3 találat

.
Terápia S3



"Lehet úgy élni, hogy az ember soha nem akad ki senkire, mert megérti mindenki problémáját?"


Még ha a magyar filmgyártás kezd is éledezni, a magyar sorozatgyártás még ennyi év után is nehezen lép ki a napi szappanoperák bűvköréből. A leginkább előremutató próbálkozások egyértelműen az HBO itteni stúdiójához kötődnek, még ha ezek jellemzően licensz keretében is készülnek. Az első, amiről ezek közül írtam itt, a Terápia volt, ami szerintem még mindig az egyik legigényesebben darab a palettán, és hogy szerintem mennyire, azt itt lehet visszaolvasni... Akik pedig nem szeretnének visszaolvasni, annyit azért felelevenítenék a koncepcióból, hogy napi sorozatként készült, hét-nyolc héten át ismerhető meg a részekből Dargay András pszichológus hétköznapjainak egy-egy kb. huszonöt perces szeletkéje. A hét egyes napjai ugyanahhoz a pácienshez tartoznak, és bár András életének eseményei is zajlanak közben, azokra is csak ezeken az "ablakokon" keresztül lehet rálátni.

Ezt pedig nekem, aki amúgy is érdeklődik a pszichológia iránt, gyakorlatilag megunhatatlan. Mert ne azt a fajta körbeülést tessék elképzelni ehhez, ahol mondjuk a szenvedélybetegek beszélgetnek arról, hogy nekik milyen rossz vagy milyen rossz volt gyerekként, hanem sokkal inkább egy páros nyomozós "játékot". Nyilván dramaturgiai szempontból is izgalmasabb, de egyben szakmai eredményesség szempontjából is fontos, hogy nem a fájdalom kibeszélése az elsődleges (sőt, a legtöbben arról győzködik a pszichológust, hogy velük semmi baj nincs... talán kedvetlenebbek mostanában, esetleg álmatlanságban szenvednek, vagy kicsit fáj a kezük, na bumm...), hanem az, hogy egy adott élethelyzetből vagy érzésből kiindulva közösen visszafejtsék, hogy annak milyen tapasztalatok vagy körülmények állnak, állhatnak a hátterében; hogy az illető miért érez úgy, ahogy. András vagy bármelyik pszichológus (a péntek András napja, akkor ő megy terápiára... bár elsőre ő is csak altatót szeretne felíratni) pedig jó esetben segít ehhez ráirányítani a figyelmet azokra a párhuzamokra, félmondatokra, hallgatásokra, témaváltásokra, sértődésekre vagy dühös mondatokra, azokra a kirakósokra, fogaskerekekre, amik fontosak lehetnek.

Mivel a keret adott (nem meglepő módon András fog beszélgetni a műsoridő 90%-ában a páciensekkel ill. a saját terapeutájával), így tulajdonképpen csak attól függ a hangulat, hogy mennyire érdekes eseteket sikerül feldolgozni bennük. Erről pedig az általam olvasottak szerint még a sorozat ötletgazdája is elismerően nyilatkozott a magyar stábot illetően, akik a legmélyebben hozzá mertek nyúlni az eredeti alapanyaghoz, és próbálták magyar viszonyokra adaptálni azt. Mindenesetre a hétfő Zsolté, egy huszonéves, jórészt a javítóintézetben felnőtt fiatalé, aki most is előzetesben ül gyilkosság vádjával, és akihez András volt tanítványa kér segítséget, mert úgy érzi, a fiú ártatlan, de erről valamiért nem beszél, még ha ez börtönnel is fenyegeti. Kedden egy negyves háziasszony, Krisztina érkezik a rendelőbe, aki akár a csalá... kapcsolaton belüli lelki bántalmazás állatorvosi lova is lehetne, ahogy a gyerekeik elköltözésével, a napi rutinból szabadulva egyre élesebben látja, hova is jutott a házassága, és abban mi az ő egyedüli szerepe. A következő napon Sándor története ismerhető meg (már amikor az öreg nem csak morog maga elé), arról, hogy a felesége halála után hogyan költöztették fel Pestre a fiáék magukhoz Székelyföldről, és mennyi fájdalommal jár számára a gyász és az az ismeretlenség és káosz, ami az új helyen körbeveszi. Csütörtökön Edit jön, aki abban vár támaszt, hogy a halálosan beteg, de tőle szinte mindenben különböző húga számára ő maga is támasz tudjon lenni.

Ahogy pedig eddig is volt, a legérdekesebb maga András, és az, ahogy az ő problémái visszatükröződnek a páciensek eseteiben; mert ahogy az első évadban központi téma volt a házasság(törés) vagy a másodikban a szülők és gyerekeik viszonya, úgy hoz a harmadik olyan témákat, mint a magány, a betegség, az öregedés és végül a halál. És bizony a suszternek a leginkább lyukas a cipője... A Judittal való válása, a gyerekeitől eltávolodása és Ágnes elköltözése után túlságosan egyedül maradt még az alakulófélben levő párkapcsolatával együtt is, mindehhez pedig szakmai válság, egy lehetséges betegség árnyéka és a már fent is említett álmatlanság társul. És hogy milyen zseniálisan épülnek egymásra az évadok, a múltból időnként felbukkanó arcoknál is sokkal érdekesebb, ahogy mindaz, amit András a terápia és egy gyermekkori ismerőse segítségével feltárt a szüleiről legutóbb, még mindig micsoda ellenállást és tagadást váltanak ki belőle, aminek most Ágnes frissen megjelent könyve a mementója, aminek egyik tanulmányában András felháborodva ismer magára, még ha a nevek mások is lettek. Eddig is tudható volt, hogy András -szakmai önérzetétől fűtve- sokkal nehezebb páciens, mint bárki, aki nála megfordul, nála még élesebbek azok a reakciók, amiket az ügyfelei egy-egy kényesebb vagy fájdalmasabb kérdés miatt nem akarnak piszkálni... de gyorsan egyértelművé válik, hogy Adél nem az, akit ezzel meg lehetne ijeszteni vagy hatni.

Látszik, ezek nem földtől elrugaszkodott, hagymázas témák, hanem a többsége nagyon is ott lehet bárki életében. Olyan tabutémák jelennek meg a négy páciensben, mint a betegség, a halál feldolgozása, a tradicionális nemi szerepek eltolódása egy családon belül, a lila foltokkal nem járó bántalmazások, egészen az olyan személyesekig, hogy mennyire működhet az a házasság, ahol a felek szexuális igényei gyökeresen eltérnek, vagy hogy az emberi kapcsolatainkban milyen szerepeket veszünk fel és miért. A tisztán őszinte emberi kapcsolat ugyanis ritka, mint a fehér holló, nem csak azért, mert "mindenki rejteget valamit", hanem mert mondjuk nem akarjuk terhelni a másikat a saját gondjainkkal, másrészt sok embernek szüksége van arra a kis illúzióra, hogy körülötte rendben mennek a dolgok... nem is mindenki akar tudni mindent. Indulásakor a Terápia ki nem mondott célja lehetett, hogy magát a terápiát ezekért elfogadottabbá tegye, lehámozva róla pár előítéletet, hogy például nem lesz attól valaki rögtön "dilinyós", hogy "dilidokihoz" jár, és hogy nem automatikusan "nyafogás", "panaszkodás" vagy "árulkodás" beszélni arról, mit gondolunk a másikról vagy mit érzünk iránta... ami talán nem is olyan nehéz, ha szem előtt tartjuk, hogy egy kölcsönösen őszinte baráti beszélgetés is képes lehet elérni, amit a terápia, mindössze a szakmai elmélet és tapasztalat nagyobb mögötte a kirakósok megtalálására és összeillesztésére.

Lehet, hogy sokkal inkább beszéltem a Terápia pszichológiai hátteréről, mint magáról a Terápiáról, de azt hiszem, ezzel talán nagyobb kedvet tudok csinálni hozzá, mint ha szétspoilereztem volna, hogy kivel mi történik ebben a kb. 15 órában, amiknek a felfedezése éppen az egyik legfontosabb élményét adja ennek a sorozatnak. Így a végére inkább annyit, hogy ennél közvetlenebb, ennél hétköznapibb drámasorozat kevés akad, ami csak néha enged a krimi vagy a thriller-vonások csábításának... de éppen ezzel éri el, hogy a néző magára vagy a környezetére ismer benne. Keresve a lehetőséget, az ötleteket, hogy ő mit mondana egy-egy kérdésre vagy reakcióra pedig észrevétlenül is részesévé válik annak, ahogy egy dramaturg két ember beszélgetését megírta. Ez pedig egyedi élmény, de kétségtelenül nyitottság és türelem kell hozzá.


8/10
.

.
Terápia S2



A magyar HBO két évvel az első évad befejezése után kezdte vetíteni a nemzetközi feldolgozások tucatjait megélő, egy izraeli stáb ötletén alapuló Terápia sorozatot, ami a magyar változatban Dargay András pszichológus 4+1 páciensére koncentrál... a "+1" pedig ő maga, aki szintén kezelésekre jár. A sorozat szerkezete szerencsére nem változott, ugyanúgy napi sorozatként ment, ahol általánosságban hétfőtől csütörtökig egy-egy kezelésre váró érkezik a saját kis problémáikkal, míg péntekenként ő megy Ágneshez, aki egyszerre barát, mentor és pszichológus.

Az eltelt idő András számára nem múlt el nyomtalanul, az ő életében is nagy változásokat hozott a két évad közötti szakasz, és esetenként a múlt árnyai is visszatérnek, visszaköszönnek az első évadból. A megromlott házasság Judittal végül válással végződött, András most egy bérelt lakásban fogadja a pácienseit, ami sokkal inkább a rendelője, mint az otthona. A naptárában két új beteg szerepel: a hétfői Ferenc, aki politikusként pánikrohamoktól és azok fenyegetésétől szenved, melyeket szerinte az okoz, hogy a lánya eltávolodott tőle, mert tagja lett valami hippi szektának Dániában, plusz a csütörtöki Virág, aki első körben a felfokozott, túlzónak tűnő szexuális vágyai miatt keresett pszichológust, később azonban kiderül, hogy a valódi ok egy halálos betegség, és az a tény, hogy a lány -bármi történjék is- nem akarja terhelni az autista bátyja miatt amúgy is állandóan fáradt szüleit a saját nyűgjével. Azon a héten azonban, amikor ők ketten a terápiát kezdenék, egy újabb, az egész évadra kiható esemény is történik: az előző évadban tragikusan meghalt Abonyi Máté apja pereli be Andrást hivatás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésért... amiben mondjuk nagy meglepetés nincs, hiszen már annak idején is azzal lett vége ennek a szálnak, hogy az apa a pszichológust tette felelőssé a fia haláláért, akár mert nem akadályozta meg, hogy autóba üljön aznap, akár mert olyat mondott neki, ami a halálba kergette. Hogy András tájékozódjon a per lehetséges kimeneteleiről és az ügye esélyeiről, felkeresi az ügyvédként dolgozó Orsolyát, aki majdnem két évtizede a páciense volt, és aki újabb terápiába kezd, mert közeledve a negyvenhez nehezen dolgozza fel, hogy még nincs gyereke, és részben Andrást is vádolja emiatt. Szintén a per miatt kerül újra képbe Ágnes, akihez András szakvéleményért megy, mert a közös terápiáik alkalmával András Máté ügyéről is beszélt, és ez szakmailag megalapozhatja a döntéseit ill. igazolhatja azok helyességét. Ráadásul Ágneshez tartva András összefut a diákkori szerelmével, Annamarival is.

Az azért látszik, hogy ez is rendesen össze van gubancolva, pedig egyet, a szerdát még nem is említettem, az lett ugyanis a kedvenc napom. Még az első évadban szerepelt Tamás és Petra, akik párterápiára jártak, és eközben többször téma volt a közös fiúk, Misi, leginkább azzal, hogy Tamás szerint Petra elkényezteti és folyton egészségtelen kajákkal tömi. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy a szerda a "dagi" Misié, de annak még jobban, hogy legtöbbször a szüleivel együtt jön, így az írók az ő történetüket is továbbgondolták, jó pár visszautalással. Tamás és Petra azóta különköltözött, a megváltozott családi körülmények pedig rossz hatással vannak Misire, de néha komolyan az volt az érzésem, hogy az a csoda, hogy a gyerek nem pörög ventillátorként.

Spoiler:

Ahogy az előző évadban leginkább a házasság és a házasságtörés volt a központi téma, ami szinte minden eset minden napján előkerült valamilyen formában, úgy találtam itt közös pontnak a szülők és a gyerekeik viszonyát. Hogy ki mit gondol a szüleiről, vagy éppen a gyerekeiről, mennyire bizalmi vagy éppen távolságtartó a kapcsolatuk, mit mondanak el egymásnak, vagy éppen tartanak titokban, és hogy mit nem tudnak nekik megbocsátani. Ezt a témát ilyen sokféleképpen, ennyi ember történetén keresztül tálalva ügyesen sikerült elkerülni a pszichológiával szembeni alapvető fenntartást (hogy az gyakorlatilag olyan, mint egy nagyon egyszerű tévés vetélkedő, ahol a válasz minden kérdésre az, hogy "Az anyám." ). Nyilván keveseknek van dán szektába szökött lánya, de az már sokkal gyakoribb, hogy az ember fejében él valamilyen kép a szüleiről, leosztott szerepekkel, és egyszer csak, akár évekkel később, olyan tényezők kerülnek ki, amik esetleg alapjaiban fordítják ezt fel. Ebből a szempontból a Misi-Petra-Tamás trión túl a legérdekesebb szereplő András volt (Virág volt ennek az évadnak a Zsófija, akinek a stílusától nem egyszer tudtam volna a falra mászni, Ferenc sztorija pedig sokkal előbb váltott át a politikai mutyik és az "átkosban" zajlottak mementójává, mint ahogy az kellemes lett volna), akinek úgy kell újragondolnia a szüleivel való kapcsolatát Annamari felbukkanásával, az ő információi alapján, hogy az anyja vagy harminc éve meghalt, a mindig is mogorvának és aljasnak tartott apjával pedig alig van beszélő viszonyban. És mégis, egyre kevésbé zárhatja ki, hogy esetleg minden fordítva van.

A sorozat ritmusa és minősége nem változott, hiszen eddig is kiválónak számított a magyar tévésorozatok között, legfeljebb pár helyen javult. Mivel a sorozat nagy része még mindig egy szobában játszódik, két ember beszélgetésével, így persze a díszlet és a színészek is sokat számítanak. Előbbinél talán egy kicsit kevesebb a játék a kellékekkel, és ami van, az is inkább erőltetett (pl.: zombis plakát), viszont annyira mégsincs bezárva a sorozat, mint eddig. Sokkal több a fény, részben azért, mert nyár van (az előző évad talán tavaszra tehető), részben meg mert András és Ágnes is egy sokkal világosabb, több ablakkal bíró rendelőt szerzett, ráadásul a szereplők többet mozognak rendelőn kívül is, az utolsó rész például Ágnes autójában játszódik. Az eddigi színészek (többek között Mácsai Pál, Csákányi Eszter, Für Anikó, Nagy Zsolt) magas színvonalú alakítása mellett olyan színészek jelennek meg, mint Kováts Adél (Annamari), Máté Gábor, illetve nekem nagy meglepetés volt Péterfy Bori, lévén őt énekesnőként ismertem.

8/10
.

.
Terápia S1


Most, hogy egy nekem is egy kicsivel szélesebbre tárult a nettéka ajtaja, végre be tudtam pótolni azt a sorozatot, ami a magyar tévék kínálatából a legjobban érdekelt. Mivel a helyi HBO produkciójaként készült, így ez egyfelől némi garancia volt a minőségre, de arra is, hogy más formában biztosan nem láthatom.

A Terápia annak idején napi sorozat volt, és egy pszichológus, András életének nyolc hetébe nyújt betekintést, így jön ki a 40 részes évad, 22-27 perces epizódokkal. Hétfőtől csütörtökig a páciensek érkeznek a rendelőbe, minden nap ugyanazok, így a hetek első napjain egy 30-as ápolónő (Laura), keddenként egy cégvezető (Máté), másnap egy tinédzser tornászlány (Zsófi), csütörtök estére pedig egy házaspár (Petra és Tamás) marad. A péntek András szabadnapja, azonban a sorozat első hetében annyi sokkal és problémával szembesül ő maga is, amit a saját szakmai keretei között már nem tud kezelni, ezért régi mentorához (Ágnes) fordul. Bár Ágnes szerepe kezdetben a pszichoterápiák felügyeletére korlátozódik, pár hét alatt ez András terápiájába fordul, mert hát a pszichológus is ember.

Gondolom, nem okozok döbbenetet vele, hogy érdekel a pszichológia, és hogy részben ezért mennyire szeretem a szűk terekben, kevés ember között játszódó filmeket. Ennél szűkebb térben, ennél kevesebb emberrel pedig már nehezen képzelhető el bármilyen mozgókép. A helyszín 95%-ban egyetlen szoba, azaz András és Ágnes rendelője, és legtöbbször csak két ember beszélget. Hogy ezt tartalmasan ki lehessen tölteni, persze elég érdekes eseteket kell összehozni ahhoz, hogy az arra fogékonyaknak izgalmas és feszült legyen az is, ahogy András az elejtett megjegyzésekből, elszólásokból összerakja a személyiségképet, feltárja a problémák esetleges gyökerét, vagy éppen egy elfeledett emléket segít a felszínre hozni... de azért túl bonyolultak sem lehetnek, mert hát ez mégiscsak egy szórakoztató műsor, nem szakmai esettanulmány. Zsófi esetében van itt egy biciklibaleset, ami a körülmények miatt akár öngyilkossági kísérlet is lehetett, Mátét az a tragédia hozza a rendelőbe, hogy a legutóbbi létszámleépítés családi tragédiába torkollott az egyik volt alkalmazottjánál, az állandóan civakodó házaspár pedig abban szeretne dűlőre jutni, hogy megtartsák-e a babát, akivel Petra várandós.

Laurát nem véletlenül hagytam ki, ő nem új páciens, és nála nem is a terápia a lényeg, hanem a "kő", amivel felkavarja az egy éves állóvizet, amikor is bejelenti, hogy szerelmes Andrásba. Aki persze ezt is szakmailag próbálja kezelni, érzelemkivetítésként, de közben egyre kevesebb magabiztosság érződik a szavaiból, ahogy az eddig rendezettnek gondolt családjában is egyre szaporodnak a repedések, például a feleségével (Judit), vagy ahogy a gyerekei problémáit sem ő maga veszi észre, hanem úgy hívják fel rájuk a figyelmét. A személyes problémák egyre gyakrabban átszivárognak a kezelésekbe, befolyásolva azok menetét, hatékonyságát, ahogy azok is befolyásolhatják, hogyan alakulnak az otthoni dolgok. A páciensek is hétről-hétre egyre többet vájkálnak András életében, ezzel próbálva hiteltelenné tenni, lerázni magukról azokat a kérdéseket, felvetéseket, amivel a pszichológus él a terápia során, vagy csak visszatámadni bosszúból a szavai nyomán keletkező fájdalomért, úgy alakul az egész egy kapcsolati-érzelmi pókhálóvá. Csak éppen azt nehéz eldönteni, ki ebben a helyzetben a pók...

Nekem általánosságban tetszettek a szereplők, a történeteikben is akadnak tipikus vonások, a személyiségük és András miatt a terápia néha macska-egér játékba, néha újabb színesítő történetekbe, néha már-már egy jobb krimi feszültségébe torkollik. Az áthallások (előbb-utóbb minden szereplőnél téma lesz a féltékenység meg a házasságtörés vagy annak gyanúja) és a fordulatok jól működnek, egészen meglepő érzelmi kitörések vagy megfutamodások is akadnak. Azért persze a szint nem egyenletes, akadnak unalmasabb szakaszok, felesleges szájtépés vagy néma egymásra meredés, az ötből pedig Zsófi szálát vártam a legkevésbé, mert a tinis dac és lázadozás néha idegesítő, és ha dallaszozni kezdtem volna vele, hányszor mondja, hogy "Ez baromság!", a detoxban kötök ki. És ha már színesítés: mivel a helyszínnel nem sokat lehet variálni, így kell mindig valami kis felvezető történet (Máté és a kávéfőző), egy-egy kis kellék (a sellőrajz Zsófi gipszén), ami feldobja az egyhangú környezetet... legalábbis addig, amíg a sztori ki nem lép a fizikai környezetből, be a szereplők fejébe, ami sokkal változatosabb, mint egy zsíros karfájú fotel és egy kanapé.

És bár licencelt sorozatként lehet más nemzetek produkcióiból válogatni (sokan az USA-verzióra esküsznek, amiben Gabriel Byrne alakítja a pszichológust, de igény szerint akad például olasz, szerb, lengyel és spanyol is az eredeti izraeli mellett), én mégis külön örültem, hogy magyar színészekkel, magyar stábbal nézhetem meg. Jó volt Mácsai Pált, Für Anikót vagy Csákányi Esztert tévés szerepben látni, ahogy végre Nagy Zsolt sem csak "Kelet-európai verőlegény 1."-ként jelent meg a stáblistán (mint a Válaszcsapásban). Néha a puszta jelenlétük át tudott segíteni egy-egy döcögősebb részen.

7,5/10
.