Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

6 találat

SzerzőÜzenet
locke - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 3.0
Niwrok

Hozzászólások: 205
Megtekintés: 25121

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   locke - Keresés EmptyTárgy: Kulcs a zárját / Locke & Key S3    locke - Keresés EmptyVas. Aug. 21, 2022 8:59 am
.
Kulcs a zárját / Locke & Key S3

locke - Keresés Untitl10


A Locke & Keyt eredetileg azért kezdtem el nézni, mert egy jópofa tinifantasynek tűnt, amiben bármennyi dolog felett is kell szemet hunyni (azért lássuk be, kevés YA-mozi tette túl magasra a lécet), a Locke család mágikus kulcsainak története, koncepciója, felfedezése és képességei azért csak átsegít a nehezebb időszakokon... amiből akadt azért bőven az elmúlt két évadban. A harmadik évadra sem maradt sokkal több, ami leültetett elé, ráadásul ilyen közel a bemutatóhoz, de mert tudtam, hogy ez a befejezés, úgy voltam vele, ha jobb, mint eddig volt, akkor legalább pozitívabb lesz a sorozat egészéről szerzett élmény, és ha nem... legalább nem fog annyira hiányozni.

Két hónap telt el azóta, hogy Kinsey, Tyler és Bode, mostanra már Duncannel és Ninával kiegészülve, egész tisztességes kulcscsomót összegyűjtve száműzték az általuk csak Dodge néven ismert túlvilági lényt és a hasonlóan démoni katonáit a világunkból, nem tudva, hogy egyikük -utolsó cselekedeteként- egy még erősebb és gonoszabb lényt idézett meg, annak a katonának az alakjában, aki az egész bonyodalmat okozó átjárót elsőként felfedezte, még a XVIII. században. Bár Tyler most már nincs a testvérekkel (mert a szabályok szerint a 18-at betöltve döntenie kellett, és ő a felejtést és a távozást választotta), a fiatalabbak gondtalanul élvezik a tavaszt, a játékot az újonnan felfedezett kulcsokkal (például azzal, amivel képesek kisebb állatokká átváltozni), hogy most már az anyjuk és a nagybátyjuk is részese a titkaiknak, és hogy Duncan hamarosan férjhez megy (légyszi, ne Wink ...). Az eddig tanácstalanul bujkáló Gideon kapitány azonban egy újabb kulcs megtalálása és két démon elszabadulása után megtudja, hogy a hatalma zálogaként őrizgetett kulcsokból (nála van például az egyik legerősebb, az Akárhova Kulcs) többet is találhat a Locke-családnál, akikkel amúgy is évszázados elszámolni valója van, hetedíziglen, Bode pedig egy óvatlanul használt másik kulccsal még további veszedelmeket zúdít a saját nyakukba, amik együtt oda vezetnek, hogy ez a démon már nem is uralni akarja a Földet, hanem egy újabb átjárót nyitva elpusztítani azt, amihez viszont az összes kulcsot meg kell szereznie.

Eddig is szapultam a sorozatot az eléggé hektikus történetvezetése miatt, de itt már olyan szinten esik szét atomjaira a cselekmény, akkora hézagok vannak a sztoriban, és annyira nem számít sokszor semmit, ami két perce történt, hogy mostanra már inkább csak nevetni tudtam rajta. De legalább nincs hosszan elnyújtva, a szokásos 45-55 perces részek helyett vannak alig 30 percesek is. Például eddig is eléggé vak és süket volt mindenki a kulcsok környezetében, de lehetett azzal "magyarázni", hogy Dodge kavarásai a Kulcsházra korlátozódtak, a külvilág esetleg csak gyanús eltűnésekkel, megmagyarázhatatlan halálesetekkel találkozott, de amikor most például Gideonék nyilvános helyen skalpolják meg a könyvtárost, és utána arról említés sincs később, nemhogy pánik, hát arról bizony nekem nehéz nem a The Strainnek beugornia, még ennyi év után is Smile . Ez a kapcsolódás amúgy is megvan, mert a démonszállta kapitányt Kevin Durand alakítja, aki itt is jócskán kilóg a játékával a sok bárgyúan vigyorgó, nevetségesen rossz műanyag alakítás közül (pozitív példaként még talán Emilia Jones említhető Kinseyként, meg néhány mellékszereplő). Ami pedig a "fordulatokat" illeti... nos, én azt nem nevezném annak, amikor valaki egy elképesztően nagy baromságot csinál (pl.: Bode naplót vezet a kulcsokról és a képességeikről, aminek az egyetlen "célja" az, hogy azokról így Gideon is tudomást szerezzen faceplam ), és ez csak azért nem jár együtt a kulcsokért harcoló egyik csapat csúfos bukásával, mert a másik csapat egy még annál is képtelenebb baromsággal ellensúlyozza azt.

De azért vannak megbecsülni való, kellemes elemek is a Locke&Key-ben, első helyen természetesen továbbra is a kulcsokkal és a trükkjeikkel, csak is kár, hogy ezeket ennyire nem használják ki. Az új, központi darab, ami a problémák egyik forrása is lesz, az az Időváltó Kulcs, ami a hozzá tartozó állóórával egyfajta időgéppé változik, de a legjobb, tényleg ötletes dolog az Állatos Kulcshoz kapcsolódik, és ahhoz, hogy a szellemek képesek irányítani kisebb állatokat. Az is tetszett, hogy ha csak egy rész erejéig is, de mindenkinek elszámolni valója akad a lelkiismeretével (Ninának például az alkoholizmusával, Ellie-nek meg azzal, hogy ha önkéntelenül is, de hosszú időre kénytelen volt magára hagyni a fiát), szokatlanul drámai hangvételt adva a sorozathoz, ami azért is meglepő, mert máskor meg totál szenvtelen az egész, ahol például teljesen természetes módja még tinédzserek körében is a hulláktól való megszabadulásnak, hogy párás szemmel meg szívhez szólóan énekelgetve belebasszák azokat egy szikláról a tengerbe faceplam ... De mondjuk ez is eszköze annak, hogy szokatlanul teljes körűen le legyen zárva minden, mindenki legyen megidézve, ha csak egy fénykép erejéig is, aki az elmúlt három évben dolgozott a sorozatban, hogy a végén úgy csukódjanak be a Kulcsház ajtajai, hogy teljes egésznek érezzem ezt a három évadot, ahol minden csábítás ellenére sincs esély a folytatásra.

Szóval ennyi volt a Locke & Key lezárása. Kalandosnak kalandos volt néhány jobb ötlettel, de nem kihagyhatatlan. A csak nyolc, és amúgy is rövidített epizód miatt ez az évad arra pont jó, hogy egy nátha miatt amúgy is otthon töltött, esős napon az ember elejétől a végéig ledarálja.


6,5/10
.
locke - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 3.0
Niwrok

Hozzászólások: 205
Megtekintés: 25121

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   locke - Keresés EmptyTárgy: Kulcs a zárját / Locke & Key S2    locke - Keresés EmptyCsüt. Nov. 11, 2021 6:16 pm
.
Kulcs a zárját / Locke & Key S2

locke - Keresés Lk_210


Miután a három Locke-testvér -a családi birtokukon megtalált mágikus kulcsok segítségével- sikeresen verte vissza a támadást, amivel egy másik dimenzióból származó démonszerű lény (akit a kölykök csak Dodge néven ismernek) próbált társakat verbuválni magának egy térkapun keresztül, Matheson városába és a Kulcsházba nyugalmasabb napok köszöntenek be. Kinsey a haverjaival be tudja fejezni végre a rákemberes trancsír-mozijukat, miközben a kapcsolatuk egyre szorosabbá válik Gabe-bel, Bode pedig hiába tölti szinte az egész nyári szünetet a házban, további kulcsok után kutatva, végül csak egyet talál, az emberfeletti erőt adó Herkules Kulcsot. Sokkal nagyobb izgalmakat, változásokat tartogat számukra az ősz, nem is csak amiatt, hogy az iskolába érkező új tanár és a kislánya közvetítésével még többet tudnak meg a kulcsok eredetéről, képességeiről, vagy hogy Nina is új szerelemre talál, hanem mert egyre inkább nyomasztja őket a varázslat nyomában járó feledés. Erin és Duncan, így-úgy a saját világba zárva, de mégis az utolsó megmaradt tagok a Kulcsok Őreinek csapatából, így mindenképpen jól jönne a segítségük és a tudásuk... ha sikerülne valahogy hozzájutni. Mert a srácok teljesen gyanútlanok Dodge trükkjével kapcsolatban, amivel nemhogy nem szorult az Ajtón túlra, de még egy új szövetségesre is szert tett, akivel elsődleges célja megoldani a kulcsok problémáját azzal, hogy saját kulcsot akar csinálni magának.

Nem nagyon tudok majd újat mondani erről az évadról, mármint a történetet érintő nagyobb spoilerek nélkül, merthogy ami jó volt most, vagyis a kulcsok, azok tetszettek az első évadban is... amitől meg a hajam kihullott (nagyjából minden más...), az ugyanúgy vacak volt most is, de annyira, hogy még az igyekezetet sem láttam, hogy javítani akartak volna rajta. Ritkán látni olyan sorozatot, ahol a cselekmény alakulása ennyire véletlenszerűnek érződik, ahol a szereplők és a tárgyak ennyire hirtelen feltűnnek és eltűnnek (Duncan pasijának két jelenete például, ami után még csak említés sincs róla, látványosan nem szól másról, minthogy ki legyen pipálva ez a polkorrektségi elvárás is a listán), és mondjuk az évad közepén egy fél mondattal kívánják lerendezni az írók az egész kulcsmizériát, hogy hogyan talál Bode ott is új kulcsot, ahol már rengetegszer járt, merthogy "A kulcsok akkor fedik fel magukat, amikor szükségünk van rájuk.". Ez így, ilyen hozzáállással maga a lusta forgatókönyvírói mennyország, ahol nem kell sem előzményekkel, sem következményekkel foglalkozni (én például szívesen megnéztem volna Nina arcát, amikor meglátja a konyhát a pók randalírozása után, de másnapra már polír minden újra), ahol a dolgok csak úgy megtörténnek, amikor kell, ahogy kell (ennek a mélypontját alighanem Erin fogságba esése és az Ellie-vel történtek jelenti).

Annyit azért mindenképpen az évad javára kell írnom, hogy legalább azokat a jeleneteket továbbgondolja a folytatás, amik legutóbb csak említés (Erin) vagy teljesen haszontalan mellékszereplő (Duncan) formájában jelentek meg. Bár arra még mindig nincs válasz, hogy a Locke-ok miért játszanak ilyen kiemelt szerepet a Kapu és a Suttogók történetében, de a bő 200 éves, egészen a Függetlenségi Háborúig nyúló visszatekintés érdekes bővítése volt a sorozat univerzumának, leginkább amiatt, ahogy a kulcsok létrejöttéről és készítéséről is többet lehet megtudni. A képességek is maradtak látványosak, és noha Josh beleerőltetése a sztoriba ezért az egyetlen dologért -a Ninával való románcot csak tölteléknek tudom kezelni- nem volt éppen ínyemre, de a Babaház az évad egyik csúcsa volt, amit végre legalább eszükbe jutott a szereplőknek úgy használni, hogy értelme is legyen. A romantika tinisorozat lévén amúgy is szerves része a történetnek, de amíg vannak jópofák vagy drámaiak, van egy elég bizarr is (ami látszatra nem is tűnik annak, csak ha kicsit mögé nézünk az álarcnak..). Az elemek, amik a sztoriban megjelennek így tulajdonképpen jók, csak sajnos vagy teljes katyvaszként, vagy rém unalmasan sikerült azokat összekötni.

Hiába tetszik továbbra is ez a kulcsos-záras koncepció, az Alkonyat-szintű forgatókönyv és színészi alakítás még mindig agyonnyomja az élményt.


6/10
.
locke - Keresés Movies14Téma: R2-D2 írásai 3.0
R2-D2

Hozzászólások: 988
Megtekintés: 68133

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   locke - Keresés EmptyTárgy: Locke    locke - Keresés EmptyVas. Május 10, 2020 12:48 pm
R2-D2 írta:
.
Locke


Mindezek fényében azt hiszem nem meglepő, hogy a Locke az én filmem. Van egy szerethető főhőse, aki akár én is lehetnék, van egy teljesen hiteles élethelyzete. Majd mindenki két korábbi mozihoz hasonlítja (Élve eltemetve illetve az A fülke), azonban az összevetés csak annyiban állja meg a helyét, hogy a kapcsolattartás fontos eszköze egy telefon. Ám míg a többiben a főhős nem szabad akaratából került a konfliktushelyzetbe – hisz azért nem mindennap temetnek el valakit élve, vagy nem mindennap fognak ránk távcsöves puskát idegenek -, addig itt Ivan Locke saját maga választotta azt, hogy a nyakába boruljon a szar. Ettől lesz igazán súlyos és életszerű az egész. Persze, a mozi elengedhetetlen kelléke egy jó színész, jelen esetben Tom Hardy hibátlanul hozza a figurát, de kivételes módon azt nem éreztem, hogy ezt most csak és kizárólag ő tudja eljátszani. Amit csinál, ahogy a dialógusokat kiegészíti mimikával, könnyekkel, az mindenesetre zseniális. Látunk egy filmet, amiben kvázi nem történik semmi, mégis képes feszültséget generálni – a színész által is. No meg a forgatókönyve által.


90%



A legutóbbi Wheelman, de legfőképp a Devs után arra gondoltam, újranézem az egyik legjobb autós monodrámát, aminek ugye egyik meghatározó sarokpontja az a döntés, amiben Ivan jobbra fordul bal helyett... a Devs narratívája szerint ezáltal egy alternatív univerzumba kerül. s mindezt csak azért írom, mert felmerült bennem az a gondolat, hogy ha nem így dönt, akkor mennyire máshogy alakul az élete - no meg, hogy akkor ugye nincs az egész. Kíváncsi voltam, ennyi idő után is működik-e a film, működik-e ugyanúgy, mint első nézésre. Nos, azt kell mondjam, igen, bár természetesen az az újdonság, az a váratlan kötődés, ami először a főhőshöz kapcsolt, az most már nem volt annyira intenzív - annak ellenére sem, hogy sok mindent el is felejtettem a filmből.

Ennek ellenére ez még mindig egy nagyon jó mozi. De ahogy anno először is írtam, elsősorban annál talál be, aki mindazon dolgokat, vagy azon dolgok egyrészét már átélte, amit Locke épp átél 80 perces útja során - sőt, szerintem a tetszési index egyenesen arányos azzal, hogy a nézővel mennyi minden történt már meg azon események közül, ami itt megtörténik a főszereplővel. Tom Hardy zseniális és totál hiteles a szerepében, a 80 perces út ahhoz képest, hogy gyakorlatilag akciómentes és a sorsát a főszereplő saját maga választja, tök izgalmas. Egyedül az újdonság lenyűgöző varázsa hiányzik picit - no meg kíváncsi lennék egyszer szinkronnal is a mozira, de a lemezemen sajnos most csak angol hang német felirat kombót tudtam választani.

Az 5 percnyi extra nyúlfarknyi ugyan, de arra jó volt, hogy megmutassák: ezek feltették a BMW-t egy trailerre, körbekamerázták és azt cipelték az éjszakai angol autópályákon.


.
locke - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 3.0
Niwrok

Hozzászólások: 205
Megtekintés: 25121

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   locke - Keresés EmptyTárgy: Kulcs a zárját / Locke & Key S1    locke - Keresés EmptyKedd Márc. 03, 2020 9:55 pm
.
Kulcs a zárját / Locke & Key S1

locke - Keresés Lockea10


Férje, Randall tragikusan hirtelen halála után Nina Locke a három gyermekükkel úgy érzi, az újrakezdésükhöz ideális helyszín lenne az örökségként kapott családi birtok, a Kulcsház. A költözés előtt egyikük sem járt még ott, de Randall testvére, Duncan, és a régi barátja, Ellie gondoskodott arról, hogy az első perctől otthonos legyen számukra a hatalmas, díszes, bár kívülről kicsit ijesztőnek tűnő épület. Miközben Kinsey és Tyler inkább a gyásszal és az új középiskolába való beilleszkedéssel foglalkoznak, a legfiatalabb Bode lelkesen veti bele magát a zegzugos ház felfedezésébe. A ház melletti melléképületben, a kútnál járva aztán hangot hall, emberi hangot. Az első ijedtség után beszélgetni kezd a kútból jövő hanggal, egy rémült lánnyal, akit saját elmondása szerint elvarázsoltak, és csak egy kulcs szabadíthatja ki, ami a házban van elrejtve. A kalandot kereső fiú némi kutakodás után, sejtelmes suttogásokat követve el is jut a kulcshoz, ami legnagyobb meglepetésére varázserővel van felruházva, amikor azonban segítene vele a lánynak, kiderül, hogy az sokkal többet akar a puszta segítségnél. Bode lassan összerakja a házban talált nyomokból, hogy a Locke-család életének régóta kísérői, meghatározói ezek a varázslatos kulcsok, mindegyik különleges képességgel, és a kútból kiengedett lény mindannyiukra veszélyt jelentve meg akarja szerezni az összeset, kihasználva azok szinte végtelen lehetőségeket rejtő hatalmát.

Ami a kulcsokat és azok felfedezését illeti, nagyjából ugyanazt tudom leírni, mint pár éve az Elveszett szoba Tárgyairól: állati jók. Talán annyira nem kreatívak, mint hogy a karórában megfő a tojás, a toll meg egy mikrohullám-fegyver, de a Kulcsház keretei között ötletesek, vannak egészen jó felhasználásaik, és elég sok is akad belőlük ahhoz, hogy lehessen őket kombinálni. Az elején, amikor még csak ismerkedünk a családdal, részenként egy-egy kulcs simán előkerül, már azzal jól telik a műsoridő, hogy kiderüljön, melyik mire jó, mit nyit és hogyan, és csak az évad utolsó harmadában vált át ez abba a szörnyvadászatba, ami az egésznek végülis a lényege. Legalább ilyen jó az is, amilyen világot a kulcsok léte csak felvázol (hogy az ember könnyen találjon kapcsolódási pontokat, az elején akad pár popkult utalás más fantasy-kre, például a Harry Potterre), és bár bőven vannak még lehetőségek abban, hogy honnan származnak, ki és miért hozta azokat létre, hogyan kerültek a Locke-okhoz, ezek leginkább a néző fantáziájára vannak bízva, mert a sorozatból nem derülnek ki.

Az a baj, hogy ez sajnos elég sok dologra, és egyre több mindenre igaz, és ez egyre bosszantóbbá vált, ahogy közeledett a nagy leszámolás. Az elején még persze oké, hogy ha furcsállom, hogy mit keres az egyik kulcs egy porszívó porzsákjában, amit csak használtak és ürítettek volna az elmúlt 25 évben, de erre legalább a végén akad erre egy kurta-furcsa magyarázat. Amire nincs, azok például olyanok, hogy a kulcsok egy részét a képességük bemutatásán kívül nem használják igazán (ugyanazon a kettőn-hármon kívül igazán egyiket sem), az egyiket konkrétan egy iskolai szívatást leszámítva semmire(!), pedig szerintem egy másvilági lény elleni harcban elég jól használható lenne egy olyan kulcs, ami bárkit arra kényszerít, hogy végrehajtsa a kulcs birtokosának utasításait. Dettó a fás kulcs, mert azon kívül, hogy nézegetik őket, a végét látva sem tudom, mire jók a befőttesüvegek, és nem is nagyon látszik, hogy az írók ezt bárhova is próbálták beilleszteni. Hasonlóan elbaltázott szereplő volt nekem Sam, akinek a történetét egy rész alatt összecsapják úgy, hogy a jelenlétének amúgy semmi szerepe az események további alakulásában. A kulcsokkal még az a bénázás volt különösen kínos, ahogy a Jók és a Rossz időnként megszerzik egymástól azokat, így együtt a legenyhébb kifejezés is, ami eszembe jut ebben a formában a kulcsokról, az a "kihasználatlan".

Ennél már csak a szereplőkkel és a cselekménnyel bántak mostohábban, ami annak a fényében nekem kicsit meglepő, hogy a sztori alapját Joe Hill, Stephen King fia fektette le, és azért tőle is láttunk már ezt-azt (pl.: Szarvak, In the Tall Grass). Lehet nem rajta múlt, de néha a hajam égnek állt, ahogy egyes szereplőket ennyire háttérbe tolnak vagy elfelejtenek, és hogy mennyire nem azt csinálják, amit az adott helyzetben szerintem érdemes lenne tenni. Ebből a legnagyobb kérdőjel Duncan, aki ebben a formájában elképzelni sem tudom, hogy miért szerepel a sorozatban, azon kívül, hogy néha megsimogatja a gyerekek buksiját, hogy milyen aranyosak, meg hogy kvázi Shawn Ashmore az egyetlen ismerhető arc az egész sorozatban (pedig nem is ő az, hanem az ikertestvére, Aaron). A sorozatoknak többé-kevésbé részei az időhúzások és az elhallgatások, amit még mindig csak eltűrnöm sikerült, nem megszokni, de azért amikor azt látom, hogy a gyerekek egy pillanatig nem érdeklődnek egy frissen felfedezett titkos pinceszoba iránt, hogy a fő ellenfél nyerő helyzetben simán ráér komótosan reggelizgetni úgy, hogy évtizedek óta csak erre a pillanatra várt, hogy a segédje hónapokig szó szerint csak ül a szabadulásának kulcsán, vagy hogy Bode a fináléban teljesen érthetetlenül hallgat el a családja elől egy felbecsülhetetlenül fontos információmorzsát, akkor még az én tíz év alatt jócskán megedződött türelmem is anyázásért kiált.

A Locke&Key általánosságban kellemesen izgalmas és érdekes, sok felfedezéssel és a kalanddal felvértezett tinifantasy, de a történetvezetése a vége felé egyre rosszabb. Nagyjából arra a helyre lőtte be magát, mint a 70-es, 80-as években volt a Scooby Doo a szörnyekkel meg a kotnyeles kölykökkel, csak persze sokkal látványosabban és fenyegetőbben... és ez jó is tud lenni, már ha az ember úgy tesz (tud úgy tenni...), mintha a 80-as évek óta semmit nem fejlődött volna a történetírás.


7/10
.
locke - Keresés Movies14Téma: R2-D2 írásai 2.0
R2-D2

Hozzászólások: 992
Megtekintés: 87442

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   locke - Keresés EmptyTárgy: Locke    locke - Keresés EmptySzer. Dec. 31, 2014 3:42 pm
.
locke - Keresés O5pMSna



Locke




Azért, ha az ember belevág egy monodráma nézésbe, nagyjából tájékozódik előtte, mire is számíthat. Ellenkező esetben bizony nagy pofára esés lehet, mikor is a film felénél a faszi még mindig csak az utóban ül és telefonál – a naiv néző meg minimum egy útlezárást vagy egy kimaradó térerőt vár akció gyanánt. Jómagam tisztában voltam vele, hogy mit kapok, ám arra nem egészen voltam felkészülve, hogy mindaz, ami Ivan Locke-kal (Tom Hardy) történik 80 perc alatt, az mennyi személyes kötődést is elő tud hozni: Niwrok barátom írása ugyanis – nagyszerűen – pont a lényeget hallgatta el a filmről…

Ez nem lesz mindenki mozija, az biztos. Az elmúlt évtizedek képregényes akciómozijain szocializálódott közönségnek bizony végtelenül unalmasnak és érdektelennek tűnhet, mikor is egy egész film egy darab BMW-ben játszódik – díszletnek, háttérnek meg az éjszakai angliai autópályahálózat szolgál. Ezen tabló előtt vezeti a kocsiját Ivan Locke, aki egy művezető egy építkezésen, akinek életének nyolcvan percébe nyerünk bepillantást, miközben kitörve a napi megszokott rutinjából egyik este bal helyett jobbra fordul az egyik kereszteződésben. Innentől kezdve a mozi tulajdonképp egy végtelenített telefonhívás, ugyanis Lockenak rengeteg félbehagyott dolgot kell elintéznie, ha már saját elhatározásából fenekestül felforgatja az életét. A mozi majd minden mondata, gondolata kulcsfontosságú, minden tettnek, szónak súlya és következménye van. A történet zsenialitása amúgy pont abban rejlik, ahogy a megszokott mederből kibillentett folyó maga alá gyűri a főhőst, s hogy neki van-e ebből kiút. A sztori íve egyértelműen az, ahogy Locke szembesül saját döntéseinek következményeivel, s ahogy a kezdeti naivitása, optimizmusa a mozi végére valami teljesen másba fordul át, egy teljesen új élet kezdetének csíráját hordozza magában. Úgy is mondhatnánk, a mozi egy ember újjászületése, aki fordított egyet saját sorsán – a következmények meg fordítottak egyet rajta…

Hogy ez mennyire van így jól, azt mindenki döntse el saját maga. Ahogy említettem, engem ez az egész több szinten is személyesen megérintett. Anélkül, hogy a nagyvilág elé önteném sorsomat, két dolgot mindenképp elmesélhetek. Amit Locke munkaügyben művel, az egyszerűen zseniális: hányszor, de hányszor átéltem már hasonlót én is!! Hányszor volt olyan, hogy úton valahova kellett intézkedni egy villanykikapcsolás visszavonásában, egy üzemzavar elhárításában, egy problémás rendelés elintézésében… Hányszor volt már, hogy az ember minden ismeretségét latba vetve szerez meg egy telefonszámot, ami telefonszámmal egy másikat, amivel tudott intézkedni, hányszor volt már, hogy a bizalomra épülő kapcsolati hálót kihasználva ér el valami elképzelhetetlen eredményt. Mindig is úgy tartottam, hogy az üzleti életben a mobil telefonkönyve majdnem a legfontosabb piaci érték, a gazdasági életben eltöltött évek legnagyobb eredménye pedig a fontos emberek telefonszáma…

S ha már üzleti élet. Bár Locke csak egy középvezető volt – a cég szempontjából a világ legjobb művezetője -, mennyire durva és életszerű a feleségével történő beszélgetés alapján a munka és a család fontosságának felcserélődése Ivan életben. Amit az adott ember esetleg észre sem vesz, csak akkor szembesül vele, mikor valaki a fejéhez vágja. Jó esetben nem a filmbeli szituációban, hanem még a bili kiborulása előtt, baráti, szerető szóval… azt hiszem, a mozi ezen aspektusa a betonsáros bakancs asszociációjában legalább olyan fontos és életszagú, mint a másik két fő szál. Fontos, mert Locke naivitásának fontos része, így számára valódi sokként jöhet a szembesítés. Azt ugye mondanom sem kell, hogy magam is jártam hasonló (nem betonos) cipőben???

Mint ahogy jártam nagyon hasonló szituban ahhoz, ami miatt Locke jobbra fordul. Nem teljesen ugyanez a helyzet volt (ennyire nem volt komoly és kézzelfogható terméke), de az érzelmi motiváció nagyjából megvolt. Egyébként pont tegnap voltunk rokonoknál, ott az egyik srác viszont konkrétan ilyen szituba került: a különbség köztünk és Locke között a kitett irányjelző esete. Mindketten balra kanyarodtunk és a jobb oldali irányt vágtuk el (nekem azért könnyebb volt), de maga a szitu, a dilemma qrvára ismerős. Mint ahogy az is, ahogy ezt Locke kezeli, kezelte egy éven át: qrva nehéz ám ezt elmondani… Az egész családi kapcsolatrendszer, anya, a két gyerek maga a valóság, minden egyes hang akár bármelyikünk kihangosítójából is elhangozhatna. Hatalmas respect az alkotóknak, hogy nem turbózták fel feleslegesen hatásvadász elemekkel és dialógussal: a hitetlenkedés, a hiszti, a sokk, és a döntés maga az ÉLET.  

S végül (de nem utolsósorban) a halott apa szerepe. Tudjátok, hányszor akarok más lenni, mint apám volt?? Tudjátok, hányszor látom magamon is azt, hogy ugyanazon az úton járok, mint ő járt??? Az előző bekezdésben pedzegetett dolog pont azért lett balkanyar, hogy ne legyek olyan, mint ő. Jó, én nem beszélek egy láthatatlan figurához menet közben, de az emlékeimben még élénken élnek mindazon gazdasági és magánéleti baklövések, amiket ősöm elkövetett. Ja, egy részéért ráadásul engem próbáltak felelőssé tenni, egy részéért engem hajtottak halála után – nem kevés időbe és munkába tellett, míg a nem kívánt örökségtől megszabadultam.

Mindezek fényében azt hiszem nem meglepő, hogy a Locke az én filmem. Van egy szerethető főhőse, aki akár én is lehetnék, van egy teljesen hiteles élethelyzete. Majd mindenki két korábbi mozihoz hasonlítja (Élve eltemetve illetve az A fülke), azonban az összevetés csak annyiban állja meg a helyét, hogy a kapcsolattartás fontos eszköze egy telefon. Ám míg a többiben a főhős nem szabad akaratából került a konfliktushelyzetbe – hisz azért nem mindennap temetnek el valakit élve, vagy nem mindennap fognak ránk távcsöves puskát idegenek -, addig itt Ivan Locke saját maga választotta azt, hogy a nyakába boruljon a szar. Ettől lesz igazán súlyos és életszerű az egész. Persze, a mozi elengedhetetlen kelléke egy jó színész, jelen esetben Tom Hardy hibátlanul hozza a figurát, de kivételes módon azt nem éreztem, hogy ezt most csak és kizárólag ő tudja eljátszani. Amit csinál, ahogy a dialógusokat kiegészíti mimikával, könnyekkel, az mindenesetre zseniális. Látunk egy filmet, amiben kvázi nem történik semmi, mégis képes feszültséget generálni – a színész által is. No meg a forgatókönyve által.

A teljes összképet számomra két apró dolog árnyalja: az egyik a hátsó üléssel beszélgetés. Nos, értem a célját, de talán valahogy hitelesebben, elegánsabban is meg lehetett volna oldani az egészet. Kicsit fura volt így… A másik, ami zavart: utazunk valakivel 80 percen át, része leszünk az életének, hogy aztán kiszálljunk az autójából a film végén. Olyan az egész, mintha csak stopposok lennénk, végighallgatjuk Locke hívásait – de a mozi végén elégedetlenül tápászkodunk fel a BMW kényelmes üléséből. Számomra hiányzott, mi lesz ezután. Érdekelt volna szerencsétlen művezető további sorsa, különösen a családi vonalon: most akkor megnézi-e a meccset felvételről, vagy nem??? Így kicsit kielégületlen vagyok – s bár a mozi célja egyértelműen nem az események végeredményének bemutatása volt, hanem az út, ahogy a főhős oda tart – engem érdekelt volna valamiféle lezárás.


90%




.
locke - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 102703

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   locke - Keresés EmptyTárgy: Locke    locke - Keresés EmptyVas. Dec. 21, 2014 6:52 pm
.
Locke


"You have a call waiting!"

Ivan Locke építésvezetőként dolgozik, és egy nehéz munkanap után este elindul haza. A megszokott kereszteződéshez érve balra indexel, de úgy fél perc vívódás után, ahogy már a többi autós türelmetlenül dudál mögötte, végül jobbra húzza a kormányt, belevágva élete leghosszabbnak tűnő, legtöbb embert érintő útjába a sötét, csak a többi autó és a környező házak megvilágította autópályán, ahol az egyetlen kapcsolata a környezetében élő emberekkel a telefonja lesz... de az szinte megállás nélkül.

A Phone Booth esetében még egy utcát is szűknek éreztünk, és egy sorozatgyilkos kellett ahhoz, hogy a film nagyon is izgalmas legyen. Majd jött a Buried, ahol maximális volt a bezártság Ryan Reynolds kis fakoporsójában, de a biztonság kedvéért raktak bele akadozó mobilkapcsolatot meg kígyókat a pörgéshez. Most itt van a Locke, amelyik annyira monodráma, hogy végig egyetlen embert látunk alig négy-öt kameraállásból, egyetlen autóban, amelyik stabil 90mph-val suhan a sztrádán, és mégis, egyéb kellékek nélkül is fel tudott nőni, részben pedig túl is az említett társain. Pedig lássuk be, amikor egy férfinek egy mesterlövész célkeresztjében kell gátat szabni annak a hazudozásnak, ami nála egyszerre szenvedély és munkaeszköz, vagy amikor egy másik a klausztrofóbia és a fulladásos halál rémével néz szembe, morbid módon elveszve a bürokrácia útvesztőiben, drámai szempontból azért erősebbnek tűnik annál, mint amikor Locke tulajdonképpen nem csinál mást, mint kezelni próbálja a munkahelyi és a családi problémáit, amik a döntése miatt kialakulnak.

Még csak azt sem mondom, hogy a történet maga, legalábbis a félrehúzott kormány oka annyira meglepő lenne, tíz emberből hét szerintem ezt mondaná, ha látatlanban kéne tippelniük, egy férfi miért nem hazafelé indul, ami után a telefonhívások egy jó része a bűnbánatról szól. Ami kiemeli ebből a talán közhelynek tűnő okból a filmet, az az, ahogy a sok félinformációból végülis kiderül, miről is van szó konkrétan, és ahogy a film ezen a ponton bőven túllép, mert ez egyik oldalról sem egyszerű. Locke a kocsijába zárva két olyan pont között utazik, aminek kiindulási pontjában ő jelentette a betonbiztos alapot mindenki számára (és ezzel válik a beton egy, az egész filmen átvonuló hasonlattá), és most, ahogy ő elindult a másik pont felé, közben egyik oldalról a pánik, a csalódottság, a vádaskodás és a kiábrándultság hangjai érkeznek, a másikról meg, a két órás út végén levőről meg a lelkes, túlzottnak ható elvárásokkal teli várakozásé. Mert a hívások szinte folyamatosak, és néha már azon kaptam magam, hogy a sokadik, az éppen zajló beszélgetésbe belepofázó "You have a call waiting!"-től dühös leszek, hogy óóó, ki a faszom az már megint, vagy éppen Locke-ot sajnálom miatta, amiért még pár perccel távolabb tolódik az az időpont, amikor kicsit rendezheti a gondolatait, vagy amikor legalább az újabb információk, problémák, feladatok terhe nem nyomasztja.

Ehhez meg nagyon kellett a stáb, akik nem csak hogy élettel és tartalommal töltik meg a kocsi belsejét a más körülmények között talán rém unalmas egyenes vonalú egyenletes mozgás közben, de ennél sokkal többet tesznek. Térben és időben is annyira kitolták az aktuális pillanatnak a határait, amit én eddig elképzelhetetlennek tartottam, Steven Knight pedig olyan írt és rendezett itt (akinek eddig egyik filmjére sem kaptam fel a fejem, mert ahogy néztem, nem is nagyon lett volna miért), amitől a múlt és a jövő évtizedeinek felelőssége is ott vibrál a levegőben, és ami egyfajta mérleghintaként most Locke vállán egyensúlyoz. Aztán akik esetleg még azt hiszik, hogy Tom Hardy nem korosztálya egyik legnagyobb színésze, akiket a Warrior vagy Bane szerepe esetleg nem győzött meg, azok legalább azt az egy percet nézzék meg, ahogy Locke szemei előtt egy olyan jövőkép jelenik meg a fiát hallgatva, amire abban a helyzetben éppen annyira vágyik, mint amilyen elérhetetlenné vált számára.

Nem kérdés, nem fog ez mindenkinek bejönni, nem egy vélemény olvasható a neten arról, hogy ki a picsát érdekelhet, ahogy egy férfi másfél órán keresztül csak telefonál, intézi az ügyeit, esetleg néha meg bolondként magában beszél és hisztizik. Az legyen az ő dolguk, sőt, azt hiszem, egy kicsit irigylem is azokat, akik számára ez a film ennyire nem nyújt kapaszkodót, akiknél ennyire nem akad meg semmiben, ahogy keresztülfolyik rajtuk. Akik mondjuk még nem hoztak egy olyan döntést az életükben, amivel ugyan felforgattak mindent maguk körül, amit körülöttük mindenki jobb esetben értetlenséggel, rosszabban megvetéssel figyelt, de teszemazt az elveik miatt következetesen ki akartak tartani mellette; vagy éppen fordítva, akik sokáig halogattak egy fontos döntést, vagy folyamatában teszik ezt, éppen a fenti reakcióktól való félelmeik miatt, esetleg régebben a könnyebbik végét fogták meg egy döntésnek, aztán az elveik és a lelkiismeretük bűntudat képében megbosszulta ezt. Jó lehet ilyen embernek lenni.

Nem véletlen, hogy írtam bármiről, más filmekről, a saját hülyeségeimről, Hardyról, a rendezőről, csak a Locke-ról ne kelljen. Ha valakinek kevés, még nagyon szívesen írok Locke BMW-jének belső teréről, az elsuhanó utcai fények szivárványosságáról, a film magyar vonatkozásairól, de bővebb indokot magától a filmtől kell kapnotok az értékelésemre. Utána beszélhetünk tartalmi kérdésekről...

9,5/10
.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: