öreget mondjuk kitaláltam korábban), mint ahogy nagyon bejött az a rengeteg csavar, fordulat, amit Dennis Kelly, a sorozat agya kitalált. Valahogy semmi nem volt erőltetett ebben az agymenésben, valahogy minden működött. Sajnos a sztoriról semmit nem árulhatok el, az azonban tény, hogy néha lehidaltam a megoldásain, a korábban felvetett központi téma pedig önmagában borzongatóan életszerű. Csupán az a kérdés, hogy e témában Wilson Wilson, vagy Jessica Hyde vagy (mekkora poén egyébként Jessica Hyde nevének eredete is) melléállunk lélekben… magam részéről szégyenlem, de Wilsonéra. Már ha Janus nem azokat hagyja meg, amit itt felvetettek.  utopia - Keresés 3603792908

Miután a sztoriba nem nagyon tudok belemenni, muszáj két dologra kitérnem. Az egyik a karakterek témája. No, ami itt van, az felér egy merénylettel az ép elmerendszer ellen. Ha valahova, ide tényleg illik a „Bolondokat a bolondokházába!” szlogen – ennyi elmebeteg, elborult figurát együtt én még nem láttam. Talán a Ravasz, az Agy/Blöff párosban, de hát az ugye film, nem sorozat. A sárgatáskás bérgyilkos, Lee, a jó útra tért bérgyilkos Pietre, Wilson Wilson, Grant, Millner, Jessica, Becky és még sorolhatnám. Hihetetlen, miket művelnek, hogyan reagálnak bizonyos szitukra: Becky végtelen naivitása a végén már talán jobban idegesített bárminél. Az alvó ügynökök zseniálisak, a sztori végére meg talán egyetlen karakter marad, aki nem ölt még embert. Apropo: gondolom, nem véletlen az a sok fröccsenő vér, de legalább életszerű, ha valakit fejbe lőnek – jó, a torokelvágós jelenet erősen túlzó volt, de ott érezni lehetett a poént. Pláne, miután megállapították: „Öngyilkosságnak álcázni problémás lesz”. Ami még szorosan ide tartozik – de az első évad írásából kimaradt -, az az angol nyelv. Az amerikai filmeken szocializálódott jómagam számára az egész sorozat abszurditásához szorosan hozzátartozott a brit akcentus: kegyetlen jó volt hallani némely figura hangját eredetiben. Ezek után el sem tudnám ezt képzelni szinkronosan, de szerintem nincs is hozzá.

Nem igazán akarok ebbe a csodás összképbe belerondítani – nem is nagyon tudnék -, csupán néhány apróság volt, ami zavart. Szokás szerint karakterek néha értelmetlenül parkoló pályán vannak, pedig jelenlétükkel az adott szitu megoldódhatna, valamint – a DaVincihez hasonlóan – itt is meglehetősen szabadon gazdálkodtak az idővel. Pl. van egy jelenet, mikor valaki véres lesz, közben egy másik szálon napok telnek el, de mire visszaváltunk az illetőre, még mindig véres. De amúgy is, az öt hónap, ami a két évad között telik el, valahol lóg a levegőben, és ezt tetézi még néhány fura időugrás. A legeslegnagyobb bajaim azonban mégsem ezek. Sokkal inkább az, hogy ez, így megint csak egy félbehagyott sorozat lett. Az egész évad felvezetett valami igazán nagyot, újrarendezte a Hálózat sakktábláját, Nyúl úr újraszületett – hogy aztán kaszálják az egészet. Jelen esetben pedig nem vígasztal, hogy David Fincher reameke-je zöld utat kapott. Bírom Finchert, de jelen esetben Dennis Kelly agymenésére jobban kíváncsi lettem volna.

Beteges, de kiváló kaland volt, helye van a legjobbak között!!



90%



.
utopia - Keresés Movies14Téma: R2-D2 írásai 2.0
R2-D2

Hozzászólások: 992
Megtekintés: 87464

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   utopia - Keresés EmptyTárgy: Utópia S1    utopia - Keresés EmptySzomb. Jan. 10, 2015 9:58 pm
.
utopia - Keresés KEyaS27




Utópia S1




Erre nem lehetett felkészülni… miután csupán csak annyi információm volt az egészről, hogy meg kell nézzem, no meg hogy ez egy hangsúlyozottan ANGOL sorozat, meglehetősen ambivalensen éreztem magam nézése közben. Kavarogtak bennem az érzések, próbáltam megfogalmazni, mit is látok – most így, a hat epizódos első évad végén leginkább a gyűlölt Twin Peakset tudom mintának állítani. A különbség az, hogy az Utópia sokkal fogyaszthatóbb, lényegesen nézőbarátabb, de még így is a legfurább sorozat, amit valaha láttam.

Egy képregényboltba két faszi megy be, egyikük kezében egy citromsárga sporttáska (érdekes, ez később is feltűnik, sőt a promo színe is ez, de én nem véltem jelentőségét felfedezni). A vékonyabb fószer elővesz belőle egy vízvezetékcsövet, amin rajta hagytak egy könyököt, majd jó alaposan fejbe vágja a mellette ácsorgó vevőt. A másik, dagibb, totál fogyatékosnak tűnő gyilkos (mert mindketten azok) pedig csak egy kérdést tesz fel, de azt százszor: „Hol van Jessica Hyde?”. Ez sokadikra úgy hangzott, mint pl. az „Én vagyok Groot”, vagy a „Hodor, Hodor”. Miután azonban a kérdésére senki nem tudja a választ, előkerül egy másik eszköz is a táskából, a bolt vásárlói legnagyobb bánatára.  Azt kell mondjam, eddig ez volt a legelmebetegebb, legelborultabb sorozatkezdés, amit láttam. A Breaking Bad sem volt piskóta a sivatagban, de ez, ezzel a két abnormális fickóval mindent vitt. Hogy csak egy példát említsek: a Nem vénnek való vidék sűrített levegős gyilkosa szinte csak jelenthet ennek a kettőnek, ezek annyira betegek és elvetemültek. Lesz majd később egy monológ, egy kínzással kapcsolatban, amiről csak annyit árulok el, hogy minden kínzónak megvan a kedvenc testrésze. A szem megdolgozása általi információszerzéshez  pedig erős paprika, homok és keményítő kell. No meg egy kiskanál. A kérdés pedig ismét csak az: „Hol van Jessica Hyde?”.

Az első öt perc letaglózó eseményei után egy titokzatos képregény, az Utópia Kísérlet ki nem adott második része, kvázi kézirata után folyik a hajsza. A mű fórumán egy találkozót beszél meg az informatikus Ian, a felvágott nyelvű , de meglehetősen éles eszű Becky, egy paranoiás technikai zseni Wilson Wilson (aki kb. olyan, mint John Malkovich a RED-ben), a jómódú Bejan, aki a kéziratot birtokolja, valamint egy fiatal kölök, a leginkább futballhuligánokhoz hasonlítható Grant. Nos, ők az Utópia Kísérlet legnagyobb rajongói, de a találkozóra már nem mindegyikük ér oda – ugyanis kiderül, hogy gyakorlatilag mindenki a ki nem adott kéziratot hajtja. A két bérgyilkos, egy titkos gyógyszeripari konszern vezetői, az MI5, mindenki. Maga Jessica Hyde is. Aki ebben a sorozatban feltűnik, annak minimum egy érdeke van, hogy megszerezze magának a papírokat, de van, akinek több is. És aki meg akarja szerezni, az nem kímél senkit, a versenyfutásban számolatlanul hevernek a halottak. Gyerekek, felnőttek, ügynökök, mindenki, sőt a világra szabadult orosz influenza következtében lassan egész Anglia…  

Az Utópia egy egészen kiváló konspirációs történet. A dolgok igazi mozgatórugója, az események mögött álló igazi cél csak az ötödik epizódban derül ki, addig gyakorlatilag semmit nem tudunk. Sem a szándékokról, sem a karakterekről, semmiről. Az gyanús, aki nem gyanús – hangzott el egy másik klasszikusban, és ez itt fokozatosan igaz. Totál sodródunk az eseményekkel, a szereplőkkel, fogalmunk sincs, mi miért történik, mindezt pedig egy eszement képi világ előtt. Kérem szépen: az Utópia hangulata valami leírhatatlan. Azok a kamerabeállítások, azok a távoli képek, azok a terek azokkal a színekkel zseniálisak – ugyanakkor végtelenül szürreálisak is egyben. Nem véletlenül hoztam mintának a Twin Peakset, egy idő után az Utópiában ugyanúgy el lehet veszni, mint Lynch sorozatában. És itt is kétségkívül izgalmas, sejtelmes, kiszámíthatatlan minden, egészen jól időzített és váratlan fordulatokkal (figyeljétek majd csak a minisztériumi faszi, Michael szálát), ahol szinte epizódonként hagynak kétségben az írók, hogy ki kivel is van. Ahol a háttérhatalom olyan erős, hogy gyakorlatilag az egész rendszert képes irányítani, manipulálni, embereket koholt felvételekkel börtönbe dugni, illetve kinyírni.

S ahol az igazi motiváció, a dolgok valódi mozgatóereje, Janus, az egyik legizgalmasabb felvetés, amit valaha is hallottam az emberiség elképzelt jövőjéről. Ez a kérdés, ez a felvetés olyan súlyú, hogy önmagában csak ezért érdemes megnézni az egész évadot (kb. 6x50 perc), a maga racionális kegyetlenségében ugyanakkor én kapásból elfogadhatónak tartottam. Igazából még csak kedvcsinálónak sem írhatok róla semmit, érdemes megízlelni az érzést, míg odáig eljutunk. Mindezek mellett pedig az Utópia az egyik legjobb gyógyszermaffia ellenes propagandafilm lett, amit eddig láttam, simán átlép olyan határokat, amiket bizonyos mozifilmek nem mertek. Bravo! Ja, és ehhez néha olyan humor társul, amit nem is tudnék nagyon elképzelni más nemzetiségű filmben: nem is igazán a klasszikus fekete humor ez, sokkal inkább a Trainspotting féle, vagy a Guy Richie féle beszólásokkal operál. Csak egy példa:

„ -Drágám, mit csinálsz?
- Rosszul vagyok.
- Rádjött a fosás? Ne haragudj, nem maradok itthon veled, nem bírom nézni, ahogy szenvedsz. De ne verd ki magadnak megint, mert holnap megyünk termékenységi vizsgálatra!”


– most erre mit mondjak? Eléggé eborult, nem?

Az Utópia zseniális karakterekkel, magába szívó hangulattal (aminek fontos része a szuggesztív zene is), izgalmas törtnettel és egy nagyon jó erkölcsi felvetéssel operál. Akár a legjobbak közé is kerülhetne… ha mindezt nem tenné rettentően elvont módon. A fentebb említett vizualitás ugyanis nagyon sokszor átesik a ló túloldalára, az a sok nihilt sugalmazó kép, a színek, a zene együttese néha vontatottá és művészieskedővé teszi az egész évadot. Ezek után ugyan értem az ismételt kultstátuszt, de nekem ez nem hiányzott. Viszont a legeslegnagyobb bajom mégiscsak a sötétség volt: bazzeg úgy éreztem magam, mint akit bezártak egy sötét szobába, tapogatózva keresem a villanykapcsolót, de csak nincs meg. Egy ideig elmegy, de aztán előbb utóbb azt üvölti az ember: „Kapcsoljátok már fel azt a rohadt villanyt!” Az Utópia szerintem túl sokáig tart minket sötétségben, s mindezt túl vontatottan és lassan teszi. Hiába izgalmas a sztori, ha közben túl sokáig nem tudjuk, merre tartunk, ha végig azt érezzük, hogy gyakorlatilag bármikor megszívathatnak minket az írók. Néha tök felületesnek és nagyvonalúnak éreztem az események magyarázatát, a hátterét, mintha nem is mertek volna mélyebben belemenni az egészbe, hátha valaki visszakérdez és magyarázkodni kell.  A sok szuggesztív kép is néha az indoklás és az érthetőség rovására meg, márpedig nem szeretem, ha valamit nem értek meg elsőre. 6 órát viszont újranézni nem fogok érte.

Niwrok, neked az angol volta, a felvetett fő motiváció miatt mindenképp ajánlom, Weidének (ha jár még erre) meg a hihetelen képi világa és zenéje miatt. De amúgy is mindenkinek, aki bírja a Twin Peaks világát egy belassult Trainspottingban, amiben a Nem vénnek való vidék elmebetege sétál.



80%



.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: