3 találat

.
Snowpiercer


A Snowpiercer is az "az első képkockáktól alig vártam"-listáról (meg Artu pakkjából) került a lejátszóba, de azóta nagyjából megfogytak róla a látott előzetesről az emlékeim, és arra is csak nagy vonalakban emlékeztem, hogy Weidétől meleget, R2-D2-tól hideget kapott a film. Szóval kb. annyit tudtam róla az elindításkor, hogy van benne egy fagyvilágban robogó vonat annak minden abszurd vonatkozásával együtt, és hogy ez egy lázadás története vagonról vagonra, Chris Evans vezetésével.

A Snowpiercer mozdonya végig két nehéz terhet húzott maga után, ahogy néztem. Ebből az egyik a film stábjához kötődik, a másik meg személyes, és ezek voltak azok, amik leginkább rányomták bélyegüket az élményre. Előbbi az, hogy a film érezhetően azért készült, hogy a nyugati és a keleti files kultúra között zakatoljon, hiszen egyre-másra kerültek elő az igazi meglepetés-színészek Hollywoodból, akiket meglepő és örömteli volt egy ilyen filmben látni. Evans mellett szerepel Jamie Bell, Octavia Spencer, Tilda Swinton, Ed Harris, és bár őket is nagyon kedvelem és szívesen nézem a filmjeiket, mégis John Hurt volt a legnagyobb meglepetés. Ezek mellett a történet is inkább nyugatra húz, és ez már átvezet egy kicsit a személyes teherhez: sajnos a vonaton kívül egyetlen olyan elem sincs a filmben, amit akár csak az elmúlt egy-két évben nem láttam volna más filmekben, eleve onnantól kezdve, hogy az egész lázadás és néha a stílus is tisztára Éhezők viadala (de legalább az emberek nem öltöznek annyira hibbant papagájnak), az emberi felelőtlenség és bénázás következtében mélyfagyasztódott Földet szépen kipipálta a Kolónia, és ezek mellett nagyon nehéz volt olyan pillanatokat kapnom a filmtől, amire azt tudtam mondani, hogy igen, ezt érdemes lesz megjegyezni, vagy hogy ez valami igazán nagyszerű volt. Már csak azért is, mert ugyan volt már szerencsém Park Chan-Wook meg Wong Kar Wai filmekhez is (na tessék, még a vonat is ki van lőve a 2046-tal!), és igazán remek dolgokat is láttam már keletről, de azért ez a sok lassítás, némelyik szokatlan kamerabeállás és pár hangulati elem (például a kizárólag hívószóra érkező, félmeztelen parkour-harcos) a Snowpiercer esetében nem mindig jött be.

Az meg azért sosem jó, ha egy filmnek a dolgai csak azért nem akasztanak ki, mert "megedződtem". Nem zavart annyira, hogy igencsak sovány indok az egy 17 éve tartó vonatozásra egy non-stop világ körüli út keretében, hogy egyszer régen egy vonatbuzi multimilliárdos megtehette, hogy terepasztalt csinál az egész Földből, mert nem sokkal több derült ki a lakói által szinte tapintható közönybe fulladó 74. Éhezők viadalának hátteréről sem. Talán az segített, hogy a Snowpiercer bőven rendelkezik olyan tartalékokkal, amik benyelik a hiányosságok többségét, lévén a lázadó csapat útját a vonatnak csak kb. egy tucatnyi kocsijában követjük végig, de az nem egyszer látszik, hogy a vonat vagy száz vagonból áll, úgyhogy bár nekem is volt némi hiányérzetem mondjuk a lakókocsikat illetően, de mondjuk a Toi-Toi vagon közel sem lett volna annyira érdekes, mint itt némelyik, ezért megértem, ha azokat nem mutogatták végig.

Attól ugyanis, hogy a sokféle elem, a képregényes háttér és a vagonok tagoltsága miatt néha hiányzik az összhang, a stábnak sikerült drámaiak jellegzetes karakterekkel, helyzetekkel és nem egy kimagasló díszlettel feldobni a filmet. "Persze" vannak a már "megszokott" konfliktusok arról, ahogy a vonat elejében dőzsölő elit elragadja az utolsó kocsikban nyomorgók közül az ifjabbakat mindenféle szabályok szerint vagy egyszerűen azért, mert náluk van az erő a fegyver, meg úgy egyáltalán szépen gerjednek az indulatok a düh és az elkeseredettség nyomában. De többször is azon kaptam magam, hogy jófajta feszültség árad a jelenetekből, hogy tudok izgulni néha. Ezen túl is mindig van egy-két színesítő elem, mint például Gilliam figurája, a stílszerű kínzási-büntetési módszer, ahogy a beszámolókból kiderül, hogy milyen is volt az élet az indulás óta a Snowpierceren (ahogy Curtis felidézi az első napokat, az már-már sokkoló, és az ő előadásában igencsak drámai is, de nem sokkal maradt le tőle a Hetek "emlékműve" sem). Az is jól kijön, ahogy a társadalmi különbségek még akkor sem tűnnek el teljesen, ha a különböző kasztúak egymásra vannak utalva, ahogy a biztonságis beszólogat Curtisnek. Aztán a vagonokból több is tetszett, de messze legjobban az iskolás, ami annyira izzadta magából az agymosó propagandát, ami közvetetten akár a fogyasztói társadaloménak is tekinthető, hogy öröm volt nézni... közben meg a hideg rázott tőle. Mert sok olyan vagon volt, ahol egyszerűen a hely fényűzése meglepett, aztán a dühítő pazarlása, és csak utána tudtam félretenni mindezt, és azt mondani, "Oké, tehát ez is felfér a túlélők vonatára...".

Illetve mondhatnám, hogy dehogy férne fel mondjuk a Tropicarium egy vonatra, hiszen a Snowpiercer egyetlen dologként képzelhető el egyáltalán "reálisan": szimbólumként. A társadalmi különbségeként, az emberiségnek az önnön végzete elől való, mindig ugyanoda visszatérő, tehát alapból kudarcra ítélt meneküléseként, hogy koldus és királyfi is ugyanazon az "eszközön" utazik, bármennyire is próbálnak távolságot tartani egymástól. Erről van is egy szép összefoglaló a film végén, de közte is akadnak azért olyan helyzetek, amikor borzasztóan nehéz nem ráismerni a napi aktuális eseményekre; mondjuk hogy az ENSZ élelmezésügyi szervezete milyen népszerűsítő kampányokba kezd az élelmiszerválság "megoldása" kapcsán, amitől kétszeresen is a gyomrom fordul fel.

Kár, hogy az emberi drámák, az éppen a hihetetlen abszurditásában lenyűgöző helyszín és az örök pluszpont társadalomkritika mellett egy-két kisiklása is akad a filmnek. A legnagyobb nálam Tilda Swinton karaktere volt, mert bár zseniálisan alakít, de az egész megjelenése, stílusa túl kilóg ebből a közegből, egyszerűen azért, mert nevetséges. És hát igen, azért az animációk között is akad gyengébb, mert én mondjuk kifejezetten élveztem a megfagyott városok, kikötők látképét az ablakon keresztül, jeget és havat viszont már tíz éve is láttam szebbet PC-n, a hóviharban zötykölődő vonat is lehetett volna kidolgozottabb, és igencsak felszaladt a szemöldököm a kanyarban driftelő vagonoktól.

Röviden: A Snowpiercer egy érdekes, emlékezetes jelenetekkel rendelkező, de durva zöttyenőktől sem mentes stíluskeverék, amivel a keleti filmgyártás kipróbálta magát a posztapokaliptikus-youngadult műfajban, részemről inkább több, mint kevesebb sikerrel.


8/10
.

.





Snowpiercer




Ha Weide ajánlója volt a pro, akkor ez lesz a kontra… minden jóindulatom ellenére homlokegyenest máshogy látom ezt a filmet mint ő, nem voltam rá felkészülve, hogy egy vonaton játszódó Rajtaütést fogok látni, némi Oldboyos beütéssel.

Persze, utána is nézhettem volna, mielőtt belekezdek. A kolléga írását leszámítva az égvilágon semmit nem tudtam a moziról, többek között még azt sem, hogy ez egy koreai mozi. Ami egyébként még kifejezetten csábító is lehetne, de ha jobban megguglizom, láthattam volna, hogy a rendező az a Joon-ho Bong, akinek a Gazdatest című filmjét kimondottan pocséknak tartom. Meg talán azt is megtudtam volna, hogy ez egy képregény feldolgozás, így a valósághoz fűződő viszonya – khmmm… hogy is mondjam, eléggé szabadon értelmezett. Persze, akkor is belevágok, csak talán nem ér váratlanul néhány dolog. Hogy pl. az egész egy nagy baromság, úgy, ahogy van. Millió kérdés zakatol az agyamban (és a mi a legnagyobb baj, zakatolt nézés közben is), ami leginkább a történet hátteréhez, magához a vonathoz kapcsolódik: ez most akkor hogy?  

Adva van egy globális félresikerült kísérlet, amikor is a Föld országai egy levegőbe juttatott szerrel próbálják lehűteni a klímát, s természetesen a kísérlet kudarcba fullad, s a Földön minden megfagy. MINDEN!!!  LOL!  Csak egy vonat nem. Egy vonat van, amiben néhány százan túlélhetik. Ez már önmagában egy baromság, hogy miért pont egy vonat, de mindegy. Ezt még amúgy fel is lehetett dolgozni,no de ugrunk az időben 17!!!! évet. A vonat meg száguld, 17 éve száguld, a rajta lévő populációval együtt. Az nagyjából meg van magyarázva, hogy hogy a faszba van neki mindig járható útja (bár ez is millió kérdést felvet), no de hogy 17 éve nem állt meg – legalábbis vélhetően nem állt meg -, az nekem sokk volt. Ja, és a kocsik gyakorlatilag nem is mozognak ide-oda menet közben…  Az egész mozi hitelessége megkérdőjeleződött a háttér, a környezet ily mértékű komolytalanná tételével – hozzátéve azt, hogy a vonat ablakából néha mutatott képeknél a kisebbik fiam szebbeket fest (egyébként nem egyszer a Kolónia ugrott be a kinti világot látva – ami akár pozitívumnak is értékelhető). Szóval a kérdések csak zakatoltak –  17 év élelmezése, vízellátása, halottak, betegségek kezelése, stb… Ebből néhányra ugyan választ kapunk később, de a kétségeimet csak nem sikerült elaltatni.

A történet egyébként egy klasszikus lázadós, forradalmáros, elnyomás ellen küzdő maroknyi csapat sablonos sztorija, aminek különlegeségét az amúgy abnormálisan életszerűtlen környezet, a vonat adja.Az utolsó vagonokból (kvázi külváros, vidék, 12-es körzet) előretörő társaság útja ez a mozdonyig (királyi palota, Kapitólium), ahol épp az adott szituhoz igazodik a vonatkocsi szélessége, ahol a börtönvagonban a cellák a hullaházak tepsijeihez hasonlóak (hogy mi szükség is van börtönre, s kik kerülnek oda, az rejtély), ahol a felsőbb osztály és azok rendfenntartóinak hol van töltényük, hol nincs. Mekkora ökörség már, hogy ott a legtöbb, ahol a legkevésbé kell – ugyanakkor az egyik kocsiban baltával harcolnak, éjjellátó szemüvegben. Ehhh… Ekkor már fájt egy picit a film, de az újéves jelenetnél majdnem ki is kapcsoltam. Az, ott a hídon… anyám…  Legnagyobb bosszankodásomra ráadásul a Raid eszement hiteltelen mészárlását próbálták ötvözni a klasszikus Oldboyos kalapácsos jelenettel - a végeredmény egy komikus ugrabugrálás lett, megfejelve egy szürreálisan idióta kinézetű nővel. Jaj. Talán egyébként itt volt a film mélypontja, utána már rezignáltam figyeltem az idiótábbnál idiótább helyszíneket (no persze, szauna-kocsi, meg füvezős kicsi), elgondolkodva rajta hogy az akváriumba, de pláne a főzőüstbe honnan szereznek annyi friss halat, de különösen azon, hogy a hentesáru hűtőben milyen állatok milyen alkatrészei lógnak – ugyanis a farmervagonon nem mentünk át. Azért meg, hogy a végén mr. Wilford steaket ehessen, kár volt beletenni a húshűtő kocsit, a steakevés ettől nem lett hitelesebb.

Az egész vonat, Curtis útja hemzseg az ökörségtől. A képzelt civilizáció annyira hiteltelen és átgondolatlan, hogy számomra teljesen hazavágta a mozi élményt. Nem csak az, hogy a vonat 17 évig üzemanyag és megállás nélkül robog (az elromló alkatrészek helyettesítésén meg felröhögtem), hanem az, hogy a különböző osztályok, társadalmi figurák beleerőszakolása a kocsikba egyszerűen röhejes. Mit esznek, az honnan van, hol szarnak, hol temetkeznek, honnan van szép új ruha, a koko, a pia, a raktárak, a csillogás, mivel megy a vonat csupán néhány kérdés a sok közül. A finálé meg maga az. Pocsék CGI, nulla túlélési esély.

És akkor ezek után nekem tökmindegy, mit csinált Curtis és a többiek. Hogy voltak egészen jó ötletek és zseniális események a moziban. Hogy a „csavar” még nagyjából működött is, hogy a színészek egytől-egyik kiválóak: Jamie Bellnek kimondottan örültem, Tilda Swintont egyszerűen nem ismertem meg, a jó öreg Ed Harris meg megint gecit alakít. De tetszettek a drogos a koreaiak is, gyakorlatilag mindenki: a castinggal volt a legkevesebb bajom. Bajom az agyament háttér előtt zajló agyament eseményekkel volt, ezt átgondoltabb környezettel zseniálissá lehetett volna tenni. Még egy ilyen mozi és jó eséllyel Joon-ho Bong is bekerül abba szobába nálam, ahol azok a filmkészítők vannak, akiknek filmjeire nem vagyok továbbá kíváncsi. Refn, Tarr, Trier mellé.



40%



.

Snowpiercer



IMDB

Rendhagyó kritika lesz ez, ugyanis most nem szándékozok se történetet és cselekményt fejtegetni, se trailert berakni, ugyanis minél kevesebbet tudsz a filmről, annál durvábban és hatásosabban fog érni téged a cselekmények láncolata, a csavarok, a végkifejlet, konkrétan minden.

Annyit azért érdemes tudni, hogy a közeli jövőben járunk, mikor is az emberiség maradéka egy örökmozgó vonaton kénytelen tengetni a mindennapjait, mivel a hőmérséklet egy balul elsült klímaszabályozásnak köszönhetően olyan drasztikusan lecsökkent, hogy percek alatt jéggé fagy az ember, ha a szabadban tartózkodik. Jótékony homály borítja amúgy a film egy részét, persze szépen lassan mindenre fény derül, a trailert ezért is kerüljétek, ugyanis pár dolgot lelőhet. A vonat számtalan vagonból áll, melyek közül a legutolsóban élnek embertelen körülmények között az elnyomottak,  akik persze egy idő után megelégelik ezt, és feltett szándékuk, hogy lázadást szítva eljussanak a legelső vagonba, hogy akaratukat kifejezhessék a vonat rejtélyes urának, Mr. Wilfordnak.

Azt a jó édes kurva egeket, ez a film valami eszméletlen! Szavakat nem találok. Az egész rendszer a vonaton belül, az újabb és újabb felfedezések, a rejtélyes cselekmények, a lassan kibontakozó szál, újabb és újabb csavarok, áll leejtős mozzanatok kísérik végig a film bő 2 óráját. A karakterek zseniálisak, a főszereplő olyan háttérsztorival bír (melyet szintén egy jó ideig balladai homály leng be), hogy azt bármelyik produkció megirigyelhetné. Ráadásként a színészek is hatalmas tapsot érdemelnek, egyszerűen süt róluk, mennyire élvezték a maguk kis szerepét. Mindezzel mi, nézők is jól járunk, ugyanis tudunk kiért aggódni, tudunk kit szívből-zsigerből gyűlölni... Tilda Swinton , hogy rohadnál meg, ilyen zseniálisan vérgeci karaktert ilyen profi módon alakítani... tényleg, le a kalappal! Mindehhez hozzáadódik a látvány, az egész vonat szűkös-bezárt, nyomasztó légköre, egy olyan totalitárius rendszeren belül, mely újabb és újabb ocsmányságokat böfög fel magából, mi meg csak szájtátva nézünk. Aztán ott vannak még az életszerű, kicsit sem eltúlzott, bántóan realisztikus és borzoló akció jelenetek, amik tényleg olyanok voltak, hogy tiszta erőből szorítottam a karfát, miközben lestem őket. "Csak a következő vagonig jussanak el, csak a következőig... Ó, fuck, ezt hogy fogják túlélni! Mi vár rájuk még ezután?" A lázadás eszméje, az elnyomó rendszer iránti gyűlölet, az igazságtalanság felszámolása, a kérdések megválaszolása olyannyira mély és sértő, hogy pillanatok alatt bevonzza a nézőt, aki úgy érzi, "Igen, én is ezt cselekedném!". Aztán kapunk még az arcunkba olyan mozzanatokat, olyan jeleneteket, amikből süt az a felemás keserédes koreai film-feeling, némi bizarr humorral megspékelve. Nem, nem is akarok több szót szánni a filmre, mert felesleges lenne az egekig magasztalnom, minél kevesebbet tudtok, minél nagyobb meglepetésként ér titeket ez a csoda Joon-ho Bong rendező mesteri kezei alól, annál nagyobbat fog ütni, annál fájóbb és durvább lesz. És ez a film meg merte lépni azt, amire manapság kevés film képes. Adni egy olyan lezárást az egésznek, amit én nagyon hiányolok a mai filmekből. Ezt sem lövöm le, majd ha megnéztétek, spoiler alatt beszélhetünk róla.

Ezt a filmet látni kell! Eleddig az idei (tavalyi) év legjobbja nálam!

10/10